Sei sulla pagina 1di 18

Rüdiger Dahlke - Gyógyító szavak (BioEnergetic Kiadó)

Borító hátlap:
Ebben a könyvecskében Dr. Rüdiger Dahlke, az ismert német orvos,
természetgyógyász, pszichoterapeuta - tõle újszerû módon - költõi
formában, ám mégis közérthetõ mondatokba sûrítve osztja meg olvasóival teljes tudását, bölc
Ezek a szavak úgy hatnak, mint a homeopatikus szerek: kis adagolásban is felettébb hatás
os eredményt érnek a lélek mélyén.
"A test valamennyi tönete a lélek egy-egy feladatára utal -
az ismeri fel ezeket, aki a testet a teremtés könyveként olvassa."
"Meggyógyulni annyi, mint elfogadni a múltat, nyitottnak lenni a jövõre
és megkockáztatni a jelenbó pillanatot."
bioenergetic.hu
A könyv:
A szerzõ
Dr. Rüdiger Dahlke (született 1951-ben) orvos, író, terapeuta. 1978-tól pszichoterapeutakén
, böjtszakértõként
és szemináriumvezetõként tevékenykedik. 1989-tõl, az általa vezetett lélekgyógyász-központ
rchen,
Németország) létrehozása óta feleségével együtt holisztikus orvoslással és tanácsadással fo
nkájának
egyik fõ területét az archetipikus (pszichoszomatikus) orvoslás, a légzés- és pszichoterápi
böjtölés és a képmedi-
táció témájában tartott szemináriumok és továbbképzések jelentik. Emellett tart még elõadás
okat
német nyelvterületen, valamint Olaszországban is.
A könyv eredeti címe: Ruediger Dahlke: Worte der Heilung
2005 Schirner Verlag, Darmstadt
Bioenergetic Kft., 2007
Változatlan utánnyomás, 2008
Kiadja a Bioenergetic Kft.
Fordította: Makra Júlia
Felelõs szerkesztõ: Kajtár-Schneider Krisztina
Felelõs kiadó: Schneider Gábor
Borítóterv: Szabó Zoltán
Nyomda: Kaloprint Nyomda, Kalocsa
A könyv
Ebben a könyvecskében szavakkal látja el az olvasót Dr. Rüdiger Dahlke, éppen úgy, mint a j
mészet-
gyógyász a betegét homeopatikus szerekkel: kicsiny, ám felettébb hatásos adagokban. Éppen a
r, amikor
önnek a legnagyobb szüksége van rá, mert esetleg beteg, vagy nem ér rá behatóbban foglalkoz
saját ma-
gával és testének üzeneteivel. Ilyenkor tesz jó szolgálatot ez a könyv. A szerzõ szokatlan
rmába
öntve, mégis közérthetõ mondatokba sûrítve osztja meg olvasóival teljes tudását, bölcsesség
a lélek mélyén fejtik ki hatásukat, amennyiben ön is nyitott erre.
1
Ami figyelmet kap, az gyarapszik.
Mi döntjük el, mire irányítjuk figyelmünket,
és mit gyarapítunk az életünkben.
2
Kezdetben az egészség a cél,
és a gyógyulás az odavezetõ út.
A végsõ cél azonban az üdvösség.
Ezáltal ismerszik meg, hogy minden szent.
3
Magunkhoz ragadni a kezdeményezést annyi,
mint valamibe belekezdeni;
kezdeményezés nélkül nincs kezdet,
csupán folytonos vég.
4
A problémák elve adottak,
és mindaddig ismétlõdnek,
amíg tudatosan vissza nem nyúlunk a múltba,
hogy magunkhoz emeljük õket.
5
A borús ég olyan a szemünkben,
akár a végzet,
pedig a Nap továbbra is süt,
csupán felhõk takarják.
Ilyen a megvilágosodás is:
mindig elérhetõ, a kérdés csak az,
mi mindennel takarjuk el szemünk elõl.
6
A könnyed lét a szabad élet kezdete,
az eksztázis ízelítõ a megvilágosodásból,
s közelebb visz ahhoz.
Miért nem ünnepeljük hát az életet,
miközben a megvilágosodást keressük?
Hisz ahol nincs öröm, ott út sincs.
