C.G.

Jung

A kollektív tudattalan tartalmai – legyenek azok álomképek,

szimbólumok, mantrák, vagy éppen illúziók és hallucinációk – a
kauzálisan gondolkozó nyugati ember számára éppolyan abszurdnak
és érthetetlennek tűnnek, mint bizonyos ókori keleti szövegek. Az
okság elvén nevelkedett agyunk ezeket a dolgokat jó esetben
érthetetleneknek tartja, rossz esetben azonban ostobaságnak minősítve
elutasítja. Jung számára is elégtelennek tűnt a kauzalitás elve ezen
j e l e n s é g e k é r t e l m e z é s é b e n é s a synchronizmus e l v é n e k
megfogalmazásával egy a kauzalitásnál átfogóbb, azzal sokban
ellentétes magyarázó princípiumot vezet be gondolkozásába. Ennek az
a lényege, hogy a dolgokat és a történéseket egy bizonyos
viszonylagos egyidejűség határoz meg és kapcsol össze egymással,
valamint a megfigyelő, vagy megfigyelők éppen adott szubjektív
pszichés állapotával. Terápia.

Jung az archetípusok tanában kifejti, hogy számára az igazi „meg nem

nyilvánult világ” a kollektív tudattalan, mely soha nem nyilvánult
meg, nem is nyilvánulhat meg, hisz annak jellege mindenben merőben
különbözik attól, amit tudatos, logikus, tér-időbeli. A változó, ingatag,
mulandó tudat számára ez képezi az örök-változatlan hátteret,
melyben az ember én-tudata aludni, álmodni, fantáziálni, mámort
találni, hallucinálni, Istenét imádni és meghalni gyakorta visszatér.
Ennek a világnak a tartalmai az emberi tudat számára szimbólumok
formájában nyilatkoznak meg álomképeiben, vízióiban, mítoszaiban,
Isteneiben. Ezek a joga szamszkárái, a magasrendű szellemek, az
angyalok világa és ezekkel harmonizálnak Jung archetípusai. Ezek az
emberi világ dolgainak és történéseinek időtlen szimbólumai.

A mérhetetlen, sötét, kollektív tudattalan állandóan létében fenyegeti

az élesen körülhatárolt, de intenzív és világos egyéni tudatot. Ez
hajlamos a disszociációra, vagyis arra, hogy egyes rész-rendszerek
benne önállósuljanak, sőt, hogy személyiségjelleget öltsenek. Minél
komplikáltabb pszichés részrendszerek önállósulnak, annál inkább
A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami
vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
személyiség-jellegük van. Ezeket láthatjuk bizonyos pszichotikus
állapotokban, pszichés identitászavarokban, de ez nyilvánul meg a
mediális jelenségekben csakúgy, mint a vallásokban.

A m i k o r u n k Jung szerint azért annyira elistentelenedett és

elszentségtelenedett, mert oly kevéssé ismerjük a „tudattalant”. A mi
vallásunk az öntudat monoteizmusa és ezen autonóm részrendszerek
létének fanatikus tagadása. Ez azonban azt az óriási veszélyt rejti
magában, mint amit minden elfojtott tudattartalom jelent, hogy
megváltozott formában, tudatunk számára érthetetlen jelenségek
képében jelenik meg az egyének és a népek életében egyaránt. Mivel
ezen zavarok forrását a mai ember nem képes önmagában belül
felismerni, csak annak hatását, a szorongást, a kényszert, a
feszültséget és a félelmet észleli, annak okát kívül keresve a
külvilágba projiciálja és többnyire a másik emberben találja meg.

Jung ezt a problémát a maga pszichológiai realizmusának talajáról

indulva úgy oldja fel, hogy bevezeti a relatív realitás fogalmát. Azt
mondja, hogy ezek a lehasadási tendenciát, önállósulási hajlamot
mutató valóságos pszichés személyiségek (vagy rész-személyiségek)
relatív realitással bírnak. Reálisak akkor, ha azokat, mint ilyeneket
nem ismerik el és ezért projiciálják őket. Ez a projekció
megnyilvánulhat istenekben, természeti erőkben, kiknek az ember ki
van szolgáltatva, de ugyanúgy lehet pénz, hatalom alkohol, kábítószer,
szex is.

