Az erdő meséi
By Barsi Ödön
5/5
()
About this ebook
„Az Álomfickó meséi” a háború után jelent meg, és nagy sikert aratott. „A tenger meséi” a rendszerváltás után, a Fapados Könyvkiadó gondozásában került kiadásra. „Az erdő meséi” a kéziratból történő válogatás után szintén a Fapados Könyvkiadó elektronikus kiadása.
A mesék hangulata, gondolatvilága és tanulságai jól tükrözik írójuk lelki állapotát, aki az 50- es években a publikálási lehetőségeitől megfosztva, meseírással vezette le érzéseit és jelezte a való világtól való kényszerű elfordulását.
Related to Az erdő meséi
Related ebooks
Magyar gyermek- és népmesék Rating: 5 out of 5 stars5/5A tűzmadár Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsCsicseri történet-összegyűjtött mesék Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsVuk Rating: 5 out of 5 stars5/5Hans Christian Andersen meséi Rating: 4 out of 5 stars4/5Bogáncs Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsCsí és más elbeszélések Rating: 2 out of 5 stars2/5Erdei állataink kultúrtörténeti lexikona 1. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsPöttyös Panni kedvenc meséi Rating: 5 out of 5 stars5/5Szia, világ!: Pöttyös Panni Rating: 5 out of 5 stars5/5Bosszantöpp és más furcsaságok Rating: 1 out of 5 stars1/5Zsákbamacska: Pöttyös Panni Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHarkály anyó: Pöttyös Panni Rating: 5 out of 5 stars5/5Juharfalvi Emil még egyszer Rating: 5 out of 5 stars5/5Álomország kapujában Rating: 2 out of 5 stars2/5Oszkár kalandjai Rating: 5 out of 5 stars5/5Bori és barátai Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsGrimm testvérek összegyűjtött meséi Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMesék az erdőből Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBikfi-Bukfenc-Bukferenc Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMagyar népmesék Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEleven képeskönyv: Pöttyös Panni Rating: 5 out of 5 stars5/5Harisnyás Pippi Rating: 4 out of 5 stars4/5Mesék testvérekről testvéreknek Rating: 3 out of 5 stars3/5Vége jó, minden jó és más mesék Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBerci és az eltűnt osztálypénz Rating: 1 out of 5 stars1/5De szép ez az élet! Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAdventi Mesék Rating: 5 out of 5 stars5/5Mesék a szabadulásról Rating: 5 out of 5 stars5/5Mesék a csodakertről: Az egyetlen Földért Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Related categories
Reviews for Az erdő meséi
2 ratings0 reviews
Book preview
Az erdő meséi - Barsi Ödön
BARSI ÖDÖN
AZ ERDŐ MESÉI
Honlap: www.fapadoskonyv.hu
E-mail: info@fapadoskonyv.hu
Borító: Rimanóczy Andrea
ISBN 978-963-377-085-6
© Barsi Ödön jogutódai
© Fapadoskonyv.hu Kft.
AZ ÁLNOK RÓKA
A róka egy hatalmas vadkant látott az erdőben csatangolni.
– De jó volna egy kis disznóhús! – sóhajtotta. – Csak az a baj, hogy csúnya, hegyes és görbe agyara van és ezért nem tanácsos vele kikezdeni… De hátha a farkas kikaparja nekem a gesztenyét!
A gondolatot tett követte. A róka felkereste a vén ordast és ártatlan pofával dicsérni kezdte a remélt zsákmányt.
– Egy malacka kóborol az erdőben, kész pecsenye, csak éppen meg kellene fogni.
– Miért nem fogod meg magad?
– Mert… mert szeretlek, és osztozni akarok veled a pecsenyén.
Az ostoba farkas kötélnek állt és a róka társaságában felkereste a vaddisznót.
– Különös malac ez! – mondta az ordas mikor a vadkant megpillantotta. – Inkább disznó ez félelmetes agyarakkal! És nagyon vad a tekintete!
