O R V O S T O V Á BBKEP ZŐ EGYETEM

Pszichiátriai é s K lin ik a i Pszicholó giai T an szék

TANÁCSADÁS ÉS PSZICHOTERÁPIA
(A llen E. Ivey é s Lynn S . Downing, 1980, Counseling
and Psychotherapy c. könyvének
e g y e s fe jezetei)

Fordította: K a ra i Lajos

K o ntrollsze rk e sztette: Dr. S z a k á c s Ferenc

K izá ró la g sza k k é p zé si, oktatási célra!

0
9
1 K ézirat
 TANÁCSADÁS ÉS PSZICHOTERÁPIA

TECHNIKAI ALAPJAI

/Allen E.Ivey, Lynn-Downing, 1980, Counseling and Psychotera-

Skills, theories and practice c. könyv 7 fejezete/

Fordította: Karay Lajos

Kontrollszerkesztette: Dr. Szakács Ferenc

Kézirat

(Oktatási célokra)
1990
 I
T A R T A L O M
TARTALOM .... .......... ......... ............. I- II oldal
Előszó /Dr. Szakács Ferenc/ -III-X oldal
Bevezetés: Az általános elmélet felé vezető lépések a tanácsadás­
ban és a pszichoterápiában ..................1-2 oldal
I. A tanácsadás és a pszichoterápia döntő kelléke Ön..3-25 oldal
- Konceptuális keretek és elmélet a tanácsadásban és terápiá­
ban ........ ............. .6 oldal
- A tanácsadás végső célja............................9 oldal
- Etika és felelősség. ...... ,14 oldal
- A segítés fogaira és közege... .... .........16 oldal
- A fejezet célkitűzései. ..... .19 oldal
- Ábrák, irodalomjegyzék............ ....... 22-25 oldal
II. A célzott /intencionális/ tanácsadás és pszichoterápia alap-
dimenziói ........................................,26-66 oldal
- Az interjú, mint döntéshozatali folyamat........ ..28 oldal
- Egyéni vagy környezeti intervenció? A segítő­
folyamat átfogó szemléletének szükségessége........43 oldal
- A döntéshozatali folyamattal kapcsolatás
egyéb nézetek. .48 oldal
- A fejezet céljai............ .54 oldal
- Ábrák, irodalomjegyzék.............. .....55-66 oldal
III.A szakszerű tanácsadáshoz szükséges alapkészségek: odafigye-
lés és befolyásolás............ .67-120 oldal
- A figyelem és a befolyásolás alapvető
microskilljei. .... »........ .68 oldal
- A szelektív figyelem. ...... .69 oldal
- A befolyásoló magatartás............... 70 oldal
- Egy interjú bemutatása ....... .72 oldal
- Hangsúly és szelektív figyelem.....................88 oldal
- Figyelési fogások, közlések.................. .....91 oldal
- Befolyásolási fogások............. 99 oldal
- Microskillek az interjú közegében .106 oldal
- A fejezet tárgypontjai ................... .108 oldal
- Ábrák, irodalomjegyzék... '..... ...110-120 oldal
IV. Az intencionális tanácsadás minőségi feltételei.120-147 oldal
- Az empátia....... 121 oldal
- Pozitív figyelmesség .................. ....125 oldal
- Tisztelet és melegség ....... ......126 oldal
- Konkrétság.......... ».......................129 oldal
- Közvetlenség............. 130 oldal
». - Konfrontáció......................................133 oldal
 II
- Kongruencia, őszinteség, hitelesség 135 oldal
- A kliens és az empatikus attitűd 137 oldal
- A fejezet tárgypontjai.......................... .141 oldal
- Abrak, irodalomjegyzék....................... 142-147 oldal
V. A tanácsadás verbális és nonverbális nyelve, s azok inkongru-
itásai........................................ 147-176 oldal
- Az interjú néma nyelve 148 oldal
- Szemkontaktus 149 oldal
- Testbeszéd .150 oldal
- Hangszín és beszédsebesség....................... 151 oldal
- Fizikai térköz és idő....................... .....151 oldal
- A nonverbális üzenetek megértése................. 151 oldal
- A szavak és a nyelv 153 oldal
- A mondatok szerkezete 153 oldal
- Gondolat és nyelv - a szövegezés megértése 155 oldal
- Inkongruitások és diszkrepanciák 164 oldal
- A fejezet tárgypontjai........................... 167 oldal
- Ábrák, irodalomjegyzék....................... 169-176 oldal
VI. A személy és a környezet: a kliens felmérése....176-214 oldal
- A személyi konstrukciók. 177 oldal
- Probléma-megfogalmazás......................... 182 oldal
- Világkép....... 187 oldal
Környezet......................................192 oldal
- A tanácsadó elméleteiés konstrukciói 199 oldal
- Mi a teendő?.............. ................. . .203 oldal
- Melyik módszert, mikor és milyen körülmények
között?..........................................206 oldal
- A fejezet célpontjai 207 oldal
- Ábrák, irodalomjegyzék....................... 209-214 oldal
VII.Összefoglaló áttekintés: út a tanácsadási és pszichoterápiái
gyakorlat általános elmélete felé 225 oldal
- Fő posztulátumok és korolláriumok 227 oldal
- A fejezet tárgypontjai.......................... 245 oldal
- Irodalomjegyzék 245 oldal
 Ill
Előszó*
Az önálló életvezetésében, munka- és örömképességében,
társadalmi beilleszkedésében átmenetileg vagy tartósan sérült,
pszichikus zavarokkal küszködő entier segítségre szorulhat.
Panaszainak jellege, súlyossági foka, valamint lehetőségei,
képzettsége, életkörülményei, stb. határozzák meg, hogy mely
esetben fordul szakemberhez, s mikor elégszik meg baráti, házas­
társi segítséggel.
A segítésnek több szintje és sok formája van. Ezek nem mindegyike
igényel szakértelmet, bárki eredményesen alkalmazhatja.Semmilyen
előképzettséget nem igényel pl. a szülő, a házastárs, a barát, a
munkatárs vagy akár az alkalmi ismerős részéről a panaszok
együttérző meghallgatása, az odaforduló figyelem, a mindennapi
élethelyzetekben való segítő együttgondolkodás, a részvét, néhány
vigasztaló- bátorító szó kimondása. Ugyanígy hatékony (járulékos)
gyógyítási tényező lehet pl. a körzeti orvos, a sebész szakorvos
empátiája, türelmes, emberséges, korrekt bánásmódja, à helyzetben
involvált magatartása. Mindenki, aki volt beteg és mindenki,aki
foglalkozott már beteggel tudja, hogy ezek a "semmiségek", az
orvos-beteg kapcsolatnak ezek a "nem specifikus" tényezői milyen
életfontosságúak, mennyire sorsdöntő szerepük lehet a gyógyítási
munkában, illetve, hogy hiányuk mily katasztrofális módon teheti
tönkre a legképzettebb szakentier terápiás munkáját is.
Ahhoz tehát, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon, nem
szükséges szakentiernek lennünk.
Előfordul, sőt: gyakori azonban, hogy az ilyesfajta segítés
nem elegendő a dekompenzálódott, diszkomfortérzéstől, érzelmi­
egzisztenciális veszteségélménytől szenvedő számára és állapota
tartósodik, súlyosbodik. Munka- és örödképessége elvész, szocia-
bilitása,társadalmi beilleszkedő -képessége zavart szenved, azaz:
beteggé válik.
Létezik tehát a pszichikus zavaroknak olyan formája és szintje?
amelyen már csak szakszerű beavatkozással (korrekcióval, gyógyí­
tással) segíthetünk. A szakszerűség azt jelenti, hogy a panaszok
szomatikus és pszichikus vonatkozásainak elmélyült ás széleskörű
ismeretén alapuló megfelelő terápiás módszert alkalmazunk.
A pszichikus zavarok pszichológiai módszerekkel történő szak­
szerű korrekcióját (gyógyítását) nevezzük pszichoterápiának.
A pszichikus zavarokat nem lehet atomisztikus, túlspecializált
módon kezelni, mivel bármily diszkrétnek látszik is egy "lelki"

x A "Pszichoterápia - ahogyan én látom "c. előadásom alapján.

(Elhangzott a Debreceni Akadémiai Bizottság 1989. április 21-i
ülésén.)
 IV
panasz, az mindig a teljes személyiséget érinti, a teljes
életélménybe "ágyazottan" hat. Míg tehát értelmes (és hasznos)
dolog, hogy vannak szakorvosok, akik pl. a száj- és fogbetegsé­
gekre specializálják magukat, addig értelmetlen (és kártékony)
dolog volna, ha lennének klinikai szakpszichológusok, akik a
száj- és fogbetegségek kapcsán fellépő pszichikus zavarok,
panaszok ellátására specializálnák magukat. A pszichoterápia te-
hát (bármely módszerről legyen is szó) mindig az egész embert,
mint rendszert érintő beavatkozás, akkor is, ha egy-egy tünet
eliminálása a célja bizonyos technikáknak. Egy-egy pszichoterá­
piás fogásnak, technikai elemnek, sőt akár teljes módszernek az
alkalmazása ezért nem meríti ki a szakképzettég kritériumát. Eh­
hez - hogy ti. a pszichoterápia szakszerű legyen - arra van
szükség, hogy az eljárást alkalmazó szakember az ember lelki
életére, és a pszichikus zavarokra vonatkozó pszichológiai és pa-
topszichológiai tudás birtokában alkalmazza a pszichoterápiát.
Korunkban, adott társadalmi- tudományos- kulturális szinten az
egészségügyi, ellátás szakszerűségét is (mint minden szaktevékeny­
ségét) szigorú kritériumok szerint kodifikálták. Orvosinak minő­
sülő gyógyító tevékenységet pl. orvosi diploma nélkül végezni -
bűncselekménynek minősül. Nem elképzelhető Európában, hogy vala­
kit valamely hatalom pl. sebész szakorvossá minősítene csak az­
ért, mert (egyébként jól) el tud látni egy horzsolt sebet, egy
furunkulust, vagy egy késsel ejtett vágott sebet. Pedig ezeket a
bajokat a sebész szakorvos esetleg ugyanúgy, azonos módszerekkel
látná el, mint a sarlatán, aki magát diploma nélkül orvosnak
vallja. Természetes az is, hogy ilyesfajta "sebészi" tevékeny­
ségre - pl. szülőként, autóvezetőként - mindenki rákényszerülhet
s bárki jól el is láthatja e kényszerű munkát. Világos éppen
ezért, hogy mindenkinek, aki sérülés-veszélyes helyen él (pl. au­
tót vezet) bizonyos szinten ("elsősegély") értenie kell ilyesfaj­
ta "sebészi" munkához. A legügyesebb, legrátermettebb, legtehet­
ségesebb, sőt, akár "művészi tökéllyel" dolgozó elsősegély nyújtó
sem kaphatja meg azonban azokat a jogokat (és címeket!), amelyek
a diplomás (+ szakdiplomás!) orvost megilletik. Fordítva is igaz:
ha valaki orvosi (+ szakorvosi) diplomát kapott, akkor (visszavo­
násig) jogosult minden szakképesítése körébe tartozó tevékenység­
re.
És: legyen bármily kevés a sebész-szakorvosok száma, egyetlen
Orvostudományi (vagy Orvostovábbképző) Egyetem sem fog "gyorstal­
paló" tanfolyamokon "sebész-szakorvosokat" képezni mondjuk úgy,
hogy valakit orvosi diploma nélkül megtanít a vakbélműtét elvég­
zésére (de semmi másra nem). Nem elképzelhető, hogy egy gyógysze­
részt,, papot, pedagógust, filozófust, pszichológust (azaz bármely
"laikust"), sebész-szakorvossá (vagy akár csak "seb-terapeutává",
 V
vagy "szomato-terapeutává") nevezzenek ki csak azért, mert jól
tud pl. sebet varrni, vagy kificamodott bokát helyretenni, mint
mentős ápoló, vagy mint alkalmi elsősegélynyújtó. Sőt: egyetlen
orvost sem "neveznek ki" szakvizsga nélkül sebész-szakorvossá
(vagy bármilyen szakorvossá) csak azért, mert jól tud bizonyos
(egyébként a sebész-szakorvos teendői közé is tartozó) "sebészi"
műveleteket elvégezni. Ez - ma és Európában -- jogi, szakmai, eti­
kai nonszensz lenne.
Az olvasó számára - vélhetőleg - mindez érthető, világos. A
szomatikus-medicinális praxis területén áttekinthető rend van.
Sajnos nem ez a helyzet azokban a szaktevékenységekben,
amelyek a pszichikus ("lelki") jelenségekkel foglalkoznak.Mihelyt
"lélekről" van szó, azonnal hozzáértő szakembernek véli magát a
minisztériumi, az (egyébként egészen más szakképzettségű) egyete­
mi vezető, vagy éppen a szakorvosi (szakpszichológusi) diploma
nélküli "laikus pszichoterapeuta". És idegenkedve, legfeljebb
elnéző mosollyal foglalkoznak ilyesmivel a "komoly", "organikus"
szakemberek.
A szomatikus bajok orvoslásának analógiájára pedig vilá­
gosnak kellene lennie, hogy a pszichikus zavarokkal foglalkozó
szakemberek esetében ugyanolyan kodifikációs kritériumokkal kell
dolgoznunk, mint pl. a sebész esetében. A pszichikus zavarok kor­
rekcióját (gyógyítását) a mai tudományos-kulturális-társadalmi
helyzetben már csak az erre kiképzett, szakdiplomás szakemberekre
lenne szabad bízni.
A pszichológiai ismeretek szakembere az, akinek pszichológusi,
a patopszichológiai és pszichopatológiai ismereteké pedig az az
orvos, akinek pszichiáter szakorvosi, ill. az a pszichológus,
akinek klinikai szakpszichológusi oklevele (diplomája) van.
A szakmai kompetenciának minden más (nem diploma- szakdiploma
szerinti) "osztogatása" iafrogén veszélyeket magában rejtő, a
szakmában dolgozók és a segítségre szorulók érdekeit veszélyezte­
tő, visszaéléseket lehetővé tevő cselekmény volna.
Sajnos egyelőre Van azonban két probléma, amelyek bonyolítják
a helyzetet és amelyek türelemre és kompromisszumokra intenek.
Az egyik az a sajnálatos körülmény, hogy a klinikai pszicholó­
gusok szakképzésének keretében csak igen nagy nehézségek árán
lehetett a pszichoterápiás képzést bevezetni. A nehézségek egyfe­
lől abból adódtak, hogy a szakképzésben kötelezővé tehető elfog­
laltságok időtartamát rendeletek szabályozzák. Ez az időtartam
legfeljebb egy egyéni vagy egy csoportos pszichoterápiás eljárás­
ban történő módszerspecifikus kiképzésre elegendő.
A pszichoterápiás módszerek más szaktevékenységektől eltérően,
nem "leshetők el", nem tanulhatók meg asszisztálás, együtt­
dolgozás révén a mestertől. A pszichoterápia ugyanis általában
 VI
nem tűri el a "tanuló" jelenlétét, "hospitálását". Másfelől pedig
a pszichoterápiát alkalmazó szakembernek saját élményből kell
ismernie azokat a pszichikus folyamatokat, amelyek ilyenkor a pa­
ciensben végbemennek. Pszichoterápiát tanulni tehát csak úgy le­
het, hogy a leendő szekember előbb a beteg helyzetében önismeret­
re tesz szert, miközben elsajátítja magát a terchnikát és
megtanulja az eljárás elméleti (és hatástani) ismereteit. A sa­
játélményből együttgondolkodás segítségével tudássá emelt tapasz­
talathoz ■tanulja hozzá az elméletet, majd (szakember felügyeleté­
vel) terápiás gyakorlatot kezd. Ez a folyamat a kiképző szakembe­
reket (munkaidejükön túl) hosszasan igénybevevő felelősségteljes
szaktevékenység, amelyért - jelenleg - intézményes honoráriumot
nem kapnak. A pszichoterápiás képzés tehát jórészt vagy kizáróla­
gosan a jelölt "saját zsebére", önköltséges alapon megy. Segített
valamit a helyzeten, hogy a klinikai pszichológusok szakképzésében
- úttörő módon! - a kiképző szakember gyakorlatvezetői honoráriu­
mot kap (amely messze elmarad ugyan a "privát-képzés" óradíjától,
de mégis tehermentesíti valamelyest a jelöltet).
Eddig ez azonban csak szervezéstechnikai probléma, amelyet -
ez világos - meg kell oldani, a pszichiátereket és klinikai
pszichológusokat ki kell képezni - legalább egyféle egyéni és le­
galább egyféle csoportos pszichoterápiás eljárásra.
Lényegesen nehezebb a másik probléma, a "pszichoterápia'1 és a
"pszichoterapeuta" fogalmaknak a jelentése.
Ha ugyanis a pszichoterápia "önálló interdiszciplináris tudo­
mány", akkor a fogalom tartalmában szerepelnie kell (mégpedig lé­
nyegi jelleggel) olyan definíciós kritériumoknak, amelyek nem
szerepelnek a "pszichiátria" ill. "klinikai pszichológia" fogal­
makban. A szakirodalomban elfogadottak azonban olyan "pszichiát­
ria" és "klinikai pszichológia" fogalmak (is), amelyek magukban
foglalják a "pszichoterápiát" mint (egyik) módszert és a vele
kapcsolatos ismeretanyagot, mint az elmélet (egyik) részét. E
megfogalmazások tehát egyrészt kimerítően tartalmazzák a "pszi­
choterápia" fogalmát (semmi sincs olyan ami "pszichoterápia" len­
ne, és nincs benne), másrészt ki is "sajátítják" (más tudományok
fogalmaiba nem tartozik). E meghatározások szerint tehát a pszi­
choterápia sem nem önálló, sem nem interdiszciplináris tudomány,
hanem a pszichiátria illetve klinikai pszichológia alkalmazott
tudományok (egyik) módszere és ismeretanyaga. (Éppúgy nem önálló,
mint a /pszicho/diagnosztika, vagy a farmakoterápia.) Ha így gon­
dolkodunk, akkor a "pszichoterapeuta" sem létezik (mint olyan),
ahogyan "pszichodiagnoszta", vagy "farmakoterapeuta" sem (mint
olyan). Hanem csak pszichiáterek és klinikai szakpszichológusok
léteznek, akik valamely pszichoterápiát (elméleti és gyakorlati
ismereteivel egyetemben!) alkalmaznak, ott és úgy és azt, ahol és
 VII
ahogyan és amit pszichiátriai ill. klinikai pszichológiai szaktu­
dásuk (kompetenciájuk) szerint jónak látnak. A kompetencia (a be­
teggel kapcsolatos döntési felelősség) alapja tehát a pszichiát­
riai szakorvosi ill. a klinikai szakpszicológusi szaktudás (ame­
lyet diploma garantál) kell, hogy legyen. Ehhez természetesen
módszerspecifikus pszichoterápiás képzettségre is szert kell ten­
niük szakképzésük során. Ez azt jelenti, hogy nem '^"pszichoterá­
piát kell megtanulniok, hanem valamely módszert konkrétan s csak
az elméletet általánosan.
A fogalmi problematikához tartozik nálunk az is, hogy e tudo­
mányok - történelmi-politikai okok miatt - a "szocialista" orszá­
gokban (ráadásul az "organikus" beállítottságú szemlélethez) saj­
nos még sajátos "kényszerhelyzetben" is alakultak. Köztudott,
hogy a dogmatikus, "ideokratikus" rendszer vezetői a pszichológi­
át sokáig "gyanús", sőt "veszélyes" tudománynak tekintették.
Ezért egyfelől száműztek e tudományok területéről minden
"ideológiailag megbízhatatlan elemet", másfelöl (néhol) saját
céljaik szolgálatába kényszerítették őket. így történhetett meg,
hogy a "iélekgyógyászatnak" (a pszichiátriának) elismert felada­
tává vált pl. az elektrosokk-terápia (ezért tanították) vagy az
"igazságügyi szakértés", de nem kapott "polgárjogot" a pszichote­
rápia (azaz a "lélek"-gyógyítás, v. "lelki" gyógymód). S mindez
arra való hivatkozással történt, hogy a "pszicho"-val kezdődő
szavak semmit sem jelentenek, mivel "lélek" nem létezik. Ezért
aztán a pszichoterápiát nem is tanították - sőt, rossz szemmel
nézték, ha valaki ilyesmit tanult, tanított, pláne csinált, (Nem
oly régen még politikai indítékú "vizsgálat" folyt Magyarországon
arról, hogy "megengedhető-e" a pszichoanalitikus eszmék és mód­
szerek terjesztése.)
Nem csodálható tehát, ha a pszichoterápiát (is) alkalmazó
szakemberek (ezért is) igyekeztek - elméletileg is - önállósulni,
szabadulni az egyes országokban kompromittálódott pszichiátria s
a "megerőszakolt" pszichológia rabságából. Egyéb elfogadható ér­
veik is voltak, pl. az, hogy a pszichiátereket és a pszichológu­
sokat nem képezték hivatalosan pszichoterápiára. Képzésük pedig
elengedhetetlenül szükséges lett volna, hisz fából vaskarika az a
"lélekgyógyász", aki nem ért a "lelki" gyógymódokhoz. Talán ezért
is alakult ki az a nem szerencsés helyzet hazánkban, hogy a pszi-
choterapeuták között sok a pszichiátriai, klinikai pszichológiai
szakvizsgával nem rendelkező személy és a pszichiáterek, klinikai
szakpszichológusok között sok a pszichoterápiában képzetlen szak­
ember. E sajnálatos helyzet megoldására és nem konzerválására van
szükség. A kiváló (és nem fiatal) pszichoterapeuta szakemberek
szakvizsgára szorítása nem volna méltányos. Szaktudásukat elisme­
rő és működésüket kodifikáló egyszeri intézkedéssel részükre a
 VIII
"pszichoterapeuta" cím odaítélése megoldaná helyzetüket. A jövő­
ben azonban ezt a megoldást nem volna célszerű alkalmazni, mivel
a legfontosabb mégis az volna, hogy valóban (és minden szempont­
ból) hozzáértő szakemberek végezzenek pszichoterápiás tevékenysé­
get (is).
Az idők során sokrétű, színes és már indulásakor is nemzetközi
szintű, kifogástalan etikajú privát képzési forma jött létre,
mely hazánkban mára társadalmi szervezeteiben (a Magyar Pszicho­
lógiai Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság kereteiben)
jól működő informális képzési rendszerré szerveződött.
Az örvendetes tény (hogy ti. a pszichiátereknek és pszicholó­
gusoknak végre lehetőségük nyílott arra, hogy pszichoterápiát ta­
nuljanak) - mint láttuk - számos elméleti és gyakorlati problémát
is eredményezett. Ezek azonban minden fejlődés természetes vele­
járói, későbbi (fejlettebb) szakaszban, amikor a tudományok ön­
megfogalmazási tevékenysége a tudományok között "helyet csinál" a
szakmának, megoldódnak. (Hasonló folyamat zajlott le pl. a "kli­
nikai pszichológia" esetében, ahol az elméleti-fogalmi tisztázás
a szakma kodifikálását tette lehetővé!)
Helyes és szükséges természetesen mind a pszichiáter szakorvo­
sok, mind a klinikai szakpszichológusok módszerspecifikus tovább­
képzése is. Megkérdőjelezhetők azonban azok a törekvések, amelyek
"pszichoterapeutai kompetencia" ("pszichoterapeuta” cím) megszer­
zését a jövőben is lehetővé kívánják tenni nem pszichiáterek és
nem klinikai szakpszichológusok részére, arra való hivatkozással,
hogy őket sem lehet kizárni a pszichoterápiás tevékenység folyta­
tásából. A pszichoterápia önálló felelősségű alkalmazásából nem
lehet kizárni azt, aki nem pszichiáter, vagy nem klinika szak­
pszichológus? Talán inkább (mint a műtősnővért, a mentőst, az el­
sősegély nyújtót sem lehet kizárni a "sebészi ellátásból") a
"pszichoterápiás ellátásból" nem lehet senkit sem kizárni!
De miért kellene ehhez "pszichoterapeuta" címet, pláne jogo­
sítványt adni annak a pl. gyógyszerész, vagy lelkész szakember­
nek, aki bizonyos pszichoterápiás technikát megtanul és alkalmaz
(remélhetőleg szakember felelős felügyelete mellett!) saját szak­
mája gyakorlása közben? Ez ugyanolyan megalapozatlan lenne, mint
gyógyszerészi, vagy lelkészi diplomát adni annak a pszichológus­
nak, aki az orvos által felírt gyógyszert beadja beteg feleségé­
nek, vagy imádkozni tanítja gyermekét.
Semmilyen szakmai vagy társadalmi szükséglet nem indokolja,
hogy az egészségügyi ellátásnak e felelősségteljes területén a
szakmai kodifikálás garanciáit a másutt elvárhatónál alacsonyabb
színvonalra lazítsuk. (Devalválnánk ezzel a régi, valódi pszicho-
terapeuták címét is!) Ha kevés a pszichiáter szakorvos, a klini­
kai szakpszichológus - többet kell képezni. Ha pszichoterápiás
 IX
képzésük nem megfelelő - javítani, fejleszteni kell szakképzésü­
ket. Minden érdekelt és kompetens szakember bevonásával, nemzet­
közi tapasztalatokat is figyelembe véve meg kell határozni az
egyes módszerspecifikus képzések követelmény-rendszerét és ezt
egyeztetni kell intézményes képzési és továbbképzési kritériumok­
kal. Ehhez azonban nem hatalmi helyzetből intézkedő "állásfogla­
lásokra", hanem szakmai fórumokon születő felelős döntésekre van
szükség. De a jövőben nem célszerű "interdiszciplináris laikusok"
kezébe a c M a pszichikus zavarokkal küzdő beteg emberek sorsát!
Természetesen szükség van arra, hogy az egészségügyi ellátás
minden szintjén (de másutt is mindenütt, ahol emberekkel bánnak
emberek) minden szakember érzékeny, odaforduló, empátiás, segítő­
kész, jóindulatú, stb. legyen és rendelkezzék olyan szintű pato-
pszichológiai ismeretanyaggal, amely érvényesíti, alkalmassá
teszi arra, hogy a pszichikus zavarai miatt segítségre szoruló
baját felismerje és a beteget szakemberhez irányítsa. Szükséges
az is, hogy az emberekkel való bánás, az aktuális pszichikus
problémák (zavarok, feszültségek) kezelésének pszichoterápiás
módszertanában az "elsősegélynyújtás szintjén tájékozott legyen
minden orvos és pszichológus. Az is igen hasznos, ha képessé vál­
nak arra, hogy felelős szakember irányításával, és indikációjára
bizonyos pszichoterápiás technikát alkalmazzanak. Ez a jártasság
azonban messze nem tekinthető "pszichoterapeutai" szakképzettség­
nek!
Önálló felelősségű pszichoterápiás tevékenységre (akár magán­
praxisban, akár intézményben) ezért csak az arra kiképzett pszi­
chiáter szakorvost és klinikai szakpszichológust szabadna jogosí-
tanl.
Nem minden tevékenység pszichoterápia, aminek pszichoterápiás
hatása van. (Pl. tárgyvesztéses depresszív állapot javulhat né­
hány részvétnyilvánító, vigasztald, együttérző szótól.)
Nem minden pszichoterápiás tevékenység igényel sajátos pszi­
choterápiás képzettséget. (Pl. tanácsadás.)
(Egy seb szakszerű ellátása még nem sebészet. A sebész szakor­
vos is ellát egyszerű sebeket.)
Ha egy ember bajban van, életvezetési-döntési problémája van,
akkor esetleg nem pszichoterápiára, hanem tanácsra van szüksége.
Ahhoz, hogy adott problémájában - akár tanácsadással is - se­
gítsük, nem kell a pszichoterápia szakemberének lennünk.
Ahhoz, hogy tanácsot adjunk, magában a tanácsadásban azonban
képzettnek kell lennünk.
Ahhoz, hogy eldönthessük: valóban tanácsadásra, vagy esetleg
pszichoterápiára van-e szüksége a páciensnek - a pszichoterápiá­
ban is képzettnek kell lennünk.
Ahhoz, hogy megállapítsuk : mi a baja a betegnek és milyen se­
 X
gítséget (pszichoterápiát) igényel gyógyítása - a pszichiátriá­
ban, ill. klinikai pszichológiában is szakképzettnek kell len­
nünk.
Ez a jegyzet operacionális, "technológiai" ismereteket nyújt a
pszichoterápiás ellátás minden szintjén dolgozó szakember számá­
ra. A "csinálás" tanulható meg belőle, ahogyan beszélnünk, visel­
kednünk kell; amit és amikor mondanunk kell - lehet; amit a paci­
ens mozdulataiból, szavaiból a közölt információkon túl kivehe­
tünk; amit mi magunk (esetleg szándékaink ellenére is) a beteg
számára jelenthetünk, stb. Az olvasó fontos kérdéseken is elgon­
dolkodhat, saját választ alkothat, összevetheti személyiségének,
ízlésének megfelelően kialakított nézeteit a könyvben szereplők­
kel. A jegyzet fontos alapgondolata, hogy a tanácsadás és pszi­
choterápia döntő kelléke: Ön.
3ó szívvel ajánlom mindenkinek (szak- és nem szakorvosoknak,
pszichológusoknak), aki emberekkel segítő szándékkal, hivatalból
vagy "csak" szeretetből, segítőkészségből foglalkozik.
Kérem ne feledjék: ezek szükséges, de nem elégséges ismeretei
a pszichoterápiás tevékenységnek.
Aki ezt tudja - még nem "pszichoterapeuta".
De aki ezt nem tudja - az sem.

Budapest, 1989. szeptember 1.

Dr. Szakács Ferenc

Bevezetés ;
Az általános elmélet felé vezető lépések a tanácsadásban és a
pszichoterápiában

''Melyik fajta kezelést melyik személynek, milyen körülmények

között?" Ez a tanácsadók és a terapeuták által mind gyakrabban
feltett kérdés ennek a könyvnek a gerince. A napi gyakorlat során
elénk kerülő kliensek végtelen sokfélesége nem préselhető bele
egykönnyen az elmélet Prokrusztész-ágyábs, Egyik ügyfél jól
reagál egy bizonyos fajta közeledésre, de lehetséges, hogy a
másik ellenáll ugyanezeknek a módszereknek, technikáknak és
faképnél hagyja a tanácsadást. Egyre bizonyosabbá válik, hogy a
jövő szakemberének egyetlen módszertani és elméleti
válaszkészletnél többre lesz szüksége ahhoz, hogy a mind
változatosabb klientéla igényeit kielégíthesse.

Az általános elmélet a tanácsadás és pszichoterápia különböző

elméletein belüli kapcsolódásokat és a köztük lévő alapvető
összhangot keresi. Ma még fejlődése kezdeti szakaszán áll,
ennélfogva az itt bemutatott gondolatokat csak kiinduló
megközelítésekként értékelhetjük. Az olvasóban, miközben az
alábbi lapokon bemutatásra kerülő fogalmakkal, konstrukciókkal
megismerkedik, feltehetően felébred majd a kíváncsiság, hogy maga
is elkezdje kialakítani saját szintéziseit és saját általános
elméletét, hiszen ezekre, mint tanácsadónak és terapeutának, mai
és holnapi munkájában egyaránt szüksége van. A fontos kérdések a
következők: Hogyan reagál Ön az itt felvetett eszmékre? Mely
módszerek és technikák mondanak Önnek legtöbbet? Mivel szeretné
Ön teljesebbé tenni a kliensek életét? Miképpen kíván fti eljárni
segítésre, tanácsadásra és pszichoterápiára vonatkozó saját
általános elmélete kialakításában?

Az I. fejezetben az intencionalitás, az életre és létezésre

adandó újfajta válaszok "kreatív" kitermelése, a tanácsadás és
terápia mindenfajta [regközelítésének központi céljaként áll

1
előttünk. Különböző elméietekx és különböző tanácsadók más és más
módon viszonyulhatnak ehhez a feladathoz, de valamennyien arra
törekednek, hogy klienseiket olyanokká fejlesszék, akik képesek,
alkalmasak saját ügyeik-bajaik intézésére.
I
A könyv a hatékony, intencionális tanácsadó és terapeuta
készségeit, tulajdonságait, döntéshozó képességét vizsgálja.
Megkívánja, hogy minden tanácsadó terapeuta döntéseket hozzon,
bizonyos alapvető " fogásokat alkalmazzon, és bizonyos elemi
empátiával, ’ Beleérző' Këpésséooér fefideWëzzêk i Vizsgálja
ezenkívül ■ az interjú verbális és nonverbális nyelvét, valamint a
nyelvi rendszerekből származtatott konstrukciókat. Ez a rész az
általános elméletre vonatkozó tizenhárom "véleménnyel" zárul, -
ezek mintegy összefoglalják módszerünket, azt a módszert,
szemléletet, amelyet Ön,, hitünk szerint, vitatni és alakítani
kíván majd, alkalmassá téve arra, hogy kifejleszthesse saját
tanácsadói és pszichoterápiái elgondolásait.

Mi nem óhajtjuk megmondani Önnek, mit tegyen, vagy miképpen

segítheti elő legjobban a kliensek fejlődését. Inkább arra
törekszünk, hogy céltudatos tanácsadókat és terapeutákat
neveljünk ki, olyan személyeket, akik képesek arra, hogy a tudás­
anyagot a maga szélességében szemléljék, tanulmányozzák önmagukat
is, s kezdeményezői legyenek egy független, de felelősségteljes
szemléletnek mind az interjút, mind magát a segítő folyamatot
illetően. A tanácsadás és pszichoterápia általános elmélete ma
még kezdeti stádiumban van. Ön mit tesz le az asztalra?

xAz elméleteket jegyzetünk nem ismerteti. Rövid összefoglalásukat

1.: Szakács Ferenc (szerk.), 1988. Patopszichológiai vademecum.
Tankönyvkiadó, Egységes egyetemi jegyzet.
2
 A tanácsadás és pszichoterápia döntő kelléke: Ön

Képzeljük el azt, hogy egy ismerőse (aki egyetemi hallgató)

segítségért fordul Önhöz és rövid bevezető után így szól:

"Olyan nyomorultul érzem magam! Tudja, egy eszpresszóban

dolgozom. Szaladgálok és törölgetem az asztalokat ezekben a
kék bő munkaköpenyekben. Ez a vacak kék köpeny van rajtam,
a kezemben egy törlőrongy, körbejárok és törlőm az
asztalokat. így aztán feszélyezettnek érzem magam még akkor
is, ha az emberek esetleg nem is figyelnek rám, de érzem,
hogy figyelnek is. Szóval ideges vagyok és utálok... nem
szeretek ilyen dolgokat csinálni. Még a kiszolgáló
személyzetnek is alatta állok, ez egészen alacsony
beosztás, akárcsak egy alkalmi munkásé, én pedig zavarban
vagyok amiatt, hogy ilyen helyzetben vagyok."
Fontos, Fogy ön rost egy pillanatra megálljon, s átgondolja,
melyek Ön szerint ismerőse helyzetének fő buktatói. írja le, mit
mondana ismerősének.
,

Lehet, hogy időközben Ön már előre is lapozott, hogy

megtalálja a "helyes" választ. Nos, nálunk nincs meg a helyes
válasz, mint ahogyan azt sem hisszük, hogy létezik olyan .egyedül
üdvözítő rondát, amely a szükséget szenvedő, gondokkal küszködő
vagy konfliktusával megbirkózni akaró személyen segíthetne.

Igen valószínű, hogy Ön rendelkezik egyfajta helyes

válasszal; valamivel, amit önmagából nyújthatna, ami valamilyen
módon bevilágíthatná a másik ember életét. Ennek a könyvnek az a
célja, hogy kiszélesítse az Ön válaszkészletét és fokozza az Ön
készségét arra, hogy jjj cselekvési lehetőségeket teremtsen.
Mihelyt új lehetőségeket talál segítségedé válaszok megalkotásá­
ra, bizonyára azokra is rátalál majd, akiket Ön is szívesen segí­
tene hatékonyabb életvitelük új útjainak megteremtésében.

Térjünk most vissza a fő szempontok, fő "bukkanok" korábban

említett listájához, s jegyezzük föl, mit irt le Ön. Mielőtt
tovább menne, kérjen választ másoktól is presszóbeli ismerőse
közléseire, s jegyezze fel, mit mondanak. Adnak-e valamilyen se­
gítséget az ő válaszaik? Más irányba vezetik-e kliensét
(ismerősét) ezek a válaszok, mint az Önéi? Szükségszerűen jobb-e
egyik válasz a másiknál?

Azzal, amit Ön tanácsadóként valamely személynek mond, lega-

3
lább annyit (ha nem többet) mond önmagáról, mint ügyfeléről.

Tanácsadás és terápia, mint személyek közötti befolyásolá­

si folymaT
"Hogy a következő pillanatban mi fog történni, nagy mértékben
attól függ, vajon ő hajlandó lesz-e behatóbban megtárgyalni Önnel
a kérdést, vagy pedig teljesen "ejti-e" a témát. Az a mód,
ahogyan Ön válaszol, s amilyen fogalmat alkot ismerőse világáról,
erősen befolyásolhatja őt abban, hogyan fog a jövőben gondolkodni
és cselekedni. Még a beszélgetés folytatására való bátorítás
puszta ténye is, csakúgy, mint (ellenkező előjellel) az
elmondottak ignorálása, hosszú időn át erősen kihat az ember
életére.

A tanácsadó, tekintet nélkül arra, mit csinál egy interjú

sorá n . ilyen vagy amolyan ir^ryh folyással van a kliensére.
Szerencsére a legtöbb tanácsadó és terapeuta érdekelt abbaoTTiogy
az embereket ne annyira a segítő személy vak követésében, mint
inkább saját céljaik megtalálásában és megvalósításában
tárogassa. A szakterápia egyik axiómája szerint a tanácsadó
'felelőssége abban áll, hogy támogassa és fejlessze a kliens
szilárdságát, személyes autonómiáját, és ellenőrizze személyes
sorsát, A segítség céljairól szóló megállapítások gyakran tartal­
maznak olyan kifejezéseket, mint önmegvalósítás, a válaszadásra
és a helytállásra való fokozott képesség kifejlesztése, a
szeretetre és munkára, önmagunk dolgának elvégzésére való
képesség, vagy a "légy önmagad” elve.
Ha a tanácsadás és terápia befolyásolási folyamat, mi légyen a
befolyásolás iránya és módszere? Vizsgáljunk meg néhány
alternatív választ, amit presszóbeli ismerősünknek adhatunk.

1) "Úgy beszél, mintha ideges és feszélyezett lenne a munkájá­

ban" . (Ez a segített fél kulcsfontosságú érzelmeire össz­
pontosít, s az ént illető kérdések további megvitatásáshoz
vezethet.)
2) "Tudna mondani még egy olyan helyzetet, amelyben hasonló­
képpen érezte magát?" (Ez annak megállapításában segít,
vajon az efféle érzések a segített fél életének általános
jellemzői-e, s pótlólagos adatokkal szolgálhat a kép
tisztázására.)
3) "Kisebbrendűségi érzések? Gondoljon a bizonytalanságérzés­
re és a feszélyezettségre, Aztán idézze fel legkorábbi
kisgyerekkori élményét, amelyre vissza tud gondolni, és
4
 beszéljen nekem róla." (Ez a technika a gyermekkorban
keresi a jelenkor élménygyökereit, s a terápiás
változtatásra irányul,)
4) "Azt mondja bizonytalannak érezte magát. Mit csinált
közvetlenül azelőtt, hogy ilyen érzése támadt? Sorolja fel
hiánytalanul az eseményeket, amelyek az asztaltörölgetést
megelőzően és azt követően a mai napon történtek." (A
sorrend specifikumának keresése olyan akcióhoz
vezethet, amely a problémával szembeni fellépésre nevel.)
5) "Ez egy buta gondolat. Erről korábban már beszéltünk. Ez
csak a maga fejében létezik. Most nézzük meg kissé köze­
lebbről, hogyan is gondolkozik maga?" (Ez segít annak
vizsgálatában, hogyan gondolkodik valaki önmagáról. Ez
esetben a tanácsadó és a kliens nyilván már korábban' is
dolgoztak együtt hasonló problémákon.)
6) "Azt hiszem, meg tudom érteni, mit érez. 36 magam a kollé­
giumban afféle mindenes voltam, s szörnyen feszélyezett és
zavart voltam, amikor az asztaloknál felszolgáltam. Végül
is ez az amit érez?" (Ha valaki a saját hasonló érzéseit
magától feltárja, könnyebben megoldhatja a kliens nyelvét,)
7) "Azt mondanám lazítson és felejtse el a dolgot.Ez nem hang­
zik rosszul." (A tanács és javaslat is egyfajta lehetséges
irányítás, s az emberek szokásos reagálása azokkal szemben,
akik támogatásra szorulnak.)

Melyik fenti válasz hasonlít leginkább az Önére? Melyik

fenti válasz a helyes? Ezt nehéz megmondani, hiszen mindegyik más
és más, potenciálisan jó irányba vezetheti a klienst. Nyilván
száz szám akadnak még egyéb lehetséges válaszok is, amelyeket a
személyes élmények és tanácsdói elméletek egész sora alakíthat
ki. Ha adva van egy megfelelő személy és időpont, sok
potenciálisan hasznos felelet adható.

Ne felejtsük el, hogy minden egyes válasz befolyásolja a

kliens verbalizációit és gondolati folyamatait. Nem lehe t „valaki
'tanácsadó anélkül, hogy befolyásolná a klienst. Ez a befOlyalTjó
„vagy rossz irányú lehet. Világosan kimutatható, hogy némely
tanácsadás nemcsak, hogy semleges, de egyenesen destruktív.
Fontos, hogy Ön, mint terapeuta, tisztában legyen a kliensre
gyakorolt befolyásával.

Ez a könyv segíti Önt abban, hogy konstruktív segítővé,

tanácsadóvá vagy pszichoterapeutává válhassék. Ha azzal érvelünk,
hogy nincs egyetlen "helyes" útja a segítségnek és saját
5
tanácsadói stílusát, eljárásmódját Önnek kell meghatároznia,
egyben arra is ösztönözzük, hogy tudatára ébredjen, mi is az,
amit cselekszik, s hogyan befolyásolhatja az egy másik ember
életének irányát. A segítés személyközi befolyásolási folyamat, s
a terapeutának nagy hatalma lehet a kliens életében. Minél több
választ tartalmaz az Ön személyes repertoárja, annál több
lehetősége van arra, hogy segítőképes emberré váljék, s annál
nagyobbak lesznek a kliens fejlődési esélyei is.

Konceptuális keretek és elmélet a tanácsadásban és terápiában.

*
Nem elég, ha valamely személynek, hogy segíthessen, kibővít-
jük a válaszkészletét; vizsgálnunk kell az illető konceptuális
kereteit vagy világszemléletét is. Magyarán szólva: hogyan
működik Ön szerint a világ?

Ha Ön mindeddig nem gondolkodott el ilyesmin, kezdeti

eligazítást találhat e fejezet első kérdésére adott válaszában,
amelyben megállapította ismerőse központi problémáit, aki a
presszóban dolgozik. A mód, ahogyan Ön ezeket a központi
kérdéseket azonosítja, képet ad arról, hogyan szemléli Ön ír-
világot. Ebből a világszemléletből vagy elméletből kifolyólag
dönti On el, hogyan cselekedjék. Világszemlélete és teóriái
(elméletei) határozzák meg, hogyan viszonyul Ön másokhoz, s
valószínűleg ezek réven jutott §1 іійГд~ hogy azt mondja
barátjának, amit mondott.

Hogy pontosabban érzékeltessük, mennyire fontos a segítés

folyamatában a világszemlélet fogalma, vizsgáljuk meg, hogyan
fogalmaztak meg néhány központi kérdést mások, akiknek ugyanezt
a presszóról szóló szövegrészt megmutattuk.

1) "Ebben az esetben a problémát kétségkívül a kisebbrendűségi

és inadekvácia-érzések jelentik. Adler beszél is ezekről a
fogalmakról, s arról is, hogy gyakran mennyire a
gyermekkori élmények jelentik a nyitját az efféle érzések
mostani felbukkanásának."
2) "Ez a diák egy olyan gazdasági rend áldozata, amelyben
néhány ember eléggé vastag ahhoz, hogy egyetemre járjon és
lébecoljon, nagy kocsikkal furikázzék stb., míg másoknak
küszködniük kell. A problémát nem az ő érzései jelentik,
hanem az igazságtalan társadalom."
3) "A kék munkaköpeny elég ronda dolog, s az embereket mintegy

6
 megjelöli. Azt hiszem, én is valahogy így erezném magam.
Talán valami kevésbé gyanús uniformisra lenne szükségünk."
4) "Boldog akinek egyáltalán van munkája. Nekem nem sikerült
találnom. Ennek a diáknak semmiféle problémája nincs,
jobban tenné, ha befogná a száját és örülne, hogy él."
5) "Nem az a fontos, hogy valaki asztalt törülget vagy
felszolgál-e. A fontos az, mit gondol, mit érez valaki
önmagáról, és rnlt cselekszik. Ennek a diáknak az kell, hogy
ne tárgyként, hanem személyként élje meg önmagát."

A kulcsszempontok valamennyi fenti megfogalmazása más és

más világszemléletet tükröz, s a terapeuta részéről igen
különféle cselekedetekhez vezet. Az első válasz pszichodinamikai
szemléletű, s hosszútávú pszichoterápiához vezethet. (A
pszichodinamikus megközelítés a gyermekkori élményeket és
érzéseket vizsgálja, hogy kiderítse, hogyan jelennek meg azok a
felnőtt ember életében.) A második fajta világszemlélet vagy
elmélet radikálisan orientált, és gazdasági tudatosságot növelő
eljárásokat igényelhet a befolyásolás eszközeiként. A harmadik
fajta világszemlélet bizonyos gyakorlatias, üzletszempontú
megközelítésből ered, s környezeti változásokkal próbálkozik. A
negyedik teória tagadja a diák érzéseit és azzal a veszéllyel
jár, hogy ingerült hangnemű változtatási kísérlethez vezet. Az
utoljára bemutatott szemlélet egyfajta humanisztikus világlátás,
az érzelmet hangsúlyozza, s arra vezetheti a tanulót, hogy belép­
jen egy encounter group-ba vagy klienscentrikus tanácsadást
keressen.

Az interjúk gépírásos példányait, filmjeit, audio- és

videoszalagjait gondosan megvizsgálva kiderül, hogy a tanácsadók­
nak magvannak a maguk tipikus válaszsémái a kliensek számára. Ön
mint tanácsadó máris hozzákezdhet,^ hogy megállapítsa az
emberekkel szembeni saját munkasémáját. A kulcsszempontokat
illető definícióinak és tipikus válaszainak vizsgálata alapján
végül is kellően pontos képet alkothat arról, milyen tipikus
módon szemléli Ön az embereket és gondjaikat.

A pszichológiai elméletek, mint a pszichoanalízis, a

behaviorizmus és az egzisztencializmus, teóriákat és világszemlé­
leteket reprezentálnak, s az emberekről és a világról alkotott
fogalomalkotás és gondolkodás eszközei. A pszichoanalízis némileg
pesszimista és mechanikus elméletéből nemcsak az emberi
magatartásra magyarázatot adó fogalomkészlet, de olyan
beavatkozási eljárások világos sora is származik, amelyekkel az
7
embereken segíteni lehet. Hasonlóképpen a tanácsadás sok más
szemléletének is megvan a maga világképe, megvannak a maga
értelmező fogalmai és intervenciós technikái bizonyos specifikus
célok elérésére. A Ön feladata az, hogy mindegyik elméletből
felhasználja az Ön által legpontosabbnak gondolt és érzett
eszméket, és felépítse a világról saját elméletét.

Sok segítő személy közös vonása az, hogy túlzott buzgalommal

kötődik a segítségadás egyetlen, leghatékonyabbnak vélt
módozatához. Az elkötelezettség és a hit fontos dolog, de csak
úgy, ha valaki kellően kompetens is, és különbséget tud tenni
különböző élethelyzetek között. Ä kizárólag egyetlen elméleti
iskolához való beszűkült, együgyű ragaszkodás merevségre vall, s
"iz lehetetlenné teszi, hogy elérhessünk és megsegíthessünk olyan
embereket, akik netán más skatulyában vannak. Feladatunk az, hogy
sokféle elméletben legyünk otthonosak, s nyitottak maradiunk az
új eszmék számára.is.

A segítő folyamat néhány alternatív és egymással konkurráló

szemléletének mélységi értelmezése zavarhoz, elbizonytalanodáshoz
vezethet. Az ember eredeti világszemléletéből és a tanácsadás és
pszichoterápia terén szerzett új elméleti és módszertani
ismereteiből egyfajta általános elmélet alakulhat ki. Az
általános elmélet az ebernek a teljes segítőfolyamatról és az
általa felhasználható sok lehetséges elméletről kialakított
szélesebb fogalomképe. Az általános elmélet révén Ön a maga sajá­
tos módján gyűjti össze és kapcsolja egymáshoz a segítő folyamat
egyes elemeit. Sokak számára nehéznek látszik a saját
gondolkodásuk rendszerbe foglalása, ezért inkább az egyes
elméletekből "ollóznak". Hasznosabb ennél, ha az ember a saját
világszemléletéből indul ki, azt a rendelkezésére álló alternatív
elméletekhez alkalmazza, és saját általános elméletét szisztema­
tikusan összeállítva, azt a segítő folyamatba bekapcsolja.

Az általános elmélethez vezető fontos lépés egyfajta

eklektikus segítői szemlélet kifejlesztése, amellyel az ember
egyes "helyesnek érzett" felfogásokhoz közeledik. Az általános
elmélet azonban már csak annyiban is eltér az eklekticizmustól,
hogy a különböző elméletek egyes részelemeinek ésszerű
szelekcióját követeli meg. Nem kívánhatjuk, hogy a kezdő
tanácsadó vagy terapeuta már a kezdet kezdetén a segítségadás
átfogó általános elméletével rendelkezzék; az általános elmélet
inkább olyasvalami, aminek kialakulásához időre van szükség, mi­
közben az ember egyre inkább kiismerheti önmagát, saját
világszemléletét, a sokféle egymással versengő elméletet valamint
a tanácsadásból és pszichoterápiái interjúból származó tényleges
tapasztalatokat. Fontos leszögezni azt is, hogy maga a segítséga­
dás egész témaköre is még csak a segítési folyamatra vonatkozó
elméletek íretateoretikus, általános azonosításának kezdeti szaka­
szainál tart. Szükséges, hogy az általános elmélet mind,
speciálisan az Ön számára, mint egyén számára, mind pedig
általánosságban a segítségadás mint szakterület számára nyitott
fogalom maradjon. Az elmélet ne legyen merev s holt anyag, hanem
tekintsük inkább úgy, mint a jövőbeli új , szélesebb lehetőségek
kapuját.

Az előzőek során említettük, mennyire fontos, hogy ne csak

egyféle válasszal rendelkezzünk presszóbeli ismerősünk
megsegítésére. Hasonlóképpen: egynél többféle világképre, egynél
többféle pszichológiai elméletkészletre van Önnek szüksége, hogy
felszabadult kreativitással válaszolhasson egy másik emberi lény­
nek. Ahogy újabb és újabb szempontok szerint lesz képes egy-egy
bizonyos helyzetet szemlélni, úgy gazdagodik majd emberfelfogásá­
nak mélysége és terjedelme is. Várható, hogy az Ön általános
segítői elmélete annak arányában fejlődik majd tovább, ahogyan a
későbbiek során mindinkább tudatosodnak Önben válaszainak
konzisztenciái és interjúakcióinak céljai, okai.

Ennek a könyvnek egyik fő célja az, hogy hajlékonyabbá és

rugalmasabbá tegye az Ön világszemléletét és abbeli képességét,
hogy mások problémáira válaszoljon. De mi az, amit mi a kliensnek
kívánunk? Mi a célja segítségünknek? Miért akarunk segíteni?

A tanácsadás végső célja: céltudatos (intencionális) egyén.

Freud, amikor a pszichoanalízis értelméről és hosszútávú

céljairól kérdezték, így felelt: "Szeretni és dolgozni." Úgy
tűnik, szélesebb értelemben a legtöbb segítségelmélet elfogadja
azt az eszmét, miszerint a segítés célja a hatékonyabb mindennapig
élet és a másokkal való pozitív viszony megteremtése. Évek során
egyes specifikus elméletek olyan kulcsfogalmakra helyezték a
hangsúlyt, mint az önmegvalósítás (Maslow, 1971; Rogers, 1961), a
személyi növekedés vagy személyi fejlődés (Schutz, 1967; Mosher
és Sprinthall, 1971), az O.K.-állapot (Beme,1964; Harris,
1967),a tisztázott értékek (Simon, Howe és Kirschenbaum, 1972), a
hatékonyság (Carkhuff, 1969; Gordon, 1970), a megnövelt
magatartási repertoár (Alberti és Emmons, 1970; Wolpe és Lazarus,
1966), valamint az Én-Te viszony (Buber, 1970). Ez csupán rövid
9
kivonata annak, mi mindennel foglalkozik a segítéstudomány.

Az interjúvolás, tanácsadás és pszichoterápia legtöbb fajta

megközelítésének közös témája az eletvltel alternatíváinak
kiszélesítése, ~ izT "Intenciónálitás vagy céltudatosság
fejlesztése.

Az intencionális, azaz teljes működésű embert a

következőképpen "IBrazölhatnánk:

Az intencionálisán cselekvő személy "hatékonyság-tudattal"

rendelkezik. Képes egy adott szituációban alternatív magatartások
"kitermelésére", s arra, hogy egy-egy problémát különböző előnyös
helyzetekből közelítsen meg. Az intencionális, teljes működésű
ember n e m kötődik egyetlen cselekvésfolyamathoz, hanem
pillanatonként képes reagálni a változó élethelyzetekre, ps
hosszútávú célokra tekint.

Az intencionalitás széles konstrukciója szolgál alapjául a

tanácsadás fentebb tárgyalt elméleti céljai néhány fajtájának.
Ami ennél is fontosabb: a teljes funkciójú intencionalitás a
kliens számára, mint cél, egyenesen azonos azzal a céllal, amit
könyvünk a tanácsadó számára megjelöl. A könyv specifikus célja
olyan tanácsadók nevelése, akik hajlandók és képesek alternatív
segítő magatartásformákat kitermelni ragukból bármely adandó
helyzetben, számos alternatív segítő módszerrel rendelkeznek,
hogy a kliens igényeinek bármely pillanatban megfelelhessenek, s
megvan a képességük arra is, hogy ezeket a válaszokat mások
hosszútávú céljainak is szolgálatába állítsák. Mind a tanácsadó,
mind a kliens intencionalitásra törekszik.

Az intencionális élet bizonyos adott kulturális közegben

valósul meg (Ivey, 1977). A kulturális tapasztalat és
intencionalitás az egyének részéről három fő képességet foglal
ragéban:

1) Maximális számú verbális és nonverbáli-s mondat

képzésére való képesség az önmagával és másokkal való,
adott kultúrán belüli kommunikáció végett.

A személyes ügyekben segítségért folyamodó emberekre

általában jellemző, hogy valamiképpen "merevek", azaz képtelenek
az intencionális cselekvésre, a problémák megoldására,
10
 érzésviláguk pedig egyközpontú.1// Ezt a "merevséget" a különféle
segítéselméletek más és más módon fogalmazzák meg. Észrevehető
például, hogy a Gestalt-elmélet hasadásokról és zsákutcákról
beszél; a Rogers-terápia az ideális és a valóságos közötti
‘ diszkrepanciákat említi; a pszichodinamika teoretikusai
sarkításokat és tudattalan konfliktusokat emlegetnek, - a
tranzakcionális elmélet hívei pedig keresztező irányú
tranzakciókra vagy rutinizált emberi játszmákra esküsznek, A
kreatív és céltudatos válaszadásra való képtelenség közös
betegség, amellyel valamennyi segítő célú eljárásnak meg kell
birkóznia. A segítő személy feladata az, hogy felszabadítsa a
klienst, hogy reagálni és céltudatos módon cselekedni tudjon.
Ehhez a módszerek és technikák egész sora áll rendelkezésre, s a
következő fejezetekben ezeket tárgyaljuk majd ^több-kevesebb
részletességgel. Térjünk most vissza presszóbeli ismerősünkhöz.
Az immobilitást ez esetben jól tükrözi a következő mondat:
"Olyan nyomorultul érzem magam." Ez a mondat a társalgás során
változatos módon ismétlődik. Nekünk, mint tanácsadóknak és
terapeutáknak, az a feladatunk, hogy segítsük ezt az embert az
önmagával és másokkal kommunikálás új verbális és nonverbális
módjainak a megalkotásában. A "nyomorultság" érzése verbálisán az
önkeveslés rutinmondataiban, nonverbálisan pedig az olyan
defenzív magatartásformákban mutatkozik meg, mint a szembenézés­
től való ódzkodás, a vállak közé húzott fej, és a másokkal
szembeni tudatos és térbeli távolságtartás.

Számos alternatív módon segíthetünk ennek a diáknak, hogy új

verbális és nonverbális magatartásformákat fejlesszen ki. Az
asszertivitás-tréninggel fejleszthetjük az egyén abbeli készsé­
gét, hogy megbirkózzék a nehéz helyzettel, s hogy kötetlenül,
szabadon fejezze ki gondolatait és érzéseit. Egy kliens-központú
segítő, például olyasvalaki, aki Rogers elméletének követője, a
valóságos és képzelt én közötti eltérésekre összpontosíthatna,
meghallgatván az illető önmagával, illetve munkájával kapcsolatos
érzéseit, attitűdjeit. Egy pszichodinamikus orientáltságú személy
visszalapozna az illető gyermekkorába, hogy a jelenlegi zsákutca

1/ Az immobilités alapfogalma, a hatékony és céltudatos

cselekvésre való képtelenségé, ebben a könyvben sokféle formában
fordul még elő a kliensek sok típusánál. Az olyan szavak és
kifejezések, mint "leragadtság", "válaszképtelenség", "befagyott
magatartássémák", "határozatlanság", "merevség", "rögzültség"
stb, mind az intencionalitás hiányát és az ebből eredő
immobilitást tükrözik.

11
bejáratát meglelje, - egy humanisztikus segítő esetleg az illető
önfogalmát venné szemügyre, egy radikális terapeuta pedig a
páciens történeti kulturális és társadalmi 'közegére koncentrálna.
Bármelyik fenti módszer, ha hatékonyan alkalmazzák, képes arra,
hogy oldottabbá tegye ismerősünket új magatartásmódok
kifejlesztésére és teljesebb értékű életvitelre.

Ilyenformán, minden tanácsadás és terápia, alapvető szándéka

és közös célja csakis az lehet, hogy növelje a válaszadási
kapacitást és az űj magatartásformák és gondolatok kibontására
irányuló képességet.

Az eddig elmondottakból kimaradt a kultúra kulcsszava. A

legtöbb segítőelmélet abból indul ki, hogy az egyén kulturális
hátterére nem is kell terkintettel lennie. A segítéselméletek
túlságosan is gyakran elhanyagolják ezeket a kritikus szemponto­
kat. Vegyük most szemügyre a kulturális intencionalitást, az
általános cél második dimenzióját:

2) Maximális számú olyan mondat képzésére való képesség,

amelynek révén az egy kultúrán belüli különböző csoportok
sokaságával kommunikálni tudunk.

Számos kutatástanulmány tanúsítja, hogy a harmadik világból

vagy a kisebbségekből szármázó személyek 50%-a nem tért vissza
másodszor a tanácsadói interjúra (Sue, 1977). Mi több, a
majoritáshoz tartozó egyének közül is sokan nem fejezték be a
segítőkurzust. Ha ezekhez az adatokhoz hozzászámítjuk még azokat
az embereket is, akik segítségre szorulnak ugyan, de sohasem
jártak utána, nyilvánvaló, hogy hatalmas tömegekről van szó. E
probléma létezésének egyik oka az, hogy a tanácsadók kevéssé
éberek és kevéssé is iskolázottak a kulturális vonatkozású
kérdésekben. Az eredményes terapeutának nem szabad elfelejtenie,
hogy a kliensek különböző populációi más és más verbális és
nonverbális mondatokkal, utalásokkal élhetnek.

Ha a fejezetünkben
» fentebb bemutatott diák történetesen
spanyol hátterű (kissé sötétebb színű bőrrel) és egy túlnyomóan
fehér intézmény presszójában dolgozik, akkor a tanácsadónak
érzékelni és kezelni kell tudni a kulturális rasszizmussal és
diszkriminációval összefüggő kérdéseket. A segítőelméletek jobbá­
ra a fehér középosztály orientációjának talaján fejlődtek ki.
Rohamosan nő annak bizonyossága, hogy a kultúra, a vallási
háttér, a társadalmi-gazdasági státus és a fajta épp annyira
12
fontos lehet, mint a kliens saját személyisége és mint a probléma
maga.

Minden етЬзгпек szüksége van egyfajta rugalmasságra, hogy

megfelelő és változatos verbális és nonverbális magatartásformá­
kat fejlesszen ki az olyan emberekkel való kapcsolatában, akik
tőle különböznek. Ez esetben például a terapeutának valamelyest
ismernie kell a spanyol kultúrsémákat, s legjobb, ha tud
spanyolul is. A legvalószínűbb az, hogy ez a kliens szeretne
rájönni, hogyan élhessen és dolgozhassák egyszerre a spanyol és
az itteni uralkodó kultúra keretei között. A segítőcélú rendelés
során a kezelés a hagyományos középosztálybeli segítőmódszerektől
a kultúrspecifikus eljárásokig vagy egy spanyol tanácsadó
csoporthoz való átutalásig terjedhet.

A hagyományos segítőelméletek általában nem fordítanak kellő

figyelmet a kultúrára. Új magatartásformák kifejlesztése az ember
saját kultúráján belüli és más kultúrák közötti viszonylatban
önmagában nem elégséges. Az intencionalitás harmadik aspektusa a
cselekvés iránti elkötelezettséget követeli meg.

3) Képesség arra, hogy terveket alkosssunk, sok létező

lehetőség szerint cslekedjünk és meg is ítéljük ezeket a
cselekedeteket.

Létfontosságú dolog az egyént "felolvasztani" úgy, hogy az

illető képessé váljék új magatartásmódokat kifejleszteni, ám a
kreatív válaszadás és cselekvés új májainak egyszerű
"kitermelése" nem elegendő. Egy bizonyos ponton az embernek
érdekeltté kell válnia a cselekvésben, s döntenie kell valamely
alternatíva fölött. Nem minden tanácsadói elmélet tekinti célnak
a cselekvés iránti elkötelezettséget.

A tanácsadás behaviorista módszerei különösen

cselekvésgazdagok. Világos, megfigyelhető célokat tűznek ki,
megvalósításukat nyomon követik, majd kiértékelik. A racionális-
emocionális terapeuták gyakran sajátos "házifaladatokat" jelölnek
ki, így az interjú során kialakult ötleteket mintegy hazaviszi és
gyakorolja a kliens. A legtöbb pszichoterápiás módszernek ez nem
specialitása, de valamennyi terápiás szemlélet arra ösztönzi a
klienst, hogy fordítson figyelmet terveire és cselekedetei
eredményeire.

Az Egyesült Államokban a legtöbb tanácsadási elmélet a fehér

13
középosztály kultúrájára épül. A fehér ember számára megfelelő
magatartás nem feltétlenül alkalmas egy feketének vagy
spanyolnak. Az egyéni viselkedést részben a kulturális normák
határozzák meg. Az érzelmek kifejezése, ami a klienscentrikus és
pszichodinamikus terápiában szükséges, teljesen alkalmatlan és
idegen egyes ázsiaiak és egyes amerikai benszülöttek számára.
Nemcsak maga a cél, de az egész segítésfolyamat, stílus és
módszer egyaránt alkalmatlannak bizonyulhat.

Szerencsére azonban a legtöbb elmélet és szemlélet

hangsúlyozottan fontosnak tartja, hogy módszerei alkalmazhatósá­
gával törődjék. Ez megköveteli, hogy a tanácsadó ítéljen,
elemezzen, s kiválassza a megfelelő válaszokat és technikákat. Az
a terapeuta, aki sokféle elméletben járatos és avatott, s akiben
már megvan az általános elmélet csírakezdeménye, jó úton jár a
kulturális intencionalitás felé.

Az intencionalitás széles keret, amely mindent-átfogd célt

ad a pszichoterápiás folyamatnak, ugyanakkor pedig specifikus
kereteket is teremt amelyek mind a terapeutának, mind a kliensnek
segítségére lehetnek annak eldöntésében, hogyan kívánnak a maguk
kultúráján belül élni s cselekedni. A lehetőségek ilyen széles
skálája mellett úgy látszik, mintha az intencionalitás a teljes
emberi szabadság felé orientálódnék. Mivel az egyéni, csoportközi
és kulturális különbségek figyelembe vétele központi jelentőségű,
vannak bizonyos világosan megszabott korlátok a tanácsadás megfe­
lelő és nem megfelelő módjait illetően. Vegyük szemügyre a
pszichoterápiás eljárás néhány alapvető etikai kérdését.

Etika és felelősség

Az etikai felelősségtudat lényege: semmi olyat nem tenni,

ami árt a kliesnek vagy a társadalomnakTAz étlkai felelősség
zömét a"“t^ácsadö viséli. Az olyan személy aki segítségért jön,
sérülékeny és védtelen a tanácsadó destruktiv tevékenységével
szemben. A hivatásos terapeutáknak gondosan kidolgozott etikai
irányelvek állnak rendelkezésére, amelyek az erkölcsi felelősség
kérdését vizsgálják és specifikus ajánlásokat fűznek hozzájuk.
Ire néhány egyszerű tanácsadási irányelv:

1) Őrizd meg a titkot. - Tartsd tiszteletben a kliensjogait

és iraganszféráját. Az interjún elhangzottakról ne beszélj
másoknak. Ha nem vagy képes titkot tartani, ezt még a beszélgetés
előtt közölni tartozol a klienssel; a kliens így eldöntheti,
14
megossza-e veled adatait, vagy sem. Ha olyan információk közlésé­
re kerül sor, amelyek kimondott veszélyt jelentenének a kliensre
vagy a társadalomra, az etikai irányelvek értelmében a titkot meg
lehet törni a kliens vagy mások biztonságának megőrzése végett.
Sohasem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a terapeuta
elsődlegesen a kliens, mint egyén felé felelős.

2) Ismerd fel saját korlátaidat. - Amikor valaki életében

először hall harangozni valamit tanácsadási technikákról,
bizonyos értelemben megnérgeződik tőlük. A kezdő tasnácsadók
kísértve érzik ragukat, hogy mélyen behatoljanak barátaik vagy
klienseik belső énjébe. Ez potenciális veszélyt jelent. A kezdő
tanácsadónak egy hivatásos felügyelete alatt volna csak szabad
dolgoznia, s arra kellene törekednie, hogy tanácsokat és
javaslatokat kapjon munkája és stílusa javításához. (A hazai
pszichoterápiás képzésben ez a szupervízió kötelező. Szakács F.)
A hivatások szintje felé vezető úton az első lépés saját
korlátaink felismerése.

3) Ne kérdezősködj irreleváns részletek felől. - A kezdő

tanácsadókat gyakran elragadják a kliens életének részletei és
"háborús történetei". Olykor rendkívül személyes jellegű kérdése­
ket tesznek föl a kliens nemi életéről, intim társas
kapcsolatairól, személyes úti élményeiről, stb. Egy tanácsadó
kezdő mivoltának vagy gyengeségének biztos jele, ha a kliens
élete részleteinek szenteli a fő figyelmet, nem törődvén azzal,
hogyan érez és gondolkodik az a kliens. A tanácsadás a kliensért
van, nem pedig azért, hogy te több információhoz juthass.

4) ügy kezeld a klienst, ahogyan szeretnéd, hogy téged

kezeljenek. Képzeldmagadat a kliens helyébe. Mindenki azt
favanjaj hogy figyelmesen, méltósággal, barátságosan és
tisztességgel kezeljék. A mély kapcsolat és a jó viszony
kiépítése azzal kezdődik, hogy éreztetjük vele: elfogadtuk őt
azzal, Fogy tiszteljük gondolatait, érzéseit, s emberként sze­
mélyként kezeljük. Ha mind a kliens, mind a tanácsadó képes arra,
hogy bescsületes legyen, kialakul a bizalmi viszony.

íme néhány olyan szituáció, amelyben felmerül a szakmai

etika problémája:

- (h, mint bentlakó segédtanár dolgozik egy városszéli

javítóintézetben. Az egyik tizenévest rajtkapta, hogy a hátsó
udvarban "füvet" szív.
15
 - A tanfolyam egy kis csoportjának tanácsadó ülésén egyik
osztálytársa elmeséli önnek az abortuszát és a helyzettel
kapcsolatos érzéseit,
Mialatt az elmúlt néhány hét során egyik barátjával
beszélgetett, a barátja közölte Önnel, hogy 6 homokos, s arra
készül, hogy "megkezdje szereplését".

Az egyetem önkéntes diák-tanácsadási programján belüli

munkája során Ön tanácsot ad egy fekete diáknak. Ő megemlíti,
hogy a rasszizmus ezen az egyetemen problémát jelent. Ön fehér
ember.
Ön egy egyetemi pályaválasztási tanácsadóközpontban
dolgozik, és rájön, hogy csoportjának egyik tagja nemi
kapcsolatot tart fenn egy diák-klienssel.
- Ön szexuális felvilágosító előadást tart középiskolásoknak,
s egy tizenötéves lány közli Önnel, hogy terhes, s a szülei
kirúgják, ha megtudják.

Az ilyen ügyek valóságosak és nem légből kapottak. Próbára

teszik minden tanácsadó képességét és jóérzését. Az ilyen és
hasonló dolgok megvitatására szükség van, hogy a terapeuta bizo­
nyos ösztönös-konceptuális érzéket fejlesszen ki magában arra
nézve, mit tegyen egy-egy adandó nehéz helyzetben.
Legyenek ezek a fenti példák az Ön számára a pszichoterápiái el­
járás etikájának élethossziglani tanulmányozását bevezető
kiindulópontok.

A segítés fogalma és közege

J V segítés azt jelenti, hogy egyik ember támogatja a másikat,

kezét nyújtja a másik felé. A támogatásnak sok formája van, a ba­
ráti meghallgatástól egészen az elmegondozó klinikán végzett hi­
vatásos munkáig. Könyvünk célkitűzései azonban valószínűleg pon­
tosabb meghatározásokat igényelnek, A segítést úgy definiáljuk,
mint általános szerkezeti keretet, amelyben egyik személy egy
másik személynek vagy csoportnak támogatást nyújt, és pedig rend­
szerint interjú, tanácsadás vagy pszichoterápia formájában. A se­
gítés tehát tág értelmű kifejezés, amely a pontosítottabb fogal­
mak bármelyikét magába foglalhatja.
\
Könyvünkben a segítés, interjú, tanácsadás és pszichoterápia
kifejezéseket számos különböző helyen alkalmazzuk, néhol
egymással felcserélhetően, néhol pedig specifikus jelentésükkel.
interjút úgy határozzuk meg, mint az információgyűjtés egyik
lé
módszerét, s tipikusan ez a szociális intézményekben,
munkaközvetítő hivatalban, elhelyezkedési szolgálatnál vagy
pályaválasztási tanácsadáson folyó információgyűjtés jellemző
formája. A tanácsadás már intenzívebb eljárás, s célja annak elő­
segítése, "hogy jjnormális emberek hatékonyabban követhessék
céljaikat, funkcióikat. A pszichoterápia hosszabb távú eljárás, a
személy rekonstrukciójának‘“ es'"''a"'személyiségi szerkezet nagyobb
mértékű megváltoztatásának igényével. Â pszichoterápiát fogalmi­
lag gyakran a patológiai szempontból problematikus személyekkel
való foglalkozásra szűkítik. A fenti fogalmak különbségeit a gya­
korlat sokszor elmossa. Amikor egy interjúkészítő komoly
problémákat fedez föl, rövidtávú pszichoterápiát kezdhet a
klienssel. A tanácsadó specialisták gyakran hosszabb
üléssorozatokat tartanak, s mélyebbre hatolnak, mint a
pszichoterapeuták. A pszichoterapeuták interjút készítenek és
tanácsadást is folytatnak. Noha az itt adott meghatározások
általános, közös célokat szolgálnak, a distinkciók teljesen
kielégítő meghatározását általában lehetetlennek tartják. Egyes
szakemberek e kifejezéseket egymással felcserélhetően használják.

A segítők és kliensek rendszerint kölcsönös megegyezés

alapján lépnek egymással interjú-, tanácsadási vagy
pszichoterápiái viszonyba. Egyes esetekben (iskolákban,
börtönökben, állami kórházakban) az embereket beleegyezésük
nélkül is tanácsadási kapcsolatba állíthatják a számukra kijelölt
tanácsadókkal. Ilyen körülmények között természetesen nehéz
kölcsönösen kedvező kapcsolatot kialakítani.
• I
A segítés sokféle formája, mind változatait, mind, céljait
tekintve, az egész világot átfogja, s a C. A. R. E. nemzetközi
gyermekélelmezési programjaitól a katonai-tábori tanácsadásokon
át egészen az Alcoholics Anonymous-féle önsegélyző csoportokig
terjed. A sokféle segítő funkciója, készsége, felkészültsége és
háttérvilága igen változatos. A tanácsadó képzésben részesültek
már hivatásos orvosok, eladók, házitanítók, önkéntesek, az Üdv-
hadsereg aktivistái, a hátrányos helyzetű gyerekekkel önként
fogalalkozók és egyes vallási közösségek is.

On, mint leendő tanácsadó a saját karrierjét a klinikai

pszichológiában, az iskolai vezetésben, a társadalmi munkában, a
szövetségi kormány alkalmazásában vagy üzleti magánvállalkozásban
egyaránt keresheti. Érdekelheti a munka egy kórházban, egy
alternatív "street clinic"-en, egy személyzeti irodában, vagy egy
önkénteseket toborzó ügynökségen. Lehet, hogy inkább a
17
magánprakszis vonzza, de az is lehet, hogy idejének egy részét
valamilyen közösségi tevékenységnek kívánja szentelni. Lehet,
hogy csupán egyetlen tanfolyamon át foglalkozik majd a tanácsadói
ismeretekkel, de lehet, hogy négyéves vagy még hosszabb egyetemi
programot vállal egészen a Ph. D. címig, majd pedig a doktorátus
utáni belső munka következik, további tanulással.

A tanácsadás egyes formái arra valók, hogy az egyént a

társadalmilag előírt irányelvekhez hozzágyúrják. Ez különösen
olyan intézményekre áll, amelyekben a tanácsadás és a terápia
kölcsönös beleegyezés nélkül folyik. Ismét más formák a
társdalmon belüli gyökeres változást munkálják. A pszichoterápia
legtöbb formájának szavakban megfogalmazott célja: "segíteni az
embernek, hogy megtalálja saját irányát és elérje céljait,
amelyek ezzel az iránnyal egybeesnek." A tanácsadók szorgalma és
képességei azonban ennek az általános célnak megvalósítására igen
különbözők.

Gyakran a nyelvi és kulturális korlátok jelenthetnek

akadályt a segítségben részesülő egyén számára. Hagyományos módon
a tanácsadás olyan foglalkozás, amelynek egyik fontos feltétele a
szóbeli készség mind a tanácsadó, mind a kliens részéről. Míg
egyes terápiák alapját a nonverbális kommunikáció, másokét pedig
a taglejtés, a gondolat és test integrációja képezi, addig a
legtöbb fajta terápia feltétele az emberi beszéd. A nyelvi,
kulturális és pénzügyi korlátok gátló tényezők lehetnek. Azok,
akik az angolt csak második nyelvként beszélik, kisebb valószínű­
séggel fordulnak segítségért angolul beszélő tanácsadóhoz. Ha
pedig segítségért folyamodnak, valószínűbb, hogy már a kapcsolat
korai szakaszában félbeszakítják a tanácskérést. Egyre nyilván­
valóbban szükséges az olyan képzés, amely felkészíti a
tanácsadókat és terapeutákat arra, hogy kielégítsék a két- és
háromnyelvű segítségnyújtásra vonatkozó igényeket. Hasonlóképpen
valószínűbb, hogy az eltérő fajtájú és társdalmi-gazdasági
hátterű személyek kényelmesek és inkább megmaradnak azoknak az
embereknek a tanácsainál, akiknek múltbeli életélményei hasonlóak
az övékéhez. Az intencionális tanácsadó és terapeuta nyilván a
különféle emberek egész tömegét kívánja megérteni és velük
együttműködni.

A segítséget kereső személy erőpozíciója gyengébb mint a

tanácsadóé. Az intencionális tanácsadók ezt mindenkor figyelembe
veszik, amikor felajánlják szolgálataikat másoknak, s bizonyos,

18
hogy helyzetüket nemcsak az erő, de a segítség pozíciójaként is
értékelik. A terapeutától alázat és bölcsesség kívántatik. Még
nem tudjuk pontosan, hogyan segítsünk minden emberen, hogy vala­
mennyi igényüket kielégítsük; a kérdések egyszerűen túl bonyolul­
tak a szakma mai állásához képest. Mi több, a terapeuta és a
kliens ténylegesen együtt töltött ideje csupán parányi töredéke
annak az időnek, amit a kliens a nagyvilágban egyebütt tölt. Még
harminc "ülés" harminc héten át is csupán az élet harminc óráját
jelenti. Figyelemreméltó, hogy a tanácsadás és a pszichoterápia a
kliensek élete között az idókényszer tekintetében is különbséget
tesz.

E megfontolások ellenére, lehet Önből még hatékony,

intencionális interjúkészítő, tanácsadó vagy terapeuta. A segítés
élethivatás lehet, ám megköveteli tőlünk, hogy képesek legyünk
együtt változni, nőni és fejlődni klienseinkkel. Az Ön részéről
az emberségben való hit és az alázat ennek a folyamatnak két
alapvető kelléke. A könyv további részeiben bizonyos
alapkonstrukciókat ismertetünk, amelyek az intencionális
tanácsadásban fontosak, s indításul szolgálhatnak Önnek, hogy
növelje képességeit mások életének gazdagabbá tételére.

A FEJEZET CÉLKITŰZÉSEI
Hogy első fejezetünk tartalmát jól magáévá tehesse, Önnek
képesnek kell lennie:

1) Felismerni, hogy a kliensnek adott válasza egyedi, s az

Ön lényét, világszemléletét tükrözi. - Kezdje a feltárási
eljárást önmaga felfedezésével, midőn egy másik személlyel
kölcsönös érintkezésbe lép a tanácsadói viszonyon belül.

2) A tanácsadást a személyközi befolyásolás folyamataként

meghatározni. - Hangsúlyoztuk, hogy mindaz, amit Ön a
klienseknek válaszolva mond vagy cselekszik, meghatározhatja az ő
legközelebbi mondandóikat vagy tetteiket. Amit klienseink nekünk
mondanak, befolyásol bennünket, s egyidejűleg őket is
befolyásolja az, amit mi mondunk nekik.

3) Megérteni és megvitatni a világszemlélet, fogalomszerke­

zet és elmélet koncepcióit a tanácsadási folyamatban. -
Álláspontunk szerint a különböző tanácsadási elméletek, mint a
Rogers-féle iskola, a pszichodinamikai elmélet és a Gestalt,
olyan nézeteket reprezentálnak az emberiségről, amelyek
meghatározzák a tanácsadónak a klienssel szemben alkalmazandó
19
valószínű intervencióit. Az interjúk vizsgálata segítségére lehet
Önnek, hogy megértse mind a hivatásos terapeuták, mind az Ön
saját akcióit. Később, midőn a tanácsadási folyamatban önmagát
vizsgálja, a saját világlátása is mindinkább feltárul, s ez
elvezeti Önt saját általános elmélete kialakításához.

4) Meghatározni és alkalmazni az intencionalitás fogalmait.

