Adobe Premiere Pro Használata

Adobe Premiere Pro
További jegyzetek letöltéséhez látogasson el ide: timetodesign.hu/tananyag.html
©2010-2015 Time to Design Tananyagok motion design, webdesign, interface design témákban:
timetodesign.hu/tananyag.html
A New párbeszédpanel
Általános paletta:
- Biztosan látható terület: 20%, 20%, 10%, 10% biztonságos

- Timecode: milyen mértékegységet mutasson az előnézet
- Audio-Samples: -II-
- Mentés helye
- Projekt neve (.prproj-file neve)
Meghajtók paletta:
Érdemes a projektfile-lal egy meghajtón tartani mindent.
- Videofelvétel: hova kerüljön a kamerából importált anyag

- Audiofelvétel: -II-
- Video-előnézet: effektezett klippek mentési helye
Jelenetbeállítások
Egy projektben, sőt egy jelenetben is keverhetünk formátumokat, de itt azt a felbontást
adjuk meg, amely a kész film formátuma lesz. A nagyobb vagy kisebb felbontású
nyersanyagokat majd át kell méreteznünk. Mi most hagyományos PAL (televízió) felbontású
anyaggal fogunk dolgozni és TV-n lejátszható DVD-t fogunk készíteni, úh. a DV-PAL
mappában kell keresnünk. A digitális kamerák audio-felbontása általában 48 kHz-es, ezért
ilyen template-et válasszunk. 16:9-es anyaghoz Widescreen-es beállítást kell választani (a
tanfolyami anyag is ilyen).
Általános paletta:
Itt – a normáknak megfelelően – minden be van állítva.
Track-ek paletta:
Itt a vágáskor használható video- és audiosávok számát lehet megadni – ez később is

változtatható. 3 video és 3 (sztereó) audiosáv általában elegendő.
Az interfész
A program-monitorban (jobbra fent) látjuk a videónkat. Ha az időegyenesen fut a piros
lejátszó, itt látjuk az eredményt.
A forrás-monitorban látjuk az assetjeinket eredeti formájukban (vágatlanul).
A projekt-konténerben vannak az assetjeink: különféle formátumú nyersanyagok: képek,

hanghullám-fájlok, videók (hanggal vagy anélkül) – az ikonjaik mindent elárulnak, a felső kis
monitorban is láthatjuk előnézetüket, mellette pedig olyan információkat mint a felbontás,
framerate és a pixel-oldal-arány.
Az időegyenes X-tengelye reprezentálja az időt, a sávok egymás alatt vannak – akár a

rétegek (layerek) a grafikai programokban. Ezeket üvegtáblákként képzeljük el, amelyekre
felülről nézünk; ha egy felsőbb rétegen üres vagy félig áttetsző területek (pixelek) vannak,
akkor ott átlátunk az alsóbb rétegekre. A vágás alatt álló film alapegysége a klipp. A klippek
mozgathatók, rövidíthetők és egymásba úsztathatók. Az időegyenesen a klippek
tologatásához hasznos, ha van egy-két üres sáv is.
A médiaböngésző olyan mint az operációs rendszer intézője. Keressünk egy videofile-t és

húzzuk be a projekt-konténerbe. Ezzel mostantól tudunk dolgozni. A file tartalma a keletkező
filmben csak akkor jelenik meg, ha a projekt-konténerből az időegyenesre húzzuk, de már így
is tájékozódhatunk a videofile felől. Van a médiaböngészőben egy szűrő is (ha pl. csak
képeket akarunk megjeleníteni) és amennyiben több kamera, adathordozó van a periférián,
itt ki lehet választani.
De importálhatunk a projektbe a CTRL+I billentyűkombinációval vagy a File / Importtal és a

szokott oprendszer-intézőjéből is. Mindez elvégezhető nyitott oprendszer-intézőből a
tasklécre, majd a projekt-konténerbe húzással is.
Valamennyi paletta becsukható és újra kinyitható (a Window menüben), átméretezhető és

tetszőlegesen pozícionálható ill. csoportosítható. Ha sokat tettünk egy csoportba, megjelenik
felettük egy csúszka (scroll-bar).
A gyakorlatban szokásos munkalépésekhez az Adobe többféle paletta-konfigurációt tett

elérhetővé a Window / Workspace alatt. Ha kialakult a saját konfigurációnk, ugyanitt el is
menthetjük, így az bármikor előhívható. Az információkra, a protokollra, a metaadatokra és a
Resource Centerre eleinte nem lesz szükségünk. Csukjuk be ezeket és mentsük el a
munkaterületet.
Minden, az operációs rendszerekből megszokott kezelési elv működik itt is: többszörös
kiválasztás: CTRL, tól-ig: SHIFT. A megnyitás, mentés, mentés másként, kivágás, másolás,
beillesztés, visszavonás a szokott billentyűkombinációkkal elérhetőek, újrázni a
SHIFT+CTRL+Z billentyűkombinációval lehet.
Durva vágás
1. lehetőség: drag’n’droppal húzzunk egy videofile-t a konténerből az időegyenesre. A
program-monitorban meg is jelenik a tartalma. Általában nem az egész nyers klip kell,
ezért az időegyenesen látható klip eleje és vége eltolható úgy, hogy a klipp rövidebb
legyen.
2. lehetőség: a forrásmonitorba húzzuk a videofile-t. Ennek tetjén van egy pull-down-

felület: a nyersanyagok között lehet válogatni, ill. ezeket becsukni. Van itt minden:
lejátszógomb, frame-léptető előre és hátra, egy csévélőkerék, és egy ide-oda
húzható lejátszófej. Léptethetünk a nyílgombokkal is, a SHIFT-nyílgomb öt képkockás
lépésekben léptet. Minden lehetőségünk megvan a gyors és pontos navigálásra. Most
meg kell határoznunk a filmünkbe kerülő klipp határait. Erre szolgálnak a { és a }
szimbólumok, ill. az I és az O billentyű. Ezekkel megadjuk a klip In- és Out-pontját. A
{} gombbal csak az I-től O-ig történik a lejátszás. Ahhoz, hogy ezek bele is kerüljenek
a filmbe (az időegyenesre), is több lehetőség van: drag’n’drop a videóra, a két gomb a
forrásmonitor job alsó sarkában ill. a vessző és a pont. A forrásmonitorból lehetőség
van csak az audio- vagy csak a videó-rész beillesztésére.
A fényképezőgépekről is ismert kis hegy / nagy hegy szimbólumok az időegyenes nagyítására

szolgálnak (nem a klippek hosszának változtatására). A szóköz és az L billentyű lejátssza az
éppen kijelölt ablak tartalmát.
Mindkét monitor alatt van egy zoomfaktor-beállító. Előfordulhat ugyanis, hogy videónk
nagyobb, mint a rendelkezésre álló hely (különösen HD formátumnál). Ez a beállítás nincs
hatással a filmünk méretére. A biztos-keret-gomb megmutatja, hogy kisebb TV-készülékeken
legrosszabb esetben mennyi lesz látható a képből és javasol egy minimális margót pl. a
feliratok elhelyezéséhez.
Automatikus mentés
A Premiere a háttérben biztonsági másolatokat készít a projektfile-ról. A Preferences menü
automatikus mentés paneljében beállíthatjuk, milyen időközökkel mentsen. Ha elérte a
projektverziók maximális számát, nem ment többet. Ezért érdemes ezt egy magasabb
értékre állítani, és az áttekinthetőség kedvéért hozzunk létre minden újabb munkamenet
előtt egy új verziót.
Az eszközök
Kijelölő (V): Klippek mozgatása, klipphatárok módosítása. Ha nem akarunk hézagokat kelteni
a klippmozgatással, tartsuk nyomva a CTRL-billentyűt. Ha nem akarjuk, hogy a videóval az
audio-klipp is mozogjon, tartsuk nyomva az ALT-billentyűt.
Sávkijelölő (A): Kijelöli a sávon belüli összes hátralévő klippet. Ha nyomva tartjuk a SHIFT-et,
mindegyik sávra érvényes. Ha ezután egyes klippek kijelölését fel akarjuk oldani, át kell
váltanunk a V-re és SHIFT-tel meg kell kattintanunk a kivételeket.
Törlés és hézag bezárása (B): Úgy mozgatja a klipphatárokat, hogy zárja a hézagokat.
Ugyanúgy működik, mint a V-kijelölő CTRL-lal.
Görgetés (N): Úgy mozgatja a klipphatárokat, hogy a szomszédos klippeket meghosszabbítja.

Ha a klipphatár megegyezik a nyersanyaghatárral, azt a klipp felső sarkaiban megjelenő apró,
szürke derékszögű háromszög jelzi.
Ráta széthúzása (X): Úgy húzza szét ill. nyomja össze a klippet, hogy megváltoztatja a
sebességét. Széthúzásnál a Premiere Pro blendézéssel pluszképeket illeszt be.
Penge (C): Bárhova kattintunk egy klippre, ott szétvágja. Ha nyomva tartjuk a ALT-ot,
egymástól függetlenül tudjuk vágni az audio- és a videóklippet. Ha nyomva tartjuk a SHIFT-
et, az egymás alatt lévő valamennyi klippet szétvágja. Ugyanez történik, ha a lejátszófejet a
megfelelő helyre pozícionálva megnyomjuk a CTRL-K-t.
A kijelölővel és a pengével tulajdonképpen az összes eddigi eszköz funkciója elvégezhető.

Nem így a következő néhány eszközé:
Csúsztató (Y): Előfordul, hogy a filmben a klipp helye már biztos, de tartalmával nem vagyunk
megelégedve pl. egy szerencsétlen vágás miatt. Ezzel az eszközzel a klipphatárok
megmaradnak, a köztük foglalt tartalom tolható el. Használata közben a program-monitor 4
részre oszlik: fent látjuk az előző klipp utolsó és a következő klipp első képkockáját. Lent
pedig az éppen változtatott klipp első és utolsó kockáját.
Siklató (U): Ez az előző eszköz ellentéte. Itt a klipp mindkét határát mozgatjuk el, miközben a
tartalom kockái a filmnek ugyanazon a kockáin maradnak. A szomszédos klippek hossza úgy
változik, hogy ne maradjon hézag.
Toll (P): Ezzel kulcsfáziskockákat (keyframe) tudunk meghatározni és mozgatni. A kulcsfázisok

a klippek valamelyik tulajdnoságát (pl. áttetszőség, hangerő) befolyásoló diagram
töréspontjai. A CTRL-billentyű nyomva tartásával újabb pontokat adhatunk hozzá.
Kéz H – Az időegyenes mozgatására és a monitorok megjelenített részének mozgatására

való, a filmet nem befolyásolja.
Nagyító Z – Az időegyenes nagyítására szolgál, a filmet nem befolyásolja.

Felvétel
File / Felvétel vagy F5-ös funkcióbillentyű. Ha a kamera nincs bekapcsolva, felül ez áll:
„device offline”. Kapcsoljuk be a kamerát.
A felvétel paletta
Adjuk meg, hogy audio- és video sávokat is vegyen (Előfordulhat, hogy egyik vagy másik nem
kell, pl. ha felvettünk 5 perc hangot atmoszférának, nem kell a videósáv).
Lentebb nevet lehet adni a kazettának és a készülő klippeknek, leírásokat – ez mind

fakultatív.
Alul a jelenetek (Scenes) melleti négyzetet pipáljuk be, így a kamera felvételkor történt
megállításai között forgatott jelenetek külön .avi-fileokba kerülnek. Ez nagyon praktikus tud
lenni, eleve spórolunk egy csomó vágást és a rossz take-eket gyorsan kitörölhetjük.
A beállítások paletta
Az eszközvezérlés pull-down-menüjéből válasszuk ki: DV/HDV. Az opciókkal közelebbről is
meghatározhatjuk a kamera típusát.
A felvétel mentési helyénél meghatározhatjuk, hova kerüljön az audio- ill. a videósáv.

