tartalOm

1
Egyszemélyes törzsek 6
Kik azok a honjokok?

2
Lelkiállapot: magányosan vagy egyedül? 36
Felfogás kérdése • Mi az a magány? • A magányos címke •
Mit jelent neked az egyedüllét? • Az introverzió-extroverzió
skála • Tartozni valahová

3
A tudatosság művészete 78
Gondolkodóidő • Igaz én kontra hamis én • Ismerkedés
önmagaddal • Figyeld meg, hogy érzed magad •
A kíváncsi elme kialakítása • Legyél a saját történeted írója
• Önértékelés-építés

4
Szóló tevékenységek 120
Az egyedül töltött idő élvezete • Öngondoskodó
rituálék • Önreflexió és naplóírás • Meditáció • Meditatív
mozgás • Természetjárás • Fedezd fel a kreatív oldalad! •
Kalandvágy • Szóló étkezés • Honjokélet

Közreműködők 160
eGyszemélyes
tÖrzsek

7
 Kik azOk
a hOnjOkOk?

A honjok (ejtsd: hondzsuk) kifejezés 2017-ben vált

felkapottá a dél-koreai ellenkultúrában, amikor
fiatalok tömegei kezdték el hashtagként használni
saját maguk és tevékenységeik leírására. A hon a
honja (egyedül) rövidítése; a jok pedig törzset je­-
lent. A honjok tehát röviden: egyszemélyes törzs.
Bár az általa leírt csoportnak nincs egyetlen pon­
tos szociológiai meghatározása, a honjokok álta­lában
szeretik egyedül végezni tevékenységeiket, a legtöb-
bet hozzák ki a függetlenségükből, és eluta­sítják Dél-
Korea kollektivista társadalmi érté­keit, melyek az egyén
fölé helyezik a közösség szükség­leteit és vágyait.
Egyúttal ellenállnak a nyomásnak, hogy hagyományos
családot alapítsanak – gyakran lemondanak a há­
zasságról, és egyedül, a saját feltételek szerint élnek.
Egy olyan országban, ahol az idősebb generáció
tagjai szinte mind ifjan házasodtak, és az ezredforduló
szülötteitől is a vérvonaluk folytatását várják, ez igen
ellentmondásos helyzet. A születési arány máris a világ
legalacsonyabbjainak egyike; évente 100 nőre csupán
95 gyerekszülés jut, és egyes becslések szerint 2750-re
bekövetkezik a nemzet „természetes kihalása”.

8
 Egyszemélyes törzsek

Míg a honjokok tudatosan döntenek úgy, hogy

egyedül élnek, egyedül esznek (a honjok, honbap
jelentése: egyszemélyes törzs, egy adag étel), és
magukban űzik a szabadidős tevékenységeiket, az
is világos, hogy ez részben a körülményeknek kö­
szönhető.
A honjokmozgalom kialakulása a fiatal koreaiak
tömeges frusztráltságához köthető. Miután évekig
küszködtek a renyhe gazdaságban, melyet a munka­
lehetőségek és a társadalmi mobilitás hiánya jellem­-
zett, a fiatalság kétségbeesett, hogy mi lehet belőlük.
Sokan egyedüli lehetőségnek látták a honjok élet­
módot. Egy 2019-es áprilisi adat szerint Szöulban az
egyszemélyes háztartások száma 31,6 százalékkal
megközelíti az összes háztartás egyharmadát, és a
becslések szerint ez csak emelkedni fog. 2026-ra az
egyszemélyes háztartások az összeshez viszonyított
aránya el fogja érni a 36,3 százalékot, ami a koreai
statisztikák szerint a nemzet nagy többségét jelenti.
És nemcsak Koreában van így. Az Egyesült Álla­
mokban minden eddiginél gyakoribbá váltak az
egyszemélyes háztartások; 2018-ban már a háztar­
tások 28 százalékát tették ki. Más nyugati országok­-
ban, például az Egyesült Királyságban és Svéd­
országban is egyre többen töltik egyedül az idejüket
és az életüket. Svédországban a háztartások 39,2
százaléka és a lakosság 17,8 százaléka, összesen 1,8
millió ember élt egyszemélyes háztartásban 2017-ben.