Relatíve reálisak ezek a részrendszerek akkor, ha a tudat kapcsolatba

lép velük, pl. a vallási kultuszban, de a tudomány, a művészet, a
munka is létrehozhatja ezt a kapcsolatot. Irreálisak viszont annyiban,
amennyiben a tudat tőlük, mint saját tartalmaitól kezd megszabadulni.
Az első helyzetben a tudat teljesen ki van szolgáltatva a tudattalan
vak-sötét erőinek, mert nem ismeri fel azokat, vagyis az ember a sors
játékszere. A második helyzetben kompromisszum kötődik: a kultusz
a rítus által a tudattalan – a túlvilág – a hatalmas és a tudatot
összeroppanással fenyegető erői mintegy letranszformálódnak a tudat

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
szintjére. A pszichoterápia lehet a kultusz, a rítus. Ebben a mezőben
alakul ki az ember hősi-tragikus küzdelme, ebben a polaritásban merül
fel a moralitás problémája – a karma, ez a buddhista szamszkára
világa, itt kezd az ember saját sorsának kovácsa lenni. A harmadik
helyzet a kötöttségektől való teljes felszabadulás felé mutat: ez a Tao
útja, ez a nirvána felé vezető út, kundalini-joga, melyen itt az ember
csak elindulhat, de a cél az túl van minden emberi elgondolhatón és
felfoghatón, de minden ember számára járható.

A pszichológia nyelvén ez úgy fejezhető ki, hogy a tudat egyesül a

tudattalannal, az emberben feszülő polaritás a nagy végső Egységbe
oldódik fel. Az individuális processzus a perszónán,
szerepszemélyiségeken, ego, anima, animus, árnyék, archetípusok és a
végső, a teremtő archetípusa. Jung a relatív realitás koncepciójában
immanens módon kerül kapcsolatba a joga és a buddhizmus
eszmevilágával és azt ugyanakkor a nyugati ember számára is közel
hozza. „A hindu – írja Jung kalkuttai cikkében – nem csak saját
természetét ismeri, hanem azt is, hogy meddig Ő önmaga. Az
európainak ezzel szemben tudománya van a természetről, de
megdöbbentően keveset tud arról a természetről, amely benne,
magában van.” (létezik) A lelki szükség azonban minden akadályt le
fog győzni, írja máshol, hiszen már nyomon vagyunk, hogy „egy
olyan pszichológiát, vagyis tudományt építsünk fel, mely kulcsot ad
számunkra olyan dolgokhoz, amelyekhez a kelet csak kivételes lelki
állapotokban tudott hozzáférni.”

Jung nagyon sokban hozzájárult annak a hídnak felépítéséhez melyen

a két szellemiség találkozhat. Ami a Keleten a joga útja, az Jungnál az
analitikus pszichológia gyakorlata, általánosan fogalmazva a
pszichoterápia. Mindkettő lényege tulajdonképpen a tudat tágítása, a
tudatpont áthelyezése. Az önös én-tudat állapotában az ember nem
szabad, bonyolult módon össze van szövődve a világ dolgaival és
problémáival. Jung elvileg nem tesz különbséget Isten és kényszer,
ördög és önző szenvedély között, mindezeket egyaránt pszichés
realitásoknak tartja – akár a halottas könyv, vagy a joga filozófiája. –

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
Azzal a különbséggel mégis, hogy a keleti tanok egy meggyőződéses
transzcendens hit, vagy talán inkább tudás deduktív – sok helyen
kinyilatkoztatásszerű-szövegei, melyek eleve feltételezik olvasóiknál
azt a világképet, amelyet magukból árasztanak. Ezek nem tudományos
szakszövegek, hanem tanítások. Ezzel szemben a jungi szöveg
induktív, alulról halad felfelé, a tudomány modellje szerint érvel,
igazol, támad, védekezik. Állandóan biztosítani kell helyzetét, hiszen
ismeretlen terepen halad előre és a cél – a kelettel ellentétben –
számára ismeretlen.

Míg azonban az istenhit és a vele járó rítus harmóniában tudja tartani a

tudatot a tudattalannal, addig az önös szenvedély betegséghez vezet,
vallja és ezt valósította meg pszichoterápiás tevékenységében. Más
helyen pedig azt állítja, hogy „minden vallás terápia a szenvedő és
megzavart lélek számára”. Nem véletlen tehát, hogy nincsen nép
vallás nélkül és azokon a helyeken és azon korokban, ahol a vallás
megszűnik, ott a vallás pszichológiai ismérveit magán viselő
mechanizmusok alakulnak ki, hogy ez az életfontosságú védő és
egyensúlyozó funkció működjön.