Célszerű a projektfile közelében elhelyezni, és mindenképpen egy saját mappába. Új mappát
a tallózóablakban lehet csinálni, nevezzük ezt pl. nyersanyag-nak.
1. módszer: teljes kazetta bejátszása
Indítsuk el a felvételt a piros gombbal. A kamera lejátsza a szalagot, a monitoron felül fut a
timecode. Ezzel a módszerrel egy egész kazettát bejátszhatunk, és utána a felesleges (rosszul
sikerült) take-eket az oprendszer intézőjében törölhetjük. Felvétel közben látjuk azt is,
mennyi hely van még a merevlemez-meghajtón ill. hogy ez hány óra anyagnak felel meg (az
aktuális formátumban). Állítsuk meg a felvételt. A monitor alatti gombokkal vezérelni tudjuk
a kamerát: kis késéssel, de követi az állj, a lejátszás, a csévélés és a képkocka-léptetés
parancsokat. A projekt-konténerben látható az eddig bejátszott klippek neve – mind a Clip
szövegdoboz alapján kapnak nevet, és sorszámmal lesznek ellátva.
Csévélgetésnél a Mini-DV- vagy más szalagos kamerákkal legyünk türelmesek! Csévélés

után előbb a stop gombra kattintsunk, várjuk meg, míg a kamera megáll (hallható a hangján)
és csak azután kattintsunk a play gombra. Professzionális környezetben nem is kamerával
játszák be az anyagot, hanem robusztusabb rackekkel.
Ennek a módszernek hátránya, hogy esetenként nagyon sok felesleget is bejátszhatunk (pl.
hosszabb take-ek esetén), és megtelik a meghajtó.
2. módszer: batch-felvétel
Különösen akkor alkalmas, ha a kazetta tartalmát már ismerjük, vagy csak néhány konkrét
részt akarunk bejátszani. In- és Out-pontokat határozunk meg, majd elindítjuk a batch-
(kötegelt) felvételt. A kamera az első in-pointhoz csévél, bejátsza az anyagot az out-pointig,
majd automatikusan a következő in-pointhoz teker és folytatja. Megtehetjük tehát, hogy
első körben csak végignézzük a szalagot (a csévélőkkel, a jog-kerékkel és természetesen a
lejátszás-gombbal), és ami tetszik, annak megjelöljük a határait, azután elindítjuk a kötegelt
felvételt.
Játsszuk le a szalagot vagy tekerjünk az első, számunkra érdekes részhez. Kattintsunk a Set
In-Point-ra, várjuk meg, míg elérkezik az érdekes rész vége és kattintsunk az Out-Point-ra.
Használhatjuk az I és az O gombokat is. Hagyjunk egy-két másodpercet rá mind az elején,
mind a végén. Kattintsunk az alatta lévő Clip hozzáadás gombra és adjunk be egy nevet (pl.
sirály_elhúz_01). Amíg a nevet beírjuk, a lejátszás szünetel, utána folytatódik. A projekt-
konténerben megjelent egy új asset (ami egyelőre az offline-ikonnal van megjelölve). Az
offline clipek olyan klippek, amelyek hossza, tulajdonságai meg lettek határozva, de még
nem léteznek fizikailag (ugyanez a helyzet az eltávolított meghajtókon lévő anyagokkal). Ha
többen is dolgoznak a projekten, az egyik kolléga meghatározhatja az érdekes részeket, és a
másik kolléga megtöltheti azokat valós tartalommal.
Az offline klippek bejátszásának elindításához jelöljük ki a kívánt klippeket (többszörös

kijelölés a CTRL és a SHIFT gombokkal), kattintsuk meg az egér jobb gombját és a megjelenő
kontextus-menüből válasszuk ki: Batch-felvétel. Okézzuk le a következő ablakot, a Premiere
felszólít, hogy a megfelelő kazettát tegyük be, okézzuk le ezt is. A kamera elkezd tekerni és
felveszi a klippeket. A projekt-konténerben láthatjuk is, hogy az offline-klippek online-
klippekké alakulnak át.
Az offline-klippekkel is lehet ugyanúgy dolgozni, mint az online klippekkel, rövidíteni,

megfordítani, effektezni, hangerőt szabályozni – és amikor a valós hivatkozás meglesz, úgy
jelenik meg, ahogy készre szerkesztettük. Természetesen nehéz szerkeszteni a valós
eredmény látása nélkül, de vannak rá esetek, amikor bizonyos lépéseket így végeznek el (pl.
televíziós munkacsoportok). A Projekt menüben a batch-lista exportálható, és elküldhető a
kollégának.
Az Adobe OnLocation-nel közvetlenül a számitógép meghajtójára rögzíhetjük a kamera által

közvetített adást, mindenféle szalag vagy egyéb hordozó nélkül. A professzionális TV-
stúdiókban olyan kamerákat használnak, amelyeknek nincs is kazetta-rekesze. A program
lehetőséget ad az anyag precíz szín- és tónuskorrekciójára, a kamera és a monitor
finomhangolására is.
Nézzük meg az elkészült példafilmet! Először storyboardot készítünk, majd átalakítjuk
szekvenciává, alátesszük a hangot és megkezdjük a vágást.
Storyboard
Ha nagyon sok klippünk van talomban, érdemes őket előzetesen szortírozni. A projekt-
konténer alján lévő mappaszimbólummal mappákat tudunk előállítani, amelyekbe
bepakolhatjuk a file-okat. De lehet importálni mappástul is a „Mappa importálása” gombbal
(a böngészőpanelben a megnyitás és a megszakítás gombok alatt).
Ha projekt-konténerben duplán kattintunk egy mappára, a tartalma külön ablakban

listázódik. Ezt a Preferences panelben lehet kikapcsolni, de hasznos funkció. Ha ennek az
ablaknak a jobb felső sarkában lévő lefelé mutató nyílra kattintunk, megjelenik ennek az
ablaknak – mappának – a menüje. Váltsuk itt a nézetet listáról szimbólumra. Így már hasonlít
az ablak egy storyboardra. A felső minilejátszó fényképezőgép szimbóluma (titleframe) azt a
célt szolgálja, hogy az általunk meghatározott képkockával jobban felismerhessük az adott
klippet.
Most drag’n’droppal meghatározhatjuk a klippek sorrendjét. Ha a CTRL-t nyomva tartjuk, és

úgy húzunk arrébb egy klippet, akkor megduplázódik. Ugyanez elvégezhető a copy és paste
parancsokkal.
Ha az üres területektől a storyboard áttekinthetetlenné válna, húzzuk összébb az ablakot

(úgy, hogy 4 vagy 5 kocka legyen a szélessége) és az ablak menüjében válasszuk a rendrakás
parancsot. Ha most széthúzzuk az ablakot, láthatjuk, hogy az üres kockák eltűntek.
Szekvenciává alakítás
A szekvenciáknak saját időegyenesük van, ők nagyjából megfelelnek egy jelenetnek. A
szekvenciák egymásba csomagolhatók. Ha a vágás során az egyes jelenetek hossza változik
(ami normális), gyorsan korrigálható a fő-szekvencia, ami a többit tartalmazza.
Most felvisszük az elrendezett klippeket az időegyenesre. Az egész mappát is rá lehet húzni,

de a mappa külön ablakában is kiválaszthatjuk (a képek alapján), amelyekkel tovább akarunk
dolgozni, és onnan is behúzhatjuk őket. Lehetőség van az ablak menüjében az automatikus
szekvenciává alakításra is. Ha ezt választjuk, a megjelenő párbeszédablakban még azt is
kérhetjük, hogy a megkattintás sorrendjében kerüljenek az időegyenesre. Továbbá arra is
van lehetőség, hogy valamennyi klipp automatikusan egymásba legyen úsztatva, a megadott
frame-számnak megfelelően. Okézzuk le ezt az ablakot és játsszuk le a filmet.
Zenei aláfestés
Importáljuk a Zene mappában lévő hangfájlokat. Húzzuk a zenéket a videóklippek alá az
időegyenesre. A sávok elején lévő szimbólummal a sávok némíthatók. A sávok nevére jobb
gombbal kattintva azokat át lehet nevezni. Nevezzük át őket: Videóklipp, Atmo, Zene.
Szeretnénk ezt a filmet zenére vágni. Ezért először a zenéket helyezzük az időegyenesre.
A lejátszófej egyébként háromféleképpen is tud az időegyenesen szaladni, ezeket a

Preferences paletta első lapján (általános) az auto-roll menüben változtathatjuk meg –
próbáljuk ki mind a hármat. Az alapbeállítás a középső.
Ahhoz, hogy jól tudjunk hangot vágni, érdemes „megnövelni” a hangsávot – ez csak egy
előnézet, a hangerőre nincs hatással. Ha nem látnánk hullámformát, nyomjuk meg a jobbra
néző kis nyilat a sáv elején. A sávok közötti egyenest toljuk feljebb a sáv legelején megjelenő
dupla nyíllal, majd húzzuk lejjebb a hangsávunk alsó határát. Jobbra a csúszkákkal férünk
hozzá a kiszorított sávokhoz. Ha két monitorunk van, érdemes a bal oldalin akár
képernyőmagasságúra állítani az időegyenest és a jobb oldalit csak monitorozásra használni.
A kijelölőeszközzel és a pengével most már hozzáigazíthatjuk a klippeket a zenéhez.
A hangfájlokról röviden: a .wav (Microsoft) és az .aiff (Macintosh) az Audio-CD-vel

megegyező minőségű (16 bit / 44,1 kHz) hangformátum.
Zene / hang importálása más médiumról. Ha CD-ről akarunk hangot beolvasni (grabbelni),
szükség van egy audioeditáló szoftverre is, mint az Adobe Soundbooth vagy a Sony
SoundForge. Az oprendszerek intézőjében megjelenő .cda fileok csupán hivatkozások, azokat
hiába is próbálnánk merevlemez-meghajtóra másolni. Szintén hangszerkesztő programmal
tudunk bejátszani DAT-kazettáról (Digital Audio Tape), ebben az esetben egy 48 kHz-es file-t
kapunk.
Timecode
A timecode formátuma:
óra:perc:másodperc:frame
A másodperc első frame-je (képkockája) a 00 jelölésű. Tehát az utolsó két számjegy (PAL
formátumnál) sohasem mutat 24-nél magasabb értéket.
Az időegyenes bal felső szegletében futó timecode vezérlő is, nemcsak indikátor: mozgatni is
lehet a lejátszófejet: reagál a kattintás-húzásra, de beadható az érték manuálisan is. Ha
belekattintunk és beírjuk (leggyorsabb talán a billentyűzet numerikus blokkjával) a
következőt: 300, és Entert ütünk, a lejátszófej a harmadik másodperc első kockájára ugrik.
Ha 100000-et ütünk be, 10:00:00-ra, azaz a 11. perc első mp-ének első képkocájára ugrik.
Vágás zenére
Hozzunk össze egy szép szekvenciát a szafaris klippekből úgy, hogy a kép a zenével
valamelyest „összejátsszon”. Ha ütemre akarunk vágni, érdemes megnövelni a hanghullám
előnézetét. Jellemző a könnyűzenére, hogy az ütőshangszerek amplitúdó-csúcsai jól
mutatják az ütemhatárokat. Érdemes kipróbálni, milyen hatást kelt pl., ha a nézőt előbb
„hozzászoktatjuk” a zene ütemének szolgai követésével, majd – a fimünk dramaturgiai
ívének megfelelően – megtörjük ezt a ritmust.
Ha hézagok állnának elő, a jobb gomb menüjéből a Ripple Delete paranccsal eltűntethetjük
azokat, de még egyszerűbb, ha a kijelölő eszközt a CTRL gomb nyomva tartásával használjuk.
Még a CTRL-t sem kell nyomva tartani, ha a harmadik eszközt (gyorsbillentyűje a B)
használjuk. Ebben a munkafázisban leggyorsabban ezzel az eszközzel tudunk dolgozni, mert
akkor is odébbtolja a hátralévő klippeket, ha hosszabbítunk a klippeken.
Az időegyenes bal felső szegletében van három kis szimbólum is; a harmadik számozatlan
jelöléseket helyez el az időegyenes felső sávján – ezek a jelölések mágnesesek, ami
egyszerűsíti a navigálást. Az időegyenes mágnesessége egyébként az első szimbólummal
oldható fel. Helyezzünk el egy-két ütemhatáron ilyen jelöléseket és nézzünk bele a
kontextusmenüjükbe (jobb gomb a jelölésre).
Előfordulhat, hogy két szomszédos klipp gyakorlatilag azonos szituációt ábrázol, a háttérzaj
azonban zavaró eltérést mutat – hangmagassága (frekvenciája) és / vagy hangereje
(amplitudója) és / vagy a térérzete más. Pl. ha egy emberekkel teli teremben úgy filmezünk,
hogy a teremben ide-oda helyezkedve forgatunk, helyzetünktöl függöen más és más lesz a
háttérzaj. A klippek más és más perspektívából mutatják ugyanazt a szituációt. Ilyenkor két
lehetőségünk van, hogy a susmus zavaró töréseit elmossuk: vagy egymásba úsztatjuk a
szomszédos hangsávokat, vagy függetlenítjük őket a videóiktól, kitöröljük az egyiket, és
meghosszabbítjuk a másikat úgy, hogy az mindkét videóklipp alatt hallható legyen.
Összeúsztatás
Nyissuk fel az Effektek között az Audio transitions mappát és húzzuk a Crossfade-ek
valamelyikét egy audio-klipp-határra. A program jelzi, ha az átúsztatáshoz nincs elegendő
anyag – ebben az esetben rövidíteni kell a klippeken. Az első klipp hangja lecseng, a
másodiké ezzel egyidőben felerősödik. Kattintsunk bele a klipphatáron lévő lila téglalapba.
Az effektbeállításoknál látható, hogy milyen görbe mentén történik a hangerők szabályzása.
Hasonlítsuk össze a három összeúsztatás görbéit. Ahhoz, hogy ne legyen a klipphatárokon
átmeneti halkulás, a gyakorlatban leginkább az állandó teljesítmény használatos.
A hangöszeúsztatáshoz hasonló a blendék használata. A videóklippek összeúsztatására

szolgáló effektek a Video Transitions / Transitions alatt találhatók. Leggyakrabban a puha
blende használatos. Ez egy művi effekt, amire a szemünk nem képes (és általában az
álmokban sincsenek blendék), ezért eldönthetjük, hogy milyen jelentéssel ruházzuk fel. A
filmtörténet során úgy alakult, hogy pl. az idő múlásának érzékeltetése erre az effektre
hárult. De számos más alkalmazási esete is lehet. Ha pl. egy interjúalanyt több kamerával
eltérő perspektívából filmeztünk, érdekes lehet, ha a perspektíva- és méretváltásokat nem
éles vágásokkal, hanem puha blendékkel eszközöljük – tartalomtól is függően a beszéd
szuggesztív jelleget ölthet.
A vágás vége felé mind gyakrabban lehet szükség a görgető (N) eszközre, amely a
klipphatárokat tologatja. Ezzel a túl hosszú vagy éppenséggel túl hamar „elkapott” képek
hosszán csiszolhatunk. A szerencsétlen pillanatban történt vágások kiküszöbölésében pedig a
csúsztató (Y) eszköz bizonyulhat hasznos segítőnek.
Finomvágás
A film tesztelése során dől el, megfelelő –e a klippek hosszúsága, jó –e egy blende, kellő
hosszúságú –e, stb. Nincs minden esetre érvényes szabály – a film hangulata, a zene, a
gondolatok (narráció, ha van) sűrűsége ill. hogy mi történik a képen – mindez
befolyásolhatja, milyen az ideális tempó. Érdemes a filmünket kétszer-háromszor is elővenni
– szinte magától ki fog alakulni a megfelelő tempó. Hogy a hosszabb klippek alatt ne unjuk el
magunkat, használhatjuk tesztelés közben a J, K, és L gombokat (gyors lejátszás mindkét
irányba).
A C és a V eszközök használata ekkor már fárasztónak bizonyulhat. Aktiváljuk a megfelelő

