Útközben
hírlevél
A CSALÁDI DÖNTÉSHOZÓ CSOPORTKONFERENCIA GYÖKEREIRŐL
A családi csoportkonferencia modellje Új-
Zélandról származik, és az őslakos maorik
konfliktusrendezési hagyományaira épül. A
gyermekkori, illetve fiatalkori bűnözés
kezelésének hatékonyságának növelése
érdekében a módszer alkalmazását Új-
Zélandon 1989-ben, a gyermek-és
családvédelmi törvénnyel intézményesítették.
Ennek köszönhetően a családi
csoportkonferencia a gyermekvédelem és a
fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának
általános, központi eljárásává vált.
A szigetországban a családi
csoportkonferenciára sor kerülhet a
vádemelést megelőzően a rendőrség
kezdeményezésére, a bírósági eljárás
alternatívájaként, vagy a vádemelést követően
a bíróság kezdeményezésére a bírói
döntéshozatal elősegítése érdekében. A
bíróság számára a családi
csoportkonferenciára utalás nem opcionális.
Ha az elkövető beismeri a bűncselekmény
elkövetését, a bíróság automatikusan
konferenciára utalja az ügyet. Ha az elkövető
nem tesz beismerő vallomást, de bűnössége
utóbb bizonyítást nyer, a bírónak úgyszintén
kötelező elrendelni a családi
csoportkonferencia lefolytatását. Érdemes
megemlíteni, hogy a családi
csoportkonferencia nem az elsődleges
elterelési eszköz az új-zélandi rendszerben. Az
enyhébb súlyú bűncselekmények esetében
ugyanis a rendőrség különféle alternatív
szankciókat alkalmazhat. A rendőrségi ifjúság
segítő szakemberek nagyfokú rugalmassággal
választhatnak a bűnismétlés megelőzését
szolgáló intézkedések között. Az intézkedések
általában közösségi munkát, a helyreállítás
költségeinek megtérítését, bocsánatkérő levél
megírását, a bűncselekmény hatásainak
tudatosítását elősegítő programon, egyéb
tanácsadáson való részvételre utalást
foglalhatnak magukban. Az áldozat, illetve az
elkövető családját általában bevonják az
alternatív intézkedés tartalmának
kidolgozásába. A fiatalkorúak ügyeinek 62%-
a ilyen rendőrségi intézkedéssel ér véget.
Az új-zélandi konferencia modellt több ország
átvette kisebb-nagyobb módosítással.
Ausztráliában 1991-ben, Wagga Waggában
(Dél-Ausztrália,) a rendőrség kezdeményezésére
indult el az első resztoratív konferencia program. A harmadik szám
Ennek sajátossága volt, hogy rendőrök látták el a tartalmából:
koordinátori vagy facilitátori szerepet és a
konferencia koordinálása szigorú forgatókönyv, A családi döntéshozó
egy strukturált kérdéssor alapján zajlott. 1997- csoportkonferencia egzotikus
ben törvénybe iktatták a konferencia modell gyökereiről 1
alkalmazását és a facilitátori feladatokat a
fiatalkorúak igazságszolgáltatásért felelős
minisztérium alkalmazásában álló A CSDCS módszer felépítése 2
szakemberekre ruházták át.
A konferencia módszer az 1990-es évektől
Esetek a pártfogói munkából – hogyan
elterjedt Észak-Amerikában és Európában is. Új-
Zélandhoz hasonlóan Észak-Írországban is a segíthet a projekt? 3
fiatalkorúak ügyei általános kezelési módjává
tették a konferenciamódszert. Interjú dr. Velez Edittel, az IH pártfogó
A módszernek többféle elnevezése létezik. Egy felügyelői szakreferensével 8
az új-zélandi modellre épülő kanadai projekt az
1990-es években vezette be a családi csoportos
döntéshozás fogalmát. Amerikában ma a
gyermekvédelemben alkalmazzák ezt a modellt,
tehát elsősorban a gyermeket érintő, például a
gyermek elhelyezésével kapcsolatos döntések
meghozatala, a gyermekvédelmi szervek és a
család közötti párbeszéd megkönnyítése
érdekében.
A Magyarországon elterjedt családi döntéshozó
csoportkonferencia vagy családi
csoportkonferencia kifejezés az amerikai
’Family Group Decision Making’ módszert
jelöli. A módszert a magyar pártfogóknak
Negrea Vídia, a Közösségi Szolgáltatások
Alapítványának képviselője oktatta, aki az
amerikai Resztoratív Gyakorlatok Intézetének
(International Institute for Restorative Practices)
képzésében vett részt.
Az Intézet egyik alapítója, Ted Wachtel, az
ausztrál minta alapján dolgozta ki a
meghatározott forgatókönyv használatára épülő,
bűncselekmények, iskolai konfliktusok
következményeinek rendezésére irányuló Real
Justice modellt. A Real Justice modellt „Szemtől
szembe” néven adaptálta a Család, Gyerek,
Ifjúság Egyesület, amely évek óta tart képzést e
resztoratív technika használatáról.

