ELŐSZÓ

Minden cselekedet előtt egy gondolat áll. Megmosolyogtató és üdítő, amikor

többen gondolunk egy időben ugyanarra. 2010 nyarán egy könyvet álmod-
tunk meg. Az ötlet már egy ideje fel-felbukkant bennünk, de amikor kiderült,
hogy nem vagyunk egyedül ezzel a gondolattal, akkor vett lendületet és indult
el egy építő, tervező folyamat. Egy olyan könyvet álmodtunk meg, amelyet
az emberi élet dolgairól, problémáiról és azok megoldásairól készítünk. Egy
ábécéskönyvet láttunk magunk előtt, amit fel lehet ütni a kívánt címszónál,
de az elejétől a végéig is el lehet olvasni. Mesterünktől, Dr. Svami Purnától
már a rendelkezésünkre állt megannyi előadás, melyeket az évek során külön-
féle hanghordozókra felvettünk. Több éves szerkesztő munka vette kezdetét,
aminek a végeredményeként a rendezetlen előadásokból egy jól forgatható,
áttekinthető könyv alakult ki. Benne van mindannak a tanításnak a legjava,
amelyet Dr. Svami Purna megosztott velünk. Tanításai végtelenül változato-
sak, és bár többször ugyanazt a témát járja körül, de mindig más megközelí-
tésben. Kulcsokat ad a kezünkbe, melyekkel eddig bezárt ajtókat nyithatunk
meg önmagunk felfedezésének útján.
Dr. Svami Purna az életet tanítja, és saját életével mintát mutat. Arra
tanítja az embereket, hogy egyáltalán mit tanuljanak meg. De sokkal jobban
szeret tanításról beszélni, mint önmagáról. Lemondott a családjáról, a Hima-
lájában, barlangokban élt, és jó ideig csak a folyók, patakok és magaslények
voltak a társasága. Időnként azért mondja el a saját történeteit, hogy azokon
keresztül segítse a keresőket.
„Azért vagyok veletek, hogy tanítsalak benneteket. Veletek érzek, és szeret-
ném megosztani veletek a tapasztalataimat. Remélem, tudok nektek adni egy-
fajta utat, bizonyítékot. Olyan ez, mint a fazekasmester munkája az agyaggal a
korongon. Azért vagyok itt, hogy amikor a korong forgása lelassul, akkor felgyor-
sítsam. Amikor veletek vagyok, ezt teszem: megforgatom a korongot, hogy soha ne
lassuljon le ez a folyamat.”
Örömmel adjuk közre most ezt a könyvet, reméljük, nemcsak szerkesz-
teni, de olvasni, használni és a benne lévő tanításokat alkalmazni is nagy
öröm lesz majd mindannyiunk számára.
a Szerkesztők

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 5 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

AZ ÉLET

A világ, amelyben élünk, az ellentmondások és konfliktusok világa. A test,

amelyben lakunk, a betegségek háza. De van remény! Testünket templommá,
a világot Paradicsommá változtathatjuk. Vegyük kezünkbe az irányítást, és
életünket tegyük annyira boldoggá, hogy mások megkérdezzenek minket:
miért vagyunk ilyen boldogok? Erre pedig azt tudjuk válaszolni: azért, mert
Paradicsomban élünk. Legyen annyira boldog az életünk, hogy mások példát
vehessenek rólunk. Ez a személyes, egyéni keresés, kutatás. Nem kell várni,
amíg a világ követ minket, vagy amíg valaki velünk tart. Fölébredünk, sétá-
lunk, nem várunk senkire. Ha ezt tesszük, akkor majd sétálnak velünk.
A múlt, a jelen és a jövő nagylényeinek megvan a szerepük, amelyet játsza-
nak. De nemcsak nekik, hanem nekünk, embereknek is adott a szerepünk.
Amikor a mesterünk, gurunk, tanítónk, a jóisten akármilyen szinten megadja
a szerepet, akkor az ember legtöbbször nem akarja azt eljátszani, mert az
elménkben már kitaláltunk valami mást, és azt a kis szerepet akarjuk követni.
Hány leckére van még szükségünk? Már csalódtunk a világban, az emberek-
ben, a társadalomban, a barátokban, barátnőkben, férjekben, feleségekben…
és még mindig keresgélünk. Reménykedünk, hogy majd legközelebb jó lesz.
Mi a garanciánk erre? Ha mindez nem működött eddig, akkor mi a garanci-
ánk arra, hogy majd a jövőben fog? Miért futunk a dolgok után, mint ahogy
egy délibáb után? Vizet sejtünk, odamegyünk, de úgy tűnik, a víz még min-
dig előttünk van, és még mindig előttünk van, és soha nem találunk vizet.
Miért nem keresünk magunkban boldogságot, vágyat, ambíciót… bármit?
Mindazt, amit kívül keresünk, miért nem belül, magunkban keressük?
Ha magunkba tekintve keresünk, akkor békét fogunk találni. Ha megtalál-
juk a békét, az egyensúlyt magunkban, akkor a többiek vonzódni fognak
hozzánk. Izzó fénnyé válunk, és vonzzuk az embereket, akik sötétségben van-
nak, mert szeretnének az energiánkon osztozni. Ezt mindannyian tudjuk.

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 7 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

De hányan gondoltuk végig, hányan léptünk, hányan mondtuk, hogy elég,

még egyszer nem leszek becsapva, nem fogok még egyszer csalódni, nem
fogok még egyszer sajnálkozni, nem leszek boldogtalan? Nem ezt tesszük,
hanem azt mondjuk, hogy most jó lesz, most rendben lesz, ez a férfi, férj jó,
ez a nő, feleség jó… ez a projekt, ez most jó.
Nem kell mindent feladni. De rossz helyen keresgélünk, és soha nem fogjuk
megtalálni, amit keresünk. Lehet, elpazaroljuk a következő 20-30 évet az éle-
tünkből, megöregszünk, és majd akkor arra gondolunk, hogy igen, másképp
kellett volna tennünk. De akkor miért keresgélünk? Csak felpörget minket,
feszültséget ad, félünk, és egyfolytában aggódunk. A félelem, a bizonytalan-
ság a markában tart minket. Miért nem élvezzük inkább azt, amink van? Szép
testünk van, gyönyörű, kortalan elménk. A testünk csodákra képes: minden
szervünk, érzékünk, testünk minden része gyönyörű. Képesek vagyunk jól
gondolkodni, és ráadásul mindenféle anyagi javaink is vannak.
Miért nem ülünk le, és iszunk meg élvezettel egy csésze teát? - „Ez az én
életem. Ez az élet.” És élvezzük, attól függetlenül, hogy ki jön az életünkbe,
vagy ki megy el az életünkből. Mindenkit, aki bejön az életünkbe, üdvözöl-
jünk. Bárki jöhet, élvezzük együtt a teát. De nem várunk senkire, hogy jöjjön
és igyon velünk, egyedül is élvezzük a teát. Megannyi energia, az összes sze-
retet, rengeteg erő; ez mind a miénk. Ennek ellenére mégis mindig találunk
valamit, ami elrontja a boldogságunkat.
Higgyük el, amikor egyedül ücsörgünk, és nézzük az égboltot, a fákat, a
madarakat, a felhőket, az esőfelhőt, és az összes megnyilvánulást, akkor is
élvezni tudjuk, ha senki sincs körülöttünk. Ne várjunk arra, hogy jön valaki,
és majd akkor fogjuk élvezni, hanem önmagunkban, egyedül is élvezzük.
Ha valaki jön, és leül mellénk, és részt vesz velünk az élet ünneplésében,
akkor az külön áldás. De a boldogságunk nem függ ettől, hanem állandó
marad. Miért nem fogadjuk most ezt meg: az én boldogságom senkitől sem
függ! Senki sem tud engem boldoggá vagy boldogtalanná tenni. Ha az ember
szája keserű, akkor hiába eszik édeset utána, még mindig keserű marad.
Amikor az ember megtanult harapni, akkor bárki jöhet az életébe; ő harapni
fog. Képesek vagyunk szavakkal harapni, gondolattal és tettekkel bántani.
Mindenki el fog menekülni tőlünk, ha így viselkedünk.
Bizonytalanságban élünk, hogy nem vagyunk elegek. Félünk. Mindig kere-
sünk, hogy majd valaki, valahol, valamikor… és ez nagyon negatív, nagyon
kiábrándító. A reményt kívülre tesszük, hagyjuk veszni. Tudjuk, ez mit jelent?
- Hogy nem szeretjük magunkat. Meg kell tanulnunk szeretni magunkat.

