Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Az olvasás gyönyörűsége
    Az olvasás gyönyörűsége
    Az olvasás gyönyörűsége
    Ebook94 pages1 hour

    Az olvasás gyönyörűsége

    By Hegedüs Géza

    5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    TAMÁSI: Tehát nem a könyvnek kell jónak len­nie, hanem az olvasónak?
    VALLÓ: A jó könyvek jó olvasóvá nevelik az embert; a jó olvasó azután jól válogatja meg a könyve­ket. Én nemcsak az asztalnál, hanem az irodalomban is a vegyes koszt híve vagyok. Az egyoldalú táplálkozás mindig valami zavart okoz a testben; az egyoldalú olva­sás a lélekben, ha jobban tetszik: a tudatban okoz végül is zavart.
    FRUZSINA: De ebből még mindig nem tudom, hogy miért is olvasok. Végtére is a könyv nem ennivaló. Ha nem eszem, éhes leszek, ha még tovább nem eszem, éhen halok. De mi történik, ha nem olvasok?
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateDec 10, 2013
    ISBN9789633742501
    Az olvasás gyönyörűsége

    Read more from Hegedüs Géza

    Related to Az olvasás gyönyörűsége

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Az olvasás gyönyörűsége

    5/5

    1 rating0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Az olvasás gyönyörűsége - Hegedüs Géza

      HEGEDÜS GÉZA

      AZ OLVASÁS GYÖNYÖRŰSÉGE

      BESZÉLGETÉSEK KÖNYVEKRŐL, IRODALOMRÓL, KÖLTÉSZETRŐL

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

      Móra Könyvkiadó, 1978

      Korrektor: Mendly András

      Borító: Rimanóczy Andrea

      978-963-374-250-1

      ©  Fapadoskonyv.hu Kft.

      ©  Hegedüs Géza

      ELÖLJÁRÓBAN A SZERZŐ VALLOMÁSA

      Ezeket a beszélgetéseket a rádió ihlette. A szerzőnek immár jó négy évtizede a rádió az egyik legfontosabb kifejezési formája. A rádióbeli dráma – a hangjáték – ugyanúgy saját műfajom, mint a csevegő hangú ismeretterjesztés, amelyet színész barátaim olvasnak fel, mikrofon előtt az érdeklődő hallgatóknak. Nos, évekkel ezelőtt Rádiónk szerkesztőségében feltették nekem a kérdést, hogy miképpen is képzelném el, ha a legszélesebb közönség számára az olvasás gyönyörűségéről kellene beszélnem. A kérdésre még csak gondolkodnom sem kellett: mintha magam is évek óta ezt terveztem volna. Hiszen ifjúkorom hajnali éveitől kezdve szenvedélyes olvasó vagyok; ugyanúgy nem tudom elképzelni napjaimat könyv nélkül, mint étel-ital nélkül. Életem legsanyarúbb korszakaiban – a háború tűzvonalában, börtöncellában, internáló táborokban –, ha nem juthattam könyvhöz, ugyanúgy szenvedtem, mintha nem szívhattam dohányfüstöt, pedig kamaszkorom óta vagyok pipás-cigarettás ember. És ha az én számomra ilyen sokat jelentett és jelent az olvasás, akkor ezt a kimeríthetetlen örömforrást meg is akarom osztani embertársaimmal. Természetes hát, hogy lelkes igennel vállalkoztam a kérdésben rejlő felhívásra, hogy belekezdenék-e egy véghetetlen, havonként ismétlődő műsorba, amely könyvekről, irodalomról, költészetről szól, és azokat is érdekli, akik már maguk is tudják, milyen jó olvasni, azokat is, akiknek gusztust csinálok beszélgetéseimmel.

      De ha beszélgetés – hát legyen igazi beszélgetés. Ne én magam mondjam el, amit tudni vélek erről a témakörről, beszélgető társakra volna szükségem. Azonnal két világirodalmi példa jutott az eszembe. Az egyik nagyon régi: az ókori görög bölcs, Platón dialógusai. Platón filozófiájáról nagyon is lehet vitatkozni, de abban mindenki egyetért, hogy a legnagyobb írók közé tartozott, felettébb élvezetesen fogalmazott, ha eszméivel egyáltalán nem vagy alig-alig értünk is egyet. Platón csillogó stílusú műveit beszélgetések formájában írta, és én kifejezetten bölcseleti műveinél is sokkal jobban szeretem Lakoma (görögül: Szümposzion) című beszélgetését, amelyben okos és szellemes emberek a szerelemről csevegnek. Valahogy így kellene néhány jellegzetesre formált alakot beszéltetni az olvasásról. A másik példám sokkal közelebbi volt: a múlt században élt kitűnő és igen szellemes, angolul író. ír író-költő-gondolkodó, Oscar Wilde A kritikus mint művész című irodalmi elmélkedése, amelyet – ő is nyilván Platón példájára – párbeszédes formában írt, és amely, ha nem értünk is egyet minden állításával, mindmáig az irodalomtudomány egyik legérdekesebb és olvasmányként legélvezetesebb művei közé tartozik.

