Sei sulla pagina 1di 4

Interjú Zsiráfnyelven – Jónai Éva Havával, Magyarországi nemzetközi EMK-

trénerrel

Jónai Éva Hava 1996 óta terjeszti Magyarországon az Erőszakmentes, Együttérző


Kommunikációt, és 2000 óta a nemzetközi szervezet által akkreditált trénerként
vezet tanfolyamokat, bemutató előadásokat. Az Erőszakmentes Kommunikáció
„becenevéről” -- a „zsiráfnyelvről” -- faggatjuk őt.

-- Miért pont Zsiráfnyelv? Mi köze hosszú nyakú barátunknak az


erőszakmentességhez, és főleg a kommunikációhoz?

A „zsiráfnyelv” elnevezés egy játékos metaforára utal, amit az Erőszakmentes,


Együttérző Kommunikáció (EMK) tanulása során használunk. Amikor ugyanezt a
kérdést én teszem fel egy bemutató előadás során, sokszor meglepődöm azokon az
ötleteken, amikkel a hallgatók állnak elő. Legutóbb azt hallottam valakitől, hogy a
zsiráfnak olyan magas a nyaka, hogy van ideje gondolkodni, amíg az érzései
felérnek a szívéből a fejébe. Marshall Rosenberg, aki az
Erőszakmentes Kommunikációt, mint megtanulható módszert kidolgozta,
azért választotta jelképül a zsiráfot, mert a szárazföldi állatok közül neki van a
legnagyobb szíve - 13 kilóra is megnő, hogy elegendő vérrel lássa el a fejet.
Számomra ez sokat mond ‒ a szív és a fej közötti kapcsolatról is - arról, amit Saint-
Exupéry regényében a róka így fejez ki a Kishercegnek: „Jól csak a szívével lát az
ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Szeretek még abba is
belegondolni, milyen békességben élhet az a lény, akinek a feje magasan a lombok
között van, ahol tiszta a levegő és csend van. A csend örömét legelőször egy
libegőn ülve éreztem meg... Olyan magasról nézve milyen tágas kilátás nyílik a
világra! Egy-egy probléma közepette, milyen jó, ha kitágul a látókörünk, ha el
tudunk csendesedni, és sok választási lehetőségre látunk rá. Einstein szerint
semmilyen problémát nem lehet megoldani azon a szinten, ahol a probléma van,
csak egy magasabb pontról rálátva vagyunk képesek megérteni az összefüggéseket,
és megtalálni a kivezető utat. A zsiráf ezt a szemléletváltást szimbolizálja az EMK-
ban.

Műhelymunka során bábokkal szoktuk eljátszani, hogyan lehet hatékonyan,


erőszakmentesen megoldani egy-egy helyzetet. Ilyenkor a zsiráf ellenpárja a sakál.
Nem mintha az egyik „jó", és a másik „rossz” volna. A különbség a „zsiráf” és a
„sakál” között az, hogy a „sakál” a mindennapjaink olyan helyzeteit képviseli,
amikor tehetetlennek érezzük magunkat, és reakcióinkkal többnyire egyre
mélyebbre kerülünk az elkeseredésbe és fájdalomba, míg a „zsiráf” szemlélete és
eszköze kivezető utat mutat az értelmetlen küzdelemből.

-- Miért fogott meg téged ez a módszer? Előtte sem kommunikálhattál túl


erőszakosan...

1
Köszönöm a bizalmat, amit a szavaidból hallok. A valóság azonban az, hogy ahogy
visszatekintek az életemre, elég sok olyan eset jut eszembe, amikor nem ismertem
más utat a tehetetlenségem, fájdalmam kifejezésére, mint önmagam és mások
hibáztatása, harag, sértődöttség, visszaütés és büntetés. Ha egy konfliktust nem
tudtam megoldani, vagy újra és újra megpróbálkoztam és megsérültem,
vagy igyekeztem „szőnyeg alá söpörni”az egészet; „túlélni a helyzetet” azzal, hogy
eltereltem a figyelmemet róla. Ma már tisztán látom, hogy mindig is bizalomra és
megértésre vágytam: hogy a konfliktus feloldásán keresztül őszintébb, mélyebb,
bensőségesebb kapcsolatba kerülhessek a másik emberrel. Az EMK eszközt nyújt
ehhez, és ahhoz is, hogy a belső konfliktusokat feloldva önmagammal is
harmonikusabb kapcsolatba kerüljek.