videósávot. Válasszuk ki az Ablak menü utolsó pontját (trimmelés; gyorsbillentyű: T gomb).
Itt két ablakot látunk: a klipphatártól balra és jobbra eső klip utolsó ill. első kockáját. A Page
Up ↑ és Page Down ↓ gombokkal ugrálhatunk a szomszédos klipphatárokra. Most 3 jog-
kereket láthatunk, ezek csévélésével precízen beállíthatjuk, hol érjen el véget az előző, ill. hol
kezdődjön el a következő klipp.
Az ablak használata nagyon hasonlít a görgető (N) eszközhöz, azzal a különbséggel, hogy a
görgetővel egy klipp sorsa felett rendelkezünk, itt pedig a klipphatár áll a középpontban.
Effektek (szűrők)
A blendék a legegyszerűbb effektek. A Video Transitions / Dissolve mappában találhatjuk
őket. Ezeket a mappa-asseteket drag’n’droppal ráhúzhatjuk a klipphatárokra és a Backspace
vagy a Delete gombbal törölhetjük. Duplakattintásra megnyílik az Effect Controls: itt akár
numerikusan is beállíthatjuk a hosszát. A klipphatáron keletkezett lila téglalap elejének és
végének elhúzásával állíthatjuk be a kezdetét és a végét.
Ha egy meglévő blende helyett egy másikat szeretnénk (pl. additív helyett mégis egy
egyszerű puha blendét), de a hosszot és kezdetet / véget már beállítottuk, elég, ha a másik
blendét ráhúzzuk a klipphatárra.
Az effekt mappában az alapértelmezett blende piros keretbe van foglalva. Ezt használja a
Premiere, amikor pl. storyboardot alakítunk szekvenciává. Jobb kattintással határozhatjuk
meg, melyik legyen a sztenderd-blende. Ha egy klipphatáron állunk, a CTRL+D
billentyűkombinációval gyorsan hozzárendelhetjük a sztenderd-blendét. Ha nem állna
rendelkezésre elegendő anyag, a szoftver állóképek beiktatásával oldja meg az átúsztatást.
Egy jól eltalált összeúsztatást egyébként a CTRL-C / CTRL-V billentyűkombinációkkal is

másolgathatunk.
Láthatjuk, hogy átúsztatásaink felett piros egyenesek jelzik, hogy a képek még nem lettek
renderelve, azaz kiszámítva. Ettől a filmnek ez a területe még lejátszható, csak vázlatos
minőségben kerül megjelenítésre. Ha Entert ütünk, a meghatározott munkaterület piros
részeiből minden effekt figyelembevételével avi-klippek keletkeznek a merevlemez-
meghajtón (a projektfile melletti Adobe Premiere Pro Preview Files mappában), és ez
lehetővé teszi a gyors lejátszást a legjobb minőségben. De ezt elegendő a vágás legvégén
elvégezni.
Próbáljuk ki az írisz blendét vagy egy másik, geometriai transzformációval járó blendét (pl.
GPU Transitions / Sphere (gömb) vagy a 3D Movement / Cube (kocka)), és játsszunk el az
effektbeállításokkal!
Slideshow
Előfordulhat, hogy filmünkbe állóképeket szeretnénk integrálni. Ha már mozgóképet
gyártunk, érdemes kísérletezni a fotók animációjával (pl. hogy egymás után repüljenek be
balról jobbra, álljanak meg, azután távozzanak jobbra.
Importáljuk a Nyersanyag – fotó mappát. Toljuk el a filmet egy perccel (az időegyenes első
perce legyen üres).
Válasszuk ki a projektkonténer Új menüjéből az utolsó előtti pontot. Ezzel egy olyan
szekvenciát generálunk, amely a film kezdete előtt visszaszámol. Húzzuk be a keletkezett
klippet az időegyenesre (a CTRL nyomva tartásával a további klippek eltolódnak) és
rövidítsük meg úgy, hogy 5-től számoljon vissza.
Állítsuk be most a fotók sorrendjét a storyboard-funkcióval (ugyanúgy működik mint

videóklippekkel). Húzzuk a őket az időegyenesre. Hogy milyen legyen a fotók hossza, a
Preferences menü első pontjában állíthatjuk be (az alapértelmezett érték 150 frame = 6
másodperc).
Húzzuk a fotók alá a „Diashow” nevü hangfile-t és csúsztassuk az első ütemhez a

fotósorozatot. Akár mindegyik fotót is az ütemhez igazíthatjuk. Kiválasztott fotóklipp mellett
nézzünk be az Effect Controlsba. A Position paraméter mellett lévő stopperóra-szimbólum
meghatározza, hogy ennek a klippnek a helyzetét fogjuk animálni. A jobbra lévő kicsi
időegyenesen megjelenik egy sarkára állított négyzet: ez egy keyframe (kulcskocka). Azt
jelenti, hogy a pozíció ebben az időpontban meg lett határozva. Vizsgáljuk meg az értékeket
és gondolkozzunk el azon, milyen viszonyban állnak a fotó (vagy videó) méreteivel. Ha most
egy későbbi időpontra navigálunk és újabb keyframe-et teszünk és / vagy megváltoztatjuk az
értéket (numerikusan vagy jobbra/balra elhúzással, esteleg a programmonitorban a kép
elhúzásával drag’n’droppal), a két keyframe közötti időpontokhoz tartozó értékek
automatikusan kiszámítódnak. Voilá: az első animációnk. Adjunk keyframeket a scale
tulajdonságnak is – ezzel megnövelhetjük / kicsinyíthetjük a fotónkat. Találjunk ki egy
hatásos ki- és beúsztatást és alkalmazzuk néhány fotóklippre. Ha egyszer jól beállítottunk egy
animációt, további klippekre másolgathatjuk is.
Projektfile továbbadása
Előfordulhat, hogy egy kollégától projektfile-t és nyersanyag-file-okat kapunk. Ennek ellenére
nem sikerül dolgozni vele, mert az időegyenesen piros klippek mutatják a semmit. Ez azért
van, mert a projektfile egy elérési út szerint tölti be a merevlemez-meghajtón tárolt
nyersanyagokat. Elég azonban az elérési úton egy mappát átnevezni és Premiere tudománya
megáll. Át sem kell nevezni semmit, ha a klippek több merevlemez-meghajtón vannak, és az
egyik ki lett kapcsolva; a partíciók neve (C:, D: és így tovább) újrarendeződik, és megvan a
baj. A projekt nem talál meg egy bizonyos mappát vagy klippet ott, ahol keresi.
Természetesen a szoftver fejlesztői erre is kitaláltak megoldást. Ha egy projekt nem talál
olyan nevű klippeket ott, amilyet és ahol elvár, már a projektfile betöltésekor hibaüzenetek
érkeznek. Ilyenkor a felugró tallózóablakban ki kell választanunk a file-t. Így nemcsak a
kérdéses file, de az összes többi, ami vele egy mappában van és kell, megkapja az új, helyes
elérési utat.
Az idő
A konstans időtorzítás azt jelenti, hogy egy klippet teljes egészében ugyanabban a
mértékben lelassítunk vagy felgyorsítunk. Jobb kattintás a klippre / Speed/Duration…, ill. ott
van a Ráta széthúzása (X) eszköz. Erre már láttunk példát. Ne felejtsük el, hogy ettől a hang
frekvenciája megváltozik, kivéve, ha aktiválva van a Maintain Aduio Pitch jelölőnégyzet. A
Clip menüben a Video opciók mellett aktiválhatjuk vagy deaktiválhatjuk a Frameblendinget
(köztes képek beiktatása). A végeredményt az aktuális verzióban csak akkor tudjuk jól
megítélni, ha Enterrel rendereljük a klippet.
Tegyük fel, hogy egy adott pozíción szeretnénk a képet kimerevíteni, hogy egy képkockát
mutassunk másodpercekig. Vágjunk ketté egy videóklippet a pengével vagy kijelölt klipp
mellett a CTRL-K-val. Jobb kattintással a második részére menjünk a Frame Hold-ra (tartsd a
kockát), és rendelkezzünk úgy, hogy a klipp álljon meg az In-Pointján (az első kockáján).
A változó időtorzítás esetében a sebesség lejátszás közben módosul, így a mozdulatok

lelassíthatók, megállíthatók, majd felgyorsíthatók. Válasszunk ki egy klippet, amit a vége felé
szépen le akarunk lassítani. A klipp meg fog nyúlni, de hagyjuk mögötte nyugodtan, aminek
utána kell következnie. Navigáljunk a lejátszófejjel arra az időpontra, ahol a lassulásnak el
kell következnie. Az Effects Controlsban kell hogy legyen egy Time Remapping parameter,
amelynél aktiválható a stopperóra. Az így megjelenő keyframenek azonban két fele van:
húzzuk a második felét oda, ahol a lassulásnak be kell fejeződnie. Le kell nyitnunk a sebesség
paramétert, hogy megjelenjen egy kis diagram, amelyen egy fehér egyenes jelzi, hogy
egyelőre nem változik ez a parameter. Húzzuk le a keyframe-jeink után eső részét ennek az
egyenesnek. Az időegyenesen változások állnak be: a klipp meghosszabbodik, felette piros
egyenes jelzi a renderelés szükségességét. Ha a sebesség keyframe-jeinek valamelyikét
egyszer megkattintjuk, a fehér egyenesen megjelenik egy kis fogó: ezzel görbére is állíthatjuk
a változást leíró egyenest, így a lelassulás átmenettel kezdődhet vagy végződhet.
A Title designer
Egy rendes filmhez / videóhoz cím is dukál, esetleg feliratokra van benne szükség.
Csökkentsünk le egy fotót 50%-ra, tegyük a képernyő bal oldalára, úsztassuk be- és ki,
ismételjük meg ezt más fotókkal – így a film elején is lesz egy rövid diashow. Egyidejűleg meg
kell, hogy jelenjen a jobb oldalon a cím: „Yucatan” és alatta egy szolgen, pl. „Closer than
ever.” vagy „Közelebb, mint valaha.”
A lejátszófej a timeline-on álljon a fotó fölött. File / New / Title – a mejelenő

párneszédpanelben csak a framerate-et kell átállítanunk a 25-ös értékre. El is nevezhetjük a
címünket; ennek akkor van értelme, ha többet csinálunk. Megjeleink a Title designer – első
ránézésre egy a Photoshop és egy szövegszerkesztő frígyéből született gyermek. A fotót
(vagy ami a háttérben áll) itt csak a miheztartás végett látjuk, nem fog belekerülni a title-be.
A szövegeszközzel (T) írjuk fel a címet. Ha a V eszközzel egy üres (szürke) területre
kattintunk, a kijelölés feloldódik. Ha most változtatunk a betűbeállításokon, az az egész
szövegmezőt befolyásolja. Válasszunk betűtípust, méretet, a nyílgombokkal helyezzük el,
azután, akinek van kedve, alakíthatja a betűközt, tetszőleges szögben döntheti, vízszintesen
vagy függőlegesen nyújthatja a betűket, választhat bármilyen színt, kontúrt, annak
vastagságot és eltérő színt... a Title designer tényleg sokat tud. Még két egyszerű szürő is
van: az egyik optikai torzítás alá veti, a másik ragyogással látja el a betűket. A vetett árnyék
akkor lehet fontos, amikor világos betűkkel írunk változó háttérre (pl. feliratoknál).
Miután egyszer jól beállítottunk egy nekünk tetsző betűtípust, érdemes megvizsgálni a Title
styles szekcióban tartózkodó stílusokat és hogy mi mindenből álltak össze. Döntsük el, mi a
legharmonikusabb számunkra. A Title designernek nincs OK-gombja, őt egyszerűen be kell
zárni. Az assetek között megjelent új címet rögtön be is húzhatjuk az időegyenesre, a fotó
fölé.
Csináljuk meg a szlogent is, ez lehet a duplikátja a főcímnek, amelyben aztán lecsökkentjük a
betűméretet és átírjuk a szöveget. Akárhogy is, ha kész, húzzuk ezt is a timeline-ra.
Találjunk ki egy érdekes animációt, pl. reptessük be a fő- és az alcímet különböző irányokból.
Készítsünk most egy fejezetcímet – ez a filmet nem szakítja meg, hanem a mozgó képek
során a képernyő alsó harmadában jelenik meg – gondolni kell hát arra, hogy jól elváljon a
háttértől. Pl. ahol egy erdős partvidéket látunk a mozgó motorcsónakból, írjuk ki balra egy
nagyobb betűmérettel: „Sian Ka’an” és jobbra, kissé lejjebb, mint értelmező információt:
„Yucatan déli része”.
Készítsünk egy második title-t, amelyben csak 1-2 egyszerű vektorforma van – ez jó lesz a
csak szöveget tartalmazó title hátterének. Ha megvannak, animáljuk őket egy külön erre
célra létrehozott szekvenciában. Ha mindent szépen beállítottunk (animáció, be- és
kiúsztatás), csak másolgatnunk kell és a szöveget tartalmazó title-t az ALT-gombos trükkel
(előző fejezet) kicserélnünk.
A profiknak ezen a helyen megemlítem, hogy Photoshopban is elkészíthetjük saját

