EGO STATE THERAPY.

Összeállította : Daubner Béla

John és Helen Watkins írta először le ezt a figyelemreméltó feltáró

technikát. Leírásuk nagymértékben hasonlít a Gestalt és a TA módszereihez, de
teoretikusan Federn írásaira alapozódik, aki először írta le az én állapotokat.
(ego-state). Federn ismerte fel, hogy a személyiség nemcsak egyszerűen az
érzékelés,, a kogniciók és érzelmek, indulatok összessége, hanem ezek
egységekbe szerveződnek, amelyeket „ego-state”-eknek nevezett el. Federn
felülbírálta Freud libidó koncepcióját és az „object kathexis” és „ego kathexis”
kettős energiájával helyettesítette azt. Watkinsék szerint az ego-állapot
mindazon viselkedések, érzékelések és élmények összességéből áll, amelyeket
néhány általános elv összeköt és elhatárolódik más ego-állapotoktól. A kognitíve
eltérő ego-állapotok és azok, amelyek ellentétes célokkal bírnak konfliktusba
kerülhetnek egymással. A legtöbb emberben ezek a konfliktusok rejtve
maradnak, de szorongásban, depresszióban, vagy akár evészavarban
manifesztálódhatnak.

Amikor az egyik ego állapot „ego kathexis” természetű energiával telítődik fel
és más ego állapotok „object kathexis” természetű energiával telítődnek,
gyakran létrejönnek a disszociatív betegségek, vagy akár az MPD /többszörös
személyiség/ is, abban az esetben, ha a határok a különböző ego-állapotok
között relatíve rigidek, vagy átjárhatatlanok. Watkinsék szerint az ego-állapotok
három fő formában fejlődhetnek ki, szokványos differenciálódás, fontos
referencia személyek introjekciója és traumára adott válaszként. A szokványos
differenciálódás során a gyermek adaptív ego-állapotokat fejleszt ki, hogy
sikeresen megfeleljen a szülői, iskolai, kortárscsoporti elvárásoknak. Ezen ego-
állapotok határai flexibilisek és áteresztők. Amikor a gyermek introjektálja a
fontos referencia személyeket és azok ego-kathex energiával telítődnek, akkor
azok szerepekké válnak; míg azok, amelyek object- kathex energiával telítődnek
belső tárgyakká válnak, amelyekkel kapcsolódnia és reagálnia kell. Például ha a
gyermek egy büntető szülőt introjektál ez az ego-állapot /internalizált tárgy/ úgy
büntetheti a gyermeket, mint azt az eredeti szülő tette és ettől depresszióssá
válhat, vagy más szimptómát fejleszt ki. Ha egy ilyen introjektál ego-állapot
ego-kathex energiával telítődik fel, az egyén belsőleg nem szenved, csak saját
gyermekeivel bánik hasonlóan, mert szereppé vált benne az introjektált szülő.
Természetesen, ha ez a büntető ego-állapot nyíltan megnyilvánul, önbüntető
viselkedéseket hozhat létre. Amikor a gyermek egy megsemmisítő traumával,
elutasítással, semmibevevéssel, vagy súlyos bántalmazással találkozik.
Disszociál és selfjének bizonyos részeitől visszavonja az ego-kathex energiákat
az életben maradás érdekében. Ezeket a self részeket újra energetizálhatja
object-kathex energiákkal és létrehozhat egy imaginált belső barátot, hogy az
segítse a traumával való küzdelmét. Ez az ego állapot elfojtódhat, amikor a
veszély megszűnik, de újra aktiválódhat a következő konfliktus, vagy stress
által, talán még súlyosabb formában. Watkinsék természetesnek tartják, hogy
hipnózisban, vagy más tradicionálisabb terápiában a regresszió újra aktivizálja a
páciens által regresszióval elért életkor ego-állapotait és így az ego-állapoton
belüli információk és érzések hozzáférhetővé válnak a tanulmányozás és a
következményes változás számára. Annak ellenére, hogy az ego-állapot a
páciens személyiségének csak egy kis szeletét reprezentálja, mégis úgy tűnhet,
mintha egy elkülönült személyiség lenne, amely a páciensen belül lakik.

Valójában úgy tűnhet, mintha mindannyian többszörös személyiségűek lennénk

egy nagyon fontos különbséggel. Egy igazi többszörös személyiségnél a határok
annyira átjárhatatlanok, hogy egy ego-állapot cselekedhet olyan módon, hogy a
másik ego-állapot nem képes azt tudatosítani. Legtöbbünk azonban, ha
cselekszik is olyat, aminek értelmét nem érti, tudatában van ennek a
cselekvésnek teljes személyiségéve. Ennek illusztrálására szolgáljon a
páciensnek adott általános magyarázat: „az egyik részem akarja ezt tenni, de a
másik részem nem engedi.”

Hipnózist használva a terapeuta közvetlenül képes a részletekkel beszélni és

azok is visszaszólhatnak. Feltárhatják, hogy mikor keletkeztek, mi hozta létre
őket, és mit próbálnak megvalósítani. Amit megpróbálnak megvalósítani az
rendszerint egy dicséretre méltó dolog, de módszereik sok kívánnivalót
hordozhatnak. A terapeutának egy pozitívabb összefüggésben újra kell alkotni
ezen célkitűzéseket. Például ha a rész bünteti a pácienst azért, mert rossz, ezt
újra lehet formulázni, mint egy kísérletet arra, hogy a pácienst a rész jobbá
szeretné tenni. Ha a rész ismétlődő félelmeket okoz, ezt úgy lehet meghatározni,
mint elképzelt, vagy reális veszélyek elleni védelmet. Az átfogalmazás csak
akkor lehet sikeres, ha egyezik a rész által megadott adatokkal. A rész céljának
pozitív átfogalmazása a technika fontos lépése és annak hatékonyságát
nagymértékben fokozza.

Időnként a részek klasszikus példái az idnek, az egonak és a szuperegonak,

habár felmerülhetnek olyan személyiség fejlődési fázisokban is, amelyek nem
fedik a Freudi elképzeléseket. A részek klasszikus példái lehetnek a szülő,
gyermek és felnőtt én állapotoknak a TA szerint, de feltűnhetnek minden elvárás
ellenére, mint egyszerű védekező mechanizmusok. Képtelenség előre tudni,
hogy hány rész fog megjelenni, de általában ki lehet jelenteni, hogy minden
szimptomatikus viselkedés legalább egy ego-állapotot hordoz; továbbá a rész,
amelyik magában foglal egy adott viselkedést, erős konfliktusban lehet egy
másik résszel, amelyik egy ellentétes viselkedést próbál megvalósítani.
Tapasztalatom szerint a terápia akadozik, vagy sikertelen lesz, ha öt vagy hat
résznél több próbál megmutatkozni, de úgy hallani, hogy ez egy relatíve ritka
jelenség.