-- Nehéz megtanulni? Milyen képességek kellenek hozzá? Milyen helyzetekben


használhatjuk?

Marshall Rosenberg gyakran nevezi „zsiráf-táncnak” ezt a kommunikációt. A tánc


négy egyszerű alaplépésből áll, és ketten vagy többen táncolhatják együtt. Akinek
már a „vérében vannak” lépések, nem is kell odafigyelnie a lábára; könnyedén,
elegánsan táncol, gyönyörűség látni is, nemhogy belülről megélni! Így szerettem
bele én is ebbe a táncba.

Aki még csak tanulja a lépéseket, előfordul, hogy erőfeszítéseket tesz, mégis
gyakran megrántja, meglöki partnerét, vagy éppen rálép a lábára. Azt mondják,
nem mindenki tud ösztönösen jól táncolni, és hasonlóan állunk a kapcsolatteremtő
készséggel is. Ez nem azt jelenti, hogy le kellene mondanunk a táncról vagy az
emberi kapcsolatokról. Az EMK azoknak is segítséget jelent, akik eleinte
elveszettnek érzik magukat a kapcsolatteremtő készségben.

Az Erőszakmentes Kommunikáció alapja a mély hit az ember tiszta szándékában,


még olyan esetekben is, amikor a tettek és a szavak egész mást tükröznek. Éppen
ilyenkor van legnagyobb szükség a hitre és a bizalomra, hogy megtaláljuk az
ártalmas tettek és a szavak mögött azokat a motiváló erőket, amik még romlatlanok,
tiszták és az egyetemes emberi értékeket tükrözik. Ezekre épít az EMK -
ezért képes a fájdalmakra gyógyírt teremteni, és békés választási lehetőségeket
javasolni. Minden alkalommal csodának élem meg az átváltozást, ami ilyenkor
történik az emberekben.

Marshall Rosenberg a 60-as évek óta tanítja az EMK-t, és gyakran használja


erőszak- és háború sújtotta területeken mély sebeket szerzett emberekkel. Amikor
valaki együttérző figyelmet kap, nyitottabb szívvel és nagyobb tisztánlátással képes
szembenézni azokkal az érzésekkel, amiket magányosan nehéz lenne elfogadni
vagy elviselni.

A figyelem tudatosságában fényre kerülhetnek és oldódhatnak a legsötétebb,


legnehezebb érzelmek is. A bosszú, a düh átalakulhat gyásszá, szomorúsággá,

2
csalódottsággá, majd érdeklődéssé; hogy vajon mi vitte rá a másikat azokra a
tettekre, amik fájdalmat okoznak. Ilyenkor figyelmünk a másik felé fordul, hogy
megértsük, milyen érzelmek és milyen emberi szükségletek késztethették a másikat
arra, amit mondott vagy tett. Amikor a két oldal között kialakul a kölcsönös
megértés vágya, olyan párbeszéd alakulhat közöttük, amiben a szavak „falak”
helyett „ablakokká” válnak. Nem arról szól ez, hogy elfogadjuk a gonosz tetteket,
de megértést kap a fájdalom, amiből a tettek születtek, és ez a megértés gyógyító
mindenki számára.

Nem kis dolog ez az átalakulás, mert több ezer éves kultúra hagyományozott ránk
gondolkodási szokásokat és hitrendszereket. Ezek arra tanítottak bennünket, hogy
ítélkezzünk, elkülönültségben éljünk, és harcban álljunk a másik féllel, fajtával,
néppel, nemmel, nemzedékkel, véleménnyel, stb. Ebben a megosztottságban
feladjuk azokat az értékeket, amik örömtelivé, széppé teszik az emberi életet: a
harmónia, a béke, a szeretet és a tanulás értékeit.

Azt szokták mondani, „számolj tízig, mielőtt cselekszel”. Ennek a


népi bölcsességnek egy tudatosabb változata, amikor ösztönös reakciók helyett
megállunk és 4 kérdést teszünk fel magunknak:

1. „Mi történik most?” (1. lépés: ítéletmentes megfigyelés);


2. „Mit érzek most?” (2. lépés: érzések);
3. „Mire lenne szükségem?” (3. lépés: szükségletek, emberi jogok,
életminőségek, egyetemes értékek);
4. „Mit tehetnék most?” (4. lépés: kérés, megoldási stratégia).