- A kreatív válaszadás alternatíváinak "kitermelése" azon a hiten
épül, hogy az eredményes tanácsadónak a kliensnek adandó válasz
egynél több változatával kell rendelkeznie. A tanácsadási eljárás
egyik fő célja a klienst segíteni abban, hogy képessé váljék új
módokat teremteni élethelyzetei megfogalmazására és azok megoldá­
sára. A tanácsadás számos felfogásának egyik tendenciája azonban
a kliensek közötti fontos kulturális jellegű különbségek
alábecsülése. A különféle kultúrák feltehetően különböző
mondatokat és szerkezeteket szülnek. E téren különbözhetnek
egymástól nők és férfiak is, eltéréseket mutathatnak vallási
közösségek, s az egyes etnikai és fajta csoportok is más és más
módon vehetnek részt a terápiás folyamatban.

5) Alkalmazni az alapvető etikai elveket. - A

felelősségteljes etikai magatartásra vonatkozó egyes elemi
irányelveket azzal az ajánlással mutattuk be, hogy azokat a
hivatásosok társulatainak elvi megállapításait tanulmányozva ki
kell egészíteni. Ezeknek az elveknek alkalmazásához példaeseteket
soroltunk fel, javasolva, hogy bővítse ki azokat az Ön saját
témáival.

6) Meghatározni, megvitatni a tanácsadás kereteit és

közegét. - Megfogalmaztuk a segítést, az interjúkészítést, a
tanácsadást és a pszichoterápiát. Megtárgyaltuk a számos
alternatív elrendezési és működési formát, amelyekben a
segítségadás történik. Hangsúlyoztuk a tanácsadó és kliens közös
egyetértésének fontosságát a tanácsadás megkezdése előtt. A
segítést úgy határoztuk meg, mint olyan verbális eljárást,
amelynek során problémákat okozhat a személyek kétnyelvűsége vagy
a tanácsadóétól eltérő háttérvilága. Az első interjút úgy
vázoltuk, mint amelynek különös fontossága van a hatékony,
intencionális tanácsadási viszony kialakításában és megőrzésében.

7) Meghatározni és használni e fejezet kulcskifejezéseit. -

Különösen fontos fogalmai ennek a fejezetnek a válaszkészlet, a
szeméyközi befolyás, a világszemlélet, az általános elmélet, a
tipikus sémák, az intencionalitás, a kultúra, az etika, a fele­
20
lősség, a segítés, az interjúkészítés, a tanácsadás és a
pszichoterápia.

Szeretnénk leszögezni, »hogy könyvünkben nem kívánjuk

tárgyalni a segítségadás valamennyi alternatíváját. Bemutatunk
néhány kulcselméletet és módszert, a tanácsadás és pszichoterápia
más fontos megközelítéseit azonban nem taglaljuk. Az általunk
ismertetett anyagban csak egy elméleti és gyakorlati mintakollek­
ciót tudunk nyújtani. A jelen munka céljain kívüleső módszerekre
s fogalmakra való utalások tovább gazdagíthatják az Ön tanácsadói
készségét, s lehetővé teszik, hogy döntsön az Önnek leginkább
megfelelő keretek és módszerek között. (1. ábra)

21
 l/a ábra:
A szakszerű és szakszerűtlen tanácsadó összehasonlítása
Szempontok
1. A segítés céljai
2. Válaszok kialakítása
3. Világszemlélet
4. Pszichológiai elméletek
5. Kulturális intencionalitás
6. Titoktartás
7. Korlátok
8. Információgyűjtés
9. Személyközi befolyás
10. Emberi méltóság
11. Általános elmélet
Szakszerű tanácsadó
Segíteni próbál a kliensnek
céljai elérésében és követi a
kliens munkarendjét. Hajlandó
bizonyos esetekben alternatív
felfogásokat ajánlani és irányt
Képes a szituációk és problémák
széles skálájához sokféle választ
termelni és alkotni.
Sokféle világszemléletet képes
meaérteni, velük munkálkodni és
bennük cselekedni.
Számos pszichológiai keretet ké­
pes megérteni és bennük munkál­
kodni. Sok alternatív szemlélet
potenciális értékét észreveszi.
Képes maximális számú verbális és
nonverbális mondatot alkotni,
hogy mind a saját, mind számos
más' kultúrán belüli személlyel
kommunikálhasson.
Megőrzi a kliens magántitkait.
Felismeri saját korlátait és fel­
ügyelet mellett dolgozik.::: Elméle­
teibe .koncepcióiba es interiúbeli
személyes munkájába beavat más
tanácsadókat is.
Az interjúban a kliens gondolata­
ira és érzéseire koncentrál, és
nem érdeklődik irreleváns részle­
tek felől.........
Tisztában van vele, hogyan befo­
lyásolja saját válaszával a kli­
enst, s hogyan befolyásolják a
kliens válaszai a tanácsadót.
Tisztelettel,méltósággal és tisz­
tességgel kezeli a klienseket.
Aktívan vizsgálja saját énjét és
világszemléletét, állandóan uj
elméleteket sajátítva el es mód­
szeresen dolgozva saját eqyéni
tanácsadói elmélete kifejleszté­
sén. Tanulmányai végén esetleg
úgy dönt, hogy teljesen elkötele­
zi magát egy bizonyos elméleti
felfogas mellett.
22
 1/b ábra:
A szakszerű és szakszerűtlen tanácsadó összehasonlítása
Szempontok
1. A segítés célja
2. Válaszok kialakítása
3. Világszemlélet
4. Pszichológiai elméletek
5. Kulturális intencionalitás Csupán egyetlen kulturális kere­
ten belül tud munkálkodni.
6. Titoktartás
7. Korlátok
8. Információgyűjtés
9. Személyközi befolyás
10.Emberi méltóság
11.Általános elmélet
Szakszerűtlen tanácsadó
Saját céljait elébe próbálja he­
lyezni a kliens céljainak, s a
saját munkarendjét követi. Eset­
leg nem hajlandó megadni a vilá­
gosan igényelt támogatást és
iránymutatást.
Esetleg nincs válasza, vagy mere­
ven ragaszkodik egyfajta tipikus
válaszmodhoz.
Esetleg nincs kialakult világ-
szemlélete, vagy csupán egyetlen
kereten belül tud dolgozni.
Csak egyetlen pszichológiai elmé­
leten belül képes dolgozni, más
keretek megértésében korlátozott.
Engedély nélkül beszél másokkal a
kliens életének dolgairól.
Saját korlátsj,nak ismerete nélkül
cselekszik, es felügyelet nélkül
dolgozik. Nem hajlandó hivatásbe­
li tevékenységébe másokat is be­
vonni .
Számottevő figyelmet szentel a
kliens problémájának irreleváns
részleteire. Időnként el is ha-
nyogolja a kliens gondolatait,
érzéséit.
Nem érzékeli az interperszonális
befolyást. Netán /tagadja is, hogy
a kliens a tanácsadói eljárás
során befolyás alatt áll.
Tiszteletlenül, lekezelően, érzé­
ketlenül kezeli a klienst, olyan
modorban,amely ártalmas is lehet.
Szolgai módon vesz át egyetlen
elméleti álláspontot, alternatí­
vákra nem is gondolva, - vagy
esetleg teljesseggel keptelen
tudatosan megfogalmazni bármilyen
rendszertani megközelítést.
IRODALOMJEGYZÉK
ALBERTI,R., M. EMMONS, Your Perfect Right. San Luis Obispo, Ca.:
Impact, 1970.
BERNE,E., Games People Play. New York: Grove, 1964.
BUBER,M., I and Thou. New York: Scribner's, 1970.
CARKHUFFjR., Helping and Human Relations.. New York: Widen, 1970.
HARRIS,T., I'm OK, - You're OK. New York: Avon, 1967.
IVEY,A,, "Cultural Expertise: Toward Systematic Outcome Criteria
in Counseling and Psychological Education"
Personnell and Guidance Journal,1977,55,
296-302
MASLOWjA., The Farther Reaches of Human Nature. Nev York: Viking,
1971.
MOSHER,R. ,N.SPRIN1HALL, eds.,"Deliberate Psychological Education"
Counseling Psychologist, 1971, 2(4), 3-82.
ROGERS,C., On Becoming a Person. Boston: Houghton-Mifflin, 1961.
SCHUTZ,W., Joy. New York: Grove, 1967.
SIMON,S.,L.HOWE, H.KIRSCHENBAUM, Values Clarification. New York:
Holt, Reinhart and Winston, 1972.
SUE,D., "Counseling the Culturally Different", Personnel and
Guidance Journal, 1977, 55, 422-425.
W0LPE,J., A.LAZARUS, Behavior Therapy Techniques. Elmsford,N.Y.:
Pergamon Press, 1966.

Javasolt kiegészítő olvasmányok

E könyv szerves elemét képezi az a felfogás, hogy a tanácsadási
és terápiás folyamatra többféle nézőpont lehet érvényes. A
következő ajánlott olvasmányok élvezetes és fontos háttéranyagot
jelentenek, s a főbb pszichológiai szemléletekhez fűződő módsze­
rek filozófiai tartalmait illusztrálják. Valamennyi olvasmány más
és más világszemlélet pregnáns tükrözője.

NEILL,A., Summershill. New York: Hart, 1960.

Egy különös angliai alternatív iskola nevelési rendszerét mutatja
be a könyv. Neill programja pszichodinamikus hátterűnek
nevezhető, s a humanista eszmét a maga teljes virágában tárja
elénk. Szabadiskola-felfogása mindenki számára sajátságosnak,
sokak számára egyenesen riasztónak tűnhet. Egyike a nevelésszakma
legszórakoztatóbb és leggondolatébresztőbb könyveinek.

HUXLEY,A., Island. New York and Row, 1962.

Huxleyt inkább a Szép űj világ-ban megfogalmazott negatív
jövőképe alapján ismerjük. Az Island ezzel szemben egy jövőbeli
eszményi világ bemutatása, ahonnét már száműzték a szegénységet
24
és az igazságtalanságot. A könyv a tanácsadás és pszichoterápia
transzperszonális szemléletformáinak kivetítése.

MALCOLM,X , The Autobiography of Malcolm X . New Yorks Grove,

1964 .
Egy fiatalembernek a rasszizmus elnyomottjának bűncselekményen át
vezető útja az Egyesült Államok északi részébe, hogy végül
rátaláljon a Fekete Mozlimok mozgalmára, megtagadja a fehér
társadalmat és meglelje saját identitását. Immár mint Malcolm X,
halad előre, a megvilágosodás egyre növekvő fényei felé, s
mindinkább béketűrővé válik mások nézetei iránt.

SARTRE,0., No exit. New York: Vintage, 1964.

A nagy francia.egzisztencialista színdarab az egzisztenciális el­
kötelezettség igényéről és arról a pokolról szál, amely a kapcso­
latok hiányából szükségszerűen következik. Az egzisztencialista
módszerek lényegének megismeréséhez talán az segít hozzá legjob­
ban, ha egy kis csoporton belül elolvassuk a darabot, majd
megvitatjuk a nyert élmény jelentőségét a tanácsadás és pszicho­
terápia szempontjából.

SKINNER,B.F ., Walden Two. New York: Macmillan, 1948.

Behaviorista konstrukciók jegyében felépített modern utópia, -
ellentmondásos, vitatott, de állandóan bestseller. Bár sokan
mechanisztikus és embertelenítő koncepciókat tulajdonítanak neki,
Skinner hite az emberiség értékében és méltóságában alapvetően
pozitív vonásúvá teszi a könyvet.

25
 II. A célzott (intencionális) tanácsadás és pszichoterápia
alapdimenziói

Az I. fejezetben meghatároztuk ennek a könyvnek alapvető cél­

ját , - olyan intencionális tanácsadók és terapeuták kinevelését,
akik a maguk saját, személyileg autentikus tanácsadási és
pszichoterápiái általános elméletét ki fogják alakítani. Az
intencionális tanácsadó olyan személy, aki különbséget képes ten­
ni egyes kliensei élete között. Ahhoz, hogy hatékony terapeuta
válhassék Öhtről, alapvető készségekkel, tulajdonságokkal és tu­
dással kell rendelkeznie. A 2-7. fejezetek bizonyos
kulcsdimenziók meghatározásával foglalkoznak, amelyek a segítési
folyamat alapjait képezik. Ezek a fogalmak, ha tökéletesen
elsajátította őket, képessé teszik Önt arra, hogy a tanácsadó -
kliens együttműködés szerkezetéből sok mindent megérthessen. Ezen
kívül, a könyvünk e szakaszában található gondolatok, eszmék
alapvető jelentőségűek lesznek a tanácsadás és pszichoterápia
olyan specializált elméleteinek kezelése során, mint amilyenek a
pszichodinarnikai, a (magatartási és humanisztikus elmélet.

A II. fejezetben arra mutatunk rá, hogy a tanácsadási és a

pszichoterápiás interjút analógnak tekinthetjük a döntési és
problémamegoldási folyamattal: mindegyik 1/ meghatározza a prob­
lémát, 2/ alternatívákat hoz felszínre, 3/ cselekszik. A gyenge
interjúk általában sok mindenről szólnak és kevés megoldással
szolgálnak a kliensnek. Az interjú korai szakaszában az
intencionális tanácsdó vagy terapeuta általában a klienssel
együtt kiválasztja az ülés egy vagy két központi tárgykörét. Miu­
tán meghatározták a megvitatandó problémát és mérlegelték az
alternatívákat, a kliens és a tanácsadó sorra veszik a lehetősé­
geket és állást foglalnak vagy a további eszmecsere, vagy az
életformában való változtatás mellett.

A III. fejezetben egy gépelt interjúmintát mutatunk be, amely

a tanácsadási és terápiái eljárás alapfogásaira helyezi a hang­
súlyt. Kezdő tanácsadók általában viszonylag kevés'"fogással"
rendelkeznek, s az interjú során túl gyorsan vetnek véget az
eszmecserének zárt kérdésekkel és tanácsnyújtással. Gyakran
hallhatjuk, hogy a kezdő segítő két-három zárt kérdést tesz fel a
kliens problémájára vonatkozóan, majd így szól: "Nos, úgy gondo­
lom, Önnek ezt és ezt kellene tennie...", vagy "Megpróbálkozott
már ezzel vagy azzal?" A fontos az, hogy Önben meglegyen a kliens
pontos és teljes meghallgatásának elerni készsége. Ez a rész
komoly figyelmet fordít arra, ami a segítségadás első teendője:

26
meghatározni, mi a kliens problémája és miképpen érzékeli az Г
illető ezt a problémát. A fejezet az interjút mint személyközi
befolyásolási folyamatot is ábrázolja, ahol is a tanácsadó
szövegétől nagymértékben függ, miről fog majd a kliens beszélni.
Olyan készségeket, fogásokat kutatunk, mint az irányelvek megadá­
sa, az önfeltárás és az interpretáció.

Az intencionális tanácsadás és terápia nem elégedhet meg

pusztán a készségekkel és a döntéshozatalra való képességgel. Le­
het rossz minőségű döntéseket is hozni, és helytelen célokra is
lehet haszálni a készségeket. A IV. fejezet az empátia, a
beleérzés fogalmát vizsgálja, - a klienssel való igazi
"együttlét" minőségét, s annak alkotóelemeit, összetevőit: a
konkrétságot, az eredetiséget, a melegséget és a tiszteletet. Ha
pozitív különbséget akar tenni azok élete között, akiket szolgál,
beleérző képessége perdöntő fontosságú, tekintet nélkül arra, mi­
lyen irányú terápiát fog folytatni vagy milyen elméletet választ
saját filozófiája kiteljesítéséhez.

Az V. fejezet az interjú verbális és nonverbális nyelvét

vizsgálja. A tanácsadásban és a terápiában egyaránt fontos a ké­
pesség, hogy "olvassuk" és értsük is a taglejtések nyelvét, és
annak hatását a személyközi kapcsolatokra. Mégis, a tanácsadási
folyamat elsősorban verbális. Bemutatjuk a nyelvi elemzés és a
pszicholingvisztika néhány alapelemét. E fejezet egyik utolsó
szakasza az inkongruitást, mint a tanácsadási folyamat szempont­
jából alapvető fogalmat vizsgálja. A verbális és nonverbális ma­
gatartást, mint alépítményt, kulturális és egyéni különbségek
színezik. Különböző kultúrközegből származó különböző személyek
általában eltérő kommunikációs sémákat mutatnak fel.

A VI. fejezet tárgya a kliens és az 6 egyedi problémája

természetének felmérése. Bemutatásra kerül a George Kelly-féle
személyi konstrukciólélektan, mint olyan általános lélektani
alap, amelyre a könyvben tárgyalt egyéb elméletek épülnek. Bemu­
tatunk egy Kellytől átvett ötszakaszos értékelő eljárást: 1/ Mi a
kliens problémája? 2/ Melyek a kliens világlátásának szerkezeti
elemei? 3/ Mi a kliens szituációs és környezeti közege? 4/ Melyek
a tanácsadó alapvető elméleti és konstrukciós elemei? 5/ Mi a te­
endő? Ebben a fejezetben erős hangsúly esik a személy - környezet
tranzakcióra. A tanácsadás és terápia általában egyénközpontú, és
gyakran elmulasztja figyelembe venni a kliens kulturális és kör­
nyezeti közegét.

27
 A VII. fejezet, amely ezt a könyvszakaszt lezárja, a könyv ed­
digi mondanivalóját egy fő premisszában és tizenhárom "vélemény­
ben" foglalja össze. Különös figyelmet szentelünk az általános
elméletnek (az' elméletről szóló elméletnek) és annak, mennyire
fontos, hogy minden egyes tanácsadó és terapeuta kialakítsa a
tanácsadási és gyógyítási folyamattal szembeni saját, egyedi kö­
zeledésmódját. Hasznos lehet ha a VII» fejezetet e könyvszakasz
néhány másik fejezetével párhuzamosan olvassuk, hogy
összefüggéseikből minél többet észrevehessünk.

Ez a hat fejezet a többivel együtt arra szolgál, hogy

bevezetést nyújtson a segítő folyamatba és az általános elmélet
egy lehetséges példáját mutassa be működésében. Mire Ön az anyag
végére ér, már alapos áttekintéssel fog rendelkezni néhány
pszichoterápiái vonatkozású alapeszménkről. Álláspontunk lényege
az, hogy a könyv második (jelen jegyzetünkben nem szereplő rész.
a Szerk.) szakaszában tárgyalt specifikus (pszichodinamikai,
magatartási és humanisztikus) elméleteket könnyebben megragadhat­
juk, ha megértjük és elsajátítottuk a fejezetünkben tárgyalt fo­
galmakat és készségeket. Ezért nyomatékosan javalljuk, hogy
mielőtt az egyes elméletek tanulmányozásának neki fogna és végül
is megalkotná saját általános elméletét, előbb teremtsen magának
valamiféle szolid alapot az interjú általunk bemutatott
szerkezeti felépítésének talaján.

A tanácsadás és pszichoterápia, jó esetben, kiváló együttmű­

ködést jelenthet két emberi lény között, s gazdagíthatja,
fejlesztheti mindkettőjüket. Rossz esetben viszont romboló és
enerváló hatású lehet, ön és mindazok, akiket szolgálni kíván
hideg es esetszeru hozzáállásnál feltétlenül többet erdemelnek.
Emberi melegségre és szigorú illetékességre egyaránt szüksége van
Önnek, ha pozitív módon kívánja a saját és mások életét
módosítani. Reméljük, hogy ez a könyv felszabadítja az Ön gondol­
kodását is, ha saját tanácsadójává és terapeutájává sikerül
válnia.

Az interjú, mint döntéshozatali folyamat

Egy ember miközben egy vidéken áthaladt, szembetalálko­

zott egy tigrissel. Futásnak eredt, a tigris utána. Egy
szakadékhoz érve, megkapaszkodott egy vadszőlőgyökérben és
átlendült a szakadék peremén. A tigris felülről acsarkodóit
rá. Az ember reszketve lenézett a mélybe, ahol messze lent
egy másik tigris várt rá türelmesen, hogy fölfalhassa. Csak
a vadszőlő indája tartotta. Két kis egér, egy fehér és egy'
feketécske, apránként kezdte elrágni a vadszőlőt. Az ember 28
 egy szép, zamatos epret pillantott meg nem messze tőle.
Egyik kezével a vadszőlőt markolva, a másikkal leszakította
az epret. De finom volt! (Reps, 1957, 22-23 old.)

Minden magatartás, gondolat, attitűd, érték és érzelem tudatos

vagy tudattalan döntést kíván. Ezek a döntések irányítják az élet
útját és a jövőbeli döntéseket. Az Ön választásai határozzák meg
az Ön sajátos életstílusát és azt, hogyan tud élni ezen a vilá­
gon. Élvezheti az eper édes zamatát, de érezheti a félelem keserű
ízét is. A kreatív, céltudatos döntések a hatékony emberi működés
létfontosságú feltételei.

A céltudatos döntések velejárója, hogy kreatív módon megte­

remtjük a választás lehetőségeit. Kreativitásról beszélhetünk,
midőn új és váratlan összefüggésekre bukkanunk, összekapcsoljuk
az egymástól távoli dolgokat, vagy integráljuk az élet összeillő­
nek nem tűnő elemeit. Valóban a kreativitás a latin creare szóból
származik, s ez annyit jelent: teremteni, létrehozni, alkotni.

A kreativitás fegyelmezett szabadságot kíván, nyitottságot a

reveláciő, inventivités, képzelőerő irányában. Ön, ha szembekerül
az élet tigriseivel, az adott tényeknek és információknak új
értelmet adhat, - új módokat teremthet, hogy legyőzze őket, -
vagy pedig megmaradhat a régi egycsapású kerékvágásban.

A hatékony, effektiv intencionális segítő nagymértékben

kreatív és generatív személy, akit nem köt béklyóba a kliensnek
adandó egyetlen rutinszerű válasz. A döntéshozatal minden interjú
szerves része. A kliens eldönti, hogy tanácsadásra jön, eldönti
miről -tárgyaljanak, s eldönti, mik legyenek a célok. A tanácsadó
vagy a terapeuta eldönti, beszéljen-e vagy csupán figyeljen, mi­
lyen technikákat alkalmazzon, s melyik elmélet az, amely
helyénvaló. A kliens és a tanácsadó döntéseitől függ az ülésen
elhangzó minden szó, s az ottani viselkedés minden formája is.

A tanácsadási és terápiás interjút döntéshozatali folyamatnak

tekinthetjük. Ez a fejezet a kreativitás és a döntéshozatal
folyamatait vizsgálja. Az 1. fejezetben annak a véleményünknek
adtunk hangot, hogy az intencionalitást mint célt a következőkép­
pen érhetjük el: 1/ verbális és nonverbális mondatok végtelen
sorának megalkotásával, 2/ kulturális alkalmazkodással, 3/ a kia­
lakított alternatívák áttekintésével és a végrehajtandó cselekvés
eldöntésével (s későbbi elbírálásával). A kreatív intencionális

29
döntéshozatal készségeket, képzelőerőt, gyakorlatot és némi "va­
rázslást" is igényel.

Kreativitás és "varázslás". - Nehéz dolog "akarni" a

kreativitást, intuíciót, vagy az új ötleteket. Ezek látszólag a
semmiből bukkannak elő. Az ember megoldhatatlan probléma előtt
áll, s egy időre elejti a témát. Egyszeresek "megszólal a csen­
gő", "leesik a tantusz", s máris készen áll az új válasz. A
kreativitás a spontaneitáson és a "lazításra" való hajlandóságon
áll vagy bukik.. A Gestalt-pszichológia klasszikus serleg - arc
alternatívája jól illusztrálja ezt az igazságot. Egyeseknek
komoly nehézséget jelent a kétfajta lehetőséget egyazon ábrán
belül szemlélni. Ezek az emberek valójában immobilizálódtak,
belefagytak egyetlen világképbe. Ha időt és alkalmat kapnak, fel­
szabadulhatnak, s megláthatják a szituáción belül létező
alternatívákat. A "lazításnak" és az ezt követő belátásnak
("aha"!) pillanata a kreativitás lényege, - az a képesség, hegy a
régi formákból, elemekből valami újat hozzunk ki.

A 2. ábra kockája ugyanezt a tételt illusztrálja. Hány idomot

és alakzatot tud Ön meglátni benne? A legtöbb ember először csak
egy kockát lát, aztán egy másikat, s további vizsgálódás után
látja, hogy a kockák "egymásba változnak". Ám még tovább vizs­
gálódva ennél sokkal több alakzatot (síkidomokat, háromszögeket
stb.) hozhatunk ki az ábrából.

A kreativitás "varázsereje" az, hogy a már meglévő elemekből

spontán módon valami újat alkotunk meg. Gondoljunk, analógia
kedvéért, arra a kliensre, aki tanácsadási viszonyba lép
valakivel. Az egyes elemek (problémájának és gondjainak egyes
tényei) tisztán állnak a szemei előtt, de eleddig nem volt képes
arra, hogy "lazítson" és új ötleteket, elgondolásokat termeljen
ki magából. A merevség, a mozdulatlanság a rögzítettség a
kreativitás halála. A terapeuta feladata az, hogy segítse a kli­
enst a létezés új alternatíváinak kitermelésében. Az egyes
segítőelméletek, mint a pszichodinamikai, az egzisztencialista
vagy racionális-emotív elmélet olyan elemek, amelyek a
terapeutának kedvező helyzetet teremthetnek arra, hogy tovább
tisztítsa a kliens látását és bővítse lehetőségeit.

A "kreativitás varázsának" egyik hasznos magyarázatát Freud

munkája adja, aki szerint az agy funkciójának három tartománya
van: a tudatos, a tudatelőttes és a tudattalan. A tudatos elme a
valóságos világgal foglalkozik, analitikus, s mintegy szervező-
30
ként, koordinátorként működik a belső én és a külvilág között. A
tudattalan elmetartomány ezzel szenten az illogikus,
irracionális, ösztönös, érzelmi reakciók s valamennyi élmény tár­
háza a születés óta. A kreativitás szempontjából döntő a
tudatelőtti, amely behatol a tudatosba releváns, érdekes és
szuggesztív információkért, amelyeket aztán a tudatos-beli dön­
tésalkotási folyamatban felhasználhat. Az egyéni gondolati folya­
matok, amelyek mindannyiunkban lezajlanak, a tudatosság különböző
szakaszai között áramlanak. Az elmének nincsen "térképe", de a 3.
ábrán látható háromszög-diagram jól illusztrálja a három aspektus
viszonyát.

A kreativitás a tudattalan abbéli eredménye, hogy a tudat­

előtti erőfeszítésein át lehetővé teszi és befolyásolja a tudatos
általi döntéshozatalt. A kreativitás az élmények irracionális
elemein nyugszik, amelyek együtt léteznek a racionális valóságlá­
tással. Az igazi kreativitásnak két dimenzióval kell rendelkez­
nie: 1/ tiszta képet vagy ismeretet szerezni egy szituáció
tényeiről, 2/ megtanulni az ösztönös, irracionális gondolat
iránti bizalom kifejlesztését.

A kreativitás ezzel elentétes magatartásszemléletével találko­

zunk Reece és Parnes (1975) művében. Ők a kreatív problémamegol­
dás programozott eljárását fejlesztték ki. Ahelyett, hogy a kre­
ativitást a tudattalan számára fenntartott misztikus folyamatként
szemlélték volna, 28 füzetben oktatták a kreatív folyamat eleme­
it. E program során a kreatív reagálás markáns fokozódását ta­
pasztalták, s ezzel azt sugalmazzák, hogy a kreativitás nem
feltétlenül valamiféle ritka ajándék, hanem megtanítható készség.

Az egzisztencialista-humanisztikus pszichológiának is megvan a

maga elmélete a kreatív folyamatról. Carl Rogers (1975) például
kreativitást tulajdonít az olyan természetes igényeinknek, mint
az önmegvalósítás és önnövelés, teljes potenciálunk elérésére
való törekvésünk. Ebből a szempotból nézve az emberek természet­
től fogva kreatívak, s a kreativitásra rávezető személy szerepe
abban áll, hogy eltávolítsa az akadályokat és engedje, hogy az
emberek egy spontánabb módon válhassanak azzá, amivé válni
tudnak. Akár a kreativitás Freud szerinti tudattalan-szemlélet,
akár a behaviorizmus rendszertani fogalmait, akár pedig a Rogers-
féle természetes fejlődési elméletet fogadjuk el, fontos megje­
gyeznünk, hogy valamennyi főbb pszichoterápiái elmélet bizonyos
figyelmet fordít a kreatív folyamattal kapcsolatos munkálkodásra.
31
 A tanácsadási eljárásban a kreatív gondolkodás lényeges köve­
telmény mind a tanácsadó, mind a kliens számára. A terapeutának
mindenekelőtt meg kell hallgatnia a klienst, és tisztán, pontosan
hallania kell az 6 tudatosan feltárt világát. A kliens által
nyújtott információ alapján aztán a tanácsadó a bemutatott prob­
lémára alternatív definíciókat és alternatív megoldásokat
alakíthat ki, segíthet dönteni valamely cselekvésfolyamatról, s a
javasolt akció lehetséges kimenetelének alternatív értelmezéseit
is "kitermelheti". Hogy a klienssel új belátásokat alakíthassunk
ki, döntően fontos számunkra a segítség sokféle módszerének,
minőségének, dimenziójának és elméletének ismerete. Ezt a tudást
mindenekelőtt tudatos erőfeszítések útján növelhetjük. Amilyen
mértékben belénk szívódnak és napi gyakorlatunkká válnak ezek az
ismeretek, úgy raktározódik el a tudás a tudatelőttiben és a tu­
dattalanban, s merül felszínre abban a pillanatban, amikor a te­
rápia órája során szükség van rá.

Ha dobol a szemszögből nézzük a dolgot, a Hatékony és

intencionális terapeuta "varázslata" egyáltalán nem szükségszerű­
en "varázslat" többé. Amit végrehajtott, a tanácsadói szakmában
való hosszútávú és rendszeres elmélyedés eredménye, amellyel
együtt járt a kliens gondos megfigyelése, meghallgatása is a ren­
delőben vagy máshol. Ezekből a tapasztalatokból és tanulmányokból
kiindulva, az intencionális terapeuta képes lesz arra, hogy
bízzék az intuícióban és kreatív módon hatoljon be a tudattalanba
és a tudatelőttibe a kliens megsegítése végett.

A segítésadás központi célja a kliens kreatívabbá és

generatívabbá tétele. A kliens a szó szoros értelmében a maga
élete darabkáival jelentkezik, amelyeknek önmagukban nincs
értelmük. Lehet, hogy kliens képes tudatosan előadni az ötleteket
és tényeket, de sokszor képtelen reorganizálni azokat valami
működőképesebb egésszé. A terapeuta feladata segíteni a klienst,
hogy tudatosan és tudattalanul is vizsgálja ezeket a "darabká­
kat" , és támogassa őt az élet kérdéseire adandó kreatívabb vála­
szok megalkotásában. (Lásd: Kreativitási gyakorlatok 57. old.)

Csakhogy az új válaszok és eszmék megalkotása csupán egy része

a teljes feleletnek. Az embernek válogatnia kell a sok lehetőség
között, s el kell döntenie, mely cselekvés vagy cselekvések a
legmegfelelőbbek. Helyesnek tűnik, ha most magára a döntéshoza­
tali folyamatra térünk rá, s részletesen megvizsgáljuk, hogyan
alkalmazható az az interjúban.

32
 Döntések, döntések, döntések... - A kliensek többnyire azért
jönnek el a tanácsadásra, mert bizonyos döntési konfliktusban
szenvednek, s viselkedésükben, gondolkodásukban, érzelmeikben
gátoltak. A klienseknek gyakran befejezetlen ügyeik vannak, és
arra van szükségük, hogy látókörük kiszélesüljön, megtörjenek
régi magatartási sémáik, s választhassanak a végrehajtás
alternatívái között. A tanácsadó feladata alternatívákat
felmutatni, segíteni a klienst a fellazulásban, a régi sémák
széttörésében, - megkönnyíteni a döntéshozatalt, s megtalálni a
problémák megoldásának járható útját. A tanácsadó számára
különösen a kezdeti szakaszokban hasznos lehet, ha a
döntéshozatal valamely szisztematikus modelljét követi. Összefog­
lalva: a jelen fejezetben leírt folyamat 1/ a probléma megfogal­
mazásával kezdődik, 2/ alternatívák kitermelésével folytatódik,
és 3/ egy alternatíva elkülönítésével és a mellette való döntés­
sel zárul.

A szakszerűtlen tanácsadók interjúinak vizsgálatából kitűnik,

hogy ők gyakorta képtelenek egy tanácsadási interjúban meghatá­
rozni azt a problémát, amelyen dolgozniok kell. Úgy látszik
mintha gyámoltalanul kapkodnának tárgyról- tárgyra, sok mindent
fölfedezve, de keveset megvalósítva. Mi több az ilyen ineffektiv
tanácsadók gyakran elégedettek azzal is, ha a klienseknek
egyetlen új választásuk van, vagy elfogadják a tényt, hogy ahol
most állnak, az O.K. Az eredménytelen terapeuták sokszor
egyáltalán nem is érintik a hatékony döntési tanácsadás harmadik
szakaszát. Ezzel szemben a szakszerű tanácsadó kellő gyorsasággal
meghatározza az interjú tárgyát, és ragaszkodik is ehhez a
tárgyhoz mindaddig, amíg ez legalább előzetes, időleges értelem­
ben megoldva nincs. Az intencionális terapeuta választási
lehetőséget akar a kliens számára, és együtt dolgozik a klienssel
az alternatívák közötti szelektálás és a végső választás
érdekében.

Ebben a fejezetszakaszban a döntéshozatal három olyan fokoza­

tát vizsgáljuk meg, amelyek, úgy tetszik, a legtöbb fajta tanács­
adási szemlélet gerincét képezik: a probléma megfogalmazásának
szakaszát, a munka szakaszát és a cselekvésre vonatkozó döntés
szakaszát. Mivel ezek a szakaszok az interjúban gyakran kevered­
nek egymással, hasznos, ha különválasztjuk őket, hogy megvizsgál-:
juk, mit tesznek a tanácsadók. Különösen fontos az Ön számára,
hogy megjegyezze: a háromrészes problémamegoldási modell igen
közvetlen párhuzamokat mutat a tanácsadási vagy terápiás interjú­
val. A legtöbb jó interjú a problémamegoldási alakzathoz hasonló
szerkezetű.
33
 Első szakasz; A probléma megfogalmazása. - Mint fentebb megál­
lapítottuk, az ineffektiv tanácsadók ' általában csapongók, s
elmulasztják az interjú központi tárgypontjait azonosítani, vagy
pedig a kliens gondjának csupán egyetlen definícióját hajszolják,
olyannyira, hogy a lényeget nem értik meg. Minden interjúban
először is meg kell állapodni a klienssel az interjú-beszélgetés
tárgyát illetően. -A kliens rendszerint felszínesen|_ismerteti, a
problémát. Ezután a kliens és a tanácsadó alternatív definíciókat
módol ki a problémára, s együtt döntenek afelől, melyik definíci­
óhoz tartják magukat az ülés kezdeti szakaszaiban. Az első 3-20
alkalmon belül (A hazai gyakorlatban célszerűnek tartjuk ha 1-2
alkalom után kontraktust kötünk a pácienssel a továbbiakra
vonatkozóan. - Szerk.) döntés születik, s az interjú átlép a
követekző fázisba. A probléma megfogalmazására vonatkozó döntés
lehet tudatos vagy tudattalan, de tény, hogy a sokféle
szemléletet képviselő effektiv terapeuta és tanácsadó gépírásos
jegyzőkönyveiben újra és újra találkozunk vele.
A döntéshozatal az első szakaszban a tevékenység három fázisát
foglalja magában; a probléma meghatározását, a probléma alterna­
tív definícióinak számbavételét, és a probléma legmegfelelőbb
definíciója melletti megállapodást. Ezt a folyamatot a 6. ábra
szemlélteti.
Tekintsük most át a döntéshozatal modelljét egy tanácsdási
közegben.

Segítő: Helló, Dane, hallom, beszélgetni akarsz egy kicsit

arról, milyen az új állásod.
Kliens: Hát semmilyen.
Segítő: Hogyhogy senmilyen?
Kliens; A főnököm folyton figyel engem, mióta csak betet­
tem lábam az ajtón. Föl se tételezi rólam, hogy meg
tudom különböztetni a csavarhúzó egyik végét a
másiktól. A tagok is majdnem ugyanilyen rosszak.
Folyton kiröhögnek. A múlt héten az egyiknek
utánaszaladtam, meg akartam ruházni. Annál jobban
röhögtek. A kurvák. De maid elkamrn őket...
Milyen fő tárgypontjai vannak ennek az esetnek? Melyik
problémán kezdene dolgozni, ha Ön lenne a tanácsadó? Milyen
hipotézisei vannak Önnek arról, mi okozhatta a problémát? Vajon
az illető személyből vagy környezetéből eredeztethető-e a problé­
ma? Fogalmazza meg röviden a problémát úgy, ahogyan Ön látja. Az­
után alkosson meg és foglaljon jegyzékbe annyi további definíciót
a problémáról amennyit tud.

34
 Fennáll a kísértés, hogy a problémát úgy fogadjuk el, ahogy
a kliens nekünk előadta, s azután közvetlen megoldásra
törekszünk. A kliens probléma-megfogalmazása valószínűleg az
eseménynek csa.k leszűkített definiálása. Ha Jane
kulcsproblémájának meghatározása az, hogy "rosszul áll a szénám
a munkahelyemen", nos, akkor a segítő személy erőfeszítései
valószínűleg arra fognak irányulni, hogy rendbehozza a kliens
szénáját a munkahelyén. Ez kívánatos is csakhogy a tanácsadó
potenciális hatékonyságát korlátozhatja, ha csupán a munkahely
légköréhez való alkalmazkodás magatartásbeli módozatain
munkálkodik anélkül, hogy a probléma alternatív megfogalmazásával
törődnék.

A döntés amelyet a tanácsadó hoz, miközben elfogadja és ki­

bővíti a kliens probléma-megfogalmazását, egyike a hatékony
tanácsadás legfontosabb, elemi aspektusainak. Jane problémáját
jelentheti, hogy nehéz vele'együtt dolgozni; olyan főnöke van,
aki nőellenes beállítottságú; nincsenek meg a képességei, hogy
más munkatársakkal együttműködjék; múltbéli családi életsémáiból
adódóan alapvetően depressziós, s ezáltal képtelen elviselni a
mostani munkahelyi stresszt; helytelen nevelést kapott; gyermek­
korában identifikálódott az apjával, s ebből adódóan nincs
tisztában női szerepével: olyan társaságban él, amely nem ismeri
el a nők mechanikai képességét; nem képes kifejezni érzéseit;
olyan szeretője vagy férje van, aki nem akceptálja a munkáját;
nincs napközi otthon, ahol rendesen ellátnák a gyerekeit, - stb.
Amilyen kevés a rendelkezésünkre álló információ, olyan sokféle
megfogalmazása lehet Jane problémájának.
Amire szükség van nem más, mint a kérdés további vizsgálata, hogy
ezáltal egész sor alternatív definíciót alkothassunk meg.
Valahogy ilyenformán:

S: Hát igen, Jane, ez az állás tényleg elég tréfli...

Valójában úgy érzi magát, mintha folyton harcban állna.
Tudna valamivel többet is mondani nekem arról, mi történt
az életében az utóbbi időkben?
K: Na ja, Joe ki nem állhatja a munkámat. Tudja, őt most
rúgták ki. Úgy gondolja, otthon kellene ülnöm. De én
szeretek kimászkálni. Viszont útálom ezt a bagázst, akikkel
együtt dolgozom. Úgy, de úgy tele van velük a hócipőm.

Most, hogy ismerjük ezeket az újabb tényeket, a probléma

néhány korábban sugalmazott definíciója már nem használéható
35
többé. Vannak viszont más, ígéretesebb hipotézisek. Лапе fenti
kijelentéséből kiindulva, van néhány hasznosnak ígérkező irány,
amerre az interjú elindulhat. Ám. ha az interjú egyszerre
valamennyi dimenziót fel akarná tárni, zavar keletkeznék. Ebben a
korai szakaszban elegendő a probléma'egyetlen definíciója.

S: Szóval Joe-nak és Önnek valódi problémával kell

szembenézniük. Tudna valamivel többet mondani, mit csinált
\ ő, és hogyan látja a helyzetet Ön?
K: Hadd meséljem el, mi volt a múlt éjjel...(stb)

Ha Jane nem fogadná el a problémának ezt a definiálását, amely

ebben a közlésben rejtőzik (a Joe-val való viszony), a
tanácsadónak vissza kell térnie egy korábbi szakaszhoz, s más
alternatív meghatározásokat kell keresnie a problémára.
Szükségtelen mondanunk, hogy a probléma alternatív fogalmainak
megalkotása nem mindig a klienssel való együttműködés tudatos
szóbeli szintjén valósul meg. Valószínűbb ennél, hogy a tanácsadó
tudatos vagy tudatelőtti szinten végiggondolja a probléma
alternatív definícióit, s nem közli azokat a klienssel, amíg a
döntés meg nem történt. Ilyenkor fontos, hogy történjék döntés,
mielőtt az interjú központi tárgy hiányában csapongani kezdene.

Az interjúban a jó döntéshozatal, a központi tárgy és az irány

megléte révén hasznosítható leginkább a kliens ideje és energiá­
ja. E szakasz összefoglalásaként nem árt megvizsgálnunk, hogy
venné célba Jane problémáit egy szakszerűtlen terapeuta.

K: A főnököm állandóan figyel engem, mióta csak betettem a

lábam az ajtón...A többiek is majdnem ugyanilyen rosszak...
A múlt héten az egyiknek utánaszaladtam, meg akartam ruház­
ni. Csak röhögtek... De majd elkapom őket.
S: Hol dolgozik?
K: A Jone-féle autósboltban.
S: Milyen előképzettsége van a munkájához?
Kt Két év a városi technikumban.
Ss Hol lakott, mielőtt ideköltözött?
K: Itt születtem.
S: Ja úgy... Gondolt-e már valami, más munkára, ami menne
is?
K: Szeretnék kitanulni mechanikusnak. Azt tudom csinálni.
S: Mi lenne ha titkárnőnek képezné ki magát? Tudok Önnek
egy helyet biztosítani az új városi tanácsi képzőtanfolya­
mon.
36
 És így tovább... Ez az interjú tárgyról-tárgyra csapong, a
tanácsadó dönti el, miről tárgyaljanak, sémii logika sincs az
interjúban, az alapvető, fontos kérdések elsikkadnak.

Az interjún belüli döntésfolyamat a kreativitás vizsgálatának

egyik hasznos formája a szándékoltan ineffektiv interjúkészítés,
amelyben Ön gyakran témát változtat, tudatosan elhanyagol fontos
kérdéseket, s rákényszeríti a kliensre saját nézeteit arról,
miben szorul segítségre. Fölösleges mondani, hogy ez az eljárás
igazi klienssel szemben alkalmatlan, de annál üdvösebb, ha
kliensszerepet játszó szakembereknél végezzük, akik tudják mire
számíthatnak. Ä szándékoltan ineffektiv tanácsadásnál Ön
megtanulhatja világosan lokalizálni a különbségeket gyenge és
hasznos tanácsadási interjúk között. Mi több, sokak számára
meglepő látni azt, milyen könnyen beleeshetik valaki az
ineffektiv segítő szerepébe: sokan a mi kulturális feltételeink
közepette már eleve ineffektiv segítők. A céltudatosabbá válás
fontos kezdőlépése az, hogy észrevegyük: milyen könnyű rosszul
vezetni egy tanácsadást.

Az effektiv és ineffektiv segtítségadás kontrasztja igen

fontos minden tanácsadás és terápia elemi megértése
szempontjából. Fejezetünk következő témájaként vegyünk szemügyre
egy nem kevésbé fontos kérdést: a tanácsadó döntési
kötelezettségét afelől, hogyan dolgozza föl azokat a problémákat,
amelyeket a kliens a segítő interjú során közöl. Ha megvan a
megvitatandó probléma, mi történjék ezután?

Második szakasz : Munkafázis. - E szakasz feladata a tárgypont

mélyebb vizsgálata és egy sor alternatív megoldás kialakítása. Ez
az eljárás rendszerint a probléma vizsgálatát is magában
foglalja, hogy minél több specifikus tényt ismerhessünk meg a
helyzetről, ideértve a történésekről kialakult gondolatokat,
érzéseket is. A különféle elméleti irányzatok azonban igen
különbözőképpen funkcionálnak a munkafázisban. Egy vonás- és
faktorszemlélet például abban lenne érdekelt, Fogy a lehető
legtöbb adatot, információt préselje ki a kliensből. Ezzel
szemben a pszichoanalitikai elméletet viszonylag kevésbé
érdekelnék a tények, inkább a tudattalan folyamatokról próbálna
több adathoz jutni. Egy feminista terapeuta érdeklődésének
központi tárgyát a nő szerepe jelentené egy nem-hagyományos
állásban, s a tudatos és tudattalan szexualitást kezdené
nyomozni. Ami a munkafázisban történik, igen nagy mértékben az
37
egyes terapeutáktól függ, A munkafázisba lépő terapeuta első
feladata annak eldöntése, melyik elméleti alternatíva felel meg
leginkább a sok közül. Ezt a folyamatot a 7. ábrán láthatjuk.

Tegyük fel, hogy Jane tanácsadója a vonás- és faktorszemlélet

(Tájékoztató irodalom: Szakács Ferenc - Kulcsár Zsuzsanna
/Szerk./ 1980, Személyiséglélektani szöveggyűjtemény II. Elméleti
irányzatok. Tankönyvkiadó, Egységes egyetemi jegyzet.) híve, egy
olyan segítői szisztémáé, amely a klienstől a lehető legtöbb
információt igyekszik begyűjteni, figyelembe veszi és mérlegeli a
cselekvés altarnatíváit, s kiválasztja a cselekvésnek azokat a
lépéseit, amelyek segítik a klienst, hogy megbirkózzék a
világgal. A vonás- és faktorelmélet rendkívül kognitív,
amennyiben inkább a gondolatra mintsem az érzésre koncentrál, s a
kliensek megsegítésével törődve megérti őket és viszonyukat a
"valóságos világhoz". A vonás- és faktorelmélet tanácsadói
általában számos kérdést tesznek fel, a munkával kapcsolatos
tárgypontokra összpontosítanak, s gyakran adnak tanácsot,
javaslatot. A munkafázis alatti interjú egy része pl. ilyen
lehet :

K: ...A főnököm állandóan engem figyel, mióta betettem a

lábam az ajtón... A többiek is majdnem ilyen rosszak. A
múlt héten az egyiknek utánaszaladtam, meg akartam ruházni.
Csak röhögtek... De majd elkapom őket.
S: Egyszóval állandó problémái vannak a munkahelyén. Nem
akarná, hogy közösen megvizsgáljunk néhány olyan dolgot,
ami ott végbemegy? (Megjegyzés: a tanácsadó ebben az
esetben a problémát munkavonatkozásúként definiálja, s
keresi a probléma alapjául szolgáló tényeket.)
K: Nahát, én vagyok az első nő, akit a garázsban valaha is
alkalmaztak. A főnöknek volt egy embere akit föl akart
venni, aztán helyette engem kellett felvennie. Most mind
úgy néznek rám, mintha isten tudja mit követtem volna el.
S: Úgy látszik sok problémája van. El tudná nekem mondani,
miből áll egy normális munkanapja?

Látható, hogy ez a tanácsadó azzal kezd foglalkozni, hogyan

tölti a munkanapját Jane, a kliense.Az ilyen típusú információ
akkor lehet hasznos, ha munkahelyi állapotoknak és Jane munkához
és munkatársaihoz való viszonyának jobb megértésére törekszünk, -
s így olyan cselekvési tervhez vezethet el, amelynek révén Jane
jobban megbirkóhatik a helyzetével. Az interjúfolyamat itt
túlnyomórészt a valóságra összpontosít, s előre látható, hogy a

38
tanácsadó és a kliens valamiféle jövőbeli akciótervet alakít majd
ki. Ha a terv sikeres, az interjú .vagy interjúsorozat e ponton
véget is ér. Ámde a munkakörülmények vizsgálata esetén számos
egyéb problémát is fel lehet tárni. A vonás- és faktortanácsadó
visszapergetheti az egész eljárást az első. szakaszhoz, tanácsadói
stílusát másféle szemléletűre cserélheti, s ugyanazt a problémát
most már más elméleti nézőpontból közelítheti meg. Tegyük föl
például, hogy a munkakörülmények vizsgálatával foglalkozó eljárás
felfedezett egy jó adag szexualitást a munkahelyi viszonyokon
belül, s azt is, hogy Jane képes megbirkózni ezzel a kérdéssel, s
a probléma megoldására megfelelő akciótervet is kidolgoztak. Az
зіjárás során azonban a tanácsadó rájön Jane-nek a férjével, Joe-
'al kapcsolatos problémájára is. A visszapörgetési eljárás a
övetkező módon is végbemehet (a probléma megközelítése során a
anácsadó átmenetileg szakít a vonás-faktor szemlélettel és a
anácsadás klienscentrikus, aktívan-hallgató típusát alkalmazza):

S: Hát, Лапе, úgy látszik, sikerült jól megfognunk a

munkahellyel kapcsolatos néhány kulcskérdést. A terv amit
kialakítottunk, sokat ígér. Csakhogy hallottam egyet-mást
arról is, hogy Önnek és 3oe-nek problémáig vannak.
(Jegyezzük meg, hogy a tanácsadó e kérdéskör felvetésével
nem váltott át családi ügyekre, csupán "felvillantotta"
azokat egy későbbi alkalomra, Külön-külön valószínűleg
mindegyik téma helyénvaló, de egyszerre két tárgyon
dolgozni oktalan és zavaró dolog volna.)
Ks Igen Joe olyan kedvetlennek és haragosnak látszik. Néha
szinte félek is tőle. Volt, amikor azt hittem, meg akar
verni.
S: Magát nagyon is foglalkoztatják ezek az érzések, mégis,
amikor hallgatom, úgy tűnik mintha önmagát féltené.
K: Be vagyok gyulladva. Egyszer megütött... Nem tudja
elviselni, hogy nekem van állásom, neki meg nincs. Folyton
a kedvére próbálok tenni, - minden házimunkát elvégzek most
is. Nem tudom mit tegyek.
S: Maga kétségbeesetten próbálkozik, hogy a kedvére tegyen,
de az erőlködése szinte hiábavaló? Némi haragot is kiérzek
magából. (Ezt a nő hanglejtésén vette észre.)

Egy későbbi alkalommal a tanácsadó visszatérhet a vonás-faktor

módszerre, és segíthet Jane-nak akciótervet kidolgozni, hogy
rendezhesse dolgát férjével és munkatársaival is. Mint látható
Jane viszonya férjével (legalább is részben) párhuzamot mutat
munkahelyi nehézségeivel. Egy intencionális terapeuta az interjú
39
során később visszaforgathatja az egész eljárást, és
megvizsgálhatja a hasonlóságokat és különbözőségeket a Jane és
férje, illetve a Jane és munkahelye közötti konfliktusokban. Az
interjú döntéshozatali folyamata ezen a ponton rendkívül
bonyolulttá válik, minthogy az ülés korai szakaszából származó
információk egybeszövődnek a később szerzett adatokkal, amelyeket
még a tanácsadó saját elméleti adalékai vagy személyes ötletei is
dúsítanak, gazdagítanak. Mégis az interjú potenciális
bonyolultsága ellenére, a döntéshozatalra, mint alapvető folya­
matra épül az interjú egész konstrukciója. Az intencionális
interjúkészítő nem vesztheti szem elől a döntés fő szempontjait.

A 8. ábra vizsgálata egy fontos pontra hívja fel figyelmünket.

Száras tanácsadási elmélet megelégszik azzal, hogy a terápiát
csak eddig a szakaszig folytassa. Valamely személy életének
felderítését önmagában is kielégítő tanácsadói vagy terápiái te­
vékenységnek tekinthetjük. Amikor a kliens úgy érzi, hogy a
dolgok jól mennek, a folyamat véget ér. Ha a tanácsadás folyamán
új kérdések tárulnak fel, a tanácsadó és a kliens visszatérnek az
I. szakaszhoz, hogy más tárgypontokat vegyenek szemügyre. Ha úgy
látszik, hogy a visszaforgatás indokául szolgáló tárgypontok nem
kellő fontosságúak, döntés születik a befejezésre. Az e ponton
történő befejezés leginkább a klienscentrikus, egzisztencialista
és pszichodinamikus terápiaelméletek esetében jellemző, amelyek
mélyen hisznek abban, hogy kliens már képes magától is boldogul­
ni, ha a tanácsadás eljutott a végponthoz.

A tanácsadás egyéb elméletei, nevezetesen a behaviorista, a

pszichoedukácós, a vonás-faktorelmélet és a racionális-emotív
szemlélet arra irányulnak, hogy a tanulságokat a z interjúból a
"valóságos élet" szituációiba vigyék át. Ezeknél a cselekvésre
vonatkozó döntés terápiaszakasza döntő fontosságú az
intencionális tanácsadás szempontjából.

Harmadik szakasz: a cselekvésre vonatkozó döntés. - A lehető

legtömörebben szólva: ez a szakasz a következőkre irányul, 1/
további alternatív megoldásokat felmutatni a kliens problémáira,
2/ vizsgálni a potenciális megoldások sorát és a megoldások
előnyeire és hátrányaira reflektálni, 3/ eldönteni, mely megoldá­
sok a legmegfelelőbbek, és a megoldásokat otthoni kornyzetben
ellenőrizni. Ha egy megoldás sikeresnek bizonyul, a tanácsadó és
a kliens vagy befejezi a tanácsadást, vagy visszaforgatja még
több anyagért egy korábbi szakaszba, ahol más életkérdések
vizsgálatára kerülhet sor. Ha a megoldás csak részben vagy

40
egyáltalán nem sikerül a tanácsadó és a kliens visszatérhet a
problémának más, alternatív megfogalmazásához vagy egy alternatív
munkamódszerhez. Ezt a munkakeretet ábrázolja összesített formá­
ban a 8. ábra.

A klienscentrikus tanácsadó várhatóan nem fog végigmenni a

klienssel a fenti eljáráson. Tegyük fel azonban, hogy tanácsadónk
klienscentrikus módszerekkel végigment Jane és férje, Joe néhány
érzelmi problémáján. Ezen a ponton a tanácsadó visszatérhet a
vonás-faktor típusú tanácsadáshoz és segíthet Jane-nak abban,
hogy új ötleteket Hódoljon ki a házasságon belüli cselekvésre.

S: Mindent egybevetve úgy látszik, elég világosan látjuk a

dolgokat. Ön láthatóan tisztában van azzal, hogy haragszik
Joe-ra. Nem áll szándékában tovább eltűrni az 6 szóbeli és
fizikai atrocitásait. Ugyanakkor azonban Ön szomorú is, -
valójában súlyosan megbántottnak érzi magát, - hiszen
mindennek ellenére még mindig szereti őt. Jól értettem?
K: Igen... Amig össze nem raktuk a dolgot ebben a
félórában, minden olyan zavaros volt. Most valahogy mintha
világosabb volna az egész.
S; Nahát... Mivel maga mind a szeretet, mind a haragot
igazán mélyen átérzi, milyen cselekvési módokra gondol? Azt
mondta nem akarja úgy folytatni, ahogy eddig csinálta.
Milyen ötletei vannak, amelyeket felhasználhatna, hogy
változtasson a helyzetén?
K: Gondoltam, otthagyom, - viszont maradni is szeretnék.
S: íme, két alternatíva: maradni és menni. Tegyük fel, ott­
hagyja őt. Milyen alternatívái és lehetőségei lesznek
ekkor? Kliens és segítő : (A most következő néhány
kliensválasz és tanácsadói vezérmondat során egy sor
lehetőséget dolgoznak ki a válás utáni élet hatékonnyá té­
telére. Néhány nemdirektív módszert lehet itt használni,
hogy segítsünk Jane-nek érzéseit és attitűdjeit átrendezni
a most kidolgozott új elgondolások irányában.)
Ss Az eddigieket összefoglalva, úgy látszik, Ön hisz abban,
hogy el tudja hagyni Joe-t és képes a maga lábán megállni.
Kemény és keserves dolog, de megvan az önbizalma, hogy meg­
csinálja. No de... korábban azt mondta, hogy, olyan érzései
is vannak, hogy szeretne vele is maradói. Csoportosítsuk
most át a lehetőségeket és az alternatívákat. Dugjuk össze
megint a fejünket, és gondoljuk végig a maradás
lehetőségeit is. Később majd összehasonlítjuk egymással az
egyes lehetőségeket.
41
 Látható, hogy ebben az esetben a tanácsadó feladata a kliens­
sel való közös munka, annak elősegítése, hogy a kliens Jane,
annyi cselekvési lehetőséget gondoljon végig, ahányat csak ki
tudnak találni. Az olyan személy aki csak egy vagy két dolog
között tud választani, csakugyan nem lehet képes teljes mértékben
ellenőrizni saját életét. Egy olyan kliens azonban, aki három
vagy több választási lehetőséggel és annak összes implikációjával
rendelkezik, olyan helyzetben van, hogy céltudatossá tud válni, s
megalapozhatja és irányíthatja saját életét, ahelyett, hogy azt
külső erők kényére-kedvére bízná. Az ember céltudatossága azzal
kezdődik, hogy tetszőleges számú lehetséges életváltozatot képes
kidolgozni, és arra is képes, fogy megragadja a hatékony
cselekvéshez kínálkozó lehetőségeket.

Ha Jane képes a kidolgozott megoldások szellemében cselekedni,

a "valóságellenőrzés" dönti majd el, milyen hatékonyak ezek a
döntések. Ha a döntések jók, esetleg pontot is lehet tenni a
tanácsadási viszony végére. Lehetséges azonban, hogy a kliens
életében még egyéb problémák is vannak. Ez esetben az interjút
visszaforgathatjuk az első problémamegfogalmazás! szakaszba, és
új problémák vizsgálatára kerülhet sor a problémameghatározás,
munkafázis és cselekvési döntés hasonló folyamata mellett. Ha a
döntések hatástalannak bizonyulnak, az eljárást visszaforgathat­
juk a három szakasz bármelyikéhez. Legvalószínűbb, hogy más
alternatív megoldások kivizsgálására kerül sor, s döntések
születnek arra nézve, hogy egyik döntést az élet valóságos körül­
ményei között ellenőrizzék.

Tegyük fel például, hogy Jane úgy döntött: minden nehézség

ellenére együtt marad a férjével. Egy asszertivítás-tréning
programot választottak ki, s képessé tették Jane-t arra, hogy
céltudatosabb módon álljon ki saját jogaiért. Elszántsága és
hősies erőfeszítései ellenére azonban tovább folytatódnak a
férjével kapcsolatos problémák. Neki és a tanácsadónak még van
néhány választási lehetősége. Választhatják például a harmadik
szakasz egyik alternatíváját (hagyja ott Joe-t, menjen az
anyjához lakni, forduljon rendőrséghez és emeltessen vádat,
váljon el minden további nélkül, stb„), vagy visszatérhetnek a
második munkaszakaszba és további módokat kereshetnek a probléma
vizsgálatára. Még akár az első szakaszhoz is visszatérhetnek, s
próbálhatnak tovább dolgozni a Joe-val kapcsolatos problémán úgy,
hogy teljesen újrafogalmazzák azt. Például "Jane problémáját" há­
zassági problémaként fogalmazzák át, s meghívják Joe-t is páros

42
tanácsadásra. Egy másik lehetőség: a problémát 3oe problémájaként
definiálni, és megpróbálni rávenni arra, hogy maga forduljon a
tanácsadóhoz. A feleség megvetésének kérdése többféle nézőpontból
vizsgálható. Ha ezt egyedül Запе problémájaként tekintjük, nem
foglalkozunk a személyközi viszony teljes rendszerével.

Az interjúnak ez a döntéshozatali modellje a kreatív

választás előnyével rendelkezik, súlyt helyez a kliens és a
tanácsadó konszenzusára, s az interjúra irányul és összpontosít.
Mi több az interjú regenerálásáról is gondoskodik olyan esetben,
amikor az ülés menetében zavarok állnak be, vagy éppenséggel
kudarc fenyeget. A tanácsadó és a kliens a döntéshozatali eljárás
minden lépésénél a kreativitás koncepciót alkalmazzák azért, hogy
számos alternatívát és lehetőséget kreáljanak és fokozzák
intencionalitásukat. A változatosság és a sokszínűség elősegíti,
hogy 'a kliens fellazítsa gondolkodását és viselkedését, és
intencionálisán tekinthesse át a problémát a perspektívák és
szempontok sokfélesége alapján. A kliens és a tanácsadó szorosan
együttműködnek, kölcsönösséget, bizalmat, empátiát és mély megér­
tést alakítanak ki. Egy logikus interjú az ilyen háromszakaszos
döntési modell útján irányt és célt ad a kliensnek és a
tanácsadónak. Az eljárás minden lépésnél egy munkaelem végén vagy
bármely szakaszban is visszaforgahatd. Az ülés ettől válik folya­
matossá, regenerálhatóvá és szerkezetessé.

Visszatérve 3ane-re, világosan látnunk kell, hogy egy

probléma definiálásának módja és a tanácsadó és a kliens által
hozott döntések döntő fontosságú dolgok. Veszélyes lehet úgy
elfogadni valamely problémát, ahogyan azt eredetileg a kliens
előadta. Ez persze nem jelenti azt, hogy tagadnunk kellene a
kliens eredeti problémakifejtésének fontosságát, űane-nek valódi
problémával kell szembenéznie a munkahelyén, s ezzel, csakúgy
mint férjével kapcsolatos esetével, foglalkoznunk kell. Mi több,
lehetséges, mind házassági, mind munkahelyi problémáinak mélyebb,
társadalmi jellegű kérdések adnak alapot. Úgy véljük, hasznos
lesz, ha ezt a fejezetet a minden kliens életének alapjául
szolgáló környezeti közeg vizsgálatával zárjuk.

Egyéni vagy környezeti intervenció? - A segítőfolyamat

átfogó szemléletének szükségessége.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogyan fo­
galmazzuk meg vagy fogalmazzuk át egy kliens problémáját. Láttuk,
hogy a problémának az interjú kezdeti fázisaiban megfogalmazott
formája nem feltétlenül a legfontosabb tárgypont. A tanácsadó kö­

43
telessége, hogy a kliensek által kifejtett probléma végtelen sok­
féle definiálására készenlétben álljon.

"Moha az asszonyok nem panaszkodnak a férjuralomra, a saját

férjére vagy barátnői férjére mindegyik szeret panaszkodni.
Hasonló a helyzet az alárendeltség összes egyéb esetében
is, - legalább is az emancipációs felbuzdulás kezdeti
szakaszán. A jobbágyok sem uraik ellen lázadoztak eleinte,
csupán a zsarnokságuk ellen." (űohn Stuart Mill, On the
Subjugation of Women.)

Fejezetünkben épp ezért erős hangsúlyt kapnak a kliens gondja-

inak egyéni megfogalmazásai. Az általunk sugalmazott döntési fo­
lyamat arra mutatott, hogy Jgie-nek nemcsak munkahelyével és
férjével vannak gondjai, hanem van egy egyéni (önmagán belüli)
problémája is, Ha problémáját egyénközpontú problémaként fogal­
mazzuk meg, a kezelés természetesen arra fog koncentrálni, hogyan
változtathat Jane önmagán, hogy megbirkózhassék a helyzettel. A
legtöbb tanácsadási elmélet, miközben egy kliens gondjainak
egyéni megfogalmazásaira helyezi a hangsúlyt, egyben elhanyagolja
a környezeti kérdéseket, amelyek a problémát övezik. A fajiság, a
szexualitás, a gazdasági egyenlőtlenség, az öregedés és más hát­
rányos és sérelmes szempontok ütköznek, keverednek az egyénekben.
Az intencionális tanácsadás a környezeti tényezőket úgy tekinti,
mint a problémák lehetséges előzményeit vagy okait. A környezeti
szempontoknak a tanácsadási folyamatban betöltött fontos szerepét
különösen világosan hangsúlyozza a következő megállapítás.

"A hagyományos feltételezés mindig is az volt, hogy a

változtatás tárgyai a kliens attitűdjei, érzései vagy maga­
tartása lehetnek csupán,..Napról-napra világosabbá vált
azonban előttünk, hogy a "produktív és örömet nyújtó élet"
akadályai néha magában a környezetben és nem az egyén saját
viselkedésében keresendők. Néha egy-egy probléma megoldása
nem a kliens kezében van." (Lewis és Lewis, 1977, 205.
bld.)

Lewis és Lewis szerint a tanácsadói interjú első eldöntendő

kérdése az, hogy a kliens problémája a kliens, vagy környezete
megváltoztatásával oldható-e meg, ha egyáltalán megoldható. A
szerzők azt sugallják, hogy esetleg nem is annyira a kliens, mint
inkább a környezete megváltoztatásán kell munkálkodnunk. Valójá­
ban nagyon is lehetséges, hogy a kliens-"egészséges egyén egy
egészségtelen világban".
44
 Visszatérve Лапе esetére, láthatjuk: számos nehézsége abbó]
származik, hogy ő egy nő a férfiak világában. Munkahelyén szexua­
litással és diszkriminációval találkozik, férje pedig a társadal­
mi szereotípiák rabja, nem értékeli felesége sikereit egy nemha-
gyományos munkakörben, sőt súlyosan bántalmazza is. Dane munka­
helyi és házasságbeli kapcsolatait erősen befolyásolja a környe­
zeti szexualitás. Az intézményesített attitűdök és magatartások
masszív rendszerének megváltoztatása persze pokoli munka. Igazán
nern csoda, ha a tanácsadók inkább egyénekkel dolgoznak, és
figyelmen kívül hagyják a környező világ befolyását!

Van azonban néhány igen közvetlen és praktikus módszer, amit a

tanácsadó használni tud, s ami a környezeti befolyások figyelem-
bevételének első kísérletét is jelentheti. Az első döntéshozatali
fázisban a tanácsadó segíthet Jane-nek, hogy észrevegye: problé­
mája nem csupán az övé, hanem a környezeti alapú szexualitás
problémája is. A tanácsadó megmutathatja a kliensnek, hogy prob­
lémája megfogalmazásának egyéb útjai is vannak.
Például így:

S: Jane, már három interjún keresztül beszélgetünk

egymással. Hallom, arról beszél, hogyan szeretné jobban
megtalálni a helyét a munkájában, és hogyan szeretne
megbirkózni azokkal a férfiakkal, akik piszkálják. És a
férjével való viszonyából is ugyanezeket a dimenziókat
hallom kicsendülni. És... mintha mindezeknek a vívódásoknak
a mélyéről még azt is kihallanám: "Ez mind Jane hibája. Ha
Jane legalább komolyabban megpróbálná, valahogyan majd csak
sikerülne." És mégis minél tovább hallgatom magát, annál
inkább úgy látszik mindaz, ami történik, vagyis a "Jane
féle probléma", valójában "egy nő problémája" is. A nők a
szexualitás áldozatai, s az egész úgy hangzik, hogy maga
otthon is és a munkahelyén is áldozattá válik. Hogyan
reagál maga erre?

Itt a tanácsadó Jane kijelentését értelmezi, s lehetőséget ad

neki a reagálásra. A tanácsadó egyéb lehetőségei: egyszerűen
összegezni a tényeket és rábízni azok értelmezését magára Jane-
re, - világos és közvetlen tanácsot adni neki, hogyan birkózzék
meg a kérdéssel mint szexuális problémával, - biblioterápiát
iktatni az eljárásba, - vagy azt javasolni, hogy Jane csatlakoz­
zék egy feminista öntudatfejlesztő csoporthoz.

45
 Az interjú munkaszakasza feminista perspektívajú is lehet, s
környezeti perspektívából is elemezheti Jane egész életét. így
Jane láthatná, mennyire társadalmi meghatározottságú az ő, férje
és munkatársai bizonyos sztereotip minták szerinti viselkedése. A
cselekvésre vonatkozó döntések sora, a férjnek egy férfi-öntudat-
növelő csoportban való részvételben történő rábeszéléstől egészen
odáig terjedhet, hogy belevigyük Jane-t munkaadóival szemben va­
lamiféle legális akcióban való részvételbe. A társadalmi jellegű
és alapú akcióknak sok alternatívájuk van. Kevés viszont az olyan
tanácsadó, aki környezeti fogalmakban gondolkodik. Sok tanácsadó
erős társadalmi elkötelezettséggel lát a munkához, mihelyt
azonban a nagy, elembertelenítő rendszerek megváltoztatásával
összefüggő nehézségeket érzékeli, egyszeriben visszatér a kliens
problémáinak egyénileg orientált megfogalmazásaihoz, amelyek
(úgymond) hatékonyabbak és biztonságosabbak.

A valóban intencionális tanácsadás mindig úgy tekinti a

potenciális környezeti tényezőket, mint a kliens problémáinak le­
hetséges alapjait. Mai társadalmunk egy másik fő problémája a
rasszizmus. Valószínű, hogy bármely ázsiai, néger, spanyol vágy-
bennszülött amerikai őslakos személyes tapasztalatokkal rendelke­
zik a faji bosszúról és elnyomásról. Az egyéni terápiás elméletek
általában figyelmen kívül hagyják ezt a döntő, alapvető kérdést.
A rasszizmusnak egyénekre gyakorolt hatásairól fontos megállapí­
tást olvashatunk Ryan (1971) Blaming the Victim című munkájában.
Ryan szerint az ember megváltoztatására vonatkozó egyéni orien­
táltságú szemléletek a "változtatás" felelősségét óhatatlanul az
egyénre hárítják, amikor pedig' az ilyen "változtatást" épp a
környezetadta feltételek teszik lehetetlenné. Ryan kijelenti,
hogy a szegény gyerek bukása a nyomornegyed iskolájában korántsem
egyéni gyökerű kudarc.

11... senkinek sem ju.t eszébe, hogy kérdéseket tegyen föl a

rogyadozó iskolaépületekről, az agyannyűtt olvasókönyvek­
ről, a rettegő, érzéketlen tanítókról... A könyörtelen
elkülönítésről, az irreleváns tananyagról... a sértő
tartalmú történelemkönyvről... vagy az önkiszolgáló helyi
tanítóképzőről."
(Ryan, 1971., 4. old.)

Az intencionális tanácsadás számbaveszi az egyént érintő kör­

nyezeti befolyásokat. A tanácsadó köteles vállalkozni arra, hogy
kilépjen rendelőjéből, kimenjen az utcára, bemenjen a kliensek
otthonába, az állami hivatalokba és a szövetségi irodákba. Egy
46
valamirevaló tanácsadói gyakorlathoz többé már nem elegendő a
kényelmes és jól berendezett rendelőhelyiség.

A 9. ábra olyan keretet ábrázol, amelyben az interjú során a

tanácsadás környezeti vonatkozású kérdései vizsgálhatók. Látható,
hogy bármilyen kliensprobléma kifejezhető környezeti fogalmakkal.
A munkafázisban fontossá válik a megfelelő elmélet kiválasztása,
mivel a legtöbb rendszeres tanácsadási elmélet nem rendelkezik
jól kifejlesztett eljárásmódokkal a környezeti jellegű kérdések
megoldásához. A cselekvési szakaszban nem szabad megfeledkeznünk
arról, hogy a kliens a problémákon a saját környezetében maga is
munkálkodik, vagy a tanácsadó maga is csatlakozhatik munkájához
és "besegíthet" a közösségszervezésbe, tréningcsoportok alakítá­
sába és a közösségi szellem kifejlesztésébe.

A tanácsadási viszony változásokat idézhet elő. A tanácsadónak

tudnia kell, melÿik módszer, elmélet, szemlélet legmegfelelőbb az
egyes kliensek számára. Az a terapeuta, aki szigorúan ragaszkodik
egyetlen elméleti orientációhoz, komolyan leszűkíti abbeli képes­
ségét hogy más emberek közelébe juthassson. Az adatok világosan
mutatják, hogy csakis egynél többféle szemlélet megléte lehet ha­
tékony. A merev terapeuta általában azzal magyarázza saját kudar­
cát, fogy "a kliens nem állt készenlétben", - s ezzel a tanácsa­
dás sikertelenségéért az "áldozatot", azaz a klienst hibáztatja.

A megfelelő elmélet és módszer kiválasztása megköveteli, hogy

a tanácsadó döntéseit a személyi, kulturális, nyelvi és társadal­
mi különbségekre alapozza. A tanácsadás folyamatának és céljainak
egybe kell esniök a kliens személyi és kulturális hátterével. Az
alacsony gazdasági-társadalmi színvonalon álló kliensek például
konkrét megélhetési problémákkal kénytelenek foglalkozni, E cso­
port számára nyilván a közvetlen tanácsok és környezeti támogatás
a legmegfelelőbb. Egy középosztálybeli kliens esetleg inkább az
introspektiv, önelemző tanácsadást igényli, s nehézséget jelente­
ne számára, ha problémáját nem egyéncentrikus fogalmakban szem­
lélné. Az alacsony gazdasági és társadalmi színtű kliensek eseté­
ben leghasznosabb, ha beavatkozásunkkal valamilyen környezeti
alappontból indulunk ki, s csak a későbbiekben kezdünk haladni
afelé, hogy az egyént saját erő- és kontrolltudatának erősítésé­
ben segítsük. A középosztálybelieknél valószínűleg az egyénorien­
tált terápiával a leghelyesebb kezdeni, s később jöhetnek aztán a
környezeti alappontú intervenciók. Nem szabad megfeledkeznünk
arról, fogy minden szabály alól van kivétel. A tanácsadónak tud­
nia kell hangsúlyt váltani, s az egyes kliensek igényeinek kielé­

47
gítésére visszafordítani az interjúeljárást.

Végezetül: az egyént nem lehet környezeti és egyéni aspektu­

sokra "szétszeletelni’'. Az egyén folyamatos kölcsönhatásban áll a
környezettel, s e folyamat során mind az egyén, mind a környezet
változik. Az egyén környezeti közegben létezik, formálja azt és
formálódik is általa. Az egyént sohasem lehet tökéletesen külön­
választani a környezettől, - ezt a szempontot vesszük majd
szemügyre a VI. fejezetben, amely a személy és a környezet köl­
csönhatásával foglalkozik.

A döntéshozatali folyamattal kapcsolatos egyéb nézetek.

A döntéshozatal fejezetünkben ismertetett modellje három rész­

ből áll: a probléma megfogalmazásából, alternatív megoldások
kialakításából és a cselekvésre vonatkozó döntésből.. Mindhárom
szakaszon belül alszakaszokat is megkülönböztethetünk. A problé­
ma-megfogalmazás szakasza például a következő fázisokból áll: 1/
a probléma kezdeti megfogalmazása a kliens által, 2/ a probléma
alternatív megfogalmazásainak kialakítása, 3./ annak eldöntése,
melyik definíciót használjuk fel az interjúhoz. A döntési modell
többi része is ennek megfelelő struktúrákat tartalmaz. Különösen
fontos megjegyeznünk, hogy az interjút úgy ábrázoltuk, mint amely
az alapul szolgáló problémamegoldási modellel erősen azonos
szerkezetű. E szemléletből két, minden valószínűség szerint sa­
játszerű következtetés adódik: 1/ a problémamegoldási és
terapeutikus eljárás egymással szorosan rokon, 2/ a modell erősen
hangsúlyozza azt a fontos, de gyakran elfelejtett tényt, hogy a
probléma eredeti megfogalmazása aligha korrekt.

Ebben a fejezetszakaszban rövid összefoglalást adunk néhány

olyan más döntéshozatali modellről, amelynek vizsgálata gyümöl­
csöző lehet. Az alábbi modellek egyik erős oldala, hogy részlete­
sebb hangsúlyt fektetnek a döntések kiválasztására és
mérlegelésére. Az intencionális tanácsadónak nyilván egynél több
döntési modellre van szüksége ahhoz, hogy a kliensekkel dolgoz­
hassák. Mint ahogyan egyetlen elmélet aligha lehet hatékony
valamennyi kliens számára, úgy az sem valószínű, hogy egyetlen
döntési elmélet valamennyi helyzetre kielégítő lehessen.

Az egyik legátfogóbb döntéshozatali modell Brammer (1973) ne­

véhez fűződik, aki a rendszeres döntéshozatalt tíz szakaszra
bontja. Ennek a modellnek sajátos előnye, hogy a klienssel való
kapcsolatot hangsúlyozza. Nehéz felszabadítani a klienst a
48
kreatív válaszadásra, ha a terapeuta és a kliens között nincs
meg a szilárd kapcsolat. Brammer az értékek tisztázásának
kérdésére és annak a döntésfolyamathoz való viszonyára is
figyelmet fordít.

1) Teremts kapcsolatot„ és vond be munkádba a klienst. A kli­

enseknek érdekelteknek kell lenniük a folyamatban, és re­
mélniük kell, hogy megvan az erejük olyan döntésekre, ame­
lyek mély hatással lesznek életükre.

2) Állapítsd meg és tisztázd a problémát,és jelölj ki célokat.

Ez a lépés az előző szakaszban leírt célkitűző eljárás
speciális alkalmazása.

3) Határozz és vizsgálj meg alternatívákat a tisztán látható

megoldások mellé.

4) Gyújts releváns információkat.Ez a kliens aktív kereső mun­

kája és jelzései, a segítő ténymegállapításai, valamint
szimulációs játékok, filmek vagy tesztek útján történhetik.

5) Kutasd az információk belső tartalmát és az alternatívákból

származható következményeket.

6) Tisztázd azokat az értékrendeket, amelyek az egyes szemé­

lyes választások alapjai. A klienseknek tudniok kell, mi
az, amit kívánnak, s azt is, mi e kívánságok értékbeli sor­
rendje. A segítő a klienst rávezeti arra, hogy vizsgálja
érdekeit, kompetenciáit, elvárásait, családi körülményeit,
társadalmi igényeit és a realitásokat,

7) Vizsgáld fölül a célokat, az alternatív választásokat, koc­

kázatokat és következményeket. A végső döntés előtt mégegy-
szer ellenőrizd az információ és az implikációk megértését.

8) Dönts az egyik alternatíva mellett és dolgozz ki tervet a

döntést valóra váltó cselekvésre.

9) Általánosítsd az eljárást az új élethelyzetekre.

10) Próbáld ki a döntésvégrehajtási tervet időszakos újraérté­

keléssel az újkeletű információknak és a változó körülmé­
nyeknek megfelelően.
Carkhuff (1973) problémamegoldási modellje nyolc alapelven nyug-

49
szik:

1) A kliensnek válaszolva kutasd tovább a problémát,

2) Hatolj be a kliens problémájába, úgy hogy a külső világgal

való viszonyában alkoss képet a kliensről,

3) Fejezd ki a problémát specifikus fogalmakkal.

4) Határozz meg egy elérendő célt.

5) Alakíts ki néhány cselekvésirányt.

6) Vizsgáld meg a kliens értékhierarchiáját.

7) Dönts a cselekvésről,

8) Hajtsd végre a döntést a választásnak megfelelően.

Ez a modell részletes javallatokat ad az alternatívák mérlege”

léséhez. Például: a kliens és a tanácsadó, ha az 5. pont szelle­
mében kialakítanak néhány cselekvésirányt, megvitatják értékrend­
jeiket és nézeteiket, majd feljegyzik a döntésre vonatkozó fontos
tényezőket, .lane esetében a fontos értéktényezők a következők le­
hetnek: a házasság fenntartására irányuló kívánság, függetlenség­
igény, gazdasági természetű szükségletek, teljesítménybeli érté­
kek, stb. Ezeket az értékeket és igényeket mérlegelhetjük aztán a
lehetséges cselekvésfolyamatokkal szembeállítva. Azt tapasztal­
hatjuk például, hogy a házassági tanácsadást kérő választás po­
tenciálisan mind a négy szükségletet kielégíti, míg a válás mel­
letti döntés csak egy-két igényt oldana meg. Ez az értékmérlege-
léssel járó szisztematikus döntéshozatali típus megkönnyítheti a
döntést a kliens számára.

