Sei sulla pagina 1di 7

2003 március 13.

18 óra, Budapest, Napfényes Élet Alapítvány


Marshall Rosenberg
Az erőszakmentes kommunikációról
Az előadáson jegyzetelte: Bogár Zsuzsanna

A mai beszélgetésen arról fogunk beszélni, hogy mi az erőszakmentes kommunikáció célja,


hogyan lehet megvalósítani saját magunkkal szemben, hogyan tudunk ilyen módon másokhoz
kapcsolódni, és hogyan tudunk szervezeteket létrehozni.

Gondolj valamire, amit az elmúlt 24 órában tettél , és valaki életét szebbé tette.
Lehet, hogy nehezen találsz egyet, mert több százat is tettél ilyet...
Természetes módon tesszük ezt...
Ha sikerült egynél megállapodnod, gondold végig, hogyan tette ez a másik ember életét
szebbé. Mit érzett? Milyen szükséglete elégült ki?

Amikor erre figyelsz, mit érzel? Mit érzel, ha tudod, hogy ő úgy érzett?

Sok országban feltettem ezt a kérdést.


Tudsz valamit, ami ennél jobb érzést okoz?
Mindenféle kultúrában élő emberek egyetértettek abban,. hogy a legjobb dolog az emberek
életet szebbé tenni.
Ebben egyetértés van.

Az erőszakmentes kommunikáció eszközt nyújt ahhoz, hogy az emberek valóban szebbé


tehessék egymás életét.
Azért nem működik ez eredetileg így, mert másfajta játékra tanították meg őket.
Ahelyett, hogy azt tanították volna, hogyan tehetnék szebbé egymás életét, arra tanították meg
őket, hogy azt a játékot játsszák, hogy „kinek van igaza?”.

Vannak olyan szavak a fejünkben, amelyek ezen a bolygón az erőszak terjedéséhez járulnak
hozzá.

Emberek, akik az embertársaik jólétéhez szeretnének alapvetően hozzájárulni, mégis azt a


játékot játsszák, hogy kinek van igaza, ki a nyertes... csupán azért, mert a fejükben ilyen
szavak vannak:
helyes helytelen
normális hülye
önző önzetlen
kedves nem kedves
intelligens buta

Tegyük valaki fejébe ezeket a szavakat, és legyen ő a főnök, döntsön ő, és még adjon az egyik
ítéletért jutalmat, a másik ítéletért büntetést.

Úgy programoztak bennünket, hogy ne tegyük , amit szeretnénk, és az erőszakot élvezetessé


tegyék számunkra.

Akik az erőszakmentes kommunikációt választják, azt választják, hogy hozzájárulnak egymás


jólétéhez, még akkor is, amikor konfliktusok merülnek fel.
KÉRDÉS : hogyan tudjuk elkerülni ezeknek a szavaknak a használatát?
VÁLASZ: úgy tűnik a kutatásokból, hogy 8000 éve ezt tanítják, ezért nem tudjuk elkerülni. A
tréning azt mutatja meg, hogyan legyünk tudatosak, amikor ezeket a szavakat használjuk, és
hogyan fordítsuk le az Élet Nyelvére.

4 csodálatos érzésünk van, amit ébresztőórának használhatunk, ezek


a depresszió
a bűntudat
a szégyen és
a düh.

Nem tudjuk elkerülni ezeknek a szavaknak a használatát, de ezek az érzések felébresztenek


bennünket, és tudjuk, hogy akkor le kell fordítani ezeket a szavakat az élet nyelvére.

KÉRDÉS: Miért terjedt el az erőszakos kommunikáció?


VÁLASZ: Walter Wick (?) keresztény teológus szerint azért, mert uralmi rendszerben éltünk.
Azzal kezdődött, hogy néhányan azt gondolták, hogy jobbak, mint a többiek és joguk van a
többieket kontrollálni.
Az uralmi rendszerek megkövetelik, hogy az emberek abban higyjenek, hogy a legjobb dolog,
hogyha engedelmeskednek.
Az elmúlt néhány száz évben próbáljuk kitalálni, hogy milyen az a demokrácia... még nem
igazán sikerült eddig teljesen...
Vannak olyan kulturák, ahol teljesen hiányzik az erőszak, ott nem mentek keresztül ezeken a
folyamatokon. Ruth Benedict(?) és Margaret Mead (?) írtak erről , ők antropológusok.
Ezekben a kulturákban nem tanulták meg az uralmi rendszereket.