Nemcsak konfliktusok megoldásában, hanem az örömök megünneplésében, a


kérések és köszönetek kifejezésében, az élet apróbb-nagyobb tanulási
lehetőségeiben is hatékonyan segít ennek a négylépéses gondolkodási ciklusnak a
követése.

Marshall Rosenberg így ír róla könyvében, amely Magyarországon „A szavak


ablakok vagy falak” címen jelent meg (Agykontroll Kft. 2001): „Az EMK olyan
nyelvi és kommunikációs készségeken alapszik, amelyek a legnehezebb
helyzetekben is segítenek megtartani emberségünket. Valójában nincs benne semmi
új. Mindaz, amit az EMK egyesít, már évszázadok óta ismert. Emlékeztet arra,
amit mindig is tudtunk ‒ hogy miként érdemes nekünk, embereknek egymáshoz
viszonyulnunk - és segít úgy élnünk, ami valóban tükrözi is ezt a tudást. A
kommunikációnak ez a formája egyszerű, mégis rendkívül mély átalakító erejű.”

-- Gyakran kérdezik olvasóink, hogyan lehet valakit rávenni arra, hogy egy
módszert az arra nagyon rászoruló megismerjen. Itt konkrétan erőszakosan
kommunikáló főnökökre, férjekre, feleségekre, szülőkre gondolok. Mit mondjunk
nekik, hogy eljöjjenek velünk, mondjuk egy Erőszakmentes Kommunikáció
tréningre?

3
Ezt a kérdést nekem is gyakran felteszik egy-egy tanfolyam elején, és hozzáteszik
még, „Valójában nem is nekem volna szükségem erre a tréningre, hanem neki!".
Hallom belőle, hogy a kérdező valószínűleg frusztrált, csalódott vagy elkeseredett a
kapcsolatai miatt, és arra vágyik, hogy biztonságos, harmonikus kapcsolatban
élhessen közvetlen rokonaival, munkatársaival. Nagyon szeretne
figyelmet, támogatást, gyengédséget kapni. Örülök, amikor egy későbbi
visszajelzésben olyan tapasztalatokról számol be, hogy sikerült úgy reagálni egy
helyzetre vagy megszólítani valakit, hogy a konfliktus váratlanul lecsendesedett és
új fordulatot vett ‒ a megértés felé.

Ilyen kisebb-nagyobb sikerek hozzák el a rokonokat, munkatársakat a következő


tanfolyamokra. Sokszor eszembe jutl Mahatma Gandhi szava: „Először
önmagunkban kell elérnünk azt, amit a külvilágban szeretnénk megvalósítani.”

-- Mondanál néhány szót arról, hogy zajlik egy ilyen tréning?


Milyen helyzetgyakorlatok vannak? Mi köze az Agykontrollhoz?

Minden tréning kicsit másképp zajlik a résztvevők igényeinek


és közreműködésének megfelelően. A legfontosabb az, hogy mindenki a saját
élethelyzetében ismerhesse fel a megoldási lehetőségeket. Sok belső munka folyik,
és a kérdések, felismerések megosztása kisebb nagyobb körökben. Izgalmasak a
szerepjátékok és gyakorlatok, amikben beleélhetjük magunkat a szemben álló
partnerek helyzetébe, és így mély élményeket szerezhetünk az empátia erejéről.

A négylépéses folyamat egy-egy részének részletes


megismerésekor példamondatokon keresztül figyeljük meg, hol lehetnek a
sikeres kommunikációt gátló csapdák, és mi működik.

Marshall Rosenberg könyvének kiadására az Agykontroll Kft.-vel szövetkeztünk,


mert az ő segítségükkel sok olyan embert érhetünk el, akik keresik az
önmegismerés és fejlődés útjait, nyitottak arra, hogy jobbító szándékkal forduljanak
mások felé, és ismerika befektetett erőfeszítések értékét, örömét.

-- Kiknek ajánlod ezt a módszert?

Mindannyiunknak...

Szeretettel,

Hava