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 8 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

Nem érdekes, hogy ki és mit mond, de legyünk képesek magunkat szeretni.

„Én szeretem magamat. Én kedvelem magamat.” És amikor elkezdjük sze-
retni magunkat, akkor majd tudunk másnak is szeretetet adni.
A kapcsolataink összetettek, akár családon belül – apa, anya, gyerekek,
nagynéni, nagybácsi stb. – nézzük, akár ezen kívül. Nem feltétlenül azért
vagyunk együtt, mert jó karma kapcsol össze bennünket. Ezért van az, hogy
valaki az ember életét megkeseríti. Valaki bejön az életünkbe barátként, férj-
ként, vagy bármilyen más szerepben, és tönkreteszi az életünket. Lehet, hogy
előző életünkben mi tettük vele ugyanezt, ő csak revansot vesz. Csupán a visz-
szavágót éljük most meg. Összetettek a kapcsolataink, és nem tudjuk, hogy
igazából kivel, milyen a kapcsolatunk. Annyit tudunk, hogy most egymásnak
kik vagyunk (anya, apa, gyerek, barát), de nem tudjuk a mélyebb kapcsoló-
dásokat, a korábbi összeköttetéseket. Ebben az életben mindezt ki kell dol-
gozni. De nem úgy, hogy ugyanabba a csapdába esünk bele, hanem azáltal,
hogy semlegesítjük a kapcsolatainkat.
Ha magunkban teljesek vagyunk, akkor meglátjuk ennek a gyümölcsét,
és akkor lesznek lehetőségeink. De amíg koldusok vagyunk, addig koldusok
is maradunk, akkor mindig csak kéregetni fogunk. Megyünk a világban és
azt mondjuk, szeress engem, szeress engem… A másik pedig visszakérdez,
miért szeresselek? Van pénzed? Van hatalmad? Miért szeresselek téged? Tudsz
nekem adni valamit? És ha netalán tudsz adni valamit, akkor feltételekhez
kötött, feltételen alapuló szeretetet kaphatsz, ami valami motiváción, külö-
nös vágyon alapul.
De miért ne találnánk valami közös érdeklődési kört? Ez nem könnyű.
Minél magasabban vagyunk, annál kevesebb a közös érdeklődési pontunk.
Minél lejjebb megyünk, annál több. Ott rengeteg társat fogunk találni.
Menjünk el a kocsmába, rengeteg társunk lesz. Ha pletykálkodni akarunk,
akkor csak menjünk ki a piacra, és rengeteg mindenkihez tudunk kapcso-
lódni. Viszont ha valami különleges dolgot akarunk, akkor egyre kevesebb
társat találunk. Találunk, de nem annyit, mert fel kell emelkedniük a mi
szintünkre. Természetesen a magaslények is találtak maguknak társakat, nem
sokat és nem sokan, de néhányan.
Csak rohangálunk, rohanunk valami után az életben. Ahelyett, hogy
magunkba tekintenénk, ahelyett, hogy a magunk tartályát teletöltenénk.
A koldus egész életében koldulni fog, de mi ne legyünk koldusok. Legyünk
adók, és ne azt mondjuk, hogy akarunk, akarunk, akarunk, hogy vágyunk
erre meg arra.

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 9 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

Az élet ünnep
Mindannyian teljesek vagyunk. Az élet művészete az, hogy megtanuljuk,
hogyan legyünk boldogok. A boldogság az, ami a nap végén számít. Minden
más az élet része, jönnek és mennek az események, semmi sem tart örökké,
minden időszakos, ideiglenesen van csak, de az igazi önvalónk halhatatlan.
Tehát miért lennénk bánatosak, miért éreznénk fájdalmat, miért van ben-
nünk szenvedés amiatt, ami nem is mi vagyunk? Nagyon fontos erre emlé-
keztetnünk magunkat. Ébredjünk fel, emlékezzünk, induljunk el!
Az élet ünneplés, és nincs semmi okunk arra, hogy ne ünnepeljünk éle-
tünk minden percében, minden napján. Tanuljunk meg ünnepelni, bárhol
is vagyunk, akár a munkahelyen, akár otthon: ünnepeljünk! Az élet arra vár,
hogy a lehető legteljesebben éljük. A kis dolgok ne zavarjanak meg minket,
a magasabb énünk uralkodjon rajtunk. Emlékezzünk arra, hogy az elménk
minden kicsinyességén túl vagyunk. Ha birtokoljuk életünkben az összes po-
zitív tulajdonságot, akkor élvezni fogjuk annak minden percét, semmi nem
tud minket megzavarni, semmi nem tud minket feldühíteni, semmi nem tud
egyensúlyunkból kibillenteni. Így haladunk előre.
A haladás rajtunk múlik. Mint egy álom: álmodhatunk. Ha nem tudunk
éjszaka álmodni, ne bánkódjunk, álmodjunk nappal! Mindig szép dolog
álmodni, ez bennünk van, senki nem tudja elvenni tőlünk a lehetőségét.
Ha elkezdünk álmodozni az élet szép dolgairól, az életen túli szép dolgokról,
akkor az álom valósággá válik, és ebben az álomban hinnünk kell.

