Bary

– Gyenge – Joó – Lakatos

Adózási ismeretek 2017.
I. kötet

jegyzet a könyvvizsgálójelöltek részére

Minden jog fenntartva!



© Bary László, Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügyi Számvitel Tanszék
© Gyenge Magdolna, Budapesti Corvinus Egyetem Vezetői Számvitel Tanszék
© Joó Ágnes, Budapesti Corvinus Egyetem Vezetői Számvitel Tanszék
© Lakatos László Péter, Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügyi Számvitel Tanszék





Lezárva: 2017. január 1.




A szerzők mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb információt nyújtsák,
ennek ellenére a leírt ismeretanyag kizárólag az oktatást segíti és nem minősül tanácsadásnak
vagy hivatkozási alapnak. A tankönyvben foglaltak téves értelmezéséért, az abban foglalt
tévedésért és ezek alapján hozott döntések bárminemű következményéért semmilyen felelősséget
nem vállalunk!



Ezt a jegyzetet a szerzők ingyenesen bocsátották a Magyar Könyvvizsgálói
Kamara rendelkezésére!



ISBN 978-963-12-7994-8 (nyomtatott)
ISBN 978-963-12-7995-5 (online)

II

Tartalomjegyzék


I. Bevezetés 1
II. Adójogi alaptan 16
III. Az adózás rendje 30
IV. Általános forgalmi adó 91
V. Iparűzési adó 166
VI. Innovációs járulék 184
X. Társasági adó 204

III
 Felhasznált jogszabályok listája
Általános szabályok
Ø Magyarország Alaptörvénye
Ø 1953. évi III. törvény a polgári perrendtartásról
Ø 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről
Ø 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról
Ø 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
Ø 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény hatálybalépésével
összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
Ø 2013. évi CLXXVI. törvény egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról
Ø 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
Ø 2000. évi C. törvény a számvitelről
Ø 2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról
Ø 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról
Ø 60/1992. AB határozat
Ø 544/B/1997. AB határozat

Adóeljárás
Ø 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
Ø 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

Helyi iparűzési adó
Ø 1990. évi C. törvény a helyi adókról

Általános forgalmi adó
Ø 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
Ø 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

Innovációs járulék
Ø 2003. évi XC törvény az innovációs járulékról
Ø 2014. évi LXXVI. törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról
Ø 1990. évi C. törvény a helyi adókról
Ø 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásról, fejlődésük támogatásáról

TAO
Ø 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
Ø 206/2006. (X.16.) Korm. rendelet a fejlesztési adókedvezményről
Ø 37/2011. (III.22.) Korm. rendelet az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami
támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről

Felhasznált irodalom
Ø Bary-Gyenge-Joó-Lakatos-Petrovácz: Mérlegképes továbbképzés 2008. (MKVK OK Kft, 2008)
Ø Bíró – Lenkovics: Magyar polgári jog – általános tanok (Novotni, 2010.)
Ø Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási jog, különös rész (Osiris, 2011.)
Ø Herich György (szerk.): Adó 2009 magyarázatok (Penta Unió, 2009)
Ø Herich György: Adótan (Penta Unió, 2008.)
Ø Herich György: Nemzetközi adózás – Adózás az Európai Unióban (Penta Unió, 2002.)
Ø Kisfaludi András: Társasági jog (Complex, 2007.)
Ø Kiss Daisy – Rónay Zoltán – Sántha Ágnes – Szabó Péter: Különleges perek (HVG Orac, 2011.)
Ø Kiss Daisy: A polgári per titkai (HVG Orac, 2009.)
Ø OECD modellegyezmény a jövedelem és a vagyon adóztatásáról
Ø Simon István (szerk.): Pénzügyi jog I. és II. (Osiris, 2007.)
Ø Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga (ELTE Kiadó, 2013.)
IV
1
Miért leszünk könyvvizsgálók? Segítsünk a megbízónak, hitelesítünk a
gazdaság szereplői számára, szolgáljuk a közt stb.
PÉNZÉRT! De ehhez kell a megfelelő szolgáltatás is!
Miért kell adózással foglalkozni? Mert e nélkül nem lehet auditálni! Szerves
része a beszámolónak, emiatt azt nekünk is érteni kell, gyakorlottan el kell
igazodjunk ebben az „útvesztőben” is!
Mit kell ebben értenie egy könyvvizsgálónak? A működési mechanizmust!
Cél: Kezelni tudjuk a változásokat!
Elvileg: Elolvasom, megértem. Gyakorlatban viszont sajnos sok esetben
ez mégsem ilyen egyszerű! Alapfok – a felhasználók; közép – mi, azaz a
könyvvizsgálók; felső: adótanácsadók
Jogászok kellenének hozzá, de általában ők is elzárkóznak!
Adó-optimalizálás = legális; adóelkerülés = szabálysértés; adócsalás =
bűntény
Adó-optimalizálás: Pl. „két cégem van, egyenletes legyen az eredmény, így
„kétszer” van 500 M Ft-ig 10%-os Tao. Vagy „off shore”; Cafeteria; Előadó-
művészeti támogatás stb.
Adóelkerülés: Házipénztárban az eredmény, nem fizetek utána adót!
Adócsalás: „Utolsó vacsora” freskó – ÁFA visszaigénylés

Fej: Szt. változás 1990-ben,

Előtte sok ezer előírás, utána: Kötelező gondolkodni, de a szabályok erre
lehetőséget is adnak.
Az Adótörvények esetében még – sajnos – nem tartunk itt. Így
kikerülhetetlenek a jogszabályon kívüli keresgélések (pl. állásfoglalások).

2
Mindenek előtt fontos leszögezni: A most elhangzó (olvasható) felvezetés, logikai megközelítés
célja az, hogy a gyakorlatban történő használathoz szükséges gondolkodásmódot sikerüljön
bemutatni, megismertetni. Az esetleges látszattal ellentétben nem „olcsó népszerűségre”
törekszünk, nem egy öncélú, divatos „ellenzéki” póz felvétele a szándékunk, hanem ahhoz
kívánunk segítséget adni, hogy a hallgatók MEGÉRTSÉK, mi miért történik (történhet), s ennek
alapján több eséllyel sikerüljön a jövőben bekövetkező változásokat feldolgozni.
Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy pusztán az ellenkezés vezetné a szerzőket, attól ezúton is
elnézést kérünk, tényleg nem ez a célunk!

Adótörvények rapid változása (20 éve volt 24 magyar közlöny, kb. 500 – 800 oldal
Ma: több, mint 200; közel 30 (néha, választási években, a választások után 50) ezer oldal / év;
nagyon felgyorsult a jogszabályi infláció; Ez az adótörvények esetében halmozottan igaz.)
1.fázis: Minden évben újra kellett tanulni az adójogszabályokat
2.fázis: Már a hónap is „számított” (Ld. 2006. nyara óta)
3. fázis: Már a nap is mérvadó, szinte naponta változik a szabályozás
4. fázis: Majd számít az „óra, perc” is?? – Nem így lett, de mégis elérkeztünk egy következő
szintre: Nem elég a jelzett sokféle változás, de „újabban” – a stabilitás hamis illúzióját keltve – a
legkülönbözőbb adójogszabályokban akár évekkel később, de több esetben már a következő évtől
érvényes változások is megjelennek, amelyek aztán vagy hatálybalépés előtt megváltoznak, vagy
mégsem lépnek hatályba. Így azt is „észben kell tartani”, hogy egy adott szabály mikor mit
tartalmaz, s ennek során a jövőbeni állapotokat is kezelni kell.

Nálunk nem működik a „belső logika”. Nincs is benne logika? De van, csak sajátos!
Hogy készül a jogszabály?
Elméletben: Ld. a következő fóliát!
Jogalkotási törvény (2010. évi CXXX. sz. tv.), II. Fejezet, A jogalkotás alapvető
követelményei „2. §
(1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető
szabályozási tartalommal kell rendelkeznie .
(2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg
kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el
vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy
elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való
felkészülésre.”

3
4
Hogyan készül a jogszabály?

Gyakorlatban:
Amellett, hogy az említett rapid változások a jogalkotás és a kodifikálás minőségére is rányomják a
bélyegüket, a cél nem a jó alkalmazhatóság, hanem a visszaélés megakadályozása. Úgy készülnek
az előírások, hogy ne lehessen azokat kijátszani, pedig úgy kéne, hogy lehessen jól (könnyen)
használni! A visszaéléshez igazodunk, ahelyett, hogy a korrekt alkalmazás lenne a cél.

Merániai János volt esztergomi érsek leveléből részlet (amit sokan Katona József: Bánk bán c.
művéhez kötünk a téma miatt; Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Reginam_occidere; 2012. január
20.)
„Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non
contradico”
„királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem
ellenzem”

 a jogszabály félreérthető, és sokszor mégsem a belső logika mutatja meg, mi legyen a jó

eljárás
 Meg kell kérdezni „az illetékest” hogyan kell értenünk (Erről ld. még az Art. témakörét is.)

Válasz: „Az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI.17.) AB határozatában rögzítettekkel

összhangban tájékoztatjuk, hogy a válaszlevélben részletezettek szakmai
véleménynek minősülnek, kötelező jogi erővel nem bírnak.”

Ráadásul: UTÓLAG
nézzünk erre két példát:
Az első az ÁFA tv. 2008. januári verziójából való.

5
2008. januárban eladtunk egy használt autót!

Belső logika: Állam egyszer meg kell kapja az adót! Áfa esetében ez a
„végfelhasználónál” történik meg, ő „nem igényelheti vissza” a kifizetett ÁFÁ-t.
Személyautó esetében ez az első eladásnál megtörtént, „kikerült az áfa-
körből”
Azaz, minden további „autóeladás” már ÁFA körön kívüli tevékenység, arra
nem szabad adót felszámítani. (Természetesen addig, amíg „vissza nem kerül
az ÁFA körbe egy későbbi visszaigénylés okán, de itt ez nem fordulhat elő!)

„Jogászkodás”: A kocsit 2008 előtt vettük. Akkor az ÁFA-t nem az e törvény

124.§ szerint nem igényeltük vissza! Mit kell csinálni?
15 napon belül kell számla; Ha felesleges ÁFA, az eredményt csökkent! Ha
kéne, de nincsen, az adóelkerülés.

Mi a jó megoldás?
A „belső logika” alapján mindenképp ÁFA mentes, hisz kikerült a körből!
„Hivatalos válasz: bő fél évvel később, 2008. július 16-án; „közbenső
megoldás”
Ha volt számla, akkor OK, mehet mentesen, de ha magánszemélytől vettük,
akkor „fogalmilag kizárt”, így ilyenkor kell ÁFÁ-t felszámítani, pedig a
magánszemély sem vehette ÁFA fizetés nélkül. Ez részben ellenkezik a „belső
logikával”, így kitalálhatatlan, mégis várni kellett a válaszra, pedig „azonnal”
szükség volt a számlára!

6
2. példa: Honnan tudjuk, hogy mi ez az „állandó lakóhelye”?

Pl. Lakcímkártya?

Ennek ellenére a „hivatalos értelmezés”: Csak, ha a bérbeadó ott is lakik!

2011-től ezt a törvényhelyet „kicserélte” a jogalkotó, s azóta egészen másról

szól! S ez az eljárás egy újabb nehezítő körülmény: Az adott törvényrész
egyszer ezt, egyszer azt tartalmaz. S a sokadik váltás után lényegesen megnő
a véletlen hibázás, tévesztés lehetősége.

7
Az utólag érkező, és a nem teljes mértékben a belső logikai összefüggéseket
tartalmazó állásfoglalások tanulsága: Mindig meg kell nézni, hogy lehet-e
többféle módon érteni az előírást, mert akkor az is lehet a helyes.

Eredménye: Sose lehetek biztos a dolgomban!

Bürokratikus szemlélet: 53-as bevallás (nem a „söralátét”)

200 oldalas kitöltési útmutató

Mindezek együtt eredményezik, hogy „adócsaló-adóellenőr” országként

működünk!

8
Súlyos lemaradásban vagyunk az adómorál területén!
Németországban: Steffi Graf papája: Lecsukták! Nálunk „sikk” kevesebb adót fizetni
(„adó-elkerülni”).
Orvosi kutatás: (infarktus okai; stressz; fiziológiai védekező mechanizmus)
Miért kell erről is beszélnünk? Fontos lehet később! Emlékezzenek rá!!

A latin közmondás jelentése: Amit szabad Jupiternek, nem szabad a Kisökörnek.

Alapértelmezése: Pl. korhatáros filmek: A „nagyok” megnézhetik, a „kicsik” (még) nem.

A „hatóság” és a „jogalkalmazó” esetében – ideális országban – azért „fordított a

viszony”, azért kell ennek ellentettje érvényesüljön, mert az „állam” egyesíti a jogalkotás
és a „jogérvényesítés” funkcióit. Addig, amíg a gazdálkodó megpróbálhat kiskaput
keresni és „visszaélni”, a „hatóság” ezt sose tehetné meg!
Nézzünk erre pár példát!

1.= puskázás (A diák „dolga” a puskázás, a tanáré annak észrevétele és kizárása

Ha viszont a tanár szándékosan olyan helyzetet teremt, mintha a diák puskázna, az már
súlyos visszaélés!

2. példa: 20 tagú cigányzenekar, új brácsás, borravaló –egy hónapig nem kap:

Nekem nem jár? Járni jár, de nem jut!
Mi történt 2004. év végén? „Senki” nem kapta vissza a jogosan igényelt ÁFA összeget,
mert „kiutalás előtti iratbetekintés” kezdődött, azonban a valóságban nem ez történt,
„csak várni kellett” a kifizetéssel, hogy az későbbi dátumú lehessen.

9
3. példa: 2004-ben az iparűzési adó összegének negyedét a társasági adó
esetében további, „jutalom jellegű” adóalap-csökkentő tételként lehetett
figyelembe venni, ha …

Mit jelentett a „köztartozás” ebben a kontextusban?

10
Ez volt a hatályos jogszabályi előírás, ami nem tartalmazta a részleteket, azaz
nem derült ki belőle, hogy ezt PONTOSAN hogy kell érteni és használni.

Mi van akkor, ha egy adózónak a folyószámláján sokféle tétel fordul elő?

Erre tekintsük a következő táblázatot:

11
Az adózó éves vonatkozó adóterhelése közel félmilliárd forintot tett ki.
Mint látható, általában jelentős túlfizetésben volt, (az ÁFA okairól korábban szóltunk is!), de
a „késedelmi pótlék” adónemen „lett” minimális 28 eFt hiány.
Az akkori „gyakorlat” szerint ezt úgy lehetett értelmezni, hogy minden adónemre külön-
külön is igaz kellett volna, hogy legyen a köztatozás hiánya, de ezt nem tartalmazta a
jogszabály, ez is „csak” értelmezés kérdése volt.
Ráadásul már akkoriban is ez az adónem úgy működött, hogy utólag kerülnek fel az egyes
tételek, azt nem „folyamatosan” könyveli az adóhatóság, így még nehezebb nyomon
követni, mi is a valós helyzet.
Ugyanakkor a jelzett esetben még a „jogosulatlan HIPA levonás” felvetése is visszaélés-
jellegű, hiszen nem valós köztatozásról volt szó! Mégis, egy konkrét vizsgálat során
„megpróbálta” a hatóság ezt érvényesíteni!
Azóta ez a probléma megoldódott, miután az iparűzési adó nem Tao módosító tétel és a
példában is szereplő köztartozásoknál kötelező „nettósítani”, azaz az adott adóhatósághoz
tartozó egyik adónemben fennálló tartozást pénzügyileg „kompenzálja” a másik adónem
túlfizetése.
4. példa: 2010. évi CXXIV. sz. törvény:
„1. § Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve
módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény a II. fejezet címét követően a következő 8-
12. §-sal egészül ki:
„8. § (1) A 9. § rendelkezései szerint meghatározott magánszemély az e fejezetben előírt
adóalap után különadót fizet. …
10. § A különadó mértéke a 9. § (2) bekezdése szerinti adóalapnak a 98 százaléka. …”
2. § (1) Ez a törvény 2010. december 30. napján lép hatályba, rendelkezéseit a 2005.
január 1. napját követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni….”
A 2010. évi CXXIV. tv. indoklása:
„A törvény a társadalmi igazságérzetet sértő, közpénzekből származó juttatásokra külön
mértékű adót állapít meg. …
A törvény lehetővé teszi, hogy az ilyen juttatások adóztathatóak legyenek az adott adóévet
megelőző 5 évre vonatkozóan….”

12
További érvek is szólnak amellett, hogy egy könyvvizsgáló nem mehet el az adókapcsolatok
ellenőrzése mellett.

A rendszerváltást követően (1988-1990) „feléledt” a könyvvizsgálat hazánkban is hosszú

„csipkerózsika álmából. Ennek eredményeképp a nagy könyvvizsgáló cégek is hamar
ideérkeztek, mindegyiknek lett magyar leánya. S épp az említett sokféle kockázat
kezelésére egyesek „kitalálták”, hogy kizárják az audit megállapodásokban,
szerződésekben az adókkal összefüggő vizsgálatokat. De hamar kiderült, hogy ez nem tud
jogszerű megoldásként működni. Akár azt is megkérdezhetnénk: egy fontos, lényeges
kötelezettséget ki szabad-e hagyni. Biztosan nem. Mert a így volna, akkor hamar kiürülne
egy az intézmény, senkit nem érdekelnének a könyvvizsgálói jelentések, ha azokban épp a
legkockázatosabb elemek sose szerepelnének. Úgy valóban sokkal kisebb lenne a
kockázat, csak senkit sem érdekelne az eredmény, kiürülne a szolgáltatás.

A további mérlegelendő szempontok között – kell-e és ha igen, mennyire mélyen

felülvizsgálni az adókapcsolatokat – azt is figyelembe kell vegyük, hogy az adótanácsadás
egy olyan szolgáltatás, amit a könyvvizsgálat mellett is végezhet a kamarai tag bejegyzett
könyvvizsgáló. Ha tehát minden puskaport elsütünk az audit részeként, akkor magunk alatt
vágtuk a fát, a saját egyéb bevételi lehetőségeinket szűkítettük.
De az is fontos szempont, hogy mennyire szűkíti ez a tanácsadói tevékenység az auditor
függetlenségét. És ebbe az esetben nem is csak amiatt, hogy „tiltja az etikai kódex”, de
könnyű belátni: A saját munkáját senki sem képes „felülellenőrizni”. Ha én írtam egy
szöveget, akkor sok esetben nem fogom észrevenni az elütéseket, mert nem azt olvasom,
amit odaírtam, hanem amit szerettem volna!

Az is egy fontos érv az adókapcsolatok megfelelő könyvvizsgálata mellett, hogy ennek során
a vizsgált társaság is komoly értéket kap: sokkal olcsóbb egy amúgy is elvégeztetett
(kifizetendő) könyvvizsgálat során „ingyen” megtalálni hibákat, mint ha ugyanazokat egy
adóellenőrzés tárná fel. S emiatt a cégek együttműködési szándéka is javunkra szólhat.

És akkor mit és hogyan is kell majd csinálni? Hát azt, és úgy, ahogy az auditorok hivatalos
ellenőrei elvárják: azaz a standardoknak megfelelő munkát! Viszont a könyvvizsgálati
szabványok nem tartalmaznak részletes előírásokat az adók vonatkozásában. Ezért a 2015-
ben a kamarai kötelező továbbképzés keretein belül külön foglalkozott az „adókapcsolatok
könyvvizsgálati megközelítésének” kérdéseivel. Ennek legfontosabb összefoglalóját
tartalmazza a következő fólia.

13
Ezen kategóriák alapján célszerű megtervezni egy cég adott beszámolójának
könyvvizsgálata során az adókapcsolatok felülellenőrzését.

14
Példák is lesznek! Hogy működik a megoldott példa?
Egyedül kell kidolgozni, s utána összehasonlítani a megoldást, különben megtévesztő! Az írásbeli 180
perces időigénye az OKKT javaslata, amit még jóvá kell hagynia másoknak is!
A 2017-es vizsganaptár szerint az első írásbeli időpontja 2017. február 1. (szóbeli február 13-17 között),
majd utána 2017. május 31. (szóbeli június 12/16); végül 2017. október 18. (szóbeli október 30/ november
3.).

Szóbeli: Tételek. Ezek felépítése:

X. tétel
a) Két fogalom, vagy rövid felsorolás ismertetése
Az a1) és a2) tételekben szereplő kérdésekre a helyes válasz egy-két mondatos, alkalmasint egy-két
szavas megoldás. Itt nincsen szükség hosszas, részletes magyarázatokra. Vagy egy – ugyancsak az
aktuális adójogszabályokban szereplő – konkrét fogalmat kell ismertetni (természetesen nem feltétlenül a
kérdéses fogalom szó szerinti visszaadását, sokkal inkább a tartalmi elemek bemutatását várjuk), vagy
egy rövid felsorolás a jó megoldás. Az a1) és a2) kistételek is az adózás más és más szegmensére
vonatkoznak. Legfeljebb egy-egy perc lehet (a felkészülést követően) a vizsgán erre fordított idő.
b) Egy adózással kapcsolatos átfogó témakör részletes kifejtése
Ennek során a tételben szereplő témával kapcsolatban a hallgatóknak be kell mutatniuk annak teljes
tartalmát! Azt, hogy az aktuális adótörvények miként kezelik a szóban forgó problémát, mi az általános
logikai megközelítése, vannak-e ahhoz köthető és esetleg az általános logikai megközelítéstől eltérő
hazai gyakorlati sajátosságok, kérdések, mik a kapcsolódó specialitások. A megadott témakör teljes
kifejtése a vizsgázótól kb. 15-20 perces előadást kíván meg.
c) Egy adózással kapcsolatos kisebb témakör közepesen részletes kifejtése
A „c)” tételben az adózással kapcsolatos problémák teljes tárházából egy – a b) tételtől különböző témájú,
tartalmát tekintve szűkebb, rövidebben kifejthető – adózási kérdés ismertetését és kapcsolódásait kell
elmondani. Itt is be kell mutatni a jogszabályokból következő általános megközelítést és az esetleges ettől
eltérő, sajátos problémákat, azonban ebben már nem szükséges a b) tételhez hasonló teljességre
törekedni. A c) tétel kifejtése legfeljebb 5-10 perces önálló ismertetést foglalhat magában.
d) Egy jogszabályrészlet elemzése
A jelölt az aktuális adójogszabályok teljes halmazából valamely törvény, vagy rendelet 1-2
paragrafusának pontos szövegét kapja meg. A feladata ezzel kapcsolatban annak elemzése. El kell
magyarázza a vizsgabizottság tagjainak, hogy „mit jelent” az adott részlet, mire vonatkozik, hol és hogyan
kell azt a gyakorlatban alkalmazni. Ennek kifejtése legfeljebb 3-5 percet vehet igénybe.
Kikerülhetetlen az aktuális adójogszabályok alapos feldolgozása! Azt a hallgatóknak is meg kell tenniük!
Ehhez „csak” segítség az „elméleti előadás”.
Jelen esetben az írásbeli vizsgára a 2012. január 1.-i „állapot” szerint készülünk, de az épp alkalmazandó
adómértékeket megkapják!
Cél: Önállóan képesek legyenek a változások követésére, s találják meg a könyvvizsgálói szempontból
releváns pontokat a cégeknél!

15
Felhasznált irodalom:
Simon (szerk): Pénzügyi jog I., Osiris, Budapest 2007.

Ez az anyag nagyban támaszkodik Simon István ELTE-n elhangzott (azonos témájú) előadására és a fent idézett könyvre.

Az ismeretek elmélyítése érdekében javasoljuk a könyv áttekintését, különös tekintettel a könyv X. részének 3. fejezetére!

16
Az adóztatás létezését senki nem kérdőjelezi meg: azt mindannyian saját bőrünkön
tapasztaljuk. E komplex tevékenység bizonyíthatóan már az ókor hajnala óta jelen van és
viszonylag korán figyelmet kapott a gondolkodóktól. Talán nem véletlen, hogy már az első
ránk maradt munkák is feltették a kérdést: mi az adó, ki és milyen alapon „veszi magának a
bátorságot”, hogy adót vessen ki másokra. Mi alapozza meg ezt a jogot? Mit jelent az adó
fogalom? Mi a természete? A téma egyik vetülete a hatalomelmélet, mely tárgyalása a téma
kereteit szétfeszítené. A fogalmi meghatározásra azonban kísérletet tehetünk.

A tételes jog nem tartalmaz egyértelmű, körülhatárolt magyarázatot az adó szóra. Egy AB
határozat kísérelte meg először megállapítani a fogalom – jogilag is releváns – tartalmát
(544/AB/1997) egy olyan beadvány kapcsán, amely pontosan azt feszegette, hogy a jogalkotó
elmulasztotta meghatározni az adó fogalmát. Az AB rámutatott: az adó tartalma a
jogszabályok együttes értelmezéséből levezethető.
„A világosság, egyértelműség és kiszámíthatóság azonban biztosítható úgy is, hogy egyes
fogalmak – így az adó fogalma is – oly módon nyernek megfogalmazást, hogy az adózás
rendszerén belül, az adott időben alkalmazandó jogszabályok részletszabályaiból és
összefüggéseiből a fogalom legfontosabb elemei mindenki számára nyilvánvalóvá válnak.”

Emellett az AB összefoglalta, hogy mit is kell adó alatt érteni (lásd fólia) és azt is leszögezte:
ezt a kötelezettséget az állam állapítja meg.

17
Az adóztatás olyan jelentőségű, együttélésünket befolyásoló kérdés, amelynél nem
mellőzhető az alkotmányos alapok közvetlen lefektetése. Az alaptörvény több helyütt is
tartalmaz rendelkezést az adózással összefüggésben. Az első kitétel az Alaptörvény egyik
betűs cikke alapján adódik: a közteherviselés kötelezettségének deklarálása, valamint annak
tisztázása, hogy mindenki felelős önmagáért. A közteherviseléssel kapcsolatosan további
magyarázat található a XXX. cikkben. A szabályozás szövege nem igényel mélyreható jogi
ismereteket, az azonban már nem teljesen evidens, hogy melyek a kulcselemei a
szabályoknak. A kulcsfogalmakat kiemeltük a fólián.

18
Mindenki:
Anélkül, hogy a részletekbe belebonyolódnánk jelezzük: az, hogy kire vonatkozhat az adókötelezettség
nem is olyan egyértelmű kérdés. Az ember mint jogalany válhat kötelezetté. Az is egyértelműnek tűnik,
hogy a létrehozott jogalanyok kötelezettség alanyai lehetnek. Az azonban már nem evidens, hogy
melyik jogalany vonható adózás alá. A részletek tárgyalása nélkül megjegyezzük: a hatályon kívül
helyezett Alkotmánynak volt egy olyan időállapota (2002 decemberéig!), amely alapján elvileg az
adókötelezettség deklarálása csak az állampolgárokra vonatkozott. Így nyugtalanító kérdéseket
lehetett megfogalmazni a vállalkozások adóztatásával kapcsolatosan. Végül ez az ellentmondás nem
okozott alkotmányos válságot, a korrekció megtörtént (és ha fogalmazhatunk csípősen: az ügyek
elévültek). [Részleteiben lásd: Simon, 2010, p3.]
A korábbi Alkotmány később hatályos változatai és az Alaptörvény már kezelik a problémát.
Teherbíró képesség:
Az adóztatás már Smith óta ismert egyik alapvető és logikus előfeltétele a teherbíró képesség. Ez
egyfelől a fizetőképességet foglalja magában (ability to pay): enélkül ugyanis az adózásra vonatkozó
magatartás szabály nem lenne képes betölteni a szerepét. A teherbíró képesség másik összetevője a
horizontális és a vertikális méltányosság (igazságosság?) elve. A horizontális méltányosság azt jelenti,
hogy az egyformákat egyformán kell terhelni, míg a vertikalitás elve azt jelenti, hogy a különbözőket
pedig különböző mértékben.
Gazdaságban való részvétel:
Minden bizonnyal ez az az elv, amely tisztázása már nem olyan egyszerű. E tárgy keretében azonban
elegendő annak deklarálása, hogy mindenkinek a részvétele az adózásban a megszerzett haszonnal
valamilyen arányban kell álljon. Ez a „haszon” persze kibontást igényel, amelyre e jegyzet keretében
nem vállalkozunk, azt azonban megemlítjük, hogy az megtestesülhet jövedelemben vagy vagyonban
(erre találunk utalásokat is az anyagi jogban!). Az egy másik érdekes kérdés, hogy maga a forgalom
haszon-e. Nem véletlen, hogy egyes gondolkodók a forgalmi adók jogelméleti megalapozottságát
megkérdőjelezik (rövid emlékeztetőül: az országok nagy részében ez a legjelentősebb állami bevétel!).
A gazdaságban való részvétel másik oldala (olvasata) az, hogy a tényleges részvételt tükrözze az adó,
tehát az „optimalizálást” keretek közé kell szorítani. (Lásd bevezető: adóoptimalizálás, adóelkerülés,
adócsalás.)

19
Az Alaptörvény elemzése során lehet eljutni a már említett vertikális és horizontális
méltányosság (igazságosság?) fogalmához és az ebből levezethető iránytűkig: az
általánossághoz, az egyenlőséghez és az arányossághoz.

20
21
Az Alaptörvény I) cikke egy általános garanciális szabályt tartalmaz: alapvető
kötelezettségekre bárkit csak törvény szoríthat. Ezt együtt értelmezve az alaptörvény 40.
cikkével előre sejthető, hogy egy közteher létrehozásának törvényen (?) kell alapulnia,
mégpedig ha alapvető szabályokat „mozgatunk meg”, sarkalatos törvényen.

Az Alaptörvény T) cikke szerint: „(4) A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek

elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazata szükséges.”

Ebből – még egyelőre csak – felsejlik egy alapvető fontosságú tétel, a Nullum tributum sine
lege garanciális alapelve. Vagyis addig nem létezhet egy közteher, amíg azt nem törvény
állapítja meg!

22
A korábban említett sarkalatos törvény a közterhek kapcsán a stabilitási törvény (2011. évi
CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról). Ez a jogszabály amhtf rendezi, hogy az
állam ellenszolgáltatás NÉLKÜL és ellenszolgáltatás MELLETT is jogosult bevételre. Ezeket
fizetési kötelezettségnek nevezi el a jogszabály (feltehetően kizárólag a „törvényen belüli
használatra”). Emellett ismét rendezésre kerül, hogy MINDEN természetes személy, jogi
személy és más jogalany adóztatás alá vonható.

23
A stabilitási törvény körbebástyázza a közteherrel kapcsolatos legfontosabb attribútumokat,
így a fizetésre kötelezettek körét, az adómértéket, a kedvezményeket/mentességeket.
Egyértelműen megjelenik és egyenesen kimondásra kerül a „nullum tributum sine lege” elve.

Néhány helyzetben a Stab. tv. „alább ad” és nem követeli meg azt, hogy az Országgyűlés által
elfogadott törvény határozza meg a közterhet:

1. Bírságot, pótlékot (jogkövetkezményt) kormányrendelet is meghatározhat, ha arra

törvény lehetőséget ad;
2. Igazgatási szolgáltatási díjat, pótdíjat (bármely) miniszter bevezethet, ha azzal az
adópolitikáért felelős miniszter egyetért és törvény vagy eredeti jogalkotói körben
meghozott kormányrendelet adott erre felhatalmazást ;
3. Szolgáltatási díjat, pótdíjat az MNB elnöke, a PSZÁF elnöke és a Hírközlési Hatóság elnöke
rendeletben állapíthat meg, ha arra törvény hatalmazza föl.
4. Az adópolitikáért felelős miniszter rendkívüli helyzetben illetéket mellőzhet.

Joganyag: Stab tv. 29. §

24
Az állam adóztatási tevékenysége nem válhat önkényessé, kiszámíthatatlanná,
követhetetlenné, hiszen ekkor a jogi norma képtelen lesz betölteni szerepét és nem válik
társadalmi normává, szélsőséges esetben pedig figyelmen kívül marad.

A jogszabály hat olyan biztonsági féket deklarál, amelyek biztosítják a „jó szabályozást”:
1. A visszamenőlegesség tilalma. Ez egyszerre vonatkozik arra, hogy nem lehet
megállapítani visszamenőleg terhet és nem lehet kedvezményt sem adni
visszamenőlegesen. Ez utóbbi szabály alól kivétel az általános jelleggel adott kedvező
szabályozás vagy ha azt a nemzetközi jog vagy az EU kötelező jogi aktusa követeli meg.
2. A kiszámíthatóság, tervezhetőség az adójogban kimondottan fontos. Ezért a jogszabály
kötelező felkészülési időt biztosít. Ennek nagyságán el lehet vitatkozni, most éppen 30
napos „ablak” áll rendelkezésünkre.
3. Az adórendszer akkor működik jól (mint azt Smith óta tudjuk), ha a teher ésszerű
költségek és adminisztráció mellett állapítható meg.
4. A jogkövetés és a világosság elősegítését célozza, hogy a Stab. Tv. megparancsolja: csak
hasonló életviszonyokat szabályozó jogszabályban lehet hozzányúlni a szabályokhoz.
5. A köztehernek van egy „logikus matematikailag” értelmezhető felső határa: a 100% [az
ezt meghaladó elvonásoktól – életszerűtlenségük okán – eltekintünk]. A természetes
személy munkából származó jövedelmét terhelő közteherre azonban a Stab. tv. felső
korlátot vezetett be. A munkáltató és munkavállaló együttes terhe nem haladhatja meg
azt, amit végül a magánszemély „kézhez kap”. Durva számítás alapján most: 100 egység
bér után fizetendő munkáltatói teher: 23,5 egység, a munkavállalótól levonásra kerül:
33,5%. Ennek kapcsán a nettó (kézhez kapott) összeg: 66,5 egység, a teljes közteher: 23,5
+ 33,5 = 57 egység. A szabály teljesül.
6. A gazdálkodó szervezet eredménye után fizetett adó kulcsa (aránya) nem függhet az
adóalap nagyságától! Annak egységesnek kell lennie (progresszivitás kizárása).

25
31. § (1) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozóan nem növelheti a fizetési kötelezettséget,
nem bővítheti a fizetésre kötelezettek körét, illetve nem szüntethet meg vagy korlátozhat kedvezményt,
mentességet.
(2) A fizetési kötelezettség keletkezésekor hatályban lévő jogszabályok által előírt fizetési kötelezettséghez képest
jogalanyok utólagosan meghatározott csoportjának nem adható jogszabályban visszamenőlegesen olyan fizetési
kedvezmény, mentesség, amely a fizetési kötelezettség összegét csökkenti, kivéve ha ez az Európai Unió kötelező
jogi aktusának vagy nemzetközi szerződésnek való megfelelés miatt szükséges, vagy ha a kedvezmény vagy
mentesség a fizetési kötelezettség teljesítésére köteles természetes személyek vagy más jogalanyok teljes körét
megkülönböztetés nélkül érinti.
32. § Fizetési kötelezettséget megállapító, fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét
növelő, a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között
legalább 30 napnak el kell telnie.
33. § Új fizetési kötelezettség megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy annak kivetésével,
beszedésével, nyilvántartásával, ellenőrzésével összefüggő adminisztrációs költségek ne legyenek aránytalanul
magasak a fizetési kötelezettségből származó bevétel összegéhez képest, illetve azokat nem haladhatják meg.
35. § A fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmény, mentesség körét és
mértékét, valamint az új fizetési kötelezettséget megállapító törvényt kizárólag ezzel azonos vagy hasonló
életviszonyokat szabályozó törvényben lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.
36. § (1) A természetes személy munkaviszonyból, munkaviszonnyal egy tekintet alá eső jogviszonyból,
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó jövedelme (a továbbiakban együtt: munkával megszerzett
jövedelem) után, annak alapul vételével teljesítendő olyan fizetési kötelezettséget, amely a központi költségvetés
- ide nem értve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait és az elkülönített állami pénzalapokat - bevételét képezi,
a jövedelem összegétől függetlenül, a jövedelem azonos arányában egységesen kell megállapítani.
(2) A munkával megszerzett jövedelem alapján a magánszemély, illetve a munkáltató, kifizető által teljesítendő
fizetési kötelezettség terhének növelését, vagy a munkával megszerzett jövedelem alapján új fizetési
kötelezettséget csak akkor lehet megállapítani, ha a munkával megszerzett jövedelem után a magánszemély,
illetve ez alapján a munkáltató, kifizető által teljesítendő fizetési kötelezettség együttesen nem haladja meg a
magánszemély munkával megszerzett jövedelmének az ez után a természetes személy által teljesítendő fizetési
kötelezettségekkel csökkentett összegét.
(3) Az olyan fizetési kötelezettség, ami természetes személy munkával megszerzett jövedelme után, annak alapul
vételével a munkáltató, kifizető által teljesítendő, a természetes személyt társadalombiztosítási ellátásra sem
közvetve, sem közvetlenül nem teszi jogosulttá, az ilyen fizetési kötelezettség mértékétől a természetes személy
által igénybe vehető társadalombiztosítási ellátások mértéke nem tehető függővé.

26
Az adókötelezettség két tartalmi elemre bontható, arra a tartalmi kötelezettségre, hogy adót
kell fizetni és valakit ez a közteher terhel. Az adókötelezettség tartalmának másik oldala az,
hogy az adó tényszerű létezése és rendezési kötelezettsége mellett valakinek cselekményeket
is végezni kell, hogy az adóztatás (közteherviselés) ténylegesen megtörténjen. Az előbbit
nevezzük az anyagi jogi vetületnek, míg az utóbbi az eljárásjogi vetület.

27
Az adójogi norma magatartást fogalmaz meg. E normának is a szerkezete (is) a hipotézis-
diszpozíció-szakció háromast követi. A hipotézis fogalmazza meg a tényállást, a diszpozíció a
rendelkezést, míg a szankció azt tartalmazza, hogy mi a helyzet, ha a diszpozíciótól eltér a
címzett.

A norma hipotetikus, mindenkihez szól és fennáll az ismétlődés (többszöri alkalmazás)

lehetősége. [Nem adójogi norma, hanem parancs az, ha a normát megszemélyesítik vagy
egyedi döntés keretében határozzák meg a tartalmi elemeket (pl. a mentességek körét).]

Az adójogi norma kulcsfontosságú eleme a hatálya. A hatály a fólián található szempontok

szerint határolja körül, hogy azt mikor kell alkalmazni.

Az adójogi norma tényállás kötöttsége kiemelt jelentőségű. Ennek garanciális jelentősége is

van. A kötelezettség csak MARADÉKTALANUL behatárolt helyzetekben jelenhet meg adójogi
kötelezettség.

28
Adókötelezettség akkor keletkezik, ha az adótényállás elemi maradéktalanul megvalósultak.
Az adókötelezettség két részből áll: létezik vagyoni jellegű főkötelezettség (a fizetési
kényszer) és egy nem vagyoni jellegű, eljárásjogi feladatsor. A két elemet külön-külön kell
vizsgálni, sőt az is lehet, hogy az egyik komponens realizálódik, míg a másik nem. Erre példa
az, hogy valaki mentességet kap egy adónem kapcsán, de eljárási oldalról van „dolga” (pl.
bejelentési kötelezettség).

A tényállás eleminek vázlatos tartalma a következő:

• Adóalany: akire az adókötelezettség vagyoni jellegű főkötelezettsége vagy eljárásjogi

mellékötelezettsége vonatkozik.
• Adótárgy: az a dolog, jog, jogviszony, tény, amelyre az adóztatás irányul.
• Adóalap: az adótárgy pénzzel (ritkábban más mértékegységgel) kifejezett mennyisége.
• Adómérték: az a mennyiség, amely az adó összegének meghatározásához szükséges,
akként, hogy e mértéket az adó alapjára vetítik.
• Adómentesség: az adókönnyítés azon formája, amely kapcsán az absztrakt adójogi
jogviszony nem válik konkréttá, tényleges vagyoni jellegű kötelezettség nem keletkezik.
• Adókedvezmény: az az adókönnyítés, amely kapcsán konkréttá válik az adójogi jogviszony,
de az mérsékeltebben jelentkezik.

29
30
Az Art. az adóztatást rendszerbe fogó jogszabály. Ahogyan a neve is mutatja, a jogszabály az
adózás RENDJÉT határozza meg, tehát nem ún. anyagi jogi (tartalmi) szabályokat foglal magában,
hanem az eljárásokat rögzíti. Természetesen az elkülönítés ennyire nem éles, hiszen találhatunk
az Art-ben nem eljárás jellegű szabályokat is. A jogszabály ÁTFOGÓAN rendezi egy terület
(adózás) szabályait, átfogó jellege miatt sokan kódexnek tekintik (igaz, ebben egyetértés nincs).

A jogszabály mögöttes joganyaga a 2004. évi CXL. tv. a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól (továbbiakban: Ket.), ezt azonban e törvény előírásai szerint
kell alkalmazni (tehát ütközés esetén az Art. nyer). (Lásd 5. § (2))

Az Art. tárgyalás több helyütt történik (magánál a konkrét adónemnél is!) e fejezetben csak a
általánosítható részeket mutatjuk be.

Bizonyos helyzetekben pont az Art. zárja ki azt, hogy alkalmazzák a Ket-et. Ezek a – teljesség
igénye nélkül – a következő szituációk:
1. eljárás megindítása, újrafelvétele, hatósági szolgáltatás, végrehajtásra, kérelemre történő
ellenőrzés, ügyintézési rendelkezésre, elektronikus irat előterjesztése, ügyintézési határidő
kezdete
2. kiskorúnál soronkívüliség
3. függő hatályú döntésre vonatkozó Ket. rendelkezések
4. szakértők kirendelése K+F esetén
5. ideiglenes biztosítási intézkedés megszűnésére vonatkozó szabályok
6. általános elektronikus ügyintézési szabályok
7. adóhatóság más szerv megkeresésére való kötelezése (kivéve, ha jogszabály máshogy
rendelkezik)
8. határidők (lásd később)

31
Az Art. szabályozási tárgya elsődlegesen az adózók és az adóhatóság jogai és kötelezettségei.
(Art. 1. § (1))

A törvény területi hatálya Magyarország, azzal, hogy a Magyarországon tartózkodó nem magyar
illetőségűekre is hat a szabályozás annyiban, amennyiben jövedelmük itt keletkezik (illetve
extrém helyzetben a vagyon fekvése ezt indokolja). Bizonyos tevékenységek (pl. végrehajtás)
során viszonosság vagy nemzetközi szerződés előírása alapján vonatkozhat a jogszabály
külföldiekre is.

32
A jogalkotó az Art. hatályát a területi megközelítés mellett az ADÓZÁS fogalom bevezetésével jelöli ki. A
szabályozás felsorolja az ADÓ elemeit, amely alatt felsorolja, hogy az államháztartás mely szervének, mely
címen befizetett összeget (megkapott támogatást) kell az „ADÓ” alatt érteni. (A felsorolás természetesen
teljes körű, így – bár kétségtelenül nem akadémiai e kijelentésünk, de mondhatjuk, hogy a jogalkotónak
sikerült jól összegyűjteni, hogy hová és mit kell fizetni – tehát MINDEN szerepel „a listában”.)

Adózásnak nevezi a jogszabály a fenti befizetések, a támogatások és az ezzel kapcsolatos eljárások

együttesét. A jogszabály itt is az eljárási oldalban találja meg a kapcsolódást. Ez nem meglepő, hiszen
maga a jogszabály is az eljárások „összeigazítására” jött létre.

A törvény a hatálya alól két tartalmi kivételt is megfogalmaz. Nem kell alkalmazni az Art-t akkor, ha

1. a vámhatóság hatáskörét kellett megállapítani (ekkor „átkerülünk” a közösségi vámjog

végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény hatálya alá);
2. TB ellátásról van szó.

A vámhatóság hatásköre alá tartozó eljárásban is alkalmazni kell az Art-t:

1. a vámazonosító megállapításánál és egyes személyek nyilvántartásba vételéről szóló
jogszabály alkalmazásánál;
2. a visszatartási jog gyakorlása során.

Az adók módjára behajtható köztartozás esetén (ilyen pl. az önkormányzat építési hatóságának bírsága),
az eljárás szabályait e törvény tartalmazza („kiterjesztés”).

Érdekes adalék a 2012-től hatályos K+F minősítési eljárás lefolytatásával kapcsolatos szabályozás. A
szakértő kirendelésének kereteit a Ket. tartalmazza. Az Art. azonban a Ket. eljárási garanciáin gyöngít.
Nem kell ugyanis az ügyfél által javasolt szakértőt kirendelni (stb.) Art. 5. §

33
A lista az Art. tartalmát mutatja be. Vigyázat! Nem a jogszabály egyes alcímeit másoltuk be,
hanem TARTALMI elemzés során jutottunk a listához (mely néhol egyébként a jogszabályrész
alcímében is visszaköszön). A jogszabályban olyan speciális témák is előfordulnak, amelyek nem
szerepelnek e felsorolásban (az nem is tananyag!).

Az Art. – eljárási jogszabály voltából következően – meglehetősen részletekbe menő

szabályozást tartalmaz. Ennek következtében javasolt, hogy az egyes témákat külön-külön is
áttekintsék és a szabályozás tartalma mellé – amennyire lehet –, kapcsoljanak logikát is.

34
Az eljárásjogi szabályozások kapcsán is előfordulhat, hogy alapelveket rögzít a jogszabály, az azonban az eljárás alapelveire
korlátozódik. Ebből a szempontból az Art. kivétel, ugyanis az egyes eljárásjogi generálklauzulákon kívül megfogalmaz olyan
alapelveket is, amelyek az adózásra és a kapcsolódó emberi magatartásokra általában véve vonatkoznak. Ebből három
kiemelkedő: 1. a jó erkölcsbe ütköző, 2. a bűncselekményből származó jövedelem adókötelessége és 3. az általános sikán
tilalom. Ez alapozza meg az adóhatóság általános átminősítési jogát (Art. 1§ (7)) és azt, hogy ne lehessen a „jog betűjével”
visszaélni. (Más olvasatban ez az Adóhatóság nehezen korlátozható hatalmát is jelenti. Ezzel a nézettel – a bíróságon
megtámadhatósága miatt – (legalább formálisan) nem lehet egyetérteni.)
2015. január 1-jétől egy régi vita végére került pont. Az adóhatóság a (3a) pont alapján köteles egy adott ellenőrzés során
meghatározott minősítést a másik adózónál is ugyanígy figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy nem lehet ugyanazt másként
megítélni attól függően, hogy kit ellenőriznek.
Joganyag: Art. 1§
Számtalan utaló szabály található az Art-ben. Ezek közül az alapelvek mentén kiemelkedik a Ptk-ban rögzített semmis
szerződés és ezen belül a „jó erkölcsbe ütköző szerződés” fogalma. Bár ez a polgári jog szabályai szerint semmis, így joghatást
nem válthat ki, adózási szempontból ennek a semmisségnek nincs jelentősége (nem biztos hogy van jelentősége).
Emlékeztetőül a norma:
Ptk. 200. §
(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek,
kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a
jóerkölcsbe ütközik.
Hasonló a helyzet a színlelt szerződéssel. Az is semmis, így a fentiek igazak arra is. Ne keverje össze a fogalmat a
LEPLEZETT szerződés fogalmával! Ott ugyanis a szerződés nem semmis, hanem a leplezett szerződés jön létre,
így adó szempontjából az válik relevánssá.
A norma és közvetlen környezete:
Ptk. 207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó
feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie
kellett.
…
(6) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell
megítélni.
Az alapelvek közé formailag nem, de tartalmilag beemelte az Art. a kettős nem adóztatás elkerülését.
Amennyiben egy nemzetközi szerződés vagy jogértelmezésnek az az eredménye, hogy egy jövedelem sehol sem
adóztatható, akkor az Magyarországon – erre a tényre való tekintettel – adóköteles.

35
Két központi kérdés az eljárásjogban a hatáskör és az illetékesség. A hatáskör azt mondja meg,
hogy kinek miben van joga dönteni, tehát lényegében mire jogosított a hatóság, illetve milyen
kötelezettségei vannak (miben kell döntenie) az adott szervnek.

Az illetékesség fogalma az azonos szinten lévő szervek közötti terheléselosztást jelenti (más
megközelítés szerint ez igazából egy területi elvre épülő munkamegosztás).

A hatásköri és illetékességi kérdéseket az Art részben rendezi (Art. 71–73. §§). Lényeges elv,
hogy a hatáskört indokolatlanul elvonni nem szabad, illetve olyan ügyben dönteni, amelyben
hatáskör ÉS illetékesség nincs, döntést hozni nem lehet (pontosabban a döntés érvénytelen). A
részletes szabályokat a Ket tartalmazza (19 – 21 §§). Szintén a Ket igazít el a hatásköri és
illetékességi vita kapcsán követendő eljárásról.

2011-től az illetékességi kérdéseket külön jogszabály is (a 273/2010 Korm. r.) tartalmazza, ha az

kizárólag a NAV hatáskörébe tartozó ügy.