A döntéshozatali eljárással foglalkozó legrendszeresebb tanul­

mányok egyike Oanis és Mann (1977) nevéhez fűződik, akik alaposan
átvizsgálták a döntéshozatallal kapcsolatos terjedelmes irodal­
mat, s azt találták, hogy a hatékony cselekvés hét legideálisabb
kritériuma a következő:

A döntéshozó, a maga legjobb tudása és információ-feldolgozó

képessége szerint,

1) alaposan végigjárja az alternatív cselekvésmódok széles

50
 skáláját,

2) kideríti a teljesítendő célok teljes körét és a választás­

sal implikált értékítéleteket,

3) gondosan mérlegeli mindazt, amit a negatív következmények­

ből adódó hátrányokról és kockázatokról tud, továbbá azokat
a pozitív következményeket is, amelyek az egyes alternatí­
vákból származhatnak,

4) behatóan kutat olyan új információk után, amelyek az alter­

natívák további értékelése szempontjából relevánsak,

5) pontosan asszimilál és számításba vesz bármilyen új infor­

mációt vagy szakértői ítéletet, amellyel találkozik, még
akkor is, ha az illető információ vagy vélemény nem felel
meg annak acselekvésiránynak, amelyet ő kezdetben javallt,

6) mielőtt meghozná a végső döntést, felülvizsgálja valamennyi

ismert alternatíva pozitív és negatív következményét, még
azokét is, amelyeket eredetileg elfogadhatatlannak tekin­
tett,

7) részletes előkészületeket tesz a választott cselekvésfolya­

mat megvalósítására vagy kivitelezésére, különös figyelmet
fordítva egyes lehetséges tervekre, amelyek akkor válhatnak
esedékessé, ha valamely már ismert kockázati tényező való­
sággá válik. (Janis és Mann, 1977. 11. old.)

Ezeket a kritériumokat általában véve a döntésekre fogalmaz­

ták, s nem a tanácsadási folyamatra vannak orientálva. E
kritériumok különös előnye a választási eljárás szigorú vizsgála­
ta. Számos tanácsadói és terápiás munka gyenge oldala, hogy nem
ispróbálja észrevenni: megtörténtek már az új és ésszerű válasz­
tások. Janis és Mann rámutatnak arra, hogy a döntések gyakran
stresszel telítődnek. A döntésfolyamat során a szívműködés és a
légzés üteme fokozódhat!)^. Egyesek a döntéshozatal idején annyira
energizálódnak vagy épp demoralizálódnak, hogy képtelenek csele­
kedni. E tények ismeretében nyilvánvaló, hogy a tanácsadó és a
terapeuta különleges figyelmet köteles szentelni az interjúban
mind a saját, mind a kliens döntésfolyamatára. Megszülethetik
ugyan a döntés, nyilvánvaló lehet a megoldás is, de bizonyos ér­
zelmi vagy egyéb tényezők eleve kizárhatják a végrehajtás lehető­
ségét. Ahogyan a kliens közeledik egy fontos döntés megvalósítása
51
felé, úgy kell a terapeutának egyre fokozottabb érzékenységet és
éberséget tanúsítania,

Janis és Mann a döntési» sémák öt típusát határozták meg, A

konfliktusmentes kötődés arra a személyre jellemző, aki rátalált
a probléma megoldásának egy bizonyos útjára és ezt az irányt
egyenesen követi, még akkor is ha az bajra vezet, A tanácsadó
esetében ez akkor fordul elő, ha azt hiszi : van egy bizonyos
elmélet, amely minden kliens számára a legalkamasabb. Ha egy kli­
nikus eléggé hatékony, az ilyesmi elméletileg akár még igaz is
lehet; egyre nagyobb azonban a bizonysága annak, hogy ha a lehető
legtöbb klienshez akarunk hozzáférni, többféle elméletre van
szükségünk. Természetesen a döntéseit konfliktusmentes kötődés
útján meghozó kliens a terapeuta számára különleges problémát
jelent; az interjú első feladata megtörni a magatartás és gon­
dolkodás merevségét.

A konfliktusmentes változtatás egy másik döntési séma, és arra

a személyre jellemző, aki gyorsan és gyakran változtatja ötleteit
gondolkodás nélkül. Az eklektikus tanácsadó, aki ok nélkül vál­
toztat irányt, s a kliens, aki állandóan más és más "helyen" van,
jellegzetes példái ennek. A defenzív kitérés azokra jellemző,
akik tagadják a problémát vagy egyszerűen nem kívánnak szembenéz­
ni vele. Egyes tanácsadók nem segítenek klienseiknek, hogy kellő
mélységben szemléljék problémáikat, és rendkívül finoman visel­
kednek. A kliens, aki segítségért folyamodik, de később keményen
igyekszik megkerülni életének központi kérdéseit és csupán
triviális dolgokról társalog, jő példa erre a döntéshozó stílus­
ra. A hipervigiláns (túl-éber) tanácsadó vagy kliens sokféle
meglévő lehetőségre ügyel, de érzelmileg vagy értelmileg annyira
beléjük bonyolódik, hogy a kulcskérdések elsikkadhatnak. Az ilyen
személyeket túlnyomásosnak nevezhetjük.

Vigilancia (éberség) Janis és Mann szerint a leghatékonyabb

döntéshozó stílus. "A személy kellőképpen szuszcitált és motivált
ahhoz, hogy a döntéshozatal valamennyi lényeges kognitív felada­
tát vállalhassa, de sohasem annyira túlizgatott, hogy kognitív
hatékonysága tönkremenjen." (Janis és Mann, 1977, 76. old.) A ta­
nácsadó, aki vigiláns döntéseket hoz, állandóan ügyel a tarápiás
interjún belüli sok döntési lehetőségre. Hasonlóképpen, a tanács­
adó a klienssel is összedolgozik azért, hogy benne is kifejlessze
a döntéshozatal vigiláns attitűdjét.

Ha felmértük egy személy döntéshozatali stílusát, megvizsgál­

52
hatjuk az egyes módok hatékonyságát a döntéshozatal minőségére.
Janis és Mann a 10. ábrán látható táblázattal illusztrálják
tapasztalataikat arról, hogyan képesek az egyének a döntéshozatal
hét aspektusában működni. Megjegyeztetjük, hogy egyedül a vigi-
láns döntéshozó "vizsgázik jól" a hét kritérium valamennyi aspek­
tusában .

Ilyenformán fontos, hogy Ön, mint döntéshozó, a tanácsadási

és a terápiás folyamatban figyelmet fordítson a saját, személyes
döntéshozatali stílusára. Vajon csupán egyetlen nézőponthoz
kötődik-e, - annyi alternatívát lát-e, hogy folytonosan
változtatja döntéseit, - elkerüli-e a döntést, - annyira
hipervigiláns-e, hogy hatékonyságát is veszélyezteti vele, avagy
.egyszerűen csak vigiláns, - tisztában van-e a sokféle
alternatívával, de képes-e ettől még, a cselekvésre ( s ha az
akció kudarcot vall vagy félresikerül, képes-e visszaforgatni és
új irányra találni)? A IV. fejezetben ahol az empátiáról és a
tanácsadásbeli negatív effektusokról lesz szó, látni fogjuk,
hogy a Janis és Mann által meghatározott döntéshozatali stílusok
szoros rokonságot mutatnak a hatékony és nem-hatékony
tanácsadókra és pszichoterápeutákra vonatkozó kutatási
tapasztalatokkal. (11. ábra)

Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a döntési modell

fontosságát az emberi kapcsolatok körében erősen kiemeli a
Döntésgyakorlás (Decisional Training, Rogerset al., 1978), ez a
rendszerezett, jó szerkezetű és céltudatos program, amely az
elítélteket és ex-fegyenceket segíti az élettel szembeni
hatékonyabb helytállásra. A Döntésgyakorlás-ban önkéntes segítők
kapnak oktatást a döntéshozatal alapelveiről. Ők viszont az egyes
elítéltekkel és kiszabadultakkal tanulópárokat alkotva, segítik
őket, hogy hatékonyabb életdöntéseket hozhassanak. E program
abból indul ki, hogy a bűnözők sohasem tanulták meg a lét döntési
folyamatainak bonyolultságait, - így a normális, egészséges
életvitel szempontjából ez a munka alapvető jelentőségű.

A Döntésgyakorlás 36 órás kapcsolatot igényel az önkéntes

segítő és bűnöző kliens között, benne 12 kétórás csoportüléssel
és 12 egyórás egyéni foglalkozással. A programban foglalt témák:
tények gyűjtése és a belső érzelmek tanulmányozása, célok
kialakítása, alternatívák sokasítása, cselekvés. Különös
figyelmet fordít a döntések hátteréül szolgáló gazdasági életstí­
lusra, a másokkal való viszonyra és a világba való kíméletes be­
illeszkedésre. A Döntésgyakorlás nemhivatásos program, amelynek
53
hatóterülete egyre szélesül. Más területekre és más emberközös-
ségekre (pl. iskolák, üzleti élet) való alkalmazhatóságát még
csak mostanában kezdik vizsgálni.

A döntéshozatal a tanácsadási folyamat gerince. Minden

tanácsadás és minden gyógyeljárás célja és iránya a hatékony dön­
téshozatal. Janis és Mann vigiláns döntési stílusa és könyvünk
intencionális tanácsadója és terapeutája egymás szoros
szövetségesei. A Döntésgyakorlás példája jól szemlélteti, hogy
egyes kliensek számára a problémamegoldás alapelemeinek
gyakorlása önmagában is kielégítő terápiát és nevelődést
jelenthet.

A fejezet céljai

Hogy valaki a II. fejezet fogalmait illetékes módon alkamaz-

hassa, az alábbi képességekkel kell rendelkeznie.

Kreatív cselekvés. - A kreativitást úgy mutattuk be, mint

"lazítást" és valami új dologra való spontán rádöbbenést a
már meglévő elemek láttán. Kreativitási gyakorlatokat ismertet­
tünk a kreatív folyamat elméletével párhuzamosan.

2/ Sok alternatív meghatározást alkotni a kliens problémájára.

Az intencionális tanácsadás szempontjából döntő, hogy a
tanácsadó képes legyen segíteni a klienst számos olyan út és mód
felfedezésében, amellyel egy problémát, gondot megfogalmazhat. Az
intencionális tanácsadás első lépése a kliens meglévő problémájá­
nak azonosítása, valamint az a képesség, hogy a problémát számos
lehetséges módon leírjuk.

3/ Meghatározni a interjúbeli döntéshozatal háromszakaszos

keretét. - Az interjút úgy fogalmaztuk meg, mint olyan
eljárást, amelynek elemei a következők: 1/ a kliens gondjának
megnevezése, 2/ a probléma vizsgálatára szolgáló munkafázis, 3/ a
cselekvési szakaszra vonatkozó döntés. Számos tanácsadási elmélet
megelégszik azzal, hogy egy problémát vizsgál és nem törődik a
cselekvéssel, arra gondolva, hogy a cselekvés majd amúgy is bekö­
vetkezik a belátás vagy megértés eredményeként. Más elméletek vi­
szont komoly figyelmet fordítanak arra, hogy az interjúban elsa­
játított eszméket a "való életbe" átvigyék, s alkalmazzák is azo­
kat, mintegy kipróbálva működésüket.

54
hí Megvitatni a kliens által közölt gondok környezeti és egyé­
ni. hatását. - A problémát, amellyel a kliens jelentkezik
a tanácsadói interjún, a kliensen belül vagy a kliens környezeté­
ben gyökerező problémaként lehet definiálni. Az intencionális ta­
nácsadó a tanácsadási interjúban mind az egyéni, mind a környeze­
ti kérdésekkel képes dolgozni.

5/ Értelmezni és használni a fejezetünkben szereplő kulcssza­

vakat és kifejezéseket. - Fejezetünk fontos kulcseszméi
között a következők találhatók: Freud modellje a tudatos, tudate­
lőtti és tudattalan elmefunkcióról; kreativitás; döntéshozatal;
problémamegfogalmazás; munkafázis; cselekvésre vonatkozó döntés;
visszaforgatás; egyéni és környezeti problémák; konfliktusmentes
kötődés; konfliktusmentes váltás; defenzív kitérés; hipervigilan-
cia; vigilancia.

Irodalomjegyzék

BRAMMER, L., The Helping Relationship. Englewood Cliffs, N.J.:

Prentice-Hall, 1973.

CAR«HUFF,R., The Art of Problem Solving. Amherst, Mass.; Human

Resource Development, 1973.

JANIS,I. and L.MANN, Decision Making: A psychological Analysis

of Conflict, Choice and Commitment. New York, Free Press,
1977.

LEWIS,J. and M.LEWIS, Community Counseling. New York: John Wiley,

1977.

REESE,H. and S.PARNES, "Programming Creative Behavior", Four

Psychologies Applied to Education, ed., T.Roberts.
Cambridge, Mass.: Schenkman, 1975, 195-204.

REPS,P., Zen Flesh, Zen Bones. New York: Doubleday, 1957.

ROGERS,C., "Toward a Theory of Creativity", Four Psychologies

Applied to Education, ed., T.Roberts. Cambridge, Mass.:
Schenkman, 1975, 341-352.

ROGERS,M., E .LAU, K.WILLIAMS and C. O'BRIEN, Decisions: Â Struct­

ured Course in Decision Making Skills. New Haven, Conn.:
55
 Decisions, Inc, 1978.

RYAN,W., Blaming the Victim. New York: Vintage, 1971.

Ajánlott kiegészítő irodalom

CARKHUFF,R., The Art of Problem Solving. Amherst, Hass.: Human

Resource Development, 1973.
A döntési folyamat rendszeres megközelítése, egyszerű köz­
vetlen formában előadva.

DANIS,I. and L.MANN, Decision Making: A Psychological Analysis

of Conflict, Choice and Commitment. New York; Free Press,
1977. Ez a könyv a döntési folyamat rendkívül kifinomult és
gondosan dokumentált tanulmánya. Elmélet és kutatás egya™
ránt érdekes és nagyjelentőségű megvilágításban állnak
előttünk.

KOESTLERjA., The Act of Creation. New York: Dell, 1964. A kreatív

és döntpsi folymatot vizsgálja a szerző szórakoztató és
tanító módon. A kreatív folyamat számos alapvető gyakorlati
és elméleti kérdésével foglalkozik.

PRINCE,G., The Practice of Creativity. New York: Harper and Row,

Pub,, 1970. A szinektika megalkotója világos és tiszta for­
mában tárja elénk eszméit. (Szinektika: a döntéshozatal és
kreativitás szisztematikus és játékos megközelítése)

RYAN,W., Blaming the Victim. New York: Vintage, 1971» Ragyogó és

izgalmas értekezés a "rendszer"-nek az egyénre gyakorolt
hatásáról. Különösen a társadalmi szolgáltatói
ügynökségeket és a segítőszolgálatot pécézi ki, mint ame­
lyek inkább az emberek ellenőrzésének, mintsem felszabadí­
tásának eszközei.

56
2, ábra

C O N SC IO U S

P R E C O N S C IO U S

U N C O N SC IO U S

3. ábra

4. ábra

5. ábra
Kreativitási gyakorlatok

1/ Hány négyzet van a 4. számú ábrában? A legtöbb ember 16-ot,

majd 17-et lát. Némi erőfeszítéssel harminc négyzetet
láthatunk. Közülünk túl sokan rabjai a merev sémáknak, s kép-
 telenek arra, rogy uj vaiaszmoaoKat аікоззапак,,

2/ Képzelje el, hogy valakitől egymillió darab gemkapcsot ka­

pott. Hányféleképpen tudná azokat felhasználni? Beszéljen
felszabadultan, legyen kreatív, pezsegjen az agya!

3/ A kreativitásban a fődolog; "hányféleképpen?". Valahányszor a

"helyes utat" keresi, rossz nyomon jár, A kreativitás első
feladata a lehető legtöbb válaszadási módot megalkotni.

3/ Hányfélemódon tud ön nyolcfelé vágni egy pástétomot úgy,

hogy csupán három vágást tesz? Ne siessen a válasszal,
lazítson!
Egy pástétom felvágásának számtalan módja van. Vághat
körkörösen, hullámosán, meg is fordíthatja, és ne felejtse
el, hogy a daraboknak nem kall egyformáknak lenniök. Ne
alkosson ragénak olyan szabályokat, amilyeneket nem kapott.
És ahogyan egy pástétomot végtelen sokvéleképpen felszeletel­
het, úgy az élet pástétoma is végtelen sokféleképpen•vágható

4/ Hányféle leírást tud Ön adni az itt látható tintafolt egészé­

ről vagy részeiről? Minél több, annál jobb. (5.sz. ábra)

5/ Képzelje azt, hogy Ön az ég. Milyen ég lenne Ön? Hogyan érez-

né magát? Mit tenne, ami csakis Önre lenne jellemző? Az
érzrelmek és önképzetek gyakran megnyilvánulnak azokban a
metaforikus módokban, amelyekkel önmagunkat szemléljük.

6/ Gondoljon önmagáras Asszociáljon szabadon, milyen szeretne

lenni és miért, ha Ön a következő lenne:
a) kocsi,
b) hangszer,
c) gyümölcs,
d) ház,
e) egy történelmi időszak,
f) táplálék.
Analógiák gyártása szórakoztató és megvilágosító hatású i§
lehet. Gondolatok, érzések és önképzetek nyilvánulhatnak meg
azokban a módokban, amelyekben magunkat más dolgok helyébe
képzeljük.
!
7/ Gondoljon egy közelmúltbeli álmára. Emlékezzék vissza az apró
részletekre. írja le az álmát egy papírra. Legyen egyike az
álombéli szereplőknek. Játssza el az álmot, mintha színdarab
volna. Teremtsen magának időt rá, hogy kapcsolatba lépjen

58
 azokkal az érzésekkel, érzéki képzetekkel és cselekedetekkel,
amelyek álmában lezajlottak. Az álomelemzés és megfejtés
könnyebbé teheti, hogy megértse; mi történik az Ön valóságos
érzéseiben, gondolataiban és képzeteiben.

8/ Képzelődjék arról, milyen lenne az Ön ideális társa. írja le

azokat a személyiségjegyeket, fizikai megjelenést,
tulajdonságokat és lényeges gondolatokat, amelyekkel az ille­
tőnek rendelkeznie kellene. Az ideálokról való fantáziálás
segíti Ölt abban, hogy felismerje, világossá tegye és reali­
zálja igényeit, és segíthet abban is, hogy Ön elérhesse, ami­
re másoktól és az élettől szüksége van.

6. ábra

Első szakasz: Döntéshozatal az interjúban

59
 7. ábra
Első és második szakasz: Döntéshozatal az interjúban

Első szakasz
Kliens által de- ^
finiált probléma |
T t
!Alternatív defi-
iníciók alkotása

Döntés egy definí­

ció kezdeti kivá- ■4-
lasztására _

Elfogadja a kliens

z
a definíciót ?

\ NEM:

Vissza­
IGEN:

Irány a mun­
Második szakasz: Munkafázis
A tanácsadó a definiált prob­
forgás kafázis lémához alternatív elméleti
keretek alkalmazását mérlege­
li (Rogers-féle. pszichoana-
litikai, Gestaltj vonás és
faktor, személyi stílus stb,
vagy eklektikus keverékük?.

A tanácsadó kiválaszt eqy el­

sődleges, .munkamódszert.amely­
ben együtt vannak elmélet,
készségek, kvalitások, tech­
nikák, verbális es nonverbá-
lis magatartások. Egynél több
elmelel is v á l á s a i n
T
A tanácsadó és a kliens meg­
vizsgálják álprobléma definí­
cióját, es uj mpdokat terem­
tenek a kerdesek szemlelete­
re, lehetséges válaszokát és
megoldásokat, - és új kérdé­
seket is felvethetnek további
megvitatásra.
Visszaforgatás
új kérdésekhez
és munkához
 8,. ábra

Első, második és harmadik szakasz. Cselekvésre vonatkozó döntés

az interjúban

ált probléma
Második szakasz (Munkafázis)
A probléma alternatív
definícióinak megal­ A tanácsadó alternatív elméle­
kotása teket vesz szánttá az interjú­
Döntés a probléma egv hoz, és kiválaszt egy elsődle­
definíciójának kivá­ ges munkamődot a megfelelő el­
lasztásáról kezdeti mélettel és technikákkal. Egy­
megvitatásra.Elfogadja nél több elmélet választható.
a kliens a definíciót?
A tanácsadó és a kliens meg­
vizsgálja a probléma definíci­
ó é t és új utakat keres a kér­
ik szemlélésére, potenci­
e s válaszokat, megoldásokat,
- és esetleg új kérdéseket vet
föl további"megvitatásra.
Harmadik _
szakasz V p< ud ar c
befejezés*"j (Cselekvési döntés Vissza-
I forgás
A tanácsadó és a kliens fel­
tárták a problémát és bizonyos
megoldásokat teremtettek. Ez
az eljárás folytatódik, és
maximális számú megoldás szü­
letik. ______
— il___ ,-i:— _ i z z z z z _ ....—
A tanácsadó és a kliens meg­
vizsgálja a lehetseqes megol­
dások sorát és megegyezik a
megoldások közötti válogatáson
alapuló és azok következménye­
ivel számoló cselekvésben. A
megoldások szisztematikusan
rangsorolhatók és következmé­
—nyeik
Z. kiértékelhetők.
vjj---- &..
A kliens eldönti mely megöl-
dás(ok) a legalkalmasabb^ak),
s otthoni környezetben ellen­
Visszafor­ őrzi az(oka)t.
gás továb­
bi munkára
más kérdé­
seken

61
9. ábra

Első, második, harmadik szakasz: Cselekvésre vonatkozó döntés az

interjúban

62
10. ábra

Az öt alapvető döntéshozatali séma magatartásbeli jellemzői a

döntést megelőzően»

A Kiváló minőségű döntéshozatal kritériumai

A kihívás­
vállalás
mintasémái (1) (2) (3)

Az alterna­ A célok a/ az adott b/ az al­

tívák tüze­ alapos munkamód ternatív
tes végig­ számba­ új munka-
járása vétele módók

következményeinek gondos
felbecsülése

Konfliktus-
mentes kö­
tődés

Konfliktus­
mentes vál­
tozás

Defenzív
kitérés

Hipervigi-
lancia +

Vigilancia +

Jelmaqyarázat: + = A döntéshozó leqiobb képessegei szerint megfe-

lel a kritériumnak.
- = A döntéshozó nem felel meg a kritériumnak.
+ = A döntéshozó teljesítménye ingadozik: olykor
— legjobb képességei szerint megfelel a kritéri­
umnak, olykor pedig nem.
Minden értékelő kifjezést (pl. tüzetes, alapos, elfogulatlan)int-
raperszonális összehasonlító értékelésként kell felfognunk, a
szemey kognitív teljesítményszíntlének lehető legmagasabb fokanoz
viszonyítva, tüanis és Mann, 1977. 77. old.)

63
 Az öt alapvető döntéshozatali séma magatartásbeli .jellemzői a
döntést megelőzően
(folytatás a 63. oldalról)
N

A kiváló minőségű döntéshozatal kritériumai

(4 ) (5) (6 ) (7)

Alapos infor­ Elfogulatlan A következmé­ A teljesítés

mációkeresés asszimiláló- nyek gondos és az esetle­
dás az új in­ újraértéke­ gességek ala­
formációhoz lése pos beterve-
11. ábra
A szakszerű tanácsadó és a szakszerűtlen tanácsadó összehasonlí-
Szempontok
1/ A probléma meg­
fogalmazása
2/ Összpontosítás
3/ Kreativitás
4/ Döntéshozatal
5/ Befolyásoló tényezők
6/ Változás előidézése
7/ A probléma feldolgozása
8/ Problémamegoldás
9/ Döntéshozatali stílus
65
tása.
Szakszerű tanácsadó
a/ Alternatív definíciókat alkot
b/ Kiválaszt egy definíciót a mun­
kához
Kiválasztja a probléma egy definí­
cióját és dolgozni kezű rajta a
klienssel.
a/ Kreatívan válaszol a kliensnek,
b/ Több elméletet használ, föl új
1 Dhofnconoí/ manforomfónórD
c/ alkal­
maz, hogy fejlődést indítson el.
a/ Irányt mutat a kliensnek a krea­
tív változtatásra,
b/ Egy döntéshozatali modell köve­
tesére koncentrálási pontot
nyújt.
a/ A problémát egyéni és környezeti
mivoltában definiálj^. -
b/ Figyelembe veszi a szexualitás,
fajiság, kor, gazdasági-társa­
dalmi osztály stu. kérdéséit,
a/ Az egyénnel dolgozik,
b/ A környezeti tényezők megváltoz­
tatásán munkálkodik,
a/ Alternatív elméleti kereteket
teremt.
b/ Kiválasztja a technikák egy meg­
felelő csoportját,
c/ A probléma új perspektíváit hoz­
za létre,
d/ Nem engedi "bezárulni" a vitát,
a/ Sok megoldást teremt,s a kliens­
re bízza a választást,
b/ A megoldásokból cselekvési ter­
vet kovácsol,
c/ Mielőtt megoldást teremtene, át­
vizsgálja a problémát.
Vigiláns.
 szakszerűtlen tanácsadó

a/ Elfogadja a kliens eredeti közlését.

b/ Képtelen kiválasztani egy probléma megfogalmazást.

Képtelen a probléma egy megfogalmazását kiválasztani, - öt­

letszerűen csapong témáról témara.

a/ Egyetlen valaszsemája van a kliens számára,

b/ Va±amennyi klienshez és problémához csak egyetlen techni­
kai készlettel rendelkezik.

a/ Csak egy választási alternatívát nyújt, vagy éppen egyet

sem.
b/ Gyámoltalanul tévelyeg., a döntéshozatalt illető minden
koncentrációs pont nélkül.
a/ A problémát csakis egyéni jellegében definiálja,
b/ Nem vesz figyelembe társadalmi-gazdasági stb kérdéseket.

Csakis az egyénnel foglalkozik

a/ Egyetlen elméleti kereten belül doloozik.

b/ Egyetlen technikakészlettel dolgozik,
c/ Megmarad a kliens által adott problémadefiníciánál.
d/ Zárt vitákat produkál, amelyekben nincsenek új, további
megvitatást igénylő kérdések.

a/ Csak egy megoldást teremt, vagy egyet sem.

b/ Hagyja, hogy a kliens magatói hajtsa végre a megoldást.
c/ Gyors megoldásokra tör, a probléma kivizsgálása nélkül.

Konfliktusmentes kötődés, konfliktusmentes változtatás,

defenzív kitérés, hipervigilancia.
III. fejezet

A szakszerű tanácsadáshoz szükséges alapkészségek: odafigyelés és

befolyásolás

Mielőtt a fejezet olvasásába fognánk, elemezzünk egy képet,

amely egy kliensére figyelő tanácsadót mutat két különböző
pozitúrában.x Melyik tanácsadói stílus tetszik Önnek jobban?

írja fel külön papírra a két tanácsadói magatartás sajátossá­

gait. Legyen a lehető legpontosabb, s jelölje meg viselkedésük
megfigyelhető aspektusait.'

A rátermett tanácsadó testi magatartás jegyek és szavak útján

adja a kliensnek tudtára, hogy figyeli őt. A második képen
látható tanácsadó szemkontaktusa gyenge, testtartása ernyedt, ke­
zei és lábai zártak. Az első képen az előrehajló törzs, a közvet­
len szemkapcsolat és a laza testtartás érderklődést és biztatást
sugároz.

Ilyesfajta elemzéssel igenis lehetséges különbséget tenni az

intencionális és az ineffektiv tanácsadó rendkívül specifikus
verbális és nonverbális magatartása között. Ezt az eljárást,
amellyel a tanácsadás sajátos készségeit azonosítjuk és egymástól
különválasztjuk, microskill-módszernek nevezzük, a microskill-
módszer segítségével a tanácsadói interjú bonyolult interakcióját
kezelhető, megtanulható dimenziókká kívánjuk lebontani.

Mire Ön fejezetünk végére ér, már képes lesz arra, hogy 1/

megnevezze és leírja az eredményes tanácsadók által alkalmazott
néhány microskillt, és 2/ arra használja ezeket a microskilleket,
hogy mind a kliensek, mind a tanácsadók interjún belüli magatar­
tását kiértékelje. Ha majd több tapasztalatra és gyakorlatra tesz
szert, Ön is kellően jártassá válik ezekben a készségekben és
alkalmazhatja is azokat a saját interjúiban. A microskill-módszer
minden tanácsadó számára felbecsülhetetlen, tekintet nélkül arra,

Tf A~"Kepek (amelyeket technikai okok miatt nem tudunk közölni):

1) odaforduló, szembenéző, biztató-barátságos tekintetű, illetve
a 2) hátradőlő, elmélázó, unott-érdektelen arckifejezésű interjú­
ért ábrázol. - Szerk.

67
milyen elméleti kerettel, stílussal vagy technikával rendelkezik.

A figyelem és befolyásolás alapvető microskill.jei. - Miután

megvizsgálta a tanácsadó szemkontaktusának és testbeszédének
intencionális és ineffektiv példáit, Ön máris ízelítőt kapott egy
kis microskill-tréningből, amely elvezet a figyelő magatartás fo­
galmának megértéséhez. Ha Ön valakinek interjút vagy tanácsot
akar adni, nyilvánvaló, hogy rá kell néznie és tartania vele a
természetes szemkapcsolatot. Mi több, a testével is ki kell
fejeznie érdeklődését. Valamikor úgy hitték, hogy a tanácsadás
tisztára szóbeli foglalkozás, ám amikor az interjú-tréningen meg­
jelent a videoszalag és egyre nagyobb teret kapott a film, vilá­
gossá vált, hogy a nonverbális konmunikáció minden interjúban,
tanácsadáson és terápiás ülésen alapvető fontosságú. így a figye­
lő magatartás fizikai alapjait a szemkontaktus és a testbeszéd
képezik.

Ha azonban Ön valakire oda akar figyelni, meg is kell hall­

gatnia. A hallgatás viszont nem megfigyelhető magatartás. Az
intencionális terapeuták nemcsak fölveszik magukra a figyelő
testtartást, de a kliens témájától sem távolodnak el, s nem vál­
toztatnak tárgyat váratlanul, s nem szakítják meg a klienst. Kez­
dő tanácsadók egyik fő hibája az, hogy a megvitatás alatt álló
témáról másra nyergeinek át, figyelmen kívül hagyva vagy meg sem
hallva, amit a kliens mondani akar. Egy példa:

Kliens: Bent jártam ma délután a belvárosban és szorongás

jött rám. Mikor megpillantottam egy barátomat:, le akartam
lécelni. Egyszerűen nem kívánok együtt lenni senkivel.
Figyelmetlen tanácsadó: Nos, lássuk csak... Ön az idén má­
sodéves?
Figyelmes tanácsadó: Azt mondja, el akart futni, mikor meg­
látta a barátját. Le tudná írni a szituációt és azt,
hogy mi is történt pontosabban?
✓

Ritkán bizonyul szükségesnek és kívánatosnak, hogy a kliens

témájától eltérjünk. Figyeljünk oda gondosan, s a kliens elmodja
nekünk mindazt, amit tudnunk kell.

A figyelő magatartás minden interjú, tanácsadás és terápia

egyszerű, de központi aspektusa. Három kulcsdimenziója van: a
szemkontaktus, a megfelelő testbeszéd és a verbális követés. A
12. ábrán a figyelő magatartásra mutatunk be gyakorlópéldát.
68
 A szelektív figyelem a figyelő magatartással szorosan rokon
fogalom. Ha megfigyeljük a tanácsadókat, láthatjuk, hogy szelek­
tív módon figyelnek meg és szelektív módon hagynak figyelmen kí­
vül bizonyos részeket a kliens által mondottakból. Példaképpen
bemutatunk egy hosszabb kliens-szöveget, amelynek teljes közle­
ményanyagára odafigyelni és válaszolni nyilvánvalóan lehetetlen.
Olvassuk el a kliens közlését és válasszuk ki a legfontosabbnak
vélt pontot vagy pontokat be^Ie:

Kliens: A dolgok mennek, mendegélnek. Igaz, vannak problé­

mák az ügyekben, - azt hiszem, valamelyik pitiáner pisz­
kál bennünket. De nem tudom kitalálni, ki és hogyan. A
feleségemmel is jól megvagyunk, - a héten még szexeztünk
is. Be akar szállni ebbe a nőfelszabadítási buliba, vagy
mibe. Fogalmam sincs, mi fán terem. A mamától levelet
kaptam múlt héten, és a papa beteg, és ma éjjel borzasztó
furcsát álmodtam a papáról, egy törött szivart szívott...
(szünet). Nem tudom... (szünet). - A lányom ezen a
hétvégén hazajön a kollégiumból. Igazán örülök, hogy
látom. Talán 6 majd lecsendesíti ezeket a dolgokat itt
körös-körül.

írja le a fenti szövegből azokat a gondolatokat, amelyekre vá­

laszolna.

Számos, kliensektől származó közlés egész sor figyelemreméltó

adatot tartalmazhat a tanácsadó számára. A fenti példában a
kliens néhány olyan területet érintett, amely esetleg fontos is
lehet a további kutatások szempontjából (üzlet, lopás, szex,
nőfelszabadítás, szülők, álmok, családi viszonyok). Ön, attól
függően, mit tekint fontosnak, kiválaszt a fenti vagy egyéb
alternatívák közül egyet. Hasonlóképpen, a különböző elméleti
hozzáállások más és más információkat tekintenek fő fontosságú­
nak, és a szelektív figyelem révén determinálják, mi lesz az,
amiről a kliens minden valószínűség szerint beszélni fog. A
terapeuták általában szelektív módon figyelnek oda a kliens in­
formációira, s a szelektív figyelem mintasémája többet elárulhat
a tanácsadóról ragéról, mint amennyit a kliensről mond. A
pszichodinamikus terapeuták gyakran a szexuális tárgyanyagra
reagálnak, a behaviorista tanácsadók az elhatározást igénylő
konkrét kérdésekre, a humanisztikus- egzisztencialista tanácsadók
pedig a kapcsolati szempontokra. Amikor Ön vizsgálni kezdi saját
interjústílusát, azt fogja tapasztalni, hogy a kliens életének

69
bizonyos területei jobban érdeklik Önt a többinél. Ebben semmi
rossz nincsen, de igen fontos, hogy tisztában legyen szelektív
figyelmének természetével, annak mintasémáival. Vannak tanácsa­
dók, akiknek a kliensei kizárólag a szexről (vagy álmokról, vagy
férfi-női kapcsolatokról, vagy éppen feminista problémákról) be­
szélnek, más tanácsadóknak viszont lehetnek olyan kliensei, akik
sohasem ejtenek szót a szexről.Az ok általában sokkal inkább a
tanácsadóban, mint a kliensben keresendő,

A szelektív figyelem mintasémái abban nyilvánulnak meg, hogy a

tanácsadó a sok lehetőség közül melyiket tartja érdemesnek arra,
hogy verbálisán kövesse. A szelektív figyelem emellett persze a
szemkontaktusban és a testbeszédben is kifejezésre jut. Lehetsé­
ges, hogy a tanácsadó verbálisán "együtt él" egy bizonyos témá­
val, ám a szemkontaktus egyetlen apró megszakítása vagy a-test­
tartás kis megváltozása máris jelzi, hogy a tanácsadó érdeklődése
megszűnt az illető téma iránt. A tanácsadó figyelmét kijátszó
nonverbális konmunikációnak esetleg sokkal erősebb lehet a hatása
a kliens elkövetkező mondanivalójára, mint bármilyen jól felépí­
tett verbális reakciónak. Ennek a hatásnak példáját is láthatjuk
a 13. ábrán.

A befolyásoló magatartás a terapeuta hozzájárulása a kliens

fejlődéséhez vagy változásához. A figyelő magatartás döntően
fontos a kliens fejlődése tekintetében, de ha csupán a
változtatás egyedüli esá<özeként alkalmazzuk, a kliens fejlődése
lassú és nehézkes lesz. Ha a terapeuta közvetlen akcióba lép és
"beszáll" az interjú menetébe, a változás gyorsabbá válhatok.
Valamennyi tanácsadási elmélet bizonyos tekintetben a
tanácsadóban látja a változás és növekedés zálogát. A tanácsadók
puszta jelenlétükkel is befolyásolják a kienst.

A befolyásolás specifikus megfigyelhető magatartásmódjai szo­

ros kapcsolatban állnak a figyelő magatartásmódokkal. Ha valaki
befolyásolni akar másokat, rájuk kell néznie és szemkontaktust
kell velük tartania; a befolyásra törekvő tanácsadó testtartása
gyakran enyhén előrehajló, gesztusai pedig nem annyira figyelem­
felhívók, mint inkább irányító és szuggeráló jellegűek. Ugyancsak
fonjtos a verbális követés is, ám a téma már a tanácsadó témájává
is válhatik, aki tanácsot, javallatot, irányt ad.- Hatását
tekintve az eszmecsere tárgyát a terapeuta határozza пвд. Egy
ábrán a befolyásoló magatartáson belül a kezek szerepéről szol­
gálhatnánk példákkal.x Legelőször is a közvetlen szemkapcsclat és
A képeket technikai okok miatt nem közöljük. - Szerk. 70
a jól előrehajló törzs tűnhet szemünkbe. Az 1. képen a kezek és
ujjak zártak, a 2. képen viszont inkább nyitottak. A 3. képen a
nyitott tenyerek mintha ajándékot nyújtanának, a 4. kép pedig
talán még nagyobb nyitottságot szuggerál (a bal kéz ujjainak haj-
lása mintha azt mondaná: "gyere vissza hozzám. Mit szólsz ahhoz,
amit az imént mondtam?"). Az ilyen képsor jól mutatja, mennyi
finom különbség lehetséges a nonverbális megfigyelésekben. Az el­
ső kép erősebb irányadást, egyfajta "besulykolást" közvetít, a
legutolsó viszont jóval nyitottabb. Melyik pozitúra a "helyes"?
Ez természetesen a kliens és a tanácsadó közötti kommunikáció
közegétől függ. Bizonyos esetekben egyik sem helyes; más
esetekben egyik vagy másik a jó; ismét más esetekben viszont
esetleg semmi különbség nincs a nonverbális kommunikációs sémák
hatásaiban. Fontos csupán az, hogy észrevegyük: a befolyásoló
vagy figyelemkeltő testtartások általi nonverbális kommunikáció
hatással van a tanácsadás egész tartalmára és folyamatára.

A figyelő és befolyásoló magatartás (az odahallgatás és a

beszéd) a microskill- módszeren belül további kommunikatív kész­
ségsorokra oszlik, úgymint kérdésekre, parafrázisra, értelmezésre
és önfeltárásra. Fejezetünk nagy részében ezekről a specifikus
szóbeli készségekről lesz szó. Mielőtt azonban további részlete­
zésükbe bocsátkoznánk, helyesnek látjuk, hogy bemutassunk egy
teljes tanácsadói interjút, úgy is mint a figyelői és befolyásoló
készségek vizsgálatára alkalmas közeget.

Ebben a fejezetben nem fordítunk hangsúlyozott figyelmet a

figyelő és befolyásoló magatartásokban, valamint a microskill-
gyakorlatban föllelhető kulturális különbségekre. Egy következő
fejezetben vázoljuk több-kevesebb részletességgel a figyelő-mód­
szerek kulturális implikációit, a könyv további szakaszai pedig
szintén figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. E fejezet céljai­
nak megfelelően, itt és most csupán egyetlen kulturális közegen
belül mutatjuk be a tanácsadási folyamatot.

Vizsgáljunk most végig a maga mélységében egy tanácsadói

interjút a microskill-módszerrel. Leghelyesebb, ha először elol­
vassuk a teljes interjút, s majd később, ahogyan a fejezet
további menetében a microskillek részletes bemutatását nyomon
követjük, térünk vissza periodikusan az interjú megfelelő
pontjaira.
Nem tudom, mi tévő legyek!

A következőkben egy bemutató tanácsadói interjú gépelt leírá­

71
sát olvashatjuk, Labov és Fanshel (1977) megjegyzései szerint a
tanácsadói és pszichoterápiái tréning főleg elméleti kommentáció-
bél áll, amelyben viszonylag csekély figyelmet szentelnek az in­
terjúbeli eszmecsere valóságos szövegének. Ha arra vállalkozunk,
hogy komoly elemzésnek vessük alá a tanácsadási folyamatot a mic~
roskill-médszerrel, úgy feltétlenül fontos, hogy valódi konkrét
adataink legyenek az eszmecseréről elejétől végig. Másképp ugyan­
is nem volna mit vizsgálnunk.

Az alábbi szöveg egy valóságos interjú kivonata, de azért

annyira "letisztított", hogy illusztratív elméleti és gyakorlati
értékelése könnyebben lehetséges. Ebben a sajátos bemutató
interjúban a tanácsadó szántszándékkal ment végig egymás után
hat figyelő microskillen, - nos, kezdő tanácsadóknak ezt az eljá­
rást nem ajánljuk, viszont jól használható a skill-gyakorlat
bemutatásánál. Erre az interjúra még hivatkozni fogunk majd
további utalások és példák során a fejezet későbbi részeiben
valamint a IV. fejezetben is. Az intencionalitás elemzése az in­
tencionális tanácsadó 1. ábrán taglalt tulajdonságain alapszik.
Ez a második interjú a klienssel.

I n t e r j ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs­ (főtéma) kliens köz- szubjektív elemzésé
dimenziók lései és leírása
Zárt kérdés Tisztsiet Kliens, 1.Tanácsadó:
tárgy Felvegyük hang- Sohasem veszünk sza-
szalagra az in- lagra interjút a
terjút?Vagy ne? kliens kifejezett
engedélye nélkül. Az
információszerzés
intencionális regu­
lái és az emberi
méltóság.
Tartalorrki- Tárgy 2.Donna : Nem. Ha a tanácsadó nem
fejezés, véle­ erőlteti, a kliens
mény sem teszi. Az inten­
cionalitás: személy­
közi befolyásolás.

72
 Interjú Donnával
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs­ (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
Nyitott kér- Jelen idő Kliens 3. Tanácsadó: A nyitott kérdések
maximális teret ad­
nak a kliens feltér­
képezésére.Ez a kér­
dés egyes kliensek
számára túl általá­
nos jellegű lehet.
Intencionalitás: kö­
vetni próbálja a
kliens napi dolgait.

Tartalmi Belső kon- Kliens. 4.Donna: Nos A kliens néhány

közlés; in- gruencia mások, most éppen nem olyan dolgot mond,
formáció és hiánya tárgy a legjobban. A amit külön-külön is
érzések (abortüsz) szüleimmel és érdemes mélyebben
Ronnie-val nagy szemügyrp venni. így
veszekedésem pl. a szüleivel és
volt a héten. Ö Ronnie-val való vi­
és én folyton szonyát, a múlt heti
rágjuk egymást. konfliktus sajátos­
Mintha minden ságait, és a bonyo­
dolgom csupa lult döntést az
harc volna vele abortusz mellett a
és a szüleim­ házassággal szemben.
mel. Múlt héten Az intencionális ta­
úgy éreztem, nácsadónak ezeket és
terhes vagyok. a többi lehetséges
Bőgtem és bőg­ irányt is számba
tem. Nincs pén­ kell vennie. Közülük
zem és abor­ bármelyik hasznos
tuszt szeret­ eszmecserére vezet­
nék, ezért kér­ het.
tem pénzt az
enyéimtől. 6k
nem hiszik el,
és azt akarják,
menjek hozzá
Ronnie-hoz...De
én nem akarok
hozzámenni...
Istenem! Nem
tudom, mitévő
legyek.
Minimális biz­ Kliens 5.Tanácsadó: Ön Gyakran az a-legfon­
tató indítás nem tudja mitévő tosabb, amit a kli­
legyen. ens utoljára kimond.
Ugyanakkor egyéb mi­
nimális biztatóindí­
tások (pl. "Azt sze­
retnék, ha hozzámen­
ne Ronnie-hoz",
73 "Nagy veszekedése
 In te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
Ronnie-val a múlt
héten", "Önnek pénze
nincs" stb.) más
ugyancsak hasznos
irányokba is vezet­
hetnek. Fontos meg­
jegyezni, hogy még
egy látszólag egy­
szerű terelés, pl.
egy minimális indí­
tás is nagymértékben
képes meghatározni,
mit fog legközelebb
a kliens mondani.
'Jelen esetben előre
látható, hogy a kli­
ens a határozatlan­
ságáról fog beszél­
ni , mivel leginkább
ez foglalkoztatja.
Intencionalitás: a
kliens érzéseire és
gondolataira kon­
centrál, anélkül,
hogy irreleváns len­
ne.
Tartalomköz- Kliens, 6 .Donna : Már A kliens konkrétabbá
lés, - infor­ iras annyit veszeked­ válik, rájön, hogy a
máció tünk az utóbbi Ronnie-t és a vele
időben,hogy való viszonyt érintő
komolyan kérdezem: probléma éppoly sú­
boldogulunk-e egy­ lyos, mint az abor­
mással valaha is., tusz közvetlen prob­
viszont.-, .szeretem lémája . Intenciona-
őt, és kívánom, litás: a probléma
hogy a dolgok 'több definíciót is
rendbejöjjenek,fő­ képes adni.
leg most,hogy ter­
hes is Vagyok.

Parafrázis Konfrontáció Kliens 7.Tanácsadó: A segítő rávilágít

Szóval egyrészt a konfliktusra és
szereti őt, más­ diszkrepanciára Don­
részt nem tudja, na közlésében. Az
igazán boldogok "igazán" szó vokális
lehetnének-e? kiemelésével a ta­
nácsadó több érzelem
beleadására is kész­
teti Donnát, hiszen
az interjút minded-
74
 Inte rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
dig inkább a tárgy-
szerűség jellemezte.
Kiderül, hogy ez a
konfrontativ para­
frázis az interjú
központi kérdése.
Intencionalitás: al­
ternatív perspektí­
vák felmutatásának
készsége.
Érzéskife­ Jelen idő, Kliens 8.Donna: Igen gyengé­ A kliens itt-és-most
jezés konkrét ér­ nek és elveszettnek alapon beszél (tehát
zéskifejezés erzem magam. Támoga­ jelen időben) a kon­
tásra van szükségem, frontativ parafrá­
nem erre a vívódásra. zissal kapcsolatos
Ugyanakkor azt is kí­ érzéseiről.Donna az­
vánom: bár ne lennék zal, hegy a probléma
ilyen rosszul, és ne alapvető definiálá­
harcolnék vele. sán munkálkodik, ma­
ga is intencionali-
tá'sról tesz tanúbi­
zonyságot.
Reflektálás Jelen, idő, Kliens 9.Tanácsadó: Úgy kép­ A tanácsadónak a
az érzelemre kongruens zelem, maga gyengének kliens érzéseivel
és fáradtnak érzi ma­ való kongruenciáját
gát. Ezt reg is értem. illetően reg kell
jegyezni, hogy 6
mintegy "megerősíti"
az inadekváciás
gyengeség-érzetet.
Ha ezt tovább foly­
tatná, mint egyetlen
reflexiót, úgy
esetleg rombolóan
hatna a kliens to­
vábbi fejlődésmene­
tére. Azokból a
tanácsadókból, akik
csupán a kliens ne­
gatív érzéseit fi­
gyelik, hiányzik a
kliens képességeit
illető pozitív re­
spektus és tiszte­
let. Intencionali-
tás: a kliens érzé­
seire összpontosít.
Érzés és Konkrétság, Kliens, 10.Donna: Ja. Fáradt Megjegyzendő, hogy
tartalornköz- a személyi mások vagyok,minden egyszer­ az érzésekre való
lés: infor­ respektus re jön rám. Ha csak reagálás két dolgot
máció hiánya egyféle bajom volna... jelent: 1) elismeri
 I n te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziők lései és leírása
de még a szüléimét sem a nő Ronnie iránti
állhatom. Mama folyton érzéseit, s ezzel
kiabál, mihelyt meg­ lehetővé teszi, hogy
lát, az apám meg nem lépjen. Az ilyenféle
is tárgyal velem'... elismertetés nélkül
csak néz rám. Olyan az egyes kliensek lera­
egész mintha kitaszí­ gadnak és állandóan
tott lennék, vagy ismétlik önmagukat.
mintha a világon sem 2) folytatódik a
lennék'a számukra. lefelé haladó spi­
rál, és könnyen az
elbátortalanodás és
frusztráció szakadé­
kéba vezethet.Inten-
cionalitás: a prob­
léma sok definíció­
ját képes megterem­
teni.
Összegezés Konfron­ Kliens, 11. Tanácsadó: Az interjú probléma-
táció, mások Egyszóval sok minden megfogalmazási sza­
respektus, zajlik egyszerre. Ön, kaszának vége felé
pozitív amint látom, elég pon­ járunk. A tanácsadó
szemlélet tosan tudja ábrázolni nem válaszol Donna
a dolgokat. Ön terhes, imént elhangzott
nem tudja, hogyan "gyengeségről, elbi­
fogjon bele az abor­ zonytalanodásról" á-
tuszba , Ronnie-vel rulkodó kijelentésé­
szemben szerelmet és re, hanem szinte
haragot egyaránt érez, ugrásszerű módon ál­
szülei pedig nem támo­ talános összegezést
gatják. Mégis úgy lá­ ad az interjún eddig
tom, Ön igyekszik meg­ történtekről. A ta­
őrizni tartását, bár nácsadó a kliens
gyengének érzi magát pozitív vonásait e-
és segítségre szorul. meli ki, bár lehet­
séges, hogy az ösz-
szegezés negatív
végkicsengése kissé
helytelen. Intencio-
nalitás: képes sok
definíciót adni a
problémára, számos
lélektani perspektí­
vából kiindulva, -
dolgozni, - és a
kliensre összponto­
sít.
Tartalomköz­ Kongruen­ Kliens 12.Donna : Én segítség­ A kongruencia kié­
lés; infor­ cia a ta­ re szorulok. Gyengének rezhető abból is,
máció nácsadóval, és fáradtnak érzem ma­ hogy Donna a
jelen idő gam. tanácsadó elhangzott
kulcsszavait ismét-
76
 I n te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
li.Äm ez egy fajta ta­
nácstalanság .Inten-
cionalitás-hiány és
bizonytalanság jele.
Nyitott kér- Konkrétság, Kliens, 13.Tanácsadó: A specifikumok és
dés múlt idő mások Mondana nekem egy spe­ konkrét példák kere­
cifikus példát arra, sése számos intenci­
milyen a helyzet maga onális tanácsadás
és Ronnie között? jellemzője. Ezidáig
Donna viszonylag bi­
zonytalanul nyilat­
kozott arról, mi is
történt. A szeretők
közötti "harc" pél­
dául az éretlen
értetlenkedéstől és
haragszomrádtól egé­
szen a tényleges
tettlegességig ter­
jedhet. A specifiku­
mok kutatása nélkül
a tanácsadó nagyon
könnyen rossz irány­
ba tévedhet. Ez az
irányító kérdés egy
interjú problémameg-
fogalmazási szaka­
szának fontos része
lehet.Figyeljük meg,
hogy a tanácsadó nem
annyira a szülőkre
és az abortuszra,
mint inkább Donnáira
és Ronnie-re kon­
centrál, Intenciona-
litás: a kliens
gondolataira és ér­
zéseire összpontosít
és nem firtat irre­
leváns részleteket.
Tartalmi köz- Múlt idő, Más sze- 14. Donna : Már az ide­ A nyitott kérdés
lés: informa- konkrét mély, geimre megy. Ahányszor több specifikumot is
ció, - érzés- kliens elmegyünk valamerre, felszínre hozott.
kifejezés folyton más nőket stí- Donna érzéseket és
röl és ettől elbizony­ tartalmi elemeket is
talanodom. Néha sze­ közöl, s ezek sokkal
retném föllökni. Ezen világosabb képet
is veszekszünk, de 6 adnak a viszonyról.
tagadja a dolgot. E- Intencionalitás: ké­
gyik este fölkeltem és pes a problémát sok
kimentem a bárból, ha­ perspektívából defi-

77
 i n t e r j ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (fótéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
zamentem egyedül. Azt niálni, s képes meg­
hiszi utánam jött? vitatni gondolatokat
és érzéseket.

Reflektálás Konfron- Kliens, 15.Tanácsadó: Ön bi­ A tanácsadó vissza-

az érzelem- táció más sze­ zonytalanul érzi ma­ jelzi a bizonytalan­
re, para­ mély gát, ha a férfi más ságérzésnek és a
frázis nőt nézeget, de ahhoz sarkon fordulás eré-
is megvan az ereje, 1yenek kontrasztját.
hogy fölkeljen és to- A fejlődés és
vábbmenjen, ha ő oda­ változás érdekében
megy Önhöz. döntően fontos a
kliens pozitív voná­
saira való koncent­
rálás. Intencionali-
tás: személyközi be­
folyás, alternatív
felfogásokra való
képesség.

Tartalomköz­ Más sze­ 16. Donna : Kértem ne Intencionalitás: a

lés; infor­ mély, nezegessen más nőket, tárgyat illető új
máció kliens amikor én is ott va- információk nyújtá­
gyök.Azt mondta, hülye sára való képesség.
vagyok, ő senkit se
nézeget.
Parafrázis Konfron­ Más sze­ 17. Tanácsadó: Ö azt Ismét parafrázissal
táció mély, mondja, senkire nem mutatunk rá Donna
kliens néz, de Ön ezt nem hi­ diszkrepanciájára.
szi. Intencionalitás:sze­
mélyközi befolyás,
és alternatív pers­
pektívák nyújtásának
képessége.
Tartalomköz­ Más sze­ 18. Donna : Nem, nem Úgy 'tűnik, a téma
lés, - infor­ mély, hiszek neki.Rögtön ér­ kifulladt.De most a
máció kliens zem, ha másra néz. tanácsadó újjabb
specifikus példákkal
rendelkezik Donna és
Ronnie konfliktusá­
ra. Az egyszempontú
kötődés az intencio­
nalitás hiányára
mutat.
Nyitott kér­ Kliens 19. Tanácsadó: A tanácsadó Donnára
dés Meg tudná mondani fordítja a közvetlen
nekem, mit érez be­ hangsúlyt és elfor­
lül, mikor azt hi­ dul Ronnie-től. Ez a
szi, Ronnie más nő Gestalt és az eg-
két nézeaet? zisztencialista-hu-
manista szemlélet
70
 Interjú Donnával
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
egyaránt jelzi, s a
különféle pszicholó­
giai elméletek al­
kalmazásában meg­
nyilvánuló intencio-
nalitásnak is jele.

Érzésközlés Konkrét, Kliens 20. Donna: SértS...be­ Intencionalitás: a

múlt idő tegiek érzem magam, tárgyra tartozó új
mintha influenzás vol­ információk szerzé­
nék. sére való képesség.
Reflektálás Jelen idő, Kliens 21. Tanácsadó: Ahogy A tanácsadó felfogja
az érzésre, kongruen- hallgatom, még magam azokat a nonverbális
nyitott cia is szinte érzem a fáj­ jeleket, amelyek
kérdés dalmát és kínját. Kí­ jelzik, hogy Donna
váncsi vagyok, mit itt és most épp úgy
szól ehhez az állapo­ átéli azt a kínt,
ta? mint Ronnie-val oda­
kint távol a heti
interjútól. A nyi­
tott kérdés módot ad
a múltbeli és jelen­
beli élmények kö­
zötti viszony kuta­
tására. Intenclona-
litás: helyzetek és
kérdések széles ská­
lájára képes választ
teremteni,s a kliens
gondolataira és ér­
zéseire koncentrál.
Érzelem- Jelen és Kliens 2?• Donna : Állandóan Intencionalitás: ké­
közlés múlt idő kínoz, akkor is, irast pesség arra, hogy
is. Az állapotom?... nyitottak maradjunk
Ronnie nem úgy kezel, a prbblérra új
ahogyan elvárom tőle, definícióira, vala­
és ez fáj. mint gondolatok és
érzések megvitatásá­
ra .
Összegezés, Jelen idő Kliens, 23.Tanácsadó: Álljunk Az interjú döntési
zárt kérdés más sze­ reg egy pillanatra. szakaszának vége, a
mély Hallottam a terhessé­ tanácsadó rost ösz-
géről és arról, hogy szefoglalja Donna
döntenie kell az abor­ mondanivalóját és a
tusz ügyében. Szülei fő gondolatokat il­
megkeserítik az éle­ lető saját benyomá­
tét, én mégis úgy ér­ sait . Kezdődik az
zem, az Ön igazi prob­ interjú munkafázisa.
lémája pillanatnyilag A terhesség és az a-
a Ronnie-val való vi­ bortusz témáját az
szonya. Jól értettem? ülés későbbi részé-
79
 I n t e r j ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly lanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
ben lehet majd meg­
vizsgálni. Más fon­
tos kérdéseket füg­
gőben lehet hagyni
és a kellő időben
egy későbbi ülésen
megtárgyalni. A vég­
ső lezáráskor ele­
gendő teret kapnak a
kliens válaszai. In-
tencionalitás: képes
a problémát több
perspektívából de­
finiálni , és irányt
is adni.
Tartalom­ Konkrét, Más sze- 24. Donna : Igen, nem Intencionalitás: ké­
közlés, - múlt idő mély tudom eldönteni, mit pes a tárgyhoz vágó
információ tegyek a gyerekkel... specifikus új in­
Úgy értem, addig, amíg formációkat felmu­
nem tudom, hányadán is tatni.
állok Ronnie-val. Ál­
talában régen kedves
volt hozzám, főleg
amikor még randevúkra
jártunk. Átjött és
elintézte a kocsimat
és a sztereómat, sze­
retett a dolgaimban
eljárni. Most ha vala­
mit kérek tőle, már a
plafonon van.
Tartalom- Bizony­ Tanács- 25. Tanácsadó: A tanácsadó gondola­
közlés, - talan adó, E pillantban valami ti és érzelmi önki-
információ. tartalom, kliens zavart érzek. Hadd tárásra és hasonló
Érzéskife- konkrét menjünk ezen végig szituációban nyugal­
zés, zárt- érzelem Önnel... Ha nekem va­ mi érzést adhat a
kérdés (ön- laki kedves, és jó is kliensnek. Képessé
feltárás) hozzám, bízni kezdek teszi a tanácsadót
benne és jól érzem annak felmérésére
magam. De ha bennehagy is, milyen pontosan
a pácban, letört és hallotta és érti ma­
zavarodott leszek. 0- gát a szituációt.
lyan élmény ez, mint Intencionalitás: in­
amilyen az Öné? formációgyűjtés,sze­
mélyközi befolyáso­
lás, és több pszich­
ológiai persektíva
felmutatásának ké­
pessége.

80
 I n t e r j ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimsnziók lései és leírása
Érzéskife­ Konkrét, Kliens, 26. Donna: Azt hi­ A tanácsadó önfeltá­
jezés jelen idő más sze­ szem, valahogy így rását követő össze­
mély éreztem. Vádolom a- gezés fontos, mert
miért terhesen ha­ ebből mélyebben
gyott és semmit sem felismerhetjük azt,
tett a megelőzésére. hogy a tanácsadó a
Rettenetesen kiborí­ maga önfeltárásával
tott. csak félig gondolt
önmagára.A zárt kér­
dés alatti ellenőr­
zés nélkül ez a fon­
tos információ el-
siW<adhatott volna.
Intencionalitás: ké­
pes mind a gcfidola-
tok, mind az érzések
megvitatására.
Reflektá­ Jelen idő Kliens, 27. Tanácsadó: ön épp Intencionalitás: ké­
lás az ér­ más sze­ most csakugyan harag­ pes nyomon követni a
zésekre mély szik rá. kliens munkáját és a
fontos érzésekre
koncentrálni.
Érzéskifeje­ Konkrét, Más sze­ 28. Donna : Haragszom Intencionalitás: ké­
zés, infor­ jelen és mély, rá, mert nem akart óv­ pes megvitatni gon­
mációköz­ múlt idő kliens szert alkalmazni és dolatokat és érzé­
lés mart az is mondta ne­ seket, s a tárgyhoz
kem, hogy semmiképp sem új információkkal is
lehetek terhes.6 mond­ szolgál.
ta ezt. Én azt hittem,
hogy ő steril, és ez
hazugság volt. Nem tu­
dok egy ilyen emberrel
tárgyalni !
Nyitott Kliens 25. Tanácsadó : Nos,ho­ Figyeljük reg, hogy
kérdés gyan tud Ön ezzel meg­ a tanácsadó szelek­
birkózni? tív figyelmet fordít
a "tárgyalni, meg­
birkózni" szavakra.
Intencionalitás: ké­
pes a kommunikációs
szövegeket-a kultúr-
közegnek megfelelően
forgatni.
Érzéski­ Konfron­ Kliens, 30* Donna : Mondtam ne­ A kliens szembeta­
fejezés, táció más sze­ ki, hogy ő egy hazug lálja magát azzal a
tartalmi mély ember. Csak annyit fe­ szakadékkal,ami Ron­
közlés lelt rá: "Sajnálom." nie kívánt és való­
Sajnálom!! Meg akartam ságos magatartása
neki mondani, mit kel­ között tátong. In-
lene tennünk. Azt tencionalitás: képes
akartam mondani neki, a tárgyhoz új infor-
81
 I n te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly lanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
gondoljon mindenre és maciókat szerezni.
segítsen eldöntenem,
mit tegyek. Ö csak
állt,mint egy faszent,
és annyit mondott :
"Sajnálom." Micsoda
megrázkódtatás! De-
hát... (Szünet)
Reflektá­ Kliens 31. lanácsadó: Hallom, A kliens elég vilá­
lás az ér­ mekkora haragot és gosan közölte néhány
zésre, pa­ frusztrációt érez vele negatív érzelmét
rafrázis, szentien. Azt mondta, Ronnie-val szemben.
útmutatás szeretne vele haté­ Azt is tudjuk: sze­
konyabban bánni. Te­ retné, ha a férfi
gyünk most egy próbát, több felelősséget
hogy mélyebben vizs­ érezne iránta. A ta­
gálhassuk a dolgot. A nácsadó a fantáziára
múlt héten mesélt ne­ vonatkozó útmutatás­
kem egy álmáról, a- sal azt az "ideális"
mslyben Ön teljesen viszonyt és életvi­
boldognak érezte ma­ telt próbálja kutat­
gát . Menjünk vissza ni, amire a kliens
ehhez az álomhoz és áhítozik. Később ezt
helyezze vissza magát majd össze lehet
bele. Üljön vissza, hasonlítani a való­
lazítson, és gyűjtse sággal. Mindez jel­
össze, mondja el lemző a pszichodina-
mindazt, ami eszébe mikus és transzper­
jut arról, mi teszi szonális elméletek
Önt boldoggá. módszereire, s bizo­
nyítja a különböző
pszichológiai elmé­
leti keretek közötti
tevékenység képessé­
gében rejlő intenci-
onalitást.
Információ­ liszte­ Kliens, 32. Donna : Ú ez szép A fantáziagyakorlat
közlés ér­ let,me­ más sze­ álom volt. Kell hozzá hasonlít II. feje­
zéskifeje­ legség, mély egy jó perc, hogy be­ zetbelihez, amely a
zés 1 kongru­ leélhessem magam... döntéshozatalra és
encia, (Szünet) Látom magamat krativitásra vonat­
jövő egy konyhában ülni, kozott. Az ilyen
idő talán egy Better Homes gyakorlatokat köny-
and Gardens házban. nyen integrálhatjuk
Fölállok és kimegyek, folytatólagos segí­
beülök a kocsimba és tő-ülésekké különö­
elindulok munkába. sen akkor, ha azok
Ronnie-nak korábban el segítenek a ta­
kellett indulnia, és nácsadónak, hogy
egy kicsit hiányzik megértse : hová is
nekem. Az üzenten na-
82
 I n te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v, A döntési folyamat
kulcs­ (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
ponta jó szavakat ka­ szeretne eljutni a
pok, és a főnök azt kliens. Az álombéli
mondja, elő fognak mesét összehasonlít­
léptetni. Kissé későn hatjuk a valósággal.
érek haza, Ronnie már Ha' a távolság nem
hozzáfogott a vacso­ túl nagy, lépéseket
rához... Megcsókoljuk dolgozhatunk ki a
egymást... Olyan jól cél elérésére. Ha a
esik... távolság túl nagy,
esetleg átértékelés­
re lehet szükség.
Intencionalitás:nyi­
tottság többféle
megközelítés a pob-
lémamegfogalmázás
iránt.
Interpre­ Konfron­ Kliens, 33. Tanácsadó; Szép á- A tanácsadó először
táció, táció más sze­ lom... és jó távol van értelmező szavakat
nyitott mély attól, ahol Ön most fűz Donna élethely­
kérdés áll. Álmaiban Ön képes zetéhez.Az interpre­
átélni a szabadság és táció szelidhangú,
emberi közelség érzé­ és inkább a realitá­
sét. Hogyan lehet ezt sokhoz kötődik,
összeegyeztetni az Ch semmint tudattalan
Ronnie iránti jelenle­ folyamatokhoz. A
gi érzéseivel? kérdés arra készteti
a klienst, hogy
szembesítse a ténye­
ket azzal, amit
kíván. Az ideálisnak
és a valóságosnak
egybevetése, s ennek
vizsgálata, számos
tanácsadói és pszi­
choterápiái elmélet
közös ismérve. In-
tencionalitás: ké­
pesség a többféle
eltérő pszichológiai
alapállásból való
munkára, és készség
az alternatív-felfo­
gások elfogadására.

Tartalom­ Jelen idő, Kliens, 34. Donna : Most, úgy A kliens spontán
közlés, - konkrét, más sze- érzem, éppen nincs meg módon kapcsolja egy­
Információ, inkongru- mély ez a jó kapcsolat... be azokat a kérdése­
érzéskife­ ens (Szünet) Nem megy va­ ket, amelyeket a ta­
jezés lahogy. Túl sok a füg­ nácsadó az értelmező
gőkérdés... Fáj... de- konfrontációban fel­
83 hát, ez nem Ronnie vetett , és döntést
 I n te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (fótéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
asztala. Ö túlságosan is hozott. Átlép a
önző ahhoz, hogy ész- cselekvésre vonatko­
revegyen engem és azt, zó döntés interjú-
hogy mire volna szük­ szakaszába, ám rész­
ségem. .. (Szünet) ben még a munkafá­
zison belül marad.
Intencionalitás: ké­
pes mind a gondola­
tokat, mind az érzé­
seket megvitatni.
Reflektálás Jelen idő, Kliens 35. Tanácsadó: A tanácsadó, hallván
az érzésre, konfron­ Ön most csakugyan ke­ a kevert közléseket,
interpretá­ táció serű... (szünet)... de reflektál az érzés­
ció érzek én megoldást és re, majd miután fel­
döntést? Úgy gondolja, figyel Donna pozitív
hogy a helyes irányban testbeszédére.bedob­
halad? ja a "megoldás és
döntés" szavakat, de
közben próbaként
felemeli a hangját,
mintha kérdést tenne
fel. Végezetül pedig
érzékelteti magatar­
tása egységes vol­
tát. A konfrontáció
ott nutatkozik, ahol
a kliens kifejezi a
megbántottság és a
megoldás ellentétes,
de releváns érzése­
it. Intencionalitás:
képes alternatív
felfogásokat felmu­
tatni, s a kliensek
gondolataira és ér­
zéseire összponto­
sít.
Tartalom­ Múlt, je- Kliens, 36. Donna : Ennek vége. Eljutottunk a cse­
közlés, - len és más sze- Ö nem akar engem lekvésre vonatkozó
információ jövő idő mély elvenni... Nem, én nem döntés szakaszához.
(döntés) akartam hozzámenni. Ö A kliens, az inten­
túl sokat jelent szá­ cionális tanácsadó
momra ahhoz, hogy hu­ segítségével, új ke­
zatodjak vele. retet teremtett é-
letének megvitatásá-
zoz. Nem rabja többé
önnön határozatlan­
ságának, és kész to­
vább haladni. Amint
ez a tanácsadásbeli
döntések esetében
84
 Interjú Donnával
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs­ (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
szokásos, Donna egy­
szerre múlt, jelen
és jövő időben
beszél, s ez annak a
jele, hogy valóban
új szintézis jött
létre.
Tartalom- Зеіеп idő, Kliens, 37. Tanácsadó: Ön na- A tanácsadó bere-
közlés, - konfron- gyón magabiztosan esi- keszti az interjú
táció nálja, bár még fájdal- jelen szakaszát és
mat érez. Meg tuchá visszaforgat az
mondani nekem, mióta interjú döntési
terhes? modelljének első fá­
zisához definíció­
ért, valamint azért,
hogy egy másik, ro­
kon jellegű kérdésen
kezdhessen dolgozni.
Innen kezdve az
interjú értékelését
a tanulónak kell el­
végeznie. A 112. ol­
dalon látható a
következő néhány
tanácsadói és
kliensi közlésről
adott saját értéke­
lésünk. A microskil-
lek osztályozásának
folytatása helyett
Ön most jobban te­
szi, ha elkezdi azo­
nosítani azokat a
specifikus micrskil-
leket, amelyeket a
tanácsadó a követke­
ző néhány interjú-
beli irányszövegben
alkalmaz. Az egyes
skillek definícióit
megtalálhatja a szö­
vegben .
38. Donna : Hát... nem
tudom... azt hiszem,
két hónapja vagyok
terhes.
39. Tanácsadó: Volt
orvosnál?
40. Donna : Igen, és ó
meg is erősítette.
85
 I n t e r j ú D o n n á v a l
Hicroskill Minőségi Hangsúly lanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz­ szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
Tanácsadó: Korábban azt
mondta, abortuszt akar, de pénze
nincs rá.
42. Donna : így is van, de van
bennem valami, ami, úgy látszik,
azt súgja: ne tedd... Ezt nem
értem. Mindig azt hittem, hogy
ha egyszer terhes leszek, fogom
magam és elvetetem. Azt hiszem,
a pénzkérdést meg tudnám oldani.
lanácsadó: Ahogy Ön ezt
mondja-, szinte ropog a kemény­
ségtől. Mégis, mintha kicsit
akadoznék a hangja... Elmondaná
nekem, mit érez, gondol, képzel
arról, hogy gyereke lehet?
44. Donna : Hát, - lenne valakim,
akihez ragaszkodnám... aki sze­
retne engem... Valaki, aki
számítana nekem. Törődnék ve­
le... Egy kisbaba olyan
emberközelséget ad... és olyan
meleget...
45. Tanácsadó: Maga csakugyan
szeretne valakit, aki közel áll
Önhöz és vigaszt jelentene Ön­
nek, - akit védeni tudna és aki
a maga módján Önt is védené...
egy kis melegséget, egy kis
törődést...
46. Donna : Én nagyon is szeret­
ném, de vajon csakugyan helyes
volna-e? 36 lenne-e ez nekem is
és a gyereknek is?
47. Tanácsadó: Csináljunk még
egy fantáziapróbát. Gondoljon a
melegségre, a törődésre, a szép
kisbabára. Aztán hunyja le a
szemét, és képzelje el az életét
két év mílva. Képzelje el e
lehető legpontosabban a színte­
ret.
48. Donna : A gyerekszobában va­
gyok. Kisfiú! Most kezdi
mondogatni az első szavakat:
"Mama... mama..." Olyan szép, -
minden megvan rajta, amit az
errber csak kívánhat Külön
öröm, ha felvehetem és tarthatom
az ölemben. A közelség, a
közelség... Mit kívánhatnék töb­
bet? Egy férjet! De hát az
 In te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz- szubjektív elemzése
_ __ dimenziók ____________ lései és leírása
nincs... Hogyan segítsek magá­
non, mit tegyek? Be sem fejeztem
a másodévemet a főiskolán.
49. Tanácsadó; Szóval, ha jól
értem, a fantáziakép egyik
oldala nagyon csábító és kelle­
mes, a másik ellenben sebhelyes
és fájdalmas.
50. Donna : Oe én most nem tudnám
elvétetni a gyereket... Nem... Ö
nagyon szép... Egy rész belő­
lem... sőt, 6 az ái jobbik
részem... Nem tudom feladni ma­
gamat.
51. Tanácsadó: Most azt hallom,
nem akarja elvétetni a gyereket,
ö nagyon is fontos az Ön
számára.
52.Donna: Azt hiszi, folytathat­
nám a főiskolát és megtarthatnám
a gyereket is?
53. Tanácsadó: Szinte úgy
hangzik ez, mintha Öl azért
akarná a gyereket, hogy betöltse
azt az űrt, amit Ronnie hagyott.
Ez koiroly dolog, - da hogyan
szánja rá magát?
в° п п а '• Nincs kiút, - ez nem
jő. Ronnie-n túl vagyok,
végeztem vele. (Szünet) De a
gyerek... egy kisfiú... olyan
csodálatos volna... De
elképzelni, hogyan csináljam...
Ez lehetetlen...
55. Tanácsadó: Nos, akkor hát
hadd foglaljam össze az eddigie­
ket. Az Ön lényének egyik fele
nagyon szeretné megtartani a
gyerekét és vigasztalást, emberi
melegséget vár, a másik fele
viszont ezt rondja: "Hogyan
tudnám ezt megoldani?""Hogyan
maradhatnék mag a főiskolán?"
Hadd imndjak valamit arról,
hogyan is reagálok én Önre. Elő­
ször is, valóban érzem, hogy Ön
sebzett és kétségbeesett, amiért
a Ronnie ügynek vége van. Aztán
azt is látom, milyen drága Önnek
a gyerek. Ö csakugyan egy rész
-, Ölből, és fájna, ha le kellene
 In te rj ú D o n n á v a l
Microskill Minőségi Hangsúly Tanácsadó v. A döntési folyamat
kulcs- (főtéma) kliens köz- szubjektív elemzése
dimenziók lései és leírása
róla mondania. Végül pedig
szerintem Ül kissé saját magát
4 félti, amikor a gyerek megtartá­
sának gyakorlati problémáit
emlegeti. Folytassuk most a le-
hetőséek kutatását. rHogyan
reagál Ön arra, amit most
elmondtam?

Most, miután bemutattunk és értékelésre bocsátottunk egy

kiadott jegyzőkönyvet, rátérhetünk azoknak a microskilleknek a
vizsgálatára, amelyeket a tanácsadó az eljárás során alkalmazott.
A következő fejezetben majd a tanácsadás minőségi feltételeit
vesszük szemügyre. (1. 14. ábra)

Hangsúly és szelektív figyelem. - Kezdő tanácsadók gyakran nem az

emberekre, gondolataiokra és érzéseikre, hanem a problémára
összpontosítják a figyelmüket. Donna esetében például a
jegyzőkönyv 4. pontjában olvashatunk az őt érintő néhány kérdés­
ről:

"Nos, most éppen nem a legjobban (mennek a dolgok)... A

szüleimmel és Ronnie-val nagy veszekedésem volt a múlt hé­
ten . Ő és én folyton rágjuk egymást... Mintha minden
dolgom csupa tere volna vele és a szüleimmel... (szünet)
Múlt héten úgy éreztem, terhes vagyok. Bőgtem és bőgtem.
Nincs pénzem és abortuszt szeretnék, ezért pénzt kértem az
enyéimtől. Ök nem hiszik el, és azt akarják, menjek hozzá
Ronnie-hoz... De én nem akarok hozzámenni... Istenem! Nem
tudom, mitévő legyek."

A jegyzőkönyv a tanácsadó következő közlését Donnára

koncentrálta: "Ön nem biztos benne, mitévő lehetne." A tanácsadás
személyes élmény. Ha a tanácsadásnak valaki személyes jelleget
kíván adni, a klienmsre helyezi az ülés teljes hangsúlyát, nem

88
pedig valamely távoli személyre,, a témára vagy a problémára.

Sok kezdő tanácsadó elköveti azt a hibát, hogy nem "él együtt"
a vele szemben ülő klienssel. így pl. esetleg Romie-ra helyezik
a hangsúlyt ("Miféle srác ez a Romié? Beszéljen róla többet"),
vagy a szülőkre ("Mit dolgozik az édesapja?"), vagy a problémára
magára ("Én megmondhatom önnek, tol végeztethet abortuszt").
Hosszú távon az ilyen információk hasznosak, sőt szükségesek is
lehetnek ugyan, a tanácsadó első (ás egyben utolsó) feladata a
kliensre való koncentrálás. A tanácsadás a kliensért van, nem a
tanácsadóért, nem is a távollévőkért, de olykor Rég csak nem is
azért, hogy a probléma megoldódjék.

A fókuszelemzés elemi microskill, de a hangsúlykérdés tisztá­

zása döntő fontosságú mind az interjú elemzése, mind az eredmé­
nyes tanácsadás és pszichoterápia szempontjából. A interjú jegy­
zőkönyvének vizsgálatából kiderül, hogy a tanácsadó szinte
valamennyi közlésében Donnára, a kliensre helyezte hangsúlyt. Az
egyetlen helyen, ahol a főhangsúly a férfira siklott át (1: Ta­
nácsadó: 17.), az interjú lelassult és már-már kisiklással
fenyegetett. Bármely mondatban egész sereg lehetőségre
koncentrálhatunk. A tanácsadásban a fő hangsúly a kliens élményén
van. Ezzel korántsem tagadjuk, hogy időről-időre más dimenziókra
összpontosítani is hasznos lehet.

A Donna: 4.pontból választott példában a hangsúly microskill-

elemzése kimutatja, hogy számos más hangsúlypont is lehetséges:

1) Hangsúly a kliensen: "Donna, ön nem biztos benne, mitévő

legyen."
Ebben a példába három személyi utalás vonatkozik a kliensre.
Ha személyes jellegűvé akarjuk tenni az interjút, a név és a
személyes névmás említése alapvető.
2) Hangsúly más személyeken: "Ronnie az utóbbi időben megkese­
ríti az életét. Mondjon nekem többet róla és arról, mit csi­
nált." -
Ez ésszerűen következtetik abból, amit Donna mondott első nagyobb
közlendője során az interjúban. Az ilyen közlés a kliensen
kívüli személyre összpontosít. Ez is haszos információkat
erednényezhet, de kezdő tanácsadókra általában jellemző, hogy
ilyen kérdések nélkül sohasem térnek a kliensre vissza, s minden
idejüket olyasvalakinek az elemzésére fecsérlik, akivel
valószínűleg soha az életben nem fognak találkozni.

89
3) Hangsúly a tárgyon: ''Abortusz... Ön abortuszra gondol?
Én tudom, hova fordulhat evégett."

A tanácsadó effajta közlése ismét csak használható lehet. Van­

nak azonban tanácsadók, akik szinte változtatás nélkül
folytonosan a klienseik dolgairaés ügyeire összpontosítanak, s
nem ügyelnek arra, miképpen éreznek és gondolkodnak maguk a
kliensek ezekről a dolgokról, ügyekről. Ez tapasztalható azoknál
a tanácsadóknál is, akik klienseik intim magánszféráiba kérnek
bebocsátást és a trivialitásokat és "harci élményeket" inkább
saját szórakozásukra, mintsem klienseik javára hallgatják végig.
Ha azonban a kliensnek konkrét problémája van (pl. hivatásválasz­
tás), a tárgyra való koncentrálás is lényeges.

4) Hangsúly a tanácsadón: "Nekem is van hasonló élményem. Én_ is

lettem váratlanul terhes, s emlékszem, keserűnek és
magányosnak éreztem magam. De mindenekfölött bizonytalanná
váltam. Mond valamit Önnek az én_ esetem?"
Egyes elméleti orienációkban jól is jöhet a tanácsadó számára, ha
közli személyes élményeit. A nyitottságnak ez a modellje megköny-
nyíti a kliens további önvizsgálatát. Ha viszont túlzásba visszük
a kliens esetleg nem fordul többé a tanácsadóhoz.

5) Vegyes hagsúly: "Most épp többféleképpen is reagálok Önre.

Először is: magam is fájdalmat és zavarodottságot érzek, ta­
lán épp olyasfélét, mint Ön. De ami ennél is fontosabb:
jónak tartom, hogy Ön ezt velem megoszthatja. Lássuk,
uramisten, mire megyünk ketten."
A tanácsadás humanisztikus és interperszonális elméletei gyakran
központi figyelmet szentelnek a tanácsadó és a kliens viszonyá­
nak. Az érzéseknek és gondolatoknak ez a kétoldalú cseréje jóté­
kony hatással lehet a tanácsadási folyamatra, de ha transzfer- és
ellentranszfer-problémákkal keveredik, a vegyes hangsúly romboló
hatású is lehet.
Hangsúly a kultúrán és környezeten: "Ez olyan problémának
tűnik, amellyel egy szexuális alapú kultúrán belül sok nőnek
szembe kell néznie. A nők túl sokszor hibáztatják önmagukat,
amikor pedig a rendszer az igazi bűnös."
A tanácsadásban a problémákat túl gyakran egyéni problémaként ke­
zelik. Noha a tanácsadás maga végsősoron egyéni ügy, mégis a
környezeti feltételek, a kultúra, a társdalom, az intézmények, a
vallási, etnikai háttér stb alapul szolgálnak a személyi
fejlődésnek. Azok a tanácsadók, akik kizárólag az egyéni ügyekre
figyelnek, rövid távon eredményesek lehetnek, de a teljes értékű
90
tanácsadás megköveteli, hogy a kulturális-környezeti szempontokat
is figyelembe vegyük.