Az előcsalt ego-állapotok száma részben attól függ, hogy mennyi a gyógyítás

alatt álló különböző, egymással kapcsolatban nem álló szimptóma, részben
pedig a gyógyító pszichoterápiás képzettségétől. Elképzelhető. hogy a terapeuta
előhív egy részt, amely kontrollálatlan ivást okoz; egy másik részt, amely
balesetveszélyes vezetést okoz, egy harmadik részt amely szexuális
promiszkuitást okoz; és előhívhat egy negyedik részt is, amely az önpusztító
viselkedésért felelős. Amikor lehetséges, jobb ha csak egy részt keresünk meg,
mintha hármat egy időben.

Gyakran a részekkel egyénileg foglalkozunk, egyikkel a másik után, a páciens

által hozott problémáknak megfelelően. Más alkalommal a részek olyan
konfliktusos viszonyban vannak egymással, vagy annyira bizalmatlanok
egymással, hogy csoport terápia válik szükségessé a páciensen belül. Például a
„Büntető” -egy szuperego alkotóelem - nem szünteti meg a pánikrohamok
létrehozását, mert nem bízik a „Kalandorban”, hogy az abbahagyja aktivitását,
amelyet a „Büntető” amorálisnak tart. A „Kalandor”, amely az idnek egy
gyönyörű példánya, nem csökkenti tevékenységét, mert attól fél, hogy a
„Büntető” soha nem fogja megengedni a páciensnek, hogy újra örüljön. Az
óvatos tárgyalásos kompromisszumok eredményeként és a „Stabilitás” ego rész,
mint bíró használata következtében a pánikrohamok alábbhagynak.

A páciens a szociálisan elfogadható viselkedéseket újra élvezni kezdi, és újra

alkalmassá válik egy boldog, produktív életre. Az átfogó változások alaposak,
nemcsak a pánikrohamokat, mint céltüneteket csökkentik; A páciens nem tartja
már fontosnak az élet különböző területén az extrém versenyzést, a kényszeres
munkavégzést. A szociális aktivitás fokozódása egy lazább életstílus
megvalósítását biztosította, s így több időt tudott fordítani feleségére és
családjára.

Majdnem minden résznek neve van, és ha megkérdezzük, meg is nevezik

magukat. Néha ez a név meglepetés a páciens számára. Általában a részek
megszokott neveket hordoznak, mint Samu, vagy Mária. A páciensnek gyakran
elképzelése sincs, honnan jön a név, más alkalmakkor a páciens hirtelen
felismeri „most már emlékszem, amikor én voltam.../az életkor, amikor az ego
állapot megjelent/ volt egy barátom, akit Samunak hívtak.”

A nevén kívül a résznek rendszerint kor és neme is van. A kor rendszerint

egybevág azzal a korral, amikor a rész született, és amikor a rész beszél, a
beszéd mintázata sokszor, de nem mindig, megfelel a páciens korának, amikor a
rész született. A rész neme gyakran az elfogadott elvárásoknak megfelelően férfi
vagy női. Női páciensek gyakran bírnak férfi résszel, míg ugyanez férfi
pácienseknél sokkal ritkább. Amikor az ego-állapot terápiát végezzük, nem kell
mereven alkalmaznunk, illesszük gyakorlatunkba rugalmasan. Az alant
közölteset egy első terápiás ülés szó szerinti leírása.

Jennifer esete
Jennifer 28 éves, egyedül élő, nagyon mutatós, intelligens és jó humorérzékű nő.
Részmunkaidőben dolgozott és esti főiskolai képzésre járt, hogy segítő
képzettséget szerezzen az egészségügyben. Azért kereste a terápiát, mert szerette
volna megérteni önpusztító viselkedéseit.
Az első találkozás alkalmával elmondta, hogy dipszomán ivó, időnként drog
fogyasztó és 16 autó balesete volt. Két éve homoszexuális partnere sikeres
öngyilkosságot követett el és jelenlegi homoszexuális partnere három nappal
ezelőtt öngyilkosságot kísérelt meg. Beszámolt brutális öncsonkító álmairól és
fantáziáiról.

Mindkét szülő alkoholista volt. Főleg apja nevelte fiúként lánysága ellenére.
Férfi szerep szerint viselkedett egészen főiskolára kerüléséig, ahol is hirtelen női
viselkedéseket vet fel és nagyon élvezte, ezt az új izgalmas szerepet.
Humorérzéke jó értelemben az osztály bohócává tette és sok barátot biztosított
számára. Jó tanulmányi eredményeit magas intellektusa szavatolta. Családjában
biztos pont volt és egyre inkább a „család segítője” szerepbe került. Amikor
elkezdte a főiskolát, túl volt egy hippi létformán és otthagyta egy
fundamentalista szekta kötöttségét leszbikus párjával.

A második találkozás jelen homoszexuális kapcsolatának kielemzésével telt,

majd partnere öngyilkossággal fenyegető zsarolásának elemzésével folytatódott
és egy rövid hipnózis átélésével fejeződött be. A páciens szívesen vállalta a
hipnózist, mint egy veszélyes kalandot, hasonlóan előző veszélyes létformáihoz

A terápia szószerinti leírása:

T: Úgy tűnik, hogy személyiségének van egy önpusztító része, míg
személyiségeinek más részei fejlődni akarnak és jól működni. Egyik része tudja,
hogy veszélyes dolog inni és nem szabadna ezt az önpusztító viselkedést
folytatni, mégis egy másik része ebbe a veszélyes irányba kényszeríti. A
pszichológiai teszt ugyanúgy részekből áll, mint a fizikai test. A legtöbb ember
azonnal megérti „egyik részem szeretné ezt tenni, de a másik részem nem
engedi.

Hipnózisban tudunk beszélni ezekkel a részekkel. Ez érdekes jelenség. Ezeknek

a részeknek rendszerint nevük van. Lehetnek megszokott keresztnevek, vagy
általános tulajdonságokat leíró nevek, mint pl.: félelem, düh, vagy bármi más
Lehet nemük. Szinte minden nő páciens, akivel eddig dolgoztam, legalább egy
férfi résszel is bírt. Nem találtam ezt ilyen gyakran férfi pácienseimnél.

