Tartalomjegyzék

Bevezetés 11

I. A szellem teremtő ereje

„És mégis forog a Föld…” 15
A Föld az élet megtapasztalása 17
A kibontakozó élet 18
Újratestesülés, az élet nagy lélegzése 23
A fény, ami az utunkat mutatja 25
Az önmagunkká válás 28
A személyiségünk 30
A változások ideje a növekedés lehetősége 33
Az élet ritmusai 35
A tegnap, a ma és a holnap 38

II. A lélek útjai, a tapasztalok lépései

Az emberiség tagjai vagyunk valamennyien 40
Két különböző életkor lakik bennünk 42
A személyiség a lélek eszköze 45
Felismerés 47
Az új csoportok 49
Az érzelmek ereje 51
Vallás és spiritualitás 54
Az alvás fontossága 56
Az önfelismerés 58
A mindenkori igazságunk a belső fejlődésünk tükre 61
Tedd, amit a szíved súg 63
Minden utazás egy felszólítással kezdődik 66

III. A magasabb dimenziók

A magasabb dimenziók 69
A láthatatlan világok 71
Isten, a legnagyobb fény és szeretet 74
Szellemi lények vagyunk a fejlődés útján 77
5
 Mennyivel érthetőbb és könnyebb lesz az élet 80
Amikor elhagyjuk a testünket 82
Aki meghalt, nem halott! 84
Az örök ritmusok 86

IV. A lelkünk rendeltetése

A lélek utazása 89
A lelkünk rendeltetése 91
A lényünk kettősége 94
A család, amit választunk 96
Az akarat egy teremtő erő 99
A spirituális örökségünk 102
A szeretet az élet minősége 104
A továbbfejlődés növekedés 107
A változások ritmusa a kozmosz lélegzése 110
A remény és bizalom 112
Az élet szeretet és csoda 114

V. A szellemi vezetés
A szellemi hierarchia 118
A hierarchia mesterei 120
A következő korszak legnagyobb változása 124
Nagy tanítók, isteni követek kísérik az emberiséget 126
A szeretet fénye kíséri utunkat 129
Minden korszakban megjelennek 131
a nagy tanítók a Földön

VI. Az ébredő képesség, az új irány

A XXI. század küszöbén 134
A változások válsága 136
Az önmagunkkal való találkozás 138
A fényünk még kicsi, de egy fontos szikra 140
A lelkünk egy isteni gyermek 142
Az Ég és a Föld bennünk találkozik 144
A továbbhaladáshoz elengedésre van szükség 146
6
Az élet lépései 149
Megtalálni a középpontunkat 150

VII. Egy korszakváltás idején

A tudat új küszöbéhez érkezünk 153
Az élet hullámai 155
A gondolataink és azok hatása 158
Egy korszakváltás idején 160
Békét teremteni a világban 163
Az átalakulás 165
Mit értünk a szeretet alatt? 168
A kozmosz gyermekei vagyunk 171

VIII. Egy új korszak küszöbén

Amikor megváltoznak az idők 174
Egy új korszak ébred napjainkban 176
Az emberiség célja a következő korszakban 179
A végtelen világegyetem része vagyunk 182
Egy legyőzhetetlen, örök erő kíséri állandóan 185
az életünket
A megbocsátás a belső szabadsághoz vezető út 188
Az isteni szeretet ünnepe a sugárzó fény ünnepe 191

IX. A hét sugár, a teremtés hét építője

Minden élet összetartozása 194
A lelkünk sugárzása 196
Két Én él a sugaraink fényében 199
Mi vagyunk a lélek 201
Ha a fény áthatol rajtunk, létrejön az élet 204
A sugárzó energiák átölelnek minden életet 209

X. A változások ideje
A fény változó sugarai kísérik az életünket 213
Az isteni fény sugarai 215
A tudás a felismerés fénye 218
7
 Az idealizmus és az odaadás 221
A személyiség a lélek hangszere 224

XI. Egy új ébredés hajnalán

Egy új ébredés hajnalán 227
Az új energiák 229
Hogyan találunk teljességre? 231
A tudatosság felé 233

XII. Egy alakulóban lévő Földön,

egy végtelen univerzumban élünk
Az időciklusok új kezdetet teremtenek 235
Egy korszakos átalakulásban élünk 237
Az ébredés ideje 241
Az élet állandó létezés 244
Mikor egy új tudás érint meg minket 247
Isten a kezében tart Téged és a világodat 249
Krisztus már egész közel van 252

