Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Jelmezbál előtt
    Jelmezbál előtt
    Jelmezbál előtt
    Ebook46 pages48 minutes

    Jelmezbál előtt

    By Grecsó Krisztián

    5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Talányos bűnügyi történetet tart kezében az olvasó, amely látszólag ugyan véget ér, szereplői azonban nemsokára felbukkannak Grecsó Krisztián áprilisban megjelenő új regényében, a Jelmezbálban. A kép most még teljesnek tűnik, de valójában ez az ízelítő egy nagy egész, egy családregény első mozaikja.

    LanguageMagyar
    PublisherMagvető
    Release dateMar 25, 2016
    ISBN9789631433968
    Jelmezbál előtt

    Read more from Grecsó Krisztián

    Related to Jelmezbál előtt

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Jelmezbál előtt

    5/5

    4 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Jelmezbál előtt - Grecsó Krisztián

      cover.jpg

      Grecsó Krisztián

      Jelmezbál előtt

      Grecsó Krisztián

      Jelmezbál előtt

      e-book előzetes egy új könyvhöz

      img1.jpg

      © Grecsó Krisztián, 2016

      MAGVETŐ

      KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

      www.magveto.hu

      www.facebook.com/magveto

      magveto.kiado@lira.hu

      Felelős kiadó Nyáry Krisztián

      Felelős szerkesztő Király Levente

      A borítót tervezte Baranyai András

      Műszaki vezető Pintér József

      ISBN 978 963 14 3396 8

      Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.

      www.ekonyv.hu

      Talányos bűnügyi történetet tart kezében az olvasó, amely látszólag ugyan véget ér, szereplői azonban nemsokára felbukkannak Grecsó Krisztián áprilisban megjelenő új regényében, a Jelmezbálban. A kép most még teljesnek tűnik, de valójában ez az ízelítő egy nagy egész, egy családregény első mozaikja.

      Lágy dunai szél lebegteti a Lehel piac utcafrontján, a Nemzeti Dohánybolt előtt a muskátlit. A virágállvány sudár, piros vasrúdját egy foltozott kabátos, zsíros hajú alak vizeli le éppen, de Károlyi Imre nem őt nézi, hanem a láda peremén perlekedő fekete madarakat.

      „Megint a varjak, mondja, és elfordul az ablaktól, „rohadt dögök. Megereszkedett heréit visszaigazítja az alsógatyába.

      „Pusztulna el mind."

      Krákog, a slájmot a krizantém tövébe köpi. Gyakran marad rajta a rosszkedv, egész nap nem lehet megvigasztalni.

      „Mit csinálsz, anyukám?"

      A felesége a konyhában van, nem felel, nem hallja, vagy csak hallgat, Károlyi Imre az öreg, megroggyant szekrénysor előtt áll, rajta egy kép, újságkivágás, azt nézi, a faluban készült, a Réti telep kövér hídjáról van levéve a kastély, ami szintén Károlyi, de ahogy ő mondja mindig, „sajnos csak névrokonságról van szó".

      „Nem tudtuk, hová viszik őket", mondja magában.

      A képen a vörös téglás börtönfal és a Kurca közti ligetes sétányon fiatalok korzóznak, vasárnap van, ünneplőt hordanak, a fiúk zakót és kalapot viselnek, a lányokon kékfestő. Ott van a képen a későbbi Károlyiné is, messzire áll, aprócska fekete folt csupán, de a férje még így is látni véli a szomorú szemét.

      „Úgy volt, hogy munkába, nem? És tán az apám, az én becsületes apám tehetett róla, hogy ezt a parancsot kapta? Ő volt a csendőr", mondja, mintha hallaná valaki.

      A képnek csak az a baja, hogy a későbbi Károlyiné aprócska fekete foltja mellett van egy másik fekete folt is, egy fiatalember, és az a fiatalember nem Károlyi Imre. Csak azért nem dobta még ki, mert a kékfestős lány meg a zakós fiú nincsenek egymásba karolva. Ha karolkozva vonulnának, hiába, hogy nincs másik képük a faluról, kidobta volna.

      „Mit tehetett volna? És még őket kell sajnálni", ezt már hangosabban mondja, hogy a felesége is hallja.

      Károlyiné nem felel.

      „Figyelsz, anyukám?", kérdezi, lehajtja a fejét, szuszog.

      „Hallak, apukám", mondja Károlyiné. Épen maradt jobb kezében ügyesen forog a tányér.

      „Ilyen világ volt, így kellett lennie, mondja Károlyi Imre, mert örül, hogy végre felelt a neje. Lefordítja a képet, mégsem esik jól nézni. Hirtelen feltűnik neki, milyen vastagon áll a por a polcokon. Meglepődik, a neje szorgalmas, dolgos asszony, alaposan takarít. De most valahogy elmaradt. Felemeli a porcelán pásztorfiút, és a lábánál letörli a port a „Hajdúszoboszlói emlék feliratról.

      „Mondtad már, apukám", feleli Károlyiné.

      Visszateszi a fiút a helyére, eszébe jut, hogy ő is letörölhetné a polcot, elvégre semmi dolga, de aztán elhessegeti

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1