Gondolj valamire, amit az elmúlt 24 órában tettél , és valaki életét szebbé tette.
Lehet, hogy nehezen találsz egyet, mert több százat is tettél ilyet...
Természetes módon tesszük ezt...
Ha sikerült egynél megállapodnod, gondold végig, hogyan tette ez a másik ember életét
szebbé. Mit érzett? Milyen szükséglete elégült ki?
Amikor erre figyelsz, mit érzel? Mit érzel, ha tudod, hogy ő úgy érzett?
Vannak olyan szavak a fejünkben, amelyek ezen a bolygón az erőszak terjedéséhez járulnak
hozzá.
Tegyük valaki fejébe ezeket a szavakat, és legyen ő a főnök, döntsön ő, és még adjon az egyik
ítéletért jutalmat, a másik ítéletért büntetést.
Jó hírem is van:
Megmutatom, hogyan élvezd ezt, és hogyan segíthetsz neki abban, hogy megértse, amit
valójában mondasz neki.
KÉRDÉS: Nem lehet, hogy az agresszió belénk van építve eredetileg? M. Maid írta valahol
(ha igaz, hogy tényleg ő) hogy vajon mikor boldog egy férfi? – Amikor asszony és gyerek
nélkül vadászni indul. (szimbolikusan értve a vadászatot, mint a karrier építését)
VÁLASZ:Az érvényesülés beépített, az agresszió nem. csak akkor alakul ki, ha megtanítjuk a
szégyent, a bűntudatot... ahol ezeket nem ismerik, ott nincs agresszió sem.
Amikor kiderül miről van szó, mindenki azt mondja, ó hát ez nagyon egyszerű, hiszen csak
meghallani és kimondani kell két dolgot.
Amikor elkezdik megtenni, akkor azt mondja mindenki, hú- ez nagyon bonyolult... nagyon
nehéz kimondani, nagyon nehéz meghallani azt a két dolgot.
Attól nehéz, hogy ugyan eddig megtanultuk, hogy megkérdezzük egymástól: hogy vagy?.. de
nem tanultuk meg, hogy kell rá válaszolni.
Ahhoz hogy jól ki tudjuk fejezni, hogy hogyan vagyunk, ismerni kell az élet nyelvét.
Meg kell tudni mutatni, hogy valóságban mit érzünk belül!
A túlélésünk függ tőle, hogy foglalkozzunk vele.
A második dolog: ha valaki megkérdezi hogy vagyunk, azt is közölnünk kell vele, hogy
hogyan tehetné szebbé az életet a számunkra. Tudnia kell azt is, hogy az, amit szeretnénk,
hogy megtegyen, nem követelés, hanem csak kérés. Nem kell megtennie, szabadon dönthet,
hogy megteszi, vagy sem.
Először azt szeretted volna, hogy valaki meghallgassa, ami a te szivedet nyomja...
Semmi olyan nem volt a közlésben, hogy nem akarna beszélni velem, nincs benne teljes
visszautasítás – ezeket nem hallottam!.
KÉRDÉS: Mit tegyünk, ha fel vagyunk dúlva, és nem tudjuk ezt meghallani, és azt
válaszolni, ami helyes?
VÁLASZ: Ha a régi módon reagálnánk ilyenkor egyrészt magunkat hibáztatnánk, hogy -nem
kellet volna beszélni vele erről – esetleg őt hibáztatnánk, hogy őt semmi nem érdekli...
Ha túl sok a fájdalom ahhoz, hogy odafigyeljek, mert a régi minták nagyon mélyen bennünk
élnek, akkor
CSÖNDben maradok
Ha elkezdek bűntudatot érezni, akkor nem szólalok meg... veszek egy mély lélegzetet
együttérzést adok magamnak
megpróbálok összekapcsolódni az érzéseimmel
a saját belső világommal
ez az érzés a tragikus kifejeződése a saját belső szükségleteimnek
ha öszekapcsolódom evvel a belső szükségletemmel, megkönnyebbülök
ez egy nagy felszabadulás-érzéssel jár együtt!
ha összekapcsolódom a belső szükségletemmel, akkor utána már képes vagyok arra, hogy a
másik ember szükségleteire vagy érzéseire figyeljek.
Tanuljuk meg, hogyan tudjuk a szükségletét meghallani a fájdalom mögött.
