GALARTIGA Ballard | Bob Shaw | CsernyisovaLARTIEE Tudomanyos-fantasztikus antolégia /saac Asimov: Mit neveznek szerelemnek? (Vamosi Pal forditésa) Robert Frost: Némi sci-fi (Jinosy Istvan forditésa) Wolfgang Jeschke: Szirének @ parton (Szabo Valéria forditdsa) Sydney J. van Scyoc: Mnarra Mobilis (Elek Istvan forditésa) J. G. Ballard: Prima Belladonna (Vari Zsuzsanna forditésa) Olga Larionova: Vélés Mars médra (Karig Sara forditésa) Jack Lewis: Ki plagizdl? (Fazekas Lasz/6é forditasa) Isaac Asimov: 26ld foltok (Vamosi Pal forditésa) Bob Shaw; Eleted legszebb napja (Elek Istvan forditésa) Victor Hugo: Az eltiint véros (Végh Gyorgy forditésa) Isaac Asimov: Fiam, a fizikus (Vimosi Pat foraitésa) Arthur Porges: A légy (Fazekas Lasz/6 forditasa) Sztanka Pencseva: |karosz (Székely Magda forditésa) vames H, Schmitz: Nem akarunk semmi bajt (Fazekas Laszié forditésa) Arthur C. Clarke: Biztonsagi ellen6rzés (Arokszéllésy Zoltén forditésa) Etic Frank Russel: A vilg peremén (Borbas Maria forditésa) Gérard Kiein: Rehabilitacié (Hegedus Zoltén forditésa) George W. Harper: Kohoutek — egy kudare, amely nem volt kudare (Vamosi Pét forditésa) Kétetiink képeirdl /K. P.) 3 13 14 19 36 47 53, 58 68 72 74 7 80 81 87 90 101 114 122Osszeéllitotta és szerkesztette Kuczka Péter A fedélterv és a tipogréfia Erdélyi Janos munkéja A fedélen Einstein-arcképek (komputergrafika) ‘© Kuczka Péter editor, 1975 Isaac Asimov: What is this Thing called lova?. Green Patches, My Son, the Physicist C Isaac Asimov, 1968. | Asimov. Nightfall ‘and otner stories, Doubleaday and Company, 1963, New York Robert Frost: Some Science Fiction © 1983. In the Cloaring of Robert Frost, Holt, Rinenart and Winston Wollgeng Jeschke: Sirenen an Utera C 1970 Lichtanberg Verlag, Munchen, W Jeschke. Dar Zaiter Sydney J. Van Seyoe: Mnarra Mobilis © 1973 § J. Van Seyoc Mnarra Mobilis Worlds of IF Science Fiction IG Batird: Prima Belladonna © 1963 JG. Ballard, JG Ballard: The four-cimensiona\ nightmare, Penguin Books, Cox anc Wyman, London Jack Lewis: Who's Cribbing? C 1963 The Crawall-Collier Publishes Fifty Short Science Fiction Tales, Collier Books, New York Uarthur Porges: The Fly. C1963 The Crowell Collier Published Company Fiy Shor Science Fiction Tales, Collier Books, New York James H, Schmite: We Don't Want Aay Truble, © 1963 The Crowell-Collior Published Company, Fifty Short Science Fietion ‘Tales, Collier Books, Now York Arthur €. Clerke: Security Cheek C 1972 Arthur C, Clarke, Artnur C Clare: Of umes and stars, Victor Gollancz, London, Eric Frank Russe!: Ultima Thule. C Faber ang Faber, 1970, Best SF Seven. Faber ano Faber, Loncon Bob Shaw: The Happiest day of your Life, © 1973 Bob Shaw. Sob Shaw! Tomorrow Lies in Ambush, Ace Book, Now York Gérard Klein: Réhabiitation, © Editions Robert Latfont, 1973 Gerard Klein: La Lor du Talion. ParsISAAC ASIMOV ~ De hisz ez két kilénb6z6 fajta — mezidta Garm kapitény alaposan szemugyre véve az alattuk keringé bolygérdl iethozont iényeket. Latdszervét maximalis élességre alli- totta, Ugyhogy kidiltedt. A felette levé szinnartya sebesen villogott. Botaxot kellemes meiegség Snrétte el, hogy Ujra a szines fényjelzéseket figyelheti. Honapokat tdltétt el a bolygdn, egy kémleléfulkében, s igyekezett megfejteni a benn- szillottek dltal kibocsétott, drnyalt hanghullémok rejtélyét. A fényjelek ttjdn valo érint- kezés mér-mér azt az érzést ébresztette benne, mintha otthon volna, a Tejiitrendszer tdvoli Perseus kérzetében ~ Nem két kilénb6z6 fajta — jelenceite ki —, hanem ugyanannak a fajténak két forméja. ~ Ostobasdg, egészen kulénbdzdinek ldiszanak! Héla az Entitésnak, kissé hasonlita- nak a perseusbeliekhez, nem olyan undorité a kulsejuk, mint sok-sok més idegen forménak. Esszerii alakjuk, felismerneté vegtagjaik vannak. De szinhartydjuk nines. Beszélni tudnak? =Igen, kapitény Gr. - Botax megengedett magénak egy diszkréten helytelenité prizmés kézjétékot. — A részleteket megialalja a jelentésemben. Ezek a Iények torkuk és szdjuk segitségével bonyolult, kéhdgéshez hasonlé hanghullamokat bocsétanak ki Megtanultam uténozni dket. — Csendes buszkeséget érzett. - Nem volt gyerekjéték ! = Csodélom, hogy nem fordul fel a gyomrom téle. Szdval ez a magyarézata, miért van lapos szemik, s miért nem tudjak kinyiijtani ket. Ha nem szinekkel beszéinek akkor ez a szemet jéformén felesiegessé teszi. De mondja, miért ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy és ugyanaz a fajta? A bai oidali kisebb, és az indéi, vagy akarmik is azok, hosszabbak, s a testének arényai is masok, Domboradik ott, ahol a mésik lapos. Ezek éinek? ~ Igen, kapitany Gr, csak pillanacnyilag nincsenek dntudatndl. Pszichokezelést kaptak, hogy ne féljenek, s igy konnyebben lehessen tanulmanyozni 6ket — De érdemes-e egyéltalén tanuimanyozni dket? Mar igy is le vagyunk maradva, 3s még legalabb ot, ennél fontosabb belygés xell dtviesgdinunk és felderitentink. Az 140sztéxis-egység fenntartésa kéltséges dolog; jobb volna. ha visszakildeném dket, és mennénk tovabb... Erre Botax nedves, nyurga teste az aggodalomtdl rezegni kezdett. Cs6 alakt nyelvét kidltdtte, felfelé gdrbitette, lapos orra fo1é, s ugyanakkor szemét beszippantotta. Harom- ujjas, kifelé szélesedé kezével tagad6é mozdulatot tett, s ekozben beszéde mélyvoros szint Gltott. = Az Entités évjon ett6! minket, kapitany dr. Ennél fontosabb bolygo nincs is a vilagon. Meglehet, hogy rendkivill vdlsdgos helyzettel dllunk szemben, s hogy ezek a lények a legveszedelmesebb életformak az egész Tejutrendszerben, éppen azért, mert két formajuk van, — Nem értem, miré beszél. ~ Azt a feladatot kaptam, kapitény dr, hogy tanulményozzam ezt a bolygét. S igen nehéz feladat volt, mert ez a bolygé a maga nemében egyedulallé. Olyannyira egyedul- 4l16, hogy még most sem értem minden sajétsdgét. Ezen a bolygén példéul Ugyszdlvan minden élélénynek két formaja van. Nekunk erre nincsenek szavaink, de még fogalmaink sem. Csak mint elsé és mdsodik forméré! beszélhetek réluk. Vagy az 6 hangjaikkal élve azt mondhatom, a kisebbik ,,néstény”, ez a nagyobbik meg him”. Amibdl léthaté, hogy e lények maguk is tisztban vannak a kiilonbséggel. ~ Micsoda undorité érintkezési méd! - borzongott a kapitény — Es a kicsinyek létrehozdsa érdekében a két formanak egyiitt kell makddnie, A kapitény, aki eddig elérehajolva, érdeklédéssel vegyes undorral vizsgdlgatta a pél- dényokat, most hirtelen kiegyenesedett. — Egyiitt kell mikodnilik? Hat ez meg miféle zdldség? Nines az életnek alapvetébb sajdts4ga annal, mint hogy minden élélény Gnmagaval valé legbensdségesebb kapcsolat titjdn hozza létre kicsinyeit. Mi mdsért érdemes élni? = Itt az eg forma hozza létre az életet, de a mdsiknak egyutt kell vele miikodnie. — Hogyan? —Ezt nehéz megallapitani. Ez valami igen intim dolog, s bdr atkutattam a rendel- kezésre 4llé irodalmi m(fajokat, pontos és részletes leirdst sehol sem taldltam réla De sikerilt ésszeri kévetkeztetéseket levonnom. Garm a fejét rézta, —Nevetséges! A bimbézés a legszentebb és a legintimebb funkcié a vildgon. Tiz- és tizezer bolygén mindeniitt egyformén. Ahogy Levuline, a nagy fotdbard mondta | Bimbézéskor, bimbézéskor, édes, gydnyérG bimbézéskor, midén — Félreérti a dolgot, kapitany Ur. Ez a formak kGzti egylttmtikodés valahogyan, nem tudom pontosan, hogyan, a gének keveredését és dtalakuldsét teremti meg. Clyan médszer, amelynek révén minden egyes nemzedékben a jellegzetességek Uj kombi- ndcidi jénnek létre. A varidcidk megsokszorozddnak, a médosult gének szinte egyik percrél a mésikra alakot dltenek, szemben a szokdsos bimbdéz6 rendszerrel, ahol elébb éveztedek is elmulhatnak. — Ez azt jelenti, hogy az egyik egyén génjei a masiknak a génjeivel kombindlédnak? Tudja-e, hogy ez a sejtfiziolégia elveinek tukrében milyen nevetséges allitas? — Es mégis igy kell lennie — mondta Botax a kapitany kidiilledt szemének pillantésétd! idegesen, — Az evoluicié itt meggyorsult. Ezen a bolygén a fajtak beldthatatlan sokasdga él A feltevések szerint egynegyed millié kilonféle lény létezik. Tan egy negyed tucat, Ne fogadja el fenntartés néikil a bennszilott irodalom Allitdsait. Tucatjaval léttam gydkeresen kil6nb6z6 fajtakat, s hozzd egy egészen kis teruleten. En mondom onnek, kapitdny ur, ha ezeknek csak egy kis idét engedunk, olyan értelmes lényekk * i>” idnek, amelyek elég erések lesznek ahhoz, hogy az egész Tejtitrendszert uralm © 16 hajtsék. 4~ Bizonyitsa be, nyomoz6, hogy az az emlitett egyuttmakédés valdban létezik, $ aztén majd megfontolom az dilitésait. De ha nem tudja bebizonyitani, akkor mindezt a képzelgést nevetségesnek minésitem, s megyiink tovébb. ~ Be tudom bizonyitani. — Botax fényjelei erds sdrgészdldbe valtottak at. — E bolygé lényei még mas szempontbdl is egyedildlldak. Elére latjak jOvébeli fejlddésiiket, valé- szindleg azért, mert hisznek abban a gyors valtozésban, amelyet végil is dllandéan maguk elétt ldtnak. igy aztén egy olyan irodalmi méfajban lelik drémiiket, amelynek térgya tobbek kézt az Grutazds, holott a valéségban oddig még nem jutottak el. Ennek az irodaimi mifajnak nevét ,,sci-finek” forditottam le. Mérmost én csaknem kizérdlag sci-fiket olvastam, mert gy gondoltam, hogy az dlmaikban és képzelgéseikben leleplezik Onmagukat s azt a veszélyt, amit szémunkra jelentenek. Es e sci-fik alapjan dllapitottam meg a formék kézti egytittmtikidés médszerét. ~ Ezt hogyan csindlta? — Ezen a bolygén van egy folydirat, amely olykor ugyan sci-fit is k6z6I, de egyébként csaknem kizdrélag ennek az egylittmikédésnek Kulénféle forméival foglalkozik. Nem beszél réluk egészen nyiltan, ami persze bosszant6, mindig csak célozgat. A folydirat neve, amennyire ezt fényjelekkel ki tudom fejezni: Playboy. A lap szerkesztéjét, gon- dolom, semmi més nem érdekli, csak @ formak kézti egyiittmikédés, s azt olyan rend- szeres és tudomanyos buzgalommal kutatja, amely egyenesen tiszteletre mélté, A sci- fiben is megtaldlta az eqyuttmiikodés leirésénak kulénb6z6 példdit, s én ennek a folyd- iratnak az anyagét tettem vezérfonalamma. A lekézélt torténetekbél tudtam meg hogyan lehet ezt az egyuttmikddést létrehozni. Es ha majd ez az egyittmikodés itt ejdtszédik, s a kicsinyek az On szeme léttéra létrejénnek, akkor kérem, kapitény Ur, adjon utasitast, hogy ebbél a bolygébél egy atomot se hagyjanak meg ~ J6, j6 ~ mondta féradtan Garm kapitény. ~ Elessze fel dket, s tegye, amit tenni akar, de gyorsen! Marge Skidmore hirtelen pontosan tudta, hol van. Vildgosan emlékezett rd, hogy aikonyatkor a magasvastt dllomasén vérakozott. Az dllomas dgyszdlvén ures volt csupdn egy ember dllt a kézelében s egy mésik a peron tulsé végen. Es ekkor meg- hallotta a kozeled6 vonat tavoli dubdrgését, Majd egy villanast ldtott, gy érezte, az egész belseje totégast dll, s valamilyen bizony- talan létomésa témadt: egy nyurga teremtmény bukkant fel, nydlka csepegett rdla Aztén mintha valami a magasba rantotta volna, s most ~ Uristen! — mondta megborzongva. - Még mindig itt van. Es ott egy masik is. Undoredott, de nem félt. Szinte buszke volt, hogy nem érez semmi félelmet, A meliette allo férfi, aki ugyanalyan nyugodtan viselkedett, mint 8, s akinek fején még mindig egy viharvert puhakelap ult, ugyanaz a férfi volt, aki az imént a peronon a kozelében ail. — Magat is elkaptak? — kérdeate. ~ Es kit még? Charlie Grimwold ernyedtnek, stilyosnak érezte magat. Megprdbalta felemelni a kezét, hogy levegye kalapjat, és lesimitsa ritkds hajét, amely felfelé dgaskodott, de nem boritotta be egészen a fejbérét. Kiderilt, hogy csak nehezen tud mozogni valamilyen rugalmas, de egyre merevedé ellenéllassal szemben. Leejtette kezét, és mogorvan nézett a vele szemben alld, keskeny arcu nére. KGriilbelill harmincét éves lehet — gondolta --, haja szép. tuhdja elegans. De Grimwold mégis elkivankozott innen, s ezen mit sem valtoztatott. hogy nincs egyedill, hogy egy nével van. — Nem tudom, asszonyom — vélaszolta, ~ Csak ott dlltam az dllomés peronjén. - Enis, — Es akkor egy villandst léttam. Hallani semmit se hallottam. Most meg itt vagyok Ezek bizonyéra a Marsr6l, a Vénuszrél vagy valami hasonlé helyrél jottek. 5 Marge hevesen bélintore— Enis igy gondolom. Vajon ez egy repilld csészealj? Mondja, maga fél? — Furcsa, de nem félek, Talén meghibbantam, mert masképp félnék. — Fura. En sem félek. Uristen. itt jon az egyik! Ha hozzdm nydl, én sikoltok. Nézze azokat a tekergéz6 kezeket! Es azt a rdncos bért, csupa nyélka. Hényni tudnék téle! Botax dvatosan kézeledett. Reszelds, rikdcsolé hangon szdlalt meg, csak ennyire tudta uténozni a bennszuléttek beszédét — Lények! - mondta. - Nem béntjuk magukat. De kérjiik, tegyék meg nekiink azt a szivességet hogy eayutimUkodnek beszéi! — csoddikozott Charlie. — Mit akar azzal mondani, hogy egyutt- etten, ecyméssal — vélaszolta Botax | — Charlie Marge-ra nézett. — Erti, hogy mit akar, asszonyom? sincs réla - vdlaszolta az asszony gégdsen. — mondta Botax, és itt egy révid szét hasznélt, amelyet egyszer hallott széban forgé folyamat szinonimdjaként alkalmazni Marge elpirult ~ Micsoda?! — sikoltotta élesen, ahogy csak kifért a torkén. Botax és Garm kapitény slik kOzepére szoritottak keziiket, hogy eltakarjdk e hangerésség hatdséra kinosan remegé halléhartydikat Marge gyorsan, mér-mér dsszefiiggéstelenil folytatta = Még mit nem! Ide figyeljen, én férjes asszony vagyok. Ha Ed itt voina, majd halland- nak téle egyet-méast. Es maga meg, fokos - a rugalmas ellendlidst lekuzdve Charlie felé tekerte testét —, barki leayen is, ha netén azt gondoina — De kérem, asszonyom - mentegetézatt elkeseredve Charlie, — Ez nem az én szemete- men termett. Tévol dlljon télem, hogy egy hélgyet elutasitsak, de én is hézas vagyok. Hérom gyerekem van. Ide figyeljen — Mi térténik itt, Botax nyomoz6? — kérdezte Garm kapitany. — Ez a ricsaj kibirhatatlan. — Ez igen bonyolult szertartés — vélaszolta Botax, és zavardnak jeléiil egy révid bibor- fényt villantott fel. — Eleinte mindig vonakodnak. De ez fokozza aztén az eredményt. A kezdeti dllapot utan a bériiket le kell venniiik — Meg kell nytizni 6ket? Nem sz6 szerinti értelemben. Ezek csak amolyan mesterséges bérdk, amelyeket fajdalommentesen le lehet és le is kell venni. Kiiléndésen a kisebbik formanak. = Rendben van. Akkor mondja neki, hogy vegye le a béreit. Ez igazén nem valami kellemes dolog, Botax. ~ Szerintem nem volna j6, ha én sz6Inék a kisebbik formdnak, hogy vegye le béreit. Inkdbb figyeljiik csak a szertartast. Olvastam egyes részleteket, olyan Grutazdsi torténetek- bél, amelyeket az a Playboy nevii folydirat nagyon megdicsért. Ezekben a tdrténetekben a béréket erészakkal tavolitjék el. Itt van példdul egy ilyen eset leirasa: ,.Rangatni kezdte a ldny ruhdjét, mér-mér letépte karcsti testérél. Egy pillanatra az arcdn érezte a lany félig lemeztelenitett meleg, kemény melleit...” Es igy tovébb. A letépés, az er6- szakos eltdvolitds, mint latja, serkentoként hat. — Mell? — kérdezte a kapitany. — Nem ismerem fel ezt a fényjelet — En taldltam ki a fogalom kifejezésére. A kisebbik forma fels6 testének domborulataira vonatkozik. — Ertem. Hat akkor szdljon a nagyobbiknak, hogy tépje le a kisebbik béreit, Micsoda undorité dolog ez! Botax Charlie-hoz fordult. — Tépje le, kérem uram, a lény ruhdjat a karcst testérdl, Fellazitom az erdteret, hogy megtehesse.Marge szeme tégra nyilt, fellangolé duhében Charlie felé tekergzétt. ~ Ne merészelje! Ne merészeljen hozzém nylilni, piszkos szoknyavadész! En? — sirdnkozott Charlie. ~ Ez az eqész nem az én szemetemen termett. Azt hiszi, én csak Ugy nekiesem a néknek, s letépem a ruhdjukat? Hallja maga — fordult oda Botaxhoz -, nekem feleségem és hérom gyerekem van! Ha az asszony megtudja, hogy ruhdkat tépdesek, beveri a fejem. Tudja, mit csinal a feleségem, ha csak rénézek egy nore? Ide figyeljen — Még mindig vonakodik ? — kérdezte tirelmetlenul a kapitany. — Ugy létszik - vélaszolta Botax. — Taian az ismeretien kérnyezet teszi, hogy az egyutt- makédésnek ez a fazisa tovabb tart, mint dltalban. Ez, tudom, kényelmetlen az én szdméra, kapitény ur, hat a szerartdsnak ezt a részét majd magam hajtom végre. Az Gir- hajézasi torténetekben gyakran eléfordul, nogy ezt a feladatot idegen bolygdbeli Iények hajtiak végre. Itt példdul — folytatta a jegyzetei kézt lapozgatva, mignem megtaldlta a keresett helyet ~ leirnak egy ilyen rendkivul csinya idegen fajtét. Ezeknek a lények- nek, tudja, igen ostoba nézeteik vannak. El se tudjak képzelni, hogy Iétezzenek olyan vonz6 lények is, mint mi, akiknek finom nyélka boritja a testét ~ Olvassa mar ~ mondita a kapitény. — Ne pisemogjon annyit! ~ Igenis, kapitény Gr. Azt mondja itt, hogy az idegen Iény ..odalépett a lényhoz, aki hisztérikusan sikoltozni kezdett. A szomyeteg dtdlelte, karmai vakon martak belé, rongyokban szaggaitdk le réla ruhdjat. A bennszuidtt lény, mint létja, sikoltozik, mert lazba hozza, hogy a mésik lehuzza réia a béreit — Hat akkor rajta, Botax, htizza le réia a bérdket! De semmi sikoltozds. Mér Ugyis remeg az egész tester ezekt6l a hanghullémoktél ~ Ha nincs ellenére.,. - sz6lt oda Borax udvariasan Marge-nak Egyik lapos ujjdval olyan mozdulator tett, mintha bele akarnd akasztani a ruha nyakéoa Marge kétségbeesetten rangatézott. ~ Ne nytiljon hozzdm! Ne nytljon hozzém! Osszevissza nydlkéz. Ide figyeljen, ez a tuha 24 dolldr 95 centbe keriilt. Menjen innen, maga szérnyeteg! Micsoda szeme van! — Lihegve, kétségbeesetten igyekezert elkeruini az ideyen iény tapogatéz6 kezét. — Mi- csoda nyalkés, diilledt szemii szdrnyeteg! Leveszem magamtdl, hallja-e, csak ne nytiljon hozzdm azzal a nyalkds kezével, az isten szerelmére! — A cipzdrral babralt, de kézben felfortyanva odaszdlt Charlie-nak: ~ Ne merjen idenézni! Charlie lemondén vallat vont. és pehunyra szemét. Az asszony kilépett a ruhdjdbdl. — No, meg van elégedve? Garm kapitany ujjai tekergéztek az undort6l ~ Ezt hivjak melinek? S az a mdsik lény miént forditja el a fejét? ~ Vonakodik. Vonakodik — vélaszoita Borax. ~ és kiilénben is, a melle még mindig be van takarva. A tébbi bért is le kell hizni. A meztelen mell igen erés serkent6. Mindig eleféntcsont gambécskének, fehér halmocskénak vagy valami més ehhez hasonlénak irjdk te. Vannak itt rajzaim, vizudlis dbrézolasaim az Girhajézasi képeslapok cimoldalairél. Ha megnézi 6ket, létni fogja, hogy mindegyiken van egy-egy ilyen Iény, tobbé-kevésbé meztelen meliel A kapitény elgondolkozva nézett a képekré! Marge-ra, majd djbdl a képekre. ~ Mi az az eleféntcsont? — Ezt a fényjelet is én dtlottem ki. Ez a doiygdn E16 egyik alacsony értelmi, nagy testi lény agyardnak anyaga. — Ahé — mondta Garm kapitdny, és elégeaettségében pasztellz6id szinbe valtott ét. — Most mér értem. Ez a kisebbik lény valamiiyen harci szektahoz tartozik, s ezek az agyarai, amellyel agyoncsapja az ellenséyet ~ Nem, dehogyis. Ezek, mint olvastam, egészen puhék. ~ Botax kis barna keze a vita T téraya felé lendilt, mire Marge felsikortott és felrenvzsdon— Hat akkor mi a rendeltetésik? — Azt hiszem ~ vélaszolta Botax habozva -, ezekkel tépléljak a kicsinyeiket —A kicsinyek megeszik ezeket? — kérdezte a kapitény szemmel léthaté undorral — Nem egészen. Ezek a dolgok valamilyen folyadékot boosétanak ki, s a kicsinyek ert isszék. ~ Egy eleven testbél szérmazé folyadékot isznak? Brr! - A kapitény mindhérom kezével betakarta fejét. Segitségill hivott kézéps6 kezét egy hivelyb6l huzta eld, s hoz olyan gyorsan, nogy csaknem leitétte vele Botaxot. Haromkezé, dilledt szemG, nyélkds szérnyeteg ! ~ borzongott Marge. ~ J6| mondja ~ helyeselt Charlie. — Maga csak tartsa csukva a szemét ~ De kérem, asszonyom! igazén nem akarok odanézni. Botax Ujbél kézeiebb lépett Marge-hoz, = Asszonyom, hajlandé voina levenni a tébbit is? Marge, amennyire csak tudott, kiegyenesedett a testét kdruiszorité erétérben = Nem. Soha! — Ha akarja, én majd leveszem. — Ne nydljon hozzém! Az isten szerelmére, ne nyuljon hozzém! Nézze csak, milyen nyélkés. Jél van, majd én leveszem. - Halkan motyogott magaban, s kozben egy dUhds pillancdst kuldétt Charlie felé, — Semmi sem torténik - mondta elégedetlenill a kapitany. — Ez, Ugy latszik, tokéletlen példény, Botax dgy érezte, teljesitményét dcsdroljdk. — Két tOkéletes péidanyt hoztam. Mi kifogdsa van ellenik? — A meliei nem gombécskék. En tudom, mik azok a gombocskék, s azokon a képeken, amelyeket mutatott nekem, valéban gémbécskék vannak, Jékora gémbécskék. Ezen a lényen pedig csak petyhiidt, lapos lebernyegek vannak. Es amellett részben elszintele- nedett lebernyegek. — Ugyan — mondta Botax. - Vannak bizonyos természetes varidcidk. Majd mindjért megkéraezem magatél a lénytél. - Marge-hoz fordult. = Mondja, asszonyom, a maga melle nem tokéletes? Marge tdgra nyitotta szemét, hosszi pilianatokig hidbavaléan viaskodott, hogy szavakat taléljon, csak levegé utén kapkodott — Ez tobb a sokndl! — nyégte ki végull. - Lehet, nogy nem vagyok Gina Lollobrigida vagy Anita Ekberg, de a testemnek nines semmi hibdja. O, ha Ed itt volna! ~ Charlie- hoz fordult. — Ide figyeljen, mondja meg ennek a dillledt szemii, nydikés valaminek hogy az aiakom tékéletes. — Hélgyem — vélaszolta Charlie halkan, — Ne feledje el, hogy én nem nézek oda — Persze, nem néz ide. De mar eleget kukucskdlt, s igy akér ki is nyithatja azt a csipas szemét, s kidllhat egy hélgy meiiett, ha csak egy icipicit is Uriember. Bér valészinéleg nem az, — En ugyan — mondta Charlie, és Marge-ta sanditott, aki kihaszndlva ezt az alkalmat, hogy mély Iélegzetet vegyen, és kihizza magat — nem szereek ilyen kényes Ugyekbe belekeveredni, de azt hiszem, asszonyom, hogy 6n tékéletesen megfelel a kivénalmak- nak. = Csak azt hiszi? Maga talén vak? Engem lénykoromban, ha nem tudné, kis hijén Miss Brooklynnak vélasztottak, és csupén a csipém miatt estem ki, nem pedig a m ~ Jél van. J6l van ~ mondta Charlie. — A mellei gyényériek. Becsiilerszavamra. — Erd- teljesen bélintott Botax felé. - Teljesen rendben levok. Nem vagyok nagy szakértd, de szerintem teijesen rendben levékMarge megnyugodott Botax is megkénnyebbilt. Garm kapitényhoz fordult. =A nagyobbik mar érdekiddést mutat, kapitény Ur. A serkent® hat. Most a végsé mozzanat kovetkezik. ~ Es az micsoda? — Erre, kapitany Ur, nem taldltam fényjelet. Lenyegében abbdl all, hogy az egyik forma a beszélé- és evészervét a mésik forma hasonld szervére helyezi. Es erre a folyamatra is kidtiottem egy ienyjelet, éspedig ezt: csdk. ~ Hat ennek az undorité dolognak mar sosem lesz vége?! — nyOgott fel a kapitény. — Ez a csticspontja az egésznek. Valamennyi tarténetben az olvashaté, hogy ezek a formak a b6rdk erészakos lehizésa utén végtagjaikkal megragadjdk egymédst, és — hogy a leagyakrabban haszndit kifejezéssel forditsam ~ vadul ég6 cs6kokat véltanak. Ime, egy taldlomra kiragadott példa: ,,A fid dtélelte a lényt, mohé szjét az ajkéra nyomta.”” ~ Talén az egyik iény megeszi a mésikat ~ tGnddétt a kapitany. — Dehogyis! - vagta ra turelmetleniit Botax. ~ Ezek ég6 cs6kok. Mi az, hogy 696? Taz keletkezik? —Nem sz6 szerinti értelemben. Ez a kifejezés, gondolom, azt jelenti, hogy a hd- mérsékletuk megemelkedik. Minél magasabb a hémérséklet, annal biztosabb, hogy kicsinyeket hoznak létre. Most, hogy a nagyobbik forma mér kelléképpen ldzban van, csak a széjét kell a mésikéra helyeznie ahhoz, hogy kicsinyeket hozzanak létre, Enélkill nem sziletnek kicsinyek, Ez az az emlitett egyiittmUkodés. ~ Ennyi az egész? Ez a... ~ A kapitény gy tett, mintha éssze akarnd érinteni kezeit, de arta nem tudta rdszdnni magat, hogy e gondolatot fényjellel is kifejezze. ~Igen, ennyi az egész ~ vdlaszolta Botax, ~ Egyetlen t6rténetben, még a Playboy torténeteiben sem talditam a kicsinyek létrehozésdndl més fizikai tevékenységre vonatkozd leirést. Olykor eldtordul, hogy a torténetben a csdkolézés utan kis csillag alaki jelekkel egy sor kévetkezik, de azt hiszem, ez csupén a csékolézds folytatésat jelzi. Minden csillag egy cs6kot jelent, vagyis hogy sok kicsinyt akarnak létrehozni ~ Most itt egy is teljesen elég lesz. = Igenis, kapitény dr. = Uram — mondra Botax komoly, értheté hangon ~, voina szives megesdkolni ezt a hélgyet? — De hisz meg sem tudok mozdulni ~ vélaszolta Charlie. ~ Kiszabaditom, ~ A hdlgynek ez nem fog terszeni. ~ Erre mérget vehet! Maga csak maradjon ott, ahol van! — fortyant fel Marge. ~ Szivesen megtenném, hélgyem, csak az a kérdés, mit tesznek, ha nem fogadok sz6t. Nem szeretném felingereini Sket. Taldn az volna a legjobb, ha egy icipicit meg- pusziindm. Marge habozott, belétta, hogy Chariie évatosséga indokolt — Na, jél van. De semmi figurézds. Nem vagyok hozzdszokva, hogy csak igy ledlljak mindenféle jottmenttel. = Tudom, asszonyom. Ez az egész nem az én szemetemen termett. Ezt magdnak is el kell ismernie. ~ Ronda, nyélks szdrnyetegek ~ motyogta dihésen Marge. - isteneknek képzelik magukat, hogy igy parancsolgatnak neklink?! De nyélkés istenek, annyi szent! Charlie kézelebb Iépett hozzé — Na, akkor rajta, hélgyem! ~ Bizonytalan mozdulatot tett, mintha meg akarnd emelni a kalapjat. Aztan Ugyetlenil dtfogta az asszony meztelen vallét, s elérehajolva évatosan 9 Osszecsiicséritette ajkat.Marge annyira megmerevitette fejét, hogy nyakén kidagadtak az izmok. Ajkuk dsszeért. Garm kapitiny bosszis fényjelzést adott ~Nem észlelek semmiféle hdemelkedést. — A feje tetején levd hdészlelé csdpja teljes hosszsagaban kinydlt, majd remegve megallt —£n sem — vallotta be értetleniil Botax —, pedig pontosan ugy csinéljék, ahogyan azt az lithajézési torténetek elmondjdk. Talén a végtagjaikat jobban ki kellene nydjtaniuk. Ana, igy. Latja, mégiscsak sikeriiini fog Charlie szinte dsztnésen atfogta karjval Marge puha, meztelen testét. Egy pillanatra Ggy tint, mintha az asszony dtengedné magat neki, de aztén hirtelen vonaglé testtel nekifeszillt az erétérnek, amely még mindig erésen tartotta. — Engedjen el — mondta tompa hangon, mert a cs6kol6 ajak még mindig az ajkéra tapadt. Aztan hirtelen Charlie-ba harapott. A férfi vadul felkidltott, hétraugrott, kezét als6 ajkéra szoritotta, majd ujjait nézegette, hogy nincs-e vér rajtuk — Mi jut eszébe, asszonyom ?! — kidltotta sirankozva. — KénnyGi pusziban dllapodtunk meg — vaiaszolta Marge. — Maga meg mit miivelt? Mi