Minden egyes résznek meghatározott kora van, ami megegyezik a páciens

életének traumatikus epizódjaival. Minden rész próbál Önnek segíteni
valamilyen módon, még akkor is, ha ez néha önpusztító forma. Büntethetik Önt
a múlt bűneiért, hogy jobb ember váljon Önből. Úgy tűnik ezek a részek
megtanultak születésükkor valamit, ezután lezárultak és nem tudnak befogadni
új viselkedéseket. Hipnózisban fel tudjuk nyitni ezeket a kapszulákat, és új
információkat tudunk bevinni belsejükbe, ami születésük óta lezárt. Így meg
tudják valósítani céljukat egy sokkal adaptívabb módon annál, ahogy eddig
tették. Nem próbálunk megszabadulni ezektől a részektől. Nagyon fontosak,
erőteljesek és részei Önnek. Azáltal, hogy tárgyalni tudunk ezekkel a részekkel,
képesek vagyunk olyan új viselkedéseket találni számukra, amelyek lehetővé
teszik a célok megvalósítását egy sokkal sikeresebb módon.
Szeretnék ma beszélni az önpusztító viselkedésért felelős résszel, hogy
megtudjam miért jelent meg az Ön életében, mit próbál megvalósítani és
szeretném megnézni megtudná-e valósítani ugyanezt egy sokkal hasznosabb
módon. Van esetleg kérdése?

P: Igen. Van egy kérdésem. Hogy tudna az én önpusztító részem egyáltalán

hasznos lenni a számomra? Említette, hogy nem akar ettől a résztől
megszabadítani?

T: Nos, mondhatjuk a rész azért viselkedik így, hogy büntesse Önt és így
megpróbálja Önt jobbá tenni. Szeretnék abban segíteni, hogy az a cél, hogy Ön
jobb legyen, egy más módon valósuljon meg, nem úgy, mint eddig és a
lelkiismerete továbbra is óvhassa Önt, „ne tegyed azt, az rossz”, vagy enyhén
megbüntesse Önt, ha valami rosszat tesz, hogy ne ismételje meg a jövőben.
Képes legyen megveregetni a hátát, ha valami jót csinált, azért, hogy jó dolgokat
csináljon a rosszak helyett, ellentétben azzal, ahogy azt a múltban tette. Ezen a
módon ezek a részek nagyon erőteljesen és hasznosan fognak működni a
jövőben. Egyéb kérdés?

P: Nincs.

T: Nos kezdjünk neki, valahogy úgy, mint a múltkor. Egy.....nézzen felfelé a feje
teteje irányába; érezze a feszülést. Kettő......lassan becsukódnak a szemhéjak és
vegyen egy mély lélegzetet. Jól van. Három......csak hagyja a kilégzést
megtörténni. Engedje meg a szemizmoknak, hogy ellazuljanak. Lassan ússzon
tovább egy kellemes hipnotikus állapotba.. Engedje meg, hogy szétáramoljon
egész testében .... mind jobban és jobban ellazul a teste ....ellazul az
idegrendszer.... mind mélyebben és mélyebben ellazul... egyre jobban érzi magát
ebben a kellemes mély nyugalmi állapotban, ami segíteni fog, hogy megértsünk
dolgokat, amelyek az Ön életében történtek és történnek. Tíztől lassan
visszaszámolok, és minden szám segíti Önt abban, hogy egyre mélyebb
hipnózisba kerüljön. Amikor kimondom a nullát, már olyan mélyre merült, hogy
személyiségének különböző részei közvetlenül lesznek képesek beszélgetni
velünk Tíz, kilenc, nyolc.........mélyebben és mélyebben.... hét, hat, öt,
négy..........csak hagyja, hogy merüljön.... mélyebbre és mélyebbre.......... három,
kettő, egy, nulla.... mélyebbre és mélyebbre....egyre mélyebbre. Van egy olyan
része, amelyik az önpusztítás felé irányítja Önt, a drog és az alkohol
segítségével, vagy az autóbalesetekkel, vagy a rossz, veszélyes emberi
kapcsolatokkal. Azt gondolom ez a rész olyan szándékkal teszi ezt Önnel,
amiről azt hiszi, hogy előnyös az Ön számára. Szeretném megismerni és
megérteni ezt a részt. Amikor a rész megvan, szeretnék szólni hozzá. Szeretném,
ha ez a rész jelentkezne és tudnék beszélni vele. Amikor itt van, mondja „itt
vagyok.”

P: Itt vagyok..

T: Köszönöm, hogy előjött rész. Van neve, amin szólítani tudom?

P: Rossz..

T: Rossz? Rendben van. Nő vagy inkább férfi ÖN?

P: Nő.

T: Rendben van, köszönöm. Hány éves volt Jennifer, amikor Ön megjelent?

P: Három.

T: Akkor Ön már hosszú ideje vele van, ugye? Mi történt, ami létrehozta Önt
Jennifer életében?

P: /hosszú szünet/ Versengés.

T: Versengés? Versengés kivel?

P: Az idősebb nővéremmel (Figyeljük a választ: az idősebb nővéremmel, nem az

„Ő idősebb nővérével”, ez azt jelzi, hogy a deperszonalizáció még nem érte el a
kívánt mértéket, ami szükséges ahhoz, hogy a Rossz rész és Jennifer különválva
kommunikáljon a terapeutával. A T. kérdései megkell hogy erősítsék a
különválást a rész és a P. között, ami a rész válaszaiban követhető).
T: Jennifer versengett az idősebb nővérével abban az időben? Hogyan
versengett?

P: Megpróbált figyelmet kapni a szüleitől. (A rész itt harmadik személyben

beszél Jenniferről a megfelelő disszociáció jeleként).

T: Milyen módon próbált figyelmet kapni szüleitől?

P: Bármit képes volt megtenni, hogy figyelmet kapjon.

T: Sajnálta Jennifert, mikor nem kapott elég figyelmet?

P: Igen.

T: Igy Ön ott volt, hogy segítsen Jennifernek figyelmet kapni. (Elkezdődik a

„Rossz” részviselkedés pozitív aspektusainak elkülönítése).

P: ah hum.

T: Azóta Ön állandóan azon dolgozik, hogy megfelelő figyelmet kapjon

Jennifer?

P: Ah hum.

T: Akkor Ön az Ő jó barátja és így próbál segíteni Jennifernek, hogy elég

figyelmet kapjon, így van?

P: Ah hum.