sablonjainkat, pontosabban és érdekes effektekkel. A kis kompozíciót pedig szekvenciaként
importálva máris hozzáláthatunk az animációhoz. Többrétegű fileformátumok importálásáról
a következő fejezetben lesz szó.
A File / Export / Title parancs .prtl formátumban exportálja az efféle feliratokat, így azok más
projektben is felhasználhatók / alakíthatók. Ha több title asset van kijelölve, akkor mind
exportra kerül. Ezeket a .prtl file-okat csak a Premiere tudja megnyitni.
Így nagyon sok mindent megvalósíthatunk Photoshop nélkül is. A Title designerben még
vektorformák is vannak, ezekkel mindeféle kiemelő és elosztó sávokat tudunk felhúzni.
Title / New Title / Template – itt találhatók az előregyártott címek, feliratok, de DVD menük
is – témákba csoportosítva. Írjuk át a felugró Title designerben a „Name goes here” és
hasonló szövegmezőket, és zárjuk be az ablakot. Készült egy új asset és ami a legfontosabb:
az eredeti template nem változott. Ezek általában háttérnek ill. dekorációnak szánt idomokat
is tartalmaznak – ha szétszedjük (kópiákat készítünk és rendre kitöröljük az elemeket 1-2
kivételével), a szallagokat, háttereket stb. egyenként is animálhatjuk. Nem árt, ha valami
felhívja a figyelmet egy feliratra, ill. arra, hogy felirat következik.
A Title / New Title / Roll/Crawl gördülő title-t gyárt, a mozdulat beállításai a Title
designerben a képernyő fölötti Roll/Crawl Options gombbal érhetők el (a T betűtől jobbra).
Az így készült asset ikonja (filmszalag) is mutatja, hogy ő egy animáció. Készítsük el ilyen
módon a stáblistát a film végére.
Logóanimáció
(Photoshop rétegek importálása és animálása)
Nézzük meg a példafilm végét. Egy forgó napocska járja körül az utolsó fotót. Ez a napocska
Photoshopban született és két rétegből áll: egy körből és a körülötte lévő sugarakból. Ezért
lehet a napkoronát a közepétől függetlenül forgatni.
Ha van a gépünkön Photoshop, nyissuk meg a Nap_1 és Nap_2 .psd file-okat. A Nap_1-ben 3
réteget találunk, nézzük meg őket úgy, hogy a Layers (Rétegek) palettán a fölöttük lévők
láthatóságát rendre lekapcsoljuk. Alól van a napkorona, középen a nap nyitott szemekkel és
a legfelső réteg eltakarja és ezzel mintegy becsukja az egyik szemet. Térjünk vissza a
Premiere-be.
Importáljuk a Nap_1-et. Ekkor jön egy dialógus (mindig, ha az importálandó file több réteget
is tartalmaz), ami azt kérdezi, miképpen importálja. Az első változat (Footage / Merged
Layers) az összes réteget lelapítaná egyre – ez olyasmi eredményhez vezetne mintha egy
.jpg-et importálnánk. A második (Choose Layer) is egy réteggé redukálja, de a pipákkal
megjelölhetjük, hogy mely rétegeket, a többit nem importálná. Hasznos a Sequence
lehetőség, mert ő a rétegeket külön assetekként importálja, és rögtön készít belőlük egy
szekvenciát is. Válasszuk tehát a szekvenciaként importálást és okézzuk le. A keletkező
mappában a rétegek mellett megtaláljuk a szekvenciát – duplakattintással lehet belelépni.
Csavarjuk el ezen a timeline-on a napkoronát. Az alsó réteg rotation tulajdonságát kell

animálni, tegyünk egy keyframe-et a kezdetéhez és a végéhez – utóbbi értékét állítsuk 360-
ra. Ha a stoppertől balra lévő kis háromszöggel kinyitjuk ezt a paramétert, még több egész
fordulatot is adhatunk neki.
Kattintsunk át a fő szekvenciára. A szekvenciák kartotékokként vannak egymás mellett.

Húzzuk be a fő szekvenciába a projektkonténerből a Nap kompozíciót. Máris egymásba
ágyaztunk két szekvenciát. Az egymásba ágyazás lehetősége által egy projekt nagyon
bonyolult struktúrájú is lehet. Illesszük az utolsó állókép bal felső csücskére a napot (ha
követtük az eddigieket, kell hogy legyen a képernyőn egy félképernyő méretű fotó). Arra az
időpontra tegyük, amikor a Nagyérdemű már kigyönyörködte magát az utolsó képen. Itt fog
a nap elkezdődni. Tegyünk még egy pozíció-keyframe-et abban a pillanatban, mikor el kell,
hogy érje a fotó jobb felső sarkát – és állítsuk be a megfelelő x-koordinátát. Újabb pár
másodperccel később a Nap érje el a jobb alsó sarkot, és menjen tovább kissé jobbra, hogy
kijöjjön a fotóból. Ha most a program-monitoron megkattintjuk a napot, láthatjuk, hogy egy
görbe mentén közlekedik. Ez a Premiere extrája, ami jól is jön sok esetben, ha a mozdulatnak
természetesnek kell hatnia. Ha egyszerű, szögletes utakat szeretnénk, kattintsuk meg az
egyik keyframe-et jobb gombbal és a geometriai interpolációt állítsuk lineárisra. Egyszerre az
összes keyframe-et is átállíthatjuk, ha mind ki van jelölve (leggyorsabban a Position szóra
kattitva jelölhetjük ki az összeset).
Ha „elfogyott” volna a fotó, hosszabbítsuk meg. Ha a Nap fogyna el (időben), azt csak a saját
belső timeline-ján tudjuk meghosszabbítani (gondoljunk a keyframe-re is, tovább kell
forognia). Ha a zene (Diashow.aif) fogyik el, húzzuk egy alsóbb audiosávra a pl. a
Levezetés.aif-et.
Most kiegészítjük a napot a „sun ’n action” felirattal, úgy, hogy a nap a sun és az ’n között
forogjon. Importáljuk a Nap_2-t, ezúttal elég, ha egy rétegre redukálva hozzuk be. Húzzuk be
a timeline-ra, és a pozíció és a scale tulajdonságokat állítsuk be. Úsztassuk be a CTRL-D-vel,
és lassan kiúsztathatjuk a fotót, hogy több figyelem jusson a logónak. Figyelem! A CTRL-D a
kijelölt sávra igyekszik alkalmazódni, és azon is csak akkor működik, ha klipphatáron állunk.
Állapítsuk meg, melyik időpontban ideális a nap kacsintása. Tegyük fel, hogy ez 10
másodperccel a klipp kezdete után van. Lépjünk be a Nap_1 szekvenciába, és húzzuk össze a
legfelső (kacsintás) klippet úgy, hogy csak 10 – 10,5 mpig legyen látható. Térjünk vissza a fő
szekvenciába és győződjünk meg az eredményről. Úsztassuk ki az egész logót.
Effektek
Gyakran előfordul, hogy a forgatott anyag korrekciókra szorul.
Világosság / Kontraszt
Ha egy felvétel nem elég kontrasztos, pl. mert borult időben készült, az egyszerű Contrast /
Brightness is segíthet. Az Effects paletta Video Effects mappájában van a Color correction
almappában, de gyorsabban megtalálhatjuk, ha a keresőmezőbe elkezdjük begépelni az
effekt első pár betűjét. Húzzuk a korrigálandó klippre. A klipp Effects Controls palettáján
megjelenik az effekt. Nyissuk fel és állítgassuk a csúszkákat. Az effekt az fx indikátorral ki- és
bekapcsolható, és az önmagába visszatérő nyíllal visszaállíthatók az alapbeállítások. Figyeljük
meg, hogy az effekt paramétereinek is van stopperórája – ezek is animálhatók.
Shadow / Highlight
Ez az effekt segíthet kiegyensúlyozni a képet, ha valahol túl világos területek vannak, míg
más területek annyira sötétek, hogy nem tudjuk kivenni a részleteket. Természetesen
megvannak az effekt határai. Ha pl. az égbolt „beégett” (teljesen fehér), nem lehet
helyreállítani a felhők árnyalatait. Sötét területeknél pedig ez az effekt – elektronikus
erősítés lévén – megemelheti a zajt.
Gyors színkorrekció (Fast color correction)
Ez az effekt többet is magában foglal (ezért „gyors” színkorrekció): egy kerékkel az egész
képet átszinezhetjük, állíthatunk a színtelítettségen, alatta pedig van egy tónuskorrektor is.
Ha nem lenne elég hely, kattintsunk a dupla jobb nyílra – a klipp kicsi timeline-ja eltűnik,
színkorrekcióknál általában nem akarunk keyframe-ezni.
Színkorrekcióknál hasznos lehet, ha egy másik monitorban más nézetek közül választhatunk.
Erre való a Window menüben sorakozó workspace-ek közül a Color correction. Az alsó
referencia-monitorban többféle nézet közül választhatunk a kontextus-menüböl – TV-nél
dolgozó technikusok számára sokat elárul az RGB-Parade nézet. Ha az egyik színfolt
magasabban van mint a másik kettő, az színeltolódásra utal. Csavarjunk a színkorrektor
kerekén és figyeljük az RGB-diagram változását.
A színkorrektor Effect Controls-jai között van egy split screen – pipa: ezzel megoszthatjuk a
képernyőt, tehát összehasonlíthatjuk az eredeti és a korrigált változatot.
A Premiere CS4-es verziója óta az effektek CTRL-C / CTRL-V billentyűkombinációkkal

másolhatók.
Élesítés (Sharpen)
Az effekt az életlen (defókuszált) klippek élesítésére szolgál. Ez egy elektronikus élesítés, és

mint ilyen, nem tud olyan információt helyreállítani, ami nem lett felvéve. Ha túlzásba
visszük, a kép bezajosodhat. Húzzuk a klippre, egy paramétere van az Effect Controlsban,
próbáljuk ki.
Horizont kiegyenesítése
Ha nem sikerült egyenes horizontú képet készíteni (mint pl. a Hajó_6 klipp), fordítsuk el a
klippet a Rotation tulajdonsággal, növeljük meg a Scale tulajdonsággal, hogy a fekete
csücskök eltűnjenek, majd szükség esetén adjunk neki egy enyhe élesítést (Sharpen).
Klippterület csökkentése
A videoeffektek Transformation mappájában található Croppal levághatunk a képből. Így
több klippből készíthetünk montázst – gondoljunk a 70-es évek krimijében a megosztott
képernyőre, pl. telefonbeszélgetős jelenetekben. Az Effects Controlsban láthatjuk, hogy a
margók mindegyike animálható.
A Crop effect precízebb változata az Eight ill. A Sixteen Point Correction Mask: ezzel akár egy
szereplőt is kivághatunk a környezetéből. Általában a bluescreen felvételeknél van értelme,
hogy kisebb toleranciaérték is elegendő legyen a Keying (szakítás) effektnek.
Maszkolás
A maszkolás (minden kép- és videoszerkesztő szoftverben) azt jelenti, hogy egy réteget
ellátunk egy segédréteggel, amely megmondja, hogy mi legyen látható belőle. A maszk egy
szürkeárnyalatos kép. Ahol a maszkon fehér területek vannak, ott a maszkolt réteg látszódik.
Ahol a maszkon fekete területek vannak, ott a maszkolt réteg nem látszódik. Ahol átmenet
van fekete és fehér között, ott átmenet képződik a maszkolt réteg és az alatta elhelyezkedő
réteg között.
Nyissuk meg Photoshopban a Nyersanyag – fotó / Képmaszk.tif nevű file-t: fekete alapon
fehér kör.
Húzzuk be a timeline-ra a Strand(6) c. klippet. A klippen nincs maszk – az egész kép látszódik.
Húzzuk rá a Video Effects / Keying mappából az Image Matte Key nevű effektet. Az Effect
Controlsban rendeljük hozzá a maszkot: ennek nem kell importálva lennie a Premiere-ben. A
már jól ismert Reset gombtól balra ennél az effektnél van egy tallózó gomb – válasszuk ki a
Képmaszk.tif nevű file-t a könyvtárból. A Compositing menüből válasszuk a Luminance
bejegyzést – voilá: a lány csak ott látszódik, ahol a képmaszkon fehér pixelek vannak. Az alsó
pipával megfodíthatnánk a hatást – jelen esetben nem ez a cél. A körbe foglalt lányfej körül
fekete a kép: a klipp alatt nincsen egyéb réteg, ilyen helyeken a Premiere mindig feketét
mutat – és így is exportál. Tegyük ezt a lányfejet egy a tengerpartot vagy az eget mutató
klippre.
Ahhoz, hogy a maszk a maszkolt rétegtől függyetlenül mozogjon (más és más területeit fedje
fel a képnek), sávmaszkot kellene alkalmaznunk. Ez a Track Matte Key effekttel lehetséges.
Egy felsőbb sávon kell legyen a maszkklipp, és egy alsóbb sávon kell legyen a klipp, utóbbit
kell ellátni az effekttel, és hozzárendelni a maszksávot.
Color Keying
A bluescreen / greenbox technikát akkor alkalmazzuk, ha szereplőinket olyan környezetbe