– Ó, az ilyen agyar inkább csak dísznek számít, és nem is néz olyan haragosan, inkább csak fél tőlünk szegény állat! – bizonygatta a róka. – Előbb-utóbb a szelíd disznó is ilyen lesz, ha sokáig van az erdőben. Ne félj semmit! Támadjuk meg együtt a disznócskát: te elölről, én pedig hátulról.
– És miért nem fordítva?
– Mert a disznófő a legjobb falat, ezt bármelyik szakácskönyvben olvashatod – mondta a vörös betyár. – Én teljesen igénytelen vagyok, megelégszem a nyomorúságos sonkákkal.
– Nem tetszik nekem a dolog – dörmögte a farkas.
– Ó, talán csak nem félsz? Hiszen te vagy az erdő fejedelme! Ki állhatna ellen neked?
Az ordas nem akart gyávának mutatkozni és végül is nekiugrott a vadkannak. Ez volt az utolsó ugrása, egy perc múlva már feltépett hassal hevert az árokban.
– Áruló! – hörögte a haldokló farkas. – Te jól tudtad mi vár rám.
– Azt hittem ügyesebb és erősebb vagy – mondta a róka gúnyosan. Ki hitte volna, hogy egy disznó leteríti az erdő fejedelmét! Én szégyenkeznék a helyedben… Máris megyek a tigrishez, ő talán elbánik a sonkák tulajdonosával.
A róka alázatos pofával lépett az erdő sárgaszakállú hercege elé. A tigris a barlangja előtt hevert, zöld fény ragyogott a szemében, szájából kivillantak erős fehér fogai.
– Fenség, gyönyörű pecsenyét láttam – mondta a róka mézédes hangon.
– Hol?
– Az erdőben… Persze, a pecsenye még járkál, de ha te is úgy akarod, akkor hamarosan a gyomrodban lesz…
– Milyen állatról van szó?
– Egy vadkanról. Előtted nincs mit titkolnom: félelmetes, erős állat, éles agyarai vannak. De mit ér az ereje a tiedhez képest? Te vagy az erdő igazi uralkodója, még az elefánt is kitér előled, talpad egyetlen csapásával leteríted a bivalyt is.
A tigrisnek tetszett a hízelgés, de tartott a vadkantól és ezért kitérő választ adott:
– Mostanában inkább szarvasokra vadászom.
– De a vaddisznó kigúnyolt – ingerelte a róka.
– Ez nem igaz!
– Én magam hallottam… Agyaraival a gyökereket tépte és azt röfögte, még a tigris belét is kiszaggatom, ha úgy adódik. Elvégre bennem királyok vére folyik, ő pedig csak hercegnek született.
A zöld fény ijesztően lobogott a tigris szemében, dühösen csapkodott a farkával.
– Mit mondott még?
– Alig merem megismételni fenséges színed előtt. Kijelentette, hogy azért csíkos a bundád, hogy jobban elrejtőzködhess az üldözőid elől, mert alapjában véve gyáva vagy.
– Én gyáva? Hiszen a dzsungel lakói rettegnek tőlem: a majmok vacogva menekülnek a fákra, ha megpillantanak és a bivaly is az iszapba merül.
– A vaddisznó mégis gyáva macskának nevezett, aki csak orozva mer támadni.
– A gyalázatos! – hörögte a felbőszült tigris.
– Végül azt is hozzátette, hogy nincs olyan gyönyörű és hatalmas hangod, mint a királyi oroszlánnak, te csak fújni és morogni tudsz.
– Elég! – bömbölte a tigris. – Hol az a vadkan?
– Gyere csak velem, fenség! – mondta a róka. – De talán jobb lesz, ha te mész elől, én majd mindig mutatom az irányt.
Az erdő egy tisztásán találkozott a két hatalmas állat, a róka odébb sompolygott.
A vadkan felemelte nagy fejét, sötét szemében a halál csillogott, sörtés teste olyan volt, mint moszatokkal benőtt korhadó fatörzs. Talán