A microskill-hangsúlyelemzésnek ez a hat dimenziója döntő fon­

tosságú, ha meg akarjuk érteni, mi is négy végbe egy-egy terápiás
ülés során. A hangsúlyanalízis a kliensi és tanácsadói
rontiatszerkesztés tárgyával vagy főhangsúlyi témájával
foglalkozik. Gyakorlati célokra a mondat tényleges nyelvtani
tárgya jelentheti a kliens közlését illető tanácsadói intervenció
hangsúlyát. A tanácsadás centrális érdeke, hogy a klienseket "én­
közlésekre" késztesse, melyekben azok feltárják önmagukat és
gondjaikat. Ä tanácsadók úgy bírhatják rá klienseiket "én-közlé­
sekre", hogy az "ön","önnek" stb személyes névmásokat használják,
s klienseiket nevükön szólítják. Újra le kell azonban szögeznünk,
hogy időnként a hangsűlyolás más típusai is érvényesülhetnek az
interjúban, és valójában a tanácsadás szerves részeit is kell
képezniük, hogy az életbeli élményekre releváns módon reagálhas­
son.

Most nem árt, ha visszatérünk a gépjegyzethez és osztályozzuk

a kliens és a tanácsadó interjúbeli közléseit. Megjegyzendő, hogy
a kliens szóbeli magatartását pontosan ugyanolyan mádon értékel­
hetjük ki, mint a tanácsadóét.

Figyelési fonások. - A figyelő magatartását úgy határoztuk

meg, mint megfelelő szemkontaktust, testbeszédet és verbális
követést. Amikor a tanácsadó pontosan akarja hallani a klienst, a
figyelő magatartás alapvető dimenziói felbecsülhetetlennek
bizonyulnak. Továbbá: amint ez szinte bármely tanácsadói interjú­
ban megesbetik, a tanácsadó esetleg elveszti a fonalat és
megzavarodik: az alapvető figyelő magatartás támaszpontjára való
visszatérés már sok tanácsadót és terapeutát megmentett az
interjú egyes "elcsúszásai" során. Ez a fejezetszakasz a figyelő
magatartás fogalmait tovább bővíti a figyelési fogások fogalmai­
val. A figyelési fogások olyan verbális eszközök, amelyek a
klienst arra késztetik, hogy szabadabban beszéljen önmagáról és
aktívabban vegyen részt az üléseken. A figyelési fogások (pl. az
érzésre való reflektálás, a kérdezés és a parafrázis)
intencionális alkalmazása rendszerint azt eredményezi, hogy
kevesebb lesz a terapeuta beszédideje és nagyobb teret kap a
kliens önvizsgálata. A figyelési fogások tipikusan a kliensre,
szükségleteire és kívánságaira, gondolataira és érzéseire össz­
pontosítanak.

91
 A figyelési fogások hatékony alkalmazása mind a klienst, mind
a tanácsadót képessé teszi az interjún belüli gyorsabb mozgásra.
A legtöbb terapeuta azzal érvel, hogy a kliensnek és gondjainak
részletes, pontos meghallgatása döntően fontos, mielőtt akciót
kezdeményeznénk. Kezdő tanácsadók igen gyakran a kliens igazi
mondanivalóinak meghallgatása előtt szeretnék megoldani az ügye­
ket. A figyelési fogások jóvoltából a kliens úgy érezheti,
hallgatnak rá, elfogadják, a munka központjában áll, s bátorságot
merít belőle, hogy önmagáról beszéljen. A figyelési fogások
interjún belüli alkalmazása csak elmélyítheti a kliens és
tanácsadója közötti kapcsolatot. Az itt szóba kerülő figyelési
fogások a kérdések, minimális ösztönzés, a parafrázis, az érzésre
való reflektálás és az összegezés. A fogásokat az interjún belüli
alkalmazásuk szerint mutatjuk be és definiáljuk.

A figyelési fogásokat a 15. ábrán foglaljuk össze.

A zárt kérdések rendszerint a "van?" "vannak?" szavakkal, vagy

más, eldöntendő kérdést bevezető szavakkal kezdődnek. A zárt
kérdést igennel, nemmel vagy rövid tőmondattal válaszolhatjuk
meg. A zárt kérdés célja lehet információszerzés, valamely ügy
tisztázása, hangsúlyteremtés, a megvitatandó tárgykör szűkítése.
Arra is használhatjuk, hogy megállítsuk a kliens beszédét, ha az
eltér a témától, s arra is, hogy az eszmecserét személytelenebbé
tegyük.

A zárt kérdés el is riaszthat az eszmecserétől. Az olyan

kérdés amely egy vagy két szóval megválaszolható, nem ad sok
személyközi kommunikációs lehetőséget vagy interjús munkaanyagot.
A zárt kérdések általában lehetővé teszik a kliensnek, hogy
teljesen elkerülje az önmaga feltárására vezető eszmecserét. A
zárt kérdések fő felelősségét a terapeuta viseli. A zárt kérdésre
példa jegyzőkönyv "Tanácsadó, 39." pontja: "Volt Ön orvosnál?"
Itt a zárt kérdés célja információszerzés és tisztázás. Az ilyen
kérdések nyilván szükségesek. Ha azonban túlságosan extenzíven
alkalmazzuk őket, a kliens megcsömörlik és elhallgat.

A nyitott kérdések rendszerint a "mi", "hogyan", "miért",

"tudna-e", "Lenne-e" szavakkal kezdődnek. A nyitott kérdést
magyarázattal válaszoljuk meg, párbeszédet igényel, nem könnyű rá
igennel vagy nemmel felelni. A nyitott kérdés a beszélgetésre
való felhívás. A kutatások szerint a "mi" kezdetű kérdések gyak­
ran hoznak felszínre tényeket és információkat, a "hogyan"
kérdések legtipikusabban a folyamattal, vagy az érzelemmel
92
asszociáltak ("Hogyan érzed ezt a dolgot?"), a "miért" kérdések
pedig okokat és értelmi történésmagyarázatokat hoznak felszínre:
végül a "tudna-e Ön...", "lenne-e Ön..." kérdések a klienst
maximális önvizsgálatra indíthatják. A különböző szavak
használatának fontosságát a kérdezésben nem lehet eléggé
hangsúlyozni. Gyakori, hogy a terapeuták csak egyfajta nyitott
kérdés használatának válnak a rabjaivá, s így nem láthatják a
kliensi élményanyag egyéb dimenzióit. Annak a tanácsadónak az
interjúi például, aki csupán "mi" kérdéseket tesz fel, általában
a tényekre és információkra koncentrálódnak. Annak a terareutának
a kliensei pedig, aki a "miért" kérdéseket erőlteti, gyakran
defenzívek, s mostani magatartásuk magyarázatáért a múltba
fordulnak.

Milyen típusú kérdéseket kell előnyben részesítenünk? Ez a

klikens igényeitől és sajátos problémáitól, továbbá saját
elméleti irányultságunktól függ. Általánosságban, a legtöbb
tanácsadó ellenzi a "miért" kérdéseket, mert azok többnyire
messzire visznek az érzelmek döntő aspektusaitól és a múltra
vonatkozó hosszú eszmecserékhez vezetnek. Bizonyos elméletek
azonban (így a racionális-emotív és a pszichoanalitikai) a
"miért"-ügyekkel foglalkoznak, így ezekben az elméleti
orientációkban az ilyen kérdések jól alkalmazhatók. Kezdő
tanácsadóknak viszont nem javasoljuk a "miért" kérédéseket. Az
amerikai kultűrközegben a "tudna-e", "lenne-e" kérdések általában
a legnyitottabbak, s ezek adnak módot a legtöbb probléma-megvita­
tásra. E kérdések implikációja az, hogy a kliens szabadon vála­
szolhat nemmel, s egyáltalán nem is köteles nyilatkozni az
ügyben. így ennek a kérdéstípusnak megvan az az előnye, hogy
egyidejűleg nyitott is és zárt is. Példa erre a jegyzőkönyv
"Tanácsadó, 43." pontja: "Elmondaná nekem, mit érez, gondol,
képzel arról, hogy gyereke lehet?" A többi kérdés könnyen azono­
sítható.

Végül rámutatunk arra is, hogy néhány (főleg a Rogers-

iskolához tartozó) teoretikus ellenzi a kérdések alkalmazását,
mondván, hogy azok beavatkozást jelentenek a kliens belügyeibe és
a terapeuta kivetítéseiből erednek. A kérdések erős ellenzői
kifejtik, hogy ugyanazt az információt más figyelési fogásokkal
vagy eszközökkel, például önfeltárással is megszerezhetjük.

A minimális ösztönzések egyenes megismétlései annak, amit a

kliens mondott, vagy pedig rövidke reagálások, pl. "Aha", vagy
"Igen", vagy "Tovább!", - ezeka maga sínjén tartják az interjút
93
és biztosítják annak zökkenőmentes menetét. Ezt az egyszerű
fogást sokszor ignorálják és nem is tartják fontosnak.Pedig a mi­
nimális ösztönzés tovább beszélteti a már beszédre lendült
klienst, így a terapeutának jó eszköze lehet arra, hogy
érdeklődését kimutassa anélkül, hogy túlságosan megzavarná a
kliens beszédmenetét. A minimális ösztönzések az interjúban [reg-
erősítés eszközei. A kliens beszél, a tanácsadó pedig minimális
ösztönzést ad a folytatáshoz, ilymódon erősítve az önvizsgálatot.

A minimális ösztönzés egyben hatékony válaszmőd is, amely a

terapeuta szelektív figyelmét jelzi a kliens kulcsfontosságú
közlendői iránt. Figyeljük meg a következőket: melyik két vagy
három szót emelné ki Ön, ha Önnek kellene minimális ösztönzést
adnia?

Kliens: Olyan zavarodott vagyok. Ronda napom volt. A

feleségem reggel sértődötten ment el hazulról munkába, a
zuhanyozófülke folyik, a szüleim azt mondják, jönnek
hozzánk két hétre, most meg rájöttem arra is, hogy a fiam
iszik. Negyvenéves vagyok és gyűlölöm a munkámat...

Ha Ön a "zavarodott" szót emeli ki, várható, hogy kliense a

továbbiakban erről a zavarodottságáról fog beszélni. Ha a
minimális ösztönzés így szól: "A felesége duzzogva ment el
hazulról", a kliens valószínűleg a feleségéről beszél majd.
Hasonlóképpen, a "zuhanyfülke", a "szülők", a "fia", az "iszik",
"negyvenéves és gyűlöli a munkáját" szintén lehetséges minimális
ösztönzők. Minden minimális ösztönzés megerősítésként fogható fel
a kliens számára, amely valószínűleg befolyással lesz arra, hogy
mit fog a kliens részletesebben elmondani. A kliensre gyakorolt
hatását tekintve a minimális ösztönzés egyáltalán nem minimális.

A jegyzőkönyvben a minimális ösztönzésre példát láthatunk a

"Tanácsadó, 5" pontban: "Ön nem biztos benne, mitévő legyen." Ez
a fenti állítás tisztázására szolgáló kérdések megvitatásához
vezethet. Ha a tanácsadó egy-egy minimális ösztönzővel más
dimenziókra fordított volna szelektív figyeIrret, (szülők, pénz,
stb.), a kliens is igen eltérő módon válaszolt volna. Ilyenformán
a minimális ösztönzés még az interjú korai szakaszában is
komolyan befolyásolhatja az egész ülés további irányát. Egyes
terapeuták megfigyelték, hogy a kliens egy-egy hosszadalmas
problémaközlésében gyakran az utoljára említett dolog bizonyul a
legfontosabb megvitatandó kérdésnek, - így Ön számos minimális
ösztönzőre tehet szert könnyedén, egyszerűen úgy, hogy a klien>=
94
által közölt utolsó dimenziót veszi figyelembe. Ez elősegíti a
további eszmecserét és tisztázását.

A parafrázis nem más, mint a kliens fő szavainak és

gondolatainak tömörített visszaismétlése a kliens felé. Szelektív
figyelem irányul a tartalomra, amely a tanácsadó szavaiban
visszacseng. Gyakran üdvös dolog a kliens által kihangsúlyozott
legfontosabb szavak felhasználása. A parafrázist a tanácsadó arra
használja, hogy tisztázzon, az eszmecsere újabb témapcntjait vagy
nyomvonalait koordinálja, és tömörítve mutassa fel azokat az
eszméket, gondolatokat és kérdéseket, amelyeket a kliens legújab­
ban említett. A parafrázis lehetőséget ad a kliensnek, hogy a
régi dolgokat újból átvizsgálja, új összefüggéseket teremtsen és
nagyobb mélységekben hatoljon további beszéde során. Ezen túl, a
parafrázis gyakran segítheti a klienst, akinek döntenie kell. Ha
a tanácsadó szabatosabb formában visszajelzi a kliensnek az 6 tu­
lajdon gondolatait, ezzel világosabb döntésekre teszi őt képessé.
A parafrázisra a jegyzőkönyvből a "Tanácsadó, 7." pontban
láthatunk példát: "Szóval egyrészt szereti őt, másrészt nem
tudja, fognak-e valóban boldogulni egymással." Ez a parafrázis
néhány korábbi, gondolatot tömörít és módot teremt régi kérdések
újravizsgálatára. A parafrázis nem a kliens korábbi szavainak
szajkózása, csupán a teljesebb megértés eszköze.

Az érzésre való reflektálás szorosan rokon a parafrázissal.

Gyakorlatilag ritkán lehet a két fogást pontosan megkülönböztet­
ni, sőt ez nem is mindig feltétlenül kívánatos. Míg a parafrázis
központi, célpontja a kognitív tartalom, addig az érzésre való
reflektálás a kliensen belüli érzelmekre és effektusokra
összpontosít. Az érzelmeket a kognitív és intellektuális élet
szempontjából alapvetőnek tekintjük, s a kliens érzéseinek vilá­
gos megértése fontos alapot teremt a kliens döntéseinek, gondola­
tainak és attitűdjeinek megértéséhez. Az intencionális tanácsadó
az érzésekre és a gondolatokra egyaránt súlyt helyez.

Ha el akarjuk sajátítani az érzésre való reflektálás fogását,

hasznunkra válik, ha mindenekelőtt megtanuljuk az érzelmek megfe­
lelő névvel való jelölését, "felcímkézését". Érzelmet jelentő
szavak pl.: haragos, boldog, cinikus, örömteli, szomorú és még
ezer más. Némely kezdő terapeuta nehezen ismeri ki magát más
ember érzésvílágában; - az érzésre való reflektálás gyakorlatát
meg kell előznie az érzésmegnevezés gyakorlatának. Ha egyszer va­
laki már pontosan képes azonosítani egy másik ember
érzelemélményét, magát a fogást már könnyen elsajátítja.
95
 Az érzésre való reagálás gyakran három vagy négy elkülönült
részből áll: 1 / az ön személyes névmás vagy a kliens neve (ez a
reflexiót személyessé teszi), 2 / a sző (szavak) érzelemneve
(nevei), 3/ egy mondattörzs ("Úgy tűnik, az Ön érzése szerint..),
és 4/ gyakran egy hozzáfűzött kontextus, amely az érzelmi
élménynek keretet biztosít ("Dühösnek érzi magát, ha a fia
lázadozik"). Természetesen a kontextusnak vagy szituációnak a
reflexióhoz való ilyetén hozzátoldása az, ami a parafrázist és az
érzésre valóreflektálást oly szoros rokonságba hozza egymással,
hiszen az érzésreflexió negyedik dimenziója lényegében
parafrázis. A "tiszta" érzésreflektálások általában csak a fenti
három első dimenziót foglalják magukban.

Az intencionális érzésreflektálások egy egész interjú alap­

hangját és tónusát megadhatják. Az érzésre való reflektálások
megteremtik a kliens számára a tanácsadóval való közösség érze­
tét, és megerősítik a döntő fontosságú érzelmi területeken foly­
tatott tevékenységében. Az erőteljes érzésreflektálások általában
a kliensnek inkább jelenlegi, semmint múltbeli érzéseire
összpontosítanak. Ennek a kijelentésnek: "Úgy látszik, ön épp
most e pillanatban nagyon haragszik a szüleire", sokkal nagyobb a
hatása, mint a következőnek: "Ön egész életében haragudott a szü­
leire", vagy: "Pár perccel ezelőtt úgy látszott, hogy Ön
haragszik a szüleire". Legdinamikusabbak azok az érzésreflexiók,
amelyek a kliens, közvetlen, pillanatnyi élményét ragadják meg.
Ennek természetesen a kliens kellő készenléti állapota esetén
mérsékeltebbnek kell lennie. Egyes klienseknél a közvetlen
jelenidejú élmény túl erőteljes és kínos lehet, s ilyenkor
helyesebb a múlt időben használt reflexió.

A kliensek gyakran vegyes érzelmeket tanúsítanak az interjú

során. Tipikus, hogy az emberek szüleik és közvetlen közeli
felebarátaik iránt szeretetet és gyűlöletet is éreznek.
Megszokott, hogy az emberek bizonyos egyénhez vagy dologhoz
vonzódnak, ám ugyanakkor antagonisztikus taszítást is éreznek
vele -szemben ("Szörnyen jól jönne nekem ez az állás, de a
főnöktől majrézok...") E vegyes érzelmek jelentésének és
hatásának kiszűrésén áll vagy bukik gyakran a tanáesdás és a
terápia eredményessége. A tapasztalt tanácsdó állandóan éberen
ügyel a vegyes, ambivalens érzelmekre, mivel sokszor épp ezek
adják azoknak az interjúknak vagy terápiás üléseknek fő
tartalmát, amelyek a klienseket problémáik megoldásához és új
irányok felfedezéséhez hozzásegítik.

96
Az érzésekre való reflektálásnak egyik példája az interjúban a
"Tanácsadó, 9." pont: "Úgy képzelem, Ön gyengének és fáradtnak
érzi magát." Ez viszonylag tiszta érzésreflexió. Ennél
nyomatékosabb jelenidős reflexiót látunk a "Tanácsadó, 27."
pontban: "Ön épp most csakugyan haragszik rá." A parafrázis és az
érzésreflektálás megszokott módon keveredik egybe a "Tanácsadó,
31." pontban: "Hallom, milyen harag és frusztráció van Önben
ővele szemben. Ön azt mondta, szeretne hatékonyabban bánni vele."
Az ilyen megnyilatkozásokat rendszerint parafrázisnak és
érzésreflexidnak egyaránt tekinthetjük. A "Tanácsadó, 11."
pontban egy hosszabb összegezés részeként a vegyes érzelmekre a
következő reflexió olvasható: "...Ön ambivalens módon szeretetet
és haragot egyaránt érez Ronnie iránt..." Az interjú
jegyzőkönyvének vizsgálata kimutatja, hogy a kliensnek ez a
döntése erősen érzelmi tényezőkön nyugszik. A legtöbb, sőt talán
valamennyi fontos elhatározás és döntés megalapozásában az
érzelmi tényezőknek is szerepük van. Döntően fontos, hogy az in­
tencionális tanácsadó teljes egészében megértse a kliens érzelmi
és affektiv világát.

A rövid- és hosszútávú emlékezettel foglalkozó vizsgálatok ta­

núsága szerint az agyban semmi olyasmi nem raktározódik el,
aminek nincs érzelmi jelentősége. A világot úgy fogjuk föl, aho­
gyan az ránk a közvetlen élmény erejével hat. Csakis arra vagyunk
képesek figyelni, ami érzelmileg is mond nekünk valamit.
Ilyesformán a kliens minden közlésének valamilyen érzelmi alapve­
tése van. Egyes, főként a Rogers-féle klienscentrikus elméletek
központi figyelmet szentéinek az érzelem vizsgálatának; más elmé­
letek viszont, bár fontosnak tartják, nem foglalkoznak ennyire
közvetlen módon az érzelemmel.

A kliens által kimondott érzelmi töltésű szavak döntő

útmutatással szolgálnak arra nézve, hogyan éli meg és fogja föl
az illető világot. A kliens, szüleiről szólva, mondhatja:
"Érdekes emberek", vagy: "Bosszantó emberek". A választott
érzelemkifejező szó legalább annyit, ha nem többet mond magáról a
kliensről, mint a szülőkről. Az ügyes tanácsadó fölfigyel az ér­
zelmi tartalomra, ami lényegbevágó információt nyújt a kliensnek
a témával kapcsolatos attitűdjeiről és érzéseiről, Averill (1975)
azt tapasztalta, hogy az érzelmi töltésű szavak aktivitásuk,
értékelő sajátosságaik és kontrolijuk szerint osztályozhatók. Az
érzelmi szavak lehetnek vagy passzívak (gyors - lassú, érdekes -
unalmas, zajos - nyugodt), pozitívak vagy negatívak (kedves -

97
utálatos, szép - csúnya, tetsző - visszatetsző), potensek vagy
impotensek, illetve mélyek vagy sekélyek (erős - gyenge, tragikus
- triviális, nagy - kicsi). Az első három faktor hasonlít
azokhoz, amelyek Osgood, Suci és Tannenbaum (1957) kutatásaiból
ismertek. Averill negyedik faktora a kontrollos/kontrolltalan
(intencionális - önkéntelen, megfontolt - impulzív, életrevaló -
iigyefogyott), hozzá járul az érzelmi élmény megértéséhez. Az
emocionális személyt gyakran "kontrolltalannak" tekintik. A kont-
rolltalan érzelmek legtisztább példái a rémület, zavarodottság,
dühroham és kétségbeesés. Másfelől, kontrollosnak nevezhetjük azt
a klienst, aki önmagát magabiztosnak, komolynak, nyugodtnak vagy
épp bosszúálló természetűnek írja le. Hasonlóképpen azok az
érzelmi szavak is, amelyeket a kliens mások jellemzése közben
használ, utalnak az erőviszonyokra és segíthetnek a kliens
kontrollos mivoltának megállapításában. A kliens például ezeket
mondja: "Többnyire nyugodt vagyok, de ha a szüleim megjelennek,
rémület és kétségbeesés vesz erőt rajtam. Apám durván bánik
anyámmal. Rettegésben tartja." Noha ez a példa aláhúzhatja azt a
tételt, hogy az érzelmi szavak sok mindent elárulhatnak a kliens
életének jellemző pontjairól, a legtöbb tanácsadói elmélet alig
fordít figyelmet a kliens által használt specifikus érzelmi
szavak tanulmányozására.

összegezés a kliens verbalizációinak, magatartásjegyeinek,

érzéseinek egybefoglalása és a klienssel való vázlatos
ismertetése. Az összegezéshez nélkülözhetetlen a kliens figyelmes
meghallgatása, érzéseinek és gondolatainak kitapasztalása,
valamint az interjú tartalmának integrációja és elrendezése. Az
interjúkészítő szelektív módon figyel az interjú egyes részeire
és összefoglalja a fontos és hathatós mozzanatokat. Az összegezés
áttekinti az interjú tartalmát, egybefogja a közös elemeket és
tisztázza a helyzetet. Az összegezés a tanácsadónak arra is módot
ad, hogy hallja, pontosan gondolkodott-e, - az interjú menetébe
pedig egy lélegzetvételnyi szünetet is iktat.

A jegyzőkönyvben az összegezés egyik példája a "Tanácsadó,

11." pont. Ez az összefoglalás áttekinti a kliens által eddig
produkált anyagot, számos gondolatot és érzést integrál és
rendez, s ezeket vázlatos formában bemutatja. A tanácsadónak
módjában áll meggyőződni, helyesen, pontosan hallja-e a klienst.

Valamennyi figyelési fogás egyaránt arra szolgál, hogy

irányítással lássa el a klienst és segítsen neki önmaga
feltárásában. E fogások az eszmecsere előrevivői, megkönnyítik,
98
hagy a kliens érzései hallhatókká váljanak. Most nem árt, ha
visszatérünk a Donna-interjúra és kigyűjtjük a tanácsadótól
származó "figyelő közléseket". A 37., 39., 41., 43., 45., 49. és
51. számú tanácsadói megnyilatkozások mind ilyenek. Osztályozza
Ön őket, majd hasonlítsa össze eredményeit az oldallal. Az inter­
júban alkalmazott befolyásolási fogások a tanácsadót már
erőteljesebb részvételre késztetik, felgyorsítják a tanácsadás
ritmusát, változatosabbá téve az interjút. Ezeket tárgyaljuk a
következőkben.

Befolyásolási fogások, - Ha az interjúban kizárólag a

figyelési fogásokkal dolgoznánk, a haladás lassú és nehézkes len­
ne. Ha a tanácsadó az interjú aktív résztvevőjévé válik,
befolyása lehet a változási folyamatra. A tanácsadó rendelkezik
az emberi fejlődéssel kapcsolatos tapasztalati, gyakorlatbeli,
belátásbeli, szemléleti és elméleti tudnivalók készletével,
amellyel a klienst gazdagíthatja és fejlődést produkálhat. A
tanácsadó a befolyásolási fogások révén osztja meg önmagát a kli­
enssel. Amikor a tanácsadó megosztja magát a klienssel, az inter­
jú személyközi befolyásolási folyamattá válik. Az intencionális
tanácsadó számára fontos, hogy belátó módon éljen ezzel a
személyközi befolyással.

Az itt tárgyalt befolyásolási fogások a következők: direktívák

(útmutatások), érzéskifejezés, tartalonközlés, önfeltárás,
interpretáció (értelmezés), és direkt-kölcsönös kommunikáció. A
fogásokat az interjúbeli használat szerint mutatjuk be,
definiáljuk és tárgyaljuk meg, s a jegyzőkönyvből egy-egy példát
adunk melléjük. A befolyásolási fogásokat a 16. ábrán foglaljuk
össze.

Bár igen sokan esküsznek ellene, a tanácsadók mégis legtöbb­

ször megmondják a kliensnek, mit tegyen. Az útmutatások,
direktívák ésszerű és ügyes alkalmazása az egyik leghatékonyabb
eszköz annak elősegítésére, hogy a kliens dönthessen önnön élete
felől. Magyarán szólva, a direktívák olyan tanácsadói közlések,
amelyek irányítják a klienst, hogy valamit egy bizonyos módon
tegyen, mondjon vagy cselekedjék. A tanácsadó útmutatást adhat a
kliensnek azzal, hogy fantáziagyakorlaton vezeti végig, bizonyos
testmozdulatokra szólítja fel, néhányszor megismételtet vele
bizonyos kulcsfontosságú kifejezéseket, vagy éppen összefoglaló
"házi feladat" - programokat ír elő neki, amelyeket az ülés befe­
jeztével kell végrehajtania. A direktívákkal elsősorban a
Gestalt-terápiában, a behaviorista tanácsadásokon és a
99
strukturált csoportokban találkozhatunk.

A "Tanácsadó, 31." pont jó példa a direktívára. "Tegyünk most

egy próbát, hogy mélyebben vizsgálhassuk a dolgot... Menjünk
vissza ehhez az álomhoz és helyezze vissza magát bele. Üljön
vissza, lazítson, és gyűjtse össze, mondja el mindazt, ami eszébe
jut arról, mi teszi Önt boldoggá." Ez egy fantáziagyakorlat, s
gyakran használható arra, hogy megállapítsuk a kliens ideális
világképét, amelyet később összevethetünk a valósággal. Az inten­
cionalitás azt kívánja, hogy a direktívákat ne vigyük túlzásba;
azok legyenek mindenkor világosak, a tanácsadónak pedig közölnie
kell, miszerint ő meg van győződve arról, hogy az útmutatás
hasznos lesz. (A meggyőződés ilyetén közlése megfelelő szemkon­
taktus, testbeszéd és/vagy verbalizáció útján történik.)

Tartalomközlésrol beszélünk, valahányszor a tanácsadó

véleményt nyilvánít, tanácsot ad, javaslatot tesz, biztatást
nyújt vagy tevőlegesen ösztönöz, információt közöl, visszacsato­
lást ad, bírál, moralizál, fenyegeti a klienst, őt valamilyen
fogásra közvetlenül kioktatja, vagy bármi más módon aktívan részt
vesz az interjúban. Ebben a fejezetszakaszban két okból csoporto­
sítottuk egybe a terapeuták tartalomközléseit: 1 / amikor egy in­
terjút vizsgálunk, gyakran nehéz megállapítanunk, milyen típusú
tartalomközléssel állunk szemben, tekintve, hogy azok szoros
rokonságban állnak egymással, 2 / ha itt most a lehetőségek széles
körén belül teljes egészében tárgyalnánk és gyakorolnánk ezt a
fogást, úgy ez a terület egymaga meghaladná a fejezetünkben
ezután tárgyalandó összes többi fogásnem terjedelmét. Életidőnk
nagy részét arra fordítjuk, hogy tartalmat közöljünk vagy mások
tartalomközléseit hallgassuk. Tanárok és szülők folyamatosan
töltik belénk ilyen vagy amolyan tartalomközléseiket, barátaink­
nak történeteket mesélünk, gyerekeinket intjük és szidjuk, -
röviden, a tartalomközlés annyira általános valami, hogy egyes
embereknek szinte kizárólagos kommunikációs eszközévé válik.
Talán ezért is természetes, hogy a tanácsadás és terápia kezdi
aláértékelni ezt a fogást, amelyet az emberek talán szükségükön
felüli mértékben túlfejlesztettek. A következőkben csupán néhány
olyan fontos tartalomközlési módot tárgyalunk meg, amely a
tanácsadásban valóban hasznos.

Az intencionális tartalomközlés a tanácsadó tapasztalatait és

tudását viszi bele az interjúba. Amikor a tanácsadó tanácsot ad a
születésszábályozásra, teszteredményekről információt ad,
bátorítja a klienst, hogy orvosi segítséget vegyen igénybe, vagy
- 100
épp valamiféle szakirodalmat .javasol, tartaloirközlésbe bocsátko­
zik. Ezek a fogások nyilván fontosak egy-egy megfelelő
szituációban, feltéve, hogy nem visszük őket túlzásba.

A visszacsatolás különösképpen gyümölcsöző tartalomközlési

forma, ha megfelelő módon alkalmazzuk. Alapjában véve a vissza­
csatolással Ön véleményt nyilvánít arról, hogyan látja és hallja
működni a klienst. Célja: képessé tenni a klienst arra, hogy úgy
lássa iragát, mint mások. Az Instrukció első pillanatra alkalmat­
lan fogásnak látszik. A tanácsadók azonban mindinkább rájönnek
arra, hogy az információ közvetlen "tölcsérezése" igen jól
szolgálja a kliens haladását és fejlődését. A tranzakcionális-a-
nalitikus tanácsadók, a racionális-emotív terapeuták és a behavi-
orista szemléletű terapeuták (többek között) fokozott érdeklődést
tanúsítanak az iránt, hogyan tanítsák meg élni az embereket. A
megerősítés és ösztönzés olyan fogások, amelyekről korábban azt
hitték, használhatatlanok a terapeuta számára. A legújabb
szemlélet szerint azonban segítséget jelenthet a kliensnek, ha
alkalmilag világosan rámutatnak, hogy ezt vagy azt bizony "meg is
tudja csinálni".

A tartalomközlés, mint fogásterület, a terápiás gyakorlatban

lehet a legfontosabb és a leghasznosabb. A kezdő tanácsadók, sőt
sok tapasztalt személy is, általában túlhajtják e fogás alkalma­
zását. Gondosan ügyelnünk kell a kontextusra és a kliensre mint
egyénre, ha. azt akarjuk, hogy a tartalonközlés fogásai valóban
hasznosak legyenek.

Érzéskifejezésről akkor beszélünk, amikor a tanácsadó a maga

érzelmeit és érzéseit a klienssel közli és megosztja. Az
érzéskifejezés tájékoztatja a klienst arról, ki is valójában a
tanácsadó és hogyan is látja 6 a világot. Az érzéskifejezés
megkönnyíti a kliens önfeltárását, és az érzelmek megosztásának
modelljéül is szolgál. Az érzéskifejezés összpontosulhat a
kliensre ("Jó érzelmeket táplálok Ön iránt"), önmagunkra ("Dühös
vagyok magamra, hogy nem figyeltem oda arra, amit mondott"), vagy
bármilyen egyéb lehetőségre ("Jómagam is szeretem a családi
kirándulásokat"). Az érzéskifejezést éppúgy eltúlozhatjuk, mint a
tartalonközlést. De ez a fogás a terapeutát, mint élő személyt,
kliensközelbe hozhatja.

Az interjún belüli érzéskifejezésre példát találhatunk a

"Tanácsadó, 25." pontban: "Ha nekem valaki kedves, és jó is
hozzám, bízni kezdek benne és jól érzem magam. De ha bennehagy a
101
pácban, letört és zavarodott leszek." Ez egyenes kifejezése
annak, hogyan erezne a tanácsadó a kliens helyzetében. A
tanácsadó a hatásra koncentrál, közli, hogyan érez, s példát
szolgáltat az érzelmeknek a másik féllel való megosztására. Az
érzelmeknek ez a nyílt kimutatása gyakran megkönnyíti a kliens
saját további önfeltárását.

A befolyásoló összegezés vázlatos formában rögzíti a tanácsadó

fő témáit, kommentárjait és elgondolásait egy bizonyos idősza­
kaszban. A befolyásoló összegezés lehetővé teszi, hogy a tanács­
adó tömören egybefoglalja mindazt, amit addig mondott, nyomatékot
adjon bizonyos témapontoknak, hangsúlyozza, ami fontos, folyama­
tosságot adjon az eszmecserének, összegezze az interjú egy-egy
fázisát vagy annak teljes egészét, struktúrát teremtsen, és ki­
mutassa a különálló gondolatok és érzések közös vonásait. A befo­
lyásoló összegezés időt enged az interjúbeli vitákra való
reflexiónak, s lehetővé teszi új anyagok felbukkanását. A befo­
lyásoló összegezés a tanácsadó számára a kliens felfogókészségé­
nek ellenőrzésében is hasznosítható. Organizációs célokra is
alkalmas, s képessé teheti a klienst is, hogy új belátásokra
jusson, új magatartásmódok felől gondolkodhassék és számos
gondolat és eszme lényegét visszaidézhesse.

Az interjú jegyzőkönyvében nincsenek példák a befolyásoló ösz-

szegezésre. Ha volna ilyen, valahogy így hangoznék: "Donna, ennek
az ülésnek legnagyobb részében odafigyeltem Önre. Az elején emlí­
tett egypár golgot (a szüleit, Ronnie-t, az abortuszt stb.), de
abban, ahogyan az egészet elmondta, valami arra indított engem,
hogy azt higgyem: Ronnie az első számú megoldandó kérdés. Kérdez­
gettem Önt felőle, megpróbáltam végighallgatni, s ahogyan tovább
mentünk, világossá vált előttem, hogy Ön végzett vele. A fantá­
ziagyakorlatokból az tűnik ki, hogy Ön gyereket kíván, de ez sok
problémával jár. Folytassuk hát most ezzel! "Egy ilyen összege­
zésből kibukkannak a kliens bizonyos jellemző vonásai. Ilymódon
egyes befolyásold összegezések a figyelő összegezésekhez
hasonlíthatók, de itt a főhangsúly azon van, hogyan látta a ta­
nácsadó az interjút. Az ilyen típusú összegezés gyakran felbukkan
a racionális-emotív terápiában vagy a behaviorista tanácsadásban,
amikor a tanácsadó összefoglalja azt, ami az ülés során történt,
és tervet készít a jövőre.

Az interpretáció (értelmezés) során egy bizonyos elméleti

keret alkalmazásával értelmezzük és ábrázoljuk a kliens gondola­
tait, érzéseit és magatartásformáit. Az interpretáció új és vál-
102
toző nézőpontot teremt, amellyel a kliensek a maguk problémáit,
önmagukat, környezetüket, stb. szemlélhetik, hogy azok elmélyül­
tebb megértéséhez eljuthassanak. A magatartásformák, gondolatok
és érzések új nézőpontból való megértése meggyorsíthatja a válto­
zást és a reflexiót. Interpretációt alkalmazunk a kognitív és af­
fektiv állapotok integrálásához. Az affektiv és kognitív állapo­
tok integrációja, egy változó keretből szemlélve őket, fejlődést
hozhat létre és elősegíti a belátást. Az interpretáció talán va­
lamennyi mikroskill közül a legösszetettebb fogástartomány. Az
interpretációk "renoméja" a segítőhivatás berkein belül az utóbbi
évek során eléggé negkopott. Szerintünk ez azért van így, mert
túl sokan alkalmazták kellő hatékonyság és hozzáértés nélkül.

Az interpretációra példa a jegyzőkönyv "Tanácsadó, 53." pont­

ja: "Szinte úgy hangzik ez, mintha Ön azért akarná a gyereket,
hogy betöltse azt az űrt, amit Ronnie hagyott. Ez komoly dolog, -
de hogyan szánja rá magát?" Donna közléseit vizsgálva kitűnik,
hogy egy ilyen interpretációnak van létjogosultsága. Donna élet­
élményének ez az újrafogalmazása az ő saját szavait tartalmazza,
s a tanácsadó saját világlátásának és elméleti álláspontjának
egyes elemei is belefűződnek. A tanácsadó, igen helyesen, a saját
közléseihez egy "check-out"~ot is hozzátett, amelyben rákérdez:
" . .. •j e hogyan szánja rá magát?" Ez lehetőséget ad Donnának, hogy
elfogadja vagy elvesse az interpretációt, s nem erőlteti a
tanácsadó "igazát". A kliensre ráerőszakolt interpretációk semmit
sem érnek. A legjobbak azok az interpretációk, amelyeket a kliens
ad válaszul a szakszerű segítő intervenciókra.

Kelly (1955) rámutatott arra, hogy a kliens számára legtöbbet

mondó interpretációknak meg kell egyezniük a kliens beállítottsá­
gával vagy gondolkodásmódjával. Az interpretációknak a kliensre
való ráerőltetése helyett rendszerint hatékonyabb, ha a klienst
segítjük abban, hogy megtalálja a régi helyzeteknek egyéni, új
látásmódjait. Kelly szerint a klienst ösztönözni kell: gondolkod­
jék el a saját közlésein, hogy ezekből új közlendőket, új elgon­
dolásokat teremthessen. Az interpretatív tapasztalatszerzés meg­
könnyítésére Kelly a következőkhöz hasonló közléseket javasol:

1/ Olyan ez, mint A? Miben hasonlít ez A-hoz?

2/ Ön az A-ról beszél. Emlékszem, hogy egyszer B-ről beszélt.

3/ Ön A-ról és C-ről beszélt. De miben hasonlít egymáshoz A és

C? És miben különbözik egymástól A és C?
103
 4/ Erre gondolt Ön, amikor...?

5/ Lássuk, meg tudjuk-e fogalmazni az általános formulát.

6 / Most próbáljuk ezt pontoásá, konkréttá tenni.

7/ Ha Ön A-t kívánta volna, akkor szerintem ez azt jelentette

volna, hogy Ön ezt... és ezt... akarja. (Kelly, 1955,1090.)

A microskill-kereten belül a fenti közlések egyikét sem minő­

sítették interpretációnak. Ezek inkább kérdések, parafrázisok,
direktívák, amelyek arra késztetik a klienst, hogy gondolja át a
helyzetét és alkosson új interpretációkat minimális tanácsadói
vagy terapeutai irányítás mellett. Amikor a kliens a múltbeli
vagy jelenbeli élményekre reflektál, a tanácsadó szóbeli vezérlé­
se nyitottá teheti a klienst új élményekre, egyben pedig
maximális lehetőséget biztosít számára, hogy meghatározza a hala­
dás és fejlődés irányát.

Az önfeltárás szoros rokonságban áll az érzéskifejezéssel és a

tartalomközléssel, s olyankor kerül rá sor, amikor a tanácsadó a
maga érzéseit, gondolatait, élményeit, önnön életét a klienssel
megosztja. Az önfeltárás lenetővé teszi, hogy a tanácsadó eleven
személlyé váljék a kliens szemében. Az önkitárás a következőkép­
pen demonstrálható: 1 / az "én" személyes névmás használatával, 2 /
egy érzéskifejezés vagy tartalomközlés megszemélyesített beikta­
tásával, úgy, hogy saját élményanyagot tartalmazzon, 3/ a saját
élményanyag nyelvtani idejével (jelen, múlt, jövő). Az
önfeltárásnak fontos szerepe van az interjúban, mert kiépíti a
tanácsadó és a kliens kapcsolatát és fokozza a kapcsolat kölcsö­
nösségét. A közös-ség érzését adja meg, s a személyközi nyitott­
ság modelljeként szolgálhat. Könnyebbé teheti a kliens önkitárá­
sát, fokozhatja közlékenységét és önvizsgálódását.

A "Tanácsadó, 25." pontbeli érzéskifejezés jó példa az önfel­

tárásra is: "Ha nekem valaki kedves, és jó is hozzám, bízni kez­
dek benne és jól érzem magam." Látunk itt egy én-közlést, amelyet
tartalomközlés ("Ha valaki kedves...") és érzéskifejezés ("bízni
kezdek benne és jól érzem magam") egyaránt követ, s megjegyezhet­
jük azt is, hogy a tanácsadó szövege jelen idejű, és nem múlt.
Általában a jelen idejű, "itt-és-most" jellegű tanácsadói közlé­
sek a helyénvalók, mert ezek nyomatékosabbak és relevánsabbak a
kliens számára. Például egy humanisztikus orientációjú tanácsadó

104
ezt mondaná: "Donna, csodálom, hogy Ön helytáll." Az ilyer szavak
gépírásba téve nem is adhatnak kellő fogalmat a klienssel való
érzésközlés valódi értelméről és hasznosságáról, ha a tanácsadó
eléggé eredeti, kongruens és hiteles. A hatásvadászó és sokkoló
célzatú önkitárások veszélyesek és kerülendők.

A dírekt-kölcsönös kommunikáció szorosan rokon az önfeltárás­

sal, és akkor jön létre, amikor a tanácsadó és a kliens a maguk
interakciójára és kapcsolatára összpontosítanak úgy, ahogyan azt
mindkettőjük felfogja és érzékeli. Ez a két személy egymásról
szerzett tapasztalatainak kölcsönös cseréje. A direkt kölcsönös
kommunikációban öt dimenzió van: 1 / az "én" és "ön" személyes
névmások gyakori használata, 2 / egymás személvi tartalmára és ha­
tására való kölcsönös érzésreflektálás, 3/ e tartalmat és hatást
illető ölfeltárás, 4/ jelenidejű közlések, a múltbeli élményekre
és azok jelennel való kapcsolatára való reflektálással párosulva,
és 5/ a kölcsönös élménymegosztásban való részvétel lehetősége és
ösztönzése. A direkt kölcsönös kommunikáció kedvez a kommuniká­
ciós készségeknek, a transzfer-kontratranszfer problémák analízi­
seként szolgálhat, és példája lehet az interperszonális nyitott­
ságnak és közvetlenségnek. A személyközi nyitottság és közvetlen­
ség mind a tanácsadónak, mind a kliensnek bepillantást enged
önmagába, s lehetővé teheti kapcsolatuk elmélyülését. Önmaguk
kölcsönös feltárása mind a tanácsadó, mind a kliens számára a
további fejlődés záloga lehet.

A jegyzőkönyvbeli utolsó tanácsadói megnyilatkozás

('Tanácsadó, 55.") közvetlen rokonságot mutat a direkt-kölcsönös
kommunikációval. Ennek ellenére itt a tanácsadó nem közöl elegen­
dő személyi anyagot és reakciót. A direkt-kölcsönös kommunikáció
igazi jó példája a következő lenne: "Donna, hallom az Ön panaszát
és érzem az Ön zavarodottságát. Úgy tűnik, Ön Ronnie-t és a
terhességét illetően dönteni készül. Ahogyan én_ önmagamba tekin­
tek, szinte Önnel együtt szenvedek. Fontosnak tartom közölni,
hogy törődöm Önnel, és tudom, hogy Ön végére jár a dolognak, Mi_
csak rövid ideje beszélgetünk, de úgy érzem, kommunikáció van
közöttünk. Mi a véleménye arról, amit most elmondtam?"

A direkt-kölcsönös korrmunikáció igen személyes, - láthatjuk

benne a személyes névmások extenzív alkalmazását és a közvetlen
személyes élménymegosztást. Ahogyan a tanácsadói interjú előreha­
lad, úgy válik egyre nehezebbé tanácsadót és klienst különválasz­
tani egymástól. A nyitott kormunikációnak ez a fázisa a tanácsa­
dási folyamat vége felé szokott felbukkanni. Ez a kölcsönös él­
105
ménycsere a tanácsadói kapcsolatnak baráti jelleget kölcsönöz, és
segíti a nyitottság, bizalom és szorosabb személyközi viszony ki­
épülését.

Az eddigiekben néhány figyelő és befolyásoló fogást

vizsgáltunk az interjú közegén belül. Nem árt, ha nőst visszaté­
rünk az interjú jegyzőkönyvéhez és szánba vesszük azokat a ta­
nácsadói közléseket, amelyek egyes befolyásoló fogásokkal
kapcsolódnak össze. Ezek a 47., 53., 55. pontok. Megjegyezhetjük,
hogy ez a tanácsadó sokkal ritkábban használt befolyásoló közlé­
seket, mint figyelési fogásokat. Ez a séma tipikusan jellemző a
legtöbb tanácsadói és pszichoterápiái elméletre. A tanácsadó első
feladata, hogy odafigyeljan. Az akciót befolyásoló fogások
ritkábban kerülnek bevetésre, s ha mégis, úgy a tanácsadó leg­
többször visszatér a figyelő dimenzióhoz, így pedig a kliensnek a
befolyásoló intervencióra adott reakcióit megfigyelheti. Ismétel­
jük: a tanácsadás a kliensért van, nem pedig a tanácsadóért.

Mikroskillek az interjú közegében. - A mikroskill-módszer

egyik fő előnye az interjúbeli történések kifejtésének specifikus
volta; Ez a módszer az eredményes tanácsadás szempontjából két
igen fontos nemlegességet is tartalmaz: 1 / bármilyen mikroskill
bármikor alkalmazható ineffektiv módon, 2/ a mikroskillek
strukturális természetűek és nem tekintik az interjú nyílt
verbális tartalmát. Fejezetünk záró szakaszában ezt a két kérdést
vesszük szemügyre.

Vegyünk egy specifikus példát az interjú jegyzőkönyvéből, hogy

bemutassuk, hogyan lehet ineffektiv módon alkalmazni a
mikroskilleket.

34. Donna : Most éppen, úgy érzem, nincs meg a jó kapcso­

lat... (szünet)... Nem megy valahogy. Túl sok a függő
kérdés... Fáj... dehát, ez nem Ronnie asztala. Ő túlsá­
gosan önző ahhoz, hogy észrevegyen engem és azt, mire
•volna szükségem... (szünet)
35. Tanácsadó: Ön rost csakugyan keserű...
Ineffektiv tanácsadó: Úgy tűnik, Ön már jobb érzéseket
táplál iránta, és reménykedik.

Mindkét fenti msgnyilatkozás érzésreflektálás, s így is

osztályozzuk, ha az interjút értékeljük. Az egyik azonban
világosan ineffektiv és irreveláns. Fontos emlékezni rá, hogy egy
fogás nem csinál tanácsadót. A következő fejezetben lesz szó a
106
tanácsadás minőségi dimenzióiról, s azokról a sajátos kritériu­
mokról, amelyekkel egy mikroskillt hatékonyság szempontjából
vizsgálhatunk.

Bármely tanácsadó mikroskilljének tartalmát az illető

személyes tapasztalata és elméleti irányultsága határozza meg. A
kutatások világosan bizonyítják, hogy a különböző elméleti
irányultságú tanácsadók más és más mikroskilleket alkalmaznak. A
humanisztikus irányú tanácsadók általában több figyelési fogással
élnek, míg a szigorúan pszichoanalitikus keretek között működők
esetleg csak az interpretációt alkalmazzák, mint fogást. Külön­
féle tanácsadók különféle fogásokkal dolgoznak. Ezt a tételt gra­
fikus formában a 17. ábra szemlélteti.

Ez a könyv a tanácsadási interjú sok aspektusának részletes

vizsgálatával foglalkozik. A mikroskill hasznos teret nyújt arra,
hogy segítségével behatolhassunk az intencionális tanácsadók
specifikus magatartásmódjainak értelmébe, ámde ezzel az elmélet
és más, gyakorlati megfontolások alapos megértésének is
párosulnia kell. E könyvben végesvégig mikroskilleket használunk
fel arra, hogy a magatartásjegyeket egy sor alternatív tanácsadá­
si szemléletben elemezzük. Nélkülözhetetlenül fontos, hogy Ön
tökéletesen elsajátítsa e fejezet fogalomanyagát, mielőtt könyv­
ünket tovább tanulmányozná.

Az intencionális tanácsadás és terápia megköveteli, hogy a te­

rapeuta a segítés egynél több aspektusában legyen járatos. Fon­
tos, hogy valaki jól tudja hallgatni a klienst és hatékony figye­
lőfogásokat produkáljon, ám ezeket a reflektív készségeket nem
minden kliens méltányolja. Az alacsony jövedelmű emberek gyakran
kívánnak feleleteket és megoldásokat. Hasonlóképpen, egyes tera­
peuták a befolyásolási fogások hatékony alkalmazásától várják a
jó eredményt, ámde valószínű, hogy más kliensek inkább azt
szeretnék, ha valaki meghallgatná őket. Az intencionális
terapeuta felismeri, hogy különböző emberek más és más fogásokat
várnak el és igényelnek. Hasonlóképpen, az intencionális
tanácsadó tudja, hogy nem minden ember reagál akármilyen egyetlen
módszerre. Ilyenformán, a könyvünkben később megtárgyalandó leg­
fontosabb kérdések egyike az, milyen klienstípusokkal szemben mi­
féle fogások vagy elméletek hatékonysága valószínűsíthető
leginkább. Mivel e kérdésre ma még nem ismerjük a perdöntő vá­
laszokat, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a készségeknek és a
pszichoterápiái tudásnak az eddig feltételezettnél sokkal széle­
sebb bázisára van szükség. Az intencionális tanácsadás és terápia

107
folyamatos növekedést, változást és alkalmazkodást követel a
terapeutától, s azt is , hogy az új módszereket és elméleteket
azok fejlődésével párhuzamosan állandóan tanulmányozza.

A fejezet tárgypontjai. - Mivel ez a könyv a tanácsadási és

terápiás interjúkban való alkalmazásuk szerint folyamatosan a
fogásokra, készségekre összpontosítja a figyelmet, fontos, hogy
elsajátítsuk a jelen fejezetben közölt fogalmakat, mielőtt a
szövegben tovább haladnánk. Döntő, hogy Ön képes legyen:

1) Meghatározni és megvitatni a figyelő magatartás ás a

befolyásoló magatartás fogalmait. - A szemkontaktus, a test­
beszéd és a verbális követés dimenzióit emeltük ki. Megálla­
pítottuk, hogy az eltérő fajta és kulturális hátterű kliensek
esetében ezeknek a tanácsadási folyamat alapjául szolgáló
dimenzióknak a fontossága is különböző lehet.
2) Körvonalazni a különféle figyelési fogásokat, készségeket. -
A figyelő magatartás általános konstrukciójából eredően kü­
lönböző figyelési fogások vannak: a nyitott és zárt
kérdések, a minimális ösztönzések, az érzésre való reflektálás, a
parafrázis és az összegezés. Ezek a fogások azokat a specifikus
módokat képviselik, amelyekkel ön jelezni tudja, hogy hallotta a
klienst, s megkönnyítheti a kliens történetének előadását. Sok
terápeuta érvel azzal, hogy ezek a fogások a tanácsadási folyamat
legfontosabb dimenziói.
3) Körvonalazni a különböző befolyásolási fogásokat, készsége­
geket . - A tanácsadás cselekményéhez az interjú irányának,
valamint a kliens ülés utáni tevékenységének befolyásolása
is hozzátartozik. Bemutattuk a direktívákat, a tartalomközlést
(számos árterülettel), az érzéskifejezést, az interpretációt, az
önfeltárást és a direkt-kölcsönös kommunikációt.
A) Értékelni és osztályozni az olyan interjút, amely Önnek az
előzőkben bemutatott fogásokról szerzett tudásán nyugszik. -
Ezidáig ez jelenti a könyv legfontosabb tárgypontját. Ha Ön
a mikroskill-értékrend szerint értékelni és osztályozni tudja az
interjúbeli tanácsadói közléseket, jó úton jár, hogy a tanácsadói
folyamatot a maga részleteiben is megértse.
5) Belátni, hogy a mikroskillek önmagukban nem elegendők a mi­
nőségi tanácsadáshoz és terápiához. - Rámutattunk arra, hogy
például a fontos érzésreflexiót fel lehet mérni, s hogy a
terápiás fogást, készséget jól és rosszul egyaránt lehet
alkalmazni.
6) Megérteni, hogy a különböző elméletek a fejezetünkben bemu­
tatott egyes fogásokat különböző gyakorisággal alkalmazzák.-
108
 Egyes tanácsadók és terapeuták esetleg csupán figyelő dimen­
ziókkal dolgoznak, míg mások számára az elsődleges modus
operandi-t a befolyásolási fogások jelentik. A legtöbb tanácsadó
bizonyos egyensúlyt teremt a két dimenzió használatában. E könyv
további tanulmányozása során Önnek okvetlenül rá kell éreznie
arra, milyen fogásokat és milyen elméletet szeretne majd
leginkább alkalmazni.
7) Megfogalmazni a fejezetünkben szereplő kulcskifejezéseket és
eszméket. - Mivel a következő szavak a könyvben mindenütt
újra és újra fel fognak bukkanni, különösen fontos, hogy Ön
használni tudja és alaposan meg is értse azokat: figyelő magatar­
tás, rnikroskill-módszer, szelektív figyelem, befolyásoló
magatartás, kultúrabeli különbségek, fókuszdimenziók (kliens, más
személyek, tárgy, tanácsadó, kölcsönös, kulturális-környezet),
zárt kérdések, nyitott kérdések, minimális ösztönzés, parafrázis,
reflektálás az érzésre, összegezés, direktíva, tartalomközlés
(tanács, instrukciók, vélemények, információközlés, javaslatok,
visszacsatolás, fenyegetés, megerősítés), érzéskifejezés,
befolyásoló összegezés, interpretáció, önfeltárás és direkt-köl­
csönös kommunikáció.

A hatékony, intencionális tanácsadáshoz nem elegendő az a

képesség, hogy megfelelően alkalmazzuk a fogások széles skáláját
azokon a különböző klienseken, akikkel valószínűleg találkozni
fogunk. Az intencionális tanácsadáshoz a magas minőségi szintű
munkavégzés képessége is szükséges. Következő fejezetünk, amelyet
az empátia fogalmának szentelünk, együtt olvasandó a fogásokat
tárgyaló jelen fejezettel, mivel szerintünk az értelmes és
empátikus módon alkalmazott mikroskillek minőségi, intencionális
tanácsadást fognak eredményezni', bármiféle elmélet mellett
kötelezi is el magát a terapeuta.

109
Irodalomjegyzék

AVERILL, 3., A semantic atlas of emotional concepts. 3SAS Catalog

of Selected Document in Psychology. 1975, 5, 330.
(Ms. No. 421)
BLUMENTHAL, A., The Process of Cognition. Englewood Cliffs, N.3.:
Printice-Hall, Ï977.
KELLY,G., The Psychology of Personal Constructs, Vol. II. New
York: Norton, 1955.
LAB0V,W. and D.FANSHEL, Therapeutic Discourse. New York:
Academic, 1977.
OSGOOD,C., G.SUCI, and P.TANNENBAUM, The Measurement of Meaning.
Urbana, 111.: University of Illinois Press, 1957.

Ajánlott kiegészítő irodalom

BRANWER,L., The helping Relationship: Process and Skills. (2nd

Ed.) Engléwood Cliffs, N.3.: Prentice-Hall, 1979.
A tanácsadási kapcsolat kiváló összegezése. Különös figyel­
met szentel az interjún belüli mikroskilleknek, valamint egy
érdekes problémamegoldási modellnek.
EVANS,D, M.HEARN, M.UHLEMANN, and A.IVEY, Essential Interviewing.
Monterey, Calif.: Brooks/Cole, 1979.
A mikroskill-fogalmakra épülő programozott szöveg. A jelen
könyvfejezetben tárgyalt mikroskilleket lineáris
programozású modell keretében ismerteti. Vizsgálaton alapuld
véleményünk szerint a fejezetünkben található fogalmak
oktatásának teljesértékű alternatív módja.
IYVEYjA. and 3.AUTHIER, Microcounseling : Innovations .in Intervie­
wing, Counseling, Psychotherapy, and Psychoeducation. (2nd
Ed.) Springfield, Illinois: Chas. C.Thomas, 1978.
A mikroskill-szerkezet korszerű bemutatása. Széleskörű fi­
gyelmet fordít a tanácsadói és terápiás interjúk elemzésére,
a kulturális kérdésekre és a tanácsadás pszichoedukációs
módszerére. Bő áttekintést ad a mikroskill-szerkezettel fog­
lalkozó több mint 150 tanulmányról is.
IVEY,A. and N.GLUCKSTERN, Basic Attending Skills: Participant
Manual. North Amherst, Mass.: Microtraining, 1974.
Gyakorlati tréning-kézikönyv a kérdezés, figyelő magatartás,
parafrázis, érzésreflexió és összegezés fogásaiban való jár­
tasság fejlesztése. Az interjúbeli közlések értékeléséhez is
gyakorlatot ad.
IVEY,A. and N.GLUCKSTERN, Basic Influencing Skills: Participant
Manual. North Amherst, Mass.: Microtraining, 1976.
110
 Gyakorlati tréning-kézikönyv a befolyásolási fogásokban való
jártasság fejlesztésére. Ezenkívül a tanácsadónak a 4. feje­
zetben tárgyalandó minőségi feltételeivel kapcsolatos anya­
got is tartalmaz,
SCHULMANjE,, Intervention in Human Services. Saint Louis, Mo.: C.
V.Mosby, 1974.
Az interjúfolyamatnak és a tanácsadói kapcsolat közegének
kiváló áttekintése. A mikroskill-fogalmak hasznos magyaráza­
tával is szolgál.

111
12.ábra
Figyelő és befolyásoló magatartások.

Sajátosság Figyelő Befolyásold Ineffektiv

tanácsadó tanácsadó tanácsadó
Szemkontaktus Egyenes szemkap- Állandó szemkap­ Gyakran megszakítja a
csolat, amely rit­ csolat, amely rit­ szemkontaktust, avagy
kán szakad meg. kán szakad meg. bizonyos kényelmetlen
(Középosztálybeli­ témák esetén állandóan
eknél inkább be­ is mellőzheti. Bámul
széd, mint figye­ vagy túlontúl figyelni
lem közben gyakori látszik.
a félrenézés.)
Testbeszéd Enyhén előredőlt A törzs erősebben Félrehajol a kliens e-
törzs, a kliensre hajlik előre, a 161, nem szívesen tér
irányuló figyelmet gesztusok a saját ra bizonyos témákra, -
hangsúlyozó faci- nézőpont igazát testbeszéde és gesztu­
litatív gesztusok szuggerálják.Szem­ sai esetlenek, olykor
nyitott pozitúrá- benéz a klienssel, távol ül a klienstől,
ban. A helyzethez érzékelteti, Ingy lomhán mozog, vagy'épp
illeszkedő laza áll elébe a nézet- feszültnek és ridegnek
tartás. eltéréseknek vagy tűnik.
alternatív felfo­
gásoknak. A hely­
zethez illő laza­
ság.
Verbális Ritkán vagy soha­ Tanácsai, javasla­ Tárgyról tárgyra csa-
követés sem tér rá olyan tai, direktívái és ponghat, saját dolgai­
tárgyra, amelyet a interpretációi vi­ ról beszélhet, olykor
kliens nem kezde­ lágosan párhuzamo­ közbeszól, elfelejti
ményezett. Állan­ sak, s a kliens amit a kliens mondott.
dóan követi a kli­ által elmondottak­ Gyakran gyorsan vála­
ens közléseit, be­ hoz kapcsolódnak. szol, és alig hagy
szédideje az in­ Intervenciói rövi­ időt a kliensnek, hogy
terjún belül ke­ dek és tárgyszerű- reflektáljon és anali­
vés, s így lehető­ ek, ezáltal a kli­ záljon. Annyit vagy
vé teszi a kliens­ ens reflektálhat többet beszél, mint a
nek . hogy bőven vagy kifejezheti kliens, s így beszédi­
kifejtse gondola­ egyet nem értését. deje hosszú.
tait. Verbális vá­ Képes rá, hogy ki-
lasza lassú, így álljon világosan a
időt ad a kliens­ saját nézete mel­
nek, hogy reflek­ lett.
táljon és folyama­
tos lehessen; haj­
lamos a hallgatás­
ra.
A figyelő és Felismeri, hogy a Felismeri, hogy a Mereven ragaszkodik e-
befolyásoló tanácsadás figye­ befolyásúid dimen­ gyetlen stílushoz. Ta­
fogások egy- lő/hallgató stílu­ ziók hatástalanok gadhatja a figyelés
beszövésének sai cseppet sem a kliens gondos fontosságát, túlkont­
képessége befolyásolják a figyelembevétele rollált és dogmatikus
kliens életét. El­ hiányában.A figye­ is lehet.
fogadja és vállal­ lő magatartás mó­
ja saját felelős­ dok alkalmazásában
ségét interjúbeli ügyességre törek­ 112
hatalmáért. szik.
Az intencionális figyelő vagy befolyásoló tanácsadó tökéletesen
tisztában van azzal, hogy egy-egy klienst egynél több féle módon
lehet támogatni, s képes arra, hogy a kliens megközelítése
érdekében különböző területeken használatos fogásokat alkalmaz­
zon. Ha a tanácsadó maga képtelen támogatást nyújtani a kliens­
nek, gyors, zökkenőmentes és gondosan végigvezetett eljárással
biztosítania kell, hogy a kliens olyan személyhez kerüljön, aki
igényeinek megfelelhet. Az intencionális tanácsadó tudja, hogy
ami az egyik kliens megfigyeléséhez és befolyásolásához megfele­
lő, ugyanaz teljességgel alkalmatlan lehet az ajtón belépő követ­
kező személy számára, E dimenziók kulturális vonatkozású eltéré­
seiről egy következő fejezetben lesz szó.

13. ábra
Figyelési és befolyásolási gyakorlatok.

^ Intencionális és ireffaktív hailoatők stsegfigyelése. - Keressen

környezetében cüyan embersket, akik láthatóan készséges és
effektiv hallgatók. Az ilyenekhez a többiek szívesen közeled­
nek és örömmel körük gondjaikat, prsblénáikat. Jegyezze æ g
szsnfcmtaktusukat, testbeszédüket és verbális követésüket.

Ezután keressen olysn ssesálpket, akiket kevásbbé effektiv--

nek tekint* s hasonlítsa össze őket a fentiekkel, ugyanezen
disent! alapján.

Végül gondoljon saját műltjában azokra, akik segítőkészséget

«itatták ön iránt, s azokra is, akikre ez kevésbbé áll. Vizs­
gálja meg az illetők specifikus r/agatartásjegyeit.
2) Figyelési kísérlet a gyakorlatban.- Amikor egy barátjával vagy
családtagjával beszél, vegyen fel tudatosan negatív figyelői
magatartást (félrenézés, témák közötti csapongás, lassú köve­
tés), majd pedig tudatosan pozitívat. Jegyezze föl, milyen,
hatásokat vált ki figyelme, illetve figyelmetlensége a másik
félben.
3) Osztályterem-példa. - Mutasson különös figyelmet az előadó i-
ránt szemkontaktussal és előrehajló testtartással. Rövidesen
látni fogja, hogy a tanár Önhöz intézi a szavait. Lehetséges,
hogy a tanár többé nem is törődik a többiekkel. Az emberek
azokhoz beszélnek, akik hallgatják őket.

Ugyancsak észreveheti majd, hogy a másokra intencionálisán

odafigyelő személyek maguk is több figyelemben, jobb "kiszol­
gálásban" és melegebb fogadtatásban részesülnek, mint azok,
113
 akik nem élnek efféle figyelési fogásokkal.
4) Szelektív figyelem. - Amikor egy barátjával vagy tanácsot kérő
kliensével beszél, gondosan jegyezze meg, mit mondott az
illető Önnek bármivel kapcsolatban. Válasszon ki ezekből egy
pontot, ami önt érdekli, és szenteljen neki figyelmet. Később
térjen vissza ugyanennek a közlésnek egy másik pontjára és
válaszoljon. Látni fogja, hogy saját szelektív figyelmének
sémái szerint képes irányítani a társalgás egész menetét. Ez
minden eredményes tanácsadó egyik alapfogása, elméleti
orientációtól függetlenül.
5) A befolyásoló készség megfigyelése. - Keressen olyan személyt,
akinek interperszonális befolyását ismeri és tiszteli. Az
illető lehet jóbarát, ismerős, vagy éppen a filmekből vagy a
tévéből ismert személyiség. Vizsgálja meg verbális és
nonverbális magatartását, miközben az illető valakit
befolyásolni próbál vagy álláspontját ismerteti.
6 ) Befolyásolás és felmérőpróba. - Menjen be egy áruházba és al­
kalmazzon ineffektiv befolyásolási fogásokat (nézzen a
padlóra, forduljon el arccal az eladótól, motyogjon), majd
figyelje meg, milyen kiszolgálásban részesül, ha egyáltalán
szóbaállnak Önnel. Ezután próbálkozzék pozitív befolyásoló
magatartással, és most is figyeljen a fogadtatásra. Ezt az
elemi gyakorlatot bármely olyan helyzetben véghezviheti, ami
kor kényelmetlenül és a kívánatosnál kevésbbé határozottnak
érzi magát.

14. ábra
Mikroskillek és minőségi dimenziók a Donna-interjúhoz

Mikroskillek Minőségek
Magyarázat : a= Tanácsadő/klisns irányszöveg
b= Zárt?
c— Nyitott?
d= Minimális ösztönző
e= Parafrázis
f= Reflektálás az érzésre
g= Összegezés
h= Direktíva
i= Befolyásold összegezés
j= Interpretáció
k= Önfeltárás
1= Direkt kölcsönös kommunikáció
m= TartalOBrtközlés
n= Érzéskifejezés
o= Tisztelet
p= Melegség
r= Őszinteség
s= Konfrontáció
t= Pozitív figyelmesség
u= Közvetlenség
v= Konkrétság

15. ábra
Figyelési fogások

Fogás Leírás Interjúbeli haszna

Zárt kérdések Gyakran "van-e", "Vannak
-e" kérdőszóval kezdőd-
nek és igennel, nemmel
vagy kevés szóval megvá-
faszolhatok.
Nyitott kér- Rendszerint "mi", "ho-
dések gyan" "miért", "tudna-
e", "lenne-e" szócskák­
kal kezdődlek,ritkán vá­
laszolhatunk rájuk kevés
szóval.
Minimális ősz- A kliens számára mégis-
tönzés métlünk néhányat a sza-
vaiból.
115
Információgyűjtés,tisz-
tázás. A túlságosan bé­
szédes kliens leállítá-
sa.
Megkönnyíti a kliens
önvizsgálatát, elősegí-
ti az eszmecserét,
Továbbviszi az eszme-
cserét; arra bátorítja
a klienst, Fogy foly­
tassa ugyanazt a gondo­
latot, érzést.
Parafrázis A kliens számára megis­ A kliens haladásának
métlőnk valamit a saját kronológiáját adja ; az
korábbi verbalizációinak eszmecsere előmozdító­
és gondolatainak lénye­ jaként hat ; kimutatja
géből. helyesen értette-e a
tanácsadó a klienst.
Reflektálás Szelektív figyelem az A klienst az érzésekre
az érzésre interjú érzelmi tartalma koncentrálja ; elősegíti
iránt. az affektiv közlések
megvitatását.
Összegezés Megismételjük a kliens­ Reflexióra ad módot a
nek egy időszakon belüli kliensnek, összegezi a
verbalizációját össze­ haladást, segíti az
foglald formában. eszmecserét, hangsúlyt
ad az interjúnak.

lé. ábra
Befolyásolási fogások

Fogás Leírása Interjúbeli haszna

Direktíva Közöljük a klienssel, Készteti a klienst,
mit tegyen ; útmutatáso­ hogy résztvegyen az
kat adunk. olyan terápiás gyakor­
latokban, mint a fantá­
zia- vagy szerepjáték;
általa azt is közölhet­
jük a klienssel, mit
tegyen az interjút kö­
vetően .
Tartalom Tanácsadás, instrukció- Adatokat nyújt a ta­
közlés nyújtás, véleménynyilvá­ nácsadó élményéről, tu­
nítás, információközlés, dásáról; tények kommu­
javaslattétel, vissza­ nikálások eszköze.
csatolás a kliensnek,
fenyegetés, megerősítés.
Erzéskife- A tanácsadó negosztja Megkönnyíti, hogy a
jezés saját érzelmeit, állás­ kliens maga is megossza
pontjait és attitűdjeit érzelmeit, álláspontja­
a klienssel. it és attitűdjeit; el­
különíti az érzelmi és
a kognitív szférát.
116
 A tanácsadó bizonyos i- A percepciók ellenőrzé­
dőszakon belüli közlése­ sének eszköze; különál­
Befolyásoló inek fő témáit rögzíti. ló gondolatokat és ér­
összegezés zéseket hoz közös neve­
zőre ; struktúrát te­
remt; módot ad a refle­
xióra.
Interpre­ A kliens gondolatainak, Alternatív referencia­
táció érzéseinek és magatar­ keretet teremt a maga­
tásmódjainak egy bizo­ tartás szemléléséhez ;
nyos elméleti perspektí­ értelmezést ad és vál­
vából történő újraneve- tozást hoz létre, sok­
zése, "átcímkézése". szor a kliens belátása
alapján.
Önfeltárás A tanácsadó közli saját Kiépíti a tanácsadó/-
érzéseit, gondolatait, kliens kapcsolatot ; a
élményeit és életét a viszony kölcsönössége ;
klienssel; ez a tarta- a személyközi nyitott­
lorc&özlés és érzéskife­ ság modellje; elősegíti
jezés sajátos változata. a kliens önfeltárását
és önvizsgálatát.
Qirekt-köl- A tanácsadó és a kliens Előmozdítja a transz­
csönös kom­ saját interakciójukra ferkapcsolat elemzését ;
munikáció összpontosítanak úgy, kliensnek és tanácsdó­
ahogyan azt felfogják és nak bepillantást enged
érzik; megosztják egy­ a saját énjébe; meg­
mással egymást illető könnyíti a mélykapcso­
tapasztalataikat. lat kifejlődését.

117
17. ábra Tizenkét Tanácsadási és pszichoterápiái elmélet, és az
általuk alkalmazott mennyiségi, minőségi és hangsúlyadó
fogások megoszlása.

Mikroskillek: mennyiségi dimenziók Hangsúly Empátia: minőségi dimenziók |

Elmélet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ló 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26
Pxzichodinamöcai X X X * * X X ¥ X X X P X

Behaviorista ¥ ¥ X X X X * * X ¥ X ¥ X ¥ X X ¥ F X j

Nem-direktív X ¥ * X ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ H X X 1
j

Modem Rogeriánus X ¥ ¥ X X ¥ X * ¥ X ¥ ¥ ¥ H X ¥

Egziszt.-human. X X X X X ¥ ¥ X X X X X X ¥ X H X X

Gestalt X X * X ¥ * ¥ X X H ¥ X

1 Transzperszonális X X X X X X * ¥ X X ¥ X X X X ¥ X ¥ ¥ X X F X
I i
I Vonás- és faktor- X X X X X X * X X X ¥ ¥ X X X X X X ¥ F X x!
1
I Racionális-érzelmi X X X * X * * * X X ¥ X X X Р/н
f
I Transzf.-anal. X X X X X X ¥ X * ¥ ¥ X ¥ X X р/н ¥ X

Reaiitásterápiai X X X X X X X ¥ X X X * X * X X * X X ¥ X X X % X *

Stratégiai X X ¥ X * X X ¥ X ¥ %¥ I
1

Jelmagyarázat:
* = A leggyakrabban alkalmazott dimenzió
X = Gyakran alkalmazott dimenzió
□ = Alkalmazható,de az elmélet központi aspektusát
nem képező dimenzió
P = Főhangsúly amúltidejűközvetlenségen
H = Főhangsúly ajelenidejű közvetlenségen
F = Főhangsúly ajövőidejűközvetlenségen

118
 1 = zárt kérdés 18 = primer empátia
2 = nyitott kérdés 19 = additív empátia
3 = minimális ösztönzés 20 = pozitív figyelmesség
4 = parafrázis 21 = tisztelet
5 = reflektálás az érzésre 22 = melegség
6 = összegezés 23 = konkrétság
7 = direktíva 24 = közvetlenség
8 = tartalomközlés 25 = konfrontáció
9 = érzéskifejezés 26 = őszinteség
10 = befolyásoló összegezés
11 = interpretáció

12 = kliens
13 = más személyek
14 = tárgy
15 = tanácsadó
16 = kölcsönös
17 = kultórközeg - környezet

Mikroskillek Minőségek 1
a b c d e f g h i І k 1 m n 0 P r s t u V

38 X X
39 X X
40 X X
41 X X X
X X X X
42
43 X X X X X X X X X
44 X X X X X
45 X X X X X X
46 X X X X X X X 1
47 X X X X
1
''t
GO

X X X
49 X X X
50 X X X X X
51 X X X
52 X
53 X X X X X X X
54 X X X X X X
j 55 X X X X X X X X X X
119
IV. fejezet
Az intencionális tanácsadás minőségi feltételei

Az intencionális tanácsadás segítheti az embereket abban, hogy

haladjanak és fejlődjenek, ám az ineffektiv munka árthat is a
klienseknek. A pszichoterápiái folyamat negatív hatásainak gondos
áttekintése során Hadley és Strupp (1976) arra a következtetésre
jutottak, fogy sok segítő mélyebbre hatol, mint amennyit a
kliensek elviselni képesek, mások viszont felszínesek, s így nem
tudnak olyan mérvű változást előidézni, mint amilyenre képesek
lehetnének. A fenti szerzőknek a negatív effektusokat illető
tapasztalatairól a 18. ábra nyújt szemléltető képet.

Kezdő és tapasztalt tanácsadókat és terapeutákat egyaránt el­

riaszthat és megrettenthet azoknak az ügyeknek hosszú listája,
amelyeket egy interjúban tönkre lehet tenni. Egyesek, miközben
igyekeznek mindent a legaprólékosabb gondossággal végezni, a kli­
enseket valamiféle hímestojásokként kezelik, s már a kezdet kez­
detén saját kivetítéseiket közlik a klienssel, megerősítve őt
kétségbeesésében és önkeveslésében. Más, jobbára karizmatikus te­
rapeuták, akik a kliensben a fejlődés korlátlan lehetőségeit vé­
lik felfedezni, valóságos veszélyt jelentenek. A Klienssel szem­
beni érzékenység hiánya az intencionalitás hiányát
eredményezheti. Az intencionalitás megköveteli, hogy a klienst a
maga valóságos állapotában lássuk, s ennek megfelelően válasszuk
ki a beavatkozás módját és mikéntjét.

Sokan az empátiát, a beleérzést a minőségi tanácsadási és te­

rápiás kapcsolatokhoz vezető legfontosabb ösvénynek tekintik.
Carl Rogers az empátiát úgy fogalmazta reg, mint annak
képességét, hogy "úgy érezzük át a kliens világát, mintha a sajá­
tunk lenne, de fenntartva a 'mintha' szócska minőségi érvényét"
(1961, 284.0.). Ha(-a terapeuta pontosan képes átérezni és megér­
teni _a_kliens világát, erősen megnő aJtelyes^/alaszok és pszicho­
terápiái beavatkozások esélye. Ha Ön képes rá, hogy a másik ember
"cipőjében járjon" és a világot az 6 szemével lássa, csökken an­
nak a veszélye, hogy ineffektiv vagy veszedelmes közléseket fog
produkálni. A kliens gondos meghallgatásából empátikus kapcsolat
születik, s ez esetben a tanácsadó megfelelően tud dönteni a ta­
nácsadásban alkalmazandó intervenciók felől.

120
 Ez a fejezet a maga egész mélységében mutatja be az empátia
fogalmát és annak összetevőit: a pozitív figyelmességet,
tiszteletet és melegséget, a konkrétságot, közvetlenséget, kon­
frontációt, valamint a kongruenciát és az őszinteséget. Az
empátiát és a vele kapcsolódó fogalmakat mint a tanácsadó inten-
cibnális működésének döntő fontosságú feltételeit mutatjuk be.
Ugyancsak vizsgálni fogjuk ezeknek az ideáknak a kliensi
magatartás tanulmányozásában betöltött fontos szerepét is.

Az empátia tág értelmezése.^ "Más cipőjében járni", "megtenni

egy mérföldet az 6 mokasszinjában", "a világot más ember szemüve­
gén át nézni": mindezek az empátia leírásának talán költői, s nem
is egészen haszontalan módjai, - jő és korszerű meghatározása
azonban a következő:

"Nem feszélyezi az embereket... Ön csak figyel és mintegy

visszajelzi a másik ember dolgait, lépésről-lépésre, épp úgy
ahogyan az illető e pillanatban érzi. Sohasem kever bele semmit a
saját dolgaiból vagy gondolataiból, sohasem ken rá a másikra sem­
mit, amit az nem mondott... Hogy kimutassa, mennyire pontosan
érti a másikat, mond egy-két mondatot, amely pontosan illeszkedik
az illető által kifejezni kívánt személyes közlendőhöz. Ezek
általában az Ön saját szavai is lehetnek, de a főbb dolgokat in­
kább az illető szavaival mondja el." (Gendlin és Hendricks, Rap
Manual, keltezetlen, idézi Gendlin, 1978.)

Ez a megfogalmazás szoros párhuzamot mutat a figyelő

magatartással és a parafrázis, érzésreflektálás és összegezés
figyelési fogásaival, amelyekről az előző fejezetben szóltunk. Mi
több az empátia faktorelemzésével foglalkozó tanulmányok (Zimmer
és Park, 1964; Zimmer és Anderson, 1968) kimutatják, hogy az erős
empátiát mutató tanácsadók általában gyakran alkalmazzák a
figyelési fogásokat. Ezen felül mások azt is kimutatták, hogy a
figyelő magatartás olyan nonverbális összetevői, mint a szemkon­
taktus, a testhelyzet és a fizikai távolság, összefüggnek az
empátiával (Haase és Tepper, 1972). így a figyelő magatartás és
a figyelési fogások hatékony alkalmazása révén elemi szinten
magát az empátiát érthetjük meg. Röviden, ha Ön demonstrálni
akarja, hogy a világot a klienshez hasonlóan tudja szemlélni,
használja hatékonyan a figyelési fogásokat. A kliens majd
elmondja Önnek, mit gondol és érez, s a tanácsadáson belüli nega-

T~. Magyarul 1 . még: Buda Béla, 1978, Az empátia - a beleélés lé­

lektana. Gondolat. - Szerk.
121
tív hatás veszélye nagy mértékben csökken,

Rogers "A terápiás személyiségváltoztatás szükséges és

elégséges feltételei" (1957) című, a tanácsadási folyamatról
szóló fontos előadásában azt fejtegette az empátiával és a vele
rokon fogalmakkal kapcsolatban, hogy egyedül ezekre van szükség a
kiliens megváltoztatásához. Az 6 klienscentrikus terápiája e
szemléletet képviseli. Rogers szerint az ember növekedésének
elősegítéséhez a következők szükségesek: 1 / integrált, kongruens
kapcsolat a klienssel, 2/ feltétlen pozitív figyelmesség a kliens
iránt, 3/ az empátiának a klienssel való közlése a tanácsadó
részéről, "Semmi egyéb nem szükséges." (Rogers, 1957, 27. old.)