akarjuk varázsolni, ahol sohasem jártak. Tegyük a Greenscreen.avi-t valamelyik tengerpartos
kép elé. A zöld háttér egyelőre eltakarja a tengerpartot. Ha sikerülne leválasztani minden
zöld pixelt, a bábu mintha a tengerpart előtt állna. Húzzuk rá a Greenscreen.avi klippre a
Color-Key effektet és az Effect Controlsban vegyünk a pipettával színmintát a képernyő
zöldjéből. Most emelnünk kell a tolerancián: a pixelek ugyanis nem azonos színűek, hanem
halvány árnyalatokkal eltérnek egymástól. A tolerancia szabályozza, hogy az effekt mennyire
eltérő színeket értékeljen zöldnek. Ha a szakítás nem áll meg a bábu határain, és részint
beleszakít, vissza kell fognunk a toleranciát. Így azonban lehet, hogy a bábu körül maradnak
még zöld területek. Ezek a problémák jól elkerülhetők, hogyha a színészünk nem visel zöldes
árnyalatú ruhát és a világító gondoskodott arról, hogy a háttérre ne essen árnyék.
Ha mégis lennének még zöld területek, amelyeket a tolerancia már csak értékes területek
elvételével tudna eltávolítani, akkor két lehetőségünk van:
1. Húzzunk a klippre egy második Color Key effektet és a megmaradt zöldekből vegyünk
mintát.
2. Alkalmazzuk a klippre a 4 vagy 8 Point Correction Mask effektet és tűntessük el a
nemkívánatos területeket.
Vetett árnyék (Drop Shadow)
Ha sikerült a szakítás, alkalmazzuk rá ezt az effektet – ebben a példában ezáltal az illúzió

lelepleződik ugyan. De legalább elválik a bábu a háttértől. A vetett árnyék alkalmazható
szövegekre vagy formákra, háttér nélküli álló- és mozgó szereplőkre. Állítsuk be a
fedőhatását, az irányát, a távolságát, és határainak élességét. Ezeknek a tulajdonságoknak az
animációjával szimulálható pl. hogy a szereplő előtt fényszóró mozog.
Audioeditálás
A filmprojekt végéhez közeledve foglalkoznunk kell a sound designnal is: ki kell
egyensúlyozni a hangerőket. Ízlés szerint ill. ha szükséges, effekteket is be kell vetni.
Vessünk egy pillantást az audio mixerre. Ha éppen nem lenne elől, pipáljuk be a Windows
menüben. Alapesetben három sávot és egy mastering sávot fogunk látni. A sávokhoz név,
panoráma-szabályzó, néhány gomb (némítás, szóló, felvétel) és egy hangerőszabályzó
tartozik. Az audiosávok a master sávban összegeződnek. Ha az atmo, a zene és a kommentár
egyszerre szólnak és valamelyik 0 dB közelében jár, az összegjel bele-beletéved a piros
területbe és torzítás léphet fel.
Hangerőszabályzás
Négy helyen is állíthatunk a hangerőkön. Kezdjük „belülről”.
1. A klipp hangerejét a timeline-on jobbkattintással az Audio Gain alatt szabályozhatjuk.

Azt mondják, mínusz 6dB egyenértékű a fél szubjektív hangosságérzettel. A túl
hangos klippeket (pl. ahol az egész klippet motorzúgás vagy szélzúgás tölti ki)
szabályozzuk vissza. Ahol a hangerő ugrásszerűen leesik vagy megnő, ott
alkalmazhatunk egy rövid átúsztatást (Audio Transitions / Constant Power) – hacsak
nem éppen a néző megijesztése a cél.
2. Ha egy klippen belül erősen változik a hangerő, keyframe-ezzük az Effect Controlsban

a Volume paramétert. Ez nem a klipp Audio Gain-jében szabályzott értéket mutatja,
attól független.
3. A sáv hagereje az Audio Mixerben változtatható, akár a csúszkával, akár alatta az

érték (pl. 6dB) manuális begépelésével.
4. Végül a teljes film hangereje a Master csúszkával állítható. Javasolnám, hogy

lehetőleg már felvételkor ne vezéreljük túl a hangerőt, és se a klippek, se a sávok, se
a master hangereje ne közelítse meg a 0dB-t.
Hangfelvétel-készítés
Az Audio Mixer hangfelvétel készítésére is képes. Csatlakoztassunk mikrofont a számítógép
bemenetéhez. Kattintsuk meg valamelyik sáv mikrofon-gombját. A fölötte megjelenő drop-
down menüben választhatunk bemenetekből ill. audio-eszközökből (ha több is van).
Nyomjuk meg a panel alján pirosló felvétel gombot. Ez – hasonlóan a régi kazettás
magnókhoz – csupán élesíti a felvételt, az csak akkor indul meg, ha a hárommal balra lévő
lejátszás gombot is megnyomjuk. Most mondjuk bele a mikrofonba pl. a kommentárt. Ha
befejeztük, nyomjuk meg a Stop-gombot.
Mind a timeline-on (klipp), mind a projektkonténerben (asset), mind pedig az oprendszer

intézőjében (.wav-file) látható, hogy új file keletkezett.
A felvételből a penge-eszközzel vághatjuk ki a felesleges szüneteket. Ha precízebben akarunk

vágni, mint amit a másodpercenként 25-ös felbontású timeline megenged (pl. mert egy
impulzusszerű kattanást akarunk eltávolítani a beszédből), kattintsunk a timeline jobb felső
sarkában lefelé mutató panelmenü gombra, és kérjük meg, hogy mutassa az
audioegységeket (Show Audio Units). A videoprojektek audiofelbontása (ahogy a
videokameráké is) 48.000 mintavétel (feszültségszint) másodpercenként. Így „beljebb”
tudunk navigálni a timeline-on és egész precízen megvághatjuk a hanganyagot. A videósávra
természetesen továbbra is csak a durvább időbeli felbontás érvényes, egy klipp hossza csak a
huszonötöd másodperc egész számú többszöröse lehet.
Multiband Compressor
Ha felvételünkön hol hangosabban, hol halkabban beszéltünk, segít a kompresszor.

Könnyűzenei felvételeken jól megfigyelhető, hogy bár az énekes hol suttog, hol pedig
hangosan énekel (hogy azt ne mondjuk: üvölt), a felvételen a kettő között mégsincs akkora
hangerőszint-különbség; mindkét rész jól érthető.
Húzzuk rá a klippre az Audio Effects / Mono / Multiband Compressor effektet. Monó

felvételekre csak a Mono, sztereóra csak a Stereo mappából válogathatunk, bár az effektek
nagyjából megegyeznek. Állítsuk be mindhárom frekvenciatartományban a -35 dB-es
Treshold és a 3-mas Ratio értéket. Ez azt jelenti, hogy -35 dB felett a hangerőt a megadott
görbének megfelelően visszaszabályozza. Tehát a halk részek megmaradnak halknak, a
hangosak (-35dB felettiek) minél hangosabbak, annál inkább vissza lesznek szabályozva. A
dinamika tömörül, tehát komprimálódik.
Ha mono felvételünk csak a jobb vagy csak a bal oldalról szól, húzzuk rá a Stereo mappából a
Fill Left vagy Right effektet – ez kitölti a másik csatornát is.
Elidegenítő effektként érdemes még kipróbálni a Reverb-öt (visszhang) és a Multitap Delayt

(késleltetés). Ha a hangtechnika területén újak vagyunk, érdemes belenézni az Effect
Controlsban az effekt nevétől jobbra elhelyezkedő önmagába visszatérő nyíl alatt rejlő
sablonokba.
Exportálás
Filmünket megvágtuk és befejeztük, de a .prproj-file-t nem tudjuk megmutatni
ismerőseinkek. A .prproj-file-t csak a Premiere tudja olvasni, ő egy projektfile, ami
hivatkozásokat tartalmaz különböző, a meghajtón található állókép-, mozgókép- és
hangállományokra. Megtarthatjuk a nyersanyagokkal együtt, de mindezek általában csak
addig vannak a meghajtón, amíg filmprojektünk befejeződik – különösen az .avi formátumú
videók nagy fájlméretűek, de nagyok az újabb keletű, HD-s fájlok is.
A filmet exportálni kell valami olyan formátumba, amit a médialejátszók, böngészők, vagy
asztali DVD-játszók olvasni tudnak. Készítsünk külön mappát az exportált file-oknak, és
nevezzük el pl. „Export“-nak.
Ajánlatos a projektet exportálás előtt renderelni – tehát a pirossal jelölt szakaszokat

kiszámíttatni. Ugyanis amikor exportálunk, ezt először úgyis végig kell renderelnie, és ezek
után kezdheti meg az új file építését. De ennek befejeztével előzetes rendering nélkül
projektünkben továbbra is piroslani fognak az effektezett területek. Noha filmprojektünk
vége felé közelít ugyan, mégis előfordulhat, hogy később tovább dolgozunk rajta. Ha a
rendereléssel járó időt úgyis elveszítjük, legalább legyen eredménye. Elsőként tehát állítsuk
be a munkaterületet (a kék szalag a timeline tetején) és üssünk Entert.
A CS3-ig a File / Export menünek volt egy olyan pontja, hogy Movie, amellyel
meghatározhattuk a készülő file helyét és tulajdonságait, a CS4 óta mindenféle exportálás
egységesített felülete a Media Encoder lett.
A kísérletezgetés idejére elegendő egy rövid (mondjuk 15 másodperces) munkaterületet
kijelölnünk. File / Export / Media. A megjelenő panel bal oldalán láthatunk egy program-
monitort, alatta a forrás és az exportálandó film méretét. Utóbbin változtathatunk (területet
vághatunk le, pl. 4:3 / 16:9 és hasonló formátummizériák esetén) a Source (forrás) szó alatti
Crop eszközzel. Alól van egy timeline, amelyen navigálhatunk, hogy utoljára
szemrevételezzük filmünket és szükség esetén a két kis háromszöggel rövidítsünk rajta. Ha
felül az Output kartotékra kattintunk, a filmet olyan minőségben láthatjuk, ahogy az
ténylegesen exportálásra kerül.
A jobb oldalon állíthatjuk be a fileformátumot, a kép- és a hangminőséget. A felső

formátumválasztóban kérjünk Microsoft AVI-t vagy QuickTime-ot. Míg előbbi két évtizeden
keresztül a Microsoft impérium fő videoformátuma volt, addig a második az Apple
Macintosh fejlesztése, de jobb minőség / méret – viszonya miatt plattformtól függetlenül a
profik első számú formátumává vált. Nemigen van olyan profi videoszerkesztő, aki
eredményeit a legjobb minőségű lokális tesztelgetéshez .avi formátumban tárolná. A .mov
formátumba exportált film élesebb és kisebb méretű, mint ugyanaz a film .avi-ban
exportálva. Egyetlen „hátránya” a .mov-nak, hogy egy kicsit „fakóbb”, alacsonyabb a
kontrasztja, amit természetesen ellenkorrigálhatunk egy, a főszekvenciára húzott Brightness
/ Contrast effekttel. Az életlenség fájóbb veszteség.
A második pulldown-menü (Preset) a leggyakrabban használt exportbeállítások csomagjait

tartalmazza. Ha itt valamit kiválasztunk, az mind az audio-, mind a videobeállításokra
hatással lesz. Ha a tanfolyami anyaggal dolgoztunk, válasszuk ki itt a PAL DV Widescreent.
Ezek alatt meghatározhatjuk a készülő file helyét és nevét.
Alatta beállíthatnánk, ha esetleg csak audio- vagy csak video-file-t szeretnénk exportálni.
Nézzünk bele a videobeállításokba. A Codec: formátum a formátumban. Az .avi és a .mov ún.

konténer-formátumok, a codecek tömörítési eljárások. Az interneten pl. nagyon elterjedt egy
DivX nevű tömörítési eljárás, amely az .avi formátum codecje. Egy számítógép olvashatja
ugyan az .avi formátumot, de ha nincsen rajta DivX codec, az ilyen tömörítésű .avikat nem
fogja lejátszani.
Alatta a minőség csúszkával dönthetünk a minőség és a fileméret közötti kompromisszumról.
A framerate-et (képek száma másodpercenként) csak akkor érdemes lejjebb vennünk, ha pl.
internetes publikálás miatt megelégszünk a darabosabb mozgóképpel. A framerate
felemelésének azonban semmilyen körülmények között nincs értelme. A Lower Field first a
sorváltó üzzemmód félképeinek sorrendjét jelenti, ezt a beállítást hagyjuk így. Az oldalarányt
pedig eldöntöttük, amikor a DV PAL Widescreen presetet választottuk.
Az Audio kartotékon audio-codecet is beállíthatunk (ez független a video-codectől). Az