9
 e l s ó́ r é s z

Modern Korea
Manapság nem nehéz Koreában csak az elképesz­-
tő és sikeres K-hullám – K-pop, K-dráma, K-divat,
K-szép­ség – felemelkedését látni a maga ragyogó
újdonságával, amely jelzi az állam kulturális szuper­
hatalomként betöltött jelenlegi státuszát. Könnyen
átnézünk az ország perzselő és még ma is elég
friss történelme felett, mely a mai Korea számos as­
pek­tusára kihatott, és utat nyitott a társadalmat
megrengető összetett problémák előtt.
Dél-Korea és Észak-Korea évszázadokon át
egységes szuverén birodalomként létezett a Csoszon-
dinasztia (1392–1920) uralkodása alatt, miközben
névleg Kína hűbérállama volt. A XV–XVI. századig a
királyság saját technológiájának, művészetének és
kultúrájának köszönhette virágzását. Az uralkodó
ideológiát a neokonfucianizmus képviselte, és
a társadalom szigorú osztályokra tagolódott a
jangbanoktól (nemesek) a nobikig (szerződéses
szolgák, illetve rabszolgák).
A XIX. századra azonban Korea elnyerte a „re­
mete királyság” gúnynevet, mert a sorozatos ja­
pán inváziók után vonakodott megnyitni kapuit.
Miután a szomszédos ország bekebelezte, 1910-től
1945-ig japán megszállás alatt maradt. Ebben az
időszakban több mint ötmillió koreait soroztak be a
japánok, hogy kényszermunkát végeztessenek velük.
Bizonyos beszámolók szerint 400 ezren meg is haltak.

10
 Egyszemélyes törzsek

Mindeközben Koreából és a szomszédos Kínából nők

tízezreit kényszerítették szexuális rabszolgasorba,
hogy japán katonák mellett teljesítsenek „kényelmi
szolgálatot” – a kérdés a mai napig viták és konf­
liktusok forrása Japán és Korea között.
A koreai kultúrát elnyomták, amint az élet számos
területén – az egyetemi köröket is ideértve – a japán
vált az elsődleges nyelvvé, az ipart pedig kizsigerelte,
hogy a koreai forrásokat Japán számára termelték ki.
A kulturális elnyomás ezen időszaka a II. világháború
végén, 1945-ben ért véget Japán kapitulálásával.
Koreát két igazgatási régióra osztották a 38. szélessé-
gi fok mentén: a Szovjetunió által felügyelt északi és
az Egyesült Államok által irányított déli területekre.
Az 1950–1953-ig zajló koreai háború alatt a két
fél a másik feletti irányításért harcolt. A feleket saját
szuperhatalmaik támogatták, és több mint 1,2 millióan

11
 e l s ó́ r é s z

haltak meg a végül patthelyzetbe torkollt folyamat

során, úgyhogy továbbra is a korábbi határ választja
el őket.
A koreaiak a mai napig megosztott országban
élnek; férjeket és feleségeket, szülőket és gyerekeket,
testvéreket és családok ágait választja el továbbra is
az országhatár. Bár az évek során történtek előre­lé­
pések, és a két fél találkozott, Észak-Korea állan­dó
nukleáris háborús fenyegetése továbbra is beár­
nyékolja a félszigetet.
A koreai háborút követő években – a tragikus
jelenkori történelem ellenére – Dél-Korea gyors
gazdasági fejlődésnek indult. 1980 és 1990 között
a világ leggyorsabban növekvő GDP-jét tudhatta a
magáénak. Ez alatt az idő alatt azonban önkényuralmi
irányítás alá került az ország, például a korábbi Pak
Csonghi (1963–1979) elnök és a katonai diktátor Cson
Duhvan (1980–1988) személyében, mely időszakokat
tiltakozók százainak halálával járó civil felkelések,
véres összecsapások és megtorlások jellemezték;
ilyen volt például az 1980-as kvangdzsui felkelés.
Dél-Koreát az elmúlt években is sorozatos társadalmi
zavargások és politikai tiltakozások szorongatták.
A korábbi Pak Kunhje elnök 2016-os bukása
sokkolta az országot. Pak Csonghi néhai diktátor lánya
bizarr korrupciós botrányba keveredett, melynek
során kiderült, hogy köze van egy rémisztő szektához,
és – több hatalmi visszaélés mellett – a hatalmas