Egan (1975), azzal egyidejűleg, hogy elismerte a Rogers által

megfogalmazott empátia fontosságát, két smpátiatípust határozott
meg. Az első, a primér empátia, egyenes párhuzamot mutat az
empátia Rogers-féle értelmezésével és főleg figyelési fogásokat
foglal magában.

Egan ezenkívül "fejlett és pontos" vagyis ^szakszerű empátiáról

(advanced accurate empathy) T s szól,-.amelyben a tanácsadó többet
nyújt önmagából és közvetlenül befolyásolja a klienst? JL-,
befolyásolási fogások (önfeltárás, direktívák, interpretáció)
alkalmazásával az ügyes tanácsadó magasabb szintű empátiát való-
sítfiat"tnecr és gyorsabban vezetheti végig a klienst a terápián,
mint a Rogers által ismertetett elemi empátia segítségével
tehetné. Hasznos lehet, ha összevetjük egymással az empátia két
típusát az előző fejezetbeli interjú jegyzőkönyve alapján. Bemu­
tatjuk a kliens 14. pontbeli közlését, két példa kíséretében:

Primér empátia
A kliens közlése : 14. Donna : Már az idegeimre megy.
Ahányszor elmegyünk valamer­
re, folyton más nőket stíröl,
és ettől elbizonytalanodom.
Néha szeretném föllökni. Ezen
is veszekszünk, de ő tagadja
a dolgot. Egyik este fölkel­
tem és kimentem a bárból,
hazamentem egyedül. Azt hi­
szi, utánam jött?
Primér empátia: 15. Tanácsadó: Ön elbizonytalano­
dik, ha a férfi más nőket
nézeget, de ahhoz is megvan

122
 az ereje, hogy fölkeljen és
elmenjen, ha ő odamegy Qihöz.
Fejlett és pontos
empátia: 15. Tanácsadó: Érzem a vele kap­
csolatos bizonytalanságát, cte
érzem az ön keménységét is,
hogy képes és hajlandó föl­
kelni és otthagyni őt. Impo­
nál nekem az Ch erélye,
ugyanakkor sajnálom is, hogy
olyan kétségbeesett és kese­
rű.

A fenti példában a primérempátiát egy parafrázis és egy érzés-

reflektálás kombinációja adja, ám a fejlett és pontos empátia
ugyanazokon a figyelési fogásokon kívül már valami mást, többet
iskívánt a tanácsadó saját világából. Ebben az esetben a
tanácsadó a kliensnek a saját személyes reakcióinak feltárásával
is szolgált. Az összetettebb segítő közlés, ha ésszerűen
alkalmazzák, gyorsabban segítheti előre a klienst. Ugyanaz a
közlés,ha rosszul időzítjük és nem "adhominem" alkalmazzuk.
romboló hatású lehet. A befolyásolási fogásokat csak ügyes és
képzett tanácsadó tudja hatékonyan alkalmazni.

Carkhuff (1969 a,b) ugyanezt a kérdést másképp fogalmazza meg.

Ö az empátia öt szintjéről beszél, a "destruktív"-tói (1 . szint)
a"felcserélhetőválaszok"-on át (3. szint) egészen az "additív
empátiáig" (4. és 5. szint), Afelcserélhető válaszok közvetlenül
az Egan-féle primer empátiának felelnek meg, az additív empátia
pedig a fejlett pontos empátiával rokon.

Ideális értelemben az-empátia a tanácsadó és a kliens között

létrehozott lelkitartalom áramlás, s minden valószínűség szerint
hasznos is, mivel a következőkről van szó:
1) Hallgassa meg figyelmesen a klienst és alkalmazzon figyelési
fogásokat, hogy az illető is érezhesse: odafigyelnek rá. Ezen
a szinten, ha az ön válaszai nagyjából felcserélhetők a klien­
séivel, Ön primér empátiát tanúsít. Olykor a különös
gondossággal alkalmazott figyelési fogások révén az empátia
magasabb szintjei is megvalósulhatnak.
2) Miután gondosan végighallgatta a klienst, Ön, mint tanácsadó,
eldöntheti helyes-e fokozni a kommunikációt olyan befolyásolá­
si fogásokkal, mint' a direktíva, az önfeltárás vagy az inter­
pretáció. Az Ön és a kliens világfelfogásának ügyes egybeötvö-
 zésével eljuthat a fejlett pontos empátiáig, gazdagítva ezzel
a kliens élményét, A befolyásolási fogalmak meggondolatlan
alkalmazása szétrombolhatja a primer empátiát is, amit Ön
korábban már kialakított.
3) A tanácsadó ezek után ellenőrzi a tanácsadói fogások pontossá­
gát és ésszerűségét ("Pontosan értem Önt?" "Hogyan hangzik ez
Önnek?"), s ilymódon kölcsönös viszonyt teremt az interjún
belül. Ha Ön ezt az ellenőrzést hatékonyan végzi, magasabb
empátiaszintre juthat, úgyszólván, függetlenül attól, milyen
közlést alkalmaz. Ha a z Ö n felfogása helyes, a kliens
általában simán jut előbbre. Ha viszont az ön felfogása vagy
elgondolása helytelen, áz'~ellenőrzés ezt felfedi, s akkor a
kilenssel tisztázhatja a kérdést.

Ez az egyszerű háromszakaszos struktúra az empátia alapvetése.

A legkülönbözőbb szerzők, mint pl Ivey és Gluckstern (1976),
Brammer (1973), valamint Brandler és Grinder (1975) hangsúlyozzák
a kölcsönös kommunikáció-áramlást, noha más és más terminológiát
hasaiéinak.

A 25. pontban a tanácsadó az 1-2-3 séma szerint válaszol

Donnának. Figyeljük meg, hogyan segíti elő ez egy interakcoós
kereten belül az interjú folyamatosságát;

25* Tanácsadó: E pillanatban valami zavart érzek. Hadd men­

jünk ezen végig Önnel... Ha nekem valaki kedves, és
jó is hozzám, bízni kezdek benne és jól érzem magam.
De ha bennehagy a pácban, letört és zavarodott
leszek. Olyan élmény ez, mint amilyen az Öné?

Ha az önfeltárás zárt, a. kliens folytatja a beszédet. Ha nem,

úgy a tanácsadó rájöhet arra, hogy az illető személyes élménye
másféle. így vagy úgy, az interjú tovább halad. A tanácsadó köz­
lése végén az ellenőrző mondat döntő fontosságú.

Szerintünk az empátiát legjobban úgy fogalmazhatjuk meg, mint

a figyelési és befolyásolási fogások hatékony alkalmazását a kli­
enssel való folymatos interakcióban. Általában várható, hogy a
figyelési fogások ügyes használata primér empátiát eredményez, óm
a fejlett, pontos, szakszerű empátiához befolyásolási fogások is
szükségesek. Az empátia szorosan kapcsolódik olyan egyéb
tanácsadói dimenziókkal, mint a pozitív figyelmesség, a tisztelet
és melegség, a konkrétság, közvetlenség, konfrontáció, valamint a
kongruencia vagy az őszinteség. Fejezetünk további szakaszaiban

124
részletesebben vizsgáljuk ezeket az ideákat.

Pozitív figyelmesség. - Ha Ön elő kívánja segíteni a kliens

változását, hinnie is kell abban, hogy az illető meg tud
változni, és vannak pozitív aspektusai. Legegyszerűbb formájában
a pozitív figyelmesség nem más, mint a kliens verbalizációjára
és magatartására irányuló szelektív figyelem. Minden
intencionális terápeuta feltételezi munkája során, hogy van
segítség a kliens számára. Ha Ön nem hisz abban, hogy az embere­
ken segíteni lehet, kliensei megérzik ezt a tartást és nem kérnek
az Ön terápiájából vagy tanácsadásából.

Carl Rogers másképp fejezi ki a pozitív figyelmességet. Ennek

alapja az a szemlélet, hogy az emberek haladó mozgásinak, pozití­
vak és fejlődőképesek. Rogers nem csupán szavakban hirdeti
nézeteit, - tanácsadásaiban be is mutatja azokat.

"Első pillantásra azt hihetne az ember, hogy a Kliens

helyzete vigasztalan, reménytelen. De, úgy tűnik, Carl
Rogers mindig talál valami pozitívumot a kétségbeesés sötét
mocsarában fuldokló egyénben, s ezt a pozitívumot érzésref-
lexiőval vagy (újabban) egyenes személyi visszacsatolással
világítja meg". (Ivey és Gluckstern, 1976. 1. old.).

Más elméletek is műköctiek ugyanebben a keretben. Tranzakció-

analitikus tanácsadókkal is találkozunk, akik "stroke"-okról és
"varm--fuzzy"-król beszélnek, - családi terápeuták is hisznek
abban, hogy az emberek változhatnak és fejlődhetnek, és egyes
behavioristák is erősen hiszik, hogy gyakorlatilag minden kliens
megtanulhat úrrá lenni a saját helyzetén, ha olyan megerősítést
kap, ami megkönnyíti a személyi fejlődést. A szavak és módszerek
különfélék lehetnek, de valamennyi hatékony terápikus és
tanácsadási elmélet hisz abban, hogy képes pozitív változást
vinni a kliensek életébe.

Az előző fejezetbeli jegyzőkönyv is szemlélteti a pozitív

figyelmesség fontosságát:
10. Donna : 3a. Fáradt vagyok, egyszerre minden jön rám. Ha
csak agyféle bajom volna... de még a szüléimét sem
állhatom. Mama folyton kiabál, mihelyt meglát, az
apám meg nem is tárgyal velem... csak néz rám. Olyan
az egész mintha kitaszított lennék, vagy mintha a
világon sem lennék számukra.
11. Tanácsadó: Egyszóval sok minden zajlik egyszerre. Ön,

125
 amint látom, elég pontosan tudja ábrázolni a dolgo­
kat , Ön terhes, nem tudja, hogyan fogjon bele az
abortuszba, Ronnie-vel szentien szerelmet és haragot
egyaránt érez, szülei pedig nem támogatják. Mégis
úgy látom, Ön .igyekszik megőrizni a tartását, bár
gyengének érzi magát és segítségre szorul,,

Ebben a példában a pozitív figyelmességre utaló kijelentéseket

aláhúztuk. Donna elég vigasztalan képet rajzolt. A kezdő
tanácsadó, aki ráadásul gyakran meg is rendül kissé, általában
vagy a problémát akarja feltárni és így elkerülni a valódi kérdé­
sekkel való szembekerülést, vagy túlontúl riasztónak látja a
problémát és csak a negatív aspektusokat hangsúlyozza. Egy
felületesen optimista (pozitív figyelmességnek korántsem minősülő)
válasz így hangozhatnék: "Donna, Önnek rengeteg előnye van, a
dolgok jóra fognak fordulni." Egy ilyenfelelet önmagában akár
kielégítő is lehet, de ha ez az egész interjúban így folytatódik,
az eredmény a kliens problémájának elbagatellizáládása lesz. A
másik véglet pedig ez lehetne: "Donna, a helyzet ugyancsak
kétségbeejtő,.. Ön mindig lejjebb és lejjebb kerül..." Bizonyos
értelemben ez is precíz válasz lehet, de ha az egész interjú
végig így folytatódik, a kliens fölött összecsapnak a hullámok. A
tanácsadói interjú felületesen pozitív és felületesen negatív ke­
zelése egyaránt romboló hatású lehet.

Röviden: a pozitív figyelmesség azt kívánja Öntől, hogy

folyamatosan keresse klienseiben az előnyöket és a kemény
tartást, ám ugyanakkor őszintén és világosan foglalkozzék az ő
nagyon is valóságos életkérdéseikkel. A tanácsadás nem arra való,
hogy a dolgokat szőrmentében kezeljük, hanem arra, hogy segítsük
az embereket a maguk igazi világával való szembenézésre. Az
intencionális tanácsadás és pszichoterápia olyan elemei, mint a
tisztelet és melegség, lényegesek és szükségesek ahhoz, hogy az
embereket ezzel a világgal megbirkózni segíthessük.

Tisztelet és melegség. - A hűvös, távolságtartó tanácsadók és

terapeuták esetleg nagymenőknek és szakzseniknek tűnhetnek, ám a
hivatásosság eme homlokzata mögött a kliens iránti öntudatlan
ellenségesség és antipátia húzódhatik meg. Az intencionális
tanácsadó szereti és tiszteli a többi embert, és ezeket az
érzéseket közli is velük. Ebben a rövid fejezetszakaszban a tisz­
teletet és melegséget úgy tárgyaljuk, mint az igazi empatikus
megértés kellékeit..

126
 Azok a tanácsadók, akikből hiányzik a klienseik iránti
tisztelet, sokszor "beceneveket" találnak ki rájuk a hátuk mö­
gött, manipulativ "segítő" játékokat eszelnek ki, kérkednek
hatékonyságukkal klienseik és a kollégák előtt, faji vagy
szexuális jellegű megnyilatkozásokat tesznek, vagy bármilyen más
módon tanúbizonyságot tesznek róla, hogy nincsenek tekintettel és
tisztelettel a másik emberi lény iránt. Jó volna, ha
elmondhatnánk, hogy az ilyen viselkedés ritka a tanácsadói
hivatásban, sajnos azonban túlságosan is gyakori. A tisztelet
hiányának legvilágosabb kifejezése a "lekezelés", amidőn a
tanácsadó negatív módon nyilatkozik a klienséről akár nyílt, akár
burkolt formában. Mi több, vannak tanácsadók, akik saját magukat
"kezelik le" és ezzel képtelenné válnak másoknak tanácsokat adni.

Vannak bizonyos pozitív módok, amelyek alkalmasak a tisztelet

kommunikálására :

A tisztelet kinyilvánítására szolgáló közléseknek két alap­

típusa az elismerő és a különbség-értékelő közlés. Elismerő
közlések: "Ön jól fejti ki a véleményét", vagy: "Jó belá­
tás". Különbség-értékelő közlések: "Én ezt nem így látom,
de el tudom képzelni, hogyan juthatott Ön erre a nézetre",
vagy: "Talán nem értek egyet azzal amit mond, de elismerem
a jogát, hogy ezt rondja." Láthatjuk, hogy tisztelet és a
pozitív figyelmesség egymással szoros rokonságban állnak.
(Ivey és Authier, 1978, 136. old.)

Ha ki akarja mutatni, hogy tiszteli klienseit, bizonyára

szeretne maga is meggyőződni róla, kellően ösztönzi-e pozitív
erényeiket és ad-e kellő verbális támogatást erőfeszítéseikhez,
avagy sem. Zimmer és Anderson (1968) az ilyen verbális
támogatásokat "képesség-potenciál" közléseknek nevezték, s azt
tapasztalták, hogy ezek minden, erősen empátiaközpontú interjúban
megtalálhatók. Az effajta közléseket azonban túlságba is lehet
vinni; a tanácsadók és a kliensek véleményei eltérők. Ilyen
esetekben az eltérések tiszteletteljes módon való nyílt megvita­
tása sokat segíthet. Az eltérések megtárgyalásának elmulasztása a
tisztelet hiányára utalhat, de jellemzője lehet egyes elméleti
orientációknak is, amelyek a kliens és a tanácsadó kölcsönös jó-
viszonyára nem helyeznek ekkora súlyt.

Kimutattuk, hogy a tanácsadói válaszok meleg hangja az

empátikus viszony alapjául szolgáló fontos tényező. De mi is a
melegség? A melegséget úgy határozhatjuk meg, mint a klienssel
127
í
szembeni érzelmi attitűdöt, nonverbális módon kifejezve. A
hangszínezet, a testtartás, az arckifejezés és szükség esetén az
érintés képessége: ezekkel fejezhető ki a tanácsadói melegség és
segítő készség a -kliens iránt. Egy interjúban a tapasztalat
szerint a melegség mindenkori fokát legjobban a mosoly közli
(Bayes, 1973). A melegség önmagunk kifejezésének egyik formája
ezen a világon. Van-e Önben melegség? Hogyan közli Ön ezt a
melegséget másokkal?

A melegséget, a tiszteletet és a pozitív figyelmesség korábban

említett fogalmát talán nem is lehet igazában elkülöníteni egy­
mástól. Mégis elképzelhető olyan ember, aki a pozitív visszacsa­
tolást, tiszteletet és pozitív figyelmességet hűvös, távolságtar­
tó módon adja a kliens tudtára. A melegség hiánya semmissé teheti
a pozitív üzenetet. A melegségnek mosoly, hangszínezet és más
nonverbálií, eszközök általi kommunikációja erőt és meggyőző nyo­
matékül ad a tanácsadó közléseinek.

Az előző fejezet interjú-jegyzőkönyvében' nem egykönnyen

találunk a tiszteletre világosan utaló pontokat. Tegyük fel
azonban, hogy a tanácsadónak az abortusszal kapcsolatban akar
pro, akár kontra érzései vannak. Láthatjuk: a tanácsadó mindent
megtesz, hogy segítsen a kliensnek dönteni ebben a fontos kérdés­
ben. Egyetlen pontban sem közöl a tanácsadó személyes véleményt
vagy álláspontot. A főhangsúly Donna döntésének elősegítésén van.
Tegyük fel, hogy Donna véleményt kér a tanácsadótól. Hogyan
válaszolna a tanácsadó?

Donna : Ön már jó ideje hallgat engem. Mit gondol, mit kel­

lene tennem? Olyan zavarodott vagyok.
Tanácsadó: Látom, hajlik arra,hogy megtartsa a gyereket. Ez
tetszik nekem, becsülöm az életet. Ha az Ön helyében
lennék, valószínűleg Önhöz nagyon hasonlóan éreznék.
Őszintén szólva remélem, hogy rreglesz a gyereke, - mégis
úgy gondolom, ebben Önnek kell határoznia. Azt hiszem,
meg is tudja oldani.

Helyesen válaszolt-e a tanácsadó a fenti önfeltáró közlésre?

Értékítélettől és elméleti beállítottságtól függően a felelet az
egyhangú igen és az abszolút nem között mozoghat. Ilyen
helyzetekben a tanácsadóknak nem könnyű választ találniuk, és
esetleg úgy döntenek, hogy nem nyilvánítanak véleményt. Lehet
vitatkozni azon, kell-e véleményt nyilvánítani egy interjúban;
csaknem mindenki egyetért azonban abban, hogy az efféle kérdésre
128
nem helyes az interjú korai Szakaszában válaszolni. Az ülés
későbbi szakaszán, amikor már több adat áll rendelkezésre,
nagyobb biztonsággal lehet felelni ilyen kérdésekre. Végül, a
tisztelet és melegség nyilvánvaló hiányára utalt volna, ha a
tanácsadó megkísérelte volna ráerőltetni személyes véleményét a
kliensre.

Konkrétság. -

13. Tanácsadó: Mondana nekem egy specifikus példát arra,mi­

lyen a helyzet Ön és Ronnie között?

A kliensek gyakran kétértelmű panaszokkal kezdik a terápiát.

Az intencionális terapeuta egyik feladata, hogy tisztázza és
megértse a bizonytalan gondolatokat és problémákat, amelyeket a
kliens közöl. A hatékony interjúk a globális, általános kérdések
tétovázó leírásaitól a kliens életében történt vagy történő
események nagyon is konkrét megvitatása irányában haladnak. Donna
például a 6 . pontban azt mondja, hogy 6 és Ronnie nevű barátja
veszekednek egymással, és fogalma sincs, "boldogulnak-e egymással
valaha is". Egy bizonyos szinten ezek a közlések világosnak
látszanak, ám ha figyelmesebben nézzük, a tanácsadónak valójában
alig lehet fogalma arról, mit ért Donna "veszekedésen" vagy
"boldoguláson". Ezek határozatlan, nem specifikus fogalmak. Az
interjúban később, a 13. pontban elhangzó tanácsadói kérdés,
amelyet fentebb idéztünk, segíteni akarja Donnát, hogy világos és
specifikus adatokat nyújtson arról, mi is történik az életében.
Donna válasza a 14. pontban már konkrétabb és részletesebb
bepillantást enged számunkra Ronnie-val való viszonya természeté­
be.

Hogy a kliens életének teljes eseményeit megérthessük,

absztrahálnunk kell azokat és nagy, komplex sémákat kell
létrehoznunk. E sémák között a konkrét események a folyamat
során néha veszendőbe mennek, s az emberek elfelejtik,
honnan indultak el. Hogy az élet bonyolult sémáit
megértsük, konkrét példákra van szükségünk, - és
megfordítva: hogy bizonyos konkrét eseményekről fogalmat
nyerjünk, absztrahálnunk és általánosítanunk kell. Ahogyan
haladunk felfelé az "absztrakciós létrán", koncepcióink
erősödnek, noha ugyanakkor az egyedi tények, specifikumok
elveszhetnek a szemünk elől, és ne érezzük azt, hogy mindez
a mi saját élményünk, megtapasztalt valóságunk. ( Kelly,
1955, 119-136. old.)
129
 Valamennyi minőségi dimenzió közül talán a konkrétság
tanulható meg a legkönnyebben. Kérdezzen kliensei életéből
specifikus példákat vagy eseményleírásokat. A kliensek rövid
leírásait kövessék további kérdések vagy reflexiók, így életük
teljes és gazdag folyama mind az Ön, mind az 6 számukra tisztábbá
kristályosodik. Ezt a következő példa is szemlélteti:
Kliens: Pocsék hetem volt. (határozatlan)
Tanácsadó: Mondana egyet-kettőt abból,ami rosszul ütött be?
(konkrét)
Kliens : Hogyne, - fát vágtam és jól elvágtam a lábamat
(konkrét), meg aztán a feleségemmel megint csak nem
jövök ki valami fényesen, (határozatlan)
Tanácsadó: 0... Ez valami csúnya dolog lehetett (határozat
lan)... Azt mondja, Ön és a felesége nincsenek valami
jóban. Beszéljen erről többet is. Pontosan mi az, ami
történik? (konkrét)

Egy interjú hangját és mélységét gyakran az határozza meg,

milyen konkrétan és specifikusan tudnak a kliensek saját
problémáikról beszélni. És megfordítva: túlontúl nagy súlyt is
helyezhetünk a konkrét részletekre, s ezzel elvesznek szem elől a
szélesebb koncepciók és összefüggések, Ez néha túl nyomasztó
érzelmi élményt idézhet elő, ilyenkor inkább a határozatlan
fogalmazásra kell törekednünk. A legtöbb kliens esetében azonban
a konkrét életélmény tényszerű eseményeihez való kapcsolódás
könnyíti meg az empátiát és a tanácsadó és kliens közötti
kommunikációt. A konkrétság fogalmával legközelebb az V.
fejezetben foglalkozunk, amikor is kapcsolatba hozzuk azt a
kliens felszíni megnyilatkozásainak alpjául-szolgáló mélysruktúra
fogalmával.

Közvetlenség. -
Általánosságban, a legerőteljesebb tanácsadói közlések
jelenidejűek, s ezeket tekintjük a legközvetlenebbeknek is. A
könyvünkben tárgyalandó különböző idődimenzióknak más és más
nyomatékot adnak. Például:
A pszichoanalitikai elmélet (legalább is egy hosszútávú analízis
első éveiben) elsődlegesen múlt időt alkalmaz, és múltbeli
élményekre összpontosít. A Gestait-terápia és az
egzisztencialista segítóelmélet a jelenre fekteti a súlyt és arra'
fordít megkülönböztetett figyelmet, ami a klienssel a közvetlenül
jelenvaló, "itt-és-most" világban történik. A behaviorista
segítők és a pályaválasztási tanácsadók lehatolhatnak ugyan a

130
múltba, ám gyakorta elsősorban a kliens .jövőbeli önmegvalósítása
az, ami érdekli őket.

A segítő célú interjúban az eszmecsere nyelvtani ideje erősen

rányomja a bélyegét a kliens és tanácsadó közötti interakcióra.
Figyeljük csak:
Kliens: Be vagyok gyulladva.
Analitikus tanácsadó: Asszociáljon szabadon legkorábbi gye­
rekkori élményére, ami kapcsolatban lehet ezzel az érzé­
sével.
Egzisztenciális tanácsadó: Ön meg van ijedve. Mit jelent ez
e pillanatban az Ön számára?
Behaviorista tanácsadó: Mit szeretne tenni ebben a kérdés­
ben? (Ivey és Authier, 1978, 141-142. old.)

A fenti tanácsadói közlések közül vajon melyik a leghatéko­

nyabb? Ez attól függ, milyen világnézetet képvisel Ön, és mi a
véleménye a terápiás interjú céljáról (céljairól). Mindegyik
irányszöveg konkrétabb önkifejezésre ösztökéli a klienst, de a
világot nagyon eltérő időfelfogásban szemléli.

A közvetlenségnek ezt a felfogását nem árt a Carkhuff-éval

összehasonlítani(1960), aki ezt a szót a kliens és tanácsadó
közötti viszonyra súlypontozza. Carkhuff szerint a
közvetlenség gyenge színvonaláról beszélhetünk akkor, ha a
tanácsadók nem vizsgálják a tanácsadó és kliens közötti
személyes kapcsolatokat, - a magas szintű közvetlenség viszont
akkor valósul meg, amikor a kliens és tanácsadó jelenidejű,
"itt-és-most" viszonyának kérdéseit komoly figyelem kíséri.
Carkhuff-nak a közvetlenségre vonatkozó szemlélete fontos
ugyan, mi mégis úgy tapasztaltuk, hogy a jelen, múlt és jövő
idejű önkifejezés egyszerű megtanítása könnyebben megragadha­
tó. Amikor a személyes érzések önkéntes kitárásának
mikroskillje közvetlenül párosul a jelenidő használatával,
magasszintű kliens-tanácsadó kommunikáció válik lehetségessé,
ami erősen emlékeztet a Carkhuff által ismertetettre.

A következő eszmecsere jól illusztrálja, mit ér a mondat-

szerkezetnek a verbális1 kifejezés közvetlenségét illető
vizsgálata:
19. Tanácsadó: Meg tudná mondani nekem, mit érez belül,ami­
kor azt hiszi, hogy Ronnie más nőket nézeget?
20. Donna: Sértő... Betegnek érzem magam,mintha csak influ­
enzás lennék.
131
 21- Tanácsadó:. Ahogy hallgatom, még magam is szinte érzem a
fájdalmát és a kínját. Kíváncsi vagyok, mit szól ehhez
az állapota?
22. Donna: Állandóan kínoz, akkor is,most is. Az állapotom?
... Ronnie nem úgy kezel, ahpgyan elvárom tőle, és ez
fáj.

A tanácsadó fenti közlése a múltfelé orientálódik, és a kliens

válasza is múltidejű értelmű. A 21. pontban a tanácsadó aktívabbá
válik, amennyiben jelenre vonatkozó közlést tesz, - Donna maga is
jelenben válaszol, és azt is kifejti, hogyan függenek össze
jelenbeli érzései múltbeli érzéseivel, A jelen és múlt érzések
ilyen itegrációja számos tanácsadási szemléletre jellemző. Ön
valószínűleg tapasztalja majd, hogy pszichodinamikus terapeuták
gyakran a múlttal indulnak és a jelen felé haladnak, az eredmény
pedig a múltbeli és jelenbeli élmény integrációja lesz.
Ugyanakkor a Gestalt-tanácsadők a jelenidejű élményből indulnak
ki, s ahogyan az interjú halad, a kliens láthatja, hogyan
határozza meg a múlt a jelenbeli eseményeket, Lényegileg azt kell
hinnünk, hogy a múlt, jelen és jövendő élmények integrációja a
tanácsadás voltaképpeni célja. Az élmény és magatartás integráci­
ója felé jó úton járunk, ha mind a kliens, mind a tanácsadó
közléseinek (nyelvtani és értelemszerű) időbeliségére figyelmet
fordítunk.

A konkrétság és a közvetlenség egymással szorosan rokon

fogalmak. Mindkettő cselekvő mandatszerkezetben fejezhető ki. A
nem közvetlen, nem konkrét nyelvezet példája az ilyen mondat: "A
férjem ezt és ezt csináltatta velem." Ebben a mondatban a kliens
nem annyira a rondát alanyaként,mint inkább tárgyaként jelenik
meg. Sokkal inkább önmaga uraként mutatja a klienst ez a mondat:
"Megtettem, amit a férjem mpndott, mert féltem, hogy megruház."

Az olyan határozatlan módosítószók, mint "talán",

"valószínűleg", "olyasféle", "ritkán", "olykor" és "néha", jó
eszközök a kliens (és a tanácsadó) számára, hogy segítségükkel
széles ívben elkerüljenek minden konkrétságot és közvetlenséget.
Az intencionális tanácsadó és terapeuta viszont éberen ügyel az
olyan kliensre, aki előszeretettel menekül a határozatlan,
többértelmű nyelvhasználathoz, hogy így elkerülje a valóban
fontos kérdések megvitatását.

Mégis vannak esetek, mikor egyenesen kívánatos és helyes, ha a

kliensek kevésbbé közvetlenek és konkrétak, Ha egy szituáció
132
túlságosan fenyegető és szorító, a tanácsadó a múlt időbe
fordulhat és inkonkrétté válhatik, hogy a feszültséget és
fenyegetettséget csillapítsa.
Kliens: (láthatóan reszket és közel áll a síráshoz): Olyan
elveszettnek érzem magam. Semminek sem látom értelmét...
az egész olyan reménytelen.
Tanácsadó: A múlt héten mintha jobban érezte volna magát...
nem úgy, mint most.
Kliens: Igen, azt gondoltam, összeálltak a dolgok, - de úgy
látszik, most megint minden széthullott.
Tanácsadó: Menjünk most vissza, és nézzük meg azt a dolgot,
am.it Ön a múlt héten csinált, és ami eredményesnek is
látszott.

A tanácsadó második megnyilvánulása nem közvetlen, és főleg a

múltra vonatkozik. A kliens hasonló sémával válaszol,
közvetlensége és konkrétsága csökken. A tanácsadó ezután a kliens
figyelmét egy múlbeli pozitív élményre irányítja. Itt ismét csak
a konkréttá és specifikussá válás lesz előnyös. Le kell
szögeznünk, hogy nem mindig okos dolog visszarettenni a kliens
erős kifejezéseitől,. Egyes tanácsadóknál és terapeutáknál a
kliens érzelmi jellegű önkifejezése előli kitérés, mint egyfajata
állandósult séma tapasztalható. Az intencionális terapeuta
kitanulja, mikor kell közvetlennek és konkrétnak lennie, s mikor
használhatja ugyanezeket a fogalmakat arra, hogy csökkentse,
feloldja a kliensre nehezedő nyomást. A különböző elméletek más
és másfajta módon kezelik ezt a kérdést. Szükséges, hogy Ön
megvizsgálja saját életélményét, a tanácsadással kapcsolatos
elkötelezettségét, valamint a különböző alternatív
pszichoterápiái elméleteket, s kialakítsa e döntő kérdésben a
saját pozícióját. Függetlenül attól, mi az Ön álláspontja ebben a
kérdésban, kötelező figyelembe vennie e konstrukciók erejét.

Konfrontáció. - A "confront" szó jelentése a szótár szerint:

1( valakivel szemben állni; szembetalálkozni, 2 ( ellenségesen
szembefordulni, szembeszegülni valakivel. (Barnhart,1950.) Ez két
erősen eltérő jelentés, pedig az intencionális tanácsadás
oktatása során gyakran összekeverik őket. Legrosszabb, leginkább
ineffektiv megjelenési formájában a konfrontáció a tanácsadó
részéről megnyilvánuló nyílt vagy burkolt ellenségesség
kifejezője lehet.

"A konfrontációt úgy határozzuk meg, mint...az attitűdök,

gondolatok vagy magatartások közötti diszkrepanciák kimutatását.
133
A konfrontáció során az egyént közvetlenül szembesítik azzal a
ténnyel, hogy ő netán mást mond, mint amit gondol, vagy mást
cselekszik, mint amit mond" (Ivey és Gluckstern, 1976,46. old.).
A konfrontáció nem meghazudtolás; nem azonos azzal, hogy
megmondjuk a kliensnek, miszerint ő vagy téved, vagy "nem jó"
ember. A tanácsadásban a konfrontáció fentebb idézett első
szótári jelentése az, ami központi fontosságú; a második jelentés
potenciálisan romboló.

A konfrontáció megértéséhez fontos, hogy ismerjük az

inkongruitás és a diszkrepencia szavakat. A kliensek sokszor
"kettős közlést" adnak az interjúban. "Én csakugyan szeretem a
férjemet, de...", vagy "Én tényleg szeretném megkapni ezt az
állást, de megszakadni sem akarok", vagy "Maga klassz terapeuta,
de ezzel a legutóbbi szövegével kicsit elvetette a súlykot". A
fenti közlések mindegyikében a kliens két dolgot állít egy
mondatban, kimutatván ezzel, hogy ugyanarról a fontos dologról
vegyes érzelmei és gondolatai vannak. Az intencionális, empatikus
tanácsadó valószínűleg bebizonyítja a kliensnek a vegyes vagy
kettős közlés tényét, s ezzel lehetővé teszi számára, hogy
"szembesüljön" a dolgokkal, /^kettős közlések, inkongruitások és
diszkrepanciák testbeszéddel is bemutathatok, - a kliens például
ezt mondja: "Borzasztó főnököm van", miközben szorosan keresztbe­
rakja kezeit és lábait. >
y ''

A Donna-féle interjú jegyzőkönyvében is van néhány példa a

konfrontációra:
7. Tanácsadó: Szóval egyrészt szereti őt, másrészt nem tud­
ja, igazán boldogulhatnának-e egymással.
(A konfrontáció a nő ambivalens érzéseire és gondola­
taira összpontosít a fiúval szemben.)
15.Tanácsadó:Ön bizonytalanul érzi magát,ha a férfi más nőt
nézeget, de ahhoz is megvan az ereje,hogy fölkeljen és
elmenjen, ha ő odamegy Önhöz.
(A konfrontáció a nő bizonytalanságérzése és az elme­
netelben megmutatkozó lelkierő ellentétére összponto­
sít.)
53.Tanácsadó: Szép álom... és jó távol van attól, ahol Ön
jelenleg áll. Almaiban Ön képes átélni a szabadság és
az emberi közelség érzését. Hogyan lehet ezt összee­
gyeztetni az Ön Ronnie iránti jelenlegi érzéseivel?
(Ebben az esetben a konfrontáció először is az
idealizált álom és a jelenlegi valóság diszkrepanciá­
jára összpontosít. Ezt egy implikált konfrontáció

134
 követi, amely összeveti a szabadság és emberi közelség
érzéseit a Ronnie-től való eltávolodottság érzéseivel.)

Úgy tűnik, a legtöbb pszichoterápiái iskola sajátos figyelmet

fordít az .inkongruitásokra és diszkrepanciákra. Ám minden egyes
elméletnek megvannak a maga saját eszközei, hogy elérje a közös
célt, azaz megoldja és feloldja az életben óhatatlanul előforduló
inkongruitásokat és kettős jelentéseket.

Bizonyos, hogyha túlzottan konfrontáló, karizmatikus terapeuta

yeszélyt jelenthet a. kliens fejlődésére. Ugyancsak bizonyos, hogy
a túlságosan óvatos ïerapëüta Is "igen gyenge előmenetellel
számolhat a kliens részéről. Az intencionális tanácsadás azt
kívánja, hogy r a, konfrontáció, a közvetlenség és a konkrétság
gondos egyensúlyban álljon a melegség, a pozitív figyelmesség és
a Tisztelet ~ mjnoségelemeivel. Szerintünk az empátikus terapeuta
olyan szêmétÿ'; S a képes megtartani a "vonzás-taszítás” és a
támogatás közötti egyensúlyt, felhasználva ehhez a tanácsadási
fogások és elméletek széles skáláját. Ez az egyensúly persze nem
lehet hiteltelen, - nem mondhat ellene a tanácsadó valódi énjé­
nek. Itt érdemes szemügyre venni a kongruencia és az őszinteség
fogalmait.

Kongruencia, őszinteség, hitelesség.- Carl Rogers a

kongruencia, őszinteség és hitelesség legjobb megfogalmazását
adja, midőn megállapítja, hogy a terapeutának a tanácsadói
kapcsolaton telül "kongruens, integrált személynek kell lennie.
Ez azt jelenti, hogy e viszonyon belül ő szabadon és mélyen
önmaga kell hogy legyen, annak a tényleges élményanyagnak a
birtokában, amelyről saját egyéniségének megőrzése révén
tanúbizonyságot tesz. Ez épp az ellenkezője a tudatos vagy
tudattalan álarcviselésnek." (Rogers, 1957, 97. old.)

Az őszinte és hiteles tanácsadó nem folyamodik "kevert"

közlésekhez. Verbális nonverbális magatartása összhangban van. A
tanácsadó valóban önmagát adja. A kongruens, intencionális
tanácsadó nem ad információt védekező vagy menekülő állásból, nem
óhajt "profinak" vagy "betervezettnek" látszani, nem fél attól,
hogy releváns személyes gondolatokat és érzéseket közöljön az
interjú során, s arra törekszik, hogy nyíltan és becsületesen
viselkedjék a klienssel szemben.^

^Más irányzatok (pl. a pszichoanalízis) ugyanakor bizonyos

távolságtartást, visszafogottságot tartanak fontosnak. - Szerk.

135
 Vannak azonban pillanatok; amikor teljésen helytelennek
bizonyul a totális nyíltság és "becsültesség", amivel a tanácsadó
spontán gondolatainak kifejezése együttjár. Miközben a tanácsadó
spontán módon föltárja önmagát, a kliens esetleg teljesen
készületlen és méltatlan egy ilyen "autentikus" tanácsadóhoz, s
nem is törődik azzal, hagy a terapeuta önvallomásaira
odafigyeljen. Fontos tehát, hogy a tanácsadó őszinte is legyen a
klienssel való kapcsolatában. A tanácsadó olyan nyílt legyen,
amennyire a célnak rregfelel. Az "encounter group"~okon belüli
"balesetekkel" foglalkozó tanulmányok (Lieberman, Yalom, Miles,
1972) szerint a karizmatikus és "nyílt", "autentikus"
csoportvezetők több "balesetet" okoztak, mint sok olyan
konzervatív típus, aki a maga csoportjaival szabályozott
kapcsolatviszonyt alakított ki.

Akkor járunk el helyesen, ha a fogások alkalmazásának gondosan

őrzött egyensúlyát párosítjuk a fejezetünkben ismertetett
minőségi dimenziók mély ismeretével. ílymódon a kliens fejlődési
kilátásai megnövekednek és gyümölcsöző kapcsolatviszony
bontakozik ki.

Az őszinteség és hitelesség felé vezető egyik út a tanácsadó

jobb önmegértése. Vannak, akik a terapeutáknak is terápiát
javasolnak, mások pedig módszeres csoportélményeket ajánlanak a
személyes fejlődési vagy "encounter"-csoportokban.

Másalternatívákban a jóga-, a tánc- és a zeneterápia,

valamint hasonló segédanyagok szerepelnek. Függetlenül az
alkalmazott módszertől, a legtöbb pszichoterápiái elméleti
orientáció hangsúlyozza a tanácsadó önismeretének és éberségének
fontosságát. Ennek alapja az a hit, hogyha másokon segíteni
akarunk, mindenekelőtt a magunk fejlődésével kell számot vetnünk.

A Donnával folytatott következő eszmecsere az őszinteséggel

kapcsolatban szemléltet néhány kérdést:
24. Donna : Igen, nem tudom eldönteni, mit tegyek a
gyerekkel... Úgy értem, addig, amíg nem tudom, hányadán is
állok Ronnie-val. Általában régen kedeves volt hozzám,
főleg amikor még randevúkra jártunk. Átjött és elintézte a
kocsimat és a sztereómat, szeretett a dolgaimban eljárni.
Most, ha valamit kérek tőle, már a plafonon van.

25. Tanácsadó: E pillanatban valami zavart érzek. Hadd

menjünk végig Önnel... Ha nekem valaki kedves, és jó is

136
 hozzám, bízni kezdek benne, és jól érzem magam. De ha
bennehagy a pácban, letört és zavarodott leszek. Olyan
élmény-e ez, mint amilyen az Ölé?

26. Donna ; Azt hiszem, valahogy így éreztem. Vádolom,

amiért teherben hagyott és semmit sem tett a megelőzésére.
Rettenetesen kiborított í

27. Tanácsadó; ön most csakugyan haragszik rá.

A tanácsadó őszinte önmagához, éspedig az önfeltárás fogása

révén. A tanácsadó igen valóságos és személyes módon közli
érzéseit és gondolatait. Megjegyezhetjük, hogy az önfeltárás
viszonylag határozatlan és inkonkrét. Tegyük fel, hogy a
tanácsadó egy múltbeli eseményre utal a saját szüleivel
kapcsolatosan. Ha ezt a konkrét eseményt közölte volna, a
tanácsadó önmagát illetően őszinte maradt volna, ám a gyermeküket
"pácban fagyó" szülők bemutatása távol vitt volna a kliens
közvetlen személyes élményétől. Ez olyan példa, amelyben az
önmagunkkal szembei őszinteség valójában inkább megzavarhatja a
tanácsadási viszonyt. Ebben az interjúban a tanácsadó nemcsak
önmgával kapcsolatban, de a viszonyt illetően is őszinte. A
kongruens önfeltárás segíti az interjú menetét.

A tanácsadó őszinte önfeltárása további őszinteségre készteti

a klienst is. Az intencionális tanácsadók általában intencionális
klienseket nevelnek ki. Vegyük szemügyre most a kliens
magatartását az interjúk során.

A kliens és az empátikus attitűd. - Ez a könyv mindenekfölött

a tanácsadó és terapeuták tréningjére helyezi a hangsúlyt. Nem
feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a tanácsadási interjú
és beavatkozás célja a kliens pozitív irányú fejlődésének
zöld utat biztosítani. Nem lesz haszontalan, ha most visszatérünk
az intencionalitásnak a I. fejezetben ismertetett fogalmaihoz. Ha
a tanácsadás hatékony, úgy a kliens intencionalitása növekszik,
merevsége, immobilitása oldódik, és képessé válik arra, hogy
kulturált verbális és nonverbális viselkedési módokat alakítson
ki.

Amikor ön terápiás ülést kezd valakivel, akinek komoly

problémája van, bizonyára talál kliensében néhányat az alábbi
tulajdonságokból.

137
1) Az általános empátia hiánya. - Sok kliensnek nehéz odafigyel-
nie arra, amit mások mondanak, s megértenie mások szempontja­
it.
2) A pozitív figyelmesség hiánya. - A kliensek jobbára a maguk
negatív aspektusaira összpontosítanak. Ezenkívül mind mások,
mind önmaguk iránt hiányzik belőlük a pozitív figyelmesség.
3) A tisztelet és melegség hiánya. - A súlyosan zavart egyének,
sok esetben az öntisztelet hiányából adódóan is, olykor
nehezen képesek másokat tisztelni és segítő jellegű közléseket
tenni. Esetleg olyan általános vagy túlzó módon nyilatkoznak
másokról, hogy emögött elsikkadnak igazi gondolataik. A zavart
egyénből hiányozhat a melegség, de tudhatnak lehengerlő erővel
szeretni és vágyakozni is. A melegség nem egyszer a mások
fölötti fennhatóság gyakorlásának eszköze is lehet.
4) A konkrétság hiánya. - A klienseknek gyakorta nehézséget okoz,
hogy világos, egyenes módon fejezzék ki ragukat a tanácsadási
ülések kezdetén. Ahogyan az interjú az intencionális tanácsadó
irányításával tovább halad, úgy válhatnak a kliensek
konkrétabbá és világosabbá.
5) A közvetlenség hiánya. - A kliensek néha mindenre inkább kap­
hatók, mint arra, hogy beszédükkel a jelenben tartózkodjanak.
A naív tanácsadó sokszor megengedi, sőt a kliens fejlődése
szempontjából irreleváns trivialitások és intim részletek
iránt túlzott érdeklődésével még elő is segíti ezt a kitérő
manővert.
6 ) A konfrontáció hiánya. - A megrekedt kliensek készakarva is
kereshetik a döntő kérdésekkel való szembesülés előli menekü­
lés lehetőségét.
7) A hitelesség és őszinteség hiánya. - Sok kliens azért jár ta­
nácsadásra vagy terápiára, mert érzi, hogy nem tud igazán
önmaga lenni és képtelen másokkal szentien is az őszinteségre.
8 ) Szűk mikroskill-skála. - Kezdő kliensek általában kevés mikro-
skillt alkalmaznak, amikor önmagukról beszélnek. A félénk és
óvatos kliens többnyire inkább tartalomközlésre (főleg infor­
mációadásra) szorítkozik, s kerüli az érzéskifejezést. Néhány
intellektualizálóbb kliens úgy kezd hozzá a tanácsadási
üléshez, hogy bőségesen interpretálja saját magatartását, de
igazi belátást nem mutat. A' tanácsadók és terapeuták feladata,
hogy vizsgálják a kliensek mikroskill-használatát. Ha az
interjúk szabadon, simán zajlanak, a tartalom közlés
érzéskifejezés és alkalomszerű interpretáció kiegyensúlyozot­
tan kerül terítékre. A 3. fejezetbeli mikroskill-keret
segítségével felmérhetjük a kliensben végbemenő változást egy
terápiás üléssorozaton vagy akár egyetlen interjún belül is.
138
 A fenti lista további részletekkel és ajánlásokkal szolgál
arra nézve, mit jelent a megrekedés, az immobilités és az
intencióhiány fogalma. Az intencionális tanácsadónak/terapeutá­
nak, de az intencionális kliensnek is ideális esetben
ugyanazokkal a tulajdonságúkkal kellene rendelkeznie. Ilyenformán
fontos és szükséges hogy amikor Ön egy interjút az Eb saját
segítői kvaltásaira nézve elemez, a kliens önkifejezésének
kvalitásait is vizsgálja meg. A kliensek gyakran úgy ülnek le a
tanácsadáshoz, hogy csupán néhány sztereotip mondatot tudlak
kiötölni5 - ha a terápia eredményes, úgy képessé válnak a
mondatok széles skiájának megfogalmazására és ugyanolyan minőségű
empátia felmutatására, mint amilyennel az intencionális tanácsadó
rendelkezik.

Az empátia valamint az olyan kvalitások, mint a közvetlenség és

konkrétság, olyan eszközök, amelyekkel az ember intencionalitást
tanúsít. A tanácsadói hivatás túlságos leegyszerűsítése az a né­
zet, miszerint a fentebbi fejezetekben tárgyalt fogalmak mindenki
számára egyaránt megfelelőek:. Ez általánosságban akár igaz is
lehetne, sin tapasztalható, hogy az a mód, ahogyan egy-egy
kultűrközegben élő emberek a melegséget demonstrálják, jócskán
eltérhet más kultúrközegek tagjaiétól.Lehetséges, hogy a melegség
kifejezésének egy-egy kultűrcsoporton belüli tipikus módja egy
másik csoport számára elfgadhatatlan és alkalmatlan. Az empátiá­
nak és egyéb kvalitásoknak megfelelő kifejezésmódjai a tanácsa­
dásban és terápiában nyílván hasonlóképpen eltérőek az egyes
kultúrközegeken belül. Az empátia, mint állandó tényező, megma­
rad, de verbális és nonverbális magatartással történő
kifejezésének módjai változhatnak. Ha valaki más kulturközegek-
hez, csoportokhoz tartozó emberek iránt empátiát kíván mutatni,
nem elég fölvennie egy empatikus gesztust, hanem bizonyos
magatartásváltoztatásra is szüksége van. Ami az egyik kliens
számára empátia, az a másik számára esetleg nem az. Az e
kérdéssel kapcsolatos kulturális különbségeket az V. fejezetben
világítjuk rreg néhány példával.

Az empátia érzékeny mérlege. - A tanácsadásbeli negatív effek­

tusok listáját, amely fejezetünk végén található, minden tanácsa­
dónak és terapeutának figyelembe kell vennie. A negatív tényezők
vizsgálata kimutatja, hogy sok terápiái tévedés forrása a haté­
kony egyensúlyteremtés hiánya a kliens túlságosan erős és nem
eléggé erős ösztökélése között, az indokolatlanul mély empátia­
szint és az elégtelen támogatás és személyi kapcsolat
megteremtése között, saját elméleti álláspontunk túlhangsúlyozása
139
és az interjúbeli hangsúly és cél hiánya között, valamint a
konkrétság és a határozatlanság között. Röviden: az ineffektiv
segítőmunka legtöbb tipikus hiátusa abból ered, hogy nem
teremtettünk észszerű egyensúlyt a kliens igényei és a terapeuta
tudása és szakértelme között.

Az empátia általános konstrukcióját Ön bizonyára saját

tanácsadói magatartása elemzésének leghasznosabb eszközeként
fogja üdvözölni. Legdöntőbb a primér empátia, - annak pontos
érzékelése, hol tart pillanatnyilag a kliens, mit gondol és mit
érez. A primér empátia elérésére szolgáló kulcsjelentőségű
mikroskillek a figyelő magatartás, a minimális ösztönzések, a
parafrázisok, az érzésre való reflektálások és az összegezések.
Hasznosak lehetnek a kérdések is, ha kellő gonddal és okosan
alkalmazzuk azokat. Ha helyesen és pontosan hallgatja a klienst,
valószínű, hogy jobban ki tudja választani a megfelelő tanácsadói
beavatkozási módokat, kellő fokú melegséget és tiszteletet fog
tanúsítani, eléggé konkrét és közvetlen lesz, s eléggé őszinte
is. Ami konfrontáció történhetik, inkább a kliens, mintsem a
tanácsadó részéről fog kiindulni. A primér empátia és a pontos
figyelem egyenes utat mutatnak annak az érzékeny egyensúlyi
állapotnak elérése felé, amelyet intencionális tanácsadásnak és
pszichoterápiának nevezünk.

Az is igaz, hogy a primér empátiára és a figyelési fogáskra

való kizrólagos hagyatkozás valószínűleg nehézkesebbé, lassúbbá
teszi a tanácsadási interjúkat. Ezenfelül, bizonyos
kultúrközegeken belüli csoportok, főként a gazdaságilag
kedvezőtlen helyzetűek és elnyomottak, bizonyára türelmetlenek a
primér empátiához és figyelési fogásokhoz kapcsolódó lassú,
reflektív módszerrel szemben. Ön, mint terapeuta, számos esetben
indíttatva érzi majd magát, hogy inkább a szakszerű, fejlett,
pontos empátia felé forduljon és olyan befolyásolási fogásokat
alkalmazzon, mint a direktívák, az önfeltárás, a tanácsadás és
visszacsatolás, valamint az interpretáció, - mielőtt még
megengedhetné magának a fényűzést, hogy szilárd és biztos
kapcsolatot építsen ki kliensével a primér empátia révén. Tartsa
azonban mindig szem előtt, hogy a befolyásolási fogásokat és a
fejlett pontos empátiának néhány itt ismertetett koncepcióját
végülis meg kell szilárdítani a primér empátia alapvetésével, ha
azt akarja, hogy a kapcsolat alapos és tartós legyen. Az
intencionális tanácsadás segítheti az emberek növekedését és
fejlődését, de az ineffektiv munka ártalmára lehet a kliensnek.

140
 Fejezetünk tárgypontjai » - Fejezetünk gondolatainak
elsajátítása érdekében fontos, hogy;
1) Tökéletesen tisztában legyen azokkal a tényezőkkel, amelyek a
tanácsadás és pszichoterápia lehetséges negatív hatásaival
kapcsolatosak, - A 18. ábrán összeállítót lista alapján a
kliens szükségleteinek felmérése, a megfelelő technika alkal­
mazása, a szilárd kapcsolat, a jó kommunikáció, az összpontosító
képesség és a klienshez illő terapeuta-stílus döntő fontosságú.

2) Az empátiát úgy tekinti, mint a tanácsadás alapelméletét. --

Ä primér empátia és a fejlett pontos empátia fogalmait már be-
mutattuk. Leszögeztük, hogy a primér empátia gyakran a meg­
hallgatáshoz és a reflexióhoz, mint figyelési fogásokhoz, a
fejlett pontos empátia pedig a befolyásolási fogások hatékony
alalmazásához kapcsolódik. Az empátia gondos és konstruktív
alkalmazását a pszichoterápia negatív effektusai elkerülésének
legfigyelemreméltóbb útjaként említettük. (.19, ábra)

3) Megérteni a pozitív figyelmesség, tisztelet és melegség, konk­

rétság , közvetlenség, konfrontáció és őszinteség fogalmait, s
azonosítani tudni, hol érhetők tetten ezek egy- egy interjú
jegyzetében vagy hangszalagján. - Az empátikus magatartásnak e
gondolatok teljes megértésére kell épülnie az egyes kliensekkel
folytatott munka során.

4) Megállapítani az empátia egyes kulturális vonatkozásait és az

ezzel rokon konstrukciókat. - Noha lehetségesnek tartjuk, hogy
az empátia és a fent felsorolt ideák kulturális értelemben ál­
talános érvényűek, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az empátia
és melegség közlésének formái kultúrközegenként és egyénenként
, változhatnak.

^ Megfontolni és megérteni azt a tényt, hogy a kliens a tanácsa­

dási ülés kezdetén netán híjával van ezeknek a minőségi
tulajdonságoknak, ám ha a problémákat egy hatékony interjúban
feldolgozzuk, várható, hogy az illető a tanácsadóéhoz hasonló mi­
nőségű empátiára tesz szert. -

Ebben a fejezetben olyan fogalmakat mutattunk be, amelyek

egyesek szerint a hatékony tanácsadás egyedül szükséges kellékei.
Carkhuff (1969) a,b,) például széleskörű kutatások során
kimutatja, hogy a kliensekre káros hatással lehetnek azok,
akikből a tanácsadásnak ezek a főfeltételei hiányoznak.
Következtetései szerint "azok a kezelői és tréningprogramok, a­
141
melyek nem épülnek szisztematikusan a lényegi, facilitatív és
cselekvésirányú dimenziók köré, a legkevésbbé alkalmasak arra,
hogy erőfeszítéseikkel a segítségre szorulók javát szolgálják"
(1969. b, 10. old.).

Irodalomjegyzék

HANDLER,Л. and R.GRINDER, The Structure of Magic I. Palo Alto.

Calif.; Science and Behavior Books, 1975.
BARNHART,C., American College Dictionary. New York: Harper and
Row, Pub., 1950.
BAYES,M., "Behavioral Cues of Interpersonal Warmth". Journal of
Counseling Psychology, 1972, 39, 333-339.
BRAEWER,L., The Helping Relationship. Englewood Cliffs, N.J.
Prentice-Hall, 1973 .
CARKHUFFjR., Helping and Human Relations. Vol.I, and II.New York:
Holt, Rinehart and Winston, 1969, a,b.
EGAN,G., The Skilled Helper. Monterey, Calif.: Brooks/Cole, 1975.
GENDLIN,E. and M. HENDRICKS, Changes. Rap manual. Mimeographed,
undated, cited in E.Gendling, Focusing. New York: Everest
House, 1978 .
HAASE,R. and D.TEPPER, "Nonverbal Components of Emphatic Com­
munication", Journal of Counseling Psychology, 1972, 19,
417-424.
HADLEY,S. and H. STRLIPP, "Contemporary Views of Negative Effects
in Psychotherapy", Archives of General Psychiatry. 1976,33,
1291-1302.
IVEYjA. and J. AUTHIER, Microcounseling: Innovations in Inter­
viewing, Counseling, Psychoterapy, and Psychoeducation. -
Springfield, III.: Chas.C.Thomas, 1978.
IVEY,A. and N.GLUCKSTERN, Basic Influencing Skill, Participant
Manual. North Amherst, Mass.: Microtraining, 1976.
KELLY,G., The Psychology of Personal Constructs.1. New York: W.W.
Norton and Co., Inc., 1955.
LIEBERMANN,M.,I.YALOM and M.MILES, Encounter Groups: First Facts.
New York: Basic Books, 1972.
ROGERS,C., On Becoming a Person. Boston: Houghton-Mifflin, 1961.
ROGERS,C., "The Necessary and Sufficient Conditions of Therap­
eutic Personality Change", Journal of Consulting Psychology.
1957, 21, 95-103.
ZIEMER,J. and S.ANDERSON, "Dimensions of Positive Regard and Em­
pathy", Journal of Counseling Psychology, 1968, 15, 417-426.
ZIMMER,J. and P.PARK, "Factor Analysis of Counselor Conmunica-
142
 tions", Journal of Counseling Psychology, 1967, 14, 198-203.

Javasolt kiegészítő irodalom

BRAMCR,L. és E.SH0STR0M, Therapeutic Psychology (3. kiadás.)

Englewood Cliffs, N.J., Prentice-Hall, 1977.
A terápiái eljárás áttekintése. Gondosan felépített fejeze­
tek a tanácsadói interjún belüli kapcsolat minőségéről.

CARKHUFF,R., Helping and Human Relations. I. és II. kötet. New

York: Holt, Rinehart and Winston, 1969 a,b.
Két nagyhatású könyv a segítőéijárásról, a Carkhuff-féle el­
mélet részletes ismertetésével. A II. kötetben kapnak helyet
az empátia jól ismert ötpontos szubjektív értékskálái.

EGAN,G., The Skilled Helper. Monterey, Calif.: Brooks/Cole, 1975 .

Annak a szerzőnek érdekes és hatásos könyve, aki az
elsődleges empátiának és a fejlett pontos empátiának fejeze­
tünkben is ismertetett fogalmait megalkotta. Különösen
ajánljuk ezt a könyvet azoknak, akik az empátiával behatób­
ban kívánnak foglalkozni.

GAZDA,G., Human Relations Development. Boston: Allyn and Bacon,

1973 .
Rendkívül gondolatgazdag könyv az empátiáról és a vele
kapcsolódó konstrukciókról. Gazda a maga eszméit Carkhuff
elmélete nyomán építi föl.

ROGERS,C., "Empathy: An Unappreciated Way of Being." The Counsel­

ing Psychologist, 1975 , 5 (2 ), 2 -1 0 .
Rogers egyik legújabb megnyilatkozása az empátiáról, a kér­
dések tömör és ragyogó feldolgozása. A cikk után egy sor
kommentárt is olvashatunk az empátiáról, különböző szerzők
tollából.

143
IB. ábra:

Negatív effektusokkal kapcsolódd tényezők a pszichoterápiában.

1) A kliens felmérése. Az olyan kulcsfontosságú háttérinformá­

ciók figyelembevételének hiánya, mint az
életkor, élethelyzet (kulturális-környeze­
ti tényezők: rém, faj. etnikai háttér), a problémák
fejlődéstörténete, a pszichopatológiai, motivációs szint
és egoerősség funkcionális értéke. Oka: a túlságos mélyre
való hatolás, vagy a kliens túl gyors haladásra való
ösztökélése. Eredménye; az interjú fő kérdéséinek teljes
figyelmen kívül hagyása. (L. 2. és 6. fej.)
2) Ä technikák alkalmazása. Annak feltételezése, hogy a tanácsadó
mindentudó, mindenható és tudja, mi a
legjobb a kliensnek; a technikák és
elmélet ismeretének hiánya; jó technika alkalmazása rossz
kliensen. Oka; az interjú levezetésére való képesség
hiánya vagy a képességek túlbecsülése. (L., a 3. fej, és
az elmélettel fogalkozó-fejezetek.)
3) Viszony/kapcsolat/enpátia. Túl sok vagy túl kevés kapcsolat
sokszor a transzfer és kontratransz-“
fér (a segítő és a kliens közötti
erős érzések) kialakulásával kombinálódik. Oka: a tiszte­
let hiánya, a választási élmény megtagadása a klienstől,
a kliens defenzióival szembeni támadás, és /vagy a páci­
enssel vagy az ő haladásával szembeni helytelen attitűd.
(L. 3,4,5,6 és 8. fej.)
4) Kommunikációs problémák. A világos kommunikálásra és a kliens
közléseinek azonosítására való képte­
lenség; az általánosítások, törlések
és ferdítések felismerésének hiánya, (L. 5,6,8.. fej.)
5) Hangsúly. Egy interjú vagy probléma központi
témájának megadására való képtelen­
ség, - válogatás nélküli koncentrálás
bármire vagy mindenre, - szűk és merev összpontosítás
egyetlen tárgyra, - az egyénre való kizárólagos koncent­
rálás, a teljes környezeti és kulturális közeg figyelmen
kívül hagyása. Oka: az interjú struktúrájának meg nem
értése. (L. 3,5,6.fej.)
6) Terápia és kliens össze nem illése. A tanácsadó annyira elkö­
telezettje saját elméletének, hogy
nem képes észrevenni az esetleges ha­
tékonyabb megközelítési módot. Oka: a változás előidézé-

144
 sét szolgálni hivatott magatartás helytelensége, inkor­
rekt értelmezés, túlzott karizmatizmus, az egyéni szük­
ségletek iránti érzéketlenségből eredő destruktivitás.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy különböző emberek más és más
módon válaszolnak a tanácsadási folyamat különböző
aspektusaira. Az intencionális tanácsadónak, aki egynél
több alternatívával rendelkezik, jobbak az esélyei mások
megsegítésére. (L.5,6.fej.)
7) Egyéb « A bizalom elárulása, - túl hosszú és
költséges terápia, - a kliens "jelen­
be helyezésének" elmulasztása, - túl
erős függő viszony kialakítása vagy túlságos kimértség és
távolságtartás, - a célkitűzés hiánya, - ridegség a
tanácsadó részéről.

19. ábra:
Az intencionális tanácsadás minőségi feltételei.

Empátia A kliens világát a kliens szemével

Primér empátia lássuk. Alkalmazzuk a reflektív hallga­
tás figyelési fogásait a kliens pontos
megértése végett. Saját közléseink és a
klienséi kölcsönösen felcserélhetők le­
gyenek.
Fejlett pontos Befolyásolási és figyelési fogásokat
empátia együttesen alkalmazzunk, önmagunkat és
szaktudásunkat osszuk meg a klienssel,
de csupán a kliens felvevőképességének
és referenciakeretének határain belül.
Pozitív figyelmesség Szelektív figyelmet szenteljünk a klien­
si verbalizáció és magatartás pozitív
aspektusainak. Emeljük ki a kliens
pozitív jegyeit.
Tisztelet Ösztönző, pozitív közlésekkel forduljunk
a klienshez, s bátorítsuk az előrehala­
dásra. Ahol különbségek adódnak, azokat
nyíltan és becsületesen értékeljük ki.
Melegség Mindenek előtt nonverbális eszközökkel,
azaz hangszínnel, testhelyzettel, arcki­
fejezéssel mutassuk ki törődésünket a
klienssel. A mosolyt úgy mutattuk be,
mint a melegség közlésének különösen
fontos eszközét.

145
Konkrétság Legyünk specifikusak, ismerjünk meg
részleteket, tisztázzuk a tényeket és
érzéseket.
Közvetlenség Alkalmazzuk az ismertetett három dimen­
ziót, - jelen, múlt vagy jövő időben be­
szélve. Az intencionálisán haladó klien­
sek gyakran spontán módon alkalmazzák
mindhárom időt, amikor önmagukba tekin­
tenek.
Konfrontáció Fordiljunk szentje egyenesen a klienssel,
és mutassunk rá a verbális és nonverbá­
lis magatartásában az eltérésekre, ke­
vert közlésekre, inkongruitásokra, disz­
krepanciákra . A konfrontáció nem a sa­
ját különvéleményünk kifejezése, bármi­
lyen hasznos is az. E különbségek .megvi­
tatása azonban már konfrontáció.
Őszinteség Másokkal való kapcsolatunkban is önma­
gunkat adjuk.
Magunk iránt Hitelesen és spontán módon adjuk önma­
gunkat. Lehetséges dolog őszintének len­
ni és nem mások ítéletét lesni.
Mások iránt Legyünk érzékenyek a kliens szükségletei
és kapcsolattartó képessége iránt, ám
őrizzük meg valódi önmagunkat.

146
V. fejezet
Ä tanácsadás verbális és nonverbális nyelve, s azok inkorigruitá-
sai

Egy huszonötéves férfit bevisznek egy városi pszichiát­

riai klinika rendelőjébe. Arca beesett, szeme tompa, válla
lecsapott, kezeivel szinte állandóan a nyaka hátulját va­
karja, inge félig kigortbolva, cipőfűzői kioldva. Alighogy
belép, leroskad egy székre és tovább vakarja a nyaka hátul­
ját. Az ügyeletes pszichiáter, pszichológus és társadalmi
pártfogó ott ülnek előtte. Egyikük megkérdezi, miért került
a klinikára. Ö tovább bármi ja a padlót, s tompa hangon
válaszol: "Szomorú..„olyan szomorú... olyan szomorú..." To­
vábbi kérdésekkel sem lehet többet kihúzni belőle, csak
ezeket a szavakat: "olyan szomorú... olyan szomorú.. Néha
lassan és megfontoltan, néha pedig izgatottan és ingerülten
mondja ezt.

A fenti fialatember a depresszió jeleit mutatja. Hiányzik be­

lőle az intencionalitás, amit az 1. fejezetben a terápiás folya­
mat központi céljaként ismertettünk. Az intencinalitás első as­
pektusát abban a képességben jelöltük meg, hogy maximális szárai
verbális és nonverbális imondatot alkossunk egy adott
kultúrközegben önmagunkkal és másokkal való kommunikálás céljá­
ból. A terapeuta feladata az, hogy ezt az embert hozzásegítse az
intencionális, kreatív válaszadás képességéhez. A tanácsadás és
terápia módszereinek skálája igen változatos, ám a terápiának ez
az elsődleges célja egységes és alapvető.

Egy tizenhétéves nő felkeres egy nagyvárosi klinikát.

Csinos, jó kiállású, fürgén siet oda az asztalhoz, ahol egy
önkéntes, hozzá hasonló tanácsaddnő várakozik. A kezdeti
kölcsönös üdvözlések után elvékonyodik és feszültté válik a
nő hangja, mialatt elmeséli, hogy a szeretője impotens és
nem törődik vele. Tartása mindinkább megmerevedik, miközben
Így szól: "Annyira szeretem őt. Miért nem akarja viszonoz- ■
ni? Mindent a világon megteszek neki. Hazaadom a pénzt,
kitakarítom a lakást. Mi többet tehetnék még?" Majd köny-
nyekben tör ki.

Ez a nő az interperszonális kapcsolaton belüli problémák némi­

leg "normális" típusát mutatja föl, nehézségeinek struktúrája
147
azonban hasonlít a pszihiátriai klinikán lévő ctepressziós
férfiéhoz. Ö is ismétlőválaszokba burkolózik, képtelen új
verbális és nonverbális magatartásformákat kialakítani, hogy
megválaszolja és rendezze jelenlegi helyzetét, A tanácsadó
feladata itt is az, hogy segítsen neki új válaszok, alternatív
magatartásmódok kifejlesztésében és abban, hogy intencionális
módon irányíthassa a maga életét.

Míg a tanácsadási elméletek és módszerek különböző eszközökkel

próbálhatnak segíteni e két emberen, bizonyos formában valamennyi
vizsgálja a kliens verbális és nonverbális viselkedését. Fejeze­
tünk célja az, hogy szemügyre vegyük benne a tanácsadás olyan
kulcsdimenziőit, amelyek a különféle orientáltságú terapeuták
által alkalmazott koncepciók alapját képezik. Különös figyelmet
szentelünk a nonverbális nyelv kezdeti elemzésének, valamint a
tanácsadási folyamat verbális alapvető dimenzióinak. A fejezet
végén a verbális és nonverbális üzenetek közötti inkongruitások
fogalmát vizsgáljuk meg. Most pedig röviden összefoglaljuk a
terápiás interjú néhány fontos nonverbális dimenzióját.
Az .interjú néma nyelve. - A tanácsadás verbális és nonverbális
interakciókból tevődik össze. A nonverbális kommunikáció és a
testbeszéd olyan fontos területek, amelyeknek vizsgálata Bird-
whistell (1970), Ekman és Friesen (1975), valamint Mehrabian
(1972) nevéhez fűződik; az általuk és más kutatók által
kifejlesztett koncepciók alkalmazására vonatkozó javaslatokat el­
sősorban a népszerű ismeretterjesztő irodalom tartalmazza (Fast,
1970; Nierenberg és Calero, 1971). A kiváló antropológus, Edward
Hall A néma nyelv (The Silent Language,1959) c. könyve különösen
fontos mű, mivel széleskörű áttekintést ad és figyelmet ébreszt a
nonverbális kommunikáció, s vele párhuzamosan a kommunikációs
sémákon belüli kulturális jellegű különbségek iránt. Ha valaki
közelről vizsgálja az interjút, meggyőződik róla, hogy a "néma"
szakaszok valójában korántsem némák, hanem a nonverbális kommuni­
káció közege által igencsak számottevő aktivitást és jelentést
hordoznak.

A figyelő magatartást (szemkontaktus, testbeszéd és verbális

követés), mint azoknak a magatartásformáknak fontos együttesét
mutattuk te, amelyeket az intencionális tanácsadók és terapeuták
alkalmaznak. Alaszkában és Kanada északnyugati tartományaiban a
segítőfogásokkal kapcsolatos tréningprogram kudarcba fulladt,
minthogy az eszkimók és inuitok egyes csopotjai nem tartanak
kapcsolatot azokkal, akik problémáik megoldásához segítséget
nyújtanak. A délnyugati amerikai benszülött törzsek, a vidéki és

148
városi fekete népesség, a csikánök és másfajta etnikai csoportok
mélységi analízise arról nyújt bizonyságot, hogy minden egyes
kultúrának eltérő verbális és nonverbális kommunikációs sémái
vannak. A fontos általánosítható tanulság ebből az információból
az, hogy ha tisztában vagyunk is nonverbális korrmjnikációnk saját
kulúránkon belüli lehetőségeivel, ez még nem segít hozzá
bennünket más csoport vagy kultúra jobb megértéséhez. Még a saját
kultúrközegünkbe tartozó embercsoporton belül is változó lehet az
egyes egyének nonverbális magatartása.

E lényeges szempontokat adottnak véve, az interjúbeli

nonverbális kommunikáció fontosságával és használatával
kapcsolatban nyilván rengeteg tanulnivalónk akad még. Egyik véle­
mény az, hogy a tanácsadási ülésen nincsenek néma szakaszok, csu­
pán olyanok, amelyekben a szóbeliséget nonverbális kommunikáció
helyettesíti. Tanulmányoznivaló változó az az időmennyiség, ame­
lyet a tanácsadó igénybe vesz, mielőtt a kliensnek válaszolna. A
kommunkációhoz nem mindig szükséges a beszéd. Rengeteg modellünk
van a nonverbális kommunikáció sémáinak azonosítására. A
következő értekezés célja az, hogy bemutasson egy bonyolult és
kihívásokkal teljes területet. Könnyebbség kedvéért a következő
adatok standard USA-középosztálybeli stílust képviselnek, s a
gyakorlat során a kulturális és egyéni különbségek figyelembevé­
telével módosítandók.(1.:20. ábra)

Szemkontaktus. - Az Egyesült Államok középosztályának

kultúrközegén belül általában ráirányítjuk tekintetünket arra, a-
kihez beszélünk vagy akit hallgatunk. A szembenézés azt az érzést
kelti a másik személyben, hogy meghallgatásra talált, s jelzi
azt, hogy odafigyelünk rá. Tapasztalhatjuk, hogy a tipikus
figyelő testtartáshoz a közvetlen szemkontaktus is hozzátartozik,
a beszélő fél viszont kevésbbé gyakran él a szemkapcsolat
eszközével. A terapeuta számára ebből adódó következtetés
nyilvánvaló : Nézzünk rá kliensünkre. Csakhogy ez a dolgok túlegy-
szerűsítése. Vannak bizonyos témák, amelyek során azok, akiknek
tanácsot akar adni, kényelmesebben érezhetik magukat, ha Ön nem
néz rájuk. Egyeseket a folyamatos szemkapcsolat túlságosan
feszélyezhet és a kényelmetlenség érzését keltheti bennük. Kívá­
natosabb ennél a szemkontaktus természetes, váltakozó alkalmazá­
sa.

A kezdő tanácsadó számára önmaga és a kliens gondos megfigye­

lése érdekében hasznosabb, ha videoszalagot használ, amikor a
szemkapcsolat megszakad. Az amber leggyakrabban akkor szakítja
149
meg a szemkontaktust egy másik személlyel, ha kellemetlenül érzi
magát. Tapasztalhatja, hogy kliensei gyakran megszakítják Önnel a
szemkapcsolatot, amikor fontos és nehéz kérdések megvitatásába
kezdenek. Az ilyen magatartás felismerése elősegítheti, hogy
pontosabban elkülöníthessük egymástól az interjú egyes eseménye­
it. Ugyanez áll a tanácsadóra is. A legtöbb tanácsadónak szintén
vannak olyan témái, amelyeket kellemesnek, érdekesnek érez, s o-
lyanok is, amelyek az ő számáraérdektelenek, vagy éppen
riasztóak. Megfigyelték, hogy mihelyt a szex kerül szóba, egyes
kezdő tanácsadók szeme valósággal felragyog és szemkontaktusuk is
optimálissá válik, más tanácsadók viszont ugyanebben a helyzetben
félrenéznek. A kliensek általában olyasmiről beszélnek a legtöb­
bet, ami a tanácsadót leginkább érdekli. Jegyezze meg jól saját
szemkontaktusának személyi sémáját és azt is, milyen befolyással
van ez a kliensre. Ügyeljen e sémák kifejlesztésére.

Testbeszéd. - A testtartás fontos dolog. A tapasztalatok

szerint a legjobb hallgató pozitúra az enyhén előrehajló törzs,
nyitott tartással a kliens felé. A nyitott testhelyzet a
kliensben azt az érzést kelti, hogy Ön is nyitott az ő irányában.
Az előrehajló törzs pedig azt sugallmazza a kliensnek, hogy Ön
igenis odafigyel rá. A kutatások igazolják, hogy ez a leghatéko­
nyabb tanácsadói testtartás, ám mégsem mehet a természetesség ro­
vására.

A kezdő tanácsadók gyakran idegesek, s ezt a kliens a

nyugtalankodásból, a karok összefonásából és a mozdulatlan
ülőhelyzetből is kiérzi. A folyamatos kézgesztusok minden jel
szerint természetessé teszik az interjút. Másrészt azonban a
teljes törzzsel végrehajtott mozdulatok gyakran arra mutatnak,
hogy a tanácsadó nincs szinkronban a klienssel. A tanácsadó
utánozhatja is a kliens testtartását és mozdulatait, hogy ezzel
is könnyebbé tegye közérzetét.

Itt nem térhetünk ki teljes részletességgel az arc- és

testmimikák, mozdulatok és kifejezések végtelen sorára. A fontos
az, hogy a kezdő tanácsadó haladéktalanul igyekezzék megismeri az
emberi testet és annak mozgását. Tapasztalni fogja, hogy miként a
szemkontaktus-sémák között is különbségek vannak, úgy az emberek
testüket is jellegzetes formák szerint állítják be és mozgatják,
ha kellemesen, illetve kényelmetlenül érzik magukat. Idővel arra
is rájön majd, hogy bizonyos kérdésekre Ön is bizonyos jellegze­
tes testtartási sémákkal reagál. Saját válaszsémáinak ismeretében
végül Ön is intencionálisabb tanácsadóvá válhat.

150
Hangszín és beszédsebesség. - Egy ember hangszíne és
beszédsebessége legalább annyit árul el az illető állapotáról,
különösen érzelmi helyzetéről, mint az általa kimondott szavak.
Bizonyos sémák hangos vagy halk közlése fontos jele lehet az
érzések erejének. A gyors beszéd sokszor idegességről és
szertelen aktivitásról, a lassú beszéd pedig közönyről és
depresszióról árulkodik. Akárcsak a szemkontaktusban és a testbe­
szédben, az eszmecsere bizonyos témaköreiben is fel kell figyel­
nünk a hirtelen változásokra. A hangszín a melegség egyik fokmé­
rője, A szó olyan hangszer, amely igen sok szubjektív érzést és
érzelmet képes közvetíteni.
Fizikai térköz és idő.- Az USA középosztályának kultúrközegében a
kényelmes beszélgetés szokásos térköze körülbelül egy karhosszú­
ság. Más kultúrákban a megfelelő térköz 6-8 inch (15-20 cm) körül
mozog. Egyes terapeuták szeretnek íróasztal mögött dolgozni, a-
mely mintegy az 6 fizikai territóriumukat jelképezi, mások
viszont klienseikkel együtt inkább leülnek a padlószőnyegre vagy
megfogják és tartják a klienst, mialatt az beszél. Az emberek
különbözőképpen használják ki a fizikai teret. Vannak, akik
félrehúzódnak a többitől, mások viszont annyira "belebújnak" a
másikba, hogy szinte nehéz eldönteni is, hol végződik egyikük és
hol kezdődik a másik. A kulturális és egyéni határvonalak e
területen meghatározó jellegű tényezők, s fontos, hogy mi is
tisztában legyünk azzal, hogyan használjuk ki ragunk és kliense­
ink a fizikai teret.

A nonverbális kommunikáció másik dimenziója az idő. A formali­

zált, beütemezett időpontú találkozók egy irodai íróasztal mel­
lett nagyon is amerikai középosztály-ízű dolgok,Nem minden kliens
szeret reggel Э és délután 5 között egy tiszta és kínosan rendes
irodában megjelenni. Az idő fogalma megint csak kultúracsoportok
szerint különböző. A találkozóról való megkésés vagy épp a korai
érkezés országterületek, valamint városi és vidéki szokások
szerint is változik. Hasonlóképpen változó lehet az idő kihaszná­
lása is egy interjú során. Egyes kliensek rögtön a fontos
kérdéseket illető legszemélyesebb önfeltárással kezdik, mások vi­
szont három perccel az ülésidő lejárta előtt hajlandók közölni az
őket ténylegesen nyomasztó ügyeket-bajókat. Fontos ügyelnünk
arra, hogyan fogják föl és használják ki az egyes kliensek az
időt.
A nonverbális üzenetek megértése az interjúban.- A fejezetünk
elején említett klinikai páciens olyan jellegzetes depressziós
magatartásformákat mutat, mint a szemkontaktus hiánya, az elesett
testtartás, a lassú és tompa beszéd. Ruházata és általános testi
151
megjelenése szintén fontos nonverbális üzenetet tolmácsol. Az i-
deges nyakvakarás nem illik egészen bele az általa megjelenített
fizikai képbe, s ezt érdemes további vizsgálat és elemzés tárgyá­
vá tenni. A fiatal nő külső megjelenése és viselkedése egészen
más jellegű. Leszámítva nyers hangjgt és a testbeszéde által is
közölt fizikai feszültséget, vannak bizonyos fejlődési "tartalé­
kai", s várható, hogy a tanácsadásra kedvező módon fog reagálni.
A kliens nonverbális kommunikációs sémáinak megfejtése döntő
fontosságú azért, hogy meghatározhassuk a tanácsadás minden való­
színűség szerinti leghatékonyabb módját, s egyben a diagnosztikai
döntés kulcsát is jelentheti.

Folytatva az összehasonlítást, feltételezhetjük, hogy a re­

laxációs tréning, amely a nonverbális magatartásra épül, mindkét
kliens számára hasznos lehet. A depressziós egyénnek a társadalmi
érintkezés, nevelődés és önérvényesítés terén van szüksége olyan
"tréningre", amelynek súlypontját a közvetlen gyakorlati problé­
mák leküzdése képezi. A nő viszont elsősorban verbális terápiái
eljárásokra és elvontabb problémamegoldási módszerekre látszik
érettnek.

Filmek és videoszalagok vizsgálataiból izgalmas nonverbális

kommunikációs sémák bontakoznak ki. Egy eredményes, zökkenőmente­
sen zajló interjúban tanácsadó és kliens között gyakori egymás
mozdulatainak kiegészítése és szimmetriája. A mozdulatkiegészítés
kliens és tanácsadó között egyfajata "oda-vissza" mozgás. A kli­
ens esetleg szünetet tart a rondát közepén, a tanácsadó biccent,
a kliens pedig erre befejezi a mondatot. A kliens és a tanácsadó
között a mozdulatok ritmikusan áramlanak "oda-vissza".

A mozgásszinrnetria érdekes látvány. Tanácsadó és kliens öntu­

datlanul ugyanazt a testhelyzetet veszik föl: szemkontaktusuk
rendszerint egyenes; kezeik és lábaik egymással összhangban mo­
zoghatnak, mintha csak táncolnának vagy előírt koreográfiát
követnének. A kezdeti szakaszban úgy érhetjük el a mozgásszimmet­
riát, hogy tudatosan felvesszük a kliens testhelyzetét. A
nonverbális magatartásnak ez az utánzása gyakran oda vezet, hogy
a tanácsadó mélyebben és teljesebben érti meg a klienst.