maga? Casanova? Hova kerilltem? Casanovak és nydlkés istenek kozé? Garm kapitény gyors egymésutanban felvditva hol kék, hol sérga fényeket villantott fel = Készen vannak? Vagy meddig kell még varnunk? — Azt hiszem, ennek egyik pillanatrdl a mésikra kell térténnie, Az egész vilagegyetem- ben, ha valaki bimbézik, hét bimbézik. Nem kell ra varni. = Igen? Ha azokra az undorité szokasokra gondolok, amelyeket maga itt elmondott akkor azt hiszem, soha életemben nem fogok tobbé bimbézni. Na, gyeriink, fejezzuk be ezt a dolgot! ~ Csak még egy pillanat, kapitény dr. De egymas utén miltak a pillanatok. A kapitény fényjelei lassanként toprengé narancsszinbe valtottak ét, Botaxéi pedig csaknem teljesen kialudtak. — Bocsdsson meg, asszonyom ~ kérdezte végill is habozva Botax —, mikor kezd el bimbézni? = Mit mikor kezdek e!? ~ Kicsinyeket sziilni? — Nekem mér van gyerekem. — Ugy értem, hogy most mikor fog szulni? ~ Nem fogok szitini. Egyelére nem akarok méa egy gyereket = Mi az? Mi az? ~ kérdezte a kapitény. ~ Mit mond? — Ugy létszik — valaszolta erétlenill Botax -, hogy e pillanatban nem akar kicsinyeket. A kapitany szinhértydja élesen felvillant. =Tudja, nyomoz6, mi az én véleményem? Magénak szerintem beteges, perverz képzelete van. Semmi sem tértént ezekkel a lényckkel. Nincs egyiittmdkodés kézottuk, és nem sziiletnek kicsinyeik. Szerintem ez két killénb6z6 fajta, s maga valamilyen ostoba tréfat Gz velem. ~ De kapitény dr... ~ tiltakozott Botax — Ne kapitény urazzon! — duhéskédott Garm. — Elegem van ebbél. Maga felizgatott, felforditotta a gyomromat, hényingert, undort okozott nekem ezzel az egész bimbdzéssal, s elvesztegeti az idémet. Maga dles cimekre és egyéni dicséségre vaddszik, de én majd teszek réla, hogy semmi ilyet ne kapjon, Tavolitsa el ezeket a lényeket. Adja vissza annak az egyiknek a béreit, s tegye vissza mind a kettdt oda, ahol taldlta Sket. Megérdemelné, hogy az iddsztézis fenntartasi kdltségeit levonassam a fizetéséb6l — De kapitény tir. ~ Gyeriink! Vigye vissza dket ugyanarra a helyre és ugyanabba az idépontba, ahol 10I voltak, Matadjon csak ez a bolygé érintetlen dllapotban most is és a j6vében is. Majd én gondoskodom erréI. — Ujbé! egy duhés pillantést vetett Botaxra. - Ugyanaz a fajta, két forma, mellek, cs6kok, egyilttmikédés, még mit nem? Maga egy ostoba frater. nyomoz6, tokfej, s tetejébe beteges, beteges lény! Viténak nem voit helye. Botax remegé végtagokkal nekifogott, hogy visszavigye a lényeket. A magasvasutt dllomdsén dlltak, erre-arra kapkodtak fejiket. Alkonyodott, s a tévolban felhangzott a kdzeledé vonat halk diibdraése ~ Mondja, ez valés4g volt? — kérdezte habozva Marge. Charlie bélintott. — Mindenre emlékszem — Senkinek sem szabad beszéIniink r6la ~ mondta Marge. ~ Persze hogy nem. Azt hinnék, bediliztiink. Erti, mit akarok ezzel mondani? ~ Igen. ~ Marge oddbb huzédott. Ide figyeljen — szélalt meg Charlie. - Sajnélom, hogy zavarba hoztam. De én nem tehetek rdla. — Tudom. Rendben van. — Marge a peron padlézatét nézegette. A vonat diibérgése hangosabbé valt. ~ Azt szeretném mondani, asszonyom, maga nagyon csinos volt. Hatérozottan elraga- 6, csak én zavaromban meg sem tudtam szdlalni Marge hirtelen elmosolyodott. Nines semmi baj —Nem inna meg velem egy csésze kévét, csak hogy egy kicsit megnyugodjon? Valdjaban a feleségem csak késébbre var ~ Ed pedig a hét végére elutazott, s igy odahaza iires lakds fogadna. A kistiam az anyém- nél van latogatéban — magyarézta Marge ~ Akkor jojjon. Hisz mi tulajdonképpen mér bemutatkoztunk egymésnak. ~ Igen, ezt elmondhatjuk — nevetett Marge. A vonat kézben befutott az dilomédsra, de 8k hatat forditottak neki, s elindultak a kes- keny Iépesén az utca irdnydba S26, ami sz6, két koktélt ittak meg, s aztén Charlie nem engedhette, hogy az asszony a sotétben egyedill menjen haza, elkisérte hat a lakdsa ajtajdig. Marge persze gy érezte, kételessége egypr percre behivni a férfit. Idékozben az Grhajén a csalédott Botax még egy végsé kisérletet tett rd, hogy be- bizonyitsa igazét. Mialatt Garm felkésziilt a hajéval az induldsra, Botax sietésen fel- allitotta a széles sugard videoernyét, hogy még egy utolsé pillantést vessen a Iényekre. A késziiléket Charlie-ra és Marge-ra llitotta be, ahogy a lakdsban iltek. Aztén a csdpja egyszerre megmerevedett, és Botax most a szivérvény minden szinét felvillantotta. ~ Kapitény tr! Kapitdny Gr! Oda nézzen, mit csinéinak! De az Grhajé pontasan ebben a pillanatban kilibbent az idésztazisbdl VAMOS! PAL FORDITASAPardny az eshet6sége, hogy ama tényt ne vegyék észre, hogy biz j61 lemaradtam én az embertaj nagy versenyén. S azt gondothatjék némelyek: lemaradva az életet gy nézem, mintha at rajta sétéInénk filozofélgatva. Bér most csak nevetnek ezek: mérféldet mily lassan teszek, s szeliden géncsolnak kicsit, mint vén, lassd postakocsit. Tudom, kifélék lesznek 6k: még nukleérisabbak, sot majd még bigottabban hiszik: a modern tudomény iidvazit. Létvan, amint 6déngenék a hangsebességnél vagy épp a fényénél lassabban itt — weretnek I" ~ mind rém atkot hurit. Még szémizhetnek engemet: Buntetétéborba veled |” — mit kieszelnek sebesen, s megszerveznek @ Holdba’ fen. Tartély: sdriilt léggel tele, mehetek bérhové vele; véllaljam, hogy kidobjanak: nemes kisérleti nyulat. Pazarlést hadd prébaljanak ott, oly téjon, ami étkozott: lassék, meddig kell varniok, mig ott szerveznek éllamot. Ajénlés: rejtessék el a Crow Island kitaszitottja! Neked irtam, hogy eléitassalak karécsonyra némi érémmel Szigeteden — bér sziget volna csak! de nem az, esupén egy féldnyelv. JANOSY ISTVAN FORDITASAoLIrENEk WOLFGANG JESCHKE parton A SURVIVAL OF THE FITTEST” ~ A FEJLODES EGYIK TORVENYE A LEGALKALMAZKODOBBE A JOVO, ENNEK LEGNAGYOBB EREJE, HOGY FELISMERI €S KIHASZNALJA AZ ELLENSEG BIZONYOS GYENGESEGEIT MELYEKET AZ NEM HAJLANOO ELISMERNI, MIVEL BECSBEN TARTJA OKET. Felderité hajéjukkal messze kint jértak, ott, ahol az Gr sétét, és a galakszis csupén keskeny szikracsik a monitoron. Taldltak egy naprendszert, bolygét, felhétlen eget és termékeny véigyet egy széles konti- nensen. Amikor leszélltak, a tévoli hegyek f6ldtt pirkadt a reggel, és a vidék z6ld volt, vizben gazdag és békés, olyan nyu- galomra teremtve, amilyet 6k kerestek Az elektronikus készillék analizdita, fiirkészte ezt a vildgot, elemezve szivta be a leveg6t, majd nagy sokéra kinyitotta a zsilipet. A férfiak kirajzottak, szemiigyre vették a vidéket, és jénak taldltak, fel- dtték taborukat, és mérGmiiszereket vet- tek el6. Taléltak egy dllatot is, amely szép volt, de killénés. Valésziniileg ez a lény képviselte az uralkod6 életformét, alkata és nagysdéga mormotéra vallott, de fekete sz6rzettel, karmokkal és éles fogazattal, tehét nyilvanvaléan husev6 volt, mégis 4bamulatosan lassi mozgésu és emlitésre mélté értelem nélkiili. Kénnyen megfogtdk, mert nem félt, és nem védekezett, az emberek azonban killéndsen viselkedtek mellette, bérezt nem is vették észre. Megvizsgélték az dllatot, megmérték a testét, lapos koponydjat, hdmérsékletét, az idegdramokat és a reakcidkat. Végiil megdlték, és egyikik sirt, de nem tudta, miért. A lapos fej kicsiny, alig negyvengrammos agyat rejtett, mely antennaként, legyez6szertien boritotta a koponyacsont belsejét. A biolégusok elkészitették feljegyzé- seiket, és betapléiték a komputerbe, majd ezzel tbbé nem tdrédve, més dolgok utén lattak Amikor az est a volgyre ereszkedett, tizet gyiijtottak, és egy Iélegz6 vildg sdtétségére vagytak az elsdtétitett legénységi termekben tltétt szdmtalan éjszaka utén. A szabadban ettek és ittak, mivel meleg volt, és Griiltek, hogy folfedezték maguknak ezt a szép vildgot. Az Grhajé feketére égett és kibémbélt fuvészdjaval faléttiik pihent. A termékeny f0ld, az erdé és a tiz illata a Foldet juttatta eszukbe, és az est héléként terlt foléjuk, amelyben egyiitt voltak 6k. emberek, messze-messze otthonuktdl. A hajé mintha folemelkedett volna a névekvé sététségben, és a tévolban egy kis hold fuggétt, mint sépadt, ottfelejtett fény az dgak kézott Az emlékezéssel j6tt a honvdgy, jéttek a dalok, melyeket minden Grhajés ismert, $ amelyek vellik gyorsabban terjedtek el a galakszisban, mint maga a fény. Valakinek kéziliik volt egy pardnyi furulydja, a masiknak trombitaja, s halkan muzsikélni kezdtek, a férfiak meg énekeltek. Canah Shn daldt dalolték, aki sz4z napja egy napba esett, $s méréseit még diktalta az adékészulékbe, amikor antenndi mar szétolvadtak, 6s a pro- tuberanciak kapkodtak uténuk; Old Gironrél daloltak, a Simon bolygéjén lev6 férél, mely egymaga bendtt egy egész vildgot. gydkereivel atfogta, és tébbet tudott mesélni a FoldréI, mint bérmely ember, mert Steg volt, mint az univerzum, és mindentudé, mert megértette a fény uzenetét, s milliérd tonndkban halmozta fel a klorofillt, szémtalan levelével a mindenségbe hallgatozva. Azvan voltak dalok a sziiloféldrél és a messzeségr6l, Magényos férfiakrél a vilagmindenség téviataiban, Grhajékrdi és legénységilkrél, akiket galaktikus viharok zartak idegen naprendszerekbe, fényévvel mérheté porfelhékbe, ahonnan nincs menekvés; daloltak a jovOb6! és a multbél érkezett kapitanyokrél, akik hireket hoztak tévoli partokrél és kilénés fajokrél. az idd zétonyairdl és terekrél, melyek a semmibe vezetnek, mérhetetienill és titokzatosan. Egyikiik foléilt Jélesett az éjszakai levegd, ameiy betditétte a vidéket, s békét és biztonsdgot lehelt az 6), Az Urhajés a feleségére gondolt, messzi otthondra. Kilépett a tz fénykOrébél, a hold fényesebb lett, és ldgy eziisttel vonta be a leveleket és a fulvet. A férfiak éneke lebegett, a furulya szelid formakat szétt az éjszakai szélben, amely hGvosen osont lefelé a hegyekbél, Zorrenés, roppands az gak kézot: egy dilat? A férfi mintha mémoros lenne, tamolyogva, tapogatédzva keresett tamaszt — egy fa... Old Giron. kérge széraz és hasadozott, fogasra termett. Ujjai récsusztak, hajat érintettek. Haj? A n6 hozzéhajolt, tiszta fehérben, szemén eziistés ragyogas — holdfény, titkot rejté tavon. — Szeretiek! — suttogds, zizzenés az gak kézt, A féifi rmeredt —Te?... Hogy keriilsz te...? — Ne kérdezz, kedves Lehelet, fuvalom, 616 kézelség, s a szeme — meyszéditette. ~ Ki vagy? Halk nevetés, dvatos érintés a kezén, érezte melegét. Suttogds. _ nem az éjszak 15 ay Shangia zél,— Ne kérdezz, gyere! ~De ~ Gyere! En — Igen... nagyon sokdig voltél tavol! And megtogta a kezét, és eldrefutott. A férfi biivolten kovette. Hogyan?! A lovak megindultak, 6k vallukra teritették a meleg takardkat, sa férfi a gyepl6t tartotta, Holdfény mildtt szét a tavon, s eziistos fustté valt az dllatok lihegése. Tovasuhantak. paték tompa dobogasa, csengettyik a fogaton. — Ez az az ut? ~ Igen. Gyere! Kis keze bizalmasan, mint puha kis madér, a férfi tenyerébe bujt, és magaval huzta, Hajladozé haraszt, mély avar nyelte el a \épteket. Sietés konnyd l4b, nehéz Idd, ezUstos kacagés. ~ Te?! — Nem érzel?... Melletted vagyok | ~ ingerléen széttérta karjat, A férfi esetlenil igyekezett dtdlelni, de a né kisiklott, elforgott 16 5 a kergetézés folytatédott, botladozva, meg-megillva, lihegve ~ Hov? — Figyelj! Majd vezetlek. ‘Ané most egészen mellerte voit, érezte ismerés illatét. Mar tudta, nincs messze a tisztés és a fahaz, ameiyet bérbe vettek. Nem volt oles6, de Montana legszebb volayében allt magényosan, tavol a hegyeken dtvivé minden fSutvonaltdl. Egyik barétja ajanlotta, aki ismerte a videket, gyakran jért ide vadészni. Hideg volt, de elegendé fét halmoztak fel a kandallohoz. Kiértek a tisztdsra, A férfi gyengéden karjdba vette 2 nét, hogy felemelve Atvigye a magas kiiszobon, de az el- pattant tale, akar a maoska, és selyempuha volt a sz6re. Kiszabadult. és maga utan huzta a férfit. A kandalléban égert a tiz, és vibralé piros fényt verett a foldre, mely vastag sz6rmékkel volt boritva. ‘A férfi kimeriilten s kifulladva déit el, elféradt a hideg levegétdl és a behavazott erdén At valé meneteléstdl. Jélesden meleg volt a kunyhdban, a tompitott fény és az ég6 fa gyantés illata dradt szét benne, mig a telihola a nord! kékes visszfényt vetett az ablakon at a takaréra = Ann, boldog vagyok ~ szélt a férfi. Nem kapott valaszt, de érezte, hogy Ann is boldog ~ Igyal — mondha a né, és egy csészét nyujtott feléje, tele forrd, rumos tedval. ~ gyal mondta. Es 6 megitta az utolsé cseppig, bar a whisky meleg volt, és pocsékul izlett, de hat valdszingleg nem volt mar toba jég. Kissé kébultan tordlte le homlokardl a veritéket levetk6zatt, és az Agyra dobta magat. A tévolbdl hullamverés hallatszott, A nap forrén téizdtt a strandra, és vakit6 visszfényét a csukott zsaluk kOz6tt a hotelszoba mennyezetére vetette. Ugyan mit csinal Ann ilyen sokéig a konyhdban? Hallotta, amint az egyik vendég a teraszon italt rendel, 6 meg azon csoddlkozott miént nem lehet ebben az étkozott hotelban egy darab jeget felhajtani, de aztan nehezére esett elgondolkodnia ezen ‘A gyerekek ~ mint két kis antracitszin szérmebabu. Megsimogatta dket, és mosolygott Lassan rdmasztak, beleharaptak a ldbdba. folkapaszkodtak a mellére, és aprd kezukkel belevagtak az arcdba — Hagyjétok! No varjatok csak! — mondta a né haragosan. és leszedte dket A kicsik meg sirni kezdtek —Tébbet térddhetnél a gyerekekkel - mondta. - Nekem mar nem fagadnak sz6t Meglatszik, hogy sokdig voltal tévol. 16 nevetve kiszabadult,= Igen, de Kinyitotta a gyerekszoba ajtajét. Egy idegen fid meg a szomszédbdl egy pokhendi kamasz ldny ~ félig levetk6zve, mozdulatlanul iiltek a padlén az 6 gyerekeinek a jétékai kézitt, és gyilldlettel meredtek ré. Gyorsan becsukta az ajtot, s a falnak délt, levegd utén kapkodva Mi ez? — gondolta zavartan, és megprdbait urrd lenni a fenyegetéen rétér6 szédiilésen. Attél a pocsék whiskyt6! lehet — gondolta -, amit Ann hoz nekem mindennap a drug- store-béI a strandsétanyrél. Mindennap, amiéte ebben a koszfészekben nyaralunk, és tizendt dollart fizetiink ezért az 6eska szobéért... és még azt hiszi, hogy ezzel drémet szerez nekem. Holott csupan azért van szukségem arra a vacak italra, hogy ne lassam mindenitt ezt a piszkot. Kinyitotta a gyerekszoba ajtajét - Andrew és Liza ledobték jétékukat, hozzdsiettek, 8 6 boldogan dlelte magahoz a gyerekeket, vidéman, hogy itthon van megint. Azutén lefekidt a szdnyegre, a kicsik korulmészkdltdk, megsimogatta éket, kallézta szép, Igy sz6ruket, és érezte izmaikat kis borddikon — kemények voltak, mint az acél A teraszon a vendég még egy italt rendelt, és 6 megint azon téprengett, miért éppen Ann nem tud elékeriteni egy darab jeget ebben az dtkozott szdllodaban Megfordult az égyon, és hivni akarta Annt, de a né ott lit mellette, és vetk6zétt. — Ann ~ mondta a férfi-, gondolj a gyerekekre! ~A gyerekekre? — kérdezte az asszony csodalkozva, és cigarettéra gydjtott. - De kedvesem, dket Pathoz vittuk, mielétt szabadségra utaztunk. Nem jél vagy? Olyan sdpadtnak létszol. Til sokéig voltunk a napon. Nagyon meleg van ma. ~Igen, igen, de... - mondta, és az asszonyt nézte. Még sose létta ilyen szépnek Az dgy szélén ult és cigarettézott, 6 meg nézte a hatat és a szép hajét. — Gyere! — szélt, s magdhoz huzta, a né hozzdfordult, nevetett, 1616 hajolt 6s megesékolta = Orlilék, hogy megint itthon vagy. Hosszi volt ez az idé. Haja aranyzuhatagként boritotta be a férfi arcat és vallét, aki érezte magdn a né mellét és karcst testét, érezte bérén a nap tiizét, nyakdn és vallan a tenger s6s izét. — Olyan ez nekem, akér egy dlom — mondta. - Minden olyan valészertitlen, mintha még nem tértem voina vissza, messze kint lennék, és rélad élmodnék. — De kedvesem — mondta halk nevetéssel az asszony, és hozzényomta magat -, hat nem érzed, hogy melletted vagyok? ~ De igen — felelte, s ldzasan megpezsdiilt a vére. A strandrél gyorsan futottak at a hotelhoz, mert a homok forré volt, és folétte csillémlott a levegé a déli hdségben. A tiz szélén dlmodom — gondolta a férfi, bar valéban érezte a né lélegzetét és csdkjait ~ Nem élom ez ~ suttogta a hang a fillébe, s nyakdn az asszony ajkat és fogait érezte, Egyszerre kénnyiivé valt, édes kébulat, tuldradé gydngédség és boldogsdg ragadta el. Enyhe karmolést érzett a bérén, a karmok egyre mélyebbre vjtak, de a féjdalom édes volt és nagyon tévoli. Igyekezett uténuk kapni, de gyenge volt hozzd, csak a selymes sz6rt fogta erétlen ujjai kézdtt. A fajdalom kinzdan erésdddtt. Ugyetleniil megprébalta magat kiszabaditani, de a né ldgy hangja kézvetlenil a fulébe suttogva csillapitotta: — Hagyd a gyerekeket, hiszen szeretnek téged! Es a férfi érezte a kicsik simulé mozgését, éles fogukat a csukldjén. Meleg nedvesség vette kéril, s valami feketeség, mely hidegen tort fel a belsejébdl, kiterjedt, mint a nové iég, mig széle fajdalmasan sziré fényben égett. Erezte cstiszés bériiket, meglatta testiik kérvonalat, mikézben nehezen Iélegezve valami fenyegetéen dradé jeges sdtétség ellen kizdott. A fjdalom erésédétt, felkavarodott, és kidltéss4 formalédott, s a legnagyobb boldogsag pillanatéban kinja az dnkivillet hatérdig gydtorte. Nehéz szemhéja felnyilt, Amyszerti, idegen arcot létott maga f6l6tt a bizonytalan fényben, lapos és s26rds volt, WT saris aleki fogai az 6 nyakaba mélyedtek, mig az éles karmok drjéngé élvezettel dultdka testét. Iszonyat fojtogatta 6s védekezett, de keze erdtlen volt. Agaskodott, hogy kin- z6jét lerézza, megmarkolt egy sz6rtincset, majd belevdjta a kezét, de érezte a rétér6 bdgyadtségot, meliében a karmok dihét, foldtte az dllat gyGldletét, ahogy kizdétt, 6s morogva fijta arcéba bizés leheletét. Egyre tabb és tabb meleg nedvesség boritotta be, uijai elernyedtek, és a fény kihunyt a hidegben. Mar az éjjel keresték 6t, de az erd6 néma és sdtét volt, elnyelte a kidltést. Aztén, amikor hajnalodott, ismét elindultak, hogy félkutassék, rajvonalban, fegyveresen és harcra készen fésiilték At a volgyet. Az erd6 tegnap még békésnek és megbizhaténak mutatkozott, most viszont alattomos volt, és tele ismeretlen félelemmel. ‘A tébort6l mintegy szdzdtven méterre volt a barlang, alacsony, nyirkos, faldje levelekkel, iiriilékkel 6s vérrel boritott. A férfi meztelen volt, s rettenetes az, amit beldle meg- hagytak. Egy lapos fejti sz6rporonty fekiidt mereven a rothad6 levelek kézétt, pofdja tele sarlé alaki fogakkal, rajta rdszdradt vér, a szeme fénye megtért. ‘A nyomokbél itélve hérom éllat volt ott, kett6 kéziilikk nyilvanvaléan fiatal. Rejtélyes- nek Iétszott, hogy hogyan tudték iddig elhozni a férfit, aki harcolt a végs6kig, hiszen az egyik dllatot megélte. De vajon miért vetette le a ruhdjét? Elvitték a halott, furcsa lényt az Grhajéhoz, dstak egy mély gédrét a tisztéson, s ebbe tették bele 6t egy fekete plasztikzsékban, melyen a hajé sz4ma volt. A sirt viréggal 6s dgakkal diszitették. A kapitany felolvasott valamit egy kényvbél, a nap magasan allt, és szép id6t igért, de a férfiak borzongtak, s éberen figyelték a kérnyéket, fegyveriket kibiztositva tartottak. Az erd6 vészjésiéan és félelmetesen dit kérdttiik. Végill visszatértek a hajéhoz, tdbort bontottak, és a fedélzetre mentek. Nemsokéra ezutén a hajtémi feketére égett favészdja rozsdaszinGi fiist6t kopott ki, majd sisteregve tort ald egy narancsszinG tGzsugér, amely letarolta a fiivet, félperzselte, és magasra vetette a féldet. Az Gthajé félemelkedett, és sivitva, hogy megremegtek tdle a heayek, felvgédott a tiszta kék égbe, maga utén rajzolva egy fiiggdleges jelet, s a szelek ezt addig cibal- ték, mignem széttépték. SZABO VALERIA FORDITASA 1819 SYDNEY J. VAN SCYOC MNARRA MOBILIS A bolygé befogadta a magot.. de ki aratta le a termést? Amikor a meleg a szikldkbél és a talajbél felfelé kezdett szdllni, amikor a reggel névesztett levélfiirtdk mar csak egyre fogyé mennyiségG napenergidval tapldltdk, Mnarra tudta, hogy kézeledik az este. Lassulva, meg-megallva visszavonta plazma- csdpjait, amelyek tOrzse eldtt atjartdk a talajt. Ujra egayé valva eloldotta a hajlékony gydkérszélakbél dlld feszes nyalébot, amely dsszekdtétte a tdle most mar kétmérfdldnyivel délre lev6 levélfirtdkkel, azutén Gj nyaldbot bocsatott ki magdbél egyenesen felfelé. Amikor kézel a fel- szinhez a gydkérerek kilénvéltak, Mnarra fényes, Uj levélfurtdket eregetett ki, amelyek a domboldal gyér tavaszi névénytakardja 1616 magasodtak. A levelek s6t6tz6ld lapjukat a holdak felé teregették ki. A visszavert napenergia gyenge hulldmai eldrasztotték Mnarrét. Ejszakdra behdzddott egy mészkéiiregbe. Kortalan Iény volt, egyediil véndorolt, és ebben sem k6, sem féld, sem viz nem jelentett neki akaddlyt. Csak éjszakéra 4llt meg, és ilyenkor 6si, elektrokémiai sejtegyesillésekkel ringatta el magét, olyan régiekkel, akar az id6. Olyan régiekkel, akér Mnarra ideje. Néhany éra midlva a levélfiirték felébresztették, Napfény oszlatta a sététséget. Hamarosan itt a hajnal, a szertartés. Mnarra eldkészitette a biborvirégokat — veliik szokta készénteni az Uj napot. A nap felkelt. Energidjét Mnarra friss levelei teste mélyébe tovabbitotték. Mnarra megborzongott, révilletbe eset. Virdgai ragyogéan kifeslettek, minden egyes levél- furt kézepén kinétt egy virég, bérsonyos szirmok géndérédtek és tekeredtek ki a gyenge, aranylé riigyekbél. Ujra elindult. Eszaknak, mindig csak északnak, amig tart a tavasz. A hajlékony gyokérnyalab utdnatekeredett. A levélfiurték bokezGen téplaltdk. Kétmérféldnyire délre, a mésik domboldalon immér hervadoztak azok a levél- flinék, amelyek tegnap szolgélték Mnarrat. Az el6z6 hajnalt iinneplé biborvirégok lekonyultak és meghaltak. Ennek azonban nem voltak kévetkezményei. Mnarra teremtette 6ket, Mnarra taplalékot sziiresdlt beléliik, azutdn folytatta tavaszi vandorttjét Mint mindig, A telepiilés egyetlen |égparnds helikopterének vezetdiilésében lve Brennan egy ideig a dombtet6 felett lebegett. A nyugati lankdkat a fdldi fiivek zsenge zéldje boritotta. Adomb aljan, a lapély szélén elteriilé New Powell tekndhazak és szdlléshelyek egyiittese volt, mindegyik elétt széles, pazsitos kert. A telepiilés szélétél sugarasan szantoféldek terUltek el. Nyugat felé széles rendben nytjtéztak a kukoricdsok. Zoldbab, paradicsom, tok, répa nétt sri sorokban, a sugarasan szertefuté foldeket pedig a buza széles ive hatérolta.Brennan hitrafordult, és tekintetével végigpdsztazta a domboldalt, hogy szemre- vételezze a legelész6 csorddt. Megtelepedéstik dta tiz dolgos hénap telt el. A leendé széntéfoldeket mivelésre alkalmassé kellett tenni, széllésokat kellett épiteni, embrionélis csiraszemekt6l szilletésérett borjakig ki kellett kelteni a tejel6 dlloményt, majd atsegiteni 6ket az anydtlan csecsemékoron, De most mér faldben volt a vetémag, és Brennan a domb felett lebegve akér el is felejthette, hogy idegen vildgban van. Ehelyett azt képzelhette, hogy 6 és térsai vissze- szélltak az idében egy olyan korba, amikor sajét Féldjlk a ringé dombok és a hullamzd fG bolygdja volt. Egy olyan korba, amikor az ég kék volt, és pufék fehér felhk usztak ét rajta, mint sodréd6, nagy, kézémbés istenek. Itt lebegett, és gy tehetett, mintha az észak-amerikai szérazféldén soha nem épitették volna fel Amerikavérost; mintha vala- milyen médon elkeriiték volna a totdlis varosiasodassal egyultt jéré zstifoltsdgot, a szurke 6g nyirkos htivését, és megérizték, istépolték volna a pasztori értékeket. De haa dombtet6t6l észak feié induit, ismét idegen vilégban taldlta magat. Alatta a névényzet ldtszdiag aiig tért el axtdl, amit az amerikai prériken talélt voina évszdzadokkal ezelétt. Zdid ndvények kusztak, 4gaskodtak, nydjtéztak, eayesek tenyér- szerii levelekkel, masok legyez6 alaki, tojésdad vagy kerek levelekkel. Kulonbség csak az évszakokkal kapcsolatban mutatkozott. Brennan letelepedésiik éta vagy tucatnyiszor rOpiilt el ezek felett a szomszédos dombok felett. Nyar derekén a ndvénytakaré buja és zéld volt. Zéld maradt ésszel is, téliddben sem valtott soha barnéra. Amikor azutén megjétt a tavasz, a stiri zivatarok ellenére a névénytakaré szine meg- fakult, A sététzdld halvanyzdldre, sét sérgéra vaitozott. Most, két héttel Brennan legutdbbi terepszemléje utén, nagy, sdtét foltok drulkedtak a kopér féiddarabokrdl. Brennan alébd ereszkedett gépével. Sohasem figyelte még meg, hogy odalenn a névények virdgot hoznak-e, vagy magot érieinek. Az Ujjdsziiletés més, kialakuléban levé formajéra sem vallott semmi Ujra magasba emelte gépét, azt remélve, hogy ha az északi dombok felett elrepul, més kép térul majd eléje. Amde itt is ugyanazt a ritks és cseppet sem biztatd, sdrgdszdld névénytakarét taldlta Gondterhelten lebegett a hervadé dombok felett. Talén ez a megszokott itt tavasszel. De azis lehet, hogy mégsem ez. Tavaly ésszei, amikor a kiszemelt fdldeket és a dombok lankéit miivelésre alkalmassé tették, azt hitték, hogy az Sshonos ndvényzet ott ismét meg fog jelenni, és nekik Ujra gykerestil kell majd kiirtani Sket. De ez nem kévetkezett be. Brennan téprengve vonta dssze szemdiddkét. A felfedezdk természetesen keveset mondtak jelentésiskben az itt honos névények ¢letérél, legfeljebb annyit, hogy a legtébb faj emberi taplélkozésra alkaimatlan, és sok kézottuk a meleg vérti dllati szervezetekre mérgez6 hatésd. A jelenségek megfigyelése aiapjén ésszerii volt a feltevés, hogy ezen a bolygén a ndvényi élet mds évszakos ciklust kdvet, mint a foldi vegetdcié, hogy aydkeresen eltéré médszerekkel dllitja elé énmagét. Ezittal nem széllt ki a légpdmnds helikopterbél a hervadé domboldalak tiizetes meg- szemiélésére. Ez volt ugyanis az a nap, amikor eldsz6r létogat el a telepiilést6l_néhdny mérfdldnyire északra elterill6 krétervidékre. Gépével a magasba emelkedett. A felfedez6k jelentése alapjén néhdny tucat lapos, mintegy St Iéb atmérdjG, kicsiny krétert képzelt el, amelyek a dombsort északr6! dvez6 siksdg nydlvanydt lepik el. Fél 6ra milva dtrepiilt a szélsé dombok gerince felett, és a meglepetésté! még a lélegzete is eléllt, Hatalmas félddarab teriilt el alatta, amelyet teljesen eltorzitottak a negyven és még tébb lb AtmérGjG, mély kréterek. Ezek Osszevissza bogozéd6 léncot alkottak; volt kézéttik éles peremG, viszonylag uj krdter és félddel feltéitddétt, megviselt régi kréter is. Amikor gépével alacsonyabbra ereszkedett, hogy felmérje a terilletet, alig hitt a szemé- nek, Déire jart mar az id6, amikor leereszkedett egy domboldalon, és kiszéllt a helikopter- bdl. A krdterek