Tartalomjegyzék

Miért a ló? 16
Egy kis evolúció 16
Egy kis történelem 17
A lóerő 18
A díjugratás története 20
A díjugratás gyakorlásának feltételei 25
Ki az, aki elkezdheti ezt a csodálatos sportágat,
a díjugratást? 25
Milyen képességeket fejleszt a díjugratás? 25
A díjugrató lovas képzésének feltételei 27
Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen
egy díjugrató ló? 28
A szükséges infrastruktúra 32
Az ideális edző 35
A díjugratás alapvető munkafolyamatainak meghatározása 41
A díjugratás lovaglástechnikai ismertetése 41
A díjugrató lovas kiképzésének folyamata 53
Az a csodálatos cavaletti 53
Az ugratás 75
Gimnasztikai gyakorlatok 89
Vonalak lovaglása 100
Edzéselméleti alapok a ló és a lovas képzésében 109
A szállítás 112
A díjugrató verseny 115
Záró gondolatok 127

5
Ezt a könyvet Geiger Endre barátomnak ajánlom,
aki több mint másfél évtizeden át támogatta
pályafutásomat.
Lovakkal és a versenyzés anyagi hátterének
biztosításával segítette tudásom fejlődését
lovasként és edzőként is.

Köszönöm, Dani!
„A lovas irodalom története során szerzők százai írták már le azt,
hogy miként kell a lovat egyenesre igazítani, vagy hogy mi a szerepe
az ugróló kiképzésében a gimnasztikának. És ez így van jól, hiszen
ezek valóban fontos dolgok a ló és lovas képzésében. Én azonban
jobban szeretem a személyes töténeteket. Manapság ugyanis hajla-
mosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk a sportló mögött rejlő
lóról, illetve a lovas mögött élő emberről. Új lovat veszünk, új lovast
keresünk, új edzőnél próbálkozunk. Pedig gyakran elég lenne, ha
csupán gondolkodnánk. Zupán Péter könyve azért nagyszerű, mert
van benne történelem, lókiképzés, egy kis filozófia és persze ott van-
nak a személyes történetek is. Ezeken keresztül pedig gondolkod-
ni tanít. Egyszer egy híres trénert arról faggattak, hogy mi a titok,
milyen módszerrel lehet a lóval a legbiztosabb eredményt elérni. Az
agg mester így válaszolt: »Sosem lehet ezt a mesterséget megtanulni.
Mert amikor már azt hiszed, hogy mindent tudsz, akkor jön egy új
ló, amely egészen más, mint az eddigiek voltak. És bebizonyítja, hogy
nem tudsz semmit.«
A lóval, lovaglással kapcsolatos Szent Grál keresése tehát örök
téma, és ez a sport talán ettől ilyen csodálatos. Alapelvek, dogmák és
személyes sztorik váltogatják egymást, mutatva a cél felé vezető utat.
Egyvalami azonban biztos: ennél a könyvnél jobb útravalót keresve
sem találhatnánk.”
– Szebényi Dániel lovas szakkommentátor

„Minden jó szakkönyvnek van kiemelkedően sikerült része, de Zu-

pán Péteré egészében az. A legmagasabb szintű elmélet a legegysze-
rűbben megfogalmazva, ettől érthető és ettől egyedi. Hitelességét
emelik a nagyszerű versenyzői pályafutásából felidézett személyes
élmények. Aki elolvassa, nemcsak csinálni fogja, de érteni is!”
– Győrffy-Villám András

7
A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

„Tartalmát tekintve egy nagyon átfogó, minden fontos szakmai kér-

désre kiterjedő könyv, mely irányt mutat a szakembereknek, hogy
munkájukban hogyan tudják integrálni a ma érvényes követelmé-
nyeket.
Lovasnak és edzőnek egyaránt ajánlatos olvasmány.
Számomra különös értéket jelent, hogy a szerző a ló fizikai és pszi-
chés állapotát folyamatosan szem előtt tartva képzi tanítványait.”
– Rezgő Zoltán díjugrató magyar bajnok,
Kelet-Európai Világkupa-győztes, lovasedző