A CSDCS MÓDSZER FELÉPÍTÉSE
A családi döntéshozó csoportkonferencia egy resztoratív
konfliktuskezelési módszer, egy külső, semleges személy
(facilitátor vagy koordinátor) irányításával zajló
megbeszélés, amely biztonságos körülmények között
lehetőséget nyújt a kliens, a családja és az általuk
megnevezett támogatók számára az együttes
problémafeltárásra, megoldási alternatívák keresésére. A
konferencia modellek lényege, hogy a döntéshozatalban
a konfliktussal, illetve a problémával érintett személyek
tág köre vesz részt, tipikusan családtagok, rokonok,
barátok, segítő szakemberek.
A résztvevők széles köre és az előkészítő szakasz
hangsúlyos jellege különbözteti meg a mediációtól, ahol
a folyamat súlypontját a maguk a mediációs ülések
jelentik, míg a konferencia módszerek esetében legalább
ennyire jelentős, ha nem jelentősebb a megfelelő
előkészítés.
Jelzés, előkészítés
A problémahozó, esetgazda szakember, jelen esetben a
pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási nevelő
jelzéssel él a facilitátor felé, ha úgy látja, hogy egy családi
döntéshozó csoportkonferencia összehívása volna
célravezető. Az első bekezdésben van egy meghatározás:
a megbeszélést moderáló, semleges személy. A pártfogó
felméri a kliens együttműködési készséget, motiváltságát
és csak akkor kezdeményezi a konferencia összehívását,
ha a kliens ez iránt nyitottnak mutatkozik.
Ezt követően megkezdődik a konferencia előkészítése. A
facilitátor a klienssel közösen feltárja a pártfogó által
megnevezett problémákat és feltérképezi a kliens családi
és baráti kapcsolatait, illetve azokat a segítőket,
intézményeket, akikkel korábban a kliens kapcsolatban állt
és releváns szerepük lehet a megoldások kidolgozásában.
A facilitátor telefonon vagy személyesen felkeresi a
családtagokat, barátokat, és meghívja őket a konferenciára,
felméri szükségleteiket, véleményüket. A pártfogó, mint
esetgazda, a család, barátok, az intézmények (iskola,
családsegítő stb.) egyaránt jelezhetnek problémákat,
amelyre megoldást várnak a családi döntéshozó
csoportkonferenciától.
A konferencia
A családi döntéshozó csoportkonferencián a meghívottak az
előkészítés során feltárt problémákat vitatják meg. A
konferenciát a facilitátor vezeti, aki semleges, pártatlan
szereplőként van jelen. Hangsúlyos elemei a következők:
a) A konferencia a bemutatkozást követően az információ
megosztásával kezdődik. Elsőként az esetgazda pártfogó
felügyelő osztja meg a csoporttal, hogy milyen okból látta
szükségesnek a családi döntéshozó csoportkonferencia
összehívását. A pártfogó felvetéseire a jelenlévők
„Útközben” Hírlevél
2010/3.
reagálhatnak, illetve újabb problémákat fogalmazhatnak
meg.
b) Az információk cseréjét követően összeáll a
megoldandó problémák listája. Az információcsere során
a családnak azt is meg kell ismernie, hogy milyen
erőforrásokra támaszkodhatnak, milyen segítséget
kaphatnak. A szakemberek tehát megoldási javaslatokat
tehetnek, illetve ismertethetik, hogy miben, hogyan
tudnak a családnak támogatást nyújtani.
c) Ha a problémákat illetően konszenzus alakult ki,
következik a családi terv kidolgozása. Ennek szakasza a
saját idő, amely során a családnak egyedül kell
kidolgoznia a megoldásra vonatkozó tervet. A tervnek a
lehető legkonkrétabbnak kell lennie, pontos határidőket,
vállalásokat, felelősségi köröket kell tartalmaznia.
d) Ezt követően a család ismerteti a konferencia
résztvevőivel a tervét, amelyet a résztvevők
mindegyikének el kell fogadnia. A tervet írásba foglalják,
és azt minden résztvevő aláírja.
A terv megvalósítása
A terv megvalósítását a pártfogó ellenőrzi. A
konferencián a család és a szakemberek megegyezhetnek
arról is, hogy az eredmények megvitatása céljából
legközelebb mikor jönnek össze. Ha a terv végrehajtása
akadályokba ütközne, vagy megvalósítása veszélybe
kerülne, újabb konferencia hívható össze, amelyen
lehetséges a terv módosítása.
A családi terv végrehajtását követően fél-egy évvel
érdemes az eset utánkövetését elvégezni, megvizsgálni,
mi történt a családdal a konferencia, illetve a családi terv
végrehajtása óta, sikerült-e fenntartani az eredményeket.
A családi terv megvalósítása, elfogadását követően az
érintett, illetve a család felelőssége. A CSDCS
ugyanakkor a szakemberekkel szembeni bizalmat és az
együttműködés esélyét is növeli. A folyamat során csak
olyan döntés születhet, amelyet a szakemberek is el
tudnak fogadni, így a CSDCS egy közös döntéshozatali
folyamattá válik. A család ennek során megerősödhet,
átélheti, hogy kompetens saját problémái megoldásában.
A módszer lényege a családi, közösségi erőforrások
aktivizálása, a család megerősítése, az önálló
problémamegoldás elősegítése.
2
 A módszertani fejlesztések beépülése a gyakorlatba – pártfogói eseteken
keresztül

Ebben a rovatban minden számban közzéteszünk egy rövid esetismertetést. Jelen

hírlevelünkben Kégl Attiláné a Fejér Megyei Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelője által
bemutatott eset rövidített változatát tesszük közzé.

Joci az apjával él. A szülők négy éve váltak, az anya egy közeli településen lakik új élettársával. Joci erősen kötődik
apjához és a nemrég külön költözött féltestvéréhez. Nehézségekkel küzdenek, mert az apa nyugdíján, a családi pótlékon és
a rendszertelenül fizetett alacsony gyerektartáson kívül más bevételük nincs. Az anya a megállapított 10000 Ft-os
tartásdíjat nem tudja fizetni, mert egyik szemével nem lát, nem dolgozik, jövedelme nincsen. Otthonában állatokat tart,
kisebb kertet művel. Fiának esetenként 2500-5000 Ft zsebpénzt ad.
Dunaújvárosba naponta jár be Joci, a Vendéglátóipari- és Kereskedelmi Szakközépiskolában 11. osztályos. Az
általános iskolában még jeles volt, jelenleg közepes szinten tanul. Kedvenc időtöltése a sport, fut, testedzést végez.
Szimpatikus, jó kiállású. A gyermekjóléti szolgálat korábban nem gondozta.
A kábítószer fogyasztás miatt indult ügy előtt az anya már észrevette a fiú negatív változásait, melyet szóvá is tett,
illetve elvitte a háziorvoshoz és kérte a vér és vizeletvizsgálat elrendelését. Akkor már tudták, baj van. Több figyelmet
fordítottak a gyermekre és a barátok megválasztására. Az anya szerint az intelmeket fia komolyan vette, tanult a rendőri
eljárásból. Az iskolai évet javító vizsgával zárta, a következő félévben minden tárgyból eredményes lett. Magatartásával
továbbra sincs probléma.
A pártfogoltat kábítószerrel való visszaélés vétsége miatt a vádelhalasztás során 6 hónapos kábítószer használatát
megelőző- és felvilágosító kezelésre, és a pártfogóval történő havonkénti találkozásra is külön magatartási szabályban
kötelezték, - egy évre pártfogó felügyelet alá helyezték.