egészen elleptek egy hérom mérféld széles és hét mérfdld hosszu lapélyt, 20a annyira, hogy egymést is elboritottdk. Egy-két tdlesér Ujkelettinek létszott, de a z6me régi volt. Egyikik-mésikuk mér annyira feltélt6détt, hogy alig lehetett felismerni 6ket Volt, amelyiknek viz csillogott az aljan Brennan haragosan vallat vont. A foldi hatésdgok engedélyezték, hogy alig tiz- mérféldnyire a pusztulds fOldjété! emberei letelepedjenek, lefoglalva maguknak ezt a terUlotet, Es tették ezt anélkil, hogy tdjékoztattak voina Sket a méretekrdl, anélkil hogy akar csak kisérletet tettek volna a krétereket kialakité erdk feltérdsdra; s6t még csak tér- képeket sem készitettek a krdterdvezerek eloszlésdr6l ezen a szérazfildén. A jelentés kevés kézzelfoghaté tényt tartalmazott, ezek egyike volt, hogy a kontinensen elszérva tobb tucatnyi hasonlé vidék talélhaté, Brennan hirtelen elhatérozdssai visszaszdllt a gépébe, és a levegdbe emelkedett. Nagy ivben a legijjabbnak Iétsz6 toleser 616 repiilt, és ott aldbb engedte gépét. Ovatosan elkerulte a kréter meredeken aléfuré falait. Gépét megdéntve szemiigyre vette a kréter aljat, kioldotta a kézilémpar, és levildgitott vele. Séron kivull semmi egyebet nem [étott a télesér fenekén. Vajon a meteorok betemetik-e dnmagukat? — vonta éssze szemdlddkét. ~ Es végill is hogyan lehetséges, hogy csak élesen kériilhatérolt féldrajzi Svezeteken beliil csapéd- nak be? Gépet ismét a magasba emelte. Feliiletes amerikavérosi tanulmdnyai sorén sok min- dennel nem fogialkoztak, igy a meteortannai sem. Am ha ezek a kréterek nem meteor- zéporok nyoman keletkeztek, akkor milyen mas magyardzat képzelhetd el? Féld alatti foldgézbuborékok felrobbandsa idézte volna el dket? De ha igy van, mitl robbantak fel ezek a buborékok? Hazafelé a siksdg f6lott szdlit, kerilgetve a dombok kiszégelléseit. Alacsonyan repillt, és kozben aprélékos gonddal firkészte a terepet. A pusztulést mutaté térség hatdrain tul nem létta kréterek nyomait. Igy hat talén kézvetlen veszély nem fenyegeti a tele- pulést. Ennek ellenére még azon a héten visszatért a kréterekhez, eztittal gyalogosan, és embe- reket is vitt magaval. Leereszkedtek a négy legujabb krdterbe, hogy megkiséreljék kidsni azokat a szikla- vagy fémdarabokat, amelyek ilyen dridsi erdvel csapédtak be. Semmit sem taléltak — res kézzel masztak el6 a kréterekbél Amikor holmijukat ésszecsomagoiték, hogy hazatérjenek, Brennan médsodtisztje, DiChiara elgondolkozva beletit a talajba ~ Semmi sem vall arra, hogy ez vulkanikus eredetii teriilet volna Brennan tekintete a lapélyrd| a szinte duzzadé kérvonalaikkal érzékies benyomést kelt6, szelid dombokra fordult, bar tudta, hogy neki ez a Iétvény mit sem mond. ~ Szerintem sem ~ hagyta rd minden meggyéz6dés nélkill. — A jév6 héten déli iranyba repillok a géppel. Megnézem, mi van arrafelé. DiChiara furkész6en tekintett rd, ~ Azt hiszed, arrafelé is taléisz krétereket? ~ Fogalmam sincs, mit fogok ott taldini DiChiara felailt — Meglehet, hogy én is veled megyek. ~ Meglehet, Dick — mondta Brennan diplomatikusan A hétéra akasztotta a lapatjét. Az expedicié kudarcot vallott. Most nyugtalanabb volt, mint eddig. Valamit kellett volna taldlniuk a kréterek alatt Amikor hideg volt, Mlondas mélyebbre hatolt, szorosra vonva a yydkérszélak nyalabjét, amely levelfiirtjeivel dsszekdtotte. Meleg napokon azonban kézvetleniil a felszin alatt siklott tova; ilyenkor plazmahértya hullémzott at a talaj legfelsé rétegén, gydkerektél, régéktél nem gétolva.Most tavasz volt, és a gydkerek kiszikkadtak. Miondas azonban nem bénta, hogy a novénytakar6 odafént hervadozett. Ahol elszdrad, ott csupasszd valik a f6ld, és a nap barétsagos melege dtjérja a talajt A héfok hamarosan elérulta, hogy a nap delelére ért, Miondas megillt, hogy molekula vékonyan elterpeszkedjék a talaj huvelyknyi vastag legfelsé rétegében A hajnal volt az Unnep, amikor viasszeri, nagy, fehér virdgokat sarjaszt, és ezzel nyilvénitja elragadtatésdt. De a delet jobban szerette. Ilyenkor szenvedélyesen sitkérezet, Az idé malt, és Mlondas dsszehizédott, atfolyt egy mélyebb rétegbe. és tovabb- vandorolt. A késlekedésre nem maradt ideje. Az olyan ési lények, mint Mlondas, lassan vandoroinak. Lassan vandoroit, déinek vandorolt, tavasszal Es ez igy ment mindig. Brennan és DiChiara széz |b magasan repiilt a rénaség felett. Brennan a terepre éssz- pontositotta figyeimét, mikézben leplezni igyekezett idegességét. Ugy késziilt, hogy egyediil vag neki az utnak, de DiChiara addig ragta a fllét, amig magaval nem hozta. Déli irényban repiiltek, és DiChiarénak be nem dillt a szdja. — Ugye, azon jar az eszed, hogy miért lettek a latinok beszédes, jékedvii népekké, mig Eszak-Eurépaban az emberek tobbnyire zarkézottak és tartézkodok ? — Nem ezen jar — kézéite Brennan nem éppen batoritéan. ~ Az ellentét az éghajiattl ered, A iatinoknak soiasem kellett visszatartaniuk magukat, egész éven dt azt csindlhattak a szabad ég alatt, amit akartak. A skandinévok ellenben hénapokig dssze voitak zarva, beterelték és benn tartottdk dket az ellenséges elemek. Semerre sem szdkhettek egymas eldl, csakis Onmagukba. He megengedték volna maguknak, hogy minden érzelmiiket kifejezésre juttassék, mint a latinok. ha... no: vegyilk példéul azt a hdldtermi kirobbandst Swenson és Diaz kézétt a miilt téien, az es iddszakban. Swen csak annyit tett, hogy Brennan keze dkdibe szoruit a korményridon. Mar megint Swenson! — Swenson engedélyt kapott, hogy a telepiliés hatdrain beluil barhol kulén szdllést ithessen maganak. En engedélyeztem néhany hénappal ezeldtt DiChiara bélintott = Tudom, de Swen a szdntéféideken tul akar letelepedni. Svéd fabs! faragtdk. a ma- gényt kedveli. Ugy gondolja, hogy a jové hénaptél kezdve, amikor Tilldval 6sszehézasod- nak — Nem. Ez politikai kérdés, Dick. Amig a hajé vissza nem tér, eqyetlen egységként kell élniink, Van fél tucat hézaspar-bungalénk, Swen és Tilla vdlaszthat kézUluk, ha nem akarnak Ujat épiteni. DiChiara olyan mozdulatot tett, mint akit a hallottak nem elégitenek ki — Nézd csak, Bren, ez nem Amerikavaros. Az emberek azért jéttek ide, hogy szabadok legyenek, te pedig Ugy intézed New Powell tigyeit, mintha valamelyik foldi telepiilésrél voina 26. Brennan DiChiardra nézett, és szomordan elmosoiyodott. Eszébe jutott gyerekkora eszébe jutott, hogy milyen sdpadt és vézna voit az a napsugér, amely az aszfaltozott jatsz6tére hullott a betonfalakbdl épiilt kanyon aijén; és eszébe jutott az is, hogy milyen ddéz harcot vivtak a jatsz6tér elfoglalas4ért. A napra forditotta tekintetét, amely felettik ragyogott. — Ugy intézem New Powell iigyeit, mint anogy egy rezervétumét intézni kell egy olyan vilégban, amelyrél nagyon keveset tudunk. A kévetkez6 négy esztendé alatt meg fogjuk ismerni, akkor azutan szétszéledhetiink, és éivezhetjuk a szabadsdgot. — Azisten szerelmére, Bren, mi van itt megismernivalé ?! Nines dllatvilag, még rovarok asincsenek. A felderit6k ennyit megdllapitottak. Ha tehdt Swen és Tilla miivelésre alkal- massé tesz egy darab féldet, fivesiti, elkeriti, és ha majd a gyerekeik is naponta kijérnak dolgozni a szdntétoldekre, akércsak a tdbbiek, akkor... Brennan a fejét rézta. — Hagyd ezt, Dick. A f6ldi hatéségok, akdrcsak a tdbbi koléniét, New Powell is ellétték annyi felszerelés- sel, élelmiszerrel, nyersanyaggal és vetémaggal, hogy az elsé St esztendére biztositva legyen az életilk. Akkor azutén a hajé visszatér, és ha addig sikeriilt lakhatva tenni a bolygét, az 6 tulajdonukkd lesz, ha viszont nem, visszaviszik Sket Amerikavarosba, és nevilk az Ujabb jelentkez6k névjegyzékének a végére keriil, Brennan a felszines kiképzés ellenére tudta, hogy az dj telepeseket nem mindig a rideg vildgok, az ellenséges bolyg6k gyézik le: olykor a termékenyek is. A tulsdgosan kénnyii vilégok. Meglehet, hogy ez is ilyen ,,konnyii” vilég. A telepesek szméra itt sem a terep, sem az éghajlat nem tartogatott semmitéle kedvezétlen meglepetést. Az ég deriilt, a levegd illatos. A szdntoféldek mar z6ldelltek, a fiatal tejelé dllomany gyarapodésnak indult. De Brennan nem akarta megengedni, hogy emberei az elsé Gtesztendés probaidészak alatt lazitsanak, és dtadjak magukat az orémoknek. Fesziilt cséndben folytattdk Utjukat a ronaség foldtt. New Powelitél délre étmérféld- nyire Brennan zegzugosen kezdett haladni gépével, széles paszmédkat irva le a sérgdszéld terep felett. Tizmérfdldnyire délre DiChiara Ujra megszélalt ~ Gondoltal mér arra, hogy mi térténik, ha ezek a ndvények elpusztulnak, és mire az esdk jénnek, csupasz lesz a fold? ~ Gondoltam rd. A nagy es6zések azonban csak kés6 6szre varhat6k. Bizonyos vagyok benne, hogy a ndvénytakaré addigra megujul DiChiara véllat vont. Késdbb igy sz6lt — Nan Perry szerint be kellene vetnink a dombokat. A biztonsdg kedvéért. Brennan felvonta személdokét. — Ugyan? ~ Ftimagkészletiinkbél futné tucatnyi kézeli domb fuvesitésére. Most még kikelnének a magok, és a fii megfogné a talajt. Egy honap milva esetleg mar kés6 Brennan a fejét rézta — Nem, amig nincs elegendé tapasztalatunk a helyi biolégiai ciklus értékelésére, addig ilyen tavoli foldekre nem szérunk ki vetémagot. ~ Ha rank szakadnak a dombok, és elént az iszap, a mi biolégiai ciklusunk fog el- pusztulni Brennan séhajtott. ~ Figyelj rim, Dick. Semmi nem vall arra, hogy ezek a dombok valaha is a rénéra szakadtak. Kés6 nydron érkeztlnk ide, és a névénytakar6 vastag volt. Kés6 nyérig az idén is torténik majd valami, és a foldek Uj novénytakarét kapnak DiChiara sététen vizslatta Brennant. ~ Kereteztesd be taldn ezt az eldérzetedet, és a kOvetkez6 gyiilésen akaszd a falra. En olyasmit is meghallok, amit te nem. ~ Espedig? — Egyesek szerint mi tettk tonkre ezt a bolygét Brennan felrantotta személdokét, kifejezve ezzel kétkedését ~ Nos, néz kériil. Tavasz van, és minden pusztuldban. Minden, kivéve a mi vetésein- ket. Twan Yano szerint atdéftuk testét, és a vadallat kimulik. Nan Perry dllitja, hogy idegen vetémagvainkkal maris elpusztitottuk a bolygé dkoldgidjat. Nick Sorenson szerint valami olyan elemet hoztunk ide, amely eddig itt nem létezett, és ezzel megmérgeztiik 23 a ndvenyi életet. Kerri Rice arvsl papo), hogy.A felsorolést varatlan fordulat szakitotta félbe: Brennan szemét a foldre szegezve hirtelen megdéntatte a gépet, és széles ivben aldereszkedett. = Igen? Nos, ide nézz! DiChiara a korlétba kapaszkodva lenézett. A torkan akadt a sz6, és csak bémult némén, mint borjd az Gj kapura. Brennan kiszéllt a gépbdl. Laba eldtt sotétzdid lombozat bomlott ki szélesen a talaj- bél. A levelek furtdkben néttek, fiatal és erdtél duzzad6 furtdk tucatjai burjénoztak a ldba eldtt, és minden egyes fuirtét megkoronézott egy nagy kelyhG, biborszing virég: a bérsonyos szirmok kecsesen géndérédtek ki egy-eay mélyarany szind gocbdl. DiChiara imént még komor arca hirtelen felragyogott, mintha ez nem is ugyanaz az arc lett volna. ~ Hahé! Tavasz van, Brennie! Megkezdédik a viragzés! — nevetett felszabadultan. — Nem gondolod, hogy — Azt gondolom, hogy most ne ezekkel a virégokkal tdrédjdink. —Hanem inkébb hozzuk ide a fidkat? Péroséval hozzuk ki Sket a géppel. Elsének Yanét és Nan Perryt. Uténa Sorensont és Rice-t. Aztén jhet Schroeder és Vincinzi, majd pedig... Brennan a fejét rézta. — Nem. Még ha kettesével hozzuk is dket, ez hetvendt fordulét jelentene. Azt hiszem, jobb, ha kitGiziink egy szabadnapot, és aki akar, ezen a napon kiréndulhat ide, ~— Hm ~ fontolta meg a javasletot DiChiara, aztén élénken bdlintott. - Jé. A géppel majd enni-innivalét hozunk ide. Lakmérozést csapunk, igazi majdlist. Brennant a majdlisnél jobban érdekelték a tények, Lehajolt, kezébe vett egy most kibomlott levelet, megforditotta, vizsgdlgatta. — Még sohasem léttam ilyen ndvényt — mondta komar arckifejezéssel ~ Sok olyan ndvény van, amelyik csak bizonyos évszakban né ki a féldb6!, nem igaz? Brennan dllt, és személddkét dsszevonva a siksdgot figyelte. — Egy csomé névény, fdldi névény valéban csak bizonyos évszakban virdgzik. A lom- bozatuk azonban rendszerint hosszabb ideig léthaté. — Visszaszallt a gépbe. - Nézzlik meg, nem létunk-e ilyet mashol is ‘A lebegé szerkezettel szélesedé félkdrdk egész sorozatét irtdk le. Néhdny pere mulva felfedeztek egy masodik ndvénytelepet is. Odarepiltek és leereszkedtek. Sz6tlanul dlltak mellette Ez a masodik fiirtbokor — kétmérféldnyire déire az elsét6! ~ hervad6ban volt. DiChiara nyugtalan tekintettel kereste az els6 fiirtbokrot. — Akérhogy is, nem tudjuk megmondani, hogy ezek a levelek mikor hajtottak ki ~ sz6it. — Ki tudja? Meglehet, hogy ez a fajta csak egy-két hétig él = Meglehet. DiChiara koriljérta a haldoklé zéld névény rongyosodé foltjét. ~ Vagy talan vizhiény? Nélunk voltak zporok, de meglehet, hogy errefelé... ~ kezdte, de mivel maga sem hitt ebben a feltevésben, véllat vont és elhaligatott — A mésik zéld folt minddssze kétmérféldnyire van innen, és nem latszik fonnyadtnak — mondta Brennan. — Hm! — DiChiara arca kisvartatva ismét felderilt. - Szélljunk vissza a gépbe, hétha talélunk még egy harmadik furtbokrot is, méghozzé frissebbet, mint ez. — Jé gondolat A levegébe emelkedtek. A levélfirték harmadik foltjét csaknem hérommérféldnyire délre fedezték fel. Ez a telep nem pusztuldban volt ~ ez mar elpusztult — Azt hiszem, mielétt emlitést tennénk a tobbieknek ezekr6l a ndvényekrél, helyes a4volna kihozni az agronémuscsoportot — jegyezte meg Brennan, miutén kérbejértdk a barna ndvényzetet, és megvizsgéltak az elsenyvedt virdgokat. DiChiara bélintott. = Valdban, megingatna az emberek lelki egyensulyat, ha értesiiInének errél a dologrél. Ez az egyetlen névény, amit ez a told érlel, de ez is azonnal elpusztul = Nem biztos, hogy ennek jelentésége van, Dick. Nem kell azt vémunk, hogy itt a novények élete ugyanazt az évadbeosztést kéveti, mint ahogy ez a sajét bolygénkon térténik. Taldld és ésszerti volt, amit Brennan mondott, de mésok voltak érzései, amikor a leve- gdbe emelte gépét, hogy visszatérjenek New Powellbe. — Mindenesetre nem fedeztiink fel egy mésodik kréterhalmazt a szomszédségunkban, és ez is valami — éllapitotta meg DiChiara Brennan érzései még jobban ésszezavarodtak, amikor két nap mulva DiChiardval egyiltt az agronémus-szakesoport tagjait vezette gyalogosan a helyszinre, a lapdlyon Keresztiil Arra szamitott, hogy New Powelltél tizmérféldnyire délre taldl ré a virdgokra, de ehelyett mér hatmérféldnyire rdjuk bukkantak. A virdgok frissek, viruléak voltak, kitdrtdk kelyhii- ket a délelétti napfénynek. DiChiara ellendrizte tévolségmérdjét, azutdn szemiigyre vette a kornyéket, és fej- csévélva megéllapitotta: — Ez nem az a hely, ahol leveles bardtainkat hétrahagytuk. Nem gondolod, Bren? Brennan kériiljdtta a levélfiirtokkel fedett helyet, és kézben szdmolta lépteit. — €z nem ugyanaz a levélbokor — éllapitotta meg 6 is. - Hosszikésabb forméju, és valamivel kisebb terilleten fekszik. DiChiara leguggolt, és megérintette az egyik levél hegyét. Schroederhez, New Powell féagronémusdhoz fordult. = Nos, mia véleményed rdla, Schroeder? A megszélitott ginyosan ethuzta a szdjat ~ Mirdl? — kérdezte feliletesen nézegetve a levélfurtdket. ~ Névény. A fldbél nétt ki. Gondolom, itt él DiChiara zavartan dillt Brennan ajkét dsszeszoritva mosolygott. Schroeder és Vincinzi vetése szépen szérba szdkkent, azért ilyen hetykék, és az agronémusok most is azon vannak, hogy ..legyézz6k” a parancsnokok csapatat. = Dick, azt hiszem, éssze kell hasonlitani egy egészséges 2dld telepet egy nem egész- ségessel, hogy megillapithassuk, mi a kilénbség kézéttik, DiChiara sétét hajdba tart. ~ De az az egészséges telep, amelyet kerestink, innen négymérféldnyire van. A beteg telep pedig még tovabb két mérfélddel ~ &s ezt a par mérféldet mar nem birjétok? — feszegette Schroeder, A parancsnokok csapata birta, azazhogy birta volna. Amde a zéld levélfiirtés Gj telep- tl kétmérfdldnyire egy mésodik, halédé névénytelephez érkeztek. Még tovdbb két mérfélddel egy elpusztult telepet taldltak. — Ez az, amelyet a napokban léttunk — dllapitotta meg DiChiara a fejét csévalva. — Ugyanolyan éllapotban volt, mint most az elsd. Es a két mérfolddel tovébb levé akkor ugyanolyan éllapotban volt, mint amilyenben most az iménti mésodik telepet taléltuk 25 Es azon tal két mérfélddel pedigSchroeder tiltakoz6n felnydgott. —Azon tul két mérfdlddel ~ folytatta DiChiara csékényésen — egy elpusztult telep volt. Akdresak ez itt. Vincinzi hoimijabél irétémbit vett eld, — Dick, elisméteinéd, amit mondtdl? Felrajzolom — Nem hiszem, hogy el tudja isméteini — szeilemeskedett Schroeder. De DiChiara elismételte. Ezutén kériildlltak a l4nyt, aki elmélyiiten tanulmanyozta az brat. — Jelenthet valamit, hogy ezek a névényfoltok észak—déli iranyban kévetkeznek egy- més utén ~ szélt elgondolkodva, mikézben irdnja végét régta. — Es bioidgiai llapotuk észak~déli fokozatossdgot mutat DiChiara bélintott. =A legfrissebb z6ld folt mindig a legészakibb, a hervadé a kézéps6, az elpusztult a legdélibb. — No és ez mit bizonyit? — kérdezte Schroeder. Vincinzi gondosan tovabbfejlesztette a rajzot, feitiintetve rajta a biolégiai haladvé- nyossagot. = Van kifogasotok ellene, hogy kidssunk néhényat @ hervadt furtdk kézill? — fordul Brennanhoz. Ez vallat vont, —Nem hiszem, hogy értandnk vele. A gydkerekbél esetleg megtudhattok valamit Amit megtudtak, az az volt, hogy nem voltak a fiirtéknek gydkereik. A szér néhény hiivelyknyire benyult a talajba, azutén megsztint. A kidsott fiirtdket sorban a fdldre fek- tették, és tandcstalanul nézték dket. = Mi a csuda tartja életben ezeket az dtkozottakat? — dérmagétt Schroeder, akinek az érdeklédésé6t végre sikeriilt felkelteni. = Semmi — kuncogott DiChiara. ~ Ezek nem éinek. Schroeder kidiilledt szemmel nézte a l4bénél heveré kupacot, azutdn belertigott — Nem bénom, menjiink vissza, és 4ssunk ki mintékat a mésik két helyen is. A kézéps6, hervad6 telep éppen olyan gydkértelen voit, mint az el6z6. A legészakibb lelhelyen azonban a kivalasztott levélfiirt ellendllt a huzasnak. Amikor két lb mélységig ledstak, a lapat a névény szdrénak a tve ald! szennyet nozott fel. A sz4rbél szivés, vékony szél indult ki Vincinzi kefével megtisztitotta a fdldtdl a szélat, és izgatottan kiprobélta a mutaté- ujjdval — Erés. Es a levéltelep kézéppontja felé halad. Csak tgy kévethetjiik utjét, ha mas furtéket is gydkerestiil kitépunk —Hogyan tudsz gydkerestiil kitépni ndvényeket, amelyeknek nines is gyokerlik? - kérdezte gonoszkodén Schroeder. —Meglehet, hogy egyetlen nagy, kézés gydkeriik van — jegyezte meg Vincinzi, és felegyenesedett. — Kézel a furttelep kézepéhez. Brennan leguggolt, és tizetesen megnézte a szivés gydkérszdlat. Megrézta a fejét. ~ Ne dssunk tovébb a kézepe felé, de a szélén még dshatunk {gy is tettek. A drétszerd szdlak egyté! egyig a névényhalmaz kézéppontja felé tar- tottak. — Nos, j6 — sz6It Schroeder gonoszkodé hangon, amikor abbahagyték. ~ Akkor hét most Ujra délre megyiink két mérfdldet, ayerekek, és kidssuk ott az egész ndvénycsomét, Ha kell, dt ldb mélyre, tiz lb mélyre ledsunk, hogy megtaldljuk a kézponti gydkeret. mert én azt [4tni akarom, — A valléra emelte lapétjét. — Van ellenvetésed, Brennan? Brennan dél felé nézett, mikézben szemét gondolkodva dsszehtizta. Ott a ndvényfolt nyilv4nvaléan haldira volt itélve. 6— Nines ellenvetésem Ezuttal szétlanul vonultak déinek. Amikor a haldoklé névényzethez érkeztek, munké- hoz ldttak; kitartéan dstak, és a petyhiidt szérukon fonnyadozé levélfurtéket az egyik oldalon egymésra halmoztak. Ot ldb mélyre dstak le, Mér sététedett. Tovdbb dstak egy ldbnyival. Ezutdn elesiiggedve falatozni kezdtek. — Nos, magam sem tudom ~ mondotta végtil Schroeder. — Valahol ott lenn kell lennie valaminek. — Talan ha tovdbb dsn4nk... ~ pedzette DiChiara batortalanul — Még mit nem! — horkant fel Schroeder. - Miért nem hozzuk ki mindjért az egész koléniat, és Assuk fel a siksdgor? Ha nem talélunk semmit, legalébb dsszel beilltethet- nénk ezt a teriioret is. S6tét volt, amikor a rénan dt hazaielé induitak. Felettiik a két hold arany- és szirke szinben rajzolédott ki a fekete égbolton. A tdvolban lattdk New Powell pislogo fényeit. Hamarosan valami mést is létiak, New Powelltél négymérididnyire vadonatuj tevél- furték kupaca sarjaat ki z0iden és frissen a féldbél Vincinzi nyugodtan fogadta a latvényt, Schroeder sétét tekintettel, Brennan hallgata- gon. DiChiara hisztérikus kitdrést rendezett, Amikor DiChiara rohama elmult, Vincinzi megszélalt: — Azt hiszem, ezek a ndvények a nyér miatt északra vonuinak. Vandornévények lehet- nek. Brennan bdlintou, szerinte is csak ez lehet a kéverkeztetés. = Alighanem igazad van, Vin — mondotta = Azt hiszem, nines ember, aki elhinné, mivei tltétiik el ezt a napot — morgott Schroeder. DiChiara nagy nenezen megnyugodott. — Mindenesetre azt tudom, hogy én mivel fogom télteni az éjszaka hétralevé részét Lefekszem Botladozva elindult New Powell felé. Az éjszakét megzavarték. Kilénds dolgok ténéntek odafent. A talaj nyugtalanitéan rézkédott. Mnarra megremegett, és mélyebbre sullyedt a talajban, mikézben feszesre vonta Uj gyékérszélait. Bizonytalanul ésszehuzta magat. Késbb évatosan visszafoiyt a talaj felsd rétegeibe. A rendelienességek elmil- tak. Egy ideig még éberen figyelt, visszavonuidsra készen, végill elengedte és az éjszakai sejtegyesilésekkel dlomba ringatta magar. Friss levélfiirtjei lagy eziistarany hotdsugarakat zsékményoltak, és amig aludt, ezzel a fényeledellel taplaitak. Mér magasan jért a nap, amikor Vincinzi belépett a parancsnok szélldséra. Brennat jdnak ajtaja elétt elbizonytalanodott = Kicsit nyugtalan vagyok, Bren. Tegnap este, amikor gy déntdttiink, hogy ezek vandorlé névények, ebbél valamiféle kavetkezterést Kellett volna levonnunk. Brennan egyetértéen bélintott, és az irdasztal4n heverd papirokra mutatott. — Eppen most fogtam hozzé. — Igen? ~ Meglepetten lehajolt, és tanulmdnyozni kezdte a térképet, amelyet Brennan papirra vetett — Holnap éjjel esedékes, hogy a novények felbukkanjanak a legeld déli végén, feltéve, hogy véltozatian utvonalon és egyenletes sebességgel vandorolnak tovébb. Attél fiig- géen, hogy a napi két mérféld 4tlagos Uthosszhoz milyen pontosan tartjék magukat, felbukkanhatnak a keritésen tal vagy azon beliil 21 igen, én is erre a kavetkeztetésre jutottam. dd— Emlitetted mér valakinek? A lany a fejét rézta, ~ Még Schroedernek sem. Az dllatokat nem engedhetjuk ezeknek a névényeknek a k6zelébe, nem igaz? ~ Ugy van. ~ Brennan az asztalan levé mikroszképra tette a kezét. — Az éjszaka meg- vizsgdltam a ndvény rostjait. A felderité csoport csak a legelterjedtebb fajokat ellendrizte Ez nincs kézéttiik, A helyi fajok kéziil azonban tdbb a mérgez6, mint az értalmatian. — Ha ez a névény csak egy bizonyos évadban né, és csak elszigetelt foltokban él akkor megiehet, hogy a felderiték nem is idttak ilyet — jegyezte meg Vincinzi elgondol- kozva. — Nincs is helyiink, ahol 4tmenetileg tarthatndnk az dilatokat = A tehénistéliéban ma zéldbabbefézés van Az e1626 téire épitett dllathoddlyokat szétszerelték, alkatrészeikbél egyetlen nagy, szabad ég alatti fedett kardmot készitettek a legelén, valamint feldalgoz6 szineket az els6 termésnek a szdntéfoldek szomszédsagaban. Brennan Vincinzi fiayelmét Ujra a tér- képre irényitotta, ~ A legelé ot mérfdld hosszan nyilik el a domboldal és a New Powell mégétt folyta- t6d6 lapdly kézétt. Bérmilyen névény legyen is ez, a keritésen belul kétszer fogja feluitni a fejét ~ Nincs megfelelé anyagunk tartalékban, hogy 2 iombszigetet kérilkeritsiik, amikor megjelenik? — kérdezte Vincinzi. — De van. Am mi igényt tartunk erre a féldre, Vin. Egyeldre csak erre a kis darabkéra, de én azt akarom, hogy keletre és nyugatra virégégyak vegyenek kOrill benniinket. Vineinzi arcén halvdny mosoly futott at. — Nem hiszem, hogy van kézottiink, aki valaha is gondozott virégégyat, Bren ~ A legiébb amerikavérosi elhanyagolta ennek a készségnek a kifejlesztését — ismerte el Brennan szdrazon. - En a kovetkezdkre gondolok. Holnap szétszereljuk a legeléi kard- mot, és érszemet dllitunk oda, ahol a ndvény kisariaddsa varhatd. Mihelyt kibukkan @ fldb61, beboritjuk a karém fedélemezeivel. Ezek meglehetésen kemény anyagbél valék, visszaszoritjék a ndvényt. Azutén néhdny napra elkeritjUk a helyet. Mésnap az egész legel6t Sriztetjk, mert na egyszer megzavertuk a rendet, nem tudhatjuk eldre, mikor és hol fog djra eléjénni a lombozat. Ha valahol feluti a fejét, ugyanazt az eljdrést kovetjuk ~ Més sz6val: kiirtjuk a névényt. —Remélem, nem fejlédnek addig a dolgok. A téképem szerint a ndvény a legelé ayugati részén fog végigvandorolni. Elégedett leszek, ha sikerul a keritésen tilra tereini Vineinzi nyugtalan volt. ~ Es mi torténik, ha a faj oldaliranyba nem tud mozogni? Hatha egyetlen nagyon mély gydkérrél van sz6, amely mérfdldekre terjed, és a lombok meg a virégok ebbél a aydkérbél n6nek ki bizonyos idékozénként. Azt hiszem, ez a gydkér sokkal mélyebben fekszik, mint ameddig tegnap este ledstunk. — Nos, ha igy van, akkor talén meg tudjuk arra tanitani, hogy a féldjeink alatti szakaszon ne hajtson ki — Elfordulhat. De tegnap nem igy béntunk a névénnyel. Nagyon maradiak voltunk amikor arrél volt s26, hogy beavatkozzunk-e ~ Akkor még nem sejtertik, hogy Utja keresztezni fogja a legelénket. Mas Sshonos fajokkal sem lennék nagylelki, ha a mi teriiletiinkn utnek fel a fejuket Vincinzit Brennan terve még mindig nem nyugtatta meg egészen. O sem tudott azon- ban jobbat ajéntani ~ S2dinunk kell majd a tobbieknek is a ndvényrél, nem gondolod? ~ Ma estére Ssszehivom 6ket. 8B9 llyen még soha nem tortént, Amikor beesteledett, Mnarra megéllt, ésszehtzddott, és kibocsdtotta Uj gydkérszdinyalabjét. A szélak kulénvéltak, és megnydltak a meg- felelé talajszintig. Ekkor Mnarra hozzéfogott az Uj levélfurtk eregetéséhez. Eszrevette, hogy a furtdk nem nének Ugy, ahogy kellene, s hogy valamilyen akadélyba Utkéznek. Es elmaradnak a holdfényhulldmok, amelyeknek pedig a gy- kérszdlakon keresztl el kellene &t drasztaniuk llyen még soha nem fordult 616. Nyugtalan volt, és megprébdlta kévetni az év- szdzadokon ét kialakitott éjszakai rendet. Am az dlomszerii elektrokémiai sejt- egyesiilések nem csendesitették le, nem ringattak el. Valami nagy baj van odafent. Végill amolyan félig éntudatlan allapotba jutott. Pihent. \jeszté hirtelenséggel arra ébredt, hogy kérillétte a talaj szinte déliesen meleg. Gyorsan éntudatra razta magét és kinyGjtézott, mignem vékony réteggé nem ter- peszkedett szét. Valéban, a nap mér régen felkelt, de a pirkad6 fény Uzenetét levelei nem tovéb- bitotték hozzd. Nem bontott virdgokat az Uj nap 6romére. llyen még soha nem fordult eld. A talajon keresztll magasba emelkedett, mignem a legfels6 réteg tetején nem lebegett. Erezte sajat levélfiirtjeinek szdrait. Nem olyanok voltak, mint amilyeneknek kellett volna lennitk. Be voltak sillyedve a talajba, tébb hivelyknyivel mélyebbre nyomédtak le, mint kellett volna. Es szikkadtak voltak. Nem mert a levegébe emelkedni, hogy az ok utén nézzen. Ez felboritand a rendet. Ehelyett Gjra a mélybe ereszkedett, gomb alakot vett fel és gondolkodott. A napenergiét, amelyet a levélfurtdknek kellett volna tovébbitaniuk hozz4, ma még nélkiilézni tudta, Plazméja tartalmazott olyan elemeket, amelyeket minden kulonésebb nehézség nélkiil vissza tudott alakitani energidva. De 6 nem olyan éldiény, amelynek anyagtartalékai Korldtlanok. Szémolnia kell a lehetdségek hatéraival Csak el6re tudott mozogni, és remélte, hogy mésnap levélflirtjeinek a névekedése nem fog akadélyokba utkdzni. Nem megy messzire, egyrészt azért, mert egy fél nap mér elmult, masrészt mert nem akart tulsdgosan sok energidt fogyasztani. Csak egy révid szakaszt halad elére, azutén pihenére tér. Ekkor majd Uj gydkereket és Gj leveleket fog kibocsétani. {gy is tortént. Es ismét kudarcot vallott. Es a kovetkez6 napon djra Végill belétta: donté lépésre kell elszénnia magat. Le kell térnie eddigi utirényé- 161. Fel kell adnia a j6l bevalt délkért, és mésik pélyara kell térnie. Tavasz volt ugyan, de Mnarra egy napig, szlikség esetén két napig nyugatnak fog véndorolni ~ mert most felfedezett valamit, amire soha nem gondolt volna. Azt, hogy a levélfiirtéktél tobbet kapott, mint energidt. Eletkedvet is kapott t6liik, ami nélkilézhetetlen fel- tétele volt j6 kézérzetének és élniakardsénak. Megtudott valamit, amit eddig fajénak egyetlen képviseldje sem tudott. ~ Eltartott egy ideig, de lém, mégis befellegzett nekik — szdlt diadalmasan DiChiara, amikor este a levélfirtdk befejezték gyors névekedésiiket 2 New Powell-i legelé szélén. Brennan bélintott. Stratégidja bevélt, noha ét magét ugyanakkor lelkiismeret-furdalés gyétorte. Vizsgélédva nézte ldbaindl a killénds névényt, Ez a telep kisebb volt, mint barmelyik mésik a lapélyon ldtottak kézill. Mindamellett a lombozata egészségesnek létszott. Tekintetét koriilhordozta az Ssszegyilt telepeseken, Szemikb6l mohé érdeklé- dés sugérzott. — Most hol fog kivirégozni?