Hipnózis mint sajátosan megváltozott tudati állapot

Összeállította: Dr. Daubner Béla

A hipnózis, hipnoterápia rövid története:

Az alváshoz hasonló állapotokban (kiváltott módosult tudatállapotok)

alkalmazott szuggesztiók gyógyításra való felhasználását az emberiség
már több mint 4000 éve alkalmazza.
Az ókor szuggesztióval gyógyító orvos papjaitól a középkor
természetvarázsló orvosain, majd Gassner ördögűző szertartásain át
közvetlen út vezet F.A. Mesmer „animális magnetizmus” -áig, majd
Puységur márki mesterséges szomnambulizmusán és Braid immár
„hipnózis”-nak nevezett gyakorlatán át a hipnózis első fénykoráig a XIX.
Század végén, amelyet a Salpetriere-i és Nancy-i iskola - Charcot és
Bernheim - tudományos vitája mellett olyan hipnózissal foglalkozó
gyógyítók fémjeleztek, mint Sigmund Freud és Pierre Janet.

A XX. Század elején a hipnózis méltatlanul háttérbe szorult a

pszichoterápiában Freud negatív hatására. A hipnózist ugyanis ebben az
időben alvásszerű állapotnak tartották, amelyben autoriter módon
alkalmazott direkt szuggesztiókkal a tünetek megszüntetésére
koncentráltak csupán. A fedőterápiaként alkalmazott hipnózis hatása még
jól reagáló páciens esetében is csak rövid ideig tartott, és gyakran
következett be tünetváltás.

A gyorsabb, hatékonyabb kezelési formák iránt a klinikumban egyre

erősödő igény talaján az 1960-as évekre teremtődtek meg a
szemléletváltás előfeltételei, s e váltás a hipnózis terápiás
felhasználásának mai reneszánszához vezetett. A szemléletváltás a
hipnóziskutatásból táplálkozott elsősorban amely elvezetett a hipnózis
jelenségeinek megbízható leírásához, az elvárások, attitűdök, kontextuális
hatások jelentőségének tisztázásához, a lényeges jelenségek és
műtermékek elkülönítéséhez, az alvásszerűség mitoszának lehántásához
stb. Közben a direkt autoritter hipnózis stílus átalakult, megjelentek a
megengedő és indirekt hipnózis technikák, kidolgozták az autó hipnózis
különböző formáit és jelenleg a modern, jól képzett hipnotizőrök
hipnóterápiás gyógyító munkájában nem a terápeuta „mágikus erejére”
hanem a beteg élményeire és eddig kihasználatlan adaptív lehetőségeire
épít.

A következő igen fontos lépés az interakciós (egymásra hatásos) folyamat

komplex elemzése
volt amely alaposan a vizsgálta, hogy hogyan hat egymásra a páciens
szubjektív élménye, magatartása, a benne végbemenő élettani változások
és a hipnoterápia személyközi klímája. A hipnózis jól kombinálható a
magatartásterápiákkal, a dinamikusan orientált és pszichoanalitikus
terápiákkal stb. a lgtöbb hipnózist alkalmazó pszichoterápeuta ma
eklektikus szemléletü „integratív hipnoterápiát” alkalmaz, amelynél a
hipnózist a beteg igényeinek és személyiségének, valamint a terápeuta
képzettségének megfelelően a legkülönbözőbb más pszichoterápiás
módszerekkel kombinálva, egyénileg és csoportban lehet használni,
felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt.

A hipnózis mint sajátosan módosult tudati állapot

jellegzetességei:

A hipnózis nem alvásszerű állapot, hiszen prof. Dr. Bányai Éva által
kidolgozott és világszerte elterjedt aktív-éber hipnózisban erős motoros
aktivitás (ergométeres bicikli hajtása) közben alkalmazott megfelelő
szuggesztiók hatására is létrejön a tudatállapot módosulás és az összes
relaxációs hipnózisban megfigyelt hipnotikus jelenség.