A probléma
A pártfogolt október hónapban elmulasztotta a jelentkezési kötelezettségét, ezért írásos felhívást adtam ki.
Amikor a fogadóirodában jelentkezett, számos családi és lelkiismereti problémát fogalmazott meg. Apjának nyirokmirigy
rákja van, szerinte több hétig titkolta ezt, az orvosi kezelésekre nem akar elmenni. A szülei mindketten alkoholizálnak, az
apja alkoholfüggő, ezt a lakókörnyezetében és a barátai előtt is szégyelli, magatartásában időnként agresszív, ezért ment
szét a család.
Otthonukban súlyos anyagi gondok vannak, az apja kocsmába viszi a nyugdíját, a rezsi számlák kifizetésében
elmaradások vannak. Neki sincsen pénze, amikor az anyához fordul segítségért, ő is panaszkodik, hogy neki is kevés van.
Amióta az apa betegségét megtudta, az órákon nem tud odafigyelni, a barátai nem érdeklik őt. Magatartásának a
változását az osztályfőnöke is észrevette. Neki elmondta a gondjait, azóta megértő vele szemben és tolerálja a hiányzásait.
Időnként megfordul a fejében az, hogy elszív egy-egy füves cigit, de tisztában van azzal, hogy ezt nem teheti.

A megoldás: Családi döntéshozó konferencia

A CSDCS lényegének megismerését követően Jocival számba vettük mindazokat, akik a környezetében
érintettek az ügyben. Így került szóba az apa 36 éves ügyvéd fia, akivel már telefonon beszéltek a gondokról, de szerinte
érdektelenül reagált a problémára. A közelükben élő féltestvére segítségére számíthat, apját többször fuvarozza az orvosi
vizsgálatokra. Novemberben találkoztam a szülőkkel, az apa otthonában. Barátságosan fogadtak. Mindkettőjükön
éreztem, hogy alkoholt fogyasztottak. Az anya harsány és bőbeszédű volt, az apa többségében védekezett és hárította a
problémákat. Az apa eddig semmilyen gyógyszert, kezelést nem kapott.
A két szülő elmondása szerint problémájuk nincsen, az anya gyakran meglátogatja otthonában a fiát és segíti
őket, ételt visz. Az iskolával az anya tartja a kapcsolatot. Az osztályfőnök már jelezte a szülők felé a hiányzásokat, amiről
tudtak, hiszen több alkalommal nem volt kedve a fiúnak iskolába menni. A családi gondokat - szerintük - ők is orvosolni
tudják, de amennyiben a fiúk, azt szeretné, hogy a család együtt leüljön és beszéljen erről, ők nem ellenzik azt. Így számba
vettük azokat, akik e beszélgetésen részt vennének. Az apa kérte, hogy a fia közelben élő nővérét ne vonjuk be, mert 7
hónapos terhes, ezért nem szeretné, ha nagyobb megrázkódtatás érné.

„Útközben” Hírlevél 3
2010/3.
 A beszélgetés során kiderült, hogy a konfliktusok háttérében súlyos anyagi gondok, és ezzel kapcsolatban fennálló
feszültég húzódik meg. A család korábban Budapesten élt, anyagi gondjaik miatt költöztek vidékre. Az osztályfőnök
előzetesen tájékoztatott arról, hogy a fiatal szeptemberben és októberben 79 órát igazoltan és 29 órát igazolatlanul
hiányzott. Az osztályába járó tanulóknak a nyár folyamán 3 hónapos külföldi munkára van lehetőségük, melyet
megfelelő tanulmányi eredmény, és anyagi költségek vállalása esetén nyerhetnek el. Az osztályfőnököt tájékoztattam,
arról hogy családi döntéshozó konferencia szervezését kezdeményezem, melyben az osztályfőnök részvételére és
véleményére is számítok. Az osztályfőnök együttműködéséről biztosított, és érdeklődést mutatott az új módszer
alkalmazása iránt. Találkoztam a pártfogolt nővérével, aki 8 hónapos terhes, és előzetesen hallott már az
előkészületekről. Kijelentette, hogy a megbeszélésen szeretne részt venni, a szülése miatt kérte, hogy minél előbb
jelöljük ki a napot és tartsuk meg. Megállapodtunk a megbeszélés helyében – Ercsi, Művelődési ház – mely minden
részvevőnek könnyen megközelíthető.
A résztvevőkkel történt kapcsolatfelvétel ideje alatt a pártfogolttal minden hónapban a fogadóirodában
találkoztunk. Így jutott tudomásomra, hogy az apát december második felében nyirokmirigy tumor miatt megműtötték.
A kórházi kezelés alatt az anya hazaköltözött fiához és gondoskodott róla.
Joci szeretne a nyári hónapokban külföldön dolgozni, ennek érdekében a tanulmányi elvárásoknak igyekszik
megfelelni, a kiutazásához szükséges költségek megteremtését bizonytalannak érzi. A családi konferencia összehívását
fontosnak tartotta. A nővérének a jelenlétét szorgalmazza, mert egyedül vele tud őszintén beszélgetni, szerinte ő az, aki
reálisan meg tudta ítélni a család helyzetét.
A meghíváskor az anya jelezte, hogy az élettársa jelenlétére is igényt tart. Volt némi félelmem az élettárs
megjelenése miatt a konferencia kimenetelére vonatkozóan, mert nem volt lehetőségem már arra, hogy a jelenlétéről a
többieket tájékoztassam.
A fenti történésekről kollégámmal - a konferencia facilitátorával - folyamatosan konzultáltunk.