Fejtsük meg az élet misztériumát

Az útnak soha sincs vége; miután nincs eleje, nincs vége sem. Körbe-körbe
megyünk a végtelen körben. Nagy kérdés, hogy hány életbe kerül, amíg a
kört befejezzük. Minden alkalommal, amikor belépünk a spirituális taní-
tás körébe, akkor meg kellene oldanunk egy részét ennek a misztériumnak.
Nagyon sok misztériuma van az életnek, a teremtésnek. Minden alkalommal
egy részt meg kellene fejtenünk belőle, de egyszerre csak egyet. A szellemi
út nemcsak szórakozás – bár egészen szórakoztató is lehet –, ám valójában
nagyon komoly elfoglaltság, komoly része önmagunk és a teremtés felfede-
zésének. Ez a legnagyobb felfedezés, amelyre juthatunk, az összes közül a
legnagyobb. A világban annyi újítást és felfedezést mutattak már be, de a mi
életünk és annak felfedezése egyedi. Az út egyedi és nagyon izgalmas, betel-
jesítő és a legértékesebb. Nem hasonlítható össze semmi más találmánnyal.

10

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 10 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

Ez egy egyfolytában zajló folyamat, nem hathetes, egy hónapos kurzus,

hanem folyamatosan tartó kibontakozás, egyfolytában tartó tapasztalat, felfe-
dezés. Része az életünknek, nem csupán egy életen át, hanem sok-sok inkar-
náción át. Nincs kiút, ezt meg kell csinálnunk. Azért leszünk emberek, hogy
felfedezzük a végső igazságot, hogy mi tudjuk kontrollálni a világot. Ha elbu-
kunk, akkor visszadobnak bennünket a kúszó-mászó állapotba, és megint
több millió életen keresztül kell köröznünk, amíg újra emberek lehetünk.
Ezt természetesen nem akarjuk.
Az élet egy örökké tartó utazás, és nem a legvégén leszünk majd, egyszer,
boldogok. Már most az úton legyünk boldogok! Ha most nem vagyunk azok,
akkor mi a garancia arra, hogy majd a végén azok leszünk?

Az élet kaland
Az élet önmagában komoly tréning számunkra. Nem kell kitenni magun-
kat olyanfajta tréningeknek, mint amilyeneken egy jóginak kell átmennie.
Az intenzív dolgok csak pár ember számára szükségesek a megfelelő cél eléré-
séhez.
Az élet gyakorlás, önmagunk fegyelmezése. Az összes vágy olyan, mint
a vadállatok, és az egész világ olyan, mint egy óceán, tele veszélyes állatok-
kal. Mindenféle baj nélkül kell keresztüljutnunk ezeken úgy, hogy az elmén-
ket semmi ne zavarja meg, érzelmeink stabilak maradjanak, és mindig lás-
suk a célunkat. Ez az élet nagy kalandja. Mindannyian ezen az úton járunk.
A Teremtő figyel. Figyel minket, hogyan oldjuk meg a problémáinkat egymás
között.

Az élet menedzselése
Még soha nem láttunk olyan utat, amelyik csak egyenesen vezetett volna.
Az ember akkor ügyes sofőr, ha tud előre menni és hátra menni, kanyarodni.
Egyenesen menni persze nem nehéz, akkor van csak probléma, amikor jön-
nek a kanyarok. Az élet sem egyenes, sok csavar és kanyar van benne. Hogyan
tudjuk magunkat minden helyzetben irányítani? Az az ügyes életvezetés, ami-
kor az ember a kanyarokat is tudja kezelni. Meg kell tanulnunk ezt, mert tel-
jes életet kell élnünk, nem csak annak egy részét. Ha az ember tudja, hogyan
kezelje az életét, akkor már nincs probléma.
Hogyan igazgassuk életünket, érzelmeinket, elménket, gondolatainkat?

11

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 11 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

Ezt a készséget kell megszereznünk. Mindennek egy természetes, spirituális

impulzus által kell létrejönnie. Persze tehetünk úgy is, mint aki spirituális, de
az csak tettetés marad. Megjátszhatjuk, hogy békések, nyugodtak, boldogok
vagyunk akkor is, ha éppen nem vagyunk azok. Ismételgethetjük, hogy boldog
vagyok, boldog vagyok, boldog vagyok; de ez a mantra nem létesít kapcsolatot
az agyunkkal.
Beszélnünk kell az elménkkel. Meg kell kérdeznünk tőle:
- Boldog vagy?
- Nem - ezt válaszolja az elme.
A következő kérdés, amelyet fel kell tennünk neki:
- Miért nem vagy boldog?
- Azért, mert nincs 100 millióm a bankban – válaszolhatja például.
- És ha lenne, akkor boldog lennél? – kérdezhetjük.
Az elme erre azt mondja majd, hogy igen. És ekkor ezt mondhatjuk az
elménknek:
- Ott van az az ember, akinek van ennyi pénze. Ő ettől boldog?
Folytassunk párbeszédet az elménkkel, meg kell győznünk őt, és magun-
kat is. Saját gurunkká, tanítónkká kell válnunk.

Az élet kérdése
A kulcsot, az élet kérdését és az arra adott választ kell megtalálnunk. Hogyan
találjuk meg? Nézegetünk, keresgélünk, az egész világ keresgél. Minden nap
keresünk, minden órában keresünk. És a keresés, a megfigyelés révén fejlő-
dünk. Mihelyt megtaláltunk valamit: felvilágosodtunk. Mi történik? - Ez a
nagy kérdés; mi a vég, a legvégső, amire várunk? Mi lesz, mi lehet belőlünk,
hol lesz az a vég? Mi lesz a közös végcélunk? Egyfolytában ez történik, ez a
folyamat zajlik, akár tudunk, akár nem tudunk róla.

Belátás
Az ember hozzáállása meg tudja változtatni az életminőségét. Ha az ember
mindig belátó lenne, akkor nem lenne a világon gond. A belátás azt jelenti,
hogy a helyzetnek megfelelően kell gondolkodni. Nem kell különösen kirívó-
nak lenni, csak megfelelni. Például, ha van valami problémája az embernek,
és elmondja másoknak, akkor azt megértenék, és így nem lenne gondja az
embereknek. A probléma az, ha a másik nem érti meg a mi szempontunkat.

12

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 12 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

Ha mindenki belátó lenne, akkor a világ tökéletes hely lenne. De az a szeren-

csétlen helyzet, hogy az emberek nem megértőek, így konfliktus van közöt-
tük.
Ország- és világszinten ezért vannak a háborúk, de helyileg is egyfolytában
harcolunk, akár a munkahelyen, akár az ismerősökkel. Ha az ember meg
tudná mondani: hogy ezt meg tudom csinálni, ezt pedig nem, akkor egyszerű
lenne az élet.
A világot nem tudjuk megváltoztatni, ez nem áll módunkban, ellenben
a saját magunk világát nagyon is meg tudjuk változtatni. Ha azt mondjuk,
hogy rendben, én magam megértő leszek és észszerű, és a nap során, amikor
találkozunk tíz emberrel, és ebből öttől visszakapjuk azt a belátást és ész-
szerűséget, amelyet mi adunk, a másik öttől pedig nem, akkor nagy sikert
értünk el. Ha mi nem álltunk volna a dolgokhoz így, akkor az a másik öt sem
lett volna megértő. A saját jobb belátásunk által másoknak adunk arra lehe-
tőséget, hogy ők is ilyenné váljanak. Természetesen, ha valaki rosszul bánik
velünk, akkor egy érzelmi reakció alakul ki abban a pillanatban. Ez lehet düh
és az egó azt mondja: hogyan jön ő ahhoz, hogy ezt tegye… Az egó mindig
harcolni akar, ha nem lenne egónk, akkor nem harcolnánk. De tudnunk kell,
hol harcoljunk és hol nem. Hogy hol gyakoroljuk, és hol vonjuk vissza az
egónkat. Tehát meg kell adni a lehetőséget az embereknek, és ha megadjuk,
akkor kapunk is tőlük.