Külön is felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Art. kapcsán is érvényesül az officialitás elve: vagyis az
adóhatóság nem csak kérelemre, de hivatalból is eljár (köteles eljárni), és ha ezt nem teszi meg,
akkor erre utasítja a felettes szerve. Sőt, emellett érvényesül az elvonási tilalom elve is, vagyis
még akkor sem dönthet más szerv, ha ez történetesen a felettes szerv lenne. Ha senki nem akar
eljárni, akkor vagy a felettes szerv dönt (ha tud), vagy végső soron a törvényszék jelöli ki az eljáró
szervet, nemperes eljárásban. Az ügynek tehát lesz gazdája.

36
A jogszabály az 5/A §-ban adja meg az általános határidőket. Az ellenőrzésnél a határidők ettől
eltérően alakulnak. A határidőt – az adóhatóság vezetője – egy alkalommal letelte előtt
meghosszabbítja egyszer 30 nappal, de kifejezetten indokolni kell a határidő meghosszabbítását.

Néhány helyzetben a fenti határidők alól kivételt állapított meg a jogalkotó (az ellenőrzésen túl).
Az erre vonatkozó jogi norma:

„(4) A hiánypótlási felhívás kibocsátására nyitva álló határidőre vonatkozó, a

közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben,
valamint a (3) bekezdés g) pontjában [vagyis: hiánypótlás] foglalt rendelkezéseket a
feltételes adómegállapításra, a szokásos piaci ár megállapítására, valamint a fejlesztési
adókedvezmény iránti kérelem elbírálására irányuló eljárásokban nem kell alkalmazni.”

[Art. 5/A. § (4)]

37
Joganyag: Art. 6. §

Az adózó fogalmát az Art. rendkívül általánosan fogalmazza meg. Az adózással kapcsolatosan

külön szabály vonatkozik a jogutódlásra (elsősorban, ha több jogutód van), amely kapcsán a
vagyonarányosság érvényesül főszabályként, azzal, hogy nem teljesítés esetén az
egyetemlegességet, mint „biztosítékot” a jogszabály alkalmazza.

38
Joganyag: 6/A-6/L

Az Art. 2016-tól bevezeti az adózók automatikus minősítésének a követelményét. Az adózók

minősítése azzal jár, hogy ha valamely adózó bekerül az egyik vagy másik kategóriába, akkor rá a
részletfizetés, az ellenőrzési határidők, a kérelmek és a következmények tekintetében más
szabályok vonatkoznak.

39
Joganyag: 6/J-6L §§.

A fólia a minősítés folyamatát írja le, amelyet az adóhatóság automatikusan „futtat le” minden
negyedévben. A szabályozás külön foglalkozik az átalakulások kapcsán a tennivalókról.

40
A fólia a megbízható adózót megillető kedvezményeket és a kockázatos adózót sújtó
hátrányokat tartalmazza.

41
Az adózó fogalma meglehetősen absztrakt az Art-ben, ugyanis:
„6. § (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást
megállapító törvény vagy e törvény írja elő.”

Nem egészen érthető okból leszögezi a jogszabály, hogy aki csak adó megfizetésére köteles (lásd a listát lenn), nem
adózó, mivel elvileg a jogokat ő is gyakorolhatja. Az elkülönítés így oktalannak tűnik. Az adó megfizetésére a következő
személyek is kötelesek (vegye észre! ezek általában valamilyen kifogásolható tevékenység okán állnak be!):

(2) Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető:
a) az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában,
b) a megajándékozott, az adózó által az adókötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha az ingyenes előnytől
neki fel nem róható módon elesett,
c) az adózó jogutódja,
d)a 36. §-ban említett kezességet vállaló és az adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, valamint akinek a meg nem
fizetett adóért való kezességét külön törvény írja elő,
e) az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetője az azzal összefüggő adó tekintetében,
f) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag,
vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy,
amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel,
g) a társasház (társasüdülő, társasgarázs), építőközösség adótartozása tekintetében a tulajdonostársak,
h) a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelő adó tekintetében,
i) a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért - a munkakeresményéből eredő adótartozás kivételével - a szülői felügyeletet gyakorló
szülő az általa kezelt vagyon erejéig.
(3)A (2) bekezdés szerinti határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nemperes eljárásban történő érvényesítését azzal, hogy
engedményezett követelés esetén a követelés érvényesítésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a követelésnek a behajtására jogosult szervezet általi
engedményezésére 2005. július 10-ét követően került sor.
(4)Az adó megfizetésére kötelezett az állammal vagy az önkormányzattal szemben fennálló követelését az adótartozásába nem számíthatja be.
(5)A külföldi vállalkozást közvetlenül, illetve - belföldi fióktelepén keresztül - közvetve terhelő valamennyi adótartozás, illetve e törvény hatálya alá
tartozó köztartozás megfizetésére egyetemlegesség címén a fióktelep is kötelezhető határozattal.
(6)Ha az adóhatóság utólag megállapítja, hogy az e törvény 20/A. §-a szerinti START, START PLUSZ, START EXTRA vagy START BÓNUSZ kártya
igényléséhez kapcsolódó - külön jogszabályban előírt - nyilatkozattételi kötelezettségét az igénylő rosszhiszeműen, valótlan adatok feltüntetésével
teljesítette, az így megszerzett kártya felhasználása esetén az adóhatóság a foglalkoztatót megillető kedvezményes mértékű szociális hozzájárulási adó,
valamint az általános szabályok szerint kedvezmény nélkül megállapított szociális hozzájárulási adó közötti különbözet összegének megfizetésére a
kártya tulajdonosát (felhasználóját) határozattal kötelezi.

Jogutódlás az adózó személyében:

Alapvető fontosságú szabályt tartalmaz az Art. 6.§ (3), amely kimondja, hogy törvény ellenkező rendelkezése hiányában
jogutód ÁLTALÁBAN VÉVE gyakorolhatja a jogokat és terhelik a kötelezettségek amelyek a jogelődöt
megillették/terhelték. Itt mondja ki a jogszabály azt is, hogy több jogutód esetén ez vagyonarányosan történik, hacsak a
felek nem állapodtak meg másképpen (diszpozitív!!!). E szabályhoz sok esetben kell nyúlnia a jogalkalmazónak.

42
KÉPVISELET:
A képviselet tartalmát tekintve jogosítás arra, hogy más helyettünk eljárjon. Nem lehet bárki
képviselő. A törvényes képviselet minden külön cselekmény nélkül fennáll (pl. kiskorú vagy a cég
ügyvezetője). A többieket jogosítás útján lehet képviselői helyzetbe hozni. Jogosított képviselő nem
akárki lehet!
A jogosítás alapvető formája a meghatalmazás. Ez egy megbízás tartalmú jogviszony, azzal, hogy itt a
Ptk. csak korlátozottan hat, hiszen a szabályokat az Art. 7. §-a tartalmazza és attól eltérni nem lehet
(e jogviszony tekintetében kógens). A joghatás szempontjából érdekes, hogy az adóhatóság felé
nem a jogviszony polgári jogi értelemben vett keletkezése az irányadó, hanem az adóhatósághoz
“való megérkezés”. A képviseleti jogot biztosító meghatalmazás megszüntetését a visszavonás és
felmondás intézménye teszi lehetővé.
Bármilyen változás történik, a jogszabály előírja a bejelentési kötelezettséget (haladéktalan!). Nem
világos, hogy mi történik, ha elmulasztják e kötelezettséget. Az adójogi jogviszony kapcsán semmi
sem, mert az adóhatósághoz való megérkezés az irányadó (legalábbis a NAV felé). A polgári jogi
jogviszony ettől még úgy tűnik – a bejelentés nélkül is – megváltozott (a felek szüntettek).
Érdekességként megjegyezzük, hogy az adóhatóság 2012-től kezdve nem bírságolhatja közvetlenül a
meghatalmazottat. Csak az adózó bírságolható, a megbízó a Ptk. általános szabályai szerint „mehet a
megbízott után” és kísérelheti meg áthárítani a rá kiszabott jogkövetkezményeket.
A képviseleti jog létrehozását a hatóság formanyomtatvánnyal segíti, azonban ez nem alkalmas
speciális megállapodások (pl. PONTOSAN mire terjed ki a meghatalmazás) rögzítésére, ezért a
szabad formában megírt jogosítások használata indokolt, leszámítva a legegyszerűbb eseteket.
PÉNZÜGYI KÉPVISELŐ:
A pénzügyi képviselő intézményét a külföldi vállalkozóknak hozták létre. Elérhető ugyanis a
gazdasági jelenlét úgy is, hogy itthon nem nyitnak céget, nem tartanak fenn irodát. Ekkor az
adóügyeket e fokozott felelősséggel tartozó cég intézi (ekkor a képviselt külföldi cég önmaga el sem
járhat). Röviden úgy lehetne jellemezni e formációt, hogy mindent a pénzügyi képviselő csinál, amit
a cégnek kellene (bevall, fizet, számlát nyit, iratokat őriz stb.)
A pénzügyi képviselő felelőssége EGYETEMLEGES az adózóval. Ez az oka annak, hogy nem bárki
végezhet ilyen tevékenységet, csak az a jogi személy gazdasági társaság teheti ezt, amely jegyzett
tőkéje legalább 50 MFt és a feltétel meglétét folyamatosan (évente) bejelenti.

43
A képviselet intézményének általános fogalma: jognyilatkozat megtétele vagy szerződés megkötése más
nevében és más helyett úgy, hogy a képviselt válik jogosítottá és kötelezetté. A képviselet, meghatalmazás
fogalmait egyértelműen el kell egymástól határolni. A képviselet fogalmát már tisztáztuk. A képviseletnek
három formája különböztethető meg:
• törvényes képviselet
• szervezeti képviselet
• ügyleti képviselet
A törvényes képviselet a jogszabály erejénél fogva keletkezik, nem szükséges hozzá semmiféle további
cselekmény (bizonyos helyzetben a törvényes képviseletet bíróság (hatóság) határozata hozza létre – ez a
téma szempontjából mellékes). A cselekvőképtelen törvényes képviselője pl. gyámja [egyszerű példával:
kiskorú gyereknek általában szülei].
A szervezeti képviselet a betöltött pozícióhoz kapcsolódik. Ilyen egy korlátolt felelősségű társaság
ügyvezetői tiszte. Magát a képviseleti jogosultságot a jogszabály rögzíti (a példánál maradva: a Ptk-ban és
a Gt-ben). A pozíciót betöltő személy – akit választanak/kineveznek mások (túlnyomó részt nem
hatóság/bíróság) – rendelkezik majd képviseleti jogosultsággal.
Az ügyleti képviselet a felek magánjogi autonómiájából lehet levezetni. Itt az egyik fél úgy dönt, hogy
valaki más helyette és nevében tegye meg a szükséges jognyilatkozatot akként, mintha azt ő tette volna
meg. Ezt a jogosítványt a felek közötti megállapodás hozza létre, amelynek a fizikai leképződése a
meghatalmazás, mely tartalmát tekintve egy jogosítotthoz intézett nyilatkozat [Ptk. 222. §]. Az általánosan
adott meghatalmazás csak írásban érvényes.
A képviseleti jogosultság megszüntetése az adott formának megfelelően képzelhető el. A törvényes
képviselet kapcsán ez szűk körben képzelhető el (a példánál maradva: a szülők felügyeleti jogát peres
eljárásban megvonják), szervezeti képviseletnél a pozícióból elmozdítják. Az ügyleti képviselet
megszüntetése a meghatalmazás visszavonásával érhető el. A visszavonás jogáról érvényesen lemondani
nem lehet.
Nagyon fontos korlátozás az, hogy jóhiszemű harmadik személlyel szemben a meghatalmazás
visszavonása csak akkor érvényes, ha vele azt közölték. Tehát ha egy korábbi meghatalmazottat úgy tekint
képviselőnek, hogy időközben e jogát már visszavonták (e személyt nevezzük álképviselőnek, aki szintén
lehet jóhiszemű és rosszhiszemű), nem lesz felelős.
Az Art. a képviselőkre további szabályokat állapít meg!

44
Releváns kivonat a Ptk. rendelkezéseiből:
A képviselet
1. A képviselet általános szabályai
6:11. § [Képviselet]
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat
közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi.
(2) A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat.
6:12. § [A képviseleti jog korlátozása]
A képviselő jogkörének korlátozása jóhiszemű harmadik személlyel szemben hatálytalan, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
6:13. § [Érdekellentét]
(1) Ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja.
(2) Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője.
(3) A képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott.
6:14. § [Álképviselet]
(1) Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz, nyilatkozata a képviselt
jóváhagyásával vált ki joghatást.
(2) Ha a képviselt a nevében tett jognyilatkozatot nem hagyja jóvá, a jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a jognyilatkozat
megtételéből eredő kárát, a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személynek a teljes kárát köteles megtéríteni.
2. Ügyleti képviselet
6:15. § [Meghatalmazás]
(1) A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat. A meghatalmazást a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz,
bírósághoz vagy ahhoz a személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot jogosult tenni.
(2) A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető
jognyilatkozatra előír.
(3) A meghatalmazás visszavonásig érvényes.
(4) A meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás semmis. A meghatalmazás korlátozása és
visszavonása harmadik személy irányában akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett.
(5) Meghatalmazás alapján cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott
személy is képviselhet.
6:16. § [Általános meghatalmazás]
Ügyek egyedileg meg nem határozott körére adott meghatalmazás akkor érvényes, ha teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy
közokiratba foglalták. A határozatlan vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás öt év elteltével hatályát veszti.
6:17. § [A képviselet terjedelme]
A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt
cél érdekében szükségesek.
3. A képviselet egyes sajátos esetei
6:18. § [Vélelmezett és látszaton alapuló képviselet]
(1) Üzlethelyiségben vagy az ügyfélforgalom számára nyitva álló egyéb helyiségben képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről
okkal feltételezhető, hogy az ott szokásos jognyilatkozatok megtételére jogosult. A képviselő jogkörének korlátozása harmadik
személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról tudott.
(2) Képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy
jogosultsággal rendelkezik a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni.
6:19. § [Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete]
(1) A gyámhatóság kérelemre gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek vitelében akadályoznak. A gondnokrendelést
bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van.
(2) A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.
(3) A gondnok kezeli a gondnokolt vagyonát. A távollevő gondnoka - a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával - minden olyan
intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a
gyámhatóság hozzájárulása nem szükséges, erről azonban a gyámhatóságnak késedelem nélkül be kell számolni.
6:20. § [Eseti gondnokság és eseti gyámság]
(1) A gyámhatóság eseti gondnokot rendel, ha a gondnok jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy
más tényleges akadály miatt nem járhat el.
(2) Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,
a) ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személynek
nincs törvényes képviselője vagy annak személye nem állapítható meg; továbbá
b) ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges.
(3) Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gondnok.
(4) A gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek.
(5) A gyámhatóság az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetekben eseti gyámot rendel, ha kiskorú személy képviseletéről kell
gondoskodni. Az eseti gyámra az eseti gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

45
Joganyag: 7. §

A képviselet lehet kötelező és fakultatív. A kötelező képviselet esetén a jogalkotó – ügyviteli és

ésszerűségi szempontok figyelembevételével – úgy döntött, hogy csak meghatározott háttérrel
(=ismeretekkel) rendelkező személyektől fogad el beadványokat. Tehát az általános képviseleti
jogcímek (lásd előző fólia) nem elegendőek az eljáráshoz. (A törvényes és a szervezeti sem!)
Tekintettel arra, hogy ez a felek autonómiájának durva korlátozása, csak igen szűk körben
alkalmazza a jogalkotó. Ha a szervezeti vagy a törvényes képviselő egyben a kötelező
képviselőkkel szembeni követelményeket is teljesíti, akkor nem kell még egyszer képviselőt
választani, elegendő a feltételeknek való megfelelést igazolni.

A nem megfelelő személytől érkező beadványokat el kell utasítani érdemi döntés meghozatala
nélkül. [Ket. 30. § (f)]

46
A magánszemély képviseleténél a jogalkotó engedékeny, mert bár a jogi norma kötelező listát állít fel,
mégis az utolsó elembe minden nagykorú személy belefér.

A jogi személyek képviselete kapcsán a jogalkotó érthető szakmai szempontok miatt, valós korlátot
állít fel – még akkor is, ha a lista bőnek tűnik.
Joganyag: Art. 7. §

Két speciálisnak is nevezhető képviselet található az Art-ben. A környezetvédelmi termékdíj és a

jövedékkel kapcsolatos ügyek kapcsán erre szakosodott szakember (környezetvédelmi termékdíj
ügyintéző és jövedéki ügyintéző) is elláthatja a képviseletet. (Természetesen a többi képviselő is
elláthatja a termékdíj és jövedék ügyeknél a feladatokat, de fordítva nem igaz: a e szakember más
ügyekben nem léphet fel ilyen minőségében, mint képviselő jogszerűen.)

Az Art. (és egyéb adószabályok is), gyakran alkalmazza az okirat, teljes bizonyító erejű magánokirat és a
közokirat fogalmat. Meghatalmazás is csak okirati formában (legalább teljes bizonyító erejű magánokiratban)
adható.

A fenti fogalmakat (teljes bizonyítóerejű magánokirat, közokirat) a Pp. tartalmazza.

A jogszabály (2017-től) bevezetett egy új tilalmat: nem lehet adóhatóság (illetve ehhez kapcsolódó)
eljárásban képviselő az, akit (cég)bíróság az ügyvezetéstől eltiltott.

47
Art. 7. § (5)

A képviselet adható eseti és állandó formában. Az adójogi jogviszonyban – a bizonyíthatóság

miatt – csak az írásbeli forma képzelhető el. Az állandó és az eseti képviselet is közlendő az
adóhatósággal. Az Art. lehetőséget teremt arra, hogy az adózó képviselőjének állandó
meghatalmazást adjon, amelyet be is jelent az adóhatóságnál. Ennek az a joghatása, hogy az
adóhatóság mindaddig képviselőnek tekinti a bejelentésben megjelölt személyt, amíg e
bejelentéssel ellentétes nyilatkozat (ti. felmondás, visszavonás) hozzá nem érkezik. A bejelentett
meghatalmazás kapcsán tehát nem kell cselekményenként az adóhatóság tudomására hozni a
meghatalmazás tényét.

48
Az adóhatóságok vázlatát az ábra tartalmazza. Az egyes adózással kapcsolatos ügyekben a
hatáskört akkor lehet megérteni, ha megértjük, hogy milyen adóhatóságok vannak. Ma
Magyarországon kétadóhatóság van. A NAV 2016-tól központi hivatal lesz, amelyet államtitkár
irányít.

Az önkormányzati adóhatóság fölött az adópolitikáért felelős miniszter látja el a törvényességi

felügyeletet. Ez át nem ruházható jogkör. Emellett további feladatokat is ellát a miniszter (ezek
már átruházható feladatkörök), az önkormányzatok azonban főszabály szerint viszonylag
önállóan működnek.

(A fővárosi és a megyei kormányhivatal is adóhatóságnak minősül, akkor, ha felettes szervként

jár el (csak ekkor!). A fólián ez nem szerepel.)

49
A jogszabály meghatározza, hogy mely ügyekben jár el az adóhatóság. A fólián szereplő lista a
jogszabály kivonata.

Az ügyeknek két csoportja különböztethető meg álláspontunk szerint. Az egyik csoportot a

klasszikus adóztatási feladatokat alkotja, a másik csoport (egyéb ügyek) pedig az adóhatóságra
„aggatott” olyan hatáskörök, amelyek kapcsolata az adózással közvetett(ebb), de a hatékonyság
szempontjából indokolható.

A hatáskörök meglehetősen dinamikusan változtak az elmúlt években, így egy-egy eljárás előtt
érdemes tájékozódni.

2016-tól a korábbi vámhatóság feladatait is az összevont NAV látja el.

Jogszabályhely: 72. §

50
Az önkormányzati adóhatóság az önkormányzat jegyzője, aki „helyinek” minősített adók
tekintetében jár el. Mérlegelés nincs, a jogszabály felsorolja, mi minősül ilyen adónak. (Az
önkormányzati adóhatóság eljárási kötelezettség természetesen megmarad, ugyanúgy, mint a
NAV kapcsán.)

A jogszabály a hatáskört és az illetékességet – kézenfekvő okok miatt – egy normában határozta

meg. Az illetékesség kapcsán ugyanis különösebben választási lehetőség nincs.

Art. 81. §

51
A bejelentés az adózó elemi kötelezettsége. Ez a tevékenység az, amellyel az adóhatóság tudomást szerez
releváns tényekről. Mivel az adómegállapításhoz e tények ismerete elengedhetetlen, így jogszabály írja
elő, hogy mely információk bejelentésére van szükség. Próbálják a bejelentések számát korlátozni, a
párhuzamosságokat kiküszöbölni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy bizonyos bejelentések nem csak közlésnek számítanak, hanem a
bejelentést követő rögzítés (bejegyzés) egyben jogot alapoz meg (úgynevezett konstitutív aktus), ilyen
például a legelső – egyébként automatikus – bejelentés, amely során adószámot szerez az adózó: jogosult
lesz gazdasági tevékenység végzésére .

A bejelentendő adatok tételes felsorolást mellőzük! A legegyszerűbb, ha felkeresi az Art. 16. § (3)
bekezdését és áttekinti mik az ALAPVETŐ bejelentendő adatok (van jó néhány!).

Egy-két lényegi elemre – talán önkényesen – felhívjuk a figyelmet.

Az Art. 2012 óta kötelezi a céget, hogy jelentse be, kik az 50%-ot meghaladó tulajdonosai, hogy az
egyébként jellemző cégekkel kapcsolatos felelősségszigorítási intézkedéseket foganatosítani lehessen
(T201T-n kell bejelenteni).

Ugyanilyen fontos az iratőrzési hely. Ez az a hely, ahová az iratok kerülnek, pontosabban szólva 3 napon
belül erre a helyre kell szállítani azokat (akkor is ha máshol vannak feldolgozáson). 2017-től be kell
jelenteni azt is, hogy a cég székhelyszolgáltatót vesz igénybe (illetve annak megszűnését).

Bár nem adatbejelentésről van szó, mégis e körben szabályozza a különféle választásokat is a jogszabály
(pl. áfa egyes helyzetei, átalányadózás), illetve azt, ha valaki „eltérő üzleti évesként” kíván működni.

A bejelentési kötelezettség ésszerűsítése érdekében nem köteles bejelenteni az adózó az adóhatósághoz

azokat az adatokat, amelyekről más módon értesül az adóhatóság és a jogszabály kimondottan kiveszi a
bejelentési kötelezettség köréből (pl. a munkavállaló természetes adatainak egy része – hisz az
rendelkezésére áll).

Joganyag: elszórtan, de főleg 16-24. §§

52
53
Az Art. 2012. évi módosítása több olyan biztonsági intézkedést erősített meg, vezetett
be, amelyek a visszaéléseket kívánják adminisztratív eszközökkel visszaszorítani. Ezeket
egy csokorba szedte az Art és az adózó nyilvántartásbavételének szabályozása
„környékén” helyezte el a jogalkotó. Ennek az az oka, hogy eljárások regisztratív aktussal
(pontosabban törléssel…) végződhetnek.

Mivel a szabályok – a joghatás beállta esetén – extrém következményekkel járnak,

rendkívül aprólékosak. A tananyag a szabályok központi kérdéseit taglalja.

Joganyag: 24/A-F §§

54
A megtagadás okaira vonatkozó pontos szabály:

a) olyan, a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti más adózó jelenlegi, vagy volt vezető tisztségviselője, cégvezetője,
tagja, vagy részvényese, amely
aa) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott,
túlfizetéssel csökkentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 5 millió forintot, a legnagyobb
adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik, feltéve,
hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cégvezetői, tagi, vagy részvényesi jogviszony az adótartozás
folyamatos fennállásának 180. napját megelőző 360. napon, vagy azt követően bármelyik napon fennállt, vagy
ab) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül az állami adó- és
vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 5 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező
adózók esetében 10 millió forintot meghaladó adótartozással jogutód nélkül szűnt meg, feltéve, hogy a más
adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cégvezetői, tagi vagy részvényesi jogviszony a felszámolás vagy a
kényszertörlési eljárás kezdő napját megelőző 360. napon, illetve azt követően bármelyik nap fennállt, vagy
ac) adószámát az állami adóhatóság az adószám megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napját megelőző 5
éven belül az adószám 24/A. § szerinti felfüggesztését követően, vagy a 24/B. § szerint, illetve a 24/D. § (2)
bekezdésében, illetve a 24/F. § (6) bekezdésében felsorolt okból, az ott meghatározott eljárásban jogerősen törölte,
feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cégvezetői, tagi vagy részvényesi jogviszonya az
adószám törlését kimondó jogerős határozat meghozatalának napján, vagy azt követően bármelyik nap fennállt,
b) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott,
túlfizetéssel csökkentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 5 millió forintot, a legnagyobb
adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik, vagy
c) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján a vezető tisztségviselői pozíciótól, illetve e
foglalkozástól jogerősen eltiltottnak minősül.

Az adótartozás fogalmát kiegészítette a jogalkotó két olyan adóval is, amely már nem valódi
kötelem. Ezek a felszámolási, illetve a csődre vonatkozó eljárásban be nem jelentetett, vagy az
annak keretében elengedett (így már nem fönnálló) adótartozás. Nem tartozik azonban bele az
adótartozás fogalmába e kérdés kapcsán az az adótartozás, amely határozaton alapult és még a
bírósági felülvizsgálatra nyitva álló határidő nem járt le, illetve a bírósági eljárás még nem zárult le
jogerősen.

55
A fokozott adóhatósági felügyelet a tagok és vezető tisztségviselők múltjából fakadóan kockázatosnak minősített
cégek kapcsán rendelhető el, legfeljebb egy évre. Az elemzésnek a bejegyzés és a változás után azonnal meg kell
történnie. Ez az eljárás azonban nem kötelező, mérlegelés alapján indul. Az adóhatóság a maximális egy év alatt
folyamatosan ellenőrzése alatt tartja az adózót. Lehetőség van a kérdőív elektronikus megküldésére is (az adózó
dönti el, milyen úton tölti ki a kérdőívet).

Mit lehet vizsgálni?

a) a tevékenység részletes bemutatása,

b) a foglalkoztatottak számával, az alkalmazás jellegével kapcsolatos információk közlése,
c) a tevékenység folytatásához rendelkezésre álló eszközök bemutatása,
d) a tevékenység végzéséhez szükséges helyiség adataira, valamint a helyiség használatának jogcímére
vonatkozó információk közlése,
e) a végezni kívánt tevékenységhez rendelkezésre álló pénzügyi, finanszírozási források részletes bemutatása.

Mik lehetnek a következmények?

„(5) Az állami adóhatóság a fokozott adóhatósági felügyelet elrendeléséről szóló határozatban

a) az adózót a rá egyébként irányadó általános forgalmi adóbevallási gyakoriságnál gyakoribb - éves helyett negyedéves
vagy havi, negyedéves helyetti havi - bevallás benyújtására kötelezheti azzal, hogy az áttérésre az e törvény 1. számú
mellékletének I./B./3. ad)-af) alpontjait kell megfelelően alkalmazni, és a fokozott adóhatósági felügyelet lejártát
követően az adózó adóbevallási kötelezettségét a rá vonatkozó általános szabályok szerint teljesíti, illetve
b) az adózót a 8. számú melléklet szerinti összesítő nyilatkozat rá egyébként irányadó benyújtási gyakoriságnál gyakoribb
benyújtásra kötelezheti, azzal, hogy a fokozott adóhatósági felügyelet lejártát követően az adózó a nyilatkozat
benyújtására vonatkozó kötelezettségét a rá vonatkozó általános szabályok szerint teljesíti, illetve
c) TÖRÖLVE
d) kötelezheti, hogy az általános forgalmi adó bevallásával egyidejűleg nyújtsa be papír alapon az állami adóhatósághoz a
bevallás alapjául szolgáló bizonylatok másolatát.

A fokozott felügyelet alatti inkriminált magatartásokat általában figyelmeztetéssel „honorálja” az adóhatóság. A

minősített helyzetekben nincs megintés (lásd 24/F. § (6) b.), hanem közvetlenül törlésre kerül az adószám.

A kockázati kérdőív kitöltése kulcsfontosságú szereppel bír az eljárás kapcsán. A kitöltés elmulasztását az
adóhatóság rendkívül szigorúan szankcionálja. Ha nincs válasz, akkor első lépésben az adóhatóság figyelmeztet és
bírságolhat. Ha bírságolt az adóhatóság és a második határidő is eredménytelenül telt el, akkor az adószámot
törölni kell. (A korábbi szabályozás sokkal szigorúbban büntette a válaszadás elmaradását, sokszor tekintet nélkül
az adózó vétkességére [értsd: a postás nem kézbesített megfelelően és ezt bizonyítani (szokás szerint) lehetetlen
volt]. A korábbi szabályozás – nem kevés álláspont szerint – már-már a jogbiztonságot veszélyeztette.

56
Az adószám felfüggesztése a törlés előszobája. Átmeneti ideig felfüggeszti egyes
jogosultságok gyakorlását azzal, hogy a helyzet „nem tisztázása” a törléshez egyenesen
elvezető út. Adószámot felfüggeszteni csak törvényben meghatározott esetben lehet,
tehát mérlegelés teljességgel kizárt. A jogorvoslatra szabott határidő szűk és eljárási jogi
jellegű. A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot az adóhatóság maga is
megváltoztathatja (kérelem nélkül).

Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a közzététel hirdetmény útján történik, vagyis az
adóhatóság honlapjáról lehet tájékozódni, nem közvetlenül az adózót értesítik.
Nyilvánvalóan az ok a perjogból ismerős kézbesítési kérdés megoldása volt, azonban a
hirdetmény mellett a gyakorlatban indokolt lehet(ne) a párhuzamos értesítés is.

Abban a helyzetben, ha a felfüggesztés utáni törlés oka megszűnik, a jogerőre még nem
emelkedett határozatot vissza kell vonni.

Joganyag: 24/A §

57
Ctv.: a 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról

Néhány helyzetben azonnal adószám törlésre kerül sor, a felfüggesztés előzetes

intézménye nélkül. Nyilvánvaló, hogy ez csak olyan súlyú cselekmények esetén jöhet
szóba, amelynél a rosszhiszeműséghez nem fér kétség és a korrekció nem
valószínűsíthető.

Joganyag: 24/B §.

A jogerős törlés után a cégbíróság (egyéni vállalkozók nyilvántartása) automatikusan megkezdi a

cég kényszertörlését. [Art. 24/B § (2) bek.] Az eljárás a Ctv. szabályai szerint folyik.

58
Az adómegállapítás elsősorban felelősségi kérdést és feladatot jelez. Aki megállapítja az
összeget, az felelős annak helyességéért. Az alaphelyzet az önadózás, hiszen a jogalkotói
megközelítés szerint az információ az adózónál van meg teljeskörűen. Az önadózás speciális
esete az úgynevezett nulla értékadatú bevallás (NY bevallás), amelyben az adózó azt jelzi, hogy
az adott bevallás minden értékadata nulla. Ez tartalmában önadózásnak minősül.

A kiszabást/kivetést kivételes esetekben – jogszabály felhatalmazása alapján – alkalmazhatják.

(Elsősorban az önkormányzatnál fordul elő.) A kivetéses adóztatásnál az adó összegét
HATÁROZATBAN közli az adóhatóság, mely jogorvoslattal támadható.

A magánszemély jövedelméhez kapcsolódó adók bevallására részben speciális szabályok

vonatkoznak. Az önadózás itt is választható, de rendelkezésre állnak más adómegállapítási
módszerek (lásd SZJA témakörnél).

Ezen túlmenően az Art. tartalmaz egyes adónemekre vonatkozó különleges rendelkezéseket is

(pl. vám, áfa stb.), amelyeket az adott adónemnél tárgyalunk.

Joganyag: Art. 25-26 §§

59
A megfizetés az adóbevallás határnapjához (nem benyújtásához!) igazodik. A
kiutalás/visszaigénylés esetében az adóhatóságnak időt biztosít a jogalkotó, amely általában
véve 30 nap, áfa esetén lehet 45/75 nap. Az ellenőrzés megindítása felfüggesztheti a kiutalást,
bár az adófolyószámlán a tétel (a visszaigényelt összeg) megjelenik. Hasonlóan viselkedik a hibás
bevallás (amíg egy bevallás függőben van, nem utalható ki a benne foglalt összeg, de ez nem is
jelenik meg az adófolyószámlán).

A határozat útján megállapított adót és támogatást a jogerőtől számolt 15 napon belül kell
rendezni. (A határozat tartalmi eleme az erre való felhívás!)

Az eljárási illeték kapcsán speciális szabály van: az irat/kérelem benyújtásakor (azonnal)

esedékessé válik az illeték.

Az adó megfizetésén belül minden adónem esetében meg kell vizsgálni, hogy kell-e előleget
fizetni, ehhez kapcsolódik-e bevallási kötelezettség. A részleteket lásd az egyes adónemeknél.

Az adó megfizethető úgynevezett EFER rendszerben, ha a számlavezető bank megállapodott a

Kincstárral erről. Ennek lényege, hogy egy utalással az összes adót ki lehet fizetni és később az
ügyfélkapun keresztül lehet rendelkezni a felosztásról, egyébként a jogszabály által megállapított
automatizmusok lépnek életbe.

Joganyag: Art 31. és 37-38 §§

60
Az Art. 33. §-a foglalkozik azokkal a helyzetekkel, amikor az adózó soron kívül köteles
adóbevallást készíteni és benyújtani. A fólián a cégeket érintő jelentősebb eseteket gyűjtöttük
össze. A felsorolás nem teljes körű, de logikája jól követhető: ha a cég státuszában változás áll be
(jellemzően megszűnés kapcsán). Akkor egyfajta záró bevallást kell készíteni, a még le nem
fedett időszakot illetően.

Felhívjuk arra a figyelmet, hogy bizonyos érintett eljárások (pl. a megszüntetésre irányulók) több
szakaszból állnak és ezt az adójog is leköveti. Így akár több speciális (záró) bevallás is lehetséges.
A klasszikus felszámolás (végelszámolás) helyzetben például három ilyen szakasz van: az eljárás
megkezdése (egy bevallás), az eljárás alatti időszak (több bevallás is lehetséges), az eljárás
befejezése [törlés előtt] (egy bevallás).

61
Ha a kényszertörlést nem előzte meg felszámolás, csőd vagy végelszámolás, akkor a
kényszertörlést a végelszámolás szabályai szerint kell lefolytatni, ha a hitelezők várhatóan
kielégíthetőek, ha ez nem igaz, akkor a felszámolás mintájára folyik az eljárás.

62
Más adóját át lehet vállalni és azért kezességet lehet vállalni a Ptk-ban szabályozott
jogintézmények szerint. Az Art. csak az ettől való eltéréseket, „különszabályokat” taglalja.

Az átvállalás és a kezesség csak akkor jöhet hatályosan létre, ha azt az adóhatóság jóváhagyta
(erről az aktusáról döntést hoz). Az átvállalás és a kezesség – hasonlóan a Ptk-ban írt
főszabályhoz – nem szünteti meg az eredeti adós helytállási kötelezettségét. A kezesség
esetében elsősorban, az átvállalás esetén mögöttesen felelős marad.

Az adóbevételek megóvása érdekében a Kbt. (a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény)
előírja, hogy kifizetés a jogszabály hatálya alá tartozó egyes ügyekben csak úgy lehetséges, ha a
szállítónak nincs adótartozása (vagy arra haladékot kapott stb.). Aki ezt nem tartja be, annak
azzal kell számolnia, hogy a törvény alapján kötelezetti egyetemlegesség jön létre közte és
szállítója között a szóban forgó meg nem fizetett adóra.

Joganyag: Art. 35. §

63
Az adózó köteles olyan nyilvántartást vezetni, amelyből megállapíthatóak az adózáshoz
szükséges adatok, de legalább az adóalap és az adó. Az adóhatóság más nyilvántartásokból
adatot kérhet (pl. ellenőrzéshez).

Ezt a jogot most különösen szélesre kiterjesztették. Az adóhatóság kérheti az ügyfelet, hogy más
szervnél (amely nem adóhatóság) nyilvántartott tényről igazolást szolgáltasson. (A közigazgatási
eljárásban az ügyfél nem kötelezhető erre. Ebben különbözik az adóhatóság eljárása.)

Az adózó a nyilvántartásokat (és bizonylatokat) az iratőrzés helyén köteles tárolni. Ha

feldolgozásra elszállította, akkor – felszólításra – három munkanapon belül az iratőrzési helyre
vissza kell vinnie.

Jogszabályból le nem vezethető nyilvántartás készítésére az adózó nem kötelezhető.

Olyan nyilvántartás elkészítésére, amely jogszabály alapján kötelező, vagy jogszabályból

közvetlenül levezethető nem kérhető haladék. Így ez nem alapoz meg kimentést mulasztásnál!
(Pl. Lezárt üzleti évre vonatkozóan nincs kész a tárgyi eszköz analitika és ezért nem tudja az
adózó bemutatni az ellenőrnek az értékcsökkenés számítást.)

64
Néhány tételes szabály a tárgykörből:
47. § (1) A 44. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett
helyen köteles őrizni.
(2) Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat
3 munkanapon belül be kell mutatni.
(3) Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott
adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie.

Kiemeljük, hogy a határidő számításakor a jogalkotó a bevallásra előírt határnapot is tartalmazó év utolsó napjától
számítja az elévülést!

Joganyag: Art 47. §

Az elévüléssel kapcsolatosan a lényeges büntetőjogi szabályok kivonata (Btk.):

26. § (1) A büntethetőség - a (2)-(3) bekezdésben meghatározottak kivételével, illetve az egyes bűncselekmények
elévülésének kizárásáról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában - elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő
idő, de legalább öt év elteltével.

Alaphelyzetben – ha nincs halmazat vagy minősítés (lesz!) – a következők a határok és a tételek (szabadságvesztés):

(6) E törvény alkalmazásában az érték, a kár, valamint a vagyoni hátrány

a) ötvenezer-egy és ötszázezer forint között kisebb, (általában: 2 évig)
b) ötszázezer-egy és ötmillió forint között nagyobb, (általában: 3 évig)
c) ötmillió-egy és ötvenmillió forint között jelentős, (általában: 1-5 évig)
d) ötvenmillió-egy és ötszázmillió forint között különösen nagy, (általában: 2-8 évig)
e) ötszázmillió forint felett különösen jelentős. (általában: 5-10 évig)

65
Az önellenőrzés az önadózástól elválaszthatatlan garanciális jog. A jog arra, hogy képes legyen kijavítani a
hibát az adózó, magától értetődő. Az önellenőrzést elsősorban az elévülés és a jogvesztés korlátozza: az
ilyenné vált tételeket önellenőrizni nem lehet. Ugyanez a szabály az adóellenőrzéssel kapcsolatosan is
megvan (a hatóságok sem ellenőrizhetnek elévült, jogvesztett kötelezettségeket – általában).

Az önellenőrzési jog felfüggesztésre kerül, ha megindul az ellenőrzés. Az hatályos szabály szerint, a

folyamatban lévő önellenőrzésekről sem vesz tudomást a jogalkotó, ez nem akadálya az adóhatóság
eljárásának.

Az önellenőrzés első lépése a hiba megállapítása és jegyzőkönyvezése. Ettől kezdve (lényegében határidő
nélkül) el kell végezni a helyesbítést. A helyesbítés elvégzése után kell a jegyzőkönyvet elkészíteni és
lezárni valamint az önellenőrzési lapot benyújtani. Az adót meg kell fizetni a pótlékkal együtt, illetve ettől
az időponttól kezdve utalható (utalják) ki az esetleges túlfizetést.

Az önellenőrzési lapot a NAV rendszeresíti, amely általában az eredeti bevallással azonos űrlapot jelenti
(csak jelölni kell a bevalláson az önellenőrzési célt). Ha egy adó időközben kivezetésre került, de még nem
évült el, akkor az úgynevezett egyéb befizetés, illetve egyéb támogatás „adónemre” kell megtenni az
elszámolásokat.

Különleges, önellenőrzéshez hasonlatos eljárás a kijavítási kérelem. Ebben a helyzetben olyan választást
lehet módosítani, amely az adót nem érinti. Sem az alapot, sem az adót, sem a költségvetési támogatás
összegét.

Az áfához kapcsolódó nyilatkozatok javítása (választok módosítása) csak a bevallás utólagos

ellenőrzésének megkezdéséig lehetséges 2015-től, ha azzal az adóbevallás „helyre tehető”. A következő
nyilatkozatokat lehet így kijavítani:
• speciális tevékenységre tekintettel adókötelessé tétel
• alanyi adómentesség választása
• adómegállapítás különleges módjának választása
• általános szabály választása
• pénzforgalmi elszámolás

66
A magánszemély adózó kötelezettségeinek teljesítését segítő jogintézmény az önellenőrzésre
felhívás. Ha az adóhatóság azt tapasztalja, hogy nyilvántartásai eltérnek az adóbevallásban
közöltektől, akkor felhívhatja (tehát nem kötelező felhívnia!) a magánszemélyt az
önellenőrzésre. Ez csak figyelmeztetés, csak lehetőség és nem kötelező az adóhatóság részéről.
Az adózó 30 napot kap arra, hogy érdemben reagáljon a felhívásra. A harminc napot a
kézbesítéstől kell számítani. Ez idő alatt az adóhatóság a szóban forgó adónemre nem indíthat
ellenőrzést, de a kiutalásra nyitva álló határidő szünetel („nem telnek a napok”). Ha a
magánszemély nem reagál a megkeresésre, nem követ el mulasztást, nem bírságolható. A
határidő letelte után a kiutalásra nyitva álló határidő tovább folytatódik és az ellenőrzés
megindítható.

Joganyag: Art. 91/B. §.

A bevallás kiegészítése ezzel szemben minden magánszemély számára nyitva álló lehetőség. Ha
két egymást követő évben sem éri el a magánszemély jövedelme a minimálbért, akkor lehet e
megoldást igénybe venni. Ekkor az adóhatóság nyilatkozattételre is kötelezheti a magánszemélyt
és feltárhatja azt, hogy miből fedezi megélhetését az adózó.

67
Az adóigazgatási eljárás lehetséges fajtáit a fólia tartalmazza. Ezen kívüli adóigazgatási eljárás
nincs (jogszabályhoz kötöttség elve). Az eljárásokat az Art. VII. fejezete foglalja össze.

68
Hatóság igazolást a fenti témákban állíthat ki. Ez a tényt akként igazolja, hogy a benne szereplő
adatokat mindenki elfogadhatja valósnak ellenkező bizonyításáig. Igazolás iránti kérelem alanyi
jogon nem terjeszthető elő, ugyanis a kérelmezőnek valószínűsítenie kell azt, hogy érdekében áll
az igazolás kiállítása.

Az igazolások a törvényben meghatározott formában és tartalommal állíthatóak ki (kötött

tartalom és forma). A kiállítás alaphelyzetben magyarul történik, de kérelemre angolul is ki kell
azt adni.

Az igazolás kiállítása hatósági eljárás keretében történik, amely illetékköteles lehet.

Gyakran írnak elő adóigazolás benyújtására vonatkozó kötelezettséget állami szervek,

hitelintézetek stb. Ennek az igazolástípusnak létezik egy speciális formája, az úgynevezett
együttes adóigazolás, amely az állami adóhatóság és a vámszerv adatait együttesen tartalmazza
(lényegében két igazolás egy dokumentumban).

Az adóigazolás kiváltására alkalmas az, ha az adózó szerepel az úgynevezett köztartozás mentes

adózók adatbázisában. E tény helyettesíti az igazolást és azt minden ilyen igazolást előíró köteles
elfogadni.

Ha külföldi adóhatóság angol nyelvű iratát (nyomtatványát) kell „kitölteni” (és a magyar
kérelmező csatolja a szakfordítást), akkor azt az adóhatóság köteles kiállítani.

Joganyag: Art. 85/A §

69
Az ellenőrzés kétségtelenül az adózó szempontjából “leglényegesebb” eljárás. Az ellenőrzés célja a bevétel
megrövidítésének megakadályozása, még inkább az elrettentés attól, hogy valaki próbálkozzon ilyen természetű
tevékenységgel. Ez a jogszabály az adójogi szankciókat tartalmazza. Természetesen nem lehet megfeledkezni arról,
hogy ezen túlmenően büntetőjogi szankciók is megállapításra kerülhetnek (igaz ott már nem az adóhatóság jár el,
legfeljebb ő a feljelentő). A 2012. évi C. törvény a büntetőtörvénykönyvről (Btk.) XXXIX. fejezete tartalmazza a
büntetőjogi szankcióval fenyegetett tényállást.

Az ellenőrzés kétféle: amolyan betekintés jellegű, amelynek következménye lehet, de lezárt időszakot nem
keletkeztet, és olyan, ami az időszakot lezártnak („elrendezettnek”) tekinti.

A központosított ellenőrzés elsősorban nagy horderejű, esetleg országokon átívelő ügyekben zajlik akként, hogy
több hatásköri területet és illetékességet egyesítenek egy eljárásban és az eljárás kapcsán a határozathozatal is egy
helyre települ.

Joganyag: Art. VII. fejezet (85 – 164/A §§). + Btk irányadó. (Lásd következő oldalon!)

70
 XXXIX. FEJEZET
A KÖLTSÉGVETÉST KÁROSÍTÓ BŰNCSELEKMÉNYEK
Társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés
395. § (1) Aki társadalombiztosítási ellátás, vagy az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján természetes személy részére nyújtható pénzbeli vagy
természetbeni juttatás megszerzése vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel kárt okoz, vétség miatt két
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaéléssel okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti.
Költségvetési csalás
396. § (1) Aki
a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan
tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja,
b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy
c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,
és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, illetve
b) az (1) bekezdésben meghatározott költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a
felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz,
vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
(7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz
eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig
megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(9) E § alkalmazásában
a) költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését - ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami
pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell
érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy
nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell;
b) vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből
jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is.
A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása
397. § A gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség teljesítését
elmulasztja, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a költségvetési csalást a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet tevékenysége körében
elkövesse, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Jövedékkel visszaélés elősegítése
398. § (1) Aki
a) jövedéki termék előállítására alkalmas, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a
felhatalmazásán alapuló jogszabályban meghatározott berendezést, készüléket, eszközt vagy alapanyagot engedély nélkül vagy a jogszabály megszegésével előállít,
megszerez, tart, forgalomba hoz, illetve
b) a forgalomba hozatalhoz szükséges zárjegyet vagy adójegyet engedély nélkül vagy jogszabály megszegésével előállít, megszerez vagy tart,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) üzletszerűen,
b) jelentős mennyiségű alapanyagra vagy zárjegyre,
c) jelentős vagy azt meghaladó értékű adójegyre
követik el.
(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából
a) az alapanyag jelentős mennyiségű, ha
aa) motorbenzinként vagy gázolajként, motorbenzin- vagy gázolaj-adalékként, illetve hígítóanyagként felhasználható adómérték nélküli ásványolajtermék esetén a
20 000 litert,
ab) adómérték nélküli cseppfolyós szénhidrogén esetén a 45 000 kilogrammot,
ac) adómérték nélküli gáz-halmazállapotú szénhidrogén esetén a 100 000 nm3-t,
ad) cukorcefre esetén a 10 000 litert,
ae) cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű termékből készült cefre esetén a 25 000 litert,
af) vágott dohány esetén a 450 kilogrammot,
b) a zárjegy jelentős mennyiségű, ha az 5000 darabot
meghaladja.

71
A jogalkotó maximális hatékonyság érdekében bizonyos elveket lefektet az ellenőrzéssel kapcsolatban. A
kiválasztás kockázatelemzési eljárás segítségével valósul meg. Az eljárásnak nem minden részlete nyilvános,
de minden évben az ellenőrzésben érvényesülő fő csapásirányokat az „ellenőrzési tájékoztató”-ban
közzéteszik. Az ÁSZ elnöke és az önkormányzat képviselőtestülete csak akkor rendelhet el ellenőrzést, ha az
a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértésével függ össze.

Az ellenőrzések egyik fajtája a véletlenszerű ellenőrzés, ez a típus visszatartó ereje miatt érdekes.

A kezdő adózó ellenőrzése során az adóhatóság a bejelentett adatok valóságtartalmát vizsgálja a működés
megkezdésekor. Ez a vizsgálat – természetét tekintve – még nem képes komolyabb ügyleteket áttekinteni,
nem is ez a elsődleges célja. Azt vizsgálja, hogy megvannak-e a feltételek a törvényes működéshez.

2012-től lehetősége van az adóhatóságnak arra, hogy olyan adatbázist működtessen, amely az ellenőrzést
támogatja. Az információs önrendelkezési jog minimumának védelme érdekében az adatokat a törvény
körülhatárolja.