Érdemes megfigyelni a mozgáskiegészítés és -szimmetria hiányát

is. A tanácsadó mond valamit, s a kliens feje észrevehetően az
ellenkező irányba rándul. A mikor a tanácsadó és a kliens test­
mozdulatai nincsenek szinkronban, az interjú gyakran kisiklott
már. Hogy az ilyen típusú magatartást folyamatosan figyelhessük,
152
a testbeszéd alapos ismeretére és észlelésére van szükségünk.

Nyilvánvaló, hogy a tanácsadónak tájékozottnak kell lennie a-

felől, mi a nonverbális kommunikáció és hogyan illeszkedik az
bele az interjúba. A nonverbális kommunikáció megértése és megfi­
gyelése terén idővel tartós haladást érhetünk el, miközben önma­
gunk és mások gondos, kritikus megfigyelőivé válunk. Az intencio­
nalitás céljai lebegjenek a szemünk előtt, midőn a kliens arra
törekszik, hogy a maga kultúrközegének megfelelő módon lehessen
képes kifejleszteni és megérteni a különböző nonverbális magatar­
tásformákat.

A szavak és a nyelv helye az interjúban. - Hogy az ember hogyan

éli világát, verbális és nonverbális mondatok formájában közli.
Fontos annak felismerése, hogy a legtöbb tanácsadói és pszichote­
rápiái módszer velejét szavak és mondatok alkotják. Ebben a feje­
zetszakaszban áttekintjük, hogyan vizsgálható az interjú nyelve a
tanácsadási folyamat természetének tisztázása végett. Mindeneke­
lőtt azt vesszük szemügyre, mit árul el nekünk a tanácsadóról és
kliensről egyaránt az egyszerű mondatok nyelvtani szerkezete. Ez­
után megvizsgáljuk, miképpen utal néhány összetett mondat szöve­
gezése az illető személy gondolkozására. Végül a mondatok felszí­
ni és mélységi struktúráját vizsgáljuk meg, s fontolóra veszünk
bizonyos specifikus módszereket, amelyek segítségével a tanácsa­
dók a kliens által közölt kérdések mélyebb értelmét felszínre
hozhatják.
A mondatok szerkezete. - A mód, ahogyan az emberek tagolják vagy
megszövegezik mondataikat, fontos utalást tartalmaz arra nézve,
hogyan látják ők a világot. Vegyük a következő mondatot, amelyet
egy nő fogalmazott meg a tanácsadás elején:
Kliens: A férjem megmondja nekem, mit tegyek, és én igyek­
szem azt meg is tenni. Egyszerűen nem tudok a ked­
vére lenni.
Tanácsadó: Hogyan szeretne a kedvére lenni?
Kliens: Azt szeretné, ha tetszeni tudnék neki. Bárcsak ké­
pes lennék rá.
A fenti mondatokban a nő a mondatok tárgyaként állítja be magát,
passzív szerepben. A tanácsadó még támogatja is ezt a passzivi­
tást azzal, hogy rákérdez: hogyan szeretne kedvére tenni a férfi­
nek. Egy előremutató, feminista terapeuta valószínűleg megpróbál­
ná a klienst cselekvő szerepkörbe helyezni, önmaga uraként
szerepeltetni. Például így:
Tanácsadó: Anne, ebben a helyzetben melyek az Ön személyes
vágyai és kívánságai? Mit szeretne?
153
 Kliens; Haragszom rá.... annyira haragszom, hogy néha
egyáltalán nem is akarok megcsinálni neki semmit.
A cselekvő szerepbe való helyezés megváltoztatja a nőnek a
szituációval kapcsolatos egész felfogását. Az első példában a
tanácsadó mondatszerkesztése a klienst passzív szerepkörbe
helyezte és megerősítette régi., ineffektiv magatartásában. A
második példában a terapeuta által alkalmazott mondatfűzés
keményebb, magabiztosabb szerepet enged a kliensnek, segít
kiküszöbölni a passzív gondolkodást és cselekvést. A nő, miközben
férjével kapcsolatos nehézségeiről panaszkodott, helyzetét egy
bizonyos mondatsorral ecsetelte. Ugyanez a szituáció azonban
többféleképpen is ábrázolható. Például:
1) (Az eredeti közlés:) Annyira szeretem. Miért nem akarja viszo­
nozni? Mindent a világon megteszek neki: hazaadom a pénzt,
kitakarítom a lakást. Ennél többet mit tehetek?
2) Nem akar viszonzást nyújtani. Nem reagál a figyelmességeimre.
Fütyül rám, akármit csinálok is. Talán jobb lenne, ha még
többet próbálnék tenni érte.
3) Ha így msgy, szakítok vele. Mindent én csinálok, ő csak a
hasát sütteti odakint. Ideje, hogy kirúgjam. Jó, jő, szere­
tem, csakhát nem érdemli meg.

Még sok egyéb változatot írhatnánk ezek alá, de ez a három

bőven elegendő. A kliensek a tanácsadásokra kész kulcsmondatokkal
érkeznek, amelyekben bennitatják helyzetüket. Ezek a mondatok
gyakran szabványszerű sémákba vannak merítve. A terapeuta felada­
ta elősegíteni, hogy a kliens új mondatokat alkothasson. Ha a
fiatalasszony úgy reflektálna a helyzetre, hogy a második pontban
bemutatottakhoz hasonló mondatokat alkalmaz, akkor ezek az új
mondatok valószínűleg egy olyan férfiorientált tanácsadás
eredményei lennének, amely őt részben passzivitásra, részben
öntudatosságra valló szerepből egy teljesen passzív, hagyományos
asszonyszerepbe helyezi át. Phyllis Chesler a Women and Madness
(Nők és az őrültség, 1972) című művében szenvedélyesen és
világosan beszél arról, hogyan segíti elő a nők alárendelt hely­
zetben tartását egy túlnyomóan fehér, férfiorientált tanácsadói
szakma. A harmadik mondatsor a nőt az öntudat és önbizalom álla­
potába helyezi, amelyben az őt illető döntéseket 6 maga hozza.
Mondatainak saját maga a tárgya, s e mondatok alapján képes új
nonverbális magatartásformák kialakítására (pl. arra, hagy a
férfit elküldje). Az embernek önmagukról alkotott képe
mondataikban tükröződik.

E fejezetszakasz példái csupán ízelítőt adhatnak arról, hová

154
 lehet eljutni tanácsadó és kliens szó- és mondattanának elemzése
iránti fokozott érdeklődésünk eredményeként. A szórend, a főne­
vek, igék, melléknevek száma és típusai, valamint a kérdések és
közlések fajtái bepillantást engednek mind a kliens, mind a
tanácsadó világába.

Képzeljük el azt, hogy Ön a pennsylvaniai díjköteles autó-

sztrádán kocsikázik, és kiszáll valahol ebédelni. Amikor a sztrá­
dára visszaér, az automatából kieső jegy elszakad, és Önnek most
csak egy fél bilétája van. Mit fog mondani az ellenőrnek, amikor
Ohio állam határán kilép?
1) A jegy elszakadt.
2) Elszakítottam a jegyet.
3) Az automata elszakította a jegyet.
4) Valami történt.

Még egy ilyen parányi esemény leírásából is következtetni

lehet arra, hogyan szemléli valaki önmagát és a világot. A fenti
mondatok mindegyike a történtek igaz és pontos leírásának nevez­
hető, de mindegyik mondat más és más világlátást tükröz. Az első
mondat leíró jellegű szemléletre utal, az esemény egyszerű
ismertetésével; a második olyan személyt mutat be, aki vállalja a
felelősséget a helyzetért, s egyfajta belső beállítottságra enged
következtetni; a harmadik a külvilágtól való függésre mutat és
valamiféle "nem én voltam" típusú mentalitásra; a negyedik pedig
határozatlan, fatalista, majdhogynem misztikus szemléletet
tükröz.

A mondatelemzésből néhány fontos következtetést vonhatunk le a

tanácsadási folyamatra nézve: 1/ a kliensnek vagy a terapeutának
az esemény leírása során alkotott mondatai többet árulhatnak el a
beszélő személyről, mint magáról az eseményről, 2/ a mondatok
nyelvtani szerkezete (alanyok, állítmányok, tárgyak) a személyes
világlátásra is utalhat. A tanácsadás túlnyomórészt szóbeli,
verbális folyamat, így a tanácsadás nyelvének rendszeres elemzése
igen lényeges a tökéletes megértés érdekében.

Gondolat és nyelv, - a mondatok megszövegezése. - "Gondolkodásunk

módjai és kultúránk minden alkotása annak a nyelvnek köszönhető,
amelyet beszélünk." (Sapir és Whorf, idézi Deece, 1970.)

155
A körülöttünk lévő világ és a szó, amellyel ábrázoljuk, nem egy
és ugyanaz. A mi kultúrnyelvünk szavakat adott nekünk, amelyek
segítségével megértethetjük önmagunkat és a többi embert.
Szóválasztékunkat, amellyel helyzeteinket megfogalmazzuk, nagy­
mértékben meghatározza, hogyan fogjuk fel az eseményeket. A
nyelv, a szavak és a mondatok azonban nem képesek teljes egészé­
ben visszaadni a valóságot. A kiváló szovjet nyelvész, Vigodszkij
ezt a következő példával illusztrálja:
"A gondolatot, a beszédtől eltérően, nem különálló egységek
alkotják. Amikor közölni akarom azt a gondolatot, hogy ma
egy mezítlábas, kékinges fiút láttam szaladni lefelé az
utcán, nem látom egymástól elkülönülten az egyes tényező­
ket: a fiút, az inget, annak kék színét, a cipők hiányát.
Mindezt egyetlen gondolatban tömöríteni, csak épp különálló
szavakkal fejezem ki. A beszélőnek sokszor hosszú percekre
van szüksége, hogy egyetlenegy gondolatot kifejthessen."
(Vigodszkij, 1962, 150.old.)

Fontos felismernünk, hogy szavak és mondatszerkezetek sohasem

képesek az emberi élmény teljességét kifejezni. A tanácsadó és a
kliens érzései, gondolatai és élményei szavakkal sohasem közölhe­
tők a maguk egészében. Legjobb esetben is csupán megközelítésről
lehet szó.

A tanácsadónak észre kell vennie, hogy midőn a kliens egy e-

seményről beszámol, ez a beszámoló az esemény puszta bemutatása,
nem pedig az esemény fényeinek, gondolati és élményanyagának egé­
sze. Ilyenformán a terapeuta mindig a kliens életének, eseményei­
nek és élményeinek csak egy igen kis töredékét kapja kézhez. Az
emberek végtelenül sokféle módon ábrázolhatják saját világukat.
Némelyek "leblokkolnak", csupán egyetlen mondatuk vagy képük van
világukról, s képtelenek élni önmaguk és e világ ábrázolásának
számtalan lehetőségével.

Az intencionális tanácsadó egyik feladata éppen az, hogy

ellássa a klienst bármely szituáció leírásához a válaszmódok
egyre bővebb választékával. A fiatal nőnek, akinek nehézségei
támadtak férjével, arra van szüksége, hogy többféle módon is be­
mutathassa helyzetét, állapotát. És ami fő, legalább egy, az ed­
diginél hatékonyabb módon be kell tudnia mutatni a saját énjét, a
saját világlátását is. Cinként adódik a kérdés: milyen szavak a
legalkalmasabbak és leghasználhatóbbak e világkép bemutatására? A
tanácsadási folyamat terápiái eredményességéről csakis akkor kezd­

156
hetünk beszélni, ha a kliens képessé válik használható és kielé­
gítő verbális leírások kidolgozására.

A tanácsadó helyesen teszi, ha azzal kezdi munkáját, hogy a

kliens közléseiben olyan kulcsszavakat és ábrázolásmódokat keres,
amelyek utalást tartalmaznak,az illető személy világlátására. Ezt
az empátiával, a jól megszerkesztett interjúval, valamint' az
olyan figyelési fogások alkalmazásával érheti el, mint a nyitott
kérdések, a parafrázis, az érzésre való reflektálás és az össze­
gezés. Ilyen módon a tanácsadó támogatja a klienst, hogy úgy mu­
tassa be saját világát, mielőtt még e világkép megváltoztatására
lépéseket tenne.

A tanácsadó azáltal, hogy gondosan odafigyel a kliensre, olyan

feltűnő szó- és gondolatsérnákat fedezhet fel benne, amelyek bizo­
nyos tipikus gondolati folyamatok jelenlétére mutatnak. így
például lehetséges, hogy a kliens állandóan műit időben beszél
korai negatív élményeiről, s gyakorlatilag lehetetlennek tartja,
hogy a férjével vagy feleségével kapcsolatos jelenlegi gondjairól
szóljon, - régi tényeken rágódik feleslegesen. Vagy folyton arról
beszél ködösen és bizonytalanul, milyen nehezen képes egy gyer­
mekkel szót érteni. Bizonyos szavak vagy kifejezések gyakran fel­
bukkanhatnak, pl. "felelős vagyok", "ez az én hibám", "ez nem
probléma ; 6 kicsi emberke ; semmi komoly dolog", - vagy mint a fi­
atal nőnél a fejezet elején: "mindent megteszek érte", "megtettem
neki", stb. E sémák vizsgálata során a kliens alapgondolata las­
sanként kiviláglik, s könnyebb hozzáfogni annak megváltoztatásá­
hoz. Az asszony esetében megfigyelhetjük a múltra vonatkozó
igehasználatot és azt az ismétlődő sémát, hogy ő mi mindent meg­
tesz a férjéért. Alapgondolata nyilván az, hogy minden az ő hibá­
ja és 6 a felelős érte.

A különböző tanácsadási elméletek igen eltérő mértékben veszik

figyelembe a nyelvet. Vannak elméletek, amelyek a mondattannak és
a nyelvnek semmi szerepet nem tulajdonítanak. A racionális-emotív
terápia viszont azt tanítja, hogy sok emberi nyomorúságnak az in­
effektiv vélemény- és gondolatsémák az okai, s a terapeuta köz­
vetlen erőfeszítéseket is tesz a hibás logika és gondolkodás he­
lyesbítésére. A terápiának ebben a típusában a mondatok beható e-
lemzés tárgyát képezhetik. A tanácsadás kliensközpontú és huma­
nisztikus iskoláinak egyik centrális érdeke az, hogy segítsék a
klienst a személyes gondolati folyamat természetének felismerésé­
ben, s nem rendelkeznek a kliens nyelvezetének specifikus
vizsgálatát célzó külön munkaterwel. Mégis a fenti két rendszer
157
(a legtöbb iras rendszerrel együtt) a nyelvet mint a terápiás
eljárás egyik fő aspektusát szemléli és alkalmazza.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a terapeuta vagy tanácsadó

nyelvezetének íratását a kliensre. Tegyük föl, hogy egy kliens az
impotenciával kapcsolatos problémával jelentkezik. Minden egyes
terápiái elmélet írás és más rendszerben ábrázolja ezt a problé­
mát. A Rogers-féle klienscentrikus terapeuta valószínűleg az im­
potenciával kapcsolatos érzéseket fogja kiemelni; a behaviorista
esetleg a "stimulus - válasz" ok-okozatláncát hangsúlyozza; egy
pszichoanalitikus tanácsadó pedig, freudi terminológiával élve,
valamiféle "elfojtott" haragról vagy épp az Ödipusz-komplexusról
fog beszélni. Az interjűbeli kapcsolat révén a kliens bizonyára
átveszi majd terapeutájának vagy tanácsadójának nyelvrendszerét
(s ezzel az ő reprezentációs rendszerét és világítását is). A
kliens ilytradon csakugyan képessé válik a világról beszámoló űj
verbális mondatok és módok megalkotására, de letet, Irigy ezek az
újfajta válaszmódok egyszerűen csak agy másik személy eszméit
fogják megszólaltatni, s így nem is lehetnek valódi és hiteles
érvényűek.

Minden teoretikust és elméletet egyaránt fenyeget tehát az a

potenciális veszély, hogy a kliens helyett és nevében végülis 6
fog dönteni és cselekedni. Aki a világot Freud szemével látja,
nyilván különbözik attól, aki függetlenül és szabadon hoZza meg
döntéseit, miközben tisztában van egyebek közt azzal is, mit mond
a dologról maga Freud. Még a leginkább klíensközpontú terápiái
elméleteken belül is lehetséges, hogy a tanácsadók észrevétlenül
irányítsák klienseik gondolatsémáit a nyelv tervezett vagy nem
tervezett manipulálása révén. Nem könnyű megválaszolni azokat a
kérdéseket, amelyeket az ilyen típusú nyelvanalízis felvet. Mégis
valószínűleg döntően fontos, hogy a kezdő és haladó tanácsadók és
terapeuták e kérdésekről teljes mértékben tudjanak.

A tanácsadás nyelvi jelenség, s alapját a kliens által kivá­

lasztott szavak képezik. A kliens által kiválasztott szavak
utalnak arra, hogyan fogja fel ő az eseményeket. Mint már koráb­
ban jeleztük, gyakorlatilag lehetetlen bármely eseménnyel vagy
gondolattal kapcsolatos felfogás és tényanyag maradéktalan közlé­
se. Éppen ezért, a kliens az eseménynek nyilván csak ábráját,
"térképét" tudja nyújtani. Erősen valószínű, hogy a kliens által
adott tájékoztatás tökéletlen, elferdített és pontatlan lesz, kü­
lönösen a tanácsadás vagy terápia korai szakaszaiban. Magyarán:
az ábrázolás, a "térkép" csakis tökéletlen lehet, másképp minek
158
jönne a kliens tanácsadásra? A legtöbb tanácsadó első feladata
megérteni a kliens reprezentációs rendszerét a szavai alapján. A
kezelésben alkalmazott mindenkori elméleti módszernek megfelelően
segítheti a tanácsadó a klienst, fogy ábrázolásmódját finomítsa,
s ha kell, maga választhasson; avagy (erősebben cselekvésorien­
tált tanácsadási módszer esetében) a terapeuta közvetlen kísére­
tet is tehet a kliens világlátásmódjának megváltoztatására.

Végezetül: a különböző kulturális, fajtabéli, etnikai és

társadalmi-gazdasági hátterű emberek valószínűleg más és más rep­
rezentáns nyelvrendszert fejlesztenek ki. Még a nagyjából hasonló
hátterű emberek is feltehetően eltérő nyelvi formákban fejtik ki
ugyanazt az eseményt. így például két olyan fehér középosztálybe­
li férfi, aki az egykori elnök, Nixon köreiben a Watergate-ügyet
követő hirtelen vallási megtérési hullámra felfigyelt, esetleg
különböző nyelvrendszerű lehetett. Egy konzervatív protestáns
családi hátterű egyén valószínűleg üdvözli és helyesli a megtért
személy újfajta gondolati sémáit és önkifejezési módját. Ugyanak­
kor egy kevésbbé vallásos embert az ilyen esemény gyanakvással és
bizalmatlansággal tölthet el. Más példa: egy afrikai ember talán
szétesónek és szervezetlennek találja az északamerikai, főleg a
fehér középosztályon belüli családi kötelékeket és viszonyokat,
míg ugyanezek a kötelékek és viszonyok a középosztálybeli fehér
amerikaiak szemében teljesen normálisak és helyénvalók. A repre­
zentációs és nyelvi rendszerek a személyi történeti és kulturá­
lis háttérből adódóan legalább olyan különfélék, ha ugyan nem
még különfélébbek lehetnek, mint a nonverbális kommunikációs sé­
mák. A tanácsadónak mindenkor tisztában kell lennie azzal a
ténnyel, hogy ami neki egy dolgot jelent, az a kliensiek esetleg
valami egészen mást jelenthet.

Hogy még egy példát említsünk: Kelly (1955) rámutatott arra,

hogy a neu zsidó terapeutákat olykor megzavarják a zsidó és nem­
zsidó kliensek közötti hasonlóságok és eltérések. Ha a klienseket
kizárólag mint egyéneket nézzük, vallási hovatartozásunknak
verbális és nonverbális magatartásukra gyakorolt hatása egészen
minimálisiak tűnhet. Lehetséges azonban egy-egy csoportnak egyet­
len sémába való sztereotipizálása is. A tanácsadó feladata, hogy
mind az egyént, mind a csoportot figyelembe vegye. Ha a terapeuta
képes "úgy felfogni és látni a csoport nyelvszerkezeteit is,
akárcsak... azokat az elemeket, amelyeket a kliensek maguk birto­
kolnak s amelyekből önmagukra és társaikra vonatkozó személyi
nyelvanyagukat kialakítják, akkor értheti meg azokat az akadályo­
kat és törekvéseket, amelyek az ő személyes beilleszkedésükben
159
oly fontos szerepet játszanak" (Kelly, 1955, 182.old.). A
szerkezetek, a mondatok, amelyeket egy kliens használ, saját
világa ábrázolására, mind egy bizonyos társadalmi és kulturális
közegből eredlek.

Mindezek ismeretében hasznos lesz, ha figyelembe vesszük eze­

ket a feladatokat és gyakorlati alkalmazásukat a klienssel foly­
tatott munkánkban. Mivel a tanácsadó egyik fő feladata a kliens
nyelvének megértése és munka »közbeni használata, nem árt, ha most
szemügyre vesszük az interjúban előfordulható nyelv- és gondolat­
elemzés egyes gyakorlati implikációit.

A felszíni mondattól a mélységi mondat felé, a külsőtől a belső

felé való haladás. - Azokat, a mondatokat, amelyeket véleményeink
és gondolataink leírásában használunk, felszíni mondatoknak ne­
veztetjük. A felszíni mondatot egy szituációra, személyre vagy
eseményre alkalmazzuk. Ebben a fejezetben a felszíni mondatok
példái: "A jegy elszakadt", - "Olyan szomorú...szomorú...szomo­
rú", - "Annyira szeretem. Miért nem akarja viszonozni?" Láttuk,
hogy a szavak egyszerű átrendezése egy felszíni mondaton belül
mennyire megváltoztathatja egy eseménynek a kliens életén belüli
jelentését. Elegendő számú mondat átrendezése a kliens által azt
jelentheti, hogy a tanácsadás vagy terápia sikeres volt és egy
élet iránya megváltozott.

A tanácsadók és terapeuták általában nem utasítják klienseiket

mondataik formájának megváltoztatására, noha ez az egyszerű mód­
szer észszerűen alkalmazva hatékonynak bizonyulhat. Gyakoribb en­
nél, hogy a terapeuták a klienst a mélységi mondat felé próbálják
terelni. A mélységi mondat olyan szavak, gondolatok és percepciók
állománya, amelyek a felszíni mondatok mélyalapját képezik. A
kliens kulcsmondatainak mélységi elemzése révén a tanácsadó se­
gíthet megváltoztatni a percepciókat, gondolatokat, felszíni mon­
datokat s végső soron az általános életvitelt is, növelve ezzel a
kliens intencionalitását.

Tegyük föl, hogy a mi depressziós betegünk már jó ideje bent

tartózkodik a pszichiátriai klinikán. Egyetlen kezdeti töredék-
mondata (szomorú...olyan szomorú...olyan szomorú...") a fogástré­
ningek, gyógyszerek vagy valamely alternatív módszer jóvoltából
kibővült, s most már képes arra, hogy egy verbális interjúban
alávesse magát a formális terápiás módoknak. A terapeuta feladata
az, hogy még tökéletesebbé tegye a felszínmondatokat és megkeres­
se a mögöttük meghúzódó szavakat és elképzeléseket. Eközben pél­
160
dául a következő eszmecsere jöhet létre:
Tanácsadó: Sam, amikor a klinikára érkezésekor először meg­
hallgattam tragát, folyton azt mondogatta : "Szomorú...o-
lyan szomorú...olyan szomorú..." Először is, meg tudná-
e nekem mondani, Jő az, aki szomorú volt, vagy rost is
szomorú?
(Nyelvtani szempontból dobén a felszínmondatban nincs
világosan elkülöníthető alany, állítmány és tárgy.)
Kliens : Azt hiszem, én vagyok szomorú.
Tanácsadó; Pontosan mit akar azzal mondani, hogy szomorú?
(Kezdődik az alapstruktúra keresése. Most van egy tel­
jes felszínmondatunk: "Szomorú vagyok.")
Kliens: lijy látszik, semmit sem tudok jól csinálni. Azt
hittem, keményen dolgozom, de a górém sohasem mondta,
hogy jó, amit csinálok. A feleségemen sem láttam, hogy
érdekelném.
Tanácsadó: Azt mondja, hogy a jelek szerint semmit sem tud
jól csinálni. Tudna említeni nekem egy konkrét esetet,
amikor maga beszélt a főnökével és odajutott, hogy nőst
így érez? (Ezzel a parafrázissal és kérdéssel kezdődik
az a folyamat, amellyel rábukkanhatunk a "szomorú...0 -
lyan szomorú..." mondattöredék alapját képező mély­
struktúrára. A tanácsadónak fontos döntést kellett hoz­
nia a kliensnek adott válasza során, - bővebben is
érdeklődhetett volna például a főnökkel vagy a feleség­
gel való viszony felől. Ha mindkét tárgyra kitér egy­
szerre, fennállhat a keveredés veszélye, ezért a fele­
séggel való kapcsolat kérdését jobb rost "hidegre ten­
ni" és inkább az interjú valamelyik későbbi szakaszán
elővenni.)

Láthatjuk, hogy a felszíni mondattól a mélystruktúra

felé való hatolás valójában nem is annyira bonyolult
folyamat. A tanácsadó, nyílt kérdések útján, tényekre
és konkrétumokra kérdezett rá. A kliens most már képes
arra, hogy az első felszíni rondát alapjául
gondolataiból és érzéseiből valamit közöljön, s a
terápiás eljárás ezzel megkezdődött. Â kulcsmondat
alapjául a mélységi rondátok széles skálája szolgál.
Sőt mi több, mi helyt feltártuk ezeket a mélységi
mondatokat, rá fogunk jönni, hogy mögöttük még mélyebb
mondanivaló-rétegek rejtőznek. Például, lehetséges,
hogy a főnökkel szembeni viszonyulás alapja nem más,
mint a tekintélyalapú kapcsolatproblémáinak
 általánosított sémája, ami viszont az apa és fiú
közötti tudattalanná süllyedt gyermekkori
kapcsolatsémákból eredeztethető. Az ilyen mondat: "Be
vagyok gyulladva", egyformán lehet a főnöktől való
félelemnek, a más munkakörökből ismert
tekintélyviszonyok kényszerének, a hajdani iskolabeli
problémáknak, vagy akár a gyermek és szülők közötti,
emlékezés alá süllyedt feszültségeknek kifejezője.
A hosszútávé pszichoanalitikus terápiában évekig is
eltarthat a mélystruktúra felkutatása. A kutatás néha
elvégezhető kisszámú rövid interjún belül is, ha a
terapeuta a jelenlegi szituációkat néhány kiegészítő,
alátámasztó anyaggal bővíti, vagy pedig a saját
elméleti keretét és mélystruktúráját fogadtatja el a
klienssel. A tanácsadó elméleti keretének a kliensre
való ilyetén "rátestálása" a racionális-emotív
terápiában fordul elő, ahol a széthulló és inkoherens
sémák helyébe új gondolkodási struktúra kerül. Milyen
módszer helyénvaló? Ez az egyes tanácsadók által
vallott elmélettől függ. Mindkét módszer
megváltoztathatja a kliens nyelvi reprezentációs
rendszereit. A kutatások arra mutatnak, hogy bizonyos
elméletek és módszerek egyesek számára, más rendszerek
viszont mások számára alkalmasabbak.
Itt a kezdő tanácsadó részéről döntően fontos annak
felismerése, hogy gyakorlatilag valamennyi elmélet a
felszíni mondatok alapjául szolgáló jelentés
mélystruktúráira kíván rátalálni. A módszereknek,
amelyek e cél elérését szolgálják súlypontjai a
következők: 1/ a figyelési fogások elsődleges
alkalmazása további specifikus infcrmációk szerzésére,
2/ egy bizonyos időben egy bizonyos tárgy
szisztematikus kiválasztása feldolgozás végett, 3/
vissazatérés egy másik mondathoz további adatkeresés
végett, egy felszínmondat sikeres felderítését
követően.
Brandler és Grindler (1975) a mélymondatkutatással
kapcsolatban három problématípust jelölt meg.
Szerintünk a felszínmondatok törlések, torzulások és
túláltalánosítások jegyeit hordozzák magukon. íme a
példák :
A törlések a felszínmondatokban pl. így
jelentkezhetnek :
"Félek." A kérdés: " Mitől vagy kitől fél a kliens;Milyen
 körülmények között; Jelölje meg egy példával a félelmet
ébresztő szituációt vagy személyt; Múltbéli vagy jelenbeli
félelemről van-e sző; Reális vagy irreális-e ez a félelem?" -
E kérdések megválaszolásához nincsenek közölt információk, Így
a tanácsadónak lesz a feladata segíteni a klienst mondatai
teljessé tételében és reprezentációs térképe kiegészítésében.
E kiteljesítési folyamatból aztán új felszínmondatok és jelen­
tések születhetnek.

- A torzításokat félrekonstruált vagy elcsavart mondatoknak ne­

vezhetnénk. Ezekben a mondatokban mintegy "félrecsavarodik" a
kliensek a ténylegesen megtörtént vagy történő dolgokkal kap­
csolatos felfogása. Klasszikus torzult felszínmonadat például
ez: "Ö megőrjít engem." Itt valójában a megőrjített személy
felelős saját magatartásáért. Helyesebb lenne ez a forma:
"Feldühödöm amikor ilyet csinál." Ebben az esetben a kliens
magának "sajátítja ki" a magatartást és kezdi átvenni az
ellenőrzést életének iránya fölött. A torzítások gyakran a
felszíni mondatokban vizsgált törlésekhez hasonlóan jelennek
meg. Mélyebb szinten egy személy élettörténeti eseményeinek
gondos vizsgálata a valóság sokféle jelenbeli torzítását
mutathatja ki. A terápiás feltáró folyamat és a mélyebb
struktúrák kutatása által a torzítások kiküszöbölhetők.

~ Általánosításokról akkor beszélünk, ha a kliens olyan végkö­

vetkeztetéseket von le, amelyekre a rendelkezésére álló
információk nem jogosítják fel. Amikor a depressziós pácienst
felkérik, pontosítsa, mitől szomorú, azt felelheti: "Az embe­
rek miatt vagyok szomorú." Valójában persze csak néhány entier
miatt szomorú. A torzítások gyakran párosulnak általánosítá­
sokkal. Általánosító szavak például: "minden enter", "minden­
ki", "mindig", "soha", "ugyanaz", "állandóan", "folyton",
"örökké". Általánosítások a mélystruktúrában is megjelennek,
amikor felfedezzük, hogy a kliensek hitveseikhez és
gyermekeikhez szinte ugyanúgy viszonyulnak, mint ahogy
szüleikhez vagy más közeli hozzátartozójukhoz viszonyultak.

A terapeuta feladata a törlések megjelölése és kipótlása a

torzítások néven nevezése és helyettesítése, valamint az
általánosítások kimutatása és megszüntetése. A kliens azáltal,
hogy kihívást intézünk rutinizált, sztereotip magatartásával
szentien, felszabadul és képessé válik arra, hogy új kreatív

163
1
verbális és nonverbális mondatokat alkosson, s ezáltal
intencionálisabbá válhatik.
A kreatív válaszadás egyik fő akadályát a kliens
verbalizációiban és magatartásformáiban föllelhető
inkongruitások és diszkrepanciák jelentik. Fejezetünk
zárópontjaként vegyük most szemügyre ezt az akadályt, amely a
kreatív képesség döntő, teljes s szabad kibontakozásának
útjában áll.

Inkongruitások és diszkrepanciák, az interjú üzemanyagai. -

Térjünk vissza ahhoz a fiatalasszonyhoz, akinek problémái
támadtak a férjével. Amikor az asszony hozzákezdett az
interjúhoz, hangja elvékonyodott és feszültté vált, teste
elmerevedett, s ezt mondta: " Annyira szeretem.." Tegyük fel,
hogy ez volt minden, amit mondott. Ha a verbális üzenet
szerelemről szól is, a testbeszéd és a hangszín üzenete valami
egészen másról árulkodik. Azt mondhatnánk, hogy az asszony
viselkedésében diszkrepanciák vagy inkongruitások vannak. Ez
a diszkrepancia~ egyenesen a terápiás folyamat egyik központi
kérdésévé válik. A kliens által kimondott felszíni mondat
tartalmazza, amelyet meg kell vizsgálni. Mi rejtőzik a
verbális ás nonverbális mondatok kettős üzenete mögött?
A fiatal férfi üzenete is kettős. A predomináns verbális és
nonverbális kép, amelyet önmagáról nyújt, egy lassú mozgású
depressziós egyén képe. Viszont az állandó nyakvakargatás és
az időnkénti "kirobbanás" ( "szomorú... olyan szomorú... olyan
szomorú...") nem vág egybe a mutatott képpel. Itt is van egy
fontos felszíni üzenetünk, amelyet meg kell fejtenünk,
A kettős üzenetek, inkongruitások, diszkrepanciák állandóan
felbukkannak a tanácsadási interjúkban. A kliens esetleg
mosolyogva mutatja felénk nyitott jobbkezét, miközben a
balkezét ökölbe szorítja. A tanácsadó esetleg nyitott
tartással ül, miközben mindkét kezével eltakarja az ágyéka
táját. A kliens esetleg ezt mondhatja: " Én igazán szeretem a
szüléimét", miközben zárt testtartással, kezeit a mellén
keresztbefonva ül a székén. Verbális szinten is előfordulnak
kettős üzenetek. Az ún. "freudi csúsztatás" a kevert verbális
üzenet klasszikus példája. Freudi csúsztatásról akkor
beszélünk, amikor valaki egy dolgot mond és mást ért rajta. A
kliens ezt mondja: "Szerettem a szüléimét", amikor azt akarja
mondani, hogy szereti őket. A múlidejű használatot mint
"halálkívánást" lehet értelmezni. Egyes kliensek egyenesebb
módon ezt mondhatják: "Szeretem is és gyűlölöm is a
gyerekeimet, s ezek a kevert érzések megrémítenek." Az álmok
164
is a kevert és inkongruens üzenetek egyik típusát jelentik. A
terapeuta feladata azonosítani a kevert üzeneteket és keresni
az alapjelentést vagy a mélyebb struktúrát.

A tanácsadás egyik legfőbb feladata az, hogy segítsen a

kliensnek az inkongruitásokat áthidalni, megoldani, vagy
megtanítsa őt a velük való együttélésre. Az inkongruitások,
diszkrepanciák és a kevert vagy kettős üzenetek gyakorta
gyökerei az immobilitásnak (ledermedásnek) és a kreatív
válaszadásra való képtelenségnek. A legtöbb tanácsadási
elmélet a maga leghangsúlyozottabb céljának az inkongruitások
feloldását tekinti. A freudisták a sarkítások és a tudattalan
konfliktusok feloldásáról beszélnek; a gestaltisták a splitek
feloldásáról; a kliensközpontú terapeuták a kevert érzések
feloldásáról; a racionális-emotív terapeuták az inkongruens,
irracionális gondolkodás elleni táradás szükségességéről; a
pályaválasztási tanácsadók az irreális és reális célok közötti
különbségtételről; és a sort folytathatnánk. Az
inkongruitások ragnevezésének és feloldásának fontosságát nem
lehet eléggé hangsúlyozni.

A legtöbb tanácsadási elmélet közös vonása, hogy hasonló

módszerrel közelítik meg az inkongruitások témáját
strukturális szinten. A megfigyelhető verbális és nonverbális
magatartás tekintetében az inkongruitások feloldásának
alapeljárása szembetűnően egyöntetű. Az inkongruitások
leküzdésének modellje szorosan követi azt a háromfázisú
döntéshozatali modellt, amelyet a II. fejezetben már bemutat­
tunk (lásd a 22. ábrát, amely a modellt működésében mutatja
be.).

Először is: az inkongruitásokat azonosítani és ragjelölni

szükséges. A verbális és nonverbális magatartás ismertében az
intencionális tanácsadó képes rendszerezni a felszíni és mély-
mondat-szinten, illetőleg a verbális és nonverbális szinten
leadott sokféle üzenetet. Egyes kliensek diszkrepanciái és a
kevert üzenetei azonnal nyilvánvalóak, másoknál viszont netán
hosszú időbe is telik, mire az inkongruitás kiviláglik.

Másodszor: egyidőben csak egyfajta inkongruitással szabad

foglakoznunk. Minél polarizáltabb, sarkítottabb az inkongrui­
tás, annál valószínűbb, hogy az az információk igen hatékony
forrását jelenti. Minden egyes elméleti megközelítésmód
másféle tanácsadási technikát alkalmaz az inkongruitásokkal
165
szemben. Az inkongruitás egyik pólusának azonosítását követően
a Gestalt-terapeuta, mondjuk, lejátszatja a klienssel a
szituáció szerepjátékát egy üres széknek; a klienscentrikus
tanácsadó esetleg egyszerűen reflektál a kevert érzésekre; a
freudista a felszínen jelentkező inkongruitás tudattalan
gyermekkori determinánsai után kutat, stb. A terápiás munka
technikai módjai a tanácsadási interjúkban különfélék
lehetnek, de tény, hogy az inkongruitások vizsgálata és
feloldása valamennyi rendszer érdeklődésének központi tárgya.
Hasonlóképpen, minden terápiás nyelvi vagy reprezentációs
rendszer másképpen közelíti meg ugyanazt a szituációt, s
ennek eredményeként gyakran a kliensek reprezentációs
rendszerei is különbözők lesznek.

Végül, miután figyelembe vettük a polaritást,

diszkrepanciát vagy inkongruitást, bizonyos cselekvésre kell
elszánnunk ragunkat. Ha az inkongruitás a főtéma, és a
feloldás megvalósult, a tanácsadást befejezettnek
tekinthetjük. Ha maradtak még további fontos inkongruitások,
az eljárással visszatérünk az első fázishoz, hogy más
kérdéseken dolgozzunk tovább.

A nyelv és kommunikáció itt ismertetett modelljeinek

segíteniük kell az alapvető megértést. Tanácsadóknak és tera­
peutáknak is megvannak a maguk problémái a saját egyéni
diszkrepanciáikkal és inkongruitásaikkal. A legtöbben jócskán
adnak olykor klienseiknek kevert üzeneteket. Néha ezt esetleg
tudatosan is teszik, gyógyító célzattal. A tanácsadónak
ismernie kell a saját korlátait. Ez megköveteli, hogy
őszintén, nyíltan legyen képes vizsgálni önmagát, video- és
audioszalagokon rögzítse az interjúkat, s a maga munkájáról (a
megfelelő etikai feltételek mellett) kollégáival is
konzultáljon. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy vannak
pillanatok, amikor a kliens intencionálisabb, mint a
tanácsadó. A kérdések így szólnak: Mennyire képes a' tanácsadó
megbirkózni saját hiányosságaival? Olyan fokúak-e a tanácsadó
inkongruitásai és korlátai, hogy azok már a kliens segítésében
is hátráltatják? Felhasználhatja-e a tanácsadó ezeket a
korlátokat mint segítő adatokat, amikor aláveti magát egy
haladást, fejlődést és változást célzó folyamatos eljárásnak?

166
Fejezetünk céltárgyai

Fejezetünk fogalmainak tökéletes elsajátításához számottevő

klinkai gyakorlottság, audio- és videoszalagok használata,
valamint a tanácsadás verbális és nonverbális dimenzióinak továb­
bi tanulmányozása szükséges. Fejezetünk végére érve, önnek képes­
nek kell lennie:
Megjelölni a nonverbális magatartás kulcsfontosságú aspektusa­
it. - A fejezetben kiemelt nonverbális dimenziók a szemkontak­
tus, a testbeszéd, a hangszín, a beszédsebesség, valamint a
a fizikai tér és idő felhasználása. Külön is kihangsúlyoztuk a
fenti magatartásmódokban mutatkozó kulturális eredetű különbsége­
ket.
2) Bemutatni mi történik egy mondatszerkezet megváltoztatása
esetén. - Ha egy egyszerű mondatot átrendezünk, a jelentés
megváltozhatik. Például azt, hogy a feleségem elvégezteti ve­
lem, így is átfogalmazhatjuk:"Úgy döntöttem, elmosom az edé­
nyeket, bár a nejem örökké rágja a fülemet és néha kísértést
érzek, hogy ne tegyem meg." A mondat szerkezetének megváltoz­
tatása szemlélteti, milyen könnyen képes a mindenkori
nyelvhasználat az eseményekről, önmagunkról és másokról
kialakított felfogásunkat módosítani. Â tanácsadók a nyelv-
struktúra-alakítást az inkongruitások felfedésére és (tanácsadói
módszerként) polaritások feloldására használhatják.
3) Elemi szinten megérteni a gondolat és nyelvezet közötti
kapcsolatot. - A szavak és a nyelv sohasem képesek az egyén
által képviselt világfelfogást és -képet a maga teljességében
visszaadni. Egy-egy amber világszemlélete oly sokféle módon
fejeztető ki szavakkal, hogy a kliens által választott specifikus
szavak jó betekintést nyújthatnak a kliens gondolkodásmódjába. Az
intencionális tanácsadási fogások, különösen a figyelés és a
meghallgatás dimenzióiban, lehetővé teszik, hogy a tanácsadó a
helyzetek széles skáláján belül feltérképezhesse a kliens funkci­
ós módszereit. Fontos annak figyelembevétele is, hogy a különböző
(freudista, behaviorista, racionális-emotív) pszichoterápiái
elméletek, amelyekre a következő fejezetekben térünk ki, mind
különböző nyelvi rendszereket alkalmaznak, s így a kliensekből
végtelen változatosságú gondolkodási sémákat evokálnak.
4) Meghatározni a felszínmondatok és a mélystruktúra-mondatok
természetét. - A terápia egyik fontos célja a klienstől
mondatokat szerezni és mélyebb percepciós jelenségek, élmé­
nyek, gondolatok után nyomozni. A kliens mondatainak mélystruktú­
rája felé való haladással kapcsolatban három problématípust
határoztunk meg: a törléseket, a torzításokat és az általánosítá-
167
sokat.
5) Meghatározni az inkongruitás fonalmát és megjelölni a személy­
közi diszkrepanciákkal vagy inkongruitással .járó verbális és
nonverbális magatartást. - Minden terapeuta fontos feladata,
hogy segítsen a klienseknek a személyi inkongruitás megértésében
és kezelésében. Bemutattuk az inkongruitással szembeni
fellépésnek olyan szisztémáját, amely számos tanácsadási módszer
struktúrájának alapját képezi.
6) Megnevezni és alkalmazni a fejezetünkben található kulcskife­
jezéseket ás fogalmakat. - Nonverbális magatartás, testbeszéd,
fizikai tér és idő, szemkontaktus, hangszín és beszédsebesség,
mozdulatkiegészítés, mozgásszimmetria, a nonverbális magatartások
kulturális eredetű különbségei, élmények és események reprezen­
tációs rendszere vagy térképe, gondolat és nyelv, felszíni mon­
dat, mélystruktúra, törlések, torzítások, általánosítások, inkon­
gruitások, diszkrepanciák, kevert üzenetek.
Irodalomjegyzék

BANDLER,3. és R. GRINDER, The Structure of Magic.I. Palo Alto,

Calif.: Science and Behavior Books, 1975.
BIRDWHISTELLjR., Kinesics and Context. Philadelphia, University
of Pennsylvania Press, 1970.
CNESLERjP., Women and Madness New York: Avon, 1972.
DEECE,3., Psycholinguistics. Boston: Allyn and Bacon, 1970.
EKMANjP., és W. FRIESEN, Unmasking the Face. Englewood Cliffs,
N.J.: Prentice-Hall, 1975.
FAST,3., Body Language. New York: Evans, 1970.
HALL,E., The Silent Language. New York: Fawcett, 1959.
KELLYjG.: The Psychology of Personal Constructs. New York: W.W.
Norton and Co.Inc., 1955.
MEHRABIAN,A., Nonverbal Communication. Chichago: Aldine, 1972.
NIERENBERG,G . és H.CALERO, How to Read a Person Like a Book. New
York: Pocket Books, 1971.
VYGOTSKY,L., Thought and Language. Cabridge, Mass.: Massachusetts
Institute of Technology Press, 1962.

Ajánlott kiegészítő irodalom

A következő könyvek hasznos módon kiegészítik a fejezetünkben

ismertetett gondolatokat:
BANDLER,3. és R. GRINDER, The Structure of Magic, I. Palo Alto,
Calif.: Science and Behavior Books, 1975. (Hasonlóképpen:
Grinder,R. és J.Bandler, The Structure of Magic II. Palo
Alto, Calif.: Science and Behavior Books, 1976.)
A tanácsadási folyamaton belüli nyelvelemzés széleskörű
tárgyalása, a nonverbális konmunikácid és az inkongruitások
jelentésének újító jellegű vizsgálatával egybekötve.
QEECE,3,, Psycholinguistics. Bacon and Allyn, 1970.
A tanácsadói szakma egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a
nyelvelemzés és a nyelvészet felé a személyi fejlődés és
változás teljesebb megértése végett. Ez a könyv jó ízelítőt
nyújt a pszicholingvisztika bonyodalmaiból.
FARB,P., Word Play. New York: Bantam, 1974.
Ez a könyv, népszerű formában a pszicholingvisztika és a
szociolingvisztika főbb konstrukcióit mutatja be egy kultu­
rális közegen belüli megjelenés! formájukban.
FISHMAN,3., Sociolinguistics. Rowley, Mass.: Newbury House, 1970.
Ebben a bemutató szövegben a nyelv mint társadalmi jelenség

169
 jelenik meg. Hasznos bevezetés egy fontos szaktárgyba.
HALL,E., The Silent Language. New York: Fawcett, 1959.
Az utóbbi húsz esztendő egyik legnagyobb hatású könyve.
Felhívja figyelmünket a verbális és nonverbális kommuniká­
ciós sémák közötti kulturális eredetű különbségekre.
HALL,E., Beyond Culture. Garden City, N.Y.: Doubleday, 1976.
Hall korábi művének átdolgozása, a kultúrára és a kommuni­
kációs folyamatra vonatkozó száras új gondolattal bővítve.
HARPER,R., A.WIENS és J.MATARAZZO, Nonverbal Communication: The
State of the Art. New York: John Wiley, 1978.
A nonverbális kommunikáció kutatásának széleskörű összefog­
laló áttekintése.
SCHEFLEN,A,, Human Territories: How We Behave in Space-Time.
Englewood Cliffs, N.J.: Prentice-Hall, 1976.
A nonverbális kommunikációs sémák egyik leghasznosabb
bemutatása. Számos képet is tartalmaz, amelyek s kommuniká­
ciós helyzetek széles skáláját ölelik fel és szemléltetik.
SCHEFLEN,A., Communicational Structure: Analysis of a Psichothe-
rapy Transaction. Bloomington, Ind.: Indiana University
Press, 1973.
Egy pszichoterápiái interjún belüli verbáli és nonverbális
kommunikációnak rendkívül részletes és gondosan megrajzolt
elemzése.
WIENER,M. és A.MEHRABIAN, Language Within Language: Immediacy,
a Channel in Verbal Communication. New York: Meredith,1968.
Bizonyos szavaknak és konmunikációs folyamaton belüli al­
kalmazásoknak beható nyelvi elemzése.

170
20. ábra: Az Egyesült Államok középosztályának nonverbális kommuniká­
ciós sémái, más kultúrközegek sémáival összehasonlítva.

Nonverbális USA-középosztálybeli Más kultúrközegből vett

dimenzió séma ellentétes sémák
Szemkontaktus Amikor a másik személyre Egyes Usa-beli négerek
hallgatnak, általában köz­ sémái néha ezzel ponto­
vetlen a szemkapcsolat. Ha san ellentétesek: szem-
maguk beszélnek máshoz, a kontaktust inkább be­
szenkapcsolat már nem eny- széd, mintsem hallgatás
nyire gyakori. közben tartanak.
Testbeszéd Enyhén elóredöntött törzs, Egyes eszkimó, inuit
szemtől-szembe a kienssel. sarki csoportok tagjai
Az üdvözlés általános jele egymás mellé ülnek,
a kézfogás. amikor személyi ügyekről
tárgyalnak. Ha egy férfi
egy nő kezét keményen
megszorítja, ez szexuá­
lis felhívásként is ér­
telmezhető.
Hangszín és Kedvelik a változatos hang­ Számos spanyol nyelvcso­
beszédsebesség színt, bizonyos érzelmi alá­ port hangszíne árado­
festéssel. Mérsékelt beszéd- zott) és kifejezőbb; ők
sebesség. az amerikai középosz­
tálybeli stílusfajtákat
érzelemhiányosnak és
színtelennek tartják.
Sok spanyol népcsoport
beszéde jóval gyorsabb.
Fizikai tér A kényelmes beszédtávolság Az arab és közelkeleti
rendszerint egy karhossznyi, kultúrközegekben a be­
vagy annál több. szédtávolság 6-12 inch,
s ilyen esetben az ame­
rikai középosztálybeli
egyén már kényelmetle­
nül érzi magát.
Idő Erősen strukturált, lineáris Egyes délamerikai orszá­
időszemlélet. A találkozók gokban az időszemlélet.
hangsúlyozott időbeli "pon­ sokkal liberálisabb, -
tossága". nem is várják el, hogy
egy előzőleg megállapí­
tott időpontot valaki
csakugyan betartson.

Heg jegyzés: Ez a táblázat arra szolgál, hogy bemutassa az Egyesült Államok kö­
zéposztályának bizonyos kulcsfontosságú kulturális eredetű sémáit, s egy-
egy példa erejéig illusztrálja a más kultúrákkal szenbeni különbségeket.
Erősen ajánljuk további kutúrsémák fokozott tanulmányozását is. Fontos
emlékeztetnünk arra is, hogy egy-egy kulturális közegen belül is rendkívül
nagy különbségek lehetnek az egyes egyének között.

171
21. ábra: A nyelvvel kapcsolatos kulcsfogalmak összegezése.

1) Mondataink nyelvi struktúrája fontos ultalást tartalmaz arra

nézve, hogyan látjuk a világot.
Példa : "Nem tudom visszatartani apámat az ivástól." Ebben az
esetben a kliens felelősnek érzi magát apja részegeskedéséért.
Pontosabb lenne ez a mondat: "Apám nem tud leszokni az ivás-
ról." Itt az apa lesz a mondat alanya. Jó lenne, ha a kliens
hozzáfűzné pótlólag: "Rosszul esik nekem, hogy nem szokik le
róla".
2) A szavak, amelyekkel világunkat ábrázoljuk, sohasem adják tö­
kéletesen vissza e világ tartalmát Legjobb esetben is csupán
élményeink megközelítő érvényű leírásai lehetnek. Fontos, hogy
a tanácsadó megjegyezze, milyen szavakat használ a kliens a
múltbeli élmények leírásakor. A szavak és kifejezések gyakori
ismétlése jó utalással szolgálhat arra nézve, "nilyen srófra
jár a kliens agya".
Példa: "Mikor legutóbb ivott, megijedtem, mert én az üveget
elrúgtam előle és 6 rájött. Megpróbáltam távoltartani tőle; én
vagyok a hibás." A leírt esemény az apa legutóbbi ivászata. A
kliens által használt szavakból megint csak az derül ki, hogy
a kliens felelősséget érez az apjáért ("Eldugtam... megpróbál­
tam távoltartani tőle... én vagyok a hibás...") A "megijedtem"
szót is érdemes megjegyezni. Az egyén által használt szavak az
események egyedi reprezentációi és az illető gondolkodásmódjá­
nak térképei.
3) A legtöbb tanácsadói módszer a kliens kulcsfontosságú felszín-
mondatait vizsgálja, és keresi az alapvető mélystruktúrákat,
így tökéletesebb, teljesebb képet nyerhet a kliens világáról.
Példa: Az előző példában a kliens néhány felszínmendatot pro­
dukál. "Megijedtem": ez a további vizsgálatra nézve fontos
felszínmondatnak bizonyulhat, minthogy ez az egyetlen érzelmi
töltést tartalmazó szó. A tanácsadó feladata, hogy megkeresse
a mondat alapjául szolgáló, asszociált mélystruktúrákat. Mi
okozza a kliens félelmét? Milyen körülmények között bukkan föl
ez a félelem? Milyen elképzelései vannak a kliensnek arról, mi
történhetik ebben a szituációban? A látszólag egyszerű
felszínmondat alapjául szolgáló számtalan lehetséges mondat
felderítése lehetővé teszi a tanácsadó számára, hogy tökélete­
sebben megérthesse a klienst.
4) Különösen fontos, hogy a tanácsadó a kliens mondataiban lévő
törléseket, torzításokat és túláltalánosításokat is kutassa.
E fogalmakra a szövegben találunk példákat.

172
22. ábra : Inkongruitások kezelése az interjúban. - Gyakorlati
példa.

Inkongruitásoknak nevezzük a verbalizációkon belüli vagy a

nonverbális és verbális magatartások közötti kevert üzeneteket
és diszkrepanciákat. Számos, sőt talán valamennyi tanácsadási
elmélet egyik fő témája az inkongruitások azonosítása és
feldolgozása. E táblázatunkban bemutatjuk az interjún belüli
inkongruitások kezelésének háromfázisú modelljét. A modellt
egy anya példáján szemléltetjük, aki hazaérkezésekor részegen
találta tizennégyéves fiát. Feltehetően az interjú már a kö­
zépső szakaszban tart, - a szituáció alapvető elemei már terí-,
tékre kerültek.

1) Azonosítsuk ás nevezzük meg az inkongruitásokat.

Kliens: Igen, tökrészeg volt. Esett, kelt. Undorító volt.
Tanácsadó: Ön valóban gusztustalannak látta a dolgot. De ahogy
elnézem magát, mintha finoman mosolyogna, - mintha való­
sággal büszke volna a fiára.
Kliens: A fenét, - olyan utálatos! Hogyan tehetett ilyet ne­
kem! Hiszen ő olyan igazi férfi, - tele van erővel...
Tanácsadó: Amint látom, maga csakugyan büszke az 6 férfiassá­
gára és keménységére.
Kliens: EEgen... Tényleg szeretem. Túl fog tenni az apján.
Tanácsadó: Hát akkor hadd foglaljam össze idáig a dolgot. Úgy
látom, maga csakugyan utálkozik és haragszik rá a visel­
kedéséért, ugyanakkor pedig valamiféle mély büszkeséget
érez a férfiassága és keménysége miatt. A jelek szerint
büszkeség és harag egyazon tőről ered.

(Megjegyzés: A tanácsadó azonosította a kevert érzéseket és

segített a kliensnek azok megnevezésében. Sikerült feldolgozni
az "undorító volt" felszín mondat és a finom mosoly párosulá-
sát, s most pontosabb, teljesebb képünk van arról, hogyan érez
és gondolkodik az anya.)
2) Dolgozzunk fel egy bizonyos irikongruitást.
(A tanácsdó ebben az esetben Gestalt-technikákat alkalmaz, és­
pedig azt a fajta szerepjátékot végezteti, hogy a kliens egy
üres széknek beszél.)

Kliens : (sóhajtva:) Azt hiszem, Önnek igaza van. A kis csibész

csakugyan nagyon helyes kölyök. Ó... ... de hiszen hozzám
tartozik.
Tanácsadó: Képzelje el, hogy ő most ott ül azon az üres szé­

173
 ken. Mit mondana neki? (A kliens már felelni akar.) Nem,
ne nekem beszéljen. Képzelje el, hogy 6 ül ott. Beszéljen
hozzá.
Kliens : Bobbie, olyan önelégülten ülsz ott. Miből gondolod,
hegy olyan érdekes valaki vagy? Te valójában hozzám
tartozol.
(Az első két rondatthangvétele kissé indulatos volt, az
utolsó pedig magasabb fekvésű és gyorsabb.)
Tanácsadó; Ismételje: "te valójában hozzám tartozol."
Kliens : Te valójában hozzám tartozol. (A hang fekvése még ma­
gasabb.)
Tanácsadó: Ismételje.
Kliens: Te valójában hozzám... (szünet) Szóval Bobbie hozzám
tartozik, de valójában nem tartozik hozzám. Irigylem őt.
Összejött neki a dolog, istenem. Hát mi van akkor, ha
ivott egy kicsit. - csak azt nem szeretném, ha sokszor
csinálná. Olyan helyes gyerek. Szükségem van rá.

(Megjegyzés; A Gestalt-féle üres székkel és pszichodinamikus

ismétléssel kapcsolódó módszerek révén a kliens kezdi tudóira-
sül venni, még hozzá teljesebb mértékben,a fiát illető érzel­
meinek komplex voltát. Most kezdjük látni az eredeti felszín-
mondat ("Undorító volt") mélyebb struktúráját. Az anya mélyebb
szinten élte és tcipasztalta meg a maga kevert érzelmeit.)

Döntsük el a következő lépések teendőit.

(A tanácsadó mélyebben fejtheti ki a fiúval kapcsolatos
kérdéseket. Pl. a "Szükségem van rá" mondat olyan felszínmon-
dat, amely további vizsgálatot érdemelhet. A jelen esetben
azonban a tanácsadó egy korábbi közléshez tér vissza.)

Tanácsadó: Tehát maga ebben a helyzetben többféleképpen is

érez a fiával kapcsolatban. Egyfelől haragszik rá, másfe­
lől viszont büszke arra, hogy 6 milyen független. Kissé
még irigyli is. Korábban olyasmit mondott, hogy 6 "túl­
tesz az apján". Tudna erről valamivel többet is mondani?
Kliens: (Részletesen kezd beszélni arról, hogyan hasonlítható
össze egymással apa és fia.)

Megjegyzés a szövegrészlettel kapcsolatban: Miután a kapcsolat jó

és a kliens hajlik a beszédre, a tanácsadási folyamat gyorsan
zajlik. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy legalább
ugyanennyi esetben lassúbb is lehet a folyamat, ha a kliensek
ellenszegülnek, vagy ha a tanácsadók téves útra térnek vagy
174
 fontos kérdésekről megfeledkeznek. Ez a rövid szövegrész
fejezetünk számos pontját megvilágítja. Az ilyen felszínmon­
dat: "Undorító volt", azonnal céltáblájává vált a tanácsadó
rákövetkező mondatának, amely a mondatot kísérő finom mosolyra
mutatott rá. A Gestalt-módszer jóvoltából a kliens megtapasz­
talhatja saját kevert érzéseiből összeálló érzelemanyagát.
Végezetül a tanácsadó úgy dönt, hogy a jelen pillanatban nem
vizsgálja tovább ezt a sajátos inkongruitást, hanem ezt az
.újabb felszínmondatot teszi vizsgálat tárgyává: "...túltesz az
apján".
Megfigyelhetjük még, hogy a szövegrész első szakaszában a
tanácsadó a parafrázis és az érzésre való reflektálás
figyelési fogásait alkalmazta, miközben jelen idejű közvetlen­
séggel élt. A második szakaszban a direktívákon, mint befolyá­
solási fogásokon van a hangsúly, állandó és kiemelt jelen
idejűség mellett, s ennek célja a fokozott konkrétság és spe­
cifitás. A harmadik szakasz eleje a most feltárt anyag
összegezése, továbbá egy nyitott kérdés, amely egy korábban
elhangzott mondatra utal vissza.

175
VI. fejezet
A személy és a környezet; a kliens fölmérése

Egy kliens belép az Ön munkaközvetítő irodájába és így szól:

"Nem találok munkát. Mit csináljak?" Képzelje el azt, hogy a 23.
ábrán bemutatott egyes személyek voltak azok, akik önről ezzel a
problémával jelentkeztek. Mi minden fut át az Ön agyán, - milyen
mondatok születnek meg Önben az illető kliens problémájának
természetével kapcsolatban, ha csupán egy közlésre és egy arc ké­
pére támaszkodhatik? Nem fog ártani, ha egy perc időt engedélyez
magának és megfontolja, mit válaszolna a bemutatott kliensek
mindegyikének.

Naív dolog úgy kezelni az egyént, hogy figyelmen kívül hagyjuk

korát, fajtáját és a nemi különbségeket. A különböző hátterű
személyek más és más válaszokat adnak, s mi sem válaszolhatunk
nekik egyforma módon. A jól öltözött emberek több figyelemét és
jobb kiszolgálást kapnak jóléti intézményekben és áruházakban
egyaránt. 'J6 testi megjelenésű, vonzó és magasnövésű emberek
valószínűleg kitüntetettebb bánásmódban részesülnek, mint
alacsonyabb növésű vagy kevésbbé vonzó külsejű embertársaik. Az
amerikai középosztály kultúrközegén belül legelőnyösebb, ha az
ember fiatal, hímnemű, fehér, jó társadalma-gazdasági státussal
rendelkezik, magas növésű és vonzó megjelenésű. Ennélfogva eleve
előnytelenebb helyzetben van, te történetesen idős, nőnemű,
szinesbőrű, alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű, mélynövésű
és rossz megjelenésű.

Azt, hogy valamely egyén számára mely sajátosságok és

ismérvek kívánatosak, nem csupán az egyén maga határozza meg, de
az őt körülvevő környezet és kultúrközeg is. Hogy mi a "jó"., azt
a kultúrközeg dönti el.

Természetesen vannak kultúrák, amelyekben az idős kert

tisztelet övezi, a pénz szerepe nem annyira meghatározó, s ahol a
"vonzó külső" egészen mást jelent, mint az Egyesült Államok
kultúrközegében. Fontos azonban megjegyeznünk azt is, hogy a
legtöbb kultúrában vannak bizonyos gyengébbnek és
alacsonyabbrendűnek beskatulyázott embercsoportok; az esetek
többségében a nők is ebbe a kategóriába tartoznak. Ezeken a
kultúrákon belül a nők férfiuralmu környezetben élnek.

Nyilvánvaló, hogy minden kliens, aki terápiára vagy

tanácsadásra jelentkezik, önálló egyéniség. Az, hogy az illető
176
néger, nőnemű, lengyel, vagy bármi más kultúrközegbe tartozó, nem
jelenti azt, hogy problémája sztereotipizálható. Általános
értelemben a tanácsadás egyéni természetű, az egyéni
különbségekkel és az egyes egyének sajátos világképével dolgozik.
A kliensek a tanácsadásra széles problémaskálával érkeznek, olyan
különféle témákkal, mint a pályaválasztás, a szexualitás, a
háztartási konfliktus, a súlyos depresszió, az abortusz, a
hsllucinációk, a tanulásbeli problémák vagy a pénzügyi tervek. A
legtöbb kliensnek egynél többfajta problémája vari. Fontos, hogy a
tanácsadó vagy a terapeuta képes legyen pontosan meghatározni,
melyek azok a súlyponti kérdések, amelyeket meg kell vitatni.
Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, minden kliens saját külön
egyedi történettel, filozófiával, hiedelemrendszerrel és
világképpel felszerelve járul a tanácsadó színe elé.

A tanácsadás intencionálissá tétele megkívánja, hogy a kliens

közléseire egyre növekvő számú válasszal legyünk képesek
reagálni. Nem elég azonban, hogy egy seregnyi válasz legyen a
tarsolyunkban, - az intencionális tanácsadónak ki is kell
választania azt a választ vagy válaszcsoportot, amely a
legnagyobb valószínűséggel segítheti elő a kliens haladását és
fejlődését. Az intencionalitás korlátja lehet a kulturális
szempontoknak vagy a kliens önálló egyéniség-mivoltának meg nem
értése.

Fejezetünk célja egyfajta alapvető szisztémát adni ahhoz, hogy

felmérhessük azt a teljes egyéni módot, amely a kliens
élménylátását és evilágbeli ténykedését jellemzi. Az egyes
kliensek egyedi perspektíváinak meghatározására Gecrge Kelly, az
Egyesült Államok talnán ;mindmáig legkiválóbb személyiségtecreitiku-
sa adott jól hasznosítható szisztémát. Kelly álláspontja szerint
minden egyes kliens egyedi módon fogja fel a világot; az egyes
klienseknek az élet eseményeiről vallott felfogáéát viszont a
kliens kulturális háttere nagymértékben meghatározza. Ezért is
naív, sőt egyenesen veszélyes dolog bármiféle lépésre vállalkozni
mindaddig, amíg a személy-környezet, tranzakcióval nem vagyunk
ti sztában.
A személyi konstrukciók lélektana: hogyan jeleníti meg a kliens
a világot. - "Ha nem tudja mi baja van a kliensnek, kérje meg,
hogy mondja el."(Kelly, 1955, 20i.o]d,}. Ha tanácsot akar adni
valakinek vagy éppen gyógykezelni akarja, tudnia is kell valamit
arról, honnét jött az illető és mit vár az Önnel való
kapcsolattól. Ke]Ív "takarékossági törvényét1' a diagnózisban és a
kezelésben egyetlen tanácsadónak és terapeutának sem: szabad

177
elfelejtenie. Csábító a kísértés, hogy saját kifinomult
elméleteinket és módszereinket egyes mindenre kapható klienseken
kipróbáljuk, ahelyett, hogy fölismernénk : néha az egyszerű,
tiszta "parasztlogikával" jutunk a legtovább.

Van egy (kétséges hitelű) történetünk Fritz Perls-ről, a

Gestalt terápia atyjáról. Egy kliens jött hozzá kezelésre, akit
hegedűversenyeken folyton rettenetes fejfájás kínzóit. A
szerencsétlen entier már évek óta halálosan szenvedett minden
koncerten. Az orvosok képtelenek voltak bármi testi bajára
bukkanni, ezért hosszútávú pszichoanalízisre küldték. Ez sem ért
semmit, így aztán sokéves kezelésbe fogták a különböző felfogást
valló terapeuták és tanácsadók. Semmi eredmény nem mutatkozott,
végül a hegedűs Perls-nél kötött ki, Pár perces beszélgetés után
Perls befejezte az ülést és felkérte a klienst, hogy a
legközelebbi interjúra hozza magával a hegedűjét is. A következő
héten Perls arra kérte; játsszék a hegedűn folyamatosan. Mintegy
tizenöt perc múlva jelentkezett a fejfájás. A neves terapeuta
gondosan figyelte a hegedűst, majd így szólt: "Húzza idébb a jobb
lábát és engedje lejjebb ezt a vállát." Ahogy a vérkeringés az új
testhelyzetben megváltozott, a fejfájás megszűnt. Nem volt többé
szükség terápiára.

Ahogy Ön az interjú szövevényes bonyolultságait fokozatosan

fölfejti és egyre jobban rádöbben az egyének különbözőségeire,
olyan dolgokat láthat s hallhat, amelyek valóságosnak éá
fontosnak tűnnek, s amelyek mégis mintha rejtve volnának a kliens
előtt. Ugyanakkor elméletileg az is lehetséges, hogy Ön téveszti
szem elől a főkérdést. Általában véve az előrehaladás
legcélszerűbb iránya az egyenes út.

E fejezetszakasz célja olyan szisztémát bemutatni, amely a

kliens és az ő világa vizsgálatára szolgál. Ebből a felmérő és
diagnosztizáló eljárásból bontakozik majd ki a kliensnek és
környezettel való interakciójának egyfajta térképe, amelynek
segítségével a megfelelő terápiás módszerek kiválasztása is több
lesz puszta találgatásnál. Az itt bemutatásra kerülő felmérési
szisztéma szükségszerűen nem teljes, hiszen a kérdés teljes
áttekintésű vizsgálata egymaga több kötetet töltene meg. Az itt
ismertetett alapmodell az úgynevezett "Kelly-féle takarékossági
törvényen" nyugszik„ A kliens világfelíogásából indul ki, amely
azonosítható, és képessé teheti önt arra, hogy rendszeresebb
módon avatkozzék bele kliense életébe.
178
 Az emberek a világot saját szemükkel és fülükkel érzékelik. A
kisbaba számára a világ nyilván zavaros dolgok tömegének
tűnhetik. De a kisgyermek fokozatosan megtanulja megkonstruálni,
megszervezni és megérteni a világot. A másokkal való interakció
révén megtanuljuk értelmét látni annak, ami a szemünk előtt áll,
s látott, hallott és érzett dolgaink adta belső élményeinknek is.
Megtanulunk különbséget tenni saját személyünk és a külvilág
között.

George Kelly szerint mi, emberek, olyan tudósok vagyunk, akik

állandóan "teszteljük" zavaros világunkra vonatkozó különféle
hipotéziseinket. A kisgyermek a maga ideáit (hipotéziseit) a
világgal szembeni akciók (kísérletek) során próbálja ki, s a
nyert eredmény (lelet) elvezeti a világról kialakítandó
felfogásokhoz és eszmékhez (elmélet). Kelly hangsúlyozza azt a
"kreatív képességünket, hogy a környezetre nem csak reagálunk,
de meg is jelenítjük. Mivel /az emberek/ képesek környezetük
ábrázolására, alternatív konstrukciókkal is el tudják azt lát­
ni, s valóban képesek változtatni rajta, ha nem nyeri meg a
tetszésüket" (1955, B.old.).
Az emberek látják a világot és konstrukciókat fogalmaznak meg,
amelyek szervessé fogják és rendszerezik az eseményeket,
embereket és a környezeti közeget. A konstrukciók olyan
hipotézisek, amelyeket az egyén a világon bizonyos eszme vagy
magatartás tesztelésére használ és bizonyos tekintetben
hatékonynak talál. A konstrukciók a mi világunkról szóló eszméink
és reprezentációink, - végső soron a mi világképünk.

Specifikusabban: a konstrukciók és az eredményezett világkép

mondatok csoportjai, amelyeket avégből hozunk létre, hogy leírjuk
velük e világon való létezésünk élményét. A kliens beszélt
mondatai (és nonverbális magatartása is), amikor tanácsadásra
jön, közvetlen és fontos utalással szolgálnak arra, hogyan építi
ki konstrukcióit és hogyan ténykedik az illető a világban. A
tanácsadó és a terapeuta döntő feladata a felmérés során
elősegíteni, hogy a kliens megértse ezeket a mondatokat és azok
mélyebb jelentéseit. Az interjúra érkező legtöbb kliens konstruk­
ciórendszere és világképe nem teljesen hatékony. Bizonyára
gátoltak, s képtelenek intencionális módon kialakítani a
helytállás új módjait.

Ha Ön, mint terapeuta, kreatívabb válaszadásra akarja

késztetni ezeket a klienseket, bizonyára bele is kívánja majd
élni magát konstrukciórendszerükbe, s megvizsgálja, hogyan is
179
látják a világot, mert csak így segítheti őket abban, hogy
mélyebben megértsék saját világábrázoló rendszerüket. Kelly
analógiájával élve, Ön, mint terapeuta, olyan "tudóssá" válik,
aki konzultál és együtt vizsgálódik a klienssel, és segít neki
annak meghatározásában, hol van az a pont, ahol az 6 világgal
folytatott kísérletei nem hozták .meg a várt eredményt.

Vannak például olyan kliensek, akiknek világkonstrukciójában a

világ ellenséggel és akadályokkal van tele. Valamikor a
múltjukban azt tapasztalták, hogy az "ellenség" címkét viselő
konstrukció alkalmazása révén sokkal biztosabbá és szervezettebbé
válik számukra a világ. Ez a sajátos konstrukció aztán úgy át-
meg áthathatja az egész egyént, hogy a világot most már
végérvényesen riasztónak és antagonisztikusnak fogja föl.Képzelje
el, hogy (ha csak pár pillanatig is) egyfajta "ellenség-
szemüveget" kell hordania. A világot ' az ellenség-szemüveg
(konstrukció) lencséin át nézi, így tekintheti végig a napi
eseményeket. Minden valószínűség szerint úgy találja majd, hogy
emberi kapcsolatkörét viszonylag könnyen oszthatja ellenségekre
és barátokra. Ha elég sokáig hordja ezt az ellenség-szemüveget,
az ellenség-konstrukció végső soron áthatja és átmozgatja az Ön
egész konstrukciórendszerét, világképét, míg végül az egész világ
ellenséggé válik a szemében. Végeredményben az Ön világlátási
konstrukciói határozzák meg, milyenné válik az Ön számára a világ
az élmények tükrében. Az egyszerű példa meglehetősen hasonlít
ahhoz, ami sok paranoid skizofrén személyben végbemegy. Az ő
világképük valamikor működőképes volt, de később annyira
uralkodóvá és átható erejűvé vált, hogy kiszorított minden más
konstrukciót és alternatívát. Az ellenségkonstrukció jóvoltából
bele is ragadtak ebbe az ellenségkonstrukeiőba; ez a konstrukció
lett az 6 egész világuk.
Nézzük a következő eseményt:
Ön az utcán sétál, egy barátnője jön vele szemben s
megszólítja. Az időjárásról szóló rövid eszmecsere után az
illető igen részletes beszámolóba kezd arról, milyen
veszekedése volt ma reggel a férjével. A nő szerint a férfi
azért haragudott meg rá, mert nem készítette neki oda a
tiszta fehérneműit, hogy munkába mehessen. Mivel belefáradt
már a vitába és maga is rohant volna munkába, földühödött
és ráüvöltött a férjére. Miután az ingekkel elkészült, 6
maga késett el a munkából. Most azt mondja Önnek, hogy úgy
érzi, "túl szigorú" volt a férjéhez. Kérdezi, mit tegyen.

Először is vegyük szemügyre a nő közlésének és magatartásának

180
alapjául szolgáló konstrukciókat. Milyen címkékkel, nevekkel
látná el Ön mindazt, amit barátnője mond?Talári jó lenne most egy
listát készíteni. Ezek a fogalmak azt mutatnák, hogyan látja Ön
barátnője helyzetét, - milyen "szemüvegen" át nézi őt.

A barátnő mondatainak értelmezésére Ön ilyen konstrukciókat is

alkalmazhatna: "hálátlan", "kényelmes", "kizsákmányolt", "ön-
tudatosabbnak kellene lennie", "rossz a családi kapcsolata", "in­
gerlékeny". Számos olyan név és konstrukció létezik, amely
alkalmas arra, hogy vele a férjjel való interakció jelentését
megadjuk. Ha Ön, mint segítő, a barátnő viselkedését
"hálátlannak" konstruálja meg mindazért, amit a férj "megtesz ér­
te" , ennek következménye valószínűleg egy bizonyos reakciósor
lesz az Öi részéről. Másrészt, ha a barátnőben a férji elnyomás
szenvedő alanyát látja, úgy valami másféle válaszsor lesz
valószínűsíthető. Végső soron, azok a konstrukciók, amelyekkel
Ön a dolgokat megnevezi, az Ön világlátását és az Ön valószínű
cselekvési irányát jelzik.

A tanácsadás és terápia azonban más, mint a barátság. Képzelje

el, hogy ez az első interjúja klienssel; a nő ugyanezt az
információt közli Önnel, Ön pedig fel akarja mérni ennek az 6
életén belüli jelentését. A tanácsadó első feladata meghatározni
(diagnosztizálni), milyen ponton áll jelenleg a kliens. E
diagnózis fontos eleme az, hogy megértsük a kliens
konstrukciórendszerét, - azt, hogy milyen szemüvegen át nézi a
kliens a világot. A könyvünkben ismertetett interjús módszerek és
kvalitások szakszerű alkalmazásával a tanácsadó megértheti,
hogyan szervezi életét és hogyan cselekszik a kliens az őt körül­
vevő világban. A másik személy hatékony kiértékelése megkívánja,
hogy Öi intencionális legyen, dobja félre saját felfogásait és a
kliens szemüvegén át lássa, a világot.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Önnek, a terapeutának meg kell

tagadnia saját konstrukcióit és elméleteit. Épp elegendő alkalma
lehet., hogy önmagát és a maga eszméit is a kliens problémáinak
szolgálatába állítsa. Az Ön saját konstrukciói és a világgal
kapcsolatos elméletei is hasznosnak bizonyulhatnak a kliens
számára, főleg akkor, ha Ön is tisztában van velük és azzal, mi­
képpen színezik azok az Ön saját percepcióit. Ha másokkal beszé­
lünk, ezt mindig a magunk egyéni konstrukciói és elméletei
szerint tesszük. Fennáll az a veszély, hogy a klienssel szemben
helytelenül alkalmazzuk saját konstrukciós rendszerünket. Erre a
kérdésre fejezetünkben később még részletesebben visszatérünk.
181
 Kelly szerint a kliensek és szükségleteik hatékony felmérése
és diagnosztizálása során néhány alapvető kérdést kell figyelembe
vennünk. Ezek a következők:
1) Mi a kliens bemutatkozó-problémája? Mit vél rossznak a kliens,
mikor történik ez a rossz, és melyek a következményei?
2) Hogyan látja a kliens a világot? Melyek a kliens konstrukciói
és milyen hatással van ez a reprezentációs rendszer magára a
problémára?
3) Milyen a kliens környezeti és szituációs közege? Milyen befo­
lyással vannak a kliens személyi konstrukcióira és életére az
olyan kérdések, mint gazdasági-társadalmi osztályhelyzet,
fajta jelleg, életkörülmények, stb.?
4) Melyek az Ön alapvető elméleti szempontjai és konstrukciói ez­
zel a klienssel kapcsolatban? Mit jelent Önnek ez a kliens?
Milyen környezeti tényezők, különösképpen milyen hatáskapcso­
lódások érik Önt az 6 .révén?
5) Mit tesznek a következőkben Ön és a kliens? Hogyan kezeli Ön
a közvetlen problémát? Ha a közvetlen probléma megoldása
elégtelen, hogyan tovább? Mi szól egy általános kezelési terv
mellet vagy ellen? (Kelly, 1955, 777-779.old.)

Fejezetünk hátralevő részében részletesebben vizsgáljuk majd

ezeket a diagnosztikai kulcskérdéseket. Ám ahogyan a fenti kérdé­
sek komplexitását és megválaszolásuk nehézségeit mindinkább
tapasztalni fogjuk, nem árt vissza-visszatérnünk Kelly-nek a
fejezet elején olvasható bevezető megjegyzésére. Ha zavarba ejt
bennünket a kliens igényeinek vagy elvárásainak felmérésére
szolgáló lehetőségek nagy bősége, "kérjük fel a klienst, mondja
meg, mit akar".

1) Mi a kliens problémája?
(A kliens egy szociális segélypénztárhoz érkezik)
Kliens : Élelmiszerjegyeket szeretnék.
Tanácsadó: Ön azt mondja, élelmiszerjegyeket szeretne.
Kliens: Igen,- semmi élelmünk nincsen.
Tanácsadó: Mondana valamit az Ön szociális körülményeiről,
például régebbi foglalkozásáról?
Kliens: Nincs állásom. Idefigyeljen, éhesek a gyerekeim.
Tanácsadó: Mióta van munka nélkül?
dó lenne, ha mindez csak mese válna, és ilyen tanácsadó-kliens
kapcsolatra sohasem kerülne sor. De bizony sor kerül, - így a
kliens dehumanizálódik, s minden érintett számára értékes idő
megy veszendőbe. A leglogikusabb, amit a problémákkal küszködő

182
kliensért tehetünk, hogy a lehető legközvetlenebb módon segítünk
neki a nehézségek megoldásában » Ebben az esetben a kliensnek
valóságos és közvetlen problémája van. Most cselekvésre van
szükség, - a részletesebb felmérésre és elemzésre később is
ráérünk.

Fölösleges mondani, hogy a direkt és közvetlen eljárás nem

oldhat meg minden kérdést. Az a kliens, aki akár klinikai ambu­
lanciára, akár hagyományos rendelőbe megy be segítségért, azért
teszi ezt, írért számára a "közvetlen válaszok" és szokványos
segítségforrások már nem elégségesek. A kliens helyzetének,
státusának felmérése olyan bonyolult és sokrétű eljárás, amelyhez
a kérdezési technika szakszerű alkalmazása, a társadalmi-gazdasá­
gi szempontok széleskörű ismerete, az alternatív életstílusok fi­
gyelembe vétele és számos egyéb tényező szükséges.