Ha meg-megállva visszanézünk 255

8
Bevezetés
Isteni láng ég bennünk, ám a fizikai testünk ugyanazokból
az elemekből áll, mint a Földünk. Finom anyagú síkjaink is
a Föld finom anyagú síkjaival állnak kapcsolatban. Csoda-e hát,
ha az átalakulás idején, mikor felhangzik egy új korszakos lépés
megtételére hívó gongszó, minden sík és minden elem – akár
bennünk, akár a külső világban – mozgásba lendül?
Az ember és a Föld közötti szoros összetartozás sosem volt
még ilyen erősen érezhető, mint most. Mintha az anyag tenné
láthatóvá és tudatossá számunkra, hogy, mi az, ami minket
belül boldogtalanná tesz. Mert nemcsak a külső vizeket
szennyezzük, nemcsak a levegővel és a földdel bánunk
meggondolatlanul, de sem a Föld testét, sem a saját testünket
nem becsüljük.
A mostani időszak tanít minket, és lehetőséget ad jobban
megérteni a világot éppúgy, mint önmagunkat. Az Ég és a Föld
segít felismerni, hogy a világ szívverése csupán annak
a visszhangja, ami a saját szívünkben dobog.
A minket érintő energiák, a fejlődés húzóereje, mint
hatalmas hullámok visznek minket magukkal, így éljük meg hol
az emberi lét mélységeit, hol annak a magasságait. Ezek azok
az idők, amikor mind a gondolataink, mind az érzéseink és az
igazságaink teljesen megváltoznak.
Így válunk mi is egyre inkább részeivé, a sors átalakító
hullámainak. Hisz a fizikai testünk fogékony és változó,
a láthatatlan burkaink áteresztőek, és az állandó kölcsönhatás
által szoros kapcsolatban állunk a világgal.
A saját mágneses mezőnk kommunikál a minket körülvevő
mezőkkel. Állandó kölcsönhatásban állunk az emberekkel,
az állatokkal, a növényekkel, sőt még a régi tárgyakkal is.

11
 Függetlenül a vágyainktól és akaratunktól, függetlenül
a tudatos gondolatainktól és tetteinktől a legkülönbözőbb
síkokon érintkezünk a minket körülvevő világgal. Ennek
köszönhetően bizonyos emberekkel, bizonyos helyeken és
vidékeken boldogok vagyunk, és jól érezzük magunkat, míg
más találkozások esetén inkább a sötétséget és a nehézségeket
tapasztaljuk meg. Nem vagyunk körülhatárolt lények, és
az energiáink egy nagy egészhez kapcsolódnak.
De a mi sugaraink is megérintik a világot. A minket
körülvevő aura, a gondolataink – mint az érzelmi testünk
energiái – mind-mind a kiterjesztett Énünk területeinek részeit
képezik, és azokon keresztül sugárzunk, anélkül hogy
észrevennénk. Így saját elektromágneses mezőinkkel mi is
megérintjük a világot, éppúgy, ahogy a világ is visszasugároz
ránk. Az elektromágneses, geomágneses és szellemi sugárzás
egy kölcsönhatás az élet különböző síkjai között, ami lehetővé
teszi a kommunikációt az ember és a kozmosz között.
Így azokban az időkben, amikor a világ ismét „fordul
egyet”, mi is érezzük, hogy az elkövetkező években még sok
bátorító impulzus fog minket érni. Változások, melyek
jelentőségét csak később ismerjük majd fel.
Az elkövetkező időkben az élet mindannyiunktól több
intuíciót és ösztönösséget követel majd meg, ahogy nagyobb
nyitottságot is az új iránt. Időnként bátorságra is szükségünk
lesz, ha a belső útmutatást és támogatást követjük.
Mert az előttünk álló időszak, a még ismeretlen jövőnk,
éppolyan ciklikus lesz, mint a természet eseményei. Tehát úgy
tűnik, hogy az elkövetkező évek csillagképe véglegesen
átformálja és megváltoztatja majd az életünket. Az események
és a döntéseink pedig nem csak a jelenre lesznek hatással.
De a változás ideje felismeréseket is magával hoz,
és támogatja a fejlődést.

12
 Lehetővé teszi, hogy a jelenlegi nézeteink megváltozzanak,
és kiterjeszti a látóhatárunkat a szellemi síkra is. Kifejleszti
bennünk a világ, az emberek és az élet megértését, és segít
elérni a tudatosság egy új szintjét.
Micsoda ajándék, hogy jelen lehetünk ezekben az időkben,
hogy részt vehetünk az új idő kezdetén.

