Esther és Jerry Hicks:

Salamon beavató meséi

ELŐSZÓ

"A felnőttek már nem élvezik, ha csöndben lehetnek...

Te még hallod a gondolataidat?"

Még az érzékeny, intelligens gyerekek is csupán többnyire elbűvölőek, kellemesen

eredetiek a mi felnőtt szemünkben, amikor álmaikat, gyöngéd kis világukat, szívük
történetét ártatlan egyszerűséggel elénk tárják. Némi tiszteletet, a meghallgatás
fegyelmét talán, de tartós gondolati rezgést csak ritkán keltenek bennünk.

Hol vagyunk már a meséktől, a gyerekkortól?

Pedig ha meghallunk egy gyermeket, vagy ezt a "felnőtteknek el sem mondhatom

mesét", rádöbbenünk arra, hogy a gyermek még közel él ahhoz, Aki útnak indította s
képes olyan szelíd, érzékeny híreket hozni Róla, hogy nyomban megértjük mi
felnőttek, miért is baj az, "ha nem leszünk olyanok mint a gyerekek".

Új sorozatunk célja, reménye, hogy a gyermek olvasó megtudja, amit, vagy inkább
Akit keres az tényleg létezik, mi gondterhelt, annyi mindenért felelős felnőttek pedig
ismét átélhetjük, a gyermek ajándék, Isten üzenete.

Bakos Attila

-1-
 ELSŐ RÉSZ: Az örök Barátság kezdete

ELSŐ FEJEZET

Sara puha, meleg ágyában fekve, kénytelen volt tudomásul venni a tényt: felébredt.
Kinn még sötét volt, de tudta, hogy fel kell kelnie. Ki nem állhatom a rövid téli napokat!
- gondolta -, bár az ágyamban maradhatnék, míg felkel a nap.

Tudta, hogy álmodott. Valami nagyon kellemes dologról szólt az álma, de sajnos
most már fogalma sem volt róla, hogy mi is lehetett az. Nem akarok még felébredni -
gondolta, miközben próbált a szomorú valósághoz visszatérni ebből a gyönyörű
álomból. Ehhez a kellemetlen, nyirkos, hideg téli reggelhez! Sara mélyen
beburkolódzott meleg takarójába, és hallgatózott - vajon anyja ébren van-e már, és ott
motoz-e lent a konyhában. Fejére húzta takaróját, behunyta szemét, és megpróbálta
felidézni, hogy miről is szólt ez a nagyon szép álom, amelyből felébredt. Annyira
gyönyörűséges volt, hogy még folytatni akarta.

A fene egye meg! Ki kell mennem. Megpróbálom egy kicsit visszatartani még! Elengedem
magam. Talán akkor észre sem veszem... Talán sikerül...

Sara forgolódott, és megpróbálta elkerülni az elkerülhetetlent. De nem működött...

Nincs mit tenni!... Na jól van... Felkelek! Majd máskor. Nagy ügy! Sara lábujjhegyen
lelopakodott a fürdőszobába, óvatosan átlépte a padlón azt a pontot, ahol az mindig
nyikorgott, és halkan behúzta maga mögött az ajtót. Elhatározta, hogy elhalasztja a
WC leöblítését, hogy legalább egy kis ideig még élvezhesse az egyedüllét fényűző
nyugalmát. Csak még öt perc béke és nyugalom! - gondolta.

- Sara! Felkeltél? Gyere, egy kicsit segíts nekem!

- Most már akár a WC-t is lehúzhatom - mormogta magában. - Oké, megyek már.
Azonnal ott leszek! - kiáltott le anyjának.

Sohasem tudta megérteni, hogy hogyan tudja anyja minden pillanatban számon
tartani, hogy a család melyik tagja éppen mit csinál. Bizonyára lehallgatói vannak
elrejtve minden szobában, döntötte el keserűen. Tudta, hogy ez nem így van, de a rossz
hangulat kisördöge már úton volt, és úgy tűnt nincs mód megállítani.

Soha többet nem iszom semmit lefekvés előtt. Még jobb, ha már déltől kezdve nem iszok
semmit, így miután felébredek, csak heverészhetek az ágyban, és gondolkodhatok, egészen
egyedül, és senki se jön rá, hogy ébren vagyok.

-2-
 Vajon hány évesnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy már ne élvezze a saját gondolatait?
Tudom, hogy ez egyszer majd eljön, mert a felnőttek nem élvezik, hogy csendben lehetnek.
Képtelenek hallgatni a gondolataikat, mindig csak fecsegnek, vagy tévét néznek, és ha
beszállnak az autóba, akkor is az az első dolguk, hogy bekapcsolják a rádiót. Úgy tűnik, senki
nem szeret egyedül lenni, csak társaságban érzik jól magukat. Találkozókra mennek, vagy
moziba, vagy táncolni, vagy valamilyen labdajátékot játszani. Legjobb lenne letakarni
mindent, hogy legalább egy kis időre halljam magam gondolkodni.

Lehetséges ébren lenni úgy, hogy ne legyen az ember állandóan Mások Zajos Gondolatainak
kereszttüzében?

Alapítani fogok egy klubot, az MZG elleni klubot. Az alapszabály tartalmazni fogja:

- Élhetsz úgy, mint más, de nem kell senkihez se beszélned.

- Bámészkodhatsz, amennyit csak akarsz, de nem kell elmondanod, hogy mit láttál.
- Szeretned kell egyedül lenni, néha csak úgy, a gondolataidba merülve.
- Derék dolog, ha segíteni akarsz másokon, de ezt nem kell túlzásba vinned, mert ez egy
csapda, ami csak bajt hoz rád. Ha túlságosan segítőkész vagy, rád támadnak a gondolataikkal,
és akkor csak nézhetsz, és máris nem marad egy perced se magadra.
- Hajlandónak kell lenned arra, hogy csak meglapulj, és észrevétlenül figyelj másokat.

Vajon lenne-e egyáltalán ember, aki belépne a klubomba? Nem hiszem! De különben is! Csak
tönkretenné... Az én klubom arról szól, hogy nincs szükség klubokra. Arról szól, hogy az
életem van olyan fontos és érdekes, és szórakoztató, hogy nincs szükségem senki másra.

- Sara!

-3-
 Felriadt, és pislogva visszatért a földi valóságba. A fürdőszobamosdó előtt állt,
üresen bámult a tükörbe, és szórakozottan mozgatta szájában a fogkefét.

- Egész napodat ott szándékozod tölteni? Gyerünk, mozogj! Rengeteg a dolgunk!

-4-
 MÁSODIK FEJEZET

- Sara, akartál valamit mondani? - Sara felugrott, mert ráébredt, hogy Mr. Jorgensen
őt szólította.

- Igen, tanár úr... Vagyis nem... - hebegte Sara, míg az osztály többi 27 tanulója
vigyorgott. Soha sem értette, mások miért lelik örömüket abban, ha valaki zűrös
helyzetbe kerül -, de a lehetőséget soha sem hagyták ki, hogy kinevessék. Mintha
tényleg olyan vicces dolgot mondott volna. Mi olyan nevetséges abban, ha valaki
kellemetlen helyzetbe kerül? Sara nem tudta ezt megérteni - de most nem volt ideje ezen
töprengeni -, főleg azért, mert Mr. Jorgensen még mindig kérdően nézett rá. Cikis
helyzetben, teljes reflektorfényben állt, amit a többiek egyre hangosabb nevetéssel
fogadtak.

- Válaszolnál a kérdésre, Sara?

Még hangosabb nevetés. Soha nem lesz ennek már vége?

- Állj föl, Sara, és válaszolj!

Miért ilyen gonosz? Tényleg annyira fontos ez neki?

Öt-hat buzgó kéz emelkedett a magasba, jelezve, hogy az osztálytársai készek

kihasználni a helyzetet, hogy minél kellemetlenebb helyzetbe hozzák.

- Nem, tanár úr... - suttogta Sara, és lehuppant a székére.

- Mi a válaszod, Sara? - kérdezte a tanár, élesen.

- Azt mondtam: Nem! Nem tudom a választ a kérdésre! - mondta Sara egy kicsit
hangosabban, de Mr. Jorgensen egyelőre még nem fejezte be a gyötrését... Még nem.

-5-
 - És tudod, hogy mi volt a kérdés!?

Sara arca kigyúlt zavarában. A leghalványabb elképzelése se volt arról, hogy mi

volt. Mélyen elmerült saját gondolataiban, saját világában.

- Sara, ajánlhatok neked valamit?

Sara összeszorította száját, mert tudta, hogy bármit is válaszolna, az nem használna.

- Azt tanácsolom, hölgyem, hogy kicsit több időt fordítson az osztályban

megvitatandó fontos kérdésekre, és kevesebbet az ablakon való kibámulásra, és a
felesleges, haszontalan dolgokon való ábrándozásra.

- Próbálj valami tartalmat tölteni abba az üres fejedbe, ha lehetséges. - Még

harsogóbb nevetés.

Soha nem ér már véget ez az óra?

És akkor végre csengettek.

Sara lassan hazafelé sétált. Miközben lépegetett bámulta, ahogy piros csizmája
belesüpped a fehér hóba. Hála a hóesésnek. Hála a csendnek. Hála a lehetőségnek,
hogy visszavonulhat saját világába, amíg megteszi három kilométeres sétáját
hazafele.

Észrevette, hogy a Híd alatt a folyót majdnem teljesen befedte a jég, és arra gondolt,
le kéne csúszni, megnézni milyen vastag a jég, de meggondolta magát, és ezt inkább
egy későbbi időpontra halasztotta. A híd a folyó felett sétája kedvenc szakasza volt.
Itt mindig történt valami!

A híd közepén felnézett, most először azóta, hogy elhagyta az iskolát. Árnyalatnyi
szomorúságot érzett, amikor rádöbbent, hogy magányos sétáját már csak két sarok
választja el végétől. Lassított léptein, hogy még egy kicsit tovább mentse nyugalmát.
Megfordult és hátrafele kezdett sétálni, úgy hogy közben a hidat lássa.

- Hát jó - sóhajtott, ahogy rálépett a házukhoz vezető kavicsos útra. Egy pillanatra
megállt még a lépcsőn, hogy messzire röpítsen egy nagy jégdarabot. Először
meglazította a csizmája hegyével, majd egy nagy rúgással egy távoli hókupacba
röpítette, majd vizes csizmáját lehúzta és belépett a házba.

Csendben becsukta maga mögött az ajtót, és felakasztotta nedves kabátját a fogasra,

-6-
eközben igyekezett olyan kis zajt csapni, amilyent csak tudott. Nem az a fajta volt,
aki hangos, mindent átható "Itthon vagyok" felkiáltással érkezik haza.

Leginkább remete szeretnék lenni, gondolta, miközben a konyhába igyekezett. Egy

szelíd, csendes remete, aki sokat gondolkodik, nem sokat beszél, és mindenképpen maga osztja
be a napi teendőit. Igen, ez az!

-7-
 HARMADIK FEJEZET

Az iskolában elcsúszott a sáros folyosón a szekrénye előtt. Ott feküdt, és csak annyit
érzett, hogy a könyöke nagyon fáj, de igazán nagyon.

Ha az ember elesik, az mindig nagy megrázkódtatás. Minden olyan gyorsan

történik. Az egyik pillanatban még függőleges helyzetben vagy és gyorsan igyekszel
előre, azzal a határozott céllal, hogy a helyeden legyél mire az utolsó csengő is
elhangzik; majd a következő pillanatban már a hátadon kapálódzol, döbbenten, fájó
tagokkal. A legrosszabb dolog a világon, ha az iskolában terülsz ki, ahol mindenki
lát.

Sara felnézett a gyerekekre, akik vigyorogtak, kuncogtak, vagy egyenesen hangosan

röhögtek rajta. Úgy csinálnak, mintha ilyen velük még soha nem történt volna!

Amikor kiderült, hogy nincs semmi látványosság, mint mondjuk egy törött csont,
vagy vérző végtag, vagy fájdalomtól jajgató áldozat, a tömeg szétoszlott, és
szörnyeteg iskolatársai folytatva mindennapi életüket, az osztályaik felé indultak.

Egy kék pulóveres kar nyúlt felé, megragadta, és ülő pozícióba húzta. Egy lány
hangját hallotta:

- Jól vagy? Fel tudsz állni?

Nem! El akarok tűnni. De mert erre nem volt mód, és mert a szájtáti tömeg is
nagyjából eloszlott, Sara halványan elmosolyodott, míg Helen talpra segítette.

Sara még sohasem beszélt Helennel, de már látta a folyosón. Két évvel idősebb volt
ugyan, de még csak egy éve járt ide.

-8-
 Sara tulajdonképpen semmit sem tudott Helenről, de ez természetes volt. Az
idősebb gyerekek soha nem barátkoztak kisebbekkel. Valamilyen íratlan törvény így
diktálta. Helen mindig könnyedén mosolygott, és bár nem volt sok barátja, és inkább
egyedül járt, tökéletesen elégedettnek tűnt. Pontosan ezért vette Sara észre. Sara
ugyanolyan magányos volt, mint ő, csakhogy Helent szemlátomást nem zavarta
magánya.

- Ezek a padlók iszonyúan csúsznak, amikor kint esik - mondta Helen. - Csoda,
hogy még nem törte ki senki a nyakát.

Még egy kicsit kábán és zavarodottan Sara nem fogta fel igazán a szavak értelmét,
de volt valami kedves abban, ahogy Helen szólt hozzá, és ettől rögtön jobb kedvre
derült.

Szokatlan volt Sara számára, hogy egy másik ember ilyen hatással legyen rá.
Nagyon ritka alkalomnak számított, hogy egy másik ember szavait előtérbe helyezte
saját, magányos gondolataival szemben. Ez furcsa érzés volt.

- Köszönöm - dünnyögte Sara, és közben igyekezett a sarat letörölni

összepiszkolódott szoknyájáról.

- Szerintem, ha egy kicsit megszárad, már nem lesz olyan rémes - vigasztalta Helen.

És megint! Nem a szavak, amiket Helen használt -, mert azok normális, mindennapi
szavak voltak -, hanem ahogy mondta őket, abban volt valami egészen más.

Helen szelíd, csengő hangja, úgy tűnt, hogy elsimítja azt a rémes érzést, és
fájdalmat, melyet Sara érzett. Zavarodottsága egy pillanat alatt eltűnt, erősebbnek és
határozottabbnak érezte magát.

- Nem érdekes! Nem számít - szólt Sara. - Rohanjunk, mert elkésünk.

És ahogy ott ült a helyén, fájós könyökkel, sáros ruhával, lógó cipőfűzővel, és zilált
hajával a szemében, sokkal jobban érezte magát, mint bármikor... ezen a helyen. Ez
teljesen érthetetlennek tűnt, de mégis így volt.

Sara mai sétája hazafelé más volt, mint a többi. Ahelyett, hogy belemerült volna
saját gondolataiba, mindent kizárva a körülötte levő világból - kivéve azt a keskeny
ösvényt, amin lépegetett - ma különösen éber és élénk volt. Úgy érezte, énekelni
lenne kedve. Sőt, énekelni is kezdett. Egy kedves dallamot dúdolva, vidáman
lépegetett az ösvényen -, s közben végre meglátta azt, ahogyan az emberek róják
útjaikat a kisvárosban, járják az utcákat, a saját, csak általuk ismert céljaik felé.

-9-
 Amint sétája során a városka egyetlen cukrászdájához ért, a megszokott iskola utáni
csemegézésre vágyott. Általában ez egy mázas fánkot, vagy egy gombóc fagyit,
esetleg egy kis tányér sült krumplit jelentett. Ezek a finomságok egy kis időre
elvonták Sara figyelmét a hosszú, szenvedésekkel teli iskolai napokról.

Még megvan az egész heti zsebpénzem - gondolta, a járdán ácsorogva, de végül úgy
döntött, mégsem megy be, mert eszébe jutottak anyja gyakran ismételgetett szavai:
"Ne rontsd el az ebédet nassolással."

Sara igazából soha nem értette ezt, mert ő mindig készen állt az evésre, ha valami
finomság várta. De, ha az ebéd nem nézett ki túl bizalomgerjesztően, vagy ami
fontosabb, az illata nem volt étvágygerjesztő - akkor kifogásokat keresett, vagy
ímmel-ámmal evett... Szerintem nem én vagyok az, aki elrontja az étvágyamat - kuncogott
magában, miközben folytatta útját hazafelé.

- Különben is! Ma igazán nincs szükségem vigaszra - hiszen ma minden olyan

pompásan sikerült.

- 10 -
 NEGYEDIK FEJEZET

Sara megállt a híd közepén, és a jeget nézte. Azon gondolkodott, hogy vajon elég
vastag-e már ahhoz, hogy keresztülsétáljon rajta. Látott ugyan néhány madarat a
jégen álldogálni, és egy-két kutyalábnyomot is észrevett a porhóban, de nem tartotta
valószínűnek, hogy őt is elbírja. Főleg így, hogy rajta volt a kabátja, a csizmája és a
súlyos táskája. Várok még egy kicsit - gondolta, a befagyott folyót bámulva.

Kihajolt a folyó fölé, a rozsdás, hajlott korlátra támaszkodva -, amelyet, szerinte csak
az ő kedvéért alkottak meg. Csodálatosan érezte magát. Elhatározta, hogy még
marad egy kicsit, és gyönyörködik a tájban. Ledobta táskáját a lábához és nekidőlt a
kiugró korlátnak, mely a legkedvesebb helye volt az egész világon.

Ahogy ott kihajolva nézelődött, élvezve e hely nyugalmát, elmosolyodott magában,

mert eszébe jutott az a nap, mikor ez a korlát elnyerte ezt a jó kis erkély-formáját. Ez
pedig Mr. Jackson szénás kocsijának volt köszönhető. Akkor történt, amikor Mr.
Jackson a fékre taposott a jeges úton, hogy elkerülje Mrs. Peterson, Harvey nevű
dakszlijával való találkozást. Sokáig mindenki arról beszélt: Milyen szerencsés volt
Mr. Jackson, hogy nem hajtott be kocsijával egyenesen a folyóba. Sara mindig
csodálkozott azon, hogy miért fújják fel az emberek a dolgokat annyira, hogy sokkal
rosszabbnak látsszanak, mint amilyenek. Ha Mr. Jackson kocsija tényleg belezuhant
volna a folyóba, akkor természetesen minden más lenne. Akkor adott lenne az ok a
nagy hűhóra, amit csapnak körülötte. Vagy, ha beleesett volna a folyóba és ott
megfulladt volna; - természetesen még sokkal jobb ok lett volna a pletykára...

De, nem hajtott be a folyóba, és ahogy Sara kivette a beszélgetésfoszlányokból, az

égvilágon semmi baja sem lett. A teherautó nem tört össze, Mr. Jackson nem sérült
meg. A kutyus megijedt ugyan, de ezen kívül kutya baja sem lett. Az emberek szeretnek
aggodalmaskodni -, vonta le a következtetést Sara. De amikor felfedezte új
erkélykorlátját, nagyon megörült. A nagy, erős acélcölöpök kihajoltak magasan a víz
fölé. Tökéletes! Mintha egyenesen Sara örömére tervezték volna.

- 11 -
 Ahogy ismét kihajolt a folyó fölé, és lenézett, meglátta a kedves "nagy farönköt" a
folyó fölött, amitől újra elmosolyodott. Ez egy másik "baleset" története volt,
amelynek következménye szintén kedves lett szívének.

A folyóparton állt valaha egy nagy fa, és megsérült egy szélviharban. A gazda
összegyűjtött néhány embert a városból, hogy segítsenek levágni a fa ágait, így
előkészítve a kidöntésre. Sara nem tudta, miért van ez a nagy izgalom, mert csak egy
nagy, öreg fát látott.

Apja nem engedte olyan közel menni a helyszínhez, hogy pontosan megértse azt,
amiről az emberek beszélnek -, de mintha azt mondta volna valaki -, attól félnek az
emberek, hogy a vezetékek túl közel vannak a fához. De ekkor már újra felharsantak
a fűrészek, és Sara távolabb lépett, mint mindenki, hogy láthassa a nagy eseményt.

Sara jól emlékezett arra, hogy éppen befogta a fülét, és behunyta a szemét, amikor a
fűrészek hirtelen elhallgattak... és Sara meghallotta, amikor valaki felkiáltott:

- "JAJJ, NE!"

Úgy érezte, mintha az egész város beleremegne, amikor a fa méltóságteljesen eldől,

de mikor Sara felnyitotta szemét, majdnem felsikoltott örömében a látványtól,
ugyanis a folyó két oldalán lévő két kis ösvény a legtökéletesebb fahíddal volt
összekötve.

Elhelyezkedett a kényelmes kiszögelésben, pont a folyó felett, és mélyet lélegzett,

mintha be akarná szippantani az egész folyót. Egészen beleszédült. Szeretem ezt az

- 12 -
öreg folyót! - gondolta magában, még mindig a kedves fatörzsét bámulva.

Sara szeretett két kezét széttárva, egyensúlyozva keresztülszaladni a fatörzsön. Soha

sem félt, pedig tudta, hogy elég a legkisebb rossz lépés, és máris belebukfencezik a
vízbe. Egyszer sem tudott úgy átszaladni a fatörzsön, hogy ne hallotta volna a fülébe
csengeni anyja aggódó, figyelmeztető szavait: "Sara ne menj a folyóhoz, mert
megfulladhatsz."

De nem törődött ezzel - nem bizony. Sőt könnyelműbb lett! - Mert ő tudott valamit,
amit az ő anyukája nem. Sara tudta, hogy ő nem fulladhat meg!

Kényelmesen, a világgal eggyé válva, támaszkodott a korlátjának, és arra

emlékezett, ami azon a bizonyos fatörzsön történt két nyárral ezelőtt. Késő délután
volt. Sara összes feladatával végzett már, így lemehetett a folyóhoz. Felpillantott a
korlátjára, majd a kis ösvényt követve leereszkedett a folyópartra. A folyó kicsit áradt
az olvadó hó miatt. Magasabban volt most a víz, mint szokott, már a fatörzs szélét
mosta.

Megvitatta magával, hogy okos dolog-e most átkelni a fatörzsön, de aztán egy
szeszélyes felvillanás alapján - döntött, és nekiindult az ingatag útnak. Ahogy a
közepéhez ért, megállt egy pillanatra, oldalra fordult, mindkét lábát a folyó felé
fordítva, kicsit ide-oda billegett, hogy visszanyerje egyensúlyát és bátorságát. Ebben
a pillanatban, szinte a semmiből, ott termett a Pittsfieldék tökfej kutyája, a Bolyhos.
Örömében, hogy felfedezte Sarát, egyetlen ugrással a hídon termett, és apró
termetéhez képest olyan nagy lendülettel érkezett, hogy a kislányt a gyors folyású
vízbe lökte.

Hát ez az! - gondolta. - Pont úgy, ahogy az anyukám előre megmondta! El fogok merülni!

- 13 -
 De az események túl gyorsan követték egymást ahhoz, hogy ezen sokáig
töprengjen. Sara arra eszmélt fel, hogy a hátán fekve, sebesen sodródik lefelé a
folyón, szeme elé pedig a legcsodálatosabb látvány tárul, amit valaha is látott.

Már számtalanszor végigsétált a folyó mindkét partján, de most olyan szögből látta
a világát, amely teljesen különbözött mindattól, amit eddig tapasztalt: Szelíden
sodródott ezen a csodálatos vízpárnán, látta maga felett a kék eget, tökéletesen
megformált fákkal keretezve, itt sűrűbben, ott ritkásabban, aztán egész tömötten,
majd áttetszően. A zöld annyi csodaszép árnyalatában!

Nem is volt tudatában, hogy a víz milyen iszonyú hideg, inkább úgy érezte, hogy
egy varázsszőnyegen utazik, simán, csendben, teljes biztonságban.

Ekkor egy pillanatra minden elsötétült! Egy sűrűbb erdőcskébe érkezett, ahol még
az eget sem látta a feje felett.

"- Milyen gyönyörűek a fák!" - kiáltott fel akaratlanul. Ilyen messzire még sose
merészkedett el. A fák frissek és üdék voltak, néhány águk egyenesen a folyó fölé
hajolt.

És akkor egy hosszú, barátságos ág kinyúlt, épp mintha Sarát szeretné felsegíteni.

- Köszönöm fa, nagyon kedves tőled - mondta Sara gyengéden, és a partra evickélt.

Ott állt a folyó partján, kábán, de mámoros szívvel, miközben a ruháját próbálta
elfogadható állapotba hozni.

Hűha! Kiáltott fel magában, mikor észrevette a Petersonék vörös pajtáját. Alig tudott
hinni a szemének. Ami neki csak pár percnek tűnt, azalatt jó pár kilométert megtett a
folyón lefelé, legelők és tanyák mellett elhaladva. De Sara egy cseppet se bánta a
hosszú sétát hazafele. Eltöltötte az élet nagyszerűségének érzése, és így szökdécselt
otthona felé.

