Otto Kernberg fejlődéselmélete illetve fejlődéspszichopatológiai modellje.

Kernberg elméletében az érzelmek jelentik a primer motivációs rendszert. A pszichés struktúra alapve-
tő egységét egy szelf- és egy tárgyreprezentáció jelenti, valamint az őket összekötő affektív állapot. Az
affektusok libidinális és agresszív ösztönkésztetésbe szerveződnek, ami a tárggyal való interakció során
valósul meg. A főbb pszichés struktúrák (ösztön-Én, Én, felettes-Én) pedig a tárgyreprezentációk és a
szelftárggyal való –változatos emocionális állapotok hatása alatt történő internalizációból származnak.

Egy csecsemő mindig érzelmi diszpozíciókkal születik, melyek lehetnek kellemesek és kellemetlenek.
Az érzelem mindig a szelf és a tárgy képe közötti viszonyba ágyazódik, és a környezet hívja elő az ér-
zelmeket. A tárgykapcsolati egységek, vagy is a szelf-tárgy-affektus triádok az affektív memóriában tá-
rolódnak, és az anya-gyerek kapcsolat kontextusában ösztönkésztetéssé fejlődnek: a kellemes affektu-
sok libidóvá, a kellemetlenek agresszióvá. A fejlődés a tárgykapcsolati egységek internalizációját, és az
ezek elleni védekezés kialakítását jelenti. A psziché elfojtott, tudattalan része olyan tárgykapcsolati
egységekből áll, amelyekről a gyerek – különböző érettséget mutató elhárítása segítségével – megpró-
bálja védeni magát.

Kernberg fejlődési modellje 5 szakaszból áll:

1.) az élet első heteiben a szelf-tárgy reprezentációk differenciálatlanok
2.) a differenciáció az első életév első felében zajlik, ekkor a kellemes és kellemetlen élmények jó és
rossz szelf-tárgy reprezentációkba szerveződnek. A szelftárgy differenciációjának képtelensége sebezhe-
tővé tesz a pszichotikus állapotok számára. A szakasz egy későbbi fázisában az én aktívan hasítja szét a
jó és a rossz imágókat, hogy így védje a jókat a rosszak pusztító erejétől.
3.) A harmadik szakasz a 6. hónaptól a 18-36. hónapig tart, ekkor a szelf-tárgy képzetek egyre diffe-
renciáltabbakká válnak. Az én határai már elég szilárdak. A 3. életévben a polarizált jó és rossz repre-
zentációk fokozatosan integrálódni kezdenek; teljes szelfreprezentációk és teljes
tárgyreprezentációk képződnek. A hasítás helyét az elfojtás veszi át, és ez megvédi a személyt a súlyo-
sabb személyiségzavaroktól.
4.) Az ödipális időszaknak megfelelő szakasz. Ekkor a libidóval és a regresszióval felruházott szelfkép-
zetek koherens szelfrendszerré egyesülnek, megszilárdul az énazonosság. Egyes szelf és tárgyképzetek
ideális szelf- és tárgyképzetekké integrálódnak. Ezek egyesülnek a már előző szakaszban jelenlévő ke-
gyetlen és üldöző felettes-Én futárokkal ill. aktuális szülői tiltásokkal; kialakul a felettes-Én.
5.) Megvalósul az Én és a felettes-Én integrációja. A felettes-Én fokozatos integrálódása táplálja az én-
azonosságot, ez segíti a másikkal való hatékony interakciókat. A belső reprezentációk konszolidálód-
nak.
Kernberg fejlődéspatológiai modelljében nem különíti el az ödipális és preödipális problémákat. El-
gondolása szerint a zavarok minden szintje összetettebb súlyos személyiségzavarok esetében, de min-
den szint érintett valamilyen mértékben a pszichopatológiák teljes spektrumában. A pszichés zavarok
3 csoportját különbözteti meg, melyek hozzáférhetőek a pszichoterápia számára, bár a súlyosabb ka-
rakterpatológiák esetében csak az expresszív terápiákat találja alkalmasnak. (Fonagy-Target, 2005)