13
 I. A szellem teremtő ereje

„És mégis forog a Föld...”

és ami minket körülvesz, az egy születendő világ, ami
a maga csiszolatlanságában évmilliók óta pezseg, folyamatosan
változtatva az arcát. De vajon bennünk mélyen ez másképpen
fest? Hányféle testen, és hányfajta terven keresztül próbáltunk
már meg teremtő támogatást nyújtani ennek a világnak?
Hányszor és hányszor gyakoroltuk már az átalakulást, és éltük
meg a győzelem örömét éppúgy, ahogy a vereség fájdalmát is?
Hányféle utat jártunk már végig, mire tudatosult
számunkra, hogy egy isteni erő lakozik bennünk, ami világunk
alakulásával szorosan összekapcsolódik? Mert nemcsak fizikai
testünk áll ugyanazokból az elemekből, mint a Föld a talpunk
alatt, de finom anyagú síkjaink is összefonódnak a Föld
magasabb síkjaival, és – egyfajta állandó cserélődés által –
a léleknek ugyanazt a célját követik.
A Halak-kor energiái már kezdenek elhalkulni, így mi már
egyre inkább a küzdelmi időszak végét és az új impulzusok
növekvő elfogadását fogjuk megélni. És nem is minden
átmenet ilyen nehéz, csak az, ami jelentős ciklusok között
történik, amelyek eltérő értékeikkel egymásnak feszülve
forradalmakat, természeti eseményeket és általános
változásokat váltanak ki. A ciklusok ilyen jellegű
csomópontjainál óriási ellenáramlatok találkoznak, és ez
képes egy egész rendszert kibillenteni az egyensúlyából.
Az emberiség történetének egyetlen korszakában sem volt
még ez nyilvánvalóbb, mint napjainkban. Már több mint
kétezer éve élünk a Halak-energiákban, melyek a családhoz
és otthonhoz való nagy ragaszkodást erősítették, ám ezek az
energiák most csillapodnak, és egyre egyértelműbben lépnek
elő a Vízöntő-törvényei,

15
melyeknek alapértékei a csoportdinamikán és egyéni
felelősségen nyugszanak. Ebből fakad az eltérő ideálokért
folytatott harc. Így ütköznek meg és küzdenek egymással
minden területen a különböző alapelvek képviselői. Az elmúlt
évszázad háborúi vajon már nem e két ellentétes energia
közötti végső nagy harc kezdetét jelezték?
Az ilyen helyzetek az évezredek folyamán mindig akkor
ismétlődnek meg, amikor az új, erős energiák megváltoztatják
az életet a Földön. És ezek az új energiák megtestesülésre
sarkallják az olyan lelkeket, akik a már meglévő adottságaik
és képességeik által lehetővé teszik az új megvalósulását.
Ennek megfelelően feladatokat is kapnak: hogy alkossanak
csoportokat, dolgozzanak együtt másokkal, és szálljanak síkra
az új érdekében.
Ám az új ciklussal érkező lelkek először is azzal
a kihívással szembesülnek, hogy teljesen át kell alakítaniuk
a gondolkodásukat. Mert a meglévő képességek magukkal
hozhatják a kiváltságosság és egy különleges helyzet
kívánságait is, ami viszont az új időszakban többé már nem
használható. Sok ember nagy tudást hoz magával, amit
azonban még egy másik időminőségben szerzett, és amit most
a korszak értékeinek megfelelően újra meg kell értenie
és újfajta módon kell értelmeznie. És ez nem kevesebbet
követel, mint a személyiség teljes átalakulását, mert a múlt
megszokásai az új utakon már nem járhatók.
Nehéz sors kísérheti végig az olyan életeket, melyekben
a régi, még mindig belső támaszt nyújtó igazságok kérges
burokként fogják át a lelket. Ám egyáltalán nem fontos,
hogy mennyi időre van valakinek szüksége ahhoz, hogy régi
burkát lehántsa magáról. Sokszor egy egész élet kizárólag csak
arra szolgál, hogy megtisztuljunk, és előkészüljünk egy olyan
feladatra, amit lehet, hogy a lélek majd csak egy következő
földi életben fog tudni átvenni.