Ahogy kibújt nedves, piszkos ruháiból, azonnal berakta őket a mosógépbe, ő maga
pedig egy jó meleg fürdőt vett. Semmi szükség rá, hogy anyát feleslegesen aggasszam -
gondolta. Ettől nagyon ideges lenne...

Hátradűlt a meleg vízben, és miközben moszatok és egyéb piszkos fűcsomók

mosódtak ki szép, göndör, barna hajából, arra gondolt, hogy anyjának most nem volt
igaza.

Sara bizonyos volt benne, hogy ő soha nem merülne el a vízben.

- 14 -
 ÖTÖDIK FEJEZET

- Sara, várj meg!

Sara megállt a kereszteződésben, hogy megvárja öccsét, aki teljes sebességgel rohant
utána.

- Velem kell jönnöd! Látnod kell! Ez csúcs!

Arra mérget veszek! - gondolta Sara, emlékezve a legutóbbi "csúcs szuper" dolgokra,
amelyekkel Jason meglepte. Ott volt például az a mezei patkány, amit Jason maga
fogott, a saját maga által készített csapdával, és a patkány - "...igazán még élt, amikor
utoljára láttam" - Jason állítása szerint. Sara kétszer is elkövette azt az
elővigyázatlanságot, hogy belenézett Jason iskolatáskájába, ahol aztán valami kis
madarat, vagy egeret talált, amik ártatlanul áldozatul estek Jason és elvetemült
barátai vadászó kedvének, na és a karácsonyra kapott flóbert puskáknak.

Miért ilyen szörnyetegek a fiúk? - tűnődött Sara várakozás közben, miközben Jason
lassított a tempón, látva hogy nővére megvárja. Mi örömüket lelik abban, hogy kicsi
állatokat bántsanak, akik senkinek se ártanak?? Egyszer én is jól csapdába ejteném őket, hogy
lássam, ők mit csinálnak. Emlékszem arra az időre, amikor még kevésbé voltak szörnyetegek; a
csibészségeik néha egész szórakoztatóak voltak. Az utóbbi időben azonban Jason egyre
kibírhatatlanabb lett.

Sara a csendes kisvárosi utca közepén állt, és várta, hogy Jason utolérje. Halványan
elmosolyodott, mikor eszébe jutott az a húzás, amit Jason eszelt ki az egyik órán.
Fejét a padjára hajtva egy kis, radírgumiból készített hányadék csomót takargatott,
amikor aztán tanára a padja mellé ért, ártatlan barna szemével felnézett, és feltárta
undorító zsákmányát. Mrs. Johnson azonnal kirohant a teremből, hogy előkerítse a
takarítót, hogy az takarítsa el a szemetet. De mire visszaért, Jason kijelentette, hogy ő
már mindent elintézett, amitől aztán Mrs. Johnson úgy megkönnyebbült, hogy nem
is kérdezett semmit. Jasonnek pedig megengedték, hogy hazamenjen.

Sara meg volt rökönyödve, hogy hogyan lehetett Mrs. Johnson ennyire hiszékeny, és
hogy nem vette észre, hogy az a hányadék, ami frissnek és folyékonynak tűnt, olyan
katonásan megállt egy asztalon, ami meglehetősen lejtős volt. De akkor még Mrs.
Johnson nem ismerte Jasont, annyira, mint Sara; s ezt a fiú ki is használta egy
párszor. De Sara már tisztában volt Jason minden trükkjével.

- Sara! - kiáltotta Jason izgatottan.

Sara hátralépett:

- 15 -
 - Jason nem kell ordítanod! Már csak két lépésre vagy tőlem.

- Bocs - lihegte Jason, levegő után kapkodva. - Muszáj eljönnöd! Salamon visszatért!

- Ki az a Salamon? - kérdezte Sara, de ahogy kimondta, rögtön meg is bánta. Nem

akart egy szemernyi érdeklődést sem mutatni olyasmi iránt, amit Jason ennyire nagy
lelkesedéssel fogad.

- Salamon! Ismered Salamont! Tudod, az az óriási madár a Thacker ösvényen!

- Soha nem hallottam még semmilyen nagy madárról a Thacker ösvényen - jegyezte
meg Sara, igyekezve amennyire csak lehet, unott hangon beszélni. - Jason, nem
érdekelnek a hülye madaraid, vedd tudomásul!

- Ez a madár nem hülye! Ez óriási! Látnod kell! Billy azt mondta, hogy nagyobb,
mint az apukája autója. Sara, el kell jönnöd! Kérlek!

- Jason, egy madár nem lehet nagyobb, mint egy autó.

- De igen, lehet! Kérdezd meg Billy apukáját. Egyszer hazafele jött autóval, és egy
olyan nagy árnyék takarta el, hogy azt hitte, hogy egy repcsi. Betakarta az egész
autót. De nem repcsi volt, hanem Salamon!

Meg kellett hagyni, Jason lelkesedése Salamon iránt elérte célját.

- Majd máskor, Jason, most haza kell mennem.

- Sara, kérlek! Gyere! Lehet, hogy nem lesz legközelebb. El kell jönnöd, ez nagyon
fontos!

Jason kitartása izgatni kezdte Sarát, mert a fiú nem szokott ilyen állhatatos lenni.
Általában amikor megérezte Sara ellenállását, egyszerűen feladta, és jobb alkalomra
várt, amikor a lány kevésbé volt éber. Már tapasztalatból tudta, hogy minél jobban
igyekezett rávenni Sarát valamire, amit az nem akart, annál nagyobb lett a lány
ellenállása. De most minden másként alakult. Jason annyira eltökéltnek tűnt, mint
még soha, így hát Sara beadta a derekát, a fiú legnagyobb meglepetésére, és persze
örömére.

- Na jól van, Jason, hol is van az a hatalmas madár?

- Salamonnak hívják.

- 16 -
 - Honnan tudod a nevét? Bemutatkozott?

- Nem. Billy apukája nevezte el így. Azt mondta, hogy ez egy bagoly. És hogy a
baglyok bölcsek. Tehát ezért Salamon a neve.

Sara futni kezdett, hogy utolérje Jasont. Teljesen oda van ettől a madártól - gondolta. Ez
furcsa.

- Itt kell lennie valahol! Valahol erre lakik.

Sara mindig meglepődött öccse színlelt önbizalmán, mikor ő tudta, hogy az öccse
tudja, hogy igazából nem tudja, miről beszél. De gyakran előfordult, hogy Sara
tovább játszott, és úgy tett, mintha ezt nem venné észre, így könnyebb volt neki.

Körülnéztek a bozótban, melyet most sűrű hó borított, a fák pedig kopaszon

meredeztek. Elhaladtak egy kidőlt kerítés mellett, keskeny ösvényt követve, melyen
minden valószínűség szerint egy nemrég arra vetődött magányos eb járt.

Sara szinte sose járt ezen az ösvényen, télen. Ez kívül esett az iskola és az otthona
közti szokásos útvonalán. Igaz ugyan, hogy errefele számtalan boldog nyári órát
töltött már. Elhaladtak néhány ismerős zug és hasadék mellett, melyek emléke jóleső
érzéssel töltötte el. A legjobb ebben az ösvényben, hogy én magam tapostam ki, se autó, se
szomszéd nem jár erre. Jó kis csendes ösvény ez. Többet kellene erre járnom.

- Salamon! - hangzott fel Jason kiáltása. Sara felocsúdott. Nem számított rá, hogy
öccse így felordít.

- Jason, ne ordibálj Salamonnak, mert ha itt is volt, most már biztos hogy nem fog
előjönni.

- Pedig itt van, Sara. Mondtam, hogy itt lakik. És különben is, ha elrepülne, akkor
látnánk. Tényleg nagyon nagy, hidd el!

Sara és Jason egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak a bozótba, átbújtak egy

rozsdás drót alatt, mely az utolsó maradványa volt egy régi öreg kerítésnek. Lassan
haladtak, tapogatva az utat, mert nem sejthették, hogy a térdig érő hó alatt mi
rejtőzik.

- Jason, én kezdek fázni.

- Még egy kicsit bírd ki, Sara. Kérlek!

Inkább a kíváncsisága tartotta ott, mint a könyörgés, de beleegyezett.

- 17 -
 - Oké! Még öt perc.

Sara hirtelen felsikoltott, mert véletlenül derékig süppedt egy árokba, amit a hó
eltakart a szemük elől. A jéghideg, nedves hó egyenesen a kabátja alá hatolt, onnan a
blúza alá, egészen a bőréig.

- Na jól van! Erről ennyit. Megyek haza!

Jason elkeseredett amiatt, hogy nem találták meg Salamont, de Sara ingerültsége
megvigasztalta. Nem sok minden volt a világon, ami olyan boldoggá tette, mint Sara
felidegesítése. Teljes szívből nevetett, mikor Sara a nedves havat kirázta kabátja alól.

- Ugye milyen nevetséges? Biztos, hogy az egész Salamon-ügyet azért találtad ki,
hogy engem idecsalj, és jól eláztass!

Jason kacagva rohant el Sara haragja elől, mert amennyire élvezte, ha feldühíthette,
ugyanannyira ügyelt rá, hogy ezt kellő távolságból tegye.

- Nem, Sara! Salamon tényleg igazi! Majd meglátod!

- Persze! Hiszem, ha látom - vágott vissza Sara, de valahogyan megérezte, hogy

most az egyszer öccse igazat beszélt.

- 18 -
 HATODIK FEJEZET

Sara nem emlékezett rá, hogy valaha is sikerült odafigyelnie arra, ami az osztályban
történt. Az iskola a világon a legunalmasabb hely! - ezt a következtetést már régen
levonta. Ez a nap azonban túltett az összes többi napon. Képtelen volt figyelni a
körülötte folyó dolgokra. A gondolatai egyre csak a bozótos körül jártak. Ahogy az
utolsó csengő is elhangzott, begyűrte táskáját a szekrényébe, és azonnal odaindult. -
Valószínűleg megőrültem - mormogta magában, miközben egyre beljebb és beljebb
sétált a bozótba, széles nyomot hagyva maga után a mély hóban.

Egy hülye madarat keresek, amely valószínűleg nem is létezik. Ha nem látom meg most
rögtön, azonnal hazamegyek. Nem akarom, hogy Jason megtudja hogy itt jártam, sőt hogy
egyáltalán érdekel a madara.

Megállt hallgatózni. Olyan csend volt, hogy még a lélegzetét is hallotta. Egy árva
lelket se látott. Sehol egy madár, se egy mókus. Semmi. Ha nem lett volna ott az a
csapás, amit tegnap ő és Jason taposott ki, hát azt hihette volna, hogy ő az egyetlen
élőlény a világon.

Igazán szép téli nap volt. A nap egész délután sütött, a hó legfelső rétege megolvadt,
és ragyogva szikrázott a napfényben. Minden csillogott. Máskor egy ilyen nap
boldoggá tette volna a szívét. Mi is lehetne jobb, mint egyedül lenni gondolataival,
ilyen gyönyörű napsütésben. De most dühös volt. A szívének kedves élmények miatt,
s minden olyan miatt, ami ehhez a bozótoshoz fűzte! Arra készült, hogy majd
megtalálja ezt a titokzatos madarat, és ez nagyon nagy izgalommal töltötte el. A
csoda helyett azonban most itt állt egyedül, a térdig érő hóban, és nagyon bután
érezte magát.

- Hol a csudában van az a madár. Na mindegy! Felejtsük el! Megyek haza.

Csalódottan állt a bokrok között, megsemmisülve, zavartan. Visszaindult saját

csapásán, de aztán eszébe jutott, hogy gyorsabb lenne, ha átvágna a legelőn, azon az
úton, amit gyakran használt nyári bolyongásai során.

Biztos befagyott már a folyó. Valahol errefele át tudok menni rajta, ahol keskeny - gondolta,
miközben átbújt a drótkerítés alatt.

Csodálkozott, mennyire elvesztette tájékozódó képességét a behavazott tájon. Már

ezerszer átment ezen a legelőn. Itt szokta a nagybácsija tartani a lovát a nyári
hónapokban. De most minden másnak tűnt! Az ismerős útjelzőket mind betemette a
hó. A folyó teljesen befagyott ezen a helyen, tetejét vastag hó födte. Sara megállt,
hogy felidézze, hol is volt legkeskenyebb a víz. De ahogy ott állt érezte, hogy a jég

- 19 -
hirtelen besüllyedt a lába alatt! Mielőtt észbe kapott volna, máris ott feküdt hanyatt a
vékony jégrétegen, miközben a jeges víz lassan szivárgott ruhája alá. Hirtelen eszébe
jutott csodálatos nyári utazása a folyó hátán, de aztán elfogta a pánik, ha annak
megismétlődésére gondolt, itt a jeges vízben, a jeges halál felé.

Elfelejtetted, hogy te nem merülhetsz el? Kérdezte egy kellemes hang, valahonnan.

- Ki van ott? - kérdezte Sara, körbenézve, fel a magas fák ágai közé, hunyorogva,
mert a hó tündökölve tükrözte vissza a nap csillogását a szélrózsa minden irányából.

- Bárki is vagy, miért nem segítesz kimásznom innen? - A hátán feküdt a törékeny jég
tetején, és attól tartott, hogy a legkisebb mozdulatra a jég megindul alatta.

A jég megtart, ne félj! Csak fordulj meg, és hason kússz ide - szólalt meg ismét titokzatos
barátja.

Így hát, anélkül hogy felnézett volna, a hasára fordult, majd lassan felhúzta magát a
térdére. Aztán óvatosan a hang irányába kezdett kúszni. Nem volt beszélgetős
kedvében. Most nem! Vizes, és jeges volt a ruhája, teljesen átfagyott a teste, és nagyon
dühös volt magára, amiért ilyen kalandba keveredett. Minél előbb haza akart kerülni,
és ruhát cserélni, még mielőtt valaki hazajönne, és rajta kapná vizes ruhában.

- Most mennem kell - mondta hunyorogva a napba, a hang irányába fordulva.

Elindult visszafelé saját lábnyomát követve: nagyon fázott, és szörnyen dühös volt,
amiért ezen a buta folyón át akart kelni ilyenkor. És ekkor hirtelen rádöbbent!

- Te honnan tudod, hogy én soha nem merülök el!?

- 20 -
 De nem volt válasz.

- Hova lettél? Hé, hol vagy? - kiáltotta.

És akkor, a legnagyobb madár, amelyet életében látott, felszállt az egyik fa tetejéről,

felröppent az égre, körözött egyet-kettőt a bozótos és a legelő fölött, majd eltűnt a
napban.

Sara döbbenten állt, hunyorogva a fényben.

Salamon.

- 21 -
 HETEDIK FEJEZET

Mikor másnap reggel Sara felébredt, szokása szerint visszabújt a takaró alá, hogy
lelkileg felkészüljön az új nap kezdetére. Aztán hirtelen eszébe jutott Salamon.

Salamon - töprengett -, tényleg láttalak, vagy csak álmodtalak?

De kis idő múlva, ahogy jobban magához tért, eszébe jutott, hogy iskola után a
bozótosban járt, és a jég megindult a lába alatt.

Nem, Salamon, te nem álom voltál. Jasonnek igaza volt. Te tényleg létezel.

Sara megremegett, mikor eszébe jutott Jason és Billy - ahogy ott kiabálnak a
cserjésben, Salamon után kutatva. Ettől rögtön elöntötte az a nyugtalanság, amit
mindig is érzett, ha arra gondolt, hogy Jason, mint egy szélroham berobban az
életébe. Nem fogom elárulni Salamont se Jasonnek, se senki másnak. Ez az én titkom lesz.

Sara egész nap azzal kínlódott, hogy sikerüljön a tanárára figyelnie. Esze állandóan
az erdőn járt, és a hatalmas varázslatos madáron. Tényleg beszélt hozzám Salamon?
Vagy csak képzeltem - tanakodott. Lehet hogy elájultam az eséstől. Lehet hogy nem voltam
magamnál, és csak álmodtam. Vagy tényleg megtörtént?

Alig várta, hogy újra ott legyen, és utánajárjon a dolgoknak.

Amikor az utolsó csengő is elhangzott, megállt a szekrénye előtt, hogy betegye

könyveit, de aztán úgy döntött, hogy az egész táskáját begyömöszöli. Immár
második napja, hogy nem cipelte haza az összes könyvét. Korábban felfedezte, hogy
az ölnyi könyv valahogy megvédi a kötekedő osztálytársaitól. Valahogy védőövet
képeztek, amely távol tartotta komolytalan, szórakozni vágyó kínzóit. De ma nem
akarta, hogy bármi is lelassítsa. Mint egy golyó, kilőtt a kapuban, egyenesen a
Thacker ösvény felé véve útját.

Mikor elhagyta a betonutat és rátért az ösvényre, egy hatalmas madarat pillantott

meg egy kerítésfán ülve, egyenesen az orra előtt, a nyílt terepen. Egészen úgy tűnt,
mintha a madár rá várna. Sara meglepődött, hogy ilyen könnyen megtalálta
Salamont. Annyi időt eltöltött tegnap a keresésével, és most tessék, itt ül az orra előtt,
mintha mindig is itt ült volna. Fogalma sem volt róla, hogy hogyan közelítsen hozzá!
Mit tegyek? Furcsa lenne csak úgy odamenni egy madárhoz, hogy: "Hello, hogy vagy?" -
gondolta.

Hello, hogy vagy? - szólalt meg hirtelen a madár.

- 22 -
 Sara nagyot ugrott ijedtében. Salamon szívből nevetett. Nem akartalak megijeszteni,
Sara! Hogy vagy?

- Köszönöm jól. Csak nem szoktam hozzá, hogy baglyokkal beszélgessek, ez

minden.

Hát ez elég nagy baj. Néhány közeli barátom bagoly - közölte Salamon.

- Salamon, te viccelsz - nevetett Sara.

Salamon, hmm... A Salamon név tetszik nekem! Salamon! - szép név. Igen, azt hiszem,
szeretem.

Sara elszégyellte magát. Hiszen még nem is tudta az igazi nevét. Jason mondta,
hogy a baglyot Salamonnak nevezték. De Billy apukája választotta ezt a nevet.

- Nagyon sajnálom - szabadkozott Sara. - Még nem is kérdeztem, hogy mi a neved.

Hát, ezen még eddig nem gondolkodtam - mondta a bagoly. De a Salamon az tényleg szép
név. Nekem tetszik!

- Hogy érted azt, hogy ezen még nem gondolkoztál? Úgy érted, nincs is neved?

Hát igazából nincs - válaszolta a bagoly.

Sara nem hitt a fülének:

- Hogy lehet, hogy nincs neved?

Tudod Sara, csak az embereknek van szüksége rá, hogy címkével lássanak el dolgokat. Mi
többiek, csak egyszerűen tudjuk, hogy kik vagyunk, és a címkék nem számítanak. De nekem
tényleg tetszik a Salamon név. És mivel te hozzászoktál, hogy a dolgokat a nevén nevezd, pont
jó is lesz nekem. Igen! Tetszik ez a név. Salamon. Ez az!

Úgy tűnt, Salamon meg van elégedve a nevével, így Sara zavara is eloszlott.
Függetlenül a nevétől, ez a madár jópofa volt és kellemes beszélgetőtárs.

- 23 -
 - Salamon, szerinted beszélhetek rólad másoknak?

Talán... Egyszer.

- De ugye most még ne szóljak senkinek?

Egyelőre az lenne a legjobb. Addig legalábbis, míg kitalálod, hogy mit is mondanál.

- Hát igen. Gondolom furán hangzana, ha azt mondanám: "Van egy bagoly barátom,
akivel beszélgetni szoktam, és aki anélkül beszél, hogy mozgatná a száját."

Akkor én felhívnám a figyelmedet arra, hogy a baglyoknak nem túl gyakran szokott szájuk
lenni.

Sara nevetett. Ez egy nagyon mulatságos madár.

- De Salamon! Tudod, hogy mit akarok mondani! Hogyan beszélsz, anélkül hogy
mozogna a csőröd? És miért nem hallottam még senkitől sem, hogy beszélgetett
veled?

Soha egy teremtett lélek se hallott engem még beszélni. Te sem a hangomat hallod. A
gondolataimat.

- De hiszen hallak!

Hát persze. Úgy tűnik neked, hogy hallasz, és ez igaz is, de nem a füleddel. Nem úgy,

- 24 -
ahogyan más dolgokat.

Sara megszorította sálját, és fejébe húzta sapkáját, mert hűvös szél söpört végig a
fák közt.

Hamarosan sötétedik. Holnap is meglátogathatsz. Gondolkodj el arról, amiről beszélgettünk.

Álmodban jusson eszedbe, hogy látsz - még ha a szemed csukva is van. Tehát ha nincs
szükséged a szemedre ahhoz, hogy láss, a füled se kell, ahhoz hogy hallj.

Mielőtt Sara rámutatott volna, hogy az álom az egészen más, Salamon elköszönt:

Viszlát Sara. Hát nem csodás napunk van? Szárnya egyetlen suhintásával a magasba
emelkedett, fel az erdő fölé, a kerítésoszlop fölé és alant lévő kis barátja fölé.

Salamon, gondolta Sara, te tényleg hatalmas vagy!

Sara emlékezett Jason szavaira: "Sara, ez a madár hatalmas, el kell jönnöd

megnézni." Miközben hazafelé tartott, eszébe jutott, ahogy a fiú húzta-vonta a
cserjésben, szinte futva az izgalomtól, úgy hogy alig lehetett utolérni. Érdekes -
tűnődött - annyira akarta, hogy lássam ezt a madarat, és most tessék, három napja egy szót
se szól róla. Meglepő, hogy ő és Billy nem lógnak itt minden nap, hogy Salamont keressék.
Mintha megfeledkeztek volna róla. Holnap ezt meg kell kérdeznem Salamontól!

Az elkövetkező napokban gyakran kapta magát azon, hogy ezt mondja: "Ezt majd
meg kell kérdeznem Salamontól." Elkezdett vezetni egy noteszt, amely azokról a

- 25 -
dolgokról szólt, amit meg akart kérdezni a bagolytól.

Úgy tűnt, soha sincs elég idő, hogy minden kérdést megbeszéljen vele, amire
kíváncsi volt. Az a röpke időszak, ami az iskola befejezése és hazaérkezése közt eltelt
- hogy teljesítse otthoni feladatait mielőtt anyja hazaér - alig volt fél óra. Ez nem ér -
gondolta - egész napomat unalmas tanárokkal töltöm, akik a tizedét se érik annak, amit
Salamon, és csak egy sovány félórácskát a legtökéletesebb tanárral, akivel valaha találkoztam.
Ettől hangosan nevetnie kellett.

Ezt is meg kell kérdeznem Salamontól.

- 26 -
 NYOLCADIK FEJEZET

- Salamon, te tanító vagy?

Hát persze, Sara.

- De te nem beszélsz olyan dolgokról, amiről a rendes tanárok, vagyis bocsáss meg,
a "másik" tanárok szoktak. Te tök jó dolgokról beszélsz.

Valójában csak azokról a dolgokról beszélek, amikről te. Csak ha igazán érdeklődsz, és
kérdéseket teszel fel, akkor van a válaszoknak valamiféle értéke. Azon információk sora,
amelyeket kérdések nélkül adnak, csak elpocsékolt időt és energiát jelentenek. Sem a diáknak,
sem a tanárnak nincs benne semmi öröme.

Sara végiggondolta, amiről Salamonnal eddig beszélgettek, és rádöbbent, hogy

Salamon tényleg nem beszélt csak úgy magától, csak ha valamit kérdezett tőle.

- De várj csak, Salamon. Eszembe jutott valami, amit anélkül mondtál, hogy
kérdeztem volna.

És mi volt az?

- Azt mondtad: "Hát már elfelejtetted, hogy te nem merülhetsz el?" Ez volt a legelső
dolog, amit mondtál nekem. Én nem kérdeztem semmit, csak ott feküdtem a jégen és
nem szóltam egy árva szót sem.

Úgy látszik, nem Salamon az egyetlen élőlény itt, aki tud mozdulatlan szájjal beszélni.

- Hát ezen meg mit értesz?

Kérdeztél, de szavak nélkül. Kérdezni nem csak szavakkal lehet!

- Ez így furán hangzik. Hogy kérdezhetsz bármit is anélkül, hogy beszélnél?

Úgy, hogy rágondolsz a kérdésre. Sok élőlény és teremtmény társalog ilyen módon, szavak
nélkül. Az ember az egyetlen, aki szavakat használ. De még ők is nagyrészt a gondolati úton
történő ismeretáramlást használják. Csak gondolkodj el ezen!

Látod Sara, én egy bööölcs öreg tanító vagyok, aki húúú de sok éve már megtanulta, hogy
elvesztegetett idő egy tanulót úgy megpróbálni tanítani, hogy azt nem érdekli az, amit
tanítani akarnak neki.

- 27 -
 Sara nevetett Salamon vicces hangsúlyán, ahogy a bölcset mondta, és azt az
amolyan baglyosan hangzó húúút. Szeretem ezt a bolond madarat - gondolta.

Én is szeretlek, Sara - válaszolta a madár.