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
A pszichés zavarok 3 csoportja a következő (Daubner-Kaló, 2005):

1.) Neurotikus patológiák:

Érett és integrált felettes-Én és Én-struktúra jellemző, továbbá érett tárgykapcsolati viszonyulás. Stabi-
lak az énhatárok, az elhárító mechanizmusok közül az elfojtást és annak társmechanizmusait
(áttolás, izoláció, reakcióképzés) használja. A felettes-Én túl szigorú, és ez a személyiség belső konflik-
tusaihoz vezet. Mindennek következménye a negatív énkép, alacsony önértékelés, bűntudat és
gátlásosság. Társas kapcsolataiban problémát jelenthet, hogy saját, belül letiltott igényeit és érzelmeit
kifelé sem tudja vállalni, így rejtett kommunikációs utakon próbál érvényt szerezni nekik, amivel a
partner nehezen tud mit kezdeni, így önrontó körök alakulhatnak ki a kapcsolatokban. Azonban ké-
pesek a mély és stabil érzelmi kötődésre, önképük, bár torzított, de differenciált, stabil, szexualitásuk
érett, genitális. Ide tartoznak a depressziós, fóbiás, kényszeres, hisztériás személyiségek.

2.) Köztes szintű patológiák:

Jellemző a felettes-Én integráció enyhe zavar, valamint az Én-struktúra mérsékelt éretlensége. Az éret-
len, szadisztikus felettes-Én részek jelenléte, illetve a hiányos integráció miatt kevéssé képesek a
bűntudat megélésére. Másokat azonban indokolatlanul kritikusnak látnak, ami paranoid tendenciák-
hoz vezet. Az érettebb elhárító mechanizmusok dominálnak ugyan, de keverednek az éretlen
elhárításokkal, így a hasítással és társmechanizmusaival. Keverednek az érettebb és éretlenebb énfunk-
ciók, továbbá a genitális igények az éretlen, perverz kívánságokkal. Képesek a tartós kötődésre,
de megjelennek az infantilis viszonyulások is. Mindezek következményeképpen értékrendbeli ellent-
mondások, hangulati, érzelmi labilitás, önértékelésbeli hullámzások jelennek meg. Ide tartoznak
a szado-mazochista, passzív-agresszív személyiségek, a dependens és nárcisztikus személyiségek eny-
hébb formái.

3.) Karakterpatológiák súlyos szintjei:

3/a.) Borderline szint

Az énhatárok megtartottak, de a felettes-Én integráció hiányos, az énfunkciók éretlenek, az elhárító
mechanizmusok közül a hasítás dominál, éretlen belső tárgykapcsolatokkal és kapcsolati
viszonyulásmódokkal. A felettes-Én zavarának és integrálatlanságának hatására a bűntudat-érzés és az
önkritikára való képesség csökken, vagy hiányzik, paranoid élmények, antiszociális viselkedés jellem-
ző. A hasítás akadályokat gördít az énfejlődés útjába, ez vezet az ún. éngyengeségi tünetekhez (éretlen-
ség, a magasabb rendű humán érzelmek hiányosságai, pregenitális és genitális szexuális igények integ-
rálatlansága). A hasítás akadályozza mind az egységes szelf-képzet, mind az egységes tárgyképzetek lét-
rejöttét, így súlyos identitászavar és súlyos tárgykapcsolati zavar jellemző. Ide tartoznak a szkizoid,
szkizotip, paranoid, borderline személyiségek, és a dependens és nárcisztikus személyiségek többsége.