7
Az ember magasra tör,
mégis a mélységet szenvedi el:
betegséggel, tragédiákkal.
Ám az elõtt, aki önként járja be
a lélek lidérces éjszakájában
az árnyak birodalmát, magától feltárul
a mélység talapzatán nyugvó
mennybolt magassága.
8
A külsõ orvosokat számos részlet,
a belsõ orvosokat azonban
a teljesség érdekli.
A test, a lélek és a szellem egy
- ennek felismerése nyugalmat
és erõt ad, átélése gyógyulást hoz.
9
A test a lélek színpada -
azokat a darabokat is elõadják rajta,
amelyeket a lélek megtagad.
Mert amit a lélek nem él át,
az a testben éli ki magát.
10
Az atomok molekulákká állnak össze,
a molekulák sejtekké,
a sejtek szövetekké,
a szövetek szervekké.
s a szervekbõl épül fel a szervezet;
csakhogy az egész több
mint alkotórészeinek összege.
11
Az atomok, molekulák, sejtek,
szövetek és szervek összjátéka
olyan zenekarrá egyesíti a szervezetet,
amelynek karmestere a lélek.
Ha tudatában van a szerepének,
harmonikus összjátékot teremt,
s szimfóniaként csendül fel az élet.
12
A testnek a maga világában
és a maga módján mindig igaza van.
Tünetei és korlátai megmutatják,
mit kellene önként és mélyebben megélnünk,
és mely feladatainkat
nem oldjuk meg kielégítõen.
13
A test valamennyi tünete
a lélek egy-egy feladatára utal -
az ismeri fek ezeket,
aki a testet a teremtés könyveként
olvassa.
14
Boldog az a teljes és tökéletes ember,
aki felismerte valamennyi feladatát.
Szerencsétlen az,
akibõl még sok minden hiányzik -
mind a testében, mind a tudatában.
15
Kérdés:
Van még feladatod az életben?
Válasz:
Ha beteg vagy, biztosan!
16
Aki mindent tud, megért mindent;
aki mindent megért, elfogad mindent;
aki mindent elfogad, célba érkezett!
17
Kellemes az, amit elfogadunk,
kellemetlen, amit nem fogadunk el;
a kellem az elfogadásból származik.
Aki mindent elfogad,
annak minden kellemes -
értelmet nyer,
és kellemdússá válik az élete.
18
Kellemetlen az, amit nem fogadunk el.
Mindaddig sújt és terhel minket,
amíg el nem fogadjuk -
vagy káros szenvedélyünkké nem válik.
19
Az élet kellemetlenségeit
vagy elfogadjuk és elviseljük,
vagy küzdünk ellenük,
és elviselhetetlenné tesszük õket.
Az elsõ szabaddá tesz,
az utóbbi tragédiába torkollik.
20
Sötétség és betegség uralkodik ott,
ahonnan a tudat fénye hiányzik;
de még innen is fakadhat
felismerés és fejlõdés.
21
A betegség tünetei magyarázatra
és megértésre váró jelek az úton,
a fájdalmak pedig
figyelmet érdemlõ segélykiáltások.
22
A test csak akkor kiált
hangosan segítségért,
ha halk szavát
nem hallották meg.
23
A tünetek
a fejlõdés útjának mérföldkövei -
világító fáklyává válhatnak
a lélek sötét éjében.
24
Az út mintái világító nyomok
a lélek térképén.
25
A jelek megfejtés híján
értelmetlenek,
s nem mutatják az utat.
26
Néha le kell térni az útról,
hogy ne rekedjünk meg.
27
Kerülõk által nagyobb
helyismeretre teszünk szert.
28
Aki letér az igaz útról,
könnyedén elbizonytalanodhat.
29
A betegség az egységtõl való elszakadás.
A kórképek a fejlõdés útjáról való letérést jelzik,
tünetekbõl és hibákból álló mozaikként.
A hibák megmutatják, mi hibádzik.
A hiányzó részek befogadása a fejlõdés;
a fejlõdés célja a tökéletesség.
30
A hibák elárulják, mi hiányzik.
A javaslatok
külsõleg próbálnak ezen változtatni.
Jó lenne kitárni a lelket is,
és befogadni, ami hiányzik.