16
 Csoda-e hát, ha az átalakulás időszakában, amikor
felhangzik egy új, korszakos lépésre hívó gongütés, minden sík
és minden elem – akár mélyen bennünk, akár kint
a nagyvilágban – rezgésbe jön? A szoros egymáshoz tartozás
ember és Föld között még sosem volt erősebben érezhető,
mint most. Mintha az anyag emlékeztetne rá minket,
tudatosítaná számunkra, hogy mi marcangol és tesz minket
boldogtalanná belül. Mert mi nemcsak a külső vizeket
szennyezzük be, nemcsak a levegővel bánunk
meggondolatlanul, de nem vigyázunk sem a Föld testére, sem
a sajátunkra.
A mostani időszak tanít minket, és lehetőséget ad arra,
hogy a világot és önmagunkat újfajta módon értsük meg.
Az ég és a Föld segít bennünket, hogy végre felismerjük:
a Föld szívdobogása csak saját szívünk dobbanását
visszhangozza vissza.

A Föld az élet megtapasztalása

A Föld is, akárcsak mi, születik, él és meghal, hogy aztán
egy nyugalmi időszak után a Földet élettel eltöltő lélek
újraszülethessen.
Ha úgy tekintünk a Földre, hogy pusztán az emberek,
állatok és növények lakóhelyét látjuk benne, akkor országokat,
tavakat, hegyeket, óceánokat, és a hóval borított Északi- és Déli
sarkot látjuk magunk előtt.
Ha azonban égitestnek tekintjük a Földünket, amely sok más
égitesttel együtt a Tejút hatalmas rendszerének a részét
alkotja, akkor felismerjük, hogy egy kis bolygón élünk, amely
a tengelye körül forogva a Nap körül kering, és más égi-
testekkel összehasonlítva nem több, mint egy kis anyaghalmaz.

17
 De ez a Föld még sokkal több, mint csak a látható és
általunk ismert, sziklás golyó. A régi tanok szerint a Föld is –
mint minden, ami él – hét síkból áll, de mi, a fizikai szemünkkel
csak azt látjuk, amin élünk, a legsűrűbb anyag síkját. A többi
síkok egyre finomabb anyagokból állnak, amelyek túlságosan
áttetszőek ahhoz, hogy a mi érzékszerveinkkel észrevehetnénk
őket. Az anyagnak ezek a különböző finomsági fokai
összehasonlíthatók a mi finom anyagú testeinkkel, amelyeknek
mindegyike egy-egy tudatállapotot képvisel.
Tehát a mi, oly jól ismertnek tűnő Földünk, a meg-
tapasztalásaink síkja, nekünk csak a legsűrűbb formájában
érzékelhető. Pedig a magasabb síkok sem valahol messze
felettünk lebegnek, hanem áthatolnak egymáson éppúgy,
mint a mi különböző finomságú síkjainkon is. Mert minden
megnyilvánuló életet, legyen az bolygó, ember, állat vagy
növény, a szellem alkotó síkjai veszik körül, amely lelkek,
angyalok, Dévák és magasrendű szellemek hatóterülete,
az evolúciós fejlődés léttere.

A kibontakozó élet
A Föld újra és újra változtatja arcát, és az emberiség
az újonnan született szárazföldekre vándorol tovább. A sziklás
föld első fejlődési szakaszaihoz képest a mai természeti
jelenségek – földrengések, vulkánkitörések és árvizek –
enyhének tűnnek, hiszen az évmilliók ciklusai alatt kontinensek
süllyedtek a mélybe, és új földrészek emelkedtek ki a
tengerből. Az állandóan változó Földön a túlélők azokon a
területeken találtak menedéket, amelyek ugyanolyan lassan
emelkedtek ki az óceánból, mint amilyen lassan az emberek
egykori hazája a tenger mélyére süllyedt.