Sara elvörösödött, mert elfelejtette, hogy Salamon hallja a gondolatait. Akkor,

minden további szó nélkül, Salamon felemelkedett, és eltűnt Sara szeme elől.

- 28 -
 KILENCEDIK FEJEZET

- Bárcsak én is tudnék repülni, mint te, Salamon!

Miért? Miért szeretnél repülni?

- Ó, ha tudnád milyen unalmas mindig itt a földön sétálni. Annyira lassú! Egy
örökkévalóság, míg odaérsz valahova, és nem is láthatsz semmit. Nagyon vacak
dolog állandóan itt lenn, idelenn a földön. Unalmas.

Úgy tűnik, nem igazán a kérdésemre válaszoltál.

- De igen. Elmondtam: azért akarok repülni, mert...

Mert nem szeretsz sétálgatni az unalmas földön. Látod, nem mondtad el, hogy miért
szeretnél repülni. Azt mondtad el, hogy miért nem szeretsz - nem-repülni.

- Miért, van különbség?

Igen! Óriási a különbség. Gondold át még egyszer!

Kicsit meglepődve Salamon legújabb szőrszálhasogató kérésén, újra megpróbálta.

- Szóval. Azért szeretnék repülni, mert gyalogolni nem érdekes, és sokáig tart itt a
földön eljutni valahová.

Sara, nem veszed észre, hogy megint inkább arról beszélsz, amit nem akarsz, és hogy miért
nem akarod azt, amit nem akarsz!? Próbáld újra!

- Na jól van. Azért akarok repülni, mert... Salamon, nem értem mit akarsz tőlem! Mit
mondjak?

Azt szeretném, hogy azt mondd meg, hogy miért akarsz repülni.

- Repülni akarok! - kiáltotta Sara türelmetlenül, a madár értetlenségén

felháborodva.

Jó. Most azt mondd el, hogy miért akarsz repülni? Milyen is lenne az? Tedd valóságossá.
Írd le nekem, milyen érzés repülni? Ne arról beszélj, hogy milyen ott lenn a földön, vagy
milyen nem-repülni. Arról beszélj, milyen a repülés.

Végre kezdte kapizsgálni a dolgot. Becsukta szemét, és elkezdett beszélni.

- 29 -
 - Repüléskor szabadnak érzed magad, olyan mintha vízen lebegnél, csak sokkal
gyorsabb...

Mondd el, mit látsz, amikor repülsz!

- Látom az egész várost messze lenn. Látom a Fő utcát, az autókat és az embereket

hangyaként mászni. Látom a folyót. Látom az iskolát.

Milyen érzés repülni? Meséld el nekem, mit érzel, amikor repülsz?

Elgondolkodott, és még mindig csukott szemmel úgy tett, mintha repülne.

- Csuda jó érzés. Annyira csodálatos érzésnek kell lennie. Gyorsan suhanok, mint a
szél. Szabadnak érzem magam. Annyira jó! - Sara immár teljesen beleélte magát a
gondolatba. És akkor hirtelen ugyanazzal az intenzitással, amit nap mint nap látott,
amikor Salamon felszállt a levegőbe, valamilyen lélegzetelállító hussst érzett belül.
Úgy érezte egy pillanatra, hogy a teste száz kilót nyom, aztán szinte azonnal, mintha
súlytalan lenne. És ekkor felemelkedett a levegőbe.

- Salamon - sikította megmámorosodva - nézz ide, repülök!

Salamon együtt repült vele, együtt hasították a levegőt, magasan a városka felett. A
szülővárosa felett, ahol ismert minden követ. De most olyan nézőpontból fedezte fel
a világot, amiről eddig nem is álmodott, hogy lehetséges.

- 30 -
 - Pompás! Ez fantasztikus!

Salamon mosolygott és élvezte a kislány rendkívüli lelkesedését.

- Hová megyünk?

Ahová csak akarsz.

- Nézd! - tört ki Sara, lenézve csendes kicsi városára. Még sose látta ilyen szépnek.

Egyszer már látta felülről a várost, amikor a nagybátyja repülőn felvitte őt és

családját a levegőbe. De akkor nem látott sokat. A repülő ablaka túl magasan volt, és
akárhányszor feltérdelt, hogy kilásson, az apja mindig rászólt, hogy üljön vissza és
kapcsolja be a biztonsági övét. Akkor nem sok öröme volt a repülésben.

De ez egészen más érzés volt. Mindent látott. Minden utcát és minden egyes
épületet. Látta a sok kis üzletet a Fő utcán... Hoyt zöldségesét, Peterson
gyógyszerárudáját, a postát... Látta a kis folyót kanyarogni a városon keresztül.
Néhány autó araszolt az úton és egy maroknyi ember sétálgatott.

- Salamon, ez a legcsodálatosabb dolog, ami egész életemben történt velem!

Gyerünk az iskolámhoz. - Megmutatom, hol töltöm a napja... - Sara hangja elfulladt,
ahogy iskolája felé irányította röptét.

- 31 -
 - Egész másképp néz ki innen fentről! - kiáltotta meglepődve, azon hogy milyen
nagy az épület. A tető mintha az örökkévalóságig tartott volna.

- Lejjebb mehetünk, vagy itt kell fönt maradnunk? - lelkendezett Sara.

Oda mehetsz, ahová csak akarsz.

Sara még egyszer felsikoltott örömében, és zuhanórepülésben megközelítette a

játszóteret, majd lassan elrepült az osztály ablakai előtt. - Nézd Salamon, látszik a
padom, és ott van Mr. Jorgensen is.

Sara és Salamon a város egyik végéből a másikba röpködtek, hol lefele zuhantak,
hol felfelé süvítettek, egész az egekig. - Nézd, ott van Jason és Billy.

- Hé, Jason, nézd repülök! - kiáltotta. De Jason nem hallotta. - Héééé Jason! Nézz
ide! Repülök! - kiáltotta még hangosabban.

- Jason nem hall téged.

- De miért nem? Én hallom őt.

- Jasonnek még túl korai! Ő még nem kérdez. De majd fog... Idővel. Sara most jobban
megértette, miért nem látta Jason és Billy Salamont. - Ők téged se látnak, ugye?

- 32 -
 Sara örült, hogy Jason és Billy nem láthatták Salamont. Lehet, hogy bántanák is ha
meglátnák - gondolta.

Életében még soha ilyen jól nem érezte magát. Magasra szárnyalt, egészen az égig,
olyan magasra, hogy az autók a főúton pici hangyáknak látszottak. Aztán szinte
erőfeszítés nélkül irányt változtatott, és lefelé suhant, le egészen közel a földhöz -
sikítva, az örömtől - gyorsan, mint a szélvész. Lesiklott a folyóhoz, olyan közel a
vízhez, hogy érezte a folyó illatát, aztán lebukott a Fő utca hídja alá és zúgva
kiröppent a másik oldalon. Salamon tartotta a sebességet mellette, mintha már
százszor gyakorolták volna a repülést.

Úgy tűnt órákig fent szárnyaltak, aztán ugyanazzal az erőteljes hussal, ami felküldte
Sarát a magasba, visszatért testébe és lenn volt a földön. A kislány olyan izgatott volt,
hogy alig kapott lélegzetet. Minden kétséget kizáróan ez volt élete legkivételesebb
élménye.

- Salamon, ez csodás volt! - lelkendezett. Úgy tűnt neki mintha órákig fenn szálltak
volna.

- Mennyi az idő? - ijedten az órájára nézett. Biztos volt benne, hogy kikap otthon,
amiért így elmaradt. De az órája szerint csak pár perc telt el.

- Salamon, te nagyon furcsa életet élsz. Tudod? Semmi nem úgy van, ahogy az
ember elvárná.

Mit értesz ezen?

- Hát például, hogy repülhetünk a város felett körbe-körbe, és közben nem múlik az
idő. Nem gondolod, hogy ez elég furcsa? És még az is, hogy én láthatlak téged és
beszélhetek veled, de Jason és Billy nem láthatnak téged, és nem beszélhetnek veled.
Nem gondolod, hogy ez is furcsa?

Ha ők is ilyen erősen akarnának, mint te, ők is tudnának. Vagy ha én elég erősen tudnék
akarni, befolyásolhatnám őket.

- Ezt meg hogy érted?

A lelkesedésük hozott ide téged, pedig nem is igen láttak engem. Nagyon fontos láncszemet
képeztek a kapcsolatunk kibontakozásában.

- Gondolom. - Sarának nem igazán akaródzott öccse javára írni ezt a különleges
élményt. Kényelmesebbnek tűnt hagyni őt eddigi szerepében, mint egy "mindig
zavaró körülmény". De mint kulcsszereplő az ő örömteli megvilágosodásában?

- 33 -
Egyelőre ez túl nagy elismerés lett volna.

Most pedig, mondd el nekem, mit tanultál ma? - mosolygott Salamon.

- Megtanultam, hogy tudok repülni a város felett, és hogy közben nem telik az idő?
- válaszolta Sara kérdően, hogy vajon ez-e az, amit Salamon hallani akar. -
Megtanultam, hogy Jason és Billy nem hallanak ha szólok hozzájuk és nem látnak
miközben repülök, mert még túl fiatalok és még nem készek rá? Azt is megtanultam,
hogy odafenn egyáltalán nincs hideg, amikor repülök?

Ez mind igaz, és majd még beszélünk róla, de emlékszel-e rá, hogy amíg arról beszéltél, amit
nem akarsz, nem történt semmi? De mikor arról kezdtél beszélni, amit akarsz - sőt még
fontosabb - amikor képes voltál érezni azt, amit akarsz, akkor megtörtént: azonnal.

Sara egy darabig csöndben gondolkodott, és próbált visszaemlékezni. De nem

emlékezett rá, hogy bármire gondolt volna, vagy hogy bármit érzett volna repülés
előtt. Inkább a repülés részre akart gondolni.

Sara, jusson ez eszedbe amilyen gyakran csak lehet, és próbáld meg gyakorolni.

- Azt akarod, hogy gyakoroljam a repülést? Rendben!

Nem csak a repülést. Azt szeretném, ha gyakorolnád, hogyan kell erősen gondolni
arra, amit szeretnél, és elgondolkodnál azon, hogy miért is szeretnéd azt, amit
szeretnél! Egészen addig, míg képes leszel igazán érezni is azt. Ez a legfontosabb dolog, amit
tőlem megtanulhatsz! Teljen benne sok örömöd!

Ezzel Salamon felszállt, és eltűnt.

A mai nap életem legszebb napja! - gondolta Sara.

Ma megtanultam repülni!

- 34 -
 TIZEDIK FEJEZET

- Hé, kisbaba, még mindig bepisilsz éjszaka?

Sara dühös volt, mert most Donaldot piszkálták. Beavatkozni nem mert, ahhoz
szégyenlős volt, ezért inkább elfordította fejét, és próbálta nem észrevenni, hogy mi
folyik.

- Azt hiszik ők a nagymenők - mormogta az orra alatt. - Pedig egyszerűen csak aljas
gonoszok.

Két "nagymenőző" fiú az osztályából, akik elválaszthatatlanok voltak egymástól,

épp Donaldot ugratták, aki új fiú lévén, csak pár napja járt az iskolába. Nemrég
költöztek a városba, és Saráék utcája végén, egy öreg, lepusztult házat béreltek. A ház
hónapokig üresen állt, így Sara anyukája örömmel fogadta, hogy végre költözik
valaki a házba. Sara látta, mikor egy rozoga teherautóból lepakoltak, és kíváncsi volt,
hogy vajon az ütött-kopott bútorokon kívül, lesz-e valami a házban.

Épp elég nehéz dolog új embernek lenni egy városban, nem ismerni senkit, de ha
már az elején csúfolni is kezdik az embert, az túl sok. Sara csak állt az előcsarnokban,
nézte Tommyt és Lynnt, ahogy szándékosan rosszat okoztak egy másik embernek;
szeme lassan megtelt könnyel. Eszébe jutott, hogy tegnap az egész osztály
röhögésben tört ki, mikor a tanár megkérte Donaldot, hogy álljon fel és mutatkozzon
be. Mikor felállt, véletlenül leverte a csillogó, piros tolltartóját a padjáról. Sara
elismerte, hogy ez nem volt a legmenőbb dolog. Leginkább öccse korosztályához volt
méltó - de akkor sem szolgált rá ekkora megaláztatásra.

Sara rájött, hogy ez volt a kritikus pont Donald megítélésében. Ha másképp

viselkedett volna az első pillanatban, mondjuk bátran feláll és visszavigyorog, nem
törődve azzal, hogy ez a romlott osztály mit gondol róla, a dolgok más irányt
vesznek. De nem! Ennek így kellett történnie. Mivel Donald eleve szégyenlős volt és
rémült, száját harapdálva visszarogyott székébe. A tanár megdorgálta az osztályt, de
ez már nem változtatott a helyzeten. Az osztályt nem túlzottan érdekelte, hogy Mr.
Jorgensen mit gondol róluk, de Donaldot nagyon is, hogy az osztály mit gondol róla.

Mikor tegnap látta kifelé menni az osztályból, észrevette, hogy a fiú a

szemétkosárba dobja új csillogó tolltartóját. Mikor látótávolságon kívül került, Sara
előkereste ezt a rosszul megválasztott csecsebecsét, és betömte saját táskájába.

Sara figyelte, hogy Tommy és Lynn végigmennek a folyosón, hallotta, hogy

ledübögnek a lépcsőn. Látta, hogy Donald ott ácsorog a szekrénye előtt, és úgy
bámul bele, mintha lenne benne valami, ami helyrehozza a dolgokat, vagy mintha

- 35 -
bele akarna mászni, és eltűnni a külvilág szeme elől. Sarának összeszorult a gyomra.
Nem tudta mit tegyen, pedig tenni akart valamit, hogy Donaldot jobb kedvre derítse.
Miután meggyőződött róla, hogy a folyosó üres, és az erőszakos vagánykodóknak
már hűlt helyük, kihúzta a piros dobozt a táskájából és Donald fele indult. A fiú a
könyveivel szöszmötölt, azzal a hiábavaló szándékkal, hogy visszanyerje
lélekjelenlétét.

- Helló Donald! Láttam, hogy tegnap elvesztettél valamit - mondta Sara egyszerűen.

- Nem kell! - vágta oda Donald.

Sara elbizonytalanodott és megpróbálta visszanyerni lélekjelenlétét.

- Ha annyira tetszik, tartsd meg! - kiabálta Donald.

Sara gyorsan visszadugta a tolltartót táskájába: Remélte, hogy senki nem látta ezt a
zavarba ejtő jelenetet. Gyorsan lesietett az udvarra, és haza indult.

- Minek avatkozok bele mások dolgába? - dorgálta magát. - Miért nem tanulok már?

- 36 -
 TIZENEGYEDIK FEJEZET

- Salamon, miért ilyen gonoszak az emberek? - vetette föl Sara.

- Minden ember gonosz? Nem vettem észre.

- Hát ha nem is mind, de legtöbbjük igen. Csak azt nem értem, miért?

- Te mikor szoktál gonoszkodni?

- Általában akkor, amikor valaki velem szemben gonosz. Azt hiszem... valahogy én
is dühös leszek és visszavágok.

- És az segít?

- Persze - védekezett Sara.

- És hogyan? Jobban érzed magad? Változtat valamit a helyzeten, vagy semmissé tesz
valamit, ha visszavágsz?

- Hát, nem igazán.

- Az én meglátásom szerint, ettől csak még több gonoszság lesz a világban. Ez olyan, mintha
csatlakoznál a szenvedés-körforgáshoz. Bántanak téged, erre te is bántasz valakit, akit ezáltal
arra késztetsz, hogy ő is bántson valakit, és így megy ez tovább a végtelenségig.

- Ki kezdte ezt a szörnyű szenvedés-körforgást?

- Nem az a fontos, hogy ki kezdte, hanem az, hogy te mit kezdesz vele, ha hozzád érkezik?
Miről is van szó? Mi késztetett arra, hogy csatlakozz hozzá?

Sara remegő gyomorral elmesélte Donald, az új fiú első napját az iskolában. Mesélt
a menőzőkről, akik úgy tűnt, soha nem unnak bele Donald ugratásába. Mesélt a
folyosón lejátszódott felháborító jelenetről. Ahogy újra átélte ezeket a vérlázító
eseményeket, miközben leírta a történteket, érezte, hogy a harag egyre nő benne,
végül még egy könnycsepp is legördült szeméből bele a nyakába. Mérgesen letörölte
kabátja ujjával; dühös volt magára, amiért itt szipog és hüppög, ahelyett, hogy
szokott meghitt hangon beszélgetne Salamonnal. Nem jól van ez így!

Salamon jó ideig csendben maradt, miközben Sara fejében szétszórt és

összefüggéstelen gondolatok kavarogtak. Érezte, hogy a madár nézi, szeretetteljes,
nagy barna szemeivel, de nem érezte magát túlságosan magabiztosnak. Mintha

- 37 -
Salamon megpróbálna még valami fontosat kihúzni belőle.

Az világos, hogy mit nem akarok - gondolta Sara - nem akarom magam így érezni,
különösen mikor Salamonnal vagyok.

- Nagyon jól van, Sara! Máris megtetted az első lépést, hogy kilépj a szenvedés-körforgásból.
Eldöntötted, hogy mi az, amit nem akarsz.

- És az miért jó? Nem tűnik valami feldobó érzésnek.

- Ez csak azért van, mert még csak az első lépést tetted meg. Ezenkívül van még három.

- Mi a következő lépés?

- Arra nem nehéz rájönni, hogy mi az amit az ember nem akar. Egyetértesz velem?

- Azt hiszem igen.

- Honnan tudod, hogy mi az, amit nem akarsz?

- Csak úgy, valahogy tudom.

- Az alapján tudod, ahogy érzel vele kapcsolatban. Amikor arra gondolsz, vagy arról
beszélsz, amit nem akarsz - mindig negatív érzésed van. Dühös vagy, csalódott, zavart, vagy
bűntudatod van, vagy félsz. Mindig rosszul érzed magad, ha arra gondolsz, amit nem akarsz.

Sara visszagondolt az elmúlt napokra, amikor az átlagnál több negatív élményben

volt része.

- Igazad van, Salamon - mondta elgondolkozva. - Az elmúlt napokban többször

- 38 -
éreztem ilyet, főleg akkor, amikor azok a fiúk Donaldot bántották. Annyira boldog
voltam, mikor utoljára találkoztunk, aztán meg olyan dühös lettem, amikor ugratták
Donaldot. Látom már, hogy az amit érzek, hatással van a gondolkodásomra.

- Nagyon jól van, Sara. Most beszéljünk a második lépésről. Ha tudatában vagy annak, hogy
mit nem akarsz, nem könnyebb-e rájönni arra, hogy mit akarsz?

- Hát - bizonytalankodott Sara. Próbálta megérteni, hogy mire is akar Salamon

kilyukadni.

- Amikor beteg vagy, mit szeretnél?

- Jobban lenni - vágta rá Sara könnyedén.

- Amikor nincs elég pénzed megvenni azt, amit akarsz, mit szeretnél?

- Természetesen több pénzt.

- Látod Sara, ez a második lépés az úton, hogy kilépj a szenvedések-körforgásából. Az első

lépés, hogy felismerd azt, amit nem akarsz. A második, eldönteni, hogy mit akarsz.

- Ez elég könnyűnek tűnik - Sara kezdte magát jobban érezni.

- A harmadik a legfontosabb lépés. Mikor eldöntötted, hogy mi az amit akarsz, valóságossá

kell tenned. Beszélned kell róla, hogy miért is szeretnéd azt; elképzelni, szavakba önteni, hogy
milyen érzés lenne azt a dolgot birtokolni; elmagyarázni; úgy tenni, mintha meglenne; vagy
visszaemlékezni egy régebbi időre, amikor megvolt - a legfontosabb, hogy egyfolytában arra
kell gondolnod, egészen addig, míg az érzés beléd gyökerezik. Addig kell magadnak mesélni
arról, amit szeretnél, amíg egyszer csak tényleg érzed.

A kislány nem akart hinni a fülének, mikor meghallotta, hogy Salamon arra akarja
rábeszélni, hogy mindenféléket képzeljen el magának. Ugyanezért már nemegyszer
megkapta a magáét. Úgy tűnt, Salamon pontosan az ellenkezőjét tanítja annak, amit
tanárai az iskolában. De ő bízott Salamonban. És mindenképpen ki akart próbálni
valami új módszert. Az eddigiek nyilvánvalóan nem működtek.

- Miért a harmadik lépés a legfontosabb?

- Mert amíg nem változtatod meg az érzelmeidet a dolgok iránt, addig semmi nem változik
meg. Akkor még mindig a szenvedések-körforgásában vagy. De ha megváltoztatod az
érzelmeid irányulását, máris egy másik körforgásba kerülsz. Mondjuk így, a Salamon-féle-
körforgásba.

- 39 -
 - Mit nevezel a te körforgásodnak?

- Nem nevezem! Inkább érezni kell! De ha meg akarod nevezni, hívhatod mondjuk az öröm-
körforgásának, vagy a jólét-körforgásának vagy a jól-érzem-magam-körforgásnak. Ez a
természetes körforgás, Sara. Ez a mi igaz lényünk.

- Ha ez a természetes, és ez az igaz lényünk, miért nem boldog az emberek

többsége?

- Az emberek jól akarják érezni magukat, és a legtöbb ember igazán jó akar lenni! De itt van
a legnagyobb probléma!

- Mit értesz ezen? Miért probléma, ha az emberek többsége jó akar lenni?

- Az emberek jók akarnak lenni, ezért körbenéznek a világban, és az alapján döntik el, hogy
mi a jó vagy rossz, ahogy más emberek viselkednek. Észreveszik az őket körülvevő
körülményeket, és eldöntik, hogy mi a jó és mi a rossz.

- És ez baj? Nem értem mi a rossz ebben.

- Úgy vettem észre, hogy miközben az emberek a körülményeket szemlélik - jókat és rosszakat
egyaránt -, nincsenek tudatában annak, hogy közben mit éreznek. És ettől elromlik az egész!
Ahelyett, hogy tudatában lennének annak, hogy amit szemlélnek, az hogyan hat rájuk - a
jóság utáni kutatás során inkább a rosszat lelik meg, és azt próbálják elhessegetni maguk elől.

A probléma az, hogy egész idő alatt, míg a rosszat próbálják kiküszöbölni az útból - a
szenvedés körforgására csatlakoznak. Az embereket sokkal jobban érdekli a dolgok szemlélése,
elemzése, összehasonlítgatása, mint saját érzéseik megfigyelése. Gyakran a körülmények
vonják be őket a körforgásba.

Sara, emlékezz az elmúlt napokra, és próbáld feleleveníteni néhány erőteljes érzésedet. Mi

történt miközben rosszul érezted magad?

- Pocsékul éreztem magam, amikor Tommy és Lynn Donaldot piszkálták. Akkor is

rémesen éreztem magam, mikor Donaldot kiröhögték az osztályban, de az összes
között az volt a legrosszabb, amikor Donald velem kiabált. Pedig csak segíteni
akartam rajta.

Akkor beszéljünk erről. Miközben rosszul érezted magad, mit csináltál?

- Nem tudom. Igazából nem csináltam semmit. Ha jól emlékszem, csak bámultam.

Pontosan így van. Megfigyelted a körülményeket - de ezek a körülmények olyanok voltak,

- 40 -
amik bekapcsoltak a szenvedések körforgásába.

- De Salamon! - vitatkozott Sara - hogy lehet nem látni azt, ami rossz, és hogyan
lehet nem érezni azt, hogy ez rossz?

Ez egy nagyon jó kérdés, és megígérem, hogy amikor itt lesz az ideje, kimerítő választ adok
rá. Tudom, hogy nem könnyű megérteni mindezt egyszerre. És azért nem könnyű megérteni,
mert csak arra tanítottak meg, hogy nézd meg a körülményeket, de arra nem, hogy
megfigyeld, hogy mit érzel közben. Így a körülmények irányítják az életedet. Ha valami jó
dolgot szemlélsz, jól érzed magad -, ha valami rossz dolgot, rossz érzésed lesz. Ha a
körülmények irányítják az emberek életét, az csalódással jár a legtöbbjüknek, és ez az oka,
hogy az emberek többsége beszáll a szenvedések körforgásába.

- Hogyan tartsam magam távol a szenvedések körforgásától úgy, hogy közben azért
segítsek valakin, aki belekerült?

Ennek többféle útja-módja van. Az én kedvencem - amelyik szerintem a leggyorsabban

működik - az a következő: próbálj meg mindent értékelni!

- Értékelni?

Igen. Összpontosíts valamire vagy valakire, és próbálj meg olyasmire gondolni, amitől

- 41 -
jobban érzed magad. Próbáld meg gondolatban - amennyire csak tudod -, a dolgok előnyös
oldalát meglátni, értékelni, elismerni, elfogadni. Ezáltal csatlakozhatsz az öröm
körforgásához.

Emlékszel mi volt az első lépés?