T: Természetesen, amikor Jennifer autóbalesetet szenved, az rengeteg

figyelemmel jár, ugye? Úgy vélem, mikor túl sokat iszik, vagy valamilyen
drogot használ ez rengeteg figyelemmel jár, igaz?

P: Ah. Hum.

T: Ön valójában megpróbál mindig segíteni neki azáltal, hogy létrehozza a fent

említett viselkedéseket. Volt Önnek olyan tapasztalata, hogyha jó dolgokat
művel, nem kap elég figyelmet?

P: (szünet, sóhajt) Néha, ha jó dolgokat teszek, még sem kap Jennifer elég
figyelmet.
T: Igy van. Néha működik, néha nem, ugye?

P: Ah hum.

T: Mondja csak, ha rossz dolgokat tesz, ez mindig jól működik?

P: Nem. Bizonyos elégedettséget érzek, ha rossz dolgokat cselekszem., azonban

nem működik minden esetben tökéletesen. Rossz dolgokat tenni - ez néha
sérülést is okozhat.

T: Hogy érzi magát, amikor Jennifer megsérül?

P: Szomorúan.

T: Gondolja, hogy Jennifer képes lenne elegendő figyelmet kapni azáltal, hogy
megfelelően viselkedik, használja az intelligenciáját, érettségét, ítélőképességét
és erejét? Lehetséges, hogy csak úgy kapjon figyelmet, ha megfelelően
viselkedik?

P: Valahogy most erre nem szívesen válaszolok..

T: Bizonyára. Ön már egy jó ideje egyféleképpen teszi ezeket a dolgokat és

nehéz lehet másképpen cselekedni, ugye?
(Vegyük észre a változástól való hezitálást, amit gyakran láthatunk
pácienseinknél a terápia folyamán).

P: Ah. Hum.

Mivel Ön Jennifer barátja és azt akarja, hogy figyelmet kapjon és Ön nem érzi
jól magát, amikor Jennifer megsérül, mi a véleménye arról, lehetséges a
dolgokat más módon csinálni,

P: Ah hum.

T: Úgy gondolom, Ön is úgy találja, hogy Jennifer nagyon rendes ember, sok
energiával. Képes jó döntéseket hozni és jó dolgok végzésével is sok figyelmet
kapni. Az iskolában, vagy a munkahelyén sokkal több figyelmet kaphatna
egészséges, megbízható emberektől, akikkel kapcsolatba fog kerülni, mint a
vesztesektől, akikkel most kapcsolatban van. Természetesen nagyon sok
figyelmet kap ezektől a vesztőktől, de ez lehúzza Őt, fájdalmas számára és úgy
érzi, hogy csapdába került ezekben a kapcsolataiban. /Ezeket az adatokat a p. az
első beszélgetésnél mondta el és így ezen adatok elfogadhatóak voltak számára./
P: Igen.

T: És ha Jennifer inkább győző lenne, mint vesztő, néhány esetben lehet, hogy
nem kapna annyi figyelmet; de a neki szóló figyelem minősége sokkal jobb
lehetne Érti ezt?

P:Ah hm. Azt akarom mondani, hogy később én meghalok.

T: Mi öli meg Önt?

P: Jennifer szegényes és színvonaltalan kapcsolataiban korlátozva volt általam

és már nem lesz fontos, hogy ez ilyen rossz legyen. Bele vagyok ebbe ragadva,
és úgy érzem elpusztítanak.

T: Nos nézze. Nem akarom, hogy Ön meghaljon. Ön Jennifer barátja. Együtt

van vele hosszú ideje, erőt, energiát adott neki. Rávette, hogy megtegyen
bizonyos dolgokat még akkor is, ha nem akarta azokat megtenni. Ha Jennifer
egyik része ilyen sok erővel és energiával bír, úgy gondolom, hogy ez egy
nagyon fontos rész számára. Szeretném, ha elkezdené ezt az erőt új módon
használni. Azt gondolom kitűnő dolog, hogy Ön azt akarta, Jennifer figyelmet
kapjon, de ennek a figyelemnek a minősége szükséges, hogy változzon. Úgy
gondolom, hogy a versengés nagyon egészséges, ha ésszerűek a határai.
Segítheti Jennifert, mikor ezt fontosnak érzi, de nagyon fontos, hogy a versengés
egy egészséges módon történjen, egy egészséges viselkedéssel érje el a
figyelmet. Változtassa meg az irányt, hogy segítse őt ebben, egy kitűnő barátja
lesz és Jennifer életének egy nagyon fontos részévé válik. Kitűnő szövetséges
lesz Jennifer számára a jövőben. Nem gondolnám, hogy Jennifer meg akarná
ölni Önt, vagy kívánná az Ön halálát, ha Ön megváltoztatja viselkedésének
irányát. Rokonszenvesen viselkedik.

P: Csodálatosan hangzik.

T: Rendben van. Nézzük csak. Hosszú ideje már egyformán viselkedik. Nem
gondolnám, hogy mindezt egyszerre meg tudná változtatni; Ha csak egy kicsit is
módosít viselkedésén, azt fogja találni, hogy a dolgok újra jó irányba mozognak.
Jennifer és természetesen Én is türelmesek leszünk, amíg fáradozik ezen a
tanulási perióduson. Csinálhat néhány hibát, de csak a fejlődést várjuk el, nem a
tökéletességet..

P: Nos tudja Jennifer mindig félt az unalomtól. Jennifer sokszor attól félt, hogy
nem kap elég izgalmat, nem lesz erre elég ideje, nem kap elég figyelmet, nem
fog elég jól cselekedni és ilyenkor történtek a sérülések.
T: Ismer Ön olyan részt, amely ugyanilyen érzéseket okozhat Jennifernek?

P: (Hosszú szünet)

T: Talán nem ismer ilyet. Talán még nem találkozott egy ilyen résszel. Nézze
úgy tűnik Ön nagyon kreatív. Létrehozott rengeteg veszélyes szituációt, amelyek
bajokat okoztak, szeretném, ha kreatívan jó helyzeteket teremtene a figyelem
elnyerésére. Ez a változás eltarthat egy ideig, amíg Ön megtanulja ezt, de azt
gondolom sokkal gyorsabban elsajátítja majd, mint ahogy Ön gondolná. Az
eredményeket nagyon kellemesnek fogja találni. Tapasztalni fogja, hogy igenis
vannak egészséges megnyilvánulások, amelyek sokkal érdekesebbek, mint az
egészségtelen és veszélyes viselkedések. És ezek sokkal biztonságosabbak, mint
az előzők. Nos azt szeretném, ha elkezdené használni erejét és találékonyságát
az új irányba.

