Trova il tuo prossimo libro preferito

Abbonati oggi e leggi gratis per 30 giorni
Drágakövek tava - kínai mesék

Drágakövek tava - kínai mesék

Leggi anteprima

Drágakövek tava - kínai mesék

Lunghezza:
106 pagine
1 ora
Pubblicato:
Dec 10, 2013
ISBN:
9789633441428
Formato:
Libro

Descrizione

A mesék szerves részét képezték a mindenkori kínai kultúrának, amely az ország határain túl is más népek műveltségére is hatással volt évezredeken keresztül. Legendák, vallási hiedelmek, történelmi események, vagy sok esetben hivatásos írástudók történetei váltak nép-, népies mesékké. Kötetünkbe több mint egy tucatnyit válogattunk ezek közül, melyek G. Beke Margit és Tokaji Zsolt átdolgozásában olvashatók.

Pubblicato:
Dec 10, 2013
ISBN:
9789633441428
Formato:
Libro

Anteprima del libro

Drágakövek tava - kínai mesék - Fapadoskonyv.hu Kiadó

DRÁGAKÖVEK

TAVA

Kínai mesék

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Kaposvári Franciska

978-963-344-142-8

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© G. Beke Margit jogutódja, Tokaji Zsolt

MESE A SZEGÉNY

IFJÚRÓL ÉS A BOSZORKÁNY LÁNYÁRÓL

Sziklás, vad hegyek között, szalmafedeles kicsiny kunyhóban éldegélt egy öregember a három fiával. Az öreg minden áldott nap elment a hegyekbe rőzsét szedni. Egyszer, mikor megint az erdőt járja, látja, hogy egy asszony ül a tisztáson, és magában sakkozik. Fehér ruhájáról mindjárt tudta, hogy gyászol. Az ember maga is szeretett sakkozni, közeledett hozzá, és sajnálattal, érdeklődéssel figyelte.

– Nem ülsz le velem egy játszmára? – kérdezte az asszony.

– Mért ne? – felelte ő, és leült vele szemközt.

– De mi legyen a tét?

– Én a fámat teszem fel.

– Ne azt. Merthogy nekem nincsen fám, amit feltegyek. De van-e gyereked?

– Három fiam van – felelte a favágó.

– No, az éppen jó – örvendezett az asszony. – Nekem meg három lányom van. Ha te nyersz, elküldöm a három lányomat a fiaidnak, feleségül. Ha meg én nyerek, hát te küldöd a három fiadat az én házamba, vőnek.

Az ember elégedetten simogatta a szakállát.

– Az ám, így már jó lesz. Kezdhetjük.

Játszottak, de a favágó folyvást veszített. Végtére felállt az asszony, és egy sötét sziklavölgyre mutatott.

– Látod azt a völgyet? Ott lakom én a lányaimmal. Oda küldd el holnap a legidősebb fiadat. Három nappal később pedig a középsőt és újabb három nap múlva a legkisebbet.

Azzal sarkon fordult, és indult a völgy felé. Az öreg sem szedett több fát, egyenest hazaballagott, és mindent elbeszélt a fiainak. Azok örültek, hogy feleséget szerzett nekik az apjuk.

Másnap elment a legidősebb fiú, és három nappal azután a középső.

Utoljára felkerekedett a legkisebb is. Megy-mendegél sűrű erdőn, sziklás hegyeken át, egyszer csak szembejön vele egy hófehér szakállú szent ember.

– Hová, merre, édes fiam? – kérdi.

– Ott, abban a sötét sziklavölgyben lakik egy özvegyasszony a három lányával, ahhoz megyek, vőnek. A két bátyám már elment – felelte a fiú.

Az öreg szomorúan sóhajtott:

– Nem özvegyasszony az, fiam, hanem gonosz boszorkány. Nincs is neki több lánya egynél, az is csak mostohalánya. De ezzel a hazugsággal már sok szegény legényt tőrbe csalt. A két bátyád sem él már. Az öregebbiket az oroszlánok falták fel a külső kapu előtt, a kisebbet meg a tigrisek, a második kapuban. Áldd a szerencsédet, hogy velem találkoztál.

Kivett az inge alól egy vasból cseppentett gyöngyöt, és így folytatta:

– Ezt vesd oda majd az oroszlánoknak.

Aztán még egy vaspálcát is adott neki, hogy azt a tigrisek elé dobja.

– És még valamit kell tenned. Eriggy le ide a patakhoz, a barackosba, és vágj egy jó hosszú ágat. Mikor majd a harmadik kapuhoz érkezel, azzal érintsd meg. Így bejuthatsz, de máskülönben soha, míg világ a világ.

A fiú zsebre tette a gyöngyöt meg a pálcikát, megköszönte a szent embernek a segítséget, aztán lement a patakhoz, vágott egy erős barackágat, és folytatta útját. Hogy a sziklavölgyhöz közeledett, mindjárt megpillantotta a nagy házat. A külső kaput csakugyan oroszlánok őrizték, de mikor a vas gyöngyszemet elébük dobta, játszadozni kezdtek, és nem bántották. A második kapuban odadobta a vaspálcikát a tigriseknek, és míg azzal játszadoztak, szépen továbbment. De a harmadik kapu zárva volt. Fogta hát a hosszú barackágat, a hegyével megérintette – abban a pillanatban lezuhant a tetőről egy ezerfontos vaskolonc, s a kapu kinyílt. Ha meg nem fogadja a remete tanácsát, és puszta kézzel próbálja betaszítani a kaput, a nehéz kolonc agyonvágta volna.