A kliens problémájának megismeréséhez Kelly néhány eszközt

javasol. Közülük első a kliens bemutatkozó panaszának elemzése.
Miközben a tanácsadó a problémát a kliens előadásában hallgatja,
a valóságos probléma gyakran elsikkad (vagy későbbre halasztó­
dik), s egyéb kérdések kerülnek szőnyegre. Például:
Terapeuta: Azt mondja, nem alszik éjjelenként, és az orvosa
énhozzám küldte, hogy kitaláljam az okát. Mondana vala­
mit arról, mi történt pl. a múlt éjjel?
Kliens : Nos, a feleségem otthagyott, én pedig aludni pró­
báltam, de akkor a bogarak kezdtek kimászkálni a
falból, lepotyogtak és végigmásztak rajtam, - mit mond­
jak, utálatos volt...
Terapeuta: Maga iszik?
Kliens : Csak keveset; na jó, lehet, hogy este egy kicsivel
többet nyeltem.

Ez egy egyszerű, de csöppet sem szokatlan eset. A bemutatkozó

probléma ("nem alszom éjjel") átalakult az alkoholizmussal és
családi bajokkal összefüggő problémává. Az új problémák, amelyek
a gyógykezelés alapjául szolgálnak, nem bukkannak fel mindig
ilyen gyorsan. A tanácsadásban és a terápiában tipikus jelenség
az, hogy a bemutatkozó probléma más, "operatívabb" problémába
fordul át. A probléma pontos megállapításának fontosságát nem
lehet eléggé hangsúlyozni. Kezdő tanácsadók és terapeuták
túlontúl gyakran megelégszenek a kliens bemutatkozó problémájának
megoldásával és elhanyagolnak egyéb, központi jelentőségű
kérdéseket.

183
 A probléma megismerése és megfogalmazása valamiképpen a
riporter munkájához hasonlítható, aki egy fontos eseményről
tájékoztat. Nagy figyelmet és goridat kell fordítani a következők“
re:
- Ki az illető egyén, melyek az ő fontos tulajdonságai, családi
háttere, életstílusa, stb. - Melyek az illető életében fontos
szerepet játszó kulturális-környezeti tényezők?
- Mi az, ami történt vagy történik? Fontosak a probléma részle­
tei. Milyen gyakran történik az a dolog? Milyen körülmények
, között? (Az egyén megértéséhez a lehető legtöbb részletet kell
ismernünk.)
- Mikor jelentkezik a probléma? Mikor kezdődött? Melyek a fonto­
sabb időpontok? (Bizonyos problémák bizonyos időben szoktak
elkezdődni: például az öngyilkosság vagy a depresszió legvaló­
színűbben tavasszal, vagy közvetlenül az egyetemi szünetek
előtt várható.) Közvetlenül mi volt a probléma előzménye? Me­
lyek voltak e probléma ismertető sémajegyei a kliens életében?
- Hol történik a probléma; milyen helyzetekben; milyen körülmé­
nyek között; milyen emberek között?
- Hogyan reagál a kliens a problémára? Milyen érzései vannak
vele kapcsolatban?
- Miért jön létre a probléma? (Számos elmélet szerint az okok
kutatása kevésbbé fonLos. Csakhogy a probléma gondos felmérése
gyakran elvezethet a közvetlen válaszokig.
A probléma pontos természetének megállapításához pszichológiai
teszteket is alkalmazhatunk; iskolai, munkáltatói és orvosi fel­
jegyzéseket kerestetünk ki; közvetlenül megfigyelhetjük a kliens
interjúbeli viselkedését, magatartását egy pszichiátriai
osztályon vagy akár otthon; meginterjúvolhatjuk a kliens
családját vagy társait. Mindezen eljárások során állandóan fel
kell tennünk a "ki", "mi", "mikor", "hol", "hogyan" és "miért"
kérdéseket.

A legtöbb tanácsadó és terapeuta nem listázza fel ilyen szé­

leskörűen a problémameghatározás lehetőségeit, s csupán azokat a
kérdéseket és eljárásokat választja ki, amelyek egybevágnak az ő
elméleti beállítottságával és amelyeket a kliens szempontjából a
leggazdaságosabbnak tart. Pszichiátriai gyógyintéztbe való utalás
esetén várható, hogy kialakul a probléma teljes képe, miután
megkíséreltük valamennyi lehetséges forrás adatainak megszerzé­
sét.

Problémákat teremthet a környezet és annak nyomása is. A ta­

nácsadók és terapeuták rendszerint megelégszenek az egyén alapos
184
áttekintésével, s gyakorta megfeledkeznek arról, hogy ugyanezt
tegyék a környezeti tényezőkkel is. Az iskolától rettegő kisgye­
rekről például kisüthetik, hogy a probléma feloldása végett bi­
zonyos fajta terápiára szorul, holott valójában egy iskolán belü­
li vizsgálat révén esetleg egy kegyetlen és szadisztikus tanárra
bukkannának. Egy harmincötéves asszonyt hosszadalmas depresszió-
kezelésre utasíthatnak, holott esetleg olyan életviteli válsággal
küszködik, ami a mi kultúrközegünkben számos olyan asszonyra jel­
lemző, akit nem elégít ki a szokványos háziasszony-szerep. Az 6
számára minden tanácsadásnál többet érne egy új állással járó
környezetváltoztatás. Egy jóeszű puerto rico-i fiatalt esetleg
alacsony intelligenciaszintűnek skatulyáznak be, s nem veszik
tekintetbe azt, hogy nem tud jól angolul. Az ilyen és hasonló
esetek jól mutatják, mennyire veszélyes a teljes környezeti-
kulturális közeg figyelmen kívül hagyása.

Amint egy kliens környezetét százféle úton-módon

vizsgálhatjuk, úgy a kliens személyiségként való kezelésének is
sokféle módja van. Ezek közül a tanácsadó vagy a terapeuta
számára a legfontosabbak egyike a kliens életkorának figyelembe
vétele. Egan és Cowan (1979) számos szerző munkájára támaszkodva
megszerkesztették a kliens életidejének "fejlődési táblázatát".
Ez az összeállítás, amelyet a 24. ábrán mutatunk be, számos olyan
megfontolandó szempontot tartalmaz, amelyre a terapeutának
mindenkor ügyelnie kell, miközben egy-egy klienssel foglalkozik.

Az első oszlop ("életszakasz") azt a nyilvánvaló, ám

sokatmondó tényt összegezi, miszerint az életidő során az embe­
rek megváltoznak. A gyermek 2, 4 és 7 esztendős korában nem egy
és ugyanaz a személyiség, s környezetétől is mások az elvárások.
A felnőttkornak is megvannak a maga krízisei és lehetőségei. A
különböző életkorú kliensek nyilván különböző igényeket és
elvárásokat is támasztanak az interjúkon belül.

A "kulcsrendszerek" szorosan kapcsolatosak azokkal a

környezeti változókkal, amelyekről fejezetünkben is tárgyalunk.
Az életút tipikus tendenciája az, hogy a családközpontúságtól a
társközpontúság irányába haladunk, majd onnan visszatérünk a csa­
ládhoz. A kliens mindenkori életszakaszának megfelelően változik
a különböző környezeti tényezők hatásának súlya is.

A "fejlődési feladatok" azok az életfenntartás és boldogulás

szempontjából kulcsfontosságú tudnivalók, amelyek az egyes élet-
korcsoportokon belül tipikus jelentőségűek. így például Egan és
185
Cowan szerint a korai felnőttkorban a sikeres életvitelhez az
egyénnek ki kell fejlesztenie a családi élet, a szülői szerep, a
munkaköri előrehaladás, az életstílus-kialakítás és az
elkötelezettség-vállalásra való képesség készségeit. Az ilyen
életkorban tanácsra jelentkező klienseknek minden valószínűség
szerint egy vagy több ilyen típusú problémája van. Persze az
életszakasznak magfelelő fejlettség egyénileg is változó lehet,
egyes kliensek pedig sohasem is képesek megtanulni azokat a
készségeket és fogalmakat, amelyek e fontos fejlődésbeli felada­
tok megoldásához szükségesek. Ilyenformán a fejlődésbeli felada­
tok hosszú listája minden egyén számára mindenkor fontosnak
tekinthető

A "fejlődési források" azok, amelyekkel az egyénnek a fejlő­

désbeli feladatok teljesítése végett rendelkeznie kell. A csecse­
mő például nem képes közösségi kapcsolatokat kialakítani, ha
hiányoznak a biztonsági források (acbtt esetben a szülői támoga­
tás). Ugyanígy a klinsnek is fontos, hogy munkaköri előrehaladása
érdekében magismerje a munka világát és tisztába is jöjjön saját
képességeivel. A terapeuta vagy tanácsadó feladata az, hogy
kliensei számára gondoskodjék a fejlődési forrásokról vagy mozgó­
sítsa az ezirányú képességeket.

Minden életszakasznak megvannak a maga sajátos fejlődési

krízisei. Ha a kulcsrendszerek sértetlenek és a források rendel­
kezésre állnak, várható, hogy a fejlődésbeli feladatok végrehaj­
tása eredményes lesz, s ezáltal csökken egy későbbi életszakasz­
ban fellépő életkrízis veszélye. Ha azonban alapvető nehézségek
mutatkoznak, néha igen zavaró életválságok léphetnek fel. Legis­
mertebb ezek közül a késői serdülőkor indentitásválsága ("Ki
vagyok én? - Mit jelent az, hogy én én vagyok?"). Ha a korábbi
kríziseket eredményesen feldolgoztuk, az egyén haladása és fejlő­
dése továbblendül. Ha nem, úgy az egyén esetleg még fejlődhetik,
ám az immobilités talaján és az intencionalitás jegyében újra és
újra átéli a régi kríziseket. Nehéz dolog például az indentitás-
érzés kifejlesztése a késői serdülőkorban, ha korábbi évei során
az illető nem fejlesztette ki magában a törekvés, a kompetencia
és a hovatartozás érzéseit. Hasonlóképpen nehézségeink támadhat­
nak majdani felnőttkorunkban is, ha a késői serdülőkor szakaszá­
ban nem tettünk szert világos indentitástudatra.

Az Egan és Cowan által bemutatott fejlődési táblázat értéke,

hogy specifikus formában összegezi azt a tényt, miszerint bárki,
aki tanácsadási interjúra jelentkezik, rengeteg fejlődésbeli fel-
186
adattal és életválsággal találkozott és fog a jövőben is talál­
kozni. Nyilvánvaló, hogy klienseink különböző tehetségek és
képességek, más és más személyiségi tényezők birtokában kerültek
és kerülnek szembe ezekkel a problémákkal, s nagyon eltérő kör­
nyezeti feltételek közepette birkóztak és birkóznak meg azokkal.
Sem az "emberi oldal" komplexitását, sem a család és kultúrközeg
fontosságát nem hangsúlyozhatjuk eléggé.

Az alapvető felmérés szempontjából a kliens fejlődési

szakasza, életének tényei és a problémáról adott személyes defi­
níciója egyaránt központi fontosságú ugyan, de nem kevésbbé
lényeges, miképpen látja a kliens a problémát. Egyik ember számá­
ra egy határidő elmulasztása súlyos lelki traumát jelenthet, a
másiknak viszont semmiféle gondolati vagy érzelmi hozzáfűznivaló­
ja nincs a dologhoz. Az, hogy valaki hogyan jelenít meg egy
problémát és hogyan gondolkodik felőle, legalább olyan fontos
lehet, ha ugyan nem fontosabb, mint maga a probléma. Kelly
elmélete és módszerei ezen a, területen különösen jól
hasznosíthatók.

2) Milyenek a kliens világképének konstrukciói? - Konstrukcióknak

neveztük azokat a mondatokat és mondatcsoportokat, amelyekkel
világunkat szerves rendszerbe foglaljuk és osztályozzuk. így is
nevezhetjük őket: egy személy világképének "darabjai". Az élet
bonyolultságából és minden egyes személy élményanyagának egyedi
voltából adódóan, minden kliens más és más konstrukciókkal és vi­
lágképpel rendelkezik. Kelly rámutatott arra, hogy mielőtt
bármiféle, változást szolgáló elmélet vagy módszer mellett elkö­
teleznénk magunkat, nemcsak a klienst és az ő problémáját, de azt
az eljárási módot is meg kell értenünk, amelyet a kliens a
problémára vonatkozóan megszerkesztett és kigondolt.

A Repertory Test (Rep-teszt) olyan eszköz, amelyet Kelly azért

fejlesztett ki, hogy vele a kliens személyi konstrukcióinak
meghatározását elősegítse. A Rep-teszt (lásd a 25. ábrát) arra
használható, hugy megállapítsuk: miképpen gondolkodik a kliens az
életében fontos szerepet betöltő egyes személyekről. A tanácsa­
dásban és a pszichoterápiában sok minden áll vagy bukik az inter­
perszonális kérdéseken, - a lehetséges jövőbeli cselekvések fel­
méréséhez különösen értékes segítséget jelent azoknak a személyi
konstrukcióknak az ismerete, amelyeket a kliens használ, miközben
másokról vélekedik és gondolkodik.

A Rep-tesztben a a kliensnek egyfajata listát kell készítenie

187
az életében fontos szerepet játszó személyekről (apa, anya,
tanár, főnök). Etután össze kell hasonlítania egymással ezeket az
embereket ("Miben hasonlítanak egymáshoz és miben különböznek
egymástól?"). Ha például a kliens szerint a nővére és a főnöke
annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy mindketten "kedvesek", úgy a
kedves szót mint a kliens számára fontos személyi konstrukciót
kell feljegyeznünk. A másik kliens viszont ugyanerre a párosra a
"gazdag" vagy "szegény" jelzőket használja. Egy efféle
összehasonlítás-soroztatból aztán előáll azoknak a konst­
rukcióknak viszonylag stabil csoportja, amelyek a kliensnek a
számára fontos emberekre vonatkozó nézeteit tükrözik. A személyi
konstrukcióknak eme listája alapján a tanácsadó összegezheti a
kliens világképének kulcsfontosságú aspektusait.

Egy alkalommal a Rep-teszt alkalmazása a következő kulcskon-

strukGiókat eredményezte: "okos-buta", "korlátozó-támogató", "me­
leg-hűvös, távolságtartó". Ebben az esetben a kliens egy kiváló
társadalmi aktíva volt, akinek nehézségei támadtak a felettesé­
vel, s aki kollégái szerint túlságosan közel engedte magához az
ügyfeleket. Gyakran vitatkozott a fölötteseivel, s a kollégákkal
szembeni viselkedése arrogánsnak, hűvösnek és kimértnek tűnt.
Munkájában eredményes volt, ám személyközi kapcsolatai gyengék
voltak. A kulcskonstrukciók rendszerezésével a terapeuta olyan
lényeges szempontok birtokába jutott, amelyeket a gyógykezelési
eljárás során figyelembe kellett vennie.

A Rep-teszt nem tartozik a legygyakrabban használt tesztek

közé. A gyakorló terapeuták és tanácsadók általában jobban kedve­
lik a standardizált intelligencia-, teljesítmény-, személyiségi,
pályaválasztási és egyéb teszteket. Kelly maga is elismeri, hogy
a szélesebb körben alkalmazott teszteljárásoknak megvannak a
maguk értékei. Ände arra is rámutat, hogy az ilyen teszteket
bizonyos önkényes külső standardnak megfelelően fejlesztették ki,
s nem biztos, hogy figyelembe veszik, mi módon gondolkodik a vi­
lágról vagy másképpen konstruálja meg a maga világát az egyén -
így pedig a diagnózis és kezelés szempontjából tévútra vezethetik
a terapeutát. Másfelől viszont a tesztek egyértelmű adatokat
szolgáltatnak a kliensről. "A teszteléssel a terapeuta
perspektívája kibővíthető. A terápia során meglehetősen könnyű
dolog belefeledkezni bizonyos kézzelfogható témákba, és megfeled­
kezni arról, kiféle-miféle emberrel is foglalkozunk a jelen
pillanatban. Ha a terapeute a saját szemüvegén át nézi a klienst,
általában elfogultan, egyoldalúan fogja őt megítélni. A teszt
alkalmas arra, hogy kiküszöbölje az elfogultságot és jól
188
kiegyensúlyozott referenciakeretbe helyezze a kérdéses esetet,"
(Kelly, 1955, 979„oldj Az intencionális tanácsadónak és terapeu­
tának alaposan ismernie kell a teszteket és az interjúkon belüli
alkalmazásuk lehetséges előnyeit, (26, ábra)

Ilyenformán a Rep-tsszt a kliens személyi konstrukciói fel­

mérésének csupán egyik eszköze. Isnét bebizonyosodik Kelly rövid
mondatának igaza: "Kérdezd meg a klienst". Ha Ön, mint segítő,
figyelmesen odahallgat, tapasztalni fogja, hogy a kliens beszédé­
ben bizonyos kulcsszavak újra és újra felbukkannak. Ezek az újra
és újra felbukkanó szavak a kliens világképének és konstrukció­
rendszerének nyitját jelentik, s nem szabad őket figyelmen kívül
hagyni. Figyeljük meg például a következőket:
1 .kliens: Elmentem vizsgázni és úgy kirúgtak, hogy a lábam
sem érte a földet. Azt hittem, tudom az anyagot. Hiszen
annyit (Tagoltam. Aztán közölték az eredményt: nulla,
Fáj a dolog. Azt hiszem, tényleg nem érek sermiit. Egy
vizesnyolcas vagyok, semmi más.
2.kliens: Elmentem vizsgázni és úgy kirúgtak, hogy a lábam
sem érte a földet. Azt hittem, tudom az anyagot. Hiszen
annyit magoltam. Aztán közölték az eredményt: nulla.
Azt hiszem, mégsem tanultam elég szorgalmasan. Legköze­
lebb keresek valakit, aki segít. Talán jó is, hogy még
most az elején történt a dolog. Majd kitalálok valamit.

A fenti két töredékben két kliens ugyanazt a szituációt két­

féleképpen konstruálja meg, Az első kliens kulcskonstrukciói:
"fáj", "nem érek sermiit", "vizesnyolcas". A második kliens nem
állítja, hogy "nem ér semmit", hanem inkább felismeri, hogy még
keményebben kell tanulnia, és segítséget kell keresnie. A "majd
kitalálok valamit" szándéka feltűnő. A kétfajta konstrukciós
rendszer erősen eltérő, s a tanácsadó részéről különféle
eljárásmódokat kíván.

Minden kliens, aki tanácsadásra és terápiára jelentkezik,

naprakész és közvetlen adatokkal szolgál a maga konstrukciórend­
szeréről. Csak gondosan oda kell figyelnünk, s rátalálunk az is­
mételten megjelenő kulcskonstrukciókra. Ezek a megismételt, néha
gátlásos és irnmobilizált konstrukciók azok, amelyek az intencio­
nalitás hiányára utalnak és a segítő eljárásbeli beavatkozás
kulcstémáit alkotják. Ha képesek vagyunk a kliens konstrukció-
rendszerében ténykedni, eltűnnek a nyelvbeli és jelentésbeli aka­
dályok, s a segítőfolyamat sokkal zökkenőmentesebben mehet végbe.

189
 Hasznos prcbagyakorlatként szalagra vehetjük egy barátunkkal
vagy kliensünkkel folytatott beszélgetésünket, majd följegyezhet­
jük azokat a kulcskonstrukciókatamelyek a különböző szituációk
leírásában előfordultak. Ä kulcsszavak ismétlődési sémái sokszor
már viszonylag korán felbukkannak«Talán..még ennél is fontosabb,
hogy följegyezzük, a saját válaszsémánkat és másoknak actott fele­
leteink konstrukcióit. A Rep-teszt s a sajátmagunk és mások
konstrukciőrendszerének tanulmányozása során rájöhetünk arra.
hogy a kliens jót* megértéséhez ily módon számos olyan adatot
nyerünk, amilyenekre korábban fel sem figyeltünk volna.

Fontos még megvizsgálnunk azoknak a szoros és tág (laza)

konstrukcióknak a természetét is, amelyeket a kliens életének
számos különféle területén használ.
Egy kliens laza konstrukciót használ, amikor az emberekkel
van dolga, és szoros konstrukciót, amikor pénzzel van
dolga. Családi kapcsolataiban bűntudatot, munkaadójával va­
ló kapcsolataiban ellenségességet, idegenekkel való kapcso­
lataiban pedig előjogérvényesítési szándékokat tanúsít.
(Kelly, 1955, 802.old.)
A feszes (szoros) és laza konstrukciók kapcsolatba hozhatók a
3anus és Mann-féle (1977) döntéshozatali stílusokkal, amelyeket
a П , fejezetben ismertettünk.Az a személy, aki konfliktusmentes
kötődést mutat egy bizonyos szemlélethez vagy elmélethez egyes
kulcsszavak állandó ismételgetésével, úgy minősíthető, mint spe­
ciális típushoz tartozó, feszes (szoros) konstrukciójú gondolko­
dó. Hasonlóképpen a hipervigilancia (valamennyi adat figyelembe­
vételére irányuld, már-már megszállott törekvés) és a defenzív
kitérés modelljei a szoros konstrukció két másfajta stílusát je­
lentik, .Laza konstrukciókat az a kliens vagy terapeuta produkál,
aki állandóan irányt változtat - és hiányzik belőle az
elkötelezettség (konfliktusmentes változtatás). Kelly rámutat
arra, hogy más gyógymódokat igényelnek a laza és ismét másokat a
szoros konstrukciórendszerű emberek. Kelly célját a premeábilis
konstrukciók jelentik, amelyek rugalmasak és az élet változó
helyzeteihez igazodnak. A Janus és Mann-féle döntéshozatali rend­
szerben ennek a vigilancia felel mag, amely a cselekvésre való
elkötelezettséggel párosuló hajlékony és kreatív döntéshozatalban
jut kifejezésre. Kelly szerint lehetséges, hogy valamely kliens
bizonyos területeken szoros konstrukciókat (és más, de szintén
ineffektiv döntési stílust) és permeábilis konstrukciókat (vigi-
lanciát) is produkál. Ezért ahhoz, hogy egy-egy klienst minden
kritikus területen jól megközelíthessünk, egynél több terápiái
módszerre van szükségünk.
190
 Kelly állandóan azt hangoztatta, hogy mielőtt változás
előidézésére szánnánk rá magunkat, meg kell állapítanunk, hogyan
jeleníti meg egy-egy kliens a világot. A terapeuták és tanácsa­
dók, akik egy-egy specifikus elmélethez kötődnek, tipikusan ágy
"szállnak be" az interjúba, hogy előre kialakított elgondolásaik
vannak afelől, hogyan van a világ elrendezve, s a klienssel csak­
is saját elméleti rendszerük és személyi konstrukcióik
szellemében foglalkoznak. Néha a tanácsadó vagy a terapeuta fela­
data már-már hasonlóvá válik a vigécéhez: "eladni" a kliensnek
ezt vagy azt a világképet.

Hogy egy példát mondjunk: egy pszichoanalitikus irányultságú

terapeuta jó előre kialakított konstrukciókkal és reprezentációs
szisztémákkal (adott esetben a freudi elmélettel) felszerelve
kezd hozzá az interjúhoz. A terápiás folyamat arra ad módot a
kliensnek, hogy Sigmund Freud szemeivel lássa a világot (vagy
legalábbis úgy, ahogyan azt a freudista pszichoterapeuta magya­
rázza). Ha a kliens nem fogadja el a terapeuta által adott értel­
mezést, úgy vélik, hogy "ellenszegül"; a tanácsadási fogások
gondos alkalmazása révén a klienssel gyakran elfogadtatják az
analitikus hagyomány által szentesített konstrukciókat, reprezen­
tációs rendszert és világképet. Noha az ilyen terápia is lehet
működőképes és hasznos, a személyes konstrukciók pszichológiájá­
ban gondolkodók mindenképpen hiányolhatják a kliens, mint önálló
gondolkodó egyén iránti elmélyültebb érdeklődést. Szerencsére
aránylag kevés terapeuta rögződik bele annyira mereven a saját
elméletébe, hogy nézeteit ráerőltesse klienseire.

Az intencionalitás hiánya és a nagyszámú mondat alkotására

való képtelenség a Rep-teszt és a személyes konstrukciók pszicho­
lógiája illetékességébe tartozik. Konstrukciókat találunk az
egyénre jellemző kulcsszavakban és mondatokban. Ahogy egy személy
gátlásos és új mondatok és ragatartásformák kialakítására
képtelen lehet, úgy tükrözik az immobilitást a szoros és a túlon­
túl laza konstrukciók. Az új, működésképes konstrukciók alkotása
mutatja az egyén intencionálisabbá válását.

A személyi konstrukciós elmélet nem tekinthető ellentétesnek

az egyéb elméletekkel, hanem inkább a tanácsadási és terápiás
folyamat általánosabb elméletének részeként fogható föl. Noha
Kelly a maga konstrukciós elméletét nem szélesítette ki az
általános elmélet szintjére, ez némiképpen azt látszik sugallni,
hogy a segítség egymással konkurráló alternatív elméletei maguk

191
is konstrukciók: csoportjai. Például mind a Rogers-féle, mind a
humanisztikus elméletet valló egyéb segítők között vannak, akik
folyamatosan használnak kulcsszavakat és konstrukciőkatí"továbbra
is így érez", "a jelek szerint azt érzi, rogy..,"). A pszichodi-
namikai elméletben konstrukciókészletnek tekinthetők az olyan
szavak, mint "ödipuszi", "projekció" vagy "elhárítás". Minden
fontosabb elméletnek megvan a hozzá kötődő konstrukciókészlete.
Ha a kliensnek olyan személyi konstrukciói vannak, amelyek szoro­
san rokoníthatók az elmélet konstrukcióival, a tanácsadás és
pszichoterápia könnyebbé vélhetik, legalábbis a korai szakaszok­
ban. Ugyanakkor a tanácadó és a kliens konstrukciós rendszereinek
eltérő volta gazdagabbá teheti az interjút. Ezért logikusnak
látszik, hogy ' a terapeuta elméletéből származó konstrukciók
átvétele valóban segítheti a klienst a világban való kreatívabb,
inteneionálisabb eligazodásban. Viszont az is világosnak látszik,
hogy a terapeuta bölcsen teszi, ha megérti a kliens konstrukció­
rendszerét, mielőtt egy-egy elmélet mellett véglegesen elkötelez­
né magát.

Annak ellenéres hogy a kliens felmérésében mind a Rep-teszt-

nek, mind az interjúelemzésnek megvan a maga potenciális jelentő­
sége, nyilvánvaló, hogy az egyén teljes értékeléséhez a személy­
közi kapcsolatok vizsgálatánál többre van szükség. A következő
fejezetszakaszban a kliens szituációs és környezeti közegével
foglalkozunk.

3) Milyen a kliens szituációs ás környezeti közege? - Téved, aki

azt hiszi, hogy egy pszichológiai értelemben egészséges ember
bármilyen helyzetben képes helytállni.
"Alkalmazkodni csakis valamihez lehet. Nem mindegy, mihez
kell alkalmazkodni valakinek. A diagnózis nem lehet teljes
mindaddig, amíg az orvosnak nincs fogaim arról, milyen mi­
liő az, amely az alkalmazkodást megkívánja, tz az álláspont
távol áll attól a nézettől, amely szerint a diagnózis csak
a kliens elemzését tartalmazza. A mi véleményünk szerint a
diagnózis nem más, mint a kliens irányításának
megtervezését szolgáló munkaszakasz. Éppen ezért mind a
klienst, mind környezetét meg kell ismernünk. "(Kelly,
1955, 804. old.)
A B = f (P, E) klasszikus formuláját (Magatartás = személy és
környezet függvénye) Kurt Lewin pszichológus (1935) foglamazta
meg. Lewin aggodalommal szemlélte a pszichológiának azt az
irányát, amely csupán az egyénre koncentrál és figyelmen kívül
hagyja azt a tényt, hogy az embereket erősen befolyásolja a saját
192
környezetük is. Lewinnel mit sem törődve, a tanácsadók és
terapeuták továbbra is elsősorban az egyénnel foglalkoztak és nem
vették tudomásul a környezeti tényezők hatalmátCsak az utóbbi
években indult meg az a széleskörű munka, amelynek célja ennek az
álláspontnak a megváltoztatááa (Bandura, 1978; Cronback, 1957;
Stem, 1970; Kohlberg, 1966; Hunt, 1971; Hunt és Sullivan, 1974),
- de még mindig viszonylag csekély figyelmet szentelünk ezeknek a
kérdéseknek a tanácsadásban és a pszichoterápiában.

Az egÿjçk fő kérdés, amivel a hivatásos és nem hivatásos

segítők Szembetalálják magukat, az, hogy mekkora súlyt
helyezzenek a környezeti tényezőkre, s kizárólag az egyénnel
foglalkozzanak-e, vagy környezeti változtatásokra is
törekedjenek. A környezeti változtatás két főbb útját ismerjük.
Az egyik: a tanácsadók vagy terapeuták közvetlen akciója magával
a környezettel szemben (pl. családváltoztatásra irányuló
kísérlet, segítség a közösségi feltételek javításában), - a másik
pedig akliensek felvilágosítása afelől , hogyan érinti
környezetük az 6 személyes életüket. Ezt közvetlen kioktatással
vagy a tudatos gondolkodás fejlesztésével érhetjük el (pl. úgy,
hogy egyszociális gondozottatfelvilágosítunk törvényes
jogairól, vagy a klienst rábeszéljük, lépjen be egy
tudatfejlesztő csoportba). A következő szakaszban a személy és
környezet közötti tranzakció néhány kritikus dimenzióját
ismertetjük, s ez segíthet a tanácsadónak a kliensek támogatását
szolgáló alternatívák meghatározásában és kiválasztásában.

A Lewin-féle B = f (P, E) egyenlettel kapcsolatban a

nehézséget az jelenti, hogy nem könnyű meghatározni a sok
társadalmi - kulturális rendszer és az egyén közötti (az egyén
magatartását végső soron eredményező) interakció sajátosságait.
Néha bonyolult dolog a "magatartásnak", a "személynek" vagy éppen
a "környezetnek" egymástól való világos különválasztása is.
Berger és Luckman (1966) szerint e tranzakció figyelmmel
kísérésének gazdaságosabb módja a kapcsolat folyamatának
vizsgálata, ftc rámutatnak arra, hogy a kultúra emberi termék, az
entier maga pedig kultúrtermék. Rendkívül nehéz környezet és egyén
szétválasztása, hiszen szinte elkülöníthetetlenül egybefonódnak.

A személy - környezet tranzakcióit a 27. ábra szerint

képzelhetjük el. Az ábra azt szemlélteti, hogy 1) a környezetet /
vagy a kultúrközeget / emberek, személyek alkotják és fejlesztik
ki, 2) az embereket, személyeket a környezet alakítja és
fejleszti ki, 3) személy és környezet állandó kölcsönhatásban
193
állnak egymással és állandóan változtatnak egymáson. Ezt a
dinamikus, változékony modellt minden bizonnyal nagyobb haszonnal
alkalmazhatja a tanácsadó vagy a terapeuta, hiszen ez egyfajta
dialektikát tár föl kliens és környezete között, ez pedig tágabb
teret biztosít további viták és megfontolások számára. Ráadásul
ez a modell kiemeli az egyénnek a környezet fölötti hatalmát, és
a tanácsadói interjún belül nagyobb reményt nyújt a változtatás
sikeréhez.

A személy és környezet közötti tranzakción belül fontos, hogy

figyelembe vegyük a környezeti tényezők sorát, amelyek bármely
klienst befolyásolhatnak. E kérdések konceptualizálásának egyik
használható modelljét Roberts-nek (1975) köszönhetjük; 6 hét
olyan tényezőt sorol fel, amelyek minden kliensre nézve fontosak:
a személyi, nemi, családi, etnikai, provinciális,
osztályhelyzstbeli és kulturális faktort. A tanácsadás és a
terápia, lévén elsősorban egyénközpontú, történetileg a
főhangsúlyt mindig is a személyi dimenzióra helyezte. A
terapetuák azonban mindinkább rájöttek arra, hogy a férfiak és
nők, a családtörténetek, az etnikai hátterek, a lakóhelyek,
valamint az általános társadalmi - kulturális tényezők közötti
különbségek mind-mind közrejátszanak. Ráadásul a fenti hét
tényező nyilvánvalóan egymással is kapcsolódik. Ilyenformán egy
negyvenéves, fehér, homszexuális, libanoni eredetű, New York
területén élő, alacsony osztálybeli, mostohaszülők által nevelt
személy egészen más ember, mint egy negyvenéves, fehér,
homoszexuális, libanoni eredetű, New York belvárosában élő,
alacsony osztálybeli, mostohaszülők által nevelt személy.Egyetlen
környezeti tényező eltérése az egész képet megváltoztathatja.

A 28. ábrán látható modell dióhéjban szemlélteti, mennyire

fontos, hogy minden kezelési programban figyelembe vegyük az
egymással kölcsönhatásban álló környezeti tényezőket. S ami nem
kevésbé fontos: láthatjuk azt is, hogy a személy nézőpontjában
bekövetkező nagyobb változás maga után vonhatja egész sereg
környezeti tényező értelmének, jelentésének megváltozását is. A
környezet nyilván befolyással van az egyénre, ám az egyén és az
6, környezetével kapcsolatos szemlélete ezt a környezetet magát
is befolyásolja és alakítja. Ha a mi negyvenéves homoszexuális
emberünk több ízben utal saját magatartására (pl.így: "Azt
hiszem, rossz ember vagyok, mert buzi vagyok"), a környezet
hajlik arra, hogy átvegye ezt az önminősítést, és kezdi úgy
kezelni őt, mint valóban rossz embert. Ha ugyenez az ember a
homoszexualitást mint a normálissal egyenrangú életvitelt
194
definiálja és "jó" embernek deklarálja önmagát, a környezet
valószínűleg pozitívabb módon fog reagálni. Ha emberünk haragosan
és sértődötten viszonyul a környezethez, beáll az immobilitás és
intencionalitás-hiány ördögi köre. Berger és Luckman rámutatnak
arra, hogy magatartásunkkal és gondolkodásunkkal mi magunk
késztetjük környezetünket arra, hogy egy bizonyos módon
viszonyuljon hozzánk. A logika tehát azt sugallja, hogy ebben az
esetben hasznosabb a személy és a környezet tranzakciójával
számolnunk, mint elkülönítve szemlélnünk az egyént és
környezetét.

Rosenthal és üacobson (1968) az "öngerjesztő jóslás"-sal

kapcsolatos kutatások során világosan kimutatták, hogy amit az
egyén elvár, az gyakran meg is valósul. Egy iskolaiviszgálaton
egyes osztályok tanáraival azt közölték, hogy az ő diákjaik
"átlagon felüliek", más osztályok tanáraival pedig azt, hogy az 6
tanulóik átlagos képességűek. A tanév végén az "átlagfölötti"
osztály tanulmányi eredménye szignifikánsan magasabb volt, mint
az "átlagos" osztályé, noha valójában az év kezdetén serrnii
különbség nem volt a két csoport között. Ahogy azt Berger és
Luckman is állította: amit az ember a környezettől elvár, azt a
környezet valószínűleg produkálni is fogja.

Ha végigtekintünk a kliens környezeti háttérvizsgálatának

számos lehetőségén, két tényező ötlik mindenekelőtt szemünkbe: a
család és a kultúra. Az embernek a szexualitással, etnikai
helyzettel, fajjal, vallással és egyéb környezeti dimenziókkal
kapcsolatos attitűdjét erősen meghatározza a család és annak
gyermeknevelési rendszere. A család a kultúra első közvetítője
és az egyén első tanítója. A csalácban tanuljuk meg, hogyan
viselkedjünk és mit is jelent ez a viselkedés. A család maga
viszont "kultúrtermék", a kultúra hozta létre. Akár a személy-
környezet tranzakció esetében, itt is nehéz elkülöníteni, mekkora
az egyén és mekkora a környezet szerepe, - s épp ennyire nehéz
különválasztani egymástól családot és kultúrát. A családi
gyakorlat létrehozta a kultúrát, - a kultúra viszont megteremti a
családi kapcsolatviszonyt. Ilyenformán, acsalád és kultúra
túlsúlya a számos környezeti tényezőhöz képest nyilvánvaló. A
kutúra egyfajta általános sémát ad, s a családok e sémán belüli
variációk. Az intencionális tanácsadó és terapeuta mind a kliens,
mind önmaga családi-kulturális interakcióját figyelembe venni
tartozik.

A behaviorista pszichológia fő szószólója, B.F. Skinner ezt

195
írja: "A szó legtágabb értelmében véve a kultúra, amelybe az
egyén beleszületik, csupa olyan, rá hatást kifejtő tényezőből van
összerakva, amelyeket mások rendeztek egységbe."(1953, 419.old.).
Skinner, elismerve a fizikai tér fontosságát, a fő figyelmet a
társadalmi környezetnek szenteli, amelyben az emberek, egymással
kölcsönhatásban, egy adott kultúra szokásrendszerét és
magatartásformáit kialakítják. Természetes, hogy a társadalmi
környezetben a fő katalizátor a család, amely a gyermek fölött
"vallási vagy adminisztratív módszerek kifejlesztésével^
pszichoterápia révén, gazdasági rendszabályokkal, avagy valamely
oktatási intézmény formájában" fennhatóságot gyakorol.(419.
old.)Ahogyan a gyermek mindinkább belesodródik a szélesebb
értelemben vett társadalmi környezetbe, a társak, az iskolák,
egyéb fontos személyek és intézmények veszik át a társadalmi
kontorllszerepet fölötte, Skinner-i értelemben tehát a
környezetet és a kultúrát úgy határozhatjuk íreg, mint a
megerősítési és büntető mechanizmusok szilárdan kialakult
együttesét, amely arra szolgál,, hogy az egyén magatartását a
társadalmi hagyománynak megfelelő módon alakítsa Skinner
összehasonlítja egymással a szővejet és az amerikai kultúrát, s
rámutat arra, hogy bár sok köztük a hasonlóság, mindkét fajta
környezet rányomja a ma’ga sajátos bélyegét a gyermekre -, s
rendelkezik a megerősítő, büntető és ellenőrző mechanizmusok
hatékony sokaságával.

A társadalmi elvárásokat nemcsak a család, de a táradalmi

intézmények is közvetítik. Sokak szerint az iskolák oktatási
programjai különösen fontos szerepet töltenek be a társadalmi
osztályviszonyok konzerválásával. Bourdieu és Passeron (1977)
szerint e nevelés, oktatás egyfajta "reproduktív rendszer", amely
a gyermekeket a társadalmi status quo fenntartására
"szocializálja". Kimutatják, hogy Franciaországban például a
mezőgazdasági dolgozók gyermekei 2 százalékos, az ipari
vállalkozók gyermekei pedig 54 százalékos valószínűséggel
juthatnak be felsőoktatási intézményekbe. Dwight (1978) egy
találó című cikkében ("Once a Blue Collar Worker, Always a Blue
Collar Worker? - Aki melós, az örökké melós marad?") az Egyesült
Államokról közöl idevágó adatokat, megerősítve azt a nézetet,
miszerint a gyermek jövőbeli foglalkozását mindenekelőtt az apa
jelenlegi foglalkozása határozza meg,

A társadalom nemcsak az oktatási - nevelési programok

általános vonatkozásában reprodukálja önmagát, de bizonyos
hivatásterületeken belül is tapasztalható, hogy a családi
196
háttérnek döntő szerepe van a pályaválasztásban és az életre való
felkészülésben. A 29. ábra Svédországból származó adatokat közöl,
s ezek minden valószinűség szerint sokban hasonlítanak az
Egyesült Államok megfelelő adataihoz. Ez különösen érdekes,
hiszen Svédország "szocialista" országnak állítja be magát, s a
világnak talán valamennyi országánál erősebben hangoztatja az
egyenlő lehetőségeket. Ennek ellenére az adatok azt mutatják,
hogy erős társadalmi kényszerek hatásától függ az egyén sorsa.
Különösképpen figyelemre méltó, hogy általában az egyetemi
végzettségű szakemberek reprodukáják magukat gyermekeikben, akik
aránytalanul nagy szánban választják az olyan, igen előkelőnek
számító foglalkozásokat, mint a fogorvosi vagy orvostudományi
pálya, s túlzott arányban vannak képviselve a többi segítőhivatás
területén is. Ugyanakkor a munkások a vizsgált svéd népesség 51
%-át alkotják, de képviseletük e területeken aránytalanul
alacsony. Ha eljutnak is az egyetemig, ott általában az
alacsonyabb státusú és gyengébben dotált foglalkozási ágakat
választják.

Bourdieu és Passeron jelképes sértésnek nevezik az ilyen

diagramokat és a társadalmon belüli gazdasági és társadalmi erők
ilyen egyenlőtlen megoszlását. Azt állítják, hogy a társadalmi
erőnek az ilyen diagramokon bemutatott megoszlása épp anyira
felháborító, mintha az emberre fegyvert fognak. Nem szükséges
okvetlenül elfogadnunk Bourdieu és Passeron elemzéseit vagy
terminológiáját ahhoz, hogy felismerjük, mennyire fontosak az
ilyen diagramok a tanácsadók és terapeuták számára. Malcolm X
életének egyik fontos fordulópontjaként írja le egy tanácsadó­
tanítóval folytatott eszmecseréjét:
"így szólt hozzám: - Malcolm, valami pályafélére kellene
már gondolnod. Törted már ilyesmin a fejedet?
Az igazság az, hogy bizony nem törtem. Sohasem fogok
rájönni, miért feleltem neki akkor ezt. -"Nos, igen, uram:
már régen gondolok arra, hogy szívesen lennék ügyvéd."
Lansingban akkoriban aligha voltak nigger ügyvédek, vagy
akár doktorok, akiknek netán a példáját akartam volna
követni. Csak egy dolgot tudtam biztosan, azt, hogy egy
ügyvéd nem mosogat tányérokat, mint én.
Mr. Ostrowski, emlékszem, meglepődött, - hátradőlt a
székében és összekulcsolta a kezeit a feje mögött.
Somolyogva felelte: - "Malcolm, életünk egyik legfontosabb
dolga, hogy ne rugaszkodjunk el a valóságtól. Nehogy
félreérts. Mi itt mindnyájan szeretünk téged, tudod jól. De
szembe kell nézned a ténnyel, hogy nigger vagy. Egy nigger
197
 számára ügyvédnek lenni nem reális cél. Olyasmin
gondolkozz, ami valóban lehetsz. Ügyes kezed van, -
mindenfélét meg tudsz csinálni. Az ácsműhelybeli munkádnak
mindenki a csodájára jár. Miért nem tanulsz ki ácsnak? Az
emberek szeretnek téged mint embert, - mindenféle munkát
kaphatnál."
Minél többet gondolkodtam később azon, amit mondott, annál
kényelmetlenebbül éreztem magam. Örökké ez járt a fejemben.
Mégis, elsősorban Mr. Ostrowski osztálytársaimnak adott
tanácsai hoztak engem igazán zavarba. Ezek az osztálytársak
mind fehérek voltak. Legtöbbjük azt mondta, farmer akar
lenni. De akik a maguk törte úton akartak járni, valami
újat próbálni, azokat mind bátorította. Egyesek,
többségükben lányok, tanárok akartak lenni. Néhányan más
foglalkozásra vágytak, egyik srác utazóügynöknek, a másik
állatorvosnak akart menni, egyik lány pedig nevelőnőnek.
Mr. Ostrowski mindegyiknek helyeselt. Pedig szinte senki
sem ért el közülük olyan osztályzatokat, mint én.
Meglepő: sohasem gondoltam rá korábban így, de észrevettem,
hogy annak ellenére, ami nem vagyok, szinte valamennyi
fehér srácnál belevalóbb vagyok. Dehát az 6 szemükben
nyilván nem voltam elég intelligens ahhoz, hogy bármi
lehessek, ami lenni akarok,
így kezdtem aztán megváltozni, - belülről.
Elfordiltam a fehér emberektől. Jártam az iskolába szépen,
ha felhívtak, feleltem. De egyszerűen fizikai kínt
jelentett Mr. Ostrowski osztályában ülnöm.
Korábban is sokszor leniggereztek. Ha mostantól fogva
bárhol meghallottam ezt, megálltam és ránéztem arra, aki
mondta. Az illetők meglepődtek, hogy ilyet meg merek tenni.
Mindjárt kevesebbszer kellett hallanom, hogy "nigger", meg
hogy "van valami hézag?". Ez volt az, amit akartam. Senki,
még a tanárok sem tudták felfogni, mi ütött belém. Tudtam,
hogy a hátam mögött rólam tárgyalnak.
Néhány héten belül ugyanezt az eredményt értem el az
étteremben is, ahol edényt mosogattam, és Swerlinéknél is.
(Malcolm X, 1964, 34-37. old.)
Az intézményeknek megvan a kellő hatalmuk ahhoz, hogy alakítsák
és gyúrják az egyes embereket, ezért különösen fontos, hogy a
tanácsadók és a terapeuták figyelmet fordítsanak az efajta
kérdésekre, s ahol szükséges, beépítsék azokat a terápiás
folyamatba. A tanácsadók és terapeuták könnyen követnek el maguk
is "jelképes sértést" azzal, hogy a társadalmi elvárásokhoz való
alkalmazkodásra ösztönzik klienseiket, ezzel is konzerválva a
társadalmi status quo-t.

Természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni a kulturális

környezet fontosságát, különösen abban a formában, ahogyan azt a
család és az intézmények közvetítik. Kelly maga is elismeri ezt,
de hozzáfűzi a következő intelmet is:
"Gyakran a klinikus kifinomult tudása jelének tekintik, ha
minden kliensét annak a kultúrközösségnek jegyében
szemléli, amelyhez az illető kliens tartozik. Végelemzésben
azonban egy klienst, akit igazából meg akarunk érteni,
sohasem szabad beszorítanunk kultúrközegének
sztereotípiáiba. A klinikus számára a kulturális szintű
megközelítés sohasem lehet a kliens megértése irányában
tett első, tapogatózó lépésnél több. Ezt a megközelítési
módok további sora követi még, amíg csak a kliens a
pszichológiai dimenziók bonyolult szövedékében a kellő •
fokú szélességet meg nem kapja." (Kelly, 1955, 833-834.
old.)
Amikor egy 35-40 éves férjes asszony tanácsadásra jelentkezik, s
unalomról és bizonytalan eredetű szorongásérzésről panaszkodik, a
modern, feminista terapeuta sokszor hajlamos az asszonyt is
beskatulyázni, mint aki holmi nőmozgalmi "kiképzésre" szorul, s
problémáját a felnőttkori alkalmazkodás szokványos
problémájaként fogja fel. Amikor egy néger, aki nem kapott
munkát, depressziós lesz és fajgyűlöletre gyanakszik, a liberális
terapeuta valőszinűleg a gazdasági rend általi elnyomatásról kezd
fecsegni. Amikor egy tizenéves a szülői szigorról panaszkodik, az
iskolai tanácsadó ezt a diákkor tipikus reakciójának tekintheti.
Mindhárom esetben a kulturális sztereotípiák rányomják bélyegüket
a terapeuta vagy tanácsadó akcióira,olyannyira, hogy azok meg sem
látják a kliensben az önálló egyént. Minden egyes személynek, aki
tanácsadásra és terápiára jelentkezik, egyedi igényei vannak,
egyedi és sajátos világfelépítési rendszere, s minden más
embertől különbözik. Nyilván fontos a kulturális szempontok
figyelembevétele is, de ez sohasem homályosíthatja el a segítő
szemében a kliens egyedi konstrukcióit és világképét.

4) Melyek a tanácsadó alapvető elméletei és konstrukciói? - Amint

a kliensnek megvannak a maga világa megkonstruálására szolgáló
alapmódszerei, tanácsadói és terapeutal minőségében On is beviszi
az interjúba saját személyi konstrukcióit és világképét. A
tanácsadók túl gyakran hiszik azt, hogy az 6 világlátásmódjuk az
egyetlen helyes út, s képtelenek megérteni, hogy a különféle
kliensek más és más, potenciálisan éppoly érvényes
199
világfelfogással rendelkezhetnek. Az ilyen terapeuták gyakran
próbálkoznak azzal, hogy saját nézőpontjukat ráerőltessék a
kliensre. A IV. fejezetben, amelyben az empátiáról és a hozzá
kapcsolódó fogalmakról esett szó, már említettük, hogy mekkora
kárt okozhatunk ily radon a kliensnek.
A saját elméleteinkhez és személyi konstrukcióinkhoz való
mértéktelenül merev ragaszkodásunk odavezethet, hogy képtelenek
leszünk meghallani a klienst, nehezen tudjuk értéke szerint
méltányolni az 6 egyedi világkonstrukcióját, és akarva-
akaratlanul belekényszerítjük egy legfeljebb nekünk megfelelő
világképbe.

Az intencionális tanácsadásról és pszichoterápiáról azt

mondtuk, hogy az új mondatok és új konstrukciórendszerek
kifejlesztése. A kliens, aki személyes belátásból kér segítséget,
nem tud hatékony mondatokat és konstrukciókat alkotni. Ezért a
kliens fokozottan sérülékeny, sebezhető akár a manipulativ,
karizmatikus, akár a meleg és empátikus terapeuta részéről. A
legalapvetőbb aranyszabály saját normáinknak a kliensre való
ráerőltetése ellen az, hogy próbáljuk megérteni a kliens
konstrukciórendszerét. Ennek legkönnyebb módja a fejezetünkben
is javasolt személy - környezet megközelítés, amelyet a figyelési
fogásokkal, empátiával és a kulturális szempontok szem előtt
tartásával egybekapcsoltan alkalmazunk, úgy, amint azokat az
előző fejezetekben bemutattuk.

önnek, mint intencionális tanácsadónak, a kliens gondos

meghallgatása mellett arra is szüksége van, hogy önmagát, saját
történetét és környezetének befolyásoló hatását is megértse, -
azt, hogyan választhatta ki épp azt a tanácsadási és
pszichoterápiái elméletet, amelyet most vall, s mindez hogyan
viszonyul az ön saját konstrukciórendszeréhez. Az eredménytelen
figyelés, a félreértés, a terapeuta tudatosságának hiánya: mindez
iatrogén a tanácsadási folyamatban. Valószínű, hogy bármennyire
törekszik is ön empátiára, a figyelési fogások jó alkalmazására
és a tényleges kulturális és egyéni konstrukciók megértésére,
alkalmanként még így is elsiklik majd számos fontos kérdés
mellett, amit a kliens fölvet.

Épp ezért sokak szerint a tanácsadónak, mielőtt bármiféle

pozíciót betölthetne a tanácsadói szakmában, nem ártana (saját
élményű) terápián, tanácsadáson és csoportmunkán résztvennie.
Ugyancsak hasznosak lehetnek a pszichológiai tanműhelyek is,
amelyek emberi közegben nyújtanak kísérleti-didaktikai tréning
200
lehetőséget. Sokat segíthet kiváló terapeuták és tanácsadók
felügyelete, vagy a kollégákkal való rendszeres érintkezés is.
Mindezeknek a gyakorlási módszereknek közös vonása az a
felismerés, hogy a tanácsadó és terapeuta gyakran dolgozik
egyedül és szüksége van a másokkal való érdemi kapcsolatra ahhoz,
hogy az új eszmék és alternatívák befogadására kész maradhasson.

A tanácsadó személyi és környezetadta korlátait is

folyamatosanvizsgálni kell, hogy e személyi konstrukciók
kifejlesztésében a merevség vagy a túlzott lazaság veszélyét
elkerüljük, Kelly a pszichoterápiát tudománynak tekinti, s a
tudósnak tárgyilagosságra, önfejlesztésében pedig módszerességre
kell törekednie. "A legfontosabb, hogy segítsük a terapeutát egy
olyan szakszerű konstrukciórendszer kifejlesztésében, amely
nyomdakész, pszichológiailag informált, rendszertanilag intakt,
tudományosan megalapozott, a kutatói vizsgálat számára
megközelíthető, s folyamatos revíziónak van alávetve." (Kelly,
1955, 1180. old,). A 30. ábra néhány specifikus ajánlást
tartalmaz az ön számára, hogyan vizsgálhatja önmagát, m int
tanácsadó.

A tanácsadóknak és a terapeutáknak különös figyelmet kell

fordítaniuk a pszichológiai elméletet illető saját
elkötelezettségük kérdésére. A pszichológiai elméleteket olyan
világkonstrukcióknak tekinthetjük, amelyeket az egyes
teoretikusok a körülöttük végbemenő események értelmezéseként
kialakítottak Például Freud elméletét inkább tekinthetjük
egyetlen ember személyi konstrukciójának, mintsem az emberi
dolgok kérdéseire adott perdöntő válasznak. Természetesen cseppet
sem valószínű, hogy bármely, egyetlen személy által kifejlesztett
elmélet konstrukciói mindenki számára megfelelőek lehetnének.
Valószínűbb ennél, hogy egy-egy elméletet különböző emberek más
és más mértékben találhatnak hatékonynak. Nem létezik egyedül
üdvözítő válasz.

Midőn áttérünk könyvünk második nagyobb szakaszára és

mélyebben kezdjük vizsgálni a pszichológiai elméleteket,
bizonyára azt fogjuk tapasztalni, hogy egyes elméletek vonzóbbak a
többinél. Amikor Ön eldönti, melyik elméletet találja a
legrokonszenvesebbnek, tartsa szem előtt a személyi konstrukciók
pszichológiáját. Nincs hasznosabb, mint egy jó elmélet, de nincs
kártékonyabb, mint egy rosszul alkalmazott elmélet.

Az előző fejezet szakaszban egy, a környezettel kapcsolatos

201
hagyományos szemléletet mutattunk be. Most másodszor is szemügyre
kell vennünk a személy - környezet tranzakciót. A tanácsadó vagy
terapeuta maga is egyfajta környezet, amelyet a kliens
megtapasztal. Ebben a közegben a tanácsadó befolyásolja a
klienst, 6 pedig a tanácsadót. A tanácsadó különböző elméletek és
különböző tanácsadási fogások alkalmazásával gondoskodik a kliens
számára a lehető legkielégítőbb környezetről. (31, ábra)

Térjünk ittmost vissza az Ön reakcióira, amelyeket a 23.

ábrán látható egyének Ölből kiváltottak. Valamennyi bemutatott
személy a környezeti tranzakcióra vonatkozó saját egyéni
történetét viszi bele az interjúba. Valemennyiüket a saját egyéni
tapsztalataik, szexuális indentitásuk, családi hátterük és más
környezetadta tényezők alakították azzá, amik. Magatartásukkal
viszont mindnyájan bizonyos fokig vissza is hatottak saját
környezetükre. Ön, mint tanácsadó vagy terapeuta, maga is
hasonlóan nagyszámú háttér- és élményfaktorral rendelkezik. Az
interjúban két, erősen különbözőélethátterűentier találkozik
egymással. Ön, mint tanácsadó, környezetül szolgál a kliensnek, a
kliens pedig Önnek szolgál környezetül. Akár eredményes, akár
eredménytelen tanácsadás lesz az Önök tranzakciójának eredménye,
Ön és a kliens egyaránt némi változáson mennek keresztül ennek az
interakciónak eredményeként.

Ha a tanácsdadó vagy terapeuta eredményt próbál elérni a

klienssel, kívánatos, hogy egymás személyi és környezeti faktorai
a lehető legközelebbi rokonsággal álljanak egymással. Például:
valószínű, hogy a 23. ábrán bemnutatott személyek mindegyike
szívesebben tárgyal olyan terapeutával, aki megérti vagy maga is
átélte az 6 háttérvilágát. Ha a terapeuta hasonló miliőből jött,
könnyebb megteremteni a jó kapcsolatot. Az eltérő környezeti
közegből származó kliensekről úgy nyerhetünk bővebb ismereteket,
hogy tanulmányozzuk a kliensek sokféle lehetséges élethátterét,
valamint a tanácsadási elméletet is.

A tanácsadási és pszichoterápiái elméletek a világkép

megalkotásának módozatai, s arra szolgálnak., hogy kliens és
terapeuta között elősegítsék a közös alapon történő
kommunikációt. Ilyen formán az a terapeuta vagy tanácsadó, aki
sokféle környezetben és sokféle elméletben otthonos, több
klienssel képes kornnunikálni, mint az, aki csak egyféle elméleti
sablonhoz kötődik.

Nyílván végtelenül sok lehetősége és végtelenül nagy szüksége

202
is van tanácsadónak és terepautának egyaránt arra, hogy mi.iél
többet megtudjon kliensei környezetéről. A tanácsadó számára az
is szükséges, hogy szüntelenül gyarapítsa tudását a tanácsadási
és terápiái elméletek terén, sőt minél többet tudjon önmagáról
is, mert így biztosíthatja a kliens fejlődéséhez a legalkalmasabb
környezeti közeget.

Mi a teendő? - Az eddigiekben így határoztuk rag a tanácsadó -

kliens kapcsolat felmérésének kritikus dimenzióit:
1/ A kliens problémájának azonosítása, 2/ a kliens világképének
és személyi konstrukciórendszerének megismerése, 3/ a kliens
környezeti és szituációs közegének vizsgálata, 4/ tanácsadói
minőségünkben a saját világképünk és környezeti- szituációs
közegünk tökéletes ismerete. Ez a négy dimenzió szoros
rokonságban áll az interjú probléma meghatározó szakaszának
alapját jelentő kérdésekkel, amelyeket a II. fejezetben
ismertettünk (lásd a 8. ábra első szakaszát). E fejezetszakasz
célja az, hogy a kliens problémájnak felmérésére vonatkozó
korábbi anyagot kapcsolatba hozzuk a kezelés kérdésével: Mit
tegyünk a klienssel, ha már minden adat rendelkezésünkre áll?

Kirívó esetekben, amilyenek pl. a gyermekverés, a feleség

bántalmazása, öngyilkosság kilátása, az elsőbbség természetesen a
terapeutának a kliens helyzetét ilető konstrukcióit (probléma
meghatározását) illeti. A beutalás, hospitalizáció, átmeneti
szálláson való elhelyezés és más válságintézkedések kérdésében a
terapeuta illetékes, s 6 viseli a felelősséget is, ha erre a
kliens maga nem képes vagy nem hajlandó.

A legtöbb esetben azonban a kezelési tervet kliens és

tanácsadó közösen dolgozzák ki, s ennek számtalan alternatívája
lehet :
"... a kezelés több síkon is folyhat. Lehet szó egyéni interjús
tipusú pszichoterápiáról. Lehet szó orientációs ülésekről a
kliens családja számára. Lehet szó a kliensnek más kliensekkel
vagy közösségének egyéb tagjaival egy csoportba vonásáról. Lehet
szó ugyanakkor pályaválasztási irányításról is. Lehet szó
rehabilitációs felügyeletről... Szerintünk a pszichoterápia
eljárások és fogások változatos bőségét tartalmazza. Ezek pedig
esetről esetre annyira eltérők lehetnek, hogy azt az eljárást,
amelyet egy klienssel szemben túlnyomórészt alkalmazunk, sohasem
alkalmazhatjuk pontosan azonos módon egy másikkal szemben...
Egyesek szerint a személyi konstrukciós pszichológia a
pszihoterápiai eljárások változatosságának elfogadásával egyfajta
203
eklekticizmusról tesz tanúbizonyságot. A változatos eljárások
elfogadásának elméleti indokai azonban korántsem tükröznek
eklekticizmust. Nem is éri őket az eklekticizmus vádja.
Mellékesen érdemes megjegyezni, hogy mihelyt egy eklekticizmust a
maga adott megjelenési formájában rendszerbe tudunk foglalni,
egyszeriben lemosódik róla az eklektika bélyege." (Kelly,
1955,81o-811. old.)

Végülis nyilvánvaló, hogy minden kliensnek egyedi kezelési

tervre van szüksége, s nem valószínű, hogy ehhez egyetlen
elmélet elégséges lehetne.

Kelly átfogó érvényű megállapításának fényében egyre

nyilvánvalóbbá válik előttünk, mennyire lényeges az interjún
belül a pontos, gondos problémameghatározás. A kliens
problémájának, világképének és konstrukciórendszerének
azonosításához specializált technika szükséges, hogy a klienst
képessé tegyük ügyeinek-bajainak felmérésére és pontosítására,
mielőtt akcióba lépnénk. Azt is hangsúlyoztuk már, hogy a
tanácsadónak tisztában kell lennie saját konstrukcióival,
környezeti közegével, azoknak a kliensre gyakorolt lehetséges
hatásával is. Kezelésünk hatékonyságának sokkal nagyobb lesz a
valószínűsége, ha már az interjú vagy interjúsorozat kezdeti,
döntéshozatali szakaszában kellően fel tudjuk mérni a kliens
problémáját.

íme néhány kérdés, amelyeket Kelly a kliens továbi kezelése

szempontjából fontosnak ítél: mennyi időt és érzelmet hajlandó a
kliens a terápiái folyamatba befektetni; milyen a kapcsolat és a
kommunikáció (valamint a transzfer) tanácsadó és kliens között;
milyenek a kliens érzelmei (főként: milyen fokon mutatkoznak reg
az interjúban a fenyegetettség, félelem, szorongás és bűntudat
érzései); mi a bemutatkozó panasz pontos természete.

Kelly azonban központi figyelmet szentel a "szoros" és "laza"

konstrukcióknak is. A szoros konstrukciók többnyire pontosak, s a
kliens általában ezekhez ragaszkodik mereven, ezeket nem akarja
feladni. A laza konstrukciók több tényanyagot vesznek számításba,
de néha annyira bizonytalanok, hogy úgyszólván az értelmüket is
elvesztik. A szorult helyzetben lévő kliens konstrukciói
általában vagy túl szorosak, vagy túl lazák. Maga Kelly
pszichológiailag rendellenesnek nevez "bármely olyan
konstrukciót, amelyet valaki ismételten alkalmaz annak folyamatos
érvénytelenítődése ellenére is" (Kelly, 1955, 831. old.).
204
 Mindebből logikusan következik, hogy a terápia és tanácsadás
célja a gátoltságok eltüntetése, a túl laza vagy túl szoros
konstrukciók ismételt használatának megszünetetése, s az egyén
képessé tétele arra, hogy kreatívabb módon reagáljon és
intencionálisabbá váljék. Kelly célja azonban ennél szerényebb.
"Egyszerűen azt mondhatjuk, hogy a pszichoterápia célja a
panaszok megszüntetése, - megszüntetése a kliens magát és másokat
illető panaszainak, s mások őt illető panaszainak." (Kelly, 1955.
831.old.)

Kelly "fixed-role" terápiájával meg akarja szabadítani a

klienst a működésképtelen, ki nem elégítő konstrukciórendszerek­
től. Rámutat arra is, hogy a pszichodinamikai eljárások a kliens
túl szoros konstrukcióinak fellazításában lehetnek segítségünkre,
több szisztematikus behaviorista módszer pedig a laza konstrukci­
órendszerekkel tehet jó szolgálatot. E szemlélet alapján az a
mód, ahogyan egy személy a világról gondolkodik, fontos támpontot
nyújt a tanácsadónak arra nézve, melyik fajta kezelés lehet a
legmegfelelőbb. A "fixed-role" terápiának és Kelly kezelési
módszereinek vizsgálatára könyvünkben nem térünk ki. Hatékonysá­
guk okán joggal hihető, hogy Kelly fő fegyverténye a
pszichoterápiái folyamatok teljes természetével kapcsolatos
elmélete.

Kézenfekvő a párhuzam Kelly kreatív, ösztönző jellegű

gondolkodása és az intencionalitás eszméi között. Kelly a sokféle
pszichológiai elméletből csak keveset utasít el, ugyanakkor
hasznos integrációkat teremt különbözőnek tűnő területek és
gondolatok között. Kelly jól hasznosítható, "permeábilis"
konstrukciókat alkalmaz, midőn az egyénekrőlbeszél. A
permeábilis konstrukció "működőképes" és gyümölcsöző annak
számára, aki él is vele. Az intencionalitás permeábilis
konstrukciókat kíván, kellő hajlékonysággal és azzal a
képességgel együtt, hogy e konstrukciók alkalmazásával
cselekvésre is vállalkozzunk.

Ilyenformán az, hogy "mit. tegyünk a klienssel", a kliens

helyzetének és problémájának teljes és pontos felmérésétől, a
konstrukciórendszertől és a környezeti közeg ismeretétől függ.
Sokféle kezelési módozat létezik, ideértve az egyéni
foglalkozásra, családi terápiára, csoportmunkára vonatkozó
elméletek széles skáláját, valamint a kliens környezetébe való
beavatkozás módjait. A módszer megválasztásának alapja a kliens

205
konstrukcidrendszere szorosságának vagy lazaságának mértéke;
általánosságban azt a technikát és elméletet mondhatjuk a
leghatékonyabbnak, amelyik a legtöbb módot nyújtja a változás
elősegítésére. A pszichoterápia szakmájának esztendők óta vissza­
visszatérő vágyálma, hogy rátaláljon a kliens saját testére
szabható, legeredményesebbnek sejthető terápiás módszerre vagy
elméletre. (32. ábra)
Melyik terápiás módszert melyik kliensre alkalmazzuk, mikor, és
milyen körülmények között? - Míg régente a terapeuták és
tanácsadók hosszasan és hangosan vitatkoztak a "hatékonyabb"
terápiáról, addig manapság mindinkább kezdik felismerni, hogy a
klienst sokféle és különféle utakon lehet hatékonyan
megközelíteni. Minthogy azonban a kliensek nem egyformák,
bizonyos módszerek egy-egy kliens esetében hatásosabbak lehetnek
a többinél.

Hogy a tanácsadó egyáltalán hozzákezdhessen az eredményes

kezeléshez, behatóan ismernie és értenie kell a klienst és az c
egész világát. Egyes esetekben a meglévő pszichológiai és
terápiái elmélet felbecsülhetetlen értékű lehet, mivel sok
kliens egy-egy Lbizonyos rendszer nyújtotta belátások növelő­
fejlesztő hatását tapasztalja. Ám a kliensek nem mindig illenek
bele egykönnyen a mi róluk alkotott előzetes elgondolásainkba és
abba, amit mi az 6 számukra jónak vélünk.

így nyilván fontos és szükséges, hogy ön, mint tanácsadó vagy

terapeuta, a lehető legtöbbet tudjon a technikáról (úgy mint a
jelen könyvszakaszban leírt fogalmakról) és a pszichológiai
elméletről. Ha a fogások és felmérési lehetőségek megbízható
isrrerete párosul Önben az alternatív elméleti megközelítések
iránti fogékonysággal, úgy megadhatja a választ önmagának a
kérdésre: melyik módszer eredményessége a legvalószínűbb. Ha
pedig az Ön által választott módszer nem célravezető, úgy képes
lesz elméletet és technikát változtatni, hogy alkalmazkodhassék
az Ön előtt álló egyén (kliens) speciális szükségleteihez. Sok
tanácsadás és terápia szakad félbe azért, mert a kliens "nem
bizonyult segítőkésznek". Sokkal valószínűbb azonban az, hogy a
tanácsadó nem volt eléggé internacionális,képtelen volt felmérni a
helyzetet, s nem vette észre, hogy másfajta módszerrel többre
mehetett volna.

Munkánk során ez a kérdés lebegjen mindig a szemünk

előtt :"Melyik terápiás módszert melyik egyénnel, mikor, és milyen
körülmények között alkalmazzuk?"Míg e fontos téma elmélete és

206
kutatása egyre nagyobb lendületet nyer, Önnek kulcsfontosságú
döntéseket kell hoznia, és gondosan figyelnie kell arra, mit
válaszolnak kliensei az Ön döntéseire.

Marshall McLuhan, a népszerű tv-kommentátor arról híres, hogy

bámulatos képessége van a téma kellős közepén a gondolat- és
irányváltásra. Egyízben valami új ötletén vitatkoztak néhány
kollegájával, eredménytelenül, s egyszercsak így szólt: "Dó, ha
nektek nem tetszik ez az ötlet, mondok egy másikat."
Hasonlóképpen, ha az ön kliensének nem tetszik az Ön ötlete,
módszere vagy elmélete, legyen képes arra, hogy olyat alkosson
amit az illető szívesebben elfogad.

Fejezetünk célja

Fejezetünk fogalmainak megértéséhez, elsajátításához különösen

fontos, hogy Ön képes legyen

1) Bizonyítani, hogy megérti a személy- környezet tranzakciót.

Az emberek a környezettel való kapcsolatukban léteznek, s az
befolyásolja őket, ók pedig befolyásolják azt. Bemutattuk e
tranzakció olyan modelljét, amely hét dimenziót jelöl meg.
Rámutattunk arra, hogy ezek a változók nemcsak az egyénnel, de
egymással is kölcsönhatásban vannak, s ennek eredményeként minden
egyes, tanácsadásra jelentkező kliens mindenki mástól különbözik.

2) Felismerni, hogy a tanácsadó is speciális környezetet jelent

a kliens számára. - Ön, mint másoknak segíteni szándékozó
személy, szintén magában hordozza saját személy- környezet
tranzakciójának a történetét. Ha Ön interjút vezet, Ön lesz a
kliens környezete. Ha túl mereven kötődik saját
konstrukciórendszeréhez és világképéhez, ezzel ráerőltetheti
azokat a kliensre, ahelyett, hogy egyenlő szintű, tranzakciós
kapcsolatot tenne lehetővé két személy között, akik kölcsönösen
tanulhatnak egymástól.

3) Megfogalmazni és értelmezni Kelly takarékossági törvényét a

diagnózis és a kezelés terén. - Ez a fejezet a terápiái folyamat
alapjául szolgáló kérdések hosszú sorát mutatja be. A tanácsadó
abbeli igyekezetében, hogy tökéletesen megértse a klienst, szem
elől tévesztheti a legdöntőbb fontosságú kérdést is. Kelly
szerint a kliens problémája kiderítésének legegyenesebb útja a
kérdezés, s ezután talán majd arra is képesek leszünk, hogy a
kliens saját közvetlen közléseit feldolgozzuk.
207
т

Elemi szinten megérteni a George Kelly által ismertetett

személyi konstrukciós pszichológiát. - Kelly megállapíttja, hogy
minden egyes entier másképpen konstruálja meg a saját maga
világát, hiszen minden embernek más egyedi története van. A
hatékony felmérés és végső fokon a hatékony terápia azt kívánja,
hogy a világot mi is a kliens szemével nézzük és értelmezzük.
Kelly konstrukcióit összefüggésbe hoztuk könyvünkben az
intencionalitásra és új mondatok alkotására vonatkozó korábbi
magyarázatunkkal.

Megérteni és bemutatni a kliens hatékony felmérésének öt

lépését az interjúban. - Ezek a következők: 1/ a kliens
problémájának (problémáinak), meghatározása, 2/ a kliensi
konstrukciórendszer természetének megvizsgálása, 3/ a kliens
környezetében lévő kulcsfontosságú tényezők meghatározása, 4/
azoknak az alapvető elméleteknek és konstrukcióknak tudatos
ismerete, amlyeket Ön, mint terapeuta, az interjúba bevisz, 5/
annak meghatározása, mi módon dolgozhatók fel leghasznosabban a
kliens és tanácsadó által termelt adatok. Fejezetünkben előzetes
formában e kérdések mindegyikét megvizsgáltuk ; hangsúlyoztuk,
hogy valamennyi a klienssel való eszmecsere egész sor lehetőségét
rejti magában. Annak a véleményünknek is kifejezést adtunk, hogy
a kezelési eljárások hatékony kiválasztása a kliens alapos
megértésén és felmérésén áll vagy bukik.

6) Megérteni a következő kérdés döntő fontosságát: "Melyik

terápiái módszert melyik személyre alkalmazzuk, mikor, milyen
körülmények között?" - Ahány kliens, annyi probléma, gond, egyedi
személy- környezet tranzakció. A szakavatott terapeutának egynél
több módszerrel és elmélettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy
kielégíthesse a kliensek sokféle szükségletét és kívánalmát.

Megfogalmazni és alkalmazni fejezetünk kulcskifejezéseit: -

személy- környezet tranzakció, B = f (P, E), Roberts hét
faktora, öngerjesztő jóslás, személyi konstrukciórendszer,
Repertory Test, család és kultúra interakciója, jelképes sértés,
interjúbeli felmérés, mint probléma meghatározás az interjú
folyamat első szakaszában.

208
 >

Irodalomjegyzék

BANDURA,A., "The Self System in Reciprocal Determinism," American

Psychologist, April 1978, 344-358.
BERGER,P., T.LUCKMAN, The Social Construct of Reality. New York:
Doubleday, 1966.
BOURDIEU,P., 3 .PASSERON, Reproduction in Education, Society, and
Culture. Beverly Hills, Calif.: Sage Publications, Inc.,
1977.
CR0N8ACH,L., "The Two Disciplines of Scientific Psychology", -
American Psychologist, 1957, 12, 671-687.
DWIGHT,A., "Once a Blue Collar Worker, Always a Blue Collar Wor­
ker?" Vocational Guidance Quarterly, 1978, 26, 318-325.
EGAN,G ., M.COWAN, People in Systems: An Introduction to Human
Development. Monterey, Calif.: Brooks/Cole, 1979.
ERIKSSON,M., Klieritrelatedrad Hanledning, Problemöversikt och
Problemsstrukturering. Del 3 Metoder (4). Pedagogiska Rep­
orter, Pedagogiski Institutionen, Lunds Universitet, 1975.
FREUD,S., Civilization and Its Discontents.London: Hogarth, 1957.
HUNT,D., Matching Models in Education. Toronto: Ontario Institute
for Studies in Education, 1971.
HUNT,D., SULLIVAN,E.,Between Psychology and Education. Hindsdale,
111.: Dryden, 1974.
KELLY,G., The Psychology of Personal Constructs. Vols.I.and II.
New York: W.W. Norton and Co. Inc., 1955.
KOHLBERG,L., "Moral Education in the Schools: A Developmental
View," School Review, 1966, 74, 1-30.
LEWINjK., A Dynamic Theory of Personality. New York: McGraw-Hill,
1935.
MALCOLM X,, The Autobiography of Malcolm X . New York: Grove,1964.
ROBERTS,D., "Treatment of Cultural Scripts", Transactional Analy­
sis Journal, 1975, 5, 29-35.
ROSENTHAL,R., L.JACOBSON, PYGMALION in the Classroom: Teacher
Expectation and Pupil's Intellectual Development. New York:
Holt, Rinehart and Winston, 1968.
SKINNER,B., Science and Human Behavior. New York: Macmillan,1953.
STERN,G., People in Context: Measuring Person-Environment Congru­
ence in Business and Industry. New York: John Viley, 1970.

209
Javasolt kiegészítő irodalom
EGAN,G., M.COWAN, Human Development in Human Systems: A Working
Model. Monterey, Calif.: Brooks/Cole, 1979.
 lelki egészségszolgálat és más humanitárius szolgálatté­
telek átfogó modellje a személy - környezet tranzakcióban.

HliNT,D., Matching Models in Education. Toronto: Ontario Institute

for Studies in Education, 1971.
A személy és környezet közötti tranzakciónak talán leghaszno­
sabb és legvilágosabb ismertetése. A fő hangsúlyt a nevelési
helyzetekre helyezi, de sok fontos mondanivalója van a taná­
csadásról is.

KELLY,G., The Psychology of Personal Contracts. Vols.I. ,11. New

York: W.W. Norton and Co. Inc., 1955.
Az évek múltával egyre növekszik George Kelly munkásságának
tekintélye. Ez az alapvető sorozat átfogó áttekintést nyújt
Kelly életművéről.

MEEHL,P., Psychodiagnosis: Selected Papers. New York; W.W.Norton,

and Co. Inc., 1973.
Meehl, a diagnosztika történetének egyik fontos alakja, írói
készséggel és lebilincselő modorban mutatja be a diag­
nosztikával és felméréssel kapcsolatos elgondolásait. Külön
figyelmet érdemel "Miért nem veszek részt esetkonferenciákon"
című fejezete.

PEDERSEN,P.,W.L0NNER, 3.DRAGUNS, Counseling Across Cultures.Hono-

lulu; University Press of Hawaii, 1976.
A könyv széles körképet ad a kultúrközegekről és a tanácsa­
dásról, valamint a tanácsadásnak az egyes közösségekhez és
társadalmakhoz való alkalmazkodásáról.

SHOSTROMjE., Actualizing Therapy. San Diego: Edits, 1976.

Kiváló integratív munka, benne egy rendkívül fontos feje­
zettel, amely a pozitív emberi fejlődés szemszögéből tárgyal­
ja a félmérés problémáját.

SUNDBERG,N., Assessment of Persons. Englevood Cliffs, N.3.,Prent-

ice-Hall, 1977.
A felmérési eljárás kivételesen alapos összefoglalása modern
klinikai nézőpontból. Megfigyeléseket, teszteket, élettörté­
net-elemzést, projektív módszereket, beszámolókat egyaránt
tartalmaz. Új gondolatokat közöl a környezeti felmérésről is.
210
 Ábrák

23. ábra; (8. fénykép)

шшшт

211
Javasolt kiegészítő irodalom
EGAN,G., M.COWAN, Human Development in Human Systems; A Working
Model. Monterey, Calif.: Brooks/Cole, 1979.
A lelki egészségszolgálat és más humanitárius szolgálatté­
telek átfogó modellje a személy - környezet tranzakcióban.

HUNT,D., Matching Models in Education. Toronto: Ontario Institute

for Studies in Education, 1971.
A személy és környezet közötti tranzakciónak talán leghaszno­
sabb és legvilágosabb ismertetése. A fő hangsúlyt a nevelési
helyzetekre helyezi, de sok fontos mondanivalója van a taná­
csadásról is.

KELLY,G., The Psychology of Personal Contructs. Vols.I.,II. New

York: W.W. Norton and Co. Inc., 1955.
Az évek múltával egyre növekszik George Kelly munkásságának
tekintélye. Ez az alapvető sorozat átfogó áttekintést nyújt
Kelly életművéről.

MEEHL,P., Psychodiagnosis: Selected Papers. New York: W.W.Norton,

and Co. Inc., 1973.
Meehl, a diagnosztika történetének egyik fontos alakja, írói
készséggel és lebilincselő modorban mutatja be a diag­
nosztikával és felméréssel kapcsolatos elgondolásait. Külön
figyelmet érdemel "Miért nem veszek részt esetkonferenciákon"
című fejezete.

PEDERSEN,P.jW.LONNER, J.DRAGUNS, Counseling Across Cultures.Hono-

lulu; University Press of Hawaii, 1976.
A könyv széles körképet ad a kultúrközegekről és a tanácsa­
dásról, valamint a tanácsadásnak az egyes közösségekhez és
társadalmakhoz való alkalmazkodásáról,

SHOSTROMjE., Actualizing Therapy. San Diego: Edits, 1976.

Kiváló integratív munka, benne egy rendkívül fontos feje­
zettel, amely a pozitív emberi fejlődés szemszögéből tárgyal­
ja a fölmérés problémáját.

SUNDBERGjN., Assessment of Persons. Englevood Cliffs, N.J.,Prent-

ice-Hall, 1977.
A felmérési eljárás kivételesen alapos összefoglalása modern
klinikai nézőpontból. Megfigyeléseket, teszteket, élettörté­
net-elemzést, projektív módszereket, beszámolókat egyaránt
tartalmaz. Új gondolatokat közöl a környezeti felmérésről is.
210
Ábrák

23. ábra: (8. fénykép)

211
Életszakasz ktilcsrend- Fejlődésbeli Fejlődési for­ Fejlődési
szsrek feladatok rások krízisek
Érett fel­ Baráti kö­ Számvetés az Magasabbrendű Teljesítmény és
nőttkor telékek élet delén - szerepvállalás­ társadalmi jelen­
(36-50 év) Család A gyerekek ki­ ra jogosító is­ tőségtudat, vagy:
Munkahely repülnek a fé­ meretek és kész­ inkompetencia és
Errtberkör- szekből ségek értelmetlenségér­
nyezet Változások az Magasabbrendű zés
élettárssal szerepek diffe­
való kapcso­ renciálódása és
latok terén integrálódása
Túlnézni önma­
gunk és szűk
családunk dol­
gain

Középkor Családi Családon fe­ A közösségért "Ércnél maradan­

(51-65 év) Baráti kö­ lüli életté­ való munkában, dóbb" életmű má­
telékek mák oktatásban, ta­ sok szolgálatá­
Munkahely Pályahanyat­ nácsadásban va­ ban, -
Emberkör­ lás ló részvétel­ vagX:
nyezet Szembenézés a re szolgáló is­ öncélú tespedés
halandóság té­ meretek, kész­
nyével ségek

Öregkor Család Növekvő füg­ Beérni az egy­ Az "érdemes volt"

(65 év -) Baráti kö­ gés másoktól re fogyatkozó érzete, vagy:
telékek Életszámve­ erőkészlettel kétségbeesés
Enberkö- tés Képesség a bú­
zösség Fontos sze­ csú és szomorú­
mélyek halá­ ság elviselésére
lának tudo­
másulvétele
Saját közel­
gő halálunk
tudomásulvé­
tele

214
25. ábra: A Repertory Test (rövidítve és átdolgozva)

1) Szerepcím-lista Sorolja fel a következő egyének neveit:

1/ Egy kedves tanára (vagy egy kedvenc tantárgyának tanára),

2/ Egy ellenszenves tanára (vagy egy Önnek nem tetsző tan­

tárgy tanára),

3/ Férje, felesége vagy jelenlegi barátja (barátnője),

4/ Egy ellenkező nemű személy, akit Ön valaha különösen

kedvelt,

5/ Egy ellenkező nemű személy, akit Ön valaha különösképpen

nem kedvelt (vagy aki Önt nem kedvelte vagy elutasította),

6/ Anyja,

7/ Apja,

8/ Nővére (vagy hasonló szerepet betöltő barátja),

9/ Fivére (vagy hasonló szerepet betöltő barátja),

10/ Egy főnöke vagy elöljárója, akit Ön különösen kedvelt,

11/ Főnöke vagy elöljárója, akit Ön különösen nem kedvelt,

12/ Egy személy, akit Ön jól ismer, de akivel konfliktusa van,

vagy aki a jelek szerint nem kedveli Önt.