audio-codecek különbözőképpen tömörítik a hangsávot – ezzel azonban jóval kevesebb
helyet nyerhetünk, mint a videocodec okos megválasztásával. Ha ezt a file-t a számítógépen
való lokális lejátszásra szánjuk, hagyjuk a menüt a tömörítetlen beállításon. Lejjebb a
feszültségszintek másodpercenkénti számának ill. az általuk felvehető értékek számának
csökkentésével spórolhatunk még a file-méreten. Ha nem olyan fontos a hang, a két sávot
akár össze is vonhatjuk és egy monó filmet kapunk.
A negyedik fül a közvetlen internetes feltöltésre szolgál, leginkább akkor van használatban,
amikor .flv formátumú film viselkedését tesztelgejük. Itt megadhatók az FTP-adatok (host
vagy server, felhasználónév és jelszó), és tesztelhető, hogy van -e élő kapcsolat. Az .flv így
helyi meghajtónkon is meglesz, de közvetlenül fel is töltődik a tárhelyre.
Okézzuk le ezt a panelt. Megnyílik a Media Encoder. Ezzel akár több projektet is
végigrenderelhetünk pl. az éjszakai órákban. Ugyanazt a projektet pedig többféle
formátumban is kiadhatjuk. Ehhez meg kell dupláznunk a Duplicate gombbal, és
megváltoztatni a formátumot és / vagy a minőségi beállításokat. Ha többféle formátumban
exportálunk, érdemes file-jainkat pregnánsan elnevezni, pl.: Yucatan_800k.flv (ebből később
is tudi fogjuk, hogy ez egy 800 kBit/sec adatátvitelű flash video).
Arra is van lehetőség, hogy filmprojektünknek egy másik szekvenciáját vagy részletét is
hozzáfűzzük a renderlistához.
Tegyük fel, hogy a lokális (számítógépképernyőre szánt) verziónkon kívül kell egy kis
fileméretű is az internetre. Ehhez kattintsunk egyszerűen a Premiere felületére, határozzuk
meg a munkaterületet a megfelelő szekvenciában, és menjünk megint a File / Export /
Media-ra. Válasszunk most egy másik, pl. .flv formátumot. A sablonok közül válasszuk ki:
„Web, közepes, Widescreen-forrás, Flash 8 vagy magasabb”. Ez a sablon gyorsan letölthető
vagy áramoltaható (stream) és elfogadható minőségű file-okat gyárt. A paraméterein
szükségtelen változtatnunk, de vessünk egy pillantást az Audio és a Video kartotékok
beállításaira.
Ha ezt leokézzuk, a Media Encoderben már két bejegyzés lesz látható. Itt még
megváltoztathatjuk a készülő file-ok helyét. A „Render Queue”-ra kattintva a Media Encoder
ledolgozza a sort.
Video-DVD írása
A szekvencia-jelölések nem azonosak az DVD-trackek jelölésére szolgáló track-jelölésekkel.
Utóbbiak a timeline bal felső területén a középső gombbal (DVD szimbólum) helyezhetők el.
Ha duplán kattintunk a jelölésekre, nevet is adhatunk a trackeknek – legjobb, ha aszerint
nevezzük el, ami a fejezetben látható lesz, pl. „A yucatani partvidék”. Az opcióknál
megadható egy hiperhivatkozás is, hogy a néző a videóra kattintva egy bizonyos weboldalra
navigálhasson. Fontos, hogy az „Encore-chapter” bepipálva maradjon.
Ha meghatároztuk a munkaterületet és a fejezeteket, minden elő is lett készítve ahhoz, hogy
projektünket továbbadjuk az Adobe EncoreDVD nevű DVD-authoring szoftvernek.
File / Export / Media. Hagyományos DVD-t készülünk írni, a jobb panelben válasszuk ki a
formátumnál: MPEG2-DVD. A sablonok közül pedig: PAL Widescreen – magas minőség.
Választhatjuk a Progressive-et is – a progresszív eljárásnál nem félképek váltják egymást
pillanatról pillanatra, hanem minden pillanatban egész képet jelenít meg a képernyő.
A Multiplexing az audio és a videó összevonása, esetünkben maradjon a beállítás none-on,

így külön fájlokat kapunk.
A Video minőségi beállításoknál a bitráta érdemel még szót: a konstans bitráta esetén a
videó összes képe azonos mértékben lesz tömörítve. Mivel sok információt kell egyetlen
lemezre préselnünk, segíthet a váltakozó (variable) bitráta. Minden filmben vannak
nyugodtabb felvételek, amelyek pl. állványról készültek, így ha mozog is rajta valami, a kép
nagyobb részén nem történik semmi – ilyenkor a kép nyugodt területe egy képként lesz
elmentve és nem kell azt másodpercenként 25x elmenteni. (Ha valaki látott már DivX videót,
annál a jelenség nagyon szembetűnő.) Ha tudjuk, hogy a film a DVD kapacitásának határait
feszegeti, válasszunk VBR-t. A VBR-2-nél a minőség / méret – viszony még jobb, mert
„kétszer is meggondolja”, hogyan érdemes az anyagot tömöríteni, de a rendering hosszabb
időt vesz igénybe. Most jó lesz nekünk a VBR-1.
Nézzük meg az Audio kartotékot. A veszteségmentes PCM (Puls Code Modulation) jobb
minőségű mint a veszteséges MPEG, tehát hagyjuk PCM-en. A Dolby Digital-t akkor éri meg
választani, ha több hangsávos (pl. 5.1-es) a projekt, de ez a codec nem tartozéka a Ceative
Suite-nek, külön kell megvásárolni. Egyébként DVD-nknek Dolby Digital (2/0) formátumú
hangja lesz. Adjuk tovább az OK-val a Media Encodernek és rendereljük a projektet.
Nézzük meg, mi került az eredményeket tartalmazó mappába: lett ott egy .m2v file: ez a
videósáv, egy .wav file: ez az audiosáv. (Továbbá egy .xmp és egy .xmpses kiterjesztésű file.)
Mindegyik a szekvencia nevét viseli.
Az Adobe Dynamic Link

Ha a Production Premium vagy Master Collection tulajdonosai vagyunk, az EncoreDVD-vel
professzionáls DVD-menüket készíthetünk. Ezeknek a szoftvercsomagoknak része az Adobe
Dynamic Link is, amely a szoftverek közötti gyors, „dinamikus” file-cserét teszi lehetővé. Ha
szoftvereinkben olyan file-okkal dolgozunk, amelyek szerkesztése több szoftvert is érint,
akkor érdemes a file-t a Dynamic Linken keresztül megnyitni a munkához szükséges második-
harmadik szoftverben. Minden változtatást mentés nélkül át fogja venni a többi alkalmazás.
Mozdítsuk meg a lejátszófejet. File / Adobe Dynamic Link / Send to Encore. Megnyílik az
Encore és mindjárt előkerül az Új Projekt ablak. Itt nevet adhatunk a projektnek és
meghatározhatjuk a helyét – nyissunk új mappát a DVD-projektnek, mert sokminden fog bele
kerülni. Ha a szoftver befejezte az importálást, nézzünk bele a projektkonténerbe (ugyanott
lesz mint a Premiereben és nagyon hasonlóan is néz ki). Keletkezett egy Premiere Pro
szekvencia és egy Encore vágóablak. Nézzünk bele az oprendszer DVD mappájába: kell, hogy
legyen egy .ncor kiterjesztésű Encore projektfile-unk és mellette egy mappa, amely további
két mappát (Cache és Sources), valamint egy XML és egy ACX-file-t tartalmaz.
Kattintsunk duplán a vágóablak assetre és húzzuk el jobbra-balra a lejátszófejet – minden

nagyon hasonló, mint Premiereben. Át lettek véve a fejezetek jelölései is. Itt egyébként még
mindig tologathatjuk, törölhetjük a fejezetek határait.
Váltsunk át Premiere-re és változtassunk meg valamit: pl. lássuk el az egyik klippet a Black /
White effekttel. Ha most (mentés nélkül!) visszaugrunk az Encore-ra és ellenőrizzük a filmnek
azt a részletét, láthatjuk, hogy a változás simán át lett véve. Nem kellett menteni, nem
kellett aktualizálni. Tipp: a futó alkalmazások között az ALT+Tabulátor
billentyűkombinációval is válthatunk.
Amit itt látunk, az a Premiere-hez hasonlóan a meghajtókról szedi össze a megjelenítéshez

szükséges információt. Az anyag DVD-re íráshoz való előkészítése az ún. Transcoding. Ha a
projektkonténert jobbra megnöveljük, láthatjuk is a Transcode Status alatt: „Not
transcoded”. Anyagunkat transzkódolhatjuk, és kiírhatjuk DVD-re. Ennek a módszernek
előnye, hogy a DVD-authoring (menük építése és összelinkelése) során még mindig
változtatásokat eszközölhetünk Premiere-ben. De most megnézzük azt a lehetőséget, hogy
az előző fejezetben renderelt MPEG2-file-okkal dolgozunk.
Bevezetés az Adobe EncoreDVD-be

Zárjuk be ezt az Encore projektet és kérjünk egy újat. Adjunk meg egy nevet, és készítsünk
egy új mappát. A másik kartotékban meghatározható a maximális bitráta, ez egy minőségi
beállítás – egyébként ha túl sok file-t akarnánk a DVD-re írni, az Encore automatikusan
visszavenné a bitrátát.
EncoreDVD Bevezetés
Az Encore DVD welcome screenjében lefektethetjük a

DVD-projektet: ehhez célszerű létrehozni egy külön
mappát. A DVD-nek nevet adhatunk, és már itt el kell
dönteni, hogy nagykapacitású Blu-Rayt, vagy
hagyományos DVD-t ill. hogy milyen televíziós
formátumú lemezt szeretnénk. Ezután egy nagyon
hasonló interfésszel találjuk magunkat szemben, mint
az After Effectsben. Van itt eszközpaletta (1), projekt-
konténer (2), időegyenes (3), monitor (4),
tulajdonságpaletta (5), és könyvtár (6):
3
6
A duplakattintás a konténerre megnyitja az import-dialógust. Importáljuk az .m2v és a .wav file-t ill. a

.mov-ot. Megjelennek az assetek. Hogy ezekkel bármit is kezdhessünk, kell egy vágóablak (timeline),
ami olyasmi, mint After Effectsben a „kompozíció” (vagy a Premiere-ben a „szekvencia”). Új
vágóablakot többféleképpen is kérhetünk:
1. File / New / Timeline (billentyűkombi: CTRL+T). Ráhúzzuk a két assetet a timeline-ra, vagy ami
még gyorsabb:
2. Kijelöljük a két assetet és a konténer alsó sorában lévő „New” menüből kiválasztjuk:
Timeline.
Láthatjuk, hogy a timeline-on az audiosáv neve mellett megjelent egy nyelvi kód: pl. „en”. A nyíl
mögött jópár további nyelvi kód rejtőzködik. Ha (pl. Premiereben) további nyelvek sávját
elkészítenénk és .wav-ekként exportálnánk, itt egymás alá pakolva őket többnyelvű DVD-t is
készíthetünk.
A konténerben az .m2v mellett a Transcode-Status alatt

„Don’t transcode” áll, azaz: „Nem kell transzkódolni” –
az .m2v ugyanis az a formátum, ami közvetlenül mehet a
DVD-re. Minden más formátum mellet „Untranscoded”
áll, azaz: (még) „nincs transzkódolva”. Nevezzük át ezt a
névtelen timeline-t „jelenetenként”-nek.
Menü készítése sablonnal

Amikor a DVD-t betesszük majd egy DVD-játszóba, először egy menüt szeretnénk látni, amelyből
kiválaszthatunk egy jelenetet, vagy lejátszathatjuk az egészet (lehetnek itt továbbá nyelvi és felirat-
beállítások is). A menük is assetek. A Library panel (a jobb alsó sarokban) sok előregyártott menüt
tartalmaz, nyomjuk meg az első gombot (Toggle display of menus = mutasd a menüket) és válasszuk
ki fent valamelyik – filmünk témájához illő – készletet. A készletből keressünk ki tetszés szerint egy
menüt, majd kattintsunk alól az Új menü gombra (New menu). A program-monitor most a menüt
mutatja és a konténerben megjelent egy új asset. A program-monitorban az A eszközzel (közvetlen
kijelölés) jelöljük ki azokat a gombokat, feliratokat, amelyekre nincs szükségünk és a Delete-tel
távolítsuk el őket. A feliratokat (cím, fejezetcímek) átírhatjuk a T (szöveg) eszközzel. A jobb felső
részen elhelyezkedő Properties panel mindig a kijelölt elem tulajdonságait mutatja.
Saját menü készítése

Ha saját menüt szeretnénk készíteni, akkor a projekt-konténer alsó gombjai közül válasszuk ki: Új /
Menü. Megjelenik egy új, piros asset – jelöljük ki. A monitor most már a menüt mutatja, ami egyelőre
üres (fekete képernyő). Most az eszközpalettán kattintsuk meg az utolsó előtti kék Ps gombot.
Megnyílik a Photoshop. Itt összeállíthatjuk menünket, ami leggyakrabban egy háttérből, felíratokból
és néhány gombból áll – utóbbit elkészíthetjük pl. az egyszerű vektorformákkal.
Interaktív gombok
A szerkesztésben segítségünkre lehetnek a segésdvonalak,
amelyeket a vonalzókból lehet kattintás-húzással kihúzni.
Pontos elrendezésükhöz pedig hozzásegít a rács (View /
Show / Grid), melynek térközeit az Edit / Preferences /
Guides, Grid... pontjában állíthatunk be. Alakítsunk ki
elsőként egy ehhez hasonló szerkezetet:
Alakítsunk ki egy gombot valamelyik vektoreszközzel, és most a gyors eredmény érdekében húzzuk rá
a Styles paletta akármelyik stílusát. A segédvonalakat a CTRL-H-val tűntethetjük el. Fontos: minden
egyes gombot saját mappába kell tenni, melynek elnevezése (+) jellel kell, hogy kezdődjön, pl. (+)
Film lejátszása, (+) 1. Fejezet, (+) 2. Fejezet, (+) 3. Fejezet. Jó, ha a néző egyértelműen felismeri a
gombokat. Ebben a mappában a gomb normál állapotát tartalmazó réteg fölé tehetünk még egy
réteget, amely a gomb rollover (vagy highlight) státuszát tartalmazza – ez lesz az az állapota a
gombnak, amit akkor látunk, ha fölé visszük az egeret, vagy a távirányítóval ránavigálunk. A rollover-
státuszt tartalmazó réteget (=1) kezdetű névvel kell ellátni. A megkattintott állapotú gomb
elnevezése: (=3)-mal kell kezdődjön. Alakítsunk ki egy ilyen gombot, pl. a rollover- és az aktív-
stástuszhoz tartozó feliratok átszínezésével...
... majd hozzuk létre ennek a gomb-mappának a másolatait a helyi menü Duplicate parancsával, és
írjuk át bennük a gombfeliratokat. Az alábbi ábra a címet és 3 gombot ábrázol, rendre az alap- a
rollover és az aktív-státuszukat:
Ha készen vagyunk, mentsük el CTRL+S-sel. A menü a DVD-mappánk Sources / Menus mappájába fog
kerülni .psd file-ként. (Ha a munkát Photoshopban kezdtük, akkor a .psd-nket utólag az Encore-ba a
File / Import as / Menu paranccsal importálhatjuk.)
Váltsunk vissza az Encore-ba – a menü aktualizálódott; ez a nézet mindig mindennek az alapállapotát

mutatja. Ügyeljünk a TV-ben biztosan látható területre (a televízióképernyő kevesebbet mutat mint a
számítógépé) – a Show Safe Area (szálkereszt-gomb) a program-monitor alján a második. Fontos
továbbá, hogy a gombok ne fedjék egymást (piros figyelmeztetést is kapnánk). A közvetlen kijelölővel
(V-eszköz) akár helyben is elrendezhetjük az elemeket, de munka közben vissza-visszatérhetünk
Photoshopba és korrekciókat tehetünk – ha elmentjük, az Encore átveszi a változásokat.
A program-monitor melletti kartoték a