Mi történt a családi döntéshozó konferencián?

A konferenciára minden meghívott pontosan érkezett: Joci, a két szülő, az anya élettársa, a nővére,
osztályfőnöke, és két megfigyelő kollégám. A megbeszélés a biztonságos légkör megteremtésével és kötetlen
beszélgetéssel indult.
A családtagok és a meghívott vendégek leültetésekor elsősorban azt vettük figyelembe, hogy a „fő” szereplő,
azaz a pártfogolt biztonságban érezze magát. Így a támogató személyek (testvér, osztályfőnök, pártfogó) és a pártfogolt
biztonsági háromszögben lettek leültetve, hogy a szemkontaktus könnyen kialakítható legyen közöttük.
A megbeszélés a módszer rövid ismertetése, keretek tisztázása után az esetgazda által tapasztalt probléma
felvetésével indult.
A pártfogó ismertette a kezdeményezés okait:
1. Miért kérte és miért ilyen formában kérte a küldő az esetet
2. Gyermek érzelmi életének ingadozása
3. Tovább tanulás, külföldi szakmai gyakorlat családi támogatása
4. Édesapa betegsége és további kezelések
Utána történt a fiatal megkérdezése, hogy az alábbiak fedik – e a teljes problémakört?
A fiatal egyet értett, illetve a szülei felelősségét próbálta tompítani. Ekkor a facilitátor a
többi résztvevő véleményét kérte ki. Megfigyelhettük, hogy a család egyes tagjai
nincsenek tisztában a kialakult probléma összes aspektusával (pl.: a felnőtt testvér a
fiatal félelmeivel, hiányzásaival, érzelmi hullámzásaival). A családban a szülők a
problémák jelentős részét bagatellizálni szerették volna, de a folyamatos
visszacsatolások, összefoglalások miatt ez nem volt lehetséges.
A keletkezett feszültségek a facilitátorra tolódtak (nem a családtagokra, illetve
az érintett szakemberekre, akik nap, mint nap együtt dolgoznak majd a családdal). A
beszélgetés alatt a flip-chart táblára kerültek azok a felvetések, melyeket az egyes
tagok problémának éreztek, illetve amelyek a család „magán” idejében a
megbeszélendő témák lehetnek.. Ekkor a család „elfáradása” – kor a fiatal felszínre
hozta a legjelentősebb problémát (amit eddig csak kerülgettünk) az édesapa alkohol
fogyasztását. A család egy része ettől megkönnyebbült és felvállalta a problémát, az
édesapa viszont hárított. A megbeszélendő témák, amelyet a család a magán idejébe
elvitt:

„Útközben” Hírlevél 4
2010/3.
 1. Külföldi szakmai gyakorlat pénzügyi Megállapodások Felelős Határidő Ellenőrzi
feltételeinek megteremtése Édesapja betegsége idején, pártfogó
2. Külföldi szakmai gyakorlat hivatalos családi élet szervezése apa, 2010.
ügyeinek intézése a. Kisérés, gondozás – anya, március
3. Az édesapa rákos betegségéhez Indokolt esetben a élettárs vége
kapcsolódó kezelések folytatása, budapesti rokonság
gyermek felügyelete ez idő alatt (Bp-en megoldja.
lesz a sugárkezelés) b. Gyermek felügyelete és
4. Iskolai tanulmányok támogatása, ellenőrzés, ellátása –
ellenőrzése, plusz foglalkozások anya végzi, a gyermek
megtermésének lehetősége állandó lakcímén
5. Szenvedélybetegség c. Házkörüli munkák
6. Biztonság, jövő elvégzése – anya és az
élettársa
A család a magán idő szakaszában már Anyagi problémák nővér,
gyorsan dolgozott, a konkrét szerződés d. Kiutazás- Költségeit, élettárs, 2010. osztályfőnök,
megkötésekor a facilitátornak és a megszervezést a nővér anya, május pártfogó
szakembereknek nagy felelőssége volt, hogy a vállalja. pártfogolt, vége
megállapodásba konkrétumok és ne e. Egyéb költségek - osztályfőnök,
általánosságok kerüljenek be. élettárs és az édesanya pártfogó
vállalja a kinti
A megállapodás aláírására a kezdéstől munkavállalással
számítva kb. 4 óra eltelte után került sor. A előzetesen felmerülő
felek láthatóan elfáradtak, és a beszélgetés költségeit.
gyors befejezésére törekedtek. f. Ösztöndíj, támogatás
keresése – pártfogolt,
osztályfőnök és pártfogó
forráskeresés
Iskolai tanulmányok, támogatás nővér, 2010. osztályfőnök,
g. Tanulmányok –Esetleges korrepetálás (iskolai jelzés alapján) a nővér osztályfőnök, június pártfogó
megszervezi és annak a költségeit állja pártfogolt vége
h. Hiányzásokat, problémákat, az osztályfőnök jelzi az édesanyjának és a
pártfogónak.
i. A pártfogolt vállalja, hogy képességei szerint tanul és mindent megtesz, hogy
ne hiányozzon.
Biztonság, jövő
j. József vállalja, hogy képességei szerint tanul, tanulással képzeli el a jövőjét. pártfogolt, folyamatos -
k. Nővére nehézségek esetén segítségére lesz, tanácsért, támogatásért fordulhat nővére
hozzá.
Családban fellépő szenvedélybetegség édesapa folyamatos pártfogolt
l. Az apa vállalta, hogy csökkenti az alkohol fogyasztását, illetve segítséget kér
probléma esetén környezetétől, illetve a pártfogótól.