.I
/"

Győződjék meg róla, hogy 12 különböző név van a listán.

215
2) Konstrukció és kontraszt Ossza a fenti személyeket hármas
csoportokba, mint alább látható, s minden csoportra nézve tegye
föl önmagának a következő kérdéseket: a/ A három ember közül
melyik kettő hasonlít legjobban egymásra? b/ Mi az, amiben
egymáshoz hasonlítanak, a harmadiktól pedig eltérnek? c/ Miben
mutat eltérést a fennmaradó személy? - Jegyezze föl válaszait két
oszlopban, amelyek jelölése Konstrukció és Kontraszt.
Ebben a rövid változatban húsz csoport van, a triók a következők:

9,12,1 1,2,3
2,10,7 2,3,4
8,10,12 5,6,7
1,2,7 6,7,8
3,4,5 8,9,10
2,11,12 9,10,11
3,7,9 10,11,12
1,2,4 11,12,1
6,7,9 12,1,2
8,9,1 4,5,11

A csoportok összeállításánál s a konstrukciók és kontrasztok

megállapításánál fontos ügyelni arra, hogy azok ne legyenek
felszínesek, bizonytalanok, s ne a szerepcímektől függjenek.
Legjobbak a kvalitatív és specifikus konstrukciók.
3) Vizsgáljuk meg a konstrukciókat Mind a konstrukciók, mind a-
kontrasztok annak a konstrukciórendszernek részei, amely az entier
világképét tükrözi. A Rep-Tesztnek ezen az elemi szintjén nincs
specikfikus rendszerértékelés. A tanácsadó (néha a kliens
segítségével) egyszerűen végignézi a kialakult konstrukciókat és
osztályozza azokat. A választott szavak gyakran lehetővé teszik a
kliens számára, hogy fontos dolgokat tudjon meg belőlük. Igen
gyakori, hogy sarkított konstrukciókat hozhatunk létre: jó-rossz,
magas-alacsony, kedves-hitvány. A tapasztalat szerint az emberek
általában jellegzetes módon gondolkodnak másokról. A Rep-Teszt
révén észszerű módon megrövidíthetjük a mások gondolkodásának
megállapításához szükséges időt, anélkül, hogy a tanácadónak vagy
a terapeutának túlságosan sokat kellene foglalkoznia a
struktúrákkal.

26. ábra; A felmérés kétféle referencia kerete: az egészség és a

betegség modellje.
216
A fejezetünkben bemutatott felmérési modellben a központi cél a
kliensnek, az 6 konstrukciórendszereinek és személy-környezet
tranzakcióinak vizsgálata. Meggyőződésünk szerint ez a felmérés,
megfelelő elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal
párosulva > specifikus kezelési intervenciókat kell hogy
eredményezzen.
Ezen a táblázaton a felmérés két főbb változatával foglalkozunk.
Az első változatot, amelynek alapját a lelkibetegségekkel kapcso­
latos fogalmak képezik, az American Psychiatric Assocation
fejlesztette ki Diagnostic and Statistical Manual of Mental
Disorders című kiadványában (DSM II, 1968 és DSM III, 1978). A
második változatot, az Actualizing Assessment Battery-t
(Shostrum, 1976) a pozitív lelkiállapot szisztémájából
fejlesztették ki, - ez a változat pozitív erőtartalékokat keres a
páciensben. Mindkét rendszer a szisztematikus felmérés fontos
aspektusaként jön számításba, s végsősoron egyetlen tanácsadó
vagy terapeuta szótárából és ismeretanyagából sem hiányozhatik.

DSM II és III: A betegség merghatározása, mint felmérési

problémax
Ha valaki "lelkileg beteg" konstrukciórendszeren át szemléli a
világot, valószínű, hogy problémákkal és lelki rendellenességgel
teli világot fog konstruálni. A Diagnostic and Statistical
Manual of Mental Disorders c. kézikönyv annak a sokféle
betegségtípusnak az osztályozására szolgál, amelyek a
pszichikusán zavart egyéneket kínozzák. A nehézségeknek,
problémáknak és a betegségnek magának egyfajta nyelvrendszere ez,
amely a vélemények szerint egy egységes referenciakeret
kialakítását segíti elő abból a célból, hogy "pacienseket" a
lelkiállapot rendszerén belül szemlélhessük.
A DSM II diagnosztikai nomenklatúrájában a főbb kategóriák
találhatók ( a tisztább áttekintés végett feltüntetett egyes
alkategóriákkal együtt ):
I. Mentális retardáció (késleltetettség).
II.Organikus agyi szindrómák
II. A. Urganikus agyi szindrómákkal járó pszichózisok
II. B. Nempszichotikus organikus agyi szindrómák
III. Pszichózisok, amelyek nem tulajdoníthatók a felsorolt
fizikai feltételeknek.

x Részletesebben: Dr. Moussong - Kovács Erzsébet, in: Patopszich-

hológiai Vademecum, 1988, Tankönyvkiadó. Egyetemi egységes
jegyzet. Szerk.: Dr. Szakács Ferenc
217
[

Szkizofrénia \
Nagyobb effektiv (pl. mániás-depressziós) rendellenességek
Paranoid állapotok
Egyéb pszichózisok (pl, pszichotikus depresszió, paranoid
reakció)
IV. Neurózisok (pl. szorongás, fóbiák, depresszív neurózis)
V. Személyiségi zavarok és bizonyos egyéb nempszichotikus lelki
bajok (pl. alkoholizmus, drog-függőség)
VI. Pszichofiziológiai rendellenességek ( pl. pszichoszomatikus
egészségzavarok)
VII. Speciális tünetek (pl. alvási vagy étekezési problémák, rán-
gások, beszédzavarok)
VIII.Átmeneti szituációs zavarok (pl. csecsemőkori, gyermekkori,
serdülőkori, felnőttkori, időskori alkalmazkodás)
IX. Gyermekkori és serdülőkori magatartászavarok
X . Pszichiátriai rendellenességek nélküli állapotok és nemspe­
cifikus állapotok (pl. házassáon belüli és munkaköri
beilleszkedési problémák)

A szakember feladata az egyén elhelyezése valamelyik

kategóriában. A DSM II konstrukcióit és szavait évek óta
alkalmazzuk az emberek kategorizálásában és kezelésében.
Elvárható, hogy e diagnosztikai rendszer minden tanácsadó vagy
terapeuta tudásanyagának része legyen. Megfigyelhető azonban az
is, hogy a besorolást végző személy a kliensben csakis a
"rosszat" keresi, s így mintegy ösztönzi a negativisztikus
gondolkodást. Az újonnan kifejlesztett DSM III, noha a DSM II
nyomdokain halad, kísérletet jelent a nyelv korszerűsítésére.
Ebbéli igyekezetében viszont a ÜSM III igen sok, ezidáig
normálisnak tekintett magatartást minősít "abnormálisnak".

Az Actualizing Assessment Battery: Az egészség meghatározása,

mint felmérési probléma. - Shostrum az AAB kifejlesztését úgy
méltatja, mint "a terápia pozitív hatásainak kutatása iránti
sürgető igény kielégítése terén tett fontos lépést, - ezek a
hatások ugyanis beépülnek az önmegvalósítás koncepciójába" (1976,
3o. old.). Az AAB a személyen belüli és a személyek közötti
egészséges életrnűküdéssel egyaránt foglalkozik. A tesztek
használata révén felmérhetők az egyén életének pozitív
erőtartalékai. Ezeket a teszteket pedig a tanácsadó és terapeuta
által végrehajtott kilinikai megfgyelések egészíthetik ki.

Az AAB széles kategóriáinak rendszerei a következők:

21B
 Személyi Orientációs Készlet
I. Időkompetencia (a jelenben élés képessége)
II. Belső tartás (másokhoz és önmagunkhoz való orientálódás)
III. Önmegvalósítás
IV. Egzisztencialitás
V. Érzelmi reaktivitás
VI. Spontaneitás
VII. Öltisztelet
■VIII. Önmagunk elfogadása
IX. Konstruktív emberi természet
X. Szinergia (az ellentétes oldalak kölcsönviszonyának meglá­
tása)
XI. Az agresszió kezelése
XII. Bensőséges kapcsolatra való képesség

Szeretetviszony-készlet
I. Szeretet
II. Barátság
III. Szerelem
IV. Empátia
V. Önszeretet

Párvonzás-készlet (Alapja az az elmélet, mely szerint a

társkiválasztás 6 alapkapcsolat-sémára épül­
het)

I. Gondozás (anya - fiú séma)

II. Támogatás (apa - leánya séma)
III. Kihívás (rosszember - jóember séma)
IV. Nevelés (úr - szolga séma)
V. Szembehelyezkedés ("héja" - séma)
VI. Alkalmazkodás ("ghalamb" - séma)
VII. Megvalósítás (a fentiek ritmusában)
Ha .figyelembe vesszük George Kelly személyi konstrukciós
pszichológiáját, valamint a világkép meghatározó szerepét, az
egyén evilági életében és cselekvéseiben, nemn hanyagolhatjuk el
e két felmérési rendszer erős implikációit. Ön, mint tanácsadó
vagy terapeuta, helyesen teszi, ha megvizsgálja saját személyi
konstrukcióit és az egészségről, illetve a betegségről vallott
nézeteit. Milyen konstrukciórendszert (milyen szemüveget) fog Ön
használni, miközben a világot szemléli és a kliensekkel
foglalkozik?

219
 27. ábra: (L. rajz)

28. ábra: A személlyel tranzakcióban álló környezeti tényezők.

29. ábra: Azoknak a tanulóknak száma, akik Svédországban 1972-73-
ban a segítő hivatások területén választottak maguknak
pályát.

Az apa foglal­
kozása Vizsgát tett tanulók %-os Az 1948-ban
aránya született ősz-
szes gyeriïekbôl

Orvostu­ Fogor­ Pszicho­ Fizikai Társ.

domány voslás lógia terápia aktíva
Farmer 4 4 8 11 11 14
Elemi isk.tanító. 3 3 5 1 2 1
Egyetemet végzett
szakember 39 26 21 15 10 3
Tiszt 3 2 2 2 1 1
Igazg.menedzser 5 6 4 5 3 1
Üzletember 7 11 14 9 11 10
Korm.tistviselő 17 21 14 18 16 9
Korm.alkalmaz. 10 10 9 8 13 10
Munkás 9 12 16 20 27 51
Nincs adat 4 6 9 12 6

Közli: Eriksson, 1975.

I V ■ . /л' . ...

30. ábra
Gyakorlat a fejlődésfelmérés és a személyi konstrukciók terén.

Vizygálja rreg ismét az életút fejlődési térképét (24. ábra).

Ezután a táblázat segítségével vegye sorra a következő kérdése­
ket : ,
1) Időbelileg hol áll Ön saját életútján? Milyen jelentős esemé
nyék fűződnek az egyes előző szakaszokhoz? Ezek a jelentős
életepizódok gyakran meghatározzák a világképünket és személyi
konstrukcióinkat. Tud-e említeni akár fiúit, akár mostani
220
 életszakaszából olyan kulcskonstrukciókat, amelyek hatással
lehetnek az Ön tanácsadói és terápiái hatékonyságára?
2) Melyek az Ön jelenlegi kulcsrendszerei (család, munka, iskola,
társak, közösség)? Melyek az egyes ilyen rendszerek által Ön­
ben generált kulcskonstruKciók és mondatok? Hogyan
gyakorolhatnak hatást Önre ezek most?
3) Milyen főbb fejlődésbeli feladatokat oldott meg Ön eddig? Mi­
lyen eredményesaen fog bánni azokkal a kliensekkel, akiknek
olyan fejlődésbeli feladatokkal kapcsolatos problémái vannak,
amelyeket Ön még nem oldott meg?. Szüksége van-e Öhnek
személyes előzetes tapasztalatra és sikerélményre egy
fejlődésbeli feladatot illetően ahhoz, hogy illetékes lehessen
e kérdésben tanácsot adni a kliensnek?
4) Vegye sorra az Ön fejlődési forrásait és azt is, milyen hatást
és befolyást gyakorolhatnak azok a tanácsadási folyamatra.
Úgyszintén sorolja fel specifikus életbeli készségeit és kom­
petenciáit (tanácsadási fogások, munkafogások, társaságbeli
képességek, ismeretek, stb.).
5) Hogyan értékeli saját jelenlegi krízisét? Hogyan élte át egyéb
fejlődési kríziseit? Hogyan befolyásolhetja ez az élmény az Ön
magatartását és konstrukcióit a segítő interjúban?
6) Tekintse át a fenti önvizsgálati listát. Keressen olyan kulcs­
szavakat és konstrukciókat, amelyek ismétlődnek, valamint
olyan pontokat, amelyeket különösen érdemes lenne megvizsgál­
nia, midőn Ön, mint tanácsadó, számba veszi saját személyes
életét. Elsősorban: fel tud-e mutatni olyan pozitívumokat,
amelyeknek másokkal való megosztására önmagát illetékesnek ér­
zi? Milyen területeken szeretné hatékonyságát még jobban ki­
fejleszteni? Tervez-e valamilyen akciót? Őrizze meg ezt az ön­
vizsgálati leltárt és "személyi térképet". Ez még segítségére
lehet Önnek, hogy meghatározhassa, hogyan és miért válasszon
ki a sok lehetőség közül egy bizonyos elméletet a maga számá­
ra. Lehetséges például, hogy egyszerre fölfedezi: az Ön által
használt kulcskonstrukciók és eszmék egybevágnak egyes, már
létező elméleti konstrukciókkal.

31. ábra: Tanácsadó - kliens tranzakció: személy és környezet.

Client Environmental Boundaries Therapist Environmental Boundaries
Client
personal personal—theory, skills, qualities
sexual sexual
familial familial
ethnic ethnic
provincial provincial
sociar class social class
cultural (E) cultural

221
32, ábra: A kliensek felmérése: összefoglalás.

A tanácsadó vagy terapeuta a kliensek és az 6 egyedi szükséglete­

ik felmérése során figyelembe veheti a felmérésnek George Kelly
által meghatározott és fejezetünkbe felvett öt szakaszát:

1) Mi a kliens problémája?
A kliens bemutatkozó problémája esetleg nem azonos az operációs
problémájával, amelyre a segítő interjúnak összpontosulnia
kell. A segítőnek ahhoz, hogy a kérdést szélesebb összefüggés­
ben szemlélhesse, egyensúlyt kell teremtenie a kliens közvetlen
igényének felismerése és a kliens támogatása között.
A kliens problémájának megértéséhez kérdéseket kell feltennünk,
csakúgy, mint egy újság riporerének. Ki a kliens? Mi_ történt?
Mikor jelentkezik a probléma? Hol jelentkezik? Hogyan reagál a
kliens a problémára? Miért jelentkezik a probléma?
A kliens felmérése során különösen fontos, hogy figyelmet szen­
teljünk a kliens életszakaszára s azokra a fejlődési forrásokra
és krízisekre, amelyek a kliens gondjainak valószínűsíthető
alapjai.
2) Milyenek a kliens világszemléleti konstrukciói?
Az a rrad, ahogyan az ember egy problémáról gondolkodik, épp
annyira fontos, vagy talán még fontosabb is, mint maga a
probléma. A nyelvezet, amelynek segítségével a kliens a maga
világát megjeleníti, alapvető kulcsot jelent a személyi
konstrukciórendszerhez. A konstrukciók olyan mondatok vagy
mondatcsoportok, amelyeket világunk egybeillesztéséhez és
rendszerezéséhez használunk. A Rep-teszt egy Kelly által kifej­
lesztett szisztematikus eszköz, s azt vizsgáljuk vele, hogyan
szervezik meg a kliensek személyközi kapcsolatvilágukat.
Összehasonlítva egymással a kliens életében jelentős szerepet
játszó személyeket, kialakíthatjuk a kulcsfontosságú személyi
konstrukciók listáját. Arra is utaltunk, hogy előnyös a rendes
napi beszélgetéseknek vagy magának az interjúnak a tanulmányo­
zása is, a kliensek, illetve a tanácsadók és terapeuták
személyes konstrukcióinak megállapítása végett. A pszichológiai
tesztek a konstrukciófelmérés még fontosabb eszközei.

A szoros konstrukciók túlságosan merev sémába szorítják a

világképet, a laza konstrukciók viszont szétesőek és
fókusztalanok. Kívánatosak a permeábilis konstrukciók, amelyek
hajlékonyságot és pontos irányvételt egyaránt lehetővé tesznek.
A permeábilis konstrukciók szorosan kapcsolódnak az olyan gon­
dolkodási folyamathoz, amely általában az intencionális egyének

222
 sajátja.

A könyvünkben idézett főbb alternatív elméletek (Rogers-

féle, behaviorista, stb.) hivatásos szakemberek által kifej­
lesztett konstrukciókészletek. Noha ezeknek a konstrukcióknak
az érvénye kellőképpen bizonyított, kívánatosnak tűnik az
alkalmas elméleti konstrukcióknak a kliens személyi
konstrukcióval való összevetése.
3) Milyen a kliens szituációs és környezeti közege?
A személy a környezet terméke, s így a környezet is a személy
terméke. Nem lehet az egyént a környezetével való tranzakció
nélkül elképzelni. Hét kulcstényezőt (személyi, nemi, családi,
etnikai, lakhelyi, osztályhelyzetbeli, kulturális) azonosítot­
tunk mint döntő környezeti faktorokat. Az egyén hatékony és
konkrét felmérésében a családot és a kulturális közeget jelöl­
tük meg kulcsfontosságúnak.

Különös figyelmet kell szentelnünk a környezet egyénre

gyakorolt befolyásának. Rámutattunk arra, hogy a pályaválasz­
tásban nem annyira az egyéni döntés, mint inkább a családi hát­
tér jelenti a fő tényezőt. A "jelképes sértés"-t úgy határoztuk
meg, mint amely a hatalomnak és anyagi javaknak a társadalmon
belüli egyenlőtlen megoszlásához kapcsolódik.

Amikor a tanácsadó vagy terapeuta felméri az egyént és az

alternatív kezelési módozatokat, tanulmányoznia kell a szituá­
ciós és környezeti közeget; azt, hogyan építi fel az egyén
magában ennek a közegnek a képét;s meg kell fontolnia, vajon a
segítőeljárás részévé tegyük-e a kliens tudatának kialakítását
és fejlesztését e közeg természetéről. Másfelől a tanácsadó az
egyéni tanácsadáson és terápián túl fontolóra veheti a környe­
zeti közegbe való közvetlen beavatkozás lehetőségét is.
4) Milyenek a tanácsadó alapvető elméletei és konstrukciói?
A tanácsadó vagy terapeuta a kliens számára maga is egyfajta
környezetként szolgál. A környezet segítő vagy romboló hatást
fejthet ki a kliensre, annak fejlődésére. Ezért döntően
fontos, hogy a tanácsadó tisztában legyen saját személyi kon­
strukciórendszerével, környezeti történetével, s ezeknek a kli­
enst érintő lehetséges hatásával. A saját elméleteinkhez és
személyi konstrukcióinkhoz való túl merev kötődés azt eredmé­
nyezheti, hogy képtelen leszünk "meghallani" a klienst, nehe­
zebben tudjuk értékelni az 6 egyedi világkonstrukcióját, s
akarva-akaratlanul rákényszerítjük, hogy a terapeutának tetsző
világképet tegye a magáévá.
223
 Amikor tehát a tanácsadó megkezdi a kliens felmérését, arra
is képesnek kell lennie, hogy felmérje és megértse mind önma­
gát, mind elméleteinek és személyi konstrukcióinak a kliensre
gyakorlandó lehetséges hatását.
5) Mi a teendő?
A felmérés végső kérdése a döntés: mit tegyünk. A tanácsadónak,
miután a fellelhető adatok széles skáláját egybegyűjtötte, még
el kell döntenie, milyen akcióra van szükség. Úgy tűnik, a kli­
ens problémáit egyetlen kezelési alternatíva helyett sokmódoza-1
tos eljárással kell megközelíteni. Ez a megközelítési mód fel­
ölelheti az egyéni pszichoterápiát, a családi intervenciót, a
társas érintkezés készségeinek tréningjét, vagy akár a közössé­
gen vagy környezeten belüli akciókat is.

Az intencionalitás és Kelly koncepciója a permeábilis (egyi­

dejűleg szoros és laza) konstrukciókról egymással szoros rokon­
ságot mutat. így elmondhatjuk, hogy a felmérés célja: megtalál­
ni az intencionalitáshiány specifikus területeit, s kialakítani
azokat a programokat, amelyek segítségével a kliens kibővítheti
válaszkészletét. Az intencionalitás és a permeábilis konstruk­
ciók a tanácsadás és pszichoterápia általános céljai.

Az egyik fő kérdés: "Melyik terápiás módszert melyik kliens­

re alkalmazzuk, mikor és milyen körülmények között?" Erre a
bonyolult kérdésre még nincs válasz. Alapvető fontosságúnak
látszik azonban a személyi konstrukciók általi kliensfelmérés
megbízható ismerete, a személy-környezet tarnzakció elemzése és
a probléma megnevezése. Ha a kliens felmérése megtörtént (s ez,
mármint az intencionalitás, végső soron a segítő folyamat cél­
ja), lehetővé válik, hogy alternatív kezelési programokat ve­
hessünk fontolóra és alternatív elméleteket vegyünk igénybe a
kliens hasznára és javára.
 VII. fejezet

Összefoglaló áttekintés:
Út a tanácsadási és pszichoterápiái gyakorlat általános elmé­
lete felé

"Az ismeretek és hiedelmek rendszere a valünk született

mechanizmusok, genetikailag (reghatározott érési folyamatok és a
társadalmi és anyagi környezettel való kapcsolatok eredményeként
alakul ki bennünk. A problémát az jelenti, miképpen számolunk be
erről a rendszerről, amelyet agyunk e kapcsolat során megalkot.
Az emberi tudásnak azt a sajátos szisztémáját, amely mindmáig a
legalkalmasabb esácöznek bizonyult e cél szolgálatában, emberi
nyelvnek nevezzük." (Chomsky, 1971. 21. old.)

"Az ember rabszolgájává válhatik saját eszméinek, majd ismét

visszanyerheti szabadságát azzal, hogy rekonstruálja életét,"
(Kelly, 1955, 21. old,)

"A tanító első ténykedése annak az eszmének közlése, miszerint a

világ, amelyet látni vélünk, csupán a világnak egyfajta látási
síkja, ábrája. A tanító minden igyekezete arra irányul, hogy ezt
növendékeinek bebizonyítsa. De ezt elfogadni a legnehezebb dolgok
egyike; mindnyájan önelégült foglyai vagyunk saját
világlátásunknak, amely arra késztet bennünket, hogy úgy erezzünk
és cselekedjünk, mintha mindent tudnánk a világról. A tanító már
legelső cselekedetével is azon van, hogy megálljt parancsoljon
ennek a tévlátásnak." (Castaneda, 1974, 230. old.)

Az intencionalitást könyvünk fő premisszájaként s a hatékony

tanácsadás és terápia összefoglaló gyűjtőfogalmaként mutattuk be.
Az a személy, aki intencionális módon cselekszik,
képességérzettel is rendelkezik, s figyelmet fordít a
környezettel folytatott tarrizakciőira. Az intencionális személy
alternatív mondatokat, magatartásformákat és konstrukciókat tud
alkotni bármely helyzetben, s különböző előnyös szempontok
szerint képes vizsgálni egy-egy problémát vagy témát. Az
intencionális személynek közvetlen, világos cselekvési pályája
van, ám az élethelyzeteket és a környzetet hosszútávú célok
jegyében is képes szemlélni. Az intencionalitással szoros
rokonságot untat az éber (vigiláns) és rugalmas döntéshozatali
folyamat (Janis és Mann, 1977). A vigiláns tanácsadó képes a
klienssel való bármiféle interakció során mondatokat és
225
permeábilis konstrukciók hosszú sorát alkotni. Az intencionális,
vigiláns terapeuta látja az alternatív cselekvési utak-módok
széles skáláját, látja a sokféle lehetséges célt és a célok felé
vezető ösvényeket, képéé elemezni a választások árait és
kockázatait, új információkat keres, és ahol szükséges, beépíti
azokat a terápiás eljárásokba, s nyílt, vigiláns módon kötelezi
el magát a kísérletezés mellett.

Könyvünkben az általános elmélet központi premisszája az, hogy

minden tanácsadási módszer és technika tárgya végső soron az
emberek felszabadítása az immobilités és gátoltság alól ( szoros
vagy túl laza konstrukciók, sarkítások, hasítások az idealizált
és valódi én közötti diszkrepanciák, stb.). A minden elmélet
alapját képező szabadság modelljébe beletartozik az embernek ama
képessége is, hogy új mondatokat vagy konstrukciókat alkosson a
világgal való intencionáiisabb kapcsolattartás végett. Mint
Castaneda mondja, a felmutatott elméletek és koncepciók csak
ábrák. Könyvünk maga sokféle ilyen "ábrát" közvetít ugyan, mégis
csupán egyfajta "világábra", egyfajta nézőpont. Ilyen formán
talán a legfontosabb feladat most az, hogy áttekintsük az eddig
elmondottakat, állandóan hangsúlyozva azt a tényt, hogy végülis
Önnek, a leendő tanácsadónak vagy terapautának kell
megfogalmaznia saját nézőpontjait és saját általános elméletét.
Valószínű, hogy azokat a gondolatokat és koncepciókat
használhatja fel legalkalmasabb módon hivatásos vagy félhivatásos
tanácsadóként első munkájában, amelyek természetes módon
"passzolnak" Önre, és nem ütnek el élesen eddigi tapasztalatai­
tól. Ha viszont valamely eszme nem illeszkedik bele könnyen az Ön
jelenlegi készletébe, érdemes óvatosan "felpróbálni", hátha
megfelel majd. Némelyik eszme, amelyik kezdetben taszítanak
tűnik, idővel természetessé és elfogadhatóvá válik.

Fejezetünk célja az első fejezetek áttekintése-, s a főbb

tanácsadási és terápiái elméleteket illető implikációik számbavé­
tele. A tanácsadási és pszichoterápiái elméleteket úgy
tekinthetjük, mint bizonyos konstrukciókészleteket és eszméket,
amelyeket olyan emberek termeltek ki, akik az interjú teljes,
komplex világának mergértésére tettek kísérletet. Ezek az
elméletek vagy konstrukciókészletek viszont fogásokra,
kvalitásokra, döntési modellekre, verbális és nonverbális
magatartásokra és a személy- környzete tranzakcióval kapcsolatos
megközelítésmódokra épülnek. Valójában valamennyi elméletben
fellelhetők az eddigiekben tárgyalt fogalmak, de e fogalmakat
mindegyik elmélet másféleképpen alkalmazza.
226
 Az általános elméletről azt mondottuk, hogy az az elmélet
elmélete. Könyvünk egészén az a meggyőződés vonul végig, hogy
minden elméletnek megvan a maga potencionális értéke, s hogy
Önnek, mint tanácsadónak, csak hasznára válhatik, ha magáévá
teszi belőlük mindazt, ami saját általános elmélete számára
előnyös. Megteheti azt is, hogy fogja a könyvben lévő elméleteket
és ezt az általános elméletet, s megalkotja a maga saját
tanácsadási és pszichoterápiái módszerét. Igen sok hivatásos
terapeuta nevezi magát freudistának, rogeriánusnak,
gestaltistának, stb. Ezek voltaképp szoros konstrukciókat
alkalmaznak egy komplex világgal szemben, és csalódottnak érzik
magukat, ha választott elméletük nem minden klienssel szemben
használható. Kárhoztatják önmagukat ("Jobban meg kell tanulnom
alkalmazni az elméletemet") vagy klienseiket ("Ellenszegült,
negatívnak bizonyult") a kudarc miatt. Az ellenkező oldalon
viszont a laza konstrukciójú "eklektikusok" állnak, akik pontosan
érzik, hogy egyetlern elmélettel nem igen üdvzíthetjük a klienst.
Az eklekticimus önmagában azonban nem elmélet. A következő
oldalakon az eddigi vizsgált főbb pontokat egy sor lépésrői-
lépésre bemutatott posztulátum és korolláriurn segítségével
foglaljuk össze. Ezek a posztulátumok és hozzájuk csatlakozó
korolláriumaik vetik meg az alapját az itt bemutatott általános
elméletre vonatkozó szervesen kimunkált álláspontnak. Az alábbi
eszmék természetesen csupán egy módnak tekintendők a sok közül a
tanácsadás és terápia organizmusának kiépítésében.

A fő posztulátumok és korolláriumok

Posztulátum. - Végső soron valamennyi segítő módozat és

technikai eljárás célja az, hogy az embereket szabaddá és képessé
tegye maximális számú verbális és nonverbális mondat és
konstrukció megalkotására, megteremtve ezzel számukra az
intencionálisabb cselekvés lehetőségét.
Akár behaviorista valaki, akár Adler követője lesz, akár
stratégikus terapeuta, akár pedig általános teoretikus, fő
feladata mindenképpen az inmobilitás és gátoltság feloldása, s a
válaszadás és cselekvés új módjainak ösztönzése, megtanítása.
I/A korolláriurn:- A különböző elméletek egymástól eltérő típusú
mondatokat segítenek kialakítani saját klienseik között.
Beláthatjuk, hogy a tranzakció-analitikusnak is éppoly speciális
mondat- és konstrukciókészlete van ("Az Ön szülője ismét
igazolja, hogy Ön nem találja a helyét"), mint a racionális-
emotív terapeutának ("Ez irracionális ötlet. Most vizsgáljuk meg

227
az Ön gondolkodásának logikáját az A-B-C módszer segítségével.")
Minden egyes tanácsadási és terápiás módszertipusnak megvannak a
maga konstrukciói és a maga nyelvezete. Gyakorlatilag mindegyik
be tudja bizonyítani, hogy rendszere hatékony. Mégis úgy látszik,
mindegyik elméletben van némi elfogultság önmaga javára, s
különböző mértékben bár, de valamennyi vonakodik észrevenni más
elméletek pozitívumait.

1/B korollárium: A különböző elméleti orientációjú tanácsadók ál­

tal végzett tanácsadás és terápia eredményeképpen a kliensek
általában olyan mondatokat alkotnak, amelyek terapeutáik vagy
tanácsadóik mondataira emlékeztetnek. Ha egy freudi
mélyanalízisen átesett klienssel beszélünk, tapasztalhatjuk, hogy
ennek az elméletnek sajátos nyelvezete egészen áthatja az illető
konstrukciórendszerét, s a kliens a világot jobbára Sigtnund Freud
szellemében konstruálja meg. A kliens valóban új mondatokat
generál, de ezek sajátos típusúak. Hasonlóképpen várható, hogy
másfajta terápiában részesült kliensek saját terapeutáik elmélete
jegyében gondolkodnak a világról,

2/Posztulátum: Különböző pszichoterápiái szemléletek és módszerek

kisebb vagy nagyobb mértékben vezethetnek eredményre olyan
személyeken, akiknek eltérő kultrúrközegekből eredő alternatív
kezelési problémái vannak, vagy akiknek személy-környezet tranz­
akciótörténete különböző.

Az a személy, aki munkahelyválasztási ügyben jelentkezik

segítségért és már hat hónapja állástalan, bizonyára nem reagál
kedvezően egy reflektív-meghallgató módszerre, amilyen mondjuk, a
klienscentrikus terapeutáé. Jól reagál viszont az ilyen
közeledésre egy kifinomult komputermérnök, akinek
munkaelidegenedési problémája van és úgy érzi, elvesztette
önmagát. Egy néger vagy egy nő, aki a faji vagy nemi alapú
társadalmi elnyomásra kér magyarázatot, aligha megy sokra egy
hagyományos pszichoanalitikussal vagy a mai tanácsadási és
pszichoterápiái elméletek többségével.

2/A korollárium: A tanácsadás és pszichoterápia egyik fő feladata

a következő évek során az lesz, hogy meghatározza azokat a speci­
fikus módszereket és technikákat, amelyek a különböző problémák­
kal jelentkező különböző kliensek számára a legmegfelelőbbnek
bizonyulhatnak.

Noha történtek már kutatások és kísérletezések ezen a téren,

228
mindez a legjobb esetben is csak soványka kezdet. Mindinkább
kezdik azonban felismerni annak fontosságát, hogy egynél többféle
fogással és elmélettel rendelkezzünk, s hogy tisztában legyünk
azzal is, milyen helyzet(ek)ben alkalmazható eredményesen egyikük
vagy másikuk.

2/B korollárium: A jövő intencionális tanácsadója és terapeutája

jártas lesz számos létező elméletben, s képes is lesz arra, hogy
saját személyi mondatait,konstrukcióit és a tanácsadási folyamat­
ra vonatkozó saját általános elméletét megalkossa.

Míg egykor a tanácsadó megelégedhetett egyetlen elmélet beható

elsajátításával, ez ma már egyre inkább kevésnek bizonyul. Szinte
lehetetlen tökéletes biztonsággal mozogni valamennyi elméletben,
teljességgel ismerni minden módszert, technológiát és fogást, de
az intencionális egyénnek az idők folyamán állandóan növelnie
kell ismeretanyagát és kompetenciáját.

2/C korollárium: Ha tanácsadási és terápiás programok különböző

emberekre nézve különböző hatékonyságúak, ebből az is következik,
hogy egyes tanácsadók és terapeuták, elméletek és módszerek al­
kalmilag destruktív hatásúak lehetnek a kliens számára.

A kutatások szerint a kliens helytelen felmérése, a fogások és

technikák msg nem felelő alkalmazása, az empátia hiánya, az
ineffektiv kommunikáció, a fókusztalanság, valamint a terápia és
a kliens közötti összhangtalanság: mindez hozzájárulhat a
tanácsadás és pszichoterápia negatív hatásaihoz.

3/Posztulátum: A tanácsadási és pszichoterápiái interjút

analógnak tekinthetjük a probléma meghatározásból, alternatívák
kitermeléséből és a cselekvésre való elhatározásból álló döntés-
hozatali folyamattal.

A szisztematikus döntéshozatalnak sok alternatív programja

van. A tapasztalatok szerint a klienseket (és másokat is) kívána­
tos megtanítani arra, hogyan döntsenek. Ugyanakkor viszonylag ke­
vés figyelmet szentelnek annak a ténynek, hogy egy sikeres
interjú tényleges struktúrája milyen szorosan követi a döntésho­
zatal alapmodelljét. Ez a megfigyelés különösen kezdő tanácsadók
és terapeuták számára lehet hasznos, akik olykor még nehezen
birkóznak meg egy-egy ülés fókuszálásával és megszervezésével.

3/A korollárium: Ha a döntéshozatali folyamat csakugyan döntő

229
feltétele az interjúnak, úgy a terapeutának vagy tanácsadónak
kreativitásra van szüksége, hogy a klienst régi, ineffektiv
gondolkodási sémáitól megszabadulni segítse.

Sok kreativitási gyakorlat alapszerkezete követi a 3. posz-

tulátumban említett háromlépcsős modellt. A természettől fogva
kreatív gyakorlók feltehetően kevésbbé dogmatikusak, belső kont­
rolijuk erősebb, s könnyebben teremtenek alternatívákat
klienseikkel. Azoknak viszont, akik kevésbbé kreatív egyéniségek,
csak hasznára válhatik a rendszeres kreativitási gyakorlat.

3/8 korolláriurn: A döntéshozatalnak sokféle stílusa van. Közülük

azonban az intencionális, vigiláns módszer tűnik a leghatéko­
nyabbnak. Ez állandó nyitottságot kíván az új alternatívák iránt
és egyben azt a képességet is, hogy következetesen megtartsuk
célkitűzésünket és irányunkat.

Számos párhuzam van a vigilancia és a kreativitás között.

Tiedeman (1967) ezt az életformát "tentatív elkötelezettségnek"
vagy "elkötelezett tentativitásnak" nevezi, melynek megtestesítő­
je az olyan tanácsadó, aki tud cselekedni, de intencionális módon
módosítani is tudja cselekvését közvetlenül a frissen nyert
adatok alapján.

3/C korolláriurn: A tanácsadást és pszichoterápiát kreatív

cselekménynek tekinthetjük. A terapeuta a klienssel együtt vizs­
gálja a kliens életéből vett adatokat, majd közösen összeillesz­
tik a darabokat és új mondatokat, új konstrukciókat, új jelenté­
seket alkotnak meg.

Ezt a fontos korolláriumot már a II. és V. fejezetben is

megvitattuk. A hangsúly eleddig azon volt, hogy fogások, kvalitá­
sok és technikák segítségével generálunk mondatokat, konstrukció­
kat és jelentéseket. E sok "darabka" kiválogatása és újjárendezé-
se kreatív eljárás mind a kliens, mind a terapeuta részéről.

4/Posztulátum: A különböző elméleti beállítottságú terapeuták s

tanácsadók általában eltérő fogássémákat is használnak.

A meghallgató (pl. a nemdirektív vagy a klienscentrikus) te­

rápiák általában túlnyomórészt figyelési fogásokkal élnek, míg az
aktívabb (pl. a Gestalt- vagy a racionális-emotív) terápiák
inkább a befolyásoló fogásokat alkalmazzák. Az általános elméleti
kereteken belül a sémák megmaradnak, ám megmaradnak az egyéni
230
variációk is. Például a behaviorista interjú a raflektív
meghallgatás számos figyelési fogását tartalmazza, pedig ez nem
mindig jellemző a választott elméletre.

4/B korollárium: Különböző kultúracsoportokon belül különböző fo­

gásokat használnak. Az a fogás, amelyik az egyik kultúrközegben
alkalmas lehet, egy másikban talán rosszabb hatásfokú.

A gyakori kérdezést, amely az Egyesült Államok középosztálya

számára tipikus fogásséma, durvának és zavarónak tarthatják egyes
sarkvidék-táji vagy ázsiai országokban. Az érzéskifejezés Dél-A-
merikában általános jelenség, ám egy északeurópai ember számára
visszatetsző lehet. Az Egyesült Államokban a tapasztalat szerint
a férfi terapeuták inkább kérdezni szeretnek, míg a nők jobbára a
parafrázis és az érzésre való reflektálás fogásaival élnek.

5.Posztülátum: A tanácsadó vagy terapeuta a tanácsadói

beavatkozás főtémájakánt a klienst, önmagát, jelentős idegen
személyeket, a problémát vagy tárgyat, a közvetlen interakciót
vagy a kuturális-környezeti közeget emelheti fókuszba. Egy-egy
kliens esetében bármelyik változat megfelelő lehet, külön-külön
vagy egymással kombináltan is.

A tanácsadási interjú fókuszában leggyakrabban a kliens áll.

Kezdő tanácsadók gyakran a problémára vagy a tárgyra
összpontosítanak, s nem méltatják figyelemre az előttük ülő
egyént. Bizonyos kliensek, akik közvetlen, égető problémákkal
birkóznak, e problémák megoldására várnak, így a probléma helyett
a személyre való koncentrálás bizonyos kliensekkel szemben alkal­
matlannak bizonyulhat.

5/A korollárium: Lényegileg minden tanácsadási elmélet az egyénre

helyezi a hangsúlyt és nem illeszt bele az interjúba módszeresen
kulturális-környezeti kérdéseket.

A tanácsadás és pszichoterápia, egyéni eljárások lévén,

általában a jelenlevő személyt állítják fókuszba. Ez helyes, ám
így figyelmen kívül maradhatnak a fontos kulturális-környezeti
tényezők, amelyek pedig szüntelenül éreztetik jelenlétüket az
interjú alatt. Sok elmélet beszél egy probléma kulturális-kör­
nyezeti aspektusairól, de nem vonja be ezeket a kérdéseket a
tényleges napi gyakorlatba.

5/B korollárium: Megjósolható, hogy mihelyt a személy-környezeti

231
tranzakciókat és azok fontosságát felismerik, fokozott hangsúlyt
kap majd a különböző lehetséges dimenziók fókuszba állításának
valamiféle észszerű összhangja.

Ma még nincs világos válaszunk arra, hogyan oldható meg a

legjobban ez a kérdés. A nők például kijelentik, hogy ők azt
szeretnék, . ha egyéneknek és_ nőknek egyaránt tekintenék őket. Egy
néger nem azt akarja, hogy egyszerűen mint niggert sztereotipi­
zálják, hanem azt, hogy embernek és négernek,egyaránt tekintsék.
(Mivel e területnek alig van elmélete és kutatása, itt fontos
lenne tovább nyomozni.) Világos továbbá, hogy a problémával je­
lentkező személyek (legyen szó tizenéveskori terhességről,
válásról vagy állásvesztésről) tényleges problémával birkóznak, s
ha csupán a szituáció egyéni aspektusaira összpontosítunk,
elmulaszthatjuk a valóban megoldandó, nagyon is valóságos kérdés­
sel való találkozást. Gyakorlati célokból kívánatosnak tűnik,
hogy együttesen és egymással egyensúlyban helyezzük fókuszba a
klienst mint egyént, az ő más, fontos személyekkel fennálló
viszonyát, a közvetlen problémát és a kulturális-környezeti
közeget.

ő.Posztulátum: Az empátiát a hatékony, intencionális tanácsadás

egyik alapkövének tekinthetjük. Az empátia és annak összetevői
(közvetlenség, konkrétság, őszinteség) azonban különbözőképpen
jelennek meg a tanácsadással kapcsolatos különböző elméleteken
belül.

A pszichoterápián belüli negatív effektusok áttekintése arról

győz meg, hogy az empátia és a rapport az interjúbeli
előrehaladás és eredményesség döntő kritériumai. Ugyanakkor észre
kell vennünk, fogy az egymástól eltérő tanácsadási elméletekben
egymástól eltérő módon fejeződik ki az empátia. Amint azt a
tanácsadási elméletekről szóló fejezetekben látni lehet, a pszi-
chodinamikus terapeuta általában a múltban, a gestaltista pedig a
jelenben dolgozik. A vonás- és faktorelmélethez kötődő tanácsadó
konkrétan és specifikusan viszonyul az élet eseményeihez, a
rogeriánus pedig az érzéseket konkretizálja. A klienscentrikus
tanácsadó valószínűleg melegséget és törődést mutat, a
stratégikus terapeutától pedig a tárgyközpontúság és kimértség
várható. Noha az összes terápiái iskola elismeri a kliensek
egyedi különbözőségét, az empátiát valamennyi a maga sajátos
módján juttatja kifejezésre.

6/A korollárium: Az empátia a különböző kultúracsoportok és

232
egyének között különböző formákban nyilvánul meg. Ami az egyik
csoportnak vagy egyénnek megfelelő, alkalmatlannak bizonyulhat
egy másik csoport vagy egyén számára.

Egyes kultúrkörökben a konkrétság és specifitás a legfonto­

sabb, mások viszont a közvetett és többértelmű
problémamegközelítést tartják megfelelőnek. A különböző hátterű
személyek más és más módon fejezik ki a melegséget és törődést.
Bizonyos csoportok erősen szókimondók, mások viszont finomabban
fogalmaznak. Mi több, az egyes személyek ugyanazon a kultúrkörön
belül is erős különbségeket mutatnak. A tanácsadó vagy terapeuta
nyilván nem élhet abban a tévhitben, hogy az ő természettől adott
empátiastílusa minden egyén testére rászabható, aki csak belép az
ő rendelőjébe vagy klinikájára.

6/B korolláriurn: A primér empátiának, azaz a másik fél gondos és

pontos meghallagatásának megjelenési formái a figyelési fogások;
az additív empátia, azaz önmagunknak és az elméletnek a klienssel
való megfontolt megosztása és közlése pedig a befolyásolási
fogásokban fejeződik ki.

A figyelési és befolyásoló mikroskillek önmagukban nem azo­

nosak az empátiával vagy annak összetevőivel, (melegség,
őszinteség, tisztelet stb.). A figyelési fogások csupán az empá­
tia kimutatásának leggyakrabban alkalmazott eszközei, kifejezői.
Hasonlóképpen, az olyan befolyásolási fogások is, mint a
direktívák, az interpretáció és az önfeltárás, csupán eszközök,
amelyek révén gazdagíthatjuk a kliens élményanyagát. A mikroskil­
lek és az empátia minőségi feltételei egymással szorosan
összefonódnak.

7.posztulátum: Az interjú nonverbális nyelve ugyanolyan fontos,

sőt bizonyos esetekben még fontosabb is lehet, mint a verbális
tartalom. A nonverbális nyelv interjúbeli megjelenési formái
elméletről-elméletre, kultúráról-kultúrára és egyénról-egyénre
változhatnak.

Az intencionális tanácsadó vagy terapeuta az egyéni és

kultúrközegbeli különbségek teljes tudatában tanul olvasni önmaga
és mások testbeszédéből. Különösen figyelni kell a hirtelen,
aszinkronikus testmozdulásokra mind a tanácsadó, mind a kliens
részéről.

B.posztulátum: Az ember a maga evilági létezéséről és annak

233
módjáról verbális és nonverbális mondatokban számol be. Fontos
annak felismerése, hogy a kulcskonstrukciókból származtatott
szavak és mondatok a legtöbb tanácsadói elmélet rnagvát jelentik.

Anélkül, hogy tagadnánk a nonverbális kommunikáció döntő

fontosságát a terápiás interjúban, kimondhatjuk, hogy a szavak,
mondatok és konstrukciók azok az elsődleges eszközök, amelyekkel
kliens és terapeuta a világot vizsgálják. A kliens által használt
mondatokból meghatározhatjuk a kliens világképét, problémalátásá­
nak és -megközelítésének módját, s a tanácsadó gyógyító szándékú
beavatkozására való reagálását. A legtöbb pszichoterápiái elmélet
nem törődik a tanácsadás nyelvének és azoknak a szisztematikus
módszereknek a fontosságával, amelyekkel ez az állandó tudás- és
információforrás kiaknázható. -Szintén túl gyakran feledkezünk meg
arról, hogy a tanácsadó vagy terapeuta szavai és mondatai is
hasonlóképpen elemezhetők avégett, hogy személyi és szakmai beál-
líttottságukról, nézeteikről adatokat nyerhessünk. Tanácsadás és
terápia a legjobb esetben is szubjektív dolgok, ám a nyelv
kritikai elemzésével objektívabbá tehetjük őket.

8/A korollárium: A tanácsadáson és terápián belüli előrehaladás

mérésének egyik alkalmas módja azoknak a mondatoknak a
vizsgálata, amelyeket a kliens a terápiás eljárás előtt, alatt és
után alkotott meg.

A kliens esetleg ugyanannak a mondatnak ismételt variációival

jön el tanácsadásra ("Anyám azt mondta, hogy ezt tegyem. Az ő
hibája."). Ebben a példában a kliens önmagát passzív szerepbe
helyezi: ő a tárgy, az anya pedig az alany. Az eredményes interjú
hatására a közlésmód várhatóan megváltozik ("Én felelek a magam
tetteiért. Az anyám úgy tett, ahogyan az az eszétől elvárható
volt. Többet nem engedem, hogy basáskodjék rajtam."). A második
példában már a kliens a mondat alanya, s a "mondta, hogy ezt
tegyem" helyére a "felelek" szó került. A kliens új, bizonyára a
korábbinál jobb mondatsort alkotott a saját világának bemutatásá­
ra.

8/B korollárium: Várható, hogy a tanácsadásra érkező kliens egy

felszínmondatban akarja problémáját közölni. A tanácsadó feladata
a mélysruktúra megvizsgálása, hogy megállapítsa a kliens eredeti
közlésének alapjául szolgáló jelentéseket.

Mind a kliens, mind a tanácsadó nyelvbeszéde csupán a valóság

megközelítése lehet. Egyetlen pillanat gondolat- és él-
234
mányanyagának leírásához szavak ezreire lenne szükség. A
klienstől származó mondatok mélyebb struktúráinak vizsgálatában
háromféle dolgot kell keresnünk: törléseket, torzításokat és
általánosításokat. Várható, hogy a tanácsadók és pszichoterapeu-
ták tréningjében a pszicholingvisztika, szemantika és logika
tanulmányozásának a jövőben egyre nagyobb szerepe jut.

8/C korollárium: A tanácsadók és terapeuták minden abbeli igyeke­

zete ellenére, hogy a kliensek számára saját mondataik és
konstrukcióik megalkotását megkönnyítsék, a tapasztalat azt
mutatja, hogy a kliensek jobbára terapeutáikéhoz hasonló nyelvi
és gondolati sémákat vesznek föl.

Ha egy kliens polarizált érzelmekkel, inkongruitás-élménynyel,

zsákutca-helyzetben jön el interjúra, vagy idealizált énjét
képtelen összhangba hozni valóságos énjével, nem tud változtatni
valamilyen írracionális eszméjén, avagy képtelen mozgósítani
énjét a magatartás változtatásra, - nos, ilyen esetekben a kliens
nyilván sérülékeny és védtelen a terapeutával, szemben. A
terapeuta vagy tanácsadó, aki a megfelelő pillanatban segítő fel­
világosítást vagy eligazítást nyújt a kliensnek, lehetővé teszi,
hogy a kliens új jelentéseket, magatartásformákat és mondatokat
hozzon létre. Ezt a felszabadító hatást azonban nem.a kliens,
hanem a tanácsadó nyelve közvetíti. Természetes, hogy a kliens,
miközben új mondatokat kreál, ezt gyakran a tanácsadótól átvett
új szavak, eszmék felhasználásával teszi. Ez várható is, hiszen
mi személyileg valamennyien környezetünkkel való interakció ered­
ményei, termékei vagyunk. A tanácsadásban és a terápiában a
tanácsadó egyfajta különösen erős hatású környezetül szolgál, és
ha nem eléggé figyelmes vagy nem eléggé etikus, olyan klienseket
produkálhat, akik nem a maguk helyes útjára találnak rá, hanem a
tanácsadót ismételgetik és utánozzák. A terápia egyik legfőbb és
legnehezebb aspektusa: lehetővé tenni, hogy a kliens ne a terape­
uta, hanem a maga saját mondatait és konstrukcióit alkossa meg.

9.posztulátum: A verbális és nonverbális magatartáson belüli in-

kongruitásokat, diszkrepanciákat és kettős üzeneteket minden ta­
nácsadási és pszichoterápiái elmélet elsődleges kérdéseinek
tekinthetjük. Mondhatnánk: minden elméleti irányzat központi cél­
ja az inkongruitások feloldása vagy szintézise.

Rámutattunk arra, hogy a freudisták a polaritások és tu­

dattalan konfliktusok feloldásáról beszélnek; a gestaltisták a
splitek és zsákutcák eltüntetéséről; a klienscentrikus tanácsadók
235
pedig a vegyes érzelmek és a valódi és idealizált én közötti
diszkrepanciák szintéziséről; a raconális-emotív terapeuták az
inkongruens irracionális gondolkodásról; a realitásterapeuták
pedig annak az inkongruitásnak megoldatlanságáról, amely a kliens
személyes kívánsága és a való világ elvárásai között fennáll. Az
inkongruitást minden terápiái irányzat a tanácsadási eljárás fő
témáinak egyikeként kezeli.

9/B korolláriurn: A legtöbb tanácsadási és pszichoterápiái

elméletben a kulturális, nemi és társadalmi hovatartozást, a
társadalmi-gazdasági és egyéb környezeti változókat ritkán
tekintik az inkongruitás vizsgálatok tárgyának, még ha azok
önmagukban inkongruensek is.

A nyugati társadalomban a tanácsadás és pszichoterápia

egyéncentrikus, s fegyelme elsődlegesen az "én-közléseket" pro­
dukáló kliensekre irányul. Egy alacsonyabb társadalmi-gazdasági
helyzetű családból származó kliens gyakran nehezen illeszkedik
bele a verbális orientáltságú, "én"-központú interjúba, s a terá­
piás eljárás során könnyen lemorzsolódhatik. A homoszexuálisok,
faji és etnikai csoportok, nők, szegényemberek, iskolások és má­
sok számos problémájának okozói a köztük és a társadalom között
feszülő inkongruitások. A könyvünkben bemutatott hagyományos te­
rápiái közelítésekben a figyelem általában arra irányul, hogyan
boldogulnak ezek az emberek egyenként a rendszerben.Álláspontunk
szerint az egyén teljes megértésében a környezeti inkongruitások
jelentősége legalább akkora, ha nem nagyobb, mint a kliens belső
inkongruitásaié.

10.posztulátum: A kliens és a tanácsadói folyamat megértése szem­

pontjából alapvetően fontos a személy és környezet tranzakciója,
valamint e két tényező egymásra való hatása.

Számos tanácsadási és pszichoterápiái szemléletben az a

tendencia uralkodik, hogy a klienst a közegi tényezőktől
elszigetelten kezelik. A tanulási készségek, kvalitások, nyelvi
rendszerek és külömféle tanácsadási elméletek rendkívüli komplex­
itása gyakran arra készteti a hivatásos terapeutákat, hogy inkább
az előttük ülő személyek aprólékos egyedi felmérésére, megértésé­
re törekedjenek, mintsem arra, hogy azoknak a környezeti ténye­
zőknek szinte végtelen sorát is figyelembe vegyék, amelyek e
személyek mindegyikére hatással vannak. Hasonlóképpen fontosak az
egyén elvárásai és akciói, amelyek befolyásolják a környezetet

236
(más embereket, fontos referenciacsoportokat stb„), s maga a kör­
nyezet is, amely viszont az illető egyénre hat vissza. Bizonyos
értelemben az egyén állandóan alakítja a maga egyedi környezetét,
s ez a környezet is alakítja az egyént. Az egyént valójában lehe­
tetlen környezetétóő elkülönítve szemlélni, pedig ez az
elkülönítés, sajnos, sok tanácsadási és pszichoterápiái praxisra
jellemző.

IQ/A korollárium: A tanácsadó vagy terapeuta a kliens részére, a

kliens pedig a terapeuta részére jelent élményteremtő környeze­
tet. Interakciójuk következtében kliens és terapeuta kölcsönösen
hatnak egymásra és változtatják egymást.

A tanácsadó a klienst személyi tulajdonságai, élettapasztalata

és elméleti irányultsága révén befolyásolja, s olyan sajátos
környezetelemet visz be az interjúba, amely arra szolgál, hogy
megváltoztassa és gazdagítsa a kliens egész élettevékenységét. A
kliens saját élettapasztalata, személyi minősége és világrendsze­
re (kialakított mondatokban és konstrukciókban manifesztálódó vi­
lágképe) viszont a terapeuta számára jelent környezetet. Minél
tökéletesebben valósul meg az élettapasztalatok összeillesztése
és minél sikeresebb a megfelelő elmélet kiválasztása, annál va­
lószínűbb, hogy a terápia intencionális. Egyes esetekben azonban
a kétfajta környezet enyhe disszonanciája is elősegítheti a hala­
dást, a kliens gyarapodását. Végül pedig érdemes azt is megje­
gyezni, hogy a tanácsadók gyakran tanulnak a kliensekkel
kapcsolatos tapasztalataikból. Sajnos vannak olyan hivatásos és
félhivatásos tanácsadók, akik annyira merevek, hogy klienseikkel
való kapcsolatukat nem is akarják saját gyarapodásuk, okulásuk és
változásuk céljára gyümöicsöztetni,

10/B korollárium: Kívánatos, hogy a valóban intencionalitásra

törekvő tanácsadás és pszichoterápia a fejlődést produkáló kombi­
nációk terén egybehangolja a klienseket és a tanácsadókat.

A személy-környezet tranzakció tanulmányozásának részeként

mind a kutatás, mind az elmélet egyre inkább hajlik arra a nézet­
re, hogy végső soron meghatározható, milyen terapeuta lehet a
leghasznosabb egy bizonyos kliens számára, ha egyszer adva vannak
az olyan változók, mint személyiség, elmélet, idő, a probléma
természete, környezeti háttér, stb. A modellek összepárosításának
tanulmányozása azonban még gyermekcipőkben jár. A kérdés nem az,
hogy "Melyik a legjobb terápia?", hanem az, hogy "Melyik a leg­
jobb terápia ilyen vagy amolyan adott személy, időpont, körül-
237
mény, ilyen vagy amolyan típusú tanácsadó vagy terapeuta eseté­
ben?"

10/C korolláriurn: Legvalószínűbb, hogy az a tanácsadó vagy

terapeuta képes a legszélesebb klienskör számára segítséget nyúj­
tani, aki leginkább jártas a fogások és elméleti változatok
széles körében, és egyúttal számos kulturális vonatkozású
kérdésben is kellőképpen illetékes.

Noha nyilván egyetlen terapeutától sem várható el, hogy a

pszichoterápia valamennyi módozatában egyaránt járatos legyen,
mindenképpen előnyös, ha legalább három (de inkább több) elméleti
rendszerben rendelkezik kellő kompetenciával, különösen, ha
kezdetképpen kiválaszt egy neki tetsző elméletet, azt jól
elsajátítja, majd később fokozatosan hozzátanulja a többi
tanácsadási módozatot is. A szakavatott terapeuta idővel sokfajta
terápiái módszernek válhatik mesterévé, s eredményesen láthatja
el a kliensek egyre növekvő seregét, mindenkor tudva azt is (s ez
ugyancsak fontos), mikor kell átirányítania a klienst egy alkal­
masabbnak ígérkező másik tanácsadóhoz vagy terapeutához.

11.posztulátum: A felmérés és diagnózis alapvatő célja annak

megértése, miképpen építi föl, szervezi meg a kliens az ő vilá­
gát, s hogyan cselekszik benne. A tanácsadó interjúk, tesztek és
más eszközök segítségével igyekszik megérteni a kliens egyedi
konstrukcióit és megnyilvánulásait, hogy a legmegfelelőbb segítő
programot meghatározhassa.

Ha a kliens részére tanácsadási vagy terápiái programot

akarunk összeállítani, meg kell állapítanunk, miféle szerzet a
kliens, s milyenek az ő sajátos kompetenciái, attitűdjei,
hiedelmei, szükségletei, értékítéletei, érdekkörei,stb. Egy-egy
kliensnek és az ő speciális személy-környezet tranzakciójának
felmérése végtelenül bonyolult, sőt olykor egyenesen megvalósít­
hatatlan feladat: mire a felmérés végére érnénk, a kliens már rég
megúnta és faképnél hagyta az egész kezelést. Kellynek a diagnó­
zissal kapcsolatos "takarékossági törvénye" azt sugallja, hogy a
legegyszerűbb, legegyenesebb vonalú diagnózis a legjobb, legalább
is a kezdeti fázisokban ("Ha nem tudjuk mi a baja a kliensnek,
kérdezzük meg tőle..., ő majd megmondja." Kelly, 1955, 201.old.).
A jó diagnózishoz azonban nem elég csupán kérdezni. A tesztek,
strukturált interjúk, otthoni látogatások, a kliens családjának
és környezetének fontosabb tagjaival folytatott beszélgetések és
egyébb módszerek mind-mind hasznosan egészíthetik ki a kliens

238
által bennünk keltett benyomásokat, hatásokat. A pontos felmérést
és diagnózist holtig kell tanulni, s iraga ez a tanulás is része
minden valamire való klinikus szakmai leltárának.

ll/'A korollárium: A kliens felmérésének fontos eleme a világa

megjelenítésében használt kulcskonstrukciók vizsgálata.

George Kelly szerint az emberek olyan "tudósok", akik a vi­

lágra vonatkozó hipotéziseik helyességét ellenőrzik a maguk bő­
rén. E hipotézisek kialakítása, tesztelése és igazolása révén a
kliens egyfajta világképet alkot meg, amelyben minden valószínű­
ség szerint helyet kap az 6 saját problémája is. A problémamegol­
dás részeként különösen fontos, hogy megértsük a kliens
szemléletét. Az empátia és a figyelési szokások ennek a folyamat­
nak alapvető elemei, de hasznos eszközt jelent Kelly felmérési
modellje is. A felmérési modellnek egyaránt része a kliens bemu­
tatkozó problémájának, világképének és személyi konstrukcióinak,
valamint környezeti és szituációs közegének a vizsgálata.

11/B korollárium: Minden szisztematikus felmérési programhoz egy­

formán hozzátartozik, hogy a tanácsadó tisztában legyen saját
konstrukciórendszerével, világképével, s azzal is, hogyan befo­
lyásolhatja a terapeuta tudatosan a klienst a maga világképével.

A tanácsadónak vagy terapeutának megvannak a maga egyedi

személyi konstrukciói, s megvan a maga elméleti orientáltsága is.
Lényeges, hogy tökéletesen ismerje ezeknek a dimenzióknak erős és
gyenge oldalait, ha nern akar destruktív módon belegázolni a
kliens világába.

11/C korollárium: Tranzakciójuk során mind a tanácsadónak, mind a

kliensnek megvannak a maguk tranzakciói saját életük és munkássá­
guk szélesebb kulturális-környezeti közegével is. Ha a tanácsadó
nem tudja, milyen terjedelmes külső rendszerektől függ a kliens
személyi fejlődése, objektíve bűnössé válhatik jelképes sértésben
és a klienst elnyomó intézményi és társadalmi célok támogatásá­
ban.

Ismertettünk bizonyos foglalkozási sémákkal kapcsolatos

adatokat, annak igazolására, hogy ezek a tényezők bármely
egyénnél erősebb mértékben kihathatnak a hivatásbeli fejlődésre.
Ha a tanácsadók vagy terapeuták szándékosan vagy tudatlanságból
elmulasztják felvilágosítani a klienseiket, szimbolikus erőszakot
követhetnek el klienseik fejlődési lehetőségeivel szemben.
239
Négerek, nők, homokosok és sokan mások is ilyen jelképes sértés
áldozataivá válhatnak, ha a tanácsadó és a terapeuta nem figyel­
mezteti őket a problémáik mögött meghúzódó rendszer- és intéz­
ményszülte tényezőkre. Hasonlóképpen erősen befolyásolják a
környezeti tényezők azokat a klienseket is, akik a különböző
életkori szakaszok közötti átmenetből adódó életválságban
szenvednek (pl. gyermekkor és korai serdülőkor, vagy a harmincas
évek közepe és az élet dele között). Ha a tanácsadók és terapeu­
ták nem veszik számításba ezeket a helyi tényezőket, itt is
jelképes sértést követhetnek el a kliensen. Valamennyi
tanácsadási ülésen a környezeti, kulturális és szituációs
változók egész sorát kell figyelembe venni. A klienseket e
kérdések feldolgozásában úgy támogathatjuk hasznosan, ha növeljük
tudatosságukat, vagy segítjük őket annak felismerésében, hogyan
befolyásolják személyes élményvilágukat és szabadságukat a kör­
nyezeti és kulturális (nemi, fajta) megkötöttségek.

12.posztulátum; A tanácsadás és terápia pszichológiai elméleteit

úgy tekinthetjük, mint a világképalkotás kiváló képességű egyének
által kifejlesztett szisztematikus formuláit. Noha ezeknek az
elméleteknek hasznossága bizonyított, egyik' sem tekinthető
perdöntő érvényűnek, dogmának. A hivatásos tanácsadó és terapeuta
feladata, hogy a lehető legtöbb elméletet (azok hasonlóságait és
különbségeit) ismerje, s mindegyikből kiválassza azt, ami egy-egy
adott kliens számára a leghasznosabbnak tűnik. Minden tanácsadó
önmaga általános teoretikusává válhatik.

Sigmund Freud eszméi például olyan konstrukcióknak és monda­

toknak tekinthetők, amelyeket egy kiváló elme alkotott meg. Ezek
a konstrukciók sok kliens számára járnak felszabadító hatással,
de ne felejtsük, hogy a kliens ismétlődő mondatai helyébe Freud
mondatai lépnek. Különösen a terápia ideje alatt láthatunk olyan
klienseket, akik felveszik tanácsadóik és terapeutáik verbális és
nonverbális magatartásformáit. Akár freudi, adleri, behaviorista
vagy humanisztikus elméletről legyen sző, valamennyi tanácsadási
és pszichoterápiái elmélet egy teoretikus vagy teoretikuscsoport
konstrukcióinak tekinthető.

12/A korollárium: "Az ember rabszolgájává válhatik saját

eszméinek, majd ismét visszanyerheti szabadságát élete rekonstru­
álásával." (Kelly, 1955, 21.old.)

Előfordulhat, hogy a kliens egy szűk mondat- és konstrukció-

választék csapdájába ragad, miközben a világot saját énjén belül
a helyére akarja tenni. A terapeuta maga is rabbá teheti önmagát,
ha vakon ragaszkodik egyetlen nézőponthoz. De mind a kliens, mind
a tanácsadó megteheti, hogy folyamatosan új mondatokat és konst­
rukciókat teremt, s ezzel stabaddá és képessé teszi magát a
kreatívabb válaszadásra.

12/B korolláriurn: "Az ismeretek és hiedelmek rendszere a velünk

született mechanizmusok, genetikailag meghatározott érési folya­
matok, valamint a társadalmi és anyagi környezettel való kapcso­
latok eredményeként alakul ki bennünk. A problémát az jelenti,
miképpen számolunk be erről a rendszerről, amelyet agyunk e kap­
csolat során megalkot. Az emberi tudásnak azt a sajátos sziszté­
máját, amely mindmáig a legalkalmasabb eszköznek bizonyult e cél
szolgálatában, emberi nyelvnek nevezzük." (Chomsky, 1971,
21.old.)

Szövegünk nem foglalkozik bizonyos fontos fizikai és fizio­

lógiai tényezőkkel, sem pedig a velünk született biológiai mecha­
nizmusok tárgyalásával. Röviden beszámoltunk az érési folyamatok­
ról, és az életszakaszokról, miközben bizonyos figyelmet szentel­
tünk a társadalmi környezetnek is. Chomsky szerint elménk konst­
rukcióit e tényezők bonyolult kölcsönhatásának folyamata szüli, s
a szókincs és a nyelv maga olyan fontos forrásanyag, amelyen ezek
a jelenségek tanulmányozhatók. Sajnálatos és különös, hogy azok a
segítószakmák, amelyek ennyire érdekeltek a nyelvben és a világ
rekonstruálásában, nem ismerik föl ennek megfelelő mértékben a
nyelvezetnek és nyelvi tartalonnak a kliens fejlődésében betöl­
tött fontos szerepét, A tanácsadási és pszichoterápiái elmélete­
ket az élet komplex eseményeinek rekonstruálására szolgáló szisz-
tematikus nyelvi formáknak tekinthetjük. A tanácsadási és pszich-
hoterápiai elmélet és nyelv további tanulmányozásának új és a
réginél hatékonyabb életmódszerek kialakulását kell eredményez­
nie.

12/C korolláriurn: "A tanító első ténykedése annak az eszmének

közlése, miszerint a világ, amelyet látni vélünk, csupán a világ­
nak egyfajta látási síkja, ábrája. A tanító minden igyekezete
arra irányul, hogy ezt növendékeinek bebizonyítsa. De ezt
elfogadni a legnehezebb dolgok egyike; mindnyájan önelégült fog-
jai vagyunk saját világlátásunknak, amely arra késztet bennünket,
hogy úgy érezzünk és cselekedjünk, mintha mindent tudnánk a
világról. A tanító már legelső cselekedetével is azon van, hogy
megálljt parancsoljon ennek a tévlátásnak." (Castaneda, 1974,
230.old.)
241
 Castaneda, Chomsky és Kelly valamennyien általános teoreti­
kusok, akik tökéletesen tisztában vannak a lehetséges alternatív
elméletek sokféleségével. A kliens, aki terápiára vagy tanácsa­
dásra jelentkezik, gyakran azt hiszi, egyedül korrekt módon
konstruálja meg a maga világát. Az intencionális terapeuta
feladata az, hogy megkönnyítse új konstrukciók, új mondatok
alkotását, s végső soron tudatosítsa a kliensben, hogy a
gondolatok és cselekedetek egyszerűen csak a lehetőségek széles
köréből kiragadott alternatívák. Ön is, mint intencionális
tanácsadó vagy terapeuta, magáévá teheti ugyanezt a nézetet, s
így segítheti a klienseket, hogy az Ön világképe és modellje
nyomán általános elméletre tegyenek szert.

13.posztulátum: Az általános elméleten alapuló tanácsadási és

pszichoterápiái megközelítésmód kifejlesztésének hasznos útja az,
hogy készségekre és megértésre törekszünk a döntési folyamat, va­
lamint a figyelési és befolyásolási fogások terén, továbbá kifej­
lesztjük az empátikus minőségeknek, a terápia verbális és nonver­
bális nyelvhasználatának, a személy-környezet tranzakciónak és a
hatékony kliensfelmérésnek készségeit, fogásait.

Álláspontunk szerint valamennyi tanácsadási és pszichoterápiái

megközelítésmód a 13. posztulátumban felsorolt konstrukciókból
fejlődik ki. Ha jól elsajátítjuk a döntési modellt, a mikros-
killeket és a többi kvalitást, könnyebb lesz úrrá lennünk a
tanácsadási elméleteken is. Például a tranzakció-analitikus (TA)
interjúk a II. fejezetbeli döntéshozatali struktúrát követik. A
terapeuta bizonyos kulcsfontosságú mikroskilleket és kvalitásokat
alkalmaz, s vizsgálni képes a kliens verbális és nonverbális
nyelvét. A TA nem sokat törődik a fentebb már tárgyalt személy-
környezet tranzakcióval, annál nagyobb figyelmet szentel viszont
a személy-személy tranzakcióknak, a "játékok" és "életrajzok"
elemzésével. A kliens támogatását Eric Berne és munkatársai kon­
strukcióinak felhasználásával valósítja meg. Ha Ön feldolgozta
könyvünk első szakaszát, a koncepciókat az elméletekhez alkalmaz­
hatja, s hozzácsatolhatja a saját fogáskészletéhez. Ha eddigi
könyvszövegünket nem sajátította el tökéletesen, úgy az elméletek
a "levegőben fognak lógni", s Ön lassabban lesz képes felfogni a
különféle elméleti megközelítéseket. Egy általános elmélet
értékét az adja, hogy mivel több adatot vesz számításba, gyorsab­
bá és alaposabbá teszi az Ön megismerkedését az új rendszerekkel,
főleg akkor, he felismeri, hogy nem annyira perdöntő realitások
azok, mint inkább puszta gondolati konstrukciók.

242
 Persze az itt sugallt elméleti szemlélet is csak egy szemlé­
let. Minden segítőelmélet kifejezhető pszichodinamikai koncepciók­
ban, egzisztenciális/humanisztikus fogalomrendszerben vagy a
számtalan egyéb elmélet bármelyikének nyelvén. Az Ön számára
talán az a legfontosabb, hogy jól elmélyedjen az eddig ismerte­
tett konstrukciókban, s úgy formálja és alakítsa azokat, hogy jól
illeszkedjenek saját világkonstrukcióihoz. E gyakorlat segítségé­
vel kifejlesztheti saját általános elméletét, s elfogadhatja
Castaneda szavait is, miszerint "a világ, amelyet látni vélünk,
csupán a világ egyfajta síkja, ábrája". Ön valószínűleg azt a
látásmódot fogja választani, amely az Ön viszonyai között a lega­
utentikusabb és legigazibb kapcsolatot teszi lehetővé kliensei­
vel, s amely így képessé teszi Önt arra, hogy olyan tanítóvá
váljék, aki megszabadítja klienseit az önelégültség korlátaitól,
s módot ad nekik saját útirányuk eldöntésére.
Egy régi állatmesében egy légy és egy százlábú találkozik
egymással. A százlábú kényelmesen szalad az úton, a légy
zümmögve leszáll melléje. Ránéz a százlábúra és elcsodálko­
zik: hogyan képes a százlábú az ő száz (vagy ki tudja hány)
lábának mozgását egybehangolni.
"Hallod-e százlábú - szól a légy -, hogyan tudsz ilyen
könnyen dűlőre jutni ennyi sok lábbal?"
"Mit tudom én - felel a százlábú -, megy ez magától!"
A légy fejcsóválva elrepül, és váltig csodálkozik a sok
lábbal mozogni tudó állaton.
Miután azonban a légy elszállt, a százlábú gondolkozni
kezd.
"Tényleg, hogyan is mozgatom én voltaképpen ezt a sok lábat
ilyen jól együtt? Talán bizony három ballal, majd három
jobbal lépek egyszerre, és így tovább sorban, vagy pedig
egyszerre csak eggyel lépek?"
S mialatt a dolog nyitján töpreng, belepottyan az árokba.
Tanulság: néha többet ér az ösztön, mint az ész. (Ivey és
Gluckstern, 1976, 12.old.)

Könyvünkben eddig a hatékony és intencionális tanácsadással és

pszichoterápiával kapcsolatos fogalmak és eszmék egész sorát
mutattuk be. Akár a fenti százlábú, Ön is áldozatául eshet a sok­
szoros kísértésnek, hogy behatóan elemezni kezdje önmagát és
másokat, s elveszítse saját természetes és józan énjét. E fejezet
célja, hogy az előző fejezetek főbb eszméit áttekintse és felhív­
ja az Ön figyelmét néhány olyan módra és eszközre, amelyek segít­
ségével íh ezeket az eszméket saját, kialakuló természetes

243
tanácsadói stílusának részeivé teheti.

A könyvünkben benutatott esznék alkalmazásának egyik alapvatő

szabálya az, hogy csupán olyan eszméket és koncepciókat szabad
elfogadnia és felhasználnia, amelyek természetes módon illenek
önhöz és az Ön múltbeli tapasztalataihoz. Ha egy eszme érdekesnek
és fontosnak tűnik, s nincs benne jelenlegi készletében,
valószínűleg besorolhatja életébe, de saját természetes in­
tegritása lassan fog helyreállni. A könyvünkben található egyéb
eszmék és koncepciók bizonyára idegennek, természetellenesnek
tűnnek majd. Ez nem jelenti azt, hogy a kényelmetlen és kellemet­
len eszméket ignorálnia kell. Helyesebben teszi, ha a diszkrepáns
fogalmakat különös gondossággal veszi szemügyre, s "felpróbálja
őket magára, tiátha beválnak. Ha azonban egyszerre valamennyi esz­
mét a magáévá akarja tenni, óhatatlanul baj származik belőle, s
elbizonytalanodik, mint tanácsadó és terapeuta.

Leghelyesebbnek látszik, ha elfogadja önmagát úgy, ahogy van,

s lassan, fokozatosan épít be önmagába egyes használható
koncepciókat s eszméket. Hónapok és évek alatt a könyvünkben (és
másutt) olvasható valamennyi koncepciót és eszmét kipróbálhatja a
saját gyakorlatában, s átalakíthatja és önmagához igazíthatja 6-
ket úgy, hogy beleilleszkedjék sajátos szaktevékenységébe. Nagyon
is sok kezdő tanácsadó és terapeuta csupán egyetlen koncepciót
vagy módszert választ ki magának, egyszerűen azért, mert így
könnyebb. Ez a korai, egy ponthoz való konfliktusmentes kötődés a
tanácsadói szakma speciális átka.

Gondoljunk itt a teniszre és a balettra. Vannak emberek, akik

született atléták és táncosok, s vannak, akik nem. De ha valaki
komolyan szeretne jó teniszjátékossá vagy jó balett-táncossá
válni, feltétlenül neki magának kell megtanulnia mozogni és he­
lyezkedni. A tanulás és gyakorlás során a természetes készségek
olykor "megzavarodnak" bennünk. A teniszező rosszabb játékos el­
len is veszít játszmákat, a balett-tanuló is gyakran elbotlik,
miközben egy-egy új mozdulatot tanul. Rendszeres és gondos
tanulással azonban mind a teniszező, mind a balett-táncos yégülis
új és természetes egésszé integrálja az elsajátított elemeket. A
tanult elemek egésze így magasabb értékűvé válik a részek puszta
összegénél. Azok is, akik a balettben nem született tehetségek,
sok hasznát vehetik ennek a rendszeres tanulásnak és erősen ja­
víthatják teljesítményüket. Elegendő szorgalommal a gyengébb ké­
pességgel született személyek akár túlszárnyalhatják a született
sztárokat is. Polányi (1966) hallgatólagos tanulásról beszél, a-
melynek æràn a tanulandó és gyakorlandó anyag kisebb, nehezen
"kézreálló" egységei integrálódnak új egésszé. Ebben a
folyamatban nem az a fontos, hogy mindent egyszerre akarjunk meg­
csinálni, hanem az, hogy lassan és rendszeresen haladjunk előre a
fontos tanulandókban.

Ha elsajátítjuk a vigiláns, intencionális alapállást, álta­

lános elméleti pozíciónk aligha válik valaha is merevvé. A feje­
zetünkben bemutatott tizenhárom posztulátum annak kezdeti
kísérlete, hogy a tanácsadási és pszichoterápiái folyamat tágabb,
szélesebb megközelítésének mibenlétéről adjunk fogalmat. A posz-
tulátumok és korolláriumaik az idők folyamán, a környezettel és
az új leckék tanulásával való kölcsönhatásuk révén maguk is vál­
tozáson mennek majd át.

Fejezetünk tárgypontjaj. - Ez a fejezet könyvünk eddigi tartalmá­

nak áttekintésére és egy általános elméleti megközelítés kulcs­
pontjainak összegezésére szolgál. A fejezetben lévő eszmékben
való eligazodáshoz Önnek a következőket kell tudnia:

1) Megfogalmazni a könyv központi premisszáját. - Minden tanácsa­

dási elmélet célja az emberek immobilitásának feloldása,
szabaddá és képessé téve őket arra, hogy mondatok és kon­
strukciók végtelen sorát alkossák meg és hogy intencioná­
lis módon tevékenykedjenek a világban.
2) Meghatározni ennek az általános elméleti megközelítésnek ti­
zenhárom fő posztulátumát. - Könyvünk eddigi szakaszának főbb
eszméit 13 pontban és a hozzájuk csatlakozó korolláriu-
mokban foglaltuk össze.
3) Hozzákezdeni a tanácsadási folyamattal kapcsolatos saját, sze­
mélyes általános elméletének megalapozásához. - Nem elég a
szövegünkben ismertetett vagy bármely más elméletben ta­
lálható gondolatok, eszmék szajkózása. Az intencionális
tanácsadó legelső feladata megírni saját egyéni
"keverékének" receptjét és megfogalmazni a tanácsadási és
pszichoterápiái folyamatra vonatkozó saját definícióját.

IRODALOMJEGYZÉK

CASTANEDA,C., Tales of Power. New York: Simon and Schuster, 1974.

CHOMSKY,N., Problems of Knowledge and Freedom. New York: Vintage,
1971.
IVEY,A., N .GLUCKSTERN, Basic Influencing Skills Participant Manu­
al. North Amherst, Mass.: Microtraining,1976.
245
KELLY,G., The Psychology of Personal Constructs. New York: W.W.
Norton and Co. Inc., 1955.
P0.LÁNYI,M., The Tacit Dimension. Garden City, N.Y.: Doubleday,
1966.
TIEDEMANNjD., "Predicament, Problem, and Psychology: The Case for
Paradox in Life and Counseling Psychology, "Journal of
Counseling Psychology, 1967, 14, 1-8.