      Miért ne találhatnék ki én is – mélységes tisztelettel a példaadó nagy elődök iránt – néhány alakot, aki a nagyközönség füle hallatára egymással beszélget az olvasás kérdéseiről? Már eleve volt hozzá egy megfelelő személyem: dr. Valló Bonifác professzor. Számos novellát írtam már erről a csevegő-pipázó, művelt emberről, akinek kalandjai is, gondolatai is gyakorta a legsajátabb élményeimről adtak számot az olvasóknak. Nos, miért ne beszélgethetne Valló Bonifác, a szenvedélyes olvasó két nagyon különböző érdeklődővel irodalomról, költészetről, könyvekről? De ki legyen a két beszélgető társ? Az egyiknek okvetlenül olyannak kell lennie, aki ízig-vérig mai ember, mai problémák közt élő, olvasni szerető, de nem hivatásbeli olvasóember, így képzeltem el Tamási üzemmérnök alakját, a munkásfiúból magát műszaki értelmiségivé felküzdő, minden iránt érdeklődő, igen ésszerűen gondolkodó férfit, azt a bizonyos jó olvasót, akit minden író könyvei fontos címzettjének tud. Magam is igényt tartok arra, hogy az ilyen Tamási-féle emberek elolvassák könyveimet, és mindig örülök, ha olykor személyesen fordulnak hozzám kérdéseikkel. A másik pedig minden valamirevaló író és költő örök szerelme: az olvasni szerető munkáslány, akinek a nagyszülei még parasztok voltak, nagyanyja talán még analfabéta, őt magát már mi neveljük a könyvek, a szépségek, a világ gazdagságának csodájára.

      Ezt a régóta bennem élő, ismeretlen szerelmemet magamban Fruzsinának szoktam nevezni. Nem ismerek egyetlenegy élő Fruzsinát sem, de nagyon szeretem ezt a hajdan divatos nevet, a görög Eufrozina régi magyar formáját.

      Megvolt tehát beszélgetéseim három alakja: dr. Valló Bonifác professzor, Tamási Péter üzemmérnök és Pásztor Fruzsina szövőgyári munkáslány. És már hallottam a hangjukat is. Hiszen ősrégi rádiós vagyok, és minthogy emberöltő óta színészeket tanítok irodalmi tudnivalókra, úgyszólván baráti viszonyban vagyok a hazai színművészettel. Úgy írom rádiós műveimet, hogy eleve erre vagy arra a színművészre képzelem el a kimondandó hangokat. Ahogy eszembe jutott, hogy a beszélgetések irodalmi szakemberének Valló Bonifácot teszem meg, már azt is tudtam, hogy ezt ifjúkori barátom, Básti Lajos hangjára, beszédstílusára kell írnom. (Ő is játszotta korán bekövetkező haláláig.) Tamási mérnök elvtárs hangja pedig, ahogy képzeletemben megszületett, azonos volt Sinkovits Imrével, egykori tanítványommal, jó barátommal, a végtelen hangskálájú színművésszel, aki magánéletében ugyanolyan lelkes és kritikus olvasó, mint Tamási. Magam sem tudom, hogy Tamásihoz képzeltem-e Sinkovitsot, vagy Sinkovits hangja és egyénisége ihletett-e Tamási alakjához. Fruzsina pedig már születése pillanatában Béres Ilona hangján beszélt; ő is tanítványom volt, régóta legkedvesebb barátnőim közt tartom számon, tudom, hogy pontosan érti, mit akarok mondani, és ha egy kicsit másképpen mondja, mint ahogy én elképzeltem, akkor rendszerint neki van igaza: jobban érti a szerepet, amelyet mond, mint én, aki kitaláltam. Ez történt Fruzsinával is. Már az első beszélgetések után olyan, számomra váratlan hangárnyalatokkal színezte a szöveget, hogy a következőkben már ezekre az árnyalatokra fogalmaztam az ő mondandóit.

      Kétségtelen, ez a három alak, aki a következőkben könyvünk lapjain szólal meg: közös alkotás. Nemcsak én adtam mondatokat Básti Lajosnak, Sinkovits Imrének és Béres Ilonának, hanem ők évek alatt olyannyira azonosultak ezekkel a személyekkel, hogy én is alkalmazkodtam az ő egyéniség-elképzeléseikhez.

      A rádióhallgatók jó része nyilván tudja, hogy ezek a beszélgetések hosszú évek óta hónapról hónapra folytatódnak rádiónkban. (Valló Bonifácot Básti halála – színművészetünk pótolhatatlan vesztesége – óta közös választásunk alapján Benkő Gyula barátunk alakítja.) Szó esett ezekben a beszélgetésekben később regényekről, elbeszélő költeményekről, lírai költeményekről, és idővel még sok más irodalmi témáról fognak beszélgetni ők hárman. De az első beszélgetések magáról az irodalomról, a könyvekről, az olvasás élményéről szóltak. És ez érdekes lehet azok számára is, akik már gyakorlott, esetleg szenvedélyes olvasók, azok számára is, akiknek a figyelmét a beszélgetők hívják fel arra, hogy milyen gyönyörűség az olvasás. Különös figyelemmel szánom a beszélgetéseket a fiatal olvasóknak – bevezetőül a könyvek világába. Kérem, képzeljék el, hogy ott ülnek Valló professzor könyvekkel teli dolgozószobájában, és hallgatják a három beszélgető társ eszmecseréjét, sőt olvasás közben, ha saját gondolataik támadnak, képzeljék el azt is,

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1