Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Magyar hősök és királyok
    Magyar hősök és királyok
    Magyar hősök és királyok
    Ebook68 pages44 minutes

    Magyar hősök és királyok

    By Gaál Mózes

    1/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted: „De igazán, vajon éltek-e azok?” És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán. Hallgasd most meg az én m
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateMar 9, 2016
    ISBN9789633740248
    Magyar hősök és királyok

    Read more from Gaál Mózes

    Related to Magyar hősök és királyok

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Magyar hősök és királyok

    1/5

    1 rating0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Magyar hősök és királyok - Gaál Mózes

      GAÁL MÓZES

      MAGYAR HŐSÖK ÉS KIRÁLYOK

      Kisfiának elmeséli

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      Borító: Kaposvári Zsolt

      978-963-374-024-8

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      FIAMNAK

      Megígértem, hogy mesélek neked a magyar hősökről; megtartom a szavamat. A magyar ember mindig megtartja a szavát. Te is magyar fiú vagy, s illendő dolog, hogy megismerd a magyar hősöket. Ha megismered, meg is szereted őket, édes fiacskám.

      Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted: „De igazán, vajon éltek-e azok?" És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán.

      Hallgasd most meg az én meséimet. Ezek igaz mesék lesznek; a hősök mind egy szálig éltek, csakhogy régen… régen.

      Meghaltak mind – és mégis élnek. Amíg magyar ember lesz a földön, élni fognak mindig, mert mesélünk róluk.

      Ülj az ölembe, kisfiam, és hallgass reám. Amint te szereted az édesanyádat és az édesapádat, úgy szereti a magyar ember a magyar hősöket; s éppen úgy szerették a magyar hősök a mi édes, szép hazánkat.

      És te nem fogod elfelejteni ezeket a meséket soha, míg élsz, ugye?… Akkor is eszedbe jutnak, mikor én már Isten jóvoltából fehér hajú, reszkető kezű öregember leszek.

      Akkor te meséld el a te kis fiacskádnak.

      Ha én ezt megérem – milyen nagyon boldog leszek.

      Kezdem, fiacskám, kezdem a mesét!…

      MESE A CSODASZARVASRÓL

      Élt egyszer egy óriás. Úgy hívták, hogy Ménrót. Ennek a Ménrótnak volt két fia. Az egyiket Hunornak, a másikat Magyarnak nevezték.

      Ez a két fiú egyebet sem tett, mint vadászott a rengeteg erdőkben. Erősek is voltak, bátrak is voltak mind a ketten. Az eleven farkast is megfojtották, az oroszlánnal is megbirkóztak.

      Egyszer elmentek vadászni. Hunor is vitt magával száz embert. Magyar is vitt százat. Bizony sokan voltak. Ugyebár kétszáznál is kettővel többen?

      Amint az erdőbe érkeztek, mindjárt megpil­lantottak egy gyönyörű szép szarvast. De az olyan nagy és olyan szép volt, hogy szóval ki sem lehet mondani. Tizenhat ága volt az egyik szarvának, tizenhat a másiknak. A csodaszép szarvas nagyon megtetszett Hunornak és Magyarnak.

      Mindjárt utána is iramodtak – mert hát lóháton voltak –, hogy elfogják. No hiszen, mint a nyíl, oly sebesen rohant a szarvas. Még a villámnál is, a szélnél is sebesebben tudott futni. Dehogy érték utol, a nyílvessző sem fogott rajta. Egyszer előbukkant, másszor eltűnt.

      Mondta a kétszáz vitéz Hunornak és Magyarnak:

      – Menjünk haza, úgysem tudjuk megfogni a szarvast.

      – De bizony nem megyünk, ha a világ végéig kell is szaladnunk utána. Előre, csak előre!

      Üldözték tovább a csodaszarvast reggeltől estig.

      Másnap is, harmadnap is előtűnt a szarvas, mintha csak csalogatni akarta volna őket:

      – Jertek utánam! Jertek!

      Harmadik nap egy szépséges szép erdő széléhez érkeztek. A fű a ló hasáig ért ott, az erdő tele volt vadállattal, s egy kék vizű tó állott a közepén. A mezőn ezer meg ezer virág – hej de még ennél is szebbek voltak a tündérlányok, akik a mezőn játszottak. Éppen kétszázketten voltak ők is.

      Bezzeg nagyon megijedtek, mikor Hunort és Magyart, no meg a kétszáz vitézt megpillantották. El is akartak szaladni.

      Hát a csodaszép szarvas hova lett? Eltűnt hirtelen, mintha a föld nyelte volna el.

      Hunornak és Magyarnak nem kellett már a szarvas, de annál inkább kellett egyiknek is, másiknak is, egy a tündérlányok közül.

      Abbizony, a két legszebbik két királylány volt, a többiek pedig a szolgálóleányaik.

      Hamarosan közrefogták őket, s Hunor is, Magyar is kiválasztotta a magáét, a kétszáz vitéznek is jutott egy-egy. Éppen mintha kiszámították volna.

      Sírtak a leányok, mint a záporeső, de Magyar megvigasztalta őket:

      – Ne sírjatok, leányok! Mi azért jöttünk, hogy elvegyünk titeket feleségül. Tetszik nekünk ez az ország. Sátrat verünk, itt maradunk mind. Vadat hozunk az erdőből, halat fogunk ki a tóból, s ti majd főztök nekünk ételt.

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1