„Az állami adóhatóság az adózókat - a kötelezően, illetőleg a kiválasztás alapján lefolytatandó

ellenőrzéseken túl - célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával választja ki ellenőrzésre. A célzott
kiválasztási rendszerben az állami adóhatóság
a) az adózó által benyújtott bevallások,
b) az adatszolgáltatások,
c) az adózó adófizetéseit, a részére teljesített kiutalásokat tartalmazó nyilvántartások,
d) az adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai,
e) más hatóságtól, más adózóktól szerzett adatok, adatállományok, valamint
f) nyilvánosan elérhető adatok feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót
ellenőrzésre.”

(Art. 90. §, különösen (6) bek.)

72
A fólia összefoglalja a legfőbb határidőket, amely csak kivonat!

Igen szövevényes a szabályozás. A jogszabály nem rendelkezik konkrétan arról, hogy mikor lehet
egy eljárást meghosszabbítani. A jogszabály csak annyit mond, hogy az első hosszabbításnál
„indokolt” esetnek kell fennállni, míg a továbbiaknál „rendkívüli” helyzetnek, azonban ezeket
nem tölti meg tartalommal. A határidőkkel kapcsolatos döntésekről végzés születik, amely ellen
önálló fellebbezésnek – igen szűk esetkört leszámítva – helye nincs.

A szünetelés az adójogban „féloldalúan” működik. A határidő szünetelése alatt is folytathatja az

ellenőrzést az adóhatóság (csak a határidő múlása nem következik be).

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ellenőrzési határidő nem foglalja magában a határozat
meghozatalához szükséges időt, tehát ez csak az ellenőrzés “fizikai elvégzésére előírt határidőt”
jelenti!

Az ellenőrzés végével indul meg az adóhatósági eljárás, amely kötelezi az adózót az adóhiány
megfizetésére (ha van) és kiszabja a jogkövetkezményeket (vagy rendelkezik az adótöbblet
visszatérítéséről). Ez a „követő” eljárás hatósági eljárásnak minősül.

Ha külföldi adóhatóság válaszára kell várni, akkor a határidő ezalatt szünetel. Ha az megérkezik,
az érkezéstől számolt 15. napon folytatódik tovább a határidő. Ha a tényállást a külföldi válasz
nélkül is tisztázni lehet és a külföldi hatóság nem válaszolt, akkor 180 nap után az ellenőrzés
lezárható, nem kell bevárni a külföldi adóhatóság válaszát.

Joganyag: elszórtan, de főleg Art. 92. §

73
Az ellenőrzés folyamatát az Art. 93 – 119 §§ tartalmazzák. Ennek vázlatos folyamata található meg a
fólián. Ismételjük, vázlatos!

A megbízó levél előzetes kézbesítése – ha attól kell tartani, hogy iratokat tüntetnek el, törölnek –
mellőzhető. Ekkor nem a kézbesítéssel, hanem a tényleges fizikai átadással kezdődik meg az
ellenőrzés. A jogszabály arra az esetre, ha az adózó nem venné át a megbízólevelet a kézbesítési
vélelmet vagy a hatósági tanúkkal aláíratott jegyzőkönyvet alkalmazza. A megbízólevél elektronikusan
is kézbesíthető. Ekkor a kézbesítés napja a levél megnyitásának napja lesz.

Ezután folyik az ellenőrzés, amely során az adóhatóság szakmai módszertana alapján megvizsgálja azt,
hogy az adó- és kapcsolódó jogszabályokat megtartották-e. Ennek során az adózó passzív fél, az ügy
ura az adóhatóság. A jogokat és kötelezettségeket külön fólián fejtettük ki. Két eljárási elemet azonban
itt említünk:

1. Az idegen nyelven elkészített okiratokról az adózó köteles hiteles (!) másolatot szolgáltatni, ha az
nem angolul, németül vagy franciául készült. A fordítás ideje nem számít bele az ellenőrzés
határidejébe.
2. Az adóhatóság szakértőt igénybe vehet, azonban nem érvényesül az államigazgatási eljárásban
megszokott eljárás, miszerint az ügyfél által javasolt szakértőt is ki lehet rendelni.

A szabályozás egyedi eleme, hogy az ellenőrzés során szünetelő határidők esetén az ellenőrzést az
adóhatóság folytathatja, tehát tehet cselekményeket.

Az eljárás végeztével az adóhatóság jegyzőkönyvet készít, amelyben megállapításait rögzíti. Erre a

jegyzőkönyvre az adózó észrevételt tehet (ez még nem fellebbezés, ez amolyan első olvasatú
korrekciós mechanizmus). Az észrevétel indukálhat egy kiegészítő ellenőrzést, amely során a tényállás
bármely eleme szabadon vizsgálható tovább. Erre az adóhatóságnak 15 napja van (ezt még egyszer 15
nappal meg lehet hosszabbítani).

74
Az Art. – legalábbis elvi szinten – körülhatárolja, hogy az ellenőrzés során a két félnek milyen
jogai és kötelezettségei vannak. A jogoknak és kötelezettségeknek – a puszta deklaráción túl –
fontos garanciális szerepe van, ugyanis vita esetén erre a katalógusra tud bármelyik fél
hivatkozni és ezen túlterjeszkednie egyik félnek sem lehet.

Érdekes lehet az az „adalék”, hogy nem lehet az adózó javára értékelni később azt a viselkedést,
amelyet a jogszabály egyébként számára kötelezőként előírt. Egy példát hozva erre: nem lehet a
jogkövetkezményt azért leszállítani, mert az adózó végig együttműködött. Miért? Mert ez a
magatartás nem „pozitívum”, hanem kötelező.

Amennyiben az ellenőrzés bármely formájában már vannak tapasztalatai (pl. könyvvizsgálat),

akkor valószínűleg sok átfedést talál az itteni jogok/kötelezettségek és az azokat szabályozó
standardok/szabályok előírásai között. Ez nem véletlen – hisz ez is egyfajta ellenőrzés. Arra is
felhívjuk a figyelmet, hogy nem egy jogosultság/kötelezettség kimondottan közjogi természetű
(tehát egyfajta alá-fölérendeltség van a felek között). Ez sem véletlen, hiszen bárhogy is nézzük
ezt a típusú ellenőrzést, a felek között itt mindig van érdekellentét.

Joganyag: elsősorban Art. 97- 103. §§

75
A végleges jegyzőkönyv után indul meg a hatósági eljárás HIVATALBÓL, amely megállapítja a
jogkövetkezményeket vagy azt, hogy ezek nincsenek. Ennek a végén dönt az adóhatóság az ügy érdemében
(legalábbis ellenőrzési szempontból). A döntés határozat formájában jelenik meg. A határozat rendelkezései
ellen jogorvoslatnak van helye.

A jogorvoslat már nem az ellenőrzés része. Megjegyezzük, hogy (szinte) egyedülálló jogorvoslati módszer az
adóhatóság „saját másodfoka”, ahová az első fokú hatóság köteles fölterjeszteni a szükséges iratokat, ha az
adózó fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezésre a közléstől számított 15 napon belül kell, hogy sor kerüljön
(Art. 136. §)

Az első fokú hatóságnak joga van arra, hogy saját határozatát visszavonja és a fellebbezésnek már ő helyt adjon.
Ennek hiányában a másodfokú hatóságnak terjeszti fel a beadványt. Ez a „házi másodfok” bírálja el az adózó
érdemi fellebbezését.

A bíróság előtti megtámadás lehetősége garanciális szabály. Ezzel összefüggésben megjegyezzük, hogy a bírói út
igénybevétele már nem érinti a végrehajthatóságot (tehát az adóhatóság másodfokú határozata végrehajtható,
igaz, kérni lehet azt, hogy a jogerős elbírálásig a végrehajtást függesszék fel).

A közigazgatási ügyben az illetékes bírósághoz kell fordulni (ez a határozatot hozó székhelye szerint illetékes
törvényszék), amelynek az eljárása egyfokú, azaz az ott hozott ítélet „azonnal” jogerős és végrehajtható. A
bíróság kizárólag jogszabálysértés esetén marasztalja az adóhatóságot. A bíróság ténykérdésben is vizsgálódik.

Ezután már csak felülvizsgálati kérelem nyújtható be a Kúriához. Ez az eljárás semmilyen cselekményt nem
akadályoz. Új tény már nem hozható fel e fórum eljárása során és az kizárólag jogkérdésben dönt (és sokszor
nyilvános tárgyalást sem tűz ki a tanács, csak az iratok alapján határoz).

76
A jogorvoslat következményei – attól függően, hogy a kérelem megalapozott volt-e és az eljárás
helyes módon folyt-e – lehet helybenhagyás, megváltoztatás, megsemmisítés vagy új eljárásra
utasítás.

A bíróság csak kiegészítő vizsgálatot nem rendelhet el, de ítéletével bármely egyéb következményt el
tud érni. (Art. 143. §)

A felügyeleti szerv (tehát nem a „belső” másodfok) is változtathat az alárendelt szerv döntésén akkor,
ha észleli, hogy az jogszabálysértő, vagy a döntést jogszabály sértő módon nem hozta meg az arra
kötelezett szerv. (Art. 141. §)

Jogbiztonságot jelentő garanciális szabály, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított 1 éven
túl (kivételekkel) terhesebbé nem szabad tenni a már meghozott határozatot. (Art. 142. §). A
kivételek:
a) a bíróság jogerős ítéletében megállapított költségvetési csalás, adócsalás, munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás, illetve az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben
elkövetett csalás,
b) a bíróság által elrendelt új eljárás,
c) ha az ellenőrzést az adópolitikáért felelős miniszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke - helyi adó
esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata - rendelte el,
d) ha az adóhatóság az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének
teljesítése érdekében soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási
jogosultságot teremt,
e) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez
tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés lefolytatására az állami
adó- és vámhatóság vezetője utasítást ad.

77
A jogkövetkezményeket mindenki jól ismeri. A szabályok alapvonásai lényegében évtizedek óta
változatlanok. Érdemes megfigyelni, hogy a finomítások általában a korábbi túlkapásokat
csiszolták le (pl. adóhiány megállapítása akkor, ha túlfizetés volt stb.) és bizonyos
kriminalizálandó cselekmények kapcsán állapított meg magasabb bírságot.

Joganyag: VIII. fejezet

78
A határidő kezdete általában a tudomásszerzéstől számítandó. Ezért kiemelt érdek fűződik
ahhoz, hogy a tudomásszerzés napját meg lehessen állapítani. A kézbesítés tartalmában egy
jogilag körülbástyázott iratátadás, amely segítségével a határidők lejárata biztonsággal
megállapítható. Az esetek többségében a kézbesítés rendben lezajlik. A könyvelt iratot (ajánlott
küldemény) a címzett átveszi és azon megjelölik az átvétel időpontját. A szabályozás elsősorban
azt a helyzetet kell körülírja, hogy mi történik, ha ez mégsem folyik rendben. Ebben az esetben a
kézbesítési vélelem beálltát kell megállapítani. Az esetköröket a fólia tartalmazza.

E vélelem megdöntésére csak akkor van lehetőség, ha a kézbesítés szigorú szabályait nem
tartotta be a hatóság. Ilyenkor a tudomásszerzéstől számolt 15 napon belül kell beadványt
benyújtani a vélelem megdöntése érdekében (szubjektív határidő), a hosszas függő helyzetek
elkerülése érdekében azonban a hat hónapja beállt kézbesítési vélelmet már semmilyen módon
nem lehet megdönteni (objektív határidő).

79
A késedelmi pótlékot az Art. 165. §-a szabályozza. Ezt az adóhatóság azért köteles kivetni, mert a
költségvetés nem időben jutott a pénzéhez és ezért azt szankcionálja. Ezen az ágon csak a
késedelmes befizetést büntetik.

A jogkövetkezmény értékét úgy határozták meg, hogy semmiképpen ne érje meg

finanszíroztatni magát az állammal a cégnek, mivel a jegybanki alapkamat kétszeresét kell
megfizetni.

Ez a jogkövetkezmény kérelemre indokolt esetben BÁRMELY adózónál mérsékelhető, ha az

adózó arra a körülmények alapján érdemesnek mutatkozik.

Ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő és ezt az adózó igazolja, akkor a törvény
erejénél fogva mentesül a késedelmi pótlék alól. (Art. 166. §)

A késedelmi pótlékot az úgynevezett nettó adótartozásra kell kiszámítani, ami azt jelenti, hogy
az ugyanazon adóhatóságnál (!) fennálló túlfizetés csökkenti a pótlék alapját azzal, hogy az
adóbírságra jutó pótlékot csökkenteni nem lehet ilyen módon.

A késedelmi pótlék számítás kifogásolását az első fokú adóhatósághoz kell előterjeszteni, aki
erről dönt és e döntését a felettes szerv – alapos fellebbezés okán – megváltoztathatja.

80
Az önellenőrzési pótlék (Art. 168. §) akkor jön szóba, ha az adózó ÖNMAGA tárja fel a hibát és
vallja be azt az önellenőrzési lapon. Ekkor a késedelmi pótlék felét (vagyis a jegybanki
alapkamatot) kell kifizetni, ha első alkalommal történik helyesbítés. Ha ismételten kell ugyanazt
az időszakot ugyanazon adónem kapcsán helyesbíteni, akkor nevelő célzattal, már a jegybanki
alapkamat másfélszeresét írja elő a jogszabály.

A pótlékot az önellenőrzési lap benyújtásáig kell felszámítani!

Akkor ha „csak” a bevallás volt rossz, de az adót hiánytalanul megfizette az adózó és e

különbözet – legalábbis papíron – pozitív, akkor ki kell ugyan számítani a pótlékot, de annak
felső korlátja 5 eFt (magánszemélynél: 1 eFt).

A negatív módosítás nem indukál önellenőrzési pótlékot.

Az önellenőrzési pótlék mérséklését BÁRMELY adózó – indokai előadásával – kérheti.

Akkor, ha több időszakon átnyúló áfa „görgetés” miatt keletkezik különbözet, privilegizált
szabály lép életbe (168. § (4)): „Ha több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi
adó bevallását azért kellett önellenőrizni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves
bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét az adózó
helyesbítette, az önellenőrzési pótlék alapja az első téves adóbevallásban feltárt különbözet.”

A munkáltató – munkavállaló közötti kapcsolatban a „másik” fél mulasztása miatt nem kell
önellenőrzési pótlékot felszámítania az „egyik” félnek.

81
Az egyik legsúlyosabb pénzben kifejezett jogkövetkezmény az adóbírság (Art. 170. §). Ez
alapesetben az adóhiány 50%-a.

Az adóhiány a be nem vallott adó. Ezt akkor lehet a túlfizetésekkel csökkenteni, ha az

esedékesség napjától kezdve egészen az ellenőrzés megkezdéséig fennállt a túlfizetés.

Az 50%-os mértéktől akkor lehet eltérni hivatalból vagy kérelemre, ha valamely enyhítő
körülmény ezt indokolja. Mérséklési kérelmet bármely adózó előterjeszthet. Ezek a
jogszabályban nincsenek részletesen szabályozva, az adóhatóság azonban közzétette ellenőrzési
kézikönyvét, amelyben a bírság kiszabásának az elveit is ismerteti.

Az adóelkerülés elleni fellépés okán hoztak létre egy kiugróan magas bírság kulcsot. A hiányzó
adó kétszeresét kell bírságként megállapítani, ha az adóhiány hamisítással, bevétel eltitkolásával,
vagy a nyilvántartások megsemmisítésével függ össze. Ezt a bírságot mérsékelni sem lehet,
tekintetbe véve a rosszhiszeműséget. (Mindemellett a büntetőjogi szankciók is fenyegetik a
tettes(eke)t.)

Néhány esetkörben a jogszabály automatikus mentesítést ír elő. Ezek a teljesség igénye nélkül:
• bizonytalan adójogi helyzet megfelelő esete
• magánszemély helyzete, ha a munkáltató (kifizető) igazolása valótlannak bizonyult

Az adóbírság kiszabása nem mentesít a késedelmi pótlék alól.

82
A mulasztási bírság (Art 172. §) az olyan jogszerűtlen cselekmények (vagy a jogszerű cselekmény
elmulasztásának) a szankciója, amely nem közvetlenül rövidíti meg az adóbevételeket. Kissé
leegyszerűsítve arról van szó, hogy az adózó nem helyesen, nem időben tesz meg valamit, vagy
elmulaszt egy cselekményt. Ide tartoznak azok a helyzetek is, amikor tevékenységével az
adóhatóságot tévedésbe ejti vagy tévedésben tartja.

A mulasztási bírság „menü” az elmúlt néhány évben szédületes iramban bővült és a jogalkotó a
fokozatos súlyosbítás, az ismételhetőség intézményével adott nyomatékot e szankciónak.

További súlyt ad a jogkövetkezménynek az, hogy ha munkavállalókra vonatkozó mulasztásról van

szó, akkor az esetek többségében MUNKAVÁLLALÓNKÉNT szabható ki.

A mulasztási bírság – mint minden büntetés jellegű tétel – kérelemre mérsékelhető, kivéve, ahol
a törvény e lehetőséget kizárja. Ilyen kérelmet minden adózó előterjeszthet.

Többször volt már szó igazolási kérelem előterjesztésének a lehetőségéről. Ezt az intézményt
(amelyet egyébként a Pp. határol körül egzakt módon) e szankciónál lehet a legkönnyebben
megérteni. Ha valamit az adózó mulasztott, akkor megkísérelheti kimenteni magát bizonyítékai,
érvei előadásával akként, hogy az elmulasztott aktust EGYIDEJŰLEG pótolja. Ha a hatóság az
érveket elfogadja, a kimentés sikeres és a jogkövetkezmény törlésre kerül.

83
Ez a fólia tartalmazza azoknak az eseteknek a kivonatát, amikor a mulasztási bírság alapesetével
kell számolni. A teljes lista az Art. 172. § (1) bekezdésében található.

84
A jogalkotó által rendkívül veszélyesnek ítélt helyzetek kapcsán emelt összegű mulasztási bírság
kiszabásának van helye. A lista az 1 milliós és „komolyabb ügyeket” tartalmazza. Látható, hogy bizonyos
helyzetekben a „közreműködő” alkalmazott büntetésére is van módja az adóhatóságnak.

Megjegyezzük, hogy a foglalkoztatott bejelentésével kapcsolatosan az adóhatóság nem mérlegelhet, a

mulasztási bírság kiszabása kötelező, ez objektív szankcióvá vált.

A házipénztár egyenleg maximumának eltörlésével egyidejűleg bevezetésre került egy új korlát. Egy
pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó egy másik pénzforgalmi számla nyitására kötelezett
adózónak nem fizethet egy naptári hónapban több készpénzt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
ellenértékeként többet, mint 1,5 MFt-ot. Ha mégis történik ilyen tranzakció, úgy a többletet 20%
mulasztási bírság terheli azzal, hogy ezt mindkét fél köteles megfizetni. Ez a szankció is objektív (nincs
mérlegelési jogköre az adóhatóságnak).

A transzferár nyilvántartás a mulasztási bírságok „csúcstartója”. Hiányzó nyilvántartásonként 2 millió forint

(ismételt hiánynál 4 millió forint) szabható ki. A jogi norma 172. § (16): „Az adózó a szokásos piaci ár
meghatározásával, valamint az ellenőrzött külföldi társaságokkal folytatott jogügyletekkel összefüggő
nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással
összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összevont
nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő, ismételt jogsértés esetén nyilvántartásonként (összevont
nyilvántartásonként) 4 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ugyanazon nyilvántartás
vezetésének ismételt elmulasztása esetén az adózó az első esetben kiszabott mulasztási bírság
mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. A kötelezettség teljesítése esetén az e
bekezdés előző mondata alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. E bekezdés alkalmazásában az
ismételt jogsértésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, ha a két egymást követő mulasztás között 2
évnél több telt el.”

2014-től különleges tényállásnak minősül a nem megfelelő pénztárgép alkalmazásával elkövetett

szabálysértés.

85
A törvényben nevesített engedményeket a méltányos eljárás követelményére lehet
visszavezetni. Ebben a helyzetben az adóhatóság mérlegel (!), tehát megítéli, hogy a
rendelkezésére álló adatok alapján indokolt-e valakit a jogszabály által körülírt méltányosságban
részesíteni. A méltányosság gyakorlása NEM kötelező.

A főszabály egyszerű: járulékot senkinek, adót csak magánszemélynek, jogkövetkezményt

bárkinek el lehet engedni. Fizetési könnyítést (amely lehet részletfizetés és halasztás) bárki
kérhet.

A fizetési könnyítést (nem magánszemélynél) két feltétel együttes fennállása esetén lehet
megállapítani:
1. a kialakult helyzet nem róható fel az adózónak;
2. a későbbi megtérülés valószínűsíthető.

A jogszabályban írt méltányossági fajtákon kívül másfajta kedvezményt adni nem lehet
(jogszabályhoz kötöttség elve).

Joganyag: Art. 133-134. §§

86
A hátralékkezelés nem minősül klasszikus végrehajtásnak, hanem lényegében az adó „gyorsított
eljárásban történő” beszedésről van szó. Ez csak a tartozás „túlfizetésekkel” csökkentett
összegére vezethető (tehát a nettó adótartozásra).

Az inkasszót (beszedést) halasztja a fizetésre irányuló bármilyen beadvány, de csak addig, amíg
az ELSŐ ilyen beadványt el nem bírálták. A későbbi beadványok már nem akadályai a
hátralékkezelésnek vagy akár a végrehajtásnak.

„Hátralékkezelni” és végrehajtani az alábbi iratok alapján lehet:

145. § (1)Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat:

a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés),
b) az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás,
c) a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése,
d) az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás,
e) a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat,
f) az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés.

A visszatartási jog az adóhatóság azon joga, amely alapján – az adózó beleegyezése nélkül – a
más jogcímen fennálló adózói követelést egyoldalú döntésével beszámíthatja egy másik adózói
kötelezettséggel szemben. Ez a jogosultság az önkormányzati adóhatóság megkeresése alapján is
fennáll.

87
Az EU tagságunkból fakadóan kötelesek vagyunk a többi tagországgal együttműködni és
számukra úgynevezett jogsegélyt nyújtani. A főbb együttműködési területek felsorolása található
a dián. Ezek a területek a viszonosság alapján megilletnek minden EU tagállamot.

Az együttműködések – tartalmuk miatt – elsősorban az adóhatóság szerveit érintik, ebből

fakadóan adózói teendő általában nincsen.

Adózót érintő következmény, hogy a külföldi adóhatóság megkeresése esetén, a határidők

szünetelnek.

Joganyag: Art. 56–70 §§. (V. fejezet)

88
Az Art. 132. §-ában szabályozott eljárás lehetőséget ad arra, hogy egy részletesen körülírt
tényállás kapcsán olyan előre meghozott állásfoglalást adjon ki az adópolitikáért felelős
miniszter, amely – a kérelemben foglaltak változatlansága mellett – KÖTI az adóhatóságot az
ellenőrzési eljárásban.

A kérelem díjköteles.

Kérhető olyan állásfoglalás is, amely három évig úgy határozza meg az adókötelezettség értékét,
hogy a későbbi jogszabályváltozások sem befolyásolják azt (!!!!). Erre annak a vállalkozónak van
lehetősége, amely legalább 200 főt foglalkoztat vagy a mérlegfőösszege meghaladja az 1 milliárd
forintot (adóévet megelőző adóévben).

Létezik egy olyan eljárás, amely során a már jogerős feltételes megállapítás hatásait fenntartják,
ha később jogszabályváltozás következik be vagy a tényállás megváltozik, föltéve, hogy azok nem
érintik érdemben az adó összegét.

A határozatot (megállapítást) 90 napon belül kell meghozni, sürgősségi eljárással 60 nap alatt. A
kérelmet akkor lehet előterjeszteni, ha azt jogszabályban meghatározott szakértő (adószakértő,
adótanácsadó stb.) ellenjegyezte.

89
Az adózók biztonsága érdekében kifejlesztett eljárás. A transzferárak nem egyértelműen
kiszámítható értékeke. Ahhoz, hogy az ebből ne legyen kockázata az adózónak, kérheti az
adóhatóságot (!), hogy az alkalmazandó módszert, árt, ártartományt megállapítsa és ez köti az
adóhatóságot 3-5 éves időre. Az eljárást úgy fejlesztették ki, hogy alkalmas legyen több ország
relációjában a megállapítás elvégzésére (feltételekkel).

A hatóság döntése határozatnak minősül, mely ellen a szokásos jogorvoslatok vehetők igénybe.

A kötőerő 3-5 év, döntéstől függően, mely bizonyos helyzetekben (pl. csalárd eljárás, tényállás,
körülmények megváltozása stb.) megszűnik. Az eljárási határidő: 60 nap, melybe a külföldi
megkeresés nem számít bele és többször hosszabbítható.

Art. 132/B és C. §.

90
91
Az összes adójogszabály között kitüntetett szerepe van a 2007. évi CXXVII.
sz. törvénynek, hiszen ez a közös EU jogszabályok része. Lényegében a
hazai jogszabályi hierarchia „felett” is áll e tekintetben.
Interneten is megtalálható, a www.europa.eu címen belül, a „HU” portál,
ebben kell a vállalkozási tevékenységet, azon belül közösségi adó (héa)
címszót megkeresni.
Az EU 2008. február 12-én a 2008/8/EK irányelvében meghatározta, hogy az
eredeti megalkotás óta eltelt időszak folyamán a szolgáltatások nyújtásával
összefüggésben annyi és olyan jellegű változás történt, hogy indokolt az
eredeti szempontok felülvizsgálata, s a régebbi gyakorlat (a szolgáltatás
nyújtásának helyszíne a teljesítés helye volt) megváltoztatása, s megfordítva
ezt a teljesítési helyszínt, a szolgáltatások igénybevételi helye kerüljön oda.
Ahol az igénybevevő nem adóalany, ott viszont indokolt az eredeti metódus –a
nyújtó szerinti adóztatás- fenntartása.
Emellett számos kivétel, „egyedi szabály”, ettől eltérő megközelítés is volt, s
azok a jövőben is fennmaradhatnak. (A pontos részletek az Európai Unió
Tanácsának 2008/8/EK (2008. február 12.) irányelve, 1 – 12 szakaszaiban
olvashatók)
Az ÁFA adónem jelentőségét nem csak az adja, hogy a költségvetés „TB”
(Nyugdíjbiztosítási Alap és Egészségbiztosítási Alap együtt) nélküli
bevételeinek legnagyobb hányadát (2017-ben: 20,3%) teszi ki, hanem az
elszámolás technikájából is az adódik, hogy a legmagasabb összeget jelenti,
a legtöbb pénzt mozgatja meg, hiszen általános esetben valamennyi cég
összes árbevétele alapján kell kiszámítani a fizetendő részét, külön (kvázi
még egyszer) kalkuláljuk az előzetesen levonható ÁFA összeget, így első
megközelítésben az ebben az adónemben elkövetett hiba eredményezheti a
legmagasabb összegű terheket.

92
Ez az adónem gyakorlatilag mindenkit érint, hisz még a magánszemélyek is
rendszeresen fizetnek (vagy nem fizetnek!) ÁFÁ-t, ha vásárolnak, de akár
adóalannyá is válhatnak (pl. ingatlan értékesítés esetén, ha az
sorozatszerűnek minősül).

Az adó mértéke a teljes bevételre vonatkozik, azaz az összes forgalom után

kell azt kiszámítani, természetesen nagyon sokféle szabály alapján, s ezen
szabályok között többféle esetre léteznek általános előírások, s valóban
„számtalan” kivétel, mentesség, s ún. „különös szabályok” is nehezítik a
gazdálkodók dolgát.

Ahhoz, hogy ezeket könnyebb legyen megértenünk, azt is át kell gondoljuk,

hogy kik és miért hozták ezeket a szabályokat. Bele kell képzeljük magunkat
az ő helyükbe, s ezen a sajátos szemüvegen keresztül adott esetben
egyszerűbben meglelhetjük a jó megoldást.
Miért alkották ezeket az adójogszabályokat? Hogy a költségvetés
hozzájuthasson a kívánt végleges adóbevételeihez, azaz nekünk is minden
esetben ezt kell majd szem előtt tartanunk!

93
Miután ez a tantárgy nem teljesen „kezdőknek” szól, így a fenti fogalmak mindenki számára ismertek, csak egy gyors
átgondolásra van szükségünk, hogy felelevenítsük azok tartalmát.
A törvény sokfelé tartalmaz fogalmi meghatározásokat, de a végén, a 258. és a 259. §-okban vannak „általános értelmező
rendelkezések”. A jelen fogalmi meghatározások során az „ÁFA” és az „adó” egymás szinonimái.
Így: Bruttó = ÁFA-t is magában foglaló;
Nettó = ÁFA nélküli;
Adólevonási jog = a beszerzés során az eladónak kifizetett (vagy a ktg-vetés felé teljesített, elszámolt) ÁFA-nak a befizetendő
adóból történő utólagos levonása, „visszakérése”;
Fizetendő ÁFA = Egyenes adózás esetén az eladó által-, fordított adózásnál a vevő által az adott ügylet után felszámítandó
és a költségvetés felé befizetendőként a bevallásba állítandó ÁFA; Ez nem kell megegyezzen a pénzügyileg is rendezendő
összeggel!
Előzetesen felszámított ÁFA = Az ügyletről szóló beérkező számlában szereplő fizetendő ÁFA összege a vevő oldaláról,
amelyet ő már (vagy az eladónak, vagy a költségvetésnek) kifizetett, illetve ki kell, hogy fizessen, függetlenül attól, hogy azt
később levonásba helyezheti-e, vagy sem;
Elszámolandó adó = a fizetendő és a levonható adó különbözete
„ÁFA státusz” = az adott időszakban befizetési, vagy visszaigénylési pozícióban van. (Az elszámolandó adó „iránya”.)
Elszámolás a költségvetéssel = Az önadózás során megállapított adónak a bevallása és pénzügyi rendezése a költségvetés
(képviseli: a NAV – Nemzeti Adó- és Vámhivatal) felé;
Székhely = Az a terület, helyszín, ahol a cég központi vezetése, ügyintézése, esetleg tevékenysége is folyik;
Telephely = Az a székhelytől különböző, de azzal azonos településen lévő helyszín (ha másik településen van, akkor az
fióktelep);
Állandó telephely = Hosszabb idő folyamán használt telephely;
Letelepedés = Az az ország, ahol az alany fizikailag is fellelhető, megtalálható;
Adószám helye = Az az ország, ahol az adóalany rendszeres gazdasági tevékenységet végez, s emiatt az illetékes
adóhatósághoz bejelentkezett (vagy be kellet volna, hogy jelentkezzen). Ez viszont még nem kívánja meg, hogy ott fizikailag
is fellelhető legyen, tehát nem feltétlenül jár együtt a letelepedéssel;
Szokásos piaci ár = Az az ellenérték, amit az ügyletért cserébe akkor kell fizetni, ha arról minden kényszerítő körülmény
nélkül két-, egymástól független fél szabad akaratából és kölcsönös megelégedésükre megállapodik;
Ellenérték = az adott, konkrét ügyletért fizetendő összeg, amelyről a megállapodó független felek közös elhatározással,
kényszer nélkül, szabad akaratukból döntöttek;
Export = Termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás úgy, hogy az eladó és a vevő nem azonos államban, régióban vannak,
s az ügyletet az eladó oldaláról vizsgáljuk;
Import = U.a., mint az export, csak most a vevő oldaláról vizsgáljuk;
Belföld = Magyarország területe;
Külföld = Magyarország területén kívül eső terület;
Közösség = Az Európai Unió, az abban lévő államok összessége;
KB értékesítés = Olyan ügylet, ahol az eladó és a vevő más-más államban vannak, de mindkettő a Közösségen belül
található; ennek részei lehetnek a KB eladás és a KB beszerzés;
Tagállam = Az Európai Unió más, Magyarországtól különböző állama;
3. ország = Az Európai Unió tagjain kívüli, más állam;
Ingatlan, sorozatjelleg: Lásd majd később;
Pénzforgalmi elszámolás: Az adófizetési kötelezettség (és ezzel együtt a levonási jog is) az ellenérték pénzügyi
rendezésekor, azaz a kifizetéskor keletkezik;

94
Az a jogképes személy, aki …. gazdasági tevékenységet folytat.
Rendszeres – az ingatlanok esetében külön pontosítjuk, egyébként
magyarázandó!

Különös: Akkor is azzá válik, ha egyébként nem lenne az!

Mi az új közlekedési eszköz?
A vállalkozási vagyon „eseti” eladása is ÁFA kötelezettséget eredeztet.
A közös tulajdon eladásakor a képviselő, vagy a legnagyobb tulajdonos lesz
az adóalany, egyenlő tulajdoni arány esetében az állami adóhatóság
„választ”.

A kiemeltekről még külön szólunk!

95
Az ingatlan olyan vagyontárgy, mely adott területen található, onnan normál
körülmények között nem távolítható el, s az ingatlan nyilvántartásban
szerepel.

Az ingatlanokkal kapcsolatban 4 fogalmat kell tisztázzunk, ez itt az első.

A hangsúly az ÚJ szón van!

A használatba vételi engedélyt 2014-től – figyelemmel az új államigazgatási

eljárásra – a használatba vételi (tudomásul vételi) eljárás alapján kiadott
engedély váltotta fel. (Ettől kezdve az építésügyi hatóságnak nem kell külön
határozatot hoznia az említett engedélyről, hanem azt – természetesen a
vonatkozó előírásoknak megfelelő feltételek fennállása esetén –
„hallgatással” tudomásul veszi, ezáltal az engedély „automatikusan
megadódik”, ha nem szólnak ez ellen. (ld. az épített környezet kialakításáról
és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. sz. tv. 34.§-ban írottakat)

2016-ban év közben vezették be azt a kivételes szabályt, hogy ÚJ

lakóingatlan esetében egy kedvezményes, 5%-os adómértéket kell „csak”
alkalmazni (az általános 27% helyett), ha az adott új lakóingatlan hasznos
alapterülete (1,9 méter feletti belmagasság) nem haladja meg önálló ház
esetében a 300 m2-t, nem önálló lakás esetében pedig a 150 m2-t. Erről még
szólunk később, az adómértékek során is.

96
Ez a másik 3 fogalom.

1997. évi LXXVIII. törvény

az épített környezet alakításáról és védelméről (Étv.)
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Fogalom meghatározások
2. § E törvény alkalmazásában:
6. Építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak
megfelelően kialakított és közterületnek gépjármű-közlekedésre alkalmas
részéről az adott közterületre vonatkozó jogszabályi előírások szerint, vagy
önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott, magánútról gépjárművel
közvetlenül, zöldfelület, illetve termőföld sérelme nélkül megközelíthető telek.

Honnan tudom, hogy pontosan melyikről van szó? Az ingatlan-

nyilvántartásból! Azaz ki kell kérni a tulajdoni lapot, ez könyvvizsgálati
szempontból is célszerű!

97
Az új ingatlan és az építési telek eladása mindenképp adóköteles! Ebben
az esetben ha az „sorozatszerű”, akkor a nem adóalany (pl. a
magánszemély) is azzá válik!
A másik esetben (régi ingatlan, ill. beépítetlen telek) az alapértelmezés
szerint adómentes tevékenységről van szó, de az adóalanyok ehelyett
választhatják az adókötelezettséget is, ennek további részleteiről később
lesz majd szó!
Ha viszont az adókötelezettséget választják, akkor az „alapértelmezésben”
fordított adózást jelent, természetesen csak akkor, ha lehet, azaz, ha
annak feltételei fennállnak, különben ilyenkor is „belép” az egyenes adózás
technikája! (A fordított adózás feltételeiről is külön szólunk majd!)

98
Az áfa alanyokra vonatkozó teendőket egy későbbi fólia kapcsán
részletezzük.
A nem ÁFA alanyoknál a rendszerességet kell vizsgálni, amire külön
részletszabályokat tartalmaz a törvény.
Azt kell eldönteni, hogy sorozatszerű ingatlanértékesítésről van-e szó, mert
akkor –azon értékesítések esetére, de csak arra!- ÁFA alannyá válik a
magánszemély (a nem ÁFA alany) is.
Ilyenkor az eladásról külön bevallást kell készíteni, ez a „TSI_B” jelű, a
netről letölthető nyomtatvány.

Ez a bevallás egyszerre jó és rossz!

Jó, mert egyszerű –mindjárt megnézzük, hogy miket kell rajta
szerepeltetni.
Rossz, mert még ez sem egyértelmű, mindjárt jönnek a részletek!

99
Hol kell vizsgálni a sorozatszerűséget? Az „alapból” adóköteles tevékenység esetében!
Miután a régi ingatlan és a beépítetlen telek adómentes, így ebben az esetben nincs értelme
a vizsgálatnak, a „nem adóalany” személyek nem is dönthetnek másképp!
Viszont az új ingatlan és az építési telek első nekifutásra is adókötelesnek számítanak, így
ha azt nem adóalany adja el, akkor kell megnézni, hogy nem vált-e mégis azzá!

Akkor minősül rendszeresnek (sorozatszerűnek) az értékesítés, ha 2 naptári éven belül a

negyedik eladásról van szó. Ha egyszer bekerült valaki ebbe a kategóriába, akkor „ott is
marad” a következő három éven belül, pontosabban mindaddig, amíg három „eladásmentes”
év el nem telt.

2012. január 1-től – a törvény módosítása-, pontosításaként azt is rögzítették, hogy ha egy
„lakóterület” besorolású építési telket több részre osztanak, s azokat külön-külön értékesítik,
akkor a sorozatjelleg meghatározása során ezeket a „rész-értékesítéseket” egyetlen
ügyletnek kell tekinteni (259. § 18. pont).

Ha az eladó adóalannyá vált, az azt jelenti, hogy ÁFÁ-t kell fizessen az eladás után!
Ugyanakkor két kivétel van: az örökség útján birtokba került ingatlan eladása és a kisajátítás.
Az első azért, mert nem akartam, hogy az enyém legyen, így ha eladom, azt „nem jogos”, ha
ÁFA is terhelné! Ebben az esetben a „kényszer-szerzést” ismeri el a törvény.
A kisajátítás ennek pont az ellenkezője. Nem akartam eladni, muszáj volt! Itt megint „nem
lenne jogos” az ÁFA fizettetés!
Ezen két kivétel azonban a darabszámot növeli, abba bele kell számítani, tehát a későbbi
értékesítések szempontjából mégiscsak van jelentőségük!

Arra azonban tekintettel kell legyünk, hogy az adóalanyiság csak a szóban forgó ingatlan
értékesítésére vonatkozik, más tekintetben pl. a magánszemély nem válik ÁFA alannyá,
azaz egy sima háztartási bevásárlás adója továbbra sem vonható le.
Az ehhez kapcsolódó (adó visszaigénylési) jog és (adófizetési) kötelezettség együtt jár!
Esetünkben azonban ez csak korlátozottan (csak az ingatlan-eladás vonatkozásában)
érvényesülhet, ott viszont teljes körűen! A korlátozott érvényesülés tehát csak azt jelenti,
hogy az ingatlan-eladáson kívül már nem érvényesül!

100
Íme, az ígért „jó, és rossz” bevallás. Erre a címlapra a bejelentő személyes
adatait kell felvezetni!

101
A néven és adószámon (adóazonosító jelen) kívül alig 3 „érdemi” adatot kell szerepeltetni, ez önmagában
is jó!
Bárcsak az SZJA bevallás is ilyen egyszerű lenne!
Az első adat a teljesítés időpontja, aminek azért van jelentősége, mert ehhez képest 30 napon belül kell
ezt a bevallást benyújtani az állami adóhatósághoz! Ez így egyszerűnek tűnik, de itt derül ki, hogy a
részletek vizsgálata azt eredményezi, hogy nem egyértelmű, mit is kell majd beírni, azaz mi minősül
teljesítésnek.
A kitöltési útmutató szerint a törvény 9.§ (1) bekezdése szerint az az időpont, amikortól a vevő
tulajdonossá válik, ill. a 10.§ a) pontja alapján a birtokbaadás napja. (Már ez a hivatkozás is
„belemagyarázás”, hiszen a 10.§ a) pontja a lízingről szól, nem erről.) Csakhogy egy ingatlan eladás
esetében több ilyen kitüntetett időpontunk lehet, pontosabban a teljes jogú tulajdonossá válás hosszabb
időt vesz igénybe, az lényegében a földhivatali bejegyzéssel válik teljessé, viszont az sokáig tart, addig a
költségvetés nem vár a pénzére, így sajnos nem egyértelmű, mit is kel ide írni!
Ha megkaptuk a teljes összeget, az már biztos, viszont ez is elhúzódhat.
Ha benyújtottuk a földhivatalhoz az iratokat bejegyeztetés végett, az is lehet, de sok esetben ez az első
benyújtás ún. „tulajdonjog fenntartással” történő bejegyzést tesz csak lehetővé, ami épp azt jelneti, hogy
na, itt még nem biztos a dolog, mert ha nem fizetik ki időben, akkor nem is volt eladás!
Lehet a „kulcsátadás” is, az viszont megint sok esetben jóval később, a teljes vételár megfizetése után
következhet.
Szóval sajnos nem egyértelmű, mit is kell ide írni, s ez rossz!
Javaslat: a birtokbaadás, ezzel egyidejűleg a teljes vételár megfizetése szerepeljen a szerződésben is, s
ez lehet a jó dátum!
A vételár már könnyű: ami a szerződésben is szerepel. Ezt az összeget úgy kell tekinteni, mint „bruttó”
árat, azaz az eladó majd ebből fizetheti be a kivetett ÁFÁ-t. Tudni kell, hogy ezt az értéket az állami
adóhatóság is felülvizsgálhatja, hogy az valóban a független felek közötti szokásos piaci ár-e, mert ha
nem, akkor ő jelöli meg az ÁFA alapját! Azaz nem érdemes se többet, se kevesebbet írni (már csak azért
sem, mert ha később bármilyen okból vissza kell állítani az eredeti állapotot, akkor csak a beírt összeg, az
viszont teljes egészében követelhető!).
Az ÁFA alannyá válás –ha csak az ingatlan eladása tekintetében is- de teljes körű, azaz nem csak fizetési
kötelezettséget, hanem „levonási jogot” is jelent, azaz, amit az eladott ingatlanra költöttem, (s
tulajdonképpen most tovább értékesítettem), annak ÁFA tartalmát most (utólag) visszakérhetem.
A levonható ÁFA összege tehát visszamenőlegesen értendő! Viszont az „általános szabályok szerint”,
tehát az eladónak a saját nevére szóló számlákkal kell igazolnia, hogy mennyi ÁFÁ-t fizetett is ki. Ezeket
kell összesíteni, s a végösszeget beírni.
A bevallást az adóhatóság megvizsgálja (közben, ha akarja megnézi a visszaigénylendő ÁFA jogosságát),
majd határozattal kiveti az adót, amit az eladó a közölt határidőn belül ki kell, hogy fizessen.

102
Ez az újféle számítási mód 2008-tól indult, a korábbi „ügyletekre” nem ad
eligazítást, azokat a régi előírások alapján kellett figyelembe venni.
Első esetben a negyedik értékesítés jelenti a sorozatszerűséget, azaz arra
már áll az ÁFA kötelezettség, viszont miután a következő három év során
nem volt ingatlaneladás, így 201X+4-es értékesítés újra áfa mentes, „egyedi
eset”.
A második példa csak abban különbözik az előzőtől, hogy ott a
sorozatszerűvé válás utáni harmadik évben volt újabb eladás, ez megszakítja
a hároméves „kivárást”, azaz itt még marad az ÁFA kötelezettség. Viszont a
rákövetkező évben már túl vagyunk a sorozat jellegű értékesítővé válást
követő 3 éven, a az „előző” két évben összesen egy ilyen eset volt, tehát
akkor már nem lesz ÁFA alany az illető.
A harmadik esetben a harmadik eladás öröklés útján birtokba került
ingatlanra vonatkozik. Ez ugyan nem lenne ÁFÁ-s (most sem az, mert még
„csak” a harmadik, nem a negyedik), viszont a darabszámba beszámít, azaz
a következő már ÁFÁ-s.
Az utolsó példában a negyedik eladás az örökség értékesítése. Ez ugyan
már a negyedik, azaz innen kezdve a következő három év folyamán történő
hasonló eladás ÁFA köteles kell, hogy legyen, viszont most azért nincsen
ÁFA kötelezettség, mert ez az egyik külön kivétel. Ha a következő három év
alatt egyetlen újabb eladás is van – hiszen már teljesült az a feltétel, hogy két
naptári éven belül megvolt a négy „darab” (s az már nem tartozik a kivételes
körbe) – akkor az már ÁFA köteles lesz. (259.§ 18. pont)

103
Maga a közhatalmi tevékenység nem minősül ÁFA szerinti gazdasági
tevékenységnek, azaz nem is vált ki ÁFA kötelezettséget, nem eredeztet ÁFA
adóalanyiságot.

Az minősül közhatalmi tevékenységnek, amelyet olyan szervezet végez, akit

erre az Alaptörvény-, vagy más jogszabály felhatalmaz, „jogosít”. Erről az ÁFA
tv. 7.§ (2); valamint a (4) és (5) bekezdései példaszerű felsorolást
tartalmaznak, ez tehát nem teljes körű!
Másik feltétel, hogy kizárólag az ilyen jellegű tevékenységre vonatkozik! Ha pl.
a „Miniszterelnöki Hivatal” másféle, gazdasági jellegű szolgáltatást végez (pl.
autómosást „utcáról betéved” sofőröknek, pénzért), az az első bevételi forinttól
kezdődően már adóalanyiságot eredeztet. Nincsen olyan alsó értékhatár, ami
alatt még „nem számítana” az ügylet.

A tv. 2. sz. melléklete azt a felsorolást tartalmazza, amely tevékenységek

semmilyen esetben sem minősülhetnek közhatalmi tevékenységnek. Ilyen pl.
munkahelyi vendéglátás, utazásszervezés stb.

104
Ez olyan sajátos adóstátusz, ahol nem egyetlen cég, hanem a cégcsoport
minősül együtt egyetlen adóalanynak. Azért lehet jó ez a résztvevők
számára, mert ilyenkor a „belső eladások”, a csoporton belüli értékesítések
után nem kell adót felszámítaniuk, azaz ennek ÁFA összegét nem kell
meghitelezni.

A határozat jogerőre emelkedését megelőző napra a csoport összes tagjának

(a kimaradók kivételével) ÁFA szempontból „megszűnik” az önálló áfa
adóalanyisága, emiatt záró bevallásokat kell tenniük.

Kizárólag az ÁFA adónemre vonatkozik, csak arra kap a teljes csoport egy új,
önálló „ÁFA-adószámot”. A többi adó esetében marad az egyedi
adóalanyiság.
Az eladások során a csoportból kimenő számlákon ezt a csoportos
adószámot kell feltüntetni. A csoport egyetlen adóbevallást készít, abban kell
szerepeljen az összes beszerzés és értékesítés, s ez csak havi gyakoriságú
lehet. Ez komolyabb szervezést igényel, ki kell jelölni egy „gesztort”, aki a
csoport képviseletét ellátja, a bevallásokhoz szükséges adatokat össze kell
gyűjteni, s a befizetést is meg kell szervezni.
A csoport tagjai egyetemlegesen felelnek az adó megfizetéséért. Ebben a
kimaradt tagok is érintettek, ezért kell az ő hozzájárulásuk is a
„megalakuláshoz”.

A kapcsoltság szempontjából 2015-től nem lehet annak tekinteni azon

cégeket, amelyek kizárólag állami-, vagy önkormányzati tulajdonos miatt
lennének azok. (Ld. Áfa tv. 8/A§)

105
Így működik a „CSASZ”.

106
2011-től létező, új kategória ez, melyet a meglévő és működő EU szabályok
alapján hívtak nálunk is életre.

A megalakításához a résztvevő tagoknak az Art. változás-bejelentési szabályai

szerint kell eljárniuk.
Azért hozzák létre a tagjai, mert azt szeretnék, hogy az egyik tag (egyes tagok)
által a közösség számára nyújtott szolgáltatásaik ÁFA mentesek legyenek.
Ehhez ebbe a közösségbe (ez a pjt) tömörülnek. A közösségnek van legalább
egy olyan tagja, aki „kifelé” a tv. 85. vagy 86. §-a alapján adómentes
tevékenységet végez, s egy másik, aki „befelé” segíti a közös cél elérését.
Ezért szerepel az is a jogszabályban, hogy legalább két tagnak kell lennie a
társaságban.
Ha ez a „mentes tag” közvetlenül venné igénybe a többiek által nyújtott
szolgáltatásokat, akkor azokat csak ÁFA kötelesként kaphatná, viszont így ez
az adóösszeg számára elvész. Az együttműködő közösség létrehozásával
viszont ÁFA nélkül juthat hozzá. Ennek ára „csak” annyi, hogy az ezen
szolgáltatást nyújtók az általános szabályok szerint kell, hogy megosszák a
hozzájuk beérkező termékek (szolgáltatások) ÁFÁ-ját.

(A 2014. március 15-től hatályba lépő új ptk. 6: 498 – 513.§-ai foglalkoznak a

pjt-vel.)