A boszorkány éppen ott ült az első szobában, és varrogatott. A zajra kinézett, s mindjárt tudta, hogy az ifjú, aki belép az ajtón, a favágó harmadik fia. Bosszankodott magában: „Ejnye, hogy tudott ez épségben keresztüljutni a három kapun?" De nem mutatta bosszúságát, inkább örömet színlelt.

– Te vagy az? Éppen jókor jössz, fiam. Van még egy véka lenmagom. Vesd el, kérlek, itt a ház mögött a lenföldön. Aztán, ha visszajöttél, megüljük a lakodalmat. Látom, esőre áll, azért siettetlek.

Csakugyan fekete, fellegek borították az eget, az ifjú hát fogta a vékát, és kiment vetni. De mikor a gazos földet meglátta, nagyon elszomorodott. „Hisz ide eke kéne, meg két jó ökör, ki tud anélkül ilyen gyomos földet felszántani, bevetni!" Kirángatott pár szál gazt, csak úgy próbaképpen, aztán csüggedten a maggal teli vékára hajtotta fejét, és elaludt. Esteledett már, amikor felébredt. Egyszer csak látja, hogy egész falka apró disznó szalad oda. Orrukkal túrják, túrják a földet, kihúzkodják a sok gizgazt, és szépen eltakarítják. Most már egykettőre elvetette a lenmagot, megköszönte a disznóknak a segítséget, és visszament az özvegyasszonyhoz.

– No, mi az, tán bevetetted a földemet?

– Be én.

– Ejnye, mért nem nézed az eget? Ki vet ilyenkor lent? Egy tenyérnyi felhő nem sok, annyi sincs. Eső nélkül hogy eredjen meg a mag? Szedd össze hamar, amit elszórtál, de mindet ám, egy szem se hibázzon! Ha végeztél, megtartjuk a menyegzőt.

Az ifjú ajkába harapott, de nem ellenkezett. Fogta az üres vékát, és kiment a lenföldre, kezdte felszedegetni a szemeket a fényes holdvilágnál. Alig egyet-kettőt talált, azt is csak hosszas keresgélés után, dereka hamar belefájdult a hajlongásba. Ahogy nagy búsan felpillant, és körülnéz, hát látja, hogy ezer meg ezer hangya mászik ott, hordják a lenmagot a vékába, míg csak színig meg nem telik. Megköszönte a hangyáknak a segítséget, fogta a vékát, és hazavitte az asszonynak.

– Összeszedted mindet?

– Össze én.

– Akkor most feküdjünk le, biztosan fáradt vagy – mondta az asszony.

De másnap reggel megint kitalált valamit.

– Én most elbújok. Ha megtalálsz, tiéd a lányom. Ahogy kimondta, már el is tűnt, híre-nyoma se volt. Az ifjú meg keresi, kutatja mindenfelé a házban. Egyszer csak hallja, hogy szólnak hozzá a magasból:

– Mostohám barackká változott. Eriggy hátra a kertbe, ott látsz majd egy fát szorosan a falnál, azon egy barackot, amelyiknek fele piros, fele zöld. A piros fele az arca, a zöld meg a háta. Harapj bele az arcába, s tüstént visszaváltozik.

Az ifjú felnézett, és meglátott egy lányt – ruhája tengerzöld, orcája halványpiros, olyan volt, mint a nyíló lótuszvirág. Mindjárt tudta, hogy a boszorkány leánya, fülig vörösödött, és kiszaladt a kertbe. Hamar megtalálta a barackfát a falnál és rajta a fele piros – fele zöld barackot. Leszakította, beleharapott a piros felébe, és aztán egy kőre dobta. Abban a szempillantásban előtte termett a boszorkány.

– Ejnye, vőm uram, majdhogy össze nem törtél a kövön! – korholta. Arcáról csak úgy folyt a vér.

– Honnan tudhattam volna, hogy te vagy a barack? – mentegetőzött az ifjú.

A boszorkány hátat fordított, és elmenőben még odavetette neki:

– Hozz a lányomnak a Sárkánykirály palotájából egy fehér nefritkő ágyat, aztán megüljük a lakodalmat.

Szegény fiú csak állt ott a kertben, mint akit fejbe kólintottak. Egyszer csak odajön hozzá a lány, és megkérdi, min gondolkodik olyan erősen?

– Mostohád most meg azt kívánja, hogy hozzak el a Sárkánykirály palotájából egy nefritkő ágyat. De hogy mehet el halandó ember a tenger fenekére, a Sárkánykirályhoz!

– Ó, az nem nagy dolog. Nesze, adok neked egy aranyvillát, ezzel csak egy vonást húzol a tengerre, és kettéválnak előtted a habok, oda mehetsz, ahová tetszik.

A fiú elvette az arany villát, lesietett

Hai raggiunto la fine di questa anteprima. Registrati per continuare a leggere!
Pagina 1 di 1

Recensioni

Cosa pensano gli utenti di Drágakövek tava - kínai mesék

0
0 valutazioni / 0 Recensioni
Cosa ne pensi?
Valutazione: 0 su 5 stelle

Recensioni dei lettori