Egyszer Palesztinában voltam egy menekülttáborban. Sok ember gyűlt össze, és amikor
megtudták, hogy Amerikából jöttem, egy ember felállt, és rámordított, hogy GYILKOS!!!!
Ha meghalljuk, hogy a másik ember hogy van, megtaláljuk hogy mindannyiunk életét szebbé
tegyük.
Az első lépés: meg kell mutatni, hogy tévesen gondolják, hogy ők felelősek egy másik ember
érzéseiért. Azért mert ezt gondolják, megpróbálnak minden érzést belül tartani, mert attól
félnek, hogy megsértenek másokat, és bűntudatot éreznek emiatt.
Ha megmutatjuk nekik a másik lehetőséget, akkor sokszor egy olyan állapoton mennek
keresztül, amit én szörny-állapotnak nevezek.
Ha nem hangoztatod, csak belül tudod ezt, AKKOR leszel képes kimutatni a megértést iránta.
KÉRDÉS: Mi az én felelősségem?
VÁLASZ: Ő azért felelős:, hogy
1: mi volt a szándéka. (ha azt akarta, hogy rosszul érezzem magam, akkor viselni fogja ennek
a következményeit), és
2: hogyan mondta, amit mondott.
(példa: ha ő azt mondta, kövér vagyok, akkor értelmezhetem úgy, hogy még mindig jobb ha
kövér vagyok, mintha az agyam lenne csökevényes)
KÉRDÉS: Ahhoz hogy ezt meg tudjam tenni, autonóm személyiségnek kell lennem, hogy ne
függjek mástól
VÁLASZ: A cél: összekapcsolódni az emberekkel, és hogy élvezzük közben, hogy egymás
jólétéhez hozzájárulunk. Ha nem ez a célunk, akkor nem akarjuk használni a erőszakmentes
kommunikációt. Felelősek vagyunk a szándékainkért és a cselekedeteinkért.. Én 30 éves
koromig nem gondolkodtam el ezen, és úgy válaszoltam az embereknek, ahogy tanultam.
Az erőszakmentes kommunikáció feltételezi, hogy tudatosak vagyunk abban, hogy hogyan
szeretnénk élni.
Már sajnos csak néhány perc maradt, de még nem beszéltünk róla, hogy hogyan fejezzük ki a
köszönetünket.
Ne dícsérjünk! Ez erőszakos kommunikáció. Főleg, ha jutalmazásra és/vagy motiválásra
használjuk.
Hogyan mondjunk úgy köszönetet, hogy ne manipuláció legyen?
Abból induljunk ki, hogy ÜNNEPeljük, meg, hogy a másik cselekedete hogyan tette szebbé
az életünket, mit tett, ami tetszett, magunkba nézünk, és elmondjuk, hogyan érzünk, és milyen
szükségletünk elégült ki az ő cselekedete kapcsán. Ezt igazán értékelik és élvezik az emberek!
A rendőrök is sokszor idő szűkében vannak. Sokszor magyarázatot próbálnak adni, amikor
pedig együttérzésre volna szükség.
KÉRDÉS: Van-e rá esély, hogy akik magasabb körökben mozognak a saját érdekeik mentén,
azok is megtanulják ezt a nyelvet?
VÁLASZ: egyrészt azokban a szervezetekben megtaníthatjuk az embereket az erőszakmentes
kommunikációra, amelyekben nagy hatalommal rendelkező emberek dolgoznak, hogy hogyan
lehet azokkal kommunikálni, hogy ne csak a szörnyeteget lássák bennük.
Lehet a lakosokat megtanítani arra, hogy a saját lakóterületükön, ha valami változást
szeretnének elérni, hogyan lehet esélyük azokkal az emberekkel beszélni, akik a
változásokban dönthetnek, akiknek hatalmuk van.
És igen, azok az emberek, akik uralkodnak, akik megfélemlítenek, akik büntetnek, vagy
megszégyenítenek, nekik is meg tudjuk mutatni, hogy az együttműködés erejével mennyivel
hatékonyabban működhet egy szervezet, mint a régi módon. Meg tudjuk mutatni nekik, hogy
mennyit fizetnek azért, amit mások félelemből tesznek meg nekik, mennyire elembertelenít,
ha jutalomért teszik, és mennyivel gördülékenyebb, gyorsabb, összehangoltabb minden, ha
valódi együttműködés alakul ki.
Itt be kell fejeznünk, mert 9 órakor egy következő helyen várnak rám.
Remélem a mai este segített az életeteket szebbé tenni.