Van egy rossz hírem:


Ha az új módszert használod, a másik ember még mindig a régi módon hallhatja, amit
mondasz!

Jó hírem is van:
Megmutatom, hogyan élvezd ezt, és hogyan segíthetsz neki abban, hogy megértse, amit
valójában mondasz neki.

KÉRDÉS: Hogyan fordul meg az erőszak?


VÁLASZ: Sok országban ezt kérdezik.
Vannak családokban élő szörnyek.
Rettenetes, hogy egyeseknek mennyit kell szenvedni családon belüli erőszakosságtól.
Vannak például gyerekek, aki azt merészelik mondani, hogy : NEM.
Hogyan viszonyuljunk ehhez?
Keresnek egy eszközt.

KÉRDÉS: Nem lehet, hogy az agresszió belénk van építve eredetileg? M. Maid írta valahol
(ha igaz, hogy tényleg ő) hogy vajon mikor boldog egy férfi? – Amikor asszony és gyerek
nélkül vadászni indul. (szimbolikusan értve a vadászatot, mint a karrier építését)
VÁLASZ:Az érvényesülés beépített, az agresszió nem. csak akkor alakul ki, ha megtanítjuk a
szégyent, a bűntudatot... ahol ezeket nem ismerik, ott nincs agresszió sem.

KÉRDÉS: Csak emberek között van agresszió?


VÁLASZ: Amikor az állatok agresszivek, akkor az a céljuk, hogy megvédjék magukat, az
ilyen érvényesülést én nem nevezném agressziónak. Ha más módot találunk az embereknek,
hogy más módon is meg tudják magukat védeni, akkor elkerülhető az erőszak.

Amikor kiderül miről van szó, mindenki azt mondja, ó hát ez nagyon egyszerű, hiszen csak
meghallani és kimondani kell két dolgot.

Amikor elkezdik megtenni, akkor azt mondja mindenki, hú- ez nagyon bonyolult... nagyon
nehéz kimondani, nagyon nehéz meghallani azt a két dolgot.

Gondolj valakire, akinek nem szereted a viselkedését.


Megmutatom, hogyan kommunikálhatsz vele.

Mondd el neki, hogy HOGY VAGY.


Mutasd meg neki, mit érzel, hogy vagy, mikor a másik azt a bizonyos viselkedést mutatja.

Attól nehéz, hogy ugyan eddig megtanultuk, hogy megkérdezzük egymástól: hogy vagy?.. de
nem tanultuk meg, hogy kell rá válaszolni.
Ahhoz hogy jól ki tudjuk fejezni, hogy hogyan vagyunk, ismerni kell az élet nyelvét.
Meg kell tudni mutatni, hogy valóságban mit érzünk belül!
A túlélésünk függ tőle, hogy foglalkozzunk vele.

Gyakran mondják nekem, hogy „nekem egy csodálatos férjem van....”


tudják, hogy hogy folytatják?
(közönség: ) „DE” / „BUT” (nevetés)
IGEN!
DE sosem tudom, hogyan érez, mi van benne, mire van szüksége...

EZ a helyes válasz a „hogy vagy?” kérdésre.


Az érzéseket, és a szükségleteket kell elmondani.
Vannak emberek, akik hosszú évek óta élnek együtt, és nem tudják egymásról, hogy a másik
mit érez, és mire volna szüksége.
Ha olyan emberrel szeretnél kommunikálni, akivel rosszban vagy, ne legyen kritika abban,
amit mondasz.
Minden kritikus szóért megfizetjük az árát!
Amikor azt mondjuk róluk, hogy valami rossz bennük, akkor ŐK is azt gondolják, hogy
valami rossz bennük.

A második dolog: ha valaki megkérdezi hogy vagyunk, azt is közölnünk kell vele, hogy
hogyan tehetné szebbé az életet a számunkra. Tudnia kell azt is, hogy az, amit szeretnénk,
hogy megtegyen, nem követelés, hanem csak kérés. Nem kell megtennie, szabadon dönthet,
hogy megteszi, vagy sem.

KÉRDÉS: Hogyan legyünk őszinték kritika és követelés nélkül?