P: Rendben van.

T: Nem szívesen hívom Önt Rossznak, mert úgy gondolom, hogy mindig
segítőkész próbált lenni, csak rossz irányba. Addig fogom Rossznak hívni, amíg
nem jelenik meg egy másik név, a Rossz helyett.

P: Uh, én sem kedvelem a nevemet.

T: Úgy vélem nagyon együttműködő és nagyra értékelem az információkat,

amiket adott. Nagyra értékelem a szándékát, hogy megpróbál a dolgokon
változtatni. Szeretne valamit megkérdezni, vagy kommentálni talán?
P: Uh. Jennifer elméjébe betápláltam, hogy lopjon el dolgokat. Jennifer
bűnösnek érzi magát, mert többet vett el, mint ami megilleti, a szülei pénzéből.
Dolgokat elvenni, önző dolog.

T: Mostanában is vett el dolgokat?

P: Igen.

T: Ön vette rá Jennifert, hogy elvegye azokat a dolgokat, azért, mert

depriváltnak
érezte magát?

P: Uh hum.

T: Milyen módon depriválódott?

P: Óh, lelkileg bántották és így megérdemelte, hogy pénzt kérjen kölcsön
anélkül, hogy szándékában lett volna azt visszaadni. Elment szórakozni, drogot
vett belőle és megvacsorázott. Azt mondtam Jennifernek, hogy már megfizetett
és lépjen át bűntudatán. Miután már elkérte a pénzt, ez jár neki, csináljon
bolondot a lelkiismeretéből, szerezze meg a drogot és varázsolja el magát. Aztán
minden a már jól ismert módon történik.

T: Nos ez igaznak tűnhetett számtalan alkalommal, amikor Jennifert lelkileg

bántották. Láthatja, hogy, amikor rávette ezekre a megoldásokra, ez bűntudatot
okozott és Jennifer még mélyebbre került. Nem úgy végződött, hogy jobban
érezte magát, hanem még inkább rosszabbul.

P: Uh hum.

T: Ismét mondanám, megpróbálhatna a barátja lenni. Önnek az volt az

elképzelése, ha Jennifer ellopja ezeket a dolgokat, ez kiegyenlít számára
sérelmeket, és ettől jobban érzi magát.. Mondhatnám, hogy az elképzelése
kitűnő, de a módszere nem működik jól, más módszereket kell találnunk,
amelyek jobb állapotba hozzák Jennifert, nem rosszabba.

P: Ez olyan ismerősen hangzik. Már olyan régóta együtt vagyunk. Ez olyan

meghitt, Könnyű számára, hogy hallgasson rám és engedelmeskedjen. /Ismét az
ellenállás a változással szemben./

T: Ön Rossz nevű rész az, akire Jennifer figyel, és Ön kezdheti el a változást. Ön

az Ő barátja, Ön próbál segíteni neki, hogy jobban érezze magát, de azt is tudja,
hogy ezzel az eddig végzett segítésekkel sokszor ártott Jennifernek. Elkezdhetne
más elképzeléseket ültetni a fejébe, sokkal konstruktívabb megoldásokat.
Mondja csak, hogy viselkednének Jennifer szülei, ha elkezdene jó kislányként
viselkedni, örülnének ennek?

P: Nagyon boldogok lennének.

T: És ezért talán nagy figyelmet is kapna, ugye? Elképzelem, hogy nagyon

boldogan adnának pénzt számára kölcsön, vagy egyszerűen csak pénzt adnának,
mert tudják, hogy Jennifer sokkal szociábilisabban és sokkal hatékonyabban
viselkedik. Úgy véli, szándékukban lenne ezt megtenni?

P: Uh hum. Amikor gyerekként gondozták, a rossz viselkedés fokozott

törődéssel járt, ma már ez csak egy reakció, amikor ilyen módon viselkedik és
nem segíti a kapcsolatát szüleivel.
T: Ha elkezdene elfogadhatóan viselkedni, gondolja, hogy ismét figyelmet
kapna, de egy sokkal jobb minőségűt, így van ez?

P: Uh hum.

T: Úgy vélem érti mi az Ön feladata és megértette, hogy semmi szükség nincs az

Ön halálára. Remélem ez nem történik meg, mert Ön nagyon erős és ha egy új
irányba indul, jó minőségü figyelmet fog kapni. Van még valamilyen kérdése,
vagy hozzáfűzni valója?

P: Sokkal jobban érzem magam, hogy Jennifer része maradhatok.

T: Bizonyára nagyon értékes része lesz Jennifernek és sokkal jobban fogja

érezni magát. Inkább, mint egy másik részként állandóan küzdeni Ön ellen.
Jennifer elfogadja Önt, mint egy hű szövetségest, Ön és a többi rész ugyanabba
a jó irányba fognak tevékenykedni. Ahelyett, hogy ez az egymás elleni
küzdelem energiákat fogyasztana, úgy fogja találni, hogy az energiákat
ugyanazért a célért hasznosítják és így együtt a többi résszel sokkal erősebbek és
egészségesebbek lesznek.

P: Tudja, úgy érzem, bocsánatot kellene kérnem.

T: Nem gondolnám, hogy szükség lenne erre, mindig segíteni próbált és ezért
nem szükséges bocsánatot kérnie. Megragadt egy nagyon korai időszakban és
ezért gondolta, hogy ugyanazon a módon tud segíteni később is. Ha még mindig
ugyanazon a módon akarna segíteni, bocsánatot kellene kérnie, de most már érti
a különbséget. Jennifer tartozik Önnek hálával azért, hogy olyan keményen
dolgozott érte, az Ő érdekében. Nagy megkönnyebbülés lesz, hogy egy másik
módon folytatja Ön ezt a munkát, de továbbra is hűséges és jó barátja marad
Jennifernek. Jennifer megtanulja szeretni és elfogadni Önt, amikor megérti,
hogy egy új módon dolgozik érte.

P: Nagyszerű lesz.

T: Köszönet az információkért és az együttműködésért. Szeretnék Önnel a

következő héten újra beszélni, hogy lássam, hogy haladnak a dolgok, az általunk
vágyott változások hogyan működnek és milyen más részekkel kell beszélnünk
még.. Most megkérném, hogy menjen vissza, ahonnan jött. Nagyon köszönjük
együttműködését. Semmi szükség arra, hogy meghaljon Jenniferért, azért, hogy
jobbá tegye életét. Meggyőződésem, hogy jelenléte mindig nagy segítség lesz
számára.
Most visszafelé számolok háromtól és lassan éber lesz.
Érdekes volt ugye?
P: Ohh, az volt. Úgy éreztem, mintha mélyen belülről jött volna, izolálva volt és
mintha csak mellette léteztem volna, mintha a részt Ön működtette volna.