18
 Bolygónk az emberiséggel együtt fejlődik tovább.
Sok millió év óta folyamatosan változik Földünk színpada,
de mindig összhangban az emberi fejlődés törvényeivel.
A régi tanok hét nagy ciklusról, hét nagy emberfajról
beszélnek, valamint arról, hogy az egyes gyökérfajok más és
más földrészeken fejlődnek. Mert ahogy a Földnek, úgy
a víznek is szüksége van nyugalomra, megújulásra, új erőkre
és medrének változására. Ezért a Föld és a víz is időközönként
újraosztja a területeit, de az ilyen átalakulások révén időnként
a klíma és néha a Föld tengelye is módosul.
Ahogy minden ember egyik napról a másikra, egyik életből
a másikba halad tovább, hogy újra és újra felvegye és
továbbvigye a munkáját, ugyanúgy tűnnek el és nőnek fel újból
egész civilizációk. Mert minden inkarnálódó lélek azokkal
a helyekkel és körülményekkel találkozik, amelyek által
a következő lépéseit megteheti. A karmikus törvény sohasem
követ el hibát! Sem akkor, amikor egyes embercsoportokat
egymáshoz vezet, sem akkor, ha egyes emberek vagy
nemzetcsoportok találkozását teszi lehetővé.
Hisz az egyének és a fajok úgy fejlődhetnek tovább,
ha a magasabban fejlettek kapcsolatba kerülnek a még
fejlődésük az alacsonyabb fokán állókkal, hogy mindenki
folytathassa, amit már elkezdett, kijavíthassa, amit elrontott,
és megtanulhassa megérteni, amit addig még nem értett meg.
Az emberiség a fejlődése során már a Föld legkülönbözőbb
részeit népesítette be aszerint, ahogy a földgolyó egyre
nagyobb és nagyobb területei váltak lakhatóvá.
Az első nagyobb, már az emberhez hasonló faj azon
a kontinensen élt, ami ma az Északi-sark vidéke. És a források
szerint az utánuk következő faj az ázsiai földrész északi részét
népesítette be.

19
 Az első lakott földrész földrajzi szempontból a mai Északi-
sark területén helyezkedett el, de erről, és az első emberek
eredetéről nagyon keveset tudunk.
A második benépesedett földrész az az ország volt,
amelynek előhegységei az Északi-sarktól délre és nyugatra
húzódtak, és amely magába foglalta a jelenlegi Észak-Ázsia
teljes területét. Ez a föld nyújtott életteret a második
gyökérfajnak.
A harmadik faj, az első nagy civilizáció, Lemuriában élt –
ahol a mai Csendes-Óceán terül el –, és Észak- és Dél-Amerika
partjaitól egészen a mai Ázsiáig terjedt. A Csendes-Óceán
ma látható elszórt szigetei pedig az egykori Lemuria
hegycsúcsai voltak. A Lemuriai nép emberei között nagyon
nagyok voltak a különbségek: a primitívektől egészen
a zsenikig, és akárcsak napjainkban, végletes materializmus
és önzés uralkodott közöttük, az ehhez tartozó irigységgel
és háborúskodással együtt. De már ekkor is éltek emberek, akik
felismerték a belső fényüket és tudásukat, és ezeknek
a törvényei szerint éltek. Ezzel meg is alapozták az emberiség
további útját.
Mert amikor egy faj a ciklusa végére ér, felváltva
vagy a tűz, vagy a víz pusztítja el. Nem egyik pillanatról
a másikra, hanem százezer éves ciklusokon át, miközben
fokozatosan kialakul a következő faj. Lemuria sorsát
vulkánkitörések, földalatti rengések sorozata, és a tengerfenék
felszakadása pecsételték meg. Lemuria maradványai ma
Kaliforniának egy része, ugyanígy Ausztrália az őslakóival, az
elszigetelt állat- és növényvilágával, valamint a Csendes-óceán
szigeteinek egy része.
A negyedik földrész, a negyedik nagy faj lakhelye, Atlantisz
volt. Ez a hatalmas kontinens kiterjedt arra az egész területre,
amit ma az Atlanti-óceán fed be.

20
Az atlantisziak közül már sokan magasan fejlettek voltak, de jó
részük mégis önös célok elérésére használta a képességeit,
és még a természetet is uralni akarták. Így az atlantisziakat
a varázslók hatalmas fajának is nevezhetnénk, akik
a testvéreikkel állandó harcban álltak. Végül elérkezett
az áradások ideje, amelyeknek leírása minden nép emlékeiben
megtalálható – a legismertebb összefoglalása a történteknek
Noé és az özönvíz a Bibliában. Viszont a Platón által leírt, és így
híressé vált Atlantisz-sziget már csak az utolsó maradványa volt
ennek a földrésznek, amely a sokmillió éven át tartó áradások
legvégén egy utolsó, hatalmas özönvízben tűnt el végleg.
De már a lemuriai kor közepén, tehát sokmillió évvel
ezelőtt, egy, már lelki tudattal rendelkező csoport kezdte meg
a fejlődését, és az átemelkedést a harmadik fajból
a negyedikbe. Tehát már az emberiségnek ebben a korai
szakaszában is éltek néhányan, akik megalapították a Földünk
első spirituális iskoláit. Idővel el is szakadtak a testvéreiktől,
és spirituális vezetéssel távoli országokba mentek, amelyeket
a későbbi özönvíz sem érintett. Így őrizték meg a már csírázó,
spirituális magvakat a következő ötödik, vagyis az árja fajnak.
Mindmáig él egy legenda egy „Szent Szigetről” Ázsia közepén,
a Himalája-hegységtől északra, ahol ma már csak kopár sivatag
látható, de akkor még egy csodálatos szépségű terület volt, ami
mint az Éden-kertje került az írásokba. Itt találtak később
hazára azok is, akik az Atlantisz élet-halál-harcából menekültek
meg, és ezekből, az itt tovább fejlődő atlantisziakból lett
a következő faj, vagyis az árja faj kezdete.
De miközben az időciklusok tovább gördültek, a Bolygónk
felszíne is megváltozott. A Föld kérge megemelkedett, hegyek
keletkeztek, a tenger visszahúzódott, az egykor termékeny föld
kiszáradt, és a klíma elviselhetetlenné vált. Ezek azok az idők,
amikor a népek nagy csoportokban vándorolnak tovább,
és nyugaton, keleten vagy délen új hazát keresnek.