107
Az egyetemleges felelősség ebben az esetben „csak” az ÁFA mentesség
feltételeire terjed ki, azaz, ha azok valamelyike nem teljesül, akkor az
említett szolgáltatás mégsem lehetett volna ÁFA mentes, így erre
vonatkozik a felelősség.

108
Az alaphelyzet szerint Tag 4 csak olyan tevékenységet végez, ami az ÁFA tv. 85.§ (1) bekezdésének a)
– o) pontjaiban, vagy a 86.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint adómentes (vagy eleve nem is ÁFA
adóalany, illetve „nem ilyen minőségében jár el”!). Ehhez igénybe veszi mások segítségét is, a jelen
példánkban Tag 1 toborzással, Tag 2 mérnöki munkákkal, Tag 3 pedig könyvelői szolgáltatásokkal
támogatja ezt a tevékenységet.
Ennek során (eddig, az együttműködő közösség hazai jogszabályban történő megjelenéséig) a három
„bedolgozó” által nyújtott ÁFA köteles szolgáltatás adótartalmát Tag 1, Tag 2 és Tag 3 ki kellett, hogy
számlázza, s Tag 4 (akit a jelen előírás alapján a közös cél elérése érdekében az együttműködő
közösség által nyújtott szolgáltatás igénybevevőjének-, rövidebben és érthetően „igénybevevő
tagnak” nevezhetünk) ezt az ÁFA összeget nem vonhatta le még részben sem! Így csak nála csapódott
le a le nem vonható adó. Az ő „bekerülési értéke” lett ennyivel magasabb, az általa kifelé megvalósított
adómentes tevékenység volt ezek következtében drágább.
Az „új” szabályozás (mert ezeket az előírásokat az EU direktíva is 2011-ben vezette be) első
megközelítésben arra adhat lehetőséget, hogy a le nem vonható ÁFA összegét jobban szét lehessen
teríteni, az ennek során a végfelhasználóknál keletkező terhekből más (például Tag 1, Tag 2 és Tag 3) is
magára vállalhasson. Ehhez első lépésként ők az igénybevevő taggal (vagy akár tagokkal) együtt egy
„laza szövetséget”, egy polgári jogi társaságot hoznak létre, ez a pjt. lesz az együttműködő közösség.
Ebben a polgári jogi társaságban arra „szövetkeznek” a résztvevő tagok valamennyien, hogy azt a
bizonyos adómentes tevékenységet az együttműködés keretében igyekeznek úgy végezni, hogy ne csak
a Tag 4-nél csapódjon le a le nem vonható ÁFA összes terhe, mert a 2011-től hatályos 85.§ (1) p)
pontjában foglaltak szerint a „bedolgozó” 1-3 tagok is adómentesen végezhetik a kapcsolódó
szolgáltatásaikat. Ez számukra természetesen az általános szabályok szerint azt is jelenti, hogy olyan
tevékenységet folytatnak, ami adólevonási joggal nem jár, így akár a tételes kigyűjtéssel, akár az
arányosítással, akár ezek kombinációjával nekik is foglalkozniuk kell a megosztással, ha emellett van
adóköteles ügyletük is. Ezzel „vállalnak magukra” azokból a terhekből, amit korábban Tag 4 egyedül
kellett, hogy viseljen. Ha viszont az említett előírás szerint a „befelé végzett tevékenység” is adómentes,
akkor az „igénybevevő tag” (Tag 4) számára ez már megtakarítást jelenthet.
Második megközelítésben viszont azt is érdemes figyelembe venni, hogy olyan esetben, amikor a „befelé
szolgáltató” tagok tevékenységének jellege miatt inkább élőmunka igényes, semmint anyagigényes
szolgáltatást nyújtanak, akkor az ő esetükben, az általuk most már adómentes ügyletek miatt adódó le
nem vonható ÁFA összege jóval kisebb lehet, míg a magasabb hozzáadott érték mellett így
képződő megtakarítás jelentősebb értéket tehet ki. Ennek alapján jellemzően pl. a hitel- és biztosító
intézetek, akik bizonyos tevékenységeiket „kiszervezték”, ezen keresztül komolyabb megtakarításra
tehetnek szert.
A korábbi fólián is olvasható, a 85.§ (1) p) pontjában lévő feltételeknek Tag 4 kell, hogy megfeleljen. Róla
már korábban is kijelenthettük, hogy vagy nem is ÁFA adóalany, vagy nem ilyen minőségében jár el,
vagy csak olyan adómentes tevékenységet folytat, amihez kapcsolódóan még részben sem illeti meg
adólevonási jog. A legvégén olvasható kitétel, miszerint az általa igénybevett szolgáltatás ellenértéke
(még göngyölítve, tehát halmozottan sem) nem haladhatja meg a pjt. számára összességében
rendelkezésre bocsájtott összeget azért fontos, mert ebben a „laza szövetségben” nem képződhet
veszteség, hiszen az akadálya volna a tartós működésnek, s ez a jogi konstrukció nem viselheti el a
„negatív tőkét”.

109
Ahhoz, hogy egy-egy esemény során el lehessen dönteni annak ÁFA
státuszát, a fenti logikai sorrendben kell a kérdésekre választ adni.

Az első kérdés azért kell, hogy a következőre lehessen válaszolni, hiszen

a jogszabály eltérően szabályozza a teljesítés helyét a két csoport
esetében.

A második kérdésre adott válasz dönti el, hogy milyen előírásokat, mely
ország ÁFA szabályait kell figyelembe venni –természetesen a miénk
mellett!- ez esetben lehet, hogy a mi áfá-nk területi hatályán kívül esik az
ügylet.

A harmadik, az alkalmazott ÁFA előírások alapján annak vizsgálata, hogy

esetleg nem tartozik-e a kivételek közé (ott) ez az ügylet, mert akkor nincs
értelme további vizsgálódásnak.

Az utolsó kérdés során kell azt tisztázni, kinek mi a teendője, az

adófizetésre az általános módszer szabályait kell-e alkalmazni (egyenes
adózás, ahol az eladó dolga a pénzbeszedés, a bevallás s a költségvetés
felé történő elszámolás), vagy fordított adózásról kell beszéljünk, ahol a két
utóbbi kötelezettség a vevőt terheli. Ennek sorába tartozik a bevallások
elkészítési kötelezettségének az eldöntése is stb.

110
A fenti meghatározás tartalmazza az általános megközelítést.

dolog = „testi tárgy”, azaz kézzel fogható és birtokba vehető „valami”

Miután egy eladás jogilag több részre bontható, így az alap-megközelítés azt
mondja, hogy minden olyan esetben eladottnak kell tekinteni a terméket, ha a
vevő szedheti annak hasznait, eladhatja, megterhelheti, vagy akár meg is
szüntetheti, meg is semmisítheti azt, felhagyhat vele.

„…ilyen joghatást eredményező ügylet.”

Nem megengedhető, hogy pusztán a tulajdonjog részeinek szándékosan
elcsúsztatott megfogalmazása útján ki lehessen bújni az adófizetési
kötelezettség alól. Azaz a leplezett ügyletek adó alóli kibúvását igyekszik
megakadályozni a szöveg.

111
Az első pont szerint az építés is termékeladásnak minősül. Ha egy kész
házat veszünk, az természetesen ide tartozik, de ez a pontosítás arra
vonatkozik, hogy olyankor, ha mi vesszük meg az építési anyagokat, miénk a
telek is, ahová építtetünk, s csak „építési szolgáltatást” vásárolunk, az is
termékértékesítésnek minősül a fentiek alapján. Ezért is volt fontos az ÁFA
kötelezettség vizsgálatának logikai meneténél, hogy először tisztázzuk, mi
volt az ügylet.

A közcélú adomány átadása elvileg szintén ÁFA köteles tevékenységnek

minősülne, de 2010. június 17-től ha az adomány címzettje egyház,
közhasznú szervezet, akkor meghatározott feltételek mellett (nincs „vagyoni
előny” az ajándékozó oldaláról, s nem kifejezetten ezzel a céllal vette, amit
odaad) nem kell ez után ÁFÁ-t fizetni. Ha külföldi adományozó kifejezetten
úgy adja az adományát, hogy abból ÁFA nem finanszírozható, akkor
meghatározott feltételek mellett a kedvezményezett visszakérheti az általa
kifizetett adót.

A többi eset lényege levezethető abból a korábban hivatkozott alap-

összefüggésből, miszerint a jogszabály azért van, hogy az állami
költségvetés biztosan megkapja az őt megillető adóbevételét. A jelzett
ügyleteknél, ha azt a „szerző” saját maga valósította volna meg, miután Ő
„végfelhasználó”, azaz nem illette volna meg az adólevonás joga, így ott a
beszerzések során végleges adó illette volna a költségvetést. Most csak az a
differencia, hogy egy adóalany vette meg a dolgot először, Ő
visszaigényelhette az ÁFÁ-t, így ha az a végfogyasztóhoz kerül, annak is
meg kell, hogy legyen az adófizetési kötelezettsége.

112
A jelzett ügyletek során is lényegében arról van szó, hogy a korábban
visszaigényelt adót (nem) tartalmazó dolog most végfogyasztóhoz kerülhet,
aki esetleg már nem adóalany, s akkor nem érvényesülhetne a kívánt cél, ha
a fentiek során ki lehetne kerülni az adófizetést.

113
A multinacionális cégek esetében gyakran felmerül, hogy lényegében nincs is tényleges
eladás, csak „házon belüli” termékmozgatás. Ez viszont számukra lehetővé tenné, hogy a
„legalacsonyabb” értékű ÁFA megfizetése után kikerülhessék az egyes tagállamok belső
adóját, márpedig ez az adónem minden országban komoly jelentőségű bevételi forrást
jelent. Épp emiatt pontosítja a jogszabály, ilyenkor is felmerül az adófizetési kötelezettség.
Ebben az esetben viszont már nevesít külön több – 2014-ig három – kivételt.
Az első lényegében azt jelenti, hogy úgy történt a szállítás, mintha egy képzeletbeli
konszignációs raktárba került volna a termék. Csak azért viszi oda az első eladó, hogy
„kéznél legyen”, ha egy végfogyasztó azt meg kívánja venni. Amíg ez be nem következik,
addig pl. a gyártóé a dolog, s a másik államban lévő bolt csak „tárolja”. Aztán, ha van
tényleges végső vásárló, akkor először az eladóhely veszi meg a gyártótól, ezzel
kapcsolatban ekkor keletkezik adófizetési kötelezettség is, de ezt rögtön ellentételezheti a
végfogyasztó felé történő eladáshoz kapcsolódó adófelszámítással.
A második esetben több országban is begyűjtenek rossz termékeket, amiket aztán egy
másik tagországban kiépített javítóbázison rendbe hoznak, s utána mindegyik visszakerül
az eredeti helyére. Azért, hogy ne kelljen az oda-vissza szállítás után kétszer, s
lényegében feleslegesen adót felszámítani, ez is egy „kivételes esetnek” minősül.
Természetesen ilyenkor a javításról külön számla készül s annak ÁFA tartalmára már nem
vonatkozik ez a mentesítés.
A harmadik (szakértői értékelés) azt jelenti, hogy szakértői értékelésre történik a
kiszállítás, utána ez is „visszakerül” az elküldés előtti helyére, ezért nem kell ÁFÁ-t fizetni,
vagyis ez sem minősül értékesítésnek.

114
Sokat hallunk lánc ügyletekről az ÁFA kapcsán, most tisztázzuk, mit is értünk
ezen.
Elsőként le kell szögezni, hogy termékértékesítésről van szó!
Olyan sorozatos termékeladásokról, amikor csak azért veszi meg valaki, hogy
rögtön tovább is értékesítse, ezek az ügyletek több EU tagországot érintenek,
miközben a terméket az első eladótól közvetlenül az utolsó vevőhöz szállítják.
Mondjuk, Magyarországon gyártották a „Dolgot”, amit eladtak Szlovákiába, ott
rögtön továbbadták Ausztriába, a „sógorok” szintén eladták Dániába, de a
„vikingek” is csak azért vették meg, hogy Angliába kerülhessen az áru. Miután az
ügyleteket „papíron” már eltervezték, értelmetlen, és nagyon drága lenne, ha a
terméket is körbeutaztatnák az EU-ban, így az rögtön utazik a végállomásra.
Az egyik cél ilyenkor is az, hogy ne lehessen azt kihasználni, hogy sok állam
érintett, s ne lehessen ennek folyamán kibújni az adófizetési kötelezettség alól.
Van viszont egy másik, szintén nagyon fontos kérdés, amit tisztázni kell: Kit illet
ez a szóban forgó adóbevétel?
Hogyhogy kit illet? Hát az „államot”, a „költségvetést”! Ez igaz. De melyiket?
Hiszen itt több ország is „érintett” lehet, ezért fontos, hogy el tudjunk majd
igazodni ebben a kérdésben is.
Lesz egy olyan „pont” ebben az értékesítési láncban, ahol „egyik tagországból”
eladnak, a „másikban” pedig vásárolnak, ez lesz az ún.: „közösségen belüli
értékesítés”, amire az EU direktíva szerint, azaz, az egyes tagállamok egymás
közötti megállapodása alapján a „fordított adózás” szabályait kell majd
alkalmazni, s nekünk ezt kell megkeresnünk.

115
Az említett lánc ügyletek tartalmának felderítése során ún.: „fuvarozási
tesztet” kell elvégeznünk, ennek során a fenti kérdésekre kell választ
keresni.

A végére jut annak beazonosítása, hogy ki az eladó, és ki a vevő az említett

pontokon, így el lehet azt is dönteni, hogy melyik esetben érvényesíthető a
„közösségi eladás” „fordított adózású elszámolása”, ami viszont minden
terméket csak egyszer illethet meg.

A fő cél ismét az, hogy az állami költségvetés megkapja az őt megillető

adóbevételét, azt ne lehessen kikerülni. Ezen belül pedig azt is el kell majd
dönteni, hogy kit illet ez az adóbevétel, s ennek során kiknek és hogyan kell
abban közreműködniük.

Az előző példát folytatva, ha Angliából aztán „importáljuk” a dolgot

hazánkba, s azt is közösségi beszerzésnek lehetne értelmezni, akkor meg
is volna a kész recept az ÁFA mentes érétkesítésekre, s ezt nem szabad
megengedni.

116
Az első példa esetében az eladó végzi a fuvaroztatást. Ez a lehető legjobb eset, mert így ő
rögtön rendelkezik azzal a fuvarokmánnyal, amivel bizonyíthatja, hogy az áru elhagyta az
országot, így –elvileg- felmerülhet a közösségen belüli (KB) értékesítés lehetősége, ami az
eladó számára a lehető legkedvezőbb adólevonási joggal együtt járó adómentes
értékesítést jelenti, azaz „kifelé” nem kell adót felszámítania, miközben a beszerzést terhelő
adót jogszerűen visszaigényelhette. Fontos tudnivaló, hogy ez a kedvezmény csak akkor
illeti meg az eladást, ha az áru el is hagyja az országot fizikailag is, s csak – mint azt már
említettük – egyetlen alkalommal vehető igénybe!

Ha az árut „A” fuvaroztatja, s ő „B”-nek adta azt el, akkor ez hol történt? Az értékesítés „A”
országban, a beszerzés „E” országban, tehát ez lehet az egyetlen KB értékesítés, azaz ez
„fordított adós” az előbbiek szerint.
Így viszont „B” rendszeresen vásárol „E” országban, majd ugyanott rendszeresen el is ad,
ehhez neki ottani adószámmal kell rendelkeznie.

A további ügyletek mind „E” országban történnek. Ez ottani „belföldi” ügylet, amihez „E”-ben
érvényes adómérték alapján kell adót fizetni a résztvevőknek.

További előírás, hogy a KB értékesítésben résztvevőknek (ez most „A” és „B”) az ÁFA
bevallásukban ún.: „összesítő nyilatkozatot” kell kitölteniük, aminek során „mindenki” jelenti
a teljes ügyletet a saját adóhatósága felé, akik aztán ezt EU szinten összesítik, azaz
„szembeállítják” az eladókat és vevőket, csökkentve ezzel a kijátszás lehetőségét is.

117
Ebben az esetben csak annyi a változás, hogy nem az (első) eladó, hanem (az
utolsó) vevő, „E” végzi a fuvaroztatást. Miután neki semmiféle kapcsolata
nincsen „A”-val, így a KB értékesítés „eltolódik”.
Az első három eladás mind-mind „A” országban történik elméletileg azalatt, míg
az árut teherautóra rakják, azaz belföldi ügyletekről van szó, arra „A” ország
adómértéke vonatkozik. Akkor viszont „csak” a legvégén, „D” és „E” közötti ügylet
esetében állhat be a KB értékesítés.
Ehhez „D”-nek el kell kérnie azt a fuvarokmányt „E”-től, amivel bizonyíthatja, hogy
az áru elhagyta az indulási ország területét. Miután „D” „A” országban végez
rendszeres árueladást, így ott kell rendelkeznie adószámmal, míg a végső
vásárló „E” „otthon”, azaz neki hazai adószáma kell, hogy legyen. Így viszont
ebben a relációban megint teljesülnek a kívánt feltételek, azaz KB-, és így
fordított adó alá eső érétkesítésről van szó, azaz az eladó nem számít fel ÁFÁ-t,
az elszámolás módját jelzi a számlán, s a vevő dolga lesz az adó felszámítása és
elszámolása „E” ország szabályai szerint.

Természetesen – épp annak változtatásával, hogy ki, és milyen minőségben

(eladóként, vagy vevőként) fuvaroztatja a terméket – a jelzett KB értékesítés a
lánc bármely adás-vételére vonatkozhat. Akármelyik résztvevőre kiosztható ez a
szerep, bárki (A-tól D-ig) lehet „A” országban a KB eladó, illetve (B-től E-ig) „E”
országban a KB beszerző. Érdemes végiggondolnia!!

118
Egy újabb, további egyszerűsítést, s az előzőtől független más esetre
érvényes „egyszeri mentesítést” foglal magában a háromszögügylet.

Ez olyan eladási sorozatot jelent, miben „csak” három résztvevő van, s

ezek közül a középső, „B” nem rendelkezik „A” országban adószámmal,
mert ott nem végez rendszeres gazdasági tevékenységet, s „nincs
letelepedése” „C” országban sem.

A különleges kedvezmény lényege, hogy a „B” és „C” közötti ügylet, miután

az eseti, így adómentességet élvez, miközben az „A” és „B” közötti ügylet
KB értékesítés lehetett, ami az előzőek szerinti „fordított adós ügylet”.

119
Ez a legutolsó kapcsolódó fogalom, aminek tisztázzuk a tartalmát!
A korábbi lánc ügyletekhez képest egyszerűsítés, hogy kevesebb a szereplő, s „C”
EU-n kívüli tagállamban van.
A lényeg ebben az esetben, hogy végső soron exportról van szó, ami azt jelenti
ÁFA szempontból, hogy arra a beszerzési oldalon vonatkozik az adó
visszaigénylés joga, viszont az eladás során nem kell ÁFÁ-t felszámítani. (Az ÁFA
klasszikusan nem terheli a régión kívülre irányuló exportot!)
„A” és „B” közötti ügylet KB értékesítés, ennek során gyakorlatilag mindegy, hogy
kettőjük közül ki végzi a fuvaroztatást. Csak az a fontos, hogy „B” ne legyen „A”
országban belföldi (mert akkor viszont nem teljesülne a KB értékesítés azon fontos
feltétel, miszerint az eladó és a vevő más-más EU tagországban bír illetőséggel).
Azaz az első ügylet azért fordított adós, mert KB beszerzés, míg a folytatás
alapértelmezett export.

120
A dolog arról szól, hogy abban az esetben, ha az apportot szolgáltató ugyan
felszámítja az ÁFÁ-t, de azt a megszerző fél „rendesen” vissza is igényelheti,
akkor felesleges az ÁFA számítás és befizetés, miután ilyenkor abból
úgysem lehet „végfogyasztói” ÁFA bevétele a ktg-vetésnek, így
mentesüljenek a vállalkozások ettől a finanszírozási és bevallási
kötelezettségtől. Azért van ennek nagy jelentősége, mert mindez jellemzően
egy „pénzhiányos időszakban”, az új cég alapításakor lenne szükséges,
amikor egyébként is minden forintra szükség volna. Ez a magyarázata ennek
az EU direktívából „átvett” könnyítésnek.
Ehhez viszont azt kell alaposan körbejárni, hogy biztosan ne legyen
végfogyasztó az apport szolgáltatása közben, azaz tényleg nem esik el az
állam az ÁFA bevételétől. Mikor van ez így? Ha azok a feltételek teljesülnek,
aminek alapján a megszerző teljes egészében visszaigényelheti az adót!
Azaz, ha adóalany, vállalja, hogy később, ha szükséges majd ő gondoskodik
az ÁFA elszámolásáról, esetleg a befizetéséről, s ezt „jogszerűen” vállalhatja
is.
Az egyetemleges felelősség azt jelenti, a szerzésig esedékes ÁFA összegért
az elévülési időn belül valamennyi résztvevő egyetemlegesen felel.

2013-tól még további könnyítést jelent, hogy – a fentiek értelemszerű

alkalmazása mellett – üzletág eladásra is érvényes az adómentesség.

121
Első megközelítésben a szolgáltatásnyújtás fenti meghatározása kizárja, hogy bármilyen
ügylet kívül maradhasson az ÁFA hatályán.

Fontos kiegészítés, hogy egyféle szolgáltatásnak kell tekinteni azt is, ha valaki hagyja, hogy
vele megtörténjenek bizonyos dolgok. Pl. ha egy vállalkozás megengedi, hogy az
ingatlanára, vagy a saját bolti kirakatába reklámtáblát szereljenek fel, azt hiába nem ő
üzemelteti, ettől még a „tűréssel” ő is szolgáltatást nyújt, ami adott esetben adófizetési
kötelezettséget keletkeztet.

További speciális szolgáltatásnyújtást (ezen keresztül pedig természetesen adófizetési

kötelezettséget) jelentenek a további esetek:
Ha egy cég vesz egy terméket, aminek visszaigényli az ÁFÁ-ját, ugyanakkor azt a dolgot –
akár csak részlegesen- pl. magáncélra is használ, akkor ez is egyféle adóköteles
szolgáltatás, hiszen ha a magánszemély maga vette volna meg a berendezést, akkor
annak általa vissza nem igényelhető ÁFA tartalmán keresztül juthatott volna a költségvetés
adóbevételhez.

Ehhez hasonló a helyzet, ha nem saját maga, hanem más számára teszi lehetővé az
ingyenes használatot, vagy akár nyújt ingyen szolgáltatást másnak. Ilyenkor sem lehet
érvényesen arra hivatkozni, hogy „0 Ft-ért történt az értékesítés”, mert ennek oka vélhetően
a sajátos személyi viszonyokban keresendő. Ha valóban független felek között jött volna
létre az ügylet, akkor az nem lett volna ingyenes, így máris „jogos” az adó megfizettetése.

122
A korábbi szabályozáshoz képest pár éve részben „kifordították” a kapcsolódó általános
előírásokat. Míg régebben az általános szabály a szolgáltatást nyújtó székhelyét jelölte meg,
addig 2010-től ez áttevődött a másik oldalra, a szolgáltatást igénybevevő székhelyére,
feltéve, hogy az igénybevevő is adóalany. Ha két belföldi közötti ügyletről van szó, miután a
teljesítés helye „csak” a hatályos áfa szabályok beazonosítását jelenti, s ez ilyenkor
Magyarország, akkor nincs változás, maradt az egyenes adózás.
Viszont új helyzet állt elő a külföldről igénybevett szolgáltatások esetében, miután ez
tartalmilag azt jelenti, hogy az alap-esetben az ilyen szolgáltatásokra a hazai előírások az
érvényesek. Miután erre később, a 140. §.ban írottak szerint a fordított adózás szabályait kell
alkalmazni, s ez a módszer kizárólag abban az esetben működtethető, ha az adófizetési
kötelezettség adóalanyt terhel, így az általános szabály azt is kell, hogy tartalmazza, ha nem
adóalany vesz igénybe szolgáltatást –hogy ilyenkor is megkaphassa a költségvetés az őt
megillető bevételét- akkor a nyújtó fél számítsa fel, s fizesse meg az ÁFÁ-t.
Ez a jelen változtatás egyben a tagállamok közötti ÁFA felszámítást is pontosítja, hiszen
megszabja, hogy mikor, kié ez a költségvetési jövedelem.
2011-től a kulturális-, művészeti-, tudományos-, oktatási- és sportszolgáltatások esetében,
valamint közlekedési eszköz rövidtávú bérbeadása (max. 30 nap, vízi közlekedési eszköznél
max. 90 nap) esetén is ezt a szabályt kell alkalmazni, viszont olyan esetben, ha egy
eseményre történő belépésre jogosító jegyet adnak el, akkor az esemény tényleges
helyszíne lesz a teljesítés helye.

A különös szabályok a fentiektől eltérő kivételeket sorolják fel. Az első ilyen az ingatlanokkal
közvetlenül kapcsolatos szolgáltatások, mint az ingatlanközvetítés, ingatlanszakértői
szolgáltatások, kereskedelmi szálláshely szolgáltatás, ingatlanhasználatra vonatkozó jogok
átengedése, építési munkák előkészítése (csak emlékeztetőül: az építési-szerelési munkák a
10.§ d) pontja alapján termékértékesítésnek minősülnek) és azok összehangolása.
Személyszállítás esetén a teljesítés helye a ténylegesen megtett útvonal.
A nem adóalany számára végzett fuvarozás, ha az belföldön történik, akkor ez a teljesítés
helye, míg KB szállítás esetében az indulás helye, egyéb esetben az „útvonal”.

A szakértői értékelés esetében – az ingatlan kivételével – szintén a tevékenység tényleges

helyszíne.

123
2015-től tartalmaz további részleteket a törvény a „világhálón” (globális információs
hálózaton) keresztül nyújtott szolgáltatásokra.
Ebbe a körbe sorolhatók a telekommunikációs-, a rádiós és audiovizuális média-, valamint
az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.
Ilyen esetben a teljesítés helye az igénybevevő NEM ADÓALANY letelepedésének helye,
azaz az ott érvényes szabályokat és mértéket kell figyelembe venni!

Az elektronikusan nyújtott szolgáltatásokhoz tartoznak például („különösen”, azaz a

felsoroltak biztosan, de nem zárt a lista, lehet, hogy még oda tartozik más is!):
tárhely szolgáltatás („felhő”)
honlap tárolás, karbantartás, üzemeltetés
számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása
szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése
„adatbázis” elérhetővé tétele
zene, film és játék rendelkezésre bocsátása
távoktatás

124
Az itt sorolt ügyletek esetében az a különlegesség, hogy belföldön „normál adóköteles”
ügyletek. Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás során ugyancsak az eddig szabályokat kell
alkalmazni: Azaz ha adóalanynak nyújtják, akkor a nyújtó oldaláról „mentes”, de ez a
mentesség adólevonási joggal jár, s a túloldalon kell az adót felszámítani, tehát lényegében
megint a tagállamok közötti „fordított adós” esetről van szó, ahol a szabályozás célja az
egyes tagállamok közötti „osztozkodás”.
Viszont, ha „export szolgáltatásnyújtás” történik, akkor arra az export szabályai érvényesek,
azaz ugyancsak nem kell ÁFÁ-t felszámítani, de a beszerzéshez kapcsolódó adó általános
esetben levonható (ez is „adólevonási joggal járó adómentes tevékenység”).

Mindezekkel összefüggésben lásd még a legelején, a 2. sz. fóliához fűzött jegyzeteket és a

kapcsolódó HÉA irányelvet is!

125
Tudjuk „mi történt” (termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás), tudjuk „hol”, azaz mely állam szabályai szerinti
adószabályok az érvényesek, pl. a mi előírásainkat (a magyar ÁFA törvényt) kell alkalmazni, most a következő kérdés, hogy
mikor keletkezik a hazai adófizetési kötelezettség.
Az általános megközelítés szerint a teljesítéskor. Ez az elsődleges szabály érvényes olyankor is, ha valaki más számláz az
én nevemben, még akkor is, ha én nem tudok róla. Ahhoz hogy ebben az esetben ne kelljen nekem adót fizetni,
bizonyítanom kell, hogy nem én voltam, s erről a vevőt is értesítenem kell!
Ez a teljesítési időpont lesz érvényes a külföldről igénybevett szolgáltatások fordított adózás alá tartozó eseteinél is, ami
vélhetően több gondot vethet majd fel.
A további felsorolás pontosításokat tartalmaz.
Ha egy ügyletet több részre lehet (kell) osztani (pl. építőiparban, ha a készültségi fok alapján számolnak el a felek), akkor az
egyes részletek minősülnek teljesítési időpontnak ugyanúgy, mintha egy ügyben részletfizetést engedtünk volna meg,
ilyenkor az egyes részletekhez tartozó fizetési esedékesség lesz a teljesítés időpontja.

Az 58.§-ban szereplő „időszakonkénti elszámolás” több módosításon is átesett, erről a következő fóliakép szól
részletesebben.

A hazai szabályozás egyik évek óta tartó sajátossága, hogy az előleg fizetését is ÁFA köteles ügyletnek tekintik. Ennek oka,
hogy azon az ágon se lehessen bizonytalan időre eltolni az adófizetést, hogy csak előleget adtak, s a későbbi elszámolás
(és névlegesen a teljesítés is) majd csak jóval később következik be. Ebben a pillanatban viszont az általános szabály nem
értelmezhető, hiszen teljesítés még egyáltalán nem történt. Emiatt –mint kivételes szabály- előlegek folyósításakor a
pénzbeérkezés napja minősül „teljesítésnek”, ekkor keletkezik az adófizetési kötelezettség! A jogszabály a „készpénz
helyettesítő fizetési eszköz” fogalmát a 259.§ 8. pontjában a hitelintézeti (2013. évi CCXXXVII. számú) törvényre történő
hivatkozással definiálja. (A KB ügyletek esetében fizetett előleg ez alól kivételt képez, s erről számlát sem kell kiállítani. Ld.
még a számlázással kapcsolatban a későbbi, vonatkozó fóliaképeket is.)

Azt is fontos még tisztázni, hogy az adófizetési kötelezettség napjától részben független, hogy mikor kell az adóhatóság felé
elszámolnunk és fizetnünk. Az erre vonatkozó szabályokat az Art. tartalmazza, s ezek alapján beszélhetünk éves,
negyedéves, vagy havi bevallókról. A havi bevallók esetében az elszámolási kötelezettség mindazon ügyletekre áll, amelyek
esetében az adófizetés időpontja az adott hónapban van, s értelemszerűen ez érvényes a többi esetben is.

2013-tól új elemként jelent meg a pénzforgalmi elszámolás alkalmazhatósága (XIII/A fejezet; 196/A - 196/G §-ok). Ennek
lényege, hogy az érintett adóalanyok az adót nem a teljesítéskor, hanem az ellenérték megfizetésekor számolhatják el.
Azért, hogy egyenes adózás esetén a vevő se élhessen előbb a levonási jogával, mintsem a költségvetés megkapná a
fizetendő adót (!), ilyenkor a számlára rá kell írni a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, ezzel jelezve a vevő számára is:
Majd a fizetés után lehet csak levonni az adótételt. Ahhoz, hogy valaki ezt a formát választhassa (hiszen ez esetben nem
lehet likviditási gondja az általa még meg sem kapott bevételt terhelő ÁFA miatt) több feltétel egyidejű teljesülése szükséges,
úgymint: 1: 2004. évi XXXIV. sz. törvény (kkv) szerinti kisvállalkozásnak (vagy ezzel azonosnak) minősüljön; 2: Belföldön
letelepedett; 3: Nem áll csőd, vagy felszámolás alatt; 4: Éves árbevétele (adómentes, KB és tárgyi eszköz értékesítések
nélkül) sem az adóévben, sem előtte nem haladta meg a 125MFt-ot és 5: Erről nyilatkozik az adóhatóság felé; ez a
nyilatkozat „visszavonásig” szól, a „kilépésről” is külön kell nyilatkozni.

126
Egyféle pontosítást jelent az 58.§-ban szereplő „időszakonkénti elszámolás”.
Vannak olyan esetek, amikor a szolgáltatás teljesítési időpontja nem, vagy csak indokolatlanul nehezen lenne
meghatározható, mint pl. egy könyvelési, vagy akár könyvvizsgálói szolgáltatásnál. Ha épp lekönyvelek valamit, akkor az a
rész teljesül, de ezeket lehetetlen volna valóban külön-külön leszámlázni. Az ilyen ún.: „folyamatosan nyújtott”
szolgáltatásokra ad megoldási lehetőséget az, hogy ha a felek „időszakos elszámolásban” egyeztek meg, akkor nem kell a
tényleges teljesítéseket figyelni, hanem a jogszabály rögzíti az adófizetési kötelezettség keletkezési napját.
Főszabályként az érintett időszak utolsó napját kell annak tekinteni. Ha KB eladás történik, akkor kivételes szabályként az
elszámolási időszak 1 hónapnál nem lehet hosszabb. (Első olvasatra furcsának tűnhet, hogy a KB eladás adómentes, minek
ehhez „adófizetési kötelezettség”? De nem szabad elfelejtenünk, hogy pl. „összesítő nyilatkozatot” ebben az esetben is kell
készítenünk, s ott már számít, hogy mely időszakra tesszük bele ezt a tételt!) Ezen túlmenően, hogy ez az elszámolási
időszak (nyilván a nem KB eladások esetében) ne lehessen egy évnél hosszabb, megint azért, hogy ne lehessen kibújni
még időlegesen sem az adófizetés alól. Itt különbséget kell tenni a fordított adó alá eső szolgáltatások – ez esetben
maximum minden naptári év utolsó napja lesz az adófizetési kötelezettség keletkezési időpontja – és az összes többi eset
között, amikor a 12. hónap vége ez a kitüntetett dátum.
Tehát a fenti esetekben – a már hivatkozott „főszabályként” – az adófizetési kötelezettség az érintett időszak utolsó napján
keletkezik. Viszont ehhez is tartozik „kivételes” – és az előzőtől eltérő – szabály is: A fizetési határnap lesz ez a dátum, de
legfeljebb az időszak utolsó napját követő 60. nap akkor, ha ez a fizetési határnap későbbi, mint az „időszak utolsó napja,
illetve – ha a kapcsolódó számla (nyugta) is ezen „utolsó nap” előtt kerül kibocsátásra ÉS a fizetési határidő is az „utolsó
nap” előtti – ezen számla (nyugta) kibocsátásának napja.
Picit leegyszerűsítve:
Ha az időszak vége előtt adunk számlát, nyugtát, s annak ellenértékét is még az időszak vége előtt ki kell fizetni, akkor az
adókötelezettség a számla (nyugta) kibocsátásakor keletkezik. Ez logikus is, ha előbb jön a pénz, akkor ebből az adót is
előbb kell rendezni.
Ha a fizetési határnap túlnyúlik az időszak végén, akkor ez a fizetési határnap lesz a kitüntetett időpont. És megint csak
azért, hogy ne lehessen ezzel trükközni, itt legfeljebb 60 nappal lehet későbbi ez a dátum, mint az időszak utolsó napja.
Valószínűsíthető, hogy a gyakorlatban ez lesz a leggyakoribb előforduló eset.
S a „főszabály” vélhetően csak ritkábban érvényesül (akkor lenne így, ha „a végénél előbb kell fizetni”, de erről számlát csak
később, utólag, az időszakot követően adunk).

127
A fordított adózás esetében gond lehet, hogy az adófizetésre kötelezett vevő mikor és hogyan
értesül a teljesítésről. Épp ezért könnyítést jelent, a felsoroltak közül bármelyik elem „kiváltja” a
tényleges teljesítési időpontot, azaz a vonatkozó számla kézhezvétele, vagy a teljes ellenérték
kifizetése (a kettő közül a hamarabb bekövetkező) lesz a „névleges teljesítési időpont”. Ha ezek
egyike sem történt még meg, akkor is halasztást jelent (ami a kötelezettnek esélyt nyújt az
adófizetés teljesítésére), hogy a tényleges teljesítést követő hónap 15. napján (egyszeres
könyvelést vezetők esetében a teljesítést követő 45. napon) keletkezik az adófizetési
kötelezettség, amit célszerűen a rákövetkező hónap 20. napjáig kell bevallani, így normál
esetben elegendő idő áll rendelkezésre a megvalósításhoz.

Sajnos, 2010-től a külföldről igénybevett szolgáltatások után fordított módszerrel fizetendő

adóknál ezek a könnyítések nem alkalmazhatók, ott marad a tényleges teljesítés, ami adott
helyzetben vethet fel problémákat, ha az igénybevevő nem tudja, mikor van ez a tényleges
teljesítés, a legvégső határidő ilyenkor a következő bevallás benyújtási ideje, leggyakrabban a
következő hónap huszadika, szerencsésebb esetben (negyedéves bevallónál) a következő
negyedév első hónapjának huszadik napja.

A korábbiakhoz hasonló könnyítést jelent a KB termékértékesítéshez, termékbeszerzéshez és

a közösségen kívülről importált termékekhez kötődő import után fizetendő adó keletkezési
időpontjának fentiek szerinti meghatározása.

2013-tól segítséget jelent, hogy a KB értékesítésről kötelező a számlát legkésőbb a teljesítést

követő hónap 15. napjáig kiállítani. (Korábban erre nem volt határidő előírás.)

128
A következő logikai lépés az adóalap meghatározása.

Az erre vonatkozó általános előírás szerint ez az az ellenérték, amit a

valóban független piaci szereplők a megállapodásukban rögzítettek.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez akkor lehet az adószámítás alapja, ha
semmiféle egyéb külső körülmény azt nem térítette el, mert ha mégis,
akkor az máris korrekcióra szorul.
Ennek a képzeletbeli helyesbítésnek a során azt az állapotot kell
modellezni, mintha nem volna más, „belső” szempont, s valóban független
és egyenrangú felek közötti tárgyalás után, kölcsönös megelégedésre
alkudták volna ki az ellenértéket.

Fontos azt is leszögezni, hogy az adó alapjába beletartoznak az egyébként

a „fogyasztó számára” az árban megfizetett egyéb adók (pl. jövedéki adó),
vámok, illetékek, járulékok, bizományosi jutalékok stb. is.

Ha az ellenérték nulla, mint a térítés nélküli átadás, vagy a vagyon

vállalkozásból való kivonása esetében, akkor az adó alapjául egy olyan
képzeletbeli ellenértéket, egy „szokásos piaci árat” kell keresni, ami az
eredeti fő célnak (a költségvetés adóbevételi igénye teljesítésének)
leginkább megfelelhet.

Könnyítés, hogy saját termék közösségen belüli szállítása esetében (ha az

nem tartozik a már megbeszélt kivételek, így a vevői készlet, vagy a
javíttatás, esetleg a szakértői értékelés kategóriájába) nem kell egy
„átlagos árréssel megfejelt” összeget – hiszen ezt jelentené a szokásos
piaci ár – adóalapnak tekinteni, ilyenkor elegendő a bekerülési érték.

129
A mai adómérték 27%. Kihasználva azt a lehetőséget, hogy az országonkénti lehetséges
max. 3 féle kulcsba a „mentesek” nem tartoznak bele, további két kedvezményes adókulcsot
tartalmaz a törvény.
Gyógyszerek, gyógykészítmények, könyv (2011-től már a „hangos könyvek” is ide
sorolhatóak, de a digitális könyvek nem, mert azok „használatához” digitális szolgáltatást kell
igénybe venni, s a „sima hang-lejátszás” nem minősül annak), napilapok, távhőszolgáltatás,
2017-től a baromfihús, (nyers) madártojás (héjában, frissen), (nem UHT) tej tartoznak a
legalacsonyabb, 5%-os kulcs alá, míg a tej, tejtermékek, liszt és az ebből készült termékek,
valamint a kereskedelmi szálláshely szolgáltatás, és 2017-től az éttermi vendéglátói
szolgáltatásokból az alkoholos italok kivételével a többi étel-ital-, valamint az
„internetszolgáltatás” a 18%-os mértéket kapta.
2016-ban év közben vezették be azt a kivételes szabályt, hogy új lakóingatlan esetében egy
kedvezményes, 5%-os adómértéket kell „csak” alkalmazni, ha az adott lakóingatlan hasznos
alapterülete (1,9 méter feletti belmagasság) nem haladja meg önálló ház esetében a 300 m2-
t, nem önálló lakás esetében pedig a 150 m2-t. Erről még szólunk később, az adómértékek
során is.
A készpénzfizetési számlákon azért kell más kulcsot szerepeltetni, hogy a bruttó, adóalapot
és adót is tartalmazó végösszegből, visszafelé egyetlen beszorzással meg lehessen
határozni az adóösszeget. Ez a megoldás látszólag további három adókulcsot eredményez,
miközben nem erről van szó, azok mindössze az előzőekben ismertetett mértékek adót is
magában foglaló összegéhez mért reciprok értékei.

Ha változik (változna) az Áfa kulcs, akkor szólni kell(ene) arról is, hogy miként kell kezelni az
átmenetet. Erre korábban, pl. 2012-ben is volt példa, ugyanakkor erre az áttérésre, átállásra
vonatkozó szabályokat is elolvashattuk a hatályos törvény szövegében. Miután jelenleg nincs
(tudomásunk) ilyen általános adómérték-változás(ról), így most nem szólunk külön a
kapcsolódó teendőkről sem.

130
Az adómentesség legelső megközelítésben annyit jelent, hogy nem kell adót felszámítani, azaz
annyival olcsóbban adható a „dolog”.
Ezen belül viszont két, tartalmilag lényegesen különböző csoportot kell megkülönböztetnünk:
•az első esetben a „mentesség” az áfa mindkét irányára érvényes, azaz a beszerzéseket
terhelő adó sem igényelhető vissza. Ezen belül a jelzett két „alcsoport” csak a mentesség
okára utal. Az elsőbe tartoznak az iskolai, egészségügyi stb. szolgáltatások, míg a
másodikba a pénzügyi-, biztosítási-, postai stb. szolgáltatások. Ami a gyakorlati alkalmazás
során problémát jelenthet, hogy nincs pontos, egyértelmű, „szj szám” szintű beazonosítási
lehetőség, csak verbális felsorolást tartalmaz a törvény.
•A másik csoport az adózói szemmel legkívánatosabb kategória, mert az ÁFA előnyei (a
visszaigénylés) megmaradnak, míg a hátrányok (adófizetés) alól ad mentesítést. A
részletekről a korábbi kapcsolódó fóliák alapján volt már szó. Exporttal azonos megítélés alá
esik pl. a NATO-nak történő szállítás. Az adómentes termékimport olyan kedvezményt
jelent, hogy ha 30 napon belül továbbszállítják a terméket a közösségen belülre, de másik
tagországba, s ez az eredeti szerződésből a vásárláskor már kiolvasható, akkor azért, hogy
ne kelljen „feleslegesen” megfinanszírozni egy hamar visszaigényelhető adót, „átmeneti”
kedvezményt ad. Ennek érvényesítésére import adójogi megbízott veendő igénybe, akinek
biztosítékot kell adnia az állam felé. Új társaságnál ez a teljes ÁFA összeggel egyezik meg,
egyéves működés után a felére, 2 év után pedig már nem kell biztosíték. Az import adójogi
megbízott a teljes adóösszegért (amennyiben azt mégsem szállítják tovább az előírt
határidőn belül) egyetemlegesen felel a lebonyolító féllel együtt. 2015-től abban az esetben,
ha adóraktárból történik a KB értékesítés, a raktár kezelője is lehet ez a „megbízott”.
Ha a termék beszerzése azzal a céllal történik, hogy azt hamar (90 napon belül) exportálják,
akkor „automatikusan” mentes maradhat a beszerzés is. Ha viszont túllépik ezt a 90 napos
határidőt, akkor a 90. napon meg kell fizetni az adót. Később az export vonatkozó
adókedvezménye abban az esetben is érvényesíthető utólag, ha a terméket később, de egy
éven belül szállították ki harmadik országba!
A közösségen belüli értékesítés, eladás – mint ahogy azt a lánc ügyleteknél alaposan meg
is tárgyaltuk – innen, Magyarországról nézve ugyancsak „mentes”, hiszen hazai adót nem
kell sem felszámítani, sem pedig befizetni ennek alapján, ugyanakkor már láttuk, hogy „egy
szinttel feljebb”, a tagországok nézőpontjából „mindössze” a fordított adózás technikájának
alkalmazásáról van szó, hogy a megfelelő állam kaphassa a vonatkozó bevételt. (A fordított
adózás belföldi viszonylatban is azt jelenti, hogy az eladó nem számít fel adót, tehát
tulajdonképpen ez is egyféle „mentesség”.)

131
A legelején hivatkozott választási lehetőségeket tudjuk most pontosítani,
azaz, hogy az adóalany – a jogszabályban szereplő felhatalmazással élve,
saját döntése alapján – az „alapértelmezés szerinti „adómentességet”
„adókötelesre” cseréli.
Aki nem adóalany, annak természetesen nincs ilyen „választási lehetősége”
(de ha ő nem is ÁFA alany, akkor ez számára tényleg érdektelen!!).
Ez a választás 5 évre előre szól, közben az már nem változtatható meg.

132
A kereskedelmi szálláshely fogalma külön jogszabályban (a kereskedelemről
szóló 2005. évi CLXIV. törvényben és az 239/2009. (X. 20.) korm.
rendeletben) olvasható!

133
Az ábra az adóalanyok számára adott választási lehetőségeket foglalja csokorba.

Ezek a választási lehetőségek bérbeadásra és értékesítésre külön-külön,

egymástól függetlenül rendelkezésre állnak.

2012-től az állami adóhatóság a honlapján közzéteszi azon adóalanyok listáját,

akik az alaphelyzettől eltérő választással éltek, azaz adóköteles ÁFA státusz
mellett döntöttek.

134
Az itt felsorolt „további adómentesség” a jogszabály logikájából következik.

Alapértelmezés szerint a költségvetést a végfelhasználó által vissza nem

igényelhető adóösszeg illeti meg, mint végleges bevételi forrás.
Időnként azonban előfordul, hogy az így, a végfelhasználó által megvett
terméket később mégis tovább értékesítik. Ha ez után ismét felszámítanák
az ÁFÁ-t, akkor az „igazságtalan volna”, ellentétes lenne az ÁFA EU béli
megítélésével.
Ilyen értékesítés esetében –miután a dolog már „kikerült az ÁFA körből”, a
továbbiakban „érdektelen” ezen adónem szempontjából, erre vonatkoznak a
jelzett előírások.

135
Az ÁFA kezelésének fontos eleme a levonási jog gyakorlása.
Már láttuk, hogy egyes adómentes értékesítések esetén csorbul az
adólevonási jog érvényesítése is.
A felsorolt esetek azt igyekeznek kizárni, hogy ez cég az adóköteles voltát
kihasználva visszaigényeljen végső soron adómentes dologhoz kapcsolódó
ÁFÁ-t.

A „túlnyomó rész” mértékét is rögzíti a törvény, az legalább 90%-ot jelent!

(126.§)

Ugyanitt, a túlnyomó rész magyarázatában szerepel az „egy ésszerűen

megállapított időtartam” kifejezés is, (erre az időszakra kell a legalább 90%-
os szabályt kiszámítani), de sajnos nincs egzakt magyarázat rá, ami
egyértelműsíthetné az alkalmazását!

136
Az itt felsoroltak esetében az általános adólevonási joggal rendelkező adóalany
is „végfelhasználónak minősül” a törvény erejénél fogva az említett kivételek
mellett.

A személygépkocsihoz kapcsolódó további beszerzések ÁFÁ-ja - kevés

kivétellel – nem vonható le (parkolás, útdíj, motorbenzin stb.).
Kivétel 2013-tól a személygépkocsi fenntartásához szükséges szolgáltatások
adója, ennek fele, 50%-a levonható. Kérdés persze itt is akadhat: Mi az, ami a
„fenntartáshoz szükséges”, tényleg minden szerviz ebbe a kategóriába tartozik-
e, vagy bizonyítanom kéne, hogy az tényleg szükséges volt, anélkül nem
lehetett volna tartani a kocsit? Illetve a szervizben alkatrészeket is cseréltek,
anyagokat is tettek a kocsiba (olaj, ablakmosó), ez most termékértékesítés, vagy
szolgáltatásnyújtás, lévén ahhoz kötődik.
A logikus válasz az lenne, hogy ez is szolgáltatás. Nem én cseréltem ki az
olajat, hanem a szerelő, tehát a „ járulékos rész” osztja a „fő szolgáltatás” sorsát,
minden kapcsolódó dolog az adó szempontjából szolgáltatásnak minősül.
Emellett 2015-től levonható a vásárolt motorbenzin (üzemanyag) adója, ha az a
környezetet kímélő kísérleti fejlesztéshez kapcsolódik (125.§ i) pont)

A bérbevétel esetében a személygépkocsival azonos szabályok vonatkoznak a

125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárra, a jachtra, illetve a
sport, vagy szórakozási célra alkalmas egyéb vízi közlekedési eszközre. Azaz
ezen bérleteket terhelő adó már levonható, amennyiben az az adóköteles
tevékenységhez kapcsolható. (2011-ben ezek még levonási tilalom alá tartoztak.
Az új szabályt csak azon esetekre lehet alkalmazni, ahol az ügylet teljes
egészében 2012. január 1, vagy az utáni.)