31
A balesetek és az akut tünetek
hirtelenül jött, váratlan leckék,
a krónikus betegségek pedig
hosszadalmas feladatok;
az életben mindig,
mindenbõl tanulnunk kell.
32
Aki örömmel tanul,
többet kap az élettõl.
33
Az út célja az üdvösség.
Minden gyógyulás
egy-egy szakasz az úton:
teljesebbé és tökéletesebbé tesz
a középpont felé haladva.
34
A meditációhoz hasonlóan
az orvoslás is a középpontot célozza -
a maga eszközeivel; gyógyszerei, re-midiumai,
a középpontot igyekeznek visszaadni,
hogy ismét odataláljunk.
35
Ha az út a cél,
minden pillanatban célnál vagyunk;
az átfogó gyógyulás -
a végsõ cél -
a mindent átfogó tudathoz vezet.
36
Aki gyógyulásra vágyik,
annak nyitottnak kell lennie az újdonságokra.
A végsõ gyógyulás tökéletessé tesz;
a tökéletesség üdvösséghez vezet.
37
Minden szervezet
és minden rendszer célja
a tökéletesség rendje.
Ennek leginkább
középpontunk nyugalmában
tehetünk eleget.
38
Ahol a sötétség és a tudatlanság
fénnyé és felismeréssé változik,
megszületnek a világosság szigetei.
Ha ezek földrészekké egyesülnek,
gyarapszik a fény,
és a szabadság valóra válik.
39
Minden testrésznek és minden szervnek
megvan a maga értelme:
az élet valamelyik témáját mutatja be.
Ahol e témák feledésbe merülnek,
feltünedeznek a tudatlanság sötét foltjai;
ezekbõl lesznek a tünetek -
egy-egy lehetõség,
hogy életünket a helyes irányba tereljük.
40
A test tudja, mennyi az elég;
a soktól és a kevéstõl egyaránt szenved.
A túl sok - teher, a túl kevés - kín,
mégis alázattal,
türelmesen fogad magába és nélkülöz,
a lélek óhaja szerint.
41
A test évmilliók alatt
megtanulta elviselni a nélkülözést,
a felesleget viszont nehezen tûri,
mert nincsenek róla tapasztalatai.
42
Minden pillanatban
sejtek tízmilliói pusztulnak el a testben,
és minden pillanatban tízmilliók születnek újjá
- az élet folyamatában csakis
az örök elmúlás és a születés állandó.
43
A betegséggócok olyanok, mint az útfelbontások:
akadályozzák a forgalmat,
energiát fogyasztanak,
céljuk azonban a javítás.
44
Aki kitárulkozik az életnek,
annak még az erei is kitágulnak,
és élvezheti a bennük áramló
jótékony meleget.
45
A melegség belülrõl fakad,
és túlárad testünk határain -
nemcsak engem gyógyít,
hanem a környezetemet is.
46
Az élet folyamának lényege
az áramlás,
amely a gyógyulás felé halad,
akár figyelembe vesszük,
akár nem.
47
A hideg az élet folyamának megrekedtségét
és gátját tükrözi.
Felmelegíteni annyit tesz:
a gyógyulás útját választani.
48
Az a szív,
amely átvitt értelemben tárul ki,
és melengeti az életet,
testileg egészséges marad.
49
Ha túl kevés a hely a szívünkben,
az elfojtott érzelmek
elõször a gyomrunkat marják szét,
azután bennünket.
50
Ha nem tesz jót a gyomornak,
amit kap, savassá válik,
és könnyen a meg nem élt érzelmek
harcterévé lesz.
51
Aki nem képes élvezni az életet
és annak gyümölcseit,
az elõbb-utóbb
élvezhetetlen alakká válik.
52
Habzsolni a világot
és megemészteni az életet -
a belek úgy emésztik meg az anyagot,
ahogyan mi az életet.
53
Az élet a májban,
belsõ laboratóriumunkban
a legélénkebb.
Ora et labora
- imádkozzál és dolgozzál -
itt helyénvaló.
54
Egy mérgezõ világban
a szervezetnek fel kell ismernie
és ki kell választania a mérgeket.
A méreg az adagolástól válik azzá,
s a felesleg teremti meg.