„Egy könyv ajánlása az én értékrendemben azt jelenti, hogy a benne

foglaltakkal egyetértek, együtt gondolkodom, szellemiségével szim-
patizálok.
Az ajánlás bizalmi kérdés, továbbá az elismerés, a tisztelet meg-
adása a szerző felé.
A könyv hiánypótló, és értékét emeli, hogy szerzője a Testnevelési
Egyetem tanára, hiteles ember.
A könyv nyelvezete világos, érthető.
Stílusa közvetlen.
Hangvétele baráti.
Tartalma a Szerző saját gondolatait, a gyakorlatban bevált szakmai
fogásait teszi közkinccsé.
Mit is jelent a Szerző hitelessége?
Hiteles azért, mert diplomával, igazolt sporttudományi ismeretek-
kel rendelkezik, és mindezen elméleti tudását a gyakorlatban magas
szinten, eredményeivel igazolja.
A Szerző célja a díjugratás szakmai kulturáltságának, eredményes-
ségének emelése és igényes terjesztése a tanulni vágyó lovasok és
edzők számára. »Egy kicsit több tudományt és ügyes, fényes végre-
hajtást.« (gróf Széchenyi István).

8
 A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

A könyvben érzékelhető az írójának a társtudományokban való

magas szintű jártassága és általános műveltsége. A szakmai irányvo-
nal világos, érthető, egymásra épülő, nyelvezete egységes.
Minden sporttudományos alapokra épített, a díjugratást előrevivő
könyvnek üzenet értéke van.
A könyvet ajánlom minden tanulni, fejlődni vágyó, a díjugratás-
ban érdekelt lovasnak és edzőnek EMBERI, ERKÖLCSI, SZAKMAI
szempontból egyaránt!
– Dallos Gyula mesteredző, örökös magyar bajnok
(2020. május 11.)

9
Tisztelt Olvasó!

Akik igazán sokat tudnak a lovakról és a lovaglásról, azok tisztában

vannak azzal, hogy soha sem lehet ezt a sportot tökéletesen űzni, hiá-
ba képzik ki magas szinten lovaikat és önmagukat. Ennek az oka az,
hogy nincs két egyforma ló, nincs két egyforma helyzet, hiszen a ló
nem egy gép, hanem egy élőlény, a sporttársunk, akinek ösztönei,
érzései, mélyen az evolúcióban gyökerező szokásrendszere van, ami
gátolhatja vagy akár segítheti az együttműködést a lovaglás terén.
Ezeket mind ismerni kell, ami szinte lehetetlen. A lovaglás alatti,
vagy bármely lóval kapcsolatos döntést a lovas eddigi tapasztalatai
alapján hozza, viszont az előbbiek ismeretében nem biztos, hogy he-
lyesek.
Azok a lovasok, akik már egyszer megoldást találtak egy problé-
mára, és ezt egy életen át a hasonló esetekben ugyanúgy alkalmazzák,
azok hibáznak. A lovasnak minden alkalommal át kell gondolnia a
helyzetet, melynek igazodnia kell a ló képességeihez, képzettségéhez,
habitusához, és ehhez képest kell a megoldást keresni. Ahhoz, hogy
minden alkalommal a legmegfelelőbben cselekedjünk, a lehető leg-
nagyobb tudásra kell szert tennünk a lóval és a lovaglással kapcso-
latban.
Bizonyára hallottál már arról az elvről, hogy gondolkodó lovaso-
kat kell képezni, akik a ló fizikai és pszichés tulajdonságait ismerve
hajtják végre a feladatokat, természetesen az eddig szerzett szakmai
ismereteikre támaszkodva. A hangsúly az ismereteken van, hiszen
gondolkozhatunk bármennyit egy adott problémán, ha nincs elég tu-
dásunk a feladat megértéséhez, vagy annak helyes végrehajtásához.
Ilyenkor jön a hétköznapi logika. A mindennapi élettel vonunk pár-
huzamot és „logikusan” döntünk, ami nagyrészt nem hoz megoldást.