- Tudni kell, hogy mit nem akarok - válaszolta Sara büszkén. Ezt már kívülről fújta.

Második lépés?

- Tudni kell, hogy mit akarok.

Nagyon jól van. Harmadik lépés?

- Jaj, Salamon, ezt elfelejtettem - nyafogott Sara csalódottan, hogy ilyen feledékeny.

Harmadik lépés megtalálni a helyét annak az érzésnek, amit akarsz. Addig gondolsz
rá és beszélsz róla - arról, amit akarsz -, amíg tényleg benne élsz.

- Salamon, nem mondtad el, hogy mi a negyedik lépés - kiáltotta Sara izgatottan.

A negyedik lépés a legjobb az egészben. Az, amikor megkapod, amit akarsz. A negyedik
lépés a vágyad teljesülése. Legyen benne örömöd, Sara. Azért ne törd magad össze a nagy
próbálkozásban. Csak gyakorold az értékelést. Ez nagyon-nagyon fontos! Most az lesz
a legjobb, ha rohansz haza. Majd holnap folytatjuk.

Elismerni - tűnődött Sara. Megpróbálok olyanokra gondolni, amit értékelni tudok. Öccse,
Jason volt a legelső gondolata. Öregem, ez nagyon nehéz lesz! - gondolta miközben
hazafele sétált.

Kezdd valami könnyebbel! Szólt Salamon, miközben felemelkedett az oszlopfőről.

- Oké - nevetett Sara. Szeretlek Salamon - gondolta.

Én is szeretlek! Sara tisztán hallotta Salamon hangját, bár a madár már rég eltűnt a
magasban.

- 42 -
 TIZENKETTEDIK FEJEZET

Kezdjem valami egyszerűvel tűnődött Sara, értékelni szeretnék valamit, amit könnyű.

Távolról meglátta a szomszédék kutyáját bolondozni a hóban. Ugrált, futkosott,

hempergett, szemlátomást örült az életnek.

Bundi, te egy olyan aranyos kutya vagy. Értékelem a vidámságod gondolta Sara, vagy
kétszáz méter távolságról. Ebben a pillanatban, Bundi, mint az őrült, rohanni kezdett
Sara felé, mintha a kislány lenne a gazdája, és a nevén szólította volna. Nagy
farkcsóválással két kört futott, aztán ez a hatalmas, bozontos kutya két mancsával a
vállának támaszkodva, ledöntötte a lábáról, bele egy hókupac kellős közepébe - aztán
elkezdte nyalni az arcát meleg, nedves nyelvével. Sara úgy kacagott, hogy alig tudott
lábra állni. - Jaj, Bundi, te így szeretsz engem?

Aznap este Sara az ágyában mindent végiggondolt, ami történt a héten. Olyan
mintha egy hullámvasúton utaztam volna. Egy héten belül történt velem életem
legcsodálatosabb és legkiábrándítóbb dolga. Nagyon jó volt beszélgetni Salamonnal, és jaj, de
jó is volt repülni; de egy rémes dolog is történt! Minden olyan furcsa.

Próbálj meg értékelni mindent! Meg mert volna esküdni rá, hogy Salamon hangját
hallja a szobában.

Nem, ez lehetetlen - döntötte el. - Csak eszembe jutott, amit Salamon mondott. Ezzel
oldalra fordult, és így tűnődött tovább. Értékelem ezt a jó kis meleg ágyikót, gondolta,
miközben magára húzta takaróját. És a párnámat is, értékelem az én puha pihe
párnácskámat is, gondolta, és arcát beletemetve, átölelte párnáját. Értékelem az
anyukámat, az apukámat, és Jas... és Jasont is.

Nem tudom, tűnődött, nem érzem, hogy megtaláltam volna azt az érzést. De az is lehet,
hogy csak túlságosan fáradt vagyok. Majd holnap megtalálom. Ezzel az utolsó gondolattal
a fejében aludt el.

- Megint repülök! Megint repülök! - kiáltozta, miközben a magasba emelkedett a

házuk fölött. A repülés - nem a legmegfelelőbb szó erre, gondolta, inkább lebegek. Bárhová
mehetek, ahová csak akarok!

Minden erőfeszítés nélkül, szinte csak megfogalmazva, hogy hová kívánkozik, Sara
könnyedén mozgott a levegőben; néha meg-megállt, hogy jobban szemügyre vegyen
valamit, ami elkerülte a figyelmét; néha zuhanórepülésben a föld felé vette az irányt,
és az utolsó pillanatban felemelkedett. Fel! Fel! Fel! Észrevette, hogy ha lefele akar
menni, elég csak kinyújtania nagy lábujját a föld felé, és máris lefelé suhan. Ha felfelé

- 43 -
akart szállni, csak felnézett, és már repült is felfelé.

Örökkön örökké csak repülni akarok, gondolta.

Nézzük csak, merre is menjek? - nézett körül. Messze felrepült a város fölé, onnan
nézte, hogyan alszanak ki a fények, sorban egymás után, ahogy az emberek
nyugovóra tértek. Csendesen havazni kezdett, és ő elcsodálkozott, hogy milyen
meleg és biztonságos érzés lebegni az éjszakában, mezítláb, egy szál hálóingben.
Egyáltalán nincs hideg, állapította meg.

Már minden lakás sötét volt, csak az utcai lámpások hunyorogtak, de hirtelen, a
város távoli végében meglátott egy házat, amelyben még égett a villany. Úgy döntött,
megnézi, ki van még ébren.

Biztos olyan valaki, akinek nem kell kora reggel kelnie, gondolta, miközben lábujját
kinyújtva, gyorsan közeledett célja felé.

Egy kis konyhai ablakon tört át a fény, és ő örült, hogy a függöny nincs elhúzva, így
bekukucskálhatott. És ott, a konyhaasztalnál ülve, mindenfele szétterített papírok
között, ott ült Mr. Jorgensen, Sara tanára. Mr. Jorgensen módszeresen vette fel az
egyik lapot a másik után, és olvasta őket... Sara megbabonázva nézte. Nagy
figyelemmel végezte tanára a dolgát, akármit is csinált.

- 44 -
 Kicsit szégyellte magát, amiért így leskelődik. De legalább ez konyhaablak, és nem a
fürdőszoba vagy hálószoba, vagy akármi személyesebb, gondolta magában.

Mr. Jorgensen elmosolyodott. Úgy tűnt, élvezi azt a valamit, amit olvas. Most írt
valamit a papírra. Sara hirtelen rádöbbent, mit csinál Mr. Jorgensen. Azokat a
dolgozatokat olvasta, amiket Sara osztálya adott be a délelőtt folyamán. Minden
egyes lapot elolvasott.

Sara mindig talált valami firkálást a dolgozatai tetején, vagy a másik oldalán, de
soha nem értékelte ezeket igazán. Soha nem elégedett semmivel, gondolta Sara sokszor,
amikor elolvasta a tanár odafirkantott megjegyzéseit.

De most, hogy elnézte, ahogy ez az ember olvas, azután ír, aztán megint olvas, és
megint ír, amikor már mindenki más régen alszik, furcsa érzése támadt. Szinte
beleszédült, ahogy fejében a Mr. Jorgensenről alkotott negatív kép összeütközésbe
került a most keletkezett új, pozitív megítéléssel. - Hűha! - mondta, és felnézett,
minek következtében teste vadul a magasba röppent, messze tanára háza fölé.

Mintha langyos szellő ölelte volna át, mely körbeburkolta és libabőrössé tette.

- 45 -
Szeme megtelt könnyel, szíve pedig akkorát ugrott örömében, hogy még magasabbra
szökkent az ég felé, és onnan nézett le szeretett, alvó, vagy majdnem alvó városára.

Elismerésem, Mr. Jorgensen, gondolta miközben egy utolsót körözött a tanár háza
felett, majd hazafelé indult. Ahogy visszanézett a konyhaablakra, szinte biztos volt
benne, hogy Mr. Jorgensen ott áll és néz kifelé.

- 46 -
 TIZENHARMADIK FEJEZET

- Jó napot, Mr. Matson - csengett Sara hangja, ahogy átment a Fő utca hídján az
iskola felé tartva.

Mr. Matson kinézett a kocsi motorháztetője alól, amin épp dolgozott. Már ezerszer
látta Sarát az évek során elvonulni a benzinkút előtt, amit ő üzemeltetett a Fő utca és
a Kereszt utca sarkán, de a kislány eddig még soha sem köszönt rá ilyen hangon.
Igazán nem is tudta mit mondjon, így hát meglepetésében csak intett egyet.
Tulajdonképpen azok, akik ismerték, megdöbbentő változásokat vehettek észre Sara
viselkedésében. Ahelyett, hogy a lábát bámulva saját gondolataiba merülten járkált
volna, furcsán érdeklődően nézegette szép, barátságos kis városát.

- Olyan sok az értékelnivaló - ismerte el Sara az orra alatt mormogva. A hóeke már
majd' az összes utcát megtisztította. Ez igazán szép dolog tőle, gondolta. Ezt értékelem.

Az áruház előtt meglátott egy szerelőautót. Hosszú létrája ki volt tolva, és a tetején
egy ember dolgozott a villanypóznán. Lent egy társa figyelte minden mozdulatát.
Sara kíváncsi volt, hogy vajon mit csinálnak, aztán rájött, hogy valószínűleg a
vezetéket ellenőrzik, ami elszakadhatott volna a rajta lógó jégcsapok súlya alatt.
Igazán szép dolog, hogy ezek az emberek vigyáznak rá, hogy legyen villany a városban!
Értékelem a munkájukat.

Az iskolabusz épp akkor ért az iskola elé, mikor befordult az udvarra. Nem láthatta
a gyerekek arcát, mert a busz ablaka homályos volt a párától, de a jelenet ismerős
volt: a buszsofőr hajnal óta járta a vidéket, és begyűjtötte nem túl lelkes rakományát,
amelynek egy részétől most megszabadult Sara iskolája előtt. Másik részét a Fő utca
végén lévő régi iskolánál rakodta ki. Rendes dolog, amit ez a buszsofőr tesz, igazán
értékelem.

A meleg épületbe érve levette kabátját, amikor megérezte, hogy milyen kellemes
meleg van odabent. Értékelem ezt az épületet, és a kazánt, ami melegen tartja. A kazánfűtőt
is, aki gondoskodik róla, hogy ne fázzunk. Emlékezett rá, hogy már látta a fűtőt, épp
szenet lapátolt egy vödörbe, amivel aztán a kazánt táplálta, hogy az még néhány
órára meleget adjon. Azt is látta, amikor a fűtő kiszedte a nagy vörös salakot a
kályhából. Értékelem ezt a kazánfűtőt, aki ezt a nehéz munkát végzi, hogy mi ne fázzunk.

Sara csodálatosan érezte magát. Kezdem érteni ezt az értékelős dolgot, gondolta, nem is
értem, miért nem jutott ez eddig eszembe.

- Hé! Baba pofa! Sara hirtelen meghallott egy ismerős gúnyos hangot a háta mögött.
A szavak úgy mellbe vágták, hogy majdnem rosszul lett. Megrázó volt abból a

- 47 -
csodálatos érzésből belecsöppennie ebbe a kiábrándító valóságba, ahol emberek
csúfolják a másikat.

Jaj ne! Megint Donald. És természetesen ugyanaz a két nagyképű majom. Donaldot
nekinyomták a szekrényének, undok pofájuk ott vigyorgott az övétől pár centire.

Egyszer csak megjött Sara bátorsága. - Na mi van szájhősök, miért nem kerestek
valaki hozzátok illőt? - Igazából nem ezt akarta mondani, főleg, hogy Donald egy
fejjel magasabb volt támadóinál, de mivel ezek abból gyűjtötték az erejüket, hogy
mindig falkában jártak, Donald és a többi áldozat mindig hátrányos helyzetűnek tűnt
velük szemben.

- Ó, Donaldnak barátnője van! Donaldnak barátnője van! - kiáltották kórusban. Sara

arca elpirult zavarában, de aztán vörös lett a méregtől.

A fiúk röhögve továbbálltak, Sara pedig ott maradt riadtan, forró fejjel, és elég
kényelmetlenül érezve magát.

- 48 -
 - Senki nem kért rá, hogy kiállj mellettem - kiabálta Donald, minden mérgét Sarán
töltve ki, hogy elrejtse könnyeit.

Te jó ég, már megint ugyanazt csinálom. Hát sohase tanulok? Gondolta Sara. Hát Donald,
téged is nagyon értékellek. Újból segítettél rádöbbenteni, hogy tökkelütött idióta vagyok. Aki
ráadásul sose tanul.

- 49 -
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET

- Hello Salamon - köszönt Sara egykedvűen, és felakasztotta táskáját Salamon

oszlopára.

Hello Sara, szép napunk van. Csodálatos ez a nap, nem gondolod?

- De igen. Bizonyára... - válaszolta Sara üresen, úgy hogy nem is igazán vette észre,
hogy újból fényesen süt a nap.

Salamon csendesen várt, hogy Sara összeszedje gondolatait, és hozzákezdjen

szokásos kérdezősködéséhez, de Sara szokatlanul barátságtalan volt.

- Salamon, én nem tudom megérteni - kezdte.

Mi az, amit nem értesz?

- Nem tudom felfogni, miért jó nekem, hogy járkálok körbe, és mint a bolond
mindent értékelek. Nem értem miért jó ez nekem.

Hogy érted ezt?

- Úgy érzem egész jól ment már. Egész héten gyakoroltam. Először veszettül nehéz
volt, de aztán egész jól belejöttem. Ma is majd mindent értékeltem egész addig, míg
az iskolába nem értem, és meg nem hallottam Lynnt és Tommyt ahogy Donalddal
szórakoztak.

Aztán mi történt?

- Aztán megőrültem. Olyan dühös lettem, hogy ordítoztam velük. Csak azt akartam,
hogy hagyják Donaldot békén, hogy végre örüljön. De megint megtettem.
Csatlakoztam a szenvedés-körforgáshoz. Nem tanultam semmit. Gyűlölöm azokat a
fiúkat. Szörnyetegek.

Miért gyűlölöd őket?

- Mert elrontották az egész napomat. Pedig olyan szépen indult. Elhatároztam, hogy
mindent értékelni fogok. Mikor felébredtem értékeltem az ágyam, aztán a reggelit,
aztán anyát és apát, még Jasont is. Az iskolába menet is annyi mindent találtam, amit
értékelni tudtam, és akkor mindent elrontottak. Megint szörnyen éreztem magam.
Mint előtte. Mielőtt még megtanultam volna, hogy hogyan kell értékelni.

- 50 -
 Nem csoda ha mérges vagy rájuk, ugyanis szörnyű csapdába kerültél. Tulajdonképpen ez a
világon a legszörnyűbb csapda.

Sara nem nagyon örült ennek az ötletnek. Már eleget látta otthon Jason és Billy
csapdáit, és épp elég ártatlan állatkát - egeret, mókust, madarat - szabadított ki
belőlük, amiket ők nagy élvezettel fogtak el. Annak a gondolata is, hogy valaki őt
csapdába ejtse, szörnyű volt. - Mit értesz ezen, Salamon? Miféle csapda?

Ha az örömöd attól függ, hogy valaki mit tesz, illetve mit nem tesz; akkor csapdába estél,
mert azt nem tudod irányítani, hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek. De ha felfedezed,
hogy az örömöd senki mástól nem függ, csak magadtól, akkor felfedezed a legnagyobb
szabadságot, ami lehetséges, és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja. A boldogságod attól
függ, hogy TE minek tulajdonítasz jelentőséget.

Sara csendesen figyelt, orcáján folytak le a könnyek.

Azért érzed most csapdában magad, mert nem tudod, hogy reagálj az ilyen eseményekre,
mint ami most történt veled. Amikor olyan dolgot szemlélsz, ami kellemetlen érzést kelt
benned - máris te választod meg a körülményeket. Azt hiszed, hogy az az egyetlen módja,
hogy jól érezd magad, ha a körülmények jók. De mivel nem te irányítod a körülményeket,
csapdában érzed magad.

Sara ruhája ujjába törölte arcát. Nagyon kínosan érezte magát. Salamonnak igaza
volt. Tényleg csapdába került. Ki akart szabadulni.

Sara, csak folytasd tovább az értékelést - és majd meglátod - jobban fogod érezni magad.
Majd még később beszélünk róla. Majd meglátod! Ezt nem lesz nehéz megérteni. Legyen
továbbra is örömöd benne! Holnap folytatjuk. Aludj jól!

- 51 -
- 52 -
 TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Salamonnak igaza volt. A dolgok kezdtek egyre jobban menni. És valóban. Az

elkövetkező pár hét olyan jó volt, amilyenre Sara nem is emlékezett. Minden nagyon
jól ment. Az iskolai napok mintha egyre rövidebbek lettek volna, és Sara legnagyobb
meglepetésére, mintha kezdte volna élvezni is az iskolát. Salamon továbbra is a
fénypont volt életében.

- Salamon - mondta egyszer - úgy örülök, hogy megtaláltalak itt a cserjésben. Te

vagy a legjobb barátom.

Én is nagyon örülök. Madarat tolláról..., tudod?

- Csak félig van igazad - nevetett a kislány, és Salamon gyönyörű tollkabátjára

nézett, miközben elismerő melegség futott át rajta. Hallotta már anyjától: madarat
tolláról, embert barátjáról lehet megismerni -, de az értelmét nem kutatta a szólásnak,
és azt meg álmában se gondolta volna, hogy madárral fog barátkozni.

- Különben mit jelent ez a szólás, Salamon?

Az emberek arra használják ezt a kifejezést, hogy rámutassanak, hogy a hasonló dolgok
együtt szoktak jelentkezni. Ez olyan, hogy a hasonló a hasonlót vonzza.

- Mint például a vörösbegy a vörösbeggyel, a varjú a varjúval, a mókus a mókussal?

Igen, pontosan úgy. De igazából mindenki, aki hasonló, így összetart. A hasonlóság azonban
nem mindig olyan, ahogy elképzeled. Nem mindig nyilvánvaló, szemmel látható.

- Nem értem, ha nem látható, honnan tudod, hogy hasonlóak vagy különbözőek?

Ezt érezni lehet. De gyakorolni kell, és mielőtt gyakorolnád, tudnod kell, hogy miről van szó.
A legtöbb ember nem ismeri az alapvető szabályokat, ezért nem is tudja, hogy mire figyeljen.

- Olyan szabályokra gondolsz, amilyenek például a játékokban vannak?

Igen, valami olyasmire. Éppenséggel jó név lenne: "A vonzás törvénye". "A vonzás
törvénye szerint: A hasonló a hasonlót vonzza."

- Értem - örült Sara - ez olyan, mint: "Madarat tolláról, embert barátjáról..."

Ez az. Az egész világegyetem ennek a törvénynek engedelmeskedik.

- 53 -
 - Még mindig nem igazán értem. Beszélj még erről!

Holnap, mikor jársz a városban és az iskolában, csak figyeld meg ennek a törvénynek a
bizonyítékát. Tartsd nyitva a szemed és a füled! A legfontosabb az, hogy figyelj arra, hogy mit
érzel, amikor megfigyeled a dolgokat, embereket, állatokat, helyzeteket magad körül. Legyen
benne örömöd! Majd holnap folytatjuk.

Hmmm. Madarat tolláról, embert barátjáról - tűnődött Sara. És amint a szavak

elhangzottak fülében, egy nagy csapat vadliba szállt fel a szántóról és húzott el a feje
fölött. Mindig szerette nézni ezeket a téli vándorokat és mindig megcsodálta, hogy
milyen mintát rajzoltak az égre. Sara nevetett az egybeesésen. Éppen most beszéltek
a hasonló madarak összetartásáról, és lám az ég rögtön megtelik velük. Hmmm. A
vonzás törvénye!

- 54 -
 TIZENHATODIK FEJEZET

Pack bácsi fényes öreg Buickja lelassított Sara mellett. Sara integetett Pack néninek
és Pack bácsinak, mire ők mosolyogva visszaintegettek.

Sarának eszébe jutott, hogy apja mindig azt szokta mondani a két öreg
szomszédjukról: - Az a két kisöreg olyan, mint két tojás.

- Még külsőre is egyformák - tette hozzá anyja.

Hmmm, gondolta Sara, borzasztóan egyformák. Sara visszaidézte azt az időt, amióta
ismerte ezt a két öreget. - Mindketten borzasztóan pedánsak - anyja ezt rögtön az
elején megjegyezte. És tényleg. Pack bácsi autója mindig a legfényesebb volt a
városban. - "Bizonyára minden nap lemossa" - így morgolódott Sara apja, aki nem
örült annak a kontrasztnak, ami Pack bácsi mindig fényes autója és az ő mindig sáros
kocsija között állt. Pack bácsi kertjében a fű és a virágok mindig példás rendben
sorakoztak, és Pack néni is minden porcikájában ugyanolyan rendszerető volt, mint
Pack bácsi. Sara keveset volt bent a házukban, de az a néhány alkalom, amikor anyja
átküldte valamiért, meggyőzte arról, hogy az a ház mindig ragyog a tisztaságtól, és
soha még egy porszemet se lehetett találni sehol. A vonzás törvénye, vonta le a
következtetést Sara.

Most Jason és féktelen barátja, Billy zúgtak el biciklivel Sara mellett. Mindketten
olyan közel hajtottak el mellette, amennyire csak lehetett, anélkül hogy elüssék. - Hé
Sara, nézz a lábad elé! - pörölt vele Jason. Sara még hallotta, hogy nevetnek, mikor
elszáguldottak az úton. Hülye tacskók! Gondolta dühösen, mert alig tudta
visszanyerni egyensúlyát. - Az Isten is egymásnak teremtette őket - morgolódott. Az
a legnagyobb örömük, ha bajt kavarhatnak. Hirtelen megmerevedett: Hát persze!
Madarat tolláról... A vonzás törvénye.

Az egész világegyetem ennek a törvénynek engedelmeskedik - emlékezett Salamon

szavára.

A következő nap folyamán igyekezett bizonyítékokat szerezni a vonzás törvényére.

- 55 -
 Mindenhol ez van! - vonta le a következtetést, ahogy elnézte a felnőtteket, a
gyerekeket és a tizenéveseket az utcán.

Bement egy üzletbe a város központjában, amely útba esett az iskolába menet. Itt
szinte a világon mindent lehetett kapni. Vett egy új radírt (mert, amit tegnap valaki
kölcsönkért tőle, azt nem kapta vissza), valamint egy zacskó cukrot is délutánra.

Mindig szeretett betérni ebbe a boltba, mert jó volt itt. Három vicces ember volt a
tulajdonos, akik mindig készen álltak tréfálkozni azzal, aki betévedt. Mindig nagyon
forgalmas volt, mivel ez volt az egyetlen hely, ahol zöldséget is lehetett venni a
városban, de amikor nagyon sok ember állt sorban, a három ember akkor is
tréfálkozott mindenkivel, aki vette a lapot.

- Hogy ityeg a fityeg, pajtikám? - kérdezte a legmagasabb.

Sara egy kicsit meglepődött ezen a kedélyes hangon. Eddig nem sok figyelmet
fordítottak rá, ami általában megfelelt Sara hangulatainak, de ma szemlátomást be
akarták vonni szórakozásukba.

- Elég jól - válaszolta a kislány bátran.

- Ezt már szeretem hallani! Melyiket szándékozol először megenni? A cukrot, vagy a
radírt?

- Azt hiszem a cukrot eszem meg előbb, a radírt pedig meghagyom desszertnek -
vágott vissza Sara.

- 56 -
 Mr. Holy hangosan hahotázott. Sara gyors riposztjában emberére akadt. Sara maga
is meglepődött saját visszavágásán.

- Ma jó napod van kis barátnőm. Csak így tovább.

Sara büszkén vonult ki a főutcára. Madarat tolláról, gondolta. A vonzás törvénye.

Mindenhol ez van.

Micsoda gyönyörű nap! Élvezte, hogy hátradőlhet és felnézhet a fényes kék égre ezen
a meleg téli napon. Az eddig befagyott utcák most vizesen csillogtak, kis vízerek
csurdogáltak az úton keresztül, itt-ott apró pocsolyákká duzzadva.

- Ááááááá...!!! - üvöltötte Jason és Billy, és szokás szerint teljes sebességgel

elrobogtak Sara mellett, éppen csak fel nem borítva. A sáros víz mind felfröccsent
Sara lábára.

- Szörnyetegek - kiáltotta Sara, csuromvizesen, és majd felrobbant dühében. Mi jó

van ebben? Meg kell kérdeznem Salamont.

Nedves ruhája megszáradt és a sár nagy részét is lekefélte, de még mindig dühös
volt az órák befejeztével is. Mérges volt Jasonre, de ebben semmi újság nem volt. De
mérges volt Salamonra is és a "Vonzás törvényére", és a "Madarat tollára" is, és
minden gonosz emberre is. Valójában mindenkire dühös volt.

Mint mindig, Salamon most is türelmesen várta látogatását a kerítésoszlopon.

- 57 -
 Ma különösen izgatottnak látszol. Miről szeretnél velem beszélni?