55
A szenvedélybetegek életük hajóját
eltérítették saját irányuktól.
Még most is az élet folyamán sodródnak,
de már nem választhatják meg
szabadon az irányt.
A szabadság visszaszerzése
szent háborút jelent,
mert a teljesség a tét.
56
Az élet tele van lehetõségekkel,
hogy sötét partokon megrekedt bárkáját
újból vízre bocsássuk,
új irányt szabva neki a fény öblei felé
- kereséssé változtatva a káros szenvedélyt.
57
Vajon nem függünk mindannyian valamitõl,
és nem vagyunk akadályoztatva
valaki máshoz képest?
58
A test minden fellazított csomója
a tudat egy-egy görcsének felel meg.
59
Vízre ugyanúgy szüksége van a testnek,
mint melegre és mozgásra
- hogy fenntarthassa számos egyensúlyát,
és folyamatosan megõrizze a középpontot.
60
Az élet vize jelen van minden sejtben,
és ott áramlik minden sejt között,
benne folyik a vérünkben
- ez a lélek eleme.
Az élettel teli víz minket is felélénkít
- ez az igazi életelixír.
61
Bármit izzadjon is ki a test,
megkönnyebbül tõle;
e számtalan kicsiny cseppben
szabadul meg a fölöslegétõl.
62
Ha az izzadságcseppeket
friss vízzel pótoljuk,
a test minden cseppel újjászületik.
63
A test legfõképpen vízbõl áll,
mint bolygónk halványkék felszíne.
Az élet az õsóceán vizében keletkezett,
a miénk pedig a magzatvízben.
Amikor az élet partra szállt,
minden sejtjében magával vitte
a kezdetek vizét.
64
Életünk kezdetén
testünk négy részébõl három víz,
e háromból kettõ még a végén is az,
amikor kiszikkasztott bennünket az élet.
65
Elõször a fejünk lágya nõ be,
aztán életünk végén
már az a veszély fenyeget,
hogy egészen megcsontosodunk.
66
A vese minden pillanatban
a jin és a jang,
a nõies és a férfias egyensúlyának
megtartására törekszik
- arra az összhangra,
amit a párkapcsolatban is keresünk.
67
A túl kevés és a túl sok
csak a bolondnak lehet célja.
Az élet célja az egyensúly
- az erõk egyensúlya,
a test, a lélek és a szellem
egyensúlya.
68
A nagy cél:
kibékíteni az ellentéteket
és a középpont harmóniájában élni.
69
Harmónia, az egyensúly istennõje,
a háború és a béke,
Mars és Vénusz gyermeke
- mindkettõjükben és mindkettõjükbõl él.
70
Világtengelyünk, a gerincoszlop körül
fordul meg az életünk.
Elárulja, hogyan élünk, jól áll-e a szénánk,
rendben vannak-e a dolgaink.
Ezen a pilléren nyugszik létünk súlya.
A gerincoszlopra támaszkodva vándorlunk végig
az életen, s hordozzuk annak terheit...
71
Birokra kell kelnünk angyalunkkal,
s meg kell vívnunk az élet harcát,
ha meg akarjuk mászni
Jákob lajtorjájának hét fokát,
hogy megvalósítsuk magunkban
Isten mennyországát.
72
Hét csakra,
Jákob lajtorjájának hét foka
- a gerincoszlop.
A fõ, hogy elinduljunk,
s felhágjunk rá.
73
A csontokban rejlik szerkezetünk
és szilárdságunk. Az õ erejük a miénk is.
A magunkkal cipelt felesleg csak gyengít minket.
Minél alaposabban és gyorsabban
megszabadulunk tõle, annál több terhet
veszünk le a csontjainkról,
hogy tovább megõrizhessék szilárdságukat.
74
Az egészség feltétele a mozgás,
amelynek teljes értékû kiegészítõje
a kiegyensúlyozott pihenés.
Jobb a betegségeknek elébe menni,
mint modulatlanul várni.
75
Az izmaink mozgatnak minket.
Ahhoz, hogy megõrizzük erejüket,
használnunk kell õket.