12
 Egyszemélyes törzsek

koreai csebol (családi irányítású konglomerátumok)

megvesztegetésében is szerepet játszott.
Ugyanabban az évben egy idegen meggyilkolt
egy fiatal nőt Gangnamban, Szöul kereskedelmi
negyedében, és bevallotta, hogy tettét nőgyűlöletből
követte el. Mindezek az események, valamint a
szélsőségesen versengő dél-koreai környezetben
túlélni igyekvő fiatalokat sújtó frusztráció olyan
trendek fontos katalizátoraivá váltak, mint az egyre
súlyosbodó elégedetlenség és egzisztenciális
aggodalom alakította honjokmozgalom.

F r u s z t r á ló tá r sa da l m i h i e r a r c h i á k
Dél-Korea kultúráját gyakran hasonlítják Kína, Ja­
pán és Kelet-Ázsia neokonfucianizmusához. A neo­
konfucianizmus úgy jött létre, hogy megkísérelték
összeolvasztani a konfucianizmus racionális aspek­
tusait a taoizmus és a buddhizmus kevéssé vallásos
vagy misztikus filozófiáival egy következetes, új iskola
kialakításához. A neokonfucianizmus, bár a neve
alapján újnak gondolhatnánk, valójában a 618–907-ig
uralkodó kínai Tang-dinasztiáig vezethető vissza.
A neokonfucianizmust Koreában az 1392–1910-
ig uralkodó Csoszon-dinasztia állami ideológiájaként
vették fel. Az ideológia szerint az idősekkel szemben
elvárható volt a tiszteletteljes bánásmód, a gyerekek-
től a gyermeki szeretet, a nőktől pedig elsősorban a jó
anya és feleség szerepének betöltése.

13
 e l s ó́ r é s z

A dél-koreaiak számos társadalmi tekintetben

merev hierarchiához ragaszkodnak mind a nyelv,
mind a napi érintkezés szintjén. Az 80-90-es évek
gyerekei gyakran nevelkedtek a nyugatiak számára
önkényesnek vagy akár sokkolónak tűnő szabályok
szerint. Az általános iskolákban például a diákoknak
tornasorban kellett felsorakozniuk, és eszerint szá­
mozták meg őket. Amellett, hogy a magasságra
ma is megszállottan nagy hangsúlyt fektetnek, a
megjelenés is igen fontos; a koreai fiatalok társadalmi
mobilitásához hozzájárul, hogy mennyire tűnnek
vonzónak. A közelmúltig az álláskeresők legtöbbje
hozzácsatolta a fényképét az önéletrajzához. Mi­
közben felmérik a képességeiket, a jelöltek kinézete
is kihat az alkalmazási esélyeikre.
A dél-koreai fiatalokat generációkon keresztül a
„koreai álom” elérésére biztatták, mely igen hasonló
célokat jelentett az 50-es évek McCarthy-korszakának
amerikai álmához. Tanulj jól, szerezz diplomát és állást,
házasodj meg, vegyél házat, legyenek gyerekeid…
Sokan, ha nem a legtöbben követték is ezt az utat
a „való világba” kikerülve uniformis jellegű fekete
öltönyükben, de szinte lehetetlennek találták ezen
célok elérését. A szerencsés befutott kisebbséghez
tartozók pedig sokan rájöttek, hogy a siker közelről
nem is olyan, mint várták.
Ma a legtöbb dél-koreai fiatal tízes és húszas évei
tanulással és továbbtanulással telnek, hogy aztán