- Salamon! Valami nem stimmel ezzel a "Vonzás törvénye" dologgal.

Sara várta, hogy Salamon reagáljon.

Folytasd!

- Azt mondtad, hogy a "Vonzás törvénye" szerint a hasonló vonzza a hasonlót. Jason
és Billy igazán romlottak. Képesek egész napokat azzal tölteni, hogy másokkal
kitoljanak. - Sara itt megállt, hátha Salamon közbevág.

Folytasd!

- De Salamon, én nem vagyok rossz! Vagyis nem fröcskölök sarat másokra, és nem
döntöm fel az embereket az úton a biciklimmel. Nem fogok el és nem ölök meg kicsi
állatokat, és nem engedem ki a kerekekből a levegőt. Hogy jön Jason és Billy ahhoz,
hogy velem egy csapatba tartozzon? Nem vonzhatjuk egymást, mert különbözőek
vagyunk.

Szerinted Jason és Billy tényleg romlottak?

- Szerintem igen.

Tényleg nagy csirkefogók, ebben egyetértek veled. De pont olyanok, mint minden más ezen a
világon. Minden megvan bennük, ami kell. Van amiből több, van amiből kevesebb, de minden
össze van bennük keveredve. Észrevetted-e valaha, hogy az öcséd valami jót tett?

- Hát, talán igen, de nem sokszor - nyögte ki Sara. - De ezen nagyon gondolkoznom
kell. De Salamon, akkor is. Hogy jönnek ahhoz, hogy állandóan zaklassanak? Én nem
bántom őket!

Pedig ez így működik. Minden percben megvan a lehetőséged, hogy amit akarsz, azt
megfigyeld, vagy annak a hiányát. Amikor megfigyelsz valamit, amit akarsz, elkezded
felvenni annak a dolognak a rezgését, és olyanná is válsz, mint az. Érted?

- Ezen azt érted, hogy azáltal, hogy észreveszek valamit, ami romlott, én is romlottá
válok?

Nem egészen így van, de már kezded kapizsgálni. Képzelj el egy kapcsolótáblát, akkorát,
mint az ágyad!

- Egy kapcsolótáblát?

- 58 -
 Igen, egy vezérlőpultot, tele kis lámpával, melyek, mint a karácsonyfa égők, sorakoznak.
Tengernyi kis égő. Te egy vagy a sok közül. Amikor odafigyelsz valamire, csak egyszerűen
azáltal, hogy észreveszed, felgyullad az égőd a táblán, és ugyanabban a pillanatban minden
más lámpa - amelyek rezgése kapcsolatban van a tiéddel - szintén felgyullad. Ezek az
égő lámpások képezik a te világod. Ezek azok az emberek és tapasztalatok, amelyek rezgései
harmóniában vannak a tiéddel.

Gondolkodj el ezen. Az ismerőseid közül ki az, akit Jason a legjobban ugrat?

- Engem - válaszolta Sara azonnal. - Mindig engem piszkál!

És az összes ember közül, akiket Jason piszkál, ki az aki a legjobban felháborodik? Ki az,
akinek a rezgése harmóniába kerül az övékkel, és felgyújtja a lámpásaikat?

- Hát persze hogy én, Salamon - nevetett a kislány, mivel már kezdte érteni a dolgot.
- Engem idegesítenek a legjobban. Állandóan bekapcsolom a lámpásaimat azáltal,
hogy észreveszem Jasont, és dühös leszek rá.

Látod, így működik ez, Sara! Azáltal hogy figyelsz valamire, amit nem szeretsz, és tiltakozol
ellene - ezért gondolsz rá -, bekapcsolod a vezérlőegységet, és így még jobban magadhoz
vonzod, azt, amit nem szeretnél. Gyakran akkor is beindul, amikor Jason nincs is a
közeledben. Csak eszedbe jut az utolsó eset, ami történt!

Az a legfontosabb ebben, hogy mindig meg tudd mondani az érzéseid alapján, hogy milyen
rezgéssel vagy harmóniában.

- Hogy érted ezt?

Amikor boldog vagy, amikor elismersz valamit, amikor észreveszed valakinek a jó

tulajdonságait, akkor vele van a rezgésed harmóniában -, ez az amit akarsz.

Amikor mérges vagy, félsz, vagy bűntudatot, elkeseredést érzel - akkor azonnal azon a
szinten rezonálsz, amit nen akarsz.

- Minden esetben?

Igen, minden egyes esetben! Mindig megbízhatsz az érzéseidben. Ez az "Irányító

Rendszered". Figyelj erre! Amikor megfigyeled a körülötted zajló eseményeket, fordíts különös
figyelmet az érzéseidre. Kutasd fel magadban, hogy mi az, amivel a rezgésed egy szinten van.

- 59 -
 - Rendben van - megpróbálom. De ez nagyon nehéz. Sokat kell gyakorolni.

Ezzel egyetértek. Még jó, hogy annyian vannak körülötted, hogy van lehetőséged sokat
gyakorolni.

Legyen benne örömöd - és Salamon már el is repült.

Könnyű mondani, gondolta Sara. Te meg tudod válogatni, hogy kivel beszélsz. Nem vagy
bezárva egy iskolába Lynnel és Tommyval, és hasonlókkal. És nem kell együtt élned Jasonnel.

Tisztán, mintha Salamon ott ülne vele szemben, Sara ezt hallotta:

Amikor az örömöd attól függ, hogy más mit mond, vagy mit tesz, akkor csapdába kerülsz,
mert mások tetteit és gondolatait nem tudod irányítani. Felfedezheted a legnagyobb örömöt és
a legvadabb álmaidat is felülmúló szabadságot, ha felfedezed, hogy az örömöd nem függ
senkitől! Az örömöd csak attól függ - hogy te mit választasz figyelmed forrásának!

- 60 -
 TIZENHETEDIK FEJEZET

Micsoda nap, gondolta Sara, miközben a találkozóhely felé sétált.

- Utálom az iskolát! - tört ki hangosan, mert eszébe jutott az iskolába érkezés

pillanata. Fejét leszegve sétált tovább, felelevenítve ennek a pocsék napnak az
eseményeit.

Reggel pont akkor ért az iskolához, mikor a gyerekekkel megrakott busz. Amikor a
sofőr kinyitotta az ajtót, féktelen fiúk egész csordája szabadult ki, és szinte lesöpörte
Sarát az útról. Minden oldalról lökdösték, táskáját elsodorták, könyveit szétszórták.
Mr. Jorgensennek írt témazáró dolgozatát teljesen széttaposták. Sara összeszedte a
sáros, tépett papírokat, és begyűrte a táskájába.

- Ez a végeredménye annak a munkának, amit a füzetem külalakjára fordítok -

morgott - az elvesztegetett időt sajnálva, amit a bepakolás előtt a dolgozat
átmásolására pocsékolt.

Még mindig azzal volt elfoglalva, hogy cuccait valahogy egyben tartsa, ezért
lassabban haladt. Mindenesetre nem elég gyorsan Miss Websternek: - Mozogjál Sara,
nem érek rá egész nap rád várni! - szólt rá a közutálatnak örvendő harmadikos
osztályfőnök.

- Bocsánat hogy élek - dörmögte Sara az orra alatt - Te jóságos Úristen!

Legalább százszor nézett az órájára a nap folyamán, várva azt a pillanatot, amikor
végre szabadulhat ebből a dühöngő őrültek házából.

Aztán végre eljött a várva várt utolsó csengő, és szabad volt.

- Gyűlölöm az iskolát! Gyűlölöm az iskolát! Hogy lehet egy ilyen utálatos hely bárki
számára is értékes?

- 61 -
 Szokás szerint Salamon cserjése felé vette az irányt. Amikor rákanyarodott a
Thacker ösvényre, elmélyedt magában: Ilyen pocsék hangulatban se voltam még soha.
Főleg mióta megismertem Salamont!

- Salamon! - nyafogott Sara. - Utálom az iskolát! Csak felesleges időpocsékolás.

Salamon nagyon csendes volt.

- Olyan ez, mintha ketrecbe lennél zárva, egy csomó dühöngő őrülttel, akik csak
azon törik a fejüket, hogy miképp ártsanak neked... és nem szabadulhatsz.

Még mindig semmi válasz.

- Épp elég baj, ha a gyerekek bántják egymást, de most már a tanárok is utálatosak.
Szerintem ők sem szeretnek ott lenni.

Salamon csak ült, és nézett. Csak nagy, sárga szeme pislogása jelezte, hogy nem
alszik.

Ahogy elkeseredése egyre mélyült, egy könnycsepp gördült le Sara arcán.

- Salamon, én csak boldog szeretnék lenni, de nem hiszem, hogy az iskolában valaha
is boldog lehetek.

Azt hiszem az lenne a legjobb ha eltűnnél innen!

Sara felnézett, meglepődve Salamon szavain.

- Hogy mondtad, Salamon? Menjek el a városból is?

Igen, Sara. Ha elhagyod az iskolát, mert néhány rossz dolog történik benne, akkor legjobb
lesz, ha elhagyod a várost is, és ezt az államot is, és az országot, és a földet is, sőt még az egész

- 62 -
világegyetemet is. Csak azt nem tudom, hová küldjelek ezek után.

Sara megzavarodott. Ez nem az a megoldást-kereső Salamon volt, akit megszokott,

és akit megszeretett.

- Salamon! Miről beszélsz?

Megfigyeltem, hogy a világegyetem minden kis porcikájában az van, amit akarnak - ...és
annak a hiánya. Minden személyben, minden helyzetben, mindenhol és minden pillanatban -
ez a két választási lehetőség van. Örökkön örökké. Tehát ha elhagysz egy helyet, vagy
valamely helyzetet, csak azért, mert ott rossz történik veled, a következő helyen biztos, hogy
ugyanazzal fogod magad szembetalálni.

- Ezzel egyáltalán nem nyugtattál meg! Egyre reménytelenebb a helyzet.

Sara, nem az a feladatod, hogy olyan tökéletes helyet keress, ahol csak az történik, amit te
szeretnél! A te célod az legyen, hogy megkeresd azokat a dolgokat a világon - amiket
szeretnél... - ... minden helyzetben.

- De miért? Mi jó van abban?

Először is azért, hogy jól érezd magad. Másodszor azért, mert alighogy elkezded
észrevenni, amit észre akarsz venni, az máris az életed részévé válik. Egyre könnyebb
lesz, majd meglátod.

- De vannak helyek, amelyek sokkal rosszabbak!? Ez az iskola biztos a legrosszabb

hely a világon!

- 63 -
 Vannak helyek, ahol könnyebb pozitív dolgokat találni, mint máshol..., de ez csak egy újabb
óriási nagy csapda.

- Nem értem!

Ha valami olyan történik veled, amit nem szeretsz, és ezért inkább odébbállsz, hogy
megszabadulj tőle - minden valószínűség szerint magaddal cipeled. Emlékezz!!: "Madarat
tolláról..." Emlékezz!!: "Vezérlőpult..."

Amikor valami olyasmit élsz át, ami fáj - az fájni fog -, de gondolsz rá és foglalkozol vele, és
ezáltal olyanná válsz, mint az -, és bárhová mész, viszed magaddal.

- Mindig elfelejtem, hogy mit tanítottál nekem!!

Természetes, hogy elfelejted, mert te is, mint minden ember, azt tanultad, hogy a külvilágra
reagálj. Ha ez kedvező - jól érzed magad, ha rossz - rosszul érzed magad.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy először meg kell találni a lehető legtökéletesebb helyet a
világon, és akkor már nem lesz más dolga, csak az, hogy jól érezze magát. De ebben az a
kiábrándító, hogy hamar rá kell jönniük, hogy a körülményeket nem tudják irányítani.

Ezért a tanulság az, hogy nem azért születtél a világra, hogy a megfelelő helyet megkeresd.
Azért vagy itt, hogy megtanuld felismerni a lényeget - és elismerni. Átvenni a rezgését - és
így vonzani tudod a jót.

- 64 -
 - Azt hiszem, igazad van - sóhajtotta Sara. De olyan nehéz mindezt megérteni.

Pedig valójában nem olyan bonyolult, mint amilyennek első hallásra tűnik. Az emberek
túlbonyolítják a helyzeteket, amikor megpróbálják értelmezni azokat. Nagyon zavaró, ha
megpróbálod megfejteni, hogyan és miért keletkeznek körülötted a különböző szituációk, vagy
hogy ezek közül melyik a jó, és melyik rossz. Bele is bolondulsz, ha ezt mind meg akarod
fejteni. De, ha csak arra figyelsz, hogy nyitva van-e a zsilip - vagy zárva, akkor az életed
sokkal boldogabb és vidámabb lesz.

- A zsilip? Hát az meg micsoda?

Nevezheted forrásnak is. Minden pillanatban tiszta pozitív energia áramlik feléd. Úgy is
mondhatnánk - olyan ez, mint a folyó. Ha elzárod a folyót a zsilippel, nyomás alatt van, és
nem folyik a víz. Amikor vizet szeretnél, csak felhúzod a zsilipet, és bezúdul a víz. Ha zárva
van, a víz csak áll. A te feladatod, hogy nyitva tartsd a teljesség miatt -, a teremtés
energiájának szabad áramlása érdekében. Ez az energia mindig áramlik, de neked kell
beengedni.

- De Salamon, miért jó az, ha kinyitom a zsilipet az iskolában, ahol mindenki mérges

és gonosz?

Először is, ha a zsilip nyitva van, nem fogod észrevenni azt a sok gonoszságot. Sőt egy
részük a szemed előtt fog átalakulni. Sok olyan ember van, aki a határon ingadozik, és amikor
összetalálkozik a te nyitottságoddal, őszinte szívvel kapcsolódik hozzád. Arra is emlékeztetlek,
hogy egy nyitott zsilip nem csak az adott pillanatra hat, hanem a holnapra és holnaputánra is.

- 65 -
 Tehát minél több mai napon vagy nyitott, annál több holnap és holnapután lesz igazi.
Gyakorolni kell, Sara! Határozd el, hogy semmilyen körülmény - legyen az akármilyen rossz
is -, nem éri meg, hogy lezárd ezt a zsilipet! Fogadd meg, hogy a zsilip nyitva tartása a
legfontosabb feladatod! Néhány szót jegyezz meg, és mondogasd olyan gyakran, amilyen
gyakran csak tudod!:

..."Mindenáron nyitva kell tartanom..."

- Jól van, Salamon - mondta Sara beleegyezően, de kétségek között, bár pontosan
tudta, hogy jó pár dolog lett sokkal jobb, azáltal, hogy Salamon néhány korábbi
tanácsát megfogadta és követte.

- Gyakorolni fogom! Remélem működni fog! - szólt vissza a válla fölött. Igazán jó
lenne, ha képes lennék valami jót is érezni, akármi legyen is az. Ez az ami hiányzik!

- 66 -
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Sara anyukájának autója a kocsifeljárón állt. Ez furcsa - gondolta Sara. Nem szokott
ilyen korán itthon lenni.

- Hello anya! Itthon vagyok! - kiáltotta, ahogy belépett az ajtón, maga is meglepődve
érkezésének ilyen szokatlan bejelentésén. De válasz nem jött. Letette könyveit az
ebédlő asztalára, majd újból kiáltott. Végigsétált a konyhán, a folyosón, a hálószobák
felé.

- Van itthon valaki?

- Itt vagyok drágám - hallotta meg ekkor anyja halk hangját.

A függönyök be voltak húzva a szobában, és anyja ott feküdt az ágyon, egy

rózsaszín törölközővel a fején, csukott szemmel.

- Mi a bajod, anya?

- Szörnyen fáj a fejem, drágám. Egész nap hasogatott, és végül úgy döntöttem, hogy
egy percet se tudok tovább dolgozni, így hát hazajöttem.

- Jobban vagy már?

- Jobb így, hogy a szemeim csukva tarthatom. Egy kicsit még pihenek itt a sötétben.
Később majd kimegyek. Csukd be az ajtót, kérlek, és ha az öcséd hazajön, mondd
meg neki, hogy hamarosan jövök. Talán ha alszom egy keveset, jobb lesz.

Sara lábujjhegyen kiment a szobából, és csendben becsukta az ajtót maga mögött.

Megállt a sötét előszobában, és elgondolkodott. Tudta, hogy mi a feladata, mert már
évek hosszú sora óta ugyanaz volt a napirend -, de a mai nap más volt.

Nem emlékezett olyan eseményre, vagy dologra, amely miatt anyja valaha is otthon
maradt volna. Soha nem mutatta, hogy beteg! Volt valami nyugtalanító ebben!
Csomót érzett a gyomrában, és nagyon elbizonytalanodott. Eddig észre se vette,
hogy az anyja által nyújtott szilárd alap, és szelíd humora milyen megnyugtató
háttérül szolgált napjaihoz.

- Nem tetszik ez nekem - mondta hangosan - remélem anya hamarosan

meggyógyul.

Sara hallotta Salamon hangját. A hangulatod a körülötted lévő feltételektől függ? Ez jó

- 67 -
alkalom lehet gyakorolni.

- Jól van, Salamon, de hogy gyakoroljak? Mit kellene tennem?

Nyisd ki a zsilipet! Amikor rosszul érzed magad, zárva vagy. Gondolj jó dolgokra egészen
addig, amíg úgy érzed, hogy újra nyitott lettél.

Sara kiment a konyhába, de gondolatai még mindig a szobában jártak, anyja mellett,
aki ott feküdt betegen az ágyban. Anyja pénztárcája ott hevert az asztalon, így nem
tudott elszakadni gondolataitól.

Tegyél valami különlegeset ma. Gondolj a feladataidra, és végezd el őket, mondjuk, rekord idő
alatt. Végezz el valami plusz munkát, valamit, ami jóval több, mint a szokásos.

Ez jó ötlet volt. Neki is látott az azonnali cselekvésnek. Gyorsan és határozottan

tevékenykedett. Összeszedte a különböző tárgyakat, amelyek előző este, a lefekvés
előtti órákban lettek lassan szétszórva a lakásban - minden elképzelhető helyre -, a
család minden tagja közreműködésével. Összegyűjtötte, és halomba rakta az
újságokat, melyekkel az egész nappali padlója be volt borítva. Ezután letörölgette az
asztal tetejét. Kimosta a fürdőszobai kagylót és a kádat. Kiürítette a szemeteseket.
Rendbe rakta apja nagy, tölgyfa íróasztalát - mely a nappali sarkába volt bezsúfolva -
vigyázva arra, hogy minden az eredeti helyén maradjon. Sohasem lehet tudni! Lehet,
hogy van valami rend apja rendetlenségében, nem akarta, hogy ártson neki. Apja
nagyon kevés időt töltött ennél az íróasztalnál, ezért mindig csodálkozott Sara, hogy
miért kell a nappali szobából ilyen nagy helyet elfoglalni. Úgy tűnt, apja szeret ennél
az asztalnál gondolkodni, vagy legalábbis félrerakni azokat a dolgokat, amikre nem
akart pillanatnyilag gondolni.

Gyors és határozott mozdulatokkal dolgozott. Elhatározta, hogy nem használja a

porszívót, mert az csak zavarná édesanyját a pihenésben. Mikor ráébredt erre a
döntésére, csodálkozva állapította meg, hogy ilyen rövid idő elteltével, mennyire
jobban érzi magát. De tovább gondolva a döntést - hogy nem porszívózik, mert az
zavarná anyját -, a figyelme ismét visszaterelődött arra a szomorú körülményre, hogy
anyja ott fekszik a szobában, és a tompa, szorongató érzés visszatért gyomrába.

Hűha! Hát ez fantasztikus! Tényleg attól függ, hogy mit érzek, hogy mire koncentrálok. A
körülmények nem változtak, csak a figyelmem terelődött másra.

Sara mámorosan érezte magát. Felfedezett valami nagyon fontosat. Felfedezte, hogy
az öröme független minden külső valamitől, vagy valakitől.

Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, és anyja megjelent a konyhaajtóban.

- 68 -
 - Ó, Sara, minden olyan gyönyörűen ragyog! - mondta, és szemmel láthatóan jobban
érezte magát.

- Anya, elmúlt a fejfájásod? - kérdezte Sara gyengéden.

- Sokkal jobban vagyok! Tudtam egy kicsit pihenni, mert te itt kinn mindent
ügyesen elrendeztél. Köszönöm Drágám!

Sara csodálatosan érezte magát. Tudta, hogy anyja nem azt értékeli, amit tett, mert
azt tulajdonképpen minden nap megtette. Anyja a nyitott zsilipet értékelte benne.
Meg tudom tenni, határozta el Sara, nyitva tudom tartani magam, függetlenül a
körülményektől.

Eszébe jutott Salamonnak tett ígérete: "Bármi történjen is, nyitottnak kell lennem!"

- 69 -
 TIZENKILENCEDIK FEJEZET

Nagyon szép - ötös. Ez volt a tegnapi dolgozat tetejére firkantva, amit épp most
kaptak vissza Mr. Jorgensentől.

Sara majd a bőréből bújt ki örömében, amikor ezeket a szavakat elolvasta. Mr.
Jorgensen Sarára pillantott, miközben átnyújtotta a dolgozatot, és mikor szemük
találkozott, rákacsintott. Sara úgy érezte, hogy a szíve kiugrik a helyéről. Nagyon
büszke volt magára. Ez új érzés volt - és ahogy tapasztalta - egyáltalán nem is rossz.
Alig várta, hogy Salamonnak elújságolhassa.

- Salamon, mi történt Mr. Jorgensennel?? Mintha kicserélték volna - kérdezte, ahogy

odaért.

Ő ugyanaz az ember maradt, csak te veszel észre más dolgokat is.

- Szerintem nem én veszek észre más dolgokat, hanem ő viselkedik máshogyan.

Például hogyan?

- Például sokkal többet mosolyog, mint szokott. És néha fütyül is az óra előtt. Eddig
sohasem volt ilyen! Még kacsintott is rám! És sokkal izgalmasabb történeteket mesél,
sőt még az osztályt is többször megnevettette. Egyszerűen boldogabbnak látszik,
mint eddig.

Ez úgy hangzik, mintha a tanárod kapcsolódott volna a te öröm-körforgásodhoz.

Sara megrökönyödött. Salamon tényleg az ő számlájára írja Mr. Jorgensen

viselkedésének megváltozását?

- Salamon, szerinted én tettem Mr. Jorgensent boldogabbá?

Nem egészen a te érdemed, mivel Mr. Jorgensen maga is boldog akar lenni. De te segítettél
neki, hogy ez eszébe jusson. És legfőképpen, te segítettél neki eszébe juttatni, hogy miért is lett
tanár valamikor.

- De én sohasem beszéltem Mr. Jorgensennel ilyenekről! Hogy emlékeztethettem

akkor rá?

Ezt mind azáltal érted el, hogy értékelted Mr. Jorgensent. Látod, bármikor ráfordítod a
figyelmed valamire vagy valakire, és ugyanakkor az elismerés csodálatos érzését érzed -,
hozzáadsz az emberek boldogság-érzéséhez valamennyit. Megöntözöd az embereket az

- 70 -
elismeréseddel.

- Mintha lelocsolnám őket a slaggal? - kuncogott Sara saját buta hasonlatán.

Igen. Pontosan úgy. De mielőtt megöntöznéd őket, forrássá kell lenned, hogy adni tudj. Ez
az, amit az elfogadás lehetővé tesz. Amikor elfogadsz valakit, vagy szeretetet érzel valaki
iránt, vagy ha valakiben vagy valamiben meglátod a jót, akkor ilyen forrássá válsz.

- Hogyan lesz az elfogadás - forrás, Salamon? Honnan ered?

Mindig is benne volt az emberben. Eredendően.

- Akkor miért van, hogy a többi ember nem ad a forrásból inni?

Ez azért van, mert sok ember már nem tudja, hogyan kell nyitottnak lenni. Nem
szándékosan, egyszerűen nem értik, hogy hogyan lehet forrásnak maradni.

- Rendben, de ezzel azt akarod mondani, hogy bármikor forrás lehetek, és

öntözhetek, ahol - és amikor -, amit csak akarok?

Így van. És ha az elismeréseddel öntözöl valakit, nyilvánvaló változásokat fogsz tapasztalni.

- Hűha! Akkor ez olyan, mint a varázslat! - suttogta Sara, ahogy rájött a tanultak
hatalmas horderejére.

Első hallásra valóban varázslatnak tűnik, de idővel mindez természetessé fog válni. Jól érezni
magad - ezután, és másoknak is segíteni ebben -, ez a legjobb és legtermészetesebb dolog a
világon, amit tehetsz.

Sara felvette táskáját és kabátját a földről, és búcsúzni kezdett.

Csak jusson eszedbe Sara, csak annyi a dolgod, hogy maradj rákapcsolódva a forrásra.

Sara megállt és visszafordult, mert hirtelen rájött, hogy mindez nem lesz olyan
könnyű és varázslatos, mint amilyenné Salamon tette első hallásra.

- Van annak valami fortélya, hogy rákapcsolódva maradjak a forrásra?