~ Fogalmam sincs ~ ismerte el Brennan. - Orséget dllitunk egész éjszakéra. — Helyes. Harmincketten vagyunk, akik vallaljuk, hogy ébren maradunk egész éjszaka. — Nos, szerencsés virdglesést kivénok! En lefekszem. Holnap azutén tovébb gondol- kodunk errdl a névényrd — Miért? — kérdezte DiChiara meglepetten. — Ma csaknem bizonyosan nyugat felé vandorolt — magyarézta Brennan. ~ Ha holnap ismét északnak fordul, akkor nincs vele tébb gondunk; de ha nyugat felé megy tovabb, akkor bevag a széntéféldjeinkbe. — Nocsak ~ pillantott DiChiara a sz4ntéfdldek irénydba. - De nem tehet nagy kart a kukoricéban vagy a buzdban, hiszen ennek a levélbokornak az atméréje nem tobb tizenkét labndl. — Asiksagon a bokrok &tmér6je vagy huszondt léb volt. Az sem lehetetlen, hogy holnap 6s a rékévetkez6 napon a szokottndl is nagyobb teriileten fog sarjadni, hogy kérpotolja magat ezért a néhdny napért. — No, esak nem vetted be Schroeder elméletét az oldalvast ndv6 gydkérrél, hisz 4b mélységben? Brennan a fejét rdzta. — Nem hallottam semmiféle elméletet, amelyet magaméva tehetnék. Egyszertien csak felttint, hogy ez a faj érdekes alkalmazkoddképességr6l tesz tanubizonysdgot. Lehet, hogy az ditalunk teremtett szokatlan feltételekhez valé alkalmazkodas miatt korlétozta ndvekedését néhény napig, hogy azutén andl jobban kiterjeszkedjék. = Hm. Es mit tegyiink, ha a biza helyét préblja elfoglaini? Brennan féradtan rézta a fejét = Nem tudom. Alszom egyet a problémara, {gy is tett, de kivancsiséga nem hagyta nyugodni, ezért mar kora hajnalban felébredt. Negyedéra milva mér a névénynél volt. Fél 6rdt késett igy is. Vincinzi suttogva mondta: — Pontosan napkeltekor bontotta ki virégait. llyen megrendité élményben még soha nem volt részem, Bren. A nyélbél sarjadtak a virégok, és abban a pillanatban, amikor a nap megjelent a domb felett, kibomlottak a szirmaik. Mintha tisztelegtek volna. A hajnal Udvézlése. Brennan kézben az arcokra pillantott. Nem Vincinzi volt az egyetlen, akit megrenditett a létvany. Az emberek - tébb mint harmincan voltak — iiltek vagy dlltak, és atszellemilt arccal, mar-mér Ahitatosan figyeltek. A virdgok szirmai mélyarany gécokbs! bomlottak ki biboridan és kecsesen. A sdtét leveleken dttetsz6 harmatcseppek Ultek. ~ Holnap esetleg én is felkelek korébban, hogy léssam — jegyezte meg Brennan. Miondas a kijeldlt teriiletet a tervezett idében érte el. Lagyan folyé mozdulatokkal elhelyezkedett. Vart. Egy egész hosszi napon at vart, mikdzben silttette magét a nappal, koz- vetleniit a felszin alatt. Mnarra csak nem jott Ez eldfordult olykor. Vandorlési sebességiik kdzétt volt némi eltérés, egyikiik korabban érkezett. Mlondas még egy napot vart, levélfuirtjei kiéhezve fordultak a nap felé. A pukkadasig jdilakott. Kiterjesztette anyagat Azutén még egy napot vart Mlondas. llyen hosszd ideig még soha nem kellett varniuk egymésra. Még soha A negyedik napon Miondas olyasmit tett, amit még egyszer sem: elindult a 0tavaszi talélkozdsi pontt6l déli irényba. Mnarra késik, elébe kell mennie, mert hama- rosan meg kell kezdenie nyati utazdsat észak felé, Az 6szi taldlkozdsi pontra érkezése egybe kell hogy essék Mrukka odaérkezésével. Gyorsan mozgott elére, nem szakitott magdnak id6t arra, hogy siitkérezzék a fels6 rétegekben. Hétrahagyott, viasszertien fehér virégai hervaddsnak indultak. — Kézeledik egy mésik is. Brennan meglepetten tekintett fel irataibél. Schroeder a nyitott ajtéban allt, arca méltat- lankodést drult el. — Eszak fel6l, Ez fehé Brennan a féagronémuséra meredt. Lassan felemelkedett. — Hol van most? ~ Négymérféldnyire. Swen és Tilla kiréndult a krétervidékre. Swen magaval vitte a tévolsdgmérét, Ez a névény gyorsan halad, Bren, Gyorsabban, mint a mésik valaha is. A hervad6 telep csaknem négymérféldnyire van az uj teleptél északra, ~ €s a harmadik? — Azt nem talalték meg. Eredetileg a kréterekhez igyekeztek. Brennan gyorsan hatérozott. — Kihozom a gépet. Akarsz velem jénni? Schroeder akart. Kés6 délutén emelkedtek a magasba, és hamarosan megillapitotték, hogy Swen jelentése megfelel a valésdgnak. Az els6 novénytelep négymérféldnyire volt New Powelltéi, északi iranyban. A levelek frissek, a viragok fehérek. A mdsodik, hervadé telep az els6té! néaymérfdldnyire volt északra. A harmadik a krétervidék kézepe tdjén, ez hervadt és barna volt. Alig lehetett megkiilénbéztetni a kdrnyez6 névényzettél, amely eztittal éppen olyan barna és éppen olyan fonnyadt volt. ~ Gyors az atkozott, akarmi legyen is! Brennan egyetértén bélintott. Olyan gyors, hogy néhény dra, és a legelén iti fel a fejét, fid! - Gyorsan meg- forditotta gépét déli iranyba, és elindult New Powell felé. — Szerencsére a legelén még nem dllitotték vissza a fedett karémot. Gyorsan ki kell killdeniink néhény embert az északi legeldre Eay 6ra mélva az emberek odakint mér munkdban voltak. Az Gj ndvény kézvetleniil sotétedés utdin megérkezett: tobbsz6rds 20ld fejét erélyesen défte ki a fold aldl. Az embe- tek gyors mozdulatokkal befedték és elkeritették. Azutén kériildllték a ndvénytelepet. — Van hir a masikrél? ~ érdeklédétt Schroeder. Masters éppen most érkezett meg New Powellbél Az utolsé helyétét féimérfoldnyire utdtte fel a fejét a réten A szabadban? ~ kérdezte Brennan. Az utols6 el6tti éjszakdn ugyanis a névény meg- probalt kikelni az egyik raktar padidja alatt. Az eredmény az volt, hogy a bédét reggelre egy ldb mély virégdgy vette kérill. A kévetkez6 este sem New Powell terilletén, sem koriildtte nem jelentek meg a levélfiirtk —Igen. A villanegyed pazsitjanak kézepén. Ujra kicsi, Atméréje mintegy tizendt 14b. Brennan bélintott, azutén figyelme ismét az emberei felé fordult. ~ Azt akarom. hogy itt maradjatok egész éjszaka. Ujra és Ujra jérjdtok KOriil kézi- lampéval az egész legelét. Ez a névény nem egészen tigy viselkedik, mint a mésik. Nem lehetetlen, hogy még az éjjel djra feltor. Brennan és Schroeder egyitt tértek vissza New Powellbe, hogy megtekintsék a masik novényt. - Ez legalabb elvonja a figyelmet arrél, ami odakint térténik — mondta Schroeder halkan, és hdtramutatott 31“ srennan tartézkodott tole, hogy az éjszakai sététségbe burkolt sikség irényéba tokint-sen. Egy hete a ndvényzet ott haldoklott. Most mér halott volt. Féjdalmas dotog, de meg- ingott a meggyézédése, hogy kés6 nydron ismét novénytakarét kap a fold. — Ha ez a vacak nem né ki Ujra, mire az esdk megjdnnek, sdrtengerbe fulladunk ~ foly- tatta Schroeder fojtott hangon. - Megszerveztem az erdzié megfékezését, de ha igy megy tovabb, itt semmiféle ellendrzésre nem lesz méd. Még a sajat lankdinkat és lege- {dinket sem tudom megvédeni, ha a telepillésbd! egy nagy pocsolya lesz. ~ Tudom — mondta Brennan szintelen hangon. — Azonkivill, hogy vérunk, semmit sem tehetiink. ~ Es reménykedunk — tette hozzd Schroeder komoran. — Viraglesen leszel ma éjszaka? ~ Azt hiszem. igen — vélaszolta Brennan. A kedvetlenség mazsas teherként nehezedett 1. Sajét féldjeik dusan zéldeilnek, de a vildg tébbi része halédni latszott. Erthetetlen volt, de Ugy érezte, 6 a felelés a tdjat fenyeget6 pusztuldsért. Mlondasban azonnal tiltakozds tamadt, amikor levélfiintjeit lelapitotték, mihelyt ki- bontotta dket a talajbdl. Napok teitek el azéta, hogy a kijeldlt kdrzetbél elindult dél felé, és semmiképpen sein akarta, hogy térekvése kudarcot valljon. A varakozés és tdltekezés napjai tébbietanyaggal léttak el. Céltalan dolog lett volna ennek konzervaldsa, mérpedig ezt kellene tennie, ha itt vérakoznék, ahol fel- tartéztattak. Megszakitotta az dsszekéttetést meggydtdrt leveleivel, és elindult elére. Gyorsan haladt, vékonyra nydjtva el magét, hol a talaj felsé rétegeit lovagol vn meg, hol meg a mélybe meruive. Es kézben sziintelenul keresett-kutatott Ordk teltek el, mig az elsé nyomra bukkant, amely Mnarra kézelségér6l tanusko- dott. Téltése még ott vibralt a talajban. Gyorsan hatérozott. Még soha nem tért le az utrd!, mert erre épptgy nem volt soha sziikség, mint arra, hogy a talélkoz6 helyétdl délre merészkedjék: New Powell lak6i megilletédétten dlitdk kérul az Gridsi lombozatot a széilldskorlettél északra. A ndvénytelep elboritotta az egész pazsitot, és susogott az esti szellében. Brennan, DiChiara, Schroeder és Vincinzi kériiljarta a levélfiirtdkkel benétt teruletet — Legalébb még egyszer akkora, mint barmelyik az eddigiek k6ziil~ mormogta Schroe- der, miutén lépteikkel felmérték a kerilletét. — Es néhdny arasszal magasabb is. mint az eddigiek. Nézd csak! Brennan odanézett és biccentett. Az uj novénytelep attdl a helyté!, ahol aznap reagel a vords virégok készntatték a napot, alig egy félméridldnyire északra nétt ki a foldbd! és tébb mint hdrommérféldnyire a legelétdl, ahol eldz6 este befedték a masik levélbokrot ~ Bren, nem gondolod, hogy a névénytelepek taldlkoztak és Osszefonédtak ? ~ kérdezte Vincinzi, — Ez megmagyarézna, hogy miért nagyobb a terillete. — Nem tudom. - Brennan kérllnézett. — De azt hiszem, ma éjszaka New Powellben mindenki viréglesen lesz. © maga tegnap éjjel elsé izben teritette le a pokrocat a fire. Szeszélyes dma volt, ayakran ébredt fel, hogy meggyézédjék réla: a viragok nem nyiltak-e ki nélkule. Azutén a kozeledé virradat szirkére festette az eget, és 6 feliilt. Tobb tucatnyi arc csillogott némén a gyér vildgossagban. — El ne mulaszd, Bren — szélt halkan Vincinzi, amikor arrafelé forditotta fejét. hogy megnézze, milyen keleten az ég. Nem mulasztotta el. Elészér a domb mégul elébukkand nap biborszinii peremét ldtta meg, azutén 6 is a ndvény felé fordult, és nézte, amint a biborvirégok felségesen fel- emelkednek levéltronusukrdl, Lassan szdrba szdkkentek, és kibontottak szirmaikat a friss, hajnali leveg6n ezek a nagy, biiszke virdgok Unnepélyes tisztelgés volt ez, gy érezte. A nap koszontése. Megrendiilése elsoport minden kétséget és gondot. Percekig le nem tudta venni szemét a biborszinii virégokr6! 3233 Meg sem tudott moccanni. Uay érezte, ezért a percért érdemes volt élni: a természet nagyszerti osszhangjénak megpillantdsdért, ¢ boldog percért viselte el az tires éveket, a féjdalmas és aggodaiommal teli esztenddket, — Mi a véleményed arrdl, hogy éjszaka jérdroztessiink a legelén? - kérdezte DiChiara. ~ Ma éjjel? — toprengett Brennan. — Azt hiszem, j6 voina, hatha térténik valami Te mér tobbsz6r voltél itt napfelkeite idején, véllalod az éjszakai érséget? — Ha mas nincs. Talan ré tudod beszéini Haraen is. Te itt maradsz. Vin? — kérdezte Brennan. A lany biccentett ~ Kivénesi vagyok. hogy a két ndvény egayé vaiik-e. Pedig megfogadtam. hogy nem tOlt6k tobb ejszakat a szabadban Az esti Ordk viddm egyuttlétben teltek. Tarsaigé csoportok alakultak, keveredtek egy- méssal. Frissitéket hoztak, Enekeitek — dalokar, amelyek tulélték a hosszi amerikavérosi éveket ~ Ezt tobbszér is meg keliene tennunk — mondta Brennan ~ Virrasztani egy viragdgy mellett? — kérdezte a lény. Nem, Rogténzdtt dsszejéveteleker tartani. A szabadban. Napirend nétkill, hivatalos elékészuletek nélkill, csak sszejonnénk, és egyutt tdltenénk az estét Vincinzi mosolygott. ~ Erdekes voina, Azt hiszem, nem vetewuk le eléggé amerikavarosi szokésainkat ~ Még egy esztendeje sincs, hogy itt vagyunk Voltak a telepesek kozott, akik konnyen megnyiltak, hamar iedontak a személytelenség dlarcét, amely olyan parancsoié szukségesség a varosi élet tolongésaban. Masok — kézat- tuk Brennan ~ lassabban oldédtak fel ~ En azért iratkoztam fel erre a tdrsas kiruccandsra, mert ldtni akartam a csillagokat. Es ime, itt vannak. ~ Tekintere végigpaszidzott a gyémédntporos feketeségen Vincinzi felnevetett — Azt hiszem, ezek ideérkezéstink ota minden éjszaka ott voltak ~ Igaz, de tegnap és ma éjszaka jortem ki a szabad ég ald eldszér elég hosszu idére anhoz, hogy gydnyérkddhessem bennuk Brennan gyanitotta, hogy munkdjét nagyresz: Ugy tervezték meg, hogy megdviék vele att6l a megrazkddtatdst6l, amelyet az életkoriilmények hirteien és teljes megvéltozésa okoz Hamarosan elszenderultek. Azutén keleten szurkillni kezdet, és New Powell lakoi felébredtek Brennan megrdzta Vincinzi vallét — ‘deje feiébredni! Vineinzi felult és kérulnézett ~— Mindenki itt van? ~ Csaknem mindenki. Brennan szemrevételezte a gyulekezeret. A tobbség tévolabb helyezkedett el. Masok még messzebb éjszakai oltézékukben dildogdltak. A novények kézelében tObb tucatnyi ember cs6dult egybe a félhomélyban. = Nem akarsz hatrébb meni? — Este? ~ En itt kozelr61 akarom latni ~ Enis, — A lany keze eldrekuszott. A fidéra Brennan vélla megmozdult. A lényéhoz simult. Felkelt a nap. Vincinzi megszoritotta Brennan kezét — Egyesiiltek.A virdgok lassan, buszkén sarjadtak, kigdndérédtek a szirmok, biborvords a fehéren, fehér a biborvorésén. Néma hédolattal fordultak a nap felé. A telepesek kebléb6l a bor- zongé ahitat egybefolyé moraja tart fel. Brennan szive dsszeszorult. Itt van megint a perc, amelyért érdemes volt éini! Az dsszhang perce - a nap biborkorong a dombtetén, a virégok magasra emelték busa fejuket... és a ldba eldtt kivirdgzik a fold. A vitdgok kézepébé! nagy, sétét szdk6kutként csapott fel a magasba a fold. A robbanés Brennant eldbb hanyatt vaata, majd magaval ragadta Kidltdst hallott, Talan az 6 hangja volt, talén Vincinzié. Egyek voltak 6k végs6 pillana- tukban, egyek a pompazé virdgokkal és a félddel. Napok mulva Mnarra fethaszndlatlan piezméjénak a robbanés erejétdl szétszrédott maradvényai a szikidkon, a talajon és a vizeken at keresztiiltértek, és Ujra egyesiiltek a mészk6uregben, tdbb mérfoldnyire délre az Uj krétert6l. Ekkor Mnarra djra egésszé valt, befejezvén a tavaszi magvetést, az dsi szertartést. Az utéd, amelyet Mlondesszal nemzettek. tobb széz mérfdid sugaru kérben zdlden és vastagon sarjadt a foldén. Egyre tovabb burjdnozva, nyujtézkodé gydkerei fellazitottak a talajt Nem szdmitott immér. hogy eztittal zavarok voltak, és le kellett térni a megszokott Gtvonalrél, Még a pdrosodés szertartésos megiinneplése elétti éjszakén is, ama hajnal elétti éjszakan, amikor kiiévellé magvaikat szétszorték a szélben, Mnarra zavart érzett odafent, Ugy érezte, hogy razkédik és Osszenyomédik a fold. Meglehet, hogy soha tbbé nem fog ilyesmi eléfordulni De Mnarra most nem pihenhetett. Messze-messze délen Mtunas bizonyosan befejezte tavaszi magverését Mpurtdval, s megindul észak felé, abba a kérzetbe, ahol 6sz végén taldlkozik Mnarréval, hogy maggal szérjék be a szémukra kijelélt féldeknek azt a felét. Mnarrén feleiésség voit: ha nem taldikozik Mtunasszal, ha nem pérosodnak és szérjék ki magvaikat, a vidék védtelen marad a széllel és az esdvel szemben Mnarra sietve kibocsétott egy nyalébnyi gyékérszdlat, s azok killonvéltak egymds- t6l. Nagy, hes zéld leveleket sarjasztott ki magabdl A levelek tdplditak, és 6 megindult déinek. A robbands utén egy héttel DiChiara beesett szemmel, einyiitten allt a parancsnoki iroda- ban, Azt a vazlatot nézte, amelyet Brennan készitert a virégok haldlos véndoritjérdl a telepulésen keresztill. Vérvords X-szel jeldlte meg a katasztréia helyét — a halélos 4ldoza- tok szima hisz volt. kéz6ttuk volt Brennan parancsnok és Vincinzi agrotechnikus; tébb tucat a sebesiilt, egyesek dllapota még most is vdlségos vol. Két szélléshely sulyosan megrongélédott. DiChiara a legel6rdl latta a kiilénds virégok hajnali kibomldsét és az ezt koveté fold- sarjadst. Hallotta a mennydérgésszerG robajt, a kidltésokat, de nem hitt az érzékeinek — 6rdkig nem hitte el, ami tértént. Olykor még most sem hiszi. Brennan vazlatat a falra szdgezte, kézel az irdasztalhoz, hogy emlékeztesse a valésdgra Az irodahelyiség ajtajaban Schroeder tint fel. = Semmi jel. Ma délelétt Swent elkildtem tizendt mérfldre északra, délutn Hardert tizendt mérféldre délre. Nem hiszem, Dick, hogy elesipjuk azokat a virdgokat. Most nem. DiChiara elkeseredetten csapott dklével az asztalra — Kutaté alakzatban kildted a fidkat? = Szokés szerint. DiChiara leiilt, szeme iires tekintettel nézett maga elé. Tucatnyi elméletet hallott a rob- bandsrdl, de DiChiardt nem érdekelték az elméletek. — Mas fajokat sem lattatok feltiinni a legelén? — Nem. 4A robbanést kéveté negyedik napon kezdetét vette a masodik valsdg. Hirtelen kisarjadt zsenge z6Id magoncok ezrei néttek, gyorsan és mindenfelé, a réteken, a sz4nt6foldeken, a legeln. Mire a telepesek észbe kaptak, mér elvesztették szarvasmarhéik felét — a mér- ges ndvények végeztek az dllatokkal, mielétt zsibbadt agyuk felfogta volna a veszély mibenlétét. ~ Azthiszem, elpusztitottuk dket, Dick. Parnell egy érdekes elmélettel hozakodott eld... DiChiara a fejét rézta. ~ Nem, nekem tényekre van sziikségem, fi. Ez a ndvényzet valamiképpen a szemiink lattéra sarjadt fel. Ahelyett, hogy az emberek a réten iildégéInének, és elméleteket gydr- tanénak, menjenek megfigyel6k a siksdgra. Mindennap. Es szdmoljanak be a helyi novényzet életciklusarél. Jév6re eléte kell tudnunk, mikorra szémithatunk a névény- takar6 Ujjééledésével, hogy az emberek felkésziilten vérhass4k a legelén. Tabb Allatot nem veszithetiink. Schroeder bélintott. ~ Ertem, hogy mit akarsz. A virégok utén is kutassak tovébb? DiChiara gondolkozott. ~— Nem. Elfogadom a kévetkeztetésedet, hogy eltévoztak a szinr6l. De vissza fognak térni, fid. Le merném fogadni, hogy jv6 tavasszal Gjra megjelennek, ditban a krdterek felé. Majd kora tavasszal embereket kiildiink elébiik 6rségbe. Legkézelebb a telepesek mar felkésziilten fogadjék a megtéveszt6 virégokat. Mihelyt megjelennek a levélfiirték, kidssdk, elégetik, szétmorzsoljék, kiirtiék Sket. Tébbszdr nem fog robbanésra sor kerilini, som New Powellben, sem New Powell szomszédségdban. Hacsak maguk a telepesek nem robbantanak, bombéikkal pusztitva ki a ndvényeket, De DiChiarénak nem kellett sokat dolgoznia a tervein. Schroeder értette mar. Egész New Powell értette mar. Ha a bibor- és fehér virdgok legkézelebbi vandortitjukon meg- érkeznek a siks4gon dt, meg fognak halni. ELEK ISTVAN FORDITASAA vakécié alatt ismerkedtem meg Jane Ciracylidesszel, a forrd nyér, a letargia és az unalom vilégéban, amelynek, azt hiszem, oroszlénrésze lehetett abban, ami kéztiink trtént. Ma mér el sem tudom képzelni, hogy tehettem magam olyan nevetségessé, de meglehet, hogy maga Jane volt az. ‘Akérmit is mondtak réla a tbbiek, abban egyetértettek, hogy nagyon szép lény, annak ellenére, hogy genetikus eredete bizonytalan volt. A Vermillion Sands-i pletykék hamaro- san a nagyfokd mutécié mellett dantattek, erre a patinds arany b6re és rovarszeme adott okot, ez azonban nem zavart sem engem, sem a bardtaimat, akik — mint példéul Tony Miles és Harry Devine ~ a feleségiikkel sem voltak ilyen jSban. Napjaink legnagyobb részét a Beach Drive-i lakésom hGvés, széles erkélyén taltottik, sérdztiink — ebbéI mindig volt tartalék a héz utcai szintjén lev5 zenemGbolt frizsiderjében —, lustén mesélgettiink egymdsnak, vagy i-Gé-t jétszottunk, ami a sakk egyszerdsitett vél- tozata, 6s akkoriban nagyon divatos volt. A masik ket csak véletlenségb6! dolgozott; Harry épitész volt, Tony Miles néha kerémiat adott el a turistdknak, 6n pedig reggelenként néhny érdt tdltéttem az iizletben, rendeztem a kiilféldi rendeléseket, és gondoskodtam a soruténpotldsral. Egy kildnésen forrd, lusta délelétt tortént — mikor épp befejeztem egy kényes, szopraén miméza becsomagolését a Hamburgi Oratérium sz4méra -, hogy Harry titokzatosan letelefondlt az erkélyr6l. — Parker-féle kérusvirdg? — kérdezte. - Ovakodj a tultermelés bGnét6l. Gyere fel azon- nal! Tony és én talditunk valami nagyon szépet neked Mikor felmentem, az erkély sarkdban taldltam Sket; boldogan vigyorogtak. — Na? — kérdeztem. ~ Hol van? Tony finoman oldalra billentette a fejét. — Arra — mutatta. Forgattam a fejem jobbra-balra, lenéztem az utcéra és a szemben lev6 héz faléra. — Vigyézz — figyelmeztetett —, ne tétsd r4 a széd! Leereszkedtem az egyik fonott székbe, és dvatosan végigpésztéztam a terepet. — Harmadik emelet — mormolta Harry a fogal kézétt, fontoskods lassiséggal. — Szem- ben, az erkélyt6l balra az els6. Na, boldog vagy? 36— Almodom talén — mondtam neki, lassan. laposan fokuszolva a nét. — Vajon mi mindent tudhat ez? Harry és Tony mélyet sdhajtottak ~ Na? ~ kérdezte Tony ~ Nekem sok ~ mondtam. ~ De ne térjétek a fejeteket, Menjetek 4t és magyarézzétok el neki, hogy ti kelletek neki Harry nydgott egyet ~ Hat nem latod, milyen légiesen konnyed, kéltéi jelenség, talén nem is az evilégi 6stengerbél vald. Lehet, hogy isteni eredetii A né a tarsalgéban tett-vett, rendezgette a butorokat, j6formén semmi sem volt rajta, esak egy nagy absztrakt fémkalap, Még az drnyékban is aranyfénnyel csillogott és izzott hosszi, ivelt combja, vélla. A Tejut féldre széllt eleven fénye voit. Vermillion Sandsnek még nem volt része hasonié létvényban ~ A hadmiveletet ravaszul kell meatervezni -- elmélkedett Harry a sirébe bémulva. Alattomosan, majdhogynem titokzatosan. Alapos megfontoltséggal, semmit sem el- sietve. A né leguggolt, hogy kipakolja a bérondjét, kalapja fémdiszei arca kériil vibrdltak. Nem réstelltem megemliteni Harrynak, hogy az aranyszivii Betty, a felesége mindent6l 6va inti, ami titokzatos. ~ Legalabb egy kilowattot fogyaszt ~ prébéltam megbecsulni. — Mit gondolsz, milyen lehet a kémiai felépitése? ~ Kit érdekel! — mondta Harry. ~ Engem az se izgatna killénésebben, ha sziliciumos. ~ Ez a kalap? — kérdeztem. — Még megayullad. A né kisétdlt az erkélyre, észrevette, hogy bémuljuk, kérulnézett, aztan Gjra bement. Mi visszailltiink a helyunkre, és elgondolkozva szemléltiuk egymést, mint egy trium- virdtus tagjai, amint éppen a birodalom felosztdsérél déntenek, nem szdinak feleslegesen, és {él szemmel mindig azt lesik, hol verhetik ét egymést Ot perc milva kezdédétt az ének. Elész6r arra gondoltam, hogy ez csakis valamelyik azalea-trié hangja lehet, amellyel baj van, mert lugos a pH-ja, de a frekvencia tul magas volt. Majdnem a hallési kusz6bét surolta, vékony kis reszketé hang, mely nem tudni, honnan jott, és a koponya hétsé részébe étkezve felerdsddott. Harry és Tony rosszalléan néztek ram - A menazséridd kiborult valamitél — s26lt hozzém Tony. — Nem tudnéd lecsendesiteni? ~ Ezek nem a virégok — valaszoltam, - Kizért dolog A hang intenzitésa egyre nétt, és kellemetieniil kaparta a nyakszirtemet. Eppen le akartam menni az Uzletbe, mikor Harry és Tony hirtelen felugrott, és a falhoz lapult. ~ Azisten dldjon meg, Steve, vigydzz!— orditott ram Tony. Vadul az asztalra mutatott, amin konydkéltem. Hatérozott mozdulattal felkapott egy széket, és lestijtott vele az veglapra Feléiltam, és kifésltem az tivegcserepeket a hajambél Mi t6rtént, az isten szerelmére?! — kérdeztem. Tony a fonott szék ésszegubancolt maradvényait vizsgdlgatta, melyek récsavarodtak az asztal fémlabaira. Harry eldrejétt, és dvatosan megfogta a karomat, ~ Phi, ez meleg volt! Semmi bajod? — Na, ezt megdsztuk! ~ mondta Tony megkdnnyebbillve. Gondosan kériilnézett az erkély padiéjén és a korldton til az utcan is = Mi volt az? — kérdeztem Harry kérdé szemet meresztett rm - Nem léttad? Héromhivelyknyire toled 37 rotienii ait ie egy sérésladéra Iy csszérskorpié volt, akkora, mint egy rk.