T: Nos úgy gondolom, megértette, amit gondoltam, hogy ezek a részek

hasznosak lehetnének az Ön számára.

P: Igen. Bármi jött, én csak vettem, ami jött, meglepett. Olyan volt, mintha nem
itt lettem volna, amint reagálok. Jó érzéseim vannak erről a kezelésről. Úgy
érzem, valami fontos történt.

T: Természetesen bizonyos megértés megtörtént ez nagyon fontos első lépés A

viselkedésben bekövetkező változások fogják bebizonyítani, mennyire volt ez
hasznos. Gyakran a változások gyorsan megtörténnek. Lehetnek visszaesések a
régi viselkedéshez, mert a régóta fennálló rossz szokások nehezen változnak.
Talán néhány valódi változás megtörténik ezen a héten.

P: Talán egy valódi megkönnyebbülés, hogy a részemnek nem kell meghalnia.

Mindaddig, amíg úgy érzi, részem lehet, értem dolgozik, nem ellenem. Pokolnyi
energia van benne, kedvelem Őt, mókás..

Negyedik kezelésre (második ego-state) Jennifer boldogan és jó érzésekkel

érkezett. Elhatározta, hogy megszakítja szerelmi kapcsolatát és annak ellenére,
hogy döntése után rosszul érezte magát, nem ment inni, mint ahogy ezt máskor
tette volna. Beszámolt arról is, hogy sokkal nyíltabban viselkedik másokkal.

Elmondta, hogy hirtelen elsírja magát, minden ok nélkül és ez aggodalommal

tölti el. Hipnózisban megszólítottam a sírást okozó részt: Melankólia válaszolt.
Jennifer 5 éves korában jelent meg ez a rész, amikor szülei részeges
veszekedései sok problémát jelentettek és a rész segített a rossz érzések
kioldásában. El lett fojtva és csak ritka esetben tudta ezt a tiltást áttörni. Ilyenkor
az érzés nem illeszkedett az éppen történő eseményekhez. Megerősítettem
Melankóliát, hogy működése nagyon értékes, de értékének fontos részét elveszti,
amikor az érzés nem megfelelő időpontban jelenik meg. Melankólia megígérte,
hogy nem jön alkalmatlan időpontban elő, ha Jennifer megígéri, hogy hagyja
megjelenni az érzelmet a megfelelő helyzetekben. (Az alkalmatlan időpontban
megjelenő sírás többször nem jelentkezett).

Ötödik kezelés: Jennifer egy rossz hétről számolt be. Visszaesés történt, kokaint
és alkoholt fogyasztott. Hipnózisban a megszólított rész, mint Keménység
nevezte meg magát. A Keménység Jennifer életében először négyéves korában
jelentkezett, hogy a családi problémákat segítse kezelni. A rész, úgy gondolta,
hogy Jennifer nem képes megküzdeni a családi problémákkal, csak akkor, ha
kemény lesz. Gratuláltam a résznek, hogy segített Jennifernek a koraibb
életszakasz sok nehézségével, de rámutattam a keménység és erő közti
különbségre és megkértem, hogy a jövőben inkább az erőre lesz szükség és ezen
a módon segítse Jennifert. A rész megértette és megígérte a változást a segítés
módjában.

Hatodik kezelés: Jennifer pozitív változásról számolt be. Hipnózisban a

„Kölyök” jelentkezett és elmondta, attól fél nem lesz hely számára Jennifer
életében. Kifejeztem megbecsülésemet a vidámságért és örömért, amit a Kölyök
hozott Jennifer életébe és biztosítottam, hogy mindig lesz számára hely, ha a
megfelelő időben jelentkezik.

Kilencedik kezelés: Hipnózisban felvettem azzal a résszel a kapcsolatot, amelyik

homoszexuális akart maradni. A rész „Leszbikusnak” nevezte magát és Jennifer
ötéves korában jelent meg, jelezve a súlyos pszichopatológiai történéseket. Apja
fiúgyermeket szeretett volna, de kiderült, hogy soha nem lehet fiú gyermeke
öröklődő betegsége miatt, így kisebb lányát kezdte fiúként nevelni
Leszbikus segített Jennifernek, hogy apja elvárásának eleget tegyen.

Jennifer anyja, mind testileg, mind érzelmileg fejletlen volt és Jennifer

vágyódott a női szeretetre és érzelmekre. A homoszexualitás segítette ezt a
vágyódást megvalósulni. Szüksége volt táplálásra és támogatásra és úgy
gondolta, ezt egy férfitől soha nem kapja meg. Jennifer gyűlöletet alakított ki
apja iránt és úgy gondolta, ha leszbikus marad, akkor bosszút áll apján.

Hipnózisban megkíséreltem kapcsolatba kerülni, azzal a résszel, amelyik

heteroszexuális akart lenni. Ez a rész „Jenni” volt. Jenni Jennifer főiskolás
életében jelent meg és segített neki, hogy egyre több női tulajdonságot és
viselkedést próbáljon ki. Jennifer rövidesen szerelmes lett egyik professzorába,
aki nőként kezelte és nagyon élvezte ezt az állapotot.. Néhány kezelés után
közös megegyezéssel befejeztük a terápiát, azzal a megállapítással, hogy
Jennifer jelentkezik, ha szüksége van pszichoterápiás segítségre.