14
 A honjok arra biztat,
hogy átgondoljuk, kik is vagyunk
a megalapozott társadalmi
és kulturális normáinkon kívül.
 e l s ó́ r é s z

rosszul fizetett kezdő irodai állásokhoz szerezzenek

képesítést és jogosítványt az LG, a Hyundai, a
Samsung és hasonló óriáscégek helyi központjaiban.
Ezek az unalmas és sok energiabefektetést igénylő
állások jelentik a siker egyetlen útját, és az alacsony
fizetések ellenére sem könnyű elnyerni őket.

A koreai feminizmus megjelenése

A dél-koreai feminizmus – és ehhez kötődően az
individualizmus – megjelenése szintén a honjok­
kultúrára kiható fontos tényező volt, különös tekintet­
tel Dél-Korea házasságellenes #NoMarriage moz­
galmá­ra. Egyre több nő választja a szingliéletet
füg­get­len­sége és önállósága megőrzésére, szemben
a szexista és idejétmúlt társadalmi nézetekkel,
melyek szerint a nők leginkább anyaságra és otthon­
teremtésre rendeltettek.
A Vice magazin 2018-as májusi számában „A ro­-
mánc halála és a ’magányos’ megjelenése a kollek­
tivista Dél-Koreában” című cikkében írja Michael Hurt
szociológus, a Szöuli Egyetem kutatóprofesszora,
hogy a nőket a karrier és a házasság közötti választásra
kényszerítették. „Alapvetően azt kommunikálják a
nőknek a munkahelyeken – írja Hurt –, hogy »ha
gyereked lesz, ki vagy rúgva«.”
A férjezett nőktől hagyományosan azt várják el,
hogy engedelmes és odaadó menyek legyenek, és az
ő dolguk a főzés, a takarítás, a kiszolgálás és a családi

16
 Egyszemélyes törzsek

események előkészítése. Az egyetemi diák Kim Seo-

yeon hallott olyan feleségekről, akik bojkottáltak nagy
családi ünnepeket – mint pl. a cshuszok (a koreai
hálaadás) – a velük járó hatalmas munkamennyiség
miatt, ami csak tetézte a szokásos házimunkát és
érzelmi megterhelést. „Olvastam egy nő cikkét, aki
nem vett részt ezeken az eseményeken. Nem akarta,
hogy szolgaként bánjanak vele, ezért tíz éven át nem
jelent meg az ünnepeken” – mondta, majd hozzátette,
hogy a nő családja végül megértette, hogy nem a
lustaság, hanem az egyenlőség miatt tette, és már
nem tőle várnak mindent. „Dél-Korea példátlanul
gyors gazdasági növekedést élt át… A gazdaság és az
anyagi jólét gyorsan nőtt, de az emberek pszicholó-
giai és kulturális tekintetben nem változtak – mondta
Kim. – Ezt tükrözik a házassággal kapcsolatos elvá­
rások.”
A koreai nemzeti statisztikai hivatal adatai szerint
2010-ben a dél-koreai nők 64,7 százaléka hitte, hogy
a nőknek muszáj férjhez menniük. 2018-ra már csak
48,1 százalékuk értett egyet ezzel az állítással.
Baeck Ha-na és műsorvezető társa, Jung Se-
young egy angol nyelvű YouTube-csatornát vezetnek
„Solo-darity” (Szingli-merészség – a ford.) címmel az
egyedülálló élet támogatására. Elutasítják, hogy a nők
sikeréhez elengedhetetlen a házasság és a gyerek.
A Bloomberg News egy 2019-es júliusi cikkében
„A #NoMarriage mozgalom hozzájárul Korea gazdasá­