Egy kicsit gyakorolnod kell, de aztán egyre jobb leszel benne. Az első napokban, csak gondolj
valamire, aztán figyeld meg, hogyan érzel a dologgal kapcsolatban. Észre fogod venni, hogy
ha elismerést érzel, vagy büszkeséget, vagy dicsérsz valakit vagy a jó oldalát látod valaminek,
akkor csodásan fogod érezni magad, ami azt jelenti, hogy rá vagy kapcsolódva a forrásra. De
ha kritizálsz, elítélsz, vagy hibát keresel másban - nem fogod magad jól érezni. Ez azt jelenti,

- 71 -
hogy lekapcsolódtál, legalábbis arra az időre, míg ezt érzed. Legyen benne örömöd, Sara.
Ezekkel a szavakkal, Salamon elrepült.

Sara nagyon nagy lelkesedést érzett hazafele sétálva. Már egyszer sikeresen
kipróbálta Salamon értékelős játékát, de értékelni és közben rákapcsolódni erre a
varázslatos forrásra -, ez még jobban izgatta, így sokkal több kedvet érzett az
értékeléshez.

Közben befordult a hazafele vezető út utolsó szakaszára, és meglátta az öreg Zoie

nénit csigalassúsággal mászni fel a feljáróján. Egész télen nem látta, ezért most
meglepődött, hogy Zoie néni előbújt. A néni nem vette észre, és Sara sem köszönt rá,
mert nem akarta megijeszteni, és főleg nem akart belebonyolódni az előreláthatóan
hosszú beszélgetésbe. Zoie néni nagyon lassan beszélt, az évek során ezért Sara
megtanulta elkerülni, mert a néni állandóan a szavak után keresgélt, hogy kifejezze
magát. Olyan volt, mintha gondolatai annyira előreszaladtak volna, hogy aztán
teljesen belegabalyodott abba, amit mondani akart. Sara sokszor megpróbálta
kisegíteni, egy-egy szót csempészve a megfelelő helyre, de ezzel csak még inkább
felidegesítette, így hát Sara úgy döntött, hogy a megfutamodás a legjobb módszer.
Habár így meg lelkiismeret-furdalást érzett.

Sara szomorúan nézte a feljárón felfelé vánszorgó öregasszonyt. Minden erejével a

korlátba kapaszkodott, egyesével vette a lépcsőket, nagyon lassan közelítve a négy-öt
lépcsőfoknyira lévő ajtajához.

Remélem én nem leszek ilyen ha megöregedek - gondolta magában. Ekkor eszébe jutott
legutóbbi beszélgetése Salamonnal. A forrás! Meglocsolom kicsit a forrásból! Először is

- 72 -
rácsatlakozok, aztán megöntözöm tetőtől talpig. De nem érzett semmit. Na még egyszer
megpróbálom. Még mindig nem érezte, hogy rá lenne csatlakozva. Elkeseredett.

- Salamon! Ez igazán fontos! Zoie néninek igazán szüksége van rá, hogy
megöntözzék. - Nem volt felelet. - Salamon! Hol vagy? - kiáltott fel, és ezzel felhívta
magára Zoie néni figyelmét.

- Kihez beszélsz, kislányom? - kérdezte Zoie néni mogorván.

Sara zavarba jött: - Senkihez... - válaszolta.

Gyorsan végigiramodott a kitaposott úton, el Zoie néni kertje mellett, mely most
csak üres föld volt, mely a következő tavaszi veteményre várt. Kigyúlt arccal,
mérgesen ment haza.

- 73 -
 HUSZADIK FEJEZET

- Hol jártál tegnap? - panaszkodott másnap, mikor megtalálta Salamont a

kerítésoszlopon. - Szükségem lett volna rád, hogy rácsatlakozzak a forrásra, hogy
segítsek szegény Zoie néninek jobban érezni magát.

Nem is sejted, miért okozott nehézséget rácsatlakoznod?

- Nem, miért nem? Pedig igazán akartam.

És miért akartad?

- Segíteni szerettem volna rajta. Olyan öreg és zavart szegény. Biztos nem sok öröme
van az életben.

Tehát rá akartál csatlakozni a forrásra, és megöntözni szegény nénit, ezáltal megerősíteni

azt, ami rossz neki, hogy így legyen boldog?

- Igen, Salamon. Segítesz nekem?

Szívesen segítenék, de azt hiszem, ez nem lehetséges.

- Miért? Miért nem? Igazán aranyos néni. Biztos te is szeretnéd. Biztos vagyok
benne, hogy egész életében nem ártott senkinek...

Valószínűleg igazad van. Zoie néni csodálatos kis néni. Vele semmi baj nincs a jelen
körülmények között... Csak veled.

- Velem? Mit tettem, Salamon? Én csak segíteni akartam rajta.

Hát persze, Sara. Ezt akarod. Csakhogy a módszered olyan, ami nem működik. Nem
emlékszel? A te dolgod, hogy rákapcsolódj a forrásra.

- Tudom, és épp ezért akartam, hogy segíts nekem. Hogy segíts rácsatlakozni.

Ez az amiben nem segíthetek. Neked kell megtalálnod azt az érzést.

- Salamon, én ezt nem értem.

Jusson eszedbe, hogy nem csatlakozhatsz a szenvedések körforgásához és az öröm-forráshoz

egyszerre. Vagy az egyik vagy a másik. Amikor egy olyan eseményt szemlélsz, ami rossz
érzést kelt benned, akkor ez azt jelenti, hogy nem vagy rácsatlakozva. És ha nem csatlakoztál a

- 74 -
természetes öröm-forrásra, akkor nincs is mit adnod.

- Te jó ég, Salamon - ez lehetetlenség. Ha látok valakit, aki segítségre szorul, akkor

csak azáltal, hogy nézem, átveszem a rezgését, és ezért nem tudok segíteni rajta. Ez
borzasztó. Hogy tudok így valaha is valakin segíteni?

A legfontosabb teendőd, hogy maradj rácsatlakozva az öröm-forrásra, így a gondolataidat

olyan állapotban tudod tartani, hogy jól érezd magad. Más szóval, jobban tudatában kell
lenned annak, hogy az öröm-forrásra vagy kapcsolódva, mint amennyire tudatában vagy a
körülményeknek. Ez a kulcsa mindennek. Emlékezz vissza, mi történt tegnap! Mondj el
mindent részletesen!

- Na jó. Mentem haza az iskolából, és megláttam Zoie nénit, ahogy felfelé

vánszorgott a lépcsőjén. Egész nyomorék szegény. Alig tud menni. Van neki egy öreg
fakorlátja, amibe kapaszkodik, és annak segítségével húzza fel magát.

Ezután mi történt?

- Semmi különös nem történt. Csak arra gondoltam, hogy milyen szomorú, hogy
szegény ilyen nyomorult...

Hogy éreztél ekkor?

- Hát elég kellemetlen volt figyelni, és igazán sajnáltam szegényt. Alig tudta
felhúzni magát a lépcsőn. Aztán megijedtem, hogy én is ilyen leszek, ha
megöregszek.

Na látod, ez a lényege az egész dolognak. Amikor észreveszed, hogy rosszul érzed magad, az
már jelzi, hogy olyan körülményt figyelsz, ami lekapcsol a forrásról. Tudod Sara, te már
eredendően hozzá vagy kapcsolva a forráshoz, nem kell külön ezzel foglalkoznod. Azzal
viszont igen, hogy megfigyeld, hogyan érzel, és ezáltal tudd, hogy mikor vagy lekapcsolódva

- 75 -
róla. Ezt nevezzük negatív visszacsatolásnak.

- De hát akkor mit kellett volna tennem, hogy a forrásra csatlakozva maradjak?

Észrevettem, hogy amikor neked egyedül jogodban áll eldönteni, hogy rácsatlakozva
maradsz, akkor egymás után találod a jobbnál jobb ötleteket. De amíg meg nem érted, hogy ez
a legfontosabb, addig hajlamos vagy mindenféle ábrándokat kergetni.

Mondok egy pár állítást, vagy gondolatot, te csak arra figyelj, hogyan érzel velük
kapcsolatban. Vajon ez az érzés rákapcsol, vagy lekapcsol az öröm-forrásról?

- Jól van.

Nézd azt a szegény öreg nénit. Alig tud menni.

- Ez rossz érzés, Salamon.

Nem is tudom mi lesz szegény Zoie nénivel. Alig tud felmászni a lépcsőjén. Mi lesz vele, ha
rosszabbodik az állapota?

- Ettől lekapcsolódok, ez könnyű.

Nem tudom, hol lehetnek azok az önző gyerekei, miért nem jönnek és miért nem vigyáznak
rá?

- Erre már én is gondoltam. Igazad van. Ettől is lekapcsolódok.

- 76 -
 Zoie néni egy stramm öregasszony. Szerintem szereti a függetlenséget.

- Hmmm. Ez jobban hangzik.

Ha valaki megpróbálná gondját viselni, valószínűleg megsértődne.

- Ezt még jobbnak érzem. És valószínűleg igaz is. Mérges szokott lenni rám, ha
megpróbálok valamit megtenni helyette. - Eszébe jutott, milyen türelmetlen szokott
lenni Zoie néni, amikor Sara beleszólt a mondandójába, és megpróbálta befejezni
mondatait.

Ez az aranyos öreg néni hosszú, teljes életet élt, és nekem nem áll módomban megtudni,
hogy vajon tényleg boldogtalan-e.

- Ettől jobban érzem magam.

Lehet, hogy ő így akar élni, ahogy él.

- Ettől is jobban érzem magam.

Fogadni mernék, hogy rengeteg jó története van az életéből, amit el szeretne mesélni. Én
néha-néha meglátogatnám, és meghallgatnám.

- Ez nagyon jó érzés, Salamon. Szerintem Zoie néni is örülne neki.

Látod Sara, ugyanarra a dologra - most ebben az esetben Zoie nénire - tudsz egészen más
szempontból is nézni, és más körülményekre összpontosítani. Az alapján, ahogy érzel, meg
tudod mondani, hogy segít-e az a körülmény, amit választottál, vagy nem.

Sara immár sokkal jobban érezte magát. - Azt hiszem, kezdem érteni.

Igen, én is azt hiszem. Most, hogy már tudatosan meg akarod érteni mindezt, remélem sok
lehetőséged lesz gyakorolni. Legyen benne örömöd.

- 77 -
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Úgy tűnt, a dolgok napról napra jobban mennek. Több jó dolog történt már egy
napon belül, mint rossz.

Annyira boldog vagyok, hogy megtaláltam Salamont. Vagyis hogy Salamon megtalált
engem, tűnődött Sara, ahogy hazafele baktatott az iskolából, olyan nappal a háta
mögött, amelyen nem egy negatív élményben volt része. Az életem egyre jobbá és jobbá
válik.

Megállt a híd közepén a korlátjánál, és mosolyogva kihajolt a sebesen futó folyó

fölé. A szíve szinte énekelt, minden a legnagyobb rendben volt.

Hirtelen vad fiús kiáltásokat hallott, felnézve látta, hogy Jason és Billy rohan el
mellette, olyan sebességgel, amilyet még nem látott tőlük. Annyira gyorsan futottak,
hogy talán észre sem vették, hogy ő ott áll és bámészkodik. Még a sapkájukat is fogni
kellett, hogy le ne röpüljön, így rohantak el a Hoyt Áruház felé. Olyan mókásan
festettek, hogy Sarának nevetnie kellett. Ezek ketten mindig a hangsebesség határán
járnak, mosolygott magában. Észrevette, hogy az utóbbi időben nem zaklatják annyit,
mint előtte. Igazából nem sokat változtak, vagyishogy egyáltalán nem változtak
semmit, de már nem mentek olyan nagyon az idegeire, mint régen.

Integetett Mr. Matsonnak, aki mint mindig az autók motorterében bütykölt valamit,
aztán gyorsított és Salamon cserjése felé vette az irányt. - Milyen gyönyörű nap -
mondta hangosan, és felnézett a délutáni csodálatosan kék égre és beszívta a friss
tavaszi levegőt. Mint minden tavasszal, amikor már az utolsó hó is elolvadt, és a friss
zöld fű és a tavaszi virágok megjelentek, nagyon emelkedett hangulatban érezte
magát. Már nagyon régóta tartott a tél. De nem a tél elmúlása vidította most fel,
hanem az iskoláé. Három hónap szünet, ami a szeme előtt lebegett, ez mindig a
legnagyobb boldogságot jelentette számára. De most azt is érezte, hogy ez a nagy
boldogsága nemcsak az iskola közelgő végétől van, hanem attól is, hogy felfedezte a
nyitott forrás dolgot. Először is megtanulta nyitva tartani.

Olyan csodálatos érzés szabadnak lenni - gondolta.

Olyan jó érzés jól érezni magam. Olyan jó érzés nem félni semmitől...

- 78 -
 - Jjjjúúúúúúújjjjjj! - Visított fel hirtelen és a magasba ugrott, mert majdnem rálépett
egy óriási kígyóra, amelyik teljes szélességében keresztezte az útját. Átugrott a kígyó
fölött, és mint akit puskából lőttek ki, nekiiramodott. Egy teljes háztömböt futott, de
még ott se hagyta abba a halálos vágtát, egészen addig, még meg nem bizonyosodott
róla, hogy messze maga mögött hagyta az állatot.

- Lehet, hogy mégse vagyok olyan bátor, mint hittem? - nevetett magában. De akkor
még jobban elkezdett nevetni, mert rájött, hogy mi okozta Jason és Billy nagy
rohanását, és azt, hogy miért nem volt kedvük megállni és őt háborgatni. Még akkor
is nevetett magában, mikor megérkezett Salamon cserjésébe.

Salamon türelmesen várta a szokott helyen.

Mintha valamilyen újdonsült lelkesedéssel lennél feltöltve ma, Sara.

- Furcsa dolgok történnek velem mostanában. Amikor úgy érzem, hogy végre
megértettem valamit, valami történik, amitől rájövök, hogy még egyáltalán nem
értettem meg semmit. Amikor úgy döntök, hogy most már olyan bátor vagyok, hogy
semmitől se félek, előbukkan valami, ami halálra rémít. Nagyon különös dolog ez.

Nem úgy nézel ki, mint aki halálra lenne rémülve.

- Hát persze, egy kicsit eltúloztam, amint látod, élek...

Úgy értem, hogy nem látszol túlzottan ijedtnek, sőt szemlátomást boldogan nevetgélsz...

- Most nevetek, de nem nevettem, mikor egy óriási kígyó feküdt az utamban, csak
arra várva, hogy megmarjon. Pedig épp arra gondoltam magamban, hogy milyen
bátor is vagyok én, és aztán a következő pillanatban már majd' szörnyet haltam a
félelemtől, és fejvesztve elrohantam, hogy mentsem az életem.

Aha, értem. Sara, ne legyél nagyon szigorú önmagaddal. Teljesen normális dolog, hogy erős

- 79 -
érzelemmel reagálsz egy olyan körülményre, amely egy csöppet sem kellemes. Nem az
elsődleges válaszreakciód az, amely meghatározza a rezgésed színezetét - vagy a
viszonyulásod szempontját -, hanem az, ahogy később feldolgozod az eseményeket.
Csak annak van hosszan tartó hatása.

- Ezt hogy érted?

Mit gondolsz, miért ijesztett meg az a kígyó?

- Hát mert kígyó. És a kígyók ijesztőek. A kígyók megmarnak és az nagyon

veszélyes. Még meg is ölhetnek. Néhányuk köréd tekeredik, és addig szorít, míg
megfulladsz. Büszkén sorolta a rémtörténeteket, amelyeket a kígyók félelmetes
természetéről szóló filmben látott az iskolában. Egy pillanatra megállt, hogy
lélegzethez jusson és egy kissé megnyugodjon. A szeme fénylett, a szíve kalapált.

Sara, szerinted ezektől a szavaktól, amiket most mondtál, jobban vagy rosszabbul érzed
magad?

Sarának meg kellett állnia elgondolkozni, mert ahogy beszélt, nem figyelte meg,
hogy hogyan hatnak rá a szavak. Egyszerűen izgatottan magyarázta kalandját a
kígyóval.

Látod erről beszéltem, mikor azt mondtam, hogy az a fontos, hogy hogyan dolgozod fel az
eseményeket. Ahogy egyre beszélsz és beszélsz erről a kígyóról, és arról, hogy más kígyók
milyen veszélyesek, és a többi rossz dologról, megtartod magad ebben a rezgésben - és ennek
következtében előfordulhat, hogy egyéb kellemetlen eseményeket is magadhoz vonzol a
kígyókkal kapcsolatban.

- De mit tegyek? Az a nagy, hosszú kígyó ott feküdt előttem az úton. Megláttam,
mert majdnem egyenesen ráléptem. El se tudom mondani mi történt volna, ha
tényleg...

Erről van szó. Még mindig elképzeled - és tartod a gondolat-képedet - valami olyasmit, amit
nem akarsz.

Sara elgondolkodott. Értette, amit Salamon mondott, de nem tudta elképzelni, hogy
mit tegyen. A kígyó megjelenése annyira nagy ügy volt és annyira közeli és annyira
félelmetes, hogy nem tudott elképzelni semmilyen más megközelítési módot.

- Jól van, akkor mondd el te, hogy mit tennél, ha egy kislány lennél, aki majdnem
rálépett egy szörnyű nagy kígyóra!?

Először is Sara, emlékezz: legelső és legfőbb célod és feladatod találni egy jobb érzést

- 80 -
magadban. Bármi más célt tűzöl ki, letérsz a helyes útról. Ha megpróbálod elképzelni, hol
rejtőzködhet a többi kígyó, még rosszabbul jársz. Ha elhatározod, hogy annyira figyelni fogsz,
nehogy egy másik kígyó az utadba kerüljön, teljesen kimerült leszel. Ha megtanulod
azonosítani az összes kígyófajtát, hogy melyik a rossz és melyik ártatlan, lehetetlen nagy
feladatra vállalkozol. Attól csak rosszabb lesz a helyzeted, ha átvizsgálod az összes
körülményt. Az egyetlen célod az legyen, hogy olyan szemszögből nézd az eseményt, amelyből
kiindulva jobban érzed magad, mint akkor, amikor sikítoztál és elrohantál a kígyó elől.

- Hogy tudnám ezt elérni, Salamon?

Például mondhatnád magadban: "Ez a jó öreg kígyó csak kijött sütkérezni a napra. Ő is örül,
hogy vége lett a télnek, és jólesik neki a nap, mint ahogy nekem is."

- Ettől még nem érzem magam jól.

Azt is mondhatnád például, hogy: "Ez a jó öreg kígyó egy cseppet sem kíváncsi rám. Még
csak rám se nézett, amikor átugrottam felette. Jobb dolga is van annál, mint hogy kislányokat
harapdáljon."

- Hát ez már jobban hangzik. Mi van még?

"Megbizonyosodtam az éberségem felől - folytatta Salamon. Jó, hogy időben észrevettem a

kígyót, és átugrottam, így legalább nem zavartam meg. Biztos ő is így tett volna a
helyemben."

- Tényleg? De honnan tudod ezt?

Sok kígyó él erre. Élnek a folyóban, a fűben, és a cserjésben is, ahol sétálsz. Amikor elmész
mellettük, kitérnek az utadból. Megértik, hogy van elég hely a földön mindenki számára.
Megértik a bolygón uralkodó tökéletes egyensúlyt. Az ő zsilipük nyitva van.

- A kígyóknak is van zsilipük?

Hát persze. A bolygón minden állatnak van. És az övék általában tárva nyitva áll.

Hmmm, tűnődött Sara. Most már sokkal jobban érezte magát.

Látod, hogy mennyivel jobban érzed magad. Pedig semmi nem változott. A kígyó még
mindig ott heverészik, ahol utoljára láttad. A körülmények nem változtak. Csak a te felfogásod
változott.

Sara tudta, hogy Salamonnak igaza van.

- 81 -
 Ettől kezdve, ha kígyókra gondolsz, pozitív dolgok fognak eszedbe jutni. A te zsiliped is
nyitva lesz és az övék is. Ezentúl békében fogtok élni egymás mellett.

Sara szeme felragyogott az új felfedezéstől.

- Jól van. Most már megyek. Holnap találkozunk.

Salamon mosolygott, ahogy Sara végigugrált az ösvényen. De aztán a kislány még

egyszer visszafordult és visszakiáltott.

- Salamon, szerinted fogok még félni a kígyóktól?

Előfordulhat, de már tudni fogod, hogy mit tegyél.

- Igen. Tudom - nevetett Sara.

A legvégén pedig majd nem fogsz félni semmitől. Se a kígyóktól, se semmi mástól.

Ahogy Sara hazafele sétált, végignézett a friss tavaszi füvön, és azon gondolkodott,
hogy vajon hány kígyó rejtőzik benne. Először végigfutott rajta a hideg a gondolattól,
hogy kígyók rejtőznek szerte az ő útvonalai mentén, de aztán arra gondolt, hogy
milyen szép tőlük, hogy nem bújnak elő, hanem rejtve maradnak. Milyen szép tőlük,

- 82 -
hogy nem kerültek hirtelen a szeme elé, és nem rémítették halálra, mint ahogy Jason
és Billy már annyiszor tették. Sara mosolyogva ért haza. Erősnek és győzedelmesnek
érezte magát. Jó érzés volt maga mögött hagyni félelmeit. Igazán jó érzés.

- 83 -
 HUSZONKETTEDIK FEJEZET

- Sara! Sara! Képzeld megtaláltuk Salamont! Ó ne, ez nem lehet igaz! Gondolta Sara,
ahogy ott állt földbegyökerezett lábbal, Billy és Jason pedig biciklivel közeledtek
feléje a frissen lehullott hóban.

- Hogy értitek azt, hogy megtaláltátok Salamont? Megtaláltátok, de hol?

- Megtaláltuk a Thacker ösvényen. És képzeld el - jelentette be Jason büszkén -

lelőttük!

Sara annyira gyöngének érezte magát, hogy majd összeesett. A térdei majd'
összecsuklottak alatta.

- Ott ült egy oszlopon. Először elijesztettük, felrepült az égre, aztán Billy lelőtte a
flóber puskájával. Félelmetes volt. De nem is olyan nagy ám, mint amilyennek
gondoltuk. Csupa toll.

Sara nem akart hinni a fülének. Ez a szörnyűség, amit tettek a fiúk, ennek a tettnek a
jelentősége, olyan súlyos volt, annyira fontos... és akkor ez a Jason arról fecseg, hogy
Salamon nem is volt akkora, mint amilyen nagynak gondolták. Sara úgy érezte, a feje
mindjárt szétrobban. Ledobta a táskáját és futásnak eredt. Futott, mintha az életéért
futna. Futott Salamon cserjése felé.

- Salamon! Salamon! Hol vagy? - kiáltozott kétségbeesetten.

Itt vagyok, ne félj!

Salamon ott hevert a földön, mint egy rongycsomó.

- Salamon! - Sara sírva térdelt le mellé a hóba. - Nézd mit tettek veled!

Salamon tényleg iszonyú állapotban volt. Mindig rendezett tollai most csatakosan
meredeztek minden irányba. A hó körös-körül piros volt a vérétől.

- Salamon! Jaj mit tegyek?

Sara, ne félj, ez igazán nem nagy dolog.

- De Salamon! Vérzel! Nézd, minden csupa vér. Meg fogsz gyógyulni?

Hát persze. Minden rendben lesz.

- 84 -
 - Salamon, ne etess engem ilyen "Minden rendben lesz" szöveggel. Nagyon is jól
látom a saját két szememmel, hogy semmi sincs rendben.

Gyere ide hozzám - mondta Salamon.

Sara odamászott mellé, kezét a háta alá csúsztatta, és simogatni kezdte az álla alatt.
Ez volt az első alkalom, hogy megérintette. Olyan puha és sebezhető volt. Könnyek
futottak végig az arcán.

Sara, ne keverd össze kérlek ezt a halom csontot és tollat azzal, ami Salamon igazán volt. Ez
a test csak egy gyújtópont - vagy kiindulási pont - valami sokkal fontosabb számára. A te
tested ugyanilyen. Csak burok, amit használsz, hogy lehetőséget adj a játékra és a fejlődésre
annak, aki igazán vagy.

- De Salamon! Mihez kezdek én most nélküled?

Sara, honnan veszed ezt az egészet? Salamon nem megy sehová. Salamon örök.

- De Salamon, te haldokolsz - tört ki Sara. Annyira fájt belül valami, mint még soha.

Figyelj ide, Sara. Nem haldoklok, mert nincs olyan, hogy halál. Tény, hogy nem fogom
többet ezt a testet használni, de már úgyis öreg és rozsdás volt. Mióta egyszer megpróbáltam

- 85 -
a fejem körbeforgatni, hogy megörvendeztessem a Thacker gyerekeket, azóta nyikorog a
nyakam minden mozdulatra.

Sara a könnyein keresztül is nevetett. Salamon mindig képes volt megnevettetni,

még a legnehezebb pillanatokban is.