137
A levonási jog egyik alap-pillére, hogy csak az az adóösszeg vonható le, ami adóköteles
tevékenységhez kapcsolódik egyértelműen és bizonyíthatóan.
Most azt kell megvizsgáljuk, mi a teendő akkor, ha adóköteles és adómentes
tevékenységet is végez egy társaság, s ehhez ugyanazt az eszközparkot használja.

Első közelítésben az a teendő, hogy szét kell választani a kétféle tevékenység között a
felhasznált erőforrásokat, azaz akár tételes elkülönítéssel, akár más, de hasonlóan
egyértelmű módszerrel biztosítani kell a fenti alapelv érvényesülését.

Ha ez mégsem megy (ugyanazt használja mindkét tevékenység), illetve ahol már ez nem
alkalmazható (pl. könyvvizsgálat díja), ott a beszerzést terhelő „előzetes” adóösszeget
meg kell osztani. Az ehhez kapcsolódó pontos előírásokat, részleteket a törvény 5. sz.
melléklete tartalmazza.
Általánosan a levonási hányadost (azaz a teljes előzetes adóból a levonásba helyezhető
rész arányát) az összes időszaki elért árbevétel alapján kell meghatározni úgy, hogy ebből
az eseti jellegű és a tárgyi eszköz értékesítésből származó (mert alapértelmezés szerint
ez is csak eseti lehet) bevételeket figyelmen kívül kell hagyni. Így kell megállapítani, hogy
az adóköteles rész a teljes mekkora hányadát teszi ki. Sajátos, hogy a vonatkozó
előírások szerint az említett hányados számításakor 2 tizedes jegyre kell számolni, s
ehhez „a végén” „felfelé kell kerekíteni”, azaz pl. egy 0,651-es számítási eredmény után
0,66-tal kell kalkulálni.

Az alkalmazás során kétféle megoldás közül lehet választani: Vagy használjuk az előző év
végi adatokból kalkulált bázisszámot az új év végéig, s akkor, a legutolsó bevallási
időszakban (negyedik negyedéve, vagy december hónap) a már kiszámítható tárgyév végi
tényadatok alapján kell az egész éves működést „felülvizsgálni” (10 eFt eltérésig nincs
további teendő, efelett korrigálni kell a tényadatok alapján.).
Másik módszer szerint, mintha minidig „év vége lenne”, év közben folyamatosan
göngyölítjük az adatokat, így év végére pontosan az előző végeredményre jutunk (a 10
eFt értelemszerű figyelembe vételével).

138
Most erre a levonható adó kiszámítására nézzünk egy kispéldát!

139
Az utolsó hónapban (április) a tárgyi eszköz eladás értékét ki kell venni.
A másik kiegészítő információban kettős csavar van. Egyetlen alkalommal
végzett = eseti, tehát ezt is ki kéne venni, viszont hatósági engedéllyel
végezték, s az 5.sz. melléklet 4. pontja alapján nem lehet az „eseti”, amit
külön engedéllyel végeztek, így azt nem szabad kivenni!

140
Vannak olyan beszerzések, amelyeknél azért nem tudhatunk „véglegesen
biztosat”, mert hosszabb időszakra vásároltuk őket, tipikusan ide tartoznak a
gépek és az ingatlanok.
Ahhoz, hogy a törvény elvei maradéktalanul érvényesülhessenek, arra is gondolni
kell, hogy akár évekkel később is jelentős változások következhetnek be, s emiatt
–utólag- változik a visszaigényelhető adó összege.
Gépek esetében a törvény 5-, míg ingatlanoknál 20 évre teszi ezt a későbbi
visszaellenőrzési kötelezettséget, azaz ha a vásárlást követően 60, illetve 240
hónapon belül megváltozik az adóköteles-adómentes tevékenységek aránya, a
helyesbítést utólag el kell végezni. Itt is a 10 eFt-os határ az, ami felett kötelező a
korrekció.
Arra is gondolni kell, hogy egy esetleges, az említett időintervallumba eső eladás
során a „még hátralévő éveket” is „el kell használni”!
Ezt az utólagos felülvizsgálatot elsőnek annak az évnek az utolsó
adómegállapítási időszakában kell elvégezni, amikor az adott eszközt már a teljes
év folyamán (január 1-től december 31-ig) használták.

2014-től a vagyoni értékű jogokra is az előbbiekkel egyező előírások vonatkoznak

azzal, hogy ha a jog ingatlanhoz kapcsolódik, akkor 20 év a figyelési időszak,
minden más esetben a gépekkel egyező 5 év. Az új szabály a 2014. január 1.-e,
vagy ez után vásárolt jogokra kötelező, de az adózó saját döntése alapján a
régebbi eszközökre is alkalmazhatja ezeket.

141
Ilyenkor is a szokott módon kell a levonási hányadost kiszámítani az év
végén, s az adott évi „letöltött hónapok” alapján összegszerűen
meghatározni, mekkora lett volna ezen adatok alapján az erre az időszakra
jutó levonható adó, ezzel szemben eredetileg mennyit vontunk le
(ugyanerre az időszakra, az akkori arányok alapján), s ha a kettő közötti
különbség meghaladja a 10 eFt-ot, akkor az egészet el kell számolni!

Erre nézzük ezt a kisfeladatot!

142
Vannak olyan esetek, amikor az adóbevétel úgy tekinthető biztosabbnak, ha
azt a vevőtől várja a költségvetés, ebbe a körbe tartozik az ingatlanhoz
kapcsolódó építési-szerelési munkálatok nagy hányada is.

Fontos leszögezni, hogy a fordított adózás egyik alapfeltétele, hogy a vevő

is adóalany legyen, hiszen ennek hiányában a hatás épp ellenkezője lenne,
az államnak nem jutna semmi sem!

A fordított adózásra vonatkozó általános érvényű előírás, hogy ha ez a

technika nem alkalmazható (mert pl. magánszemély, nem adóalany a vevő),
akkor alapértelmezésként újra az egyenes adózást kell alkalmazni. A
fordított adózás esetében ezt mindig vizsgálni kell!

De itt még nincs vége, feltétlenül nézzük meg a következő fóliát is!

143
Az utolsó logikai kérdés az ÁFA kezelésében annak meghatározása, hogy ki
az adófizetésre kötelezett.
Általános előírásként az ügyletet lebonyolító fél az adófizetésre kötelezett
(természetesen akkor, ha ő adóalany!). Ezt nevezzük „egyenes adózásnak”.

Ehhez kapcsolódó specialitás, hogy a másik fél, a vevő is felel ezért az

adótartozásért bizonyos feltételek mellett.
Ha a vevő még nem fizetett, vagy nem pénzzel, hanem más módon (pl.
barter ügylet során egy ellen-ügylettel) egyenlíti ki a tartozását, akkor ennek
során –ha a kötelezett nem fizette meg az adót- azt a hatóság a vásárlón is
behajthatja, erre a jogszabály mögöttes kezesi felelősséget ír elő a vevő
felé. Ha csak egy részt fizetett még ki, amíg az adó összegét nem éri el a
kifizetés, az „adóhátralékért” felel a vevő is.

Bizonyos feltételek mellett (pl. csoportos adóalanyiság, lánc ügylet stb.), ha

kapcsolt vállalkozások közötti ügyletről van szó, akkor a „csoport” összes
tagja egyetemlegesen felel az adó megfizetéséért, még az a tag is, aki az
adott ügyletben nem érintett.

Mindezek oka megint abban az alap-összefüggésben keresendő, hogy a

törvény célja az állami adóbevételek biztosítása!

144
A másik módszer, a „fordított adózás” esetén a vevő az adófizetésre
kötelezett.

Ez alap-értelmezésben a fenti felsorolt feltételek mellett áll meg.

145
A jelzett jogszabályrészleteknél a törvény szövege azt tartalmazza, hogy
„belföldön nem telepedett le”.
A pontosabb és még egyértelműbb alkalmazás, a jó megértés végett ezt
úgy is olvashatjuk, ahogy a fenti kiemelésben szerepel.

146
Vannak olyan esetek, amikor az adóbevétel úgy tekinthető biztosabbnak, ha
azt a vevőtől várja a költségvetés, ebbe a körbe tartozik az ingatlanhoz
kapcsolódó építési-szerelési munkálatok nagy hányada is.

Fontos leszögezni, hogy a fordított adózás egyik alapfeltétele, hogy a vevő

is adóalany legyen, hiszen ennek hiányában a hatás épp ellenkezője lenne,
az államnak nem jutna semmi sem!

A fordított adózásra vonatkozó általános érvényű előírás, hogy ha ez a

technika nem alkalmazható (mert pl. magánszemély, nem adóalany a vevő),
akkor alapértelmezésként újra az egyenes adózást kell alkalmazni. A
fordított adózás esetében ezt mindig vizsgálni kell!

De itt még nincs vége, feltétlenül nézzük meg a következő fóliát is!

147
Az eredeti jogszabály kihirdetése és hatályosulása után alig pár hónappal
máris módosították azt, hiszen az előző fólián jelzett meghatározás
túlságosan általánosra sikeredett (pl. akár a kulcsmásolás is oda
tartozónak volt tekinthető), emiatt a javítás során a fenti két kritériumot
állították.

A vevő kötelessége, hogy jelezze az ügyletet teljesítő fél felé a dolog

státuszát, az engedélyt nem kell megkérni, akkor is teljesül a fordított
adózás feltétele, ha a szolgáltatás engedélyköteles lett volna.

Még így is előfordulhat, hogy ugyanaz a szolgáltatás itt egyenesen adózik,

míg másutt fordított adó alá esik (pl. a légkondicionáló berendezések
felszerelése általában nem engedély-köteles, de műemlék-, vagy műemlék
jellegű épületben az!).

Ugyancsak ebbe a körbe, azaz a fordított adó alá eső ügyletek közé
tartozik az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek átruházása is.

148
Már korábban tisztáztuk, hogy az adóalanyok a régi és a beépítetlen ingatlanok esetében a
törvény által felkínált adómentes alapértelmezéstől egyéni választás (s az állami
adóhatóság erre vonatkozó előzetes értesítése) mellett eltérhetnek, választhatják az
adókötelezettséget is. Ilyenkor az értékesítés után felmerül az ÁFA fizetési kötelezettség
(cserébe a kapcsolódó visszaigénylési jog megnyílásáért!), de eddig nem említettük, hogy
ebben az esetben is a fordított adózás technikáját kell alkalmazni (ha lehet!!).

Vannak további olyan kivételes helyzetek, amikor –dacára az általános adózással történő
megoldásoknak- mégis a másik módszer biztosítja a költségvetés bevételeinek
megfizetését.
Ilyen például az adós-hitelező közötti eladás, lehetne ezt akár kényszereladásnak is
nevezni. Valószínűleg az adós nem tud fizetni, s „csak” természetben tudja a hitelező
beszedni tőle a követelése ellenértékét. Ilyenkor viszont aggályos lenne ráhagyni az adó
államkasszába történő befizetését, emiatt rendeli a törvény ezt is a fordított adózás hatálya
alá. Ez a kör 2013-tól kibővült a „hitelező által kijelölt személy” általi vásárlásra is, ezért
került idézőjelbe a szó.

A következő példa indoklása is egyezik az előbbivel! Ha egyszer fizetésképtelen a fél, akkor

tőle az állam se tudná behajtani az adót, márpedig –ne feledjük- ez a jogszabály igazi célja,
így logikus a megoldás is! 2011-től került bele ebbe a szabályozási körbe a 100 eFt-ot
meghaladó értékű szolgáltatás nyújtása is.

2015-től kibővült a fordított adózás alá eső szolgáltatások köre a munkaerő kölcsönzéssel,
valamint az iskolaszövetkezetektől igénybevett szolgáltatásokkal (ez utóbbi is lényegében
munkaerő kölcsönzés, csak eltérő adó- és járulékfizetési feltételek mellett). Tehát 2015-től
ezek is fordított adózás alá tartoznak – ha arra van lehetőség!

Fontos, hogy abban az esetben, ha a fordított adózás szerint kell az ÁFÁ-t felszámítani,
akkor az EVA (egyszerűsített vállalkozói adó) alanyok is adóalanyokká válnak, azaz nekik
is keletkezik ÁFA fizetési kötelezettségük! Hogy miért? Hisz az EVA eddig „kiváltotta” a
fizetendő ÁFÁ-t is? Most ezt miért nem?
A válasz logikus, és jogos. Azért, mert ez a beszerzéshez kapcsolódik. Ha egyenesen
adózó dolog lenne a vásárlás tárgya, akkor az ÁFÁ-t ki kellene fizetni az eladó felé, s ezt az
EVA alany nem igényelheti vissza. Most tartalmilag ugyanerről van szó, csak épp nem az
eladó kell bevallja és megfizesse a költségvetés felé az adót, hanem a „vevő”. Itt tehát a
korábbi adóstátusz (miszerint neki nem kell felszámítania az eladások után ÁFÁ-t) nem bírt
jelentőséggel, hiszen nem az értékesítéshez, hanem a beszerzéshez kapcsolódik a szóban
forgó adóösszeg, s azt korábban sem vonhatta le.

149
Eddig a tartalommal foglalkoztunk, most jöhet a forma.
Ez az adott jogszabály esetében kiemelt fontossággal bír! Bizonyos esetekben az ÁFA tv. a formát a tartalom fölé is helyezi
(pl. az adólevonási jog gyakorlásának elengedhetetlen feltétele, hogy az adózó rendelkezzen a nevére szóló eredeti
számlával). Ezért is fontos, hogy megismerjük a számlával kapcsolatos előírásokat is.
Számos azonosító adatot kell feltüntetni, így a számla dátumát, sorszámát, az eladó és a vevő adatait (név, cím, eladó
(bizonyos esetekben a vevő) adószáma).
A teljesítési időpontot csak akkor kell kiírni, ha az eltér a számla dátumától, ilyenkor viszont az egyszerűsített számlán is
kell, hogy szerepeljen ez az adat!
Ellentétben a régebbi előírásokkal, ez a törvény mindössze azt írja elő, hogy ott legyen a bizonylaton az ügylet
megnevezése (a számla kibocsátó döntésétől függ, hogy VTSZ vagy SZJ számot is ír-e mellé).
Külön kell szerepeltetni az adó alapját, az ÁFA mértékét és az adó összegét (feltéve, hogy az adó szerepeltetését nem zárja
ki e törvény (pl. az utazás-szervezői szolgáltatások egy részénél a jogszabály XV. fejezetében foglaltak szerint)).
A külföldi fizetőeszközre szóló ellenérték szerepeltetése esetében a magyar számlakibocsátó köteles az adót forintban
meghatározni, s ennek (is) kell szerepelnie a számlán.
A devizában kiállított külföldi számlák esetében az adót a megfelelő adómérték alapján először devizában lehet
meghatározni, majd ezt a számla befogadója által kiválasztott (számlavezető) kereskedelmi bank adott napi, teljesítéskori
napra vonatkozó deviza eladási-, vagy –az adózó erre vonatkozó előzetes, az állami adóhatósághoz történt bejelentése
alapján– az MNB által közzétett hivatalos árfolyama, vagy az EKB árfolyam segítségével kell forintra átszámítani.
Ha a számlában nem szerepel ÁFA, akkor annak okát –jogszabályi hivatkozással, vagy egyéb egyértelmű utalással- fel kell
tüntetni, így pl. „adómentes a tevékenység közérdekű jellége való tekintettel a tv. 85.§-a alapján”, vagy „az adót a termék
beszerzője fizeti a tv. 142.§-a alapján”.
Az is kérhető, hogy az adott ügyletben érintett fél (vagy az adóhatóság) adjon egyértelmű tájékoztatást arról, hogy az eladó
élt-e a korábban említett, régi- vagy a beépített ingatlanokra vonatkozó választási lehetőségével, hogy ezeket az általános
előírásokkal ellentétben nem adómentesként, hanem adóköteles tevékenységként kívánta végezni (ahogy azt a törvény
88.§-a tartalmazza). Ezt az információt a NAV a honlapján közzéteszi.
Ehhez kapcsolódik a fordított adózásra történő felhívás is, hiszen a vevő ebből tud biztosan a rá váró feladatokról. Ez a
felhívás az egyszerűsített számlának is kötelező kelléke.
A 2013-tól bevezetett pénzforgalmi elszámolás sajátos kezelést kíván, így – ha erről van szó – ezt a tényt is kötelező ráírni
a számlára. Ha ezt mégis elmulasztaná a számla kiállítója, akkor – függetlenül az erre vonatkozó bejelentéstől – azt a
számlát (az abban lévő adót) – a normál szabályok szerint kell kezelni mindkét (vevő és eladó) oldalon.
Bizonyos esetekben (pl. készpénzes azonnali fizetéskor) ún. „egyszerűsített számla” kibocsátására is van mód. (Ilyenkor
első megközelítésben számla helyett nyugta adása is elegendő lehet, de ha a vevő kéri, részére számlát kell kiállítani, ekkor
merülhet fel az egyszerűsített számla készítése).
Az egyszerűsített számlán sem kell szerepeljen a vevő adószáma (kivéve, ha ő az adófizetésre kötelezett), s az adóalap és
adóösszeg helyet egy összevont, bruttó ellenérték szerepel, ami mellé az alkalmazott és korábban is említett ún. „felülről
számított” adómértéket kell jelezni, azaz a normál, 27%-os adókulcs esetében 21,26%-ot!
(Pl. adóalap lenne 100, adómérték 27%, akkor az adó 27, míg a bruttó összeg 127. Ez a készpénzfizetési számlán úgy
jelenne meg, hogy fizetendő összeg 127. Adómérték 21,26%. Ezek után a vevő a 127-es teljes ellenértéket kellene
beszorozza a szerepeltetett 21,26%-kal, s így jut el a 27 összegű előzetes ÁFA összeghez.)
Abban az esetben, ha külföldről, a közösség másik államából kapunk egy „bejövő számlát”, akkor annak adattartalmára –
természetesen- ez a törvény nem írhat elő semmit sem. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, ez egy EU közös
jogszabályon alapul (77/388 EGK irányelv). Emiatt a 2010-től érvényes előírások között megjelent az a kiegészítés is, hogy
el kell fogadni minden olyan dokumentumot, amely a kibocsátó tagországban érvényes rendelkezések alapján „számlaként”
elfogadható (feltéve, hogy a fent jelzett irányelvben lefektetett adattartalomnak megfelel)! (Csak emlékeztetőül: a „közösségi
adószám” másutt is kötelező kellék, hiszen ez az alapja az összesítő kimutatások EU szintű feldolgozásának is!)
2017-től a 100 eFt ÁFA összeget meghaladó ügyletet az esedékes bevallásban tételesen is jelenteni kell (előtte, 2013-tól
2 MFt, 2015-től pedig 1 MFt volt ez a határ). Ennek részeként a vevő adószámára is szüksége van az eladónak, ezért
ilyenkor azt, tehát a vásárló adószámát (annak első 8 számjegyét) is kötelező ráírni a számlára. Ezzel kapcsolatban lásd
még a bevallással foglalkozó későbbi fóliát és annak magyarázatait is.

150
Ha valamely tevékenységről nem minden egyes teljesítés után, hanem
összevontan állítanak ki számlát (pl. a pék naponta szállít péksüteményt a
boltba, de nem minden nap küld számlát is, mert pl. az előző napi el nem adott
készletet visszaveszi –nem tekinti eladottnak-, s egyszerűsítésként mondjuk
kéthetente készít csak számlát) –ez a gyűjtőszámla-, akkor ebben az egyes
önálló teljesítéseket, s azon belül esetlegesen az eltérő adómérték alá eső
ügyleteket is önállóan, külön-külön kell szerepeltetni.

„Aki dolgozik, az hibázik is!” tartja a mondás. Nos ez nincsen másképp a

számlák kiállítása során sem. Ha viszont el lehet rontani valamit, akkor kell,
hogy legyen mód annak kijavítására, helyesbítésére is. A hivatkozott szöveg
alapján erre a célra bármilyen okirat megfelelő lehet, ehhez nem kell a nálunk
„szigorú számadású nyomtatványként” kezelt tömböket, számítógépes
számlasorszámokat alkalmazni. Az „egyetlen” fontos kapcsolódó előírás, hogy
egyértelműen be lehessen azonosítani ebben a javítani kívánt számlát. Ezzel
csak az a gond, hogy a számla kibocsátója nem tudja, hogy a befogadónál
minek alapján lehet „egyértelműen beazonosítani”. Őnála az általa alkalmazott
számlázó programban a 2009-es év folyamán biztosan csak egyetlen
000456/2009-es sorszámú számla szerepel, viszont a befogadónál lehet másik
ugyanilyen is, amit természetesen másik vállalkozás bocsátott ki, akár
ugyanazzal a számlázó programmal, s még sincs köze a javítandó tételhez.
Ezért nem biztos, hogy célszerű, hogy nem kell a számlára ráírni a kibocsátó
nevét, címét, azonosító adatait (ámbár azért – szerencsére – nem is tilos!).

Ha megvettünk valamit, s aztán mégsem kell, s azt a szerződés szerint vissza is

küldhetjük, akkor erre az az előírás, hogy aki visszaküldi a dolgot (ő az „aktív
fél”), az kell erről számlát kiállítson. (Ez az eset eltér attól a korábban, a
gyűjtőszámlánál ismertetett megoldástól, amikor csak azt tekintik eladottnak,
amiről –akár később- ezt megállapítják, hisz ilyenkor csak a „véglegeset”
számlázzák. Most azt láttuk, ha nem így történik, hanem „előre” leszámlázzák az
egészet, akkor ezzel a módszerrel lehet „visszaszámlázni”.)
Tudni kell, hogy főleg a nagy kereskedelmi hálózatok mindenféle szerződéses
feltételt igyekeznek kitalálni és elfogadtatni azért, hogy saját biztonságukat
növeljék, üzleti kockázatukat csökkentsék, s –figyelemmel a meglévő
erőfölényükre- ezt rendszeresen el is tudják érni.

151
Vannak olyan helyzetek, amikor nem kötelező számlát kiállítani (a
készpénzes fizetés esetében erre utaltunk is), most nézzük meg, mik ezek
az esetek.
Mindenek előtt le kell szögezni, hogy ha nem számlázunk, akkor nyugtát
kell adnunk. Ennek kevesebb adatot kell tartalmaznia, az nem is alkalmas
az ÁFA levonási jog gyakorlására, de a „bevételek beáramlását” ez is
bizonyítja.
Ha olyan ÁFA mentes ügyletről van szó, amely a levonási jog gyakorlását is
kizárja (két ilyen csoport volt, a tevékenység közösségi jellegére való
tekintettel, illetve az egyéb sajátos jellegre tekintettel), illetve ha a vevő
azonnal mindent kifizet, s nem kéri külön számla kiállítását.
Ezen belül azonban ha a vevő – akár magánszemély – 900 eFt feletti
összegért vásárol, akkor „kérés nélkül” is kötelező a számla kiállítása! (Az
már más kérdés, hogy ebben az esetben az eladónak milyen eszközei
vannak arra, hogy a vevő adatait ellenőrizze. Vélhetően semmilyen!)
Mód van ún. „elektronikus számla” kibocsátására is. Ez esetben azt
elektronikus aláírással kell ellátni, s ilyenkor a számla eredeti példánya csak
elektronikus formában létezik. (Minden ilyen kinyomtatott példány már
másolatnak tekintendő!)
Erre csak akkor van mód, ha
a) azt jogszabály előírja, vagy
b) abba a számla befogadója előzetesen beleegyezett, illetve
c) ha az elektronikus adatcserélő rendszer (EDI) használatáról
előzetesen és írásban megegyeztek a felek.
A jellemzően készpénzforgalmat bonyolító boltokban csak olyan
pénztárgépet szabad használni, amelyik folyamatosan képes a
forgalomról adatot szolgáltatni az állami adóhatóság részére, s 2015-től
a kezelőszemélyzet nélküli automaták is csak úgy üzemeltethetőek, ha
azok minden esetben nyugtát is adnak, de 2017. év közben ezen
tételeket is on-line módon kell majd az állami adóhatóság felé
továbbítani.

152
A szerződéses szabadság részeként természetesen az eladók mindenféle módszerrel, többek
között különböző engedményekkel is csábíthatják a vevőket, növelhetik piaci részesedésüket. Ezt a
jogot tőlük az ÁFA tv. sem vitatja el, csak arra kell tekintettel legyünk, amellett, hogy „az állam a
neki járó adóbevételéhez biztosan hozzájusson”, hogy az adó összegének meghatározása során
mit tegyünk az adott engedménnyel.
Ilyen engedményből sokféle van, az eladók naponta igyekeznek újabb és újabb „trükköket” kitalálni
a vevők becsábítása és a vásárlásra történő felbujtás végett.
ÁFA szempontból ezeket az engedményeket három csoportba érdemes besorolni, ahogy az az
ábrán is látszik.
Az első csoport lényegében azt jelenti, hogy még a vásárlás előtt (alatt) kiderülnek azok a feltételek,
aminek eredményeképp az engedmény jár. Ez más megközelítésben annyit tesz, hogy mire a
teljesítésre sor kerül, addigra már csökken is a végső ár, addigra már kevesebbet is kell fizetni az
ügyletért. Az áfa logikája alapján –ha egyszer az adó alapja a fizetett ellenérték, s most ezért
„kevesebbet kell fizetni- végső soron ezek az engedmények csökkentik az adó alapját.
Ebbe a csoportba tartozhatnak az olyan engedmények, melyeket azért ad az eladó, mert valaki
jóval korábban kifizette a mostani vásárlását (pl. ha most kifizeti a vevő a még fel sem épült lakása
árát, akkor kap 5% engedményt), de ide sorolható a rabatt is (aki korábban –mondjuk az előző
naptári évben, vagy az előző év első napjától számítva 10 – 50 – 100 eFt összeg felett vásárolt már
tőlem, annak a következő naptári év végéig 5 – 10 – 15% árengedmény jár minden itt kapható
termék vásárlásakor).
Ez az engedmény a teljesítésről kiállított számla készítésekor abban szerepeltethető, az „ellenérték”
már ennyivel alacsonyabb összegű, így ÁFÁ-t sem kell felszámítani (fizetni) az után.
Miután ilyenkor az adóból is adtunk kedvezményt, arra kell majd vigyázni, hogy ne lehessen okkal
ráfogni: lényegében ajándékot adtunk. Erről az „ajándék-rizikóról” később még szólunk!
2014-től ennek az első csoportnak a részeként kell tekinteni az (utólag) megszűnt teljesítés miatti
visszatérítéseket is. (Értelemszerűen: Ha meghiúsult a teljesítés, akkor természetesen adó sincs ez
után! (ld.: 77.§ (1) és (2) bekezdései)
A második csoportba tartoznak a teljesítés után, azaz „utólag” adott engedmények. Ez lehet akár
olyan mennyiségi kedvezmény, ami visszamenőlegesen-, a korábbi vásárlásokra is jár, de ide
sorolható a skontó is. Ez utóbbi például: a számlában szerepel a fizetési határidő, ez mondjuk 60
nap. Aki viszont ehhez képest 15 – 30 – 45 nappal korábban fizet, számára ezért 1 – 3 – 5%
kedvezmény jár.), valamint az egyéb üzletpolitikai kedvezmények.
Ezen csoport esetében viszont az előbbi módszer nem alkalmazható, hiszen a teljesítéskor, a
számla elkészítésekor még nem tudhatjuk, hogy lesz-e kedvezmény, az még csak a teljes árat
tartalmazhatja. A jogszabály szerint ilyenkor a felek (akár előre, a szerződésben rögzítve) szabad
megállapodásán múlik, hogy utólag módosítják-e az adóalapot (meg természetesen az adót, a
számlát, adott esetben a bekerülési értéket stb.), vagy marad az előző állapot. Erre utal a
„csökkentheti” jelző.
Ha így döntenek, akkor pl. skontó esetében a (csökkentett) ellenérték beérkezését követően az
eredeti számlát helyesbíteni, javítani kell, s az eddigre kiszámítható kedvezmény figyelembe
vételével, az alacsonyabb értékről szól a módosítás utáni állapot. Ebbe a körbe tartozik – 2014-től –
az utólagos pénz-visszatérítés is, erről külön fólián szólunk bővebben. Ez a második csoport 2014-
től kiegészült a pénzvisszatérítés esetével is, erről külön szólunk majd.
A harmadik csoport egyéb, de konkrét ügylethez nem köthető kedvezményeket tartalmaz. Ebben a
helyzetben magától értetődően az ÁFÁ-t viszont már nem érintheti a történés. Nem is tudnánk
melyik teljesítésekhez, melyik számlákhoz kellene hozzányúlni, mit kéne módosítani, ezek tehát
később sem csökkenthetik az adó alapját.

153
Az előbb tárgyalt megoldásokat a jogszabály 71.§-a akként tartalmazza,
hogy „71. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó
alapjába nem tartozik bele …” (itt következik a felsorolás).
Most azt kell tisztázzuk, mit is jelent ez a kifejezés, hogy „nem tartozik az
adó alapjába”? Első megközelítésben akár azt is érthetnék ezen, hogy azt
figyelmen kívül kel hagyni, azaz az adót e nélkül, ettől függetlenül kell
megállapítani, s máris tökéletesen sikerülne félreérteni a helyzetet.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni!

A valós (és helyes) értelmezés az, hogy a kedvezmény összege nem része
az adóalapnak, tehát az után nem kell ÁFÁ-t felszámítani, azaz a korábbi
(előző fóliánál olvasható) magyarázatunk helytálló volt!

154
2014-től jelent meg a hazai ÁFA törvényben ez az előírás. Lényegében azt a gyakorlatban
már létező esetet szabályozta, amikor – jellemzően vásárlás-ösztönző célzattal – valamely
gyártó, vagy nagykereskedelmi forgalmazó azon vásárlóknak is ad vissza a vételárból, akik
nem is tőle vették a terméket.

Ebben az esetben a végső vevő értesíti az akció meghirdetőjét arról, hogy ő vett a
termékből, s kéri vissza a „járó” összeget. A vásárlásról szóló számla másolatának
megküldésével igazolja, hogy jogos a kérése.
A pénzt visszafizető legfeljebb annyit adhat vissza, amennyi bevétele az összes eladás és
a legalacsonyabb vételár szorzataként keletkezett volna. Ennek minden bizonnyal az az
oka, hogy ne lehessen összességében „negatív adót” produkálni, a termékértékesítés
végeredményeként nullánál kevesebb fizetendő adó ne maradhasson a rendszerben.

Az utalásról (pénzvisszafizetésről) kell hivatalos dokumentummal rendelkeznie, ahogy arra

is tekintettel kell legyen: Ha a jogosult adóalany, akkor nyilatkoznia kell arról is, „tudja a
dolgát” ÁFA ügyben: Majd a pénz beérkezésével annak adótartalmát (ha az eredeti
vásárláskor az adót levonhatta) most vissza kell adnia, be kell fizetnie.

155
További, az engedményekhez kapcsolódó tudnivaló, hogy a kapcsolódó iratokból,
hirdetményekből, szerződésekből egyértelműen ki kell tűnnie, milyen feltételek mellett,
kiknek „jár” ez.

Ahogy már utaltunk rá, alaposan érdemes körbejárni, s adott helyzetben úgy módosítani a
meghirdetett feltételrendszert minden esetben, hogy ne lehessen ajándéknak tekinteni a
kedvezményt.
Hogy miért? Mert az nagyon „drága” megoldás volna, az sok további kifizetéssel járna, s ez
–még ha nem is az eladóra, hanem a vevőre ró terheket- a csábítással, vásárlásra
ösztönzéssel pontosan ellenkező hatást váltana ki.
Ha ajándék, akkor annak ÁFA összege nem igényelhető vissza az átadónál.
Ha ajándék, az után –adott esetben- ajándékozási illetéket is kell fizetni.
Az nem csökkenti a Tao. alapját, szóval ezt a helyzetet célszerű elkerülni.

Másik fontos kitétel, hogy az engedmény nem lehet „aránytalan”.

Ez viszont valóban nehezen váltható aprópénzre, nehéz a hajszálpontos választóvonalat
kijelölni! Miért –kérdezhetik-, mi van, ha az? Akkor már nem kedvezmény, hanem ajándék!
Pl. skontó esetében az adott kedvezmény hasonlítható az aktuális pénzpiaci kamathoz és
az „előbb fizetés” időtartamához. Ennek alapján mondjuk 10 nappal korábbi átutalásra nem
adhatok 10% „kedvezményt”, mert az egész évre vetítve 365%-os kamatszintet
feltételezne, s arra nehéz ráfogni, hogy arányos!

156
Az ÁFA elszámolási rendszere az Önök számára ismert, azzal most nem foglalkozunk részletesen.

A meg nem fizetett adó szabálya azt jelentette, hogy addig, amíg a vevő nem fizeti ki az eladó felé a
tartozását, addig nem is kérheti az ennek alapján levonásba helyezett összeg visszautalását.
Viszont ez ügyben még 2011. őszétől – reagálva a vonatkozó EU döntésre – hatálytalan az ezzel
kapcsolatos „régi” szabályozás. Viszont 2012-től új elemként egyféle „pozitív diszkriminációt” jelent,
hogy abban az esetben, ha már kifizetett tételről van szó, akkor az általános kiutalási 75 napos
határidő (ld. még lenn) helyett – ha az összeg kisebb, mint egymillió forint, akkor 30; más esetben
45 napon belül történhet meg. Ehhez viszont az adózónak a bevallásban kellett erről nyilatkoznia, s
abban az esetben, ha ez a nyilatkozat mégsem felelt meg a valóságnak, akkor megfelelő (az
adóösszeg 5%-a, de LEGALÁBB – magánszemély esetében 200 eFt, cégeknél 500 eFt-ig terjedő –
) mulasztási bírságot szabhat ki az állami adóhatóság. Ezt a rendelkezést a befektetési
alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló 2011. évi CXCIII. sz. törvény 162. §-a iktatta
be az Art. 37. §-ába.
2017-ben már az adózó minősítése (Art.) alapján dől el a kiutalási határidő! (Megbízható adózónál
ez 30 nap.)

Ennek a határidőnek a számítása az aktuális bevallás beérkezésétől kezdődik. A bevallás

benyújtásának határideje havi bevallóknál a tárgyhónapot követő hónap 20. napja, negyedéves
bevallók esetében a tárgynegyedévet követő hónap 20. napja, míg éves bevallóknál a következő év
február 25-e. Az adózóknak eddig a határnapig kell az esedékes adóösszeget is megfizetni.

Azt, hogy ki lesz havi, negyedéves, illetve éves bevalló, az Art. 1. sz. mellékletének B) fejezetében
található 3. pont a) része tartalmazza a következők szerint: Az általános közelítésben „mindenki”
negyedéves bevalló lehet. Akinek viszont a tárgyévet megelőző második évben az egész éves
elszámolandó adója (ez a fizetendő és a levonható adó különbözete) eléri, vagy meghaladja az
egymillió forintot, az havi bevalló kell, hogy legyen, s ugyanez a teendő, ha az év elejétől
göngyölített befizetendő adó eléri, meghaladja az említett mértéket. Éves bevalló az lehet, akinek a
tárgyévet megelőző második adóévben az elszámolandó adója nem érte el a 250 ezer forintot, de
akinek közösségi adószáma van, az nem lehet negyedévesnél ritkább bevalló.

A belföldön nem letelepedett személyek ÁFA visszaigénylésére nyitva álló határidő a tárgyévet
követő év szeptember 30-a. Az érintett személyek – évente legfeljebb 5 alkalommal – kérhetnek
visszaigénylést, természetesen egy-egy alkalommal akárhány számla ÁFA tartalmára vonatkozóan.

157
Az ÁFA bevallására vonatkozó szabályokat nem az ÁFA tv., hanem az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. sz. törvény 1.
sz. mellékletének B) részében találjuk. Az általános szabály: Az Áfa alanya a vonatkozó adókötelezettségéről
negyedévente, a tárgy negyedévet követő hónap 20-áig kell adóbevallást tegyen (s ugyanezen határidőn belül kell annak
végeredménye alapján – ha összesítésben az adott időszakban „befizető” pozícióban van – a befizetést is teljesítenie). Ez
tehát az „alapértelmezés”, azaz első közelítésben „mindenki negyedéves bevalló”, hacsak nem kell a különös, kivételes
szabályok miatt ettől eltérni. A bevallás és a kapcsolódó befizetési kötelezettség mindig „együtt mozog”!
S mik ezek a különös szabályok? A besorolás attól függ, hogy a tárgyévet megelőző második adóévben hogyan alakult az
éves szinten számított elszámolandó adó. Ha ez az érték meghaladta az 1 millió Ft-ot, akkor havi bevallásra kell áttérni.
Ugyancsak havonta kell a bevallást elkészíteni, ha a tárgyév elejétől számított elszámolandó adó pozitív összege (azaz az
összesített befizetendő adó) eléri az említett egymilliós értéket. „Tételes szabály szerint” havi bevalló lehet csak, akinek
csoportos adószáma van és a közvetett vámjogi képviselő.
A másik „véglet”, ha az adóévet megelőző második évi éves elszámolandó adó nem éri el a 250 eFt-ot, akkor a negyedéves
gyakoriság helyett éves adófizető lesz az adóalany. Erre az esetre is érvényes az a szabály, hogy amennyiben az adóév
elejétől számított elszámolandó adó eléri a 250 eFt-os határértéket, akkor át kell térni a gyakoribb, negyedéves, vagy akár
havi bevallásra. Viszont nem lehet éves adóbevalló az, akinek a fizetendő adó alapja eléri az éves 50 MFt-ot.
A bevallásokban külön kell jelezni az adóalapot és a hozzá kapcsolódó adóösszeget a fizetendő és a levonható tételek
esetében, ezen belül is adókulcsonként (ez csak a fizetendőnél) és „relációnként” (közösségen kívüli export, KB értékesítés,
belföld, ill. a speciális esetek, mint pl. új közlekedési eszköz eladás).
A bevallásra az állami adóhatóság a ..65. sz. elektronikus nyomtatványt rendszeresítette. (A „..” az aktuális évszámot jelöli.) A
„kötegelésről” a tételes ÁFA bevallás során (lent) lesz szó.
Ha valaki közösségen belüli ügyleteket is lebonyolít, akkor neki az egyes partnerekkel kapcsolatos ügyletekről partnerenkénti
bontást tartalmazó „összesítő nyilatkozatot” (az elektronikus nyomtatvány száma: ..A60) is be kel adnia minden érintett
bevallással egyidejűleg. Ezt a „tételes kigyűjtést” termékértékesítés, termékbeszerzés, szolgáltatásnyújtás és szolgáltatás
igénybevétel bontásokban kell megadni. 2015-től – az adóbevallás gyakoriságától függetlenül – ha a tárgynegyedévre
vonatkozó KB beszerzés, vagy eladás értéke ÁFA nélkül meghaladja az 50 ezer EUR összeget, akkor ezt az összesítő
nyilatkozatot ettől kezdve havonta be kell küldenie.
A bevallások fenti gyakorisága egy-egy adó-megállapítási időszakot jelöl. Ez tehát az „általános esetben” a negyedév első és
utolsó napjai közti időszak, havi bevallás esetén a hó első és utolsó napja közötti intervallum, míg az „éveseknél” a teljes
adóév.
2017-től a visszaélések könnyebb felderítése érdekében azon számlákról, ahol a számlában az adó összege eléri, vagy
meghaladja a 100 eFt-ot, „tételes jelentést” kell benyújtani vevőként és eladóként egyaránt.
Azon esetekben, ahol az adó-megállapítási időszakon belüli, egy-egy partnerre számított összesített ÁFA forgalom a
befogadott számlák tekintetében a 100 ezer forintot eléri, meghaladja, ezen partnerek esetében ezt az összesített
adóösszeget kell jelenteni. Ugyanitt kell szerepeltetni az elsőként említett (egy számlában már meghaladta az adó a 100 eFt-
os határt) partnertől származó „kisebb adóösszegek” összesített értékét is.
Emiatt az állami adóhatóság módosította az általános ÁFA bevallási nyomtatványt, s annak részeként kialakította azt a
felületet, ahol ezeket az egyedi felsorolásokat meg lehet tenni. Minden ÁFA bevallás rendelkezik egy „A” és egy „M” főlappal.
Az első a hagyományos bevallási rész, míg a másodikat „csak” azoknak kell kitölteniük, akiket az új jogszabály erre kötelez.
Ebben a második, „M” részben partnerenként készül egy összesítés, majd mögötte termékértékesítés / szolgáltatásnyújtás,
illetve termékbeszerzés / szolgáltatás igénybevétel bontásban kell az adott időszaki számlákat és azok fontosabb adatait
(számla sorszáma, teljesítés dátuma, adóalap és adó) tételesen felsorolni. Azért „kötegelt” a nyomtatvány, mert ezeket a
részletező bevallásokat is az „egésszel együtt”, azzal „egybefűzve”, „kötegelve” kell benyújtani.

158
A hazai adórendszer egyik fontos eleme az „önadózás”, ami azt jelenti,
hogy minden adóalany saját maga kell elszámolja az adót, s erről
rendszeresen bevallást is kell készítenie (a visszaigénylés során
ismertetett gyakorisággal).
Van azonban néhány kivétel, akiknek nincs ilyen kötelezettségük, mert
lényegében nem is érintettek az ÁFA kapcsán. Ezek feltételrendszerére
utal a felsorolás!

Az alanyi adómentes adóalanyok esetében csak akkor igaz ez a kitétel, ha

az illető nem végez-, vagy vesz igénybe közösségi szolgáltatást, mert ez
esetben az a tevékenysége mégiscsak adóköteles lesz, ami adóbevallási-,
fizetési kötelezettséggel (és levonási joggal) jár együtt!

2012-től a bevallás alóli mentesítés további feltétele – az eddigi, fenti két,

a) és b) pontokban is olvasható – előíráson kívül, hogy ne legyen az
adózás rendjéről szóló törvény által előírt összesítő nyilatkozat kitöltési
(„bevallási”) kötelezettsége sem. Azaz, akinek ilyen dokumentumot be kell
küldenie az adóhatóság felé bármilyen okból (ez lehet beszerzés is!), akkor
ezen kötelezettsége alól nincs mentesítve az adófizetési kötelezettség
hiánya miatt.

159
A „kicsiknek”, akik bevétele az állam szempontjából marginális, megvan a
lehetőségük arra, hogy teljes egészében kívül maradjanak ebből az
adóelszámolói – adófizetői körből.
Ők általános szabályként nem számítanak fel ÁFÁ-t, de nincs levonási
joguk sem, ugyanakkor kivételes esetekben (ld. pl. lent is) adófizetési
kötelezettségük mégis keletkezhet.
Ebben az esetben a bevételi korlát régebben sokáig évi 6 millió forint volt,
de 2017-től 8 millió forintra változott ez az érték. További feltétel, hogy az
„adózó” előre felmérve a lehetőségeit ezt a kimaradó-szándékát előbb
jelentse is be az adóhivatalhoz. Tehát ez az „alanyi adómentes” státusz
semmiképp nem „jár”, hanem csak választható. Ennek alapján, ha ez a
bejelentés elmarad, akkor nem is beszélhetünk alanyi adómentességről az
adott esetben.

A további részletek a jogszabály 187-196. §-aiban olvashatóak, de

könyvvizsgálati-, vagy „egyetemi” szempontból kevesebb a jelentősége
ennek a szegmensnek.

Annyit azonban még meg kell jegyezni, hogy az eszköznek a vállalkozási

tevékenységből történő kivonása („tulajdonos végleg hazaviszi”), illetve
termékimport, vagy yközösségen belüli beszerzés esetén szintén nem
lehet alanyi adómentesként eljárni, mert ezzel indokolatlanul ki lehetne
kerülni az ÁFÁ-t. Ha egy egyébként alanyi mentességet választó adózó pl.
termékimportot bonyolít le, akkor az illetékes vámhatóság által felszámított
adót be kell fizetnie a költségvetésbe, illetve KB beszerzés során – ha
egyáltalán le tud bonyolítani ilyen ügyletet – az ennek során keletkező
fizetendő adó felszámítására kötelezett ő is.

160
A felsorolt sajátos tevékenységek ÁFA megítélésének feldolgozása önálló
munkát kíván, ehhez ad eligazítást a fólia.

161
Az utazásszervezés is az előbbi megítélés alá esik a könyvvizsgálói
felkészülés során.

Visszajött a pozíciószámonkénti nyilvántartás lehetősége, s az utasnak kell

nyilatkoznia, hogy ő végfelhasználó-e, vagy sem. Ez a nyilatkozata az Art.
szerint rajta számon kérhető!

162
Az előbbiek „elméleti” elsajátítása után az „éles” vizsgahelyzet gyakorlása
további céljából nézzünk egy valóban összetett, szerteágazó, komplett
feladatot!

Figyelem!
A példa gyakorlásra szolgál! Ennek alapján a kívánt célt úgy lehet elérni,
hogy a kidolgozást mindenki magának készíti el az órai foglalkozáson.

Ha később egy kidolgozott példa kerülne elő, azzal is az a helyes teendő,

hogy egyedül elkészíti mindenki a saját megoldását, s csak ezt követően
hasonlítja azt össze a rendelkezésre álló kidolgozással. Ellenkező esetben
félrevezető, megtévesztő a dolog. Azt hiszi a hallgató, hogy érti az egymás
után következő lépéseket (esetleg tényleg érti is!), csak épp magától az
nem jutna eszébe, s így a vizsgára vajmi keveset számít az a fajta
„átnéztem - felkészülés”.

A feladatot külön word dokumentumban bocsátjuk rendelkezésükre!

163
166
A jelzett törvény kereteket ad az önkormányzatok számára, hogy különféle adókat
vethessenek ki. Ebből viszont az a fontos tény is következik, hogy ellentétben a később
ismertetésre kerülő „nagyobb adókkal”, itt nem lehet elegendő a legmagasabb szintű
jogszabály ismerete, a gyakorlati alkalmazáshoz – és így az elméleti felkészüléshez –
elengedhetetlen az adott önkormányzat által a szóban forgó adónemre vonatkozóan
kiadott rendelet alapos ismerete is, az igazi részletek, a „finomságok” egy része ebben
olvasható.
Ezekről a rendeletekről most csak annyit jelenthetünk ki „központilag”, hogy nem
lehetnek ellentétesek a fenti tv. rendelkezéseivel. Az adózókra nézve nem állíthatnak
rosszabb feltételeket annál (általában jobbat igen, ebben az esetben”csak” arra kell
figyelni, hogy az adott területi hatályon belül ne lehessen indokolatlan
megkülönböztetésre, aránytalanságokra hivatkozni!).

Fontos azt is most, az elején tisztázni, hogy a jelen felkészítő oktatás célja csupán az, hogy
a könyvvizsgáló-jelöltek ezekben az adónemekben is rendelkezzenek kellő átlátással,
készek és felkészültek legyenek a felmerülő problémákat felismerni és megoldani, de –
miután akár az azonos adónem is- másképp jelenhet meg minden önkormányzat
esetében, így a rendeletek szintjén olvasható részletekben sehol sem fogunk elmélyedni.

2015-től érdekes változás történt: Az addigi kógens megközelítést diszpozitív szemlélet

váltotta fel. Addig csak a törvényben felsorolt adókról dönthettek önkormányzati szinten,
míg ez után „bármire” ki lehet vetni a helyi adót. Ez alól kivétel (nem lehet ilyen adó
alanya) az állam, önkormányzat, szervezet, illetve vállalkozó. Gyakorlatilag a
magánszemélyek vonatkozásában kaptak „szabad kezet” az önkormányzatok.
2017-től a tételesen maghatározott adótételek tekintetében egy inflációkövető
lehetőséget is kaptak az önkormányzatok.

A helyi adókról szóló törvény többféle „nevesített” adó kivetésére ad emellett lehetőséget
az önkormányzatok számára, ebből most csak a fenti felsorolásban a legutolsó helyen
lévővel foglalkozunk.
Ismeretes, hogy jó pár évvel ez előtt sok helyről erős kritika érte ezt az adónemet, lévén van olyan EU-s szabály, miszerint forgalmi
adóból államonként csak egyet szabad „használni”, s ezt a lehetőséget az ÁFA kimeríti.
Ma már tudjuk, hogy az illetékes fórum úgy döntött, „szabályos” a HIPA kivetése, az nem ellentétes az előbb idézett előírással. Az
iparűzési adó ugyan forgalom alapú, de mégsem forgalmi adó, így „megfér” az ÁFA mellett is.