21
Emigránsok hatalmas csoportjai keltek útra fajunknak már
ebben a korai időszakában is, és a területekért újra és újra
óriási csaták dúltak. Tehát nem egyetlen nép építette fel
Közép-Ázsia civilizációját, hanem a mai, ötödik fajunk egymást
váltó hullámai. De minden egyes civilizáció az ébredő tudás
egy-egy bölcsőjét jelentette. Tudást, amit aztán a világ addig
kevéssé fejlett részeire, mint a mai Kínába, Szibériába és
Európába is tovább vittek.
Évezredeken át folytatódott a régi kultúrák új országokba
való terjedése. De az idők során elhalványodtak az ismeretek
a korai, ázsiai civilizációkról, míg végül már a hírük is csak
a legendákban élt tovább, hisz minden új civilizáció
megváltoztatja a régit.
Az emigránsok egy csoportja Indiába ment, és ott alapított
egy addig felülmúlhatatlan civilizációt és kultúrát, amelynek
a szellemi befolyása egészen Egyiptomig, Kis-Ázsiáig és
Európáig is elért. Egy másik csoport Egyiptomba ment, és
az ottani őslakossággal keveredett. Ebből az egyesülésből
egy olyan civilizáció alakult ki, amelynek nagyságát
évezredeken át semmi sem tudta felülmúlni, és
misztériumainak hatása Perzsiában, Babilonban, Júdeában,
Krétán, Görögországban és Rómában is elterjedt.
Így a spirituális inspiráció minden nyoma az egyiptomi,
és ezáltal a korai ázsiai civilizációkra vezethető vissza.
Régi feljegyzésekben olvashatunk árja családokról,
akik nomádként vándoroltak egyik országból a másikba, hogy
felügyeljék a menhirek és dolmenek – az állatövet jelképező
hatalmas kőépítmények – építését. Hisz Földünk minden
emlékműve, temploma és csatatere, a történelem egy-egy
fejezete, így a mi saját múltunk szimbóluma is.
Tehát a mi mai, ötödik, úgynevezett árja fajunk, már
az atlantiszi kivándorlókkal kezdődött el, éppúgy, ahogy
a hatodik faj csírái is már most, itt közöttünk, még az ötödik faj
ciklusának a közepén, kezdenek el kifejlődni.
22
 És ha most, ezekkel a gondolatokkal visszatekintünk,
a látószögünk kiszélesedik és felismerjük a sors fogas-
kerekeinek végtelen forgását. Hisz mindannyian már a kezdet
kezdetétől részei vagyunk az emberi életek hullámzásainak,
és a számtalan inkarnáció és újrakezdés a mi saját
történelmünk is. Tehát mindaz, amit az emberiség már elért,
a mi eredményünk is, és mindaz, amit visszahagyott,
a mi fájdalmunk is. Hisz részei vagyunk mindannak a sok-sok
kis ciklusnak, melyből a mi saját kis ösvényünk is született,
és felismerjük, hogy ezeknek a látszólag állandóan ismétlődő
köröknek az iránya egy fokozatosan kibontakozó spirál mentén
halad, ami egyre magasabb síkokra vezet.