A barátságunk örökké tart. Ez azt jelenti, hogy amikor akarsz velem beszélni, mindössze csak
annyit kell tenned, hogy megfogalmazod, azt, amiről beszélni akarsz, összpontosítasz rá,
keresel magadnak egy tiszta gondolatot - és máris ott leszek veled.

- De látni is foglak? Láthatlak-e és megérinthetlek-e?

Nem valószínű, legalábbis egy ideig nem. De a mi kapcsolatunk nem is erről szólt.

Mi lelki barátok vagyunk. Te meg én.

Ezekkel a szavakkal Salamon lehunyta szemét, és összetört teste elnyugodott.

- Neeee!!!!! - Sara hangja visszhangzott az erdőn át. - Salamon, ne hagyj itt!

De Salamon csendes volt.

Sara felállt és lenézett Salamon testére. Olyan kicsinek tűnt, ahogy ott feküdt. Tollait
gyengéden borzolta a szél. Sara levette kabátját és letette a hóba Salamon mellé.
Gyengéden felemelte, rátette a kabátra és bebugyolálta. Majd észre sem véve, hogy
milyen hideg van, elindult hazafele az ösvényen.

Sara, a barátságunk örökké tart. Ez azt jelenti, hogy amikor akarsz velem beszélni, csak
annyit kell tenned, hogy megfogalmazod, hogy miről szeretnél beszélni, összpontosítasz rá,
keresel egy tiszta gondolatot - és máris ott leszek - mondta Salamon újra, de Sara már nem
hallotta.

- 86 -
 HUSZONHARMADIK FEJEZET

Sara el se tudta képzelni, hogy tudná szüleinek elmagyarázni, hogy ki volt Salamon,
és milyen nagy jelentősége volt számára a barátságának. Bánta, hogy nem mondott el
eddig semmit Salamonról, mert most már lehetetlen lett volna elmagyarázni, hogy
mekkora tragédia érte. Eddig teljes szívével Salamon felé fordult vigasztalásért és
tanácsért, és szinte minden ilyen jellegű kapcsolatot megszüntetett családjával. Most
pedig szembetalálta magát Salamon elvesztésének óriási problémájával. Teljesen
egyedül érezte magát, nem volt senki, akihez fordulhatott volna gyászával.

Nem tudta mit kezdjen Salamon maradványaival. A föld annyira fagyott volt, hogy
képtelen lett volna sírt ásni neki. Arra gondolni se akart, hogy a kemencébe vesse,
mint apja szokta tenni a döglött egerekkel és kis madarakkal.

Még mindig a házuk előtt ült a lépcsőn, Salamont a karjaiban tartva. Arcán folyt
végig a könny. Hirtelen apja autója állt meg a bejáratnál. Apja futva jelent meg,
kezében Sara nedves táskája és egy halom könyv. Sara elfelejtette, hogy ledobta az
egészet az út mellé.

- Sara, Mr. Matson hívott fel a munkahelyemen. Megtalálta a táskádat az út mentén.

Azt hittük, hogy valami baj történt veled. Jól vagy, kislányom?

Sara megtörölte könnyes arcát, szégyenlősen, amiért apja ilyen állapotban látja.

- 87 -
Egyrészt szerette volna elrejteni Salamont és továbbra is titokban tartani, másrészt
vágyott rá, hogy kiönthesse szívét, és vigasztalást találjon valakinél.

- Mi történt kislányom? Mi a baj?

- Ó apa! - tört ki Sara. - Jason és Billy megölték Salamont!

- Salamont? - kérdezte apja, miközben Sara kibugyolálta kabátját, hogy megmutassa

halott barátját.

- Nagyon sajnálom - mondta apja, de közben fogalma sem volt róla, hogy ez a halott
bagoly miért olyan nagyon fontos a lánya számára. Az viszont világos volt, hogy a
kislányt szörnyű megrázkódtatás érte. Még sose látta ilyennek ezelőtt. Leginkább a
karjaiba szerette volna zárni és elűzni bánatát, de érezte, hogy ami történt az túl nagy
ehhez képest.

- Sara, add ide nekem Salamont. A ház mögött ások egy sírt és eltemetem. Te pedig
menj be, mert már teljesen átfagytál.

Sara csak most vette észre, hogy mennyire átfázott. Megadóan apja kezébe adta
féltett csomagját. Gyengének és nagyon-nagyon fáradtnak érezte magát. Ülve maradt
és nézte, ahogyan apja óvatosan hátraviszi gyönyörű szép Salamonját. Bágyadtan
mosolygott a könnyein keresztül, ahogy elnézte, mennyire finoman és komolyan
bánik apja ezzel a törékeny tollcsomóval, mintha tudná, milyen drága kincset visz.

Sara ruhástul végigdőlt az ágyán. Lerúgta cipőjét, belefúrta fejét a párnába és mély
álomba sírta magát.

- 88 -
 HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

Egy furcsa réten találta magát, csodálatos tavaszi virágok között, ahol mindenféle
tarka madár és pillangó röpködött körülötte.

Úgy tűnik ma sok mindenről kell beszélnünk - jelent meg hirtelen Salamon.

- Salamon! - kiáltotta Sara boldogan. - Hát nem haltál meg? Nem haltál meg!
Annyira örülök, hogy látlak!

Miért vagy így meglepve? Mondtam, hogy nincs olyan, hogy halál. Miről szeretnél
beszélni? Salamon olyan nyugalommal mondta ezt, mintha semmi szokatlan nem
történt volna.

- Tudom, hogy azt mondtad, hogy nincs olyan, hogy halál, de te mégis halottnak
látszottál. Merev volt a tested, és nehéz; a szemed csukva volt, és nem lélegeztél.

Ez csak annyit jelent, hogy hozzászoktál, hogy Salamont egy bizonyos módon lásd. De most
megvan a lehetőséged - mivel a vágyad erősebb, mint valaha - hogy Salamont egy másik
megvilágításban lásd. Egy univerzálisabb megvilágításban.

- Hát ezen meg mit értesz?

A legtöbb ember a dolgokat a fizikai testben látja, de most neked megvan a lehetőséged arra,
hogy szélesebb megvilágításban láss - inkább az Igazi Sara szemével, aki benne lakik Sara
fizikai testében.

- Ezek szerint van egy másik Sara is bennem, mint ahogy te az a Salamon vagy, aki
benne lakott az én Salamonomban?

Így igaz. Az a belső Sara örökkön örökké él. Az a belső Sara sohasem hal meg, mint ahogy ez
a belső Salamon sem, akit most látsz.

- Hát ez így nagyon jól hangzik. Láthatlak holnap a Thacker ösvényen?

Nem Sara, nem lehetek ott.

Sara összevonta a szemöldökét.

Gondold csak meg! Bármikor beszélgethetsz Salamonnal, amikor csak akarsz. Teljesen
mindegy, hogy hol vagy. Nem kell többé elsétálnod ezért a cserjéshez. Csak rá kell gondolnod
Salamonra - és az érzésre, hogy milyen vele beszélgetni - és én már ott is vagyok.

- 89 -
 - Így már jobban hangzik. De én akkor is szerettem a cserjésbe járni. Biztos vagy
benne, hogy nem tudsz visszamenni oda, mint azelőtt?

Meglátod, jobban fogod szeretni ezt az új találkozási formát velem, mint a cserjésbelit. Most
már semmi nem állhat útjába a találkozásainknak. Majd meglátod. Jó lesz így nekünk.

- Oké, Salamon. Hiszek neked.

Jó éjt, Sara.

- Salamon! - kiáltotta Sara, mert nem akarta, hogy barátja ilyen hamar elhagyja.

Igen?

- Köszönöm, hogy nem haltál meg!

Jó éjt, Sara! Minden rendben van.

- 90 -
 MÁSODIK RÉSZ: És boldogan éltek...

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

- Salamon, nem haragszol Billyre és Jasonre amiért lelőttek?

Nem. Miért haragudnék rájuk?

- De Salamon! Hiszen lelőttek! - kiáltott Sara csodálkozva. Miért nem érted a

kérdésem és miért nem vagy dühös rájuk, amiért ilyen borzasztó dolgot tettek veled?

Nem, Sara. Amikor Billyre és Jasonre gondolok, csak örülni tudok, mert ők hoztak el téged
hozzám.

- De Salamon! Nem gondolod, hogy az, hogy lelőttek, sokkal fontosabb?

A legfontosabb az, hogy jól érzem magam. Nem érezhetek haragot Jason iránt, és nem
érezhetem jól magam egyszerre. A legfontosabb, hogy a zsilipem nyitva legyen. Így hát
olyan gondolatokat választok, amelyek jó érzést keltenek.

- Várj egy pillanatra! Azt mondod, hogy nem baj, ha rossz valaki, és nem baj, hogy
szörnyű dolgokat tesz, te nem törődsz vele? Soha senki nem tud olyat tenni, amivel
téged megharagítana?

De hiszen mindenki jót akar.

- Salamon! Hogy mondhatsz ilyet, hiszen lelőttek! Mennyire kell valaminek

rossznak lennie ahhoz, hogy te rossznak tartsd?

Hadd kérdezzek tőled valamit. Gondolod, hogy ha én igazán dühös lennék Billyre és Jasonre,
akkor nem lövöldöznének többet más élőlényekre?

Sara elcsendesedett. Nem hitte, hogy Salamon haragja bármit is változtatna a

helyzeten. Ő már ezerszer volt dühös, amiért lövöldöztek az állatokra, és az
égvilágon semmi sem változott.

- Nem. Nem hiszem.

Tudsz legalább egy eredményt is felmutatni, ami az én haragomat indokolná?

- 91 -
 Sara elgondolkodott.

Ha mérges lennék rájuk, akkor lehet, hogy te igazolva éreznéd a haragodat, de ezzel én csak a
te szenvedés-körforgásodhoz csatlakoznék, amiből semmi jó nem sülne ki.

- De Salamon! Ez csak úgy látszik, mintha...

Beszélhetnénk róla éjt nappallá téve, hogy melyik tett jó, és melyik rossz - vágott közbe
Salamon. Az egész életed se lenne elég arra, hogy eldöntsd, melyik tett elfogadható és melyik
nem; és hogy az egyik milyen körülmények között helyes, és milyen körülmények között nem.
Én azonban megtanultam, hogy ha arra fordítok időt - még ha egy percet is -, hogy
bebizonyítsam, hogy miért érzem magam rosszul -, akkor elvesztegetem az életem. Azt is
megtanultam, hogy minél hamarabb találok magamnak egy tiszta érzést, annál jobb lesz az
életem - és annál többet tudok adni a többi embernek.

Sok életen és tapasztaláson keresztül megtanultam, hogy választhatok magamnak olyan

gondolatot, amely bezárja a zsilipem -, és olyan gondolatot is, amely kinyitja. Minden
esetben, a döntés az ÉN döntésem. Már régen felhagytam a Billy-félék és a Jason-félék
hibáztatásával, mert az nem segít se rajtam, se rajtuk.

Sara csendesen tűnődött. Ezen még gondolkodnia kellett. Pedig már elhatározta,
hogy SOHA nem fogja Jasonnek megbocsátani ezt a szörnyű tettet. De Salamon nem
hajlandó támogatni ebben az elhatározásában.

Emlékezz Sara. Ha megengeded, hogy a körülmények irányítsák az érzéseidet,

mindig csapdába fogsz kerülni. De ha képes vagy irányítani az érzéseidet - azáltal,
hogy helyesen választod meg a gondolataidat - akkor igazán szabad vagy.

Sara emlékezett rá, hogy Salamon beszélt már valami ilyesmiről, de akkor nem
történt semmi, ami ilyen nagy kihívást jelentett volna. Valahogy ez most túl szörnyű
volt, hogy csak úgy megbocsássa.

Sara, ebben a hatalmas világban, oly sok embernek van különböző elképzelése a jóról és a
rosszról. Te is számtalanszor szembe fogsz találkozni olyan viselkedéssel, amit helytelennek
tartasz. Akarnád-e, hogy minden ember megváltoztassa a viselkedését, csakhogy neked
megfeleljen? Akarnád-e ezt, ha meg tudnád tenni?

Az ötlet, hogy mindenki úgy viselkedjen, hogy megfeleljen neki, tetszett volna
Sarának, de igazából nem hitte, hogy ez kivitelezhető lenne.

- Nem, azt hiszem nem - válaszolta.

Akkor milyen lehetőséged van még? Elrejtőzhetnél a rossz emberek látványa elől, és rabbá

- 92 -
tehetnéd magad ebben a gyönyörű világban.

Ez a megoldás sem volt Sara ínyére, mert emlékezett hasonló helyzetre saját közeli
múltjában. Ő is igyekezett lelkileg távol tartani magától az összes - vagy majdnem az
összes - gyereket, akik zajos jelenlétükkel zavarták az ő személyes világát. Ez nem a
legszebb időszak volt életében - emlékezett vissza.

Sara, ha nyiltan közeledsz az emberekhez, mindenképpen nagy-nagy örömöt

tapasztalhatsz meg. Amikor képes leszel felismerni a jót abban, hogy a sok-sok
ember más-más dolgot választ; más dologban hisz; mást akar; és másként
cselekszik - akkor majd szabadon és boldogan élhetsz a világban. Ha megérted, hogy
mindez csak hozzátesz valamit egy tökéletesebb egészhez, amely egy cseppet sem
fenyeget téged - mivel az egyetlen dolog, ami téged érint: hogy nyitott legyél - akkor
majd szabadon és boldogan élhetsz.

- De Salamon! Jason és Billy többet tettek, mint csak fenyegették az életed. Lelőttek
téged! Megöltek!

Sara, még mindig nem sikerült túltenned magad ezen? Hát nem látod, hogy nem vagyok
halott? Nagyon is élek! Azt hiszed örökre abban az öreg, fáradt bagolytestben szerettem volna
élni?

Sara tudta, hogy Salamon csak ugratja, mert az a bagolytest nem volt se öreg, se
fáradt.

Hatalmas örömömre szolgál, hogy elengedhettem azt a fizikai testet, tudva, hogy amikor csak
akarom, beleönthetem az Energiámat egy sokkal fiatalabb, erősebb, energikusabb testbe.

- 93 -
 - Ez azt jelenti, hogy te magad akartad, hogy lelőjenek?

Ezt inkább együttműködésnek hívnám. Megengedtem, hogy meglássanak, így együtt tudtak
működni abban, hogy ezt a nagyon fontos élményt megtapasztaljuk. Nem csak számomra volt
ez tanulságos, hanem a te számodra is.

Sara eddig annyira el volt foglalva azzal, ami Salamon lelövése óta történt, hogy
nem is jutott eszébe elcsodálkozni azon, hogy a fiúk megláthatták Salamont.

A legfontosabb az, hogy megértsd, először is: minden nagyon jól van úgy, ahogy
van, lényegtelen, hogy milyennek tűnik neked, a te fizikai szempontodból.
Másodszor: amikor nyitott vagy, csak jó dolgok érhetnek el hozzád.

Sara, próbáld meg pozitívan értékelni Billy és Jason tettét, mint ahogy én is így teszek.
Meglátod, sokkal jobban fogod magad érezni.

- Majd ha piros hó esik - gondolta Sara. De rögtön nevetett is saját negatív válaszán. -
Majd gondolkodok rajta a kedvedért. De ez annyira különbözik mindentől, amit
eddig gondoltam. Mindig azt tanultam, hogy ha valaki rosszat tesz, azt meg kell
büntetni.

Az a baj Sara, hogy nem tudjátok eldönteni, hogy kinek kell eldönteni, hogy mi a rossz.
Mindegyikőtök azt hiszi, hogy NEKI van igaza, és a többi mind téved. Az emberek évszázadok
óta ölik egymást, miközben ezen vitáznak. De a háborúk és öldöklések sora még mindig nem
volt elég arra, hogy megegyezzenek. Legjobb lenne, ha mindenki a saját nyitottságával
törődne. Az élet egyből jobbá válna.

- Szerinted az emberek képesek megtanulni, hogy nyitottak legyenek? Szerinted

mindenki képes rá? - Sara teljesen kimerült a nagy igyekezettől.

Azzal te ne törődj. A legfontosabb, hogy TE megtanuld!

- Rendben van. Ez nem tűnik olyan nehéznek. Majd gyakorolni fogom.

Jó éjt, Sara. Roppantul élveztem a beszélgetést.

- Én is. Jó éjt, Salamon.

- 94 -
 HUSZONHATODIK FEJEZET

Jason és Billy elszáguldottak Sara mellett, és valami csúnyát kiabáltak, szerencsére

hallótávolságon kívül. Sara - legnagyobb csodálkozására - elmosolyodott, mert rájött,
hogy csalódást okoztak volna a fiúk neki, ha nem olyan rosszak, mint amilyenek
szoktak lenni. Így furcsa módon, ez a hármuk közös játéka volt, amit mindig is
eljátszottak. Ennek a játéknak az volt a lényege, hogy: "Én vagyok a te rossz kis
öcséd, ez pedig az én visszataszító rossz kis barátom; a mi dolgunk az, hogy
amennyire csak lehet, elviselhetetlenné tegyük az életed; a te dolgod pedig az, hogy
idegbajt kapj tőlünk." Milyen különös - gondolta Sara. Nekem nem kellene élveznem őket.
Mi a csuda történik itt?

Ahogy sétált hazafelé, megszokásból, majdnem befordult a Thacker ösvény felé,

elfelejtve, hogy az már többé nem a találkozóhelyük. Erről rögtön eszébe jutott
Salamon lelövése, ami pedig eszébe juttatta, hogy Salamon hogyan reagált a saját
lelövésére. Aztán hirtelen valami nagyon erős bizonyosság töltötte el.

Jason és Billy lelőtték Salamont, de Salamon még mindig szereti őket. "Salamon még ilyen
körülmények között is képes nyíltnak lenni. Lehet, hogy én is képes vagyok megtanulni
nyíltan járni-kelni?!" A saját életem van annyira fontos számomra, hogy ne törődjek vele,
hogy mások mit cselekszenek vagy mondanak.

Hirtelen egész teste libabőrős lett. Lágy bizsergést érzett - amiből rájött, hogy
valami nagyon nagy felfedezést tett.

Jól van, Sara! Teljes szívemből egyetértek veled - hallotta Salamon hangját.

- Salamon, hol vagy? - kérdezte Sara. Még mindig szerette volna látni is beszélgetés
közben.

Itt vagyok - válaszolta Salamon - és gyorsan átsiklott a kérdés felett, hogy fontosabb
témáról beszélgethessenek.

Sara, épp most fejtetted meg a világ legnagyobb titkát. Kezded megérteni, mit jelent a feltétel
nélküli szeretet.

- Feltétel nélküli szeretet?

Igen, kezded megérteni, hogy te vagy a szeretet. Fizikai kiterjedése vagy egy nem fizikai,
tiszta, pozitív energiának, amit szeretetnek nevezünk. Ha képes vagy elérni, hogy ez a tiszta,
szeretet-energia áramoljon benned - akkor akármilyen körülmények közé kerülsz is, elérted a
feltétel nélküli szeretet állapotát. Akkor, és csak akkor, valósítod meg igazán önmagad, és azt a

- 95 -
célt, amiért megszülettél a világra. Sara, ez nagyon jó!

Sara mámorosan érezte magát. Nem egészen értette a jelentőségét annak, amit
Salamon mondott, csak a hangnemből - ahogy Salamon beszélt - abból tudta
megállapítani, hogy valami nagyon nagy horderejű dologról van szó. Abban is biztos
volt, hogy Salamon nagyon elégedett vele.

Tudom, hogy először mindez furcsán hangzik, mert ez teljesen újfajta megközelítése a
dolgoknak. De amíg nem érted meg, nem lehetsz igazán boldog. Legalábbis nem sokáig.

Ülj le, és egy kicsit figyelj rám. Mindjárt elmagyarázom, hogy működik ez az egész.

Sara talált egy száraz, napos helyet. Elhelyezkedett, hogy hallgassa Salamont.
Szerette hallani a hangját.

Létezik egy tiszta, pozitív Energia Folyam, amely feléd árad minden időben. Egyesek ezt
Életenergiának hívják. Különböző néven nevezik, de ez az Energia Folyam teremtette az egész
világot az idők kezdetén. Ez az Energia Folyam tartja fenn az egész világot még mindig. Ez az
Energia tartja a Földet forgásban, teljes összhangban a többi bolygó keringési pályájával. Ez
az Energia tartja tökéletes egyensúlyban a mikrobiológiát. Ez az Energia tartja meg a vizek
tökéletes egyensúlyát a bolygón. Ez az Energia teszi lehetővé, hogy a szíved dobogjon, még
akkor is, amikor alszol. Ez egy csodálatos Energia, a Teremtés Energiája, mely éjjel és nappal,
és minden percben megszakítás nélkül árad felétek.

- Hű-ha! - sóhajtotta Sara. Megpróbálta elképzelni ezt a csodálatos, mindent átható

Energia Folyamot.

Mint a földön élő személy, minden pillanatban jogodban áll engedni -, vagy

- 96 -
megakadályozni, hogy ez az Energia átáramoljon rajtad.

- Miért akarná valaki is megakadályozni ennek az Energiának az áramlását?

Senki se akarja megakadályozni szántszándékkal. De az embereknek vannak rossz szokásaik,

amiket egymástól tanultak, és ezek akadályt állítanak a Teremtő Energia útjába.

- Például milyen rossz szokásaik vannak?

Az emberek sok olyan dolgot láthatnak maguk körül, amit olyanok teremtettek,
akik ellenálltak a Teremtés Energiájának, és ennek ellenére mégis leköti figyelmüket.

Sara csodálkozva nézett. Még nem értette, hogy mire akar Salamon kilyukadni.

Tudod Sara, amikor a figyelmedet valamire összpontosítod, felveszed annak a dolognak a

rezgését. Tegyük fel, hogy egy betegség köti le figyelmedet, és nézed. Ebben az esetben arra az
időre, amíg szemléled, vagy beszélsz róla, vagy gondolsz rá, nem engeded magadhoz áramolni
a Teremtés Energiáját. A Jóságot kell szemlélned ahhoz, hogy a Teremtés Energiája áramlásba
jöjjön.

Sara szeme felcsillant. - Aha! Ez az a madarat tolláról dolog, amiről beszéltünk

korábban?

Így van. Ez a Vonzás Törvénye. Ha a Jót akarod vonzani, a Jóval kell azonosnak lenni a
rezgésednek. De ha a figyelmed a betegségre összpontosítod, egyazon időben nem tudod

- 97 -
beengedni magadba a Jót is.

Sara összeráncolta a homlokát.

- De Salamon. Azt hittem, segítenem kell másokon, akik betegek! Hogy segítsek
rajtuk, ha nem nézek rájuk?

Az nem baj, ha rájuk nézel, csak ne úgy nézz rájuk, mint betegekre. Nézz rájuk, mint
gyógyulókra. Vagy még jobb, ha úgy emlékszel rájuk, mint mikor még egészségesek voltak.
Ezáltal nem fogják megakadályozni az Energia Folyamot abban, hogy feléd áramoljon.

Nem könnyű az embereknek ezt megérteni, annyira hozzá vannak szokva, hogy mindent
megszemléljenek, ami körülöttük van. Nem hiszem, hogy az emberek rossz dolgokat
akarnának megfigyelni, ha tudnák, hogy ezzel megakadályozzák, hogy a Teremtés Energiája
szabadon áradjon hozzájuk.

Sara, ne próbáld megérteni, hogy ki, mit miért tesz. Figyelj ide. Van egy állandó, biztos
Energia Folyam, mely örökkön örökké áramlik feléd. Amikor jól vagy - beengeded magadba.
Amikor rosszul érzed magad - meggátolod az áramlását. Miután ezt megértetted, mit
szeretnél legjobban?

- Minél többször szeretném magam jól érezni.

Jól van. Mondjuk, nézed a tévét, és látsz valamit, amitől rossz érzésed lesz.

- Például, ha valakit lelőnek, vagy megölnek, vagy ilyesmi?

Igen, pontosan. Amikor nézed - és rossz neked, érted, hogy mi történik?

Sara mosolyogva válaszolt.

- Igen, ilyenkor megakadályozom az áramlást.

Pontosan. Amikor rossz neked, megakadályozod az áramlást. Amikor azt mondod valamire,
hogy NEM, akkor tiltakozol, és ellenállsz a Folyamnak.

Amikor az emberek NEM-et mondanak a ráknak, tulajdonképpen megakadályozzák az

Energia helyes áramlását. Amikor NEM-et mondanak az erőszaknak, tulajdonképpen NEM-
et mondanak az Energiának is. Amikor NEM-et mondanak a szegénységnek, megint csak a
Teremtő Energia útját állják. Amikor a figyelmed olyan dolog felé fordítod, amit nem akarsz,
akkor átveszed annak a rezgését, és pontosan az ellenkezőjét éred el annak, amit igazán
AKARSZ. Tehát a lényeg az, hogy azonosítsd be, amit NEM akarsz, de utána azonnal keresd
meg, amit AKARSZ, és arra mondj IGENT.