= Sonicus lehetett. Mar nem hallani Miutén elmentek eltakaritottam a cserepeket, és téltéttem magamnak eay pohér sért az ijedségilkre. Meg mertem volna eskiidni r4, hogy semmi se volt az asztalon. A szemben levé erkélyrél az arany né szegezte rém tekintetét, Reszketden csillogé ionizélt rostképenyt viselt Méasnap tudtam meq, hogy ki is 6 voltaképpen. Tony és Harry kimentek a tengerpartra a feleségukkel, s valdsziniileg a skorpié torténerét szinezgették, amig én az iizietben a kdnpdk orchidedt hangoltam fel UV-lémpaval. Ez elég problémas ndvény volt, bar meg- volt a normélis huszonnéay oktdv hangterjedelme, mint a tobbi tetrakot kj +25 CsAs-es trépusi énekesnovénynek, de ha nem gyakoroltam vele eleget, visszacsuszott egy neuro- tikusabb moll hangnemre, és e7t egyszertien nem lehetett kiverni beidle. Nem beszélve arrél, hogy mint a legidésebb, befolydsolta a tébbi virdgot is az Uzletben. Reggelente mindig valés4gos bolondokhéza fogad, amikor kinyitok, de amint megetettem a pdkot, és rendbe hoztam eay-két pH-értéket, a tébbiek is azonnal rataldinak a nekik megfeleld hangra, majd elhalkulva meguinek a tépanyagtartdlyban. s kétszer-hdromszor-négyszer ismételik sokféle hangszinben, de ez mar tokéletes harménidban zajlik. Kérillbelil egy tucat igazi pdk-orchidea lehet fogsagban, de a legtdbb mutdcié vagy oltott szarmazék, és én még naayon szerencsésnek szdmitottam a magam egy darabjaval is. Ot évvel ezelétt vettem meg ezt a hdzat egy Sayers nevi félsuket embertél. Egy nappal elkdltézése elétt nagy selejtezést csapott. és sok écska holmit hordott ki a héztomb mégotti szemétdombra, Mikor visszaszereztem az enyészettd| néhény tartdlyt, rébukkan- tam a pokra, amint épp algén és rohadt qumicsévén diétézot. Hogy miért akarta Sayers kidobni, arra sohasem jortem r4. Mielétt Vermillion Sandsbe kGltz6tt, a régi Kew Konzervatorium gondnoka volt, ahol az elsé novénykérust termesz- tették, s aminek az a bizonyos dr. Mandel voit az igazgatdja, aki kezdé botanista kord- ban — mindéssze huszonét éves fejjel — taldit r4 az elsé kan-pdkra a guanai erdében. Az orchidea attdl a kin-pék fajtatél kapta a nevét, amely beporozza a virégot, mikézben tojésait lerakja a friss ruayekre, s a helyvdlasztés oka nem egyszertien a tetszés, hanem, mint Mandel megfogalmarta, az a szinte hipnotikus Allapot, melyet a viragkehely porzdsi idében kibocsdtott kilonleges rezgése idéz el6. Az elsé pék-orchidedk csak kevés frekvencidt sugdroztak ki. azt is csak talélomra: de keresztezéssel és mesterségesen elé- idézett dllandé porzdsi dllapotban tartva 6ket, Mandeinak sikeriilt egy olyan fajtét létre- hoznia, mely Atérte a maximélis huszonnégy oktavot. Nem mintha 6 hallhatta voina. Elete csécspontj4n, Beethovenhez hasonléan, Mandel is megsiketilt, de valészintileg ha csak nézte a virdgot, akkor is hallotta a muzsikat. Halldsdnak elvesztése utdn furcsa méd soha tébbé nem nézett ré egyetlen virdgra sem. Azon a reggelen majdnem megtalditam e kiildnds eset nyitjét. Az orchidea rossz han- gulatban volt. Eiész6r visszautasitotta az ételt, majd amikor fluor-aldehid permette! hizelegtem neki, dttért ultrahangra, ami persze automatikusan maga utén vonja a kér- nyékbeli kutyatulajdonosok fethaborodasat. Végill megprébdlt berezondlni, hogy szét- roncsolja tartalyt. Mintha az egész sereglet fellazadt volna, és mér-mér belenyugodtam keserti sorsomba, hogy le kell zérnom éket. és majd egyenként élesztgethetek — ami iszonyii|élek6IS munka egy nyolcvantartdlyos Uzletben -, mikor hirtelen halk moraj kiséretében mind egy szélig alhallgattak. Kériilnéztem, és megidttam az aranybérti nét, amint épp besétalt - J6 reggelt — mondtam. ~ Maga, gy létszik, tetszik nekik. Kedvesen elnevette magat. — Hell6! Talén rosszalkodtak ? A fekete strandkdpeny alatt bére még barsonyosabb érett aranynak hatott, de valdjé- 89 ban a szeme ejtett rabul. Pedig alig lehetett ldtni a széles karimajd kalaptél. Rovarlébak lebegték kériil finoman a két biborpiros fénypontot. Odasétélt egy asztal mindenféle péfrényhoz, megillt, és halkan didolva nézelédni kezdett. A péfrényok kinyultak felé, és mohén énekeltek fuvol4z6, l4gy hangjukon. ~ Hat nem édesek? ~ kérdezte gyengéden megsimogatva a péfrény dgait. - Nagyon sok szeretetet igényelnek, igaz? Mély hangja volt, leheletnyi hdvos energiahullém, amit a ritmus tesz zeneivé. ~ Csak most érkeztem Vermillion Sandsbe — mondta -, és a lakés til csendes nekem. Talén ha lenne egy virégom — egy is elég lenne -, mér nem is érezném magam olyan arvanak. Egy pillanatra sem tudtam levenni réla a szememet. — Igen ~ mondtam készségesen, élénk, Uzleties stilusban. - Ajénlhatok valami szine- set? Mondjuk... ezt a szumétrai vizikaprot? Ez egy térzskdnyvezett mezzoszoprén, ugyanabbél a csalédbél, mint a bayreuthi fesztival Prima Belladonnja, — Nem... - mondta. - Ez nagyon kegyetiennek létszik. — Es mit sz6lna efhez a luisianai lant-liliomhoz? Ha egy kicsit felhigitja az SO -tartal- mat, gyényérG madrigdlokat ad eld. Mindjért megmutatom, hogy kell. De & nem is figyelt ram. Lassu mozdulattal felemelte két kezét a melle eldtt, mintha imédkozni akatna, és elindult a pult felé. ahol a p6k-orchidea allot. — Jaj de csodés! — mondta az élénksérga és bibor levelekben gydnyérkédve, melyek a virdg skatlétvordssel bordézott, rezgé kelyhét dlelték kériil. Odaléptem a pulthoz, és bekapcsoltam a pék hangfalét, hogy meghallgathassa. A virég azonnal életre kelt. Levelei megmerevedtek, megszinesedtek, kelyhe megduzzadt, és a bordék megfeszilltek rajta. Néhany érdes, dsszefliggéstelen hangot adott ki. — Csodas. de gonosz ~ mondtam. — Gonosz? - ismételte. — Nem, inkébb buszke. — Kézelebb Iépett az orchidedhoz, és belenézett hatalmas, félelmet kelté virégkorondjéba. A pok megremegett, s a szrén meredezé tiskéit megfeszitve tamadésra készult. — Vigyazzon! ~ figyelmeztettem. — A legkisebb légvételre is érzékeny. — Pszt! ~ intett le. - Azt hiszem, énekelni akar. -A, csak hangol - vdlaszoltam neki. - Nem szokott ez énekelni. En is csak arra haszndlom, hogy — Figyeljen! — mondta, s gyengéden megszoritotta a kezem. Lasst, egy ritmusba olvadé zene hangzott a virdgok felél, s ahogy szétterjedt az iizlet- ben, és felfelé széllt, egy erésebb hang valt ki beléle, elész6r vékonyka, magas fekvésben, mely fokozatosan liiktetve és mélyulve dthajlott baritonba, s mintegy vezette a tébbi virég alkotta kérust. Tétott szdjjal hallgattam a pék énekét, hiszen ez eddig még nem adatott meg, és valami szokatlan melegséget éreztem a karomban. Oldalt forditottam a fejem, és elldgyulva figyeltem 6t, ahogy meredten nézte a virdgot, arca elsdpadt, két szemében a rovarok zavarodottan vonaglottak. A pok megmerevitette kelyhét, és leveleivel, mint vérvords kardokkal, nyult feléje. Gyorsan megkeriiltem, és kikaposoltam az dramot. A pék nyészérdgve dsszecsuklott, és egyszerre lidércnyomésos zirzavar szakadt rank, a hirtelen félbeszakadt hangok és zajok, a magas C-k és A-k disszonéns keveréke. Azutén mér csak a meg-megrebbend levelek mozgdsanak halk suttogdsét lehetett hallani a néma csendben. And megmarkolta a tartdly szélét, hogy erdt gyGjtsén. Bére elhalvényodott, s az igéz6 szempérban a rovarok dimatag utemben hulldmzottak. — Miért kapcsolta ki? — kérdezte kimerilten. ~ Ne haragudjon - mondtam ~, de ez az drukészlet tizezer dollért ér, 68 egy ilyentizenkétszeres hangerejti érzelmi vihar tonkreteheti az elektroncsoveket. Sajnos a legtobb novényem nincs felszerelve nagyoperéra Tovabbra is figyeimesen nézte a pdkot. melynek levelei egymés utdn hajlottak ald és fakultak ki, ahogy a géz a virdg kelyhébél elpdroigott — Ez mibe kerul? ~ kérdezte, s mér nyitotta is a téskdjat. Nem eladé - mondtam. ~ Komolyan mondom, nem is tudom, hogy honnan szedte ezeket a taktusokat. ~ Ezer dollar elég? — kérdezte szemét kitartéan ram szdgezve -- Semmi pénzért sem adndém - mondtam. — Enélkul képtelen lennék a tobbit fel- hangoini. Es kiilénben is — tettem hozzé mosolyt erdltetve az arcomra -, ez a pdk tiz percen belul elpusztuina, ha kiszakitand megszokott életteréb6l, Es egydltalén: a csdvek, vezetékek furén hatndnak 2 maga szob4jéban — Hat igen - mondta lemondéan, s hirtelen visszamosolygott rém. ~ Hulye voltam: Még egy bucsupillantast vetett az orchidedra, és dtsétdit a folyosén. a turisték dital oly kedvelt Csajkovszkij-résziegbe Patetikus ~. olvasta taldlomra az egyik cimkét. — Ezt megveszem. Becsomagoltam egy cserép okorszemet. és rogtén meliékeltem a haszndiati utasitést is, mikdzben ié! szemmel még mindig 6t figyeltem. = Ne nézzen mar rém ilyen rémulten — mondta kedveskedve, ~ Megérthetne, hiszen soha életemben nem hallottam ilyen csodés virégéneket. Pedig nem is voltam megrémuive. Csak kilt az arcomra az a Vermillion Sandsben eltoltont harminc év. mely enyhén sz6lva beszikitette létokoromet. ~ Meddig marad Vermillion Sandsben? — kérdeztem ~ Ma este van a foprobdm a Casindban ~ vélaszolta, s bemutatkozott: Jane Ciracylides specidlis énekmiivesz. - Nem voina kedve meghaligatni? - kérdezte kacéran, nevetds szemmel. ~ Ma tizenegykor. Taldn érdekelni fogia Valdban érdekelt. Reggelre egész Vermillion Sands felbolydult. Jane szenzaciés volt. Az eléadds utdn héromszaz ember egyként eskiidott. hogy az angyalok kardtol a szférdk zenéjén keresztul az Alexander's Ragtime Bandig mindent hallott és létott. Ami engem illet, talan tulontdl is kifinomuit mér a hallésom a sok virdgzenétél, de legaldbb rajottem, honnan pottyanhatort az a tegnapi skorpid az erkélyre. Tony Miles 2 Saint Louis Bluse-t hallotta Sophie Tucker elGadésdban, Harry pedig a b-moll misét az idésebb Bach vezényletével Bejottek hozzém az iizietbe, és ott vitatkoztak. hogy kinek van igaza. mig 6n a virégok- kal bibelddtem — Egyszeriien bamuiatos ~ kidltott fel Tony ~, magyarazd meg, hogyan csindlja! ~ €5 a Heidelbergi! - lelkesedett Harry. — Fenséges volt, egyszeriien jobban nem is Jehetne! - Ingerulten nézett a virdgokra. - Nem tudod ethaligattatni ezeket? Pokoli ricsajt csapnak! Valoban ricsajoztak. és hirtelen réj6ttem az okara is. A pok teljesen kicsuszott a kezem- bél. Ha hig séoldattal prébéltam hatni 4. egyszeriben héromszaz dollar értékG virdgot bontott. ~ Az eléadds a Casindban kutyafulle volt ahhoz képest. amit tegnap itt adott ~ mesél- tem nekik. - Wibelung gydrdje, Stan Kenton eléadésdban. A pdk teljesen kiborult tdle. Aat hittem, megoli Jane-t Harry a novényt figyelte. amely gorcsos, szaggatott mozdulatokkal rézta a leveleit —Ha kivancsi vagy a véleményemre. ez egy kozonséges hisztérika. Ugyan miért akarné megolni Jane-t? — Nem sz6 szerint értettem. Biztos van valamilyen felhang Jane hangjéban, ami irritdlja a kelyhet. A tobbi virégot egydltalan nem zavarta. Mintha vadgalambok lennének, ugy turbékoltak, ha simogatta dket 4041 Tony megremegett a gyGnydrliségtéi, Kint az utcdn kigyulladtak a fények Odamentem Tonyhoz, és a kezébe nyomtam a seprilt, — Itt van, drégém. pattanj fel ré és repiilj. Miss Ciracylides biztosan epedve vér. Ekkor lépett Jane az izletbe, csillogé sdrga koktélszoknyat viselt, fején — elmaradha- tatlanul — szémos kalapja kézil az egyik. Bemutattam Tonynak és Harrynak — Uay létom, ma regge! egészen nyugodtak a virégok — mondta. — Csak nines valami bajuk? — Eppen a tartélyokat tisztitom — valaszoltam. ~ Aprops, szeretnénk gratuldini maganak a tegnapi estéhez! Milyen érzés az dtvenedik vérost meghéditani? Szemérmesen elmosolyodott, és nézelédni kezdett az Uzietben. Ahogy elére sejtettem, megalit 2 pdk elétt, és tekintete megpihent rajta Létni akartam, mit és hogyan mond a virdgnak, de Harry és Tony folyton ott sindérgétt kériilétte, aminek perceken beliil meg is lett az eredménye: felvitték 6t a lakésomra, nagy murit csaptak, hillyéskedtek egész déleldtt, és nyakaltdk a skét whiskymet. — Mit szdina valami esti programhoz a fellépés utdn? ~ kérdezte Tony, ~ Elmehetnénk tncolni a Flamingoba. = De hét maguk mér hézas emberek ! — tiltakozott félénken Jane. — Nem fé hiriiket? — 0, hat magunkkal hozzuk a ldnyokat is — mondta Harry kénnyedén —, és majd jon Steve is kisérének. |-G6-t jétszottunk négyesben. Jane azt mondia, életében nem sakkozott, mégis jétszva megtanulta a szabdlyokat, és amikor jdtszma kézben egyre csak 6 Utdtt, mdris tudtam, hogy esal. Bér azt is beldttam, hogy nem mindennap iil le az ember aranybérti ndvel i-G6-t jat- szani, akinek réad4sul rovarszeme van, de mégis idegesitett a dolog. Persze Harryt és Tonyt ez egydltalén nem zavarta ~ Biibdjos - mondta Harry, miutén Jane elment. ~ Es egyébként is kit érdekel ? Ez csak egy hilye jaték — Engem - mondtam. - Csal ajo Az iizletben a kdvetkez6 hérom-négy nap az audiovegetaci6 jegyében telt el. Jane min- den reggel bejétt megnézni a pékor. és jelenléte tobb volt, mint amennyit a virdg el tudott viselni. Sajnos csak tGréshatdrig éheztethettem a virdgokat. Szlikséguk volt a gyakor- lasra, és szukséguk volt a pdk vezetésére is. De az a harmonikus skaldk éneklése helyett csak csikorgott-nyikorgott, Nemosak ez @ zaj idegesitett, ami miatt tobben is panaszt tettek mér, hanem az a pusztitds is, amit a ndvények hangszdlaiban véghezvitt. A pre- klasszikusok nem sinylették meg a feszilltséget, a modernek is immUnisak maradtak, de ‘a romantikusoknak tucatjdval szekadt meg a kelyhk, A Jane érkezését6! szdmitott harmadik napon mér tobb mint kétszéz dollér érték(i Beethovent vesztettem, és még ennél is tobb, szinte felbecsuithetetlen értékG Mendelssohnt és Schubertet Jane nem vette a szivére a kart, amit okozott = Vajon mi lethette Sket? ~ kérdezte, mikézben a padién szerteszéjjel heverd géz- palackokat és tapcséveket szemrevételezte, — Azt hiszem, mégsem szeretik magat — mondtam neki ~, legaldbbis a pdk biztosan nem. Lehet, hogy a hangja meginditja az embereket, 6s csodalatos, bizarr IStomésokat idéz fel bennuk, de ezt a virdgot akut melankdlidba taszitja. — Hillyeség - mondta nevetve -, adja nekem, majd én megmutatom, hogy kell vele bani = Jél érzi magét Tonyval és Harryval? — kérdeztem t6le. Ahhoz ideges voltam, hogyelmenjek vellk a tengerpartra, ehelyett inkdbb a tartélyok lecsapoléséval iitéttem agyon az idét, és a normal oldatokat titréitam be, ami persze sohasem sikeruilt. = Inté j6pofék — mondta. - |-Gé-t szoktunk jtszani_ és én énekelek neki tart veliink gyakrabban? Akévetkezé két hét elteltével mégiscsak fel Kellett adnom a harcot. Ugy déntéttem, hogy lezérom a virégokat addig, amig Jane el nem megy Vermillion Sandsbél. Tudtam, hogy héromhénapi pluszmunkét jelent, amig sikerul majd Gira felhangolnom a virsgokat, de nem volt més vélasztésom Masnap egy hosszti megrendelést kaptam kulonbdz6 légy széra koloratirdkra a santiagdi Kert-kérusté|. Héromheti hatdridére kérték a szallitést. = Sajndélom - mondta Jane, mikor tudomést szerzett rdla, hogy miatta nem tudom teljesiteni a kérést. — Most biztosan azt kivanja, hogy bar sohase jottem voina Vermillion Sandsbe. Elgondolkozva bémult az egyik elsététitett tartdlyba — Nem tudném én fethangoini dket? ~ allt el6 a javastattal ~ A, készéném, nem — mondtam nevetve. ~ Mar igy is elegem van az egészbél. — Ne esacsiskodjon, biztos, hogy meg tudném csinaini Megréztam a fejemet. Tony és Harry is azt mondta, hogy hulye vagyok. — Elég széles a hangterjedelme, nem? — mondta Tony, - Ezt te magad is elismered. ~ Mi kifogésod ellene? — kérdezte Harry. — Az, hogy esal az i-G6-ban? ~ Dehogyis, annak semmi kéze ehhez ~ mondtam -, de szélesebb a hangterjedelme, mint kellene. Jane lakasén jétszottunk i-G6-t. Jane tiz dollért nyert t6link fejenként. ~ Szerencsém van — mondta, s nagyon meg volt elégedve magéval. - Még sohasem vesztettem, — Megszémolta a bankjegyeket, és gondosan a taskéjéba tette, Bére arany- fénnyel csillogott. Santiagét6l Gjabb kérést kaptam. Jane-t egy kévéhdzban taldltam meg, hédoléi korében ~Na, csak nem adta be a derekat? — kérdezte télem, mikézben egy fiatal srécra mosolygott. — Nem tudom, mi lesz, de mindenképpen meg kell prébdlni - mondtam. Visszatértem az iizletbe, felélesztettem egy sor évelé névényt, mely mar-mér eljutott az éhhaldl kiszdbére, majd Jane segitségével visszakapcsoltam a gazvezetéket és a folyadékszdllité cséveket. — Elészér ezeken probaljuk ki - mondtam -, 543-785-ig terjedé frekvencidkkal kezdiink. Itt a kotta Jane levette a kalapjat, és megadta a hangot, egyszertien, tisztén. ElsGnek a haran virég maradt le, de Jane Ujrakezdte, és magaval huzta felfelé. Egypdr oktdvot sikerillt is egyiitt elénekelnitik, de aztén a névények elmaradtak téle, és lecsusztak egy oktévval lejjebb levé akkordra. ~ Prébaljon egy magas C-t — mondtam. Egy kevés kiéros savat toltdttem a tartélyba, s ennek kovetkeztében a harangvirég igyekvéen kéverte Jane-t, infrakelyhe kellemesen tercelt szopran hangon. ~ Tékéletes — mondtam. Mindéssze négy érdba telt a rendelés teljesitése, Maga még a pékot is feliilmulja — gratulditam neki. - Mit szdIna egy dlléshoz? Megkapja a legnagyobb tartdlyt és annyi chlorint, amennyit csak be tud Iélegezni. ~ Vigydzzon — mondta -, még igent taldlok mondani. Miért nem hangolunk fel még egypérat, amig benne vagyunk? ~ Mér biztosan féradt — mondtam. — Menjiink, és igyunk valamit. Miért nem Q9 ~ Hadd prébaljam meg a pokot ~ kérte -, az voina csak az igazi. Rajta tartotta a szemét a virégon. Arra gondoltam, vajon mi lenne, ha magukra hagyném éket. Addig énekeinének, amig az egyikuk belehal ~ Most nem — mondtam. - Talén holnap. Egyiitt Uldogéltink az erkélyen, pohrral a keziink Ugyében, s étbeszéigettiik az egész délutdnt. Keveset érult el magérél, de én ebbél is dssze tudtam allitani az életrajzat: apja banya- mémdk volt Peruban, anyja tncosné egy limai kocsmaban. Egyik bényétél a mésikig véndoroltak; apja dsott, ahol engedélyt kapott r4, anyja meg a legkdzelebbi csehdban énekelt, hogy legyen mibél fizetniik a bért ~ Persze csak énekelt — tette hozzé Jane -, amig az apam meg nem jelent az életében. — Buborékokat fujt a pohardba. ~ Sz6val gy gondolja, hogy azt adtam az embereknek a Casinéban, amit vértak? Errél jut eszembe, maga mit lat olyankor? ~ Azt hiszem, én vagyok az els6 kudarca — mondtam, ~ Semmit magén kivil. ~ Megesik ez is néha — mondta, s becsukta a szemét —, de most az egyszer drillok nel Milliérdnyi nap gydlt ki bennem hirtelen, s minden, amit eddig elfojtottam. Harry és Tony udvariasan viselkedtek, leplezve mélységes csalédiisukat. ~ Nem tudom elhinni — mondta szomordan Harry -, egyszeriien képtelen vagyok. Hogy a fenébe csindltad? — Azzal a titokzatos, visszakézr6l kézelitéssel — vdlaszoltam. ~ Régi és bevalt méd- szer. ~ Milyen vele lenni? — kérdezte Tony mohén. ~ Ugy értem, langol, vagy csak izzik? Jane minden éjel tizenegyt6l héromig énekelt a Casinéban, de ezt leszémitva, azt hiszem, minden percet egyiitt tdltottiink. Néha, kés6 délutén a tengerpart mentén autéztunk, egészen Scented Desert-ig, leiltunk valamelyik Sbélben, és néztik a napot, ahogy eltéinik a hegyormok mégétt, s a rézsaillaté levegdtél elbddulva élomba ringattuk egymést. Ha hiivés szél timadt a homok felett, belecsusszantunk a vizbe, megfiirddtiink, és visszamentiink a vérosba, teliszértuk az utcét jézminnal és pézsmardzsdval Volt olyan esténk is, hogy lementiink valamelyik Lagoon West-i csendes bérba, megvacsoréztunk a teraszon, Jane ugratta a pincéreket, és kedves dalokat énekelt a gyerekeknek, akik koréje gyiilve dhitattal haligattdk Ha belegondolok, bizonyos népszerliségre tehettem szert a tengerpartiak kérében, de nem bantam, ha adhatok valami pletykélkodnivalét az Sreqasszonyok sz4jaba — és Jane- en kivll szémomra mindenki reg volt. Vakacié idején nem volt szokés komolyan venni a dolgokat, igy én sem tettem alapos vizsadlat térgyava kapcsolatomat Jane Ciracylides- szel. Ha az erkélyen illtem vele, egyiitt bamultuk a sotét, kordn hGvosddé éjszakét: ha lefekiidtem, magam mellett éreztem izz6 testét a sététben ~ s igy nem maradt idém a gondolkodésra. Csak egyszer vesztiink dssze, nevetséges médon a csalds miatt, Emlékszem, felelésségre vontam: —Tudod, hogy mér eddig tabb mint dtszéz dollart szedtél el télem, Jane? Es most még folytatod! Még most is! Gonoszul ram nevetett, és ezt mondta: — Gondolod, hogy csalok? Na jd, egyszer majd hagylak nyerni is! ~ De miért csindlod? ~ Mert csaini sokkal izgalmasabb ~ mondta. — Anélkiil unalmas. — Hové mész Vermillion Sandsb6l? — kérdeztem Csodélkozva nézett ram. — Ezt miért kérded? Azt hiszem, sehova.— Ugyan. ne dlltass te engem, Jane! Te mas vilég szulétte vagy, nem ezé! — Az apm perui - emlékeztetett 1 ~ Dea hangodat nem téle ordkolted ~ mondtam. ~ Bércsak hallhattam voina az anyddat énekelni, Szebb hangja volt, mint a tiéd? — 6 legalabbis azt hitte, Apdm egyikiinkét sem volt képes elviselni Ez volt az utolsé este, amikor Jane-t lattam. Valami megvéltozott — kéztiink és ben- nunk. Még jéval a Casinéba indulds el6ut az erkélyen Ulddgéltunk, és én hallgattam, ahogy énekel — hirtelen az az érzésem tamadt, hogy Jane tlvildgi szdkdkLit, mely ragyogé arany hangjeleket szér szerteszet. A zene velem maradt akkor is, amikor 6 mar elment, ott lebegett halvdnyan a sotétben, a székem feiett Borzasztéan elalmosodtam, szinte betege lettem a levegdnek, amit maga utén hagyott de pontosan 11.30-kor. mikor tudtam, hogy fellép a Casindban, sétdini indultam a tenger- partra, a kavehdzak mentén Ahogy elmentem a lift mellett, zenét hallottam kisziirédni az Uzletb6! Elész6r azt hittem, nyitva felejtetiem a stuidié egyik kapesoldjat, de a hang nagyon is ismerdsnek tint Az dzlet ajtaja z4rva volt, igy @ hdz mégil, a garazs fel6! mentem be Bent sotét volt (a villanyt kikapcsoltam). de pillogd derengés téltétte be a teret, aranyos fényben sziporkéztak a pult hosszdban 4ilé tartélyok. A mennyezeten ssze mosddott taéncold szinek tukréz6dtek Ugyanaz a zene volt, amit az imént hallgattam, csak akkor nyitényként, A pok hdromszoroséra nétt, széthasitve fedélemezét, szabélyoz6tartalya f6lé kilenc Jab magasan tornyosult, levelei megduzzadtak. dtizzottak, s kelyhe — mely akkordra dagadt, mint egy kosér ~ szinte éruilt médon tombolt § hétraszegett fejjel Jane hajolt bele. Odarohantam hozzé, bar szemembe f4j6n tizott a fény. s kezét megragadva probaltam kihdzni 6t = Jane — orditottam ~, gyere le! 6 eltaszitotta a kezemet. Tekintetébe egy drnyalatnyi szégyen vegyult Amig a bejdrati lépcsén iiltem, eldkeriilt Tony és Harry = Hol van Jane? ~ kérdezte Harry. ~ Csak nem esett valami baja? Epp a Casinébd! jOviink. ~ Mindketten a zene irdnyaba fordultak. — Mi az isten folyik ott benn? Tony gyanakodva méregetett — Steve, mi baj? — Harry eldobta a csomagot, ami a kezében volt, és elindult a hats6 bejdrat felé. = Harry ~ iivéltéttem uténa -, gyere vissza! Tony megtogta a vallamat. — Jane van odabenn? Lefogtam dket, mikor benyitottak az uzletbe. = Te jdisten! ~ kidltott fel Harry. — Szallj mar le rélam, te hulye! Minden erejét dsszeszedve probalt szabadulni télem ~ Steve, ez meg akarja dlni Jane-t! Bevagtam az ajtét, és fogva tartottam dket, Soha tobbé nem lattam Jane-t. Mindharman a lakésomon vérakoztunk. Mikor a zene végre elhallgatott, lementiink, és az Uzletet teljes sotétségben taldltuk, A pok vissza nyerte eredeti alakjét A rakévetke26 nap meghalt. Hogy Jane hové lett, nem tudom. Nemsokara a vakécié is véget ért, jottek a nagy- szabésti kormanyprogramok, az év végi hajrd, a lemaraddsok pétlasa, s ez tulsdgosan is elfoglalt benniinket ahhoz, hogy rdértiink voina néhény lehullott virégszirom miatt M4bankédni. Harry mesélte, hogy valaki létta Jane-t a Red Beach felé vezeté viton, tovébba hogy lattak egy lnyt fellépni a Pernambuco kérnyéki night-clubokban, s az nagyon hasonlitott hozzé. Ha ondk kézul valakinek zenevirdguzlete van, és netan kén-pdk orchidedt is tart, nézzen kéril, nincs-e kdzelben egy aranybérii n6, akinek kulénés ismertetdjele a szép rovarszempaér. Talan lel dnnel is |-G6-t jdtszani, de sajndlattal kell figyelmeztetnem, hogy mindig csalni fog. VARI ZSUZSANNA FORDITASA4] MODR OLGA LARIONOVA VALAS MAKS - Coralie? Felpattant, és rdmeredt a feleségére, Igen persze, Coralie. Mirdl van hat sz6? Minek is kell felugrania és uvéltenie, hogy az egész haz hallja? Coralie ~ Coralie, hogy vinne el az érdég! Ujra lett az dgyra, és hosszan dérzsélte a haldntékét. Az elmult négy év alatt a 826 szoros értelmében egyetien nap sem telt el anélkiil, hogy Coralie valami soron kévetkez6 angyali szokdst ne vett volna fel. ime, ma is - egy alvé emberre nézni ~ Miféle szokés ez... egy alvé embert nézni? Imméron négy éve, hogy ilyen apré szokésokbdl probalja kialakitani az egyé- niségét. Minden ldott nap gondosan ki- agyal egy Uj szeszélyt, mikézben nem fe- lejti el és idér6! idére megismétli az elé- z6eket. Valészindleg magdban ezt ..a7 egyéniség elmoséddsa elleni tevékeny tiltakoz4s""-nak hivja. Most ez a tevékeny tiltakozés abban nyilvénult meg, hogy merén bamul ré kerek gombszemével, amelyet keskeny vagésként 4llé, Uveges Pupilla oszt ketté. Ugy néz r4, mint a csi- vitelé hésdérmény. No, mit bémulsz ram, mint egy csivi- 16 hémadar? A pupillak tiveges, llé vize azonban — Alldviz. Teljesen nyilvanvalé, hogy a hé- sdrmény kihullott felesége emlékezetébdl Pedig nagyon szép madar volt. Egészen kicsiny, belefért az ember tenyerébe ~ Hat csakugyan mem emiékszel? Egé- szen kicsiny madér belefért volna a te- nyerembe A hésdrmany szeme azonban nem volt kerek, mint az embereké, hanem hosszi- kés, és szemfehérje gyéngyhaztényben ragyogott. A hémadsr, amelyet els6 kézés nyarukon léttak. amikor egyre tévolabb jutottak el északra, amig a sarkvidéki barna mocsatakig nem értek. Mér vissza akart fordulni, de Coralie egyre tovébb vonszol- ta 6t magaval, mindenéron el akart jutni az Eszaki-sarkra hoay igazi havat lésson, és meg is pillantottak. mivel hideg volt a nyér, 6s a sark hésapkaja nem olvadt el egészen. Ha forré lett voina a nyar, hidba mennek el akar eqészen az Eszaki-sarkig, és lehet, hogy akkor Coralie elhurcolja 6t a Déli-sarkra, a legeslegdélibb pontra, mivel a fejébe vette, hogy havat léssonA hészigetecske egészen aprécska volt, de odaértek. mire beesteledett. ¢s ott toltotték az éjszakat. Es akkor szailt |» mellettuk a fehér madar Leszallt mellettunk — Emiékszem — mondta Coralie - Fn mindenre emlékszem, Cid Abbahagyta haléntékanak dorzsolésst és felkapta a fojét ~ No és aztin? Ugy ldtszik, emlékezett_ még. valamire a szémtalan rossz szokdsan kivul, ame- lyekbél dsszedllitotta gondosan kiagyal én-j6t — Nem kell ~ mondta Coralie kér6 han- gon ~, nem kell igy Valoban szép mada volt. Leszallt eldttunk, és kissé széttarta a szdmyat, hogy a végével a héra témasz kodjék. Hosszan nézett benniinket. és sehogyan sem értette meg, hogy kik va- gyunk ~ Ugyan mar! ~ vagta ré Cid. ~ Eszébe sem jutott, hogy megértse. Azzal volt el- foglalva, hogy bargyln eméssze a tépla lékot, mert telezabdlta magat mindenféle kukaccal a barna mocsarakbél, meg tp- pedt bogyékkal és déghtissal. A te hama darad, a csivitelé hésérmanyod minden evé. Mindent félfal ~Nem kell igy beszéini, Cid ~ kérte Coralie Ujra. — Azutan te is rosszul érzed magad, ha igy beszélsz Cid gyorsan a feleségére pillantott, és kozelebb huzta az dltényét — Kedveském — mondta, és végightzta a cipzér nyelvét. Ggyhogy a fémfogacskak feluvoltéttek -, az elmult négy évben te csodélatra méitéan megtanultad, hogy mi kellemes nekem és mi nem. Aztén pedia beédllitasz a szobamba hajnalban, és ram mereszted a szemed, én meg felijedek. és kiver a hideg veriték Coralie megforduit, és elindult halé szobéjaba. Most, amikor mér nem nézett 18 mozdulatian madérszemével. hanem nesztelenil suhant a fal mellett, kKonnye dén érintve ujaival. és minden mozdulata csodélatosan olyan volt, mint régen ~ min’ akkor, azon a messzi, elsé nydron ~. hir telen minden dsszekeveredett Varj mar, az égre kérlek! — kiab: uténa bosszisan. - Gyere ide, ha mér fel eltettél! Még van egy kis idém Coralie megalit a falhoz tamaszkodva <= hdta mogé dugta a kezét Nem — felelte - Nem kell. Cid Hat igy Most két-hdrom naponként eqiyre azt_mondja majd neki: nem kell Fgyetlen reggel két Uj szokést is felvett ~ Cid, nem akarom igy. csak azért, mert nég van egy kis idéd Kedveském, valahogy nem tudok visszaemlékezni arra, hogy mi valaha is @ fejunket tortik voina az indokoldson. ~ Igen - felelte Coralie ~, mivel azelétt volt egy fehér madar, és hé is volt. és a csillagok Ggy ragyogtak. hogy fényuk visszatukrozédott a havon. Cid lehunyta a szemét. és valdban visszaemlekezett a héra meg a madérra 6s a madar dmnyékéra is, amikor tizet csi holt. Mindez felrémlett eldtte, de nem latte a havon a csillagok visszatukrozéd6 fé- nyét — Nem ~ mondta -, ilyesmi egyszertien nem is létezik. ~ Fehér madar ~ ismételte Coralie ~ és csillagok fénye a havon ~ A madar, az volt - mondta Cid — Es a csillagok. amelyek visszatukro- zddtek a havon. ~Vigyeel 6ket az érddg, csak tUkrd zédjenek | Coralie semmit sem széit. Igy volt ez négy éven, négy atkozott hosszui even at Van egy szémyé betegség: amikor nem alvad meg a vér. Coralie maga semmi szor- nydiséget sem kévet el az ember ellen, csak nagyja, hogy kifolyjon beldle a vér - esep penként, szuntelenul, amig el nem fogy A test minden csepp vérrel egyre kony- nyebb lesz ime, most egészen konnyi mar Silly talan. Idegen Idegen. Nos hat — jegyezte meg Cid -. most mar idém se maradt Az ajtéhoz ment és megallt Coralie mellé ért. Elmégy hezulrél? ~ kérdezte ~ Igen = felelte Coralie - de visszajé- vok. mire megérkezel amikor 4849 Cid bélintott, és végigment a keskeny 6svényen, megprébalta elfoglalni gondo- latait az aznapi dolgaival, hogy ellzze in- geriiltségét, amely azéta fészkelte be ma- gat tudatéba, amidta felébredt. Kords- kérul minden — a barsonyos narancsleve- leken a harmatcseppek, a kézeli iétéhatér lilds tisztasiga és az éjjel megfagyott ka- vies friss ropogdsa —, minden énkéntele- nul arra emiékeztette Cidet, hogy most reggel van, kordn reggel. Egy rosszul el- kezdédott nap. Letért az dsvényrdl, a ga- rézshoz ment, és kivdlasztott egy mobilt megadta a szokésos utirényt, és érezte, ahogyan a gép siman a magasba emelke- dik, Lehunyta a szemét, hogy végre ssz- pontositsa figyelmét aznapi doigaira, és ez most sikeriilt. Igy Uit ott néhdny per- cig, amig a mobil lefelé nem bukott, és akkor kinyitotta a szemét - és nyomban emlékezett az ébredésre. Ugyanugy, mint most, alighogy felnyitotta a szemét, meg- pillantotta a lila ruha szegélyét és a tel jesen idegen, ismeretien kezet. Axkor felugrott, és elkidltotta magét Coralie?” — és valéban a felesége dilt elétte. Lila ruhdban, kezét a hata mogé dugta. Allandéan a hata mégé rejterte a kezét, és ezért nem emiékezett arra, hogy az ébredés pillanatéban mi dobbentette meg ét annyira Es most vildgosan emlékezett arra a napbarnitotta, addig sohasem létott kézre, és megértette, hogy Coralie elhagyja Cidnek elallt a Iélegzete, mintha mo- bilja teljes sebességgel a sirt, dthatol- hatatian, anyagszeriien létez6 magényos sdgba furddott volna. Tehét, gy latszik, Coralie elmegy. De miért éppen most és miért éri ez 6t most ennyire varatlanul? Coralie tette nem illett bele kapcsola- tuk logikus sablonjéba, ami eddig olyan inden megmagyarézta neki mind a sa- jdt, mind a felesége tetteit, Ezen az egyen kivul, Kévetkezésképpen vagy az évekig érvényes sablon hibés, vagy a tett. Cid hirtelen megnyugodott. A sablon pontos. Egy olyan asszony, mint Coralie nem képes otthagyni egy olyan férfit mint 6. Ostobaség. Ebben nem volt semmi onteltség ~ ellenkezéleg, tu! j6! ismerte sajét hibéit. Eppen ezért nem hagyhatta el &t Coralie, mivel elég pimasz és elvisel- hetetlen volt ahhoz, hogy jogot formél- hasson az asszony dllandé, vég nélkili J6sdgéra és gyOngédségére. Eppen ezért nem is varta, hogy Coralie elvdlik tdle Es lehet, hogy a keze ~ az csak ugy rémlett neki? Belekapaszkodott ebbe a vigaseba, és megprébélta visszanyerni elébbi magabiztossdgdt, és végre egé- szen megnyugodott, emlékezve arra, hogy Coralie megigérte: hazamegy, mire 6 ha- zaér. Ha Coralie elhatérozza, hogy végleg otthagyja 6t, akkor egyszerre megtenné. Tulsdgosan sok eré kell ahhoz, hogy va- laki fokozatosan szakadjon el a mUltjétél Csak képzelte az egészet. Kedveském nem mégy el t6lem sehova sem. Coralie csak dllt ott, az ajt6félfShoz simul- va, kezét a héta migé rejtve, amig a férje mobilja el nem suhant a kert f6ldtt; akkor gyorsan végigfutott ugyanazon az dsvé- nyen, amelyen az imént Cid ment, és beleiilt az elsé itjéba keriil6 gépbe; a mo- bil Ggy nekiiramodott, hogy Coralie oda- szorult az Ulés tmlgjdhoz. Ez mér tulsé- gosan is a menekilléshez hasonlit. Nem kell igy csindini, Hiszen még visszajén. Megigérte, hogy visszajén. A sotét eldcsarnokban — nem mindenki akarta, hogy felismerjék — sokan voltak. Coralie gyorsan odalépett a phone szabad képernyécskéjéhez, és f8lé hajolva elta- karta vallaval ~ Bi, kérlek — s2dlait meg Coralie -, ayere ki hozzém! Bi hétulré! Iépett Coralie-hoz, és Coralie dsszerézk6dott, amikor Bi erdsen megszoritotta a kezét, — Nos, butécském, mégiscsak eljéttél? Coralie néhényszor bélintott. Bi behuz- ta maga utdn egy fulkébe, és leultek egy k6padocskéta, fejuket mélyen lehajtva —Nem vette észre? — kérdezte Bi, bardtndje kezét nézve. ~ Ugy iatszik, nem — felelte Coralie. — Es kér volt ennél abbahagynom. Mar teg- nap mindent be kellett volna fejeznem Hogy semmi, de még a semminél keve- sebb se maradjon meg belélem.= Van idéd - mondta Bi, ~ Soha nem kés6. Egykor én is ugyaniay siettem ~ Kérlek, Bi, ne kezdd el az egészet eld! 161. Tegnap engedelmeskedtem neked, & semmi értelme sem volt — Butdcskdm, ez feltétleniil szuksé- ges... beszéini, beszéini, beszéini.. Mert amikor mar semmi sem marad a régi tes- tedbél, lehet, hogy vissza akarsz mindent kapni, és... nem iehet — De miért. Bi? Hiszen tegnap te ma gad mondtad: ..Probald meg eldszér a kezed megvaltoztatésat, és ha meggon- dolod, akkor ugyanolyanra valtoztatom vissza, mint amilyen azelétt volt = Semmi sem tér vissza tigy, mint ami- lyen azelétt volt. S a kezed hidba lesz Gjra ugyanolyan szinii és formajd, mert egyszer mar masmilyen volt. Ordkre meg- marad benne annak az emiéke. hogy eay egész napon at olyan volt, mint egy dél- vidéki asszony furge, napbarnitotta keze Es azutan = Mi lesz azutan, Bi? = Jol van, ne kezdjuk el az egészet eld! rol! = Akkor kérlek, Bi, vdltoztass at engem egészen. Hogy eavetlen kis vonds se emlékeztessen ara. hogy milyen voitam azelott, Es kérlek. ne beszéij le tobbé mivel most még van erém, hogy valamit kezdjek magammal, de hamarosan_ mér ennyi erém sem lesz. Ha tudndd, milyen szomyt ez... hogy egészen mindegy neki, tokéletesen mindegy, barmit is csi- ndlok. Mindegyre csak azt a féradt ginyo- lédést Idtom. Ez a kdzdmbésség minden erémet kiszivja, az egész véremet, az egész életemet. Még egy kevés hidnyzik ~ és mér nem marad beldlem més, csak az Ures bér, @ puszta, kiszdradt huvely. Csi nalj belélem uj embert, Bi, és majd elme- gyek valahova, elrejtéz6m, és talan ma- gamhoz térek. Kérlek, csindld day, hogy zen més legyek ! ~ Ha dgyis mindegy neki, akkor miért egészen? — Mert addig mindegy neki, amig vele vagyok. Amikor azonhan elmegyek. akko: kinozni fogja a gondolat hogy valaki més cs6kolja a kezemet, a szdmat a haja- eg mat. és hozzdm ér, és minden mas. S ku- lonben is, egészen el kell hagyni valakit hogy ne legyenek véletien taldlkozdsok és varatlan egyezések @ jovében. Eqyszer s mindenkorra, Nem én gondoltam ki ezt. és nem most igen — hagyta 14 Bi -. nem te. és nem most. Még amikor a level levalik az dard! vagy a sun elhullatja tiskéit. az is f4). Az emberek réges-régen prdbainak fdjdalom- mentesen elvaini egymastél, megkisérel- tek sok ezer médot, és ez csupan az utolsé méd, de ne hidd, hogy a legsikerilltebb Mindenképpen £4) ~ Tudom ~ felelte Coralie. ~ De eqyszer s mindenkorra... az becsuletesebb. Es batrabb — Es mégis szer —Nem, Bi. kérlek, csindld dgy, hogy minél gyorsabban minden véget érjen gondold meg még eay- A hata mégétt nesztelenul dradva emel- kedett a meleg az ajtokkal elldtott Kalori- ferokbdl, és eldtte, a ldtéhatar mogé ve- zeté dsvényeken apatikusan és zavarta lanul gurult az éles kavicsokon a kicsiny, esti nap. Az a keskeny kuszob az otthoni meleg és az esti, dthat nedvesséa hatéra Keskeny csik. amely mar nem az otthonod, és még nem az a vildg, amely otthonod hatarain kiviil esik. Megfelelé helyet vi- laszottél magadnak: semmire sem gon- dolva, csodésan pontos helvet vélasztot- tl ki — annak az otthonnak a hatdrdn, amelybél elment a feleséged, és annak a vilgnak a hatérén, amelyben ezentul nélkilled fog élni. Cid kinyujtotta a labét ott ult az Ures héz kliszobén, a meleg a état simogatta. Lement a nap Cid még sokaig ilt ott, és a I4ba, amely hosszd volt, akar az dmyék, egészen meg merevedett a zuzmardval boritott osvé- nyen; akkor felallt, és néhdny lépest tett hogy kinydjtézzon és megmelegediék. de amikor nem érezte a héta moqott az ott- hon megszokott melegét, eqyszer csak et- veszitette eldbbi tudathasadasat, és m értette. hogy nines tobbé otthona amely- él Coralie etment, és az a vildg is sztint, amelyben minden iétezik. @ hdzat eg- 50a kivéve; nem létezik szdméra az a vilég sem. amelyben most Coralie él; végre valahéra felfogta, hogy a keskeny kuszob nem vélasztja el a kettét ~ Coralie, egy kori felesége egyikben sincs. Cid bementa lakdsba, és sokaig kereste meleg, éjszakai fehérnembjét. Az utdbbi idében sohasem mentek e! Coralie-val hazulrdt. Ok Coralie-val... Az ordogbe is ~ gondolta Cid -, mér,,mi, Coralie-val” vagyunk. Mindez hazugsdg. Jéindulatu hazugsdg, mint az, amit egy halottrdl el- mondanak. Ez a négy év szémdra csak gy szerepelt: ,,Esténként nem jértam el sehova.” Vajon mit csindlt Coralie? Talén néha eljrt valahova. Egymagaban. Eszre sem vette. De most: ,Mi, Coralie-val.” Milyen meghaté! Es mindez csak akkor. amikor Coralie mar nincsen! Vegre feldltézétt, és végigment az osvényen. egyenesen oda, ahol most éppen lement 2 nap. Sokdig ment, nem fordult le az Gtrl a garézshoz; addig ment. amig fel nem villantak elétte a kozpont fényei. Es a hosszt Uton egyre arra akart visszaemlékezni, vajon Coralie eljért-e es- ténként hazulrél, és ha eljdrt, mit vett fe magéra, Maga a ruha azonban esti tavol- léteinek nem volt bizonyitéka — nem, egy- szertien azt akarta a leneté legpontosab- ban tudni, létni, hogyan jar a felesége a szobékban, hogyan vetkézik, hogyan ol- t6zik, és minden ilyesmit — és felesége vékony alakja engedelmesen derengett eldtte a félhomélyban, feldltozott és vet- k626tt, felvette és levette azokat a ruhd- kat, amelyek voltak neki, és amelyeket Cid most kigondolt; de amikor a kézpont legelsé hézaihoz ért, valami mintha meg- szakadt voina benne, és a képzelete dltal teremtett kép mar nem engedelmeskedett neki, elvalt Idtomasatsl, és szembejott vele, fejét hatraszegve, sovany, éles ko- nyOkét magasba emelve, mint ahogyan az asszonyok csindljdk, amikor valamit a hétukon kell 6sszegombolniuk Cid levegé utén kapkodott. és lehunyta szemét. Ha az ember meggondolja. hogy Coralie mar nem létezik. Mintha errl gon- dolkozhatna az ember. Ha egy nének egy férfi eszébe jut, akkor az eszére gondoi. a testére és a lelkére. Ha azonban egy férfi gondol egy nére, a testére gondol, és az eszére, és csak azutan a lelkére... O, min- dez nem az, nem az! Csak a lelkére emlé- kezik most, ha a2 a valaki olyan volt, mint Coralie. Vajon ez a gondolatok emléke? Cid kissé kinyitotta a szemét, nyelt egyet, Osszeszedte az erejét, hogy tovabb- menjen. Furesa, hogy eddig nem jutott eszébe, hogy Coralie-b6! megmaradt va- lami, és ez a ,,valami”, egy idegen testbe oivasztva él. mozog és mindenekelétt régondol. Egy egészen kicsiny ,,valami” Mit tettél, Coralie? Hiszen megilted a lel- ked! Még egyszer elképzelte, hogy az a kicsiny ..valami'’ most régondol, és akkor egy kevés visszatért el6z6 magabiztossé- gabdl. Hiszen még most is szeretsz, ked- veském. Beleféradtdl, nem birtad tovébb, de engem szeretsz, Elhatéroztad, hogy megmented a lelkedet. Még megbénod ezt, kedveském. Nem gondolt tabbé erre akicsiny valamire, gy ért be a kézpont- ba, mintha semmi sem tartént voina vele. Odament hozzd egy ledny, és leult mellé, konyokét a nedves pultra rakva, Cid r4- sanditott, és arra gondollt, vajon készénnie kell-e, vagy ez félosleges, és hirtelen arra is réébredt, hogy nem véletlenill vélasz- totta ezt a kis csondes bart, hanem azért, mert itt az a szokds, hogy a vendégekkel sz6ba llnak. Nem eldszér jért itt, de eddig a tulajdonos senkit sem kildott hozzé. Ugy létszik, tudtdk, hogy most erre van sziiksége. Es most odament hozz4 egy egészen ostoba csecsemé, a gombo- ly konydke a szdk ruhaujjbé! nedvesen bukkant el6 — Egyedill? — kérdezte a ledny, és cipdje orraval arrébb lokte Cid meleg kabatjat amely a padion hevert. - Egyedill — felelte Cid lassan. Egészen? — kérdezte a ledny Egészen - felelte Cid, és alig tudott elszekadni a poharatél ~— Nahaat! ~ mondta a leény vontatot tan. ~ Es miért vagy egyediil? Cid hirtelen megértette, hogy a részeg- ségben van néhany olyan perc, amikor az ember teljesen védtelen, és bérki bele-kéthet, és a legszentebb érzéseibe bele avatkozhat, és az ember képtelen ellen kezni. Pontosan tudta mindezt magéré! és azt is gyanitotta, hogy mésokkal is igy trténik mindez — Akarsz inni? — kérdezte Cid. — Nem ~felelte a ledny —, nagyon rossz azutén, és azt nem szeretem, meg nehéz Ggy beszélgetni Ejhagyott a feleségem. A ledny a kezére témasztotta dillét, és tgra nyilt szemmel meredt rd. ~ Végleg? Cid bélintott Atvaltozott... méssé? — kérdezte a ledny szinte suttogva Cid megint csak bdlintott. ~ Es ez nagyon fj? —Igen — mondta Cid, bar el sem tudta képzelni, hogyan lehetséges, hogy volta képpen egy ember ismeretlenné valhat = Igen. Ez... ez olyan, mintha az embert megnyuzndk. Es a csupasz huséra festék kel festenek 14, hogy ne hasonlitson. Es a hajat is feltekerik 0, ne folytasd, nem kell, mert mind- jért megszokom, a gazda pedig. igen, a ledny sirva fakad és elmenekul a tulajdonos pedig kiteszi a sziirét. Es mindenkinek csak rossz lesz. Latod, mit csinaltal, Coralie?! A leany felemelte a kabatot, kirdzta, és Cid térdére rakta. Cid gépiesen figyelte a leny mozdulatait, és arra gondolt, hogy egyéltaléban nem hasonlit Coralie-ra Bar ha valaki megvaltozik, akkor gy kell megvaltoznia, hogy ne hasonlitson, hogy szinte az ellentéte legyen. Hiszen Coralie még most is dt szereti, természetesen sze reti, és tudja, hogy 6 most rosszul érzi magat, nagyon rosszul, és Coralie elkeriil hetetientl tudni akarja, hogy mi van vele hogy ki van vele, és felismerhetetlenségé. ben maga keresi az alkaimat, hogy vele taldlkozzék... Es mar semmi sem |étezett, egyaltaldban az egész vilagon semmi sem létezett a retienetes és szanalmas kérdé sen kivul: .,.£s ha?. Cid rsondesen lehajolt. és dvatosan nehoay megijessze, azt kérdezte a iedny tal ~ Jartal mar az Eszaki-sarkon? — Uhiim = felelte a leany. — Nemrégi- ben. — Ott fehér madarak vannak — Igen, lattunk is ilyeneket ~ Es hé is van. ~ Igen, mély hé, egészen eddig ér Es csillagok, olyan ragyogéak ~ Igen, nagyok... ~ mondta a leény — Es emlékszel, hogy milyenek? A ledny megrézta fejét, elgondolkozva zon, mihez lehetne hasonlitani a csillago- kat, de semmit sem taléit —llyenek ni! — mondta, hiivelykével mutatva a méretet a férfinak — Ilyenek. ~Olyan fényesek, hogy visszatukro- z6dnek a havon ~ mondta a férfi keseriien. — Valészindleg — hagyta rd a ledny. Cid feldilt és fizetett Mire ennek az éjszakénak a feléhez ért, mdr semmi sem maradt meg beldle, ami azelétt volt. Kijézanodott, és minden ldzidjét elveszitette, ide-oda ténfergett a kulvaros végtelen utedin, az utoijéra 2416 ejszakai barokat keresve. Ha nyitott ajtéra taldlt, bement, és gyorsan korulnézett, hamar megtaldlta azt, aki legkevésbé ha- sonlitott az egykori Coralie-ra. Akkor oda- hivta, bort rendelt, és azt mondta Hideg van. Es a ledny azt felelte ~ Igen, odakint hideg van, de mi mar bezérunk | Es sietett bort hozni neki. és Cid. a kinok kinjat elszenvedve, azt mondta: ~ Hideg van, mint északon. Jértél mar északon? A ledny a férfi keze Ugyébe rakta a bort, és valamit felelt, de Cid tovébb beszélt: Fehér madarak vannak ott, és hé és esillagok. A leany megint csak felelt valamit. mindegy, hogy mit, és Cid nem volt képes elmenni anélkill, hogy meg ne kérdezze ~ &s tudod, hogy milyenek a csillagok? De azutan fel kellett kelnie az asztalté és fizetnie kellett, és tavoznia, majd Gjra folytatta vandorlésat az éjszakai kulvéros végtelen utjain karig sana Foroitasa OL53 JACK LEWIS Ki plagizal? 1952. apr. 2. Mr, Jack Lewis 90-26 219 St Queens Village, N. Y. Kedves Mr. Lewis! VisszakUldjuk énnek A kilencedik dimenzié cimi kéziratat. Elsé pillantésra gy éreztem, a torténet mélté a megjelentetésre. Miért ne érezhettem volna? Ez volt a Kozmikus torténetek cimG sorozat kiaddinak is a véleménye 1934-ben, amikor az elbeszélés eldszér jelent meg On bizonyara tudja, hogy ezt az elbeszélést, amelyet most mint eredetit megpréblt rank sdzni, a nagy Todd Thromberry irta. Engedje meg, hogy figyelmeztessem a plagiu- mért jaré birsdgokra Nem éri meg. Higgye el nekem! Tisztelettel Doyle P. Gates A Végtelen Tér Magazin tudoméanyos-fantasztikus szerkesztdje 1952. dpr. 5. Mr. Doyle P. Gates A Végtelen Tér Magazin szerkesztéje New York, N. ¥ Kedves Mr. Gates! Nem ismerek semmiféle Todd Thromberryt, és nem is tudok a létezésér6l. Az on dital visszakilldétt elbeszélést johiszemiien nydjtottam be, és visszautasitom azt a célzést, hogy plagizdltam A kilencedik dimenziét alig egy hénapja irtam, és ha van valami hasonlosag kézte és a kozdtt az elbeszélés k6z6tt, amit ez a Thromberry nevezetti személy irt, az nem lehet més, mint meré véletlen. A dolog mégis elgondoikoztatott. Nemrégiben @ Csillagpor cimi sci-fi magazinnak nydjtottam be egy masik elbeszélést, és a nyomtatv4nyon, amellyel visszakilldték, egy ceruzaval irt megjegyzést talditam, miszerint az irs .nagyon thromberrys”” Ki az 6rdég ez a Todd Thromberry? Nem emiékszem arra, hogy bérmit is olvastam voina téle az eltelt tiz év alatt, midta tudomanyos-fantasztikus irodalommal foglalkozom Tisztelettel Jack Lewis1952, apr 11. Mr. Jack Lewis 90-26 219 St Queens Village. NY Kedves Mr. Lewis’ Valaszu! aprilis 5-én kelt ievelére. Bar folydiratunk szerkes7!-iu nincsenek abban a helyzetben, hogy nyilt vadat emeljenek, és azzal nagyon is tisztaban vannak, hogy az irodalomnak mint mesterséqnek a teriiletén mindig el6 fog forduini a kulonboz6é mesedtletek atfedése, mégis szinte hihetetiennek tGinik szdmunkra hogy on nem ismeri Todd Thromberry munkéit Noha Mr. Thrombery mar nincs kozottunk, munkdi, mint oly sok més irdé. osak 1941-ben bekovetknze:, haldla utdn valtak széles korben ismerté. Elkéncalhet6. hogy az elektronika teruletén kfejtett munkassdganak feneketlen téthazdb6l meritette 4) otle. teit, amelyek annyira jellemzik minden eayes miivét Akdrhogyan is, olyan kitéind volt a stilusa — s ezt a tudomanyos-fantasztikus iroda- iom mai fejlettséqi fokén is el kell ismerni ~, hoay Ugynevezett Kortérs iréenk is méitén utdnozhayak. Ussnzason természetesen nem a s26r6l sz6ra_valé lemasolast_értem, ahogy 6n tette. On ugyan azt dllitja, hogy ez puszta véletlen. de lassa he hogy az ilven véletlen bekdvethezésénak a lehetdsége millidszorta kisebb. mint néqy kiosztott royal flush eay jdtszmaban Sajndlom, de ennyire nem vagyunk hiszekenyek Tisztel Doyle P. Gates A Végtelen Tér Magazin tudomédnyos-fantasztikus szerkesztéje 1952. pr. 14 Mr. Dayle P. Gates A Végtelen Tér Magazin tudomanyos-fantasztikus szerkesztdje New York. N.Y. Uram! Vadjai jellemzéek a szennyiapra, melye: kiad. Kérem, haladéktalanul tordljon az eléfizetdk sorabél! Tisztelettel Jack Lewis 1952. apr 14 Tudomdnvos-fantasrtikus Tarsasdg 144, Front Street Chicago. 111 Uraim! Szeretném elolvasni a néhai Todd Thromberry néhdny mivet Szivesen megszerezném néhany olyan munkdjat, amelyek jellemzGek elbeszélé miive- szetére, Meély tisztelette! Jeck Lewis 941952. apr. 22 Mr, Jack Lewis 90-26 219 St Queens Village, N.Y. Kedves Mr. Lewis! Mi is. Csak azt javasolhatjuk, hogy forduljon a kiadéihoz, ha még miikédnek egyéltaldn, vagy kutasson az antikvériumokban. Ha sikeriil valamelyik folydiratot megszereznie. kérem, értesitsen. Jelentés jutalmat ajéniunk fel ezért énnek. Tisztelettel Ray Albert a Tudomédnyos-fantasztikus 1952. maj. 11 Térsasdg elndke Mr. Sampson J. Gross Az Idegen Vilgok Magazin szerkeszidje St. Louis, Mo Kedves Mr. Gross! Mellékelten kuldom egyik elbeszélésemet, melyet most fejeztem be. Amint a cimoldalon is olvashats, a Tznvlié galaxis fosztogatéi cimet adtam neki. Tekintettel a rendkiviil sok eldzetes kutatémunkdra, ezt a munkdmat szavanként két centnél olcsébban nem adhatom. Reméive, hogy a folydiratéban vald kézlésre alkalmasnak itéli, maradok mély tisztelettel Jack Lewis 1952. méj. 19. Mr, Jack Lewis 90-26 219 St Queens Village, N. Y, Kedves Mr. Lewis! Sajndlom, de jelenleg nem all médunkban a Tizmillié galaxis fosztogatéit felhasznélni. Oridsi térténet, annyi szent, és ha a jOvében egyszer még rdszdnjuk magunkat a kéz~ lésre, az Gita megjelentetés dijét egyenesen a Todd Thromberry-hagyaték javéra fogjuk dtutaini, Remekul irt ez a fickd Szivélyes idvézlettel Sampson J. Gross Az Idegen Vildgok Magazin szerkesztdje 1952. maj. 23, Mr. Doyle P. Gates A Végtelen Tér Magazin szerkesztdje New York, N.Y Kedves Mr. Gates! Noha ugy hatdroztam, hogy tobbé nem Iépek kapcsolatba sem 6nnel, sem a folydiratdval, 89. most mégis rendkivi rejtélyes helyzetbe kertiltem,Minden elbeszélésemet azzal az uriiggyel kapom vissza, hogy a szerzé nevét kivéve 526161 szra megegyeznek egy bizonyos Todd Thromberry miiveivel Egy elbeszélésre vonatkozéan én a legutobbi levelében igazén szellemesen hatérozta meg egy ilyen véletlen bekévetkezésének a lehetdségét. Véleménye szerint milyen meg- kézelité lehetéséggel fordulhat ez el nem kevesebb, mint egy fél tucat elbeszéiésem- mel? Egyetértek dnnel ~ csillagaszati szémokrdl van sz6! Mégis, az egész emberiség érdekében, hogyan fogadtathatndm el Gnnel, hogy elbeszé- léseim minden egyes szavat én magam irtam? Sohasem mésoltam le semmit Todd Thromberry miiveibél, s6t sohasem ldttam egyetlen irdsét sem. Az az igazség — amint ezt meg is irtam onnek egyik levelemben —, hogy a legutdbbi idékig egydltalan nem volt tudomdsom még a létezésérd sem. Valami azért mégis felotlétt bennem. Tudom, hogy rendkiviil szokatlan gondolat, és valésziniileg el se memém mondani masnak, mint éppen egy tudoményos-fantasztikus folydirat szerkesztéjének. Tételezzuk fel tehdt — no persze csak feltételezés -, hogy ennek a Thromberrynek, taln éppen az elektronika terén végzett kisérletei meg ilyesmi révén, valahogy sikerult attérnie azon a bizonyos tér-idé korléton, amelyrél annyi s26 esik az 6n folydiratéban. Es tegyiik fel — bar dnhittségnek hangzik ~, hogy az én miiveimet szemelte ki, mert éppen olyan természetti anyag, amilyet mindig is imi szeretett volna: Kezd engem érteni? Vagy talén az a gondolat, hogy mikézben irok, egy masik iddkérben 416 ember néz a vllam f6lé hajolva, tuls4gosan fantasztikus az On széméra? Kérem, valaszoljon, és irja meg, mia véleménye az elméletemrél Tisztelettel Jack Lewis 1952. maj. 25. Mr. Jack Lewis 90-26 219 St. Queens Village, N. ¥ Kedves Mr. Lewis! Azt hiszem, pszichidterhez kellene fordulnia Tisztelettel Doyle P. Gates A Végtelen Tér Magazin szerkesztdje 1982. jtin. 3. Mr, Sam Mines Standard Magazines Inc. tudomanyos-fantasztikus szerkeszté New York 16, N. Y. Kedves Mr. Mines! A mellékelten kildétt anyag nem igazi kézirat ugyan, mégis abban a reményben nyujtom t dnnek e leveleket, mAsolatokat, hatha hitelt ad ennek a ldtszdlag hihetetlen esemény- nek. A mellékelt levelek meghatdrozott sorrendben kévetik egymést, igy Gnmagukban 56érthet6ek. Ha megjelentetné, olvasdi kéziil taln akadna néhény, akinek az dtlete segitségével megmagyarézhatnénk ezt a jelenséget. Az egésznek ezt a cimet adtam: Ki plagizdl? Mély tisztelettel Jack Lewis 1952. jin. 10. Mr. Jack Lewis 90-26 219 St. Queens Village, N. Y. Kedves Mr. Lewis! Az az dtlete, hogy egy levélsorozat segitségével kézelitsen meg egy tudoményos-fan- tasztikus témét, roppant érdekes, de attél tartok, nem egészen j6. A Hétborzongaté Kalandok cimii folyéirat 1940. augusztusi szémaban Mr. Thromberry alkalmazta el6szér. A sors irénidja, hogy az 6 torténetének is Ki plagizé/? volt a cime. Kériik, keressen meg benninket ismét, ha valami eredetibbet tud killdeni. Tisztelettel Samuel Mines Standard Magazines Inc, tudoményos-fantasztikus szerkeszt6 FAZEKAS LASZLO FORDITASAoO ISAAC ASIMOV (i) iD Felsurrant az Grhajéra! Tucatjdval vérakoztak az energiasorompén kivul, s mér-mér dgy latszott, a vdrakozds hidbavald. Es ekkor a sorompé két percre ledlit (ami azt bizonyitja, hogy az egyesiilt szervezet felette dll az életrészecskéknek), s 6 méris étbujt rajta A tébbiek kéziil senki sem mozdult meg elég gyorsan ahhoz, hogy kihaszndlhassa a sorompé ledllasét, de sebaj. 