A résztvevők közül az anya élettársának a hozzáállása egész végig negatív volt. Az anya korábbi magabiztos fellépése
rövid idő után elhalványodott, majd inkább hárított. Érezhetően figyelte az élettársának a reakcióit, miközben a
csoporttagok véleménye is fontos volt a számára. A pártfogolt nővére sokat lendített a beszélgetés dinamikáján. Nemcsak
véleményt, hanem aktív feladatokat is vállalt az öccse érdekében.
A pártfogolt véleményem szerint mindvégig biztonságban volt, ezt bizonyította az is, hogy behozta a témák közé
az egyik legnagyobb problémát, az apa alkoholizmusát. Ennek kimondását követően rövid ideig néma csend alakult ki,
majd az apa a beismerésével törte meg a váratlan helyzetet. Azonnali ígéretét a probléma megszűntetése érdekében
menekülésként is lehet értékelni.
A család magánidejében a szakemberekkel külön vonultunk. Egyetértettünk abban, hogy az egész beszélgetés a
pártfogolt apjához fűződő érzelmeiről, a felé irányuló szeretetről és az iránta érzett aggodalmáról szólt.

„Útközben” Hírlevél 5
2010/3.
 A megállapodás betartásának az ellenőrzése
A pártfogolttal továbbra is havonta találkoztunk.
Szerinte apja az elmúlt napokban visszafogta magát,
kevesebb alkoholt fogyasztott és az agresszivitásaitól is
tartotta magát. Az apja iránti érzelmeit ekkor
fogalmazta meg pontosan: szereti, hiszen 12 éves
korától ő gondoskodik róla, ő volt az, akire mindig
számíthatott és tudja, hogy szereti őt. A pártfogolt félévi
tanulmányi eredménye közepes. Igyekezett ezt
megtartani illetve javítani, a külföldi munka elnyerésére
úgy tudja esélyes lesz. Anyja a beszélgetés óta még
többet foglalkozott vele. Az apa rendszeresen eljár a
kezelésekre. Nővére egészséges kislánynak adott életet.
Az apával minden hónapban telefonon keresztül
beszéltem. Áprilisban kiderült a pártfogolt lehetőséget
kapott a külföldi gyakorlatra, munkaszerződése is
megérkezett. Apja a sugárkezelését követően
jelentősen lefogyott, ráadásul lábában trombózis alakult
ki, ismét kórházi kezelés alatt állt.
A pártfogolt részére rendszeres anyagi forrás
érdekében két irányban kutakodtam, de nem jártam
sikerrel.
A megállapodásban megjelölt utánkövető
konferencia szervezésekor kiderült az előzetes időpont
nem tartható.
Az utánkövető konferencia előtt mindegyik résztvevővel
személyesen találkoztam, a beszélgetéskor meggyőződtem
arról, hogy a résztvevőknek szükségük volt a bizalmas
eszmecserére. A pártfogolt nővére bizalmasan tájékoztatott
arról, hogy az élettársával már megegyeztek abban, ha a
családban tragikus helyzet áll elő, a fiatalt családjukba
fogadják, és gondoskodnak annak taníttatásáról és
neveléséről. Az apa vegyes érzelmekkel fogadott. Mint
mindig most is hárított a gondjaival kapcsolatosan. Fiának
külföldi tartózkodásával szemben ambivalens érzései voltak.
Utánkövető konferencia, fél évvel későbben
A konferenciát a család kérésére Ráckeresztúron a fiatal
nővérének lakásában tartottuk meg. Az anya élettársa és az
osztályfőnök munkahelyi elfoglaltsága miatt nem jelent
meg. A találkozáson a megállapodásban foglaltakat
értékelték a résztvevők.
Az osztályfőnök írásos véleményt juttatott el,
melyben tájékoztatott a tanév eredményes zárásáról. Az
iskolában a II. félévben igazolatlan hiányzás nem volt, a
pártfogolt tanulmányi átlaga kismértékben javult,
magatartási probléma nem merült fel. A második félévben
egy osztályfőnöki és egy igazgatói dicséretet kapott a
közösségben végzett aktív tevékenységéért, valamint egy
szaktanári figyelmeztetést az órai munkájáért.

A család megteremtette a külföldi szakmai gyakorlathoz szükséges anyagi költségeket. A pártfogolt június 15-én utazik
Németországba Schwangauba, ahol szeptember 11-ig fog dolgozni.
Az apa állapota rosszabbodott. Az italfogyasztását csökkentette, agresszív magatartására odafigyelt. Az apa
állapotára és az ebből adódó gondokra vonatkozóan a családtagok hárítottak, érezhető volt az, hogy erről már a
továbbiakban nem akarnak beszélni.
Véleményem szerint ezzel a pártfogolt gondtalan külföldi szakmai gyakorlatát biztosították. A találkozás végén
visszajelzést kértünk a konferencia és a segítők munkájáról. A résztvevők hasznosnak értékelték a családi tanács
összehívását, elmondásuk szerint megtanulták azt, hogy ha baj van, össze kell fogniuk.
Az előzetesen megállapodott utánkövetési időpontot megelőzően úgy éreztem a családtagok motivációja lecsökkent. A
családtagok közül egyedül a pártfogolt nővére sürgette a beszélgetést, és aktív kezdeményezője volt a helyszín
kijelölésében.

„Útközben” Hírlevél 6
2010/3.
 Eredmények, és amit nem sikerült elérni

Visszatekintve az elmúlt egy év eseményeire mindenképpen eredménynek tekintem a

családi kohézió létrejöttét, Joci veszélyeztetettségének megszűntetését. Sikerült bevonni őt a
problémáinak megoldásába. A rendszeres kapcsolattartás során folyamatosan erőt és
bíztatást kapott a kitartáshoz. A tanév folyamán jobban tanult, felvállalta a céljait és a
vágyait, azok elérésében aktívan dolgozott