Alapvetően (ma már újra!) az egyes helyi önkormányzatok diszponálnak az iparűzési adó felett is. (Megszűnt az a 2010 első félévében
„élő” szabály, hogy a bevallási és adóbeszedési feladatokat az állami adóhatóság veszi át.) 2010 második félévétől ismét minden
vonatkozásban az adott önkormányzat az illetékes, oda kell a bejelentkezést, módosításokat és bevallásokat benyújtani. Egyidejűleg
az a szabály, hogy az elévülési idő is „lerövidül” 2 évre, az is megszűnt, maradt az általános előírás, az „öt éves” szabály!
Emellett – valószínűleg az állami adóhatóság gyakorlata alapján – felgyorsult az elektronikus ügyintézés bevezetése is. A Fővárosi
Önkormányzat esetében már van lehetőség az adófolyószámla elektronikus lekérdezésére az ügyfélkapun keresztül. Ehhez ma már a
beküldött meghatalmazást a helyi adóhatóság csak tudomásul veszi.

Könnyen mondhatjuk –különösen a „nagy adók, mint pl. az ÁFA, vagy az SZJA vonatkozásában- az ilyen „kis adóknak” a jelentősége is
kicsi, tehát pl. könyvvizsgálati szempontból nem is kéne foglalkozni vele. Viszont így alaposan tévútra is vezetnénk magunkat, mivel az
érintett önkormányzatok szempontjából már egészen más a helyzet.
Nyugodtan elfogadhatjuk azt az alapgondolatot: A helyi adókról szóló törvény és a kapcsolódó önkormányzati rendeletek esetében
(is) az a legfontosabb cél, hogy a „költségvetés” – és ez itt most a helyi költségvetést, az önkormányzatot jelenti, nem a kormány
közvetlen felügyelete alá tartozó országos költségvetést – biztosan és a lehető legmagasabb összegben hozzájuthasson az őt
megillető bevételhez.
Egy települési önkormányzat életében nemritkán a legnagyobb arányú, legmagasabb összegű bevételi forrást jelenti, így az ő
szemüvegükön keresztül kiemelten fontos dologról van szó, tehát nem jogos, ha bagatellizálunk.

Érdekes összefüggés áll fenn az egyes önkormányzatok állami támogatása és az általuk beszedhető iparűzési adó között. A „járó”
támogatást csökkenti az adott önkormányzat által elérhető HIPA adóalap 1,4%-ának megfelelő összeg. Ennek alapján – első
megközelítésben – ennél kisebb arányú adó beszedése „ráfizetésesnek” tűnhet. Természetesen egy-egy konkrét esetben – ha a
vállalkozás könnyen választhat más székhelyet is – előfordulhat, hogy a kisebb kulcs miatt „elvesző” állami támogatást többszörösen
pótolja a „megnyert” vállalkozástól származó, de alacsonyabb mértékkel számított adóbevétel.

Az eddigi gyakorlati tapasztalatok is alátámasztják, hogy az önkormányzati adóhatóságok mindent el is követnek saját érdekeik
maximális érvényesítése végett.
Az adó alanya a vállalkozó (neki kell az önadózás szabályai szerint bejelentkeznie, bevallásokat tennie, s –a
vonatkozó határozat alapján- az adót megfizetnie).

52.§ …
„26. vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen
végző
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy
őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja,
c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
d) egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak;”

A fenti adókötelezettség a vállalkozót az adóköteles vállalkozási tevékenysége alapján „illeti meg”, annak alapján
köteles teljesíteni kötelezettségeit.
2011-től az adómegosztás újabb lehetséges módszerei kerültek be a jogszabályba. Ahhoz, hogy ezek
felhasználását egyértelműen be lehessen határolni – miután ezek az eljárások az említett tevékenységekhez
kötődnek –, szükségessé vált a fogalmak tisztázása is.

52.§ …
„62. építőipari tevékenységet folytató vállalkozó: az a vállalkozó, akinek (amelynek) az adóévben a számviteli
törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján készletre vett befejezetlen termelés,
félkésztermék, késztermék értékének együttes összege legalább 75%-ban építőipari tevékenységből [52. § 24.
pont] származik.”

„31. telephely: …
b) a TEÁOR’08 szerint a 61. ágazatba sorolt tevékenységet (távközlési tevékenység) végző azon vállalkozó
esetén, amelynek az adóévet megelőző adóévi számviteli törvény szerinti nettó árbevételének legalább 75%-
a távközlési tevékenységből származik (távközlési tevékenységet végző vállalkozó) azon önkormányzat
illetékességi területe, ahol az ilyen tevékenységet végző vállalkozás ügyfelének, fogyasztójának számlázási
címe található,”

Az egyes megosztási módszerekről majd később esik szó!

Elsőként a további szükséges fogalmakkal ismerkedjünk meg!

A nettó árbevétel első megközelítésben a számviteli törvényben meghatározott tartalommal értendő, viszont –
sajátos megközelítés ez az adók tekintetében – rögtön, már a fogalom-meghatározás során tartalmaz
módosító elemeket.
A fentiek alapján a kiindulásként hivatkozott szt. szerinti árbevételből „azonnal” le kell vonni a jogdíjból
származó bevételeket, a jövedéki adó összegét, valamint a regisztrációs- és energiaadót (amennyiben ezek, vagy
ezek közül bármelyik benne volt) a kiindulásként említett alapadatból. Majd később látni fogjuk, hogy az
adóalap meghatározása során ugyan további elemeket is figyelembe kell venni, de az itt felsoroltak csak
annyiban kerülhetnek szóba később, hogy egyféle „csökkentő tétel” csak egyszer szerepelhet, csak egyetlen
helyen lehet azt figyelembe venni, halmozottan nem! Ez végső soron jogos elvárás. Ha kritikai megjegyzést
akarunk fűzni ehhez a megközelítéshez, az legfeljebb az lehet, hogy nem a megszokott módon, nem a
megszokott helyen kezeli ez a jogszabály ezeket a módosításokat, hanem „keverten”, egy részük már a fogalom-
meghatározások során előkerül, emiatt szükséges aztán több helyen tisztázni, hogy egyféle csökkentő csak
egyszer használható fel.

Ez a gondolatmenet „tisztán” tetten érhető az ELÁBÉ meghatározásában is. Az utolsó mondat pontosan ezt
jelenti, noha számviteli szempontból üres halmazra hivatkozik!
Maga az ELÁBÉ azért szerepel a fogalmak között, mert az így figyelembe vett érték után egy másik vállalkozás
(pl. akitől mi vásároltunk) már megfizette ezt az adót.
A HIPA szempontjából az ELÁBÉ-val azonos megítélés alá esik az anyagköltség is, nagyjából azzal egyező indoklás alapján.
2012. január 1-től a számviteli törvény az anyagköltség részeként tekinti például a villamos-energia számlán szereplő „szénszerkezet
átalakítási díjat”, vagy a „vonalhasználati díjat” is.
Az aláhúzott „csökkentő tényező” magyarázata az, hogy a saját beruházáshoz felhasznált anyagok a számviteli törvény szerint benne
vannak ebben a költség-kategóriában, azonban az ennek során „előállított végtermék” nem kerül eladásra, abból nem lesz
„árbevétel”, így ha a többi, ezzel nem érintett bevételt ezzel kisebbítenénk, az lényegében kétszeres csökkentést eredményezne.
Ezen mondat második felét nehéz lenne tartalommal megtölteni, hiszen ha anyagköltség, akkor nem ELÁBÉ és nem közvetített
szolgáltatás. Vélhetően „jogászi megfontolásból”, a „biztonság kedvéért” került ide ez a szöveg, hogy „véletlenül se lehessen kétszer
csökkenteni az adóalapot egy tétellel”.

Az igazi gond – és ez hazai sajátosság ennél az adónemnél – az, hogy az egyes adóévek között nincs „átjárás”. Esetünkben ez azt
jelenti, hogy ami az „idén” a fentiek szerint jogosan csökkenti az adóalapot, mert mostani anyagköltség, ha az „ehhez tartozó” bevétel
később jelentkezik akkor akár el is veszhet, mert nincsen mód a negatív rész „átmentésére”.
A példa kedvéért: Egy építőipari projektcég az első évében „csak” épít, költségei merülnek fel, de bevétele majd csak a végén lesz. Ez
esetben addig, amíg nincsen bevétele, nem is kell adót fizetnie, viszont az ennek során „fel nem használt” anyagköltséget nem tudja
figyelembe venni később, emiatt az utolsó évben – ha például ott már csak a bevételt realizálja – a teljes összeg után kell adót
fizetnie, miközben „összevontan” neki is volt – alkalmasint nem is kevés – anyagköltsége.
Itt is maga a fogalmi meghatározás tartalmaz számos kritériumot, feltételt, a valódi fogalommal lényegében
nem összefüggő-, s csak a HIPA szempontjából fontos okokból.

Az első ilyen rögtön az az elvárás, hogy többszörösen legyen bebiztosítva, hogy közvetített szolgáltatásról lehet
szó.
Maga az alap világos és logikus: Ha „tisztán megveszem” kívülről azt, amit tovább értékesítek, akkor arra már
korábban megfizették ezt az adónemet is, így most már nem kellene, az adóhalmozódást jelentene. Ehhez
képest elég furcsának és szigorúnak tűnik, hogy ezt (ennek lehetőségét) előre, a bevételt eredményező
szerződésben már szerepeltetni kell (mintha a dolog lényegéhez ez a kikötés bármit is hozzátenne), s később, a
végszámlában is, még egyszer fel kell erre hívni a figyelmet. Ráadásul azért kényes a dolog, mert a mi
vevőnknek igazán semmi köze nincsen ahhoz, hogyan-, milyen „erőfeszítésekkel” teljesítettük, amit felé
vállaltunk. Ha sokat hangsúlyozzuk, hogy a „másét adtuk ám el neked”, akkor félő, legközelebb ő is megpróbálja
azt a „mást” megkeresni, s ez már komoly üzleti érdekeket sértene.

A probléma igazi magva valószínűleg abban van, hogy – hiába hívjuk másképp – ez is egyféle forgalmi adó, amit
– valódi, tartalmi alapon – csak az itt, ennél a vállalkozásnál hozzáadott érték után kellene megfizetni. Ha ezt
nyíltan ki mernék jelenteni, akkor nem csak az anyagköltséget, hanem a többi „más cégtől vásárolt” költségeket
is le lehetne írni az adóalapból (a jövőre vonatkozóan nem is lehet ezt kizárni, az eddigi változások is ebbe sorba
illeszthetők), s ha az anyagköltséghez, ELÁBÉ-hoz, közvetített szolgáltatásokhoz hasonlóan az igénybevett és az
egyéb szolgáltatások is csökkentenék a HIPA alapját, akkor már valóban semmi alapja nem maradna ennek az
üzleti élettől kissé idegen, és az adminisztráció szerepének túlzott felerősítése miatt nem vállalkozóbarát
„szigorításnak”.
Vigyázat! Az építőiparral összefüggésben sok olyan sajátosság is felmerül, aminek a jogi
hátterét kell elsőként tisztázni (mit jelent az „eredménykötelem”, „tulajdon-átvivő
kötelem” stb.), ami viszont nem fér bele a jelen tananyagba.
A Tao tv. 4.§ 32. pontja szerint
„32. saját tevékenységi körében végzett K+F tevékenység: az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját
eredményére és kockázatára végzett K+F tevékenység, illetve az a K+F tevékenység, amelyet az adózó a saját
eszközeivel és alkalmazottaival más személy megrendelésére teljesít; saját tevékenységi körben végzett
alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségének minősül a kutatásfejlesztési
megállapodás alapján, közös kutatás-fejlesztési tevékenység keretében egymás között megosztva végzett
kutatásfejlesztés tevékenység közvetlen költsége is;”
Figyelemmel arra, hogy sok „módosító tétel” már a fogalom-meghatározások során előkerült, így az adó
alapjának meghatározása már egyszerű rutin: a bevételt kell csökkenteni az ELÁBÉ, a közvetített szolgáltatások,
az alvállalkozó teljesítések és az anyagköltség, valamint az alap- és alkalmazott kutatásokra az adott évben
fordított költségek összegével.

Ezen belül az első kettő {ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások} azért került kapcsos zárójelbe, mert 2013-tól az
ezen elemekhez köthető adóalap csökkentés (a korábbi 100%-hoz képest) „sávosan csökkenő”.

Évi 500 MFt árbevételig az ebbe a sávba jutó csökkentő rész 100%-a levonható.
500 MFt felett, 20 mdFt-ig az ezen sávba jutó csökkentő rész, de legfeljebb az e sávba jutó árbevétel 85%-a.
20 mdFt felett, 80 mdFt-ig az ezen sávba jutó csökkentő rész, de legfeljebb az e sávba jutó árbevétel 75%-a.
80 mdFt felett az ezen sávba jutó csökkentő rész, de legfeljebb az e sávba jutó árbevétel 70%-a. (1990. évi C. tv.;
39.§ (4))

És mi az ebbe „a sávba jutó csökkentő rész”? Nézzük meg, hogy a teljes árbevétel hogyan oszlik meg a fenti
sávok tekintetében, azaz ennek hányad része jut az első, mekkora a második, és így a további szegmensekbe. Ha
ez az arányos megoszlás megvan, akkor az egyes rész-arányokkal vissza kell szorozni az összes vonatkozó
(csökkentő) ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások együttes értékét, s azok adják az egyes sávokhoz köthető
csökkentő részeket, amire utána a megadott felső korlát vonatkozik. A fenti számítások során, az arányok
meghatározásakor – a matematikai kerekítés általános szabályainak megfelelően – hat tizedes jegyre számított
tizedes tört formátumot kell használni.
Még tovább árnyalja a képet, hogy a Tao szerinti kapcsolt vállalkozásokat – a fenti számítások során –
együttesen kell kalkulálni, ha a „csökkentő tételek” (még mindig csak ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások)
együttes aránya (az árbevételhez képest) meghaladja az 50%-ot. Ha a kapcsolt viszony nem áll fenn az egész
adóév folyamán, akkor a fenti megosztást naptári napokra arányosítva, csak a fennállás időszakára kell
elszámolni. (Figyelem: 2015-től a Tao törvény szerinti kapcsolt vállalkozások köre kibővült az ügyvezetés azonos
személye miatt ebbe tartozókkal, azaz, ahol az ügyvezetés közös, azt minden más feltételtől függetlenül
kapcsoltnak kell tekinteni.)

2012-től ebben a teljes, számviteli törvény szerinti nettó árbevételben a külföldön végzett teljesítésekkel is
kalkulálni kell, azok is benne kell, hogy legyenek a végső összesítésben. Ennek természetesen van olyan
következménye is, hogy a megosztás során ezzel is foglalkozni kell majd.
Viszont az exportértékesítésre jutó fenti csökkentő tételek esetében – mint kivételes szabály – nincsen
semmilyen felső korlát, azok továbbra is teljes mértékben csökkentik az adó alapját.
Az EVA (egyszerűsített vállalkozói adó) alanyok – vagy 2013-tól a KATA alá tartozók – esetében – miután ők nem
feltétlenül kell, hogy a számvitelben levezessék a különféle fenti „csökkentő tételeket” – adott a lehetőség,
hogy egy „egyszerűsített adóalap-meghatározás” lehetőségével éljenek, azaz pl. az EVA adóalap felét vegyék
ilyenként számításba, s számukra ez legyen az adószámítás első lépése.
Ilyenkor vagy a bevallásban, vagy (KATA) külön kell nyilatkozni, hogy választja-e az egyszerűsített adóalap-
meghatározás valamely módszerét az adózó. Miután ez a választás (vagy esetleg a „nem választás” is) kizárólag
a vállalkozó döntésén múlik, azt utólag nem lehet módosítani, megváltoztatni. Nincs lehetőség arra, hogy
később meggondoljuk magunkat, így a választásunkat nem lehet „önrevízióval” sem megmásítani (hiszen ezzel a
döntéssel nem lehet „hibázni”, legfeljebb rosszul dönteni).

Az adó mértékét – mint azt már említettük – a törvény által szabott legfeljebb 2%-os plafonon belül az egyes
érintett önkormányzatok határozzák meg. Lásd még ezzel összefüggésben az adómentességnél írottakat is. Csak
a példa kedvéért: a fővárosban ez 2%.
2016. január 1-től a megfizetett, ráfordításként elszámolt valamennyi útdíj (a megtett úttal arányos és a
„matricák” is) összegének 7,5%-t az érintett adózók levonhatják az adóból. Érdekesség, de logikus is, hogy
megosztott adófizetés esetében az adócsökkentő tételt az adóalap-megosztás arányában lehet figyelembe
venni az egyes településeknél, ezzel is csökkentve a „trükközés” lehetőségét.

A kapcsolódó adatszolgáltatást (bevallást) a társasági adóval egyező határidőben, azaz a következő év május
végéig kell megtenni. (A kisadózókra (KATA) itt is további mentesítések vonatkoznak.) 2017-től egységesítették
a bevallási nyomtatványt, és az nem csak az önkormányzati, hanem az állami adóhatóság felé is teljesíthető
elektronikus úton. Ebben az esetben az ügyfélkapus beküldéssel teljesítettnek tekintendő a bevallás, s a NAV
továbbítja majd ezeket az illetékes önkormányzatok felé.

Miután minden évben a megelőző évi bázis alapján számolják ki a fizetendő adóelőleget (ezt ma az adózó, az
aktuális adóbevallásában kell, hogy megtegye), így már „csak” a legelső év adata a kérdéses. Ezt a problémát
úgy oldották meg, az alapításkor –tehát legelőször- becslést kell adni a várható adóalapra.
A bevallásokhoz kapcsolódik még az is, hogy pl. Budapesten „félig elektronikus” a bevallás, azaz le-, és ki
lehetett tölteni egy bevallás formátumot az interneten a Fővárosi Önkormányzat honlapjáról, de a végleges
verziót papír alapon, eredetiben aláírva kell beküldeni. Ez valószínűleg a jövőben meg fog változni, de hogy
milyen ütemben sikerül a teljesen elektronikus kapcsolattartást bevezetni, arra nehéz volna jó előrejelzést adni,
hiszen az egyes önkormányzatok között is jelentős különbségek vannak. Arra viszont nagyobb az esély, hogy az
adófolyószámla elérhető lesz elektronikus úton. A fővárosi önkormányzati adóhatóság esetében ez már
bizonyos feltételek mellett megvalósult.

Fontos azt is tudni, hogy – megint a tao-hoz hasonlóan – 100 millió forintot meghaladó árbevétel esetén (a
könyvvizsgált cégeknél általában ez a helyzet) év végén, december 20-áig az addig március 15-ig, illetve
szeptember 15-ig befizetett előlegek (ezeket a korábbi bevallások alapján határozatban vetették ki, míg 2010-
től már ezt is „önadózással” tekintik megállapítottnak, azt „csak” felkönyvelik az adófolyószámlára) összevont
értékét a ténylegesen egész évre várható adóösszegre ki kell egészíteni.
Ahogy a társasági adó esetében is, amennyiben ez a feltöltés nem éri el a tényösszeg legalább 90%-át, akkor azt
szankcionálhatja a hatóság. Hasonlóan a társasági adónál megszokottakhoz, ezt a feltöltést is be kell vallani, azaz
nem „csak” fizetni kell. (Art. 32.§ (1) alapján.)
Az december 20-ai feltöltés után esetleg fennmaradó különbözetet a május végéig esedékes bevallással együtt
kell pénzügyileg teljesíteni.

Az eltérő üzleti évet alkalmazókra vonatkozó sajátosságokat később, összevontan, a „speciális kérdések” között
tárgyaljuk majd.

177
Már szóltunk a legelején arról, hogy az adókötelezettség a vállalkozási tevékenység
kezdetétől indul, s értelemszerűen a megszűnésig (végelszámolás, felszámolás esetében
annak legvégéig) tart, de még nem elemeztük azt a reális problémát, miszerint könnyen
(gyakran) előfordulhat, hogy egy vállalkozás egyszerre több önkormányzat illetékességi
területén is végez vállalkozási tevékenységet, s ezáltal a kapcsolódó adóbevételből többen
is részesedni kívánnak.
Nos ebben a helyzetben merül fel az iparűzési adó megosztásának problematikája.

Mint azt korábban már jeleztük, 2011-ig bezárólag ez a megosztás csak azokat a
vállalkozásokat érintette, akik több magyarországi önkormányzat területén voltak
„érintettek”, viszont annak következtében, hogy a teljes bevételbe a külföldön végzett
tevékenység is benne van, így ebben az esetben is el kell végezni a szóban forgó
számításokat!
A megoldás viszonylag egyszerű –legalábbis elméletben!
Úgy kell eldönteni, hogy melyik önkormányzatot mekkora rész illeti meg az adóból, hogy az adóalapot kell megosztani
közöttük.

Erre a megosztásra – első közelítésben – háromféle „fő-lehetőséget” ad a törvény:

•a személyi jellegű ráfordításokkal arányos megosztás módszerét,
•a tevékenységhez felhasznált tárgyi eszközökkel arányos felosztást és
•az előző kettő kombinációját.

Az utolsó módszert bárki választhatja. Az első kettő közül akkor szabad az adózónak döntenie, ha a teljes adóalapja nem éri el
a 100 millió forintot, de a másodikat nem választhatja, akinek nincs tárgyi eszköze.

A pontos részleteket a törvény melléklete tartalmazza.

Eszerint
1.1. Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere
A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez (a továbbiakban együtt: települések) tartozó foglalkoztatottak - ideértve a
magánszemély vállalkozó [52. § 26. a)-d) pont] esetében önmagát is - után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű
ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Személyi jellegű ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendő,
amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi
jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után
elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén - az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül - 500 000 Ft-ot kell figyelembe
venni. Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője (a vállalkozónak a társasági szerződésben, az alapító okiratban
képviseletére feljogosított magánszemély) után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető
után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén. A településen kívül változó munkahelyen
foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges
irányítása történik.
A részletszámítás a következő:
a) A vállalkozó összes személyi jellegű ráfordításának összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső
személyi jellegű ráfordítások százalékos arányát.
b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított
százalék képvisel.

A jegyzet a következő oldalon folytatódik!

FOLYTATÁS AZ ELŐZ OLDALRÓL!
1.2. Eszközérték arányos megosztás módszere:
A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes
összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről
szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet. A 100 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközöket - a használat idejétől függetlenül -
csak az aktiválás évében kell figyelembe venni. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e melléklet szerint
figyelembe veendő értéke.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó
vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként
elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a vállalkozás
tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek
- termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot;
- telek esetében a beszerzési érték 2%-át
kell eszközértéknek tekinteni.
Ha az eszközérték az előbbiek szerint nem állapítható meg, akkor a számviteli törvény szerinti ingatlanok esetén a beszerzési érték
2%-a, egyéb eszközök esetén a beszerzési érték 10%-a tekintendő eszközértéknek. Ha a nyilvántartásokból a beszerzési érték nem
állapítható meg, akkor beszerzési értéknek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint megállapított piaci érték
tekintendő.
A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell
figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg - járműveknél - ahol azt jellemzően tárolják.
A részletszámítás a következő:
a) A vállalkozó összes eszközértékének összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső eszközértékek
százalékos arányát.
b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított
százalék képvisel.
2.1. Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a következő
adóalap megosztási módszert alkalmazni.
Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1.1. pont) megosztani, amilyen
arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A
fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (1.2. pont) kell alkalmazni.
A részletszámítás a következő:
a) Az adóalapot két részre - személyi jellegű ráfordítás arányos megosztás módszerével megosztandó és eszközérték arányos
megosztás módszerével megosztandó részre - kell osztani. A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével
megosztandó adóalap-rész megállapítása az alábbi képlet szerint történik:

VAa
AH = -------------
VAa+VAb
ahol
VAa = az 1.1. pont szerinti összes személyi jellegű ráfordítás összege
VAb = az 1.2. pont szerinti összes eszközérték összege
AH = a VAa és VAb együttes összegén belül a VAa hányada.
Az adóalapnak az AH százalékban kifejezett hányadát a személyi jellegű ráfordítás arányában kell a települések között megosztani, az
adóalapnak a fennmaradó részét pedig eszközérték arányosan kell a települések között megosztani.
b) Az adott településre eső adóalap egyenlő az adott településre a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztási módszerrel
kiszámított rész-adóalap, valamint az eszközérték arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap együttes összegével.
2.2. A villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató, villamosenergia-kereskedő és villamos energia elosztó
hálózati engedélyese, továbbá a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató, földgázkereskedő és földgázelosztói
engedélyes végső fogyasztó részére történő villamos energia, földgáz értékesítése, illetve villamos energia vagy földgáz elosztása
esetén - a melléklet 1. és 2.1. pontjában foglaltaktól eltérően - a helyi iparűzési adó alapját [39. § (1) bek.]:
a) egyetemes szolgáltató, villamos-energia- vagy földgázkereskedő esetén az önkormányzat illetékességi területén végső fogyasztó
részére eladott villamos energia vagy földgáz értékesítéséből származó számviteli törvény szerinti nettó árbevételnek a villamos
energia vagy földgáz végső fogyasztók részére történő értékesítéséből származó összes számviteli törvény szerinti nettó
árbevételben képviselt arányában,
b) villamos energia elosztó hálózati engedélyes és földgázelosztói engedélyes esetén az önkormányzat illetékességi területén lévő
végső fogyasztó számára továbbított villamos energia vagy földgáz mennyisége és az összes, végső fogyasztónak továbbított villamos
energia vagy földgáz mennyisége arányában
kell megosztani a székhely, telephely szerinti önkormányzatok között.
3. Az egyes településekre eső adóalapok együttes összege egyenlő a vállalkozó adóalapjának összegével.
4. Az adóelőleg számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az adó számításánál.
5. Az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat - a kerekítés általános szabályai alapulvételével - hat tizedesjegy pontossággal
kell elvégezni.
6. A megosztás módszerét, az adóelőleg és adó számításának menetét a vállalkozónak - az adóhatóságok (állami, önkormányzati)
által ellenőrizhető módon - írásban rögzítenie kell.
7. Az 1.1, 1.2, 2.1 pontok szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy valamelyik telephely
szerinti település esetén nulla forint települési adóalapot eredményezne.
8. Amennyiben a vállalkozónak a székhely szerinti településen kívül legalább egy telephelye van és az adóalapot az 1.1. vagy 2.1.
pont szerint kell megosztani, akkor a magánszemély vállalkozó, illetve nem magánszemély vállalkozó esetén az ügyvezető,
ügyvezetők után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni.
9. Az 1.2. szerinti megosztási módszer nem alkalmazható, ha a székhely szerinti településen eszközérték nem mutatható ki.

180
Egy korábbi fóliához fűzött magyarázat során már említettük, hogy
alapvetően három módszer közül lehet – bizonyos feltételek szerint –
választani, s ezeket ki is tárgyaltuk.

A jelen esetben az attól eltérő, különböző „kivételeket”, a speciális

helyzetben lévő vállalkozásokat „kezeli” a jogszabály.

Ha alaposan belegondolunk, ezekben az esetekben valóban aránytalanságot

jelentene, ha a „hagyományos” technikák valamelyikét alkalmaznánk.

2014-től a vezeték nélküli távközlési szolgáltató tevékenységet végzők az

adóalap 20%-át hagyományos módon megosztva a székhely és az esetleges
telephelyek között a hagyományos módon kell kiszámítsák, míg a
fennmaradó 80%-ra érvényes a számlázási cím alapján történő megosztás.
Korábban, az adómérték témakörénél jeleztük, hogy sajátos „mentesség” is kapcsolódhat ehhez. Van olyan
önkormányzat, ahol bizonyos adóalap-határig 0%-os mértéket határoztak meg.
Az önkormányzat által nyújtható adómentesség, adókedvezmény
39/C. § (1) Az önkormányzat rendeletében a (2)-(3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult adómentességet, adókedvezményt
megállapítani a vállalkozó számára.
(2) Az adómentesség, adókedvezmény csak azt a vállalkozót illetheti meg, akinek/amelynek a 39. § (1) bekezdés, illetőleg a
39/A. § vagy 39/B. § alapján számított (vállalkozási szintű) adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió Ft-ot. Az önkormányzat az
adómentességre, adókedvezményre való jogosultság szempontjából 2,5 millió Ft-nál alacsonyabb adóalapösszeget is
meghatározhat.
(3) Az adómentesség, adókedvezmény terjedelmének, mértékének valamennyi - a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelő -
vállalkozó számára azonosnak kell lennie.
A foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódó adóalap-mentesség
39/D. § (1) A 39. § (1) bekezdés szerinti adóalap csökkenthető az adóévi működés hónapjai alapján számított adóévi átlagos
statisztikai állományi létszámnak az előző adóévi működés hónapjai alapján az előző adóévre számított átlagos statisztikai
állományi létszámhoz képest bekövetkezett - főben kifejezett - növekménye után 1 millió forint/fő összeggel.
(2) Nem vehető igénybe az adóalap-mentesség azon létszámbővítéshez, amely állami támogatás igénybevételével jött létre. E
bekezdés alkalmazásában állami támogatás a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból folyósított olyan támogatás, amelynek feltétele
új munkahely létesítése.
(3) Az átlagos statisztikai állományi létszámot a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi statisztika
kérdőíve kitöltéséhez c. kiadvány 1999. január 1. napján érvényes szabályai szerint kell - két tizedesjegy pontossággal -
számítani. Az adóévi átlagos statisztikai állományi létszám számítása során figyelmen kívül kell hagyni azt, aki egyébként a
statisztikai állományi létszámba tartozik, ám állományba kerülését közvetlenül megelőzően a vállalkozóval a társasági adóról és
az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő vállalkozásnál tartozott az átlagos statisztikai
állományi létszámba.
(4) Az adóévben jogelőd nélkül alakult vállalkozó - magánszemély vállalkozónál vállalkozónak az adóévet megelőző két adóév
egyikében sem minősülő vállalkozó - esetén az előző adóévi statisztikai állományi létszámnak nulla főt kell tekinteni. Az
adóévben átalakulással létrejött vállalkozó esetén az adóévet megelőző adóév statisztikai állományi létszámának a jogelőd
vállalkozó statisztikai állományi létszámát kell tekinteni. Az adóévben szétválással (különválás, kiválás) létrejött vállalkozók
esetén az adóévet megelőző adóév számított statisztikai állományi létszámának a jogelőd vállalkozó statisztikai állományi
létszámának olyan arányával számított összegét kell tekinteni, amilyen arányt a szétválással létrejött vállalkozók végleges
vagyonmérlegeiben külön-külön feltüntetett vagyonérték képvisel a szétválással létrejött vállalkozók végleges
vagyonmérlegeiben szereplő együttes vagyonértékben. Az adóévben egyesüléssel (összeolvadás, beolvadás) létrejött vállalkozó
esetén az adóévet megelőző év statisztikai állományi létszámának az egyesülés előtt meglévő jogelőd vállalkozók együttes
statisztikai állományi létszámát kell tekinteni.
(5) Az adóalap-mentesség az adóévet követően az adóévről szóló bevallásban vehető igénybe.
(6) Ha az adóévben a vállalkozó átlagos statisztikai állományi létszáma az előző adóév átlagos statisztikai állományi létszámához
képest 5%-ot meghaladó mértékben csökken, akkor az adóévet megelőző adóévre igénybe vett adóalap-mentesség összegével
a Htv. 39. §-ának (1) bekezdése szerinti adóalapot meg kell növelni.
39/E. § (1) Mentes az adó alól a szabályozott ingatlanbefektetési társaságról szóló törvény (a továbbiakban: Szit. tv.) szerinti
szabályozott ingatlanbefektetési társaság (a továbbiakban e § vonatkozásában: társaság), a Szit. tv. szerinti szabályozott
ingatlanbefektetési elővállalkozás (a továbbiakban e § vonatkozásában: elővállalkozás), valamint a társaság és az elővállalkozás
Szit. tv. szerinti projekttársasága.
(2) Ha az elővállalkozást az állami adóhatóság anélkül törli az elővállalkozások nyilvántartásából, hogy társaságként
nyilvántartásba venné, akkor az elővállalkozás és annak projekttársasága az (1) bekezdés szerinti mentesség figyelmen kívül
hagyásával számított, az elővállalkozásként való működés időszakára eső adó kétszeresét köteles az önkormányzati
adóhatóságnak bevallani és megfizetni.
(3) Ha az elővállalkozás projekttársasága megszűnik, vagy az elővállalkozás a projekttársaságban fennálló tulajdoni illetőségét
részben vagy egészben elidegeníti, akkor a projekttársaság (1) bekezdés szerinti mentesség figyelmen kívül hagyásával
számított adójának kétszeresét az elővállalkozás a projekttársaság megszűnésének, elidegenítésének időpontját követő első
adóbevallása benyújtásával egyidejűleg köteles bevallani és megfizetni.
39/F. § (1) Mentes az adó alól a beszerző, értékesítő szövetkezet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti mentesség csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, amely az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló
1407/2013/EU bizottsági rendelet szabályaival összhangban nyújtható.
Az éves adóösszegek a számviteli beszámoló elkészítésével egyidejűleg kell, hogy mindenképp
rendelkezésünkre álljanak. Miután ezt az adóbevallást május végéig kell elkészíteni, s az éves
adóterhelést a következő két féléves előleghez is fel kell használnunk, fontos figyelembe vennünk, hogy
melyik ez a két következő időpont: Az adott év szeptember 15. és a rákövetkező év március 15.
Az alap koncepció egyszerű: Ha a bázisévben ennyi volt az adó, akkor ez lesz valószínűleg a következő
évben is, tehát ezzel fogunk számolni.
Csakhogy a bevallás benyújtásának évében az első féléves adóelőleget már befizettük, azt korábban,
még márciusban, az éves adóösszeg rendelkezésre állása előtt kellett teljesíteni, így most, az újabb
adatok birtokában nem kezelhetjük azonos módon a „következő” két előleget.
Legközelebb szeptemberben kell ilyet utalni. Ennek összegét akkor úgy kalkuláljuk ki minden
önkormányzat esetében, hogy az egész évre várható adóösszegből vegyük le, amit márciusban
előlegként megállapítottunk.
A másik adóelőleg viszont már a rákövetkező év első adóelőlege lesz. Arra az időszakra viszont még
nem fizettünk, sőt, nem is számoltunk semmit sem. Akkor ez esetben csak abból indulhatunk ki, hogy
ha egész évre a korábban kimunkált adóösszeg prognosztizálható, akkor az első félévre annak a felét
kell előleg címén megfizetni.
Itt érhető tetten az a HIPA sajátosság, hogy egy éves bevallásból, miután az „csak” májusban készül el
véglegesen, az ezen időpont után esedékes két féléves adóelőleg összege határozható meg, így a
bevallás benyújtási évének második-, és a rákövetkező év első féléves előlege, azaz sajátos
„elcsúsztatásról” van szó!
Egy társaság megváltoztatta a nevét „KONTÓ Könyvviteli és Jogi Szolgáltató Kft”-ről „KONTÓ Számviteli
és Jogi Szolgáltató Kft”-re. Miután az Art. szerint erről az „állami adóhatóság” elektronikusan értesítést
kap az „egyablakos rendszer” keretében, nem jelentették be sehová sem ezt a névváltoztatást. A
legközelebbi helyi önkormányzati adóellenőrzés során viszont ezt azonnal „feltárták”, s mulasztási
bírságot szabtak ki az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben.
Méltányossági kérelem:
Azt hitték, az „egyablakos rendszer” ezt kezeli, első eset, minden rendben volt, lényegtelen az adó
szempontjából a módosulás, rövid név nem változott.
„Ítélet”:
„… Adózó méltányossági kérelmét, valamint a revízió javaslatát mérlegelve 100.000,-Ft mulasztási
bírságot szabtam ki adózó terhére. Azt a tényt ugyanis nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a
társaság szabadon dönt a könyvelési, jogászi feladatok ellátásáról, és közben értékelni kell azt is,
hogy kellő felkészültségű- e alkalmazottja, tagja, megbízottja. Egy jogi személyiséggel rendelkező
gazdasági társaság, - amelynek fő tevékenysége: 6910 jogi tevékenység - esetében a jogszabályból
kiolvasható egyértelmű szabályok félreértelmezése csupán részben méltányolható, ezért a
maximálisan kiszabható bírság 50%-t szabtam ki….”

Az előleg mérséklése végképp a jóslás kategóriája! Ha lefelé téved az adózó, az eredeti- és a

mérsékelt összeg közötti különbség 20%-a a bírság, noha lehet, ennél kisebb az elmaradt adóösszeg, s
az sem számít, hogy azt december 20-ig feltöltötték-e!
184
Az innovációs járulékot a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2014. évi LXXVI. sz. törvény tartalmazza.
2. § E törvény - az EUROPA 2020 Stratégia „Innovatív Unió” dokumentumban lefektetett alapelvekkel összhangban - biztosítani kívánja az
állam és a kutatás-fejlesztésben, valamint az innovációban részt vevők, továbbá a piaci szereplők viszonyára vonatkozó következő elveket
és szabályokat:
a) az állam támogatja azon tudományos kutatásokat, amelyektől új tudományos törvényszerűségek felismerése, ismeretek, módszerek,
eljárások kidolgozása várható, valamint az elvégzésükhöz és az eredmények nyilvánosságra hozatalához szükséges feltételek - köztük a
kutatási infrastruktúrák - kialakítását,
b) a kutatás-fejlesztés és az innováció céljaira rendelkezésre álló közfinanszírozású támogatások - ha törvény, kormányrendelet vagy
kormányhatározat másként nem rendelkezik - pályázati rendszerben kerülnek elosztásra,
c) az állam támogatja a magyarországi költségvetési intézmények és nonprofit szervezetek kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét,
- a piaci versenyt nem torzító módon - a Magyarországon működő vállalatok és vállalkozások kutatás-fejlesztési és innovációs
tevékenységét, valamint elősegíti az ezen szereplők közötti együttműködéseket,
d) az állam megvalósítja a közfinanszírozású támogatások felhasználásának rendszeres ellenőrzését és független értékelését, valamint
biztosítja az ellenőrző és értékelő szervek működésének folytonosságát,
e) a vállalkozásoknak nyújtott támogatások a saját források kutatás-fejlesztési és innovációs célú felhasználásának ösztönzésére és
kiegészítésére szolgálnak,
f) a közfinanszírozású kutatás-fejlesztési és innovációs programokban a mikro-, kis- és középvállalkozások számára kedvezményes
feltételek állapíthatók meg,
g) az állam a kutatás-fejlesztési és innovációs infrastruktúra, valamint intézményrendszer fejlesztésének finanszírozásában együttműködik
a vállalkozásokkal.

Ugyanitt olvashatjuk, hogy

15. § (1) Belföldi székhelyű, a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság innovációs járulékot (ezen alcím
alkalmazásában a továbbiakban: járulék) köteles fizetni.
(2) Mentes a járulék fizetésének kötelezettsége alól:
a) a Kkv. tv. 3. § (2) és (3) bekezdése szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság,
b) a Magyar Nemzeti Bank,
c) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.,
d) a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági
társaság,
e) a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága,
f) a közhasznú nonprofit gazdasági társaság,
g) a járulékfizetésre kötelezett, de felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdasági társaság.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásánál az üzleti év első napján fennálló állapot az irányadó.
186
Folytatás az előző oldalról:

Már itt láthattuk az utalást, hogy kikre terjed ki ez a fizetési kötelezettség: Általános közelítésben a
számviteli tv. hatálya alá tartozó vállalkozások, KIVÉVE:
Kis- és mikrovállalkozások (a KKV-król szóló 2004. évi XXXIV. tv. szerint)
MNB
MNV
„BV” vállalkozások (büntetés végrehajtási vállalkozások)
„újak”, előtársaságok, közhasznú nonprofit gazdasági társaságok, felszámolási-, vagy kényszertörlési
eljárás alatt állók

2011-2014 között – egy érdekesnek nevezhető jogszabály alkotási technikával – a mikro- és

kisvállalkozási határértékeket a konszolidált beszámolóból – HA VAN ILYEN – kellett kivenni, azaz az
érintettek köre a szűkebb mentesítés miatt nagyobb volt. De 2015-től ismét a kezdeti megfontolások
alapján kell eljárni.

A járulék alapja: a HIPA alapja, kivéve a külföldi telephelyre jutó adóalap összege, mert az nem tartozik
bele.

A járulék mértéke: 0,3%

Erre is az önadózás szabályai vonatkoznak. Negyedévente, a „követő hónap” 20-ig kell előleget fizetni,
ennek összege az „előző évi kötelezettség negyede”, illetve erre a járulékra is vonatkozik a „december
20-ai feltöltési (kiegészítési) kötelezettség”. A „normál előleget” (ez az első három negyedévre fizetendő)
a megelőző évi bevallásban kell szerepeltetni, egyben az éves bevallás határideje megegyezik a Tao. ill. a
HIPA bevallás határidejével (köv. év 5. hónapjának vége), s a decemberi feltöltést azzal egyidejűleg
„vallani is kell”.
Az elméleti felvezetés után egy „kispélda” megoldása következik.
Az első megjegyzés alapján – annak ellenére, hogy az adóalap meghaladja a 100 mFt-ot – itt most,
kivételesen nem kell a kétféle megosztási technikát egyszerre alkalmazni (az eszközarányos megosztáshoz
egyébként sem áll rendelkezésünkre adat). Miután a kétféle megközelítés a példában a jelen kiegészítés
alapján azonos eredményre vezetne, így elegendő „csak” a személyi jellegű költségek alapján kidolgozni a
feladatot.

A második megjegyzés kiemelt jelentőségű! Ahhoz, hogy ne hibázzunk, észre kell venni, hogy a
személygépkocsikat KIZÁRÓLAG MAGÁNCÉLRA használják a nevezettek, viszont ettől kezdve az összes ehhez
kapcsolódó költség – függetlenül annak fajtájától – személyi jellegű költségnek minősül.
Ennek alapján az előző oldalon lévő számadatokból az anyagköltségek között felsorolt autó üzemanyag
költség (500 és 300 mFt), az értékcsökkenésből az autókra jutó rész (400 és 200 mFt) valamint az igénybevett
szolgáltatásokból a gépkocsijavítás költségei (900 és 300 mFt) a bérek és járulékaival együtt személyi jellegű
költségnek minősülnek, tehát
•azokat nem szabad az eredeti helyen bevenni az összesítésbe (ez lényegében csak az
anyagköltséget érinti, hisz az majd adóalap-csökkentő lesz, így viszont csak ezen tételek nélkül!).
•a személyi jellegű költségek összesítésekor ezekkel is kalkulálni kell.
Az összes személyi jellegű költség eszerint a következő:
Bp Szeged Összesen
Bér és járulékai: 1000 600 1600
Autó üzemag. ktg. 500 300 800
Értékcsökkenés 400 200 600
Autójavítás 900 300 1200
Mindösszesen: 2800 1400 4200

Ezek alapján a két önkormányzat között 2/3-ad, 1/3-ad arányban kel majd megosztani az adóalapot!

A harmadik megjegyzés a következő évi adóalap megállapításhoz szükséges, de miután a bevételek és a

költségek egyaránt 15%-kal emelkedtek, így lényegében az előző évi tény adatokhoz képest 15%-kal
magasabb adóalappal kell majd kalkulálni!

Az utolsó megjegyzés szerint mindkét önkormányzatnál 2%-os adómértékkel számolhatunk.

191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
HIPA kispélda

A HAIR Hajszobrász és -Növesztő zrt. 2016. november 1.-én kezdte meg tevékenységét
Budapesten és Szegeden. Korábban csak Szolnokon működött, előző évben 120 mFt
forgalmat bonyolított, de ott befejezte tevékenységét. Az átköltözéskor előre becsült
forgalmi adatok alapján a tört évre Budapesten 5 000 mFt, Szegeden 3 000 mFt adóalapra
számítottak.
Összesen 15 szalont üzemeltetnek, az első (tört)éves forgalom – annak ellenére, hogy a zrt.
december 15.-től év végéig zárva tartott, a következők szerint alakult:
Budapest: 12 500 mFt + 27% ÁFA
Szeged: 6 700 mFt + 27% ÁFA

Az indulás (tört)évére elszámolt költségeit/ráfordításait a következő táblázat tartalmazza:

Megnevezés Budapest Szeged Összesen
Hajlakk felhasználás 1 500 mFt 150 mFt
Sampon felhasználás 1 000 mFt 300 mFt
Olló felhasználás 350 mFt 100 mFt
Autó üzemanyag ktg. 500 mFt 300 mFt
Egyéb anyag ktg. 650 mFt 150 mFt
Bérköltség 1 000 mFt 600 mFt
Écs leírás 1 200 mFt 600 mFt
-ebből az autók miatt 400 mFt 200 mFt
Igénybevett szolg. 2 500 mFt 1 000 mFt
-ebből szgk. javítás 900 mFt 300 mFt
Egyéb szolgáltatás 800 mFt 200 mFt
További ráfordítások 2 000 mFt 1 200 mFt

A 40 legfontosabb hajszobrász-alkalmazott a pénzbeli javadalmazásán túlmenően –kizárólag

magáncélú használatra– 1-1 személygépkocsit- valamint 1-1 mobiltelefont kapott. Több
autója nincsen az Rt-nek, mobiltelefont mások is használnak.

2017-ben a forgalom mindkét városban – az évesítés hatásán túlmenően – 15%-kal bővült.

A felmerült költségek ugyanilyen arányban emelkedtek.
A Fővárosi – és a Szegedi Önkormányzatok a jogszabály adta maximális adómérték
kiszabásáról döntöttek mindkét évben!

Feladatok:
1. Mutassa be ahol lehet számszerűsítve, az alakulástól 2017. december 31.-ig mikor
és milyen teendői vannak a Zrt-nek a helyi iparűzési adók vonatkozásában!

2. Hogyan alakulna a feladat megoldása, ha a megadott adatokat millió forint helyett

száz forintban szerepeltetnénk?

203
A jogszabály hatálya: 2017. január 1.

204
A társasági adó jövedelemadó. Vagyis többletet adóztat. Egy olyan többletet, amelyet
a gazdálkodó az év közben megtermelt. Ebből következik, hogy a hiány nem
adóztatható. Az adózás alapelvei közül elsősorban az arányos közteherviselés elve
kapcsolódik ehhez a gondolathoz. A “bökkenő” itt is csak egy: a többlet nem a
számviteli szabályok szerinti eredményt jelenti. Nem. Egy adószabályok alapján
kiszámított különbözetet.

205
Az adóztatás alapelveit sokan, sokszor összegyűjtötték. Igazi egyetértés nincs a
szerzők között, de kijelenthető, hogy a következő gondolatokban általában egyetértés
van:
• áldozatelmélet: akinek sok jövedelme (vagyona?) van, sok adót fizessen
• egyenlőségi elv: mindenki egyforma áldozatot hozzon
• fogyasztási elv: aki fogyaszt, adót is fizessen
• viszontszolgáltatási elv: az állam az adóért cserébe ad valamit, de nem lehet
a “valamit” követelni (tehát ez a jogviszony nem kölcsönös jogok és
kötelezettségek keletkezésének fogható föl, de a háttérben mégis ott húzódik
a szolgáltatás – ellenszolgáltatás)
• hatékonysági elv: ahol sok a jövedelem, ott kevés adót érdemes kivetni, mert
az ilyen módon hatékony területeken a tőke “jobb helyen van”

Az alapelvek láthatóan nem alkotnak összefüggő rendszert, hiszen egymásnak akár

ellenfeszülhetnek. A gazdaság- és társadalompolitika egyik feladata eldönteni, hogy
melyik elvet tolja előtérbe.

Smith egyébként így fogalmazta meg a jó adórendszerrel kapcsolatos elvárásokat:

fizetőképesség szerint fizessenek, olcsó legyen beszedni, legyen a mértéke, ideje
határozott, megismerhető legyen a szabály, akkor kelljen megfizetni, amikor a
legkevesebb problémát okozza.

206
A fenti felsorolás az elveken túlmutat, azt váltja föl konkrétan értelmezhető
tulajdonságokra. Ez már nem átfogó elveket fogalmaz meg, hanem a végrehajtáshoz
kapcsolódik, a rendszer “működtetését és működését” írja le. Ez a lista is önkényes. A
benne foglalt értékeket általában véve elfogadják. A lista nem teljes körű és elemei
nem egyenrangúak.

207
Mint minden adónak ennek is vannak az adórendszer egészében elhelyezhető
tulajdonságai. Ezeket tartalmazza a fönti táblázat (ez a táblázat minden adónál
értelmezhető (kitölthető)).

208
A társasági adó logikájára működő adónemek központi fogalma az adóalap korrekció.
E korrekciók révén érik el az adóalap védelmét és azokat az adópolitikai célokat,
amellyel valamely tevékenységet támogatni vagy épp ellenkezőleg, “hátráltatni”
kívánnak. A jogrendszer ezt megteheti explicit módon (kimondja, hogy mi a
támogatás, mi ennek az ellenkezője (“büntetés”) vagy egyszerűen értékítélet nélkül
meghatároz korrekciókat. A magyar adójog az utóbbit követi. A támogatás jellegnek
egyedül a de minimis támogatások kapcsán van szerepe.

Joganyag: Tao tv. 7. 8. §§.

