Felvilágosodás

A felvilágosodás egy európai művelődéstörténeti korszak, amely nagyjából az

angol ipari forradalomtól a francia polgári forradalomig tart.

Jellemzői:
- A filozófia, és az újkori tudományok áthatják a civil életet, az irodalmat
- A tekintélyelvű gondolkozás megszűnik
- Az előítéletesség véget ér
- Háttérbe szorul az egyház szerepe, vallási toleranciára való törekvés
- Megfogalmazódnak az emberi és polgári jogok, a szabad,
kötöttségektől mentes polgári lét a minta
- abszolutizmussal, feudalizmussal szemben álló eszme
- Tudományok fejlődnek, nagyon hangsúlyuk lesz a hétköznapi életben.
Pl.: Orvostudomány, csillagászat, fizika…
- Szemben állt minden előtte lévő korszakkal, mert sötétnek, és
barbárnak nyilvánította azokat.

A felvilágosodást két nagy eszme övezi: a fejlődéseszme, és a

nevelődéseszme.

Fejlődéseszme:A történelmet felfelé ívelő mozgásnak képzelte, ami

szakadatlan előrehaladást jelent, és ami végül az értelem győzelméhez vezet.
Azt jelenti, hogy a történelem nem egy ismétlődő folyamat, nem végez
körmozgást, mindig új dolgok megismerésére törekszik, és sosem tér vissza az
előző, sötét korokhoz.

Nevelődéseszme: A nevelődéseszme a személy önkiteljesedését jelenti. A

korszakban a tanult, művelt polgárság kialakulására törekedtek, mert úgy
gondolták így hozhatnak létre egy igazságosabb, és boldogabb társadalmat.

A korszak filozófiai irányzatai:

A korszak legfontosabb filozófiai kérdése, hogy hogyan ismeri meg az elme a
fizikai világot, hogyan szerez róla pontos ismereteket.
Racionalizmus: az embert természeti lénynek tekintette. Az eszme
legfontosabb jellemzője a természet megismerésének, és uralásának vágya.

Gondolkodói: Descartes, Pascal.

Descartes szerint az ismeretek nagy része magából az értelemből ered. Úgy
gondolta mindenben kételkednünk kell, mindent mindennel össze kell
vetnünk, és csak így szerezhetjük meg a tökéletes tudást.

Empirizmus, vagy szentimentalizmus:

Gondolkodók: Locke, Hume, Rousseau.
Jelentése: észlelet, megfigyelés, érzékelés, észlelés. Eszerint a filozófiai eszme
szerint minden tudást tapasztalatok árán szerezhetünk meg.

Deizmus: Isten megteremti a világot, de magára hagyja, a természeti

törvényekre bízza.

Teizmus: Isten a világ megteremtője, és egyben gondviselője

Panteizmus: Isten maga a természet, a világon mindenütt megtalálható.
Materializmus: Isten létét tagadó eszme.

A felvilágosulás irodalma
- Tanító jellegű irodalom, ami a szépirodalom hanyatlását idézi elő
- Társadalmi, harcos szerep
- Politikai, jogi, társadalmi kérdések válnak központivá
- A tudományok az irodalom nyersanyagává válnak
- Filozófiai, publicisztikai művek
- Írók függetlenné válnak
- Kialakul az irodalmi élet intézményrendszere
- A korszakban az „író” kifejezés már nem arisztokratákra, hanem
polgárokra is értendővé válik
- Az irodalom rangja megnő
- Görög római minták szerint alkottak
- A szabályok normává váltak
- A régi, antik művekből szabályokat hoztak létre, és aszerint alkottak

Az irodalom fő irányzatai a klasszicizmus, szentimentalizmus voltak, de

ezen kívül jelen volt még a késő barokk, és a rokokó is a korszakban.

Klasszicizmus:Mértéktartás, ésszerűség, egyszerű formák, világos szerkezet

jellemezte. Programszerűen kapcsolódott az antikvitáshoz. A klasszicista
poétika elveiben kimutatható a racionalizmus hatása.
Szentimentalizmus:a XVIII. század utolsó harmadától jelentkezik,
jelentése érzés, érzelem. Átmenet a klasszicizmus és a romantika között.
Középpontjában az ember, mint érzelmi lény állt. A művek legtöbbször a
belső, érzelmi világ leírására törekedtek. A lélekrajz, és a vallomás voltak az
irányzat fő műfajai. A szentimentalizmus csak az irodalomban jelentkezett.

Felvilágosult alkotók:

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Voltaire: Candide
Goethe: Faust
Rousseau (Felvilágosodással ellentétes gondolatok is megjelennek)

A felvilágosodás a XVIII.-XIX. századot átölelő történelmi, szellemi, művészeti

korszak volt, amely során az egyház, a babonásság, és a hiedelmek háttérbe
szorultak, a természettudományok felerősödtek, az irodalmi élet
megszerveződött, virágozni kezdett. A műveltség népszerűvé vált, egy
tanultabb polgári társadalom jött létre. Az utókor nagyon sok reformot, újítást,
mintát köszönhet a felvilágosodás korának.