Flow-Chart. Ez mutatja, milyen sorrendben
kerülnek lejátszásra a fejezetek és menük,
ill. az utóbbiakban milyen gombok vannak,
és hogy azok hova vezetnek. Egyelőre azt
mutatja, hogy a DVD behelyezését
követően rögtön indulna a film. Ezen úgy
változtathatunk, ha az assetek között
jobbal a menüre kattintunk és
meghatározzuk mint első leadandó
anyagot (Set as First Play). Az organigram
most már a menüt mutatja a DVD
behelyezése után:
Teszt
Ha most megkattintjuk az eszközpaletta DVD-t
szimbolizáló utolsó gombját, láthatjuk a DVD
előnézetét. Azt mutatja, mit látnánk a TV
képernyőn, ha elindítanánk a kész DVD-t. Teszteljük
a gombokat, majd zárjuk be ezt a panelt.
A DVD strukturálása
Akár előregyártott menüt használunk, akár magunk készítettük, a jelen példához fontos, hogy eggyel
több gombunk legyen, mint ahány fejezetet meghatároztunk. A fejezet-határok a Premiere-hez
hasonló módon látszanak a timeline-on:
A legelső gomb csak az első fejezetet fogja lejátszani, a második csak a másodikat, az utolsó gomb az
összeset. Ha megkattintjuk a gombokat, a jobb oldali tulajdonság-palettán láthatjuk, hogy
sorszámmal vannak ellátva. A pulldown-menükkel tegyük ezeket pregnáns sorrendbe.
A távirányító
Az asztali DVD-játszók kezelése annyiban más, hogy a távirányítón általában É, D, K, Ny irányokba
mutató gombok vannak. Hogyan láthatjuk, melyik gomb hogyan reagál ezekre a távirányító-
gombokra? A program-monitor második gombja megjeleníti az irányokat. A középső szám mindig
azonos a gomb sorszámával, amit az előbb állítottunk be. A jobbra, balra, fel és lefelé mutató nyilak
jelzik, melyik gombra ugrana az aktív-státusz az adott távirányító-gomb megnyomásával. Ezek
alapesetben jól is vannak beállítva: a felfelé az eggyel kisebb, a lefelé az eggyel nagyobb sorszámú
gombra ugrik.
Gombok programozása
Most funkcióval kell ellátnunk a gombokat, tehát, hogy őket megnyomva a DVD-játszó a megfelelő
fejezetet játssza le. Jelöljük ki az első gombot. A tulajdonság-palettán van egy kis pulldown-menü:
Link. Emellett látható egy kis spirál: az After Effectsből már jól ismert „rubber band”. Kattintás-és-
húzással tudjuk meghatározni, hogy hova navigáljon a DVD a gomb megnyomásakor. Húzzuk az
„összes lejátszása” gomba lasszóját a fő filmet jelentő assetre a projekt-konténerben. Megtörtént egy
hozzárendelés, amint azt a Flow-charton láthatjuk. Ugyanezzel a módszerrel vezérelhetnénk további
al-menükre a felhasználót. A Flow-charton elvégezhetjük a többi hozzárendelést. Ha a V kijelölő
eszközt egy gombfelirat fölé visszük (az előnézet alatti listán), a mutató megváltozik, kis lasszó lesz
mellette. Húzzuk tehát össze a fejezetgombokat a timeline-on lévő jelölésekkel.
Ezeknek a fejezeteknek meg fogjuk adni, hogy ha lejátszódott a fejezet, a lejátszófej ugorjon vissza a
főmenüre. Az összes fejezet lejátszásához létre kell hoznunk egy új timeline-t, ami ha egyszer
elkezdődik, végigfut. Duplázzuk meg az assetek között a timeline-t CTRL-D-vel, és a másolatot
nevezzük át „összes”-nek.
Hibakeresés
Teszteljük a DVD-t. Ami legkésőbb most feltűnik, hogy a film végeztével az utolsó kép megmerevedik,
a DVD nem ugrik vissza a jelenetválasztó menüre. Nem lett meghatározva vég-akció (End Action).
Több hibája is lehet egy DVD-nek, ezeket listázza a File / Check Project... panel. Fent pipákkal
meghatározható, milyen hibák után kutasson, többek között ott van a „hiányzó végakciók” is.
Kattintsunk a jobb oldali Test gombra – a listán meg kell jelennie a szekvencia nevének és melette a
problémának: „End action not set.” - nincs meghatározva vég-akció. Csukjuk be ezt a panelt.
Vég-akció meghatározása
A timeline-on kattintsuk meg az első fejezetet jelölő jelzést. A tulajdonság-palettán van egy olyan
bejegyzés hogy end action. A jobb szélére kattintva a legördülő menüből válasszuk ki a DVD
főmenüjét. Ez tovább nyitható, és meghatározható, hogy melyik gomb mutasson aktív státuszt ha
visszaugrottunk. Így a felhasználónak csak okét kellene nyomnia, hogy a következő célra navigáljon
(pl. az első fejezet után a másodikra).
A Standard-et kiválasztva nem lesz semelyik gomb aktív. Használhatjuk a lasszót is, ebben az esetben
a menü assetjére kell húznunk a konténerben. Mentsük a projektünket és teszteljük. Nagyobb
projekt esetén érdemes a Flow-chartból jobb kattintással a DVD bizonyos pontjáról indítani a tesztet.
Végezzük el értelemszerűen a hozzárendeléseket. A mindet lejátsz gombhoz a Flow Charton is

elvégezhetjük a hozzárendelést az „összes” nevű timeline-hoz.
A DVD írása
File / Build / Disc... A Test project gombbal itt még lehetőségünk van egy utolsó tesztre. Ha mindent
rendben találtunk, állítsuk a formátum-választót DVD-re. A DVD-Folder és a DVD-Image létrehozná a
fájlokat, amelyek egy DVD-hez szükségesek, de azokat a meghajtón tárolná. Az Image az a formátum,
amelyet a Nero és más sokszorosító programok kezelni és DVD-re írni tudnak. Mint egy virtuális „apa-
lemez”. Az Image akkor hasznos, ha tudjuk, hogy a következő napokban / hetekben / hónapokban is
akarunk erről a DVD-ről egy-egy másolatot. A DVD-Master szalagra játszaná ki az anyagot.
Az utolsó beállítások
Lejjebb meghatározhatjuk a DVD-író
hardware-eszközt (lehet több is egy PC-n) és
az írási sebességet. Nem mindegyik PC-s
DVD-olvasó képes olvasni a 16x-osan írt
lemezeket! Jobb a minél alacsonyabb írási
sebesség a lemez élettartama
szempontjából is. A gyorsan megírt vagy
másolt lemezek pitjei (mélyedések a
műanyag felületen) nem olyan mélyek, ezért
a lemez érzékenyebb lesz a szinte
elkerülhetetlen karcolódásra. Ezek mellett
található a kópiák száma. Ha ez egynél
nagyobb, a DVD-írás végezetével a szoftver
új lemezt kér, ha behelyezzük, azt is megírja.
Célszerűbb azonban először egy master-
lemezt írni, azt hagyományos DVD-játszón
alaposan letesztelni, majd arról készíteni
kópiákat egy olyan sokszorosító
programmal, mint pl. a Nero.
A Disc infó tájékoztat a lemezen üresen

maradó területről. Ezalatt címet adhatunk a
DVD-nknek – ezt egyes asztali lejátszók a
kijelzőjükön meg is jelenítik (hasonlóan a
CD-Texthez). Ezalatt válasszuk ki a lemez
kapacitását. A hagyományos DVD-R-ek 4,7
GB kapacitásúak, ez talán a legelterjedtebb
fajta. Most mi is ezt fogjuk használni.
Lehetséges azonban a nagykapacitású (8,54 GByte-os) Dual Layer lemezek írása is – ezeknél a lézerfej
két réteget éget bele a lemezbe.
Egészen lent meghatározhatnánk a Region Code-ot, miáltal DVD-nk csak bizonyos országokban (tehát
bizonyos országkódú asztali DVD-lejátszókon) lenne használható.
Kattintsunk a legfelső (Build) gombra. Ha eddig nem tettünk volna be üres DVD-lemezt, most kérni
fogja a program. Várjuk meg, míg elkészül a DVD. Próbáljuk ki asztali lejátszónkon a DVD összes
funkcióját.
Remélem, élvezték a tanfolyamot és sok jó videóprojektre inspirálta Önöket. Ha tetszett, és

szeretnének többet tanulni, ajánlom az iskolánkban futó AfterEffects posztprodukciós, és a
Photoshop képszerkesztő tanfolyamot. A viszontlátásra!
Függelék: Videotömörítés
Alapfogalmak
Sampling: analóg jel digitalizálása, pl. analóg (folyamatos) hanghullám digitalizálása / a
hullámforma közelítő leírása feszültségszintekkel vagy analóg képfelvétel raszterizálása (a
képterület pixelekre osztása, a folyamatos idő másodpercenként 25, 29 vagy 50 kép
mentése).
PAL video 720 × 576 pixel = 414.720 pixel
Az RGB színtérben 1 pixel 3 byte információt igényel.
A kettő szorzata: 1,2 millió byte képenként.
25-ös framerate esetén 30 Mbyte másodpercenként, 1.7 GByte percenként, 104 GByte
óránként, amihez 20 DVD-lemez kéne.
1 Kbyte / mp (adatráta) = 8 KBit / mp (bitráta)
Tömörítés = adatredukció (veszteségmentes vagy veszteséges)
Magas adatráta = magas képminőség
Intraframe (képen belüli tömörítés)

A hatékony videotömörítés mindig több eljárás eredménye.
A legegyszerűbb eljárások:
1. A pixelek redukciója
pl. 720 × 576 pixel helyett 360 × 278 pixel (az adatráta negyedelődik)
2. A framerate redukciója
pl. 25 helyett 12,5 kép / mp (felezi az adatrátát)
Képterületek összevonása
Adott egy kép, melynek első sorában pl. azt látjuk, hogy 4 azonos színű vörös pixelt követ egy
fekete, egy bordó, egy szürke, majd megint 3 vörös pixel:
A vörös színt elég egyszer elmenteni azzal az adattal, hogy a sorok kitömörítésekor 4 ill. 3
kell belőle:
A fenti példában 10 × 3 = 30 Byte-ot leredukáltunk 5 szín × 3 csatorna + 2 számadat = 17

Byte-ra. Ez egy veszteségmentes tömörítés, mert az eredeti és a dekomprimált (kitömörített)
anyag információtartalma azonos.
A be- ill. kitömörítési algoritmusokat a számítógépekre ún. codecek formájában telepítik.