17
 e l s ó́ r é s z

gi csapásaihoz” címmel azt írja: „A társadalom elérte,

hogy 30 évesen csődtömegnek érezzem magam férj
vagy gyerek nélkül. Ahelyett, hogy valakihez tartoznék,
becsvágyóbb jövőt építek magamnak.”
Baeck és Jung munkája hatására az emberek
gyak­rabban fejezik ki saját önállóságukat a #No­
Marriage hashtag formájában, és felszólalnak a nők­re
nehezedő szülési nyomás ellen, mely a születési arány
csökkenése miatt egyre jobban aggasztja a kormányt.
Dél-Koreában egy friss kormányzati jelentés
szerint a születési arány 2018-ban 0,98 százalékra
– egynél kevesebb baba/nő – zuhant. Ez az arány a
legalacsonyabbak közé tartozik a világon, és 1970
óta, amióta követik, nem volt ilyen.
A Duo Info Corp társkereső ügynökség 2019-es
felmérése szerint a szingli megkérdezettek 23,1 szá­
zaléka nem akar gyereket, miután házasságot kötött.
Több nő, mint férfi mondta közülük azt, hogy nem
tervez gyereket. Míg a heteronormatív házasságok
törvényesek, a melegházasságok és egyéb nem-
bináris házassági és szerelmi egyezmények nagyrészt
még ma is tabunak számítanak a konzervatív or­szág­
ban. Szintén Duo szerint a dél-koreai nők átlagélet-
kora a házasságkötéskor 33,4, míg a férfiaké 36 év,
és több mint a férfiak 90 százaléka idősebb a fele­
ségénél.
A 26 éves Jenna Park és a hozzá hasonlók szerint
már a randizás is elég kemény, nem is beszélve a leg-

18
 Egyszemélyes törzsek

több házasságban megjelenő elvárásokról. „A nők

felismerik a jogaikat és azt, ahogyan a férfiak bán­
tak velük. A férfiak azonban hozzászoktak a régi
dolgokhoz” – mondja.
Dél-Korea bimbózó #MeToo mozgalma is a fe­
minizmus helyi megjelenéséhez köthető. A moz­galom
első kitörése 2018 elejére datálható, miután egy
nő, Seo Ji-hyun nyilvánosan feljelentést tett korábbi
munkaadója ellen szexuális zaklatás miatt.
Ekkortájt kezdett a nemzet viaskodni a kém­
ka­merák járványszerű terjedésével. Jogellenes rej­-
tett kamerával elkövetett bűncselekmények kerül­
tek napvilágra a korábbi partnerek által strea­
mingoldalakra feltöltött bosszúpornótól a nyilvános
vécékben és hotelszobákban készült felvételeken át,
a K-pop-sztárok engedély nélkül készített intim vi-
deóiig. A dél-koreai nők online és offline tilta­­ko­
zást indítottak a rászedésük és a rá követ­kező meg­
szégyenülésük, valamint a komoly­talanság miatt,
mellyel érzésük szerint a hatóságok ezeket az ügyeket
kezelték. A bűnüldőző szervek felelősségére is
felhívták a figyelmet.
 e l s ó́ r é s z