3./b.) Pszichotikus személyiségszerveződési szint

Az énhatárok felbomlása és a realitáskontroll elvesztése jellemzi, vagyis tartós pszichotikus állapot ala-
kul ki. Kernberg leír egy nárcisztikus személyiségstuktúrát, melyben jellemző a túlzott igény mások
tetszésnyilvánítására, a grandiózus fantáziák, az erőteljes ambíciók és az extreme szelfabszorpció, az ál-
talános szeretetképtelenség. Jellemző védekezési mechanizmusaik a leértékelés, az omnipotencia és a
visszahúzódás. Kernberg élesen elkülöníti a nárcisztikus patológiát a nárcisztikus elhárításoktól. Úgy
véli, minden elhárítás nárcisztikus, mivel céljai között szerepel a pozitív önértékelés fenntartása, a nár-
cisztikus személyiségstruktúra azonban ennél több: itt a szelfbe való libidinális beruházás megegyezik
az ideális tulajdonságokba való beruházással.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
Az ún. patológiás nárcizmust Kernberg a fejlődési modelljének harmadik és negyedik szintjén átívelő
spektrumon helyezi el. A spektrumon belül találhatóak az olyan nárcisztikus egyének, akik borderline
szinten funkcionálnak, feszültségtűrő képességük alacsony, impulzuskontrolljuk, szublimációs műkö-
désük szegényes. Az ő esetükben a grandiózus szelf védelmet nyújt a borderline személyiségszervező-
dés ellen. Ezek a betegek leginkább az alapján különülnek el más borderline betegektől, hogy képtele-
nek arra, hogy függő viszonyba kerüljenek egy másik személlyel. Kisebbrendűségi érzéseik együtt van-
nak jelen a grandiozitásra való vágyaikkal. A patológiás nárcizmusban a személyiség szükséget szenve-
dő részei leválasztódnak a tapasztalatról, működésük kiindulópontja a hasítás. A grandiózus szelf kü-
lönbözteti meg a nárcisztikus személyiséget a borderline-tól. A grandiózus szelfet az ideális én, az ideá-
lis tárgy és az énkép összeolvadása adja. A nárcisztikus patológia magasabb szintjén állnak azok, akik
egy meghatározott dologban tehetségesek, így jelentős külső elismerést biztosítanak maguknak.

Ezeknek a személyeknek lehetnek neurotikus problémáik, de analitikus segítségével jól teljesítenek. A

spektrum másik végén az antiszociális tendenciákkal rendelkező nárcisztikus személyiségek állnak. A leg-
súlyosabb alcsoport az ún. „rosszindulatú nárcisztikusoké”, akik Kernberg szerint nem rendelkeznek
strukturált felettes-énnel. Kernberg nárcisztikus személyiségzavarról leírt elméletében, meghatározta a
nárcisztikus működés néhány kulcsjellemzőjét. A nárcisztikus betegeket a realisztikus énfogalom hiá-
nya hajtja, hogy állandó csodálatot, figyelmet, megerősítést keressenek. Az énkép teljesen jó (grandió-
zus) és teljesen rossz (leértékelt) aspektusokra szakadt. Az uralkodó szükségletük, hogy külső támogatást
szerezzenek a grandiózus szelf számára, aláássa az őszintén kölcsönös kapcsolatokra való képességet.
Gyakran idealizálnak olyanokat, akik saját magukból hiányzónak vélt tulajdonságokkal rendelkeznek, de
ez nem valódi csodálat, hanem a garndiózus szelf tárgyra (személyre) való projekciója. Nem jellemző
rájuk a valódi empátia, sem a valódi kötődés. A grandiózus szelf fogva tartja az énideált, így a szadiszti-
kus felettes-Én előfutárok nem tudnak integrálódni azzal az egészséges felettes-Énbe, ezért a nárciszti-
kus betegek sebezhetőek maradnak saját szadisztikus támadásaikkal szemben, melyeket projekcióval vé-
denek ki. „Rosszindulatú nárcizmus” esetén a szadisztikus felettes-Én előfutárok korlátlan agressziót
tudnak kifejteni.