VÁLASZ: Mondd el hogyan érzel velem kapcsolatban. Most én játszom azt a személyt, akire
gondoltál, az előbb, akivel problémád van.
Hallgató: „Amikor beszélsz velem, félek tőled, pedig szeretlek, fontos vagy a számomra, azt
hiszem azért félek, mert nem tudom, hogy mit vársz tőlem, hogy hogyan viselkedjek”
VÁLASZ: Ez olyan, mintha te már ismernéd egy kicsit ezt a nyelvet! De egy kicsit lehet
javítani azon amit mondtál, egyértelműbbé lehet tenni.
Ma este megtanítlak, hogy mit tehetsz, ha valaki „sakálfülekkel” hallgat.
Ha én vagyok a másik, kritikát hallok abból, amit mondtál.
Az emberek bármiből képesek kritikát hallani!
Most én játszom a te szerepedet, játszd te az övét.
Mit mondana válaszul arra amit mondtál?
Hallgató: Hát ha jó napja van, de az nagyon ritka akkor semmit... de szinte mindig rossz napja
van, akkor .... talán azt... hogy
-Nem érdekel!
Rosenberg: Csodálatos ajándékot kaptam tőled!
Abból amit mondtál, megtudtam, hogy TE HOGY VAGY.
Ezt a gondolatunkat néha hangosan kimondjuk, de lehet, hogy csak magunkban
végiggondoljuk... Amit ő mond, mi abból csak azt halljuk meg, hogy Ő HOGY VAN... és azt,
hogy MI AZ AMI SZÁMÁRA SZEBBÉ TENNÉ AZ ÉLETET.

Először azt szeretted volna, hogy valaki meghallgassa, ami a te szivedet nyomja...
Semmi olyan nem volt a közlésben, hogy nem akarna beszélni velem, nincs benne teljes
visszautasítás – ezeket nem hallottam!.

KÉRDÉS: Mit tegyünk, ha fel vagyunk dúlva, és nem tudjuk ezt meghallani, és azt
válaszolni, ami helyes?

VÁLASZ: Ha a régi módon reagálnánk ilyenkor egyrészt magunkat hibáztatnánk, hogy -nem
kellet volna beszélni vele erről – esetleg őt hibáztatnánk, hogy őt semmi nem érdekli...
Ha túl sok a fájdalom ahhoz, hogy odafigyeljek, mert a régi minták nagyon mélyen bennünk
élnek, akkor
CSÖNDben maradok
Ha elkezdek bűntudatot érezni, akkor nem szólalok meg... veszek egy mély lélegzetet
együttérzést adok magamnak
megpróbálok összekapcsolódni az érzéseimmel
a saját belső világommal
ez az érzés a tragikus kifejeződése a saját belső szükségleteimnek
ha öszekapcsolódom evvel a belső szükségletemmel, megkönnyebbülök
ez egy nagy felszabadulás-érzéssel jár együtt!
ha összekapcsolódom a belső szükségletemmel, akkor utána már képes vagyok arra, hogy a
másik ember szükségleteire vagy érzéseire figyeljek.
Tanuljuk meg, hogyan tudjuk a szükségletét meghallani a fájdalom mögött.

KÉRDÉS: Mi történik, ha az én nyugodtságom teszi dühössé?


VÁLASZ: TE nem tudsz feldühíteni senkit. Te nem tudsz megsérteni senkit. És senki nem tud
téged megsérteni.
Mit teszel olyankor, amikor valaki dühössé válik amikor te valami tettél?
Hogyan élvezhessem a dühöt, ha azt gondolom, hogy én okoztam?
Ne vállalj felelősséget az ő érzéseiért.
Ne gondold, hogy ő azért mérges, mert te valamit mondtál.
Mérges, mert valami történt benne.

Vagy valami szükséglete nem nyert kielégítést az én viselkedésem által.


Vagy olyan módon gondolkodik, hogy a szükségleteivel nem kapcsolódik össze.
Én meghallom a dühöt, de nem hallom meg az ítélkezést.
Minden rossz szó TRAGIKUS KIFEJEZÉSE EGY KIELÉGÍTETLEN SZÜKSÉGLETNEK.

Egyszer Palesztinában voltam egy menekülttáborban. Sok ember gyűlt össze, és amikor
megtudták, hogy Amerikából jöttem, egy ember felállt, és rámordított, hogy GYILKOS!!!!

Figyeltem, mi él benne... ezt mondtam:

Másfajta támogatásra van szükséged, mint amit most Amerikától kapsz?

40 perccel később meghívott egy ramadán–vacsorára...

Ha meghalljuk, hogy a másik ember hogy van, megtaláljuk hogy mindannyiunk életét szebbé
tegyük.

Ha a kritikát halljuk meg, közel vannak a bombák.