S z a b a d u l j m e g a f ű zőtő l !
Sokan elkezdték megkérdőjelezni a dél-koreai
társa­dalomban széles körben elterjedt „lookizmus”
(kinézetalapú diszkrimináció) szintjét. A világ nagy
részéhez hasonlóan a fiatalság, a szépség és a stílus
itt is kihat arra, ahogyan a nőkre tekintenek, és a
szépség továbbra is a társadalmi tőke döntő aspek­
tusa. A Gallup Korea felmérése szerint világszinten
a legmagasabbak között van a plasztikai műtétek
aránya; minden harmadik 19 és 29 év közötti nő
bevallottan kés alá fekszik. Váratlan lépés volt tehát,
amikor a dél-koreai nők elindították a lookizmus elleni
„Szabadulj meg a fűzőtől!” mozgalmat. Nagyrészt
online, bloggerekkel és instagrammerekkel indult,
akik kijelentették, hogy nem hajlandók a merev és
egyöntetű szépségszabványok – fehér bőr, dupla
szemhéj, kis, hegyes orr és V alakú arc – követésére.
Néhányan dokumentálták a sminkkészletük tönk­
retételét, és elutasították a hosszú, nőies frizurát és
az olyan öltözködést, mely tárgyiasítja őket a férfiak
tekintetén keresztül.
„Értéktelennek minősítik azokat a nőket, akik
nem felelnek meg bizonyos szépségszabványok­
nak – vélekedett egy koreai feminista kutató, a
Harvard Egyetem hallgatója, név nélkül nyilatkozva.
– A férfiaknak sokkal könnyebb a párválasztás – mond­
ta, majd hozzátette: – A K-pop-lánybandák gyakran
a ’tökéletes lánypartner’ karikatúráját testesítik meg.

20
 Egyszemélyes törzsek

Kötelezően vékony, fehér bőrű, babaarcú lányok, akik

mindig vidámak és támogatók – a férfiak által vágyott
képzeletbeli feleség vagy barátnő perverz változatai.”
Sok mai dél-koreai nő számára azonban nem a
szépség és a házasság a cél. Előnybe került a karrier
és a függetlenség, és a házasság legnagyobb aka­
dályát az jelenti a számukra, hogy nem folytathatják
a karrierjüket.
A közelmúlt politikai megmozdulásai miatti ki­áb­
rándulás, az iskolában és az álláskeresés során ta­
pasztalt hatalmas versengés, a társadalmi mobilitás
és lehetőségek hiánya (különösen a nők esetében),
valamint a nemi alapon rájuk nehezedő kötelező
el­várások sokaságára való egyre erőteljesebb rá­
eszmélés vezetett a honjok megjelenésére Dél-Ko­
reában. 

E gy s z e m é ly e s tö r z s e k v i l ág s z e r t e
Míg a honjok hátterében lévő problémák némelyike
csak Dél-Koreát jellemzi, nyilvánvaló, hogy a moz­­
galom nem elszigetelten létezik. A jelenség külön­-
­féle elnevezéseken számos társadalomban terjed
világszerte. Elmondhatjuk, hogy a világ­gaz­dasági
válságot, az individualizmus és a feminizmus meg­
jelenését, a közösségi médiát és a technológiát,
valamint a #MeToo mozgalmat is magában foglaló
egyedi tényezőhalmaznak köszönhetően a világon

21
 e l s ó́ r é s z

mindenütt megjelent az egyszemélyes törzsek glo­

bális mozgalma.
Eric Klinenberg szociológiaprofesszor, a New
York-i Egyetem Közismereti Tanszékének vezetője
kutatta az egyedülállók globális trendjét 2012-es
kiadású A magam útján – Miért jó egyedül élni?
(Bookline, 2013) című könyvében.
Klinenberg azt állítja, hogy bizonyos társadalmi
változások – az egyén érvényesülése, a nők emelkedő
státusza, a városok növekedése, a kommunikációs
technológiák fejlődése és az élettartam növekedése
– vezetnek az egyedülálló életformához. Azt írja, hogy
a történelem jelen pillanatában az egyedülálló
életmód egyértelműen tartósan jellemzi majd a
kortárs fejlett világot.
Svédország társadalmi szerkezetét is tanulmá­
nyozta. 2017-ben itt volt a legmagasabb (a háztartások
39,2 százaléka) az egyedül élő emberek aránya, és
itt vannak meg az egyedülálló életmódot biztosító
szükséges források is, a szinglik közösségi életét
támogató társasházakat is ideértve.
Még ott is gyakoribbá vált az egyedülálló élet-
mód, ahol kisebb az esély az egyszemélyes háztartá­
sok állami támogatására. Ázsiában, ahol lené­zik a
szingliket – Kínában „maradéknak” nevezik a nőket és
„csupasz ágnak” a férfiakat, Japánban pedig (a lejárt
szavatosságra utalva) „karácsonyi süte­ménynek” –
ma egyre többen nyitnak errefelé.