A grandiózus szelf szadizmussal van telítve, előfordul, hogy a nárcisztikus még akkor is szadisztikus
örömet lel mások feletti győzelmében, ha ez öndestrukcióhoz vezet (pl. a terápia során).
A nárcisztikus patológia kialakulása egy elutasító elsődleges gondviselő élményében rejlik, aki hideg
volt, de mégis a komfort egyetlen elérhető forrását jelentette. Az anya hideg agresszivitása irigységet és
gyűlöletet vált ki a gyerekekben, ami ellen úgy védekeznek, hogy irigységet keltenek másokban. Azon-
ban irigységük és gyűlöletük intenzitása megnehezíti számukra a másoktól való függést, és arrogáns
hozzáállásra késztetheti őket. A pszichoterápia során a grandiózus szelf egyre inkább felbukkan a kap-
csolatban. Kernberg szerint – Kohutnak ellentmondva -a grandiózus szelfet és az azt kísérő idealizáci-
ót csak értelmezéssel lehet feloldani. A nárcisztikus ellenállások értelmezése és alapos átgondolása
megelőzi a patológiásan internalizált tárgykapcsolatok borderline dinamikájának feltárását (Fonagy-
Target, 2005). Másik vonatkoztatási keretet jelenthet számunkra.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
Heinz Kohut szefpszichológiája.

Kohut alapgondolata szerint a nárcisztikus fejlődés saját utat jár be, és a szülők szelftárgyként szolgál-
nak. A tükröző szelftárgy empátiás válaszai lehetővé teszik az exhibicionizmus és a grandiozitás kibon-
takozását. Ez képessé teszi a gyereket arra, hogy kialakítsa magában a szülő idealizált képét. A fejlődési
szakasznak megfelelő frusztráció lehetővé teszi az infantilis omnipotenciaérzés fokozatos mérséklését a
tükröző funkció átváltoztató internalizációján keresztül, ami a nukleáris szelf fokozatos megszilárdulá-
sához vezet. A szelftárgyak idealizációja, szintén az átváltoztató internalizáción keresztül az ideálok ki-
fejlődéséhez vezet. Kohut elgondolása szerint a szelf fejlődése prepszichológiailag kezdődik, azért,
mert az anya – az elsődleges szelftárgy - úgy kezeli gyermekét, mintha rendelkezne szelffel, és így meg-
indítja a szelf kialakulásának folyamatát. A szülő azon kudarca, hogy nem tudja kielégíteni gyermeké-
nek nárcisztikus igényeit, vezet a primer nárcizmusból való kilépéshez. A grandiózus vagy exhibicionis-
ta szelf megjelenése védekezés a sérülékenység tudata ellen.

Kezdetben a gyerek nem tudja, hogy a szülő autonóm lény, később felismeri, hogy a szülő egy másik,
ez vezet az idealizált szülői imágó kialakulásához, amit nárcisztikus libidóval száll meg. A grandiózus
szelf és az idealizált szülői imágó is a primer nárcizmus átváltozása. Az idealizált szülői imágót a csaló-
dások hatására a gyerek fokozatosan feladja, a szülők képe, mint ideálok halmaza az ún. átváltoztató
internalizáció révén énideállá alakul, a felettes-Én pedig magába olvasztja ezeket az énideálokat. Szülő
korai elvesztése, halála, fixáció az idealizált szülőképba, tárgykapcsolatba.

Az ideálok központi jelentőségűek a pszichológiai jóllét szempontjából. A grandiozitás a 2. és 4. életév

között alakul át ambícióvá az anyai, szülői tükrözés segítségével, az idealizált célok pedig a 4. és a 6.
életév között jelennek meg.

A szelf három alapvető alkotórészből áll: a hatalomra és sikerre való törekvés (reális ambíció), az idea-
lizált célok (én-ideál), valamint a képességek és készségek. Az egészséges fejlődés során tehát „a grandi-
ózus szelf és az idealizált szülői imágó átváltoztató internalizációkon keresztül realisztikus ambíciókká
és szeretett ideálokká alakul”(Fonagy-Target, 2005, p.211) Kohut az emberi viselkedés elsődleges
mozgatórugójának a szelfkohézió keresését tartja. Véleménye szerint a szorongás a szelf élménye saját
hibás voltáról, a folytonosság és a kohézió hiányáról.