ÉLVEZNI AZ ÉLETET
Sokan úgy gondolják, hogy fiatalon az embernek az életet kell élveznie, kocs-
mába, discóba menni, táncolni, és amikor öregszik, akkor ráér elkezdeni a
szellemiekkel foglalkozni.
Egy magaslény azt mondta: „Uram, hogyan tudnék rád gondolni, ha egy-
folytában halogatom, hogy rád gondoljak, és hogyan tudnék rád gondolni,
ha az elmém zavart, nem látok, nem hallok, nem tudok gondolkodni, akkor
hogyan tudnék pont rád gondolni.”
Ha a spiritualitás nem válik részünkké, akkor soha nem fog. Ha úgy gon-
dolkodunk, hogy egy nap majd fogunk a spiritualitással foglalkozni, akkor
az a nap soha nem jön el. Most rögtön el kell kezdenünk, itt és most el kell
kezdeni a tapasztalást. Talán azt gondoljuk, ha követjük a szellemiséget, azzal
visszautasítjuk a többi örömöt? Éppen fordítva van: nem vesszük észre, hogy
mennyi minden hiányzik a számunkra, ha nem foglalkozunk a spiritualitással.

13

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 13 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

Vajon hogyan döntene egy kábítószer-élvező, ha felajánlanák neki, hogy

megtanítják őt saját magában felfedezni azt az anyagot, amelyik tízezer-
szer jobb a drogoknál? Ráadásul bármikor rá tud kapcsolódni, és le is tud
jönni róla. Nem ezt akarná inkább? A spirituális úton más érzelemmel tesszük
meg azt, amit megtennénk, így az életünkre is más hatást gyakorol. Amikor
az emberek ashramba mennek, és szévát választanak, akkor nagy boldogságot
és örömöt kapnak. Bármi, amit külső erő hatására kell megtennünk, vagy
amivel nem értünk egyet, és nem akarunk megtenni, attól fájdalmat érzünk,
szenvedünk, kínlódunk. Azt az elmét, azt az érzelmet kell felfedeznünk, ame-
lyikkel rá tudunk kapcsolódni a magasabbra, és le is tudunk kapcsolódni róla.

Élvezetek
Ha élvezni akarjuk az evést, akkor megrágjuk az ételt. Az az igazi evés, amikor
az ember az evés minden elemét tudja élvezni. Ha kifinomult teafogyasztók
vagyunk, és megkínálnak minket, akkor tudni fogjuk, hogy az a tea karda-
mont, szegfűszeget, gyömbért, borsot, édesköményt és még más elemeket
tartalmaz. Mindent meg tudunk különböztetni. Ha nem vagyunk igazi tea-
ivók, akkor összekeveredik minden, öt perc alatt eltűnik bennünk a tea, és
nem értékeljük igazából.
Az alkoholt fogyasztók többsége élvezi ezt a világi élvezetet, nem csak
benyakalják az italt, hanem ízlelgetik, kiélvezik a hatását. Persze, aki szeret
inni, az szereti a társaságot is hozzá. Bár nagyon alacsony szintű élvezet, de
a nagyivóktól, alkoholistáktól sokat lehet tanulnunk. A pozitív aspektusaik:
ahogy az anyagban tudnak létezni, mégis mennyire szabadnak érzik magukat,
kinyitják önmagukat, és nagyon őszintévé válnak. Ha ezekkel a tulajdonsá-
gokkal mi is bírnánk anélkül, hogy részegek lennénk, az nagyon jó lenne.

ÉRTÉKELJÜK, AMINK VAN

Értékeljük, kincsként tekintsünk arra, ami nekünk van. Örüljünk, legyünk
elégedettek magunkkal. Ne hozzunk létre kríziseket, bűntudatot, ne sajnál-
kozzunk. Minden okunk megvan arra, hogy boldogok legyünk. Ne tegyük
magunkat boldogtalanná, olyan sokat kaptunk, és nincs semmi okunk arra,
hogy boldogtalanok legyünk. Mindent tudunk értékelni, és hálásak tudunk
lenni. Élvezzük a további életünket, hozzunk életünkbe beteljesülést. A kicsi-
nyes dolgokba, az elménk játékaiba ne ragadjunk bele. Mi felelünk azért, ha
zavartság uralkodik el az életünkben, és nem a vágyaink vagy az érzékeink.

14

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 14 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

Miért kellene kételkednünk egyáltalán? Szabadok vagyunk, semmire se

vettek rá erőszakkal, megvan a szabad akaratunk, miért kellene kételkednünk?
Teljes biztonságban vagyunk. Minden biztonság a miénk. Mi vagyunk saját
magunk mestere, saját magunk életét uraljuk. Nincs semmi nyomás, kötött-
ség, semmi negatív befolyásolás, teljesen szabad akaratunk van mindenben.
Boldognak kell lennünk, hogy a saját szabad akaratunkat tudjuk gyakorolni,
hogy szellemileg növekedni tudunk a legmagasabb célért.
Vagy úgy akarunk élni, mint az állatok? Azok csak négy dolgot csinálnak:
esznek, alszanak, félnek és szaporodnak. Ezt a négy dolgot tudják az állatok.
Ez a négy fő elem, ami hajtja őket. − Étel, alvás, félelem és szex. Ne akarjunk
így élni, többet akarjunk! Ne féljünk! Mitől is félnénk?
Nevessünk, ha nevetni akarunk. Ha sírni akarunk, akkor sírjunk valójá-
ban. Miért akarjuk álcázni, hogy ez nem is nevetés? Ünnepeljünk, ünnepel-
jük az életet!
A szeretet a legerőteljesebb eszköz. Amink van, az nagyon értékes, de
lehet, hogy nem vesszük észre. Értékeljük, dédelgessük, örüljünk neki.
Ne alacsonyítsuk le magunkat, ne legyünk velük méltatlanok, hanem értékel-
jük. És ha majd látjuk minden tettünkben a fényt, a szeretetet, akkor meglát-
juk, mennyire átalakultunk.