Pszichoterapeuta pap vagyis tanító és gyógyító egy személyben

Megfigyelő – megfigyelés folyamata – megfigyelés tárgya

Megfigyelés tárgya – folyamata – Megfigyelő

Módosult tudatállapot.
Szimbólum – analógia.
Az igazság szubjektív.

Az értelmezés tehát az egyetlen mód arra, hogy eljussunk egymás

mélységeihez

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
A terápia azt tűzik ki célul, hogy a páciens tulajdon belső
mélységeinek a korábbinál helyesebb értelmezéséhez jusson el. Jobban
megértse az álmai, a tünetei, a mélységei, az élete, a léte értelmét.

Az életünknek szubjektív összetevője is van, amelyet saját magunknak

kell megértenünk, értelmeznünk. Az élet nem csupán a felszínen
zajlik, hanem a mélyben is. Minél helyesebben értelmezem tulajdon
mélységeimet (minél mélyebb, alaposabb az önismeretem) annál
áttetszőbbé válik számomra az életem. Amennyiben bele kívánok
pillantani a saját önismereti mélységeimbe, és helyesen szeretném
értelmezni, amit ott tapasztalok, akkor olyan terapeutával kell
önismereti munkát végeznem, aki már előzőleg belepillantott ezekbe a
mélységekbe, és másoknak is segített az értelmezésben. A segítő
terapeutával (pszichoterapeuta) folytatott párbeszéd során kéz a
kézben haladnak az egyre helyesebb értelmezések felé, s ahogy a
létrejövő interszubjektív (saját belső) mélység vonzáskörében egyre
világosabban meg tudják fogalmazni, mit rejt a mélység, úgy oszlik az
addigi köd, úgy válik egyre áttetszőbbé az élet. Míg végül talán
tulajdon mélységükbe pillantva szabaddá válhatnak.

A belső történések nem objektív tényállásokban, hanem a különféle

tudatállapotokban lokalizálódnak, tehát nem lehet őket empirikusan
megragadni, nem lokalizálhatók egyértelműen, csak kommunikáció és
értelmezés útján juthatunk el hozzájuk, a monologikus
megközelítéssel nem sokra megyünk. A pszichoterápia célja, hogy
megtanítsa az embereket hitelesebben értelmezni önmagukat.

Mivel a saját belső világomat félreértem, gyakran félreértem a másét

is. Valamit, ami a mélyben van, lehasítottam (hasítás) – elfojtottam
(elfojtás), leválasztottam (disszociáció), kivetettem magamból
(projekció) -, így hát az arra vonatkozó dolgokat mindig torz módon
értelmezem, akár rólam van szó, akár másokról. A hazugság át - meg
átszövi értelmezéseim szövetét; félreértem önmagam, s ezért sokszor
félreértem a másikat is.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
Az egész személyiség fejlődésére jellemző, hogy a fejlődési szinteket,
paradigmaváltásokat a tudatosság nem őrzi meg, az én inkább
átértelmezi addigi élettörténetének minden egyes eseményét az új
világkép szemszögéből. Inkább átírja a történelmet az új, magasabb
szintű paradigma fényében. Mindannyian ugyanígy értelmezzük át
visszamenőleg addigi életünk eseményeit az új nézőpontból
szemlélve, és közben azt képzeljük, hogy nyilván a kezdetektől fogva
ez volt a mi nézőpontunk.

Disszociáció elmélet: Hosszútávon a disszociálódott introjektált self

vagy tárgy részek megakadályozhatják az én integratív
mechanizmusait. Az introjekciós mechanizmusok nem fejlődhetnek
tovább identifikációs mechanizmusokká, így az identitás fejlődésében
elakadás jön létre. A gyerek belső világa ebben az időszakban, ne
felejtsük el a 2-3-4 éves korról van szó, erőteljesen mágikus
gondolkodású, az omnipotens, grandiózus fantáziák túlnyomó
többségben vannak. A gyerek játékaiban egyre fokozottabb tért hódít a
szerepjáték, amelyben a valóság és a fantázia világa közötti határ
instabil egyfajta “mintha” világban zajlik. Ez a “mintha” világ
elősegítheti a disszociatív tendenciák működését.
Ha a külvilág túlzottan megterhelő, túl sok fájdalommal, agresszióval
árasztja el a gyereket, a gyerek a valós világból a “mintha” világban
talál menedéket.
Ez a fajta mechanizmus figyelhető meg enyhébb formában sok
narcisztikus páciensnél, akik a világ realitásától a fantáziák világába
menekülnek, bár túlnyomórészt a kettő közötti különbséget tudják
differenciálni.

De számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a gyerek selfjében

jelenhetnek meg túl agresszív tendenciák. Ebben az esetben a
disszociáció mechanizmusa szintén működhet csak éppen centrifugális
irányban. Ha túl nagy az agresszív impulzus, amely elárassza a gyerek
egóját, a jó-rossz tárgyak már kialakult relatív egyensúlyát boríthatja
fel, így az elhárítás a belső túl agresszív, szadisztikus self
disszociációját hozhatja létre. A többszörös személyiségű
A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami
vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
pácienseknél gyakran tapasztalhatunk egy, de olykor több agresszív,
pusztító alszemélyiséget, amely a terápia során talán a legnehezebb
feladatot jelenti, hogy a személyiség egészében hogyan válik
integrálhatóvá. A gyermeki énnek nehéz elviselni a saját belső érzései
változékonyságát. A gyerek sem mentálisan, sem kognitívan nem elég
érett, hogy el tudja fogadni érzései időnkénti ellentmondásosságát.
A patológiás esetekben, ha a disszociáció rögzül, mint fontos elhárító
mechanizmus, az integratív folyamatok fejlődése akadályozódik.
Ugyanis minden olyan helyzettel, amellyel az ego nem képes
megbirkózni, a disszociatív mechanizmus, mint egyfajta centrifugális
erő kilöki a személyiség egészéből, s a kilökött rész képletesen, mint a
hold kering a bolygója körül.
Ma a disszociációt Janet felfogásától eltérően olyan jelenségnek
tekintik, ami egy kontinuum mentén helyezhető el, amelynek egyik
végpontja a normális, egészséges emberek hétköznapi disszociatív
élménye, mint pl. a nappali álmodozás, vagy intenzív bevonódás egy
könyv olvasásába, majd fokozatos átmenettel egyre súlyosbodó
tünetek mentén jutunk el a kontinuum másik végpontjához, ahol a
szélsőséges disszociatív jelenségek találhatók, mint pl. a többszörös
személyiség (korábban multiplex személyiség - multiple personality
disorder - MPD, ma disszociatív identitás zavar - dissociative identity
disorder - DID) .

3.1. DSM-IV. szerinti diagnosztikai kritériumok

A. E g y s z e m é l y b e n k é t , v a g y t ö b b k ü l ö n b ö z ő
személyiség/személyiség állapot létezése (mindegyik önálló, saját és
viszonylag tartós észlelési, viszonyulási és gondolkodási rendszerrel
bír mind önmaga, mind a külvilág viszonyában),
B. E személyek közül legalább kettő váltakozva rányitja,
meghatározza a személy magatartását,
C. Valamely fontos, személyes információra való visszaemlékezési
képtelenség, amely a szokásos feledékenységgel nem magyarázható,

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
D. A zavar nem tulajdonítható pszichoaktív szer közvetlen élettani
hatásának, vagy általános egészségügyi állapotnak ( pl. epilepsziás
roham).

3.2. Klinikai tüneti kép

A klinikai tüneti kép alapján a disszociatív identitás zavaros betegek

poliszimptómások, (Putnam és mtsai, 1986, Boon, Draijer, 1993.)
megtalálhatók :
• különböző szomatikus tünetek, konverziós zavarok (gyakori a
fejfájás, insomnia)
• affektív zavarok (gyakori a depresszió, hangulatingadozások),
• szorongásos tünetek,
• disszociatív tünetek, melyek többnyire fedettek (pszichogén
amnézia, fúga epizódok, deperszonalizáció, derealizáció),
• poszt traumás tünetek,
• vitatkozó, kommentáló hangok,
• pánikrohamok,
• szuicid kísérletek.

Leggyakoribb előzetes diagnózisok:

• affektív zavar
• neurotikus zavar, szorongásos zavar,
• szkizofrénia,
• evés zavar

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami

vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!