Kohut munkásságából kiemelhető még, hogy felülvizsgálta a freudi Ödipusz-komplexus fogalmát. El-
gondolása szerint az Ödipusz-komplexus egy nagymértékben patológiás képződmény, melyet a nem
empatikus szülők alakítanak ki ellenségeskedésükkel és viszontcsábításukkal, és tulajdonképpen egy
védekezési kísérletet jelent a dezintegrációs szorongás ellen azáltal, hogy elszigeteli az ösztönöket.
Fejlődéspatológia modellje szerint, ha a szülők következetesen kudarcot vallanak a gyermek nárcisztikus
szükségletének kielégítésében, a grandiózus szelf és az idealizált szülői imago felerősödhet, így nem ké-
pes integrálódni a későbbi struktúrákba.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
Rendszerében három pszichológiai zavar van:

• prepszichológiai állapotok (pszichózisok): a fejlődési elakadás megelőzi a szelftárgy tudatosulá-

sát, így nem tud egységes szelférzet kialakulni, nem tudnak másokhoz kapcsolódni
• néhány személyiségzavarban szenvedő beteg rendelkezik egységes, de gyenge szelffel, ami
könnyen képes fragmentálódni (pl. nárcisztikus személyiségzavar)
• a neurotikus betegek problémái az ideáljaiknak való megfeleléshez kapcsolódnak

Kohut és Wolf (1978, in Fonagy-Target, 2005) a szelfpatológia 4 típusát írta le:

• alulstimulált szelf: nem kap megfelelő válaszokat a szelftárgytól, unatkozni kezd, és patológiás
eszközökkel keres izgalmakat (pl. addikciók, perverziók, promiszkuitás)
• fragmentált szelf: a szelftárgy válaszkészségének hiánya jellemző, alig van kapcsolata a térrel és
az idővel
• túlstimulált szelf: extrém mértékű empátiahiány vagy a fejlődési szakasznak nem megfelelő
szelftárgyválaszok jellemzik, nem lel örömet a sikerben
• paranoid szelf: a gyerekkori szelftárgyak képtelenek lehetővé tenni az összeolvadást, ami meg-
gátolja az önmegnyugtató funkciók internalizációját

A nárcisztikus személyiségről nem ad viselkedéses leírást, mert a diagnózis felállítását csak az áttételes
terápiás kapcsolat kialakulása után tartja lehetségesnek, műveiben mégis felsorol néhány jellemzőt: a
dühöt, ami az önbecsülés fenyegetésére adott reakció, a visszavágás vágyát, nehézségeket a társas kap-
csolatok kialakításában, a perverz szexualitást vagy a szexuális érdeklődés hiányát, az empátia hiányát,
a patológiás hazudozást, a testtel való túlzott törődést.

Kohut és Wolf 5 nárcisztikus személyiségtípust ír le (1978, in Fonagy-Target, 2005):

• tükörre szomjas személyiségek: kényszeresen szeretnék kivívni mások csodálatát
• ideált szomjazó személyiségek: olyan embereket keresnek, akiket idealizálhatnak
• alteregó- személyiségek: olyan kapcsolatra vágynak, ahol a másik alkalmazkodik az ő érték-
rendjükhöz, megerősíti azt.
• összeolvadást szomjazó személyiségek: kontrollálniuk kell másokat, hogy megjelenítsék gyenge
belső struktúrájukat a külvilágba (borderline személyiségzavar)
• kapcsolatokat kerülő személyiségek: elkerülik az embereket, hogy így kontrollálják tárgyak
iránti kétségbeesett vágyukat (szkizoid személyiségzavar)

Az első három személyiségtípus csak akkor számít patológiásnak, ha extrém formát öltenek, a másik
két típus a szelf súlyos zavarára utal.