Az első lépés: meg kell mutatni, hogy tévesen gondolják, hogy ők felelősek egy másik ember
érzéseiért. Azért mert ezt gondolják, megpróbálnak minden érzést belül tartani, mert attól
félnek, hogy megsértenek másokat, és bűntudatot éreznek emiatt.

Ha megmutatjuk nekik a másik lehetőséget, akkor sokszor egy olyan állapoton mennek
keresztül, amit én szörny-állapotnak nevezek.

NEM VAGYOK FELELŐS A TE ÉRZÉSEIDÉRT!!!!! –mondják... és megengedik


maguknak, hogy bárhogy viselkedjenek.

Ha nem hangoztatod, csak belül tudod ezt, AKKOR leszel képes kimutatni a megértést iránta.

KÉRDÉS: Mi az én felelősségem?
VÁLASZ: Ő azért felelős:, hogy
1: mi volt a szándéka. (ha azt akarta, hogy rosszul érezzem magam, akkor viselni fogja ennek
a következményeit), és
2: hogyan mondta, amit mondott.

Én azért vagyok felelős:


1: hogy mit hallok
2: hogyan értelmezem.

(példa: ha ő azt mondta, kövér vagyok, akkor értelmezhetem úgy, hogy még mindig jobb ha
kövér vagyok, mintha az agyam lenne csökevényes)

KÉRDÉS: Ahhoz hogy ezt meg tudjam tenni, autonóm személyiségnek kell lennem, hogy ne
függjek mástól
VÁLASZ: A cél: összekapcsolódni az emberekkel, és hogy élvezzük közben, hogy egymás
jólétéhez hozzájárulunk. Ha nem ez a célunk, akkor nem akarjuk használni a erőszakmentes
kommunikációt. Felelősek vagyunk a szándékainkért és a cselekedeteinkért.. Én 30 éves
koromig nem gondolkodtam el ezen, és úgy válaszoltam az embereknek, ahogy tanultam.
Az erőszakmentes kommunikáció feltételezi, hogy tudatosak vagyunk abban, hogy hogyan
szeretnénk élni.

KÉRDÉS: Gyerekekkel is működik?


VÁLASZ: Kortól függetlenül, igen!
Életünk első éveiben tökéletesen kommunikálunk. Az érzéseinket és a szükségleteinket
közöljük. Amikor csak oáztunk, megetettek bennünket, orvosi ellátásban részesültünk, és még
adót sem kellett fizetnünk. A másik nyelvet csak a szüleink tanították meg nekünk.
Saját szükségleteinket nem ismerjük, és a szükségleteink nyelvét sem ismerjük.
Az ötévessel ugyan más nyelvet használok, mint egy professzorral, mégis ugyanarról a
szükségletről beszélek.
Ha például tör zúz egy gyerek, milyen szükségletem nem elégül ki? a biztonságigény,
megvédeni az embereket és a dolgokat.
ilyenkor ezt mondhatom neki: „segítségre van szükségem”. „megtennéd, hogy összepakolsz
és jössz velem?”
„NEM!” – mondja ő
Ilyenkor nem kell meghallanod a „nem”-et!. A szükségletet kell meghallani! Van valamilyen
szükséglete, ami nem elégült ki.
Tiszteletteljes együttérzést kell kifejezni.
Amíg a gyerek nem érzi, hogy megértették, nem fogja meghallani, amit mondanak neki., amit
Te akarsz tőle.

Még az erő védelem céljából történő használatáról pár szót.


Vannak olyan helyzetek, amikor fontosabb előbb cselekedni, mielőtt bármit is mondanál.
Például, ha majdnem megfogja a forró kályhát, megfogjuk a kezét.
Felnőttel is vannak helyzetek, amikor nem kommunikálunk, hanem cselekszünk.
Fontos, hogy ez a cselekvés nem lehet büntetés!

Vannak iskoláink, ahol a tanárok és a diákok együtt tanulják ezt a nyelvet.


A gyerekek azt is megtanulják, hogyan segítsenek megoldani mások konfliktusait.
Izraelben is vannak ilyen iskolák. Ott 50 %-kal csökkentek az erőszakos cselekedetek.
A gyerekek, a tanárok és a szülők is résztvesznek.