11
A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

A ló nem úgy működik, mint bármi más az életünkben. Ezért óva-

kodjunk az így született gondolatoktól, mert tévútra visznek.
Jogos a kérdés, hogy akkor mitévő legyen a hasonló helyzetben
lévő lovas.
Abban az esetben, ha olyan szakemberrel dolgozik együtt, aki a
megfelelő tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, akkor
a közös munka meghozza gyümölcsét.
Amennyiben az edző nem elég felkészült, vagyis nincs megfelelő
elméleti és gyakorlati tudása a probléma megoldásához, akkor jön az
az időszak, amikor sikertelenség sikertelenséget követ.
Sok lovas a sportban eltöltött hosszabb időszak után önállóan kezd
el dolgozni. Minden döntést Ő hoz, és viseli annak következményeit.
Ezeknek a lovasoknak van igazán szüksége megfelelő és hiteles szak-
irodalomra.

Miért íródott ez a könyv?

Az igény, hogy egy könnyen használható, az alapelveket betartó,
gyakorlatcentrikus szakirodalmat kapjanak a díjugrató edzők és a lo-
vasok, már régen megfogalmazódott bennem, de csak most rendel-
kezem annyi tapasztalattal, hogy ezt papírra vessem.
Először is néhány gondolat egy fiatal lovasról, aki a nyolcvanas
évek elején elmondhatta magáról, hogy korosztályos magyar bajnoki
címmel rendelkezett, és nemzetközi nagydíj győztese volt díjugra-
tásban. Azonban semmit sem tudott a lóról, az idomításról, hogy azt
miért és hogyan hajtjuk végre, mi a kiképzési skála, és ez miért is kell
nekünk egyáltalán.
Hogyan volt ez lehetséges?
A hetvenes években Magyarországon állami tulajdonú lovardák,
lovak és ménesek voltak. A sportegyesületekben nem azok a szak-
emberek oktattak, akik az örkénytábori Magyar Királyi Honvéd

12
 MIÉRT ÍRÓDOTT EZ A KÖNYV?

Lovaglótanár-képző iskolában végeztek. Ők a második világháború

után vagy szétszóródtak a világban, és felvirágoztatták sok nyugat-
európai ország, valamint az USA lovassportját, vagy osztályidegen-
ként éltek „száműzetésben” saját hazájukban. Nagyon kevés lovasnak
volt szerencséje tanulni az itthon maradt lovaglótanároktól. Ebből
következett, hogy a lovassport-egyesületekben nem a magas szinten
képzett edzők oktattak, hanem a szocializmus forgószelében megka-
paszkodó lovasemberek. Sajnos nagyrészt hiányzott az oktatásban az
elmélet és a gyakorlat összhangja. Sok esetben a feladatok számtalan
ismétlése hozta magával azt, hogy a lovasoknál készség szintre ke-
rüljön egy gyakorlat helyes végrehajtása. Ez volt az oka annak, hogy
az előbb említett lovas ott állt nagydíjgyőzelemmel a háta mögött, de
fogalma sem volt arról, hogy mit miért csinált.
Miért nem olvasott szakirodalmat, hiszen ha nehezen is, de hoz-
záférhető volt abban az időszakban is, még ha nem is olyan számban,
mint napjainkban?
Jogos a kérdés. A szakirodalom olvasása kortól és képzettségtől
függetlenül hasznos minden lovasnak, de sajnos, amikor olyan fel-
adatokról és azok helyes kivitelezéséről olvas, amit a gyakorlatban
még nem hajtott végre, akkor hasonló helyzetbe kerül, mint a földön-
kívüli, akinek Shakespeare-t olvasunk fel. Nem is érti, de amennyi-
ben értené, sem tudná, hogy miről van szó.
A szakirodalom elsősorban abban nyújt segítséget, hogy a lovaglás
során már végrehajtott feladatot tudatossá tegye, amelyekre azután
építeni lehet a következő gyakorlatot. Tehát az új feladat tanulásához
feltétlenül fontos az elméletben és gyakorlatban is jól felkészült edző,
aki a kivitelezést levezényli.
A mi fiatal lovasunk edzői instrukciók híján belekezdett az önkép-
zésbe, és rengeteg zsákutcába vitte magát és lovait. Az ilyen időszak
az, amire egy igazi lovasember visszagondolva mély megbánást és
hálát érez szeretett lovai iránt.