Megbeszélés:
Felmerül az a kérdés, hogy a hipnoterápia alatt vajon nem a szuggesztió a
legfontosabb jelenség, ami gyógyít és más tradicionális terápiánál nem
ugyanerről van-e szó, csak egy lassabb folyamatban történik a változás. Sokak
által megfigyelt jelenség, hogyha a terapeuta szuggerál egy emléket, a páciens
később úgy emlékszik, hogy az az Ő saját emléke. Lehetséges az is, hogyha a
terapeuta ismétlődően hasonló értelmezéseket ad: „szexuális intim helyzetekben
feleségével átéli azt a gyerekkori vágyát, hogy szexuálisan együtt legyen
anyjával” a páciens hajlamos arra, hogy azt egyre jobban elhiggye, holott nem is
volt igaz. (emlékezzünk az imprinting jelenségre: a terapeuta létre tud hasonlót
hozni/. Ha a terapeuta így folytatja: „Egyszer, amikor már eléggé átdolgozta ezt,
megszabadul a tünettől. A páciens követheti a szuggesztiót és meggyógyulhat. A
gyógyulás csak tapasztalati bizonyíték és nem bizonyítja egyértelműen a
teoretikus feltételezéseket. Úgy találjuk számtalan esetben, hogyha a traumát
feltárjuk és a kísérő érzelmi állapotot visszaidézzük és csökkenteni, vagy
feldolgozni tudjuk, a páciens javul. Maga Freud is így hitte, amíg használta a
hipnózist. Az a tény, hogy a technika kevésbé működött Freudnál, lehet annak
következménye, hogy Freud páciensei nem a reális traumához regrediáltak,
hanem a Freud által feltételezett, de nem reális traumák átélése
sikertelenségekhez vezetett.

Az ego-state terápia átélheti a traumát, de új megoldások kialakulását is segíti és

itt különböző viselkedés változtatás is történhet már terápiás technikák
kombinálásával. A pozitív változásokat pedig a reális élethelyzetekben való
gyakorlás és mérhető pozitív változások visszaigazolhatják.

A Rész eltávolítása az ego-state terápiának az alapvető célja, hogy integrálja a

különböző részeket a személyiségbe, mégis előállhat az a helyzet, hogy egy
veszélyes részt eliminálnunk kell. Ezt a lépést csak akkor tudjuk megtenni, ha a
terápiás kapcsolat ezt elbírja, és a páciens szándékolja ezt a változást. A páciens
szándéka ellenére semmilyen hipnózis technika nem tud tartós eredményt elérni.
Amint azt fentebb bemutattuk az ego állapot terápia egy dinamikus
megközelítés, amely során egyéni, család és csoport módszereket használunk,
hogy az egyénen belüli self családot alkotó ego állapotok közötti konfliktusokat
megoldjuk. Habár ezek az ego állapotok megszokott körülmények között
rejtettek, kivéve a többszörös személyiségűeket, hipnózissal aktivizálhatók és
hozzáférhetővé válnak a terapeuta számára. A terápiás munkához módosult
tudatállapotban felhasználhatók a viselkedésterápia, a kognitív terápia, a
dinamikus terápiák és a humanisztikus módszerek is.

A többszörös személyiségűek leghatékonyabb gyógyítása az integráció, nem a

fúzió. Ha a fúziót erőltetjük, az valószínűleg instabilitást és újra disszociációt
okozhat. Sokkal hasznosabb megközelítés, ha pácienseinket visszavisszük a
differenciációs, és disszociációs folyamatok mentén, olyan módon, hogy a rigid
határokat csökkentjük, kisebbítjük a konfliktusokat az ego állapotok között,
belsőleg megismerjük az ego állapotok szükségleteit, támogatjuk az érett
megértést a részek közötti belső kommunikációban. Hasonlóan, ahogy azt
családterápiában tesszük. Nincs szükség arra, hogy küzdjünk az ellenállásokkal,
amelyeket a különböző ego állapotok felmutatnak, hogy fenntartsák
azonosságukat és létüket, egy elkülönültséget, amely normális, adaptív
differenciálódáson megy keresztül a terápia során. Felismerjük az eredeti
szükségszerűséget, de átfordítjuk egy konstruktív irányba, azáltal, hogy eredeti
identitásukat nem kérdőjelezzük meg, de fokozzuk az ego részek közötti
kommunikációt. Nem a fúzióra törekszünk, hanem az integrációra, mint ahogy
az az egészséges személyeknél történik a szocializáció során. Azok az ego
állapotok, amelyek kognitíve eltérnek egymástól, és ellentétes célokkal bírnak,
gyakran konfliktusokhoz vezetnek. Amikor ezek a részek nagyon energetizáltak,
és rigid, átjárhatatlan határokkal bírnak, létrejöhet a többszörös személyiség.
(MPD). Az ego állapotok közötti konfliktusok rendszerint rejtettek.
Manifesztálódhatnak szorongásban, depresszióban, vagy számtalan neurotikus
és szomatikus tünetben és kóros viselkedésben. Az egymással versengő ego
állapotok spontán módon nem jelentkeznek, hipnózissal kell megjeleníteni őket.
A terápia egy belső egyezkedés, amelyet alkalmazhatunk közvetlenül,
viselkedésterápia, lereagáltatás, vagy analitikus gyógyítás formájában,
rendszerint módosult tudatállapotban.
Nagyon fontos, hogy a terapeuta ne hozzon létre műtermékeket, mert a kellően
hipnábilis betegek sok mindent létrehozhatnak a terapeuta kedvéért.. Nem fontos
minden ego állapotot kikutatni a terápia során. Az ilyen keresgélések csak
műtermékekhez vezetnek. Az a fontos, hogy feltárjuk azokat az ego állapotokat,
amelyek a terápiás problémát hozzák létre és feltárjuk ezen ego állapotok
szükségleteit és konstruktív módon kielégítsük azokat.

Ezen szükségletek kielégülését sokszor éppen egy ellentétes viselkedés

akadályozza meg. Például gyakran egy büntető rész éppen egy támogató
szükségességgel bír. Pl.: „Bántanom kell, vagy a világ még jobban bünteti.” Az
ilyen konkrét, gyerekes gondolkodás nagyon tipikus A gyermek, amelyik
súlyosan traumatizált volt disszociált és egy rész megmarad, mint egy ego
állapot a felnőttön belül is és most is úgy gondolkozik, mint a trauma idején. Az
idő megállt az ego állapotban. Az ilyen ego állapotnak szükséges, hogy
megtanuljon egy konstruktívabb viselkedést, hogy az egész személyiséget védje.
A dependens ego állapotokat gyakran táplálni kell belső folyamatok
segítségével, amelyeket a terapeuta tudatosan kielégít. A szülő ego állapotoknak
gyakran adaptívabb viselkedést kell elsajátítaniuk, hogy szülői céljaikat
megvalósítsák. Pl.: „Szeretném, ha ezt megvalósítanád” nem a szidás a
legmegfelelőbb forma ennek elérésére. Rendszerint ezek a szülői ego állapotok
nem kellően érettek. Rendszerint gyerek ego állapotok és megpróbálnak úgy
cselekedni, mint az eredeti szülők, amelyek introjektálódtak, amikor a páciens
gyerek volt és ennél fogva gyerekként gondolkoznak a felnőttön belül
Maradványai annak a kislánynak, aki anyja ruhájában járt és utánozta annak
mimikáját.