A család anyagi helyzetében nem sok minden változott. A A szokásos pártfogó/pártfogolt

költségeket elsősorban az anya és Joci nővére teremtette meg. Az
apa nyugdíjának jelentős részét mindvégig a cigarettára és az italra
költötte el. A pártfogolt részére rendszeres ösztöndíj támogatást
nem tudtunk szerezni. Az anya élettársának negatív hozzáállása
aggasztó, ám az anya biztosított arról, hogy „kedvese” sokat
dolgozik, és keres, mellyel hozzájárul a költségek
megteremtéséhez.
Mindvégig nagy figyelmet fordítottam
arra, hogy a család életében azok
gondjaiban a személyes
bevonódásomat elkerüljem.
Tiszteletben tartottam az ő általuk
felkínált problémákat és nem
manipuláltam őket további témák
felvetésére.
kapcsolattartás során nincs lehetőségünk
arra, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljünk
a családdal, mélyebben megismerjük a
pártfogolt életkörülményeit, azt a
mikrokörnyezetet, amelyben a pártfogolt
élete zajlik. A munka folyamán a
családtagok bizalma erősödött a pártfogóval
szemben. Ugyanakkor a család/egyén
megbizonyosodhatott arról, hogy képes a
helyzetén változtatni, hogy köze lehet saját
sorsának alakításához - saját maga is
kereshet és találhat megoldást. A
konferencia lehet egy minta arra, hogy a
jövőben hogyan kell kezelni a felmerülő
problémákat.

„Útközben” Hírlevél 7
2010/3.
 „Útközben” – Interjú
Eredményesség, hatékonyság, hatásosság avagy kell-e a pártfogásban családi
döntéshozó csoport?

Velez Edittől, a Központi Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelői szakreferensétől kérdeztünk hírlevelünk
jelen számában a Családi Döntéshozó Csoportkonferencia módszerről, annak alkalmazhatóságáról,
tapasztalatairól és a számszerűsíthető adatokról.

Úgy tűnik, a konferencia módszer nem olcsó mulatság, hetekig tartanak az előkészületei.
Mikor és miért kezdődött a bevezetése?

A módszer kísérleti alkalmazását 2007-ben kezdtük el, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság „A harmonikus
szabad életért. A család, a kisközösség és szakemberek bevonása az addikciós problémákkal küzdők
utógondozásába” című program keretében. A projekt célja az volt, hogy a helyreállító technikákat a büntetés-
végrehajtási intézetből szabadulókkal, illetve a szabadultakkal folytatott munkában kipróbáljuk. A szabadulók
köréből egy speciális alcsoportot jelöltünk meg célcsoportnak: az addikciós problémákkal érintett klienseket.

Vagyis a CSDCS-t valójában drogproblémákkal küzdő fiatalok támogatására találták ki?

A 2000-es Drogstratégia kiemelt célcsoportként jelölte meg a büntetés-végrehajtási intézetből szabadult

kábítószer-fogyasztókat, és speciális célként fogalmazta meg a közösségbe történő reintegrálásuk elősegítését,
számukra utógondozói programok létesítését. A Stratégia a programok megvalósítása terén az
igazságszolgáltatási, szociális, munkaügyi, egészségügyi intézmények együttműködését irányozza elő, ezért
kezdeményeztünk egy, a partnerszervezetek együttműködését elősegítő, arra épülő módszer kipróbálását.
E speciális célcsoport tekintetében ugyanakkor a pártfogó felügyelői eszköztárban is hiányosságok
mutatkoztak. A kábítószer-, illetve alkohol problémával küzdő szabadulók a pártfogás szempontjából is
kiemelt kockázatú csoportnak számítanak, hiszen esetükben nagy a kockázata annak, hogy a szabadulás utáni
életvitel kialakítása során felmerülő akadályok miatt visszaesnek, újra eluralja életüket a szerhasználat
valamelyik formája és újabb bűncselekményt követnek el. Esetükben tehát kiterjedt, strukturált beavatkozásra
van szükség, a pártfogók lehetőségei ugyanakkor korlátozottak. A differenciált beavatkozási lehetőségek
feltárása, a potenciális támogató kör, a segítő kapcsolati háló megerősítése, a családi, kisközösségi erőforrások
felderítése, mozgósítása hatékony eszközének tűnt családi döntéshozó csoportkonferencia.
A kísérleti projektben ezért pártfogó felügyelőket képeztünk ki a módszer alkalmazására és kipróbáltuk, hogy
mennyiben integrálható a módszer az utógondozás, illetve a szabadultak pártfogó felügyeletének folyamatába.

Mi jelent nehézséget a módszer bevezetésében?

A családi döntéshozó csoportkonferencia alkalmazásának feltétele a résztvevők önkéntessége és a változtatásra

való motiváltsága. A projekt tapasztalatai alapján a legnagyobb problémát a kliensek kiválasztása, illetve a
motiváció felkeltése, fenntartása jelentette. E problémára reagálva egészítettük ki a képzési tematikát az
addiktológiában használt motivációs interjú technikájának elsajátítására irányuló képzéssel, valamint a kliensek
problémamegoldó készségének fejlesztését lehetővé tevő módszerről szóló képzéssel.

„Útközben” Hírlevél 8
2010/3.