13
A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

Több évtizedig tartott az önképzés, pedig ennek a töredéke alatt

el lehetett volna jutni arra a tudásszintre, amivel most rendelkezik,
amennyiben kap szakmai segítséget.
Volt azonban ennek egy nagy előnye, méghozzá az, hogy amit tud,
az saját felismerésből és rengeteg munkából ered. Ez az oka annak is,
hogy lovasunk már ilyen idős fejjel edzőként csak úgy tudja elképzel-
ni és végrehajtani egy lovas képzését, hogy megspórolva a tanítvány-
nak a hosszú, néha felesleges munkával telt éveket, a gyakorlatot az
elmélettel szoros kapcsolatban oktatja.
A szakirodalmak írói nagyrészt a ló kiképzését dolgozzák fel, amin
ne csodálkozzunk, hiszen még a nagyon képzett lovasszakembert is
lenyűgözi az, hogy megfejtheti a „kódot”, ami a lovat ráveszi arra a
sokféle feladat végrehajtására, amit kérünk tőle. Azt viszont tudnunk
kell, hogy jól képzett lovas nélkül ezek kivitelezhetetlenek lennének.
Ebből kifolyólag mi maradunk a lovas képzésénél, de a ló által végre-
hajtott feladatokat is ismertetjük.
Az elmúlt hatezer év napi tapasztalatai alapján alakult ki a lóval
való foglalkozás és a lovaglás technikája. Ezt a szerzett tudást erősítik
meg vagy bővítik a könyvben található történetek, melyek szorosan
kapcsolódnak a felvetődő problémákhoz.
Ezek az élethelyzetek a már többször említett lovassal történtek
meg, gondolom, sejtitek már, hogy a szerzővel.
Ez az írás az említett zsákutcák és a helyes út, valamint az álta-
lam eddig oktatott több mint háromszáz lovas képzése során szer-
zett tapasztalatok kikristályosodott módszere, mellyel, remélem, sok
segítséget tudok nyújtani edzőknek és lovasoknak, valamint bízom
benne, hogy a történetek életszerűvé teszik a felismeréseket.
Ez a könyv nem egy használati utasítás arra, hogy milyen módon
legyél jó lovas. Viszont megjelenít egy olyan gondolkodásmódot – szi-
gorú alapelvekre támaszkodva, azokat részletesen tárgyalva –, ami a
tudatos, eredményre törekvő lovas képzésének elengedhetetlen eleme.

14
 MIÉRT ÍRÓDOTT EZ A KÖNYV?

Javaslom az olvasónak, hogy ne ragadjon ki néhány elemet, és csak

azokat olvassa, mert esetleg úgy gondolja, hogy azok az információk
megoldást jelenthetnek pillanatnyi lovaglási problémájára. Az anyag
és ezzel a képzés folyamata is egymásra épül. Több gondolat is végig-
vonul a folyamaton, és végigolvasva megértjük az összefüggéseket, és
szilárdan tudjuk majd tartani magunkat az elvekhez. Csakis ez hoz-
hat jelentős eredményt.

15
Miért a ló?

Azok a lovasok, akik nem csak sporteszköznek tartják a lovat, va-

lamint nem magyaráznak bele a lovaglásba és a ló viselkedésébe
misztikus dolgokat, azok sokszor elgondolkoznak azon, hogy miért
éppen a ló?
Az a több mint ötmázsás, hihetetlen erővel rendelkező élőlény
miért hajtja végre és tűri azokat a dolgokat, amiket az ember kér tőle,
vagy csinált vele a hatezeréves közös múltjuk során?
Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, végig kell gondolnunk néhány
dolgot.
Egy lovasnak tisztában kell lennie a lovakkal kapcsolatban néhány
alapvető ismerettel, hogy minden esetben értse, hogy miért viselked-
nek úgy, ahogy, és ezt figyelembe véve lovagoljon és tervezze a munkát.
Tekintsünk vissza a történelemben, hogy lássuk azt, miként jutott
el sporttársunk a mai helyzetébe, és ne csak azért becsüljük, mert a
versenysportban éppen jól teljesít, hanem lássuk tisztán az Ő sze-
repét az emberiség történelmében. Az a lovas, aki ezt az utat isme-
ri, nagyobb tiszteletet érez a lovak iránt, valamint saját szerepét is
jobban látja, és remélhetőleg alázattal fogja űzni ezt a tevékenységet,
hiszen ez minden más sporttól különbözik, mert egy élőlény hátán
ülve végezzük.