Újratestesülés, az élet nagy lélegzése

Az újratestesülés törvényeit akkor értjük meg,
ha felismerjük, hogy az emberi lélek kibontakozása egyet jelent
a világ egyetemes fejlődésével. Hisz az önmagát fokozatosan
kibontakoztató élet fejlődése formáról formára halad,
miközben a lélek az egyetlen, amely megőrzi magában
a különböző formákban szerzett tapasztalatokat.
Az élet folytonossága csak az élet minden síkján
megszerzett, és egymást követő tapasztalatokon keresztül
jöhet létre.
Mert amikor egy forma szétesik, az „élet” veszi át
a tapasztalatok eredményeit. Már a modern tudomány is egyre
inkább bizonyítja, hogy az öröklődés jelentéktelen szerepet
játszik a fejlődésben, hisz a mentális, illetve morális
tulajdonságok nem öröklődhetnek tovább. Ez a tény annál
nyilvánvalóbb, minél magasabban fejlett emberről van szó.

23
Egy zseni gyermeke gyakran még átlagos tehetséggel sem
rendelkezik, viszont teljesen hétköznapi szülők is életet
adhatnak egy géniusznak.
Ám az előrehaladás csak nagyon lassan valósul meg.
Az embrionális lelkek még csak embrionális mentális testtel
rendelkeznek, és az erős vágytermészet végtelenül sok életen
át uralkodik a természeten. Az élő szenvedély és az érzéki
vágyak még sokáig megzavarják a lélek nyugalmát. És ha valaki
a fejlődése folyamán már ki is fejlesztette magában az előző
életekre való visszatekintés képességét, a régi emlékek akkor
is sokszor nehezen elfogadhatónak tűnnek. Mégis fontos
ez a konfrontáció, mert az az élet megértésének alapja, hogy
minden tapasztalatra szükség van ahhoz, hogy
kicsírázhassanak az értelem magjai.
Mindenfajta gondolkodás lényeges előfeltétele,
hogy felismerjük a különbségeket, és tudjunk dönteni.
A gondolkodáshoz nem szokott léleknek erős ellentéteket kell
megélnie ahhoz, hogy megtanulja a különbségek felismerését.
Ezért a sors a vágyakon keresztül nyújt tanulási lehetőséget
mindaddig, amíg a felismerés képessége meg nem születik,
és amíg a számtalan ismétlődés nem hagy olyan nyomokat,
amit a lélek elraktározhat, és ezáltal előre léphet.
Érthető, hogy a lelki gyermekkorban az ember még nem
érzékeli a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közötti
különbséget. Hisz mielőtt az ember fel tudná ismerni, hogy mi
a helyes és az igaz, először meg kell tanulnia, hogy törvények is
vannak. Ezeket pedig csak akkor tapasztalhatja meg, ha enged
a külvilág vonzerejének, és igyekszik mindazt megragadni, ami
a vágyát és érdeklődését felkelti. Ezeken a hol édes, hol keserű
tapasztalatokon keresztül ismeri fel, hogy vágyai összhangban,
vagy ellentétben állnak-e a törvénnyel.
Ám idővel minden lélek kibontakoztatja a képességeit, csak
a kialakulás sorrendje és módja függ azoktól a körülményektől,

24
amelyek közé a lélek került, ez viszont mindig összhangban áll
az aktuális tanulási feladataival. Mert annak megfelelően,
hogy ebben az életben az értelem melyik képességének
kibontakoztatása következik, kerül a lélek különböző
klimatikus viszonyok közé: termékeny vagy terméketlen
természetbe, hegyekbe vagy síkságra, erdőkbe vagy az óceán
partjára – így tud az ottani kihívásokon keresztül
tapasztalatokat szerezni.
Hisz egy kemény élet, a természettel való állandó harc
során szerzett tapasztalatok egészen más erőket
bontakoztatnak ki, mint egy dús vegetációjú trópusi szigeten
leélt élet, vagy a már iparosodott nemzetek kihívásai.
De mindezeket az erőket meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk
ahhoz, hogy a lélek a természet minden régióját
megismerhesse, és ezeken keresztül tanulhasson. Egy fejlett
lélek, ami már megélte a létezés minden tapasztalatát,
könnyebben néz szembe az élet hullámaival, míg egy tanuló
léleknek még ki kell fejlesztenie a sokfajta tulajdonság és
képesség mindegyikét.
Így jönnek létre a tanulás oly változatos útjai, és milyen jó
tudni, hogy van, aki kísér, van, aki vezet, és van, aki tudja és
ismeri lelkünk útjait.

A fény, ami az utunkat mutatja

A fény a Földünkön újra és újra megszületik, hogy
ne csak megtaláljuk a lélek útjait, de járhassunk is rajtuk.
Az életünk egyik legfontosabb feladata, hogy kiépítsük a lélek
és a személyiség közötti kapcsolatot. Az evolúciós
kibontakozásunk vagy az anyagtól a szellemhez jön létre, vagy
pedig a szellem valósul meg lépésről lépésre az anyagban.