6 egyediil is megbirkézik a feladattal. A tbbiekre nincs sziikség. De gondolataibé! egykettére eltint az elégedettség, s helyébe a maganyossag érzete lépett. Borzasztéan rossz és természetellenes dolog elszakadni az egész egyesilt szer- vezettél, szérnyi, hogy 6 maga is csak élewészecskévé valt. Hogyan birjak ki ezek az idegenek, hogy puszta részecskék? Ez a gondolat fokozta az idegenek iranti rokonszenvét. Most, hogy 6 maga is tapasz- talta, mit jelent részecskének lenni, mintegy tavolbdl érezte azt a rettenetes elszigetelts: get, amely az idegeneket olyan nagy félelemmel tdlti el. Az elszigeteltségbé! eredé félelem diktdita tetteiket, mert mi més, mint az dllapotuk miatti esztelen félelem késztet- hette dket arra, hogy leszdllds eldtt egy mérfdld dtmérdjGi terilletet felrobbantsanak, tompa vérés héségbe burkoljanak? A robbantassal még tiz ldb mélységben is cipuszti- tottdk a szervezett életet. Vételre kapcsolt, fesziilten hallgatézott, hagyta, hogy az idegen gondolat dtitassa Elvezte, ahogy az élet a tudatat érinti, De ezt az élvezetet adagolnia kell. Nem szabad megfeledkeznie magérdl. Az azonban nem rthat, ha figyeli a gondolatokat. A hajén levé életrészecskék kéziil egyik-mésik egészen tisztén gondolkodott, ha figyelembe vessziik, milyen primitiv, tékéletlen teremtmények. Gondolataik mint apré csengettydk esilingelnek % — Megfertézéttnek érzem magamat — mondta Roger Oldenn. — Erted, mit akarok mondani? Allandéan mosom a kezemet, de ez sem segit. Jerry Thorn nem szerette az efféle drdmai kijelentéseket, s ezért fel sem pillantott. Még mindig a Saybrook-bolygé sztratoszférdjéban manévereztek, s igy Thorn inkabb a mészertablét figyelte. Nincs ré ok, hogy megfertézéttnek érezd magadat — mondta. - Semmi se tértént. Remélem — felelte Olden. — A kint dolgoz6k a Iégkamraban levetették Grruhdjukat, és alaposan fertétlenitették Sket. Mindenkinek, aki kivillrS! bejétt, sugdrfiirdét adtak. Remélem, hogy semmi se tortént. — Akkor miért idegeskedsz? — Nem tudom. Bérosak ne allt volna le a sorompé! — Mindenki ugyanezt mondja. De hat véletien baleset volt 58~ Ki tudja? ~ t6rt ki Oldenn. — Itt voltam, amikor tortént, Az én turnusom volt. Semmi ok nem volt a vezeték tulterhelésére. Olyan késziilékek is 14 voltak kapcsolva, amelyekre nem lett vaina szukség. Semmi az égvildgon. — Ethiszem. Az emberek butdk —Denem ennyire buték. Ott élldogéltam, amikor az Oreg kivizsgélta az Uigyet. Egyikik sem tudott semmitéle elfogadhaté mentséget felhozni. A pancélmelegits veze- tékét, amelyen kétezer watt dramlik, rékapesolték a sorompékdbelra. Egy hét 6ta mindig @ .nésodik segédéramkort haszndltak. Most miétt nem? Nem tudtak semmi magyaréza- tot adni, — Es te tudsz? Oldenn elvordsédatt — Nem. De épp azon tértem a fejemet, hogy tén — kereste a megfelelé sz6t — hipno- tizditdk 6ket. Az odakintiek Thron felpillantott, és a tdrsa szemébe nézett. ~ En ezt a te helyedben senkinek el nem ismételném. A sorompé mindéssze két percre dilt le. Ha barmi tértént volna, ha csak egyetlen ftiszé! bejutott voina ide, egy fél 6ran bell! megmutatkozott volna a baktériumkultirékban s néhény napon belill a muslincatenyészetekben. S még mielétt hazaériink, meg kellene mutatkoznia a hércsd- goknél, a nyulaknal s talén a kecskéknél is. Verd be mar a fejedbe, Oldenn, hogy semmi se tortént. Semm Oldenn sarkon fordult és kiment. Ekézben kétlabnyira haladt el a szoba sarkdban levé lénytél. De semmit se vett észre Kikapcsolta a vevékozpontiait, és hagyta, hogy a gondolatok elsuhanjanak mellette anélkul, hogy felfognd dket. Ezek az életrészecskék amugy sem fon- tosak, hisz nem alkalmasak az élet fenmtartéséra, Még mint részecskék is tokéletie- nek De a tobbi fajta részecskék — azok mésok. Azokra vigydzni kell. A kisértés nagy, de semmi, a legesekélyebb médon sem szabad el6ttuk felfednie itilerét, amig le nem széllnak a honi bolyadjukon. A hajé més részeire Ssszpontositotta figyelmét, 2muldozott az élet valtozatossdgén. Minden dolog, barmilyen kicsiny volt is, zart egészet alkotott. Kényszeritette magat, hogy eltiinddjén ezen, mignem e kellemetlen gondolat mardosni kezdte, vagyédva gon- doit az otthoni normédlis életre A kisebb részecskékt6l érkez6 gondolatok tobbnyire — amint ezt eldre sejtette — bizony- talanok és futélagosak voltak. Nem sokat Jehetett kivenni beldluk, de ez azt jelentette, hogy még nagyobb sziikséguk van a teljességre. Es ez igen erds hatdssal volt rd. Az egyik életrészecske @ tomporén guggolt, és ujjaival az 6t kérulzdré dréthdlén babréit. Gondolatai tiszték voltak, de korldtozottak. Féképp a kdriil a sérga gyiméles k6ruil forogtak, amelyet a részecsketdrsa evett, Nagyon sévargott a gyiimdlesre. Csak a kéatiik levé dréthdlé akadélyozta meg 6t abban, hogy erdszakkal elvegye a mésiktdl Egy pillanatra mélységes undor fogta el, és kikapcsolta a vételt. Ezek a részecskék versengenek egyméssal a taplélékért! Megprdbélta messzire kinytlva visszahozni az otthon békéjét és harménidjét, de mar roppant tdvolsdgra volt hazulré!, Csak a semmibe tudott kinyulni, amely elvdlasztotta 6t a jézansagtol. Egy pillanatra vagyat érzett még a sorompé és az lirhajé kézt hizéd6 holt talaj utén is, E1526 este azon kdszott dt. Nincs ugyan élet rajta, de az otthon féldje; s a sorompé tils6 oldala még mindig felidézte a szervezett élet jélesé érzetét. Emlékezett a pillanatra, amikor megtelepedett az Urhajé fellletén, szivéival kétségbe- 59 esetten kapeszkodott, mig aztin a légkamva kinyilt. Akkor bement, dvatosan mozgotta kifelé haladé ldbak k6zt. Volt egy belsé kamra is, amelyen utdbb szintén dthaladt. Most pedig itt fekszik mozdulatlanul, észrevétlen — s maga is puszta életrészecske Ovatosan Ujbél vételre kapcsolt a korébbi fokuszon. A guggold életrészecske vadul rangatta a dréthalét. Még mindig sévargott a masik téplélékdra, pedig kettdjUk kozul 6 volt kevésbé éhes. * ~ Ne adj enni ennek a nyomorultnak — mondta Larsen. ~ Nem éhes, csak azért diihéng, mert Tillie merészkedett enni, mieldtt 6 még teljesen megtoltétte a bendjét. Falénk majom! Barcsak mér otthon volndnk, s nem kellene drokké ezeknek az llatoknak a pofdjét bémulnom. Mogorvan, homlokét réncolva nézett az idésebbik ndstény csimpénzra, amely vélasz- ként egyre fintorgott, karattyolt. = Oké, oké — mondta Rizzo, - Akkor minek lebeseliink itt? Az etetéssel végeztunk Gyeriink innen! Elhaladtak a kecskék, a nyulak és hdreségdk ketrecei eldtt, = Az ember dnként jelentkezik egy expedicidra — mondta keseriien Larsen. — Hésnek kidltjék ki, Zengzetes beszédekkel bocsatjak tra... és aztdn dllatgondozé lesz beldle. = Dupla fizetést kapsz. —Igen. Na és? Nem pusztén a pénzért jelentkeztem. Az els6 utbaigazités alkalmaval azt mondték, egyenlé esély van r4, hogy nem jévink vissza, hogy ugyanugy végezzik, mint Saybrook. Azért jelentkeztem, mert valami fontos munkat akartam végezni = Te hiilye hés — vélaszolta Rizzo. — Nem vagyok éllatgondoz6. Rizzo megillt, kiemelt egy hdrcsdgat a ketrecbél, és megsimogatta = Nem gondoltél arra, hogy én az egyik ilyen héresdgnek ott bent a haséban mér névekszik a kicsinye? — Ugyan, te fookos. Hisz naponta megvizsgéljak Sket. ~ Persze. Persze. — Megsimogatta a kis dllatot, mire a hdrcség orra remegni kezdett. ~ De tegyiik fel, hogy egy szép reggel lejdviink, és itt taldljuk 6ket. Ujszulott kishoresdgoket, amelyeknek a szemiik helyén puha, 26ld bunddcskéjuk van. — Haligass mér az isten szerelmére! — t6rt ki Larsen —Puha, z6ld, fénylé bunddcskdk — mondta Rizo, és hirtelen undorodva letette a horcsdgét. Ujbol vételre kapcsolt, 6s megvdltoztatta a fékuszt. Nem volt odahaza olyan specializalt életrészecske, amelynek itt az Grhajén ne lehetett volna nagyjéb6l megtaldini a parjat Legkiilénfélébb alaké, ide-oda mozgé futdkat, Uszékat és repiiléket létott. A repiildk k6zt akadtak egészen nagyok is, ezeknek felfoghaté gondolataik voltak, Es akadtak kicsiny, fétyolszdmyi Iények. Ezek az utdbbiak csak érzetmintézatokat sugdroztak s hozzé igen tdkéletlen mintézatokat, amelyekhez a maguk erejébé! semmi értelmeset nem fiiztek, Voltak aztén mozdulatlanok is, amelyek — mint az otthoni mozdulatianok - z6ld szinben csillogtak, s a levegébél, a vizbél és a talajbdl tapldlkoztak. Ezeknek a teljesen értelem nélkili Iényeknek csak a fényrél, a nedvességrél, a gravitdciérédl volt valamilyen halvany, nagyon halvany tudatuk. Es mindegyik részecske: a mozgé és a mozdulatlan az életnek csak a ldtszatét keltette Még nem. Még nem. Teljes erdvel elfojtotta érzéseit. Ezek az életrészecskék egyszer mar korébbanis eljéttek hozzdjuk, s a tobbiek odahaza megprobiltak segiteni rajtuk — de til koran. Nem sikerilt. Most tehat vérni kell tiirelmesen. 606 Csak meg ne talélj&k ezek a részecskék. Eddig nem taldltak meg. Nem vették észre, hogy ott fekszik a korményfiilke sarkdban. Senki sem hajolt le, hogy felvegye és végezzen vele. De eddig még nem mozdulhatott meg. Mert megeshetett volna, hogy valaki megfordul és rébémul, erre a nem egészen hat hiivelyk hosszd, merev, féregszerd dologra. Elébb csak bémul r4, aztén felkidlt, és akkor mindennek vége. De most talén mér eleget vart. Mar j6 ideje elindultak. A korményszerkezetet ledilitot- tak, a korményfiilke tires. Hamiarosan taldit a burkolatban egy rést, amely ahhoz a bemélyedéshez vezetett, ahol a dréthdlézat egy részét helyezték el. Ezekben a drétokban nem folyt dram Teste eldl reszelében végz6détt, s ezzel most kettévdgott egy pontosan megfelelé 4tmér6jGi huzalt. Aztén hat huvelykkel oddbb megint kettévagta. A levagott huzaldarabot maga elétt tolva szépen, léthatatlanul elrejtette a bemélyedés egyik sarkéban. A huzal kuls6 burkolata barna, rugalmas anyagbd! volt, belseje pedig fényes, vordses fém. A belsejét persze nem tudta uténozni, de erre nem is volt szikség, Az is megtette, hogy a testét borité hértyat mar eleve gondosan a huzal kiilsejéhez hasonlévé formaltdk Most aztdn visszatért a dréthélézathoz, és a kivagott résznél eldl-hatul megfogta a drétot. Kicsiny szivékorongjai segitségével szorosan hozzdsimult. Semmi rést nem lehetett Iétni Most mér nem talélhatjak meg. Ha idenéznek, akkor is csak egy dsszefiigg6 huzal- darabot !étnak Csak ha nagyon-nagyon alaposan megnézik, akkor vehetik észre, hogy ennek a huzal- darabkdnak egyik pontjén két apré, puha, fényes, zdld bunddcska van >*K ~ Kiilénds — mondta dr. Weiss -, hogy ezek a kis 26ld sz6rszdlak ilyen képessé- gekkel rendelkezzenek Loring kapitany dvatosan tdltétt a konyakbél. Bizonyos értelemben véve ez tinnepé- Ives alkalom volt. Két drén bell készen dllnak a hiperdrén val6é dtugrésra, s aztén két nap milva viszontléthatjdk a Féldet ~ Tehat én biztos abban, hogy ez a z6ld bunda valamilyen éraékszerv? — kérdezte a kapitény — igen — valaszolta Weiss. A konyakt6l vords foltok itdttek ki rajta, de tudta, nagyon j6l tudta, hogy okuk van az tinneplésre. — Nehéz kérilmények kézt hajtottuk végre a kisérleteket, de igen jelentések voltak A kapitany kényszeredetten mosolygott . Nehéz korulmények kézt’, igy is lehet mondani. En sohasem vailaltam volna értikk olyan kockazatot, mint on ~ Ugyan! Mi itt, ezen a hajén mindannyian hés6k vagyunk, nkéntesek, csupa nagy ember, sippal-dobbal, nédi hegediivel. On is vallalt kockézatot azzal, hogy idejétt. — De elséként én ment ki a sorompén tulra = Ebben nem volt kuléndsebb kockézat ~ mondta Weiss. - Menet kozben felégettem a foldet magam elétt, nem is szdlva arré| a hordozhaté sorompérdl, amely kérillvett. Ugyan, ugyan, kapitany! Csak fogadjuk el mindannyian a kitiintetést, ha hazatériink Fogadjuk e! minden rangsorolds nélkill. Amellett én férfi vagyok. — De egészen eddig tele van baktériumokkal, - A kapitény gyors, metsz6 mozdulatot tett hérom hiivelykkel a feje felett. - Ami ugyanolyan sebezhetévé teszi dnt is, mint a néket. Egy ideig csendben iszogattak ~ Még egy pohdrral? ~ kérdezte a kapitény — Nem, koszéném. Mar igy is tulléptem a fejadagomat. —No, akkor egy utolsét titravalénak. ~ Felemelte a pohardt az immér nem léthatéSaybrook-bolygé felé, amelynek napja most csupén fényes csillagként tiinddkdlt a video- lemezen. — A kis z6ld sz6rszdlakra, amelyek Saybrookot elinditotték a nyomon. Weiss bélintott. — Szerencsés dolog volt. A bolygét persze zérlat ald vesszuk. — Szerintem ez nem lesz elég — mondta a kapitany. — Valaki egy szép napon véletient! leszdll rajta, s az nem lesz olyan éles elméjti és bétor, mint Saybrook. Mi tdrténik, ha nem robbantia fel az Cirhajét, ahogy azt Saybrook tette? Tegyiik fel, hogy visszamegy vala- milyen lakott teriiletre, A kapitény elkomorult. ~ Gondolja, hogy sajét erejiikb6l kifejleszthetik a csillagkézi hajézdst? ~ Nem hiszem. Persze erre nincs bizonyitékunk. Csak hat teljesen més irényban fejléd- nek. Az életrendszeriik minden szerszdmot feleslegessé tesz. Tudomasom szerint még k6balta sem Iétezik a bolygén. — Remélem, igaza van. Mondja, Weiss doktor Ur, foglalkozna egy kicsit Drake-kel? — Azzal a pasassal a Galaktika sajtétl? = Igen. Mihelyt visszatériink a Féldre, kézlik majd a nagykézénséggel, hogy mi is t6rtént a Saybrook-bolygén, és szerintem nincs semmi értelme nagy felhajtast csindini a dologbél. Széltam Drake-nek, hogy kérje ki az 6n tandcsét a riportra vonatkozéan. On bioldgus, és tekintélye van ndla. Megtenné, hogy beszél vele? — Szivesen. A kapitény lehunyta szemét, és a fejét csdvaita. A feje 4), kapitény ar? - Nem, csak szegény Saybrookra gondoltam. Elege volt mér az Urhajébdl. Roviddel ezelétt egy pillanatra az a kulénos érzése témadt, mintha a belsejét kiforditottak volna, Ijeszté érzés volt, s hogy magyaré- zatot taléljon 14, az élesesztiek elméjében kutatgatott. A hajé, gy létszik, valamilyen roppant iires térségen végott keresztiil, amelyet hipertirnek neveznek. Mit ki nem taldinak ezek az élesesziiek! De elege volt mar az Grhajébél. Olyan hidbavalé dolog. Ezek az életrészecskék igen iigyes szerkezeteket agyainak ki, de mindez végeredményben csak boldogtalanséguk mércéjéiil szolgél. Azon igyekeznek, hogy az élettelen térgyak feletti uralomban meg- leljék azt, amit énmagukban nem tudnak megtaldini. A teljesség irénti ontudatlan sévar- gésuk arra készteti Sket, hogy gépeket épitsenek, a vildgGrben kéboroljanak, kutassanak, folyton kutassanak... Ezek a Iények a dolgok természeténél fogva sohasem fogjék megtaldini azt, amit keresnek. Legalébbis addig nem, amig 6 ajdndékba nem adja nekik. Erre a gondolatra kissé megborzongott. Teljesség! Ezeknek a részecskéknek még szavuk sines rd. ,,Teljess¢g” ~ ez igen gyatra kifejezés Tudatlansdguk arra inditja 6ket, hogy harcoljanak ellene. Mar kordbban is jott velik egy Grhajé. Az elsé Grhajén igen sok éleseszéi részecske tartézkodott. Két fajtdjuk volt életteremték és meddék. (Milyen mds ez a masodik hajé! Itt az élesesztiek mind meddék, ezzel szemben a tobbi részecske: a zavarosan gondolkodék és a nem gondolkodék mind életteremték. Furcsa.) Az egész bolygé kitér Srémmel fogadta az elsé tirhajét! Még emlékszik, mennyire megdébbentek, amikor kideriilt, hogy a ldtogatdk csak részecskék, nem teljesek. A meg- débbenést aztén szénalom valtotta fel, s a szdnalmat tettek. Nem voltak biztosak benne, vajon az idegenek hogyan tudnak majd beleilleszkedni a kozésségbe, de azért dk egy pillanatig sem haboztak. Minden élet szent, s valahogy majd csak helyet szoritanak nekik — mindannyiuknak, a nagy élesesziiektdl kezdve egészen a sotétségben 616 apré szaporodékig. 62De elszamitottdk magukat. Nem elemezték ki helyesen a részecskék gondolkozdsi médjat. Az élesesztiek rajéttek, hogy mit csindinak, és ezt rossz néven vették téliik Megijedtek, nem értették a dolgot. Elébb sorompot huztak fel, aztén meg elpusztitotték magukat, atomokra robbantottak szét az Girhajdjukat. Szegény, ostoba részecskék. Most azonban mésképp lesz. Most megmenti dket, akér akarjak, akér nem. xX John Drake ugyan sohasem beszélt errdl, de magaban nagyon biiszke volt r4, hogy milyen igyes fotégépeld. Egy hatszor nyolcas ttimodellt hozott magavel, egy jellegtelen sétét mianyag lapot, mindkét végén egy-egy henger alaki’ dudorral a vékony papirtekercs befogaddsdra. Az egészet be lehetett tenni egy barna bértéskéba amelyet az ember egy dvszerii szerkezettel szorosan a derekdra és csipéjére csatolhatott. Osszesen nem nyomott tobbet egy fontndi. Drake mindkét kezével egyarént mikddtetni tudta. Ujjal gyorsan, kénnyedén futké- roztak ide-oda, lagyan érintették meg az tres feluleten a megfelelé pontokat, mire a készulék hangtalanul leirta a szavakat. Eigondoikozva nézte riportjénak els6 sorait, s aztan dr. Weissre pillantott. ~ Mia véleménye, doktor? — J6l kezdédik. Drake bdlintott. ~ Gondoltam, legjobb lesz, ha magaval Saybrookkal kezdem. Odahaza még nem Kozoltek réla semmit, Barcsak léthattam voina Saybrook eredeti jelentését. Mellesieg szélva hogyan jutott el hozzénk? - Amennyire én tudom, az utolsé éjszakat azzal toltétte, hogy a szubéteren elkiildje neklink. Amikor befejezte, lezdrta a motorokat, 6s a masodperc egy milliomod részével Késdbb az egész hajé ritkas gézfelhdvé valtozott. A legénységgel és dvele egyiitt ~ Micsoda ember! On kezdettél fogva részt vett ebben az akcioban, doktor? ~ Nem kezdetté! fogva ~ helyesbitette szeliden Weiss. — Csak amidta megkaptuk Saybrook jelentését Akarva, nem akarva, emlékeznie kellett. Olvasta a jelentést, s mar akkor is dtérezte, hogy odaérkezve milyen csoddlatosnak lathatta Saybrook kolonizéié expedicidja ezt @ bolygst. Voltaképpen a Fold pontos masa volt, nyiizsgé ndvényi élettel és csakis novényevs dllatokkal Csak azok a kis 261d bunddeskék (milyen gyakran haszndlta ezt a kifejezést szdban és gondolatban!) téntek furcsdnak. A bolygén egyetlen éldiénynek sem volt szeme Ehelyett volt ez a bunda. Még a novényeken is, minden fliszdion, levélen vagy virdgon két élénkebb zdld foltot lathattak Es ekkor Saybrook megdébbenve, megzavarodva észrevette. hogy e bolygén nem folyik harc a taplélékért. Minden névényen puha nyulvanyok nének, s az Allatok ezt eszik. A nytilvanyok néhdny 6rén beliil jbél kindnek. A ndvények tobi részéhez az Allatok nem nydinak. Mintha ez volna a természet rendje: a novenvek taplaliak az dllato- kat. Es maguk a novények nem burjanzanak el. Mintha miivelnék dket, olyan szabélyosan boritjék el a rendelkezésre dllé talajt. Mennyi ideje volt Saybrooknak - tiinddott Weiss — hogy megfigyelje a bolygén uralkod6 furcsa torvényt és rendet? Azt, hogy a rovarok nem szaporodnak el mérték- telenul, noha a madarak nem pusztitiék dket; a régesdldk sem drasztjdk el a bolygot, noha nem éinek rajta ragadoz6k, hogy kordaban tartsdk 6ket. Es ekkor jot az 2 dolog a fehér patkényokkal Weiss felriadt gondolataibdl. ~ Csak egy apré helyesbités, Drake — jegyezte meg. — Nem a horesdgik voltak az els6 63 erintett slatok. Hanem a fehér patkényok.Fehér patkényok — bélintott Drake, és kijavitotta jegyzeteit. Minden kolonizalé tirhajé — folytatta Weiss — magéval visz egy falka fehér patkdnyt az idegen élelem ellenérzésének céljaira. A patkdnyok téplélkozési szempontbd! nagyon hasonlitanak az emberre. Természetesen csakis néstény fehér patkdnyokat visznek magukkal Természetesen. Ha csak az egyik nemet viszik magukkal, akkor nem merill fel az a veszély, hogy az esetleg kedvez6 kérnyezetben az dllatok korldtlanul elszaporodnak Gondoljunk a nyulakra Ausztrélidban. ~ Tulajdonképpen miért nem himeket visznek magukkal? — kérdezte Drake. ~ Mert a néstények szivésabbak — valaszolta Weiss ~, s ez volt a szerencsénk, mert &k vezettek nyomra minket. Hirtelen kiderult, hogy valamennyi patkdny terhes. — Ertem. Epp ezen tdrtem a fejemet, s most megragadom az alkalmat, hogy tisztézzak egy-két dolgot. Arulja el nekem, doktor, honnan jott ré Saybrook. hogy a patkényok méséllapotosak ? = Véletleniil. A taplalékvizsgdlat sorén a patkényokat felboncoljék, hogy nem szen- vedtek-e belsé értalmakat. [gy aztén az embereknek eldbb-ut6bb chatatianul rd kellett jonnitk, hogy a patkdnyok terhesek. Még néhényat felboncoltak, s ugyanezt tapasztal- tak. Egyébként mindazok, amelyek életben maradtak, kicsinyeket sziltek ~ anélktil, hogy him patkdnyok lettek volna a hajén! — Es a lényeg az, hogy valamennyi kispatkény a szeme helyén kis z6ld bundécskaval szuletett — Igy van, Saybrook ezt mondta, s mi most igazoltuk Allitasét. A patkdnyok utén az egyik gyereknek a macskdja esett teherbe. Amikor megkdlykezett, a kismacsk4k nem csukott szemmel, hanem kis 261d bundécskéval szulettek. Pedig kanduir sem volt a hajén Végiil aztén Saybrook a néket is megvizsgaltatta. Nem mondta meg nekik, miért Nem akarta megijeszteni éket. Valamennyien a terhesség kezdeti éllapotdban voltak, kivéve azt az egyet-kettét, aki mar a behajézds idején is vérandés volt. Saybrook ter- mészetesen nem vérta meg, hogy a gyermekek megsziilessenek, Tudta, hogy nem lesz szemik, csak fényes z6Id bundéjuk Még baktériumtenyészetet is készitett (Saybrook igen alapos ember volt), és meg- Allapitotta, hogy minden baciluson mikroszkopikus zéId pettyek léthatok Drake lézba jott ~ Ez j6val tobb annal, mint amiréi minket vagy legalabbis engem tajékoztattak. De ha elfogadjuk, hogy a Saybrook-bolygén az élet szervezett egészet alkot, hogyan jén ez \étre? ~ Hogyan? Hat hogyan szervezédnek a mi sejtjeink egységes egéssz6? Ha az dn testébél kivennénk példaul egy egyedi sejtet. akér egy agysejtet, mi volna az énmagdban? Semmi. Egy csepp protoplazma, amelynek semmivel sincs tobb emberi képessége, mint egy amdbénak. Sét még kevesebb van, mert énmagdban nem életképes. De ha a sejteket Ssszeillesztjuk, olyasmi keletkezik, ami képes egy Grhajét feltaldini vagy egy szimfénidt komponélni. — Ertem mdr — bélintott Drake ~ A Saybrook-bolygén ~ folytatta Weiss ~ minden élet egyetien organizmus. Bizonyos értelemben véve a Féldén is ez a helyzet, csak ndlunk az éliények harci fuggdségben vannak egyméstél: a nagyobb hal megeszi a kisebb halat. A baktériumok nitrogént kotnek le, a ndvények szenet, az dllatok megeszik a novényeket és egymast. A baktériu- mok okozta bomlas mindenkit elér. A kor igy bezdrul. Mindenki annyit markol, amennyit tud, de elébb-utébb mindenkire sor kerill. ~ A Saybrook-bolygén minden organizmusnak megvan a maga helye, ugyanugy. mint az emberi testben az egyes sejteknek. A baktériumok és a ndvények élelmet hoznak i6te, ennek f6ldslegéb4i téplélkoznak az dllatok, amelyek a maguk részér6l széndioxiddal 0465 és nitrogénes Urlilékkel szolgdinak. Semmibél sem termelnek se tébbet, se kevesebbet, mint amennyire szukség van. Az életrendszer ésszertien a helyi kdrilményekhez igazodik Egyetlen életforma sem szaporodik a szukségesnél nagyobb vagy kisebb mértékben, mint ahogy a mi testunkben is megsziinnek a sejtek szaporodni, ha egy bizonyos célra mar elég van beléluk. Ha tovabb szaporodnak, ezt nevezziik réknak. fs valdjdban a Saybrook-bolyaééhoz hasanlitva ez is a fOldi élet, ami szerves organizéciénk: nagy rékos daganat. Minden fajta, minden egyed minden t6le telhetét elkévet, hogy boldoguljon — az osszes tobbi fajta és egyed kéréra ~ Ez gy hangzik, mintha onnek, doktor, tetszene a Saybrook-bolygé. ~ Bizonyos értelemben véve tetszik is, Ertelmessé teszi az életet. Meg tudom érteni 2 velunk szembeni dlldspontiuket. Tegyulk fel, hogy az emberi testben az egyik sejt felismeri, hogy hozzé képest a test mennyivel tokéletesebb, s arra is r4jén, hogy ez a sok- sok sejt magasabb egyséagé valé egyesulésének kévetkezménye. Es ldtja, hogy Iéteznek Onmagukban 416 sejtek, amelyeknek csak puszta életuk van, semmi més. S ekkor taldn igen erds vagy ébredne benne arra, hogy ezeket a szegény sejteket szervezetbe toméritse. Sajndiné 6ket, egytajta kiildetéses szellem venne erét rajta A Saybrook-bolygén levé dolgok ~ vagy dolog, mert talén helyesebb az egyes szdm -, esetieg ugyanezt érzi ~ Es ezért létrehozta a szeplételen fogantatdst, mi, doktor? Ezzel évatosan kell bannom. Tekintetbe kell vennem a postai eldirdsokat. ~ Nines ebben semmi trégér, Drake. A tengeri siindk, méhek, békak stb. petéit mar évszazadok ota ki tudjuk keltetni a him megtermékenyités segitsége nélkil is. Néha elég, ha tGvel_megérintjuk ket, méskor pedig megfelelé sdoldatba mértjuk a petéket. A Saybrook-bolyaén lev6 dolog iranyitott sugérzdsi energia utjén termékenyit meg. Ezert tudjuk energiasorompoval megallitani. interferencia vagy zavarés révén. Nemcsak arra képesek, hogy a meg nem termékenyitett pete osztédasat és feilddését létrehozzak, hanem arra is, hogy a magfehérjékre rényomjak a sajét bélyeguket. {gy aztdn a kicsinyek 20ld bunddcskakkal szuletnek, amelyek ndluk érzékszervként 4s érintkezési eszkdzként szolgdinak, Més szdval a kicsinyek nem lesznek egyedek, a Saybrook-bolygén levé dolog részeivé vainak. Es ez a bolygén levé valami — koréntsem véletleniil — barmilyen fajtét: ndvényt, dllatot, mikroszkopikus Iényt meg tud termékenyiteni. ~ Potens anyag ~ diinnydate Drake. ~ Totdlisan - mondta nyomatékosan dr. Weiss. — Egyetemesen nemzdképes. Es minden toredéke totdlisan nemz k id6 kérdése, és a Saybrook-bolygé egyetlen baktériuma az egdsz Fé/det egyetlen organizmussa valtoztatné ! Erre kisérleti bizonyité- kaink vannak Aut hiszem -- 824 doktor? Weiss csodalkozva balintott. Van egy emléktéravam a Saybrook-bolygérél ~ folytatta vigyorogva Drake. -- Csak egy kavies, de ha figyetembe vessziik. milyen publicitést fog kapni ez a bolygé, s hogy mostantél fogva zériat alait lesz, akkor ez a kavics az egyetlen térgy, amit emberi szem valaha is léthat onnan. Mit gondel, mennyiért tudom majd eladni? Weiss rameredt ~ Egy kavics? ~ Elkapta az eléje tartott térgyat, egy kemény, szurrke, tojdsdad alakt valamit. - Ezt nem lett volna szabad. Ez szigoruan tilos. Tudom. Ezért kerdeztem meg, hogy tud-e titkot tartani. Ha adna nekem egy aldirt bizonylatot.. Mi baj, doktor? Valasz helyeti Weiss csak motyegott és mutogatott. Drake odarohant, és a kavicsra bémult. Ugyanolyan volt, mint eddig Csakhogy a fény most mds szogben hullt rd, s igy a kavicson két kis 26ld petty valt lathatdvé. Ha az ember siaposabban megnézte: zdld sz6rszdlak voltak. meg varatl ‘ul Drake —, milliomos vagyok. Tud titkot tartaniNyugtalankodott. Az Girhajén a veszély hatdrozott érzete terjengett. Ugy létszik, gyanitottak, hogy 6 a hajén van. De hogyan lehetséges