Egy kis evolúció

A mai ló őse az észak-amerikai kontinensen egy hatvanmillió évvel
ezelőtt élő, róka nagyságú, levelekkel, rügyekkel táplálkozó lény volt.
Puha talpú, ötujjú lábain az erdőségeket járta. Úgy tizennyolcmillió

16
 EGY KIS TÖRTÉNELEM

évvel ezelőtt egy globális klímaváltozás során az erdők visszahúzód-

tak, és helyüket sztyeppék és szavannák foglalták el. Ebben az idő-
szakban kezdődött a lófélék differenciálódása. A lombevők megfo-
gyatkoztak, és a fűevők elterjedtek. A füves pusztákon élő lovaink
ősei már patáik dobogásával verték fel a csendet. Még sok millió év
evolúciója alakította lovaink őseit. Sok mellékvágány ellenére egy
sikeres fejlődésű út során szerencsére kialakult a mai ló, az Equus
Caballus.
Az újabb klímaváltozás és feltehetőleg a túlvadászás miatt tizenöt-
ezer évvel ezelőtt Észak-Amerikából eltűntek a lovak. Európában és
Ázsiában kis híján ugyanez a sors várt volna rájuk, amennyiben nem
történik meg a háziasítás. Szívóssága és a környezethez való rendkí-
vüli alkalmazkodóképessége folytán túlélt jégkorszakokat, más állat-
fajok pusztulását okozó időjárást és környezetváltozásokat, és terjedt
el az egész világon.
A ménesi élet alapjai azok a szociális viszonyok és viselkedési for-
mák, melyeket a lovak alakítottak ki sok millió év alatt. Mi, lovasok,
ezeket ismerve férkőzünk bizalmukba, és használjuk ki előnyös tu-
lajdonságaikat. Ezért kiemelten fontos, hogy tisztában legyünk azzal,
hogy lovunk mit miért csinál, és milyen módon reagál az őt érő inge-
rekre. Továbbá könnyebben tudjuk rávenni egy feladat megtanulásá-
ra és végrehajtására, ha ismerjük a lovak anatómiáját is.
Ezzel a témával kapcsolatban rengeteg szakirodalom született, és
ajánlom minden lovasnak és lóval foglalkozó embernek, hogy mé-
lyedjenek el ezekben. Ezek nemcsak könnyebbé teszik az utat az
eredmények eléréséhez, hanem az állat védelmét is szolgálják.

Egy kis történelem

Több tízezer éven át a lovak csak az ember egyik táplálékforrását
jelentették. Valami azonban megváltozott úgy hatezer évvel ezelőtt,

17
A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

amikor a Fekete-tengertől északra elterülő sztyeppés területen az

ember háziasította a lovat.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagy valószínűséggel a lovak
voltak azok, akik előnyszerzés céljából a földművelést végző emberek
közelébe kerültek. A termesztett növények könnyebb táplálékszer-
zést biztosítottak a lovak számára, mint a gyér füvű sztyeppe.
Az idők során már sokszor felvetődött az a kérdés, hogy az ember a
lovakat először igavonásra vagy lovaglásra használta-e. Egy figyelem-
re méltó, hatezeréves lelet bizonyíthatja azt a feltevést, hogy az ember
először felült a lóra. Egy ukrajnai feltárásnál egy lókoponya mellett
zablamaradványokat találtak, valamint az előzápfogán ugyanolyan
kopásnyomokat fedeztek fel, mint amilyenek a zablával felszerelt lo-
vak fogán keletkeznek. Tehát ezt a lovat zablával irányították, viszont
a kereket csak több mint ötszáz évvel később találták fel. Ebből arra
következtethetnénk, hogy először az ember felült a ló hátára, hiszen
a klasszikus értelemben vett fogatolás szóba sem jöhetett. Azonban
ez nem ilyen egyértelmű, hiszen a szarvasmarhát már jóval korábban
háziasította az ember, és igavonásra használta. Szánkószerű, fahen-
gereken guruló alkalmatosság elé fogva terheket szállítottak velük.
Így hát lehetséges, hogy a háziasított lovakat is ezekbe az alkalmatos-
ságokba befogva is használták.