25
Ez a két eltérő út két különböző spirituális irányt is hozott létre:
a felfelé tartó és a lefelé vezető utat.
A felfelé tartó ösvény kizárólag az ég felé irányul –
legtöbbször puritán, aszketikus, megveti a testet, az érzékeket,
a szexualitást és a földi életet, mert a megváltást keresi „egy
olyan birodalomban, amely nem erről a világról való”. A korai
judaizmusban és a korai kereszténységben élő emberek,
de még a legtöbb gnosztikus számára is az anyagi világ
illuzórikusnak, romlottnak és bűnösnek számított, a megváltás
pedig csak azáltal volt lehetséges, ha törekszünk a mielőbbi
„felemelkedésre az Egyhez”. Ez a bevésődés több mint 2000
éven át volt érvényben, de az újkor beköszöntével,
a reneszánsszal, az Istenhez való kapcsolatunk is megváltozott.
Ez az idő volt a materializmus, a fogyasztási- és szexuális
mámor kialakulásának a kezdete. A többség számára nem is
léteztek többé magasabb rendű igazságok, csak az anyagot,
a megfoghatót ismerték el, és az ősi Föld-vallások újra
felébredtek.
A lefelé vezető ösvény képviseli az ellenpólust, amelyben
a Föld, a test, az érzékek és a szexualitás került a középpontba.
Istennel a természetben, az élet megnyilatkozásaiban
találkoztunk, és minden napkeltében, minden holdkeltében
megéltük a szellem áldását.
Így alkotott a világ két teljesen különböző Istenhez vezető
utat, és ez a két eltérő irány ma is egymással szemben áll
és egymással küzd. Mert az emberiség újra és újra elfelejti,
hogy a kétpólusú világunk kettős tapasztalási utat is igényel.
A felfelé tartó ösvényen a személyiség tanulja megfegyelmezni
magát, képezni az érzékeit, és élesíteni a gondolatait, hogy
Istent és a törvényeit jobban megértse. Ezzel szemben a lefelé
vezető ösvényen megtanuljuk Istent, az anyagon keresztül is
megtalálni.

26
Egy út, amin készek vagyunk a szenvedély völgyeit is végigjárni,
tanulva harcolni és veszíteni, szenvedni, kételkedni és
elengedni, de elfogadni és megérteni is, ami által
a szenvedésben is felismerjük Isten szeretetét. Hány ezer
megtestesülésen át vezeti az életünket a vágy, míg
a fejlődésünk ki nem bontakozik, és meg nem kezdődik
a lélek-utak megértése.
Most tehát az feladatunk, hogy a felfelé tartó és a lefelé
vezető ösvényt egyesítsük. Ez annyit jelent, hogy az ősi tanok
értékeit ugyanúgy elfogadjuk, mint az élet mindennapjait,
és ezáltal az Eget és a Földet a magunk mélyén egyensúlyba
hozzuk. Milyen fontos felismerni, hogy a „felfelé tartók”
hagyományai és a „lefelé haladók” ősi útjai egymást
kölcsönösen kiegészítő tapasztalatokat és tanulási utakat
jelentenek. Ezért fel kellene végre hagynunk azzal, hogy
igyekszünk kölcsönösen meggyőzni egymást, hisz ezzel
a háborúk brutalitását csak még jobban fokozzuk.
Harmóniát csak a felfelé tartó és a lefelé haladó áramlat
összehangolásával érhetjük el. A Földre visszavezető ösvény
az az út, amin a már kibontakozott személyiség, lehetővé teszi
a lélek számára, hogy tapasztalatokat szerezzen. Ennek
megfelelően, a felfelé tartó íven a lelket már nemcsak az égi
otthon iránti honvágy tölti be, hanem az arra irányuló vágy is,
hogy az újonnan szerzett képességeit másokkal is megossza.
Mert ez a két irány ugyanannak a körnek a két része.
Az ember akkor éli meg a lefelé, a Föld felé vezető ívet, amikor
a lelke ismét készen áll arra, hogy egy új személyiséget építsen
fel, egy új feladatot vegyen át. Aztán ezekből a
tapasztalatokból jönnek létre a lélek új értékei, a felfelé
irányuló úthoz. És mindkét utunkon kísér éppúgy az Ég,
mint a Föld szeretete is.
És a fény újra és újra eljön a Földre, hogy megvilágítsa
az utat, és erősítse a szeretetre való képességünket.

27