BOLDOGSÁG ÉS BOLDOGTALANSÁG
Nincs időhöz kötve
A boldogság bármikor bekövetkezhet, nincs időhöz kötve. Lehet reggel, nap-
közben, délután, este, éjszaka, éjfélkor is boldognak lenni, és lehet egy éjjeli
felébredéskor is. Hasonlóképpen: a boldogtalanság is a mi kezünkben van,
bármikor lehetünk boldogtalanok. Meglepően gyorsan boldogtalanná tudunk
válni csak azzal, hogy valamire gondolunk, valakire emlékezünk, eszünkbe jut
egy esemény, egy alkalom, egy múltbéli gondolat. Sok alkalmunk van arra,
hogy boldogtalanok legyünk, de ugyanígy a boldogság elérésére is rengeteg
lehetőségünk van. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, nincs másra szükségünk,
csak az elménkre. Minden más elem a boldogsághoz csak kiegészítő eszköz,
de végül is mi magunk vagyunk azok, akik boldognak vagy boldogtalannak
érezzük magunkat. Amik ma vagyunk, az a múltunk eredménye, a végtermék
vagyunk. Akár boldognak, akár boldogtalannak érezzük magunkat most,
ez a múltunk terméke.

15

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 15 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

Olyan ez, mint amikor az ember a tengerben úszik: mehetünk együtt az

áramlattal, vagy úszhatunk vele szembe. De ahogy a tavaszt várjuk, úgy várjuk
a boldogságot is… Viszont boldogok nem csak egyszer lehetünk egy évben.

Vegyük észre
A világban rengeteg a boldogság, csak nem akarjuk meglátni, ez a probléma.
Úgy gondoljuk, mindenki boldog, csak mi nem vagyunk azok. Nevessünk,
mosolyogjunk! Egyszer egy nap legalább kell mosolyognunk, de nem a tévé
butaságain, hanem igazából kell nevetnünk, szívből jövően. Ez nagyon fon-
tos. Sok okunk van arra, hogy boldogok legyünk, léteznek külső és belső
okok, de a technikát meg kell tanulni. A meditáció lényege, hogy ráhango-
lódjunk az igazi valónkra.
Nem mondhatjuk, hogy soha nem voltunk boldogok az életben. Mind-
annyian megtapasztaltuk már a boldogságot. Mindenkinek volt ilyen pilla-
nata gyerekkortól a felnőttkorig. Visszamehetünk azokba a boldog percekbe.
De azért vigyáznunk kell, mert a boldogtalanság is ott ólálkodik körülöttünk.
Néha nem könnyű a boldogság felé vezető keskeny úton a boldogtalansá-
got elkerülni. Lehet, hogy valami jó dolog történt velünk, közvetlenül előtte
pedig valami szörnyűség. Nagyon keskeny ez a mezsgye.

Hozzuk létre
Mindig képesek vagyunk arra, hogy létrehozzuk a boldogságot, a kezünkben
van ennek lehetősége. Ezt a művészetet akár a gyerekektől is megtanulhat-
juk, ők nagyon jók benne. Még ha egyedül vannak, akkor is találnak vala-
mit, valami játékot, és boldogok. Ahogy az ember kezd felnőni, 14-15 éves
kora után elveszíti ezt a képességét. A gyerek klasszikus példája annak, hogy
önmagában, társ nélkül is képes boldog lenni. Nekünk, felnőtteknek annyi
lehetőségünk van arra, hogy alkossunk, de az elménk zavaros, és amikor létre
akarunk hozni valamit, akkor az is zavaros lesz. A fantáziánkat használva egy-
folytában létrehozhatnánk jó gondolatokat, képeket, hogy megteljünk bol-
dogsággal.
A kezünkben van mindkét lehetőség. Egyik oldalon ott a boldogság, a
másikon meg a boldogtalanság. Választhatunk, hogy melyik úton akarunk
menni. Ha körülöttünk olyan emberek vannak, akik visszahúznak minket,
akkor megízleltethetjük velük a boldogság ízét. Nem kell morognunk és

16

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 16 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

panaszkodunk, hogy minden rossz, hiszen van édesség is, az élet édes része.
Néha létre kell hoznunk az édeset, hogy meg tudjuk kóstolni.

Emelkedjünk fel
Minden oka megvan az embernek arra, hogy boldog legyen, de mégsem
vagyunk azok. Próbáljunk meg rájönni, miért. Az embernek örülnie kéne, elé-
gedettnek kéne lennie. De mégsem vagyunk azok. Miért? Miért nem tudunk
jó kapcsolatban lenni a párunkkal, barátainkkal, családunkkal? Oda-vissza
kell kommunikálnunk.
Miért vannak problémáink? Lehetséges, hogy ne legyenek konfliktusaink,
kételyeink, fájdalmaink, mindezt azonban nagyon nehéz megtanulnunk.
De mi is a probléma? Miért van konfliktusunk bárkivel is, mi tesz minket
lehangolttá, dühössé, miért van bűntudatunk? Az összes kérdést fel kell ten-
nünk magunknak!
Akár meg lehetne kérni valakit, hogy figyeljen minket, de nekünk magunk-
nak kell feltenni ezeket a kérdéseket, mivel, ha más mondja meg nekünk,
akkor azonnal védekezni kezdünk. A védekezési mechanizmus belénk van
építve.
Ébredjünk fel, rázzuk fel magunkat, hogy lássuk: az energia hordozói
vagyunk, a tudás hordozói és fenntartói vagyunk, és mindennek ellenére bol-
dogtalanok is. De miért?
Tanuljunk, tanuljunk és tanuljunk! Felejtsük most el azt az állapotot, ame-
lyet magunknak teremtettünk a saját előfeltevéseinkkel. Felejtsük el, aztán
tisztítsuk ki a foltot! Amit állítottunk, azt lassan romboljuk le, mert csak
akkor tudunk fejlődni, akkor tudjuk a valódi tanulást, tudást befogadni, ha
nyitottak vagyunk, és nem kötődünk feltételekhez. Amit eddig tanultunk, és
ami nem boldogságot, hanem szomorúságot, depressziót és fájdalmat oko-
zott, most felejtsük el, és így adjunk új helyet a valódi tudásnak és a valódi
énnek.

Boldogtalanság
Mennyire tudjuk az elménket becsapni, mennyire tudunk boldogtalanná
válni egy pillanat alatt? A boldogtalanság illúzió, de az elménk valódinak
fogja fel, és mi valóban szenvedni fogunk. Életünk minden kis szegletében
ott van ez, a részünk, úgy, mint az árnyék. Amikor az árnyékunkat követjük,