A lóerő
Gondoljunk bele abba, hogy a mai urbanizált világunkban mennyi-
féle energiahordozót és azokból előállított energiát használunk fel.
Az atomhasadás, szénhidrogének, víz, szél, nap stb. A hatezer évvel
ezelőtti embereknek a lovak használatbavétele felért az ipari forradal-
mat elindító gőzgépek hasznosságával. A lovak szolgálatba állításával
eddig elképzelhetetlen erő, gyorsaság és kitartás birtokába jutott az
emberiség. Vándorlásai során sokkal messzebbre és sokkal gyorsab-

18
 A LÓERŐ

ban tudott eljutni. A lovakkal nehéz terheket tudtak szállítani. Elin-

dult a kereskedelem. A hódítások és a birodalmak lovak nélkül nem
jöhettek volna létre, és hiánya az emberi kultúra fejlődésének is gátat
szabott volna.
A mezőgazdaság, a közlekedés és az ipar alapja a lóerő volt.
A lovak sikertörténetének hanyatlása az első gőzgép beindításával
kezdődött, az utolsó csapást pedig a huszadik század első fele mérte,
mikor a hadászatban idejétmúlttá vált a lovasság.
Kutatások szerint a lovak a háziasítás korában a kihalás szélén vol-
tak, és az emberekkel való találkozás mentette meg őket a kipusz-
tulástól. A huszadik századi társadalom az új energiahordozók felé
fordulva majdnem elfelejtette a lovakat. Szerencsére egy rövid „mély-
repülés” után újra megtalálták helyüket az ember mellett a sportban.
Hatezer év alatt a ló beleégett tudatunkba és lelkünkbe. A ló a szép-
ség, az erő és a kitartás megtestesítője, aki hosszú közös történetünk
utolsó néhány évtizedében mint sporttárs állt újra mellénk, és ebben
is tudása legjavát adja nekünk.
A lovak rövid története után érdemes lenne foglalkoznunk a lovas-
sportok kialakulásával. Azonban csak a díjugratásét ismertetem rö-
viden, hisz ez ennek az írásnak a témája. Egy sportolónak feltétlenül
ismernie kell a sportága történetét, kialakulását. A jelen történései
csak a múlt ismerete alapján érthetők igazán.

19
A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

A díjugratás története

Kevés sportág mondhatja el magáról azt, hogy egy parlamenti döntés

játszik szerepet kialakulásában.
A tizennyolcadik század második felében az angol könnyűipar
hatalmas fejlődésnek indult. A textiliparban a gyapjú iránti keres-
let robbanásszerűen megnőtt. Hatalmas birkanyájak legeltek Ang-
lia-szerte. Azért, hogy ez a rengeteg állat ne keveredjen egymással,
elsősorban a fertőző betegségek elkerülése okán, az angol parlament
megalkotta a bekerítési törvényt, mely kötelezte a birtokok tulajdo-
nosait, hogy elválasszák a területeiket.
A falkavadászat elterjedt úri sport volt Anglia-szerte, melynek
lényege az, hogy egy rókát üldöző, nagytestű kopófalka nyomában,
árkon-bokron keresztül vágtáztak a lovasok addig, amíg a kutyák
el nem kapták a ragadozót. Ez a sportág alapvető lovasképességeket
követelt. Miután a bekerítési törvényt érvényesítették, a lovaknak
és lovasoknak a birtokokat elválasztó karámokat, sövényeket kellett
átugratni. Ezek után a lovasoknak meg kellett tanulniuk az ugratás
technikáját, és a lovak kiképzésében is megjelent az ugrás mint gya-
korlat.
A díjugratósport fejlődésének kezdeti időszakában országokra jel-
lemző stílusok alakultak ki, melyek nem emlékeztettek a mostanira.
Aki látott már lovat ugrani szabadon, az tudja, hogy a ló az ug-
rás felett „meghúzza a hátát”, vagyis ezzel az ugrás ívét követi. Ezt a
mozdulatot hívjuk szaknyelven bascule-nek. Ennek köszönhetően a
lehető legjobb technikával, fölösleges energiákat nem használva tud-
ja kivitelezni a mozdulatsort. A régi ugróstílusoknál a lovak ezt nem
tudták megtenni, hiszen az akadályok felett is terhelte a lovas a ló há-