76
A test mozgása élénkíti a légzést
- annak izma, a rekeszizom, masszírozza a beleket;
a mozgásban lévõ belek javítják az emésztést;
a jó emésztés energiát ad;
az élénk energiaáramlás élénkíti
a tudatot tágító gondolatok folyamát.
77
Akit izgat az élet sokfélesége,
védve van az izgága kórokozókkal szemben.
Aki sosem lelkesedik semmiért,
ajtót nyit minden kórokozónak.
78
Miként az angyaloknak,
nekünk is vannak szárnyaink
- a tüdõlebenyek.
Kitárva õket messzire vitorlázhatunk,
lélegzetünk könnyedén röpíti
a lélek madarát...
79
A belsõ szárnyak
belsõ utazásea hívnak.
A képek és az álmok
új univerzumokba repítenek.
80
A be- és a kilégzés olyan,
mint kapni és adni
- egyformán üdvös.
Amit belélegezve magunkhoz veszünk,
azt kilélegezve ismét el kell engednünk.
81
Aki (a lelkébe) mindent be tud fogadni,
az képes mindezt el is engedni.
Az üresség az Egy és a Minden
- az üdvösség és a szentség forrása.
82
A nyugodt lélegzet
kitart egy életen át,
s elõre visz.
83
Aki végiglihegi az életét,
hamar a végére ér.
Aki ellenben jól gazdálkodik a lélegzetével,
nyugodt légzése szárnyán
élvezettel halad át az életen.
84
A mély és alapos légzés
gyarapítja a lelket
a mindennel és mindenkivel való
egyesülés útján.
85
Mindannyian egyazon égbolt alatt élünk,
de nem ugyanaz a horizont lebeg elõttünk.
Aki egy életen át tágítja a látóhatárát,
az több mindent észrevesz,
s végül határtalanná válik számára a világ
- eléri az eget,
megtalálván azt saját magában.
86
A kifelé és befelé figyelõ tekintet
gátat állít a gátlásoknak és drámáknak
- tekintélyessé teszi az életet.
87
A szem lefényképezi a világot
- a nagy jelentõséggel bíró képek
a lélek albumában gyûlnek.
A szem azoban a lélek tükre is
- befelé pillanthatunk rajta,
a látható és a láthatatlan világba,
ahol "nézni" ugyanaz, mint "látni".
88
A varázslatos pillanatok
a szemet is elvarázsolják,
ettõl lesz varázslatos a pillantás.
Az ilyen varázslatos szempillantások
ünneppé varázsolják az életet,
s csillaggá a szemet.
89
Aki szembe tud nézni önmagával,
annak nem kell a kötmére néznie.
Bizalomra van szükség.
Az ellenõrzés a bizalom hiánya,
következésképpen
csak egy köztes állomás az úton.
90
A képzéshez képek kellenek.
A lélek képei az eddigi benyomásaink,
amelyek a lelkünk mélyén megérintettek.
Ezek képezik a lelket
- a legnagyobb kincsünket.
91
Az imagináció a belsõ képek
megjelenítésének képessége.
A lélek képtárából
út nyílik a belsõ látás
és a látomások felé.
92
Az a kép, amit mások felé mutatunk:
képmutatás.
Fontos, hogy elérje a kellõ hatást.
A valósághoz gyakran
vajmi kevés köze van.
A belsõ szem ezt jól látja.
93
A fül a világ hangjait érzékeli.
Vajon teljes mélységükben
és terjedelmükben halljuk õket?
Csupán információkra fülelünk,
vagy a belsõ hang szavára is hallgatunk,
s szót fogadunk neki?
94
A bõr a kapcsolattartás szerve,
de egyben határ is a világ felé
- általa nyílunk meg az élet elõtt
vagy védekezünk ellene.
95
A nyelvünkön és az ínyünkön érezzük,
hogy ízlik az élet
- édes vagy savanyú, keserû vagy ízetlen.
Az élet sóját elõször a szánkban érezzük
- a kialakult ízlésünk azonban
mindenben megmutatkozik,
ami körülvesz minket.
96
A külvilág belsõ világunk tükre
- a tükröt megváltoztatni
csak szertartásosan érdemes.
97
Ami kívül zavar, az belsõ problémám.
Ami bennem megoldódik,
az elõbb-utóbb kívül is megoldódik.