Kohut a nárcisztikus személyiséget a fejlődésben bekövetkező elakadás egyik megnyilvánulási formájá-

nak tartja. Úgy véli, hogy a tükröző viselkedés terén vallott szülői kudarc megakasztja a grandiózus
szelftől a realisztikus célok felé vagy az idealizált szülői imágótól az énideál felé történő elmozdulást.
Ebben az esetben az infantilis nárcizmus megerősödik, ahelyett, hogy fokozatosan csökkenne, mint a
normál fejlődés során. Az infantilis nárcizmus megerősödéséhez kétféle probléma társulhat, aszerint,
hogy az elfojtás vagy a hasítás dominál. A grandiózus szelf elfojtása esetén alacsony örértékelés, levert-
ség és a kezdeményezőképesség hiánya jellemző. Ha a grandiózus szelf lehasad, ez hencegésben, gőgös-
ségben, arroganciában, elutasító attitűdben jelenik meg, aminek nincs kapcsolata a valósággal, elszige-

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
telődik a psziché többi részétől. Az önbecsülés ebben az esetben is alacsony lesz a nárcisztikusan meg-
szállt libidó felélése miatt.

A szelftárgy azáltal is károsíthatja a gyermeket, ha nem szolgál megfelelő tárgyként az idealizációhoz.

Abban az esetben, ha a szülő nem képes segíteni abban a gyermekét, hogy felfogja a szülő valódi kor-
látait vagy a gyermek traumatikus körülmények között csalódik (pl. szülő halála, bántalmazás), az ide-
alizált szülői imágó megmarad, így a gyermek érték- és ideálrendszere elérhetetlen, a valóságtól elru-
gaszkodott vagy részleges lesz, ezáltal állandósul a tárgyak iránti éhség. Ebben az esetben megtörténhet
a felettes-Én kialakulása, mivel a tárgylibidó és a nárcisztikus libido külön fejlődési utat követ, de a fe-
lettes-Énnek való megfelelés nem okoz megelégedettséget. A grandiózus szelf és az idealizált tárgy hiá-
nyosságaira is egy védekező, kompenzatórikus struktúra kialakítása a fejlődési válasz, ami a normál
tartományon belülre esik, azonban ha a szelf mindkét pólusa sérül (énideálok, realisztikus célok), sú-
lyos nárcisztikus problémák lépnek fel.

A nárcisztikus személyiségzavar esetén a grandiózus szelf semlegesítetlen formában fennmarad, mivel a

gyermek nem találkozik megfelelő tükröző válaszokkal. A terápia során lehetőség adódik mind a saját
grandiozitásuk kifejezésére, mind a terapeuta idealizációjára anélkül, hogy konfrontációra vagy értel-
mezésre kerülne sor. A terapeuta empatikus hozzáállása újra aktiválja a fejlődési folyamatot, és a foko-
zatos csalódás révén megindul a grandiózus szelf neutralizálása és aszülői figura idealizálásának csökke-
nése. (Fonagy-Target, 2005)

Kohut kapcsán fontos még megemlítenünk azt az elgondolását, mely szerint az alapvető nárcisztikus
igények (a másik idealizálása és a saját grandiozitás elismertetésének igénye) sajátos és intenzív él-
ményként jelennek meg a pszichoterápiás kapcsolatban, áttételek formájában.

Kohut a terápiában 3 féle szelf-tárgy áttételre hívja fel a figyelmet:

1.) tükröző áttétel: a páciens igénye, hogy a terapeuta tükrözze őt vissza, ami által ő valóságosabbnak
fogja megélni magát
2.) idealizáló áttétel: a páciens a terapeutát hatalmasnak fogja fel, ezáltal önmagát is erősnek fogja
érezni
3.) alterego- vagy iker-áttétel: a páciens azután sóvárog, hogy ő is ugyanolyan jelentékeny legyen,
mint a terapeuta
Mindhárom áttételben a terapeuta a páciens szelfjének a kiterjesztése. Az áttétekben mélyen elmerül,
aminek következtében kifejlődik az életerő. Kohut azt javasolta, hogy az áttételekből fakadó konflik-
tusokat ne értelmezzük és átdolgozzuk, hanem legitim igényként kezeljük. Az áttétel megtöréseit kell
vizsgálni, vagyis azokat a helyzeteket, ahol a kliens intenzíven átéli azt, hogy a terapeuta nem teljesí-
tette nárcisztikus elvárásait.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!