Hol tart most a módszer alkalmazása?
Július elején zártuk le a harmadik programszakaszt, a tapasztalatok összegzése még folyamatban van. Néhány
pártfogó elköteleződött a módszer mellett és törekszik alkalmazására, ugyanakkor a technika rendszerszintű beépítése
a pártfogó felügyelői eszköztárba még várat magára. Az egyik fontos tapasztalat az, hogy egy családi döntéshozó
csoportkonferencia megszervezése, lebonyolítása, az eredmények utánkövetése rendkívül időigényes folyamat,
amely a jelenlegi leterheltség mellett nehezen illeszthető a pártfogó felügyelői munkába. Gondot jelenthet a
szervezéshez szükséges utazások költségeinek megtérítése is, amelyet eddig a programok finanszíroztak, saját
forrásból azonban nehezen megoldható. Több pártfogó nyilatkozott úgy, hogy e nehézségek miatt nem biztos, hogy a
jövőben alkalmazza a módszert. Problémának látom azt is, hogy az elmúlt évek folyamán nem kristályosodott ki a
családi csoportkonferencia módszertana. A képzést követően a pártfogók kérhettek ugyan szupervíziót és a tanácsot a
konferenciák szervezése során, de kimaradt a co-facilitálás, mentorálás fázisa, ami nem kedvez az egységes gyakorlat
kialakulásának. A pártfogók tapasztalatainak, kreativitásuknak és kísérletező kedvüknek köszönhetően több
konferenciát is lebonyolítottak, de nem vált teljesen világossá, hogy milyen esetekben, milyen problémaköröket
érintően, milyen kapcsolati rendszer fennállása esetén célszerű családi csoportkonferenciát rendezni. Az ugyanakkor
egyöntetű vélemény, hogy a családi csoportkonferencia a pártfogó felügyelői esetkezelés egyik hatékony eszköze
lehet. A legtöbb pártfogó felügyelő, aki esetgazdaként vett részt a családi döntéshozó csoportkonferencián, úgy
nyilatkozott, hogy a módszer alkalmazásával rendkívül jól körvonalazhatók a kliens családi, baráti kapcsolatai, azok
az erőforrások, amelyekre a későbbi esetkezelés során támaszkodhat. A családi döntéshozó csoportkonferencián
feltárul a család dinamikája, szerkezete, amely a pártfogó felügyelő számára akkor is hasznos információ, ha adott
esetben nem születik családi terv, vagy az a későbbiek folyamán nem valósul meg.
A kísérleti programok eredeti célcsoportját a börtönből szabaduló, drog-és alkoholproblémával érintett kliensek
alkották, viszont már a program elején kiderült, hogy ez a klienskör az egyik legnehezebben motiválható csoport.
Ezért a program során ugyan próbáltunk elsődlegesen a szabadulókra fókuszálni, egyidejűleg azonban szélesítettük a
potenciális célcsoportot, az ügyek típusát és a problémaköröket. Jelenleg úgy tűnik, hogy noha a családi döntéshozó
csoportkonferencia a börtönpártfogásban, illetve az utógondozásban egy jól használható módszer lehet, a
konferenciamodell alkalmazása iránti fokozott igény a közösségi büntetés hatálya alatt álló fiatalkorúak ügyeiben
jelentkezik.
A Pártfogó Felügyelői Szolgálat egyik fejlesztési prioritása a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök használatának
kiterjesztése a fiatalkorú elkövetők esetében. Ennek oka, hogy a bűncselekmény következményeivel való
szembesítésen keresztül a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök alkalmasak lehetnek a nevelési szempontok
érvényesítésére, ami a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának alapkövetelménye. A másik általános
követelmény, a sértettek érdekeinek figyelembe vétele, ami a helyreállító technikák, mint a sértettek szükségleteinek
kifejezését szolgáló módszerek legfontosabb ismérve. Jelenleg Magyarországon a fiatalkorúak büntető ügyeiben
alacsonyabb számban alkalmazzák a mediációt, mint a felnőttek ügyeiben, elsősorban azért, mert az ügyészek, bírák
megnyugtatóbbnak és célravezetőbbnek találják a hosszabb ideig tartó, ellenőrzést biztosító pártfogó felügyelet
elrendelését. A resztoratív módszerek alkalmazását ezért valamilyen módon a pártfogó felügyelet végrehajtásába kell
integrálnunk. A mediáció alkalmazásának ösztönzése mellett egy másik irányvonal lehet a konferenciamodell
használata. Amint láttuk, vannak olyan országok a konferenciamodellt alkalmazzák elsődlegesen a fiatalkorúak
esetében. Ennek oka, hogy a konferenciamodell nagyobb mértékben épít a család, a tágabb környezet bevonására,
aktivizálására, amely elősegítheti a bűncselekmény következményeivel való szembenézést, egyben biztosíthatja a
fiatal jövőbeni, széles körű támogatását is. A külföldi példák (Új-Zéland, Észak-Írország) azt mutatják, hogy a
konferenciák alkalmazásának célja kettős. Egyrészt célja a bűncselekménnyel okozott sérelem helyreállítása,
jóvátétele, másrészt a fiatal bűnelkövető egyéni szükségleteinek megfelelő, a bűnismétlés megelőzéséhez szükséges
lépések meghatározása. Ez a modell ezért jól elképzelhető a pártfogó felügyelői esetkezelés rendszerében, hiszen a
helyreállítási szempontok érvényesítése mellett alapot nyújt a kliens kriminogén szükségleteinek kezeléséhez is.
A 2009-2010-es program során 15 esetben indult el a családi döntéshozó csoportkonferencia szervezése, ebből 8
esetben valósult meg a konferencia megbeszélés, 1 esetben a későbbiekben várható a konferencia megbeszélés, 6
esetben az előkészítő szakaszig jutott a konferencia megszervezése, a konferencia azonban meghiúsult.