Amit kívül tudatos szertartás vált meg,
az kívül-belül megoldható.
98
Nem a világot kell megváltoztatnunk,
hanem saját szemléletmódunkat.
99
Megszimatoljuk a lehetõségeket,
megorrontjuk a veszélyt
- ha jó orrunk van az élet dolgaira,
közelebb jutunk az üdvös célhoz.
100
Ha minden érzékszervünk éber és kész,
kívül-belül mindent észrevehetünk,
átláthatunk a látszaton,
magunkba fogadhatjuk, ami hiányzik belõlünk,
és tovább fejlõdhetünk a gyógyulás irányában.
101
A hatodik érzék
és a hetedik mennyország megfoghatatlan,
de sejtjük, hogy létezik.
Közelebb juthatunk hozzájuk,
ha nyitottak vagyunk az üdvösségre.
102
Az evés és az ivás
összetartja a testet és a lelket.
A böjt és az ivás segít a léleknek elszabadulni
- és felismerni, hogy a test az otthona.
A tudatos böjtölés
és a spirituális testkultúra célja,
hogy ez az otthon méltó templomunk legyen.
103
A test számára éppoly fontos a táplálék,
mint a lélek és a szellem számára.
Ahogyan az életünket emésztjük,
úgy emésztjük meg a világot is.
104
Akiben minden megvan,
az megvan mindenben.
Ilyen szemmel tekint magára Isten is
- a teremtésben.
105
Egészséges az, ami egészségessé tesz;
kellemes az, ami nem hoz ránk bajt.
106
Az egészség ugyanolyan ragályos,
mint a betegség.
107
A beteg gyógyulni, a hiányos gyarapodni,
a hibádzó bõvülni vágyik.
A csalódást okozó új kezdetre vágyik.
Amikor minden csalódást átlátnak,
minden hiányt betöltenek,
és minden hibát elismernek,
beköszönt a szabadság -
így törekszik minden a tökéletességre.
108
Ami kemény, fel akar puhulni,
ami merev, rugalmasságra vágyik,
ami kötött, fel akar oldódni,
a gátak szakadni akarnak
vagy legyõzetésre várnak,
miután a lélek felismerte
és elfogadta értelmét.
109
Az életenergia simulékony áramlata
megszabja a maga futását
- erõvel és állhatatosan, túlerõvel
vagy gyengéden, erõsen vagy lágyan.
110
A küzdelem küzdelmet szül
- a keménység ellenállásba ütközik -
a gyengéd állhatatosság
végül eléri célját.
111
Aki küzd, annak ellenállásra van szüksége,
amit vagy amin megtörhet.
Aki felhagy a küzdelemmel,
az ellenállás nélkül haladhat tovább
egy másik úton.
112
Magában csak az lel nyugalmat,
aki mindenben felismeri a rendet.
Teljesen oldottá csak az válik,
aki mindent eloldott magától.
113
A bátorság gyakran csak képzelet
és a tapasztalat hiánya.
114
A fáradtság a lélek segélykiáltása
a megújulásért, a pihenésért.
A jó alvás egyfajta gyógymód
és az ég ajándéka.
Ráadásul:
az Úr az övéinek álmokban ad.
115
Aki a saját ritmusában ringatja magát,
jó magához.
Az álomba ringatott gyermekek
boldogan alszanak el.
A nagy gyerekek is szeretnének
boldogok lenni.
116
Aki engedi,
hogy az élet hullámai ringassák,
jól teszi,
mert együtt úszhat
az élet nagy áramlatával.
117
Egészséges az lesz, aki a tudat tengerét
a legmélyéig elcsitítja -
felszínének érzelmi hullámaitól
az érzések feltörõ szökõkútjáig.
Ahol a mély áramlatokról is tudnak,
és az egész tengert egynek és sajátnak tekintik,
ott a csepp felismerheti, hogy a tengerben van,
de a tenger is, hogy a cseppben van.
Minden az Egyben - és az Egy is mindenben.
118
Minden elem bennünk él,
és mi is valamennyiben;
víz, tûz, föld, levegõ hordozza életünket,
és gyógyít - mindegyik a maga módján.
119
Ha egy elem hiányzik, a betegei vagyunk.