Már sajnos csak néhány perc maradt, de még nem beszéltünk róla, hogy hogyan fejezzük ki a
köszönetünket.
Ne dícsérjünk! Ez erőszakos kommunikáció. Főleg, ha jutalmazásra és/vagy motiválásra
használjuk.
Hogyan mondjunk úgy köszönetet, hogy ne manipuláció legyen?
Abból induljunk ki, hogy ÜNNEPeljük, meg, hogy a másik cselekedete hogyan tette szebbé
az életünket, mit tett, ami tetszett, magunkba nézünk, és elmondjuk, hogyan érzünk, és milyen
szükségletünk elégült ki az ő cselekedete kapcsán. Ezt igazán értékelik és élvezik az emberek!

KÉRDÉS: Az üzleti életben a kommunikációt agresszióval helyettesítik az emberek.


VÁLASZ: Budapesten katonáknak tartottam előadást. Megkérdezték, a csata közepén
kezdjünk erőszakmentes kommunikációt használni?
Fontos volt, hogy megmutassuk, hogy idő hiányában az erőszakmentes kommunikáció a
hatékonyabb, más módon elérni a célt több időbe kerül.
Meg tudjuk mutatni, hogy hogyan dolgoztunk Palesztinában orvosokkal, akiknek naponta 160
beteget kellett ellátniuk. Ha valaki mérges volt, aki bement hozzájuk, azt mondták nincs
idejük avval törődni... egy orvos később ért oda az előadásra, mert még kezelt valakit. Az
történt, hogy mivel az amerikaiak lecsökkentették a rendelkezésre álló pénzkeretet a felére, és
így az orvosnak olcsóbb gyógyszert kellett adnia a páciensnek, mint korábban, az dühös lett, a
régi gyógyszerét akarta, erre az orvos, hogy alátámassza az igazát, a könyvtárból hozott
cikkeket, amiben megmutatta a betegnek, hogy az olcsóbb gyógyszer ugyanolyan hatékony, -
a végén mégis úgy ment el a beteg, hogy megfenyegette az orvost, hogy visszajön a bátyjával,
és majd megölik.

A rendőrök is sokszor idő szűkében vannak. Sokszor magyarázatot próbálnak adni, amikor
pedig együttérzésre volna szükség.

KÉRDÉS: Van-e rá esély, hogy akik magasabb körökben mozognak a saját érdekeik mentén,
azok is megtanulják ezt a nyelvet?
VÁLASZ: egyrészt azokban a szervezetekben megtaníthatjuk az embereket az erőszakmentes
kommunikációra, amelyekben nagy hatalommal rendelkező emberek dolgoznak, hogy hogyan
lehet azokkal kommunikálni, hogy ne csak a szörnyeteget lássák bennük.
Lehet a lakosokat megtanítani arra, hogy a saját lakóterületükön, ha valami változást
szeretnének elérni, hogyan lehet esélyük azokkal az emberekkel beszélni, akik a
változásokban dönthetnek, akiknek hatalmuk van.

És igen, azok az emberek, akik uralkodnak, akik megfélemlítenek, akik büntetnek, vagy
megszégyenítenek, nekik is meg tudjuk mutatni, hogy az együttműködés erejével mennyivel
hatékonyabban működhet egy szervezet, mint a régi módon. Meg tudjuk mutatni nekik, hogy
mennyit fizetnek azért, amit mások félelemből tesznek meg nekik, mennyire elembertelenít,
ha jutalomért teszik, és mennyivel gördülékenyebb, gyorsabb, összehangoltabb minden, ha
valódi együttműködés alakul ki.

KÉRDÉS: Politikai párt kért-e segítséget a kampányához, és ha igen győzött-e?


VÁLASZ: Párizsban egyszer egy miniszter együtt ebédelt a nővérével, aki az erőszakmentes
kommunikáció trénere. Csodálkozott azon a fajta kommunikáción, ahogyan a nővére a
férjével beszélt, amikor valami probléma merült fel. Vacsora után a miniszter megkérdezte a
nővérét, hogy mi is ez a dolog, és hogy adja át neki ezt a módszert, mert azonnal szüksége van
rá, hogy egy Algéria-Franciaország konfliktust meg tudjon oldani. Mitterrand alatt történt ez.
Észak Afrikában is történt segítségnyújtás, amikor törzsek között háború volt.

KÉRDÉS: Ha tettlegesség fenyeget, van valamilyen varázsmondat?


VÁLASZ: Együttérzés. Mi az ami él a másik emberben, arra kell figyelni.

Itt be kell fejeznünk, mert 9 órakor egy következő helyen várnak rám.
Remélem a mai este segített az életeteket szebbé tenni.