„Útközben” Hírlevél 9
2010/3.
 A Fővárosi Pártfogó Felügyelői Szolgálatnál az elmúlt évben elindult egy műhelymunka, aminek célja ennek a
konferencia módszernek a kimunkálása volt. A „családi döntéshozó csoportkonferencia” néven, az említett
programok során használt módszertől az abban különbözik, hogy a problémák fókuszában a bűncselekmény
következményeinek jóvátétele áll. Tehát míg az első módszer az amerikai rendszerben, az elsősorban a
gyermekvédelemben alkalmazott ’Family Group Decision Making’ (Családi Csoportos Döntéshozás)
technikához áll közel, addig ez utóbbi a jóvátételt középpontba helyező konferencia módszerhez hasonlít.
Egyelőre mi jóvátételi konferenciának neveztük el, de ez a terminológia még változhat.
A fővárosi Pártfogó Felügyelői Szolgálat, illetve az annak háttérintézményeként működő Jóvá-Tett-Hely
Közösségi Foglalkoztató 2010 első felében egy bűnmegelőzési projektet hajtott vége, amelynek célja bizonyos
szakmai módszerek alkalmazásához kapcsolódó szakmai protokollok létrehozása volt. Az egyik szakmai
protokoll, vagy nevezzük inkább folyamatszabályozásnak, a jóvátételi konferencia alkalmazására vonatkozik.
A foglalkoztatóban szakmai team-eket hoztunk létre, az egyik team feladata a resztoratív technikák fejlesztése, a
resztoratív programok működtetése. Fontos megemlíteni, hogy a Jóvá-Tett-Helyen évekkel ezelőtt elkezdődött
az ún. közösségi jóvátételi tevékenységek szervezése, amelynek lényege, hogy lehetőséget teremtünk a
bűncselekmények szimbolikus formában történő jóvátételére különféle közösségi értékeket képviselő társadalmi
szervezeteknél. A fiatalkorúk esetében, akik nem rendelkeznek önálló jövedelemmel, és így nem áll módjukban
a jóvátétel anyagiakban való rendezése, vagy helyettük szüleik tennék ezt meg, különösen fontos lehet a
felelősségvállalás ilyen módon való ösztönzése. Ezeket a jóvátételi lehetőségeket a sértetteknek is fel tudjuk majd
ajánlani a jóvátételi konferenciák folyamán, illetve ha a sértett nem kíván jelen lenni és nincs konkrét kérése az
elkövető felé, a pártfogó, ha szükségesnek látja, elvárásként fogalmazhatja meg közösségi jóvátétel teljesítését.
A resztoratív szakmai team felállításának köszönhetően a jövőben reményeink szerint
strukturáltabban fog működni a konferenciamodell alkalmazási lehetőségeinek feltárása és
valósi műhelymunka alakulhat ki. A pártfogók többféle képzésen (mediáció, Szemtől szembe
módszer, CSDCS) részt vettek már, ezért a pártfogó felügyelők által használt jóvátételi
konferencia előreláthatólag több módszer egyvelege, a mi igényeinkhez, lehetőségeinkhez
igazított változata lesz. Arra is fontos odafigyelnünk, hogy a helyreállító technikák
alkalmazásának hazai előzményei is vannak. A külföldről importált technikákat megtanultuk
már, de azzal a nehézséggel találtuk magunkat szembe, hogy ezeknek a technikáknak a
gyakorlatban való alkalmazására vonatkozó tapasztalat alig van. A konferenciamodellhez
hasonló jellegű módszert használnak ugyanakkor a hazai gyermekvédelemben, amelyre
vonatkozóan több kollégánknak van facilitátori tapasztalata. A következő feladatunk, hogy
ezeket a tapasztalatokat beforgassuk. Sőt, én jelenleg úgy látom, hogy erre a tudásra építve
indulhat el egy új szakasza a fejlesztésnek. Fontos lenne továbbá a korábbi CSDCS-k egy
részének utánkövetése is

Hányan vettek részt a képzéseken?

A kísérleti program első szakaszában, 2007-2008-ban 15 pártfogó felügyelő, 3 büntetés-végrehajtási nevelő vett
részt CSDCS képzésen. Ekkor 17 CSDCS-t bonyolítottunk le kísérleti jelleggel.
A program második szakaszában, 2008-2009-ben 50 pártfogó felügyelő és 3 büntetés-végrehajtási nevelő
részesült CSDCS és motivációs interjú módszerét oktató képzésben. 15 CSDCS-t bonyolítottunk le, 2 esetről
filmfelvétel készült.
A program harmadik szakaszában már nem tartottunk új CSDCS képzést, ekkor a „Problémamegoldó
Modellek, illetve a Klienskapcsolat Lezárása addikciós problémákkal rendelkezők esetében” című 20 órás
képzést 3 csoport számára szerveztük meg. A képzésen 46 pártfogó felügyelő és 1 büntetés-végrehajtási nevelő,
illetve 1 büntetés-végrehajtási pszichológus vett részt.
A 2009-2010-es program során 15 esetben indult el a családi döntéshozó csoportkonferencia szervezése, ebből 8
esetben valósult meg a konferencia megbeszélés, 1 esetben a későbbiekben várható a konferencia megbeszélés, 6
esetben az előkészítő szakaszig jutott a konferencia megszervezése, a konferencia azonban meghiúsult.

„Útközben” Hírlevél 10
2010/3.

Hányan alkalmazzák ténylegesen a módszert?

Az utolsó programszakaszban 8 pártfogó felügyelő látott el facilitátori teendőket. Van olyan pártfogó, aki 5
esetben facilitált, vannak, akik 2, illetve 3 esetben. Több eset is van, amiben a küldő pártfogó és a facilitátor
ugyanaz a személy volt (6 ilyen eset van, ebből 4 esetben egyedül facilitált a pártfogó). Ez felvetheti a szerepek
összecsúszásának veszélyét, ugyanakkor figyelembe kell venni a súlyos létszám gondokat, amelyekkel a
Szolgálat küzd. A csoportos foglalkozások esetében is felmerül az a probléma, hogy a kisebb településekre
szinte lehetetlen minden alkalommal külön csoportvezetőt delegálni és előfordulhat, hogy a területi pártfogó
vezeti a csoportot. Szerencsés, ha megyében kialakul egy kis csapat, akik akár cserélgethetik a küldő és a
facilitátori szerepet. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a módszert a pártfogó kollégák minél szélesebb körben
megismerjék majd. Tehát egyelőre egy lelkes kis magról beszélhetünk, akik fáradságot és időt nem kímélve
próbálják előmozdítani a módszer alkalmazását. Bízunk benne, hogy a Jóvá-Tett-Helyen elinduló kísérleti
munkának lesznek olyan eredményei, amelyeket országosan lehet majd hasznosítani.

TÁMOP 1.4.3.-08/2-2009-0026-os „Útközben” projekt elektronikus hírlevele

Felelős kiadó: Dr. Hatvani Erzsébet főigazgató, Igazságügyi Hivatal
Szerkesztő: dr. Velez Edit
Elérhetőségek:
1145 Budapest, Róna u. 135. utkozben@pjsz.gov.hu

„Útközben” Hírlevél 11
2010/3.