Ám csak a hiányzó elem gyógyíthat meg
- a felismert hibák
a fejlõdés útjának mérföldkövei.
120
Saját hibáink jobbak,
mint mások erényei.
121
Aki nem hibázik, nem is jut tovább.
Aki kétszer követi el ugyanazt a hibát,
elszalaszt egy lehetõséget.
122
Fejlõdni annyi,
mint megnyílni az élet és kihívásai számára.
Csak az jut elõre,
aki enged a (ki)hívásnak.
123
Az élet egy gyakorlótér,
egyfajta játék,
amelyben kedvvel és odaadással
emélyedhetünk.
124
Minél gyorsabban átlátjuk
a játékszabályokat,
annál több örömet okoz
a játék.
125
A játék célját akkor érjük el,
ha átlátunk minden szabályt,
és bejárunk minden állomást
- ha fejlõdünk és felnövünk,
tudatosan és önként betöltve
élettervünket.
126
A haragtartó ember más terhét cipeli.
Érdemes?
127
Aki sértõdött,
maga okoz sérülést magának.
Érdemes?
128
Akinek súlyos terheket kell viselnie, az
- ha a jutalom elmarad -
lehet, hogy szitkozódásba vagy
szenvedélyekbe menekül.
Ha mindez elviselhetetlenné válik, választhat:
tragédiát játszik, vagy felismeri,
hogy mindent el kell viselni.
129
Mindenkinek megvan a maga feldata,
panaszkodással csak nehezítünk a dolgon.
130
Csak a véghez vitt feladatot
tudhatjuk magunk mögött;
amit félretettünk, velünk marad és elharapózik;
a félretolt problémák körülöttünk tolakszanak
- s életünk egyre csökkenõ idejét
meg nem élt kihívásokkal töltik meg.
131
Mindennapjaink limlomai olyanok,
mint az óramûbe került homok:
akadozni kezd tõle az idõ és az élet.
Rendet rakni csak idõ kérdése,
a rendetlenség azonban az életünkbe kerülhet.
132
Gyógyítani annyi, mint szeretni,
magunkat meggyógyítani annyi,
mint magunkat szeretni.
A szeretet nyitottá tesz
- saját valóságunkra és másokéra egyaránt.
133
A szeretet nyitottá tesz.
Lényege a befogadás,
beteljesülése az összeolvadás.
Az erõszakosság közvetítheti,
megközelítheti,
de sosem lesz maga a szeretet.
134
Nyíltan és nyitottan sebezhetetlenek vagyunk.
Ha mindent magunkba fogadunk,
átlátszók és szabadok leszünk.
135
A teremtett világ akkora,
hogy sosem eshetünk ki belõle,
bármennyire kihajolunk is a középébõl
- a közepünkbõl.
136
Boldogság az áramlásban lenni,
s vele haladni,
boldogtalanság megakadni és leállni.
137
A pillanat bizonytalan élményében megsejtjük
a lét könnyûségét
és a tökéletesség lehetõségét.
138
A mindennel eggyé válás pillantában
minden lehetséges
- még a lélek gyógyulása is,
amelyet a testé követ...
139
A szavak rezgései képesek megérinteni minket.
Ezért a megfelelõ pillanatban elhangzó
megfelelõ szavak képesek meggyógyítani a lelket
- a lélek pedig a testet.
140
Meggyógyulni annyi,
mint elfogadni a múltat,
nyitottnak lenni a jövõre
és vállalkozni a jelen pillanatra.
141
A bõség
és a szabadság végül találkozik,
pedig mindig egyek voltak.
142
A pillanat varázsa
a mindennapok mágiájának része.
A varázsigék mágikus szavak,
melyek a pillanatra irányulnak,
ám abban az örökkévalóságot érintik meg.
Itt megy végbe a valódi gyógyulás.
143
Gyógyulásra mindig van mód,
amíg él a remény.
144
Az életben az a mûvészet,
hogy a saját utunkat járjuk,
s ne rekedjünk meg rajta.
145
A világ elbûvölése elõsegíti a mágiát,
s ezáltal a gyógyulás csodáját.
146
A gyógyulás reménye teremti meg
azt a varázslatos légkört,
amelyben megtörténik a csoda.