A szubjektív élmény, a valóság percepció és kognitív folyamatok

változásaira mind hagyományos relaxációs, mind aktív-éber hipnózisban
az jellemző, hogy:
a, csökken a valóságvizsgálat, így a hipnózisban lévő személy hajlamos a
torzult realitás elfogadására (gyakran jelennek meg pozitív és negatív
hallucinációk).
b, a képzeleti tevékenység fokozódik
c, a testi-érzékszervi élmények könnyen hozzáférhetők
d, az érzelmek könnyebben mobilizálhatók
e, az élmények gyakran verbálisan nem vagy nehezen fejezhetők ki
f, az én-tudat torzulhat, testsémazavar, a testhatárok eltűnése, néha a
hipnotizőrrel való egybeolvadás léphet fel
g, az elsődlegesfolyamat-gondolkodás válik uralkodóvá
h, gyakori az amnézia (emlékezet kiesés)
i, gyakori a tér és időérzék torzulás
j, a disszociatív képességek fokozódnak
k, az akaratlagosan irányított aktusoknál a tervező funkció csökken,
illetve néha teljesen megszűnik, ezért iniciatíva- hiány lép fel, ami teret
enged a külső szuggesztiók teljesítésének
l, mind relaxációs mind aktív-éber hipnózisban viszonylagos jobb féltekei
működésű túlsúly alakul ki, ami kedvez a regresszív folyamatoknak.
m, a figyelem módosulása hipnózisban központi jelentőségű
n, mivel a hipnotizált a világnak a hipnotizőr által kiemelt vonásaira
irányítja a figyelmét, megváltozik számára az a strukturált vonatkozási
rendszer, amely az élményt hordozza, elemzi és jelentését szolgáltatja, s
így jön létre a tudati állapot gyökeres módosulása hipnózisban.
o, gyakran jelenik meg önkéntelen együttmozgás, tükörtartás, együtt
légzés stb. -interakciós szinkronitás, s ezután általában a hipnotizált egyre
mélyebb hipnózisba kerül.
P, a hipnotizált és hipnotizőr egymásrahangolódik ami egyre fokozódik a
jól vezetett hipnózisban aminek következtében időlegesen erős
emocionális kötődés, un. „archaikus bevonódás” alakul ki a hipnotizőr és
hipnotizált között, amely leginkább a szülő gyerek érzelmi kapcsolathoz
hasonló.
Dr. Bányai Éva által a hipnózis szociál-pszicho-biológiai modellje szerint a
hipnózis terápiás hatásának hátterében főként az áll, hogy azzal, hogy
egy sajátos szociális kontextusban „hipnózis”-nak cimkézünk egy
helyzetet, lehetővé tesszük, hogy két személy egy meghatározott - rövid -
ideig, védett helyzetben, különösebb rizikó nélkül olyan intenzív
kapcsolatba kerüljön egymással, amelybe egyébként csak szoros , intim
személyközi kapcsolataiban (pl. szülő-gyerek kapcsolatban) kerül.
Hipnózis során tehát új élmény- és magatartásmódok jelenhetnek meg ,
valósággal új horizontok tárulhatnak fel a folyamat mindkét
résztvevőjénél, s ez lehetővé teszi, hogy a terápia során a folyamatot
kontroláló, egységes, jól adaptált személy - a hipnoterápeuta - segítsen a
páciens társas és biológiai adaptációjának hatékonyabbá válásában.

Irodalom

Bányai, É.1993 Hipnoterápia Psychiatria Hungarica VIII. évf. 3 sz. 169-179

Mészáros, I. (1984): Hipnózis. 2., átdolgozott, bővített kiadás. Budapest.
Medicina
Vas, J. (1990) Hipnoterápia borderline személyiségekkel: a hipnózis mint
szabályozott regresszió eszköze a terápiás kapcsolatban. Psychiatr. Hung.
5. 445-451.