17

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 17 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

akkor futni fog előlünk, amikor pedig elmenekülnénk az árnyékunk elől,

akkor követni fog bennünket. Tehát ne az árnyékot kövessük, kövessük
önmagunkat.
Ugyanakkor, amikor problémáról beszélünk, akkor valójában az ener-
giáról beszélünk. Az életünkben sokféle energia létezik. Amikor valaki főz
nekünk, akkor élvezzük az ételt, melyet órákon keresztül készített nekünk,
vagy öt perc alatt végzünk vele? Hova kell sietni? Élvezzük! Szánjunk rá időt!
Ha ételről van szó, akkor élvezzük az ételt.
Élvezzük a másik emberrel való kapcsolatot.
Élvezzük az energiát, amely a testünkben van.
Minek rohanni? Miért akarjuk azt, hogy csak túl legyünk valamin? Merül-
jünk bele, merüljünk alá, és fedezzük fel az örömöt! A sokféle örömöt: az
evést, a másra figyelést, bármilyen kapcsolódást, az együttlét örömét fedezzük
fel! Ezt az energiát kollektíven is létre lehet hozni. Létrehozhatjuk az elménk-
ben, és akkor érezzük.
Van egy meditáció-fajta, melynek során az elménkben vizualizálunk vala-
mit, amit szeretnénk. Lehet a mestert is vizualizálni, lehet egy nagy inspi-
rációt, bárkit, egy magaslényt. Amikor elképzeljük, akkor valódivá válik
számunkra. Nagyon erőteljes és hatékony meditációs technika ez.
Lényegében az elménkben mindent el tudunk képzelni, mindent meg
tudunk jeleníteni. Ilyen alapon nagyon sok dolog létrejött már a világon.
Az ember a technológia segítségével láthat sok mindent, de amit mi magunk
elképzelünk, az az eredeti. Erőteljes képeket hozzunk létre! Ilyen például a
gyógyító energia is, az egymásra való kapcsolódás energiája, a szeretet, az erő
energiája, a kiteljesedés energiája. Ezek mind bennünk vannak, csak alszanak,
és nekünk kell felébreszteni őket. A szunnyadók csak a parancsra várnak.

MEGELÉGEDETTSÉG
Az ember csak egy dolog révén tapasztalhat valódi megelégedettséget: ez
pedig a szellemi tudás. Az elégedettség, a szantósa a legnagyobb boldogság a
világon. Az nem érdekes, hogy milyen vagyonnal rendelkezünk, vagy mink
lehetne, az a lényeges, hogy elégedettek vagyunk-e. Ha ez nincs meg, akkor
nem tudjuk az életet élvezni, nem tudunk örülni semminek.

18

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 18 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

ŐSZINTESÉG
Ez a szó mindent lefed. Mert, ha az ember őszinte, akkor megvan minden.
Ha nem vagyunk őszinték, akkor semmink nincs. Ezt az egyet kell csak meg-
tanulnunk, és a többi jönni fog magától.
A mester a tanítványt az őszinteséggel kezeli.

POZITÍV GONDOLKODÁS
Gondolhatjuk azt, hogy a világban állandóan csak öldöklés, terrorizmus, baj
van, és szörnyű az egész. Mérgesek, lehangoltak leszünk emiatt. De tudunk-e
így segíteni valakinek? Ha szomorúak vagyunk, és így megyünk valahova,
akkor nem birtokoljuk a boldogságot. Csak úgy tudunk valakit boldoggá
tenni, ha mosolygunk. Csak egyetlen mosoly, amely belülről fakad, az bol-
dogságot adhat.

MEGÉRTÉS
Ha valamit megértünk, akkor már nincs mit megbocsátani. Mint egy kutya,
aki szeret nyalogatni: az embert nyalja, és az ember dühös lesz ettől. A kutyá-
nak megbocsátunk, ez az ő természete, nyalogat, nem tesz semmi rosszat,
egyszerűen ez a természete.
Ha az ember valamit a saját természetéből fakadóan tesz, azt nem kell
megbocsátani, mert a természetéből fakadóan tette. A megértés önmagában
nagyon nagy kulcs. Ha valaki nem építi fel magában a magasabb megértést,
mert még nem képes rá, akkor tőle nem várható el, hogy az övé legyen.
Meg kell értenünk, hogy ki mire képes.

Mások megértése
Ha megértjük magunkat, akkor már könnyebb megérteni a másikat. Azon-
ban nagyon nehéz megérteni magunkat, mert egyfolytában önmagunkat iga-
zoljuk, és amíg ezt tesszük, addig nem lesz bennünk megértés. Szokásunkká
válik, hogy igazat adunk magunknak, bármit teszünk, gondolunk, vagy cse-
lekszünk, azt mind-mind helyesnek tartjuk. De ha megértjük magunkat,
akkor könnyű megérteni mások tetteit is. És ha megértjük, hogy ki, miért,
mit tesz, akkor könnyebb bánni velük.

19

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 19 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

Ha jön egy rendőr, és kávét akar, akkor adjunk neki kávét. Nagyon egy-
szerű. A szamárnak a répa kell? Adjunk neki répát! Ha tudjuk, hogy a másik
mit akar, akkor adjuk meg neki, és ő boldog lesz. Nem nehéz valakit bol-
doggá tennünk.

JÓSÁG
Minden tettnek valami jót kellene létrehoznia. Ha a hitünk nem hoz boldog-
ságot, örömöt, akkor azt meg kell kérdőjelezni. Ha a tudás nem okoz hasz-
not, jót, akkor mire való? Valódi értelmében kellene valami jónak történnie.
Ha úgy viselkedünk, mint bárki más a világban, akkor az emberek meg-
kérdőjelezhetik a viselkedésünket. Mégis, mi jót tett velünk az, hogy egy szel-
lemi utat követünk? Ha egy spirituális tanítvány ugyanolyan, mint bármelyik
ember, ha semmi hatása nincs a tanításnak, ha nem különbözünk a többi-
ektől az élet megértése szempontjából, akkor milyen hasznunk volt ebből
az egészből? És ne úgy keressük a választ, hogy valaki különb a másiknál, a
szónak ne ebben az értelmében!
Ha nem vált valami az egész lényünkké, akkor felmerül a kérdés, hogy
milyen hasznunk van nekünk a tanításokból. Ne arra gondoljunk, hogy az
utat járva nem lettünk gazdagok, nem találtunk megfelelő partnert, nem
kaptunk jó házat, nem lettünk híresek. Ezek nem a megfelelő példák, egy-
általán nem ezek alapján kellene megítélni magunkat, hanem a boldogság,
az elégedettség szempontjából; az öröm, az egészség, a kiegyensúlyozott élet,
a tiszta elme, az érzelmek irányítása, az életünk kézbentartása szempontjá-
ból. A szellemi utat ezeknek a hosszú távú változásoknak kellene kísérniük.
Persze meglehet, hogy a guruval való hosszabb-rövidebb találkozások idején
boldogok vagyunk, ami ugyan nem baj, hiszen mindenki lehet ezekben a pil-
lanatokban boldog, de jó volna, ha nemcsak a guru közvetlen környezetében
lennénk boldogok, hanem hosszú távon is, amikor hazamegyünk, kiterjesz-
tenénk az örömöt, és azt éreznénk, hogy erősödtünk. Ez lenne a spirituális
gyakorlás igazi értelme. A hosszú távú változások nélkül a szellemi út csak
egy ideiglenes, szórakoztató érzés lesz. Soha ne keverjük össze a szórakozást a
spiritualitással.

20

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 20 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

ÖRÖM – LÉTÜNK ALAPJA

Mindannyian szeretjük a boldogságot és az örömöt, és ennek keresése folytán
találkozunk a guruval. Nemcsak mi emberek, hanem az összes teremtmény
szereti a boldogságot. A létünk alapja az áldásos, örömteli állapot.
Hogy miért nem örülünk egyvégtében? Mert nem vagyunk ott, mert nem
akarunk ott lenni. Mint ahogy van egészséges étel és egészségtelen „fast food” is.
Az ember ezt eszi, és nem az egészségeset választja, mert már elrontotta az
ízlelőbimbóit. Egyfajta „vegyes” érzést, izgalmat akarunk.
Azért nem tudunk örülni az örömben, mert nyilvánvalóan nem akarunk.
Ha annyira vágyódunk, hogy örüljünk, akkor örülünk. Ilyen egyszerű a
kérdés.