Ezek videolejátszó és –vágó vagy –konvertáló programok bővítményei.
Az egyik legelterjedtebb képtömörítési módszer, amit a JPG-képekre is alkalmaznak a DCT-

tömörítés. A képet lépésről lépésre életleníti. Az ún. kvantizálás jelenti a tömörítési faktornak
a képterület összetettsége szerinti beállítását. Túl magas tömörítési faktor (alacsony
minőségi fokozat) esetén látható dobozok keletkeznek, az éleken lépcsősődés mutatkozhat.
Ide tartoznak: JPG, Motion-JPG, DV
Eddig az egy képkockán belüli tömörítési módszerekről. Sok videocodec a képek közötti
hasonlóságokat is vizsgálja, és több kép között összevonja az információt; ezek az
interframe módszerek.
Interframe (képeken átívelő tömörítés)
Az interframe eljárások arra alapoznak, hogy a videoszekvenciák nem teljesen különböző
képek sorozatai, hanem hogy szomszédos képkockákon a kép legnagyobb része általában
azonos marad. Példa erre amikor egy szereplő egy viszonylag mozdulatlan háttér előtt
mozog, vagy amikor egy schwenknél a képterület egyszerűen eltolódik.
A tömörítés első lépése az, hogy miután egy intraframe (i-frame vagy keyframe) fel lett
dolgozva, a következő képek csak az előzőhöz képesti eltéréseket tartalmazzák (utóbbiak a
predicted vagy p-frame-ek). Csak amikor túl nagy lesz a különbség, mentődik egy újabb i-
frame.
Az ún. b-frame-ekkel még több adatot lehet spórolni. Ezek olyan képkockák, amelyek az
előtte ÉS utána következő képre való hivatkozással vannak leírva:
Az MPEG-eljárásnál ilyen képcsoportok (Group of Pictures, GoP) vannak definiálva. Egy

tipikus GoP-ban pl. minden 15. kép i-frame, a többi mind hivatkozásokkal van megadva:
2-pass VBR (variable bit rate = váltakozó bitráta)

Ennél az eljárásnál kétszer kell lefuttatni a tömörítést. Az első menetben kockáról kockára
megállapíttatik, melyek azok a jelenetek, amelyek különösen összetettek, és így sok adatot
igényelnek, és mely szakaszok egyszerűek. A második menetben határozódik meg, mely
kockák lesznek az iframe-ek, és melyek a p- ill. b-frame-ek. Ha csak lehetséges, mindig
válasszuk a 2-pass tömörítést (jóllehet, a rendering több időt vesz igénybe). Ilyenkor meg
lehet adni a maximális és átlagos bitrátát.
Codecek
Encoder: betömörít, Player: kitömörít, a Codec azonos
Minden médiumnak, amelyen videót lehet megtekinteni, van egy maximális adatrátája: ez a
sávszélesség. Néhány fontos sávszélesség:
A DVD-ken tárolt videoanyag magas adatrátájú és mindig MPEG-2 tömörítésű; a hang lehet
MPEG, PCM vagy AC3 tömörítésű.
Az interneten a pár kilobyte-ostól a több száz megabyte-os sávszélességig minden

előfordulhat. Ezért ugyanazt a videót gyakran több, különböző adatrátájú változatban kínálják
fel. A legfontosabb formátumok a Windows Media, Quicktime, Real, MPEG-4; ezek a codecek
a legjobb adatátvitelre vannak optimálva (delivery-képesség).
Formátumok
A Windows Media, a Quicktime és a Real Media konténerformátumok; amelyek sokféle
codecet használhatnak a különböző feladatokra. A kiterjesztésből (pl. mov vagy avi) nem
tudjuk meg, hogy milyen tömörítésnek lett alávetve, csak hogy melyik konténerformátumhoz
tartozik. A codecek tehát mindig be vannak ágyazva egy formátumba. Ha PC-s környezetben
zajlik a produkció, akkor inkább AVI-t használnak, Maces környezetben a MOV a sztenderd.
Vegyes környezetben inkább a MOV bizonyul rugalmasabbnak. Az exportformátum
megválasztásánál meg kell vizsgálni, mely formátumok a legelterjedtebbek.
A progressive download azt jelenti, hogy a videót már akkor el lehet kezdeni megtekinteni,
amikor az még nem is töltődött le teljes egészében. A streaming a modernebb eljárás. Itt a
videónak olyan pontjára is lehet csévélni, ami még nem töltődött le; a letöltés ez esetben
ettől a ponttól folytatódik.
Tömörítőszoftverek
Mainconcept MPEG Encoder
Általában integrált tömörítési megoldás olyan programokban, mint a Premiere Pro vagy az
EncoreDVD. Nem okoz világosság- vagy színeltolódást. Exrái: Live capturing (élő felvétel),
felvétel tuner-kártyáról és batch-encoding. Csak Windowshoz kapható.
Input: AVI, MOV, DV, MPEG, WMV, stb. és grafikai- és audioformátumok
Output: MPEG-1, MPEG-2 és különböző audioformátumok
Használható codecek: minden, a rendszerre telepített és az adott formátum által támogatott

codec
Használat
Az Encoderben külön video- és audioforrás adható meg. Megadható a hordozómédium

(MPEG1, 2, VCD, SVCD, DVD), a videonorma (PAL vagy NTSC), a stream-típus és az audio-
tömörítési mód (Layer 2, 3, LPCM). A részletezett nézetben megadható a szélesség és a
magasság, de akármi nem adható meg, meg kell felelnie valamelyik normának. Megadható a
framerate, de azt legjobb a forrásanyagén hagyni. Megadható, melyik mező (alsó vagy felső)
legyen először kódolva, vagy hogy egész képek legyenek. DV-anyagnál mindig a Lower field
first beállítást kell választani. A videó átméretezhető, és a széleken le lehet belőle vágni. Az
Encoder zajcsökkentő opciója sajnos tompít az élességen. Általában a 2-pass kódolást kell
választani. Minél pontosabb a keresési metódus és minél nagyobb a keresési terület, annál
jobban ismeri fel a több képen átívelő mozdulatokat; annál jobb a minőség, de tovább tart a
kódolás. Kiválasztható továbbá a hang mintavételi frekvenciája és a teresség (mono, dual
channel, stereo, joint stereo). DV-kameráról folyamatosan futó anyagot is képes tömöríteni.
Példa: DVD
Ha DVD-re tömörítünk, a bitráta ne haladja meg a 8.000 KBit/s-ot. A gyári DVD-lemezek

10.000 feletti bitrátájúak, de a házilag írt DVD-knél 8000 felett szaggatottá válhat a lejátszás.
Quicktime Pro
A költségtérítéses Pro változattal a Quicktime lejátszó egy egyszerű vágó- és egy igen átfogó
tömörítő programmá bővül ki, sok bemeneti- és kimeneti formátummal.
Input: AVI, MOV, DV, MPEG-1 és 4, Flash, Photoshop, stb. valamint grafikai- és
audioformátumok
Output: AVI, DV, MPEG-4, Photoshop és különböző audioformátumok
Használható codecek: minden, a rendszerre telepített és az adott formátum által támogatott

codec
Használat
Az időegyenesen in- és out pontokat lehet meghatározni (I és O billentyű) – így egy bizonyos
szakaszról teszt-tömörítést készíthetünk. Ez a kijelölés új ablakban megnyitható, és
menthető. Az exportformátumok között találunk képszekvenciákat is (pl. PSD, SGI, BMP,
TIFF, JPG vagy PNG-szekvencia), amelyek nagyon jól hasznosíthatók más animációs vagy
3D-programokban.
A rengeteg mozgókép-codecből történő választás után beállíthatunk egy minőség-csúszkát.
A szűrőkkel ellenkorrigálhatjuk az egyes codecekre jellemző szín- vagy kontraszt-változást.
Audio-codecből is több van; ettől a mintavételi frekvencia, a bitmélység és a mono/sztereo-

teresség mindegyik esetében megválasztható.
Példa: Progressive download encoding webes közzétételhez
Film -> QuickTime Film
Opciók: a codec: Sorenson Video 3 (ezzel vannak a mozitrailerek a QuickTime-download

oldalakon mentve). 16,7 millió színt használjunk, és 75-ös minőséget. A framerate-et
internetre mentés esetén a felére (12,5) redukálhatjuk. iframe-et elég lesz minden 120. képre
kérni. Az adatrátát 7,5 KB/s sebességben maximáljuk. A méretet PAL-ról 256 × 192-re
csökkentjük (1/4-akkora képterület). Zene tömörítéséhez illik a QDesign Music codec. A DV-
vagy CD-felbontású anyag mintavételi frekvenciáját 11.025 kHz-re redukáljuk (negyedeljük).
Aktiváljuk a Streaming-funkciót, hogy a közönségünk rögtön lásson valamit.
További jegyzetek letöltéséhez látogasson el ide: timetodesign.hu/tananyag.html

Adobe Premiere Pro Használata

Caricato da

Informazioni sul documento

Copyright

Formati disponibili

Condividi questo documento

Condividi o incorpora il documento

Opzioni di condivisione

Hai trovato utile questo documento?

Questo contenuto è inappropriato?

Copyright:

Formati disponibili

Adobe Premiere Pro Használata

Caricato da

Copyright:

Formati disponibili

Adobe Premiere Pro

További jegyzetek letöltéséhez látogasson el ide: timetodesign.hu/tananyag.html

- Biztosan látható terület: 20%, 20%, 10%, 10% biztonságos

Érdemes a projektfile-lal egy meghajtón tartani mindent.

- Videofelvétel: hova kerüljön a kamerából importált anyag

Itt – a normáknak megfelelően – minden be van állítva.

Itt a vágáskor használható video- és audiosávok számát lehet megadni – ez később is

A forrás-monitorban látjuk az assetjeinket eredeti formájukban (vágatlanul).

A projekt-konténerben vannak az assetjeink: különféle formátumú nyersanyagok: képek,

Az időegyenes X-tengelye reprezentálja az időt, a sávok egymás alatt vannak – akár a

A médiaböngésző olyan mint az operációs rendszer intézője. Keressünk egy videofile-t és

De importálhatunk a projektbe a CTRL+I billentyűkombinációval vagy a File / Importtal és a

Valamennyi paletta becsukható és újra kinyitható (a Window menüben), átméretezhető és

A gyakorlatban szokásos munkalépésekhez az Adobe többféle paletta-konfigurációt tett

2. lehetőség: a forrásmonitorba húzzuk a videofile-t. Ennek tetjén van egy pull-down-

A fényképezőgépekről is ismert kis hegy / nagy hegy szimbólumok az időegyenes nagyítására

Görgetés (N): Úgy mozgatja a klipphatárokat, hogy a szomszédos klippeket meghosszabbítja.

A kijelölővel és a pengével tulajdonképpen az összes eddigi eszköz funkciója elvégezhető.

Toll (P): Ezzel kulcsfáziskockákat (keyframe) tudunk meghatározni és mozgatni. A kulcsfázisok

Kéz H – Az időegyenes mozgatására és a monitorok megjelenített részének mozgatására

Nagyító Z – Az időegyenes nagyítására szolgál, a filmet nem befolyásolja.

Lentebb nevet lehet adni a kazettának és a készülő klippeknek, leírásokat – ez mind

A felvétel mentési helyénél meghatározhatjuk, hova kerüljön az audio- ill. a videósáv.

1. módszer: teljes kazetta bejátszása

Csévélgetésnél a Mini-DV- vagy más szalagos kamerákkal legyünk türelmesek! Csévélés

Az offline klippek bejátszásának elindításához jelöljük ki a kívánt klippeket (többszörös

Az offline-klippekkel is lehet ugyanúgy dolgozni, mint az online klippekkel, rövidíteni,

Az Adobe OnLocation-nel közvetlenül a számitógép meghajtójára rögzíhetjük a kamera által

Ha projekt-konténerben duplán kattintunk egy mappára, a tartalma külön ablakban

Most drag’n’droppal meghatározhatjuk a klippek sorrendjét. Ha a CTRL-t nyomva tartjuk, és

Ha az üres területektől a storyboard áttekinthetetlenné válna, húzzuk összébb az ablakot

Most felvisszük az elrendezett klippeket az időegyenesre. Az egész mappát is rá lehet húzni,

A lejátszófej egyébként háromféleképpen is tud az időegyenesen szaladni, ezeket a

A kijelölőeszközzel és a pengével most már hozzáigazíthatjuk a klippeket a zenéhez.

A hangfájlokról röviden: a .wav (Microsoft) és az .aiff (Macintosh) az Audio-CD-vel

A hangöszeúsztatáshoz hasonló a blendék használata. A videóklippek összeúsztatására

A C és a V eszközök használata ekkor már fárasztónak bizonyulhat. Aktiváljuk a megfelelő

Egy jól eltalált összeúsztatást egyébként a CTRL-C / CTRL-V billentyűkombinációkkal is

Állítsuk be most a fotók sorrendjét a storyboard-funkcióval (ugyanúgy működik mint

Húzzuk a fotók alá a „Diashow” nevü hangfile-t és csúsztassuk az első ütemhez a

A változó időtorzítás esetében a sebesség lejátszás közben módosul, így a mozdulatok

A lejátszófej a timeline-on álljon a fotó fölött. File / New / Title – a mejelenő

A profiknak ezen a helyen megemlítem, hogy Photoshopban is elkészíthetjük saját

Csavarjuk el ezen a timeline-on a napkoronát. Az alsó réteg rotation tulajdonságát kell

Kattintsunk át a fő szekvenciára. A szekvenciák kartotékokként vannak egymás mellett.

Gyors színkorrekció (Fast color correction)

A Premiere CS4-es verziója óta az effektek CTRL-C / CTRL-V billentyűkombinációkkal

Az effekt az életlen (defókuszált) klippek élesítésére szolgál. Ez egy elektronikus élesítés, és

A bluescreen / greenbox technikát akkor alkalmazzuk, ha szereplőinket olyan környezetbe

Vetett árnyék (Drop Shadow)

Ha sikerült a szakítás, alkalmazzuk rá ezt az effektet – ebben a példában ezáltal az illúzió

Négy helyen is állíthatunk a hangerőkön. Kezdjük „belülről”.

1. A klipp hangerejét a timeline-on jobbkattintással az Audio Gain alatt szabályozhatjuk.

2. Ha egy klippen belül erősen változik a hangerő, keyframe-ezzük az Effect Controlsban

3. A sáv hagereje az Audio Mixerben változtatható, akár a csúszkával, akár alatta az

4. Végül a teljes film hangereje a Master csúszkával állítható. Javasolnám, hogy

Mind a timeline-on (klipp), mind a projektkonténerben (asset), mind pedig az oprendszer

A felvételből a penge-eszközzel vághatjuk ki a felesleges szüneteket. Ha precízebben akarunk

Ha felvételünkön hol hangosabban, hol halkabban beszéltünk, segít a kompresszor.

Húzzuk rá a klippre az Audio Effects / Mono / Multiband Compressor effektet. Monó

Elidegenítő effektként érdemes még kipróbálni a Reverb-öt (visszhang) és a Multitap Delayt

Ajánlatos a projektet exportálás előtt renderelni – tehát a pirossal jelölt szakaszokat

A jobb oldalon állíthatjuk be a fileformátumot, a kép- és a hangminőséget. A felső

A második pulldown-menü (Preset) a leggyakrabban használt exportbeállítások csomagjait