ez? Hisz még semmit sem tett. Lehet, hogy még egy otthoni részecske is felt a hajéra, és az ndla kevésbé volt évatos? Ha ez igy voina, errél neki feltétleniil tudnia kellene, de bérhogy is vizsgal- gata a hajét, semmit sem talalt. Aztén a gyanu alébbhagyott, de teljesen nem aludt el Az egyik éleseszti még mindig topreng, s nagyon kézel jér az igazséghoz. Mennyi idé van még hétra a leszdllésig? Még szorosabban odatapadt az elvégott huzalhoz, amelyhez hasoniévé forméltak. Lehet-e, hogy az életrészecskék egy egész vildga tovébbra se részesiiljn a teljességben? Félt, hogy felfedezik, s nem hajthatja vegre altruista kildetését. Dr. Weiss a szobdjaba zdrkézott. Mér a Naprendszeren beliil jértak, hérom éra mulva megkezdik a leszéllést. Gondolkoznia kell. Hérom drdja van a dontésre. Drake drdogi ,,kavicsa” persze része volt a Saybrook-bolygé szervezett életének, bar csupén halott része. Mar akkor is halott volt, amikor 6 meglatta, de ha térténetesen akkor még nem lett volna, most mér biztosan halott, miutén betdplaltdk a hiperatom- motorba, és puszta hévé alakitottak at. Es a baktériumtenyészetek, amikor Weiss féle- lemmel eltelve megvizsgdlta Gket, valtozatlanul normélisnak bizonyultak. Weisst nem ez nyugtalanitotta. Drake a ,,kavicsot” a Saybrook-bolygén valé tartézkoddsuk utols6 éréiban vette fel azutén, hogy a sorompé ledllt. Hatha a sorompé a bolygén levé dolog lassu, kitartd szellemi nyoméséra allt le? Hatha egyes részei odakint vérakoztak, hogy a sorompé ledlldsakor megrohanjanak minket? A ,,kavics” talén nem volt elég gyors, csak akkor mozdult meg, amikor a sorompét mar helyredllitottuk, s igy halt meg. Ott fekiidt holtan, Drake meglatta és felvette _Xavies” volt, s nen: vaaiailyen természetes létforma. De vajon azt jelenti-e ez, hogy egyéltalin nem volt semmilyen \étforma? Talén a bolygé egyetlen organizmusdnak szdndékos terméke volt ~ olyan iény, amelyet széndékosan kaviccsé, értalmatlannak 1826, gyantt elterel6é dologgé forméltak. Més sz6val dledzés volt — ravasz és féleimetesen sikeres dlcazés. Vajon sikeriilt-e a sorompé helyredllitésa elétt mds dlcdzott Iényeknek is Atjutniuk rajta olyan alakban, amelyet a bolygé gondolatolvas6 organizmusa a hajén levé emberek agyabdl sziirt ki? Lehet-e, hogy e lény egy artalmatlan papimyoms alakjét oltétte magéra? Vagy egy virdsréz fejii diszitészégét a kapitény régimédi székén? Hogyan lehet akkor megtaldini? Végigkutassuk az egész hajét, le az egyes mikrobékig, hatha taldlunk valahol Arulkod6 zéld foltokat? De mire volt j6 az dlcdz4s? Taldn azt akarta, hogy egy ideig ne fedezzik fel? De miémt? Azért, hogy megvarhassa, amig leszéllunk a Foldre? Ha mir leszélltunk, a fertézést tobbé nem lehet orvosoini azzal, hogy felrobbantjuk a hajét. Legelész6r a fOldi baktériumok, a penészgombéak, élesztégambak és protozodk fertézédnének meg. Es egy éven belill millidszém szilletnének a nem emberi lények Weiss lehunyta szemét, s azt mondta maganak, hogy ez tin nem is volna olyan rossz Megsziinnének a betegségek, mivel a baktériumok nem szaporodndnak a bacilusgazda kérdra, megelégednének a maguk részével, azzal, ami rendelkezésiikre dil. Nem lenne tUlnépesedés, az emberiség Iélekszdma a taplalék mértékének megfelelden csdkkenne. Nem lennének tabbé haborik, bGncselekmények, az emberbél kiveszne a kapzsisg De megsztinne az egyéniség is. Az ember biztonsdgot taldina azéltal, hogy egy biolégiai gépezet fogaskerekévé vdina. Az ember testvére lenne minden mikrobanak vagy méjsejtnek. Feléllt. Beszélnie kell Loring kapitannyal. Elkuldik a jelentésuket, és aztdn felrobbant- jak a hajét, ahogy azt Saybrook tette Fajd megint leult. Saybrooknak bizonyitékei voltak, mig ezek esak egy megrertent 6867 agwveld sejditései, amelyeket egy kavicson létott két z6id petty idézett fel. Oljén meg kétszdz embert egy ilyen bizonytalan gyand alapjén? Gondolkoznia kell! x Turelmetlenkedett. Miért kell vérnia? Béresak iidvozélhetné mar azokat, akik most itt a hajén vannak. He/adéktalanul! De egy higgadtabb, jdzanabb része azt mondta, ezt nem teheti. A sdtétségben él6 kis szaporoddk tizenét percen beliil elérulnék megvéltozott dllapotukat, s az élesesztiek dllandé megfigyelés alatt tartjék 6ket. Még egy mérfdldre a bolygéjuk felszinétdl is tal kordn volne, mert még akkor is elpusztithatndk magukat és hajéjukat kint a vildgtirben Jobb, ha megvarja, amig megnyitjék a #6 légkamrat, amig milliészémra bedzénlenek a Fold légterének kis szaporodéi. Jobb, ha eldszér azokat fogadja be az eqyesiilt élet testvériségébe, és hagyja, hogy kiszéllingézve elterjesszék a jé hirt Ezzel végrehajtané feladatat. Mg egy vildg szervezetté, teljessé vlna! Vart. A motorok tompén dubordgtek, nagy erdvel dolgoztak, hogy az ‘irhajé lassan leereszkedhessék. A Fold felszinére érve a hajé megremegett, aztan Hagyta, hogy az élesesztek ujjongésa betdltse vevészervét, s ujjongdsukra a maga ujjongasdval vélaszolt. Nemsokara azok is ugyandigy tudjék majd venni a gondolatokat, mint 6. Taln nem épp ezek az életrészecskék, hanem azok, amelyek majd az éiet fenn tartésdra alkaimas részecskékbél kisarjadnak. Mindjért kinyitjék a {6 légkamrat Es ekkor gondolatai hirtelen megszGntek keringeni. xX A fene egye meg ~ gondolta Jerry Thorn -, itt valami baj van. — Sajndlom — sz6it oda Loring kapitanyhoz. — Nincs energidnk. A légkamrak nem nyilnak. — Biztos benne, Thorn? Hisz a villany ég. — igen, uram. Mar vizsgaljuk, mi tortént. Elrohant, csatlakozott Roger Oldennhez, aki a légkamra hélézatanak fulkéjénél alit. ~ Mi baj? — Ne sirgess! — Oldenn gyorsan dolgozott. ~ Uristen — mondta aztén —, a huszamperes vezetéken egy hathivelykes torés van! Micsoda? Az nem lehet! Oldenn felemelte a torott huzalt. Két végén tiszta, éles reszelés nyoma latszort. Dr. Weiss is odament hozzdjuk. Nydzottnak ldtszott, és Iélegzetén a konyak szaga érz6dott. ~ Mi baj? — kérdezte remegé hangon Megmondtak neki. A fulke alj4n az egyik sarokban megpillantottak a 26 drét- részt, Weiss lehajolt. A fulke padléjan egy fekete huzaldarabka fekiidt, Meqérintette ujjd- val, mire szétkenédétt, kormos foltot hagyott az ujjhegyén. Szdrakozottan letdrdlte. Talén valami elfoglalta a hiényz6 drétrész helyét. Ami élt, és csak létszatva volt drét. de ami — mihelyt a légkamrat szabdlyoz6 dramkér Ujbdl bezdrult — a masodperc toredéke. alatt felforrésodott, meghalt, elszenesedett. — Mi van a baktériumokkal? — kérdezte Weiss. Az egyik matréz odament, hogy ellenérizze, aztén visszatérve jelentette ~ Minden rendben, doktor. A huzalokat kézben Osszeforrasztottal a Fold anarchikus vilégave, ~ Anarchia ~ mondta kissé vadul nevetve. — Es az is fog maradni a légkamrék megnyiltak, s dr, Weiss kilépott VAMOSI PAL FORDITASAJean Bannion magéhoz szoritotta legkisebbik fidt, és hunyorgott, hogy enyhitse szemé- ben a hirtelen, sziré féjdalmat. A nyolcesztendés gyermek engedelmesen bijt az anyjéhoz. Homloka széraz és hiivés tapintdsa volt, hajabél a friss leveg6 illata dradt. Az asszony érezte, hogy ajka remegni kezd. — Nézzétek csak ~ sz6It Doug Bannion, és alig akart hinni a szemének. — Mér szipog! Mit miveine, ha Philip évekre iskoléba menne? Ott magasodott a felesége mellett, aki térdelve Slelte magéhoz a kisfidt. Tandrosnak és jokedvinek létszott, amint felesége fejét veregette. A két idésebb fid megértéen mo- solygott. — Anya kénnyelméen pazarolja az érzelmeit — mondotta a tizesztendés Boyd. — Hajlama van a lelki Snfeléldozésra — szdlt a tizenegy esztendés Theodore. Jean tehetetleniil fiiggesztette réjuk a szemét, 6k pedig azzal a bilcs tekintettel néztek vissza r4, amelynek kérhozatos, hunyorgé kedvességét annyira gyildlte, amiéta meg- jdrték a Royal Roadot. — Fidk! — sz6It rdjuk élesen Doug Bannion. ~ Tébb tiszteletet tandsitsatok anyétok irént. ~ Készéném—nyugtézta Jean meggy6z6dés nélkiil. Tudta, hogy Dougot nem a fele- sége irdnti érzelmei inditottdk fiai megdorgdldsdra, hanem az a torekvés, hogy kijavitson minden kiiitk6z6 hibét, amely kért tehetne fejl6d6 jellemikben. Jean még szorosabban magéhoz 6lelte Philipet, de az kényelmetlen helyzetében mocorogni kezdett, emlékez- tetve vele anyjét, hogy néhény év malva dgyis elveszitené. — Philip — stigta Jean kétségbeesetten a fid hideg cimpdju fillébe. — Mit léttunk tegnap a moziban? — Pinocchiét. — Ugye, milyen érdekes volt? — Azisten szerelmére, Jean! — Doug Bannion csaknem kiméletleniil elhuzta a gyereket az anyjatél. — Gyere, Philip, nem szabad, hogy az egyetlen tanitési napodon elkéss.Kézen fogta a gyereket, és elindult vele a Royal Road zéld fogadécsarnokanak csillogé, kénnyedén rugalmas padlatén. Jean uténuk nézett, ahogy egymés kezét fogva elvegyilltek a megnyitéra dsszesereglett gyerekek és sziildk csoportjaival. Philip a szokott médjén kacsazott a ldbaival, és Jean szivébe hirtelen belenyilallt az aggodalom: a gyerek {él attdl, ami jn! De Philip nem nézett vissza ~ Ni, hogy megy — mondotta biiszkén a tizesztendés Boyd. - Remélem, apa holnap behozza az irodaba. En jd! hasznét vehetném. ~ Az én szobémban jobban elfér ~ kézdlte a tizenegy esztendés Theodore. — Egyébként a fiducidris kételezettségekrél s2616 torvényt a jdvé héten kodifikaliék, és tucatnyi kdr- teritési Ugyben lesz térgyalasom. Eppen ezért nekem nagyobb sziikségem van a segit- ségére, mint neked Mindketten tarsak voltak apjuk tigyvédi iroddjban. Jean Bannion gyerekei nyugodt, béles arcdra nézett, és erdt vett rajta a félelem. Megfordult, és tétovdn elindult; minden erejét Osszeszedte, nehogy konnyekben tdrjén ki, és zokogdsa csecsemé médra eltorzitsa az arcat. Korés-kériil kis csoportokba verddve mindenfelé szilék dlitak — énelégiilt hfivésen diadalmas arckifejezésiik csak még jobban prébéra tette Onur. ‘mat Végill az egyetlen szabad utat vdlasztotta a menekiilésre: a Royal Road csaknem egészen néptelen kidilitasi csarnokdba sietett, ahol ragyogé héromdimenzids vetitett képekkel és nydjas gépi suttogas kiséretében az akadémia bilszke torténetét mutattak be. Az els6 kép két szécsoporthdl dllt; halvényzéld betdk csillogtak a levegében az éjszakai Egbolt mélykék hdttere elétt. Amikor a mozg6 jérda hangtalanul tovagérdiilt a kép eldtt, Jean ezt olvasta: Tanulés nélkiil a tudést ne vard, apérdl fidra sohasem széllt. — Gay Baresak most laéthatna benniinket Gay! = Martinelli A kovetkez6 megjelenité egység Edward Martinellinek a szobormasdt mutatta, aki az akadémia megalapitéja és annak a tudoményos kutatécsoportnak a vezetéje volt, amelyik az agykérgi manipuldciés komplexet tékéletesitette. Martinelli sajét hangja — a haldla eldtt néhény hénappal Késziilt felvételrl a pontosan sugérzott hang megréz6 kézvetlenségével zengert Jean fulében: ,Amiéta a tudés az ember fegyvertérénak {3 fegyvere, legfontosabb szévetségese a fennmaraddsért vivott harcban, azéta az emberek keresik a médjét, hogy miképpen gyorsitsdk a tanuldsi folyamatot. A huszadik szézad kézepén az emberi feltételek bonyo- lultsaga olyan fokot ért el, hogy az értelmiségi osztdlyok tagjai tevékeny életik nem kevesebb mint egyharmadat voltak kénytelenek a terméketlen adatabszorpcids szakasz~ szal eltdlteni..."" Jean figyelme elkalandozott a gondosan moduléit szavaktél. Mar kétszer hallotta ezt a hangfelvételt, amelynek érzéstelen térgyszerlisége sohasem volt képes felesigdzni Erdeklédését. Az akadémio dital haszndlt kiegészité eszkdzdk — tbb szintG hipnézis, pszichoneurotikai szerek, az agy proteindsvényeinek elektronos médositésa, tobbsz6rds hangrégzités ~ a végeredményhez képest érdektelenek voltak a szméra . Mérpedig az eredmény az volt, hogy a megfelelé intelligenciaszintii gyerekek vala- mivel tobb mint két 6ra alatt agyukba beiiltetve megkaphatjék a teljes hivatalos ismeret- anyagot ~ mindazt a tuddst, amelyet egyébként tiz esztendé alatt szerezhetnének meg a hagyoményos kézépiskoldban és az egyetemen. Aza gyerek jéhet sz4mitdsba, akinek az intelligenciahdnyadosa legalabb 140, és akinek 89 a csaladja ki tud fizetni gy akkora dsszeget, amely nagyjdbé! megegyezik a tizévihagyoményos iskolazés kéltségével. Ez volt az oka, hogy a sziilék arca a fogadécsarnok- ban a buszkeségt6l puffadozott. Es ez volt az oka, hogy még Doug Bannion is — aki a kdzOnydsséget hivatdsdnak tekintette - az olyan ember kemény, villogé tekintetével nézett kértil, aki megismerte a beteljesedés érzését. Hérom hibatian fid apja volt, valamennyiuk intelligenciahényadosa |4ngész-fokozatd. Sikerrel jarta végig veliik a kivélasztéshoz vezet6 utat, amely oly sokak eld! eltorlaszolta a Royal Roadot. Kevesen értek el ilyen sokat. Kevés asszonynak jutott osztdlyrészill az a megtiszteltetés, hogy osztozhat ilyen nagy sikerben. ,,De miért kellett ennek igy térténnie? — toprengett Jean. — Velem is meg a gyerekekkel is .. Vagy miért nem lehettem én is olyan okos, mint Doug? Akkor a Royal Road kézelebb hozta voina hozzém a fitkat, igy meg...” Ahogy a mozgdjarda tovabbvitte az asszonyt hallgatag kdrdtjén, a lelkes megjelenitok beszéléen suttogtak neki a Royal Road felsébbrendiiségérél a régi, hosszadalmas, biinésen pazarlé oktatési rendszerrel szemben. Az fj Philip elképeszté szerencséjérél beszéitek neki, aki olyan idépontban sziiletett, amikor a csticspontjara felfuté technikai fejlSdés jovoltabdl két révid dra alatt megszerezheti a jogi doktoratust, De kétségbeesésének témlécébe z4rtan Jean mindebbél mit sem hallott. Mihelyt vége volt az avatési szertartésnak, Jean valamilyen Uriiggyel otthagyta Dougot és két iddsebb fidt. Ezeknek még tiltakozésra sem maradt idejik, olyan gyorsan kisietett a terembil, és visszament a kocsihoz. A hats6 Ulés napslitétte mibér boritésa kellemet- lenul égette a bérét a vékony ruhaanyagon at. Cigarettéra gyujtott, és szeme elrévedt a csillogé kocsisor felett, mig csak meg nem étkezett Doug és a hérom fit. Doug behuppant a vezerdiilésbe, nevetve, lokddsédve beszélltak a fidk is az apjuk mellé. Jean a hatsé Ulésen Ugy érezte magat, mint akit elkilénitettek csalddjétél. Képtelen voit levenni szemét Philip siméra kefélt, csinos fejérdl. Semmi nem mutatott arra, hogy agydban véltozésokat idéztek eld, olyan volt mint barmelyik masik normilis, egészséges nyolcéves kisfit ~ Philip! — estiszott ki a sz4j4n énkénteleniil ~ Mi van, anya? — forditotta hatra a fejét Philip, és Theodore meg Boyd is megfordult, mert megérezték anyjuk hangjdban a féjdalmat. Hdrom rézsés, esaknem egyforma arc nézett r nyugodt kivancsisggal. = Semmi, csak .. ~ Jean torka dsszeszorult a féjdalomtol, és beléfojtotta a szavakat, ~ Jean! — Doug Bannion hangja érdes és elkeseredett volt, ahogy a korménykerék folé gérnyedt. Kezén az delefdntesontszinii biitykk dtizzottak a borén, ~ Hagyd csak, apa — szdlt a tizesztendés Boyd. ~ A legtdbb asszony szdméra hatéro- zottan traumés élményt jelent a Iélektani kélddkzsinér elvagdsa. = Ne biisulj, anya ~ szdlt Philip, és furcsén felnéttes mozdulattal megveregette anyja vallat. Jean eltolta magatdl a fia kezét, mikézben forré konnypatakok csorogtak végig az arcan. Eztittal nem volt megillds, mert az asszony tudta, anélkiil hogy a fidra nézett volna: a nyolcesztendds gyerek szeme bilcs és kedves és dreg. ELEK ISTVAN FORDITASA 70VICTOR HUGO Ag eltiint varos A nép a viz sose tétlen: Adém elétt is volt élet — én 6sz csontvéznak létom 6t, Az ,,6stink”-et, ahogy el6dtinket becézed — Mikor az emberek kézt oriésok éltek — Err6l az id6r61 még senki sem beszéit. Hol a hullémokat veri a szérnyéi szél, A helyén valaha kévéros allt, de bene az 6rilet tombolt, tancolt kerengve-lengve; esak néha villant meg egy-egy villém egén. Valaha siksdg volt e vad tenger helyén — akkor még nem hajé, de kocsisereg jért itt. A kitslyok helyét az orkén vette &t itt, mert ha az él6k szent Ura pusztat kivén: sorjéban elpusztul minden egymés utén. E népnek moraja, nyiizsgése, hemzsegése — ahogy gyészai kézt vad Gnnepeit élte — annyi volt, mint szélben a méhe-ziimmégés. S hogy mellettiék ott volt a tenger, ki se félt. E véroson gégés kirdlyok uralkodtak; mindenki urai. Gonoszak voltak, rosszak? Nem ~ kirdlyok voltak. ©, tal nagy emberek a Kirdlyok és a sorsuk rémiilet. Az rosszat tesz: nagyobb éréme a kirdlynak — teherhordé barmok kézt ragadoz6 dllat — ha nem rémiildézik. (A béles dgyis kegyes.) Jobb is lehetne 6: kedves, s szives, tigyes, mert az ember mindig ember: csupén:hatalma teszi zsarnokké 6t; bGneit ez sugallia — a biborpalést, melyben a népe hisz; ha médja van red: kénydr a szolga is. Tehét k6b6I épiilt @ nagy véros egészen: Volt itt minden: tornyok, gyérak, bazér a téren , Sok lant-sz6t6/ zengé boltives palota, $ istenként tisztelt érc-szdrnyetegek sora. Vidém s barbér volt e véros; a csécseléknek, hogyha volt akasztds: a szive lézban égett, ujjongtak — daloltak; nem volt az ember itt, csak amy: szusszan egyet s uténa elmilik. A nagy utak mellett kis tavak tiindékéltek, a kirélyn6k mindig mezitelen fiirédtek A parkokban, ahol pavék tipegtek és az Ullék6n zengett a kalapacs-iités hajnaltél alkonyig, pihenni kit se hagyva, keselydk szdlltak Je a roppant templomokra, hogy ellizik ket: egyik se rettegett — szerette Gket a bélvény-szérnyeteg; Mert tiszteletben volt a tigris és a sérkény, a sasok Griiltek e szérnydségek léttén; ha vért kivannak a gyilkos istenek: a vérengzést nekik ki, ki tilthatja meg? nAz oltér arany volt, a vér se /étszott rajta, a tet6 cédrusbél — hogy a rozsda ne marja, fa-ékek tartotték dssze szégek helyett; Ejjel-nappal zene sz6lt, zengett, lebegett, hogy sz6rnyG istendk sohase legyen élmos: daloltak az drnyban. Igy élt e roppant varos. Prostituéltnak jétt ide minden leény. ..Es egy nap mozogni kezdett az dceén sz6p lassan a varos mellett; nem vad haraggal, a homokbuckékon oly szeliden nyargalt, mint aki tudja, hogy van elég ideje, '$ Utjét nem allhatja semmilyen szikla se, és mint bényész, aki a féldet véjja lassan, a viz a féld alatt ment, majdnem mozdulatian — ha valaki a féldre tapasztja a fiilét, az se hall ilyesmit, hisz olyan semmiség volt e nesz; — nem asott szilajon, szémyii érral, igy hét el is nyomta a varos vad zajéval. Es egy este, mikor minden reszket-remeg az égen, amikor Sziriusz fellebeg redja, mint baljés emir, és riadéja szémtalan csillagot vonultat az égboltra, sa szél, mely nyéjba hajt minden kis felleget, a hold és a fehér homlokd nagy hegyek, mindezek hirtelen azt latték megdébbenten, hogy paloték, hézak, kupolék, nagy seregben: e hatalmas véros egy pillanat alatt — a nép, a hadsereg, a kirdly, ki a lant hdrjain jétszott épp, kedves kis dalt dudolva — eltGnt, eltintek egy iszonyatos torokba’, aztén egyszerre csak minden megremegett az eltGint paloték, hazak, tornyok felett és iszonyd morajlés zugott-zengett uténa, 8 szérnyd roppant széjként egy uireg kiokédta a vizet, sz6k6ér tort fol, égig csapott, mintha semmi sem lett volna elétte ott. Minden elenyészett, mindent hullém takar ma. Most csak folkorbécsolt vad tengert /étni arra, amint magéban dil-fal a kék ég alatt. Sose becsuld le a lassi hullamokat. Périzs, 1874. augusztus 14, VEGH GYORGY FORDITASAISAAC ASIMOV aL i PALEY Haja vildgos almazéld szind volt, nagyon diszkrét, nagyon régimédi. Seemmel léthotGan i6 érzéke volt a festékekhez, gy haszndlta Gket, hogy harminc éwel azeldtt szoktak. mielétt még a csikozds és pettyezés divatba jétt, Amellett arcdn is édes mosoly iit, s nyugodt tekintetébsl a? dregség dertije sugarzott $ igy ellentétként szinte kiabdlévé tette azt az dsszevisszaségot, ameiy a nagy kor- ményzati épiletben kérillfogta. Egy lany ment el mellette, félig futva, majd megdllt, feléje fordult, 2muldoz6. értetien pillantést vetett rd s megkérdezte: ~ Hogy engedték be ide? — Fiamat, a fizikust keresem — valaszolta mosolyogva az asszony A fidt? — Valéjéban hiradés mérnék, Gerard Cremona féfizikus. — Dr. Cremona? 6 a... Van belépési engedélye? — Igen. Az anyja vagyok. — Igazdn nem tudom, Mrs. Cremona, hogy... De én sietek. Arra lefelé van a szobéja Kérdezzen meg valakit. — Es ezzel elviharzott. 1hMrs. Cremona a fejét csévéita. Ugy létszik, valami tértént. Remélte, Gerardnak nem esett baja. Lejjebb a folyosén hangokat hallott, mire boldogan elmosolyodott. Megismerte Gerard hangjét. Belépett a szobéba = Hello, Gerard! — mondta. Gerard [61 megtermett ember volt, még mindig dus hajjal, amelyet csak itt-ott tarki- tottak 6sz szdlak, mivel 6 nem hasznélt festéket. Azt mondta, tulségosan sok a doiga Anyja igen bisszke volt ré, hogy milyen tehetséges és joképé Most épp szapordn beszélt egy egyenruhds férfival. Mrs. Cremona a rangjét nem tudta megmondani, de azt tudta, hogy Gerard majd boldogul vele. Gerard felpillantott. ~ Mit keres... Anyém! Mit keresel itt? — Létogatéba jéttem. — Ma cstitérték van? Uristen, kiment a fejembé!! Ulj le, anydm, most nincs idém beszélgetni. Bérhova. Bérhova. Ide figyeljen, tabornok tr. Reiner tébornok hétrapillantott, és dsszefonta karjét. — Az édesanyja? = Igen. ~ Nem voina szabad elétte beszéiniink, Hat nem, de én felelek érte. Még egy hémérét sem tud leolvasni, s igy a beszé! getésiink semmit se mond szdméra. Ide figyeljen, tabornok Ur. A Plut6n vannak. Erti? Ott vannak. A rédidjelzések nem lehetnek természates eredetiiek, tehdt emberi IEnyektél, a mi embereinktél kell szdrmazniuk. Ezt nem tagadhatja. Az expediciok kézill, amelyeket a kisbolygéévezeten tulra kiildtiink, az egyiknek sikerult oddig jutnia. Elérték a Plutot ~ Ertem, kérem, de hat hiheté ez? Azokat az embereket, akik most a Plutén vannak, négy éwel ezeldtt inditottuk Utnak, egy évre elegendé készlettel. Legalabbis nekem ezt mondték. A Ganimédeszt akarték elémni, de day létszik, a kellé tavolsdg nyoleszorosat tették meg. ~ Pontosan. Es nekiink tudnunk kell, hogyan és miért. Taldn... talén segitsé kaptak valahonnan... — Miféle segitséget? Es hogyan? Cremona egy pillanatra ésszeszoritotta ajkét, mintha magdban imadkozna ~ Tébornok ur ~ mondta —, tudom, ez nagyon vad feltételezés, de hatha nem emberi lények keze van a dologban. Hanem idegen lényeké. Ezt fel kell deritenuink. Es nem tudjuk, mennyi ideig tarthatjuk fenn az dsszekéttetést. ~ Azt akarja mendani ~ a tébornok kor." arcdn valamilyen torz mosolygasféle villani fel ~, azt akarja mondani, hogy az embc ink tan fogs4gbél szdktek meg, és hogy bar mely pillanatban Uj 24i elfoghatjék Sket? ~ Lehet. Lehet. Az emberi faj egész jdvéje fiigghet atté!, hogy pontosan megtudjuk, mivel éllunk szemben. Pontosan és haladéktalanul — Helyes. Es mit Shajt? ~ Azonnal meg kell kapnunk a hadsereg multivak szdmitégépét. Vegyék ki beléle. amin most dolgozik, s azonnal programozzék be a mi éltalanos szemantikai problé- Ménkat. Az dsszes hiradés mérndkével hagyassa abba a munkéjét, s utasitsa dket, hogy miikédjenek egyiitt a mieinkkel = De miért? Nem létom az dsszefliggést. ~ Tébornok Gr ~ szakitotta félbe Sket egy szelid hang — nem enne egy kis gylimal- cs6t? Hoztam egypar narancsot. ~ Anyém! — mondta Cremona, - Majd késébb, kérlek! A probléma, tébornok tr, T5 cayszetd. £ pillanatban a Pluto cseknem néqymilliéed mérfoldre van tlonk. A fény-sebességgel haladé rédidhullémoknak hat éréra van sziikséglk, hogy innen oda- érjenek. Ha izeniink nekik valamit, tizenkét dréig kell varnunk a vélaszra. Ha 6k Uzennek valamit, nem értjuk, s megkérdezzUk, mit mondtak, s erre megismétlik, akkor ezzel mar el is mult egy nap. — £s nem lehetne meggyorsitani a dolgot? ~ kérdezte a tdbornok ~ Sajnos semmiképp se. Ez a hiradéstechnika alaptorvénye. A fénysebességnél gyor- sabban semmiféle informéciét nem lehet tovébbitani, Ugyanaz e beszéigetés, amit mi ketten itt néhany ran belill lefolytathatnank, a Plutéval egy hénapig fog tartani. ~ Igen. Ezt értem. fs én vaidban azt hiszi, hogy idegen lények keze van a dologban? ~ Igen. Oszintén szdiva nem mindenki ért egyet velem. Ennek ellenére minden ideg szélunkat, minden erénket megfeszitjk, hogy @ hirkdzlés meggyorsitésdra valamilyen médszert eszeljiink ki. Annyi szdtagot kell belepréselnunk masodpercenkent, amennyit csak lehet, s imddkoznunk kell, hogy mielétt megszekad az Osszekdttetés, megtudjuk mindazt, amit akarunk. Ehhez van szlkségiink a multivakra és az nok embereire Kell valamilyen hiradasi stratégidnak lennie, amivel lecsokkenthetjuk a kikuldott jelzések szémét. Mar a hatdsfok tizszézalékos névelése is egy hét megtakaritdst jelenthet — Gerard — szdlalt meg ismét a szelid hang —, mondd csak, vaiamilyen beszélgetést akarsz lefolytatni ~ Anyém! Kérlek! De hat rosszul fogsz hozzd. Hidd el nekem, ~ Anym! - Cremona hangjabél kiérzédott az idegesség. — Jél van, de ha arrél van sz6, hogy mondani akarsz valamit. és az varsz a vélaszra, akkor bolond vagy. Erre semmi sziikség A tébornok felhorkant. ~ Cremona doktor tr, beszéljiik talan meg = Varjon egy pillanatra, tabornok ur — vagott a szavaba Cremona. ~ Mit akarsz mondani, anyém? - Amig vatsz a vélaszra — mondta Mrs. Cremona komol folytasd az iizeneted tovabbitasét, és mondd meg nekik, hogy 6k ugyanezt tegyék. Akkor te is Sllandéan beszéisz, és 6k is. Te is bedilitasz egy embert, aki egész idé alatt csak hall- gatja az 6 iizenetiiket, és 6k is bedllitanak erre a célra egy embert. Es ha bérmelyik6tok olyasvalamit mond, amit meg kell valaszolni, akkor ezt beleflizi a mondékdjéba, de nagyon valdszing, hogy kérdezés nélkiil is mindent megtudsz, amit akarsz. A két férfi rdbémult. tan tizenkét drat — Hat persze — suttogta Cremona. ~ Folytatélagos beszélgeiés. Ennyi az egész Uristen, fogjunk méris hozzé! Kiment a szobab6l, j6forman maga utdn réncigdlva a tabornokut / aztn visszajott — Anyém — mondta -, bocsdss meg, de o7 at hiszem, eltart vv néiény drdt. Majd bekiilddk egy-két ldnyt, hogy beszéigessene:. veled. Vagy aludj «:. . ha ez jobban esik Sose félj. Majd megleszek — valaszolta Mrs. Cremona. ~ Mondd, anydm, hogyan jutottal erre a gondolatra? Mi sugalmazta? — De Gerard, ezt minden né tudja. A nék, akér videofonon, akér sztratofonon, akér szemt6l szembe beszéinek egyméssal, tudjdk, hogy a hirek elterjesztésének legjobb médja, akérmirdl van is sz6, megallés né/kdil beszélni. Cremona mosolyogni prébait, de remegett az ajka, aztén megfordult, és kiment a szobabél Mrs, Cremona szeretettel nézett uténa. Derék ember ez az 6 fia, a fizikus. Akdrmilyen nagy, akdrmilyen fontos személyiség is, j6! tudja, hogy a fiinak mindig hallgatnia kell 2z anyjéra. VAMOS; PAL FORDITASA 16