RUGALMASSÁG – TESTBEN ÉS LÉLEKBEN

A testben és az elmében lévő merevség el tudja törni úgy a testet, mint az
elmét. Legyen a testünk rugalmas, legyen képes elviselni az időjárás és más
elemek szélsőségeit, hogy ellen tudjon állni a feszültségeknek. Hasonló-
képpen az elménk is legyen rugalmas. Képes legyen megbirkózni a krízisek-
kel, az izgalmakkal, és legyen képes elviselni a rossz hírt is.
Krishna azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy az, aki úgy a rossz, mint
pedig a jó között egyensúlyt tud tartani, az, aki a dicséret és a bírálat között
egyensúlyt tud tartani, az, aki a veszteségben és a győzelemben is képes egyen-
súlyban maradni, az már elért valamit. Hiszen mi történik, amikor az embert
dicsérik? Nagyon tud örülni. És mi történik, ha kritizálják? Akkor viszont
letargikus és dühös lesz. Az lenne a jó, ha az ember fenn tudná tartani az
egyensúlyt veszteség és nyereség között, dicséret és bírálat között, mélység és
magasság között. Ha ezt az elmeállapotot meg tudjuk tartani, akkor érezhet-
jük, hogy már elértünk valami spirituális mélységet.

MAGABIZTOSSÁG
A szépség mindig belülről jön, a belső szépség sugárzik. Amikor az ember
bizonytalan magában, akkor kezdi el magát díszítgetni. Magára aggat ezt-
azt, mert nem érzi magát biztonságban, ezzel próbál kompenzálni. Amikor
az életstílus kiegyensúlyozott, tiszta, akkor az ember nem foglalkozik azzal,
hogy is néz ki, mert tudja, hogy jól. Ha az ember tudja, hogy jól táplálkozik,

21

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 21 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

jól öltözik, a dolgai jól mennek, és harmóniában van önmagával, akkor nem
érzi magát bizonytalanságban, és nem kompenzál, mert nem érzi úgy, hogy
valami hibádzik. Ha az ember aggódik és bizonytalan, akkor mindez visz-
szahat az érzékeire, a szemére, a fülére, az arcára és az összes szervére. Ha az
ember békében, elégedettségben van, az is kiül az arcára.
Az ember külső dolgokkal akar kompenzálni, és nem néz le az okok
mélyére. Bár az igazi ok lehet, hogy könnyen megoldható lenne, de mi
impulzusok által és azokból értünk. Akkor impulzív az életmód, amikor sok
emberrel van kapcsolatunk, és kölcsönösen hatunk egymásra. A tudatos élet
pont ennek ellentéte: nem a pillanatnyi dolgoknak élünk, hanem tudatosan,
azaz tudatában vagyunk önmagunknak. A tudatos ember nem olyan töré-
keny, mint egy kis fűszál, amely ha a szél jobbról fúj, akkor balra sodródik,
ha balról, akkor jobbra. A tudatos ember ennél erősebb, mondhatnánk azt
is, hogy nehézsúlyúak vagyunk ebben a kérdésben, akkor mozdulunk meg,
amikor mi akarunk, és nem akkor, amikor a szél fúj.
Az lenne jó, ha az ember 60-70-80 év múlva úgy érezné, hogy megtett
mindent, amit kellett. Minden rendben van, el tud számolni az életével;
bevétel, kiadás, veszteség, gyarapodás, deficit, profit. És ha befejeztük ezt az
elszámolást, akkor elfogadjuk, és békét kötünk saját magunkkal: jól éltem,
jókat tettem, tapasztaltam, kész vagyok. Az emberi elme ekkor szabad, ha
nem ragaszkodik túlzottan sem személyekhez, sem tárgyakhoz. Ez az állapot
nagyon jó. − Az elme csendes, magunkkal békét kötöttünk, élvezni tudjuk az
életet addig, amíg élet van bennünk.

BIZALOM
Bármifajta kapcsolatban a bizalom nagyon fontos, ha nem bízunk, akkor
nem lehet igazi semmiféle kapcsolatunk. Akár szakmai, akár magánjellegű
kapcsolatról van szó: a bizalom a legalapvetőbb. Ha az ember bizonytalan,
akkor ez nagy teherré válik számára. Nagyon jó érzés, ha tudunk valakiben
bízni, és az is jó energia, ha tudjuk, hogy bíznak bennünk. Mindkét félre jó
hatást gyakorol, és jót eredményez.

BARÁTSÁG
Ha azt gondoljuk, hogy nincsenek barátaink, akkor kétségbeesünk. Ha azt
gondoljuk, hogy van barátunk, akkor ünnepelünk, mert van valaki, akire

22

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 22 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

támaszkodhatunk, akivel beszélhetünk, akivel megoszthatjuk a gondolatain-

kat, az érzelmeinket.
Van erre egy angol kifejezés: szép idejű barátság. Arra vonatkozik, aki csak
akkor a barátunk, amikor napsütés van, és jól mennek a dolgok. Ha felhős
idő jön, akkor ő eltűnik. Aki a szükségben is barát, az az igazi barát.
Nagyon nehéz barátot találnunk. Ismerünk sok embert, de igazából hány
barátunk van, aki meghallgatja a belső érzéseinket, aki objektív? Csupán két
ember lehet objektív velünk: a tanár meg a barát. A barát tudja, hogy akármit
is mond a másiknak, nem fogja megbántani vele. A barátok szabadon tudnak
beszélni egymás között. Egy barát nem mond mindenre igent, megmondja
azt is, ha valami nem jó, mert azért barát. Ha valaki „alattunk” van, akkor fél
tőlünk, és nem mondja meg, ha nincs igazunk.
Két ember lehet tehát nagyon őszinte: a tanár vagy mester, meg az igaz
barát. Egy barát mondhatja azt, hogy szeretlek, akármit csinálsz, de amit
most teszel, az nem helyes.
Fontos, hogy az embernek legyen barátja, aki láttatja vele a dolgokat.
Az ilyen barát nagyon ritka. A guru is lehet a barátunk. Az, aki tud a mi
jólétünkért, a mi érdekünkben gondolkodni, az a mi barátunk. Nap mint
nap találkozunk emberekkel, és azt mondjuk róluk, hogy a barátunk, mert
kávéztunk vele, mert a hivatalban találkoztunk vele. Látszólag sok barátunk
van, de a valóságban nem így van. Igazából nagyon szerencsések vagyunk, ha
van egy igaz barátunk, aki a szükségben is mindig velünk tud lenni, bármi is
történjen. Ha ilyen barátja van valakinek, az nagy érték. Ha ilyet találunk, ne
engedjük el!
A tanár, a guru sem fog hízelegni. A tanító munkája abban áll, hogy tanít-
son, és egy pillanatra sem töpreng azon, hogy az igazat mondja-e. Meg kell
mondania az igazat! Lehet, hogy a tetejére egy kis habot, csokoládét is tesz,
mert az igazság néha keserű, és nehéz lehet lenyelnünk.