209
A társasági adó saját alapelvekkel is rendelkezik. Ez nem azt jelenti, hogy az adózás általában vett alapelvei itt nem igazak, hanem azt, hogy itt
további, terület specifikus szabályok vannak. A bevezetés kimondja, hogy a jövedelemadózás jogforrása társaságok esetében ez a jogszabály,
tehát itt valamilyen adózás szempontjából értelmezett jövedelem adóztatására kerül sor. Lényeges annak rögzítése, hogy ez a jogszabály
anyagi jogi szabályokat tartalmaz elsősorban, így a jogalkotó külön is kiemelte: az Art-t is e jogszabály „mellett kell tartani”, nyilvánvalóan az
eljárásjogi kérdések megválaszolásához.
Az alapelvek kimondottan nagy súlyt fektetnek a kedvező elbánással járó jövedelemadóztatásra (továbbiakban csak adóztatást írunk, e
fejezetben a Tao-t értjük alatta). Ahogyan azt már láttuk, a jogalkotó ösztönző-akadályozó akaratnyilvánításán keresztül alakítja az
adóalapokat. Az akadályozásnál nyilvánvalóan az a jogalkotó célja, hogy azt ne lehessen kikerülni. Ezt jogtechnikai eszközökkel úgy oldja meg,
hogy viszonylag általános megfogalmazást alkalmaz, amely alapján az akadályozási cél megvalósul (vagy az adó megnő).
Az ösztönző helyzettel kapcsolatosan azonban felmerül egy probléma: nyilván tartalmában is el kell az adott adójogi helyzetnek érnie azt, ami
miatt a kedvező adójogi szabályt alkalmazni lehet. Ennek következtében egy általános keretszabályt állít fel a Tao tv. Függetlenül a jogszabály
betűjétől, akkor alkalmazható egy kedvezményes szabály, ha az
1. a célját eléri (megjegyezzük, sehol nem találunk a törvényben olyan mondatot, hogy egy adott adókedvezménynek mi a célja, arra
következtetni lehet csak, így ez jogértelmezési kérdéssé válik);
2. a vállalkozás érdekében merült fel – tehát a vállalkozási tevékenységgel, annak „irányultságával” összhangban van;
3. az adózó a kedvezmény feltételeinek fennálltát tudja bizonyítani (bizonyítási teher általános iránya megfordul);
4. nem halmozott – vagyis a jogszabályalkotó egy helyzetet egyszer akar támogatni.
Az utóbbi szabályt azzal oldják, hogy „a törvény” – tehát a Tao. tv. – a többszöri kedvezményezést kifejezetten (!) tartalmazza.
2017-től egy érthető, bár igen nehezen értelmezhető szabály került az alapelvek közé. Eszerint egy ügylet következménye nem minősül
vállalkozás érdekében felmerült költségnek (így az adóalapot nem csökkenti), ha annak fő célja, az adóelőny elérése. A „fő cél” fordulat igen
nyugtalanító e normában. Az nyilvánvaló, hogy a kizárólag adócsökkentési céllal, mesterkélten létrehozott ügyletek kizárása az adóalapból
indokolt, de nehezen érthető, hogy mikor ez a fő célja egy ügyletek. Ha a szabály így marad, várhatóan a bírósági joggyakorlat tölti majd meg
tartalommal ezt a korlátot.
A nemzetközi jog általános elismert szabályaiból következő tételt ismétel meg a Tao tv. Ha nemzetközi szerződés a Tao tv.-nyel
szembehelyezkedik, akkor a nemzetközi szerződés szabályai alkalmazandók.
Kulcsfontosságú alapelv a számviteli törvény beemelése az adóztatás alapjaként. A jogszabály ezzel elvileg is kimondja: a jövedelem
meghatározása akként történik első megközelítésben, ahogyan azt a számviteli törvény előírja. Vagyis a számviteli törvényben lefektetett
általános elvek alapján kialakuló jövedelem az első alapja a jövedelemadónak. Nem lehet azonban abban a helyzetben a számviteli törvény
által kialakított nyereség/veszteség értéket alkalmazni, ha az az Szt. 4. § (4) alapján állt elő, vagyis a megbízható és valós összkép érdekében a
gazdálkodó eltért a számviteli törvény szabályaitól. Ebben a helyzetben e módosítást figyelmen kívül kell hagyni.
A Tao tv. 1. §-a tehát kijelöli az irányokat: olyan anyagi jogi szabályokat tartalmaz e törvény, amely a számviteli eredmény adóztatásából indul
ki, azokat korrigáló tényezőkkel módosítja akként, hogy a kedvező módosításokat kizárólag akkor lehet figyelembe venni, ha azok bizonyos
föltételeknek megfelelnek.
Joganyag: 1. §

210
Közgazdasági tény, hogy a társaság tulajdonosai rövid távon általában profitra
törekszenek, de hosszú távon az is célja az érdekhordozóknak, hogy a befektetés
értéke stabil legyen és a jövőbeli jövedelemtermelés megoldódjék. Ebből adódóan a
tulajdonosok nem vonják ki a teljes realizált jövedelmet a társaságból, hanem egy
részét „visszaforgatják”. Így a realizált és a kivont jövedelem eltér. Ennek okán
felmerül a kérdés: hajlandó-e várni addig a jogalkotó, amíg a megtermelt jövedelem
kiosztott jövedelemmé is válik, vagy úgy dönt, hogy a kettőt egyszerre adóztatja. A
válasz a várokozásra könnyen megadható: néhány extrém kivételtől eltekintve
mindkét ágon adóztatják a jövedelmeket. Így a kérdés az marad, hogy miként lehet az
azonos tőről fakadó jövedelmeket, logikusan, egymás mellett adóztatni.

211
Gyakran halljuk a következő tartalmú kijelentéseket: „Én már egyszer leadóztam ezt a
cégemben [ti. Tao ágon], akkor most miért kellene még egyszer ugyanazon jövedelem
után adót fizetni [ti. SZJA-t].” Nos, minden ország szembekerül ezzel a kérdéssel:
miként integrálja egymással a többféle jövedelemadót. A legitimitási kérdésekről az
előző fólia szólt! Ott lefektettük: egy cég külön (pontosabban: elkülönült) entitás a
tulajdonosaitól, ennek következtében ez is (cég) és az is (magánszemély) adóztatható.
A kérdés nyilván az, hogy az elvonni kívánt jövedelem miként oszlik meg a két
„teherviselő” között. Ennek mikéntjét az egyes országok az éppen aktuális adópolitikai
megközelítésnek megfelelően oldják meg.

212
Az integrációs megoldások három csoportba sorolhatók: klasszikus, részleges és teljes
integrációs módszer.

A teljes integrációs megoldásnál a teljes adóalapot megadóztatják társasági szinten és

az egyének is adót fizetnek jövedelmük (osztalék) után. A módszer egyszerű, és úgy
tűnik méltánytalan. Azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy itt nyilvánvalóan a
kulcsok helyes megválasztásán keresztül lehet operálni (méltányossági kérdéskör).

A részleges integráció két fő csoportja az entitás (vállalkozás) szintjén megvalósított

integráció és a tulajdonos szintjén megvalósított integráció (hol figyelik a
halmozódást). Az entitás fókusz esetében a kiosztott nyereséget az entitás szintjén
már nem adóztatják, hanem azt majd csak a tulajdonosnál.

213
Ezek megvalósulásai:
 Osztalék levonási módszer: a társasági adó a ki nem osztott nyereséget
terheli csak. A tulajdonos azonban adót fizet a kiosztott és a ki nem osztott
nyereség után is (!), azzal, hogy a társasági adót – amit már a társaság
megfizetett – ebből levonják. [Ezt a módszert praktikusan a külföldi
tulajdonosra is ki kell terjeszteni, különben könnyen kikerülhető.]
 Különböző kulcsok módszere: társasági szinten kiosztott nyereség adója
kisebb, mint a ki nem osztott nyereségé
 Nullkulcsos: kiosztott nyereség után nincs társasági adó. (Eredményében a
teljes integrációst közelíti.)

A tulajdonos fókusz esetében a két adót egymásba beszámítják és egyenlítésre

törekszenek:
 Beszámításos módszer: az osztalék egy részét beszámítják az osztalékadó
alapjába, de a személyi jövedelemadónál jóváírják [progresszív mellett a
kisebb jövedelműeknek arányosan jobb];
 Adójóváírás: a társasági adó mellett fizetett jövedelemadóból levonható az
osztalék meghatározott hányada [egyformán hat minden jövedelemszinten]

A teljes integráció esetén a társasági adó mindössze egy – technikailag más által –
megfizetett adóelőleg. A teljes adó a személyi jövedelemadóból levonható (mely az
ezt alkalmazó országoknál jellemzően progresszív!).

214
A társasági adó alanyai általában a vállalkozások. A szabályozás nem elvszerű (lásd áfa), hanem tételes,
úgynevezett taxatív szabályozás. Az adóalanyokat a 2. § tartalmazza, a kivételeket pedig az 5. melléklet.
A 2. § szabályainak egyébként megfelelő, de kivételként nevesített helyezetek (5. melléklet):
1. a Magyar Nemzeti Bank,
2. a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására
létrehozott gazdálkodó szervezetek,
3. a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság, illetve a tevékenységét
folytató közhasznú nonprofit gazdasági társaság,
4. a Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társaság, illetve a tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság,
5. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság, illetve a tevékenységét folytató
nonprofit gazdasági társaság,
6. a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.,
7. a jogszabályban meghatározott közszolgálati médiaszolgáltatók,
8. a felszámolás kezdő napjától a felszámolási eljárás alatt állók, a kényszertörlési eljárás kezdő napjától a
kényszertörlési eljárás alatt állók,
9. a pártok,
10. a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság,
11. a külön törvényben és annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott feltételeknek
megfelelően működő, kizárólag készfizetőkezesség-vállalást folytató részvénytársaság,
12. az a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az adóévben az egyszerűsített vállalkozói
adó alanyának minősül,
13. a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény (ideértve az általa létrehozott intézményt is) és
diákotthon,
14. a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.,
15. az az adózó, aki az adóévben a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya vagy a kisvállalati adó alanya
16. OBA, Szanálási Alap
17. nemzeti otthonteremtési közösségek

Joganyag: Tao tv. 2. §

215
A Tao tv. adós marad egy központi fogalom magyarázatával: az illetőséggel. Ez az Art-ben sem
található meg, így csak általánosítással tudunk a fogalomhoz tartalmat rendelni. Egyfelől segít
bennünket a belföldi és a külföldi személy fogalma:
7. belföldi személy: a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi
személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet,
valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségűnek
minősülő magánszemély;
27. külföldi személy: a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személy, jogi
személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet;
Ebből levezethető az illetőség általános fogalma: ahol őt, mint (belföldi) személyt
nyilvántartásba vették (jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező cégek). A
jogszabály azonban bizonyos külföldi illetőségűeket belföldinek minősít. Ez két csapat:
egyfelől az üzletvezetés helye miatt válhat belföldivé, másfelől a telephely miatt.
Magánszemély esetén ezt az SZJA törvény dönti el az illetőséget (konkrét szabályok vannak!).
A magánszemély esetére a szabályok a következők:
2. Belföldi illetőségű magánszemély
a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel);
b) az a természetes személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló
törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogát az adott naptári évben -
a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napig a Magyar Köztársaság területén gyakorolja;
c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású, illetve
hontalan személy; továbbá
d) az a)-c) pontban nem említett természetes személy, akinek
da)kizárólag belföldön van állandó lakóhelye;
db)létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;
dc)szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és
létérdekei központja sem állapítható meg;
azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok
fűzik.

216
Bizonyos tevékenységek, céghelyzetek kapcsán a Tao nem hat. A „felszámolás alatt
állás” célszerűségi indokkal kivétel, míg az EVA alanyiság értelemszerűen azért
érdekes, mert ebben a helyzetben a Tao-t kiváltja az EVA (a KIVA és a KATA is így
működik).

Megjegyezzük, hogy az EVA alany nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül a Tao tv-t,
hanem az ott szabályozottak szerint (Eva Tv. 19. §) kell eljárnia. Ennek az oka az, hogy
„beleszületni” nem lehet az EVA-ba, ennek folytán szükséges a társasági adós „múlt”
folyományait rendezni (pl. a Tao ideje alatt igényelt kedvezmények, továbbvitt
vesztesét stb.). Emellett az EVA alanyiság és a Tao-ra visszatérés szabályait is rögzíteni
kellett. Vagyis nem adóalany, de a jogszabály normái – korlátozottan – hatnak.

A speciális tevékenység (pl. MNB, MTI stb.) általában állami “zsebből-zsebbe”

tologatást kerül el.

217
Alapvető kérdés, hogy egy állam mit adóztathat: vagyis milyen “terület” fölött van
adózási szempontból joghatósága. Ennek kapcsán kétféle adókötelezettség létezik:
teljes körű, ahol nem kell körülhatárolni, hogy mely jövedelemrészek esnek az
adóalapba (korrekciók előtt), mert MINDEN, a másik a korlátozott, ahol a jövedelem
egy MEGHATÁROZOTT része lesz adóköteles.

A helyzetek tisztázására, egyszerűsítésére kötnek az államok egymással úgynevezett

kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményeket. Ezek jogi szempontból nemzetközi
szerződésnek minősülnek és törvénnyel hirdetik ki őket.

Érdekes a helyzet az ingatlannal rendelkező társaság tagjára kivetett társasági adóval.

Ebben a helyzetben ugyanis az adót viselő személy nem belföldi illetőségű. Itt az
érvelés az, hogy a tárgy (!) belföldi és az abból képződő jövedelmet adóztatja az
állam. Kétségtelen, hogy az ingatlanok mindig helyük szerint adóznak, azonban a
személy bevonása adó alá legalábbis vitatható (más állam szerint illetékes személyre
vet ki adót, tevékenység nélkül). Megjegyezzük, hogy a tárgy szerinti adózás idegen a
Tao rendszerétől.

A társasági adó törvény – általános szabályként – előírta, hogy az adóalapot a

nemzetközi szerződés alapján nem adóköteles eredménnyel módosítani kell. (Tao 28.
§ (2))

218
A logikai menet írja le, hogy milyen lépéseken kell végigmenni abban a helyzetben, ha
adóalany az illető. A számviteli eredmény az adózás előtti eredményt jelenti a magyar
számviteli szabályok, könyvviteli zárlat vagy “diktált tartalom” alapján.

219
Ez az ábra foglalja össze azt, hogy miből indul az adó megállapítása. A könyvviteli
zárlat (KZ) tartalmát tekintve adózás előtti eredményhez (AEE) juttatja el a készítőjét.
Vagy azért van erre szükség, mert beszámolásra nem köteles az adott cég vagy azért,
mert részleges jövedelmet kell megállapítani és azt le kell vezetni.

A könyvviteli zárlat alapján előálló iratokat úgy kell kezelni (adójogi szempontból),
mint a beszámolót.

A magyar jogalkotás speciális “állatfajtája” a jövedelemminimum. Ha az AEE vagy a KZ

egy adott értéket nem ér el, akkor a jogalkotó kéri, hogy egy más számítás alapján
előálló összeg után fizessük meg az adót (lásd később). Ezt a szabályt –
alkotmányossági aggályok miatt – módosítani kellett (konkrétumokat lásd később).

Joganyag: 6. §

220
Az adójogi jogviszony kezdete és vége található meg fólián. Érdemes kiemelni, hogy az
ingatlannal rendelkező társaság esetében a kötelezettség tranzakcióhoz köthető (nem
időszakhoz). Az egyéb szervezetek - bizonyos feltételek mellett – dönthetnek úgy,
hogy adóbevallási kötelezettségüknek úgy tesznek eleget, hogy jelzik, hogy nem
keletkezik adófizetési kötelezettségük.

Joganyag: 5. §, 15/A §.

221
A kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményeket lásd majd a nemzetközi résznél. A
lényeges elveket az ábra tartalmazza. A kettős adózásról szóló egyezményeket
államok kötik meg egymással a nemzetközi jog szabályai szerint. Ezeket a hazai jogba
– az esetek döntő többségében – törvénnyel építi be a jogalkotó. Külön kiemelendő,
hogy a nemzetközi szerződések (és az ezen alapuló jogszabályok) kis sarkítással előzik
a többi törvényt abban az értelemben, hogy ha más jogszabály ezekkel a
szerződésekkel ellentétes, akkor azt az Alkotmánybíróság köteles megsemmisíteni,
hiszen a magyar alaptörvény kimondottan utal arra, hogy Magyarország a nemzetközi
szerződéseknek eleget tesz és elismeri a nemzetközi jog általánosan elfogadott
jogelveit.

Joganyag: Alaptörvény Q cikk és 2005. évi L. törvény a nemzetközi szerződésekkel

kapcsolatos eljárásról

222
A fólia egy rövid áttekintést ad mindössze arról, amiről szó lesz a következőkben.
Csoportosítani próbáltuk az adóalap-korrekciókat. Ezek a kategóriák önkényesek.
Besoroltuk, hogy könnyebben meg lehessen jegyezni a csoportokat. A fő
csapásirányok érvényesülését azonban jól mutatják a kategóriák, bár néha a tartalom
és a tartalmazás vitatható.

223
Az adóalap-korrekciók megállapításakor egy többlet feladatra hívjuk fel a figyelmet.
Vannak olyan adóalap-korrekciók, amelyek nem egyetlen időszakot érintenek, hanem
többet és ezek közül vannak olyanok is, amelyek feltételek kapcsán követelnek meg
több éves vizsgálatot. (Pl.: mikro vállalkozások létszámhoz kapcsolódó kedvezménye
7. § y pont és (19) és (20) pontok ugyanitt.)

Itt tehát arra utalunk, hogy korántsem egyetlen év, egyetlen döntéséről van szó,
amikor megállapítjuk az adóalap-korrekciókat, hanem sok helyzetben ez éveken
keresztüli munkát/döntést/figyelést ró az adózóra vagy éppen tevést, esetleg nem-
tevést.

Az adóterület feladata, hogy ezeket a „tevékenységeket” feltárja és rögzítse (és ha

pragmatikusak akarunk lenni: ne felejtse el…)

224
A veszteség elhatárolásának részletei a 17. §-ban és a VII. fejezetben találhatóak. A VII. fejezet különösen fontos,
hiszen az adóalap elhatárolására mindig annak az évnek a szabályai szerint van mód, amikor keletkezett. (Ennek
elsősorban a 2008-ban és az az előtt keletkezett veszteségeknél van jelentősége.)
2012. után az elhatárolt veszteség számításba vétele nélküli adóalap legföljebb 50%-át lehet ilyen jogcímen
levonni az adó alapjából (magyarul: legföljebb az egyébként keletkező adóalap fele vehető figyelembe
csökkentő tételként). 2012-ben került be tételesen az a jogi norma, amely előírta, hogy a legrégebbi veszteséget
kell először „elhasználni”. Mivel 2008 óta a keletkezett veszteségeket lényegében végtelen ideig tovább lehet
vinni, igazi jelentősége a normának nincs.
2015. évtől kezdődően új korlátot vezetett be a jogalkotó. A negatív alapot a keletkezését követő öt évig lehet
csak felhasználni. Ez azt jelenti, hogy „nem eltérő üzleti éves adózó esetén” a 2015-ben keletkezett veszteséget
legkésőbb 2020-ban lehet majd felhasználni, később ez a negatív adóalap elenyészik. A jogalkotó átmeneti
rendelkezést is beiktatott:
Az a negatív adóalap, amely 2015. január 1-jén rendelkezésre állt, legkésőbb 2025. december 31—ét is
magában foglaló adóév végéig számolható el
a 2014-ben kezdődő (!) adóév – érjen véget akár 2015-ben – még a 2014-es szabályok szerint vehető
figyelembe.
Megjegyezzük, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás ismételt kiemelése nem könnyen értelmezhető ezen a
helyen. A rendeltetésszerű joggyakorlás egy generálklauzula, így annak megismétlése különös szerepét erősíti.
Azt sajnos még példálódzó jelleggel sem határozza meg a törvény, hogy mit kell e pont kapcsán ezalatt érteni.
Valószínűleg a ítélkezési joggyakorlat fogja megmutatni e szabály pontos tartalmát.
Nem alkalmazhatja a veszteségelhatárolást az szabályozott ingatlanbefektetési társaság (előtársaság,
projekttársaság).
Csődegyezségnél az 50%-os szabály módosul: az egyezség során bevételként elszámolt összeg felével az 50%-os
korlátot lehet emelni.
Például: Az egyezséggel érintett adózó adózás előtti eredménye 10 egység. Az elhatárolt vesztesége 8 egység, az
elengedett kötelezettség okán elszámolt bevétel (mely a 10 egység része) 4. Más adóalap korrekció hiányában
az adóalap 10 – 5 lenne (mert legföljebb 50% számolható el), de e szabály szerint: 10 – 5 – 2 = 3 egység az
adóalap. A továbbvitt veszteség pedig 1 egység.
Joganyag: 7. § (1), 17. §, VII. fejezet (átmeneti rendelkezések között több, különösen Tao. 29/A.).
225
A mezőgazdasági eredménykeletkezés szeszélyességének enyhítésére hozta létre ezt a
normát a jogalkotó. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság olyan befolyásolhatatlan
tényezőknek van kitéve, mint pl. az időjárás. Ennek következtében ésszerű oldani a
veszteségelhatárolás jövőre vonatkozó megközelítését ennél az ágazatnál. A szabály
alapján a korábbi években nyereséges és társasági adót fizető mezőgazdasági
vállalkozás számára engedélyezett, hogy a tárgyévi veszteségét „VISSZAVIGYE” ennek
a nyereségnek a „terhére” és így az ott befizetett adót visszakérje. Eljárásjogilag ezt
önellenőrzés segítségével kell megoldani.

Más ágazatban az adó ilyen természetű visszavitelére nincs mód.

Joganyag: elsősorban 17. § (4)

A szabály (17. §)
(4) A mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó az adóévben keletkezett elhatárolt
veszteséget az adóévet megelőző két adóévben befizetett adójának önellenőrzéssel
való módosításával is rendezheti oly módon, hogy a megelőző két adóév adózás előtti
eredményét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével, de adóévenként legfeljebb
az adóév adózás előtti eredményének 30 százalékával. Ha az adózó e lehetőséggel
nem él, az elhatárolt veszteségre, ha az adóévben keletkezett elhatárolt veszteségnek
csak egy részét használja fel az önellenőrzés során, a fennmaradó részre az (1)-(3)
bekezdés rendelkezéseit alkalmazza.

226
Ezeknél a korrekcióknál a másik fél adózott jövedelemből adta azt, amit a gazdálkodó
jövedelemként számol el (számviteli szabályok szerint). Ha ez benne maradna az
adóalapban, akkor kétszer adózzuk le. Ez elvileg nem indokolható, ezért adóalap-
korrekció szükséges.

227
2012-től a Tao tv. meghatározza az osztalék. Tehát nem az elnevezés a döntő, hanem a
fogalom.

4. § 28/b.osztalék: a számvitelről szóló törvény szerint pénzügyi műveletek bevételei között

osztalék jogcímen kimutatott vagy az éves beszámolóját, a könyvviteli zárlatát az IFRS-ek
szerint összeállító adózónál az ennek megfeleltethető összeg, feltéve, hogy annak összegét az
osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja az adózás előtti
eredmény terhére ráfordításként;

Értelemszerűen az osztalékot adózott eredményből fizeti meg a juttató, így annak ismételt
adózása indokolatlan. Ezért ezt elhagyjuk az adóalapból.

Az ellenőrzött külföldi társaságnál kimondatlan vélelmet állít föl a jogalkotó: “itt valami nincs
rendben”. Az ellenőrzött külföldi társaság fogalma központi kérdés (lásd következő oldalon)!
A fogalom tovább vezet, hiszen a gazdasági jelenlét tartalmát is tisztázza!

2012-től a külföldi társaságokkal végzett ügyleteket dokumentálni kell abból a célból, hogy
bizonyítani lehessen, hogy a partner (amelynél a bevételek többsége Magyarországról
származik) nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak (nem elegendő pl. egy OECD vagy EU
országnál a tényleges gazdasági jelenlétet bizonyítani).

Nem kell leadózni a megállapított osztalékot, ha azt utóbb elengedték (egyik félnél sem,
kivéve: ellenőrzött külföldi).

Joganyag: 4.§ 7. § (g); 4. § 11. pont, 29/Q. §.

228
11. ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, illetve az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű (a továbbiakban
együtt:
külföldi társaság), amelyben a külföldi társaság adóéve napjainak többségében a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint
belföldi
illetőségű tényleges tulajdonos (a továbbiakban: részesedéssel rendelkező) van, valamint az a külföldi társaság, amelynek az
adóévben elért
bevételei többségében magyarországi forrásból származnak, bármely esetben akkor, ha a külföldi társaság által az adóévre
fizetett
(fizetendő), adóvisszatérítéssel csökkentett társasági adónak megfelelő adó és az adóalap [csoportos adóalanyiság esetén a
csoportszinten
fizetett (fizetendő) adóvisszatérítéssel csökkentett adó és az adóalap] százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 9 százalékot
vagy a
külföldi társaság nulla vagy negatív adóalap miatt nem fizet társasági adónak megfelelő adót, bár eredménye pozitív; nem kell e
rendelkezést alkalmazni, ha a külföldi társaság székhelye, illetősége az Európai Unió tagállamában, az OECD tagállamában vagy
olyan
államban van, amellyel a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére és amely államban
valódi
gazdasági jelenléttel bír, azzal, hogy
a) valódi gazdasági jelenlétnek minősül a külföldi társaság és az adott államban lévő kapcsolt vállalkozásai által együttesen
saját eszközzel
és munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókkal végzett termelő, feldolgozó, mezőgazdasági, szolgáltató, befektetői,
valamint
kereskedelmi tevékenység, ha az ebből származó bevételük eléri az összes bevételük legalább 50 százalékát; a valódi gazdasági
jelenlétet az
adózó köteles bizonyítani;
b) befektetői tevékenységnek minősül a tulajdoni részesedést jelentő tartós befektetés, a hitelviszonyt megtestesítő
értékpapír
megszerzése, tartása és elidegenítése, valamint az adott államban az értékpapírokra, befektetési szolgáltatásokra vonatkozó
jogszabályok
által szabályozott, illetve a pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási tevékenység felügyeletét ellátó hatóság által
felügyelt, illetve
engedélyezett alap, társaság vagy egyéb szervezet, továbbá az adott állam illetékes hatóságának engedélyével rendelkező
alapkezelő által
kezelt, ugyanazon országban alapított vagy bejegyzett alap, társaság vagy egyéb szervezet befektetése, illetve tevékenysége;
c) nulla vagy negatív eredmény és adóalap esetén a külföldi állam által jogszabályban előírt társasági adónak megfelelő adó
mértékének
kell elérnie a 9 százalékot
d) a külföldi társaság adóéve alatt a részesedéssel rendelkező adóévének utolsó napján vagy napjáig lezárult utolsó adóévet
kell érteni;
e) e rendelkezéseket önállóan alkalmazni kell a külföldi társaság székhelyétől, illetőségétől eltérő államban lévő telephelyére
is;
f) e rendelkezés alkalmazásában tényleges tulajdonosnak minősül az a magánszemély, aki a külföldi társaságban közvetlenül
vagy közvetve
a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább tíz százalékával vagy - a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.)
rendelkezéseinek
megfelelő alkalmazásával - meghatározó befolyással rendelkezik;
g) nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak a külföldi társaság, amelyben az adóév első napján már legalább öt éve
elismert tőzsdén
jegyzett személy vagy kapcsolt vállalkozása az adóév minden napján legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik.
h) e rendelkezésben foglaltakat az adózó köteles bizonyítani!

229
Joganyag: 4. § 11. pont. (Lásd korábbi fóliát hasonló témában.)

230
Az ellenőrzött külföldi társaság további fékeket kap. Fikciót képez a jogszabály és úgy
adóztatja az eredményt (kizárólag az ellenőrzött külföldi társaság kapcsán), mintha a
jövedelmet megkapta volna a cég. Ezek az adminisztratív módszerekkel (egyszerű aktatáska
megoldással) elért adóelkerülést kívánják megakadályozni.
Kétszer azonban ezt sem kell leadózni. Tehát ha egyszer osztalék ágon “visszarakjuk”, még
egyszer már nem kell!
7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:
…
g)…
2. az adóévben elszámolt bevétel, de legfeljebb a 8. § (1) bekezdésének f) pontja alapján az
adózás előtti eredmény növeléseként elszámolt - az adózó erre vonatkozó adóbevallásával és
az azt alátámasztó kimutatásokkal igazolt - és az adózás előtti eredmény csökkentéseként
még figyelembe nem vett összeg;
8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
…
f) az ellenőrzött külföldi társaság adóévének (üzleti évének) utolsó napján kimutatott - az
adózónak az adóéve utolsó napján az ellenőrzött külföldi társaságban fennálló közvetlen
részesedésére jutó - pozitív adózott eredmény felosztott osztalékkal csökkentett része,
feltéve, hogy az adózó az ellenőrzött külföldi társaságban a szavazati jogok vagy a tulajdoni
hányad legalább huszonöt százalékával vagy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő
alkalmazásával - meghatározó befolyással rendelkezik, és az adózóban tényleges
tulajdonosként nem rendelkezik részesedéssel a személyi jövedelemadóról szóló törvény
szerint belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély,

Joganyag: 8. § (1) f. pont és 7.§ (1) g2. pont

231
A Tao. szempontjából akkor felel meg egy személy ingatlannal rendelkező társaságnak, ha az
eszközök 75%-át kiteszi az ingatlan. Ezt egyfelől könyv szerinti értéken kell érteni, másfelől
csoport szinten kell megállapítani. A csoport szintűség nem tisztázott mit jelent, valószínűleg
egyszerű összeadással kell megállapítani az összes eszközt. (Vigyázat: az ingatlan BÁRMELY
dolog lehet, amely a föld alkotórésze! Erről lásd Ptk. 95. § (1)!)

Az elidegenítés fogalmába beleszámít: értékesítés, az apport, térítés nélküli átadás (15/A §.

(3)). Taxatív felsorolás!

Adóalanyok: külföldi illetőségű, de nem tőzsdei és nincs kettős adózási egyezmény.

(Megdönthető vélelem ennek nem teljesítésére!)

Szabályok kivonata:

Ingatlannal rendelkező cég: eszközök 75%-át meghaladja a Magyarországon fekvő ingatlanok

könyv szerinti értéke
Csoportnál a csoport is minősítendő és a tagokra kiterjed
Be kell jelenteni! Határidő évente augusztus 31. (Art!)
Adó bevallása: november 20. (Art! 4. melléklet)
Kötelezettség keletkezése: elidegenítés napja
Elidegenítés: kivonás, eladás, apport, térítés nélküli átadás, jegyzett tőke leszállítás
Nem alkalmazzuk, ha nem volt adóztatandó tranzakció

Joganyag: 4. § 18. és 18./a, 15/A

232
18/a. ingatlannal rendelkező társaság: az adózó, amennyiben
1. a beszámolójában vagy a belföldi illetőségű adózónak vagy külföldi vállalkozónak
minősülő kapcsolt vállalkozásaival együttesen (a továbbiakban: csoport), az egyes
beszámolókban kimutatott eszközök mérlegfordulónapi könyv szerinti értékének
(együttes) összegéből a belföldön fekvő ingatlan értéke több mint 75 százalék és
2. tagja (részvényese) vagy a csoport valamelyikének tagja (részvényese) az adóév
legalább egy napján olyan államban rendelkezik külföldi illetőséggel, amellyel
Magyarország nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről egyezményt vagy az
egyezmény lehetővé teszi az árfolyamnyereség Magyarországon történő adóztatását
azzal, hogy
a) beszámoló alatt az adóévre vonatkozó, a naptári év (első ízben 2011.) május 31-éig
rendelkezésre álló beszámolót kell érteni,
b) az illetőséget az adózó a tag (részvényes) nyilatkozata alapján veszi figyelembe,
nyilatkozat hiányában a 2. pontban szereplő feltétel bekövetkezését kell vélelmezni,
c) az adózónak az ingatlan arányának megállapításához szükséges adatokról a naptári
év július 31-éig tájékoztatnia kell a csoporthoz tartozó valamennyi kapcsolt
vállalkozását,
d) e rendelkezések az elismert tőzsdén jegyzett adózóra nem vonatkoznak,
e) nem kell e rendelkezéseket alkalmazni, ha az adózó vagy a csoporthoz tartozó
kapcsolt vállalkozás egyik külföldi illetőségű tagja (részvényese) sem idegenítette el,
vonta ki (részben sem) a részesedését a c) pont szerinti tájékoztatási kötelezettség
esedékességét megelőző naptári évben;

233
A fólia az ingatlannal rendelkező társaság adózási szabályait foglalja össze.

234
235
Az értékeltérítések jelentősége a következő: az adóalap védelme érdekében a
jogalkotó a megítélést igénylő és eredményt érintő elszámolásokat kizárja az
adóalapból és “saját” becslését állítja be. A fenti fólia a csomóponti adóalap-
korrekciókat tartalmazza. A fenti tételeket lásd a következő fóliákon. A forintról
devizára áttérés esetén a különbözet közvetlenül a saját tőkét növeli vagy csökkenti.
Ezt a különbözetet – mivel nem kerül bele az eredménykimutatásban – külön kell adó
szempontjából kezelni (le kell adózni, illetve le kell vonni az adóalapból), az áttérést
követő adóévben (amikor ezeket elszámolják).

236
Az értékcsökkenési leírás kétszeres korrekció, az én értékcsökkenésem vissza, az adótörvény
értékcsökkenése le.
A lista az elfogadott mértékek maximális mértékéről az 1. és 2. mellékletben található.
(Alaposan átnézni!) Generális korlát, hogy a számviteli törvény szerinti értékcsökkenésnél
kevesebb értékcsökkenést érvényesíteni, saját elhatározásból – nem lehet. Az adótörvény a
maradványérték fogalmát nem ismeri, így azzal nem kell kalkulálni.
A goodwillre speciális szabály vonatkozik: 2015-től a goodwill bekerülési értékére 10%
amortizációt érvényesíthet a gazdálkodó, ha a goodwillt egyébként a számviteli
nyilvántartásokban is értékcsökkentik és a megjelenítése megfelel a rendeltetésszerű
joggyakorlás föltételeinek.
A terven felüli értékcsökkenés külön említendő: ezt a jogszabály automatikusan NEM fogadja
el csökkentő tételként. Akkor lehet elszámolni a csökkenést, ha vagyoni értékű jogra, kísérleti
fejlesztésre, nem értékcsökkenthető eszközre vonatkozik, illetve akkor, ha a kárt
elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. (Az elháríthatatlan külső ok fogalma nem definiált
a joganyagban. A vis maior ilyen, de meddig lehet lemenni ebben?)
Abban a helyzetben, ha nem volt érvényesíthető a terven felüli leírás (mert nem volt benne
az eszköz a fenti felsorolásban), a terven felüli leírás az adóévet követő (!) évtől négy egyenlő
részletben érvényesíthető.
Az adóalapot nem csökkentő terven felüli leírás visszaírása miatt elszámolt bevétel adóalapot
csökkent!
Hasonló (analóg) szabályok vonatkoznak a hiányra is.
Joganyag: 7. (1) d. pont, 8. § (1) b pont. Emellett 1 és 2 mellékletek!

237
Az értékcsökkenési kulcsokat a Tao tv. 1. és 2. számú melléklete tartalmazza. Itt a
lényegesebb kulcsokat összefoglaltuk.

238
239
240
Az értékvesztés elszámolása minden eddigi szabályozásban kiárt elem volt, tehát az adóban nem volt
elismerhető. A követelés értékvesztésétől el kell választani a behajthatatlan követelést. Ezt a számviteli
törvény magyarázza meg (Szt. 3. §). Ebből adódóan a visszaírt értékvesztés adóalapot csökkent (lásd
kivételt később!)
A követelések értékvesztéséből a jogalkotó – változásként – el kíván ismerni évente 20%-ot, ha az éven
túlivá válik. Ennek a technikája az, hogy ÁTMINŐSÍTI behajthatatlan követeléssé az értékvesztés egy
részét.
Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a társasági adó törvény azt az értékvesztést tekinti
nyilvántartottnak, amellyel korábban már megemelték a társasági adó alapját. Ebből az is következik,
hogy minimálisan „egy évet csúszik” az érvényesíthetőség időpontja (ekkor lehet adóalapcsökkentő
először).
(Megjegyezzük, hogy probléma van azokkal a követelésekkel, amelyek éven túl értékvesztettek és
később vissza kell őket írni.)
2017-től, ha az adóalap csökkentésére kapcsolt vállalkozás miatt került sor, akkor adatot kell
szolgáltatni és be kell mutatni, hogy az esemény mögött valós gazdasági ok van.
Joganyag: 7. § (1) n. pont és 8. § (gy) és fogalmak (4.§)
Fogalmak (4.§):
4. behajthatatlan követelés: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint
azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül
nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető;
26. nyilvántartott értékvesztés: a követelésekre a számviteli előírások alapján elszámolt és adózás
előtti eredménynövelésként
figyelembe vett értékvesztés csökkentve az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett
összeggel;

241
242
243
244
245
246
A társaságok finanszírozását rendezi azzal, hogy nem engedélyezi adózott
jövedelemből kifizetni az összes hozadékot (ha kamatként veszi ki a vállalkozás a
pénzt, akkor az elviekben csökkenti az adóalapot). Általában elvi szabályokkal szokás
megoldani az alultőkésítést (lásd pl. Ausztria, USA), nálunk ez egyértelmű,
háromszoros mértékkel értelmezendő (vagyis az e szabály szerint értelmezett saját
tőke háromszorosát meghaladó e szabály szerint számolt kötelezettség túl sok).

Vigyázat! Nem csak az eredményt érintő kamat, hanem az aktivált kamat is módosít.
(Teljes összegben, nem az écs-vel arányos része!)

Joganyag: 8. § (1) j. és (5)

247
A saját tőke és a kötelezettség az alultőkésítés kapcsán NEM ekvivalens a
számvitelben megszokott fogalmakkal. A szabály rendeltetésszerű alkalmazásához
NEM minden kötelezettséget és NEM minden saját tőke elemet kell figyelembe venni,
illetve kezelték az időtényezőt is. A számítás a fenti táblákból könnyen kiolvasható.

2012. január 1-jétől a kamatozó kötelezettség fogalma kibővült minden olyan tétellel,
amely kapcsán az adózási eredményt nem módosították, de független felek egymás
között ezt megtették volna. Ilyen például a kamatmentes kölcsön is, de nem tartozik
ide a szállítótartozás (2013-tól).

A jogalkotó a kötelezettség meghatározása során engedi, hogy a pénzkövetelés

vevővel csökkentett átlagos állományát levonja a kötelezettségekből (szállító
kivételével) e számításhoz. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a követelések között nem
csak a kamatozó követelések vehetők figyelembe, hanem az összes követelés, amely
a jogszabályban szerepel (vevő kivételével).

248
 5/1/2017

249
250
Ez a fólia gyűjti össze melyek azok a tételek, amely kapcsán a jogalkotó bizonyos
tevékenységeket kedvezményez.

Joganyag: 7. § (1) s pont, v pont, i pont, j pont, k, ly, m, sz, t, ty, x, zs pont

251
Ez a fólia gyűjti össze melyek azok a tételek, amely kapcsán a jogalkotó bizonyos
tevékenységeket kedvezményez.

Joganyag: 7. § (1) s pont, v pont, i pont, j pont, k, ly, m, sz, t, ty, x, zs pont

252
7. § y pont.
A foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmények állandó elemei az adójognak. Ezek a
kedvezmények általában széleskörűen figyelembe vehetők, azzal, hogy a fogalmak
(munkanélküli, megváltozott munkaképességű stb.) e jogszabály szerint értendőek! (A
korábban munkanélküli személy fogalmánál az azt rendező jogszabályra utal tovább a
törvény.)
A jelenleg hatályos Tao tv. még mindig TB járuléknak hívja a foglalkoztatott után fizetett
szociális hozzájárulási adót. Azonban a 2011. évi CLVI tv. 467. § (1) bek. alapján a TB járulék
alatt már a szociális hozzájárulási adót kell érteni.
A mérethez kapcsolódó foglalkoztatást ösztönző támogatások közül figyelemreméltó az 5
főnél kevesebbet foglalkoztatók kedvezménye. Ha egy cég korábban legföljebb 5 főt
foglalkoztatott, akkor a munkavállalói létszám növekedése kapcsán a minimálbérnek
megfelelő összeg után „mentesül” a társasági adó alól. A kedvezménynek az az ára, hogy a
létszámot tartani kell. Ha ez csökken, akkor 20%-kal növelten kell „visszaadni” a
kedvezményt.
7. § y) az adóév első napján mikrovállalkozásnak minősülő adózónál - döntése szerint - a (19)-
(20) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve a foglalkoztatottak átlagos állományi
létszáma előző adóévhez, az adózó átalakulása esetén a jogelőd utolsó adóévéhez, előző
adóév hiányában nullához viszonyított növekményének és az adóév első napján érvényes
havi minimálbér adóévre számított összegének szorzata, feltéve, hogy az adózó
foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma a megelőző adóévben legfeljebb 5 fő és az
adózónak az adóév utolsó napján nincs az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál
nyilvántartott adótartozása…

253
254
Bizonyos tevékenységek – itt most: holding vállalatok alapítása, jogdíjbevételre jogosító
immateriális javak tartása – ösztönzése érdekében a jogalkotó lehetővé tette, hogy az adózó
döntése szerint a részesedéseknél és a jogdíjbevételt eredményező immateriális javaknál úgy
döntsön, hogy hozamukat kivonja az adózás alól, vagyis a realizálásuk során keletkező
nyereséget nem kell figyelembe vennie, de másik oldalról egy esetleges veszteséget sem
ismer el a társasági adó alapjában.

A bejelentett immateriális eszközök esetén, a kedvezménynek csak olyan arányban

érvényesíthető, amilyen arányban az kívülről – tehát nem kapcsolt féltől – származik. Tehát ha
az immateriális eszköz értékének 30%-ának forrása egy leányvállalattól megrendelt
szolgáltatás, úgy a kedvezmény – fő szabály szerint – csak 70%-ban érvényesíthető. (A
telephely e tekintetben nem minősül kapcsolt vállalkozásnak.) Ezen arányszám meghatározása
fő során a belső tevékenységet kedvezményezik. A részletes számítást lásd: Tao 7. § (22-25).

255
5. bejelentett részesedés: a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi
személyiséggel nem rendelkező társas cégben és külföldi személyben (kivéve az ellenőrzött
külföldi társaságot) szerzett legalább 10 százalék mértékű, valamint minden további
megszerzett részesedés (részesedés értékének a növekedése), feltéve, hogy az adózó a
részesedés megszerzését (ide nem értve a részesedés értékének a növekedését) a szerzést
követő 75 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási
kérelem előterjesztésének nincs helye; a 10 százalékot meghaladóan szerzett részesedés
bejelentésének feltétele, hogy az adózó a legalább 10 százalékos mértékű részesedését
bejelentette az adóhatósághoz; e rendelkezés alkalmazásában szerzés időpontjának a
cégbírósági bejegyzés napja, cégbírósági bejegyzés hiányában az alapul szolgáló jogügylet
hatályosulásának napja minősül; az üzletvezetés helyére tekintettel belföldi illetőségű adózó
e rendelkezést azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy az első jognyilatkozat megtételének napját
követő 75 napon belül jogosult bejelentést tenni azokról a részesedésekről, amelyeket a
belföldi illetőség megszerzése előtt szerzett;

5/a. bejelentett immateriális jószág: jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág (szellemi

termék, vagyoni értékű jog) szerzése, előállítása feltéve, hogy az adózó a szerzést, előállítást
követő 60 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási
kérelem előterjesztésének nincs helye; e rendelkezés alkalmazásában szerzés időpontjának a
cégbírósági bejegyzés napja, cégbírósági bejegyzés hiányában az alapul szolgáló jogügylet
hatályosulásának napja, előállítás napjának a használatba vétel napja minősül; az üzletvezetés
helyére tekintettel belföldi illetőségű adózó e rendelkezést azzal az eltéréssel alkalmazza,
hogy az első jognyilatkozat megtételének napját követő 60 napon belül jogosult bejelentést
tenni azokról a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószágokról, amelyeket a belföldi
illetőség megszerzése előtt szerzett vagy állított elő;

256
A bejelentett részesedés mintájára hozta létre a jogalkotó a bejelentett
immateriális jószág kategóriáját. Ha az adóhatóságnak a cég bejelenti az adott
jószágot, akkor értékesítése és apportja esetén az adóhatást (A VESZTESÉGET IS)
semlegesíteni kell.
Joganyag: 7, § (1) (e), 8. § (n)
A nem bejelentett immateriális jószágnál is csökkenthető az eredménnyel az
adóalap, feltéve, hogy a az eredménytartalékból leköti a cég a nyereséget és 3
éven belül jogdíjbevételre jogosító immateriális eszközre fordítja.
Joganyag: 7. § (1) c. és 7. § (16).

257
258
A kedvezmény igénybevételének két kulcspontja van: mi számít műszaki gépnek
(üzemkörön “belüli” ingatlannak), illetve az időszak, ami alatt használni KELL. A
használati időtartam minimum ÖT év (pontosabban a kedvezmény igénybevételét
követő negyedik adóév vége). A kivezetés (átsorolás) egyetlen lehetséges oka az
elháríthatatlan külső ok lehet. Ez a fogalom többször előjött már e jogszabályban, itt
sem rögzíti a jogalkotó, hogy mit ért alatta (pl.: eltulajdonítás ilyen?)

A mezőgazdasági termékelőállítókra speciális beszámítási szabályok vonatkoznak az

állami támogatás nagyságrendjének meghatározásakor.

Joganyag: 7. § (1) zs., 8. § (u).

259
A munkaerő mobilitásának serkentése céljából a szabályozó a munkások elhelyezésével, „mozgatásával”
kapcsolatos költségeket adóalap csökkentésként kezeli, a költségként való elszámoláson túlmenően. A mobilitási
célő lakhatási támogatás és a munkásszállás fogalmát nem ez a jogszabály, hanem az szja tv. tartalmazza.
Joganyag: 7. § (1) k
Fogalmak:
Mobilitási célú lakhatási támogatás
9.7.2. A munkáltató által nyújtott lakhatási támogatás abban az esetben tekinthető mobilitási célú lakhatási
támogatásnak, ha a munkáltató azt olyan munkavállalónak nyújtja
a) akivel határozatlan időtartamra szóló és legalább heti 36 óra munkaidejű munkaviszonyt létesít, amely esetben
az állandó lakóhelye és a munkavégzés helye legalább 60 km-re van egymástól, vagy a munkavégzés helye és az
állandó lakóhelye közötti, naponta, tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje a 3 órát
meghaladja,
b) aki nem rendelkezett a munkaviszony létrejöttét megelőző 12 hónapban, és nem rendelkezik a támogatás
nyújtásának időpontjában lakás tulajdonjogával, haszonélvezeti jogával a munkavégzés helyén, valamint olyan
településen, amelynek a munkavégzés helyétől való távolsága nem éri el a 60 km-t, vagy amelytől a munkavégzési
helyéig, tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje nem éri el a 3 órát.
9.7.3. Amennyiben munkavállaló által bérelt ugyanazon lakás tekintetében több magánszemély is jogosult
adómentes lakhatási támogatás igénybevételére, azt közülük csak - a döntésük szerinti - egyikük veheti igénybe.
9.7.4. A munkavállaló a 9.7.2. és 9.7.3. alpont szerinti feltételek teljesüléséről vagy azok megszűnéséről a
munkáltatónak nyilatkozatot tesz. Valótlan tartalmú nyilatkozat esetén vagy a nyilatkozat módosításának
elmulasztása esetén az adókötelezettséget a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint
kell megállapítani azzal, hogy az adóhatóság határozatában az egyébként a munkáltatót (foglalkoztatót) terhelő
közterheket és azok teljesítése elmulasztásának jogkövetkezményeit a magánszemély terhére állapítja meg.
9.7.5. A munkáltató által nyújtott mobilitási célú lakhatási támogatás adómentességével kapcsolatos szabályok
alkalmazásában
Munkásszállás:
munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely egy lakóhelyiséggel
rendelkező önálló ingatlan esetében a lakóhelyiségben egynél több, több lakóhelyiséggel rendelkező önálló
ingatlan esetében pedig lakóhelyiségenként legalább egy, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan
magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van; nem
munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el,
akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott
kapcsolat áll fenn;

260
A korai fázisú vállalkozásokba befektetőket kívánja helyzetbe hozni az állam, ezzel tőkéhez
juttatva a KFV-ket. Akkor KFV egy vállalkozás, ha az erről szóló kormányrendeletnek megfelel
és nyilvántartásba vették. Az adóalap azonban akkor csökkenthető csak – az egyéb feltételek
mellett – ha a kedvezmény igénybevételének éveiben a vállalkozás legalább két főt
foglalkoztat, amelyből legalább az egyik kutató. Nem KFV egy vállalkozás, ha a kedvezményt
az adózó kapcsolt vállalkozása venné igénybe.