20
 A DÍJUGRATÁS TÖRTÉNETE

Angol stílus: lábszár előredugva

A lovas ül a nyeregben ugrás felett. Szárat ad a lónak

Francia stílus: lábszár a „hevederen”

A lovas ül a nyeregben az ugrás felett. Szárat ad a lónak

21
A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

Német stílus: idomítóülésben ül az ugrás felett

Nem ad szárat a lónak

tát. A németek még szárat sem adtak. A franciák és az angolok lovai

legalább a nyakukat tudták használni ugrás közben.
A modern ugróstílus során a lovas az akadály felett „velemenő”
felsőtesttel és száradással adja meg a lehetőséget a lónak a könnyed
és tökéletes feladat végrehajtáshoz.
Federico Caprilli 1900-ban iskolát alapított az olaszországi Pine-
rolóban, ahol már ezt oktatták, nem titkolva hogy Széchényi Dénes
könyvéből merítette az ötletet, amit már évtizedekkel előbb Kégl
Károly is javasolt bevezetésre a katonaságnál. Sajnos a hadvezetés nem
volt nyitott az újdonságra, és továbbra is a német stílust preferálta.

22
 A DÍJUGRATÁS TÖRTÉNETE

A helyes stílusban végrehajtott ugrás

A nemzetközi versenyeken az olasz lovasok fölénye arra sarkall-

ta a hadvezetést, hogy egy katonatisztekből álló csoport kiutazzon
Pinerolóba, és tanulmányozza az ott zajló lóközpontú kiképzést, és a
modern ugróstílus oktatását. Ez azonban csak az első lépés volt. 1930-
ban létrehozták a már említett örkénytábori Magyar Királyi Honvéd
Lovaglótanár-képző és Hajtóiskolát, mely fennállása alatt megrefor-
málta a díjugratást, és a ló és lovas képzésének fellegvára lett.
Az 1700-as években az első akadályokkal tarkított falkavadászattól
indulva, hatalmas területű pályákon lebonyolított, nagyrészt termé-
szetes akadályokon, sokszor a távolság figyelembevétele nélkül elhe-
lyezett ugrásokon bonyolított díjugrató versenyeken át eljutottunk
napjainkig. Ma már egy olyan „zsebkendőnyi” területen, akár egy

23
A DÍJUGRATÓ LOVAS KIKÉPZÉSE

sportcsarnokban, nagyon technikás pályalovaglást igénylő vonalve-

zetéssel, könnyen leverhető színes akadályokon zajlanak a versenyek.
A sportág fejlődését a pályaépítésben fellelhető változások gene-
rálják. Valamint hatnak a tenyésztésre is, hiszen a követelmények vál-
tozása más tulajdonságú egyedeket kíván, és ezt követi a lótenyész-
tés. A követelményrendszer változása legnagyobb hatással a ló- és
lovaskiképzésre van. A mai modern díjugrató sport rendkívül magas
fokon képzett lovakat és lovasokat kíván.
Hosszú út vezet az első nyergeléstől az olimpiai nagydíjig. Mi
azonban nem a ló, hanem a lovas oktatását vesszük górcső alá.

24