22
 „A történelem e pillanatában
egyértelmű, hogy az egyedül élés
tartósan jellemzi majd
a kortárs világot.”
 e l s ó́ r é s z

Dél-Koreához hasonlóan Kínában is később vagy

egyáltalán nem mennek férjhez a nők. Japánban a
nők egy része csatlakozott egy új szóló esküvői trend­
hez, mellyel elismerik és megtisztelik az egyedülálló
élet melletti döntésüket.
A családi állapoton túlmenően Japánban – a világ
más részeihez viszonyítva – igen elfogadott az egye-
dül eltöltött idő fogalma. Bár nem annyira közismert,
mint a honjok, az ohitoriszama (magadban) kifejezés az
egyszemélyes tevékenységek – például egyedül enni
és olvasni, egyedül utazni és akár szólóban karaokézni
– egyre növekvő népszerűségéből alakult ki.
Noha nem olyan dinamikus, mint Korea büszke
önjelölt honjokja, Japán teljes iparágakkal – az egy­
személyes tevékenységek iránti igények ki­elé­gítésé-
re épülő éttermekkel és szórakoztató léte­sítmények­-
kel – vezeti a szóló tevékenységek moz­galmát.
Japán ohitoriszamakultúrájának újító jellegét
az adja, hogy nem csak a szingliket vagy az egye­
dül élőket szolgálja. Sok kapcsolatban álló és
családos ember is részt vesz benne; az egyedül való
feltöltekezés egyik módjává nőtte ki magát.

Vélemények a magányról és az énről

Míg az individualizmus fogalma az 1800-as évek
óta ismert, az individualizmussal, egyedülléttel
és magánnyal kapcsolatos nézeteket olyan gon­
dolkodók vitték előre, mint Hannah Arendt német-

24
 e l s ó́ r é s z

zsidó filozófus, aki politikaelmélettel foglalkozott, és

gyakran írt az egyénről és a társadalomról az 1920-as
évektől kezdődően 1975-ben bekövetkezett haláláig.
Arendt hitte, hogy az egyedüllét nem annyira
magányos, mint inkább olyan tevékenység, ahol a
magad társaságában vagy. Ezért írja, hogy magány
akkor alakul ki, ha magad vagy társaság nélkül, vagy
ha nem adod meg magadnak azt, amire társasági
szempontból igényed van.
Meg volt győződve róla, hogy a véget nem érő
figyelemelterelések és ama törekvések ellenére,
hogy ne ismerkedjünk meg magunkkal, végül csak
szembe kell néznünk az énünkkel. Ahogy egyszer
írta, az én az egyetlen alak, akitől nem menekül-
hetsz, kivéve, ha megszűnsz létezni.
Az önmagunkkal való szembenézés gondolatá­
hoz kapcsolódik az egzisztencializmus filozófiai
iskolája, mely a személy egyéniségét és egyéni
gondolkodását támogatta, a hitelességet tartotta a
legnagyobb erénynek, és kimondta, hogy a magány
egyszerűen az emberi lét alapvető velejárója.
A XX. század elejének filozófusai, például Soren
Kierkegaard, Jean-Paul Sartre és Friedrich Nietzsche
mind úgy vélték, hogy különálló lényekként létezünk,
egyedül érkezünk a világba, egyedül haladunk az
élet útján, és egyedül távozunk. Gyakran idézik Sartre
elhíresült gondolatát, miszerint „ha magányos vagy
egyedül, rossz társaság vagy”.

26