- 98 -
 - Ez minden? Mindössze ennyit kell tenni? Csak IGENT kell mondani a NEM
helyett? Sara el se hitte, olyan egyszerűnek tűnt minden. Mámorosan érezte magát. -
Salamon! Ez olyan könnyű! Ezt meg tudom csinálni! Szerintem ezt mindenki meg
tudja csinálni!

Salamonnak tetszett Sara lelkesedése.

Persze, hogy meg tudod csinálni. Ezt kell megtanítanod másnak is. Gyakorold néhány napon
keresztül. Figyeld meg magadat és a körülötted lévőket, hogy mennyire gyakorlottak vagytok a
NEM-ek mondásában, az IGEN-ek helyett. Majd miközben gyakorolsz, meglátod, hogy az
emberek hogyan akadályozzák meg, hogy a Teremtés Energiája eljusson hozzájuk. Teljen
örömöd a gyakorlásban.

- 99 -
 HUSZONHETEDIK FEJEZET

Következő nap állandóan a Salamonnal való beszélgetés járt a fejében. Nagyon

izgatott volt, amiért megértett valamit, amit Salamon ennyire fontosnak tartott, de
minél több idő múlt el a beszélgetés óta, annál jobban elbizonytalanodott, hogy vajon
tényleg megértette-e Salamon tanítását. Emlékezett, hogy Salamon arra bíztatta, hogy
figyelje meg, az emberek mennyivel többször mondanak NEM-et, mint IGEN-t.
Elhatározta, hogy erre fog figyelni.

- Sara, nem szeretném, ha elkésnél ma - figyelmeztette anyja. - Vendégeink lesznek

vacsorára, és szeretném, ha segítenél. Nem szeretnénk, hogy a barátaink rendetlen
házba jöjjenek. Igaz?

- Rendben - sóhajtotta Sara megadóan. A vendégsereg nem volt a legkedvesebb

szórakozása.

- Sara, komolyan mondom, hogy ne késs el.

Sara megállt az ajtóban, boldogan, hogy ilyen korán reggel, máris bizonyítékot talált
Salamon állítására. Lassan mozgott, a semmibe bámult, és közben próbálta
feleleveníteni Salamon szavait, észre sem véve, hogy közben engedi be a hideg
levegőt a szobába.

- Sara! Ne ácsorogj az ajtóban! Bejön a hideg. Az Isten megáldjon! Mozogj már!

Elkésel az iskolából!

Hát ez fantasztikus. Anyja csak az elmúlt pár perc alatt, legalább öt olyan dolgot
mondott, amit nem akart, és egy olyan mondatot sem, hogy mit akar. A
legérdekesebb az volt, hogy még csak észre sem vette, hogy mit csinál.

Apja éppen akkor fejezte be a hó eltakarítását a feljáratról, mikor Sara kilépett.

- Vigyázz, nagyon csúszik. Ugye nem akarsz elesni?

Sara nagyot vigyorgott. Hát ez fantasztikus!

- Sara! Nem hallasz? Azt mondtam, figyelj, mert elcsúszol.

Most nem mondta ki azt a szót, hogy NEM, de szavai azt fejezték ki, amit nem
akart.

A fejében kavarogtak a gondolatok. Azt akarta válaszolni, amit AKAR.

- 100 -
 - Jól van, apa - mondta. - Sohase szoktam elesni.

Hoppá. Ez nem teljesen IGEN mondás volt.

Megpróbálta a legjobb példát mutatni apja számára, így szembefordult vele, és úgy
mondta:

- Kösz apa, hogy letisztítottad nekünk a feljárót. Ez segít, hogy nehogy elessünk.

Sara hangosan felnevetett ahogy hallotta magát. Szándékosan IGEN-t akart

mondani, és mégis arról beszélt, hogy nem akar elesni. Te jó ég, ez nem lesz könnyű.
Erre megint felnevetett, és hangosan kimondta: Nem lesz könnyű? A mindenségit,
Salamon! Kezdem érteni!

Csak 100 méterre volt a háztól, mikor hallotta a bejárati ajtó csapódását.
Hátrafordult, és látta, hogy Jason teljes sebességgel rohan felé, egyik kezében az
iskolatáskáját tartva, másikkal a sapkáját a fején, hogy le ne röpüljön. Sara jól láthatta
a vigyorgó képéből, és a nagy sebességből, hogy öccse valamire készül. Valószínűleg
fel akarja lökni hátulról, mint ahogy már számtalanszor megtette, hogy felborítsa és
feldühítse.

- Jason! Meg ne próbáld!... Jason! NE! NE csináld! - Sara torka szakadtából üvöltött.

Te jóságos Úristen! Már megint. A "NEM" csak úgy magától jön belőlem, pedig nem is
akarom. Nem akarom? Na tessék. Már megint.

Sara kétségbeesett. Úgy tűnt, nem tudja irányítani a szavait.

Jason elszáguldott Sara mellett, és már egy háztömbbel odébb járt. Sara lassan
folytatta megszokott útját az iskola felé, közben az elmúlt tíz perc meglepő
eseményein törte a fejét.

Elhatározta, hogy listát készít a NEM-ekről, amit majd később bemutat Salamonnak.
Elővette noteszát és beleírta:

NE KÉSS EL
NEM AKAROK RENDETLEN HÁZAT
NE KÉSS EL AZ ISKOLÁBÓL
NEM AKARSZ ELESNI
NEM LESZ KÖNNYŰ
MEG NE PRÓBÁLD

- 101 -
 Meghallotta, hogy Mr. Jorgensen rákiabál két osztálytársára: - Ne rohangálj a
folyosón! - Ezt is felírta a noteszába. Ahogy felemelkedett a szekrénye mellől, egy
másik osztály tanára rászólt: - Igyekezz, mert elkésel! Ezt is felírta.

Elhelyezkedett a padjában, és felkészült erre a hosszú iskolai napra, de hirtelen

valami nagyon meglepő dolgot vett észre. Egy tábla volt felrakva a falra az osztály
elé. Tulajdonképpen már évek óta ott lógott a falon, de eddig még nem vette észre.
Most azonban feltűnt. Alig hitt a szemének. Elővette noteszát, és elkezdte írni, amit
látott.

NE BESZÉLGESS
NE RÁGÓZZ
NE HOZZ ÉTELT ÉS ITALT AZ OSZTÁLYBA
NE HOZZ JÁTÉKOT AZ ISKOLÁBA
NE GYERE BE HÓTAPOSÓVAL AZ OSZTÁLYBA
NE BÁMULJ KI AZ ABLAKON TANÍTÁSI ÓRÁN
NE HOZZ ÁLLATOT AZ OSZTÁLYBA
NE KÉSS EL AZ ISKOLÁBÓL

Döbbenten ült. Salamonnak igaza van. Az emberek megakadályozzák a Teremtés

Energiájának áramlását.

Sara egész nap buzgón jegyzetelt. Ebédidőben külön ült társaitól, és a mögötte ülő
két tanár beszélgetését hallgatta. Nem láthatta őket, de jól hallotta, amiről beszéltek.

- Nem tudom - mondta az egyik. - Te mit gondolsz?

- Én a helyedben nem tenném meg - mondta a másik. - Sohasem lehet tudni. A

végén rosszabbul is járhatsz.

Hű-ha! Gondolta Sara. Nem tudta, miről beszélnek, de egy dolog teljesen világos
volt. A tanács NEM volt, bármi is volt a kérdés.

Sara felírta a listájára.

NEM TUDOM
NEM TENNÉM A TE HELYEDBEN

Még a nap felénél sem tartott, de máris két oldal NEM volt a listán, amit meg akart
beszélni Salamonnal.

NE DOBD EL
NE CSINÁLD

- 102 -
 AZT MONDTAM, NE
NEM HALLASZ?
NEM VILÁGOS?
NE LÖKDÖSŐDJ
NEM FOGOM MÉG EGYSZER ELMONDANI

A nap végére teljesen kimerült. Úgy tűnt, az egész világ ellenáll a Jó Energiájának.

- Salamon! Neked mindig igazad van. Majdnem mindenki NEM-et mond az IGEN-
ek helyett. Még én is. Tudom, hogy mit kellene mondanom, de mégse azt mondom.

NEM MONDOM - írta a listájára.

- Micsoda nap!

Jó kis listád van, Sara. Úgy látom, nem unatkoztál.

- Jaj, Salamon! Ez még a fele sincs. Ez csak egy pár darab, amit hallottam ma. Az
emberek többször használják a NEM-et, mint az IGEN-t. És még csak nem is veszik
észre. És én is. Salamon. Ez nagyon nehéz.

Annyira nem nehéz, ha egyszer tudod, hogy mit figyelsz, és mit akarsz. Olvass fel egy pár
mondatot a listádról, és én megmutatom, mire gondolok.

- NE KÉSS EL.
Pontos légy.

- NEM AKAROM, HOGY A VENDÉGEK RENDETLEN HÁZBA JÖJJENEK.

Legyen a házunk tiszta, rendes.

- NE ENGEDD BE A HIDEGET.
Tartsuk benn a meleget.

- NE KÉSS EL AZ ISKOLÁBÓL.
Érj oda időben az iskolába.

- NEM AKARSZ ELESNI.

Figyelj oda arra, amit csinálsz.

- NEM LESZ KÖNNYŰ.

Ez is sikerülni fog.

- NE ROHANGÁLJ A FOLYOSÓN.

- 103 -
 Légy tekintettel a többiekre.

- NE BESZÉLGESS AZ ÓRÁN.
Beszéljünk meg mindent együtt.

- NE BÁMULJ KI AZ ABLAKON.
Ha figyelsz az órán, az csak hasznodra válik.

- NE HOZZ ÁLLATOT AZ ISKOLÁBA.

Az állatok sokkal jobban érzik magukat otthon.

- Azt a mindenit! Salamon, te igazán profi vagy ebben.

Te is profi leszel, majd meglátod. Csak gyakorolnod kell. A szavak, amiket használsz, nem
olyan fontosak. Az elutasítás érzése az igazán meghatározó. Amikor anyukád azt mondta:
"Ne hagyd nyitva az ajtót!", igazából azt utasította el, amit nem akart. Még ha azt mondta
volna, hogy: "Csukd be az ajtót!", akkor is inkább tudatában lett volna annak, amit nem
akart; így a rezgése megint elutasítás lett volna.

Azt szeretném ezzel mondani, hogy többet ér arra összpontosítani, amit akarsz, mint
elutasítani, amit nem akarsz. Természetesen a szavaid megmutatják a szándékod, de az
érzéseid még tisztábban kifejezik a befogadást, vagy a távoltartást. Legyen benne örömöd,
Sara. Vigyázz, mert ha nem akarsz NEM-et mondani, az is egyfajta ellenállás. A
lényeg, hogy minél többet beszélj arról, amit AKARSZ. Amikor már belejöttél ebbe,
meglátod, a dolgok egyszer csak jóra fordulnak.

- 104 -
 HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

Sara furcsa érzésekkel telve sétált hazafele ezen az utolsó iskolai napon. Eddig
mindig ez volt számára az év legszebb napja, mert előtte állt egy hosszú, magányos
nyár, amikor nem kellett egy csomó kellemetlen és zajos osztálytárssal egybezárva
töltenie az idejét. Ebben az évben, az utolsó nap más volt. Annyira megváltozott ez
alatt a röpke év alatt!

Fürgén lépkedett, mélyen beszíva a friss tavaszi levegőt, először előre nézve, majd
hátrafele sétálva. Mindent és mindenkit látni akart maga körül. Az ég gyönyörű kék
volt. Mélyebb kék, mint szokott lenni. A puha bárányfelhők fehérsége kiemelkedett a
mélykék háttér mögül. A távolban madarak énekeltek tiszta édes éneket, a láthatatlan
kórus éneke elért hozzá. Bőrén érezte a szél simogató érintését. Mámorosan érezte
magát.

Érzed a Tiszta Energia áramlását körülötted?

- Salamon! Te vagy az!?

Mindenhol ott van - folytatta Salamon, tisztán hallhatóan, valahol a fejében.

- Tényleg mindenhol ott van. Látom és érzem.

Mindenhol ott van, ahol nem akadályozzák meg. Állandó folyamatos Energia Folyam
áramlik feléd minden pillanatban, amit te vagy beengedsz magadba, vagy ellenállsz neki.
Egyedül te vagy képes engedni, vagy megakadályozni az Energia Folyam áramlását.

Találkozásaink alkalmából, a legfontosabb, amit szerettem volna neked átadni, hogy

megtanuld csökkenteni - vagy teljesen eltüntetni - azokat a negatív viselkedési mintákat,
amiket az idők folyamán beléd neveltek. Ha nem tanultad volna meg a negatív viselkedési
mintákat, akkor a Teremtés Energiájának áramlása természetes lenne számodra.

- 105 -
 Sara visszagondolt a csodálatos beszélgetésekre Salamonnal. Milyen jól
együttműködtek. Sara rájött, hogy minden beszélgetés alkalmából, Salamon ezt a
negatív hozzáállást próbálta csökkenteni benne.

Eszébe jutottak azok a fogások, és játékok, melyeket Salamon csakis azért talált ki,
hogy segítsen megtanulni neki azt a módszert, amivel megszabadul a negatív
gondolkodástól.

Lassanként Sara megtanulta hogyan lehet ezeket a belénevelt mintákat kitörölni.

Most már te is tanító vagy.

Sara szeme tágra nyílt a csodálkozástól, és a lélegzete is majd elakadt, mikor

meghallotta, hogy minden idők legjobb tanítója őt is felavatja. Érezte, hogy végigfut
rajta az elismerés jó érzése.

Azt kell megtanítanod az embereknek, hogy minden jól van úgy, ahogy van. A példádat
követve, mások is megérthetik majd, hogy nincs értelme ellenszegülni semminek. Mert az

- 106 -
ellenszegülésük miatt a Teremtés Energiája nem jut el hozzájuk.

Sara érezte Salamon szavainak erejét. Ezek a szavak teljesen felvillanyozták. Nem
tudta, mit is válaszolhatna.

Befordult a házukhoz vezető kavicsos útra. Úgy érezte a föld fölött jár, olyan boldog
volt. Fellépdelt a lépcsőn, és belépett az ajtón: - Hahó! Hazajöttem! - kiáltotta, tudtára
adva mindenkinek, hogy megérkezett.

- 107 -
 HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

Sara korán lefeküdt, hogy folytathassa beszélgetését Salamonnal. Becsukta szemét

és nagyot sóhajtott. Megpróbálta felidézni magában azt a csodálatos pontot, ahol
Salamonnal abbahagyták a társalgást.

- Minden jól van úgy, ahogy van - mondta hangosan, a teljes tudás tiszta, lágy
hangján. Aztán csodálkozva nyitotta ki szemét.

Salamon, akit már jó ideje nem látott, most ott lebegett az ágya felett. Szárnyai meg
se mozdultak. Mintha csak fel lett volna függesztve Sara ágya fölé, szárnyait minden
erőfeszítés nélkül széttárta. - Salamon! Annyira örülök, hogy újra látlak!

Salamon mosolygott, és bólintott.

- Salamon! Olyan gyönyörű vagy!

Salamon tolla hófehér volt, és minden porcikája világított, mint egy kis lámpás.
Sokkal nagyobbnak és fényesebbnek látszott, mint amilyen volt, de azért Sara
Salamonja volt. Ezt tudta, mikor mélyen a szemébe nézett.

Gyere, repüljünk! Olyan sok mindent szeretnék mutatni!

Mielőtt bármit mondhatott volna, már érezte azt a szédítő HUSSSSS-t, amit először,
aztán már fenn is voltak a levegőben, rögtön a városka felett. Annyira magasan
jártak, hogy nem is tudta jól kivenni, ami alatta volt.

Érzékei hirtelen kitágultak. Minden csodálatosnak tűnt. A színek mélyebbek és

élénkebbek voltak innen a magasból. A levegő részegítő, soha nem érzett illatokkal
teli. Csodás madárhangokat, a víz csörgedezését hallgatta, és a szellő szélcsengők

- 108 -
csilingelését, gyerekek kacagását hozta el hozzá. A bőrén érezte a lágy szellő
simogatását. Az érzékek kavalkádja lengte körül.

- Salamon! Minden annyira gyönyörű!

Szeretném, ha látnád az egész bolygó teljes Energiáját.

Sara nem tudta, mit tartogat számára Salamon, de kész volt bárhová menni vele,
ahová csak hívta.

- Kész vagyok követni téged! - kiáltotta.

Egy villanás alatt már messze jártak a Földtől, messze, messze, túl a Holdon, túl a
bolygókon és a csillagokon. Egy pillantás alatt vagy egy fényévnyit távolodtak. Sara
látta a messzeségből a Földet forogni, fényleni, tökéletes harmóniában mozogva a
Holddal, a többi bolygóval és a Nappal.

Ahogy Sara megpillantotta a Földet, a Teremtő Energia áthatotta egész lényét.

Büszkeséget érzett, amidőn látta, hogy a Föld milyen állhatatosan és határozottan
forog a pályáján, mintha a többi bolygóval táncolna, akik szintén pontosan tudják
helyüket és szerepüket ebben a fönséges táncban.

A csodálattól elakadt a lélegzete.

Nézd Sara, és tudd, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell.

Sara mosolygott, és érezte, hogy az elismerés melegsége tölti el.

Az az Energia, amely teremtette a bolygótokat, még mindig árad felé, hogy fenntartsa. Soha
véget nem érő, tiszta, pozitív Energia árad felétek minden pillanatban.

Sara úgy nézett saját bolygójára, mint aki tisztában van azzal, hogy ez így igaz.

Vessünk most egy közelebbi pillantást rá - szólt Salamon.

A többi bolygót már nem látta, csak a Földet, ahogy ragyogóan sugárzott a térben.
Tisztán látható volt a tenger és a part határa. A partvonalak olyan élesen rajzolódtak
ki, mintha tussal húzták volna ki őket; a tenger úgy csillogott, mintha millió kis
lámpás lett volna elrejtve a víz alatt, csak azért, hogy ő jobban láthassa égi kilátójából.

Tudod Sara, hogy ugyanaz a víz táplálja a bolygódat ma is, mint ami több millió évvel
ezelőtt is? Ez hatalmas mennyiségű Élet-Energia.

- 109 -
 Gondolj csak bele. Semmi új nem lett se hozzátéve, se elvéve belőle. Ezt a mérhetetlen nagy
energia forrást, nemzedékről nemzedékre, folyamatosan újra és újra felfedezik. A dicsőséges
élet rendelkezésére álló energia mennyisége - állandó. A fizikai lények különböző mértékben
fedezik fel ezt a lehetőséget.

Nézzük meg közelebbről.

Salamon és Sara végigsöpörtek a tenger felett, olyan közel, hogy Sara érezhette a
csodálatos tengeri levegőt. Tudta, hogy minden jó úgy, ahogy van. Szélnél is
sebesebben végigszáguldottak a Grand Kanyon fölött, mely egy hosszú, egyenetlen
repedés volt a Föld felszínén.

- Mi az ott? - kérdezte Sara csodálkozva.

Ez egy bizonyíték arra, hogy a Föld képes állandóan megőrizni az egyensúlyát. A Föld
folyamatosan egyensúlyra törekszik.

Most körülbelül olyan magasan szálltak a Föld felett, mint a repülők szoktak. Sara
élvezte a hihetetlennek tűnő tájképet alant. Oly sok zöld, oly sok szépség, oly sok
gazdagság mindenhol.

- Mi az ott? - kérdezte Sara, és egy kis kiálló csúcsra mutatott, mely szürke felhőket
és fekete füstöt pöfékelt az égre.

Az egy vulkán - válaszolta Salamon. Nézzük meg ezt is közelebbről.

Mielőtt Sarának ideje lett volna tiltakozni, már repültek is lefelé, bele a füstbe és a
porba.

Hű-ha! - kiáltotta Sara csodálattal. Itt is érezhette az abszolút Energiát, még így is,
hogy a füst olyan sűrű volt, hogy semmit sem látott az orrán túl. Felrepültek, ki a
füstből. Sara láthatta maga alatt a vulkánt köpködni, füstölögni.

Ez is egy bizonyíték arra, hogy a Föld képes megtartani az egyensúlyát.

Felrepültek, fel, fel, és egy másik táj tárult a szemük elé. Egy hatalmas tűz. Sok száz
kilométeren keresztül csak tűz, tűz, vörös és sárga lángnyelvek lobogása, itt-ott sűrű
füstbe burkolódzva. A szél nagyon erősen fújt. A füst néha kitisztult, láthatóvá téve a
lángokat, de aztán minden újra elsötétedett, annyira, hogy nem lehetett látni semmit.
Néha feltűnt egy-egy állat, amely az életét mentve rohant el a tűztől. Sara nagyon
sajnálta, hogy a tűz elpusztítja az erdőt, sok állat otthonát.

- 110 -
 - Jaj, Salamon, ez szörnyű! - suttogta Sara, így válaszolva a körülményekre, aminek
szemtanúja volt.

Pedig ez is csak a Teremtő Energiát bizonyítja, és azt, hogy a Föld tökéletes egyensúlyra
törekszik. Ha sokáig itt tudnánk időzni, láthatnád, hogy a tűz hogyan ad tápláló termőtalajt a
földnek. Láthatnád az új magokat, ahogy kicsíráznak, és növekvésnek indulnak. Idővel pedig
láthatnád ennek a tűznek az értékét, mely része a bolygó mindent átható egyensúlyának.

- Sajnálom az állatokat, amiért elveszítik otthonukat.

Ne sajnáld őket! Új otthonok felé lesznek irányítva. Nem szenvednek hiányt. Ők is a Tiszta
Pozitív Energia megnyilvánulásai.

- De néhányuk meghal! - tiltakozott Sara.

Salamon csak mosolygott, erre Sara is elnevette magát.

Nehéz dolog túltenned magad ezen a "halál" dolgon, ugye? Minden jól van úgy, ahogy van,
Sara. Gyerünk, fedezzünk fel mást is!

- 111 -
 Sara élvezte, hogy a mindent átható energia átöleli. Eddig a tenger félelemmel
töltötte el, mert úgy képzelte el, mint ami tele van vérszomjas cápával és
hajóronccsal. A kitörő vulkánokról szóló hírek is mindig megrémisztették. A hírek
sokszor szóltak erdőtüzekről, és katasztrófákról. Most azonban rájött, hogy eddig
mindig csak elhessegette magától ezeket a híreket.

A mostani nézőpont sokkal jobban tetszett neki. Ezek a jelenségek, melyek eddig
mindig szörnyűséges tragédiáknak tűntek, most egészen új jelentést kaptak azáltal,
hogy Salamon új megvilágításba helyezte őket.

Sara és Salamon egész éjjel repültek, megállva itt is, ott is, hogy a Teremtés
Energiáját megcsodálják. Látták egy kis boci születését, és azt, hogy a kiscsibék
kibújnak a tojásból. Látták, hogy emberek ezrei ülnek az autókban, néhányuk

- 112 -
karambolozott is. Látták, hogy madarak ezrei vonulnak melegebb éghajlatra, és más,
házi állatokat, akik hosszabb szőrt növesztettek télre. Egyik helyen látták, hogy
betakarítják a termést, a másikon, hogy elvetik a magot. Láttak új tavakat keletkezni,
és új sivatagot formálódni. Láttak embereket és állatokat születni, és embereket és
állatokat meghalni. És minden részlet minden részletében, Sara tudta, hogy minden
úgy van, ahogy lennie kell.

- Salamon. Hogy leszek én képes ezt elmagyarázni valakinek is? Hogy lehet ezt
megértetni valakivel?

Ne félj, Sara, ez nem a te dolgod. Épp elég, hogy te megérted, kislány.

Sara megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán azt érezte, hogy az anyukája keltegeti.

- Sara! Ébresztő! Rengeteg a dolgunk!

Sara kinyitotta szemét, és meglátta anyját, aki fölébe hajolva ébresztgeti. Magára
húzta a takarót, el akart bújni ez elől a nap elől.

Minden a legnagyobb rendben - hallotta Salamon szavait. Emlékezz az utunkra.

Sara lehúzta fejéről a takarót, és kedvesen rámosolygott anyjára.

- Kösz Anya! Gyors leszek, mint a villám. Majd meglátod. Egy szempillantás alatt
kész leszek.

Anyja döbbenten állt, és nézte, hogy lánya gyorsan, határozottan kipattan az ágyból,
és szemmel látható örömmel nekilát a dolgának. Sara elhúzta a függönyt, szélesre
tárta az ablakot és nagyot nyújtózkodott egy széles mosollyal az arcán.

- Micsoda gyönyörű nap! - kiáltotta, olyan lelkesedéssel, hogy anyja döbbenten állt,
a fejét vakarva.

- Kislányom, jól vagy?

- A lehető legjobban, anya. Minden a legnagyobb rendben!

- Hát, ha te mondod! - mondta anyja kétkedve.

- Én bizony! - válaszolta Sara, és a fürdőszobába sietett nagy vigyorral az arcán. - Én

mondom.

- 113 -
Vége

- 114 -