A KVF után a befektető vehet igénybe kedvezményt. Az adóalap kedvezmény a tőkejuttatás

3-szorosa, de legföljebb adóévenként 20 millió forint és mindezt csak a szerzés évében és az
azt követő 3 évben vehető igénybe. Tehát a maximális kedvezmény 80 millió forint. A
tőkeemelés ugyan a kedvezményt megalapozza, de a négy éves korlát nem „indul újra”,
hanem a későbbi kedvezmény arányosan nő. (Az arányosság jelentése megítélésünk szerint
annyit jelent, hogy ha 50%-kal emeli meg a befektetés értékét a cég, akkor a hátralévő
években a korábbi kedvezmény 1,5x-esét veheti igénybe).

A támogatás de-minimis támogatásnak minősül.

A KVF kedvezmény tartási kötelezettséggel párosul. Ha a szerzést követő harmadik adóév

végééig a részesedést kivezetik, akár részben (átalakulás, egyesülés szétválás kivételével).

A KVF-re elszámolt értékvesztés összege nem érvényesíthető az adóalapban az elszámolt

adókedvezmény erejéig.

Joganyag: 7. § (1) m, illetve (8)-(8d), 8. § (1) g)

261
A műemlék épületek felújítása, az azon végzett beruházás és azok karbantartása
jelentős adókedvezményhez vezethet. A karbantartás költsége az elvégzés
adóévében, míg a beruházás, felújítás értékének kétszerese a befejezés évében és
még hat évig tetszőleges megosztásban levonható az adóalapból. Két korlát
érvényesül: a karbantartás nem haladhatja meg a számviteli nyereség 50%-át és nem
eredményezheti az adó (!) 50 mEUR (!)-nál nagyobb csökkenését adóévenként. A
felújításnál csak az adóra van megkötés, az nem csökkenhet 100 mEUR-nál nagyobb
értékkel beruházásonként.

A kedvezményt át lehet adni (akár részben) a kapcsolt vállalkozásnak, azzal, hogy

ezeket megfelelően dokumentálni kell (igazolások, nyilatkozatok). Nem lehet a
kedvezményt igénybe venni, ha hatóság kötelezte a felújításra az adózót (kivéve, ha
átvette egy másik adózó – nem kapcsolt – az ingatlant és az önként befejezte a
felújítást).

262
A jogdíjbevételre jogosító immateriális eszköz nyereségének 50%-a az adóalapból – az
adózó választása szerint – levonható. Itt igaz az a szabály, hogy amennyiben a cég
nem választotta ezt, akkor a későbbiekben önellenőrzéssel e döntést nem
változtathatja meg. A nexus szabályt ennél az eszköznél is bevezetik. Vagyis csak azt a
részt lehet kedvező elbírálás alá venni, amelyik a „körön kívülről” érkezett vagyis a
kapcsolt féltől kapott (ő általa vagy közreműködésével fejlesztett) eszköz csak a külső
teljesítmény arányában jogosít levonásra.

A nyereség levonása esetén a későbbi esetleges veszteséget (pl. értékesítésnél) 50%-

ban vissza kell adni az adóalaphoz, de csak annál az eszköznél, amelynél korábban
alkalmazták a csökkentést.

Joganyag: 7. § (1) s, 8. § (1) c.

263
Joganyag: 2011. évi CII törvény.

A fogalmakat a fenti jogszabályra hivatkozással határozza meg a Tao tv. is (4.§)

Fogalmak:
3. § (1) Szabályozott ingatlanbefektetési társaság az a nyilvánosan működő részvénytársaság,
amely megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyet az állami
adóhatóság – a társaság bejelentése alapján – e törvény hatálya alá tartozó szabályozott
ingatlanbefektetési társaságként nyilvántartásba vett.

(4) Szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás az a részvénytársaság, amely megfelel a

(3) bekezdés a)–e) pontjaiban foglalt feltételeknek és amelyet az állami adóhatóság – a
társaság bejelentése alapján – e törvény hatálya alá tartozó szabályozott ingatlanbefektetési
elővállalkozásként nyilvántartásba vett.

1 §.

2. projekttársaság: olyan, a szabályozott ingatlanbefektetési társaság vagy szabályozott

ingatlanbefektetési elővállalkozás 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság, amely
kizárólag a 3. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenységet végez, és nem
rendelkezik más vállalkozásban részesedéssel,

A SZIT kedvezményes szabályai nem alkalmazhatók abban a helyzetben, ha projekt

társaságban 10%-ot meghaladó részesedést nyereséggel idegenít el a SZIT (ideértve az
apportot is).

264
(3) Szabályozott ingatlanbefektetési társaság az a nyilvánosan működő részvénytársaság lehet, amely
a) kizárólag
aa) saját tulajdonú ingatlan adásvétele (TEÁOR 6810),
ab) saját tulajdonú ingatlan bérbeadása, üzemeltetése (TEÁOR 6820-ból),
ac) ingatlankezelés (TEÁOR 6832),
ad) vagyonkezelési (TEÁOR 6420);
tevékenységet végez;
b) nem állt és a bejelentés időpontjában sem áll végelszámolás, csődeljárás vagy a bíróság által
jogerősen elrendelt felszámolás hatálya alatt;
c) létesítő okirata alapján a külön jogszabályokban meghatározottak szerint osztalékként kifizethető
eredményének legalább 90%-át kifizeti osztalékként a számviteli beszámoló jóváhagyását követő 15
napon belül;
d) projekttársaságon, más szabályozott ingatlanbefektetési társaságon, valamint főtevékenységként
épületépítési projekt szervezésével (TEÁOR 4110) foglalkozó gazdasági társaságon kívül más gazdasági
társaságban nem rendelkezik részesedéssel, azzal, hogy szabályozott ingatlanbefektetési társaságban,
valamint főtevékenységként épületépítési projekt szervezésével (TEÁOR 4110) foglalkozó gazdasági
társaságban nem rendelkezhet a jegyzett tőkéhez viszonyítottan több mint 10%-os részesedéssel vagy
szavazati joggal;
e) kibocsátott részvényeit együttesen legfeljebb összesen 10%-ban tulajdonolják biztosítók és
hitelintézetek, valamint amelyben együttesen az összes szavazati jog legfeljebb 10%-át gyakorolják
biztosítók és hitelintézetek;
f) legalább tízmilliárd forint összegű induló tőkével rendelkezik;
g) kizárólag törzsrészvényt bocsát ki, amelyek névértéke nem lehet kevesebb tízezer forintnál;
h) teljes jegyzett tőkéjéhez viszonyítottan legalább 25%-ot tesz ki azon részvénysorozat mértéke,
amelynek tulajdonosai egyenként – közvetve vagy közvetlenül – a sorozat össznévértékének 5%-ánál
kevesebb papírt birtokolnak (közkézhányad);
i) legalább a közkézhányad mértékének megfelelő névértékben törzsrészvények önálló sorozatát
bevezeti a szabályozott piacra.
Az induló tőke a jegyzett tőke, a tőketartalék és az eredménytartalék összege.

265
15. § (1) A szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, a szabályozott
ingatlanbefektetési társaság és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság
adóalapja az adóévi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredmény (2)-(5)
bekezdésében felsorolt tételekkel módosított pozitív összege.
(2) Az adózás előtti eredményt csökkenti a 7. § (1) bekezdés b), cs), d), dz), dzs), g),
gy), h), n), p), q), r), ty) és u) pontja, valamint a 7. § (10) bekezdése szerinti összeg.
(3) Az adózás előtti eredményt növeli a 8. § (1) bekezdés a), b), d), dzs), e), f), gy), h),
j), k), l), m), o), p), r) és t) pontja, valamint a 8. § (5) és (7) bekezdése szerinti összeg.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve kell alkalmazni a 16. és 28. §-
ok rendelkezéseit.
(5) Amennyiben a szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, a szabályozott
ingatlanbefektetési társaság vagy a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság a
szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló törvény hatálya alá nem tartozó
kapcsolt vállalkozásával a 18. § hatálya alá tartozó ügyletet köt, az adóalap
megállapítása során köteles az abban foglaltakat megfelelően alkalmazni.
(6) Az (1) bekezdés szerint megállapított adóalapot társasági adófizetési kötelezettség
- a (7)-(9) bekezdés szerinti eltéréssel - nem terheli.

266
Az adomány fogalma:
1/a. adomány: a közhasznú szervezet részére az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek
működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti közhasznú tevékenység támogatására, valamint a külön
törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház részére az ott meghatározott tevékenysége támogatására,
továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás,
juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve,
hogy az nem jelent az e törvényben és a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározottakon túl vagyoni
előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, felügyelő bizottsága
vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a magánszemély tag (részvényes) közeli
hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás;
Tartós adományozás fogalma: 2001. évi CLXXV. tv. 2. §. 27. pont. Fogalmi elemek: írásban kötött, pénzbeli támogatásra.
Tartama legalább négy év. Összege időben azonos vagy növekvő, ellenszolgáltatás nélkül.
27. tartós adományozás: a civil szervezet és az adományozó által írásban kötött szerződés alapján nyújtott pénzbeli
támogatás, ha a szerződésben az adományozó arra vállal kötelezettséget, hogy az adományt a szerződéskötés
(szerződésmódosítás) évében és az azt követő legalább három évben, évente legalább egy alkalommal - azonos vagy
növekvő összegben - ellenszolgáltatás nélkül adja, azzal, hogy nem számít ellenszolgáltatásnak, ha a közhasznú szervezet
a közhasznú szolgáltatás nyújtása keretében utal az adományozó nevére, tevékenységére;
Az adományozások értelemszerűen csak korlátozott körben fogadhatóak el. Általában adóalap növelő egy adomány.
Kivételt képez ez alól közhasznú szervezetnek adott adomány.
2014-es adóévtől kezdve a felsőoktatási intézmény működtetése és üzemeltetése kapcsán nyújtott támogatás – ha az
legalább öt évig előre rögzített keretek között fennmarad – támogatásban részesül, a „+50%-os” szabály szerint. E
támogatás igénybevételének föltétele a meghatározott tartalmú igazolás rendelkezésre állása.
2017-től a mezőgazdasági termelést segítő Kárenyhítő Alap is az 50%-os kedvezményezett körbe tartozik.
Pontosításra került az is, hogy akkor lehet ekként kezelni a hozzájárulást, ha az önkéntes, tehát a hozzájárulás nem
jogszabályi kötelezés alapján történt.
Az adományról igazolást kell kiállítani (amelynek adattartalma kötött). Ez az adományt kapó felelőssége, azonban ha
annak tartalma nem felel meg a jogszabálynak, a következményt a juttató viseli.
Joganyag: 7. § (1) z és 7. § (7) és

267
Bizonyos adóalap-korrekciók csak időben hatnak. Tehát nem véglegesek, hanem nem
abban az időpontban fogadja el őket az adószabály, mint amikor a számvitelben el kell
számolni.

268
Joganyag: 7. § (1) b és 8. § (1) a.

A céltartalékok tehát az adóalap szempontjából semlegesítendők. Kivétel ez alól az

úgynevezett AC korláthoz kapcsolódóan képzett és feloldott céltartalék, mivel a
jogszabály csak a kötelezettségre és a jövőbeli költségre képzett céltartalékot említ; az
egyéb téma kimaradt.

269
A fejlesztési tartalék lényegében előrehozott écs. Az écs arra az időszakra
érvényesíthető, amikor még van a könyv szerinti értéknek fejlesztési tartalékot
meghaladó része. Vigyázat! Nem arányosan kell elszámolni az adóban az
értékcsökkenést, hanem addig teljesen elszámolható, amíg “van” fejlesztési
tartalékon felüli rész.

Ha nem megfelelően használják föl vagy feloldják a fejlesztési tartalékot, akkor az

adót 30 napon belül pótlékkal együtt meg kell fizetni, de bevallani csak a következő
adóbevallásban kell.

Joganyag: 7. § (1) f. pont és (15), 29/I § (5)

270
271
Viszonylag bonyolult kedvezményről van szó. Csak a NEM realizált
árfolyamkülönbözetre lehet figyelembe venni azzal, hogy IDŐBELI ELTÉRÉS KEZEL
egyenlít ki, tehát ami egyszer negatív irányú korrekció volt, később biztosan
visszafordul pozitívvá!

A kedvezmény igénybevételéről MINDEN évben KÜLÖN dönt a vállalkozás. Úgy

dönthet, hogy egyik évben igénybe veszi a kedvezményt a cég, a másik évben nem, de
ha igénybe veszi, akkor MINDEN megfelelő eszközre és kötelezettségre igénybe kell
venni.

Joganyag: 7 és 8. §§ (1) dzs pontok.

272
Vegyük észre, hogy a folyamat évente ismétlődően komplex. Minden évben külön-
külön dönteni kell az alkalmazásról.

Egy példával megvilágítva: ha egy cég egy tartós eszköze kapcsán rendelkezik 10 MFt
nem realizált árfolyamnyereséggel és egy hosszú lejáratú kötelezettsége okán pedig
17 MFt nem realizált árfolyamveszteséggel, akkor függetlenül attól, hogy tavaly
alkalmazta az adóalap-korrekciós szabályt, dönthet úgy, hogy ebben az évben nem
alkalmazza.

A következő évben legyen az árfolyamnyereség 17 MFt és az árfolyamveszteség 10

MFt. Ekkor dönthet úgy, hogy alkalmazza a korrekciót. Ekkor azonban MINDKÉT
témára KELL. (Tehát nem válogathat, hogy ő csak a nyereséget akarja “kihagyni”.)

Most tegyük fel, hogy egy korábbi hosszú lejáratú adott kölcsön kapcsán a cég 7 MFt
árfolyamnyereséget halasztott el a korábbi években. Ennek a felét most visszafizetik.
Ekkor a jogszabály megköveteli, hogy a realizálttá vált részt (most 3,5 MFt) “fordítsa
vissza” és ezzel az adóalapját növelje meg.

273
A nem vállalkozás költsége nem egyértelműen körülhatárolt fogalom. Lényegében arról van szó, hogy bizonyos tételeket nem ismer el az adózás szempontjából, mert
nem kapcsolódik a vállalkozáshoz. Ezekről példálódzó (tehát nem taxatív) felsorolása a 3/A mellékletben van. (Ezzel szemben a 3/B melléklet az elszámolható
költségeket tartalmazza.) Az adóhatóság minősítési joga széleskörű ebben a helyzetben! Ezt az adózó a dokumentálással korlátozhatja!
Joganyag: 3. melléklet (alaposan átnézni!)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
1.-2. törölt
3. az élőzenei szolgáltatásra tekintettel költségként, ráfordításként elszámolt ellenérték (díj) összege, a 22/F. § szerinti adókedvezmény érvényesítése esetén;
4. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási
tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az
ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe
venni;
5. a hiányzó eszköz könyv szerinti értéke (immateriális jószág, tárgyi eszköz számított nyilvántartási értéke), ha egyértelműen megállapítható, hogy a hiány (különös
tekintettel az eszköz fizikai jellemzőire, értékére, a tárolás fizikai körülményeire és szerződéses feltételeire, a tevékenység iparági sajátosságaira) megfelelő gondosság
mellett nem merült volna fel, és az adózó az ésszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve (különös tekintettel a hiányból eredő veszteség megtérülésére, a
felmerülés ismétlődésére) nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére;
6. az értékkel nyilvántartott tárgyi eszköz selejtezésekor az eszköz könyv szerinti értéke, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva;
7. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerinti megállapodás
alapján fizetett egészségbiztosítási járulék;
8. az a költség, ráfordítás, amely
a) a 2013. június 30-ig hatályban volt, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben meghatározott vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés
nemzetközi kapcsolatokban vagy befolyásolással üzérkedés nemzetközi kapcsolatokban, vagy
b) a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben meghatározott vesztegetés, vesztegetés elfogadása, hivatali vesztegetés, hivatali vesztegetés elfogadása,
vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban, vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban vagy befolyással üzérkedés
bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben merült fel;
9. az a költség, ráfordítás, amely ellenőrzött külföldi társaság részére juttatott ellenérték következtében merült fel, kivéve, ha az adózó bizonyítja, hogy a költség, a
ráfordítás vállalkozási tevékenységét szolgálja, figyelemmel a 13. pontban foglaltakra is. Az adózó a bizonyítási kötelezettsége körében szerződésenként külön
nyilvántartás (azonos tárgyú szerződések esetében összevont nyilvántartás) készítésére kötelezett, amely tartalmazza az ügyletben részt vevő vállalkozások nevét,
székhelyét, adószámát (vagy annak megfelelő azonosítót, ezek hiányában cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát), a cégjegyzéket (nyilvántartását) vezető
bíróság (hatóság) megnevezését és székhelyét, a szerződés tárgyát (tárgyait), megkötésének és módosításának időpontját, a szerződés időbeli hatályát, a teljesítés
módját, feltételeit, a nyilvántartás elkészítésének időpontját, a költség, ráfordítás elszámolását megalapozó okokat;
10. a bíróság előtt nem érvényesíthető, továbbá az elévült követelés miatt elszámolt ráfordítás;
11. a Ptk. gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezései szerint előírt saját tőke jegyzett tőke arány, vagy a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett
tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés;
12. a 22. § (6) és (8) bekezdésében meghatározott kiegészítő támogatás és a 22/C. § (3a) bekezdésében meghatározott kiegészítő sportfejlesztési támogatás adóévi
adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege;
13. az adózó által (a közhasznú szervezet kivételével) az adóévben nem adomány céljából, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen
átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke (ide nem értve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti árumintát), az adózó által
ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési
értéke, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó, ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi
illetőségű részére történik, vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében a juttatást az eredményében
bevételként elszámolta és az adózás előtti eredménye, adóalapja e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, továbbá az e bevételre
jutó társasági adót megfizeti, amelyet a társasági adóbevallás elkészítését követően nyilatkozat útján igazol; amennyiben a juttatásban részesülő vállalkozási
tevékenységet nem végez, a nyilatkozatra vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a juttatásban részesülő arról nyilatkozik, hogy a juttatás
adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett;
14. az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére az adózó által az egy napi munkáért kifizetett
munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés;
15. a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége, ha az adózó vállalkozási, bevételszerző tevékenységéhez nem kapcsolódik;
16. a reklámadóról szóló törvény (a továbbiakban e pont alkalmazásában: Rtv.) szerinti reklám közzétételével összefüggésben elszámolt költség (így különösen a
reklám közzétevőjének vagy a reklám közzétételében közreműködőnek járó ellenérték), de legalább a reklám közzétételének szokásos piaci értéke, ha annak összege
az adóévben összesen a 30 millió forintot meghaladja és
a) az adóalany nem rendelkezik a reklámadó alanyának olyan nyilatkozatával, miszerint a reklám közzétételével összefüggésben felmerült reklámadó kötelezettségét
teljesíti vagy nincs reklámadó-fizetési kötelezettsége és
b) az adóalany nem igazolja, hogy az a) pont szerint nyilatkozat kiadását a reklámadó alanyától ő vagy a reklám közzétételnek az Rtv. 3. § (2) bekezdés szerinti
megrendelője kérte és
c) a reklámadó alanya a reklám-közzététel megrendelésének időpontjában nem szerepelt az állami adóhatóság honlapján az Rtv. 7/A. § szerint közzétett
nyilvántartásban;
17. a 22/D. §-ban meghatározott támogatás adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összegének 75 százaléka.
274
Ha az adózó önellenőrzést hajt végre, amely nem jelentős összegű hibára vonatkozik,
az adózó elsősorban alkalmazza a fő szabályt, vagyis a korábban beadott időszakra
vonatkozó bevallást módosítja, a tárgyidőszaki bevallásban pedig adóalap korrekciót
hajt végre. (Azért kell adóalap korrekciót végrehajtani, mert a javítás eredményhatása
a tárgyidőszakban van, így ha nem korrigálna az adózó, akkor ez az eredményhatás
kétszer hatna az adóra.

Ha az adóalap az önellenőrzés során csökken, akkor választhatja azt is az adózó, hogy

mind a számvitelben, mind az adóban ebben az évben veszi figyelembe a hatást,
tehát belemossa a tárgyidőszak eredményébe a változást. Erre az egyszerűsítésre
akkor van lehetőség, ha az adóalap nem válik negatívvá ennek következtében.

275
Az első két helyzetben az alá-fölérendeltségi szerepben van különbség. Az ötödik
helyzet a “testvér-telephelyeket” jelenti.

A kapcsoltság több helyzetben is lényeges kérdés. A befolyás megállapításakor figyelni

kell két tényezőre: az 50% FÖLÖTTI arányt tekinti kapcsoltnak. Az 50% fölötti kapcsolt
kapcsoltja az eredeti kapcsoltja is! (Az 50% fölötti cég által tartott részesedést “egy az
egyben” kell figyelembe venni.)

Értelmezési kérdés: hogyan kell a kapcsoltságot értelmezni hozzátartozók kapcsán

(testvér férjének édesanyja kapcsolt? – nem egységes értelmezés és gyakorlat!)

2015-től kezdve kapcsolt félnek minősülnek azok a gazdálkodók is, amelyeknél a

vezető tisztségviselő azonos. E helyzetben semmiféle egyéb bizonyítás, végiggondolás
nem szükséges. Maga az azonos vezető tisztségviselő léte megalapozza objektív
módon a kapcsoltságot.

A kapcsolt felek bejelentése: továbbra is a szerződéskötéstől számolt 15 napon belül

teljesítendő.

276
Ez az úgynevezett transzferár szabályozás. A nyilvántartási kötelezettség
adminisztratív teher. Emellett a piaci ár megállapítása jelent komplex problémát. Erre
nemzetközileg elfogadott módszerek állnak rendelkezésre, amelyek jellemzője, hogy
sok esetben vitatható mérlegeléssel járnak. A jogszabály (18. § (2)) ÖT konkrét
módszert ad: összehasonlító árak módszere, viszonteladási árak módszere, költség és
jövedelem módszer., ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, nyereség
megosztásos módszer. Emellett “gumiszabályként” engedélyezi az „egyéb módszert”,
amit tovább nem részletez…

A nyilvántartás vezetésére az köteles, aki NEM minősül kisvállalkozásnak (tehát

legalább középvállalkozás). Az ármódosítási kötelezettség (az adóalap-korrekció)
azonban MINDENKIRE vonatkozik.

KKV által közös beszerzésre vagy versenyhátrány visszaszorítása érdekében

létrehozott vállalkozásra nem vonatkoznak a módosítási szabályok.

Nem kell figyelembe venni a kapcsoltak közötti ármódosításra vonatkozó

rendelkezéseket, ha a kapcsolt fél az állam vagy az önkormányzat ÉS jogszabály
alapján történt vagyonátadásról van szó.

Joganyag: 18. §

277
Joganyag: Tao. 18. §

278
Az adómértéket a 19. § tartalmazza.

A Tao 2017-től egykulcsos adóvá vált. A pozitív adóalap 9%-át kell megfizetni.

Joganyag: Tao 19. §.

279
A fejlesztési kedvezmény “új” szabályait (jelenleg igénybe vehetőek) a 22/B. § tartalmazza.
Az előadóművészet támogatása négy év alatt vehető igénybe az igazoláson feltüntetett összeg erejéig (két
korlát is van, egy 80%-os jegybevételi és egy 1,5 Mrd forintos abszolút – támogatotti oldal).
A filmgyártás kedvezménye: speciális tevékenységre adott, egyedi döntés.
A szövetkezeti törvény alapján képzett közösségi alap 6,5%-át a szövetkezet adókedvezményként igénybe
veheti. (De-minimisnek minősül.)
Joganyag: Tao 21 – 22/B §§.
Az előadóművészet támogatásával kapcsolatos lényeges joganyag:
38. az előadó-művészeti államigazgatási szerv által kiadott támogatási igazolás: az előadó-művészeti
államigazgatási szerv által az előadó-művészeti szervezet támogatója részére kiadott, a támogatást nyújtó
adózó megnevezését, székhelyét, adószámát és a kedvezményre jogosító támogatás összegét tartalmazó
okirat, amely tekintetében az egy előadó-művészeti szervezethez kapcsolódó, tárgyévre vonatkozóan
kiadott kedvezményre jogosító támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg az előadó-művészeti
szervezet EGT-tagállamban a tárgyévet megelőző évben tartott előadásaiból származó jegybevétele 80%-
át;
Vigyázat! A 22. § (1) az előadóművészettel kapcsolatosan csak utaló szabályt tartalmaz; vagyis csak egy
előbbi normára való utalással jelöli meg a kedvezményt.
A szövetkezettel kapcsolatos szabály a következő:
(14) A szövetkezet a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 58. §-a alapján az adóévben képzett
közösségi alap 6,5 százalékát adókedvezményként veheti igénybe. Az adókedvezmény az állami
támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de
minimis) támogatásnak minősül.

280
A megfelelően minősített művészeti értékkel bíró film és előadó-művészeti
tevékenység után adókedvezményt lehet igénybe venni. A megfizetett összeg,
amelyet az adóévben és az azt követő nyolc évben lehet igénybe venni. A
támogatásra a fogadó oldaláról van korlát: nem lehet a film költségének 25%-ánál
nagyobb, illetve a művészeti szervezet előző évi jegybevételének 80%-ánál nagyobb
összegű (utóbbi szervezetenként maximum 1,5 Mrd). A támogatás akkor vehető
igénybe, ha a juttatás évének adóbevallására nyitvaálló határidőig a „megnyert Tao”
75%-át kiegészítő támogatásként ismét megfizetik. Így a tényleges adókedvezmény a
támogatás 25%-a marad.

281
Régóta tartja magát ez a kedvezmény. Ne keverjük össze az adóalap-korrekcióval! Itt
bármilyen tárgyi eszközre igénybe lehet venni, csak a hitelfelvétel a feltétel.

A büntetés 4 éven belüli kivezetésnél esedékes, ha ez a kivárási idő eltelik, akkor nincs
büntetés. A kivezetésnél az elháríthatatlan külső ok mentesít (pl. ellopják vagy
felrobban). Vigyázat! Bizonyítási teher is lehet!

A mezőgazdasági termelők kapcsán a jogszabály speciális feltételeket biztosít

(választási lehetőség illeti meg őket a támogatás beszámításakor).

282
2011-től lehetőség van a látványsport támogatására úgy, hogy e támogatásra
adókedvezményt vegyen igénybe a vállalkozás. A látványsport szabályozása
meglehetősen terjedelmes. A szabályok többsége a támogatást fogadó szervezet
elvárt „tulajdonságait” jelöli ki, illetve határolja körül mire adható ki igazolás.
A nyújtott támogatást a számított adó legföljebb 70%-áig lehet érvényesíteni egy
adott adóévben és összesen négy adó év áll rendelkezésre a teljes összeg
igénybevételére.
Az adókedvezményt akkor is igénybe lehet venni, ha egyébként az adóalapot a
nyújtott támogatásra tekintettel nem változtatták (növelték) meg.

Felhívjuk a figyelmet, hogy ez a támogatás nyitva áll az amatőr sport támogatás felé
is.

Visszás helyzetet teremt az, hogy az igazolást a támogató azonnal várja (hogy igénybe
tudja venni a támogatást), de a támogatott csak tényszámai ismeretében képes ezt
szolgáltatni, hiszen ekkor tudja megmondani, hogy mekkora támogatásra jogosult.

Joganyag: 22/C § és fogalmak.

283
Az olimpiai pályázat támogatására kiírt speciális adókedvezmény. A támogatást az
adóból lehet adni azzal, hogy el kell számolni a tételt ráfordításként, de annak a 75%-
át nem lehet figyelembe venni az adóalapnál.

284
285
286
A 22/B § lényegében egy lista. Ez tartalmazza a kedvezményezett tevékenységek listáját!
Emlékezzen vissza a logikára: az állam itt is kifejezi, milyen tevékenységet preferál. A táblában
a betű a pontot jelöli.

Az alaphelyzet: 3 Mrd forint fölötti beruházás megillet BÁRKIT (a Közép-magyaroszági

nagyvállalat csak bizonyos szűk feltételek között kaphat támogatást). 1 Mrd forint fölött
megillet BÁRKIT, ha MEGHATÁROZOTT HELYEN végzi a beruházást és 0,5 Mrd forint fölött, ha
KKV csinálja. Ez a kedvezmény ÖNADÓZÁS útján vehető igénybe, kivéve azokat helyzeteket,
amelyeket a Korm. r. előírás szerint miniszteri engedélyhez köt.

A kedvezmény évenként az adóból 80%-ig vehető igénybe.

Az adókedvezmény az üzembehelyezés évében és a követő kilenc évben (tehát összesen 10

évig) vehető igénybe. További korlát: a kedvezményt a bejelentés (beruházás megkezdése)
után 14 éven belül ki kell meríteni (4 év alatt be kell fejezni a munkát).

2015-től külön szabályként szerepel, hogy a kérelem minden helyzetben meg kell előzze a
beruházás megkezdését.

Az üzembe helyezést követő 90 napon belül be kell jelenteni a fejlesztés lezártát. Az illetékes
minisztérium évente a NAV-nak adatot szolgáltat.

Joganyag: 22/B.

287
Röviden szemléltetve:

Adóalap: 1 000 eFt

Számított adó: 100 eFt

Az adózó két adókedvezményre lenne jogosult. Egy fejlesztési adókedvezményre: 90 eFt

értékben és látvány csapatsport támogatása miatt 50 eFt-ra.

A kedvezmény így érvényesíthető. Először a fejlesztési adókedvezmény a számított adó 80%-

áig, vagyis 80 eFt-ig. Ezután fennmarad adókötelezettségben 20 eFt. Ebből a fennmaradó
összegből 23. § (3) bekezdése szerint további ennek 70%-áig terjedő, vagyis 20 * 70% = 14
eFt.

Így az igénybevehető adókedvezmény: 80 + 14 = 94 eFt.

Összefoglalva:

Adóalap: 1000 eFt

Számított adó: 100 eFt

Adókedvezmény: 94 eFt
Adóteher: 6 eFt

A fel nem használt összegeket – ha teljesíti az erre vonatkozó feltételeket – továbbviheti a

következő évekre.

288
289
Joganyag: Tao tv. 24/A és 24/B §§

290
A táblázat az általános elszámolási logikát mutatja be.

A (X) a negatív számot, az X a pozitív számot jelenti.

291
A nyereségminimum többszöri próbálkozásra került bele a magyar adórendszerbe.
Lényegében az adóalapot védi. A nyereségadó logikájától teljeséggel idegen elem. A
nyereségminimum “választható”! Ha nem választják, adatszolgáltatási kötelezettség!
(Fenyegető típusú jogszabály.)

2015 előtt az iparűzési adó alapjához logikailag közel álló adóalapra vetették ki ezt a
terhet. 2015-től ez gyökeresen megváltozott: az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás
már nem csökkenti ennek az adónak az alapját.

Mikor nincs nyereségminimum?

 Ha az adózás előtti eredmény VAGY az adóalap eléri nyereségminimumot.
 Előtársasági év és a rá következő év (vigyázat! ez általában rövidebb, mint egy
év)
 bizonyos adóalanyok (MRP, felsőoktatási intézmény és kapcsolatai, vízitársulat,
alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, egyház, lakásszövetkezet,
önkéntes pénztár)
 akit elemi kár ért (15%-os szabály)

A nyereségminimum alapja csak részben alapul eredménykategóriákon. 2013-tól a

taggal szemben fennálló kötelezettség növekményének egy részét (50%-át is) hozzá
kell számítani az alaphoz. [Növekmény: előző év végi egyenleg és a tárgyévi napi
állomány pozitív különbözete.]

Joganyag: 6. § (5) – (10)

292
Ez a fólia a különös eljárási szabályokat foglalja össze.

Az eljárási szabályok ÁLTALÁBAN az Art-ben találhatóak, a Tao. esetében azonban

részben magában a Tao. törvényben szerepeltették a speciális témákat. Ez egyrészt
könnyíti a jogalkalmazó dolgát, mert bizonyos eljárási természetű szabályok
megtalálhatóak az anyagi jogszabályok mellett. A helyzetet árnyalja, hogy egyes
szabályok (pl. befizetés rendje) a “szokásos” helyen, az Art-ben található meg.

Joganyag: IV. fejezet

293
Adóelőleget júliustól – júniusig állapítjuk meg (valljuk be), mely 5MFt fizetendő adó
alatt negyedéves, fölötte havi ütemezésű. Az adóelőleg az előző évi adó szétosztva (4
vagy 12 részletre).

A szezonális tevékenység: mezőgazdaság, halászat, erdészet stb.

Az adóelőleget annak az évnek az adójára kell elszámolni, amelyik évben azt előírták
(nem amikor bevallottuk!). Vagyis a 20X1. évről 20X2-ben benyújtott adóbevallásban
feltüntetett adóelőlegből, feltéve, hogy negyedéves adóelőlegfizetési kötelezettség áll
fönn, két negyedévnyi 20X2-re két negyedévnyi pedig 20X3-ra számítandó be.

Az EVA alany – ha teljes 12 hónapig volt előtte adóalany – a megszűnése adóévében

elszámolt bevétel 1%-át fizeti be negyedévente adóelőlegként, az adóévet követő 6.
hónapig (tehát amíg lesz majd egy „új” Tao bevallás)
A KIVA alany – ismét feltételezve a 12 hónapot – szintén az általa elszámolt 1%-nyi
bevételt vallja be negyedévente Tao előlegként. A 12 hónapnál rövidebb esetben
arányosítani kell.

Joganyag: 26. §

294
Az adóelőleget lehet mérsékeltetni. Akkor azonban, ha a mérséklés túlzóra sikerül, az
EREDETI előleg és a mérsékelt előleg különbözetére maximum 20%-os mulasztási
bírság szabható ki.

Az alátámasztás azt jelenti, hogy számszerű adatokkal (pl. tervezett

eredménykimutatás és Tao. levezetés) igazolni kell a várható adót. A jövőre nézve azt
jelenti, hogy már esedékessé vált adóelőleget NEM lehet mérsékeltetni.

Joganyag: Art. 172. § (13).

295
Az adóelőleg feltöltését (kiegészítését) külön is kiemeljük. Ha erre kötelezett volt a
társaság (mert 100 MFt fölött volt az előző üzleti éves bevétele), akkor az “alultöltés”
szintén 20%-os mulasztási bírsággal jár. Itt azonban a törvény automatikusan biztosít
10%-os tűrési határt.

A bírság alapjánál nem kell figyelembe venni a december 20. és december 31. közötti
árfolyamváltozásból származó nem realizált árfolyamnyereség okozta különbözetet.

Joganyag: Tao. 26. § (10) és Art. 172. § (12)

296
Joganyag: 26/A §
A növekedési adóhitel az azt igénybevevő vállalkozás cash-flow terheit enyhíti azzal, hogy a „feltöltési”
és az adófizetési kötelezettségének az adózó később is eleget tehet. Akkor jöhet szóba ez a
kedvezmény, ha a gazdálkodó már legalább három adóéve működik, nem alakult át az elmúlt három
évben és az előző év adózás előtti eredményét legalább annak ötszörösével meghaladja a tárgyévi
adózás előtti eredmény (akkor is, ha a kiinduló év negatív volt, ekkor azt előjel nélkül kell figyelembe
venni). Az adóhitel tehát a kiugró növekedésre jár. Az igénybevétel feltétele az, hogy azt a feltöltésre
nyitvaálló határidőn belül kérje a gazdálkodó (így nyilatkozzon).
A különbözetet tekinti a jogszabály adóhitelnek.
A különbözet értékébe nem lehet figyelembe venni egy-két tételt, főleg olyanokat, amelyek nem a
tevőlegességhez kapcsolódnak. Ilyenek: osztalék, kapott kamat, kapcsoltak közötti egyes ingyenes
ügyletek.
Az eljárás lényege az, hogy a növekedési adóhitelre jutó adót (illetve már az arra vonatkozó feltöltést)
már nem kell teljesíteni pénzügyileg. Azt elkülönítve kell bevallani. Az adóhitel összegére jutó adó
negyedét a következő adóév első két negyedévének középső hónapjában kell pénzügyileg rendezni
(12,5-12,5%) [ezt már a feltöltéssel egy időben be kell vallani]. A fennmaradó részt (ami a végleges adó
és a már megfizetett előlegek különbözete) tekinti ezután az adózó adóelőlegnek 6 negyedéven
keresztül (követő adóév 3. és 4. negyedéve, illetve a követő második adóév).
Mivel az adóhitel számviteli eredményből indul ki, így az erre vonatkozó adóbevallásban úgy
érvényesíti az adóalap korrekciókat a cég, hogy azokat a végleges bevallás adatai alapján arányosan
veszi figyelembe (vagy ha 100%-ot meghalad az arány, akkor teljesen).
Ha a gazdálkodó olyan beruházást végez, amely következtében nő az állományi létszám, akkor a
növekmény 10 MFt-tal szorzott összegére jutó adót (9%-os kulccsal) nem kell megfizetnie társasági
adóként, hanem azt egyfajta „fejlesztési tartalékként” kezelve (előre) elszámolt értékcsökkenésnek kell
tekintei.

297
Az átalakulás alaphelyzetben NEM kedvezményezett. A kedvezményezett átalakulás
lényege az, hogy a társasági adózás szempontjából úgy tekintjük, mintha az átalakulás
meg sem történt volna. Ennek elsősorban akkor van jelentősége, ha az átalakulás
kapcsán átértékelték a megszűnő vállalkozás vagyonát, hiszen ekkor az átértékelési
többlet “azonnal” adókötelessé válik az átalakuláskor.

A kedvezményezett átalakulás kiemelt feltételeit lásd később.

Joganyag: 16. §

298
Az eszközök és kötelezettségek átértékelése a “számviteli” átértékelés (ez szerepel a
pénzügyi kimutatásokban) – ez kvázi “számviteli adózás előtti eredmény”.

KIMONDOTTAN az átértékelések miatt adózni kell, ha nem kedvezményezett. Két

témát azonban “kiemel” az átértékelések közül. A követelések leértékelését (pl.
követelés értékvesztése) kizárja, ugyanígy a céltartalékok állományváltozását is.

Ezeket a különbözeteket a jogelőd veszi figyelembe, kivéve a kiválást, ahol a jogutód

korrigál az első adóévben.

299
A nem kedvezményezett átalakulásnál az immateriális javaknál és a tárgyi eszközöknél
van egy kötelező korrekció. Ezt a számítást mutatja be a fenti fólián.

Ezeket a különbözeteket a jogelőd veszi figyelembe (ha kiválás, akkor csak az átadott
eszközökre).

300
Az átalakulás akkor lehet kedvezményezett, ha
 az átalakuláskor így döntenek és
 vállalják a nyilvántartási terheket és ezt rögzítik a létesítő okiratban és az adóbevallásban bejelentik és
 jogelőd és jogutód is csak társaság lehet és
 legföljebb 10%-nyi pénz mozog (újonnan kibocsátott részvény, jegyzett tőke) és
 szétválásnál mindenki arányos részesedést szerez vagy
 egyszemélyes beolvad saját tagjába.
(8) A jogutód társaság csak akkor jogosult az átalakulás útján átvett elhatárolt veszteség felhasználására (ideértve kiválás esetén a
fennmaradó adózó vagyonmérleg szerinti részesedése alapján meghatározott elhatárolt veszteségét is), ha
a) az átalakulás során benne - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatározott - közvetlen vagy közvetett többségi
befolyást olyan tag, részvényes szerez (rendelkezik), amely vagy amelynek kapcsolt vállalkozása a jogelődben ilyen befolyással az
átalakulás napját megelőző napon rendelkezett, és
b) a jogutód társaság az átalakulást követő két adóévben a jogelőd által folytatott legalább egy tevékenységből bevételt, árbevételt
szerez. Nem kell e feltételt teljesíteni, ha az adózó az átalakulást követő két adóéven belül jogutód nélkül megszűnik, továbbá, ha a
jogelőd tevékenysége kizárólag vagyonkezelésre irányult.

(8a) A jogutód társaság az átalakulás (egyesülés, szétválás) útján átvett elhatárolt veszteséget adóévenként
legfeljebb olyan arányban használhatja fel, amilyen arányt a jogutód társaságnál a jogelőd által folytatott
tevékenység folytatásából származó adóévi bevétel, árbevétel a jogelőd ugyanezen tevékenységből
származó bevételének, árbevételének az átalakulást (egyesülést, szétválást) megelőző három adóév
átlagában számított összegében képvisel. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha a jogelőd
tevékenysége kizárólag vagyonkezelésre irányult(9) Az adózó nem jogosult az adóévben és az azt megelőző
bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteség felhasználására, ha benne olyan adózó szerez - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával megállapított - közvetlen vagy közvetett többségi befolyást (ide nem értve
az átalakulással történő részesedés szerzést), amely e befolyása megszerzését megelőző két adóévben (a jogelődje
tagi, részvényesi jogviszonyát is figyelembe véve) nem állt folyamatosan az adózóval vagy jogelődjével kapcsolt
vállalkozási viszonyban. E rendelkezés hatálya nem terjed ki az adózóra
a) ha a többségi befolyás megszerzését megelőzően az általa vagy a többségi befolyást megszerző társaság által
kibocsátott részvényeknek legalább egy részét a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott szabályozott piacra már
bevezették, vagy
b) ha a társaság a tevékenységét a többségi befolyás megszerzését követő két adóévben tovább folytatja és
ba) annak természete jelentősen nem tér el a többségi befolyás megszerzését megelőzően végzett tevékenységtől,
azzal, hogy a tevékenység jelentős változását jelenti különösen az üzleti tevékenység során nyújtott szolgáltatások,
értékesített termékek, kezelt vagyon, értékesítési piac, ügyfélkapcsolatok körének az alapvető változása, ideértve, ha a
kereskedelmi, termelői, szolgáltatói tevékenységet vagyonkezelői tevékenység váltja fel,
bb) a tevékenységből mindkét adóévben bevételt, árbevételt szerez.
301
Az átalakulás akkor lehet kedvezményezett, ha
 az átalakuláskor így döntenek és
 vállalják a nyilvántartási terheket és ezt rögzítik a létesítő okiratban és az adóbevallásban bejelentik és
 jogelőd és jogutód is csak társaság lehet és
 legföljebb 10%-nyi pénz mozog (újonnan kibocsátott részvény, jegyzett tőke) és
 szétválásnál mindenki arányos részesedést szerez vagy
 egyszemélyes beolvad saját tagjába.
(8) A jogutód társaság csak akkor jogosult az átalakulás útján átvett elhatárolt veszteség felhasználására (ideértve kiválás esetén a
fennmaradó adózó vagyonmérleg szerinti részesedése alapján meghatározott elhatárolt veszteségét is), ha
a) az átalakulás során benne - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatározott - közvetlen vagy közvetett többségi
befolyást olyan tag, részvényes szerez (rendelkezik), amely vagy amelynek kapcsolt vállalkozása a jogelődben ilyen befolyással az
átalakulás napját megelőző napon rendelkezett, és
b) a jogutód társaság az átalakulást követő két adóévben a jogelőd által folytatott legalább egy tevékenységből bevételt, árbevételt
szerez. Nem kell e feltételt teljesíteni, ha az adózó az átalakulást követő két adóéven belül jogutód nélkül megszűnik, továbbá, ha a
jogelőd tevékenysége kizárólag vagyonkezelésre irányult.

(8a) A jogutód társaság az átalakulás (egyesülés, szétválás) útján átvett elhatárolt veszteséget adóévenként
legfeljebb olyan arányban használhatja fel, amilyen arányt a jogutód társaságnál a jogelőd által folytatott
tevékenység folytatásából származó adóévi bevétel, árbevétel a jogelőd ugyanezen tevékenységből
származó bevételének, árbevételének az átalakulást (egyesülést, szétválást) megelőző három adóév
átlagában számított összegében képvisel. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha a jogelőd
tevékenysége kizárólag vagyonkezelésre irányult(9) Az adózó nem jogosult az adóévben és az azt megelőző
bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteség felhasználására, ha benne olyan adózó szerez - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával megállapított - közvetlen vagy közvetett többségi befolyást (ide nem értve
az átalakulással történő részesedés szerzést), amely e befolyása megszerzését megelőző két adóévben (a jogelődje
tagi, részvényesi jogviszonyát is figyelembe véve) nem állt folyamatosan az adózóval vagy jogelődjével kapcsolt
vállalkozási viszonyban. E rendelkezés hatálya nem terjed ki az adózóra
a) ha a többségi befolyás megszerzését megelőzően az általa vagy a többségi befolyást megszerző társaság által
kibocsátott részvényeknek legalább egy részét a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott szabályozott piacra már
bevezették, vagy
b) ha a társaság a tevékenységét a többségi befolyás megszerzését követő két adóévben tovább folytatja és
ba) annak természete jelentősen nem tér el a többségi befolyás megszerzését megelőzően végzett tevékenységtől,
azzal, hogy a tevékenység jelentős változását jelenti különösen az üzleti tevékenység során nyújtott szolgáltatások,
értékesített termékek, kezelt vagyon, értékesítési piac, ügyfélkapcsolatok körének az alapvető változása, ideértve, ha a
kereskedelmi, termelői, szolgáltatói tevékenységet vagyonkezelői tevékenység váltja fel,
bb) a tevékenységből mindkét adóévben bevételt, árbevételt szerez.
302
A speciális adóalapokat a törvény úgy határozza meg, hogy külön paragrafusba
helyezi el és visszahivatkozik a korábbi („normál”) vállalkozási szabályokra. Ezek
meglehetősen speciális kört érintenek. Az adóalap kiszámításának szabályait a 9. –
15/A.§§-ok tartalmazzák.

Egy gyakrabban előforduló helyzetre felhívjuk a figyelmet. Ha a közhasznúsági

minősítés megszerzését követő két éven belül a közhasznú nonprofit gazdasági
társaság megszűnik vagy közhasznú besorolását elveszti, akkor visszamenőlegesen
adókötelezettsége keletkezik (figyelési időszak).

303
Joganyag: 9-13/A. §§
Ez az ábra azt mutatja meg, hogy az adóalap megállapítása ugyanúgy működik, mint egy “normál”
cégnél, csak bizonyos adóalap-korrekciók elmaradnak, illetve egyes helyzetekben megosztás történik
és az adóalap egy része mentesül az adó alól.
Egy rövid, erősen leegyszerűsített példa a működési logikára (KÖZHASZNÚ non-profit társaság):
Közhasznú bevétel: 100 (ebből 70 támogatás jellegű)
Vállalkozási bevétel: 50
Közhasznú ráfordítás: 70
Vállalkozási ráfordítás: 30
---------------------------------------
Eredmény = adóalap = 50
Adóalap-korrekciók (az egyszerűség kedvéért) nincsenek.
Arány: 100/(100+50) = 66,67%
50 * 9% = 4,5, lenne, de ebből nem fizet meg (mert MENTES a 20. § alapján) 66,67%, vagyis 3. Így az
adó 1,5 lesz.
Itt lehetnek speciális korrekciók. Ha pl. maradt volna köztartozás év végére, akkor a támogatás
összegével (70) emelni kellett volna az adóalapot. Ekkor a számolás:
50 + 70 (adóalap korrekció) = 120 (ez az adóalap)
120 * 9% = 10,8. A mentes rész ekkor is jár. A mentes rész tehát 22,8 * 66,67% = 7,2, így az adó 3,6
lesz.
A vállalkozási tevékenységből bizonyos ingatlanokkal kapcsolatos témákat „kivettek” 2016-tól.

304
A közhasznú nonprofit társaságok adóalapja BIZONYOS általános (szokásos) adóalap-korrekciók alkalmazását jelenti. Ezt évente
ellenőrizni kell a 13/A §-ban.

Jelenlegi csökkentők, ahol (+/-) van, ott van a növelő párja is!:
 elhatárolt veszteség
 céltartalék (+/-)
 terven felüli écs visszaírása, ha korábban nem lehetett érvényesíteni a leíráskor
 écs (+/-)
 osztalék
 részesedés kivezetése (jogutód nélküli megszűnés miatt)
 tanuló foglalkoztatása után a minimálbér 24 és 12%
 továbbfoglalkoztatott tanuló szochó kétszeres elszámolása
értékvesztés visszaírása miatti bevétel (+/-)
 társasház tulajdonosaként megszerzett bevétel
 forint/deviza áttérés (+/-)
 bírsághoz kapcsolódó (+/-)
 saját K+F
 adóellenőrzés, önellenőrzés miatti korrekció (+/-)
 megváltozott munkavállaló bére (max. minimálbér és 20 fő alatt!)
 átlagos állományi létszám növelés miatti korrekció (mikro-nál!) (+/-)

Csak növelők
 nem vállalkozás érdekében felmerült költség
 elengedett követelés
 alultőkésítés
 a kapott támogatás HA van köztartozása

Az arányosítás: (közhasznú tevékenységből származó bevétel + ehhez kapott támogatás + arányos kamat)/bevétel. Ennek
feltétele a köztartozás mentesség!

Ez nem az összes adómentesség, de ezek fordulnak elő leggyakrabban. (Joganyag: 20. §)

305