Megfelelő társ
Nagyon nehéz megtalálni a kiegyensúlyozott embert, aki a másikhoz éppen
illik, akinek a társasága számunkra gyümölcsöző együttlétet jelent. Csak
abban az esetben nem lenne nehéz, ha az emberek képesek lennének fejlődni,
de ez általában nem így van. Visszatérünk hát az alapkérdéshez: hogyan tud
az ember szembenézni önmagával, hogyan tudja a saját hibáit felfedezni, és
hogyan tud azáltal fejlődni? Olyan ez, mint a gyomlálás. Ha nézzük a füvet,

23

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 23 2020. 08. 12. 10:56:13

 SPIRITUÁLIS ÁBÉCÉ

akkor szép felületet látunk, de ha közelebb megyünk, akkor gyomot találunk

benne, melyet ki kell szedni. A kérdés az, hogy életünk során minek adunk
elsőbbséget. Az emberek sokszor a rosszat helyezik előtérbe. Úgy tűnik, hogy
ami az emberek számára hasznos és jó lenne, ami boldogságot, fejlődést
hozna nekik, amiből tanulhatnának, azt mind nem gyakorolják. De mindazt,
ami lehangolja őket, ami boldogtalanná, nyomorulttá teszi őket, azt követik.
Érdekes dilemma ez. Vajon miért van így? Aztán az emberek panaszkodnak,
hogy boldogtalanok, nyomorultul érzik magukat, pedig tudják, hogy ugyan-
azt ismétlik csak, ami már korábban sem volt jó nekik.

ADNI
Ne csak befogadjunk, hanem adjunk is. Mert ha csak kapni akarunk és adni
nem, az nem természetes folyamat. Meg kell tanulnunk mind a kettőt: adni és
kapni. Nagyon sok ember csak kapni akar és adni nem. Nézzük meg a földet:
tegyünk csak bele egy magot, és hányat kapunk vissza? Egy piciny magocská-
ból egy egész fát kapunk. Megérdemlünk annyi gyümölcsöt, amennyit végül
megkapunk? És ingyen kapjuk, de vissza is kell adnunk. Ez a természet tör-
vénye. Mind a kettőnek működnie kell oda és vissza, adni és kapni. Nagyon
sok módja van az adásnak, nem pusztán egy, és rengeteg módon kapunk is.
Az életnek egyensúlyban kell lennie, ez nagyon fontos.

EGYEDIEK VAGYUNK
Mindannyian egyediek vagyunk. Sokféleképpen egyenlőség van közöttünk,
és sokféle területen különbözünk, de nem negatív értelemben. Nem arról van
szó, hogy valaki magasabb vagy alacsonyabb szinten van, hanem arról, hogy
mások vagyunk.
Másnak lenni és egyéniségnek lenni gyönyörű dolog.
Jó dolog egyéniségnek lenni és különbözni.
Gondoljuk csak el, ha minden nap csak kenyeret ehetnénk, reggel és este,
mennyire unalmas lenne. De minden alkalommal más ételnek örülünk.
Ugyanígy minden alkalommal az élet más aspektusának örülünk. A világ
változatossága gyönyörködtet.
Egyediek vagyunk, senki sem jó vagy rossz, alacsonyabb vagy magasabb
rendű. Mindenki más. Ezért nincs értelme versengeni, összehasonlítgatni.

24

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 24 2020. 08. 12. 10:56:13

 I. EMBERI ÉRTÉKEK

A szellemi életben ne versenyezzünk, ne hasonlítgassunk össze! Minden növe-

kedés, mindannyiunk növekedése független egymástól. Lehet együtt dolgoz-
nunk, és egyedül is dolgozhatunk. Kollektívan segíthetnek minket, de csak
bizonyos szintig, aztán egyedül kell dolgoznunk.
Ahogy Rabindranath Tagore mondja: „Egyedül sétálj. Egyedül kell men-
nünk, és egyedül kell magunkat az Úr elé vezetnünk.” Kabír ezt így mondja:
„Az Úr elé egyedül kell mennünk. Felkészültünk már? Kitisztítottuk magun-
kat?” Ez egy másfajta megtisztítás, belülről kifele. „Az én Uram háza nagyon
messze van, de nagyon nagy türelmem van. Tudom, hogy el fogok érni az
Uram házához. Szemben fogok vele állni, és felteszi nekem a kérdést, én
pedig válaszolok. Azt fogom neki válaszolni, hogy elvégeztem azt a munkát,
amelyet kért tőlem.” – mondja Kabír.
Készek vagyunk arra, hogy elvégezzük a munkát? Fel kell tennünk ezt a
kérdést. Jól tettük, amit tettünk? Mert az Urunk előtt meg kell jelennünk.
Kabír nagy misztikus volt, egy oroszlán, aki senkitől sem félt. Egy szűz méhé-
ben fogant, brahmin kasztból származó lánytól született, hatalmas szellemi
energiával. A szülés után a lány megijedt, és betette őt egy kosárban a folyóba,
mint ahogy Mózessel is történt. Egy muszlim család vízért ment a folyóhoz,
és megtalálták őt. Hazavitték a kisbabát, és gondoskodtak róla, felnevelték.
Kabír nagy mesterré vált. A hinduk és a muszlimok is magukénak tekintik.
Mindkét csoportot keményen, világosan tanította, sok követője volt. Éles és
egyenes volt. Mindig a lényegre, az igazságra koncentrált. Tanulmányozzuk
Kabírt, nagyon fogjuk élvezni.
Tehát nincs versengés és összehasonlítás a spirituális életben. Az átlagos,
úgymond normál életben ez rendben van, akár a munkahelyen, piacgazda-
ságban, piacon és hasonló esetekben jó a versengés, mert csak így tudunk jó
üzletet kötni. Az emberek az alacsonyabb szinteken nagyon mohók, és ilyen-
kor a mohósággal kell foglalkoznunk. − Vasat a vassal. Ha a piacra megyünk
zöldséget venni, akkor alkudhatunk, ott működik a versengés. A mohó világ-
ban, az anyagi világban működik, a materialista emberekkel csak így lehet
bánni. De a spirituális világ teljesen más.
Két világban élünk: az anyagiban és a spirituálisban. Mindkét világot
integrálnunk kell magunkban. Semmi baj sincs az alkudozással. Amíg az
ember igazságos, addig minden rendben van. Tudjuk, hogy nem csapnak
be minket, nem hazudnak nekünk. Helytelen dolog becsapni bárkit, és az
is helytelen, ha minket csapnak be. Mindkettő rossz. Ha valaki becsap min-
ket, az azt jelenti, hogy nem voltunk elég éberek. Rossz megütnünk valakit,

25

Spirituális ábécé_166×237_0812.indd 25 2020. 08. 12. 10:56:13