Számtalan módja van az ego-state terápia elkezdésének. Egyszerű módja a

terápiának, ha létrehozzuk a módosult tudatállapotot a páciensnél. Akár egy
megszokott indukcióval, akár a progresszív relaxációval, vagy az AT alapfoka
segítségével, vagy bármilyen más módon.. (Végül is a hipnózis egy módosult
tudatállapotban végzett terápiás beavatkozás, hogy elérjük a belső erőforrásokat
és ez többféle módon megvalósulhat). Ha létrejött a módosult tudatállapot,
mondhatjuk: „Szeretnék azzal a résszel beszélni, amely létrehozza ezt a
viselkedést, vagy állapotot, de ha nincs ilyen rész, az sem baj.” A későbbiekben
vigyázzunk, hogy ne hozzunk létre műtermékeket, a felhasznált anyag mindig az
éber állapotban gyűjtött explorációs anyagra épüljön. A műtermékek nagyon
törékenyek és átmenetiek, mert nem igaz, nem valódi múltbeli vagy jelenbeli
élményekre épülnek, hanem a terapeuta műtermékei. A terápia során
kigyomlálásra kerülnek a beteg által és segítségével.

Gyakran egy szobát hallucináltatok, ahol a páciens egy kényelmes székben ül és

én is ott ülök egy másik székben és figyeltetem a pácienssel az ajtót, hogy lássa,
ha bárki belép. Másik kevésbé szuggesztív módszerem, hogy megkérdezem a
hipnózisban lévő pácienst: „Kíváncsi lennék, vajon miért fáj mostanában annyit
a feje?” Vagy tovább próbálkozom: „Tudna-e valaki valamit mondani erről a
fejfájásról?” (vagy bármilyen más tünetről). Ilyenkor egy ego állapot gyakran
tud erről valamit mondani.

Bárhová merészkedünk hipnózisban, elkísérem a pácienst, hogy ne érezze magát

egyedül és elhagyottnak. Gyakran használok asztal immaginációját, ahol a
páciens és én együtt ülünk és kommunikálunk azzal, aki belépett a képzeletbeli
szobába és elkezdődik egy belső dialógus. Gyakran az ego állapot egy testi
tüneten keresztül fejezi ki magát, ami lehet pl. fejfájás. Az emberi elme úgy
tűnik határtalan sokszínűségben képes magát kifejezni és megvédeni.

Ha szükséges, a személyiség olyan részével is kapcsolatba tudunk kerülni,

amely nem „egoizált”, amely, mint egy megfigyelő működik és nem mint egy
érzelmileg bevonódott rész. Ez a rész információkat adhat a belső viszonyokról,
kulcsokat adhat a folyamatokhoz, képes visszavinni a pácienst a fontos
lereagálásra és feldolgozásra váró traumákhoz. Lehetséges, hogy ezzel a résszel
csak az új jelzéseken keresztül tudjuk felvenni a kapcsolatot, ugyanis nem
minden ego állapot hozzáférhető verbálisan. Lehetnek néma ego részek,
amelyekkel, az ujj jelzésekkel kommunikálhatunk, más részek pedig a
szomatizáción keresztül jeleznek, alakot is ölthetnek, mint ideál, én, stb, Pl. az
egyik páciens része megjelent, mint egy tavacska istennője, aki segítette a
kicsiket és gyengéket. Az ilyen vizualizációk gyakran mellékterméknek
tűnhetnek a terápia folyamán, de ha a terapeuta nem szuggerált ilyen fantáziákat,
akkor ezek az alakok valódiak a páciens számára. Az olyan személyek, akik
elhanyagoltak voltak gyermekkorukban a gondoskodó terapeutát
introjektálhatják és létrehozhatnak egy idealizált ego részt.
Nagyon fontos, hogy a terapeuta elfogadó és felnövesztő legyen és tudjon
gyerek nyelven kommunikálni a részekkel, ha azok a gyerekkorban fixálódott
ego részek. Fontos, hogy a gyógyulás a páciens mély struktúráiból jöjjön és ha
ez jól működik, a részek integrálódnak és a self család részei jól érzik magukat,
akkor a terápia nagyon hatásos lesz.

EGO STATE THERAPY

l./ Magyarázd el a páciensnek a koncepciót, mielőtt elkezded a hipnózist.

2./ A hipnotikus indukció után a speciális viselkedést, vagy érzést okozó részt
kérd meg „Szeretnék beszélni azzal a résszel, amelyik okozza Önnek a
.....Amikor a rész megvan, kérem, hogy mondja, itt vagyok”.
3./ Amikor a rész jelzi a jelenlétét, köszönjük meg és kérdezzük? „Mi a neved
rész?” (Megkérdezhetjük a nemét is, ha ez nem tűnik ki a nevéből).
4./ Kérdezd meg mennyi idős volt a páciens, amikor a rész megjelent,
megszületett. A személyes névmások megfelelő használata segíti a disszociációt.
Mennyi idős volt a p. (mondjuk a nevét), amikor ÖN, (Te) megszületett?
Megjegyzés: az ego állapot rendszerint fiatal és így egyszerű nyelvet
használjunk.
5./ Kérdezzük meg, mi történt a személlyel, amikor a rész megjelent és esetleg
segítette a p. a problémás helyzet megoldásában.
6./ Ha lehetséges, próbáljuk meghatározni mi volt a rész célja:” Igy Ön ott volt,
hogy segítsen neki /büntetni, vigasztalni magát/, így van?
7./ Adjunk jelzést a cél fontosságára, értékére, határozzuk meg pozitív értékeit
újra.
8./ Javasoljunk a szándék fenntartására jobb viselkedéseket és kérjük fel a részt
az új viselkedés kipróbálására, kérjük meg az együttműködésre.
Ha a rész vonakodik, javasoljuk, hogy az új viselkedést csak egy hétig próbálja
ki, hogy megtudja, hogy működik.
9./ Köszönjük meg a résznek az információkat és az együttműködést és
biztosítsuk, hogy a következő találkozáskor leellenőrzzük, hogy sikerültek az
előző terápiás óra változásai. Aztán mondjuk neki: ”Most talán visszamehetne
oda, ahonnan jött”.
1O./ Hívjuk vissza a p. „Amikor visszaszámolok háromtól, az egész személy
éber lesz és mindenre emlékszik, és nagyon kellemesen érzi magát”.